Thesme f�l �ve �lt mag�nyosan a kunyh�j�ban, amit saj�t maga �p�tett a s�r� tr�pusi dzsungelben, nagyj�b�l hat m�rf�ldre Narabalt�l keletre, ahov� m�r nem jutott el a tenger fel�l �rkez� sz�l, �s a nyirkos h�s�g fullaszt� lepelk�nt tapadt mindenre. Kor�bban sohasem �lt egyed�l, �s kezdetben sokszor t�n�d�tt azon, vajon hogyan birk�zik meg majd ezzel a feladattal. De v�gt�re is kunyh�t sem �p�tett m�g soha, m�gis eg�szen j� munk�t v�gzett: karcs� sijaneelf�kat v�gott ki, leh�ntotta r�luk az aranysz�n� k�rget, s�kos, kihegyezett v�g�ket a nedves, puha talajba nyomta, ind�kkal k�t�tte �ssze �ket, majd v�g�l �t hatalmas, k�k vramma-levelet bor�tott az eg�szre tet�nek. Nem volt �p�t�szeti m�remek, de megv�dte az es�t�l, �s a felf�z�st�l sem kellett tartania. Egy h�nap sem telt el, �s a megkopaszt�s ellen�re a sijaneelt�rzsek mind gy�keret eresztettek, �s b�rszer�, �j leveleket hajtottak a magasban, k�zvetlen�l a tet� alatt. �s a t�rzseket �sszefog� ind�k is �ltek, mert h�sos, piros kacsokat eresztettek lefel�, majd sikeresen megtal�lt�k a term�keny talajt. A kunyh� �lt, �s minden eltelt nappal meghittebb�, biztons�gosabb� v�lt: az ind�k vastagodtak, a fat�rzsek sz�pen kikerekedtek. Thesme im�dta. Narabalban semmi sem maradt halott sok�ig, ahhoz t�l meleg volt a leveg�, t�ls�gosan ragyog� a napf�ny �s rendk�v�l b�s�ges az es�. Itt minden pillanatok alatt �talakult, �s tette ezt a tr�pusok f�ktelen, b�v�r� k�nnyeds�g�vel.

Az �lland� mag�nyt szint�n j�l b�rta. Thesme kor�bban is �rezte, hogy el kell szabadulnia Narabalb�l, mert egyszer csak f�lrecs�szott az �lete: t�l nagy lett a k�osz, t�l hangos a bels� l�rma, a bar�tokb�l idegenek v�ltak, a szeret�kb�l ellens�gek. Huszon�t �ves volt, �s �gy �rezte, most meg kell �llnia, hogy alaposan k�r�ln�zzen �s �ll�tson mindennapi ritmus�n, miel�tt darabokra r�zn� az �let�t. Az �serd� ide�lis helynek bizonyult ehhez. Thesme kor�n kelt, megmosdott a tavacsk�ban, amelyen egy csigalass�, v�n groomwarkkal �s par�nyi, krist�lyszer� csicsiborok raj�val osztozott, a thokkaind�r�l begy�jt�tte a reggelij�t, azt�n az erd�ben s�t�lt, �nekelt, verseket �rt, megn�zte, fogtak-e valamit a csapd�k, f�ra m�szott, a magasban fesz�l� ind�k h�l�j�ban napozott, szuny�k�lt, �szott, mag�ban besz�lt, �s napnyugtakor aludni t�rt. Az elej�n att�l tartott, hogy nem lesz mit csin�lnia �s hamar elunja mag�t, de ez nem �gy t�rt�nt. Minden napj�t b�s�gesen kit�lt�tt�k a tennival�k, �s �lland�an maradt m�snapra is.

El�sz�r arra sz�m�tott, hogy hetente legal�bb egyszer bemegy majd Narabalba a tart�sabb �lelmiszerek�rt, az �j k�nyvek�rt �s az �lm�nykock�k�rt, egy hangversenyre vagy el�ad�sra, esetleg megl�togatja a csal�dj�t vagy azt a n�h�ny bar�tj�t, akire m�g k�v�ncsi volt. Egy darabig t�nyleg viszonylag gyakran bement a v�rosba. De az izzaszt�, f�raszt� gyalog�t majdnem f�l napig tartott, �s amikor kezdett hozz�szokni a mag�nyhoz, egyre l�rm�sabbnak, s�t k�nyelmetlennek tal�lta a narabali �letet. A v�rosiak ny�ltan megb�mult�k. Tudta j�l, hogy k�l�ncnek tartj�k, tal�n �r�ltnek is, mert mindig is vad�c volt, most pedig csodabog�r lett bel�le. Hiszen egyed�l �l az erd�ben, ind�r�l ind�ra ugr�lva a f�k k�z�tt. V�g�l egyre ritkultak a l�togat�sai. Azt�n csak elker�lhetetlen�l fontos esetekben v�llalkozott r�. Azon a bizonyos napon, amikor r�bukkant a sebes�lt ghayrogra, legal�bb �t hete nem j�rt m�r Narabalban.

Thesme aznap reggel a kunyh�j�t�l n�h�ny m�rf�ldre �szakkeletre, a mocsaras vid�ken k�borolt, �s a kalimbot nev� �des, s�rga gomb�b�l gy�jt�tt mag�nak k�szletet. Az isz�kja lassan megtelt, �s �ppen arra gondolt, ideje visszafordulni, amikor k�l�n�s dologra lett figyelmes alig p�r sz�z m�terre onnan: �l�l�nynek t�nt, sz�rke, f�mes b�rrel �s vastag, cs�szer� v�gtagokkal. Az egyik nagy sijaneelfa alatt hevert, furcsa, kiter�lt p�zban. Thesm�t arra a h�ll�szer� ragadoz�ra eml�keztette, amit az apj�val �s a b�tyj�val ejtettek el a Narabal-csatorn�n � karcs�, megny�lt test�, lassan mozg� l�ny volt g�rbe karmokkal �s fogakkal teli, roppant sz�jjal. K�zelebbr�l viszont m�r azt is l�tta, hogy a l�tforma testfel�p�t�se viszonylag emberszer�: hatalmas, kerek feje volt, hossz� karja, izmos l�ba. Thesme azt hitte, meghalt, de amikor k�zelebb �rt, a l�ny er�tlen�l megmoccant �s meg is sz�lalt.

� Megs�r�ltem � mondta. � Ostoba voltam, �s most megfizetek �rte.

� Tudod mozgatni a kezedet meg a l�badat? � k�rdezte Thesme.

� A karomat igen. Az egyik l�bam elt�rt. Val�sz�n�leg a h�tam is. Seg�tesz?

A l�ny let�rdelt a l�ny mell� �s alaposabban szem�gyre vette. Val�ban h�ll�szer�nek t�nt, igen, a csillog� pikkelyek �s a sima, kem�ny test miatt. Fagyosan z�ld szeme egy�ltal�n nem pislogott, a haja s�r�, vastag tincsek furcsa kupac�v� �llt �ssze, r�ad�sul ezek a fekete hajtekercsek lassan vonaglottak. A l�nynek �l�nkv�r�s, vill�s k�gy�nyelve volt, ami meg�ll�s n�lk�l cik�zott a keskeny, szinte alig l�that� ajkak k�z�tt.

� Mi vagy te? � k�rdezte Thesme.

� Ghayrog. Ismered a n�pemet?

� Persze � felelte a l�ny, pedig val�j�ban alig tudott r�luk valamit. Az elm�lt �vsz�zadok sor�n sz�mos nem emberi faj telepedett le Majipooron, s�t Lord Melikand Napkir�ly val�s�gos idegenseregletet h�vott ide, mert az emberek k�ptelenek voltak bet�lteni a gig�szi bolyg�t. Thesme azt hallotta, vannak k�z�tt�k n�gykar�ak �s k�tfej�ek, apr� termet�, cs�pos teremtm�nyek �s ilyen pikkelyes b�r�, k�gy�nyelv� l�nyek, de eddig egyetlen idegen sem jutott el Narabalba, a nagy semmi perem�re, a lehet� legmesszebbre az emberi civiliz�ci�t�l. Sz�val ilyen lenne egy ghayrog? Fura egy teremtm�ny, gondolta a l�ny, testfel�p�t�s�ben szinte emberi, mik�zben minden m�s apr�s�gban teljesen idegen, egy igazi sz�rnyeteg, aminek r�m�lmokban a helye� pedig igaz�b�l nem is volt f�lelmetes. Thesme megsajn�lta szeg�ny ghayrogot � a v�ndort, aki k�tszeresen is elveszett, mert el�sz�r elhagyta a sz�l�bolyg�j�t, most pedig biztosan messzire t�vedt mindenkit�l, akit Majipooron ismerhetett. R�ad�sul s�lyosan meg is s�r�lt. Mihez kezdjen vele? K�v�njon neki miel�bbi gy�gyul�st � �s hagyja mag�ra? Aligha. Menjen a t�voli Narabalba �s szervezzen ment�csapatot? Az legal�bb k�t nap, �s egy�ltal�n nem biztos, hogy b�rki hajland� lesz seg�teni. Cipelje a kunyh�j�ba �s gy�gy�tsa fel? Ez t�nt a legval�sz�n�bb megold�snak, de mi lesz a mag�nnyal, �s egy�ltal�n, hogyan kell ell�tni egy ghayrogot? �s t�nyleg ekkora felel�ss�get akar a nyak�ba venni? A kock�zatr�l nem is besz�lve � m�gis csak egy idegen l�ny, �s fogalma sem volt, mire sz�m�that t�le.

� Vismaan vagyok � mondta a ghayrog.

Ez vajon a neve volt, a rangja vagy az �llapot�ra vonatkozott? De Thesme v�g�l nem k�rdezett r�.

� Thesm�nek h�vnak � mondta. � Az �serd�ben �lek, egy �r�nyira innen. Hogyan seg�thetn�k rajtad?

� Hadd kapaszkodjak bel�d, mik�zben megpr�b�lok fel�llni. B�rni fogod?

� Val�sz�n�leg.

� N�nem� vagy, igaz?

A l�ny csak szand�lt viselt, semmi m�st. Elmosolyodott, �s gyeng�den meg�rintette a mell�t, az �gy�k�t, �s b�lintott.

� Igen, n� vagyok.

� Gondoltam. �n h�m vagyok, ez�rt nem biztos, hogy elb�rsz.

H�m? A l�ny k�t l�ba k�z�tt teljesen sima volt a b�r, amit�l olyan nemtelennek t�nt, ak�r egy b�bu. A ghayrogok nemiszervei val�sz�n�leg m�shol vannak. �s ha val�ban h�ll�k, akkor Thesme keblei semmit sem jelentenek neki. De akkor is furcsa, hogy �gy r�k�rdezett.

Thesme let�rdelt a l�ny mell�, �s azon t�n�d�tt, vajon hogy lesz k�pes t�r�tt h�ttal ez a l�ny egy�ltal�n fel�llni vagy s�t�lni. A ghayrog a v�ll�ra tette a kez�t. Thesme el�sz�r megriadt az �rint�s�t�l. A b�re h�v�s volt, sz�raz, merev �s sima, mintha p�nc�lt viselne. Ennek ellen�re nem t�nt kellemetlennek, csak furcs�nak. A ghayrog �that� szagot �rasztott, mocs�rszer�, keserny�s kip�rolg�st, amibe mintha m�zszer� illat keveredett volna. Olyan tolakod� �s penetr�ns volt, hogy a l�ny nem is igaz�n �rtette, mi�rt nem t�nt fel neki kor�bban. Val�sz�n�leg ennyire letagl�zta a meglepet�s ereje. Most m�r nem tudta figyelmen k�v�l hagyni a szagot, �s el�sz�r ugyan rendk�v�l kellemetlennek tal�lta, n�h�ny pillanat m�lva azonban m�r egy�ltal�n nem foglalkozott vele.

� Pr�b�lj meg mozdulatlan maradni � mondta neki a l�ny. � Bel�d kapaszkodok.

Thesme leguggolt, t�rd�t �s kez�t a talajba v�jta, �s legnagyobb d�bbenet�re a ghayrognak siker�lt felegyenesednie. Furcs�n, tekerg�zve mozgott, �s val�ban a l�nyra nehezedett, s�t egyszer teljes tests�ly�t a k�t lapock�ja k�z� helyezte, amit�l Thesm�nek a l�legzete is elakadt. Viszont a k�vetkez� pillanatban m�r �llt, ha imbolyogva is, �s egy lengedez� ind�ba kapaszkodott. A l�ny felk�sz�lt r�, hogy elkapja, de a ghayrog talpon maradt.

� Ez a l�bam elrepedt � k�z�lte. � A h�tam s�r�lt, de nem t�r�tt, azt hiszem.

� Nagyon f�j?

� F�j? Nem, mi alig �rz�nk f�jdalmat. A probl�ma funkcion�lis. Ez a l�b nem fog megtartani. Keresn�l nekem egy er�s botot?

Thesme k�r�ln�zett, h�tha tal�l valamit, amit mank�k�nt haszn�lhat, majd a pillant�sa meg�llapodott egy lombok k�z�l lel�g�, strapab�r�nak l�tsz� l�ggy�k�ren. A csillog�, fekete gy�k�r vastag volt, de szikkadt, �s addig tekergette ide-oda, am�g le nem t�rt egy k�tm�teres darabot bel�le. Vismaan kem�nyen megmarkolta, a m�sik karj�val �t�lelte a l�nyt, �s el�vigy�zatosan az �p l�b�ra helyezte teljes s�ly�t. Nagy neh�zs�gek �r�n tett egy l�p�st, majd m�g egyet. A t�r�tt l�b�t csak h�zta maga ut�n. Thesme �gy �rezte, megv�ltozott a szaga: most sz�r�sabb lett, ecetesebb, kev�sb� m�zszer�. Biztosan a meger�ltet�st�l. A f�jdalom val�sz�n�leg egy�ltal�n nem volt olyan kicsi, mint azt szerette volna elhitetni vele. De mindent �sszeverve tudott mozogni.

� Hogyan s�r�lt�l meg? � k�rdezte a l�ny.

� Felm�sztam a f�ra, hogy fentr�l n�zzem meg a k�rny�ket. Az �g nem b�rta el a s�lyomat.

A l�ny a magas sijaneelfa f�nyes, karcs� t�rzse fel� biccentett. A legalacsonyabb �g, ami �gy is legal�bb negyvenl�bnyira magasodott a l�ny feje f�l�tt, most repedten cs�ng�tt lefel�, �ppen csak n�h�ny k�regfoszl�ny tartotta a hely�n. Thesm�t �szint�n megd�bbentette, hogy a ghayrog t�l�lt egy ekkora zuhan�st, majd egy pillanat m�lva az is esz�be jutott, vajon egy�ltal�n mik�nt jutott fel od�ig a t�k�rsima t�rzs�n.

� A tervem � mondta a ghayrog �, hogy itt telepszem le �s n�v�nyeket termesztek. Te is gazd�lkodsz?

� Nem, �n csak itt �lek.

� P�rban?

� Egyed�l. Narabalban n�ttem fel, csak egy kicsit el kell vonulnom a vil�gt�l. � Vissza�rtek a kalimbottal teli isz�khoz, amit Thesme elejtett, amikor �szrevette a ghayrogot. Felvette a f�ldr�l �s a v�ll�ra kapta. � Velem maradhatsz, am�g meggy�gyul a l�bad. De r�megy az eg�sz d�lut�nunk, mire vissza�r�nk a kunyh�mhoz. Biztosan tudsz gyalogolni?

� Most is gyalogolok � mutatott r� a ghayrog.

� Csak sz�lj, ha pihenni akarsz.

� Majd. Most nem.

Val�ban k�zel f�l �r�ig b�rta a lass� �s bizony�ra f�jdalmas s�ntik�l�st, mire sz�lt, hogy �lljanak meg egy kicsit, �s m�g akkor sem �lt le a f�ldre, csak egy fat�rzsnek t�maszkodott. Mint mondta, felesleges m�g egyszer v�gigszenvedni a felt�p�szkod�s bonyolult folyamat�t. �sszess�g�ben v�ve nyugodtnak t�nt, �s viszonylag kev�ss� l�tszott rajta, hogy f�jdalmai lenn�nek, hab�r rezzen�stelen arca �s �lland�, merev pillant�sa miatt am�gy is lehetetlen lett volna b�rmif�le �rzelmet leolvasni r�la. Egyed�l a folyamatosan el�villan� �s visszah�z�d� vill�s nyelve �rulkodott arr�l, hogy egy�ltal�n �rez valamit, csak Thesme nem tudta �rtelmezni, vajon mit. P�r perc m�lva folytatt�k az utat. A l�nyt egyre jobban f�rasztotta a lass� temp�, legal�bb annyira, mint a v�ll�ra nehezed� s�ly, �s az izmai is kezdtek beg�rcs�lni. Lassan haladtak a dzsungelben, �s alig sz�ltak egym�shoz. A ghayrogot lefoglalta az er�fesz�t�s, amivel s�r�lt test�n uralkodott, Thesme pedig az �tra �sszpontos�tott. Azt n�zte, hol r�vid�thetn�nek, �szben tartotta, merre vannak a patakok, a s�r� boz�tosok �s az egy�b elker�lend� akad�lyok, amelyekkel nem tudn�nak megbirk�zni. F�l�ton j�rhattak a kunyh� fel�, amikor meleg cseppekben esni kezdett az es�, �s onnant�l kezdve v�gig tapad�s, f�lledt k�dben haladtak. A l�ny az ereje v�gs� tartal�kain�l j�rt, mire felbukkant el�tt�k a h�zik�.

� Nem kimondottan egy palota � mondta �, de nincs sz�ks�gem t�bbre. Saj�t magam �p�tettem. Odabent leheveredhetsz. � Seg�tett neki le�lni a levelekb�l eszk�b�lt �gyra. A ghayrog halk, sziszeg� hangot hallatott, ami minden bizonnyal a megk�nnyebb�l�s�t jelezte.

� Szeretn�l enni valamit? � k�rdezte a l�ny.

� Most nem.

� Nem vagy szomjas? Nem? Gondolom, ink�bb csak pihenn�l, igaz? Magadra hagylak, hogy nyugodtan tudj aludni.

� Ez nem az az �vszak � mondta Vismaan.

� Nem �rtem.

� Mi csak az �v egy bizonyos szak�ban alszunk. �ltal�ban t�len.

� �s a h�tral�v� id�ben folyamatosan �bren vagytok?

� Igen � felelte a ghayrog. � Ebben az �vben m�r aludtam. Ha j�l tudom, az emberekn�l ez m�sk�nt van.

� Az biztos � mondta a l�ny. � Mindenesetre most magadra hagylak. Pihenj�l. Biztosan sz�rnyen kimer�lt vagy.

� Nem akarlak el�zni az otthonodb�l.

� Semmi gond � mondta Thesme, �s kil�pett a kunyh�b�l. Ism�t eleredt az es�. A j�l ismert, m�r-m�r megnyugtat� szemerk�l�s rendszeresen r�kezdett minden nap. A l�ny kiny�jt�zott a s�t�t, s�pped�s gumimoha sz�nyegen, �s hagyta, hadd moss�k ki a langyos cseppek a kimer�lts�get sajg� h�t�b�l �s v�ll�b�l.

Sz�val van egy vend�gem, gondolta. R�ad�sul egy idegen l�ny. �s akkor mi van? A ghayrog nem t�nt k�l�n�sebben k�vetel�z�nek: higgadt, tart�zkod�, aki m�g a balszerencs�s helyzetben is meg�rizte a nyugalm�t. Nyilv�nval�an sokkal s�lyosabbak voltak a s�r�l�sei, mint azt hajland� lett volna bevallani, �s m�g a r�vid erdei s�ta is k�nszenved�s volt neki. Kiz�rt, hogy ebben az �llapotban eljusson Narabalba. Thesme �gy okoskodott, v�gs� esetben � maga is elmehet a v�rosba, �s kereshet valakit, aki egy lebeg�vel elj�n a ghayrog�rt, de nem volt �ny�re az �tlet. Senki sem tudta, hol lakik, �s igazs�g szerint nem nagyon akarta, hogy b�rki megtudja. �s r� kellett j�nnie � ezzel saj�t mag�t lepte meg a legjobban �, hogy nem akarja feladni a ghayrogot, hanem szeretn�, ha itt maradna, �s addig �polhatn�, am�g vissza nem nyeri az erej�t. Nem tartotta val�sz�n�nek, hogy Narabalban b�rki befogadna egy idegen l�nyt, amit�l kellemesen perverznek �rezte mag�t, hiszen lett m�g egy �jabb dolog, ami megk�l�nb�zteti sz�l�v�rosa polg�rait�l. Az elm�lt egy-k�t �vben sokan suttogtak a t�voli vil�gokr�l �rkez� telepesekr�l. Az emberek f�ltek �s idegenkedtek a h�ll�szer� ghayrogokt�l, a hatalmas, orm�tlan, sz�r�s szkand�rokt�l, vagy a kistermet�, ravaszdi, cs�pos l�nyekt�l � vroonok, nem? �, meg a t�bbi bizarr teremtm�nyt�l, �s az idegenek ugyan egyel�re teljesen ismeretlenek voltak Narabalban, a rosszindulat m�r megjelent. Na persze a vad�c, k�l�nc Thesme pontosan az a t�pus, aki nyilv�n befogad egy ghayrogot, �s megcir�gatja l�zas homlok�t, levessel �s gy�gyszerrel t�mi � vagy b�rmit is ad az ember egy t�r�tt l�b� ghayrognak. Val�j�ban fogalma sem volt, mik�ppen fog gondoskodni r�la, de ez az apr�s�g igaz�n nem fogja visszatartani. Most jutott esz�be, hogy eddigi �lete sor�n m�g sohasem viselte gondj�t senkinek, mert sohasem ny�lt r� sem alkalma, sem lehet�s�ge; � volt a legfiatalabb a csal�dban, �s soha, senki nem b�zott r� ekkora felel�ss�get. Nem h�zasodott meg, nem sz�lt gyermeket, m�g csak h�zi�llatot sem tartott soha. Megsz�ml�lhatatlanul sok viharos kapcsolata k�zben egyszer sem jutott esz�be megl�togatni aktu�lis szeret�j�t, ha az illet� megbetegedett. Val�sz�n�leg �ppen ez�rt t�madt fel benne ez a hirtelen k�sztet�s, ez�rt szerette volna ennyire a kunyh�j�ban tartani a ghayrogot. V�g�l is az�rt cser�lte Narabalt az �serd�re, mert teljesen �j �letet akart kezdeni, olyat, ahol nincsen helye a kor�bbi Thesme rosszabb tulajdons�gainak.

V�g�l �gy d�nt�tt, reggel bemegy a v�rosba. H�tha siker�l megtudnia, mif�le b�n�sm�dra van sz�ks�ge a ghayrognak, �s beszerzi a sz�ks�gesnek t�n� gy�gyszereket �s ennival�t.

Hossz� ideig v�rt, mire visszat�rt a kunyh�ba. Vismaan ugyan�gy fek�dt ott, ahogyan hagyta, a h�t�n. Akarja mereven hevert az oldala mellett, �s a haja sz�ntelen, k�gy�szer� vonagl�s�t lesz�m�tva meg sem moccant. Elaludt volna? Miut�n annyira er�sk�d�tt, hogy nincsen r� sz�ks�ge? A l�ny k�zelebb l�pett �s len�zett az �gyon hever� furcsa, s�lyos termet� alakra. A ghayrog szeme nyitva volt �s k�vette Thesme mozg�s�t.

� Hogy vagy? � k�rdezte a l�ny.

� Nem j�l. Az erdei �t sokkal probl�m�sabb volt, mint gondoltam.

A l�ny Vismaan homlok�ra tette a kez�t. A merev, pikkelyes b�r tapint�sra h�v�snek t�nt. De a mozdulat abszurdit�sa mosolyra k�sztette. Mennyi egy ghayrog �tlagos testh�m�rs�klete? Lehet-e egy�ltal�n l�zuk, �s ha igen, honnan tudn� meg�llap�tani? H�ll�k, nem? De vajon a h�ll�knek is n� a testh�m�rs�klet�k, ha betegek? T�nyleg egy m�sik vil�gb�l �rkezett teremt�nyt akar �polni? Hirtelen az eg�sz �tlet nevets�gesnek t�nt.

� Mi�rt �rinted meg a fejemet? � k�rdezte a ghayrog.

� Ezt csin�ljuk, ha egy ember beteg. Megn�zz�k, van-e l�za. Nincsenek orvosi eszk�zeim. Tudod, mi az a l�z?

� Abnorm�lisan magas testh�m�rs�klet. Igen. Az eny�m most magas.

� F�jdalmaid is vannak?

� Nagyon enyh�n. De a szerveim k�z�tt nagy az �sszevisszas�g. Kaphatn�k egy kis vizet?

� Persze. �hes is vagy? �ltal�ban mit esztek?

� H�st. S�tve, f�zve. Gy�m�lcs�t, z�lds�get. �s nagyon sok vizet iszunk.

A l�ny t�lt�tt neki vizet. A ghayrog csak neh�zs�gek �r�n tudott fel�lni � sokkal gyeng�bbnek t�nt most, mint amikor az erd�ben s�ntik�lt, a szervezete biztosan k�sve reag�lt a s�r�l�sre �, �s h�rom moh� korttyal kiitta a t�lka tartalm�t. A l�ny �mulva figyelte a hevesen csapkod�, vill�s nyelv�t.

� M�g � mondta a ghayrog, �s Thesme m�sodszorra is megt�lt�tte a t�lk�t. A vizeskancs� majdnem ki�r�lt, ez�rt kiment a forr�shoz. �tk�zben szedett egy kis thokk�t az ind�r�l �s azt is bevitte. A ghayrog fogta az egyik l�d�s, k�kesfeh�r bogy�t �s kart�vols�gra eltartotta mag�t�l, mintha csak �gy lenne k�pes f�kusz�lni r�. K�t ujja k�z� fogta �s pr�bak�ppen megforgatta. Thesme csak most l�tta, hogy a keze majdnem emberi, b�r kett�vel t�bb ujja volt, k�rme azonban egy sem, mind�ssze az els� k�t �z�let oldal�n futott v�gig egy-egy pikkelyes szeg�ly.

� Mi a neve a gy�m�lcsnek? � k�rdezte Vismaan.

� Thokka. Narbalban �s k�rny�k�n n�, ind�kon. Ha �zlik, annyit hozok, amennyit csak k�rsz.

A ghayrog �vatosan megk�stolta a bogy�t. Azt�n hirtelen m�g szapor�bban cik�zott a nyelve. Pillantok alatt felfalta a gy�m�lcs�t, �s ny�jtotta a kez�t az �jabb adag�rt. Thesm�nek most jutott esz�be a thokka v�gyserkent� tulajdons�ga, de gyorsan elford�totta a fej�t, hogy ne l�tsz�djon a vigyora, �s ezt ink�bb nem hozta sz�ba. Vismaan azt �ll�totta, hogy h�m, teh�t a ghayrognak nyilv�nval�an van nem�k, de vajon nemi �letet is �lnek? Lelki szemei el�tt v�ratlanul felvillant az a sz�rre�lis k�p, amint a h�m ghayrog haltejet fr�csk�lnek rejtett szapor�t�szerveikb�l egy tart�lyba, amiben a n�st�ny ghayrogok megm�rt�znak � �s �gy term�keny�tik meg magukat. Hat�kony, b�r nem k�l�n�sebben romantikus m�dszer, gondolta Thesme, m�r ha t�nyleg �gy csin�lj�k. K�l�n keresik fel a szapor�t�helyet, mint a halak vagy a k�gy�k?

K�zben ennival�t k�sz�tett s�lt kalimbotb�l, thokk�b�l �s a sokl�b�, finom kis hikgtiganokb�l, amiket h�l�val fogott a patakb�l. A bor elfogyott ugyan, de nem is olyan r�gen megerjesztette egy puffatag, piros gy�m�lcs lev�t, ebb�l t�lt�tt most a ghayrognak. Vismaan j� �tv�ggyal evett. Miut�n v�gzett, a l�ny megk�rdezte, megn�zheti-e a l�b�t. A ghayrog b�lintott.

A comb legvastagabb r�sz�n�l t�rte el a l�b�t. A duzzanat m�g a rendk�v�l vastag, pikkelyes b�r�n kereszt�l is l�tszott. A l�ny �vatosan meg�rintette, �s megnyomta. A ghayrog alig hallhat�an felszisszent, de ezt lesz�m�tva nem t�nt �gy, mintha Thesme tov�bb rontott volna az �llapot�n. Valami mintha mozgott volna a comb belsej�ben. A t�r�tt csont k�t v�ge lett volna? Van egy�ltal�n a ghayrogoknak csontjuk? Olyan keveset tudok, gondolta Thesme gy�szosan � a ghayrogokr�l, a gy�gy�t�sr�l, b�rmir�l.

� Ha ember lenn�l � mondta neki � az orvosi m�szereinkkel megvizsg�ln�nk a s�r�l�s hely�t, �sszeilleszten�nk a t�r�tt v�geket, �s addig szor�tan�nk azokat egym�shoz, am�g �ssze nem forr. Hasonl�t ez b�rmihez a ti m�dszereitekre?

� A csont mag�t�l �sszeforr � v�laszolta a ghayrog. � A t�r�tt v�geket az izommozg�s h�zza majd egym�shoz �s tartja egyben, am�g meg nem gy�gyulok. De n�h�ny napig fek�dn�m kell, mert ha fel�llok, a l�bam s�lya sz�th�zza a t�r�tt csontokat. Nem zavar, ha addig itt maradok?

� Maradj, am�g kedved tartja. Ameddig sz�ks�ges.

� Nagyon kedves t�led.

� Holnap bemegyek a v�rosba felt�lteni a k�szleteimet. Van valami, amit kifejezetten szeretn�l?

� Van �lm�nykock�d? Zen�vel, k�nyvekkel.

� Itt csak kev�s. De holnap szerezhetek �jabbakat.

� K�rlek. Mivel nem alszom, nagyon hossz�ak az �jszak�k. A n�pem �ppen ez�rt nagy rajong�ja a sz�rakoz�s minden form�j�nak.

� Elhozom, amit csak tal�lok � �g�rte a l�ny.

Thesme most h�rom kock�t adott neki � egy sz�ndarabot, egy szimf�ni�t �s egy sz�nkompoz�ci�t �, majd nekil�tott rendet rakni. K�zben lesz�llt az este, kor�n, mint itt, az egyenl�t� k�zel�ben mindig. A neszekb�l �t�lve odakint ism�t szemerk�lni kezdett az es�. Norm�lis esetben ilyenkor m�g olvasgatott, am�g t�ls�gosan be nem s�t�tedett, azt�n nyugov�ra t�rt. Ma este azonban minden m�s volt. Az �gy�t elfoglalta egy rejt�lyes, h�ll�szer� l�ny: a padl�n kellett meg�gyaznia mag�nak, r�ad�sul hossz� hetek �ta most el�sz�r besz�lgetett valakivel, ett�l pedig szokatlanul felbolydultak a gondolatai. Vismaant l�that�an lefoglalt�k a kock�k. Thesme kiment leveleket szedni a h�lyagbokorr�l: k�t hatalmas nyal�bbal hordott be a kunyh� padl�j�ra, az ajt� k�zel�be. Azt�n megk�rdezte a ghayrogot, sz�ks�ge van-e valamire. A l�ny �ppen csak l�that� biccent�ssel felelt, de nem szakadt el a kock�t�l. Thesme j� �jszak�t k�v�nt neki, majd leheveredett a r�gt�nz�tt priccsre. K�nyelmes volt, k�nyelmesebb, mint hitte. De egyszer�en nem b�rt elaludni. Folyamatosan forgol�dott, minden tagj�t merevnek �rezte, az �sszes porcik�ja f�jt, �s a m�sik l�ny jelenl�te alig n�h�ny m�terre t�le szinte tapinthat� hull�mokban kavarta fel a lelk�t. A ghayrog cs�p�s, kiker�lhetetlen szaga tov�bb rontott a helyzeten. Ev�s k�zben siker�lt megfeledkeznie r�la, de most, hogy a s�t�tben az �sszes idegv�gz�d�se t�ls�gosan �rz�kenny� v�lt, minden l�legzetv�tel olyan zavar� lett, ak�r egy folyamatosan felharsan�, l�rm�s trombitasz�. N�ha fel�lt, �s a s�t�tben Vismaan fel� b�mult, aki mozdulatlanul �s n�m�n hevert az �gyon. V�g�l csak elnyomhatta az �lom, mert amikor lassan �rz�kelni kezdte a hajnal neszeit, az ismer�s csivitel�st �s a dallamos rikoltoz�st, az ajt�ny�l�son pedig besz�r�d�tt az er�tlen f�ny, zavart k�bas�ggal �bredt, mint aki m�lyen aludt ugyan, de nem a megszokott fekhely�n. Beletelt egy kis id�be, am�g �sszeszedte mag�t, �s esz�be jutott, hogy hol van, mit keres itt.

A ghayrog �t n�zte.

� Nyugtalan �jszak�d volt. Zavar a jelenl�tem.

� Majd megszokom. Hogy �rzed magad?

� Merevnek. A testem �rz�keny �s sajog. De azt hiszem, elkezdett �sszeforrni a csont. �rzem a bent lezajl� folyamatot.

A l�ny vizet vitt neki �s egy t�lban gy�m�lcs�t. Azt�n kiment a puha, nyirkos hajnali k�dbe, gyorsan beleg�zolt a tavacsk�ba �s megf�rd�tt. Amikor ism�t bel�pett a kunyh�ba, �jult er�vel �t�tte meg az orr�t a b�z. A friss reggeli leveg� �s a fanyar ghayrogszag most k�l�n�sen �les kontrasztot alkotott, de hamarosan siker�lt �jra megfeledkeznie r�la.

� Napnyugt�ig nem �rek vissza Narabalb�l � mondta �lt�zk�d�s k�zben. � Biztosan nem baj, ha egyed�l hagylak?

� Ha karny�jt�snyira hagysz vizet �s ennival�t, nem. �s olvasnival�t.

� Abb�l nincsen sok. Hozok m�g. Att�l tartok, nagyon csendes napod lesz.

� Lehet, hogy j�n egy l�togat�.

� L�togat�? � ki�ltotta Thesme elborzadva. � Kicsoda? Mif�le l�togat�? Senki sem j�r erre! Vagy volt egy �tit�rsad, aki �ppen t�ged keres az erd�ben?

� �, dehogy. Egyed�l utaztam. Arra gondoltam, h�tha valamelyik bar�tod�

� Nincsenek bar�taim � mondta Thesme komolyan.

M�g be sem fejezte a mondatot, m�r �rezte, milyen ostob�n is hangzik ez �gy � csupa �nsajn�lat �s melodr�ma. De a ghayrog nem tett r� megjegyz�st, ez�rt vissza sem vonhatta az eg�szet. Ink�bb l�tv�nyosan lefoglalta mag�t a h�tizs�k felcsatol�s�val, hogy zavar�t leplezze.

A ghayrog csak akkor sz�lalt meg, amikor m�r indulni k�sz�lt.

� Narabal sz�p hely?

� M�g nem l�ttad?

� Nem a parton, hanem a sz�razf�ldi �ton j�ttem Til-omon fel�l. Til-omonban azt mondt�k, Narabal gy�ny�r�.

� Narabal egy nagy semmi � mondta Thesme. � Kunyh�k. S�ros utc�k. Mindent elbor�tanak az ind�k, �s ha egy �p�let kib�rja az els� �vet, m�r sz�t is cinc�lt�k. Ezt Til-omonban hallottad? Vicceltek. Tudod, a k�t v�ros komolyan rivaliz�l. Til-omon lak�i megvetik Narabalt. Az a m�sik nagy tr�pusi kik�t�. Ha a helyiek azt mondt�k, Narabal csod�latos hely, csak sz�rakoztak veled.

� De mi�rt tenn�nek ilyesmit?

Thesme v�llat vont.

� Honnan tudjam? Tal�n szerett�k volna, ha min�l el�bb tov�bb�llsz. Mindenesetre ne v�rj sokat Narabalt�l. Ezer �v m�lva ak�r lehet is bel�le valami, de most csak egy koszos kis telepesv�ros.

� Az�rt rem�lem, egyszer megn�zhetem. Ha meger�s�dik a l�bam, megmutatod nekem Narabalt?

� Persze � mondta a l�ny. � Mi�rt ne? De hidd el, csal�dni fogsz. Most viszont indulnom kell. M�g a forr�s�g el�tt be akarok �rni a v�rosba.

Mik�zben Thesme f�rge l�ptekkel Narabal fel� tartott, elk�pzelte, milyen lenne, ha egyszer csak egy ghayroggal az oldal�n bukkanna fel a v�rosban. A narabaliak egyszer�en im�dn�k! Vajon meg is dob�ln�k �ket k�vekkel �s s�rg�r�ngy�kkel? Fintorogva mutogatn�nak r�juk, elforduln�nak, ha Thesme k�sz�nne nekik? Val�sz�n�leg. Ott az a kerge Thesme, mondogatn�k egym�snak, idegeneket hurcol a v�rosba, k�gy�szer� ghayrogokkal cimbor�l, �s ki tudja, milyen term�szetellenes dolgokat m�vel vel�k a dzsungelben. Igen. Thesme elmosolyodott. M�k�s lenne Vismaannal par�d�zni Narabal utc�in. Amint a ghayrog k�szen �ll a hossz� �serdei �tra, ki is pr�b�lja.

Az �sv�ny nem volt t�bb durv�n kitaposott csap�sn�l, ahol �tjelz�k�nt legfeljebb egy-egy megjel�lt fat�rzs vagy k�halom szolg�lt, �s sok helyen teljesen ben�tte a gyom. Thesme azonban mostanra eg�szen kitapasztalta az �serd�t. Ritk�n t�vedt le az �tr�l, ha pedig igen, akkor is hamar visszatal�lt. K�s� d�lel�tt el�rte a v�rost k�r�lvev� �ltetv�nyeket, �s hamarosan Narabal is felbukkant el�tte. A v�roska reszketeg �vben kuporgott a tengerparti magaslatokon � komoly er�fesz�t�sekkel k�szott fel az egyik domboldalon, hogy leereszkedjen a m�sikon.

Thesme elk�pzelni sem tudta, mi�rt akartak el�deik �ppen itt v�rost �p�teni, Zimroel legeslegd�libb pontj�n, amit egy f�l vil�g v�lasztott el a bolyg� lakott r�sz�t�l. Lord Melikand �tlete volt, aki ezt a rengeteg idegent is telepesnek h�vta Majipoorra, hogy fellend�tse a nyugati kontinens fejl�d�s�t. Lord Melikand idej�ben mind�ssze k�t v�ros l�tezett Zimroelen � mindk�t rendk�v�l elz�rt telep�l�s a koloniz�ci� legkor�bbi f�zis�ban j�tt l�tre egy igazi f�ldrajzi mell�fog�s eredm�nyek�nt, ugyanis csak k�s�bb der�lt ki, hogy a m�sik kontinens lesz a majipoori civiliz�ci� k�zpontja. �szaknyugaton �llt a csod�latos �ghajlattal �s b�mulatos, term�szetes kik�t�vel b�szk�lked� Pidruid; messze innen, a kontinens �tellenes v�g�n, a keleti parton pedig Piliplok, amit a v�ndorl� tengeri s�rk�nyokra vad�sz� tenger�szek neveztek ki f�hadisz�ll�suknak. Mostanra az egyik hatalmas belf�ldi foly� ment�n fel�p�lt a Ni-moya nev� v�roska, a nyugati parton meg, r�gt�n a tr�pusi �g�v perem�n, kin�tt a f�ldb�l Til-omon, �s a h�rek szerint a k�z�ps� hegyvid�ken most alap�tottak �jabb telep�l�st, s�t �ll�t�lag a ghayrogok szint�n v�rost �p�tettek Pidruidt�l nagyj�b�l ezer m�rf�ldre. Idelent, a forr�, p�r�s d�len, a kontinens cs�csk�ben csak Narabal rejt�z�tt. Ha valaki meg�llt a Narabal-csatorna partj�n, �s eln�zett a messzes�gbe a v�z felett, akkor minden bizonnyal sz�rny� s�llyal nehezedett r� a h�ta m�g�tt h�z�d� t�bb ezer m�rf�ldnyi vadon tudata, az el�tte elter�l� t�bb ezer m�rf�ldnyi v�zt�megr�l nem is besz�lve, ami elv�lasztotta �ket Alhanroel kontinens�t�l �s a val�di v�rosokt�l. Thesme fiatalkor�ban ijeszt�nek tal�lta a gondolatot, hogy ilyen t�vol �l a civiliz�ci� k�zpontj�t�l. Ennyi er�vel egy m�sik bolyg�n is lehetett volna. M�skor azonban �ppen a ny�zsg� metropoliszokkal teli Alhanroel t�nt mesebeli helynek, �s Narabalt �rezte a vil�g val�di k�zpontj�nak. Sohasem j�rt m�shol, �s nem is hitte, hogy valaha alkalma ny�lna r�. Az egyetlen viszonylag megk�zel�thet� v�rosnak Til-omon sz�m�tott, de m�g az is nagyon messze volt innen, �s azok szerint, akik j�rtak m�r ott, nem sokban k�l�nb�z�tt Narabalt�l, legfeljebb kicsit kevesebbet esett az es� � �s a Nap mindig az eg�n lebegett, mint egy hatalmas, unalmas �s f�rk�sz� z�ld szem.

A f�rk�sz� tekinteteket Narabalban is �rezhette: mindenki �t b�multa, mintha meztelen�l j�tt volna a v�rosba. J�l tudt�k, kicsoda � a vad�c Thesme, aki elsz�k�tt az �serd�be �, �s mosolyogtak �s integettek neki, megk�rdezt�k, hogy van, de az udvarias gesztusok sem leplezhett�k el a tekintet�ket, az �that�, sz�r�s �s ellens�ges pillant�sokat, amelyekkel mind a lelke m�ly�re akartak hatolni, h�tha r�tal�lnak �lete rejtett igazs�gaira. Mi�rt gy�l�lsz minket? Mi�rt ker�lsz minket? Mi�rt osztod meg a kunyh�dat egy undor�t� k�gy�emberrel? �s Thesme mosolyogva integetett vissza, �De j� ism�t l�tni t�ged�, mondta, vagy �Minden rendben�, mik�zben n�m�n felelt a f�rk�sz tekinteteknek: Nem gy�l�l�k senkit, csak el kellett mennem innen egy kis id�re, nemcsak az otthonomt�l, hanem magamt�l is, �s az�rt seg�tek a ghayrognak, mert ideje volt, hogy valakin v�gre seg�tsek az �letemben, �s �ppen � ker�lt az utamba. De nem sz�lt semmit, hiszen �gysem �rtett�k volna meg.

Az �desanyja h�z�ban nem volt senki. Egyenesen a r�gi szob�j�ba ment, �s megpakolta a zs�kj�t k�nyvekkel meg �lm�nykock�kkal. Felt�rta a gy�gyszeres szekr�nyt, �s mindent �sszeszedett, amir�l �gy gondolta, seg�thet Vismaannak � gyullad�scs�kkent�t, gy�gyul�sserkent�t, magas l�zra val� pirul�t �s m�g egy csom� m�st. Val�sz�n�leg teljesen hat�stalanok egy idegen faj� beteg eset�ben, de egy pr�b�t meg�r. Azt�n v�gigj�rta a h�zat, amit m�r most idegennek �rzett, pedig majdnem az eg�sz �let�t itt �lte le. Deszkapadl� a sz�tsz�rt levelek helyett � val�di, �tl�tsz� ablakok � zsan�rokon fordul� ajt�k � egy takar�t�g�p, egy igazi masina gombokkal �s foganty�kkal! �, meg az a sok civiliz�lt holmi, milli�nyi apr�s�g, amit az emberis�g sok-sok ezer �vvel ezel�tt, egy m�sik vil�gon tal�lt fel, mindaz, amir�l Thesme vid�man lemondott a nyirkos kis kunyh�ja kedv��rt, ahol �l� �gak sarjadnak a falb�l�

� Thesme?

Meglepetten kapta fel a fej�t. A testv�re, Mirifaine l�pett be a szob�ba: az ikertestv�re is lehetett volna, mert egyforma von�saik voltak, egyform�n hossz�ra n�tt a karjuk meg a l�buk, ugyanolyan egyenes sz�l�, barna haj omlott a v�llukra, pedig a n�v�re t�z �vvel volt id�sebb n�la, t�z �v el�nyt kapott, hogy megb�k�ljen a neki kijel�lt szerepekkel az �letben, mint f�rjes asszony, anya �s kem�nyen dolgoz� ember. Thesme mindig elcs�ggedt, ha a n�v�r�re n�zett. Mintha t�z �vvel id�sebb �nmaga n�zett volna vissza r�.

� Sz�ks�gem volt n�h�ny dologra � mondta.

� Pedig azt rem�ltem, hogy v�gleg hazaj�tt�l.

� Minek?

Mirifaine m�r v�laszra nyitotta a sz�j�t � nagy val�sz�n�s�ggel a szokv�nyos pr�dik�ci�ra k�sz�lt, hogy Thesm�nek ideje visszat�rni a norm�lis �letbe, beilleszkedni a t�rsadalomba �s hasznos tagj�v� v�lni, sat�bbi, sat�bbi �, de m�g miel�tt b�rmit mondott volna, meggondolta mag�t, csak ennyit sz�lt:

� Hi�nyzol, dr�g�m.

� Teszem, amit tennem kell. �r�l�k, hogy l�tlak, Mirifaine.

� Nem akarod legal�bb az �jszak�t itt t�lteni? Anya hamarosan haza�rkezik, �s nagyon �r�lne, ha maradn�l vacsor�ra.

� Hossz� �t �ll el�ttem. Nem maradhatok tov�bb.

� J�l n�zel ki. Lebarnult�l. Kicsattansz az eg�szs�gt�l. A remetes�g j�t tesz neked.

� Igen. Kifejezetten.

� Nem rossz egyed�l �lni?

� Im�dom � felelte Thesme. Nekil�tott besz�jazni a h�tizs�kot. � Egy�bk�nt te hogy vagy?

N�v�re megvonta a v�ll�t.

� Egyform�n. Lehet, hogy egy id�re Til-omonba megyek.

� J� neked.

� Igen, szerintem is. Nem b�nn�m, ha kicsit kiszabadulhatn�k ebb�l a pen�szz�n�b�l. Holthus eg�sz h�napban odafent dolgozott, valami eg�szen nagy munk�n. �j v�rosokat �p�tenek a hegyvid�ken, hogy legyen hol laknia annak a sok idegen l�nynek, akik most �rkeznek. Holthus szeretn�, ha �n is csatlakozn�k hozz� a gyerekekkel egy�tt, �s szerintem �gy fogok tenni.

� Idegen l�nyek? � k�rdezte Thesme.

� Nem is tudsz r�luk?

� Mes�lj.

� A k�lvil�giak lassan sziv�rognak lefel� �szakr�l. Az egyik fajt�juk, ami olyan, mint egy gy�k, csak emberi kezekkel �s l�bakkal, ebben az �serd�ben akar n�v�nyeket termeszteni.

� Ghayrogok.

� �, sz�val m�gis hallott�l r�luk? �s van egy m�sik fajta is, azok a puf�k, r�csk�s, s�t�tsz�rke b�r�, b�kafej� l�nyek, akik gyakorlatilag minden k�zigazgat�si munk�t �tvettek Pidruidban, legal�bbis Holthus szerint. �k a v�mtisztek, a piacfel�gyel�k meg minden ilyesmi. Sz�val idelent is folyamatosan jut nekik munka, ez�rt Holthus meg a til-omoniakb�l �ll� bizotts�g �gy tervezi, hogy a sz�razf�ld belsej�ben �p�tenek nekik telep�l�st�

� Mert akkor nem zavarj�k a parti v�rosok lak�it?

� Micsoda? �. Gondolom, ez is szempont� v�gt�re is senki sem tudja, vajon be tudnak-e illeszkedni k�z�nk� de ink�bb arr�l van sz�, hogy Narabalban nem igaz�n jutna hely ennyi bev�ndorl�nak, �s felteszem, Til-omonban hasonl� a helyzet�

� Igen, �rtem � mondta Thesme. � No j�. K�rlek, mindenkinek add �t sz�v�lyes �dv�zletemet. Ideje elindulnom. Kellemes nyaral�st Til-omonban!

� Thesme, k�rlek�

� Mi az?

Mirifaine szomor�an pillantott r�.

� Olyan nyers vagy! T�voli �s fagyos! H�napok �ta nem tal�lkoztunk, m�gis alig b�rod elviselni, ha k�rdezek valamit, �s olyan d�h�sen n�zel r�m� de mi�rt haragszol, Thesme? H�t b�ntottalak �n valaha? H�t kapt�l b�rmi m�st t�lem, mint szeretetet? Vagy b�rmelyik�nkt�l? Lehetetlens�g kiigazodni rajtad.

Thesme tudta, hogy teljesen �rtelmetlen lenne m�g egyszer elmagyar�zni a helyzetet. Eddig sem �rtette meg senki, soha nem is lesznek k�pesek r�, legkev�sb� azok, akik �ll�t�lag szerett�k. Pr�b�lt a lehet� legny�jasabb hangon v�laszolni.

� Nevezd k�sei kamaszos l�zad�snak, Miri. Mindannyian nagyon j�k voltatok hozz�m. De semmi sem akart m�k�dni, �s nem tehettem m�st, el kellett mennem innen. � Ujjai hegy�vel gyeng�den meg�rintette n�v�re karj�t. � Ki tudja, egyszer tal�n hazat�rek.

� B�zom benne.

� Csak ne sz�m�ts r� a k�zelj�v�ben. Mindenkinek add �t az �dv�zletemet � mondta Thesme, �s t�vozott.

Feszengve, fesz�lten v�gott �t a v�roson. Att�l tartott, hogy �sszetal�lkozik az anyj�val, valamelyik r�gi bar�tj�val, esetleg valamelyik kor�bbi szeret�j�vel, ami m�g rosszabb. Mik�zben az �gyeit int�zte, n�h�nyszor lopva k�r�ln�zett, mint egy tolvaj, �s t�bbsz�r is beh�z�dott valamelyik sik�torba egy ismer�s el�l. �ppen el�gg� felkavarta a besz�lget�s a n�v�r�vel. Am�g Mirifaine sz�v� nem tette, esz�be sem jutott, hogy szemmel l�that�an d�h�s, de Mirinek igaza volt, �s Thesme az�ta is vil�gosan �rezte a b�sz harag tomp�n l�ktet� maradv�ny�t. Ezek az emberek � ezek a sz�rny�s�ges kisemberek, akik kisst�l� v�gyaikkal, kisst�l� f�lelmeikkel �s kisst�l� el��t�leteikkel eltelve morzsolgatt�k �rtelmetlen napjaikat � egyszer�en feld�h�tett�k. J�rv�nyk�nt �rasztott�k el Majipoor felsz�n�t, bele-belecs�ptek a felt�rk�pezetlen erd�kbe, a roppant, �tszelhetetlen �ce�nokat b�mult�k, ocsm�ny, s�ros v�rosokat alap�tottak a felfoghatatlan sz�ps�g k�zep�n, �s k�zben egyetlen egyszer sem jutott esz�kbe feltenni maguknak a k�rd�st, mi c�lja ennek az eg�sznek. Ez volt benn�k a legrosszabb � hogy vakon �s k�rd�sek n�lk�l �lt�k az �let�ket. H�t egyszer sem jutott esz�kbe feln�zni a csillagokra, �s elt�n�dni azon, mi�rt olyan fontos az, hogy az emberis�g ki�z�nl�tt a V�n F�ldr�l � �s ezernyi megh�d�tott plan�t�n hozta l�tre anyabolyg�ja m�solat�t? Vagy ez senkit sem �rdekelt? Fel�l�k ez ak�r a V�n F�ld is lehetett volna, pedig az m�r r�gen egy kiszikkadt, felpr�d�lt, kizsigerelt �s elfeledett porh�velly� v�lt, ez a bolyg� pedig m�g az emberi megsz�ll�s �vsz�zadait k�vet�en is csod�latos vil�g; de valaha r�ges-r�gen minden bizonnyal a R�gi F�ld is ugyanolyan sz�p lehetett, mint most Majipoor. �s �jabb �tezer �v m�lva Majipoor sem lesz k�l�nb el�dj�n�l, visszatasz�t� v�ros-monstrumok ny�jt�znak t�bb sz�z m�rf�ld hosszan, ameddig csak a szem ell�t, �s mindenhol ny�zs�g majd a forgalom, �s mocsok habzik majd a foly�kban, az �shonos �llatfajok kipusztulnak, �s a szerencs�tlen, kisemmizett alakv�lt�k rezerv�tumokban senyvednek. Az �sszes r�gi mell�fog�st �jra elk�vetik majd ezen a sz�z vil�gon. Thesm�ben hirtelen akkora er�vel fortyogott a felh�borod�s, ami m�g �t is meglepte. Sohasem tudatosult benne eddig, hogy ilyen kozmikus m�ret� visz�lya van az eg�sz vil�ggal. Eddig azt hitte, csak elrontott szerelmi j�tszm�kr�l, t�l�rz�keny idegekr�l �s zavaros �letc�lokr�l van sz�, erre hirtelen �radatk�nt �nt�tte el az eg�sz emberi univerzummal szemben t�pl�lt d�h�s el�gedetlens�g. A harag pedig er�vel ruh�zta fel. Legsz�vesebben az eg�sz Narabalt az �ce�nba haj�totta volna. Persze nem tehette meg, hiszen semmin sem v�ltoztathatott, egyetlen pillanatra sem �ll�thatta meg az �gynevezett civiliz�ci� terjed�s�t. Visszamenek�lhetett a dzsungelbe, a nyirkos k�dbe, az egym�sba fon�d� ind�k �s a f�l�nk mocs�ri teremtm�nyek k�z�, vissza a kunyh�j�hoz, a mozg�sk�ptelen ghayrogj�hoz, aki maga is r�sze a bolyg�t elbor�t� hull�mnak, de vele legal�bb t�r�dhet, m�g �polgathatja is. Mert Thesme saj�t fajt�rsai nem kedvelt�k vagy m�g gy�l�lt�k is, ez�rt a ghayrogot felhaszn�lva m�s lehet, mint �k. R�ad�sul a ghayrognak sz�ks�ge volt r�, �s ilyen m�g sohasem fordult el� a l�nnyal.

Megf�jdult a feje, mereven fesz�ltek az arcizmai, �s most vette �szre, hogy g�rnyedt v�llal megy, mintha a k�nyelmesebb testtart�ssal beh�dolna az eddig megvetett �letm�d el�tt. Amilyen gyorsan csak tudott, ism�t megsz�k�tt Narabalb�l. �gy is csak j� k�t �ra m�lva, a v�ros utols� h�zait�l tisztes t�vols�gban, az �serdei �sv�nyen kezdett enyh�lni a fesz�lts�ge. Meg�llt egy ismer�s kis t�n�l, levetk�z�tt �s megm�rt�zott a hideg, m�ly v�zben, hogy a v�ros utols� mocsk�t�l is megszabaduljon. Ezut�n a v�rosi �lt�z�k�t a v�ll�ra vetve, anyasz�lt meztelen�l folytatta az �tj�t a kunyh�ja fel�.

Vismaan pontosan ugyan�gy hevert az �gyban, mint amikor Thesme elindult a v�rosba.

� Jobban vagy? � k�rdezte a l�ny. � Boldogult�l egyed�l?

� Nagyon csendes nap volt. A l�bamban kiss� nagyobb a duzzanat.

� Hadd n�zzem.

Thesme �vatosan megtapintotta a ghayrog l�b�t. Val�ban duzzadtabbnak t�nt, �s Vismaan �szt�n�sen el is h�z�dott, amikor meg�rintette. Az alapj�n, amit a magas f�jdalomk�sz�br�l mondott, ez komoly bajt jelentett. A l�ny ism�t m�rlegelni kezdte, nem lenne-e b�lcsebb Narabalba vinni orvoshoz. De a ghayrog tov�bbra sem agg�dott, �s Thesme am�gy sem hitte volna, hogy a narabali doktorok sokat tudn�nak a ghayrogok fiziol�gi�j�r�l. Egy�bk�nt is szerette volna, ha itt marad mellette. Kipakolta a mag�val hozott gy�gyszereket, �s adott Vismaannak a l�zra meg a gyullad�sra sz�nt pirul�kb�l. Ut�na vacsor�t k�sz�tett gy�m�lcsb�l �s z�lds�gb�l. M�g s�t�ted�s el�tt v�gigj�rta a csapd�kat a tiszt�s k�rny�k�n, �s tal�lt is benn�k n�h�ny kisebb �llatot � egy fiatal sigimoint �s n�h�ny mintunt. Gyakorlott mozdulattal tekerte ki a nyakukat. Kezdetben iszonyatosan nehezen sz�nta r� mag�t erre a feladatra, de sz�ks�ge volt h�sra, �s itt a vadonban senki m�s nem v�gezte el helyette a piszkos munk�t. El�k�sz�tette a h�st. Miut�n fellobbant a t�z, visszament a kunyh�ba. Vismaan �ppen az egyik �j kock�val j�tszadozott, de f�lretette, amikor a l�ny felbukkant.

� Egy sz�t sem sz�lt�l a narabali utadr�l � jegyezte meg.

� Nem voltam ott sok�ig. Megszereztem, amire sz�ks�gem volt, besz�lgettem egy kicsit az egyik n�v�remmel, lehangoltan �s d�h�sen t�voztam, de amint el�rtem az �serd�be, m�ris jobban �reztem magamat.

� Nagy gy�l�let �l benned a v�rosod ir�nt.

� R�szolg�lt a gy�l�letre. Azok a rettenetes �s unalmas emberek, azok az ocsm�ny, t�rpe �p�letek� � A l�ny a fej�t ingatta. � T�nyleg, a n�v�rem szerint �j v�rosokat �p�tenek a kontinens k�zep�n a k�lvil�giaknak. Olyan sokan v�ndorolnak d�lre. F�leg ghayrogok, de vannak m�sok is, sz�rke, bibircs�kos b�rrel�

� Hjortok � mondta Vismaan.

� Lehet. Mindegy. �ll�t�lag kedvelik a b�rokratikus munk�t. A partvid�kt�l t�vol telep�tik le �ket, mert senki sem akarja �ket Til-omonban vagy Narabalban l�tni, legal�bbis nekem �gy t�nt.

� M�g sohasem �reztem, hogy az emberek nem akarnak itt l�tni � mondta a ghayrog.

� T�nyleg? Tal�n csak nem t�nt fel. Szerintem Majipooron el�g s�lyos el��t�leteket t�pl�lnak az emberek.

� Sz�momra ez nem volt ilyen nyilv�nval�. Term�szetesen Narabalban m�g nem j�rtam. Tal�n ott er�sebbek az el��t�letek, mint m�shol. �szakon semmif�le neh�zs�ggel nem tal�lkoztam. Volt�l m�r �szakon?

� Nem.

� A pidruidi emberek szeretettel fogadnak minket.

� T�nyleg? �gy hallom, a ghayrogok v�rost �p�tenek maguknak Pidruidt�l keletre, s�t eg�szen messze keletre, valahol a Nagy Hasad�k k�r�l. Ha Pidruidban minden olyan csod�latos, mi�rt kerestek m�s helyet magatoknak?

Vismaan hangja tov�bbra is nyugodt maradt.

� Igazs�g szerint nek�nk probl�m�sabb egy�tt �lni az emberekkel. T�ls�gosan elt�r� az �let�nk ritmusa� p�ld�ul az alv�si szok�saink. Neh�z olyan v�rosban lakni, ami minden �jjel nyolc �r�ra �lomba mer�l, mik�zben mi tov�bbra is �bren vagyunk. �s akadnak m�g k�l�nbs�gek b�ven. Ez�rt �p�tett�k Dulornt. Rem�lem, egy nap te is ell�togatsz oda. B�mulatos, gy�ny�r� hely. Olyan feh�r sziklafajt�b�l �p�lt, ami enyh�n dereng� f�nyt bocs�t ki. Nagyon b�szk�k vagyunk r�.

� Akkor mi�rt nem �lsz ott?

� Nem a h�s �g?

A l�ny elv�r�s�d�tt, �s kirohant a kunyh�b�l, m�g �ppen id�ben ahhoz, hogy megmentse a ny�rsra t�z�tt vacsor�t. Duzzogva felvagdosta �s felszolg�lta a h�st. Thokk�t szedett mell�, �s kitett egy flaska bort, amit Narabalban vett m�g aznap d�lut�n. Vismaan fel�lt �s kiss� neh�zkesen nekil�tott az ev�snek.

� �vekig Dulornban �ltem � sz�lalt meg kis id� m�lva. � De az egy nagyon sz�raz vid�k, �n viszont a sz�l�bolyg�m forr� �s csapad�kos r�sz�n n�ttem fel, ami hasonl�t Narabalhoz. Az�rt indultam d�l fel�, hogy d�s term�f�ldet tal�ljak magamnak. Az �seim gazd�lkod�k voltak, �s �gy gondoltam, folytatn�m a hagyom�nyt. Amikor meghallottam, hogy Majipoor tr�pusi vid�k�n �vente hatszor lehet betakar�tani, �s mindenkinek jut b�ven term�f�ld, nekil�ttam felder�teni a k�rny�ket.

� Egyed�l?

� Igen, egyed�l. Nincsen p�rom, de sz�nd�komban �ll szerezni egyet, amint letelepedtem.

� A term�nyt pedig eladod Narabalban?

� �gy tervezem. A vil�gomon alig maradt �rintetlen vadon, �s a megm�velt ter�letek is �ppen csak elegend�ek. Tudtad, hogy az �lelmiszerk�szlet�nk nagyobb r�sz�t import�lnunk kell? R�ad�sul Majipoor nagyon vonz� a sz�munkra. Gig�szi bolyg�, csek�ly n�pess�g, �s fejl�d�sre v�r�, �rintetlen vadon. Nagyon, nagyon boldog vagyok itt. �s szerintem nincsen igazad. Nem hiszem, hogy az emberek nem l�tnak minket sz�vesen. Ti, majipooriak kedvesek �s bar�ts�gosak vagytok, civiliz�ltak, udvariasak, t�rv�nytisztel�k �s rendesek.

� Ha b�rki megtudn�, hogy egy ghayroggal �lek itt, m�gis teljesen megd�bbenne.

� Megd�bbenne? Mi�rt?

� Mert idegen vagy. �s h�ll�.

Vismaan k�l�n�s horkant�st hallatott. Nevet�s lett volna?

� Nem vagyunk h�ll�k! Melegv�r�ek vagyunk, felnevelj�k a fiatal�

� Akkor h�ll�szer�ek. Olyanok, mint a h�ll�k.

� K�v�lr�l tal�n. De musz�j elhinned, hogy majdnem annyira eml�s�k vagyunk, mint ti.

� Majdnem?

� Annyi a k�l�nbs�g, hogy toj�srak� faj vagyunk. De l�teznek ilyen t�pus� eml�s�k is. Nagyot t�vedtek, ha �gy gondolt�tok�

� Igaz�b�l mindegy. A t�bbiek h�ll�nek tekintenek benneteket, az emberi faj meg �szt�n�sen irt�zik a h�ll�kt�l, ez�rt �r�kk� fesz�lt lesz a viszony a k�t faj k�z�tt. Ez amolyan hagyom�ny, ami nagyon r�gr�l, m�g a V�n F�ld t�rt�nelem el�tti id�szak�b�l ered. Ezen k�v�l� � m�g id�ben �szbe kapott, miel�tt sz�v� tette volna a ghayrog szag�t. � Ezen k�v�l � fejezte be kiss� sut�n, � ijeszt�ek vagytok.

� Ijeszt�bbek, mint a bozontos sz�r�, hatalmas szkand�rok? Vagy a k�tfej� su-suherisek? � Vismaan szemh�j n�lk�li, nyugtalan�t� szeme a l�ny fel� fordult. � Szerintem ink�bb te �rzed magad k�nyelmetlen�l a ghayrogok k�zel�ben, Thesme.

� Ez nem igaz.

� M�g egyszer sem tapasztaltam az �ltalad eml�tett el��t�leteket. Most el�sz�r hallok ilyesmir�l. Zavarlak, Thesme? Hagyjalak egyed�l?

� Nem. Nem. Teljesen f�lre�rtesz. Szeretn�m, ha maradn�l. Seg�teni akarok rajtad. Egy�ltal�n nem f�lek t�led, nem �rzek ir�ntad ellenszenvet sem. Mind�ssze azt pr�b�ltam elmondani� szerettem volna elmagyar�zni, mit �reznek a narabaliak, vagy legal�bbis szerintem mit �reznek� � Nagyot kortyolt a borb�l. � Nem is �rtem, hogyan keveredt�nk id�ig. Bocs�natot k�rek. Besz�lhetn�nk valami m�sr�l?

� Term�szetesen.

De Thesme gyan�totta, hogy m�gis megs�rtette a ghayrogot, vagy legal�bbis k�nyelmetlen gondolatokat �bresztett benne. A maga h�v�s, idegen m�dj�n komoly �s �szt�n�s bele�rz�sr�l tett tan�bizonys�got. Tal�n igaza volt, �s Thesme t�nyleg saj�t el��t�leteit, saj�t feszeng�s�t vet�tette ki m�sokra. A l�ny minden eddigi kapcsolat�t elrontotta, pedig ott emberekr�l volt sz� � egy�ltal�n nem elk�pzelhetetlen, hogy senkivel sem tud norm�lisan megf�rni, ak�r emberekr�l, ak�r idegen l�nyekr�l van sz�, �s m�r eddig is rengeteg apr� jellel hozta Vismaan tudom�s�ra, hogy vend�gszeretete csup�n megj�tszott, f�lig-meddig kelletlen j�t�tem�ny, amivel az ir�nta �rzett ellenszenv�t leplezi. T�nyleg �gy lenne? A jelek szerint az �vek m�l�s�val m�r � is egyre kev�sb� �rtette saj�t ind�t�kait. De b�rmi legyen is az igazs�g, nem szerette volna, ha Vismaan betolakod�nak �rzi mag�t. V�g�l arra jutott, majd a k�vetkez� napokban bebizony�tja, hogy �szinte sz�nd�kkal fogadta be.

Aznap �jjel j�val nyugodtabban aludt, mint az el�z� �jszaka, b�r m�g mindig szokatlannak t�nt, hogy a padl�ra sz�rt leveleken alszik �s nincsen egyed�l a kunyh�ban, ez�rt p�r �r�nk�nt felriadt. Minden alkalommal a ghayrogot kereste a pillant�sa, de Vismaant teljesen lefoglalt�k az �lm�nykock�k. �szre sem vette a l�nyt. Thesme megpr�b�lta elk�pzelni, milyen lehet egyetlen hossz�, h�rom h�napig tart� adagban letudni az �ves alv�smennyis�get, azt�n az ut�na fennmarad� id�t folyamatos �brenl�ttel t�lteni � ez volt a legidegenebb a ghayrogban, gondolta. V�gtelen �r�kon �t hever az �gyon, mik�zben sem aludni, sem fel�llni nem tud, sehov� sem h�z�dhat vissza, ha m�r nagyon kellemetlen a f�jdalom� kev�s enn�l gy�trelmesebb k�nszenved�st tudott elk�pzelni. Ennek ellen�re a ghayrog hangulata nem v�ltozott, mindv�gig komoly, nyugodt, passz�v �s csendes maradt. Vajon az �sszes ghayrog ilyen? Nem r�szegedtek le soha, nem j�ttek ki a b�ket�r�s�kb�l, nem verekedtek �ssze az utc�n, nem siratt�k a sorsukat, �s nem veszekedtek a bar�taikkal? Ha Vismaan a ghayrogok �tlagos k�pvisel�je, akkor nem rendelkeztek az emberek gyarl�s�gaival. De hiszen nem is emberek � eml�keztette mag�t a l�ny.

Reggel megmosdatta a ghayrogot, �s csillog�ra sik�lta a pikkelyeit. Ut�na kicser�lte az �gynem�t. Miut�n enni adott Vismaannak, nekil�tott a szok�sos napi teend�inek, de lelkifurdal�sa volt, ami�rt az �serd�ben v�ndorol kedv�re, mik�zben a ghayrog a kunyh� rabja. Tal�n maradnia kellett volna, t�rt�neteket mes�lni neki, vagy egyszer�en besz�lgetni vele, h�tha azzal enyh�theti az unalm�t. De azt is tudta, hogy ha �lland�an mellette marad, hamarosan kifogynak a k�z�s t�m�kb�l, �s egym�s agy�ra mennek. A ghayrog most am�gy is kapott t�bb tucatnyi �lm�nykock�t az unalom ellen. Tal�n am�gy is jobban szeretett egyed�l lenni az id� nagy r�sz�ben. Mindenesetre Thesm�nek mindenk�ppen sz�ks�ge volt a mag�nyra, most k�l�n�sen, mert ketten osztoztak a kunyh�n, ez�rt aznap reggel hosszabb felder�t��tra indult. Sokf�le bogy�t �s gy�keret gy�jt�tt vacsor�ra. Napk�zben eleredt az es�, ami el�l egy sz�les level� vrammafa alatt tal�lt mened�ket. V�rakoz�s k�zben hagyta, hadd kalandozzon c�ltalanul a tekintete, �s teljesen ki�r�tette az elm�j�t, egy id�re megszabadult minden b�ntudatt�l, k�ts�gt�l, f�lelemt�l, eml�kekt�l, a ghayrogt�l, a csal�dj�t�l, egykori szeret�it�l, a boldogtalans�gt�l �s a mag�nyt�l. Az �gy fellelt b�ke b�ven kitartott a d�lut�n nagyobbik r�sz�ben.

Lassan megszokta, hogy Vismaan vele �l. A ghayrog a k�vetkez� id�szakban sem okozott semmif�le probl�m�t. Nem k�vetel�z�tt, lefoglalta mag�t a kock�kkal, �s hatalmas, leny�g�z� t�relemmel b�rta az �gyhoz k�t�tts�get. Ritk�n tett fel k�rd�seket vagy kezdem�nyezett besz�lget�st, de mindig bar�ts�gosan v�laszolt, ha Thesme k�rdezett t�le valamit. Mes�lt a sz�l�bolyg�j�r�l � elbesz�l�se alapj�n meglehet�sen kizsigerelt �s rettenetesen t�ln�pesedett vil�gnak t�nt �, az ottani �let�r�l, a nagy �lm�r�l, hogy letelepszik Majipooron, �s az izgatotts�gr�l, amit az els� alkalommal �rzett v�lasztott bolyg�ja sz�ps�ge l�tt�n. Thesme megpr�b�lta elk�pzelni, milyen lehet Vismaan, ha izgatott. Tal�n vadul csapkod a k�gy�haja, nem csak lassan tekerg�zik. Vagy megv�ltozik a szaga, az mutatja az �rzelemv�ltoz�st.

A negyedik napon a ghayrog els� alkalommal hagyta el az �gyat. A l�ny seg�ts�g�vel felt�p�szkodott, majd �p l�b�n �s r�gt�nz�tt mank�j�n egyens�lyozva, �vatosan letette a f�ldre a s�r�lt l�b�t. Thesme orr�t v�ratlanul cs�p�s kip�rolg�s �t�tte meg � mintha a f�jdalmas arcr�ndul�s szagl�szervi megfelel�je lett volna, �s ebb�l azt a k�vetkeztet�st vonta le, hogy a ghayrogok val�ban �gy fejezik ki �rzelmeiket.

� Hogy van a l�bad? � k�rdezte a l�ny. � �rz�keny?

� Nem b�rja el a s�lyomat. De gy�gyulok. M�g n�h�ny nap �s szerintem �llni is tudok majd. Gyere, seg�ts, hadd s�t�ljak egy kicsit! Teljesen berozsd�sodtam a t�tlens�gben.

A l�nyra t�maszkodva lassan, el�vigy�zatosan kis�ntik�lt a kunyh�b�l, a tavacsk�ig �s vissza. A ghayrogot l�that�an felfriss�tette a kis kir�ndul�s. Thesm�t nagy meglepet�s�re elszomor�totta a gy�gyul�s els� jele, mert ez azt jelentette, hogy hamarosan � egy h�t, k�t h�t m�lva? � Vismaan el�g er�s lesz �s t�vozik, pedig � nem akarta. Nem akarta, hogy elmenjen. Ez a furcsa felismer�s teljesen elk�pesztette. S�v�rogva gondolt vissza kor�bbi, mag�nyos �let�re, �s az olyan f�ny�z� apr�s�gokra, mint amikor a saj�t �gy�ban aludt, vagy erdei kir�ndul�sa k�zben nem kellett agg�dnia, vajon a vend�ge nem unatkozik-e t�ls�gosan, �s hasonl�k; mert t�bb szempontb�l egyre ideges�t�bbnek tal�lta a ghayrog jelenl�t�t. �s m�gis, m�gis, m�gis lehangolta �s zavarta a tudat, hogy hamarosan itt fogja hagyni. Milyen k�l�n�s ez, gondolta, milyen furcsa, mennyire tipikus Thesme!

Ezut�n naponta h�romszor elk�s�rte s�t�lni Vismaant. A ghayrog m�g mindig nem b�rta haszn�lni a t�r�tt l�b�t, viszont egyre �gyesebben mozgott a m�sikkal. �ll�t�sa szerint a duzzanat sz�pen apadt, �s minden jel szerint a csont is megfelel�en forrt �ssze. Egyre gyakrabban besz�lt a tervezett farmr�l, vagy arr�l, hogyan tiszt�tja meg az �serd�t, �s milyen n�v�nyeket �ltet.

Az els� h�t v�g�n, az egyik d�lut�n Thesme visszafel� tartott a kalimbotgy�jt� �tj�r�l, amikor meg�llt azon a tiszt�son, ahol r�tal�lt a ghayrogra, �s v�gign�zte a csapd�kat. A t�bbs�g�k �res volt, legfeljebb a szok�sos kis�llatokat fogt�k meg, de a tavacska m�g�tti aljn�v�nyzetb�l k�l�n�s �s hangos verg�d�s zaja hallatszott. Amikor Thesme �vatosan megk�zel�tette a boz�tosban fel�ll�tott csapd�t, kider�lt, hogy egy bilantoonnal van dolga. M�g sohasem ejtett el ekkora �llatot. A bilantoon eleg�ns, f�rge j�sz�g volt, �les pat�kkal �s �gnek �ll� par�nyi farokkal. Rendk�v�l elterjedtek Zimroel nyugati r�sz�n. A narabali v�ltozata k�tszer nagyobbra n�tt, val�s�gos �ri�snak sz�m�tott zimroeli rokonaihoz k�pest. Egy �tlagos testalkat� ember derek�ig �rt, �s oml�s, illatos h�sa miatt nagyon �rt�kesnek tartott�k. Thesme el�sz�r �szt�n�sen arra gondolt, szabadon engedi ezt a sz�ps�ges j�sz�got: t�ls�gosan gy�ny�r� volt ahhoz, hogy v�gezzen vele � r�ad�sul t�l nagyra n�tt. Azt m�r megtanulta, mik�ppen kell kioltani a kisebb �llatok �let�t, de azok elf�rtek a tenyer�ben. Ez viszont nagy test�, intelligens �s nemes j�sz�g volt, ami val�sz�n�leg tudta �rt�kelni az �letet, rem�nyei, sz�ks�gletei �s v�gyai voltak � �s val�sz�n�leg v�rt r� a p�rja. Ostobas�g, gy�zk�dte mag�t Thesme. A dr�lok, a mintunok vagy a sigimoinok val�sz�n�leg ugyan�gy szerettek volna tov�bb �lni, mint ez a bilantoon, m�gis haboz�s n�lk�l v�gzett vel�k. Nem szabad �rzelg�sen emberi tulajdons�gokkal felruh�zni az �llatokat, k�l�n�sen �gy, hogy civiliz�ltabb �let�ben boldogan elfogyasztotta �ket, ha m�svalaki elv�gezte helyette a piszkos munk�t. A bilantoon el�rvult p�rja akkoriban nem �rdekelte.

Amikor k�zelebb l�pett az �llathoz, azt is l�tta, hogy az egyik kecses l�ba elt�rt. Fut�lag felmer�lt benne, hogy s�nbe teszi � �s megtartja h�zi�llatnak. Ez a gondolat azonban m�g az el�z�n�l is bizarrabb volt. Nem fogadhat �r�kbe minden nyomor�kot, akit az �serd�ben tal�l. A bilantoon sohasem csillapodna le annyira, hogy megn�zhesse a l�b�t, �s ha valami csoda folyt�n m�gis siker�lne felgy�gy�tania, az els� adand� alkalommal megsz�kne. Nagy leveg�t vett, a r�gkap�l� teremtm�ny h�ta m�g� l�pett, r�fogott a puha orr�ra, �s egy mozdulattal elt�rte hossz�, v�konyka nyak�t.

Feldarabolni viszont a v�rtn�l j�val v�resebb �s bonyolultabb volt. �gy �rezte, mintha hossz� �r�kon �t trancs�rozta volna komor elt�k�lts�ggel a h�st, �s csak arra figyelt fel, amikor Vismaan kikiab�lt a kunyh�b�l, hogy mit csin�l.

� Vacsor�t k�sz�tek! � ki�ltotta vissza a l�ny. � Meglepet�s! Igazi csemege lesz, s�lt bilantoon!

Halkan kuncogott. Ez teljesen �gy hangzott, mintha egy feles�g mondta volna, gondolta: itt kuporog meztelen�l �s csurom v�resen, vadul f�r�szeli a combokat �s a bord�kat, mik�zben egy idegen, h�ll�szer� l�ny fekszik az �gy�ban, �s v�rja a vacsor�j�t.

De v�g�l csak befejezte az ocsm�ny munk�t, �s a h�sdarabok a f�st�s l�nggal �g� t�z f�l� ker�ltek. Thesme lemosdott a tavacsk�ban, azt�n nekil�tott thokk�t gy�jteni, feltette f�ni a ghumbagy�keret, �s kinyitotta az �jonnan szerzett narabali borb�l megmaradt palackokat. Amint s�t�tedni kezdett, a vacsora is elk�sz�lt. Thesme hihetetlen�l b�szke volt mag�ra.

Arra sz�m�tott, hogy Vismaan szok�sa szerint minden megjegyz�s n�lk�l, a szok�sos flegma m�dj�n befalja az ennival�t, de nem �gy t�rt�nt: Thesme mintha most els� �zben l�tta volna fel�l�nk�lni az arc�t � tal�n a szeme csillogott �jfajta f�nyben vagy a k�gy�nyelve cik�zott m�sk�nt. Esetleg a l�ny olvasott sokkal jobban a ghayrog arckifejez�s�ben. Vismaan lelkesen r�gta a s�lt bilantoont, folyamatosan dics�rte a zamat�t meg az �llag�t, �s �jabb meg �jabb repet�t k�rt bel�le. Thesme ilyenkor mag�nak is szedett, �s addig lakm�rozott a h�sb�l, am�g teljesen el nem telt vele, m�gis folytatta tov�bb az ev�st, ami lassan a teljes cs�m�rrel fenyegette, de azzal nyugtatta mag�t, hogy ami reggelre marad, az megromlik.

� A h�shoz remek�l illik a thokka � jegyezte meg, �s �jabb k�kesfeh�r bogy�t t�m�tt a sz�j�ba.

� Igen. K�rek sz�pen m�g.

Vismaan nyugodtan felfalt mindent, ami el� ker�lt. A l�ny v�g�l egy falatot sem b�rt lenyelni t�bb�, s�t n�zni sem b�rta a ghayrogot. A marad�kot Vismaan k�zel�be tolta, �s borzongva kiitta a bor marad�k�t. Nevetve nyugt�zta, hogy p�r csepp v�gigcsorog az �ll�n �s a mell�re cs�p�g. Elter�lt a h�lyagbokor-leveleken. Forgott k�r�l�tte a kunyh�. Arccal a padl� fel� fek�dt, a talajba kapaszkodott, �s hallgatta a harap�s, r�g�s �s nyel�s folyamatos neszeit a h�ta m�g�l. Azt�n v�g�l a ghayrog is eltelt �s elcsendesedett. Thesme v�rta, hogy v�gre elnyomja az �lom, de nem b�rt elaludni. Egyre jobban sz�d�lt, m�g a v�g�n m�r att�l tartott, hogy a sz�rny� �rv�ny kihaj�tja a kunyh�b�l. A b�re l�ngolt, mellbimb�i f�jdalmasan megkem�nyedtek. T�l sok volt az ital, gondolta, meg a thokkabogy�. Magokkal egy�tt falta fel a thokk�t, ami �gy m�g er�teljesebben fejtette ki a hat�s�t. Legal�bb egy tucat bogy�t megevett, �s a t�zes l� most vadul fortyogott a fej�ben.

Nem akart egyed�l, a padl�n kucorogva aludni.

Elt�lzott, kap�l�z� mozdulatokkal felt�rdelt, visszanyerte az egyens�ly�t, �s lassan az �gy fel� k�szott. A ghayrogra meredt, de mindent olyan hom�lyosan l�tott, hogy �ppen csak ki tudta venni a k�rvonalait.

� Alszol? � suttogta.

� Tudod, hogy nem alszom.

� Persze. Persze. Butas�got mondtam.

� Rosszul vagy, Thesme?

� Rosszul? Nem, nem. Semmi bajom. Csak� sz�val� � T�tov�zva elhallgatott. � R�szeg vagyok, �rted? Tudod, mi a r�szegs�g?

� Igen.

� Nem szeretn�k a f�ld�n fek�dni. Idej�hetek mell�d?

� Ha akarod.

� Nagyon vigy�zok. Nem szeretn�m megr�gni a t�r�tt l�badat. Mutasd meg, melyik az.

� Majdnem meggy�gyult, Thesme. Ne agg�dj. Gyere, fek�dj ide. � Megfogta a l�ny csukl�j�t �s felh�zta maga fel�. Thesme mintha lebegett volna, azt�n k�nnyed�n a ghayrog mell� ereszkedett. A mell�t�l a cs�p�j�ig kem�ny, kagyl�szer� b�r simult hozz�, olyan h�v�s volt, olyan pikkelyes, olyan sima. A l�ny b�tortalanul v�gigd�rg�lte a ghayrogot. Mintha egy csod�latosan megmunk�lt b�r�nd lett volna, gondolta, �s kicsit meg is nyomkodta, kitapintotta a vastag izmokat a merev felsz�n alatt. A ghayrog szaga megv�ltozott, f�szeres �s �that� lett.

� Tetszik az illatod � mormolta a l�ny.

A ghayrog mellkas�hoz hajtotta a fej�t, �s szorosan �t�lelte. Hossz� h�napok �ta, majdnem egy �ve nem fek�dt egy �gyban senkivel, �s most j�lesett a k�zels�ge. M�g akkor is, ha ghayrog, gondolta. M�g egy ghayrog is j�. Csak az �rz�sre van sz�ks�ge, a k�zels�gre. Nagyon j�.

A ghayrog meg�rintette.

Thesme erre nem sz�m�tott. A kapcsolatuk eddig arra �p�lt, hogy a l�ny �polja, a ghayrog pedig hagyja neki. Hirtelen m�gis v�gigsim�tott rajta a keze � az a h�v�s, bar�zd�lt, sima k�z. K�nnyed�n meg�rintette a mell�t, a has�t, folytatta az �tj�t lefel�, �s megpihent a combj�n. Mi volt ez? Vismann szeretkezik vele? A l�ny a ghayrog nemtelen, g�pre eml�keztet� test�re gondolt. Vismaan folytatta a simogat�st. Ez nagyon bizarr, gondolta a l�ny. M�g Thesm�hez k�pest is furcsa. Ez egy ghayrog, nem ember. �n meg�

Nagyon mag�nyos vagyok�

Nagyon r�szeg vagyok�

� Igen � mondta halkan. � K�rlek.

Rem�lte, hogy a ghayrog csak simogatni fogja. De Vismaan �tkarolta a v�ll�t, k�nnyed�n megford�totta, felemelte �s gyeng�den mag�ra h�zta. Thesme v�ratlanul meg�rezte a combj�nak nyom�d� merevs�get, ami nem lehetett m�s, mint a f�rfiass�ga. Micsoda? A ghayrogok p�nisze a pikkelyek alatt rejt�z�tt, �s csak sz�ks�g eset�n ker�lt el�? �s csak nem akar�

De igen.

A ghayrog tudta, mit kell tennie. Idegen l�ny volt, aki els� tal�lkoz�sukkor azt sem b�rta eld�nteni, Thesme h�m-e vagy n�st�ny, ennek ellen�re vil�gosan felfogta az emberi szeretkez�s l�nyeg�t. Egy pillanat erej�ig � amikor Thesme meg�rezte, hogy belehatol �, egyszerre �nt�tte el a retteg�s, a d�bbenet �s a viszolyg�s, azt sem tudta, f�jni fog-e, egy�ttal a gondolatt�l sem tudott szabadulni, mennyire groteszk �s sz�rny� ez, ember p�rosodik ghayroggal, �s ilyen val�sz�n�leg m�g soha, egyszer sem t�rt�nt az eg�sz univerzum t�rt�net�ben. Legsz�vesebben lel�kte volna mag�t Vismaant�l, �s kirohant volna az �jszak�ba. De t�ls�gosan k�ba volt, t�ls�gosan r�szeg �s zavart, ez�rt nem b�rt mozdulni; azt�n tudatosult benne, hogy a ghayrog egy�ltal�n nem okoz neki f�jdalmat, hanem �gy siklik ki �s be a test�b�l, mint egy nyugodtan mozg� masina, �s a gy�ny�r hull�mokban �radt sz�t a l�ny �gy�k�b�l, amit�l remegni kezdett, elcsukl� zokog�s szakadt fel bel�le, elakadt a l�legzete, �s teljes er�vel a sima, b�rszer� p�nc�lhoz simult�

Hagyta, hadd t�rt�njen, aminek t�rt�nnie kellett, �s a legszebb pillanatban �les ki�lt�s szakadt fel bel�le. Ut�na a ghayrog mellkas�hoz g�mb�ly�d�tt, am�g remegve, elhal� ny�sz�rg�ssel fokozatosan le nem csillapodott. Addigra teljesen kij�zanodott. Tudat�ban volt annak, mit tett, �s a gondolat elk�pesztette ugyan, de m�g ann�l is jobban sz�rakoztatta. Ezt figyeld, Narabal! A ghayrog a szeret�m! �s milyen rendk�v�li, milyen intenz�v volt ez a gy�ny�r! Vismaan vajon �lvezte? Nem merte megk�rdezni. Honnan lehet tudni, hogy a ghayrognak orgazmusa volt-e? Van nekik ilyen? Jelent nekik egy�ltal�n b�rmit is a fogalom? Vajon szeretkezett m�r emberi n�vel? Thesme ezt sem merte megk�rdezni. A ghayrog tudta, mit kell tennie � ha tapasztaltnak nem is nevezhette, de hat�rozottan biztos volt abban, mire van sz�ks�ge Thesm�nek, �s ami azt illeti, sokkal hozz��rt�bben csin�lta, mint a legt�bb f�rfi, akit ismert. Az�rt, mert m�r volt tapasztalata emberekkel � vagy egyszer�en csak az�rt, mert krist�lytiszta, h�v�s elm�je k�nnyed�n ki tudta sz�molni az anat�mi�j�b�l ad�d� ig�nyeit? Thesme nem tudta a v�laszt a k�rd�sre, �s nagy es�llyel soha nem is fogja megtudni.

Vismaan nem sz�lt semmit. A l�ny szorosan odab�jt hozz�, �s hossz� hetek �ta el�sz�r igaz�n m�ly �lomba mer�lt.

Thesme reggel furcs�n �rezte mag�t, de nem b�nt meg semmit. Egyik�k sem eml�tette az �jszakai esem�nyeket. Vismaan a kock�kkal foglalta el mag�t. Thesme hajnalban elment �szni, hogy kitiszt�tsa sajg� fej�t, majd valamennyire eltakar�totta a bilantoon-lakoma nyomait. Miut�n reggelit k�sz�tett mindkett�j�knek, hossz� s�t�ra indult �szak fel�, ahol ismert egy moh�val lepett kis barlangot. Eg�sz d�lel�tt itt �ld�g�lt, mik�zben gondolatban �jra meg �jra felid�zte a ghayrog b�r�nek �rint�s�t a b�r�n, a combj�t simogat� kezet �s a test�t g�rcsbe r�nt� ekszt�zist. Azt nem �ll�totta volna, hogy k�l�n�sebben vonz�nak tal�lta Vismaant. Vill�s nyelv, �l� k�gy�kk�nt mozg� fonatok, pikkelyes test � nem, ennek az �jszak�nak az �gvil�gon semmi k�ze a testi vonzalomhoz. Akkor mi�rt t�rt�nt? A bor �s a thokka, magyar�zta mag�nak, meg a mag�ny �s a l�zad�s �r�k v�gya a narabali polg�rok hagyom�nyos �rt�kei ellen. Ha m�r �gyis dacolni akart mindennel, amiben hittek, akkor viszont elk�pzelni sem tudott volna kifinomultabb m�dszert ann�l, minthogy felk�n�lkozzon egy ghayrognak. Term�szetesen egy ilyen l�zad� tettnek semmi �rtelme, ha senki sem tud r�la, ez�rt Thesme �gy d�nt�tt, amint Vismaan k�szen �ll az �tra, mag�val viszi Narabalba.

Ezut�n minden �jjel megosztott�k az �gyat. Furcsa lett volna, ha nem �gy tesznek. De a m�sodik �jszaka nem szeretkeztek, ahogyan a harmadik vagy negyedik �jszak�n sem. Csak hevertek egym�s mellett, de egyik�k sem sz�lt �s nem �rintette meg a m�sikat. A ghayrognak csak egy mozdulat�ba ker�lt volna, �s Thesme odaadta volna mag�t neki, de Vismaan nem tett semmit. Mint ahogyan a l�ny sem k�zeledett fel�. A k�z�tt�k fesz�l� csendet Thesme kezdte k�nosnak �rezni, m�gis f�lt megt�rni, h�tha olyan dolgokat kell hallania, amit val�j�ban nem akart � hogy a ghayrognak nem tetszett az egy�ttl�t�k, vagy obszc�n �s term�szetellenes aktusnak tartotta, csak egyszer v�llalkozott r�, mert a l�ny olyan k�vetel�z�nek t�nt, net�n tudat�ban volt annak, hogy Thesme vonz�d�sa nem val�di, puszt�n eszk�zk�nt haszn�lta a konvenci�k ellen v�vott h�bor�j�ban. A h�t v�g�re sz�rnyen fesz�tette a rengeteg kimondatlan bizonytalans�gb�l t�pl�lkoz� fesz�lts�g, ez�rt lefekv�skor gondosan v�letlennek �lc�zva a ghayrogra hemperedett, aki mag�t�l �rtet�d�en, haboz�s n�lk�l �lelte �t. Ezut�n voltak �jszak�k, amikor szeretkeztek, �s olyanok is, amikor nem, �s mindig r�gt�nz�tt, spont�n m�don zajlott az eg�sz, gondtalan, szinte h�tk�znapi esem�ny lett bel�le, amit n�ha csin�ltak azel�tt, hogy Thesme elaludt volna � �s enn�l t�bb var�zslat vagy titok nem is volt benne. A l�ny minden alkalommal rendk�v�l �lvezte. Hamarosan fel sem t�nt neki, hogy ez egy idegen l�ny teste.

Vismaan addigra seg�ts�g n�lk�l is tudott s�t�lni, �s minden nap egyre t�bb id�t t�lt�tt mozg�ssal. Kezdetben Thesm�vel, k�s�bb egyed�l indult felder�t� utakra az �serdei �sv�nyeken. Eleinte �vatosan l�pkedett, de kis id� m�lva m�r csak s�ntik�lt. Az �sz�s l�that�an rengeteget seg�tett a gy�gyul�sban, �s a ghayrog �r�kon �t r�tta a k�r�ket a tavacsk�ban, felb�sz�tve ezzel a s�ros part �regeiben tany�z� groomwarkot. A v�nszorg�, �reg teremtm�ny el�k�szott a rejtekhely�r�l, �s amikor elter�lt a parton, legink�bb egy kidobott, elrongyol�dott, sz�r�s zs�kra eml�keztetett. Komoran szeml�lte a ghayrogot, �s addig nem volt hajland� visszamenni a v�zbe, am�g a betolakod� ki nem ment onnan. Thesme vigaszk�nt zsenge hajt�sokat hozott neki a patak fels� foly�s�r�l, ahov� a teremtm�ny apr�, sz�v�korongos l�b�val sohasem juthatott el.

� Mikor viszel magaddal Narabalba? � k�rdezte Vismaan az egyik es�s este.

� Mondjuk holnap? � v�laszolta a l�ny.

Aznap �jjel szokatlan izgalom t�lt�tte el, �s moh�n simult a ghayroghoz.

Hajnalban indultak, a permetez� es�ben, amit hamarosan ragyog� naps�t�s v�ltott fel. Thesme �vatos temp�t dikt�lt, de gyorsan kider�lt, hogy Vismaan teljesen felgy�gyult, �s nem sokkal k�s�bb a l�ny m�r f�rg�n haladt el�re. A ghayrog k�nnyed�n l�p�st tartott vele. Thesme azon kapta mag�t, hogy meg�ll�s n�lk�l locsog � az �sszes �tjukba ker�l� n�v�ny vagy �llat nev�t elsorolta, �rdekess�geket mes�lt Narabal t�rt�nelm�r�l, besz�lt a fiv�reir�l �s a n�v�reir�l �s a v�rosban �l� ismer�seir�l. Alig v�rta, hogy v�gre megl�ss�k �ket kettesben � n�zz�tek csak, ez itt az �n idegen szeret�m, ezzel a ghayroggal osztom meg az �gyamat! �, �s a v�ros hat�r�ban m�r �l�nken n�zel�d�tt, h�tha megpillant egy ismer�s arcot. Azonban a Narabalt �vez� tany�kon alig bukkant fel egy-egy ember, �s azok is ismeretlenek voltak.

� L�tod, hogy b�mulnak? � suttogta Vismaannak, amikor a v�ros s�r�bben lakott r�szeibe �rkeztek. � F�lnek t�led. Azt hiszik, egy idegen inv�zi� el��rse vagy. �s nem b�rnak r�j�nni, mit keresek melletted, �s mi�rt vagyok veled ilyen civiliz�lt.

� Ebb�l semmit sem �rz�kelek � mondta Vismaan. � Igen, azt l�tom, hogy k�v�ncsiak. De sem f�lelmet, sem rosszindulatot nem tapasztalok. Ennyire nem ismerem az emberi arckifejez�seket? Azt hittem, m�r eg�szen j�l megtanultam �rtelmezni ezeket.

� Na, v�rj csak � k�z�lte Thesme. De titokban el kellett ismernie, hogy enyh�n elt�lozta a dolgokat. Tal�n nem is annyira enyh�n. Lassan meg�rkeztek Narabal k�zpontj�ba, �s igen, n�h�ny j�r�kel� val�ban meglepetten vagy k�v�ncsian pillantott a ghayrogra, de a tekintet�k azonnal megenyh�lt, m�sok pedig mosolyogva b�lintottak fel�, mintha nem is lenne h�tk�znapibb l�tv�ny, mint a f�utc�n s�t�lgat� l�ny, aki egy idegen vil�gr�l j�tt. T�nyleges rosszindulatnak nyom�t sem l�tta. Ez feld�h�tette Thesm�t. Ezek az �rtalmatlan, j�mbor emberek, ezek a sz�rke, ny�jas v�roslak�k egy�ltal�n nem az elv�r�sai szerint cselekedtek. Amikor v�gre ismer�s�kkel tal�lkoztak � Khanidorral, a legid�sebb b�tyja bar�tj�val, azt�n Hennimon Sibroy-jal, aki egy kis italm�r�st m�k�dtetett a parton, �s a vir�g�rus n�vel �, azok is sz�v�lyesen b�logattak, amikor Thesme bemutatta a ghayrogot. � Vismaan, aki nemr�g bek�lt�z�tt hozz�m.

Khanidor �gy mosolygott, mintha mindig is sejtette volna, hogy Thesme egy napon idegenek sz�ll�sad�ja lesz, �s azonnal mes�lni kezdett Mirifaine f�rj�r�l, aki �j v�rosokat �p�t a ghayrogoknak meg a hjortoknak. A kocsm�ros jovi�lisan kezet ny�jtott Vismaannak, �s megh�vta borozni, a vir�g�rus n� pedig csak azt hajtogatta, hogy �Jaj, de �rdekes, jaj, de �rdekes! Rem�lem, tetszik a mi kis v�rosunk!� Thesme leereszked�nek tal�lta ezt a nagy ny�jass�got. Mintha sz�nd�kosan term�szet�k ellen�re cselekedtek volna, nehogy megbotr�nkoztathassa �ket � mintha m�r r�gen elfogadt�k volna Thesm�t olyan vad�cnak, amilyen csak b�rt lenni, �s most m�r tehet b�rmit, semmin nem lep�dnek meg, semmire sem tesznek megjegyz�seket, igaz�b�l r� se heder�tenek. Tal�n f�lre�rtett�k a kapcsolat�t a ghayroggal, �s azt hitt�k, puszt�n sz�ll�vend�g a kunyh�j�ban. Vajon akkor is �gy reag�ln�nak, ha bejelenten�, hogy szeret�k, �s bizony �rezte m�r mag�ban a ghayrog test�t? Ha megtudn�k, hogy olyasmit tettek, ami egy ember �s egy idegen k�z�tt eddig elgondolhatatlannak sz�m�tott volna? Val�sz�n�leg igen. Ezek akkor sem pillantan�nak fel, ha a ghayroggal a Pontifex t�r k�zep�n esn�nk egym�snak, gondolta a l�ny duzzogva.

Vajon Vismaannak tetszett a kisv�ros? Most sem lehetett leolvasni r�la az �rzelmeket, m�r ha voltak egy�ltal�n �rzelmei. Utc�r�l utc�ra j�rtak, heveny�szve fel�p�tett tereken, jellegtelen, koszos kis �zletek el�tt, kicsi, d�ledez� h�zak �s gazzal felvert kertek k�z�tt, �s Vismaan nem sz�lt semmit. Thesme csal�dotts�got �s helytelen�t�st v�lt kiolvasni a n�mas�gb�l, �s b�rmennyire is ellen�rz�sei voltak Naraballal szemben, v�ratlanul �gy �rezte, meg kell v�denie. Hiszen nagyon r�vid m�ltra tekinthet vissza, r�ad�sul vil�gt�l elz�rt telep�l�s egy m�sodrang� kontinens elfeledett sark�ban. Alig n�h�ny nemzed�kkel ezel�tt �p�lt.

� Mit gondolsz? � k�rdezte v�g�l. � Nem ny�g�z�tt le t�ls�gosan, igaz?

� Figyelmeztett�l, hogy ne v�rjak t�l sokat.

� De m�g ann�l is nyomor�s�gosabb, mint a le�r�som alapj�n hitted volna, nem?

� Val�ban kicsinek �s kezdetlegesnek t�nik � felelte a ghayrog. � K�l�n�sen Pidruiddal �sszehasonl�tva, vagy ak�r�

� Pidruid t�bb ezer �ves.

� Vagy ak�r Dulornhoz k�pest � folytatta Vismaan. � Dulorn m�r most rendk�v�l gy�ny�r�, pedig m�g csak most �p�l. Term�szetesen sokat sz�m�t a h�feh�r k��

� Igen � v�gott k�zbe Thesme �, Narabalt is k�b�l kellett volna fel�p�teni. Ezen a nyirkos �ghajlaton minden elkorhad, ami f�b�l van. De m�g nem volt r� id�. Majd ha n� a n�pess�g, megnyithatjuk a k�fejt�ket a hegyekben, �s akkor majd igaz�n csod�latos dolgokat �p�t�nk ebben a v�rosban! �tven �v m�lva, sz�z �v m�lva, mire Narabalban is lesz rendes munkaer�. Tal�n ha k�lden�nek ide olyan �ri�si, n�gykar� idegeneket�

� Szkand�rokat � mondta Vismaan.

� Igen, szkand�rokat. Mi�rt nem k�ld a Napkir�ly t�zezer szkand�rt?

� Az eg�sz test�ket s�r� sz�r bor�tja. Nagyon nehezen viseln�k ezt az �ghajlatot. De biztosan lesznek, akik itt akarnak letelepedni, mint ahogy vroonok �s su-suherisek is �rkeznek majd, meg sok, sok olyan ghayrog, mint �n, akik az es�s �ghajlathoz szoktak. Nagyon mer�sz dologra v�llalkozott a korm�nyotok, amikor ilyen sok telepest h�vott a t�bbi bolyg�r�l. M�s vil�gok nem osztogatj�k ennyire nagylelk�en a f�ldet.

� Azok a bolyg�k nem ilyen hatalmasak � mondta Thesme. � Mintha valahol azt hallottam volna, hogy ha az �ri�si �ce�nokat nem sz�moljuk, Majipoor �sszes f�ldter�lete akkor is h�romszor vagy n�gyszer nagyobb b�rmelyik betelep�tett bolyg��n�l. Vagy valami ilyesmi. Nagyon szerencs�sek vagyunk, ami�rt ilyen nagy a vil�gunk, m�gis norm�lis a gravit�ci�ja, ez�rt emberek �s humanoidok egyar�nt k�nyelmesen �lhetnek itt. Persze ennek is megvan az �ra, tekintve, hogy neh�zf�mekben nem b�velked�nk, de att�l m�g� �, �dv! � Thesme hangs�lya v�ratlanul teljesen megv�ltozott, majd meglepetten elhalt a hangja.

Karcs�, nagyon magas fiatalember l�pett el�j�k egy sarkon, �s majdnem �ssze�tk�z�tt vel�k. Nagyon vil�gos haja hull�mokban omlott a v�ll�ra. Elt�tott sz�jjal meredt r�juk, ak�rcsak Thesme r�. A fiatalember � Ruskelorn Yulvan � Thesme szeret�je volt n�gy h�napig, nem sokkal azel�tt, hogy a l�ny elvonult volna az �serd�be, �s tal�n vele akart a lehet� legkev�sb� tal�lkozni Narabalban. Ha viszont �gy alakult, akkor sz�nd�k�ban �llt a legt�bbet kihozni a helyzetb�l, �s az els� zavart pillanatok ut�n mag�hoz ragadta a kezdem�nyez�st.

� J�l n�zel ki, Ruskelorn.

� Te is. J�t tett neked az erdei �let.

� Nagyon. �letem legboldogabb h�t h�napja volt. Ruskelorn, hadd mutassam be a bar�tomat, Vismaant, aki n�h�ny hete velem �l. Baleset �rte, mik�zben a kunyh�m k�zel�ben keresett mag�nak megm�velhet� f�ldet. Leesett egy f�r�l, �s elt�rte a l�b�t. Az�ta �n �poltam.

� Nyilv�n nagyon �gyesen, gondolom �n � mondta Ruskelorn Yulvan lelkesen �, mert �gy t�nik, kiv�l� eg�szs�gi �llapotnak �rvend.

A ghayroghoz fordult.

� �rvendek a tal�lkoz�snak � mondta olyan hangs�llyal, amib�l �gy t�nt, hogy tal�n val�ban �gy is gondolja.

Thesme folytatta.

� A bolyg�j�nak az a r�sze, ahol sz�letett, nagyon hasonl�t Narabalra az �ghajlat�ban. Azt mondja, a k�vetkez� n�h�ny �vben sokan �rkeznek m�g k�z�l�k ide a tr�pusokra.

� Igen, �n is hallottam � b�logatott Ruskelorn Yulvan vigyorogva. � Majd megl�tod, milyen elk�peszt�en term�keny ez a vid�k. Ha reggeli k�zben kik�psz egy gy�m�lcsmagot, est�re akkora ind�t hajt, hogy felk�szik a h�zadra. Legal�bbis mindenki ezt mondja, sz�val biztosan igaz.

A l�nyt felb�sz�tette ez a k�nnyed fecseg�s. Ruskelorn nem fogta fel, hogy ez a pikkelyes idegen, ez a m�sik bolyg�r�l sz�rmaz� l�ny, ez a ghayrog bizony az ut�dja lett Thesme �gy�ban? Nem ismeri a f�lt�kenys�get � vagy egyszer�en nem fogja fel a helyzetet? A l�ny szavak n�lk�l, de b�sz elt�k�lts�ggel megk�s�relte gondolatban k�z�lni az igazs�got Ruskelorn Yulvannal, �s az elk�pzelhet� legr�szletesebb m�dokon id�zte fel az egy�ttl�teiket a ghayroggal: amikor Vismaan �t�lelte, vagy amikor az idegen kezek a kebl�t �s a combj�t simogatt�k, olyan k�peket sug�rzott, ahol az ap�, v�r�s, vill�s nyelv k�nnyed�n futott v�gig lehunyt szemh�j�n, mellbimb�j�n �s az �gy�k�n. De hasztalan. Ruskelorn ugyan�gy nem volt gondolatolvas�, mint Thesme. A ghayrog a szeret�m, gondolta a l�ny, bel�m hatol, �s �jra meg �jra el�lvezek, alig v�rom, hogy visszamehessek az �serd�be, �s leteperjem az �gyban, mik�zben Ruskelorn Yulvan csak mosolygott �s udvariasan csevegett Vismaannal arr�l, vajon mennyire lehet ezen a vid�ken niyket, gleint vagy stajj�t termeszteni, vagy esetleg m�gis lusavender-magot kell vetni az ingov�nyosabb r�szeken. Csak j�val k�s�bb fordult vissza Thesm�hez �s k�rdezte meg � olyan nyugodtan, mintha azt tudakoln�, a h�t melyik napja van �, vajon a v�gtelens�gig a dzsungelben akar-e �lni.

A l�ny �d�z pillant�st vetett r�.

� Eddig jobban tetszik, mint a v�rosi �let. Mi�rt?

� Csak �rdekelt, nem hi�nyzik-e b�mulatos metropoliszunk k�nyelme.

� M�g nem. Pillanatnyilag nem. Sohasem voltam m�g ilyen boldog.

� Remek. Ennek igaz�n �r�l�k, Thesme. � A fiatalember mosolya ism�t �szint�nek t�nt. � Nagyon boldog vagyok, hogy tal�lkoztunk � mondta a ghayrognak, azt�n t�vozott.

Thesm�ben fortyogott a harag. Ruskelornt nem �rdekelte, a lehet� legcsek�lyebb m�rt�kben sem �rdekelte Thesme, �s fel�le ak�r ghayrogokkal, szkand�rokkal vagy a groomwarkkal is lefek�dhetett volna! Thesme meg akarta sebezni, vagy legal�bb m�lys�gesen megd�bbenteni, erre egyszer�en udvarias volt. Udvarias! A t�bbiekhez hasonl�an biztosan � sem fogta fel teljesen Thesme �s Vismaan kapcsolat�nak val�di jelleg�t � egyszer�en elk�pzelhetetlen volt sz�mukra, hogy az emberis�g egyik tagja felk�n�lja a test�t egy idegen bolyg�r�l �rkez� h�ll�l�nynek, ez�rt fel sem mer�lt benn�k a gondolat �, m�g csak a gyan� �rny�ka sem �bredt benn�k�

� Eleget l�tt�l Narabalb�l? � k�rdezte a ghayrogot.

� Eleget ahhoz, hogy r�j�jjek, milyen kev�s l�tnival� akad.

� Hogy van a l�bad? K�szen �llsz a vissza�tra?

� Nem akart�l m�g elint�zni valamit?

� Semmi fontos dolgom nincs � mondta a l�ny. � Szeretn�k elindulni.

� Akkor induljunk � v�laszolta a ghayrog.

Hat�rozotts�ga ellen�re �gy t�nt, hogy a l�ba nincsen m�g teljesen rendben � val�sz�n�leg az izmok h�z�dtak meg: az �t m�g egy makkeg�szs�ges embernek is meger�ltet� lett volna, Vismaan pedig csak r�videbb s�t�kat tett fel�p�l�se �ta �, de a szok�sos rezzen�stelen arccal, zoksz� n�lk�l k�vette a l�nyt az �serd� fel�. A lehet� legrosszabb napszakot v�lasztott�k az utaz�sra. A Nap szinte pontosan a fej�k felett ragyogott, a leveg� p�r�s �s fullaszt� volt a gy�lekez� felh�kt�l, amelyekb�l majd lez�dul az els� d�lut�ni es�. Lassan haladtak, gyakran meg�lltak pihenni, de a ghayrog egyszer sem sz�lt, hogy kimer�lt. Thesme viszont t�nyleg elf�radt, de nem mondott semmit, csak n�ha �gy tett, mintha szem�gyre akarna venni egy �rdekes k�vet, egy szokatlan n�v�nyt, �gy lopott p�r pillanatot a pihen�sre. Nem akarta bevallani, mennyire kimer�lt. �ppen el�g megal�ztat�sban volt r�sze aznap.

A narabali kir�ndul�s igazi katasztr�f�nak t�nt. Olyan b�szk�n, dacosan, l�zad�an �s megvet�ssel tekintett a konzervat�v Narabalra, hogy k�rked�sb�l m�g a ghayrog szeret�j�t is a ny�jas v�roslak�k el� cib�lta � �s ez senkit sem �rdekelt. Vajon ezek a pudingfej�ek t�nyleg nem is sejtett�k az igazat? Vagy azonnal �tl�ttak a sz�nj�t�kon, �s �gy d�nt�ttek, nem adj�k meg Thesm�nek a k�v�nt el�gt�telt? �s mi a helyzet a bigotts�ggal, ami kor�bban olyan er�sen �lt a narabaliak k�z�tt? H�t nem �rezt�k fenyeget�snek a leteleped� idegenek inv�zi�j�t? Mind olyan kedvesek voltak Vismaannal, olyan bar�ts�gosak. Tal�n az el��t�letek kiz�r�lag a saj�t elm�j�ben l�teznek, gondolta Thesme komoran, ez�rt �rtette f�lre m�sok megjegyz�seit, ez esetben pedig ostobas�g volt felaj�nlkozni a ghayrognak, mert nem �rt el vele semmit, nem botr�nkoztatta meg a narabali k�zerk�lcs�ket, egy�ltal�n semmilyen c�lt nem szolg�lt a v�rosiak ellen v�vott mag�nh�bor�j�ban. Nem volt m�s, csak egy tudatosan elk�vetett, furcsa �s groteszk cselekedet.

A hossz�, lass� �s kellemetlen �ton egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem. Amikor meg�rkeztek, a ghayrog a kunyh�ba ment, Thesme pedig c�ltalanul b�kl�szott a tiszt�son, megn�zte a csapd�kat, bogy�kat szedett az ind�kr�l, k�l�nb�z� holmikat tett le k�l�nb�z� helyekre, azt�n nem eml�kezett, mit csin�lt vel�k.

Kis id� m�lva visszament a kunyh�ba �s Vismaanhoz fordult.

� Szerintem lassan elmehetn�l.

� Rendben van. Val�ban itt az ideje, hogy folytassam az utamat.

� Term�szetesen maradhatsz �jszak�ra. De reggel�

� Mi�rt ne induln�k most?

� Hamarosan bes�t�tedik. Ma m�r �gy is nagyon sokat gyalogolt�l�

� Nem akarlak zavarni. Azt hiszem, most elindulok.

Thesme m�g most sem b�rt kiigazodni a ghayrog �rz�sein. Meglep�d�tt? Megs�rt�d�tt? Ha �rzett is b�rmit, ebb�l semmit sem mutatott, m�g elb�cs�zni sem pr�b�lt, egyszer�en megfordult �s egyenletes temp�ban elindult az �serd� fel�. Thesme kisz�radt torokkal, vadul dobog� sz�vvel n�zett ut�na, am�g el nem nyelte az alacsonyan cs�ng� ind�k f�gg�nye. Uralkodnia kellett mag�n, nehogy ut�na szaladjon. Azt�n a ghayrog elt�nt, �s hamarosan lesz�llt a tr�pusi �jszaka.

Thesme �gy-ahogy �ssze�t�tt valami vacsoraf�l�t, de alig csipegetett bel�le, �s v�gig a ghayrogra gondolt. Egyed�l �l az erd�ben, a s�t�tben � �s v�rja a hajnalt. M�g csak el sem b�cs�ztak. Pedig els�thetett volna egy apr�cska tr�f�t arr�l, hogy vigy�zzon a sijaneelf�kkal, a ghayrog megk�sz�nhette volna, amit �rte tett, de semmi sem t�rt�nt, Thesme elzavarta, Vismaan pedig h�v�sen �s zoksz� n�lk�l t�vozott. Hiszen idegen, gondolta a l�ny, �s a szok�sai is idegenek. M�gis, amikor az �gyban voltak, �s a ghayrog meg�rintette, �t�lelte, mag�ra h�zta a test�t�

Hossz�, siv�r �jszak�ja volt. Thesme �sszeg�mb�ly�d�tt a zanjapehelyb�l r�gt�nz�tt �gyon, amit nem is olyan r�gen m�g ketten osztottak meg egym�ssal, �s a tet�nek rakott, hatalmas, k�k leveleken kopog� �jszakai es�t hallgatta. Mi�ta kivonult az �serd�be, most el�sz�r �rezte mag�t egyed�l. Eg�szen eddig nem is tudta, milyen sokat jelentett neki a csal�dias hangulatnak ez a bizarr par�di�ja. �s most v�get �rt, Thesme ism�t egyed�l maradt, de mag�nyosabbnak �rezte mag�t, mint a tal�lkoz�suk el�tt. A r�gi narabali �let�t�l is sokkal messzebbre ker�lt az�ta, �s most itt hevert, �lmatlanul az es�ben. Szerelmes vagyok egy idegenbe, gondolta �multan, beleszerettem egy pikkelyes valamibe, aki soha egyetlen kedves sz�t nem mondott, szinte alig k�rdezett, �s m�g csak k�sz�netet sem mondott, el sem b�cs�zott, amikor t�vozott.

Thesme �r�kon �t hevert �beren. N�ha s�rt is. Eg�sz teste merev volt �s sajgott a hossz� gyalogl�st�l. A mell�hez h�zta a t�rd�t, �s sok�ig ebben a testhelyzetben is maradt, majd v�g�l a combjai k�z� cs�sztatta a kez�t, �s simogatni kezdte mag�t. V�g�l elakad� l�legzettel, halk ny�sz�rg�ssel el�rkezett a felszabadult pillanat, �s ut�na v�gre elnyomta az �lom.

Reggel megmosdott, v�gign�zte a csapd�kat, �ssze�t�tt n�mi reggelit, majd v�gigj�rta az ismer�s �tvonalakat a kunyh�ja k�zel�ben. A ghayrognak nyom�t sem l�tta. D�l k�r�l mintha enyh�lt volna a lelk�re nehezed� rosszkedv, �s a d�lut�nt m�r-m�r vid�m hangulatban t�lt�tte. Csak a k�zeled� napnyugta �s a mag�nyos vacsora �bresztette fel benne ism�t a kil�t�stalan, siv�r hangulatot. De t�rte. Lefoglalta mag�t az �lm�nykock�kkal, amiket m�g a ghayrognak hozott otthonr�l, majd v�g�l elnyomta az �lom, �s a k�vetkez� nap m�r sokkal jobb volt, ak�rcsak az azut�ni �s az azt k�vet�.

Az �lete fokozatosan visszat�rt a megszokott medr�be. A ghayrog tov�bbra sem bukkant fel, �s Thesme id�r�l id�re meg is feledkezett r�la. Az egyed�l t�lt�tt hetek sor�n ism�t felfedezte a mag�ny �r�m�t, vagy legal�bbis �gy t�nt, am�g egy �vatlan pillanatban bel� nem has�tott egy �les �s f�jdalmas eml�kk�p � ehhez elegend� volt megpillantani egy bilantoont a boz�tosban, a let�rt �g� sijaneelf�t vagy a tavacska perem�n gubbaszt� morcos gromwarkot �, �s r� nem j�tt, m�g mindig mennyire hi�nyzik neki Vismaan. Egyre nagyobb �s nagyobb k�r�ket tett a kunyh�ja k�r�l, de eleinte nem is igaz�n �rtette, mi�rt, am�g be nem vallotta mag�nak, hogy a ghayrogot keresi.

H�rom h�napig tartott, mire megtal�lta.

Id�vel egyre t�bb apr� jel utalt arra, hogy d�lkeleti ir�nyban valaki �l az erd�ben � v�g�l megpillantott egy tiszt�st, amit k�t vagy h�rom dombbal t�volabbr�l is l�tni lehetett, �s frissnek l�tsz� csap�sok vezettek onnan minden ir�nyba �, majd lassan siker�lt eljutnia od�ig. Ehhez �t kellett kelnie egy viszonylag sz�les foly�n, amir�l eddig nem is tudott. Egy irt�sra jutott, a t�loldal�n pedig megpillantott egy �jonnan �p�lt tany�t. Egy ideig az erd� sz�l�n settenkedett, am�g meg nem l�tta a ghayrogot � eg�szen biztos volt benne, hogy Vismaan az �, aki a fekete, d�s f�ld�n sz�ntott. V�ratlanul az eg�sz lelk�t el�nt�tte a f�lelem, amit�l teljesen elgyeng�lt �s remegni kezdett a keze. �s ha egy m�sik ghayrog? Nem, nem, nem, biztos volt benne, hogy Vismaan az, s�t mintha enyh�n s�ntik�lt volna. Thesme beh�z�dott a bokrok m�g�. Nem mert odamenni. Mit mondhatna? Mit v�laszolna, ha megk�rdezi, mi�rt j�tt ut�na ilyen messzire, ha �rz�ketlen�l elzavarta az �let�b�l? A l�ny visszah�z�dott az erd�be, �s m�r majdnem sarkon fordult. De v�g�l �sszeszedte a b�tors�g�t �s a ghayrog nev�t ki�ltotta.

A ghayrog megtorpant �s k�r�ln�zett.

� Vismaan? Itt, itt! Thesme vagyok!

Az arca l�ngolt �s riaszt�an vert a sz�ve. Egy borzalmas pillanatig biztosra vette, hogy ez egy idegen ghayrog, �s gondolatban m�r fogalmazta is a menteget�z�st. Amikor azonban a ghayrog elindult fel�, tudta, hogy nem t�vedett.

� Megl�ttam a tiszt�st, �s arra gondoltam, h�tha te �lsz itt � mondta, �s kil�pett a kusza �gak k�z�l. � Hogy vagy, Vismaan?

� Kiv�l�an. �s te?

Thesme v�llat vont.

� Megvagyok. Val�s�gos csoda, amit itt l�trehozt�l, Vismaan. Alig p�r h�nap telt el, �s alig hiszek a szememnek.

� Igen � mondta a ghayrog. � Kem�nyen dolgoztunk.

� Kik?

� Van egy p�rom. Gyere, bemutatlak neki, �s megn�zheted, milyen sok mindent �rt�nk el.

Thesme teljesen megsemmis�lt a nyugodt szavak hallat�n. Tal�n pontosan ez volt Vismaan c�lja � ahelyett, hogy b�rmi jel�t adta volna a neheztel�snek vagy haragnak, sokkal �rd�gibb m�don, teljesen szenvtelen �nuralommal b�ntette a l�nyt. De nem, gondolta Thesme, sokkal val�sz�n�bb, hogy Vismaan sem haragot, sem bossz�v�gyat nem �rzett. Nagy es�llyel teljesen elt�r� m�don tekint arra, ami k�z�tt�k t�rt�nt. Ne felejtsd el, hogy idegen l�ny, eml�keztette mag�t a l�ny. K�zben k�vette a ghayrogot az enyhe lejt�n. �tkecmeregtek egy v�zelvezet� �rkon, �s megker�ltek egy nem t�l r�gen be�ltetett kis mez�t. A dombtet�n, f�lig egy buja konyhakert �rny�k�ban sijaneelt�rzsekb�l �p�tett kunyh� �llt. Nem is k�l�nb�z�tt sokban Thesme lak�hely�t�l, tal�n a form�ja volt n�mileg sz�gletesebb �s a m�rete nagyobb. Innen fentr�l a teljes farmot be lehetett l�tni, ami a domb h�rom oldal�t elfoglalta. Thesme elk�pedve l�tta, mennyi mindent siker�lt el�rnie a ghayrognak: lehetetlennek t�nt, m�gis ilyen r�vid id� alatt kiv�gta az erd�t, fel�p�tette a kunyh�t, megm�velhet�v� tette a talajt �s nekil�tott a vet�snek. A ghayrogok nem aludtak, erre eml�kezett, de pihenni�k csak kell, nem?

� Turnome! � ki�ltotta Vismaan. � L�togat�nk j�tt, Turnome!

Thesme nyugalmat er�ltetett mag�ra. V�gre meg�rtette saj�t mag�t: az�rt kutatta fel a ghayrogot, mert nem akart t�bb� egyed�l lenni, �s f�lig-meddig �szt�n�sen, de azt az �br�ndot kergette, hogy ha megtal�lja Vismaant, seg�t majd meg�p�teni a farmj�t, osztozik vele az �let�n �s az �gy�n, �s val�di, norm�lis kapcsolatot teremt vele. Egyetlen fut� pillanatra m�g azt is elk�pzelte, amint a csod�latos Dulornba l�togatnak, �s tal�lkozhat a ghayrog fajt�rsaival. Thesme t�k�letesen tudta, hogy az eg�sz elk�pzel�s ostobas�g, a maga �r�lts�g�ben m�gis hihet� volt, eg�szen addig a pillanatig, am�g Vismaan sz�ba nem hozta a p�rj�t. Pr�b�lta �sszeszedni mag�t, hogy ny�jas �s bar�ts�gos legyen, �s m�g v�letlen�l se c�lozgasson az esetleges rivaliz�l�sra�

A kunyh�b�l egy ghayrog l�pett ki. Majdnem olyan magas volt, mint Vismaan, ugyanolyan gy�ngyh�zsz�nben csillog� pikkelyekkel �s lassan vonagl�, k�gy�szer� hajfonatokkal. K�ls�leg mind�ssze egyetlen k�l�nbs�g akadt k�z�tt�k, ami azonban rendk�v�l k�l�n�snek t�nt: a ghayrog n�nek l�g�, cs�szer� mellei voltak, legal�bb tucatnyi vagy t�bb, �s mindegyik s�t�tz�ld mellbimb�ban v�gz�d�tt. Thesme akaratlanul is megborzongott. Vismaan mondta, hogy a ghayrogok eml�s�k, �s ennek most c�folhatatlan bizony�t�k�t l�tta, de ezek az ijeszt� mellek m�g jobban kiemelt�k a n� h�ll�szer�s�g�t, �s nem eml�snek, hanem bizarr hibridnek t�nt. Thesme �szint�n feszengve n�zett egyik teremtm�nyr�l a m�sikra.

� � az a n�, akir�l mes�ltem � mondta Vismaan. � � tal�lt meg, amikor megs�r�lt a l�bam, �s addig �polt, am�g felgy�gyultam. Thesme, � a p�rom, Turnome.

� Sz�vesen l�tunk � mondta a n� komolyan.

A l�ny hebegve �jra elismer�s�t fejezte ki, milyen b�mulatos munk�t v�geztek. Semmi m�s v�gya nem volt, mint elmenek�lni, de nem sz�khetett meg � l�togat�ba �rkezett �serdei szomsz�daihoz, akik ragaszkodtak hozz�, hogy mindent megmutassanak neki. Vismaan beh�vta a kunyh�ba. Mi j�het ezut�n? Egy cs�sze tea, egy kupa bor, egy mar�k thokka �s s�lt mintun? A h�zik� belseje szinte teljesen �res volt, lesz�m�tva n�h�ny p�rn�t �s a t�volabbi sarokba tolt, h�roml�b� sz�ken �ll�, furcsa, magas fal�, fonott t�rol�eszk�zt. Thesme azonnal el is kapta a tekintet�t r�la, mert �szt�n�sen �gy �rezte, nem illend� a t�lzott k�v�ncsis�g, de Vismaan szel�den megfogta a k�ny�k�t, �s odavezette.

� Hadd mutassuk meg. Gyere, n�zd!

Thesme a kos�rba pillantott.

Keltet� volt. A mohap�rn�n tizenegy vagy tizenkett� g�mb�ly� toj�s pihent, b�rszer� fel�let�k �l�nkz�ld sz�nben pomp�zott, piros p�tty�kkel.

� Kevesebb, mint egy h�nap, �s kikel az els�sz�l�tt�nk � mondta Vismaan.

Thesm�t hull�mk�nt �nt�tte el az �melyg�s. Eddig sem Vismaan rezzen�stelen, fagyos tekintete �s k�gy�szer�en tekerg�z� haja, sem a l�ny csupasz b�r�hez s�rl�d� pikkelyei, sem a behatol�s l�legzetel�ll�t�an d�bbenetes �rz�se nem tudatos�totta benne ilyen felkavar� er�vel, hogy val�ban egy idegen fajjal van dolga. De toj�sok! Egy eg�sz alom! �s Turnome mell�ben m�r termel�dik a tej, amivel t�pl�lni fogja �ket! A l�ny v�ratlanul �lesen l�tta maga el�tt a n� sz�mtalan kebl�n cs�ng� apr� gy�kokat, �s az iszonyatt�l teljesen k�v� dermedt: egy v�gtelen pillanatig mozdulatlanul �llt, m�g leveg�t sem vett, majd sarkon fordult �s kirohant az ajt�n, le a domboldalon, �tg�zolt a v�zelvezet� �rkon, be a frissen elvetett n�v�nyek k�z�, majd egyenesen a g�z�lg�, p�r�s �serd�be.

Thesme nem tudta, mennyi id� telt el azut�n, hogy elmenek�lt a tany�r�l, addig, am�g Vismaan megjelent a kunyh�ja ajtaj�ban. Az ev�s, az alv�s, a s�r�s, a reszket�s bizonytalan massz�v� folyt �ssze, ami tarthatott egy napig, ak�r kett�ig, de egy h�tig is, �s egyszer csak Vismaan ben�zett a kunyh�j�ba �s a nev�n sz�l�totta.

� Mit akarsz? � k�rdezte a l�ny. Fel sem �llt.

� Besz�lgetni. El kell mondanom n�h�ny dolgot. Mi�rt t�vozt�l olyan hirtelen?

� Sz�m�t?

A ghayrog leguggolt mell�. Kez�t finoman a v�ll�ra tette.

� Thesme, bocs�natot kell k�rnem t�led.

� Mi�rt?

� Amikor elmentem innen, elmulasztottam megk�sz�nni mindazt, amit �rtem tett�l. A p�rommal megvitattuk, mi�rt futott�l el a h�zunkb�l. Azt mondta, haragszol r�m, de �n nem �rtettem, mi�rt lenn�l d�h�s. Ez�rt kettesben v�gigvett�k a lehets�ges magyar�zatokat, �s amikor le�rtam neki elv�l�sunk k�r�lm�nyeit, Turnome megk�rdezte, elmondtam-e neked, hogy h�l�s vagyok a seg�ts�ged�rt, �s �n azt feleltem, hogy nem, mivel nem tudtam, mi ennek a m�dja. Ez�rt j�ttem el most hozz�d. Bocs�ss meg, ami�rt ilyen durv�n viselkedtem. Bocs�ss meg a tudatlans�gom�rt.

� Megbocs�tok � mondta a l�ny tompa hangon. � Most pedig menj el innen, j�?

� N�zz r�m, Thesme.

� Ink�bb nem.

� K�rlek. Megtenn�d? � Vismaan finoman maga fel� h�zta a v�ll�t.

A l�ny v�g�l komoran a ghayrogra n�zett.

� Bedagadt a szemed � mondta Vismaan.

� Biztosan ettem valamit, amit nem kellett volna.

� M�g mindig haragszol r�m. Mi�rt? Pr�b�ltam elmagyar�zni, hogy nem akartam udvariatlan lenni. A ghayrogok nem �gy fejezik ki a h�l�jukat, mint az emberek. De engedd meg, hogy most megtegyem. �gy �rzem, megmentetted az �letemet. Nagyon kedves t�led. Sohasem fogom elfelejteni, mi mindent tett�l �rtem, mik�zben s�r�lten fek�dtem a kunyh�dban. Hib�t k�vettem el, amikor ezt nem k�z�ltem veled.

� �n pedig hib�t k�vettem el, amikor egyszer�en kidobtalak � mondta a l�ny nagyon halkan. � Ne k�rd, hogy elmagyar�zzam, mi�rt tettem. Nagyon bonyolult. Megbocs�tok, ha te is megbocs�tasz nekem, ami�rt �gy kellett t�voznod.

� Erre semmi sz�ks�g. A l�bam addigra meggy�gyult. Mint arra te is r�mutatt�l, elj�tt az ideje annak, hogy folytassam az utamat. �gy is tettem, �s megtal�ltam a f�ldet, amire sz�ks�gem volt.

� Sz�val ennyire egyszer� a magyar�zat?

� Igen. Term�szetesen.

A l�ny fel�llt �s a ghayrog szem�be n�zett.

� Vismaan, mi�rt szeretkezt�l velem?

� Mert �gy l�ttam, hogy azt akarod.

� Ennyi az eg�sz?

� Boldogtalan volt�l �s nem szerett�l volna egyed�l aludni. Rem�ltem, hogy meg tudlak vigasztalni. Pr�b�ltam bar�ts�gos lenni. Felvid�tani.

� �. �rtem.

� Ha nem t�vedek, �lvezted.

� Igen. Igen. �lveztem. De nem v�gyt�l r�m, igaz?

A ghayrog nyelve ism�t el�villant a sz�j�b�l, de Thesme �gy �rezte, ez most az �rtetlen fintor megfelel�je lehet.

� Nem � v�laszolta. � Ember vagy. Hogyan is �rezhetn�k v�gyat egy ember ir�nt? Nagyon k�l�nb�z�nk, Thesme. Majipooron idegeneknek neveznek minket, de sz�momra te vagy az idegen. Nem igaz?

� Gondolom. Igen.

� De nagyon megkedveltelek. Szerettem volna, ha boldog vagy. Ebben az �rtelemben v�gyat �reztem ir�ntad. �rted, mit akarok mondani? Mindig a bar�tod leszek, �s rem�lem, megl�togatsz minket, �s vel�nk egy�tt �lvezed majd a farm b�s�ges adom�nyait. Megteszed majd, Thesme?

� �n� igen, megteszem.

� J�. Most t�vozom. De el�tte�

A ghayrog komoran �s hatalmas komolys�ggal mag�hoz h�zta �s �t�lelte roppant karj�val. A l�ny ism�t a b�r�n �rezte az idegen test furcsa, sima kem�nys�g�t. A skarl�tpiros, vill�s nyelv ism�t vill�mgyors, cik�z� cs�kot lehelt a szemh�j�ra. A ghayrog egy hossz� pillanatig nem mozdult, majd elengedte.

� Rendk�v�l kedves vagy nekem, Thesme. Sohasem felejtelek el.

� �n sem t�ged.

A l�ny az ajt�b�l n�zett ut�na, am�g el nem t�nt a tavacska m�g�tt az erd�ben. Megnyugv�s, b�ke �s melegs�g telepedett a lelk�re. Nem gondolta, hogy valaha is megl�togatn� Vismaant, Turnom�t �s a kis gy�kjaikat, de most ez sem sz�m�tott: Vismaan meg�rti majd. Minden rendben volt. Thesme visszament a kunyh�ba, �s elkezdte az isz�kj�ba gy�jteni a holmijait. Alig m�lt reggel, b�ven maradt ideje vissza�rni Narabalba.

K�zvetlen�l a d�lut�ni z�por ut�n �rkezett meg a v�rosba. T�bb mint egy �ve vonult el az erd�be, �s az utols� l�togat�sa �ta is eltelt n�h�ny h�nap. Meglepve tapasztalta, mennyire megv�ltozott minden az�ta. Az utc�kon a hamarj�ban fejl�d�snek indult telep�l�sek ny�zsg�se uralkodott, mindenhol f�lig k�sz �p�letek magasodtak, a csatorn�n haj�k �sztak, az utc�kon tolongtak az emberek. �s mintha idegen inv�zi� s�p�rt volna v�gig Narabalon: t�bb sz�z ghayrogot l�tott, nem is besz�lve a m�sik fajt�r�l, a r�csk�s b�r�ekr�l, akik val�sz�n�leg hjortok lehettek, meg a roppant termet�, n�gykar� szkand�rokr�l. Val�s�gos idegen sereglet ny�zsg�tt az utc�kon, amit az emberek l�that�an teljesen term�szetesnek vettek. Thesme kisebb neh�zs�gek �r�n tal�lt el az anyja h�z�ig. K�t m�sik n�v�re is otthon volt, meg a b�tyja, Dalkhan. Az arcukon mintha nemcsak meglepet�st l�tott volna, hanem riadalmat is.

� Hazaj�ttem � k�z�lte Thesme. � Tudom, �gy n�zek ki, mint egy vad�llat, de el�g egy hajv�g�s, egy �j tunika, �s m�ris emberi k�ls�m lesz.

N�h�ny h�ttel k�s�bb �sszek�lt�z�tt Ruskelorn Yulvannal, �s az �v v�g�n �sszeh�zasodtak. Thesme egy ideig arra gondolt, bevallja neki, hogy a ghayrog nemcsak a vend�ge, hanem a szeret�je is volt, de v�g�l nem merte megtenni, k�s�bb pedig t�ls�gosan jelent�ktelennek t�nt ahhoz, hogy sz�ba hozza. V�g�l t�z vagy tizenk�t �vvel k�s�bb m�gis megtette. A v�ros ghayrog negyed�ben vacsor�ztak: s�lt bilantoont ettek az egyik kiv�l�, �j �tteremben. Thesme a kellet�n�l t�bbet ivott az er�s, aranysz�n� �szaki borb�l, �s az �tel is t�ls�gosan er�s eml�keket id�zett fel benne, amiket nem tudott elhessegetni.

� Gyan�tott�l akkor b�rmit? � k�rdezte, amikor befejezte a t�rt�netet, mire a f�rje �gy v�laszolt:

� Abban a pillanatban tudtam, amikor megl�ttalak titeket egy�tt az utc�n. De mi�rt sz�m�tott volna?

Hissune sz�m�ra teljesen egy�rtelm�, hogy Arioc legend�ja v�g�l elfedte igaz val�j�t, mint az rengeteg legend�s alak eset�ben megt�rt�nt m�r. Az eltelt id� torz�t� t�kr�n �t Arioc groteszk, h�bortos alaknak l�tszik, v�ratlan szesz�lyeknek engedelmesked� boh�cnak. �s m�gis, ha Lord Calintane vallom�sa b�rmit is jelent, akkor ez egy�ltal�n nem igaz. Ink�bb volt egy sokat szenvedett f�rfi, aki v�gig a szabads�got hajszolta, �s nagyon k�l�n�s m�dszert v�lasztott ehhez: de nem boh�c �s nem �r�lt. Hissune, aki maga is a Labirintus foglya �s m�sra sem v�gyik, mint a friss leveg�re, v�ratlan fordulattal zseni�lis alaknak tal�lja Arioc Pontifexet � l�lektestv�re a t�bb ezer �v szakad�k�nak t�ls� partj�n.

Ezut�n nagyon sok�ig a L�lekt�rol� k�zel�be sem megy. Az illeg�lis, m�ltb�li s�t�k t�ls�gosan letagl�z�ak �gy egyben: Hissune feje szab�lyosan zsong Thesme �s Calintane �s Sinnabor Lavon �s Eremoil lelk�nek foszl�nyait�l, �s amikor mind egyszerre l�rm�znak, egyre nehezebb megtal�lnia a ricsajban Hissune-t. Ett�l teljesen k�ts�gbeesik. Arr�l nem is besz�lve, hogy van el�g dolga. M�sf�l �v alatt siker�lt v�geznie az ad�szed�k feljegyz�seivel, �s m�r annyira kiismeri mag�t a Feljegyz�sek H�z�ban, hogy m�ris �jabb megb�zat�s v�r r�: jelent�st kell k�sz�tenie a jelenleg Majipooron �l� bennsz�l�tt n�pess�g csoportjainak eloszl�s�r�l. Annyit m�g � is tud, hogy Lord Valentine-nak probl�m�i vannak a metamorfokkal � v�gt�re is az alakv�lt�k �sszeesk�v�se tasz�totta le a tr�nj�r�l �s vezetett a n�h�ny �vvel ezel�tti furcsa esem�ny�khez �, �s az is esz�be jut, amit a koron�z�s idej�n, a Kast�ly-hegyen �sszegy�lt nagys�gok k�z�tt hallott, miszerint Lord Valentine teljesen integr�lni akarja �ket a bolyg� �let�be, ha ez lehets�ges. Hissune gyan�ja szerint az �ssze�ll�tand� statisztik�k biztosan szerepet j�tszanak majd a grandi�zus tervekben, �s ez szem�lyes el�gedetts�ggel t�lti el.

Id�nk�nt pedig gunyoros mosolyt csal az ajk�ra. Mert nem ostoba, �s l�tja, mi t�rt�nik Hissune-nel, az utcagyerekkel. A f�rge �s ravasz �rva fi�, akin h�t �vvel ezel�tt megakadt a Napkir�ly tekintete, mostanra kamaszkor� hivatalnokk� serd�lt, �s ezzel egy�tt teljesen meg is v�ltozott: civiliz�lt lett, nyugodt, higgadt. �m legyen, gondolja ilyenkor: senki sem maradhat �r�kk� tizenn�gy �ves, �s elj�n az id�, amikor ott kell hagyni az utc�t, hogy a t�rsadalom hasznos tagj�v� v�ljon. De m�g �gy is sajn�lja n�ha, ami�rt elvesz�tette azt a fi�t, aki valaha volt. A n�hai utcagyerek bajkever� term�szete az�rt m�g ott par�zslik benne: nem nagyon, de az�rt �rezni. N�ha magvas eszmefuttat�sokat folytat mag�ban a majipoori t�rsadalomr�l, a politikai er�k szerves �sszefon�d�s�r�l � arr�l az alapvet� elk�pzel�sr�l, ami azt �ll�tja, a hatalom felel�ss�ggel j�r, �s a hatalmass�gokat a k�lcs�n�s k�telezetts�gekre �p�l�, harmonikus egys�g tartja �ssze. De Hissune csak nem �rti, vajon hogyan k�pes ilyen j�l egy�ttm�k�dni a birodalom n�gy f�rangja � a Pontifex, a Napkir�ly, az �rn� �s az �lmok Kir�lya? A hatalmass�gok k�z�tti harm�nia ritka csoda, m�g ebben az alapvet�en konzervat�v t�rsadalomban is, ahol t�bb ezer �v alatt alig v�ltozott valami; mintha �gi beavatkoz�s tartan� egyens�lyban az er�ket. Hissune sohasem j�rt iskol�ba, �s senkit nem ismer, akit megk�rdezhetne err�l. Viszont ott van a L�lekt�rol� �s a b�mulatos id�tlens�gben lebeg�, ny�zsg� majipoori m�lt, ami egyetlen parancssz�ra �t�t� er�vel kel �j �letre. Ha ilyen fontos k�rd�sek foglalkoztatj�k, ostobas�g lenne kiakn�zatlanul hagyni az ismeretek roppant t�rh�z�t. �gy azt�n Hissune ism�t iratokat hamis�t, megint ravaszul �tsiklik a lass� gondolkod�s� �r�k k�z�tt, �s �jra a billenty�zeten kopog, de ez�ttal nemcsak sz�rakoz�st �s a tiltott tud�s �r�m�t keresi, hanem meg akarja �rteni a bolyg� politikai nagyhatalmainak evol�ci�j�t. Micsoda komoly fiatalember lesz bel�led, morogja saj�t mag�nak, amikor a fej�ben ism�t fellobbannak a vak�t� sz�nek, �s a r�ges-r�g halott, m�gis id�tlen, �r�kk�val�, m�sik emberi l�ny s�t�t, felmagasod� jelenl�te elfoglalja a lelk�t.

Suvrael �gy fek�dt a d�li l�that�ron, mint egy ragyog� kard � tompa, v�r�s f�nnyel izz� vasp�ntra eml�keztetett, ahonnan remeg� hull�mokban �radt felfel� a h�s�g. Dekkeret a teherhaj� orr�ban �llt, ami eg�szen eddig otthona volt ezen a hossz� �s siv�r tengeri �ton. A l�tv�nyt�l �rezhet�en szapor�bban dobogott a sz�ve. Suvrael, v�gre! A rettenetes f�ld, minden kontinens k�z�l a leggy�l�ltebb, a haszontalan �s nyomor�s�gos vid�k, most m�r t�nyleg alig p�r napra innen, �s ki tudja, mif�le sz�rny�s�geket tartogat sz�m�ra? De k�szen �llt. Dekkeret �gy gondolta, b�rmi is v�r r�, az akkor is megt�rt�nik, ha Suvraelben vagy a Kast�ly-hegyen van. A h�szas �veiben j�rt, nagydarab, tagbaszakadt fiatalember volt kurta nyakkal �s roppantul sz�les v�llakkal. Lord Prestimion dics�s�ges uralkod�s�nak m�sodik nyar�n j�rtak, amikor a Labirintusban a nagy Confalume Pontifex �lt.

Dekkeret vezekl�sk�nt v�llalkozott r�, hogy a kop�r Suvrael perzsel� pusztas�gaiba j�n. Sz�gyenletes tettet k�vetett el, amikor vad�szni indult a t�voli �szakon, a Khyntori Hat�r-hegys�gben � term�szetesen nem sz�nd�kosan, s�t el�sz�r az is alig tudatosult benne, hogy mennyire sz�gyellnival� dolgot cselekedett �, �s �gy �rezte, b�nh�dnie kell. Bizonyos �rtelemben hivalkod� �s romantikus gesztus volt ez, tudta j�l, de ezt m�g eln�zte saj�t mag�nak. Mikor v�llalkozzon hivalkod� �s romantikus tettekre, ha nem h�sz�vesen? Semmik�ppen sem t�z vagy tizen�t �vvel k�s�bb, amikor m�r sorsa kerek�hez l�ncolt rabszolga lesz, �s k�nyelmesen tapicskol �res, de meger�ltet�s n�lk�li karrierj�nek �ll�viz�ben, mint Lord Prestimion udvaronca. Ha volt megfelel� pillanat, akkor ez az. A k�vetkezm�nyekkel mit sem t�r�dve �tnak kelt h�t Suvraelbe, hogy kipurg�lja a lelk�t.

Bar�tja �s mentora, Akbalik, akivel egy�tt vad�sztak Khyntorban, nem �rtette a d�nt�s�t. De Akbalik term�szetesen nem volt romantikus l�lek, r�ad�sul r�ges-r�gen elm�lt m�r h�sz. Amikor egy kora tavaszi �jszak�n, egy egyszer� hegyi fogad�ban, n�h�ny palack m�mor�t�, aranysz�n� bor mellett Dekkeret bejelentette a sz�nd�k�t, Akbalik v�lasza mind�ssze nyers, horkant�sra eml�keztet� nevet�s volt.

� Suvrael! � ki�ltotta. � T�ls�gosan kem�ny vagy magaddal. Nincs olyan gyal�zatos b�n, amit csak egy suvraeli zar�ndoklat tehet meg nem t�rt�ntt�.

�s akkor Dekkeret, akinek eleven�be tal�lt a megjegyz�s, mert leereszked�nek �rezte, csak a fej�t cs�v�lta.

� Rosszat tettem, �s ez bemocskolt. Csak a l�ngol� d�lvid�ki nap �getheti ki a lelkemb�l ezt a foltot.

� Zar�ndokolj el az �lmok �rn�j�nek sziget�re, ha m�r annyira csin�lni akarsz valamit. Az �ldott �rn� majd meggy�gy�tja a lelkedet.

� Nem. Suvrael.

� Mi�rt?

� Mert szenvedni akarok � felelte Dekkeret. � Messzire akarok ker�lni a Kast�ly-hegy k�nyelm�t�l �s pomp�j�t�l, a l�tez� legkev�sb� kellemes helyre a vil�gon, a perzsel� szelekkel �s gy�l�letes vesz�lyekkel s�jtott, rettenetes sivatagba. Sanyargatni akarom a testemet, Akbalik, ki akarom mutatni b�nb�natomat. Addig akarom al�vetni magamat a n�lk�l�z�seknek, ak�r a f�jdalomnak� tudod te, mi az a f�jdalom?� am�g meg nem bocs�tok magamnak. Rendben?

Akbalik vigyorogva Dekkeret s�lyos, vastag �s fekete khyntori pr�mbund�j�ba m�lyesztette az ujj�t.

� Rendben. De ha m�r sanyargatni akarod magadat, csin�ld alaposan. Felt�telezem, ett�l sem k�v�nod megfosztani magadat a suvraeli napf�nyben.

Dekkeret kuncogva felnevetett.

� Az�rt a kellemetlens�geknek is van hat�ra � mondta, �s a bor�rt ny�lt. Akbalik k�zel k�tszer id�sebb volt n�la, �s k�ts�gtelen�l m�k�snak tal�lta a komolys�g�t. Bizonyos fokig ezzel Dekkeret is �gy volt, de ez m�g nem t�ntor�totta el.

� Megpr�b�lhatlak m�g egyszer lebesz�lni?

� Felesleges.

De Akbalik nem zavartatta mag�t.

� Gondolj bele, mit dobsz el magadt�l feleslegesen � mondta. � T�r�dn�d kellene a karriereddel. A neved v�gre eg�szen gyakran hallhat� a Kast�ly-hegyen. Lord Prestimion nagyon elismer�en besz�l r�lad. �g�retes fiatalember, aki eg�szen sokra viszi m�g, er�s jellem, csupa ilyesmi. Prestimion fiatal, hossz� ideig fog uralkodni, akik ifjan mell� �llnak a kezdeti id�szakban, vele egy�tt emelkednek majd. Te pedig itt Khyntor vadonja m�ly�n sz�rakozol, mik�zben az udvarban kellene lenned, �s m�r most egy m�g felel�tlenebb utaz�son t�r�d a fejed. Felejtsd el azt a suvraeli ostobas�got, Dekkeret, �s t�rj vissza velem a Kast�ly-hegyre. Tedd, amit a Napkir�ly k�r, ny�g�zd le a nagyokat az �rt�kes tulajdons�gaiddal, �s �p�tgesd a j�v�det. Csod�latos korszak k�sz�nt�tt Majipoorra, �s most, mik�zben sz�pen kibontakoznak az esem�nyek, pomp�s dolog lesz a hatalmass�gok k�z� tartozni. Hm? Hm? Mi�rt temetn�d el magadat Suvraelben? Senki sem tud err�l a kis� ah� b�n�dr�l, err�l a leheletnyi kis megcs�sz�sr�l�

� �n tudok r�la.

� Akkor �g�rd meg, hogy soha t�bb� nem teszel ilyesmit, �s oldozd fel magadat.

� Ez nem ilyen egyszer� � mondta Dekkeret.

� Ink�bb elt�kozoln�l egy-k�t �vet az �letedb�l, s�t esetleg az eg�sz �letedet, egy �rtelmetlen, haszontalan utaz�s�rt�

� Nem �rtelmetlen. Nem haszontalan.

� A puszt�n szem�lyes szinten t�l m�gis az.

� Nem �gy van az, Akbalik. Kapcsolatba l�ptem a pontifik�tus embereivel, �s n�mi fondorkod�s �r�n hivatalos kinevez�st szereztem magamnak. Vizsg�latot vezetek majd. Remek�l hangzik, nem igaz? Suvrael j�csk�n elmaradt a h�s �s az �l� j�sz�g r�juk kiszabott exportj�val, a Pontifex pedig tudni akarja, mi�rt. �rted? Mik�zben egy szerinted teljesen mag�njelleg� kalandra indulok, k�zben v�gig a karrieremen dolgozom.

� Teh�t m�r megtetted az el�k�sz�leteket.

� A k�vetkez� t�lnapon indulok. � Dekkeret a bar�tja fel� ny�jtotta a kez�t. � Legal�bb k�t �vig t�vol leszek. Tal�lkozzunk a Kast�ly-hegyen. Mit sz�lsz, Akbalik, ha azt mondom, hogy Fels�-Morpinban, a j�t�kokon, t�lnapt�l sz�m�tott k�t �vre?

Akbalik nyugodt, sz�rke szeme �that� pillant�st vetett Dekkeretre.

� �n ott leszek � mondta lassan. � Im�dkozom, hogy te is.

Ez a besz�lget�s n�h�ny h�nappal ezel�tt t�rt�nt, de Dekkeret sz�m�ra, aki most l�ktet� h�s�get �rzett az arc�n, mintha maga a d�li kontinens ny�lt volna fel� a Bels�-tenger halv�nyz�ld vize felett �s sim�tott volna v�gig rajta, hihetetlen�l t�volinak t�nt, az utaz�s pedig v�gtelen�l hossz�nak. Az els� r�sze m�g eg�szen kellemes volt � le a hegyekb�l Ni-moya roppant metropolisz�ba, onnan a Zimr-foly�n haj�val Piliplok kik�t�j�be, a keleti partra. Ott a tov�bbjut�s legolcs�bb m�dj�t v�lasztotta, �s felsz�llt egy teherhaj�ra, ami a Tolaghai nev� suvraeli v�rosba tartott, �s onnant�l kezdve m�r csak d�lnek mentek, kiz�r�lag d�lnek, eg�sz ny�ron �t, amit Dekkeret egy r�mes, sz�k kabinban t�lt�tt, pont sz�lir�nyban a sz�r�tott tengeri s�rk�nyfi�k�kkal megrakott rakt�rt�l, �s amikor a haj� �t�rt a tr�pusi vizekre, kider�lt, hogy eddig m�g sohasem ismerte az igazi h�s�get; �s az �jszak�k sem voltak sokkal h�v�sebbek. A f�leg bozontos bund�j� szkand�rokb�l �ll� leg�nys�g remek�l sz�rakozott rajta, �s k�z�lt�k vele, hogy addig �lvezze a kellemes id�t, am�g lehet, mert Suvraelben majd megismeri a val�di forr�s�got. Nos, Dekkeret szenvedni akart, �s a sors m�r most b�kez�en teljes�tette a k�v�ns�g�t, s�t m�g enn�l rosszabbakat is tartogatott neki. De nem panaszkodott. Nem b�nt meg semmit. Azonban a Kast�ly-hegy ifj� lovagjai k�z�tt elt�lt�tt k�nyelmes �let nem k�sz�tette fel sem az �lmatlan �jszak�kra, sem arra, hogy a tengeri s�rk�nyok b�ze savk�nt marja majd az orr�t, sem a fullaszt� h�s�gre, ami Piliplok ut�n n�h�ny h�ttel szakadt r�juk, sem az �r�kk� egyhang� tengeri t�j m�rhetetlen unalm�ra. A bolyg� egyszer�en hihetetlen�l hatalmas volt, ez okozta a probl�m�t. Egy �r�kk�val�s�gig tartott b�rhov� eljutni. M�r azt �ppen el�g nagy kalandnak �rezte, amikor tavasszal Alhanroel kontinens�r�l Zimroel nyugati partvid�k�re utaztak � a Kast�ly-hegyt�l folyami b�rk�val Alaisorig, onnan a tengeren Piliplokig, azt�n a foly�n fel a hegyvid�ki mocsarakig, de akkor legal�bb Akbalik t�rsas�ga enyh�tette az unalmat, r�ad�sul els� nagy utaz�sa volt, csupa izgalom, k�l�n�s, �j helyek, �rdekes �telek, sosem hallott dialektusok. �s a v�g�n v�rt r�juk a vad�szkir�ndul�s. De most? Egy recseg�-ropog�, mocskos haj�n raboskodott, ami az �gig b�zl�tt az ocsm�ny szag�, szikkadt h�st�l. V�gtelens�gbe ny�l�, �res napokon kereszt�l, bar�tok, feladatok, t�rsalg�s n�lk�l. B�rcsak felbukkanna egy sz�rny�s�ges tengeri s�rk�ny, gondolta n�ha, �s n�mi vesz�llyel tenn� izgalmasabb� az utaz�st. De nem, nem, a v�ndorl� s�rk�nyok �tja m�sfel� vezetett, �ll�t�lag az egyik nagy hord�juk ilyenkor �ppen a nyugati tengereken j�rt, Narabal el�tt, a m�sik pedig Piliplok �s a Rodamaunt-szigetvil�g k�z�tt, ez�rt Dekkeret egyetlen roppant besti�t sem l�tott, m�g a csapatt�l lemaradozott, gyeng�bb p�ld�nyokat sem. Az unalmat tov�bb s�lyosb�totta, hogy egy�ltal�n nem okozott semmilyen katarzist. Dekkeret szenvedett, val� igaz, csak kor�bban �gy gondolta, hogy a szenved�s majd meggy�gy�tja a seb�t, viszont egy�ltal�n nem enyh�lt a lelk�ben a hegyvid�ken elk�vetett tett borzalma. Melege volt, unatkozott, nem b�rt egy helyben maradni, �s v�ltozatlanul mardosta a b�ntudat. Nyugodtan gy�t�rhette mag�t a helyzet ir�ni�j�val, hogy mik�zben nem kisebb szem�lyis�g, mint Lord Prestimion Napkir�ly m�ltatja szil�rd jellem�t, � maga csak gyenges�get, gy�vas�got �s ostobas�got tal�l mag�ban. Tal�n a fullaszt� p�ra, az unalom �s a b�z m�g nem el�g ahhoz, hogy meggy�gy�tsa a lelket, gondolta v�g�l. Mindenesetre a v�g�re m�r nagyon elege volt a Suvraelbe vezet� �tb�l, �s alig v�rta, hogy megkezdje az ismeretlenbe vezet� v�ndorl�sa k�vetkez� r�sz�t.

Minden �tnak v�ge szakad egyszer, m�g annak is, ami v�gtelennek t�nik. A d�l fel�l �rkez� forr� sz�l napr�l napra forr�bb� v�lt, m�g v�g�l olyan h�s�g t�madt, hogy nem lehetett megmaradni a fed�lzet deszk�in, hi�ba most�k fel a csupasz talp� szkand�rok n�h�ny �r�nk�nt. Azt�n hirtelen a l�t�hat�ron �ktelenked� komor s�t�ts�g par�zsl� t�mbje form�t �lt�tt, egy partvid�k �ve �s egy kik�t� agyarszer� �ble lett bel�le. V�gre meg�rkeztek Tolaghaiba.

Suvrael teljes eg�sz�n tr�pusi �ghajlat uralkodott. A kontinens belseje nagyr�szt sivatagb�l �llt, amire �r�k, roppant s�llyal nehezedett a fojtogat�, sz�raz leveg� kupol�ja, kavarg�, puszt�t� ciklonokkal a sz�l�n. A peremvid�k azonban t�bb�-kev�sb� lakhat� volt, �s a parton �t nagyobb v�ros is �p�lt � ezek k�z�l Tolaghai n�tt a legnagyobbra. Kereskedelme miatt ez �llt a legszorosabb kapcsolatban Majipoor t�bbi r�sz�vel. Amikor a teherhaj� be�rt a kik�t�be, Dekkeretet megd�bbentette a v�ros idegenszer�s�ge. Eddigi r�vid �lete sor�n eg�szen sokat l�tott a gig�szi vil�g metropoliszaib�l � tucatnyit a Kast�ly-hegy lejt�j�n sorakoz� �tvenb�l, az �g fel� ny�jt�z�, szeles Alaisort, a l�legzetel�ll�t�, roppant, feh�r fal� Ni-moy�t, a csod�s Piliplokot �s megannyi m�st �, de eddig egyszer sem j�rt olyan rideg, titokzatos �s elutas�t� nagyv�rosban, mint ez. Tolaghai remeter�kk�nt kapaszkodott a partot �vez� alacsony dombokba. A lapos tetej�, z�m�k �p�letek napsz�tta, narancss�rga t�gl�b�l �p�ltek, amibe ablakok helyett v�kony ny�l�sokat v�gtak, �s alig n�h�ny n�v�ny k�kadozott k�z�tt�k, f�leg sz�nalmas, �szt�v�r p�lm�k, csupasz t�rzsek par�nyi, tollcsom�ra eml�keztet� lombbal a tetej�k�n. D�lre j�rt az id�, �s az utc�k szinte teljesen kihaltan t�tongtak. A forr� sz�l homokot sodort a t�redezett utcak�vek felett. Mint egy elhagyatott b�rt�nkol�nia, gondolta Dekkeret, brut�lis �s cs�nya, vagy egy id�b�l kiz�kkent v�ros, ahol m�g mindig nem �rt v�get egy t�rt�nelem el�tti militarista faj �nk�nyuralma. Mi�rt �p�t b�rki ilyen ocsm�ny v�rost? K�ts�gk�v�l a hat�konys�g volt a v�lasz, hiszen ami ilyen ronda, �ltal�ban a legjobban v�d a k�m�letlen �ghajlat ellen, de akkor is, gondolta Dekkeret, a h�s�g �s az asz�ly ellen csak kital�lhattak volna valami kev�sb� visszatasz�t� �p�t�szeti megold�st.

�rtatlanul azt hitte, azonnal partra is sz�llhat, de errefel� nem �gy m�k�dtek a dolgok. A haj� t�bb mint egy �r�ja horgonyt vetett m�r, mire a kik�t�i tisztvisel�k csoportja, h�rom komor hjort a fed�lzetre j�tt. Ezut�n hosszadalmas eg�szs�g�gyi ellen�rz�s k�vetkezett, sok�ig tanulm�nyozt�k a sz�ll�t�leveleket, �s m�g tov�bb alkudoztak a r�vd�j �sszeg�n � de v�g�l a nagyj�b�l tucatnyi utas elhagyhatta a haj�t. Egy ghayrog fajba tartoz� csomaghord� r�gt�n felkapta Dekkeret poggy�sz�t, �s megk�rdezte, melyik sz�llod�ba mennek. Amikor meghallotta, hogy az idegen egy�ltal�n nem foglalt sz�ll�st, a vill�s nyelv� l�ny, akinek a feje tetej�n k�gy�k�nt vonaglottak a hajfonatok, jeges, g�nyos pillant�st vetett r�.

� Mennyit fizetne? Gazdag?

� Nem igaz�n. Mit kapok h�rom koron��rt egy �jszak�ra?

� Keveset. Szalma�gyat. R�gcs�l�kat.

� Vigy�l oda � mondta Dekkeret.

A ghayrog olyan meglepettnek t�nt, amennyire egy ghayrogt�l tellett.

� Nem lesz ott t�l boldog a finom uras�g. Mert kin�zetre igazi lordnak mondan�m.

� Meglehet, de az ersz�nyem egy szeg�ny ember�. Pr�b�t teszek a r�gcs�l�kkal.

A fogad� val�j�ban egy�ltal�n nem bizonyult olyan v�szesnek, mint amit�l tartott: igen, v�n volt, szurtos �s lehangol�, de b�rmerre n�zett, csak ugyanilyen �p�leteket l�tott, �s a szob�ja a haj�kabin ut�n szinte palot�nak t�nt. R�ad�sul nem terjengett a tengeri s�rk�nyok b�ze, csak a perzsel�en sz�raz suvraeli leveg�, amit mintha egy �vezredig t�roltak volna egy lez�rt palackban. Dekkeret egy f�lkoron�st adott a ghayrognak, aki m�g csak meg sem k�sz�nte; majd nekil�tott kicsomagolni.

K�s� d�lut�n s�t�ra indult. A h�s�g egy�ltal�n nem enyh�lt, de a metsz� sz�l kev�sb� volt �les, �s az utc�kon is t�bben j�rtak. Ennek ellen�re a v�ros tov�bbra is lehangol�nak t�nt. Megfelel� helynek l�tszott a vezekl�shez. Dekkeret azonnal meggy�l�lte a jellegtelen t�gla�p�leteket �s a szikkadt t�jat, hi�nyzott neki sz�l�v�rosa, Normork l�gy, illatos leveg�je a Kast�ly-hegy als� lejt�j�n. Mi�rt �lne itt �nsz�nt�b�l b�rki, t�n�d�tt, ha olyan sok m�s helyet is v�laszthatna a bar�ts�gosabb kl�m�j� kontinenseken? Milyen rideg lelke lehet azoknak a milli�knak, akik �gy d�nt�ttek, nap mint nap Suvrael zord �letk�r�lm�nyeivel gy�trik magukat?

A pontifik�tus helyi k�pviselete a kik�t�re n�z� hatalmas, �res t�ren �llt. Dekkeret utas�t�sai �gy sz�ltak, hogy �rkez�se ut�n jelenjen meg itt. A k�s�i �ra ellen�re nyitva tal�lta � a jelek szerint Tolaghai lak�i a perzsel� h�s�gben mindent bez�rtak d�lben, �s j�csk�n az �jszak�ba ny�l�an int�zt�k �gyeiket. Dekkeret egy el�szob�ban v�rakozott, amit az uralkod� hatalmass�gok hatalmas, feh�ragyag mellszobrai d�sz�tettek: Confalume Pontifexet arcn�zetb�l �br�zolt�k, j�indulat�, de elt�lzottan fens�ges von�sokkal, az ifj� Napkir�lyt, Lord Prestimiont pedig profilb�l, okosan �s energikusan csillog� szemmel. Majipoornak szerencs�je van az uralkod�ival, gondolta Dekkeret. Kamaszkor�ban egyszer l�tta Confalum�t, m�g Napkir�lyk�nt, amikor a Kast�ly-hegy fels�bb r�sz�n, Bombifale v�ros�ban tartott tan�cs�l�st, �s a f�rfib�l sug�rz� higgadts�g �s er� olyan �r�mmel t�lt�tte el, hogy alig b�rta visszafojtani lelkes ki�lt�s�t. N�h�ny �vvel k�s�bb Lord Confalume �tvette a pontifik�tus ir�ny�t�s�t, �s a Labirintus f�ld alatti j�rataiban �lt tov�bb, Prestimiont pedig Napkir�lly� koron�zt�k. Teljesen m�s habitussal b�rt, mint el�dje, ugyanolyan leny�g�z� jelens�g volt, de csupa �leter�, elevens�g �s hatalom. Azt�n tr�nra l�p�se alkalm�b�l Lord Prestimion roppant k�rmenetre indult a Kast�ly-hegy v�rosaiban, �s akkor t�rt�nt, hogy Normorkban megakadt a szeme az ifj� Dekkereten, �s a maga kisz�m�thatatlan m�dj�n a fels� v�rosokban tanul� lovagok k�z� v�lasztotta beavatottk�nt. Az�ta rengeteg hatalmas v�ltoz�s t�rt�nt Dekkeret �let�ben, �s �gy �rezte, mintha mindez korokkal ezel�tt t�rt�nt volna. Tizennyolc �vesen m�g sz�vesen elj�tszadozott az �br�nddal, hogy egy napon � maga �l a Napkir�ly tr�nj�ra, de azt�n j�tt az a balv�gzet� kir�ndul�s Zimroel hegyvid�k�n, �s tess�k, alig m�lt h�sz, de a vigasztalan Suvrael egyik siv�r v�ros�ban t�bl�bol egy poros el�szob�ban, �s nincsen j�v�je, csak �res, �rtelmetlen �vek hossz� sora ny�jt�zik el�tte.

Egy puffadt arc�, savany� pillant�s� hjort jelent meg az ajt�ban.

� Golator Lasgia f�regisztr�tus fogadja �nt.

Hangzatos titulus volt, de mint r�gt�n kider�lt, visel�je, a karcs�, s�t�t b�r� n� alig lehetett id�sebb Dekkeretn�l. Csillog�, komor tekintete alaposan elid�z�tt a vend�g�n. �dv�zl�sk�ppen hanyagul felmutatta a pontifik�tus k�zjel�t, majd �tvette megb�z�leveleit.

� Dekkeret beavatott � mormolta. � Vizsg�l�biztosi min�s�gben, a khyntori tartom�nyi k�pviselet legfels�bb igazgat�s�g�nak megb�zat�s�b�l. Nem igaz�n �rtem, Dekkeret beavatott. A Napkir�lyt vagy a Pontifexet szolg�lja?

� Lord Prestimion udvartart�s�nak vagyok a tagja, alacsony st�tuszban � v�laszolta Dekkeret feszengve. � Azonban Khyntor tartom�nyban tart�zkodtam, amikor a pontifik�tus helyi hivatala kivizsg�l�st kezdem�nyezett bizonyos suvraeli �gyekben, �s amint a tisztvisel�k megtudt�k, hogy j�magam am�gy is Suvraelbe tartok, a gazdas�gi megfontol�sokat szem el�tt tartva megk�rdezt�k, nem v�llaln�m-e el a feladatot, b�r a Napkir�ly alkalmaz�s�ban �llok. �s�

Golator Lasgia elgondolkodva kocogtatta Dekkeret iratait.

� Am�gy is Suvraelbe tartott? Megk�rdezhetem, mi�rt?

Dekkeret elv�r�s�d�tt.

� Szem�lyes �gyben, ha maradhatunk ennyiben.

A n� nem er�sk�d�tt.

� �s mif�le suvraeli esem�nyek b�rhatnak akkora jelent�s�ggel khyntori testv�reim sz�m�ra? Vagy vegyem �gy, hogy ez is olyan k�rd�s, ami fel�l nem ildomos �rdekl�dn�m?

Dekkeret egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t.

� A kereskedelmi kv�t�k kiegyens�lyozatlans�g�r�l van sz� � felelte, de alig b�rta �llni a n� h�v�s, �that� tekintet�t. � Khyntor term�keket �ll�t el� nagy mennyis�gben, �s azoknak egy r�sz�t Suvraelben �l� �llatokra cser�li. Az elm�lt k�t �vben a suvraeli export folyamatosan cs�kkent, olyannyira, hogy Khyntor gazdas�ga kezdi komolyan meg�rezni a hi�ny�t. A gy�rt�k egyre nehezebben k�pesek ekkora m�retekben hitelezni Suvraelnek.

� Minderr�l magam is tudok.

� A feladatom abb�l �ll � mondta Dekkeret �, hogy itt helyben, a legel�k�n m�rjem fel, vajon a k�zelj�v�ben sz�m�thatunk-e az �llatteny�szt�s fellend�l�s�re �s �j sz�ll�tm�nyra.

� K�r egy kis bort? � k�rdezte Golator Lasgia v�ratlanul.

Dekkeret zavartan azon t�prengett, vajon milyen illemszab�lyok vonatkoznak erre a helyzetre. Mik�zben � t�tov�zott, a n� k�t palack aranysz�n� bort vett el�, �gyesen let�rte r�luk a pecs�tet, �s az egyiket a vend�ge kez�be nyomta. Dekkeret h�l�s mosollyal k�sz�nte meg neki. A bor hideg volt, �des �s enyh�n sz�nsavas.

� Khyntorb�l � mondta a n�. � Csak hogy mi is hozz�j�ruljunk a suvraeli kereskedelmi deficithez. Ami a probl�m�t illeti, Dekkeret beavatott, arr�l van sz�, hogy Prankipin Pontifex utols� �v�ben rettenetes asz�ly s�jtotta a kontinens�nket. Nyilv�n felmer�l a k�rd�s, beavatott, vajon miben k�l�nb�zik itt egy asz�lyos �s egy �tlagosan csapad�kos �v, de van k�l�nbs�g, �s nem is kev�s. Az �sszes �llatteny�szt� k�rzetet s�lyosan �rintette a sz�razs�g. Az �llatokat nem tudt�k etetni, ez�rt lev�gtak annyit, amennyit a piac csak elb�rt, a marad�k �l� j�sz�got pedig eladt�k a nyugat-zimroeli gazd�knak. Nem sokkal azut�n, hogy Confalume visszavonult a Labirintusba, visszat�rtek az es�felh�k, �s a f� n�ni kezdett a szavann�kon. Azonban beletelik n�h�ny �vbe, am�g �jra kinevelj�k a csord�kat. Enn�lfogva egy ideig m�g folytat�dik a kereskedelmi viszonyaink kiegyens�lyozatlans�ga, majd minden rendbe j�n. � A n� mosoly�ban nem volt semmi melegs�g. � Tess�k. Most k�m�ltem meg egy �rdektelen utaz�s kellemetlens�geit�l. Felesleges a kontinens bels� r�gi�iba mennie.

Dekkeret most vette �szre, mennyire szakad r�la a v�z.

� Ennek ellen�re k�nytelen leszek nekiv�gni az �tnak, Golator Lasgia f�regisztr�tus.

� Ann�l t�bbet ott sem fog megtudni, mint amit t�lem hallott.

� Nem akarok tiszteletlennek t�nni. De a megb�zat�som egy�rtelm�en kimondja, hogy saj�t szememmel kell megbizonyosodnom�

A szemek eml�t�s�re a n� egy pillanatra lehunyta a saj�tj�t.

� Ahhoz, hogy most eljusson a nagy teny�szt�ter�letek k�rzet�be, rengeteg neh�zs�get kell v�llalnia, nem is besz�lve a rendk�v�li testi megpr�b�ltat�sokr�l, �s m�g az sem kiz�rt, hogy az �lete is komoly vesz�lybe ker�l. A maga hely�ben maradn�k Tolaghaiban, belek�stoln�k mindabba, amit ez a v�ros k�n�lni tud, �s elint�zn�m azt a szem�lyes �gyet, ami id�ig hozta. Azt�n a sz�ks�ges id� eltelt�vel, a hivatalom k�zrem�k�d�s�vel meg�rja a jelent�s�t, �s elindul vissza Khyntorba.

Dekkeretben ebben a pillanatban fell�ngolt a gyan�. A m�ltban nem egyszer el�fordult, hogy a hatalmi �g, aminek a n� is dolgozott, nem igaz�n m�k�d�tt egy�tt a Napkir�ly embereivel. Nagyon �gy l�tszott, mintha el�gg� �tl�tsz� m�don megpr�b�lna eltussolni valamit. Dekkeret k�ldet�se �r�gy volt, de att�l m�g tekintettel kellett lennie a p�lyafut�s�ra is, �s ha a pontifik�tus egyik tisztvisel�je ilyen k�nnyed�n r�szedi, abb�l k�s�bb m�g gondjai t�madhatnak. Azt a bort sem szabadott volna elfogadnia. Mindenesetre most, hogy zavar�t leplezze, p�rat kortyolt az �des italb�l, majd nagy sok�ra megsz�lalt.

� A becs�letem azt k�v�nja, hogy elker�ljem az ilyen egyszer� utat.

� Mennyi id�s, Dekkeret beavatott?

� Lord Confalume uralkod�s�nak tizenkettedik �v�ben sz�lettem.

� Igen, ebben az esetben �rthet�, hogy a becs�lete m�g �gy sarkanty�zza. J�jj�n, vessen egy pillant�st erre a t�rk�pre. � A n� f�rg�n fel�llt a sz�kb�l. Dekkeret alacsonyabbnak gondolta, de majdnem olyan magas volt, mint �, ett�l viszont sokkal t�r�kenyebbnek l�tszott. S�t�t, szorosan kontyba tekert haja meglep�en illatozott, ami m�g az er�s bor arom�j�t is elnyomta. Golator Lasgia meg�rintette a falat, mire azon megjelent Suvrael ragyog� okkers�rga �s rozsdabarna sz�nekben pomp�z� t�rk�pe.

� Ez itt Tolaghai � mondta, �s megkocogtatta a kontinens �szaknyugati sark�t. � Az �llatteny�szt�sre szolg�l� ter�letek itt vannak. � V�gigh�zta az ujj�t egy sz�lesebb s�von, ami hat-h�tsz�z m�rf�ldnyire a sz�razf�ld belsej�ben kezd�d�tt, �s elnagyolt k�r alakban szeg�lyezte a Suvrael sz�v�ben �ktelenked� sivatagot.

� Tolaghaib�l � folytatta a n� � h�rom nagyobb �t vezet a legel�k vid�k�re. Ez az egyik itt. Arrafel� pillanatnyilag �lland� homokviharok d�lnak, �s egy�ltal�n nem biztons�gos a k�zleked�s. Itt a m�sodik �tvonal, ahol viszont probl�m�k t�madtak az alakv�lt� harami�kkal, ez�rt szint�n lez�rtuk az utasok el�l. A harmadik �t a Khulag-h�g�n vezet �t, de sajn�latos m�don annyira elhanyagolt�k egy ideje, hogy a nagy homoksivatag terjeszked� r�sze teljesen elbor�totta. �rti, mi a probl�ma?

Dekkeret nagyon udvariasan megkock�ztatott egy k�rd�st.

� Ha Suvrael els�dleges kereskedelmi tev�kenys�ge a h�sexport, �s a legel�k, illetve a k�zponti kik�t� k�z�tt j�rhatatlanok az utak, t�nyleg a legel�k hi�nya okozza az export jelenlegi visszaes�s�t?

A n� elmosolyodott.

� A jelenlegi helyzetben m�s kik�t�kb�l sz�ll�tjuk az �rut.

� Akkor viszont el�g elmennem az egyik kik�t�be, �s onnan egyenes �t vezet a legel�kre.

A n� ism�t megkocogtatta a t�rk�pet.

� Tavaly t�l �ta Natu Gorvinu kik�t�je a l�basj�sz�g-kereskedelem k�zpontja. Itt van, keleten, Alhanroel partvid�ke alatt, nagyj�b�l hatezer m�rf�ldre innen.

� Hatezer�

� Tolaghai �s Natu Gorvinu k�z�tt nem igaz�n zajlik kereskedelem, mert nincs mi�rt. Tal�n �vente ha egy haj� megteszi az utat a k�t kik�t�v�ros k�z�tt. Belf�ld�n m�g rosszabb a helyzet, mert Tolaghaib�l indulnak utak Khangheezig� � A n� r�b�k�tt egy v�rosra k�r�lbel�l ezer m�rf�ldre a kik�t�t�l. � De onnan kelet fel� ezeket m�r nem gondozz�k, �s ki tudja, azon t�l mi van. Ez nem egy t�ls�gosan n�pes kontinens.

� Teh�t semmilyen �ton nem juthatok el Natu Gorvinuba? � k�rdezte Dekkeret d�bbenten.

� De, egyetlen m�don. Ha Tolaghaib�l haj�val Alhanroel kontinens�re utazik, Stoien v�ros�ba, onnan pedig elindul vissza, Natu Gorvinuba. Term�szetesen mire ism�t meg�rkezik Suvraelbe �s behatol a sz�razf�ld belsej�be, a v�ls�ghelyzet, amit ki kellene vizsg�lnia, m�r val�sz�n�leg v�get is �rt. M�g egy palack bort, Dekkeret beavatott?

Dekkeret zsibbadtan elfogadta a bort. Belek�bult ezekbe a t�vols�gokba. M�g egy rettenetes haj��t a Bels�-tengeren �t, a sz�l�haz�j�ba, Alhanroelre, hogy r�gt�n indulhasson is visszafel�, harmadszor is haj�val, ez�ttal Suvrael t�ls� v�g�be, ahol esetleg �ppen akkor z�rj�k le a belf�ldre vezet� utakat� nem. Nem. A vezekl�st sem szabad t�lz�sba vinni. Ink�bb az eg�sz k�ldet�sr�l lemond, mintsem ilyen abszurd megpr�b�ltat�soknak vesse al� mag�t.

Mik�zben ezen t�prengett, Golator Lasgia folytatta.

� K�s�re j�r, �s ezek a k�rd�sek hosszabb m�rlegel�st ig�nyelnek. Tudja m�r, hol fog vacsor�zni, Dekkeret beavatott?

V�ratlanul �s meglep� m�don a n� komor szem�ben eg�szen j�l ismert, huncut szikra villant.

Golator Lasgia f�regisztr�tus t�rsas�g�ban Dekkeret sz�m�ra is hamar kider�lt, hogy az �let Tolaghaiban nem sz�ks�gszer�en olyan siv�r, mint els�, fel�letes benyom�sa sugallta. A n� lebeg�t h�vott, �s visszavitte a fogad�j�hoz � az arc�ra vil�gosan ki�lt az ellenszenv, amikor megl�tta az �p�letet �, majd k�z�lte Dekkerettel, hogy egy �r�ja van pihenni, tiszt�lkodni �s elk�sz�lni. K�zben lesz�llt a r�zsz�n� alkonyat, �s mire eltelt az egy �ra, az �gbolt koromfeket�re v�ltott, csak n�h�ny idegen csillagk�p has�tott bele szaggatott mint�kat, �s a k�t hold egyike lebegett v�konyka sarl�k�nt a l�t�hat�r k�zel�ben. A n� pontosan �rkezett. Komor hivatali tunik�ja helyett test�re tapad�, �tt�rt ruh�t viselt, m�r-m�r abszurd m�don cs�b�t� �lt�z�ket. Dekkeret nem �rtette. T�bbnyire val�ban sikere volt a n�kn�l, de eddig, legal�bbis legjobb tud�sa szerint, nem �rdekl�d�tt felt�n�en vend�gl�t�ja ir�nt, �s csak a leghivatalosabb tiszteletnyilv�n�t�sban r�szes�tette � a n� szemmel l�that�an m�gis intim hangulat� est�re k�sz�lt. Mi�rt? Nyilv�nval�an nem Dekkeret ellen�llhatatlanul kifinomult st�lusa �s vonz� k�lseje volt az oka, viszont politikai el�ny�kre sem tehetett szert a seg�ts�g�vel, �s ezen k�v�l semmilyen m�s �sszer� ind�t�kot nem tal�lt. Azt az egyet lesz�m�tva, hogy ezen az ocsm�ny, vil�gt�l elz�rt telep�l�sen esem�nytelen �ll�v�z az �let, Dekkeret pedig egy idegen ifj�, aki tal�n egy �jszaka erej�ig elsz�rakoztathat egy hasonl�an fiatal h�lgyet. Ett�l �gy �rezte, kihaszn�lj�k, de nem t�madtak ellene k�l�n�sebb kifog�sai. �s a tengeren elt�lt�tt h�napok ut�n hajland� volt kock�ztatni egy keveset a gy�ny�r �rdek�ben.

Egy mag�nklubban vacsor�ztak a v�ros sz�l�n, Stoienzar h�res n�v�ny-kreat�r�ival �s egy�b vir�gcsod�kkal ben�pes�tett kertben. Dekkeret �szt�n�sen azt sz�molgatta, vajon Tolaghai szer�ny v�zk�szlet�b�l mennyit sz�nhattak erre az egyetlen helyre. Az egym�st�l tisztes t�vols�gban elhelyezett asztalokn�l eleg�ns suvraeliek �ltek. Golator Lasgia biccentett n�melyik�knek, de senki sem j�tt oda hozz�, �s Dekkeretet sem b�mult�k meg udvariatlanul. Hetek �ta most el�sz�r �rzett h�v�s, friss�t� szell�t: az �p�let bels� r�sz�b�l �radt, mintha az �s�k valamelyik csod�latos masin�ja dolgozna odabent, a Kast�ly-hegy leveg�j�t biztos�t� atmoszf�rag�pek t�voli rokona. A vacsora pazar volt, enyh�n erjedt gy�m�lcs�kkel �s puha, l�d�s, halv�nyz�ld halszeletekkel, �s a Kast�ly-hegy peremvid�k�r�l sz�rmaz�, poroszkai bort ittak hozz�. Mindketten b�s�gesen ittak bel�le � a n� fokozatosan fel�l�nk�lt, �s f�nyesen ragyogott a szeme, az irod�ban tapasztalt fagyos formalit�soknak nyoma sem maradt. Dekkeret megtudta r�la, hogy kilenc �vvel id�sebb n�la, a nyugati kontinensr�l, a p�r�s, buja Narabalb�l sz�rmazik, kisl�nykor�ban kezdett el dolgozni a Pontifik�tusnak, majd az utols� t�z �vben Suvraelben teljes�tett szolg�latot, �s mik�zben Confalume-b�l Pontifex lett, a n� lassan eljutott jelenlegi magas hivatalnoki poz�ci�j�ba itt Tolaghaiban.

� �s j�l �rzed magad itt? � k�rdezte Dekkeret. A n� v�llat vont.

� Meg lehet szokni.

� K�tlem, hogy nekem siker�lne. Sz�momra Suvrael a k�nszenved�sek helye, bizonyos �rtelemben a purgat�rium.

Golator Lasgia b�lintott.

� Pontosan.

�s a szeme �sszevillant Dekkeret�vel, aki nem mert b�vebb magyar�zatot k�rni. Azonban valami azt s�gta, hogy sok k�z�s von�suk van.

Ism�t t�lt�tt mindkett�j�knek, �s megkock�ztatott egy h�v�s, mindentud� mosolyt.

� A purgat�riumot keresed itt? � k�rdezte a n�.

� Igen.

Vend�gl�t�ja a buja kert, az �res boros�vegek, a dr�ga vacsora maradv�nyai �s a f�lig elfogyasztott csemeg�k fel� intett.

� Akkor meglehet�sen rosszul kezdt�l neki.

� H�lgyem, a terveim k�z�tt nem szerepelt ez a k�z�s vacsora.

� Ahogyan az eny�mek k�z�tt sem. De a Mindenhat� gondoskodik r�lunk, �s mi elfogadjuk, amit ad. Igaz? Igaz? � A n� k�zelebb hajolt hozz�. � Mihez fogsz kezdeni? Elutazol Natu Gorvinuba?

� T�ls�gosan hatalmas kalandnak t�nik.

� Akkor tedd azt, amit mondtam. Maradj Tolaghaiban, am�g r� nem unsz. Azt�n t�rj haza, �s ny�jtsd be a jelent�sedet. Khyntorban senki sem fog ellentmondani neked.

� Nem. A kontinens belsej�be kell utaznom.

A n� cs�fond�ros pillant�st vetett r�.

� Ezt nevezem elk�telezetts�gnek! De hogyan fogod megcsin�lni? A v�rosb�l indul� utak le vannak z�rva.

� Eml�tetted a Khulag-h�g�t, amit teljesen elhanyagoltak. Egy haszn�laton k�v�li �t nem t�nik olyan vesz�lyesnek, mint a hal�los homokviharok vagy az alakv�lt� bandit�k. Tal�n kell� p�nz�rt tal�lok olyan karav�nvezet�t, aki elvisz arrafel�.

� A sivatagba?

� Ha kell.

� A sivatagot k�s�rtetek lakj�k � mondta Golator Lasgia k�nnyed�n. � Felejtsd el. Ink�bb h�vd ide a pinc�rt, elfogyott a bor!

� Azt hiszem, �n m�r nem k�rek.

� Akkor induljunk. Elmegy�nk m�shov�.

Amikor a h�v�s szell�b�l az utc�ra l�ptek, val�s�gos arculcsap�sk�nt �rte �ket a forr�, sz�raz �jszakai leveg�. De pillanatok alatt a n� lebeg�j�ben voltak, nem sokkal k�s�bb pedig egy m�sik kertben, Golator Lasgia hivatalos rezidenci�j�n, a medence mellett. Itt nem enyh�tett�k a h�s�get az id�j�r�sg�pek, de a n� tal�lt m�s megold�st a felfriss�l�sre: ledobta a ruh�j�t, �s a v�zhez ment. Karcs�, ruganyos teste egy pillanatra megcsillant a csillagf�nyben, azt�n fejest ugrott, �s alig hallhat� csobban�ssal elt�nt a felsz�n alatt. Amikor felbukkant, intett Dekkeretnek, aki haboz�s n�lk�l k�vette.

Ut�na szoros �lel�sbe forrtak a r�vidre ny�rt, vastag sz�l� gyepen. Ink�bb t�nt birk�z�snak, mint szeretkez�snek. A n� hossz�, izmos l�ba a f�ldh�z szegezte a f�rfit, pr�b�lta leszor�tani a karj�t, ide-oda hempergett vele �s nevetett. Dekkeretet leny�g�zte az ereje �s mozdulatai j�t�kos vads�ga. De amint kitapasztalt�k egym�st, m�r harmonikusan mozogtak egy�tt, �s aznap �jszaka nagyon keveset aludtak, mert komoly testgyakorl�st v�geztek helyette.

A hajnal b�mulatos csoda volt: a napkorong minden �tmenet n�lk�l lobbant az �gre, mint egy m�glya, �s forr� sugaraival perzselte v�gig a k�rnyez� dombokat.

Ernyedt tagokkal, kimer�lten hevertek egym�s mellett. Dekkeret a n�h�z fordult � a k�m�letlen reggeli ragyog�sban sokkal kev�sb� t�nt kisl�nyosnak, mint a csillagf�nyben �, �s minden teket�ri�z�s n�lk�l folytatta az el�z� �jszaka megkezdett besz�lget�st.

� Mes�lj err�l a k�s�rtetj�rta sivatagr�l! Milyen szellemek v�rnak r�m ott?

� Mennyire kitart� vagy!

� Mes�lj r�luk!

� A sivatagban k�s�rtetek �lnek, akik k�pesek behatolni az �lmaidba �s ellopni azokat. Elrabolj�k a lelkedb�l az �r�m�t, �s csak f�lelmet hagynak a hely�n. Nappal a t�volb�l hallani az �nek�ket, �s megzavarnak, t�v�tra csalnak a zenesz�val �s l�rm�val.

� �s ezt higgyem is el?

� Az elm�lt �vekben sokan pusztultak el abban a sivatagban.

� Mert meg�lt�k �ket az �lomtolvaj k�s�rtetek.

� �gy mondj�k.

� Legal�bb lesz egy remek t�rt�netem, amit sokszor elmes�lhetek a Kast�ly-hegyen.

� Ha hazajutsz � figyelmeztette a n�.

� Abb�l, amit mondt�l, nekem �gy t�nik, nem mindenki pusztult el a sivatagban. Valakinek nyilv�nval�an vissza kellett t�rnie, hogy elmes�lhesse a t�rt�netet. Felfogadok egy vezet�t, �s v�llalom a k�s�rteteket.

� Senki sem fog elk�s�rni.

� Akkor megyek egyed�l.

� �s akkor biztosan meg is halsz. � A n� v�gigsim�tott Dekkeret izmos karj�n, �s halk, mormol� hangot hallatott. � H�t ennyire meg akarsz halni? Ilyen hamar? A hal�l �rt�ktelen. Semmif�le haszonnal nem j�r. Ha b�k�t keresel, akkor sem a s�r b�k�je kell neked. Felejtsd el a sivatagot. Maradj itt velem.

� Vagy menj�nk egy�tt!

A n� nevetett.

� Nem hiszem.

Ez az eg�sz tiszta t�boly, gondolta Dekkeret. Nem igaz�n hitt a k�s�rtetekr�l �s az �lomtolvajokr�l sz�l� mes�kben, hacsak nem az alakv�lt� bennsz�l�ttek pr�b�ltak zavart kelteni a sivatagban, de ezt sem tartotta val�sz�n�nek. Tal�n az �sszes figyelmeztet�s csak csel, amivel a n� Tolaghaiban akarja tartani. Ha igaz, az nagyon h�zelg�, de nem seg�t a k�ldet�s�ben. Golator Lasgi�nak abban igaza volt, hogy a hal�l a vezekl�s teljesen haszontalan form�ja. Ha azt akarja, hogy suvraeli kalandjainak �rtelme is legyen, akkor t�l kell �lnie azokat.

Golator Lasgia fel�llt �s felseg�tette �t is. Gyorsan megm�rt�ztak a medenc�ben, azt�n a n� bevezette a h�zba, a legtakarosabban berendezett hajl�kba, amit Dekkeret a Kast�ly-hegy innens� oldal�n l�tott, �s reggelit k�sz�tett neki gy�m�lcs�kb�l meg sz�r�tott halb�l.

M�r j�csk�n benne j�rtak a d�lel�ttben, amikor Dekkeret fel� fordult.

� Mindenk�ppen be kell menned a kontinens belsej�be?

� Valami folyamatosan abba az ir�nyba hajt.

� H�t legyen. �l Tolaghaiban egy semmirekell� gazember, aki gyakran utazik a sz�razf�ld belsej�be a Khulag-h�g�n kereszt�l, legal�bbis ha hinni lehet annak, amit �ll�t. �s eddig mindig t�l�lte. Egy royalokkal t�m�tt ersz�ny�rt minden bizonnyal sz�vesen elvisz od�ig. A neve Barjazid. Ha annyira akarod, ideh�vatom �s megk�rem, hogy seg�tsen neked.

A �semmirekell� gazember� kifejez�s t�k�letesen illett Barjazidra. Sov�ny, gyan�s k�lsej� emberke volt. Lerongyol�dott �lt�z�ke egy r�gi, barna k�nt�sb�l �s elny�tt b�rszand�lb�l �llt, amit a nyak�ban l�g�, �sszevissza s�rk�nycsontokb�l k�sz�tett nyakl�nc eg�sz�tett ki. Ajka v�kony volt, a szeme l�zasan csillogott, a b�r�t szinte feket�re �gette a sivatagi nap. �gy b�multa Dekkeretet, mintha k�zben az ersz�nye tartalm�t pr�b�ln� felbecs�lni.

� Ha velem j�ssz � mondta Barjazid teljesen sz�ntelen, m�gis er�s hangon �, el�sz�r is al� kell �rnod egy nyilatkozatot, amivel igazolod, hogy a hal�lod eset�n semmif�le felel�ss�ggel nem tartozom az �r�k�seidnek.

� Nincsenek �r�k�seim � felelte Dekkeret.

� Akkor a rokonaidnak. Engem ugyan ne r�ngasson a pontifik�tus b�r�s�ga el� sem az ap�d, sem a n�v�red, ami�rt �letedet vesztetted a sivatagban.

� Te elpusztult�l a sivatagban?

Barjazid �rtetlen�l pislogott r�.

� Micsoda k�rd�s ez?

� Gyakran utazol a sivatagba � er�sk�d�tt Dekkeret �, �s vissza is t�rsz onnan �lve. Nem igaz? Ha teh�t �rted a dolgodat, akkor ez�ttal is �lve fogsz visszaj�nni, ak�rcsak �n. Mindenben engedelmeskedem neked �s k�vetlek mindenhov�. Ha �letben maradsz, �n is �letben maradok. Ha meghalok, te sem �led t�l, teh�t nem lesz senki, akit a csal�dom felel�ss�gre vonhatna.

� R�m nem hat az �lomtolvajok hatalma � mondta Barjazid. � Err�l sz�mos alkalommal meggy�z�dhettem. Honnan tudhatom, hogy te is ugyanilyen k�nnyed�n ellen�llsz majd nekik?

Dekkeret ism�t t�lt�tt mag�nak Barjazid te�j�b�l, a homokbuck�k �letreval� cserj�j�b�l k�sz�lt s�r� f�zetb�l. Mindketten feltornyozott haigus-b�r�k�n kucorogtak egy dohszag� h�ts� szob�ban, Barjazid unoka�ccs�nek �zlet�ben: az eddigi c�lz�sokb�l �t�lve a f�rfi egy el�gg� n�pes kl�n tagja volt. Dekkeret t�n�dve belekortyolt a mar�, keser� italba, majd egy pillanat m�lva megsz�lalt.

� Kik ezek az �lomtolvajok?

� Fogalmam sincsen.

� Alakv�lt�k net�n?

Barjazid v�llat vont.

� Nem vett�k a f�rads�got, hogy rendesen bemutatkozzanak. Alakv�lt�k, ghayrogok, vroonok, �tlagos emberek� honnan tudn�m? Az �lmokban minden hang egyforma. A sivatagban val�ban k�borol n�h�ny alakv�lt� t�rzs, �s vannak k�z�tt�k d�h�s, rosszindulatra hajlamos n�pek, �s tal�n nemcsak a von�saikat k�pesek megv�ltoztatni, hanem az �lmod� elm�ket is meg tudj�k �rinteni. Vagy nem.

� Ha az alakv�lt�k miatt a Tolaghaib�l kivezet� h�rom �tb�l kett�t le kellett z�rni, akkor a Napkir�ly katon�inak kellene k�zbel�pni�k.

� Ehhez nekem semmi k�z�m.

� Az alakv�lt�k leig�zott faj. Nem zavarhatj�k meg Majipoor mindennapi �let�t.

� Te vetetted fel, hogy az �lomtolvajok esetleg alakv�lt�k � jegyezte meg Barjazid ep�sen. � R�szemr�l semmi k�z�m az elm�letedhez. Teljesen l�nyegtelen, kik az �lomtolvajok. Csak az sz�m�t, hogy a Khulag-h�g�n t�l vesz�lyt jelentenek az utaz�kra.

� Akkor te mi�rt j�rsz arra?

� Ritk�n v�laszolok olyan k�rd�sre, amelyben szerepel a mi�rt � mondta Barjazid. � Az�rt megyek, mert okom van r�. M�sokkal ellent�tben �gy t�nik, �lve vissza is jutok onnan.

� Mindenki meghalt, aki �tkelt a h�g�n?

� K�tlem. De igaz�b�l fogalmam sincsen. K�ts�gtelen�l sokan �let�ket vesztett�k, ami�ta az �lomtolvajok el�sz�r felbukkantak. �s a sivatag mellesleg mindig is vesz�lyes hely volt. � Barjazid a te�j�t kavargatta. Kezdett t�relmetlennek t�nni. � Ha velem tartasz, biztos�talak r�la, hogy minden t�lem telhet� m�don megv�delek. De az �letedet nem garant�lhatom. Ez�rt k�vetelem, hogy hivatalosan is feloldozz mindennem� felel�ss�g al�l.

� �s ha �ppen a saj�t hal�los �t�letemet �rom al�? � k�rdezte Dekkeret. � Mi tartana vissza att�l, hogy t�zm�rf�ldnyire a h�g� ut�n v�gezz velem, kirabold a holttestemet, �s az eg�szet az �lomtolvajokra fogd?

� Az �rn�re esk�sz�m, nem vagyok �n gyilkos! M�g csak tolvaj sem!

� Ha viszont kapsz t�lem egy iratot, amiben meger�s�tem, hogy t�ged semmi felel�ss�g nem terhel, ha �tk�zben meghalok� a lehet�s�g m�g egy becs�letes embert is a kellet�n�l jobban megk�s�rtene, nem?

Barjazid szeme l�ngolt a haragt�l. Olyan k�zmozdulatot tett, mintha ott helyben v�get akarna vetni a besz�lget�snek.

� Ink�bb a pimaszs�god az, ami a kellet�n�l nagyobb � mondta, majd f�lrel�kte a cs�sz�j�t �s fel�llt. � Ha ennyire f�lsz t�lem, keress m�sik vezet�t.

Dekkeret �lve maradt.

� Eln�z�sedet k�rem, ha f�lre�rthet� voltam � mondta csendesen. � De gondolj bele a helyzetembe: egy idegen, fiatal utaz� t�voli �s vesz�lyes vid�ken j�r, ahol k�nytelen ismeretlenek seg�ts�g�t k�rni, hogy olyan helyekre vigy�k, ahol hihetetlen dolgok t�rt�nnek. Musz�j el�vigy�zatosnak lennem.

� Akkor legy�l m�g enn�l is el�vigy�zatosabb. Sz�llj fel a k�vetkez� Stoien fel� tart� haj�ra, �s t�rj vissza a gondtalan �letedhez a Kast�ly-hegyen.

� Ism�t megk�rlek, hogy legy�l a vezet�m. J� p�nz�rt, de egy sz�t sem akarok t�bb� hallani hivatalos nyilatkozatokr�l. Mennyi a tarif�d?

� Harminc royal � felelte Barjazid.

Dekkeret akkor�t ny�g�tt, mintha gyomorsz�jon v�gt�k volna. Enn�l m�g a Piliplokt�l Tolaghaiig tart� �t is kevesebbe ker�lt. Az olyanok, mint Barjazid, egy �v alatt kerestek meg harminc royalt. Ha ki akarja fizetni, be kell v�ltania egy nagyobb �sszeg� hitellevelet. Els� gondolata az volt, hogy f��ri g�ggel felaj�nl t�zet, azonban r�j�tt, hogy az alkupoz�ci�j�t m�r feladta, amikor elutas�totta a nyilatkozatot. Ha most neki�llna az �ron is alkudozni, Barjazid egyszer�en v�get vetne a megbesz�l�snek.

� Legyen � sz�lalt meg v�g�l. � De nyilatkozatr�l sz� sem lehet.

Barjazid savany� pillant�st vetett r�.

� Rendben. Nem kell al��rnod semmit, ha ennyire ragaszkodsz hozz�.

� Hogyan fizessem ki a p�nzt?

� A fel�t most, a fel�t az indul�s reggel�n.

� T�zet most � mondta Dekkeret �, t�zet az indul�s reggel�n, �s t�zet aznap, amikor visszat�rek Tolaghaiba.

� Ezzel a fizets�gem egyharmada azon m�lik, t�l�led-e az utat. Ne feledd, azt nem garant�lhatom.

� Tal�n sokkal val�sz�n�bb, hogy t�l�lem az utat, ha a p�nz egy harmad�t a legv�g�ig visszatartom.

� Azt hiszem, a Napkir�ly lovagj�t�l elv�rhat� n�mi d�lyf�ss�g, �s ezt az ember egy bizonyos hat�rig megtanulja elengedni a f�le mellett. De att�l tartok, te b�ven �tl�pted ezt a hat�rt. � Barjazid ism�t elutas�t� mozdulatot tett. � T�ls�gosan kicsi a k�lcs�n�s bizalom. Ostobas�g lenne egy�tt utaznunk.

� Nem akartam tiszteletlen lenni � mondta Dekkeret.

� M�gis arra k�rsz, hogy b�zzam magamat a rokonaid j�indulat�ra, ha m�gis meghaln�l, r�ad�sul egyszer� rabl�gyilkosnak, de legjobb esetben is harami�nak tartasz, ez�rt �gy szabod meg a fizet�si felt�teleket, hogy min�l kevesebb okom legyen v�gezni veled. � Barjazid k�p�tt egyet. � A d�lyf�ss�g ellent�te az udvariass�g, ifj� lovag. Egy s�rk�nyvad�sz szkand�r udvariasabban b�nt volna velem. Ne feledd, nem �n kerestelek meg t�ged. Nem fogok megal�zkodni, hogy seg�tsek neked. Ha megengeded, most�

� V�rj.

� M�s elint�znival�m is van ma d�lel�tt.

� Most kifizetek tizen�t royalt � mondta Dekkeret �, tizen�t�t pedig indul�skor, ahogy k�rted. J� �gy?

� De k�zben att�l f�lsz, hogy meg�llek a sivatagban?

� T�ls�gosan gyanakv� lettem, mert nem akartam t�l �rtatlannak t�nni � felelte Dekkeret. � Tapintatlan voltam veled. Arra k�rlek, l�pj a szolg�latomba a megbesz�lt felt�telekkel.

Barjazid hallgatott.

Dekkeret kinyitotta az ersz�ny�t, �s h�rom �troyalost h�zott el�. Kett� m�g r�gi �rme volt, Prankipin Pontifexet �s Lord Confalume-ot �br�zolta. A harmadik csillog�, frissen vert �rm�n Confalume m�r Pontifexk�nt szerepelt, a t�loldal�n pedig Lord Prestimion arck�pe d�szelgett. Barjazid el� tartotta a tenyer�t, aki nagy �rdekl�d�ssel vizsg�lgatta a p�nzeket.

� Az egyiket m�g sohasem l�ttam � mondta. � Megk�rhetj�k a fiv�rem fi�t, hogy szavatolja a val�dis�g�t.

Ez m�r sok volt.

� Azt hiszed, hamis p�nzzel fizetek?! � h�rd�lt fel Dekkeret, �s felpattant, majd fenyeget�en az emberke f�l� magasodott. Tombolt benne a harag, �s nem sok v�lasztotta el att�l, hogy meg�sse Barjazidot.

Azt�n felt�nt neki, hogy az emberke rezzen�stelen�l �s ijedts�g n�lk�l t�ri a kit�r�s�t. S�t el is mosolyodott, majd kivette a m�sik k�t �rm�t a kez�b�l.

� Sz�val te sem szereted az alaptalan v�daskod�st, igaz, ifj� lovag? � k�rdezte Barjazid kacagva. � K�ss�nk egyezs�get. Te nem gondolod, hogy �tv�gom a torkodat a Khulag-h�g�n t�l, �n pedig nem vizsg�ltatom meg az �rm�ket a p�nzv�lt�val, hm? Mit sz�lsz?

Dekkeret f�radtan b�lintott.

� Ennek ellen�re az utaz�s val�ban kock�zatos lesz � mondta Barjazid �, �s a helyedben nem venn�m teljesen biztosra, hogy visszat�rek. Sok m�lik azon, mennyire b�rod a pr�bat�teleket.

� �gy legyen. Mikor indulunk?

� �tnapon, a napnyugta �r�j�ban. A Pinitor-kapun hagyjuk el a v�rost. Ismered a helyet?

� Megtal�lom � felelte Dekkeret. � Akkor �tnapon, alkonyatkor. � �s kezet ny�jtott az emberk�nek.

�tnapig m�g maradt h�rom nap. Dekkeret nem b�nta a k�sleked�st, mert �gy m�g h�rom �jszak�t t�lthetett Golator Lasgi�val � � legal�bbis �gy gondolta, de nem �gy t�rt�nt. Aznap, amikor Barjaziddal tal�lkozott, valamivel k�s�bb, estefel� felkereste a n�t a v�zparti hivatal�ban, de nem tal�lta, �s a beosztottjai sem voltak hajland�ak �tadni neki az �zenet�t. Dekkeret m�g j�val s�t�ted�s ut�n is vigasztalanul j�rta az utc�kat, de nem tal�lt t�rsas�got, m�g v�g�l be kellett �rnie egy �zetlen �s porszemekt�l csikorg� vacsor�val a sz�ll�s�n. K�zben v�gig azt rem�lte, hogy csod�s v�ratlans�ggal felbukkan Golator Lasgia, �s mag�val viszi valahova. Azonban a n� nem jelent meg, Dekkeret pedig nyugtalanul, fel-felriadva t�lt�tte az �jszak�t, mert gondolatait kiz�r�lag Golator Lasgia sima, feszes h�ts�ja, apr�, kem�ny keble, �hes, moh� ajka t�lt�tte ki. Hajnal fel� halov�ny �s megfejthetetlen �lmot l�tott, amiben a n�, Barjazid �s n�h�ny hjort meg vroon bonyolult t�ncot lejtettek egy tet� n�lk�li, homokkal lepett romos �p�letben, majd ut�na olyan m�lyen aludt tov�bb, hogy csak tengernap d�lben �bredt fel. Ebben a napszakban mintha a v�ros �sszes lak�ja elrejt�z�tt volna a forr�s�g el�l, de amint kicsit h�v�sebb lett, Dekkeret ism�t els�t�lt a hivatalba, ahol megint nem tal�lta bent a n�t, ez�rt ugyanolyan c�ltalanul t�lt�tte az est�j�t, mint az el�z�t. Elalv�s el�tt az �rn�h�z im�dkozott, hogy �lm�ban k�ldje el hozz� Golator Lasgi�t. Azonban az �rn�nek nem feladata teljes�teni az ilyen k�v�ns�gokat, �s aznap �jszaka mind�ssze egy egyszer�, b�r vid�m �lom �rt el hozz�, ami lehetett ugyan az �ldott �rn� aj�nd�ka, de val�sz�n�leg nem az volt: egy szalmatet�s kunyh�ban �lt a Nagy-�ce�n partj�n, Til-omonban, �des, lila gy�m�lcs�ket majszolt, �s minden egyes harap�ssal sz�nes l� fr�ccsent az arc�ra. Amikor fel�bredt, egy hjort v�rt r� a szob�ja el�tt. Golator Lasgia f�regisztr�tus k�ldte, hogy k�s�rje a fiatalembert a hivatal�ba.

Aznap k�s� este egy�tt vacsor�ztak, ut�na pedig ism�t a n� vill�j�ba mentek, �s olyan hevesen szeretkeztek, hogy ahhoz k�pest az el�z� alkalom szem�rmes udvarl�snak t�nt. Dekkeret egyszer sem k�rdezte meg, mi�rt ker�lte az el�z� k�t napban, de amikor reggel � az �bren t�lt�tt �jszaka ellen�re frissen �s �leter�sen � nekil�ttak a f�szeres gihornab�rnek �s az aranyl� bornak, a n� mag�t�l hozta fel a t�m�t.

� Szerettem volna t�bb id�t t�lteni veled ezen a h�ten, de legal�bb az utols� �jszaka a mi�nk lett. A cs�kom �z�vel a sz�don m�sz az Ellopott �lmok Sivatag�ba. Vajon siker�lt el�rnem, hogy m�s n�re ne is gondolj?

� Magad is tudod a v�laszt.

� J�. Nagyon j�. Tal�n soha t�bb� nem �lelsz m�s n�t, de az utols� alkalom egyben a legjobb is volt, �s keveseknek adatik meg ekkora szerencse.

� Ennyire biztos vagy benne, hogy meghalok a sivatagban?

� Kevesen t�rnek vissza onnan � v�laszolta a n�. � Nagyon kicsi az es�lye annak, hogy l�tlak m�g valaha.

Dekkeret enyh�n megborzongott. Nem f�lelemb�l, hanem az�rt, mert meg�rtette, mi hajtotta Golator Lasgi�t. Az el�z� k�t �jjel sz�nd�kosan elker�lte, hogy a harmadik a lehet� legszenved�lyesebb legyen, mert �gy gondolta, Dekkeret hamarosan �gyis meghal �s valamilyen morbid k�sztet�st�l eltelve k�l�nleges gy�ny�rt tal�lt abban, hogy � lehet az utols� n� az �let�ben. A gondolatba beleborzongott. Ha a k�zelj�v�ben �gyis meghal, a maga r�sz�r�l ink�bb t�lt�tte volna a n�vel az el�z� k�t �jszak�t is, de a jelek szerint Golator Lasgia �letszeml�lete t�ll�pett az ilyen p�rias elk�pzel�seken. Udvariasan elb�cs�zott h�t t�le, mert nem tudta, l�tj�k-e egym�st m�g valaha. Azt sem tudta, v�gyik-e egy�ltal�n �jabb tal�lkoz�ra, b�rmennyire is sz�p � �s j�ratos az �lvezetek hajszol�s�ban. T�ls�gosan sok titok �s vesz�lyes h�bort fortyogott a felsz�n alatt.

Nem sokkal napnyugta el�tt megjelent a Pinitor-kapun�l, a v�ros d�lkeleti r�sz�n. Nem lep�d�tt volna meg, ha kider�l, hogy Barjazid nem tartotta be a meg�llapod�sukat, de a v�n kapu lyukacsosra mart homokk� bolt�v�n t�l egy lebeg� v�rta. A kis ember a j�rm� oldal�nak t�maszkodott. H�rom k�s�r�je mellette �llt: egy vroon, egy szkand�r �s egy karcs�, �that� tekintet� fiatalember, aki csak a fia lehetett.

Barjazid biccentett. A hatalmas, n�gykar� szkand�r felkapta Dekkeret k�t termetes csomagj�t �s k�nnyed�n behaj�totta a lebeg� csomagter�be.

� A szkand�r h�lgy Khaymak Gran � mondta Barjazid � Nem tud besz�lni, de m�g v�letlen�l sem ostoba. Hossz� �vek �ta dolgozik nekem, mi�ta megtal�ltam a sivatagban kiv�gott nyelvvel �s majdnem holtan. A vroon neve Serifain Reinaulion, aki gyakran �s sokat besz�l, de jobban ismeri a sivatagot, mint b�rki m�s a v�rosban. � Dekkeret kurt�n tisztelgett az alacsony termet�, sokcs�pos l�nynek, aki hasonl�k�ppen viszonozta az �dv�zl�st. � � pedig a fiam, Dinitak, aki szint�n vel�nk tart az �tra. Kipihented magadat, Dekkeret beavatott?

� Meglehet�sen � felelte Dekkeret. Az �lmatlanul t�lt�tt �jszaka ut�n a nap nagy r�sz�t �taludta.

� F�leg s�t�tben utazunk majd �s a nappali h�s�gben t�borozunk. Csak hogy tiszt�zzuk, j�l �rtettem-e, a feladatom az, hogy �tvigyelek a Khulag-h�g�n, kereszt�l a pusztas�gon, amit az Ellopott �lmok Sivataga n�ven ismernek, eg�szen a Ghyzyn Kor melletti legel�kig, ahol bizonyos vizsg�latokat fogsz lefolytatni a p�sztorok k�z�tt. �gy van?

� Pontosan � v�laszolta Dekkeret.

Barjazid azonban nem mozdult. Dekkeret �rtetlen�l pillantott r�, azt�n meg�rtette. Az ersz�ny�b�l h�rom �troyalost h�zott el�. Kett� m�g r�gi, Prinkipin-kori �rme volt, a harmadik �j, csillog� Prestimion-royal. A p�nzt Barjazidnak ny�jtotta, aki a csillog� �rm�t r�gt�n a fi�nak haj�totta. A fi� gyanakodva m�regette a p�nzdarabot.

� Az �j Napkir�ly � mondta neki Barjazid. � Itt az ideje, hogy megismerkedj az arc�val. Gyakran fogod m�g l�tni.

� Dics�s�ges uralkod� lesz � sz�lt k�zbe Dekkeret. � A nagys�ga m�g Lord Confalume kiv�l�s�g�n is t�l fog tenni. M�r most a fellend�l�s hull�ma s�p�r v�gig az �szaki kontinenseken, pedig ott ezel�tt is j�m�dban �ltek. Lord Prestimion �leter�s �s hat�rozott ember, akinek nagyrat�r� tervei vannak.

Barjazid v�llat vont.

� Itt kev�s jelent�s�ge van annak, ami az �szaki kontinensen t�rt�nik, �s valami�rt Alhanroel vagy Zimroel j�l�te mintha alig sz�m�tana Suvraelen. Persze �rvendezik a sz�v�nk, ami�rt a Mindenhat� �jabb pomp�s Napkir�llyal aj�nd�kozott meg minket. Ki tudja, tal�n neki n�ha esz�be jut majd, hogy l�tezik d�len is egy f�ldr�sz, ahol �lnek alattval�i. Most pedig induljunk.

A Pinitor-kapu minden �tmenet n�lk�li hat�rvonal volt a v�ros �s a sivatag k�z�tt. Egyik fel�n m�g a falak m�g� rejt�z�, alacsonyan terpeszked� vill�k �lltak, a t�loldal�n pedig a kop�r pusztas�g k�vetkezett. A sivatag siv�rs�g�t egyed�l a karav�n�t t�rte meg, egy kockak�vekkel kirakott sz�les �sv�ny, ami megfontoltan kanyargott felfel� a Tolaghait �vez� hegygerincen.

Elviselhetetlen h�s�g tombolt. A sivatag �jszaka �rezhet�en h�v�sebb volt, mint nappal, de att�l m�g perzselt. A napkorong izz� szeme ugyan m�r nem meredt r�juk, de a narancss�rga d�n�k akad�lytalanul ontott�k a napk�zben elt�rolt h�s�get, �s �gy remegett a leveg� �s sercegett a homok k�r�l�tt�k, mintha t�lhev�tett kaz�n mellett j�rn�nak. Er�s sz�l f�jt � Dekkeretnek felt�nt, hogy amint lesz�llt a s�t�ts�g, a sz�l ir�nya is megv�ltozott, �s most a kontinens belseje fel�l �rkezett a tenger fel�. De nem sz�m�tott: ak�rhonnan is j�tt, k�ny�rtelen, sz�razon �get� fuvallat volt.

A torokkapar�an forr�, tiszta leveg�ben szokatlanul f�nyesen ragyogtak a csillagok �s a holdak, amihez a talaj fel�l �rad� ragyog�s is t�rsult. A lid�rcf�nyre eml�keztet� k�l�n�s vil�goss�g szab�lytalan foltokban tark�totta az �t menti dombokat. Dekkeret megk�rdezte, mi az.

� Egy n�v�nyfajta � felelte a vroon. � Bels� f�nnyel ragyognak a s�t�tben. Vesz�lyes meg�rinteni, mindig nagyon f�jdalmas �s gyakran hal�los.

� Honnan ismerem fel nappal?

� Szikkadt zsinegre eml�keztet, �s ezek a t�pett, sz�raz sz�lak csom�kban n�nek a sziklahasad�kokban. Nem minden n�v�ny vesz�lyes, ami �gy n�z ki, de az a legjobb, ha az �sszes hasonl�t elker�l�d.

� Vagy mindent, amit csak l�tsz � sz�lt k�zbe Barjazid. � A sivatagban a n�v�nyek megv�dik magukat, n�ha eg�szen meglep� m�dokon. Az itteni kertek minden �vben cs�nya, �j titkokat lepleznek le el�tt�nk.

Dekkeret b�lintott. Eddig sem tervezett s�t�kat a pusztas�gban, de ha m�gis megtenn�, v�letlen�l sem ny�lna semmihez.

A lebeg� �reg volt �s lass�, a lejt� pedig meredek. A j�rm� kom�tosan araszolt el�re a par�zsl� �jszak�ban. Az utasok alig sz�ltak egym�shoz. A szkand�r a lebeg�t vezette, a vroon pedig mellette �lt. Serifain Reinaulion nagy ritk�n tett egy-egy megjegyz�st az �t �llapot�ra. A h�ts� f�lk�ben a k�t Barjazid gubbasztott sz�tlanul, ez�rt Dekkeret egyed�l, n�vekv� undorral b�multa a pokoli t�jat. A napf�ny k�ny�rtelen p�r�lycsap�sai alatt a t�j felt�redezett �s elcs�nyult. Az a kev�s nedvess�g, amit a t�li �vszak hozott, nyomtalanul elt�nt � �s v�kony, sz�gletes reped�seket hagyott maga ut�n. A talaj himl�hegess� v�lt, ahol a nyughatatlan sz�l homokszemekkel d�rzs�lte v�gig, �s az alacsonyan, ritk�san sarjad� n�v�nyekb�l ugyan t�bbf�le is akadt, de mindegyik egyform�n torz, g�rbe, g�cs�rt�s �s hajlott volt.

Dekkeret lassan kezdett hozz�szokni a h�s�ghez: egyszer�en nem szabadulhatott t�le, mintha a m�sodik b�re lett volna, �s id�vel nem tehetett m�st, elfogadta. A h�s�gben rejl� hal�los rondas�g, a szikkadt, t�sk�s, durva, k�z�ny�s siv�rs�g elzsibbasztotta a lelk�t. Sz�m�ra teljesen �jszer�, szinte felfoghatatlan volt az elk�pzel�s, hogy egy t�j gy�l�letes is lehet. Felid�zte sz�l�v�ros�t, a Kast�ly-hegy b�rcei k�z�tt terpeszked� Normorkot, a kanyarg�s sug�rutakat, a csod�latos k�falakat �s az enyhe, �jf�li es�ket. Stee gig�szi v�ros�ra gondolt, kicsit feljebb a hegyen � egyszer, egy hajnalban olyan kertben s�t�lt, ahol a f�k �ppen csak a bok�j�ig �rtek, �s olyan z�ld volt a level�k, hogy a szeme is belek�pr�zott. Esz�be jutott Fels�-Morpin, a szipork�z� v�ros-csoda, amit teljes eg�sz�ben a gy�ny�r�knek szenteltek, �s a Kast�ly-hegy cs�cs�n magasod�, k�pr�zatos napkir�lyi palota �rny�k�ban fek�dt. Khyntor �rintetlen, erd�s vadonja, Ni-moya vak�t�an feh�r tornyai, a Glayge-v�lgy illatos legel�i � milyen gy�ny�r� is ez a vil�g, gondolta Dekkeret, mennyi csod�t rejt, �s milyen rettenetes ez a hely itt k�r�l�ttem!

Megpr�b�lta r�venni mag�t, hogy v�ltoztasson az �rt�krendj�n, �s megtal�lja a sz�ps�get a sivatagban is, m�sk�l�nben teljesen elsorvad a lelke. Legyen h�t sz�ps�g a tikkaszt� sz�razs�gban, gondolta, meg a fenyeget�en sz�gletes form�kban, a szikl�k himl�helyeiben, a z�lden dereng� csenev�sz n�v�nyekben. Legyen sz�p, ami t�sk�s, ami kop�r �s �res �s durva. Mert mi a sz�ps�g, tette fel a k�rd�st mag�nak, mint tanult reakci� a l�tott dolgokra? Mi�rt sokkal szebb egy tiszt�s, mint egy kavicsos sivatag? A sz�ps�g, mint mondj�k, a n�z� szem�ben j�n l�tre; teh�t ideje megtan�tani a szemedet arra, hogy m�st tal�ljon sz�pnek, Dekkeret, k�l�nben v�gez veled ez a kontinens.

Megpr�b�lta er�vel szeretni a sivatagot. �gy t�pkedte ki az elm�j�b�l az olyan szavakat, mint a �siv�r�, �ocsm�ny� �s �visszatasz�t�, mintha egy vad�llat agyarait cib�lta volna ki, �s r�parancsolt mag�ra, hogy gyeng�dnek �s megnyugtat�nak l�ssa a t�jat. A lecsupasz�tott szikl�k felgy�r�d�tt k�zetr�tegeit, a kisz�radt v�zmos�sok t�tong� k�rt�it. Felfedezte a sz�ps�get az �ton �tiramod� par�nyi, �jszakai teremtm�nyekben. �s mik�zben egyre m�lyebbre jutottak az �jszak�ban, a sivatag val�ban egyre kev�sb� l�tszott gy�l�letesnek, azt�n semlegess� v�lt, m�g a v�g�n Dekkeret tal�n a sz�ps�get is megtal�lta benne. A hajnal el�tti �r�ban pedig m�r egy�ltal�n nem is gondolt az eg�szre.

A reggel hirtelen �rkezett: a v�lgy nyugati oldal�n narancssz�n� f�nysug�r t�rt meg, mik�zben a szemk�zti hegygerinc tetej�n lassan fellobbant a v�r�sen ragyog� t�z, �s ezt k�vette a nap s�rg�n izz� korongja, aminek itt sokkal er�sebb bronzos-z�ldes �rnyalata volt, mint �szakon, �s elszabadult h�l�gballonk�nt lebbent az �gre. Dekkeretben d�bbenten tudatosult, hogy az apokaliptikus napkelte pillanat�ban sajg� f�jdalommal gondolt Golator Lasgi�ra: vajon n�zi-e a hajnalt, �s ha igen, akkor kivel. Miut�n egy kicsit ki�lvezte a f�jdalmat, elhessegette a gondolatot, �s Barjazidhoz fordult:

� Az �jszaka egyetlen lid�rc sem bukkant fel. Nem arr�l volt sz�, hogy a sivatagot k�s�rtetek j�rj�k?

� Az igazi gondok �ltal�ban a h�g� ut�n kezd�dnek � felelte az emberke.

A korai �r�kban m�g folytatt�k az utat. Dinitak felszolg�lta a sz�raz keny�rb�l �s savany� borb�l �ll� egyszer� reggelit. Dekkeret megfordult, hogy megn�zze, honnan j�ttek, �s b�mulatos l�tv�ny t�rult el�. A talaj �gy lejtett m�g�tt�k, mint egy hatalmas, homoksz�n� k�t�ny, csupa r�nc �s gy�r�d�s, a legalj�n �ppen csak l�tszottak Tolaghai egym�sra dob�lt h�zai, �s azokon t�l a tenger h�z�dott eg�szen a l�t�hat�r perem�ig. Az �gen egyetlen felh� sem sodr�dott, �s a f�ld �getett agyagsz�ne annyira kihangs�lyozta a k�ks�g�t, mintha a fej�k felett is a tenger hull�mzana. M�r most er�s�d�tt a h�s�g. Alig m�lt reggel, mire elviselhetetlenn� v�lt, de a szkand�r szenvtelen�l vezette felfel� a j�rm�vet a hegyoldalon. Dekkeretet n�ha r�vid id�re elnyomta ugyan az �lom, de ezen a sz�k�s helyen k�ptelens�g volt aludni. Az �jszakai �t ut�n vajon eg�sz nap haladni fognak? De nem k�rdezett semmit. Mire azonban a kimer�lts�g �s a k�nyelmetlens�g �ppen elviselhetetlenn� v�lt, Khaymak Gran v�ratlanul balra korm�nyozta a lebeg�t, levitte az �t egyik le�gaz�s�ra �s meg�ll�totta.

� Az els� t�borhely�nk! � jelentette be Barjazid.

A r�vid le�gaz�s egy magas sziklaperemn�l �rt v�get, ami term�szetes bolt�vet form�zva emelkedett ki a sivatagi talajb�l. El�tte t�gas, homokos ter�let h�z�dott, ebben a napszakban m�g �rny�kban, �s a nyomokb�l �t�lve sokan haszn�lt�k t�borhelynek. A sziklaalakzat t�v�ben s�t�t folt terjengett, ahol rejt�lyes m�don v�z t�rt fel a f�ldb�l, nem csobog� forr�sk�nt, de ahhoz elegend� volt, hogy a tikkadt utaz�k kicsit felfriss�ljenek t�le ebben a rettenetes sivatagban. Ide�lis helynek t�nt. Az �t els� r�sz�t nyilv�nval�an �gy tervezt�k, hogy a legforr�bb id�szak el�tt m�g pont ide�rjenek.

A szkand�r �s az ifj� Barjazid szalmafonatokat pakolt ki a homokra a lebeg� egyik t�rol�rekesz�b�l. Ezut�n megeb�deltek, sz�r�tott h�st, p�r savanyk�s �z� gy�m�lcs�t �s meleg szkand�r s�rt, majd a k�t Barjazid, a vroon �s a szkand�r egyetlen sz� n�lk�l az oldal�ra fordult, �s azonnal elnyomta �ket az �lom. Dekkeret mag�nyosan �csorgott mellett�k, �s a fogai k�z� szorult h�sdarabot pr�b�lta kipiszk�lni. Most, amikor v�gre aludhatott volna, egy�ltal�n nem volt �lmos. K�rbej�rta a t�borhelyet, �s sok�ig b�mult az �rny�kok mened�k�n t�l hull�mz�, napt�l perzselt k�sivatagba. Egyetlen �l�l�nyt sem l�tott, s�t m�g szerencs�tlen csenev�sz n�v�nyek is mintha m�g m�lyebbre pr�b�lt�k volna �sni magukat a f�ldbe. A hegy egyre meredekebben emelkedett d�l f�l. A h�g� nem lehetett messze. �s mi lesz ut�na? Mi?

Amikor megpr�b�lt aludni, kellemetlen k�pek gy�t�rt�k. Golator Lasgia lebegett a szalmafonata mellett, olyan k�zel, hogy ak�r meg is ragadhatta, mag�hoz is �lelhette volna, de a k�vetkez� pillanatban a l�tom�s elillant �s felold�dott a remeg� h�s�gben. Ezredszerre is l�tta mag�t a Khyntori Hat�r-hegys�g erd�s�g�ben, a pr�d�j�t �ld�zte, c�lzott � �s hirtelen megborzongott. Elhessegette az eml�kk�pet, mire v�ratlanul Normork hatalmas v�rosfal�n araszolt, �s hideg, gy�ny�r�s�ges leveg�t szippantott. De ezek nem �lmok voltak, csak ill�kony eml�kek �s c�ltalan �br�ndok � az �lom m�g sok�ig elker�lte, �s amikor v�gre meg�rkezett, m�ly volt, �res �s r�vid.

K�l�n�s hangokra �bredt: halk d�dol�sra, �neksz�ra �s hangszerek t�voli l�rm�j�ra, egy n�pes karav�n halk, de egy�rtelm�en felismerhet� neszeire. Mintha harangok csend�l�s�t �s egy dob �temes dobog�s�t is hallotta volna. Egy ideig mozdulatlanul hevert a fonaton, �s pr�b�lta felfogni, mit hall. Azt�n fel�lt �s pislogva k�r�ln�zett. Lesz�llt a sz�rk�let. �taludta a nap legforr�bb r�sz�t, �s az �rny�kok most m�r a m�sik ir�nyb�l ny�jt�ztak fel�. N�gy t�rsa �beren s�rg�l�d�tt k�r�l�tte, �s a matracokat csomagolt�k �ssze. Dekkeret a f�l�t hegyezte, �s megpr�b�lta kider�teni, honnan j�nnek a hangok. De nem siker�lt: mintha egyszerre hallatszottak volna mindenhonnan �s sehonnan. Err�l esz�be jutott Golator Lasgia t�rt�nete a k�s�rtetekr�l, akik nappal �neksz�val �s l�rm�val pr�b�lj�k let�r�teni a v�ndorokat az �tr�l.

Barjazidhoz fordult.

� Mik ezek a hangok? � k�rdezte.

� Hangok?

� Nem hallod? Besz�dfoszl�nyok, harangok, l�ptek, utasok mormol�sa?

Barjazid meglepettnek t�nt.

� A sivatag dal�ra gondolsz?

� A k�s�rtetek dal�ra?

� Ak�r az is lehet. Vagy puszt�n a hegyek k�z�l hallatszik id�ig egy v�ndorl� csapat l�rm�ja, a l�nccs�rg�s �s a gongsz�. Melyik val�sz�n�bb?

� Egyik sem � v�laszolta Dekkeret komoran. � Az �n vil�gomban nincsenek k�s�rtetek. Viszont ezen az �ton rajtunk k�v�l egy l�lek sem j�r �ppen.

� Biztos vagy benne, beavatott?

� Miben? Hogy nincsen k�s�rtetek, vagy hogy nincsenek v�ndorok?

� B�rmelyikben.

Dinitak Barjazid, aki eddig sz�tlanul figyelte a besz�lget�st, most Dekkerethez l�pett.

� F�lsz? � k�rdezte.

� Az ismeretlen mindig zavar�. De jelenleg ink�bb k�v�ncsis�got �rzek, mint r�m�letet.

� Akkor kiel�g�tem a k�v�ncsis�godat. Amint enyh�lni kezd a nappali forr�s�g, a szikl�k �s a homok leadj�k a felgy�lemlett h�t. Leh�l�s k�zben �sszeh�z�dnak, ami hangot bocs�t ki. Ezek azok a bizonyos dobok �s csengetty�k. Nincsenek itt k�s�rtetek � mondta a fi�.

Az id�sebb Barjazid kurta k�zmozdulattal �tj�ra k�ldte a fi�t. Dinitak komoly arccal engedelmeskedett.

� Nem �r�lsz, ami�rt elmondta, igaz? � k�rdezte Dekkeret. � Jobban szeretn�d, ha azt hinn�m, hogy ny�zs�gnek k�r�l�tt�nk a k�s�rtetek.

Barjazid csak mosolygott.

� Nekem teljesen mindegy. V�laszd a neked tetsz� magyar�zatot. Biztos�thatlak r�la, hogy �ppen el�g k�s�rtettel lesz dolgod a h�g� t�loldal�n.

Eg�sz csillagnap este a hegyoldalon felfel� tekerg�z� �ton haladtak, �s �jf�lre el�rt�k a Khulag-h�g�t. Itt h�v�sebb volt a leveg�, mert t�bb ezer l�b magass�gban j�rtak a tengerszint f�l�tt, �s az egym�ssal civakod� szelek n�mi fel�d�l�st hoztak a perzsel� melegbe. A h�g� egy sz�les �s meglep�en m�ly hasad�k volt a hegyben, �s m�r majdnem vas�rnap hajnalra j�rt, mire kibukkantak a t�loldal�n, �s megkezdt�k az utat lefel�, a kontinens igazi belseje fel�.

Dekkeretet elk�pesztette a szeme el� t�rul� l�tv�ny. A f�nyes holdf�ny semmihez nem foghat� kop�rs�got vil�g�tott be el�tt�k, amihez k�pest a v�ros �s a h�g� k�z�tti r�sz vir�gz� kertnek t�nt. Az siv�r sziklarengeteg volt, ez viszont homoksivatag, d�n�k v�gtelen tengere, amit csak n�hol t�rt meg egy-egy kavicsos folt. N�v�nyzetnek szinte nyom�t sem l�tta, a d�n�ken semmi sem n�tt, de m�shol is csak sz�nalmas gyomok sarjadtak. �s a h�s�g! Az el�tt�k elter�l� medenc�b�l fullaszt�an forr� hull�mokban �radt a leveg�, amit mintha addig szikkasztottak volna valahol, am�g az �let minden nyoma elveszett bel�le. Dekkeret el�sz�r elk�pzelhetetlennek tal�lta, hogyan l�tezhetnek legel�k ebben az �ri�s koh�ban. Megpr�b�lta felid�zni a pontifik�tus hivatal�ban l�tott t�rk�pet: az �llatteny�szt�k vid�ke sz�les s�vban vette k�r�l a k�z�ps� sivatagot, de a Khulag-h�g� alatti r�szt valahogyan el�rte a terjeszked� pusztas�g� igen, ez a magyar�zat. A legv�ltozatosabb m�dokon term�ketlen f�ldeken t�l f�vel bor�tott, legel�sz� j�sz�gokkal ben�pes�tett vid�k v�rt r�juk, legal�bbis im�dkozott, hogy �gy legyen.

A kora reggeli �r�kban leereszkedtek a kontinens belseje fel� n�z� hegyoldalon a k�z�ps� fenns�kra. A napkorong els� sugarainak f�ny�ben Dekkeret furcsa, tintaszer� s�t�ts�ggel kit�lt�tt, ov�lis foltot vett �szre el�tt�k. Amikor k�zelebb �rtek, m�r azt is l�tta, hogy ez egy o�zis, �s a s�t�t foltb�l lassan karcs�, hossz� t�rzs� f�k bontakoztak ki, apr�, b�borsz�n� levelekkel. Ez volt a m�sodik napra �temezett pihen�hely. A homokban l�tni lehetett, hol vertek t�bort az el�tt�k �rkez� v�ndorok � a f�k alatt elsz�rt szem�t hevert, a tiszt�s k�zep�n f�ltucatnyi r�gt�nz�tt mened�k �llt, egym�sra rakott szikl�kb�l �s sz�raz �gakb�l feldob�lt tet�vel. Nem messze onnan zavaros viz� patak kanyargott a f�k k�z�l, �s egy posv�nyos, alg�t�l z�ld tavacsk�ba csorgott. Azon t�l egy m�sik t� csillogott, amit krist�lytiszta viz�b�l �t�lve nyilv�nval�an egy f�ld alatti forr�s t�pl�lt. A k�t t� k�z�tt furcsa �p�tm�ny �llt: dupla �vbe rendezett, h�t darab k�pos tetej� sziklat�mb alkotta, amelyek mind Dekkeret derek�ig �rtek. Hosszasan tanulm�nyozta.

� Az alakv�lt�k m�ve � sz�lalt meg Barjazid.

� Metamorf olt�r?

� �gy hissz�k. Azt tudjuk, hogy az alakv�lt�k gyakran felkeresik ezt az o�zist. N�ha apr�bb piurivar kegyt�rgyakat tal�lunk, imabotokat, tollakat, f�zfafonat�, �gyes kis iv�kup�kat.

Dekkeret szorongva n�zett a f�kra, mintha att�l tartana, hogy azonnal v�rszomjas bennsz�l�ttekk� v�ltoznak. Eddig nem sokat tal�lkozott Majipoor �shonos lak�ival, a leig�zott �s kitelep�tett erd�lak�kkal, �s az a kev�s, amit tudott r�luk, legink�bb f�lelemb�l, b�ntudatb�l �s k�z�nyb�l fogant sz�besz�db�l �s legend�kb�l �llt �ssze. Annyit biztosan lehetett tudni r�luk, hogy valaha r�gen hatalmas metropoliszokban �ltek � Alhanroel kontinens�n rengeteg romv�ros akadt, �s Dekkeret m�g iskol�s kor�ban j�rt a legh�resebben, a k�b�l emelt gig�szi Velalisierben, nem messze a Pontifex Labirintus�t�l. Azonban ezek a v�rosok sok ezer �vvel ezel�tt elpusztultak, �s az emberek, majd a t�bbi idegen faj felbukkan�s�val az �shonos piurivarokat visszaszor�tott�k a bolyg� s�t�tebb zugaiba, f�leg Zimroel hatalmas, erd�s rezerv�tum�ba Khyntort�l d�lkeletre. Dekkeret eddig k�tszer vagy h�romszor l�tott igazi metamorfot, legal�bbis olyat, akir�l tudta, hogy az. A t�r�keny, z�ldess�rga, anyagtalannak t�n� teremtm�nyeknek �res, kifejez�stelen arca volt, de term�szetesen b�mulatos k�nnyeds�ggel tudtak felvenni egym�s ut�n b�rmilyen alakot. Ak�r ez a kis vroon vagy maga Barjazid is lehet alakv�lt�.

� Hogyan k�pesek a metamorfok vagy b�rki m�s �letben maradni ebben a sivatagban? � k�rdezte.

� Talpraesettek. Alkalmazkodnak.

� Sokan vannak errefel�?

� Kit tudhatja? N�h�ny kisebb csoportukkal tal�lkoztam csak, de �sszesen sem lehettek t�bben �tvenn�l, hetven�tn�l. Val�sz�n�leg vannak m�g. Vagy mindig ugyanazzal a n�h�nnyal tal�lkozom, csak k�l�nb�z� �lc�kat viselnek, eh?

� K�l�n�s egy n�p � mondta Dekkeret, �s lust�n v�gigsim�tott a legk�zelebbi olt�roszlop g�mb�ly� tetej�n. Barjazid b�mulatos sebess�ggel elkapta a csukl�j�t, �s elr�ntotta onnan.

� Nehogy meg�rintsd!

� Mi�rt ne? � k�rdezte Dekkeret meglepetten.

� Ezek szent k�vek.

� Neked?

� Azoknak, akik ezt itt fel�p�tett�k � v�laszolta Barjazid komoran. � �s ezt tiszteletben tartjuk, ak�rcsak a var�zser�t, ami tal�n ezekben a k�vekben rejt�zik. �s ezen a vid�ken senki sem h�vja ki mag�ra csak �gy a szomsz�dok haragj�t.

Dekkeret elk�pedt pillant�st vetett az emberk�re, az oszlopokra, a k�t t�ra, a kecses, �les level� f�kra k�r�l�tt�k. A h�s�g ellen�re megborzongott. A kis o�zist k�r�lvev� d�n�kre n�zett, az �t poros szalagj�ra, amit d�l fel� elnyelt a titkok f�ldje. A napkorong f�rg�n kapaszkodott felfel�, �s a h�s�g rettenetes korb�csk�nt v�gott v�gig a f�ld�n, az �gen �s azon a n�h�ny sebezhet� v�ndoron, akik erre a sz�rny� helyre mer�szkedtek. Egy pillant�st vetett a hegyekre, ahonnan j�ttek, �s most hatalmas, kiker�lhetetlen falnak t�nt, ami elv�lasztotta �ket att�l, amit ezen a felperzselt kontinensen civiliz�ci�nak neveztek. Ijeszt�en mag�nyosnak, gyeng�nek �s elveszettnek �rezte mag�t.

Dinitak Barjazid jelent meg t�molyogva. Egy nagy halom kulacsot cipelt, amit majdnem Dekkeret l�b�ra ejtett. Seg�tett neki megt�lteni a kulacsokat a t� tiszta viz�vel, de a feladat a v�rtn�l j�val hosszabb ideig tartott. Dekkeret meg is k�stolta a vizet: hideg volt, tiszta, k�l�n�s, de nem kellemetlen f�mes mell�k�zzel, amit Dinitak szerint a kiold�d� �sv�nyok okoztak. Legal�bb tucatszor fordultak, mire az �sszes kulacsot a lebeg�h�z hordt�k, de mint Dinitakt�l megtudta, napokig egyetlen v�zforr�s k�zel�ben sem j�rnak majd.

Az eb�d a szok�sos egyszer� fog�sokb�l �llt, ut�na pedig, mik�zben a h�s�g lassan k�zel�tett elviselhetetlen d�li cs�cspontja fel�, elhevertek a fonatokon. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Dekkeret napk�zben aludt, �s a szervezete kezdett hozz�szokni a v�ltoz�shoz. Lehunyta a szem�t, lelk�t a szeretett �rn�, Lord Prestimion �desanyja kegyelm�be aj�nlotta, majd szinte azonnal elaludt.

Ez�ttal �lmodott.

M�r nem is eml�kezett, mikor �lmodott utolj�ra rendesen. Majipoor legt�bb lak�j�hoz hasonl�an az �lmok Dekkeret �let�ben is k�zponti helyet foglaltak el, minden �jszaka megnyugtatt�k, biztatt�k, utas�t�sokat adtak neki vagy tiszt�ztak dolgokat, vezett�k, dorg�lt�k �s m�g sz�mos m�s feladatot t�lt�ttek be. Majipoor lak�it gyermekkorukt�l kezdve arra tan�tott�k, hogyan lehet az elm�j�k fog�kony az �lom�zenetekre, mik�ppen figyelhetik meg r�szletesen �s t�rolhatj�k el az �lmaikat, hogy alv�s k�sz�b�n t�lra, az �ber vil�gba is magukkal vihess�k azokat. �s az �lmok Sziget�nek �rn�je j�s�gos, mindenhol jelenl�v� alakk�nt lebegett felett�k, seg�tett m�lyebben felt�rni a l�lek mozgat�rug�it, �s �lom�zeneteivel a gig�szi Majipoor t�bb milli�rd lak�j�val l�pett k�zvetlen kapcsolatba.

Dekkeret saj�t mag�t l�tta �lm�ban. Egy hegygerincen s�t�lt, ami meg�rz�sei szerint a m�lt �jszaka elhagyott hegyl�nc teteje lehetett. Egyed�l volt, �s a napkorong hatalmasnak t�nt, f�lig kit�lt�tte az eget. M�gsem volt elviselhetetlen a h�s�g. A hegyoldal olyan meredeken lejtett, hogy amikor len�zett a sziklaperemr�l, ny�legyenesen lel�tott, le, le �s m�g lejjebb, l�tsz�lag t�bb sz�z m�rf�ld m�lys�gbe, ahol roppant, f�st�lg� katlan d�b�rg�tt, egy fortyog� vulk�ni k�rt�, ahol r�t magma bugyogott �s sziszegett. A f�ld alatti er�k gig�szi �rv�nye nem ijesztette meg, �ppen ellenkez�leg, furcs�n vonzotta, olyan h�vogat�nak t�nt, hogy legsz�vesebben belevetette volna mag�t, �s az olvadt magj�ig �szott volna. Ereszkedni kezdett lefel�, futott �s sz�kellt, gyakran a talajt�l is elszakadt, �s csak lebegett, sodr�dott, rep�lt a hatalmas hegyoldal mellett, �s amikor k�zelebb �rt a l�ktet� l�v�hoz, mintha arcokat l�tott volna benne, Lord Prestimiont �s a Pontifexet, Barjazidot �s Golator Lasgi�t � �s azok ott, a sz�l�n, azok a f�lig rejt�z�, f�l�nk �rnyak nem metamorfok? A vulk�n sz�v�ben csak �gy ny�zs�gtek a hatalmass�gok, �s Dekkeret szeretettel eltelve szaladt fel�j�k. Csak egy gondolat j�rt a fej�ben: Fogadjatok magatok k�z�, j�v�k, itt vagyok, �s amikor m�g�tt�k megpillantotta a hatalmas, feh�r korongot, amir�l azonnal tudta, hogy a Sziget �rn�j�nek t�mogat� szeretete, minden porcik�j�t el�nt�tte a boldogs�g, mert most m�r meg�rtette, hogy ez egy �lom�zenet, �s az �rn� hossz� h�napok �ta nem �rintette meg alv� elm�j�t.

Nem �bredt fel, de tudat�ban volt annak, hogy alszik, �gy figyelte az �lomb�li Dekkeretet, �s v�rta a beteljes�l�st, a tal�lkoz�st az �lom-�rn�vel, amikor fel�ldozza mag�t a vulk�n k�rt�j�ben, amit majd a kinyilatkoztat�s �s az igazs�g k�vet, �s ebb�l a pillanatb�l sz�letik majd a boldogs�g. Ekkor azonban k�l�n�s �rz�s suhant �t az �lm�n, ak�r egy �rny�k. A sz�nek kifakultak, az arcok elhom�lyosultak; Dekkeret szaladt ugyan tov�bb, de egyre t�bbsz�r botlott meg �s bukott fel a forr� k�veken, leny�zta a b�rt a t�rd�r�l �s a tenyer�r�l, azt�n teljesen el is t�vedt, �s m�r nem lefel� tartott, hanem elkalandozott oldalra, �s nem is b�rt tov�bb haladni. Az el�bb m�r majdnem meg�rintette a boldogs�g pillanat�t, ami mostanra kisiklott a kez�b�l, �s szorong�s, feszeng�s �s megh�kken�s maradt ut�na. Rohamosan hagyta el az �lomban felsejl� ekszt�zis �g�rete. A ragyog� sz�nek beh�doltak a mindent elbor�t� sz�rkes�gnek, �s minden mozg�s megsz�nt: Dekkeret mozdulatlanul �llt a hegyoldalon, mereven b�multa a kihunyt k�rt�t odalent, �s a l�tv�nyt�l megremegett, �sszekucorodott a f�ld�n �s zokogva hevert ott, am�g fel nem �bredt.

Pislogva fel�lt a szalmafonaton. L�ktet� fejf�j�s gy�t�rte, a szeme sz�rt, mellkas�ban �s a v�ll�ban borzalmasan fesz�ltek az izmok. Ez az eg�sz nem volt rendben: az �lmok, m�g a legrosszabb r�m�lmok sem okoztak soha ilyen zavarodotts�got, f�lelmet �s rossz k�z�rzetet. Kora d�lut�nra j�rt, a vak�t� napkorong a f�k lombja f�l�tt lebegett. A k�zelben Khaymak Gran, �s a vroon, Serifain Reinaulion hevert, kicsit t�volabb Dinitak Barjazid fek�dt. A jelek szerint az igazak �lm�t aludt�k. Az id�sebb Barjazidot nem l�tta. Dekkeret hasra fordult, a meleg homokba temette az arc�t, �s hagyta, hadd eresszen le bel�le a felgy�lemlett fesz�lts�g. Valami sz�rnyen elromlott az �lm�ban, ezt tudta: s�t�t er�k ny�ltak bele, elloptak minden j�t, �s f�jdalmat hagytak helyette. Sz�val ezek lenn�nek a sivatag k�s�rtetei? Ilyen, ha ellopj�k valakinek az �lmait? Dekkeret �sszeg�mb�ly�d�tt a matracon. �gy �rezte, bemocskolt�k, kihaszn�lt�k �s meger�szakolt�k. Vajon mostant�l fogva, mik�zben egyre m�lyebbre hatolnak a borzalmas sivatagba, mindig ez lesz majd, ha nyugov�ra t�r? Vagy m�g enn�l is rosszabb?

Kis id� m�lva ism�t elaludt. �jabb �lmok j�ttek, k�sza, hom�lyos foszl�nyok, ritmus �s tudatos tervez�s n�lk�l. Nem foglalkozott vel�k. Amikor fel�bredt, a nappal m�r a v�g�re j�rt, �s a sivatag neszei, a k�s�rtethangok motyogtak a f�l�be, cseng�sz�t hallott, mormol�st �s t�voli nevet�st. Olyan kimer�ltnek �rezte mag�t, mintha egy�ltal�n nem is aludt volna.

A t�bbieken semmi sem mutatta, hogy b�rmi megzavarta volna az �lmukat. A szok�sos m�don k�sz�nt�tt�k az �bredez� Dekkeretet � a magas, sz�tlan szkand�r n� r� se heder�tett, a kis vroon ny�jasan csipogott �s szapor�n �sszefonta, majd sz�tt�rta a cs�pjait, a k�t Barjazid pedig kurt�n biccentett fel� �, �s ha sejtett�k is, hogy �j t�rsuknak gy�trelmes �jszak�ja volt, nem hozt�k sz�ba. Reggeli ut�n az id�sebb Barjazid r�vid tan�cskoz�st tartott Serifain Reinaulionnal az utak �llapot�r�l, amelyeken aznap �jjel sz�nd�koztak haladni, azt�n m�r el is indultak a holdf�nyes �jszak�ba.

�gy teszek, mintha semmi sem t�rt�nt volna, gondolta Dekkeret elt�k�lten. Ne tudj�k meg, hogy ezek a lid�rcek azt tesznek velem, amit akarnak.

De elhat�roz�sa nem lett hossz� �let�. A lebeg� egy kisz�radt tavakkal teli vid�ken j�rt, ahol az �res medrekb�l t�bb ezer k�l�n�s, sz�rk�sz�ld p�p meredezett. Barjazid v�ratlanul Dekkerethez fordult.

� Kellemeset �lmodt�l? � k�rdezte.

Dekkeret tudta, hogy l�tszik rajta, mennyire kimer�lt.

� Pihentem m�r jobban is � motyogta.

Barjazid csillog� szeme �that�an meredt r�.

� A fiam szerint ny�sz�r�gt�l �lmodban, sokat forgol�dt�l, �s �tkulcsoltad a t�rdedet. Csak nem az �lomtolvajokat �rezted alv�s k�zben?

� Zavar� er� jelenl�t�t �reztem az �lmomban. Azt nem tudom, az �lomtolvajok m�ve volt-e.

� Le�rn�d, milyen �rz�s volt?

� Tal�n �lomfejt� is vagy, Barjazid? � csattant fel Dekkeret hirtelen haraggal. � Mi�rt hagyn�m, hogy az elm�mben kutakodj? Az �lmaim csak r�m tartoznak!

� B�kess�g, j� lovag, b�kess�g. Nem akartam tolakod� lenni.

� Akkor hagyj�l b�k�n!

� Felel�ss�ggel tartozom a biztons�god�rt. Ha a pusztas�g d�monai elkezdtek befurakodni a lelkedbe, neked is �rdeked, ha err�l tudok.

� Sz�val most m�r d�monok?

� D�monok, k�s�rtetek, lid�rcek, ellens�ges alakv�lt�k, teljesen mindegy � mondta Barjazid t�relmetlen�l. � L�nyek, akik az alv� utasokra vad�sznak. Meg�rintettek vagy sem?

� Nem volt k�l�n�sen kellemes az �jszak�m.

� Arra k�rlek, mes�ld el, pontosan mi�rt.

Dekkeret nagy leveg�t vett, majd lassan kiengedte.

� El�sz�r �gy �reztem, hogy az �rn�t�l kapok �zenetet, egy b�k�s �s �r�mteli �lmot. Ami azt�n fokozatosan megv�ltozott, �rted? Egyre s�t�tebb �s egyre kaotikusabb lett, elt�nt bel�le minden boldogs�g, �s sokkal rosszabb hangulatban �bredtem, mint amikor lefek�dtem aludni.

Barjazid komolyan biccentett.

� Igen, igen, ezek a t�netek. Valami meg�rinti az elm�t, behatol az �lomba, zavar� f�tylat bor�t r�, �s kisz�vja bel�le az energi�t.

� V�mp�rizmus lenne? � vetette fel Dekkeret. � �l valami a pusztas�gban, ami �leter�t sz�v el a gyan�tlan v�ndorokt�l?

Barjazid csak mosolygott.

� L�tom, mindenk�ppen elm�leteket akarsz gy�rtani. �n nem �ll�tok fel te�ri�kat, beavatott.

� �s te �rezted a jelenl�t�ket az �lmaidban?

Az emberke k�l�n�s, �that� tekintetet vetett Dekkeretre.

� Nem. Nem, soha.

� Soha? Imm�nis vagy r�juk?

� �gy t�nik.

� �s a fiad?

� N�h�ny alkalommal megesett vele is itt a sivatagban. De nagyon ritk�n, tal�n minden �tven esetb�l egyszer. Az immunit�s ezek szerint nem �r�kl�dik.

� �s a szkand�r? A vroon?

� �ket is meg�rintette ez az er� � felelte Barjazid. � Nem t�l gyakran. Zavar�nak tal�lj�k, de nem elviselhetetlennek.

� M�sok m�gis belehaltak az �lomtolvajok �rint�s�be.

� Ez puszt�n elm�let � mondta Barjazid. � Az utasok t�bbs�ge, akik az elm�lt �vekben errefel� j�rtak, k�l�n�s �lmokr�l sz�moltak be. Voltak, akik elt�vedtek �s soha t�bb� nem ker�ltek el�. De honnan tudhatjuk, hogy l�tezik-e b�rmi kapcsolat a r�m�lmok �s az elt�ved�s k�z�tt?

� Nagyon �vatos ember vagy � mondta Dekkeret. � Sohasem hozol elhamarkodott k�vetkeztet�seket.

� �s eg�szen sz�p kort �ltem meg, mik�zben a n�lam meggondolatlanabbak k�z�l sokan j�val kor�bban visszat�rtek minden dolgok forr�s�hoz.

� Szerinted a t�l�l�s a legnagyobb v�vm�ny, amit az ember valaha is el�rhet?

Barjazid hangosan felnevetett.

� �gy besz�l a Kast�ly igazi lovagja! Nem, beavatott, szerintem t�bb minden van az �letben, mint egyszer�en elker�lni a hal�lt. De a t�l�l�s az�rt sokat seg�t, nem igaz, beavatott? A t�l�l�s alapvet�en sz�ks�ges mindazoknak, akik nagy tettekre k�sz�lnek. A holtak m�r semmit sem fognak el�rni.

Dekkeret �gy d�nt�tt, nem er�lteti tov�bb a t�m�t. A beavatott lovagok �s a Barjazidhoz hasonl�k erk�lcsi k�dex�t felesleges lett volna �sszehasonl�tani, ezenk�v�l Barjazid vitast�lusa agyaf�rt, higanyszer�en sz�tfoly� �rvekb�l �llt, �s ett�l lass�nak, lomh�nak �rezte mag�t, amit nem szeretett. Egy kis ideig hallgatott, majd azt mondta:

� Min�l m�lyebbre jutunk a sivatagban, ann�l rosszabbak lesznek az �lmok?

� Amennyire tudom, igen � felelte Barjazid.

Ennek ellen�re Dekkeret azon kapta mag�t, hogy mire az �jszaka a v�ge fel� j�rt, �s k�zeledett a t�borver�s ideje, gondolatban felk�sz�lt az �lomb�li fantomokra, s�t szinte v�rta is �ket. Aznap a sivatag tekn�j�nek t�volabbi sz�l�n t�boroztak, egy alacsonyabban fekv� r�szen, ahol a homok nagy r�sz�t els�p�rte a k�m�letlen sz�l, �s kil�tszottak al�la a szikl�k. A sz�raz leveg� furcs�n sercegett, sz�lf�tta, horzsol�d� zajjal, mintha a k�m�letlen ragyog�s r�szecsk�kk�nt csupasz�totta volna le az anyagot mindenfel�. Alig egy �ra maradt d�lig, mire nyugov�ra t�rtek. Dekkeret higgadtan elhevert a szalmafonat matracon, �s f�lelem n�lk�l felaj�nlotta az �brenl�t perem�n egyens�lyoz� lelk�t b�rminek, ami csak v�rhat r�. A lovagrendben term�szetesen a b�tors�g eszm�j�nek jegy�ben nevelt�k, �s elv�rt�k t�le, hogy f�lelem n�lk�l fogadja a kih�v�sokat, de eddig kev�s alkalommal kellett pr�b�ra tennie mag�t. Majipoor b�k�s vil�g�n kem�nyen meg kellett dolgozni a kih�v�sok�rt, a vil�g civiliz�latlan zugaiba kellett bemer�szkedni ut�nuk, mert a lakott vid�kek rendezettek �s ny�jasak voltak. Dekkeret kor�bban is ez�rt utazott a vadonba, de az els� komolyabb pr�bat�tele Khyntor hegyvid�k�n nem siker�lt. Most �jabb es�lyt kapott. Ezek az ocsm�ny �lmok bizonyos �rtelemben a megv�lt�s �g�ret�t�l tartott�k t�vol.

Hagyta, hogy elnyomja az �lom.

�s hamarosan �lmodott is. Ism�t Tolaghaiban volt, de a v�ros furcs�n megv�ltozott, �s t�k�rsima fal�, alab�strom vill�kb�l meg buja kertekb�l �llt, pedig a h�s�g tov�bbra is tr�pusi hevess�ggel perzselt mindent. Sz�les sug�rutakon s�t�lt, �s gy�ny�rk�d�tt az eleg�ns �p�t�szeti megold�sokban, a n�v�nyzet pomp�j�ban. A Napkir�ly k�s�ret�nek hagyom�nyos z�ld �s aranysz�n� �lt�z�k�t viselte, udvarias biccent�ssel �dv�z�lte Tolaghai lak�it, akik alkonyati s�t�juk k�zben szembe j�ttek vele, �s sz�tt�rt tenyer�kkel az uralkod� jel�t, a napszimb�lumot mutatt�k egym�snak. Egyszer csak felbukkant el�tte a csinos Golator Lasgia. A n� r�mosolygott, megfogta a kez�t, �s egy olyan helyre vezette, ahol a sz�k�kutakb�l zuhatagokban �radt a v�z, �s h�v�s permet sz�llt a leveg�ben, �s levett�k ruh�jukat, �s megf�r�dtek a v�zben. Majd meztelen�l l�ptek el� az �des illat� medenc�b�l, ahonnan a talajt szinte alig �rintve egy kertbe mentek, ahol �velt t�rzsek �s hatalmas, csillog�, sokkar�j� levelek k�z�tt j�rtak. A n� nem sz�lt semmit, csak egy-egy k�zmozdulattal jelezte, hogy k�vesse a szorosan egym�shoz �ltetett f�kkal szeg�lyezett, �rnyas s�t�nyokon. Golator Lasgia �lland�an Dekkeret el�tt haladt, cs�b�t�an �s �ppen csak el�rhetetlen�l, majd a kett�j�ket elv�laszt� centim�terekb�l lassan t�bb l�bnyi, azt�n t�bb m�ternyi t�vols�g lett. Kezdetben egy�ltal�n nem t�nt neh�znek utol�rni, de csak nem siker�lt, v�g�l egyre szapor�bban �s szapor�bban kellett szednie a l�b�t, hogy ne vesz�tse szem el�l. A n� m�ly bronzsz�nben j�tsz� b�r�n megcsillant a korai holdf�ny, �s gyakran h�trapillantott, hogy ragyog� mosollyal �s egy fejmozdulattal s�rgesse a f�rfit. De Dekkeret nem b�rta k�vetni. A n� addigra a kert t�ls� v�g�ben j�rt. Dekkeret n�vekv� elkeseredetts�ggel vetette mag�t ut�na, azonban a n� alakja egyre kisebb lett �s majdnem elt�nt, olyan messze j�rt el�tte, hogy m�r a csill�ml� b�re alatti izmok j�t�k�t sem l�tta, �s mik�zben Dekkeret az �sv�nyen az egyik kertb�l a m�sikba rohant, egyszer csak felt�nt neki, hogy megv�ltozott a h�m�rs�klet, v�ratlanul, de kitart�an emelkedett, hiszen felkelt a nap, pedig �jszaka volt, �s teljes er�vel perzselte a v�ll�t. A f�k elfonnyadtak �s megg�rnyedtek. Levelek hullottak. Dekkeretnek k�zdenie kellett, hogy talpon maradjon. Golator Lasgia csak egy pont volt a l�t�hat�r sz�l�n, �s m�g mindig h�vogat�an intett neki, ugyan�gy mosolygott �s dobta h�tra a haj�t, de egyre kisebb lett, a napkorong egyre magasabbra emelkedett, �s ezzel egy�tt er�s�d�tt a f�nye, perzselt, �getett, mindent elsorvasztott. A kertb�l nem maradt m�s, csak sov�ny, csupasz �gak �s durva, szikkadt, felrepedezett talaj. Rettenetes szomj�s�g fogta el Dekkeretet, de itt nem volt v�z, �s amikor a feket�re �gett fat�rzsek m�g�tt bujk�l� alakokat megl�tta � metamorfokat, a csalfa, ravasz teremtm�nyeket, akik nem b�rtak egy alakban maradni, �rj�t� m�don, vibr�lva folytak egyikb�l a m�sikba �, �s hangos ki�lt�sokkal vizet k�rt t�l�k, akkor csak k�nnyed, csilingel� nevet�st kapott. T�molyogva folytatta az �tj�t. A mennybolton l�ktet� kegyetlen f�ny lassan ropog�sra s�t�tte: �rezte, hogy a b�re megkem�nyedik, megrepedezik �s felhasadozik. M�g egy perc, �s t�nyleg megszenesedik. Mi lett Golator Lasgi�val? Hol vannak a mosolyg�, hajb�kol�, napjelet mutat� v�rosiak? A kertek is elt�ntek. A sivatagban volt, k�tr�t g�rnyedve t�molygott az �get� pusztas�gban, ahol m�g az �rny�kban is perzselt a h�s�g. Lassan felt�madt benne a val�di r�m�let, mert m�g �lm�ban is �rezte a f�jdalmat, �s az elm�j�nek az a r�sze, ami eddig csak figyelt, most egyre riadtabb� v�lt, h�tha az �lom olyan er�s, hogy a h�sv�r test�ben is k�rt okoz. Hallott olyan emberekr�l, akik �let�ket vesz�tett�k egy megsemmis�t� erej� �lmukban. Esz�be jutott, hogy id� el�tt v�get vet ennek az eg�sznek, hab�r ez teljesen ellent�tes volt mindennel, amire valaha tan�tott�k, arr�l nem is besz�lve, hogy a v�gs� megvil�gosod�sig csak a legnagyobb sz�rny�s�gekkel szemben�zve juthatott el. A biztons�ga �rdek�ben m�gis majdnem fel�bresztette mag�t, de az is a gy�vas�g egyik v�lfaja, ez�rt megesk�d�tt, hogy tov�bb �lmodik, m�g ha az �let�be is ker�l. Addigra m�r t�rden k�szott a t�zes homokban, �s k�l�n�sen tiszt�n l�tta a d�n�k k�z�l egyenes vonalban mas�roz�, titokzatos, aranysz�n� bogarakat: hangy�k voltak, ocsm�nyul felp�ffedt r�g�kkal, �s sorban felm�sztak r�, �s mindegyik beleharapott a test�be, �ppen csak egy kicsit, egy par�nyi falatot, �s nem eresztett�k, ez�rt pillanatokon bel�l t�bb ezer par�nyi teremtm�ny ny�zsg�tt rajta. Hi�ba csapkodott, nem b�rt megszabadulni t�l�k. Leszak�totta a test�ket, de a fej�k maradt, �s a cs�pr�g�k nem eresztett�k. K�r�l�tte feket�re festette a homokot a rengeteg fejetlen hangya, azonban takar�k�nt lept�k el a test�t is, �s Dekkeret csak csapkodott �s csapkodott, egyre nagyobb lend�lettel, a hangy�k pedig csak j�ttek �s m�sztak �s haraptak. V�g�l belef�radt a k�zdelembe. Igaz�b�l m�g h�v�sebb is volt a hangy�k takar�ja alatt, gondolta. Megv�dt�k a k�l�n�sen kegyetlen napf�nyt�l, �s nem tudtak olyan er�sen cs�pni �s marni, mint a napsugarak. Sohasem lesz v�ge ennek az �lomnak? Dekkeret megpr�b�lta �tvenni az ir�ny�t�st, hogy a hangy�k �radat�t h�s�t� v�zcseppek zuhatag�v� v�ltoztassa, de nem siker�lt, ez�rt v�g�l ism�t megadta mag�t a r�m�lomnak, �s kimer�lten k�szott tov�bb a homokban.

Dekkeret fokozatosan d�bbent r�, hogy m�r nem �lmodik.

Egy�ltal�n nem �rezte, hol volt az �lom �s az �brenl�t hat�ra. Egyszer�en elj�tt az a pillanat, amikor r�j�tt, hogy a szeme m�r r�g�ta nyitva, �s a k�t k�l�n tudata, a figyel� �lmod� �s a szenved� �lom-Dekkeret m�r megint egy. Azonban tov�bbra is a sivatagban volt, a rettenetes d�li napf�nyben. Meztelen volt. A b�r�n horzsol�sok �s h�lyagok �ktelenkedtek. �s hangy�k m�sztak rajta, �s ezek a par�nyi, s�padt teremtm�nyek val�ban apr� r�g�ikkal csipkedt�k. Dekkeretnek elk�ped�s�ben egy pillanatra az is esz�be jutott, h�tha az �lomvil�g egy m�g m�lyebb r�teg�be keveredett az el�z� lid�rcnyom�sb�l, de nem, amennyire ezt meg tudta �t�lni, a val�di sivatagban volt, r�ad�sul valahol a k�zep�n. Fel�llt, les�p�rte mag�r�l a hangy�kat � ak�rcsak az �lomban, itt is akkora er�vel akaszkodtak bele, hogy a test�k leszakadt a fej�kr�l �, majd k�r�ln�zett, hol van a t�bor.

Nyom�t sem l�tta. �lm�ban kis�t�lt a ny�lt sivatag kop�r, perzsel� katlanj�ba � �s elt�vedt. B�rcsak �lom lenne ez is, gondolta er�sen, h�tha akkor felriad bel�le Barjazid lebeg�j�nek �rny�k�ban. De enn�l jobban nem �bredhetett m�r fel. Dekkeret v�gre meg�rtette, hogyan t�ntek el a v�ndorok �r�kre az Ellopott �lmok Sivatag�ban.

� Barjazid? � ki�ltotta. � Barjazid!

Csak a visszhang v�laszolt a t�voli dombok fel�l. M�g egyszer Barjazid nev�t ki�ltotta, �s harmadszorra is, de csak saj�t hangja felelt. Meddig b�rja a sivatagban? Egy �r�ig? Kett�ig? Nem volt vize, nem l�tott mened�ket, �s egy �rva rongyot sem viselt. A feje csupaszon t�rte a napkorong perzsel� tekintet�t. Ez volt a legforr�bb id�szak. A t�j minden ir�nyban teljesen egyform�nak t�nt: egy sek�ly medence, ahol forr� szelek f�jtak. Dekkeret megpr�b�lta k�vetni a nyomait, de n�h�ny m�ter ut�n semmi sem l�tszott a kem�ny �s szikl�s talajon. A t�bor b�rhol lehetett, ak�r a legalacsonyabb kis emelked� m�g�tt. Ism�t seg�ts�g�rt ki�ltott, �s megint csak a visszhangok feleltek. Ha tal�lna egy homokd�n�t, akkor nyakig eltemethetn� mag�t a homokban, kiv�rn�, am�g a legforr�bb id�szaknak v�ge, hogy s�t�ted�s ut�n a t�bort�z f�nye alapj�n megkeresse a t�bbieket. De nem l�tott d�n�ket. Ha felkapaszkodna egy magasabb pontra, onnan az eg�sz vid�ket bel�thatn�, r�tal�lhatna a t�borra. Azonban itt m�g dombok sem voltak. Vajon mihez kezdene Lord Stiamot egy ilyen helyzetben? Vagy Lord Thimin? Vagy valamelyik m�ltb�li, legend�s harcos? �s mit csin�l Dekkeret? Milyen ostoba m�dja ez az elm�l�snak, gondolta, haszontalan, ocsm�ny, visszatasz�t� hal�l. Megfordult �s megint megfordult, teljes k�rt �rt le, de feleslegesen. Egyetlen olyan pontot sem l�tott, ami fel� elindulhatott volna, �gy viszont nincs �rtelme gyalogolni, ha azt sem tudja, merre tart. V�llat vont, �s egy hangy�kt�l mentes r�szen lekuporodott. Semmilyen zseni�lis terv nem jutott esz�be, amivel megmenek�lhetett volna. Semmilyen rejtett, bels� tartal�ka nem volt, ami minden es�ly ellen�re m�gis seg�thetett volna biztons�gba jutni. �lm�ban elt�vedt a sivatagban, �s mint Golator Lasgia megj�solta, itt is fog meghalni. Ennyi az eg�sz. Egyetlen dolgot tehetett: bebizony�thatta, hogy er�s jellem, aki higgadtan, csendesen fog kiszenvedni, haragos k�nnyek n�lk�l, �s a v�gzetet sem �tkozza elvakult haraggal. Tal�n egy �ra alatt megt�rt�nik. Esetleg annyi sem kell hozz�. A legfontosabb, hogy becs�lettel haljon meg, mert ha a hal�l elker�lhetetlen, akkor tisztess�gesen, rendben kell szemben�zni vele.

V�rta, hogy elj�jj�n �rte a hal�l.

A hal�l nem �rkezett. J�tt helyette � hogy t�z perccel vagy f�l �r�val vagy egy �r�val k�s�bb, azt meg nem tudta volna mondani � Serifain Reinaulion. Kelet fel� egyszer csak felderengett a vroon alakja, mint egy d�lib�b, �s lassan, k�t kulacs alatt g�rnyedezve k�zeledett. Sz�z m�terre j�rhatott, amikor k�t cs�pj�val Dekkeret fel� intett �s odaki�ltott neki:

� �letben vagy m�g?

� T�bb�-kev�sb�. Val�ban l�tezel?

� Val�ban. A d�lel�tt nagyobb r�sz�ben t�ged kerest�nk. � A kis teremtm�ny gumiszer� v�gtagjai kapkodva az egyik kulacsra fon�dtak �s Dekkeret fel� ny�jtott�k. � Tess�k. Kortyolj bele. Ne igy�l sokat. �ppen csak egy nyeletnyit. Kisz�radt�l. Megfulladsz, ha t�l moh�n iszol.

Dekkeret ellen�llt a k�sztet�snek, �s nem itta ki a t�ml�t egyetlen h�z�sra. A vroonnak igaza volt: csak egy kis kortyot, m�g egy kis kortyot, �vatosan, k�l�nben baj lesz. Lassan megt�lt�tte a sz�j�t v�zzel, l�gyb�lgette egy kicsit, meg�ztatta bedagadt nyelv�t, �s csak ezut�n nyelt. Ah. M�g egy �vatos korty. Azt�n m�g egy, majd egy tisztess�gesebb adag k�vetkezett. Enyh�n megsz�d�lt. Serifain Reinaulion mutatta, hogy k�ri a t�ml�t. Dekkeret intett neki, hogy nem, ism�t ivott, majd enyh�n bevizezte az arc�t �s az ajk�t.

� Milyen t�vol vagyunk a t�bort�l? � k�rdezte v�g�l. � T�z percre. El�g er�s vagy ahhoz, hogy s�t�lj, vagy menjek el a t�bbiek�rt?

� Tudok j�rni.

� Akkor induljunk.

Dekkeret biccentett.

� M�g egy kis kortyot esetleg�

� Hozd a kulacsot. Igy�l, amikor kedved tartja. Ha gyeng�nek �rzed magadat, sz�lj �s meg�llunk. Ne felejtsd el, hogy �n nem tudlak cipelni.

A vroon lass� l�ptekkel megindult az egyik homokkal bor�tott, alacsony sziklagerinc fel�, ami tal�n �tsz�z m�terre lehetett keletre. Dekkeret sz�delegve k�vette, �s meglepve l�tta, milyen meredek itt a talaj. A sziklagerinc egy�ltal�n nem volt annyira alacsony, csak a f�nyt�r�s valamelyik tr�kkje miatt l�tta annak. Val�j�ban k�tszer vagy h�romszor olyan magas volt, mint �, �s ezzel el is takarta a t�loldalon h�z�d� k�t m�sik sziklatar�jt. A lebeg� a t�volabbi �rny�k�ban �llt.

A t�borban egyed�l Barjazid v�rt r�juk. A tekintet�ben mintha megvet�s �s bossz�s�g l�tszott volna, amikor Dekkerethez fordult.

� S�t�lgatunk? D�lben?

� Alvaj�rtam. Elkaptak az �lomtolvajok. Mintha elvar�zsoltak volna. � Dekkeret megborzongott: a napsz�r�s lassan kezdte felbor�tani a szervezete h�h�ztart�s�t. Elhevert a lebeg� mellett a f�ld�n, �s mag�ra h�zott egy v�kony k�penyt. � Amikor fel�bredtem, nem l�ttam a t�bort. Biztosra vettem, hogy meghalok.

� M�g f�l �ra, �s �gy is t�rt�nt volna. �gy is legal�bb a tested k�tharmada meg�gett. Szerencs�d, hogy a fiam fel�bredt �s l�tta, hogy elt�nt�l.

Dekkeret m�g szorosabban �sszeh�zta mag�n a k�penyt.

� H�t �gy halnak meg az emberek a sivatagban? �lmukban kis�t�lnak a forr�s�gba?

� Ez az egyik m�dja, igen.

� Az �letemmel tartozom neked.

� Az�ta az �letedet k�sz�nheted nekem, ami�ta elhagytuk a h�g�t. Egyed�l m�r vagy �tvenszer meghalt�l volna. Ha nagyon h�l�lkodni akarsz valakinek, a vroonnak tedd. � tal�lt meg t�ged.

Dekkeret b�lintott.

� Hol van a fiad? �s Khaymak Gran? �k is engem keresnek?

� M�r visszafel� tartanak � mondta Barjazid. �s val�ban, p�r pillanattal k�s�bb felbukkant a szkand�r meg a fi�. A szkand�r egyetlen pillant�st sem vetett r�juk, csak ledobta mag�t a szalmafonatra. Dinitak Barjazid sz�gyenl�sen Dekkeretre vigyorgott.

� Kellemes volt a s�ta? � k�rdezte.

� Nem igaz�n. Sajn�lom, hogy kellemetlens�geket okoztam.

� Ak�rcsak mi.

� Tal�n mostant�l le kellene k�t�zn�m magamat, miel�tt elalszom.

� Vagy neh�z s�lyt tenni a mellkasodra � javasolta Dinitak, majd �s�tott. � Legal�bb napnyugt�ig pr�b�lj meg b�k�n maradni. Megteszed?

� �n is ezt szeretn�m.

Azonban nem b�rt elaludni. A b�re ezernyi helyen sajgott a rovarcs�p�sekt�l, �s Serifain Reinaulion nyugtat� ken�csei ellen�re a le�g�s miatt is nagyon rosszul volt. A tork�t porosnak �s sz�raznak �rezte, �s egy�ltal�n nem sz�m�tott, mennyi vizet ivott r�. A szeme f�jdalmasan l�ktetett. Mint aki egy bosszant�, sajg� sebet piszk�lgat, gondolatban vissza-visszat�rt a sivatagi megpr�b�ltat�saihoz � az �lomhoz, a hangy�khoz, a szomj�s�ghoz, az elker�lhetetlen hal�l tudat�hoz. K�rlelhetetlen�l t�rta az eml�keit, vajon r�bukkan-e k�z�tt�k a gy�vas�g b�rmilyen nyom�ra, de nem tal�lt ilyet. D�bbenetet igen, haragot �s nyugtalans�got is, de sem p�nikra, sem f�lelemre nem eml�kezett. J�. J�. A megpr�b�ltat�sok legrosszabb r�sze, gondolta v�g�l, nem a forr�s�g, a szomj�s�g vagy a vesz�ly volt, hanem az �lom maga, az a s�t�t �s zavar� v�zi�, ami ism�t olyan vid�man kezd�d�tt, hogy a k�zep�n ijeszt� �talakul�son menjen �t. Megtagadt�k t�le az eg�szs�ges �lmokkal j�r� vigaszt �s megk�nnyebb�l�st. Ilyen lehetne, ha valaki halottk�nt k�nyszer�lne tov�bb �lni, mert a hal�l csak egy pillanatig tart, az �lom azonban a teljes el�tte �ll� �let�ben elk�s�ri. �s egy�ltal�n, mit akartak k�zvet�teni ezek a nyomaszt� suvraeli �lmok? Dekkeret tudta, hogy az �rn�t�l kapott �zenetet gondosan tanulm�nyozni kellett, sz�ks�g eset�n egy k�pzett �lomfejt� seg�ts�g�vel, mert l�tfontoss�g� inform�ci�kat tartalmazhatott az �let�vel kapcsolatban. Ezek a v�zi�k azonban nem sz�rmazhattak az �rn�t�l, mert sokkal fenyeget�bbek �s komorabbak voltak � ink�bb egy m�sik, j�val s�t�tebb hatalom m�v�nek t�ntek. Alakv�lt�k? Tal�n. Valamelyik t�rzs�k fondorlattal szerzett volna egy olyan g�pezetet, amivel az �rn� k�pes meg�rinteni alattval�i elm�j�t? �s az�ta is itt lapulnak Suvrael perzsel� sz�v�ben, ahol gyan�tlan utasokra lesnek, lopnak a lelk�kb�l, megcsapolj�k az �leterej�ket, �s felfoghatatlan m�dszerekkel, egyes�vel �llnak bossz�t azokon, akik megfosztott�k �ket a vil�gukt�l?

Mik�zben k�r�l�tte megny�ltak a d�lut�ni �rny�kok, v�gre �rezte, hogy kezdi elnyomni az �lom. El�sz�r k�zd�tt ellene, mert att�l tartott, ism�t l�thatatlan er�k tolakodnak be a lelk�be. Elkeseredetten pr�b�lta nyitva tartani a szem�t, mereven b�mult kifel� a s�t�ted� pusztas�gba, �s a sivatag h�tborzongat� z�mm�g�s�t �s mormol�s�t hallgatta, de v�g�l nem b�rt tov�bb k�zdeni a kimer�lts�ggel. Felsz�nes �s k�nyelmetlen �lomba szender�lt, amit id�r�l id�re t�rtek meg logik�tlan jelenetek �s �rthetetlen k�pek, de ezek nem az �rn�t�l vagy b�rmilyen k�ls� hatalomt�l sz�rmaztak, csak f�radt elm�je r�tegeiben lebegtek minden rendszer n�lk�l. Azt�n arra riadt, hogy valaki a v�ll�t r�zza. A vroon volt az. Dekkeret gondolatai k�d�sen, lassan forogtak. Teljesen eltompult. Kicserepesedett az ajka, �s f�jt a h�ta. Id�k�zben lesz�llt az �jszaka, �s a t�bbiek m�r csomagoltak. Serifain Reinaulion egy poh�r �des, s�r�, k�kesz�ld folyad�kot ny�jtott �t neki, amit Dekkeret egyetlen korttyal felhajtott.

� Gyere � mondta a vroon. � Ideje indulni.

A sivatag ism�t �j arc�t mutatta nekik, �s durva, er�szakos lett k�r�l�tt�k a t�j. A jelek szerint ezt a vid�ket hatalmas f�ldreng�sek s�jthatt�k, eg�szen gyakran, mert a f�ld t�redezett volt �s egyenetlen, a sivatagi talaj hatalmas, felgy�rt t�mbjei term�szetellenes sz�gekben d�ltek egym�snak, �s az alacsony, megt�rt szikl�k alatt roppant kupacokba gy�lt a t�rmel�k. A kaotikus, tombol� puszt�t�s f�ldj�n egyetlen j�rhat� �t vezetett �t � egy r�ges-r�g kisz�radt foly� enyh�n lejt�s, homokkal bor�tott medre, ami hossz�, �velt kanyarokat �rt le a repedezett szikl�k k�z�tt. A nagyobbik hold majdnem teljes volt aznap �jjel, �s szinte nappali vil�goss�gba bor�totta a bizarr t�jat. Miut�n �r�kon �t haladtak el�re a teljesen egyforma vid�ken, amit�l �gy t�nt, mintha a lebeg� egy helyben �llna, Dekkeret Barjazidhoz fordult.

� Mennyi id� m�g, mire el�rj�k Ghyzon Kort?

� Ez a v�lgy v�lasztja el a sivatagot �s a f�ves pusztas�got. � Barjazid d�lnyugat fel� mutatott, ahol a foly�meder elt�nt k�t roppant, csipk�s tetej� sziklacs�cs k�z�tt, amelyek lesz�rt t�r�kk�nt meredtek el� a sivatagb�l. � Az ott a Munnerak-szurdok, azon t�l teljesen m�s az �ghajlat. A hegyek fal�n t�l �jszak�nk�nt k�d �rkezik a tengerr�l, �s a vid�k d�s legel�in kiv�l�an lehet legeltetni. Holnap a szurdok fel� f�l�ton ver�nk t�bort, �s a k�vetkez� nap �tkel�nk rajta. Legk�s�bb tengernapra m�r el is foglalhatod a sz�ll�sodat Ghyzon Korban.

� �s veled mi lesz?

� A fiammal egy�tt a k�rny�ken van dolgunk. De visszamegy�nk �rted Ghyzon Korba, mondjuk� h�rom nap m�lva? Vagy legyen �t?

� �tnek elegend�nek kell lennie.

� J�. Ut�na elindulunk visszafel�.

� Ugyanazon az �ton?

� Nincsen m�sik � felelte Barjazid. � Gondolom, Tolaghaiban elmagyar�zt�k, hogy a teny�szt�k vid�ke a k�l�nb�z� akad�lyok miatt csak ezen a sivatagi �ton k�zel�thet� meg. �gy van? De mi f�lnival�d van t�le? Nem is olyan sz�rny�ek ezek az �lmok, hm? �s am�g nem m�szk�lsz el alv�s k�zben, nem fenyeget semmilyen vesz�ly.

A magyar�zat teljesen elfogadhat�nak t�nt. Dekkeret val�j�ban maga is �gy �rezte, hogy t�l�li a visszautat, de a tegnapi �lom rettenetes k�nszenved�se ut�n nem nagy �r�mmel tekintett a r� v�r� megpr�b�ltat�sokra. Amikor reggel let�boroztak, ism�t a szorong�s fogta el az elalv�s gondolat�ra. A pihen� els� �r�j�ban nyitva tartotta a szem�t, �s a forr�s�gban reszket� �s ny�l� szikl�k f�mesen kong� neszeit hallgatta, m�g v�g�l csak elaludt, v�ratlanul, mintha s�r�, fekete felh� ereszkedett volna az elm�j�re.

Azt�n egyszer csak teljesen mag�val ragadta az �lom, ami � �s ezt m�r a legels� pillanatban tudta � az �sszes k�z�l a legsz�rny�s�gesebb lett.

A f�jdalom j�tt el�sz�r � sajdul�s, lobban�s, nyilall�s a kopony�j�ban, ezt k�vette minden �tmenet n�lk�l a vak�t�an robban� f�ny, �s Dekkeret ny�sz�r�gve szor�totta a fej�t. A gy�trelmes g�rcs azonban hamar elm�lt, �s meg�rezte Golator Lasgia l�gy, �lomb�li jelenl�t�t, aki kedvesen csit�tgatta �s a kebl�hez h�zta a fej�t. Addig ringatta, mormolt neki �s nyugtatgatta, am�g Dekkeret v�g�l kinyitotta a szem�t, fel�lt �s k�r�ln�zett, �s l�tta, hogy m�r nem a sivatagban, �s nem is Suvraelben van. Golator Lasgi�val egy�tt egy h�v�s erdei tiszt�son �lltak, ahol s�rga �s t�k�rsima k�rg�, sz�legyes fa�ri�sok n�ttek elk�pzelhetetlen�l magasra, �s szinte a l�buk el�tt f�rge patak zubogott �s harsogott a v�zb�l ki�ll� szikl�k k�z�tt. A patak t�lpartj�n meredeken lejtett a t�j, �s a t�volban egy v�lgy derengett, a m�sik fel�n egy hatalmas, sz�rke, f�r�szfogas hegy h�sapk�s cs�cs�val. Dekkeret azonnal felismerte Khyntor kilenc roppant cs�cs�nak egyik�t.

� Nem � mondta. � Nem itt akarok lenni.

Golator Lasgia felnevetett, �s hangja b�jos csilingel�se most valami�rt fenyeget�nek t�nt, ak�rcsak azok a halk neszek, amiket a sivatagban hallani sz�rk�letkor.

� Hiszen ez csup�n egy �lom, bar�tom! B�rmi is t�rt�nik az �lmodban, azt el kell fogadnod.

� Az �lmomat innent�l �n ir�ny�tom. Nincsen kedvem visszat�rni a khyntori hegyvid�kre. N�zd csak, m�r v�ltozik is a t�j! A Zimr-foly�n vagyunk, �s k�zel�t�nk a nagy kanyarhoz. L�tod? L�tod Ni-moya szipork�z� v�ros�t?

Dekkeret val�ban l�tta a hatalmas v�ros feh�r rengeteg�t a f�k z�ld h�ttere el�tt. De Golator Lasgia csak a fej�t cs�v�lta.

� Nincsen itt semmilyen v�ros, szerelmem. Csak az �szaki vadon. �rzed a szelet? Hallgasd a csermely zaj�t! N�zd! T�rdelj le, markolj bele a sz�raz feny�t�kbe! Ni-moya messze van innen, �s mi vad�szni j�tt�nk.

� K�ny�r�gve k�rlek, hadd menj�nk Ni-moy�ba!

� Majd m�skor � v�laszolta Golator Lasgia.

Dekkeret nem b�rt gy�zedelmeskedni. Ni-moya var�zslatos tornyai megvonaglottak, halv�nyodni kezdtek, majd teljesen elt�ntek, �s csak a s�rgat�rzs� f�k maradtak, a fagyos szell� �s az erd� hangjai. Dekkeret eg�sz test�ben remegett. Az �lom foglya volt, �s nem menek�lhetett.

�t vad�sz bukkant fel durva, fekete haigusb�r k�p�nyegben, �s k�z�ny�s mozdulatokkal, tisztelettel k�sz�nt�tt�k, majd fegyvereket ny�jtottak �t Dekkeretnek, egy tompa, g�mb�ly� v�g� cs�re eml�keztet� energiavet�t, egy r�vid, csillog� h�rom�l� t�rt �s egy hosszabb, kamp�ban v�gz�d� peng�t. Dekkeret nemet intett, mire az egyik vad�sz, egy n� k�zelebb l�pett, �s g�nyos mosolyt villantott r�. A fogsora h�zagos volt, sz�les sz�j�b�l halb�z �radt. Dekkeret felismerte az arc�t, �s sz�gyenkezve ford�totta el a fej�t, mert � volt az a vad�sz, aki �let�t vesztette a Khyntor-hegys�gben azon a bizonyos napon, sok-sok �vvel ezel�tt. Ha a n� nem �llna itt, gondolta, az �lom m�g �ppen elviselhet� lenne. �gy azonban ism�t �t kellett �lnie az eg�szet, �s ez maga volt az �rd�gi k�nszenved�s.

� Fogadd el t�le a fegyvereket � mondta Golator Lasgia. � A steetmoy-falka m�r szalad, �s nem szabad elszalasztanunk �ket.

� Nem �hajtom�

� Micsoda oktalans�g azt hinni, hogy az �lmokat �rdeklik az �hajok! Maga az �lom az igazi k�v�ns�god. Fogd a fegyvereket!

Dekkeret minden meg�rtett. Elg�mberedett ujjakkal elfogadta a peng�ket �s az energiavet�t, majd mindegyiket az �ve megfelel� hely�re akasztotta. A vad�szok mosolyogtak, �s durva, �szaki nyelvj�r�sban morogtak fel� valamit. Azt�n fut�snak eredtek a patak ment�n, k�nnyed, sz�kell� l�ptekkel, de annyira, hogy alig �rintett�k a talajt. �s ak�r akarta, ak�r nem, Dekkeret is vel�k futott, kezdetben �gyetlen�l, majd egyre jobban �tvette kecses mozdulataikat. Golator Lasgia k�nnyed�n l�p�st tartott vele, s�t�t haja az arc�t verdeste, szeme izgatottan csillogott. Bal k�z fel� fordultak, az erd� sz�v�be, �s f�lhold alakba h�z�dtak sz�t, a k�t v�g�n k�zel, hogy ne szabadulhasson el�l�k a pr�da.

A pr�da! Dekkeret el�tt h�rom feh�r bund�j� steetmoy bukkant fel, �s vil�gos sz�r�k l�mp�sk�nt vil�g�tott az erd� m�ly�n. Az �llatok nyugtalanul �s morogva j�rk�ltak fel-al�, mert tudtak a behatol�kr�l, de m�g �gy sem akart�k elhagyni a ter�let�ket. Ezek a nagytermet� besti�k Majipoor tal�n legveszedelmesebb �llatai voltak, f�rges�g�k, erej�k �s ravaszs�guk tette �ket az �szak rettegett ragadoz�iv�. Dekkeret el�h�zta a h�rom�l� t�rt. A steetmoyra igazi vad�sz nem ment energiavet�vel, arr�l nem is besz�lve, hogy az t�ls�gosan nagy k�rt tett volna az �rt�kes sz�rm�ben: nem, az igazi vad�sz k�zelr�l �lte meg �ket, peng�vel, �ltal�ban a t�rrel, sz�ks�g eset�n pedig a kamp�s v�g� machet�vel.

A vad�szok Dekkeretre n�ztek. V�lassz egyet, mondta a tekintet�k, legyen az a te zs�km�nyod. Dekkeret b�lintott. A k�z�ps�re mutatott. A vad�szok hidegen mosolyogtak. Mit tudhattak, amit nem akartak elmondani neki? Ugyanez megt�rt�nt akkor is, a m�ltban, ugyan�gy ki�lt az arcukra az alig pal�stolt megvet�s, amit a hegyvid�kiek az elk�nyeztetett uracsk�k ir�nt �reztek, akik hal�losan vesz�lyes sz�rakoz�st kerestek az erd�s�geikben; �s az a m�ltb�li kir�ndul�s rosszul v�gz�d�tt. Dekkeret meglengette a t�rt. A f�k m�g�tt b�j�, idegesen mozg� �lomb�li steetmoyok hihetetlen�l csod�latos j�sz�gok voltak, hatalmas, vastag combokkal, �s nyilv�nval�an k�ptelens�gnek t�nt, hogy egyetlen ember egyszer� k�zifegyverekkel v�gezzen vel�k, de itt m�r nem lehetett visszafordulni, mert Dekkeret tudta, hogy b�rmilyen sorsot is tartogat sz�m�ra ez az �lom, az meg fog t�rt�nni. A felb�relt vad�szok vad�szk�rttel �s hangos tapssal nekil�ttak felzavarni a pr�d�t � a v�ratlan l�rm�t�l feld�h�d�tt, �rtetlen steetmoyok felpattantak, megp�rd�ltek, fat�rzsekbe t�ptek a karmaikkal, majd f�rg�n megfordultak �s ink�bb undorral, mint rettegve fut�snak eredtek.

A hajsza megkezd�d�tt.

Dekkeret tudta, hogy a vad�szok elv�lasztj�k egym�st�l a falka tagjait, �s elkergetik azt a kett�t, amik nem kellettek neki, hogy kiz�r�lag a kiv�lasztott zs�km�nyra koncentr�lhasson. De most nem n�zett se jobbra, se balra. Golator Lasgia �s az egyik vad�sz t�rsas�g�ban rohant el�re, az aljn�v�nyzetben sz�guld� k�z�ps� steetmoy nyom�ban. Ez volt a vad�szat legrosszabb r�sze, mert az ember ugyan gyorsabban futott, de a steetmoy k�nnyebben �tjutott a boz�tosokon, �s a nagy kavarod�sban k�nnyed�n elt�nhetett szem el�l. Itt eg�szen ritk�s volt az erd�, azonban a steetmoy el akart b�jni, ez�rt Dekkeret hamarosan fiatal cserj�k, bokrok �s lel�g� ind�k k�z�tt k�szk�d�tt, �s majdnem szem el�l vesz�tette a menek�l�, feh�r lid�rcet. Egyetlen c�l hajtotta most, �s hatalmas lend�lettel futott tov�bb, csapkodott a machet�vel �s t�rt utat a s�r� boz�tban. Az eg�sz olyan rettenetesen ismer�s volt, k�l�n�sen akkor, amikor r�j�tt, hogy a steetmoy visszafordult, �s sz�les kanyarral pr�b�l visszajutni az erd� letaposott r�sz�n, mintha ellent�mad�sba akarna lend�lni�

Az �lmod� Dekkeret tudta, hogy hamarosan elj�n a pillanat, amikor a t�bolyult �llat nekiront a hi�nyos fogazat� vad�sznak, elkapja a hegyvid�ki n�t, �s fat�rzsnek csapja, �s Dekkeret, aki vagy nem b�r vagy nem akar meg�llni, csak rohan tov�bb, folytatja a hajsz�t, mag�ra hagyja a f�ld�n hever� vad�szt, aki mellett �ppen ez�rt nem lesz senki, amikor a k�zeli �regb�l felbukkan egy z�m�k, vaskos orr� d�gev� �llat, �s felt�pi a n� has�t. Mire az esem�nyek lecsitulnak kiss�, �s Dekkeretnek lesz ideje megkeresni a s�r�ltet, m�r megb�nja, hogy sz�vtelen, nemt�r�d�m m�don csak a pr�d�ra figyelt, s�r�lt t�rs�ra nem. Azut�n pedig j�n a sz�gyen, a b�ntudat, a v�get nem �r� �nv�d � igen, �s most �jra �t kell �lnie mindezt, mik�zben �lmod� teste a suvraeli sivatag fullaszt� forr�s�g�ban fekszik, igaz?

Nem.

Nem, egy�ltal�n nem volt ez ilyen egyszer�, mert az �lmok nyelvezete bonyolult, �s az erd�re v�ratlanul leereszked� s�r� k�dben Dekkeret szeme l�tt�ra fordult meg a steetmoy, �s csapta a f�ldnek a vad�szt, de a n� m�r fel is pattant, kik�pte n�h�ny fog�t �s nevetett, �s a hajsza folytat�dott tov�bb. Jobban mondva visszat�rt oda, ahol tartott, mert v�ratlanul egy steetmoy ugrott el� az erd� legs�t�tebb r�sz�b�l � �s egyenesen Dekkeretnek t�madt. Ki�t�tte a kez�b�l a t�rt meg a machet�t, majd magasan f�l� tornyosult, hogy les�jtson a hal�los csap�ssal, ami nem �rt soha c�lba, mert a k�p megv�ltozott, �s Golator Lasgia hevert a borotva�les karmok alatt, mik�zben Dekkeret c�ltalanul k�borolt a k�zelben, �s k�ptelen volt eljutni b�rhov�. Azt�n ism�t a vad�sz lett az �ldozat, ut�na meg v�ratlanul �s teljesen �rthetetlen�l az �reg, ravaszdi arc� Barjazid, majd Golator Lasgia. Dekkeret n�m�n b�multa a l�tv�nyt, amikor a k�ny�ke mellett megsz�lalt egy hang.

� Mit sz�m�t ez? Mindannyian tartozunk a Mindenhat�nak egy hal�llal. Tal�n ez fontosabb volt neked, mint a pr�da. � Dekkeret megsz�lalni sem b�rt, csak n�zett. A hang a hi�nyos fogazat� vad�sz� volt, �s ez annyira elk�pesztette Dekkeretet, hogy eg�sz test�ben reszketni kezdett. Az �lom egyre �rthetetlenebb� v�lt. K�szk�dve pr�b�lta megfejteni a titk�t.

Barjazidot pillantotta meg, aki ism�t mellette �llt a h�v�s erdei tiszt�son. A steetmoy megint a vad�szt marcangolta.

� Val�ban �gy t�rt�nt? � k�rdezte Barjazid.

� Gondolom. Nem l�ttam.

� Mit tett�l helyette?

� Futottam tov�bb. Nem akartam elszalasztani az �llatot.

� Elejtetted?

� Igen.

� �s azut�n?

� Visszaj�ttem. Akkor tal�ltam r�. �gy�

Dekkeret kiny�jtotta a kez�t. A hangosan szimatol� d�gev� m�r a vad�sz test�n kuporgott. Golator Lasgia a k�zelben �llt, �sszefont karral, �s mosolygott.

� �s azut�n?

� Megjelentek a t�bbiek. Eltemett�k a t�rsukat. Megny�ztuk a steetmoyt, �s visszament�nk a t�borba.

� �s azut�n? �s azut�n? �s azut�n?

� Ki vagy te? Mi�rt faggatsz?

Egy villan�s erej�ig nem a vad�sz, hanem � maga hevert a d�gev� agyarai alatt.

� Sz�gyellted magad? � k�rdezte Barjazid.

� Term�szetesen. A vad�szat izgalm�t fontosabbnak tartottam, mint egy emberi �letet.

� Nem tudhattad, hogy megs�r�lt.

� �reztem. L�ttam, de nem hagytam, hogy l�ssam, �rted, mit mondok? Tudtam, hogy megs�r�lt. M�gis mentem tov�bb.

� Kit �rdekelt?

� Engem �rdekelt.

� A t�bbi vad�szt �rdekelte?

� Engem �rdekelt.

� Mi�rt? Mi�rt? Mi�rt?

� Nekem sz�m�tott. Nekik m�s dolgok sz�m�tottak.

� B�n�snek �rzed magadat?

� Term�szetesen.

� Mert b�n�s vagy. B�n�snek tal�llak a fiatals�g, ostobas�g �s naivit�s v�dpontjaiban.

� Mert te lenn�l a b�r�m?

� Term�szetesen �n � v�laszolta Barjazid. � L�tod, ki vagyok? � Cserzett, r�ncos arc�ba markolt, �s addig h�zta, am�g a sivatagban edz�d�tt, durva b�r ny�lni �s hasadozni nem kezdett, �s maszkk�nt hullott le r�la, felt�rva egy m�sik arcot, sz�rny�s�ges, ironikus, eltorzult von�sokkal, amit grimaszba r�ntott a g�nyos kacag�s. �s ez az arc Dekkeret� volt.

Ebben a pillanatban Dekkeret �gy �rezte, mintha a kopony�ja tetej�t hegyes t�, vak�t� f�nycs�k sz�rn� �t. �let�ben nem �rzett m�g ekkora f�jdalmat: a leggy�trelmesebb szorong�s v�ratlan �s elviselhetetlen t�sk�je hatolt sz�rny�s�ges er�vel az elm�je legm�ly�re. A k�n l�ngra lobbantotta a lelkiismeret�t, �s felt�mad� gy�l�letes f�ny�ben saj�t mag�t l�tta, rendk�v�l el�nytelen megvil�g�t�sban: ostob�nak, romantikusnak, kisfi�nak, aki dr�m�t teremtett abb�l, ami senki m�st nem �rdekelt, �s egyszem�lyes k�z�ns�gnek r�gt�nz�tt trag�di�t, megtisztul�st keresett a b�nt�l, ami m�g csak igazi b�n sem volt, legfeljebb akkor, ha az �nmag�t�l eltelt fajank� ostobas�ga b�n. A gy�trelmes k�nszenved�s kell�s k�zep�n mintha hatalmas gong kondult volna a t�volban, amit Barjazid d�moni nevet�s�nek sz�raz, reszel�s hangja k�s�rt. Dekkeret v�ratlan lend�lettel kit�pte mag�t az �lom szor�t�s�b�l, �s reszketve, remegve a h�t�ra fordult a f�ld�n. M�g mindig a l�ndzsak�nt ny�rsal� f�jdalom hat�sa alatt �llt, ami lassan m�lni kezdett, amint az �lom utols� b�kly�i is lefoszlottak r�la.

T�molyogva fel�llt, de hirtelen s�r�, dohszag� sz�r szorult az arc�nak, mintha a steetmoy vetette volna r� mag�t, �s most hatalmas s�llyal nehezedne a mellkas�nak. Er�s karok szor�tott�k � n�gy kar, �s amint Dekkeret v�gleg kiszabadult az �lomb�l, felfogta, hogy a hatalmas szkand�r n�, Khaymak Gran tartja �ppen. Bizony�ra kiab�lt �lm�ban, rugdalt �s csapkodott, �s amikor v�gre felt�p�szkodott, a szkand�r azt hitte, ism�t alvaj�r�k�nt akar elk�borolni, �s nem hagyta. A n� bordarepeszt� er�vel szor�totta.

� J�l vagyok � motyogta Dekkeret a s�r�, sz�rke pr�mbund�ba. � Fel�bredtem! Nem megyek sehova!

A szkand�r nem eresztette.

Dekkeret leveg��rt kapkodott. Khaymak Gran a v�g�n puszta kedvess�gb�l fogja meg�lni t�ls�gosan is v�delmez� �lel�s�vel. Dekkeret csapkodott, rugdalt, vadul vonaglott �s egyszer le is fejelte a szkand�rt. A nagy verg�d�s k�zben valahogyan siker�lt kibillentenie egyens�ly�b�l a n�t, �s egy�tt buktak fel, de Khaymak Gran ker�lt alulra, ez�rt Dekkeret kiszabadult a lazul� szor�t�sb�l. T�rdre rogyott �s g�rnyedten zih�lt. A teste tucatnyi k�l�nb�z� ponton sajgott, �s m�g mindig az ut�bbi pillanatok esem�nyeinek hat�sa alatt �llt. Annyira azonban nem volt megzavarodva, hogy ne vegye �szre Barjazidot a lebeg� m�sik oldal�n, aki kapkod� mozdulatokkal valamit �ppen leszedett a homlok�r�l, egy koron�ra eml�keztet�, v�kony p�ntot, �s megpr�b�lta elrejteni a j�rm� egyik t�rol�rekesz�ben.

� Mi volt az? � f�rmedt r� Dekkeret.

Barjazid r� nem jellemz� m�don idegesnek t�nt.

� Semmi. J�t�kszer.

� Hadd l�ssam.

Barjazid mintha jelet adott volna. Dekkeret a szeme sark�b�l l�tta, hogy Khaymak Gran felt�p�szkodik �s ism�t fel� ny�l, de miel�tt a lomha szkand�r el�rhette volna, m�r el is ugrott el�le, fut�snak eredt, �s a lebeg�t megker�lve Barjazidnak rontott. Az emberke m�g mindig a bonyolult masin�j�val bajl�dott. Dekkeret legal�bb akkora testi f�l�nyben volt vele szemben, mint az el�bb a szkand�r vele szemben, ez�rt f�rg�n elkapta a kez�t �s k�nnyed�n h�tracsavarta. Azt�n kiemelte a furcsa eszk�zt a rekeszb�l, �s szem�gyre vette.

K�zben mindenki m�s is fel�bredt. A vroon kid�lledt szemekkel meredt r�juk. Az ifj� Dinitak valahonnan egy k�st var�zsolt el�, ami eg�szen hasonl�tott arra, amit Dekkeret az �lm�ban l�tott. A fi� haragos tekintetet vetett r�.

� Engedd el az ap�mat � mondta.

Dekkeret maga el� r�ntotta Barjazidot pajzsk�nt.

� Sz�lj a fiadnak, hogy tegye el a k�st.

Barjazid hallgatott.

� Ha nem dobja el a fegyvert � mondta Dekkeret �, �sszet�r�m ezt a micsod�t. Melyik legyen?

Barjazid a fi� fel� mordult valamit. Dinitak a homokba haj�totta a k�st, majdnem k�zvetlen�l Dekkeret l�ba el�, aki el�rel�pett, maga fel� h�zta, majd egy r�g�ssal a h�ta m�g� rep�tette a fegyvert. Azt�n meglengette Barjazid el�tt a furcsa eszk�zt. Az aranyb�l, krist�lyb�l �s csontb�l k�sz�lt, d�szes, karcs� szerkezetet rejt�lyes dr�tok �s kapcsol�k bor�tott�k.

� Mi ez? � k�rdezte Dekkeret.

� Mondtam m�r az el�bb. J�t�kszer. K�rlek, add vissza, miel�tt elt�r�d!

� Mire val� ez a j�t�kszer?

� Sz�rakoztat alv�s k�zben � felelte Barjazid rekedten.

� Hogyan?

� Serkenti az �lmaimat, amit�l sokkal �rdekesebbek lesznek.

Dekkeret alaposabban szem�gyre vette a holmit.

� Ha felveszem, az �n �lmaimat is er�s�ti majd?

� Csak k�rt okozna benned, beavatott.

� Akkor mes�ld el, mit csin�l veled.

� Ezt igen neh�z elmagyar�zni � mondta Barjazid.

� Pr�b�lkozz. Keresd a megfelel� szavakat. Hogyan ker�lt�l az �lmomba, Barjazid? Egy olyan �lomba, ahol egy�ltal�n semmi keresnival�d nem volt.

Az emberke v�llat vont, majd feszengve megsz�lalt.

� Sz�val az �lmodban voltam? Honnan tudhatn�m, mi t�rt�nik ott? B�rki felbukkanhat egy �lomban.

� Szerintem ez a masina seg�thetett neked bel�pni az elm�mbe. �s megtudhattad, mir�l �lmodom.

Barjazid komoran hallgatott.

� Magyar�zd el, hogyan m�k�dik ez a g�p! � mondta Dekkeret. � K�l�nben apr� darabokra t�r�m.

� K�rlek�

Dekkeret vastag, er�s ujjai megszorultak a masina legt�r�kenyebbnek l�tsz� r�sz�n. Barjazidnak elakadt a l�legzete, �s eg�sz test�ben megdermedt.

� Nos? � k�rdezte Dekkeret.

� J�l sejtetted. A g�p� a g�ppel bel�phetek az �lmod� elm�kbe.

� Val�ban? Honnan szerezted ezt a masin�t?

� Saj�t tal�lm�nyom. Hossz� �vek �ta t�k�letes�tgetem.

� Olyasmi, mint az �rn� g�pezetei az �lom-szigeten?

� M�s. Sokkal nagyobb a hatalma. Az �rn� csak besz�lni tud a szunnyad� elm�kkel. �n k�pes vagyok olvasni az �lmokban, meg tudom v�ltoztatni a form�jukat, �s igen komoly hatalmam van az alv�k gondolatai felett.

� �s ez a g�p teljesen a saj�t tal�lm�nyod. Nem az �lomszigetr�l loptad.

� Kiz�r�lag az eny�m � mormolta Barjazid.

Dekkeretet el�nt�tte a harag. Egy pillanatig semmi m�s v�gya nem volt, csak szil�nkokra t�rni ezt a masin�t, azt�n p�pp� verni Barjazid arc�t. Hirtelen esz�be jutott az emberke �sszes f�ligazs�ga, kit�r� man�vere �s hazugs�ga, arr�l nem is besz�lve, hogy k�nye-kedve szerint sz�rakozott az �lmaival, szem�rmetlen�l eltorz�totta �s felforgatta azt a gy�gy�t�, pihentet� folyamatot, amire Dekkeretnek hatalmas sz�ks�ge lett volna. A retteg�s, a bizonytalans�g �s a k�nszenved�s r�tegeit h�zta az �rn�t�l �rkez� �zenetekre, amelyek �szint�n megnyugtathatt�k volna Dekkeret sajg� lelk�t. Szinte gyilkos indulat t�madt benne a gondolatra, hogy ilyen alantas m�don manipul�lt�k �s szennyezt�k be az �lmait. Vadul d�b�rg�tt a sz�ve, kisz�radt a torka, �s elhom�lyosult el�tte a vil�g. Egyre er�sebben szor�totta Barjazid h�tracsavart karj�t. Az emberke ny�sz�t� hangon felny�g�tt. M�g er�sebben� er�sebben� hadd t�rj�n el�

Nem.

Dekkeret el�rte a harag legmagasabb cs�cs�t, �s egy pillanatra meg�llt ott, majd hagyta, hadd ereszkedjen al� a t�loldali lejt�n a nyugalom fel�. Fokozatosan el�nt�tte a higgadts�g, egyenletesebben szedte a leveg�t, �s uralkodott vadul dobog� sz�v�n. Amint teljesen lecsillapodott, eleresztette Barjazid karj�t, �s egy j�l ir�nyzott l�k�ssel a lebeg� fel� l�d�totta az emberk�t. Barjazid t�molyogva a j�rm� g�mb�lyded oldal�nak d�lt �s megkapaszkodott benne. Az arc�b�l minden sz�n elt�nt. Er�tlen�l megd�rzs�lte megnyomorgatott karj�t, �s Dekkeretre n�zett. A pillant�s�ban egyforma m�rt�kben keveredett a retteg�s, a f�jdalom �s a harag.

Dekkeret �vatosan szem�gyre vette a furcsa eszk�zt. Gyeng�den sim�tott v�gig a nagy gonddal megform�lt, bonyolult alkatr�szeken. Azt�n �gy tett, mintha a homlok�ra akarn� tenni.

Barjazidnak elakadt a l�legzete.

� Ne! � ny�gte.

� Mi t�rt�nne? Elrontan�m?

� Igen. �s te is megs�r�ln�l.

Dekkeret b�lintott. Nem hitte, hogy Barjazid bl�ff�l, de nem akarta kipr�b�lni. Hallgatott egy kicsit, majd megsz�lalt.

� Nincsenek a sivatagban alakv�lt� �lomtolvajok, igaz?

� J�l mondod � suttogta Barjazid.

� Mindv�gig te volt�l az. Te k�s�rletezt�l a utaz�k elm�j�vel. Igaz?

� Igen.

� �s te okoztad a hal�lukat.

� Nem! � tiltakozott Barjazid. � Nem akartam meg�lni senkit. Akik meghaltak, megriadtak, �sszezavarodtak, p�nikba estek, �s vesz�lyes helyekre t�vedtek menek�l�s k�zben� mert �lmukban elk�boroltak, ak�rcsak te�

� De akkor is az�rt vesz�tett�k az �let�ket, mert beleny�lt�l az elm�j�kbe.

� Ennyire biztos vagy ebben? Egyesek meghaltak, m�sok nem. Nem �llt sz�nd�komban b�rkit meg�lni. Ne feledd, amikor te elt�nt�l, t�v� tett�k �rted a sivatagot.

� Felb�reltek, hogy a vezet�m �s v�delmez�m legy�l � mondta Dekkeret. � A t�bbiek �rtatlan idegenek voltak, akiket messzir�l cserk�szt�l be, igazam van?

Barjazid nem sz�lt semmit.

� Tudtad, hogy a k�s�rleteid miatt emberek halnak meg, m�gis folytattad tov�bb.

Barjazid v�llat vont.

� Mennyi ideig csin�ltad?

� N�h�ny �vig.

� �s mi�rt?

Barjazid elford�totta a fej�t.

� Egyszer m�r megmondtam neked, hogy ilyen k�rd�sekre nem v�laszolok.

� �s ha �sszet�r�m a g�pedet?

� �gyis �ssze fogod t�rni.

� Nem �n � felelte Dekkeret. � Itt van. Fogd.

� Micsoda?

Dekkeret kiny�jtotta a kez�t. Az �lomg�p a tenyer�n hevert.

� Hajr�! Vedd el! Tedd el! Nekem nem kell.

� Nem fogsz meg�lni? � k�rdezte Barjazid �multan.

� Mi�rt, tal�n a b�r�d vagyok? Ha m�g egyszer haszn�lni mered rajtam ezt a masin�t, akkor biztosan v�gzek veled. Egy�bk�nt nem. Nem vagyok gyilkos. �gy is b�n�s a lelkem. Mellesleg sz�ks�gem van r�d, ha vissza akarok jutni Tolaghaiba, elfelejtetted?

� Persze. Persze. � Barjazidot l�that�an teljesen elk�pesztette ez a k�ny�r�letess�g.

� Mi�rt akarn�lak meg�lni? � k�rdezte Dekkeret.

� Mert behatoltam az elm�dbe� belekont�rkodtam az �lmaidba�

� Igen.

� �letvesz�lyes helyzetbe sodortalak a sivatagban.

� Igen, err�l se feledkezz�nk meg.

� �s m�gsem v�gysz bossz�ra?

Dekkeret nemet intett.

� Arc�tlanul sokat engedt�l meg magadnak velem szemben, a lelkemmel szemben, �s ez nagyon feld�h�tett. De a harag elm�lt. Nem foglak megb�ntetni. K�t�tt�nk egy meg�llapod�st, �s te mindent megtett�l, amit kifizettem. �s hidd el, ez a masina is hasznos volt nekem. � K�zelebb hajolt Barjazidhoz, �s halk, nagyon komoly hangon folytatta. � K�ts�gekkel eltelve, zavartan �s hatalmas b�ntudattal �rkeztem Suvraelbe, �s a testem sanyargat�s�val akartam megtisztulni. Ez ostobas�g volt. A fizikai szenved�s k�nyelmetlen a testnek, �s megac�lozza az akaratot, de nem sokat tehet a szellemi sebekkel. T�led meg a kis masin�dt�l valami eg�szen m�st kaptam. Megk�nozt�l az �lmaimban, �s t�kr�t tartott�l a lelkem el�, hogy tiszt�n l�ssam magamat. Mennyit l�tt�l val�j�ban az utols� �lmomb�l, Barjazid?

� Egy erd�ben volt�l� �szakon�

� Igen.

� Vad�szt�l. Az egyik t�rsadat megsebes�tette egy �llat, igaz? �gy t�rt�nt?

� Folytasd.

� Te pedig nem foglalkozt�l vele. Hajtottad tov�bb a zs�km�nyt. Ut�na, amikor visszament�l hozz�, m�r k�s� volt, �s magadat okoltad a hal�l��rt. Hatalmas b�ntudatot �reztem benned. �that� er�vel �radt bel�led.

� Igen � mondta Dekkeret. � �s am�g �lek, ez a b�ntudat velem lesz. De most m�r semmit sem tehetek a vad�sz�rt, nem igaz? � D�bbenetes nyugalom �radt v�gig rajta. Nem igaz�n �rtette, mi t�rt�nt, csak azt tudta, hogy �lm�ban v�gre szemben�zett azzal, ami az �szaki vadonban t�rt�nt, szembes�lt azzal, mit tett �s mit nem tett, �s szavakkal megfogalmazhatatlan m�don meg�rtette, milyen haszontalan eg�sz �let�ben gy�t�rni mag�t a figyelmetlens�gb�l �s �rz�ketlen ostobas�gb�l bek�vetkezett esem�nyek miatt. Elj�tt a pillanat, amikor fel kell hagynia az �nv�ddal, �s norm�lisan kell folytatnia az �let�t. A feloldoz�s folyamata megkezd�d�tt. Az�rt j�tt Suvraelre, hogy kipurg�lja a lelk�t, �s valahogyan sikerrel j�rt. Ez�rt pedig Barjazidnak tartozott h�l�val. Az emberk�hez fordult, �s azt mondta:

� Tal�n megmenthettem volna, tal�n nem. De a gondolataim m�shol j�rtak �s ostobas�gomban mag�ra hagytam a zs�km�ny miatt. Viszont az �r�k�s b�ntudat sem a vezekl�s megfelel� m�dja, igaz, Barjazid? Aki halott, az is marad. Nekem pedig az �l�ket kell szolg�lnom. Gyer�nk, ford�tsd meg a lebeg�t, �s induljunk vissza Tolaghai fel�.

� �s mi lesz a megb�zat�soddal? Mi lesz Ghyzyn Korral?

� Az eg�sz k�ldet�s ostobas�g. Kit �rdekel a h�sexport hi�nya �s a kereskedelmi m�rleg? Ezek a probl�m�k m�r r�gen megold�dtak. Vigy�l Tolaghaiba.

� �s ut�na?

� Ut�na velem j�ssz a Kast�ly-hegyre. �s a Napkir�ly sz�ne el�tt fogod bemutatni a j�t�kszeredet.

� Nem! � ki�ltotta Barjazid iszonyodva. Dekkeret most el�sz�r l�tta �szint�n r�m�ltnek. � K�ny�r�gve k�rlek�

� Ap�m? � sz�lalt meg Dinitak.

A d�li f�ny�radatban �gy t�nt, mintha maga a fi� is �les f�nnyel izzana. Az arc�n vad, �d�z b�szkes�g ragyogott.

� Ap�m, menj�l vele a Kast�ly-hegyre. Mutasd meg az urainak, mi minden�nk van nek�nk itt.

Barjazid megnedves�tette az ajk�t.

� F�lek, hogy�

� Ne f�lj semmit�l. Most j�tt el a mi id�nk!

Dekkeret az ap�r�l a fi�ra n�zett, a hirtelen f�l�nk �s �sszet�p�r�d�tt �regemberr�l a teljesen megv�ltozott, ragyog� fi�ra. �rezte, hogy t�rt�nelmi l�pt�k� esem�nyek t�rt�nnek �ppen, roppant er�k mozdulnak �s teremtenek �j egy�tt�ll�st, �j egyens�lyt. Mindebb�l alig fogott fel valamit, csak azt tudta, hogy a sorsa valamik�ppen �sszefon�dott ezekkel a sivatagi emberekkel; �s a kapocs k�z�tt�k Barjazid �lommasin�ja.

� Mit t�rt�nik velem a Kast�ly-hegyen? � k�rdezte Barjazid f�tyolos hangon.

� Fogalmam sincsen � v�laszolta Dekkeret. � Tal�n lev�gj�k a fejedet �s Lord Stiamot Torny�ra t�zik. Vagy Majipoor valamelyik Hatalmass�ga lesz bel�led. B�rmi megt�rt�nhet. Honnan tudhatn�m �ppen �n? � Hirtelen r�j�tt, hogy nem is �rdekli, mert teljesen k�z�ny�s Barjazid sorsa ir�nt. M�r haragudni sem tudott erre a girhes kis emberre, aki gyarl� m�don emberek elm�ivel j�tszadozott. Legink�bb kiss� perverz h�l�t �rzett ir�nta az�rt, ami�rt seg�tett megszabadulni a d�monait�l. � Az ilyen d�nt�sek a Napkir�ly kez�ben vannak. De egy biztos, a masin�ddal egy�tt velem j�ssz a Kast�ly-hegyre. Gyer�nk, ford�tsd meg azt a lebeg�t, �s ir�ny Tolaghai!

� M�g nappal van � motyogta Barjazid. � Ilyenkor a legpuszt�t�bb a h�s�g.

� Valahogy csak elviselj�k. Gyer�nk, indul�s, �s csipkedd magad! V�r r�nk egy haj� Tolaghaiban, �s van egy n� abban a v�rosban, akit m�g kihaj�z�s el�tt l�tni szeretn�k!

Ezek az esem�nyek t�rt�ntek h�t annak a f�rfi�nak az ifj�kor�ban, aki k�s�bb Lord Dekkeretk�nt �lt a Napkir�ly tr�nj�ra Prestimion pontifik�tusa idej�n. �s a Dinitak Barjazid nev� fi�b�l lett az els� olyan uralkod�, aki Suvraelb�l Majipoor �sszes szunnyad� elm�je f�l�tt gyakorolta a hatalm�t az �lmok Kir�lya n�ven.

Lord Valentine m�sodik tr�nra l�p�se �ta eltelt h�t �v, �s a hetedik esztend� v�ge fel� a Labirintusban elterjed a sz�besz�d, hogy hamarosan maga a Napkir�ly �rkezik l�togat�ba � �s a pletyka hallat�n Hissune pulzusa szapor�bban l�ktet, �s gyorsabban ver a sz�ve. L�tja vajon a Napkir�lyt? Eml�kszik m�g r� Lord Valentine? A Napkir�ly egyszer vette a f�rads�got, �s megh�vta a Kast�lyhegyre a m�sodik koron�z�sra; m�g most is biztosan gondol r� n�ha, meg�rizte eml�kei k�z�tt azt a fi�t, aki�

Val�sz�n�leg nem, gondolja v�g�l. Izgatotts�ga al�bbhagy, nyugodt, racion�lis �nje visszaszerzi az uralmat a teste f�l�tt. Ha egy�ltal�n siker�l megpillantania az idel�togat� Lord Valentine-t, az m�r �nmag�ban rendk�v�li esem�ny, �s ha Lord Valentine tudn�, kicsoda is �, az val�s�gos csod�nak sz�m�tana. Legval�sz�n�bb azonban, hogy a Napkir�ly csak fut� l�togat�st tesz a Labirintusban, �s a Pontifex miniszterein k�v�l senki m�ssal nem tal�lkozik. Azt suttogj�k, egy Alaisor fel� tart�, hatalmas k�rutaz�son vesz r�szt, onnan a Szigetre megy, ahol tal�lkozik �desanyj�val, �s egy ilyen �t sor�n k�telez� meg�llni egy id�re a Labirintusban is. Azonban Hissune tudja, mennyire nem kedvelik ezeket a l�togat�sokat a Napkir�lyok, mivel aggaszt� m�don mindig leend� lakhely�ket juttatja esz�kbe, amit majd akkor kell elfoglalniuk, ha uralkod�suk k�vetkez� szakasz�ba l�pnek. Azt is tudja, hogy Tyeveras Pontifex nem t�bb egy k�s�rteties, ink�bb halott, mint �l� kreat�r�n�l, aki �letfenntart� rendszereinek kagyl�j�ban �lve m�r teljesen elveszett �tl�thatatlan �lmai k�z�tt, �s k�ptelen �rtelmesen, emberi m�don kommunik�lni: teh�t ink�bb szimb�lum, mint ember. M�r �vek �ta a s�rban lenne a helye, de fenntartj�k �let�t, hogy ezzel is meghosszabb�ts�k Lord Valentine uralkod�s�t. Ez megfelel Lord Valentine-nak, �s k�ts�gtelen�l eg�sz Majipoornak is, gondolja Hissune, de az �reg Tyeverasnak m�r nem annyira. De ezekhez a dolgokhoz semmi k�ze. Visszat�r a L�lekt�rol�hoz, de k�zben m�g mindig a Napkir�ly l�togat�s�n t�preng lust�n. Ugyanolyan lust�n ny�l a k�vetkez� kapszul��rt, ami egy ni-moyai polg�r felv�tel�t tartalmazza, �s annyira nem �g�retes a kezdete, hogy m�skor biztosan visszadobn�, de most sz�vesen bepillantana a m�sik kontinens egyik nagyv�ros�nak az �let�be. Ni-moya kedv��rt �t�li egy egyszer� boltos �let�t� �s hamarosan m�r nem is b�nja d�nt�s�t.

Inyanna �desanyja eg�sz �let�ben keresked� volt Velathysban, ak�rcsak az � anyja, �s lassan �gy t�nt, hogy ez lesz Inyanna sorsa is. Val�sz�n�leg sem az anyj�t, sem a nagyanyj�t nem zavarta k�l�n�sebben ez az �let, de Inyanna sz�m�ra, aki m�r tizenkilenc �ves, hajadon bolttulajdonos, ez az �zlet nem jelentett t�bbet egy nyomaszt� tehern�l � egy p�pot a h�t�n, elviselhetetlen k�nyszert. Gyakran esz�be jutott, hogy eladja az eg�szet, azt�n valamelyik t�volabbi v�rosban, Piliplokban, Pidruidban vagy �ppen a hatalmas, messzi �szakon fekv� Ni-moy�ban � ami a pletyk�k szerint minden utaz� k�pzelet�t meghalad�an gy�ny�r� v�ros � pr�b�l szerencs�t.

De �ppen holtszezon volt, �ppen hogy ment az �zlet, �s egy leend� v�s�rl� sem t�nt fel a l�t�hat�ron. Ezenk�v�l ez a hely m�r gener�ci�k �ta csal�dja �let�nek k�zpontj�t jelentette, ez�rt nem lett volna k�nny� egyszer�en csak otthagyni az eg�szet, b�rmennyire gy�l�letesnek t�nt sz�m�ra. �gy h�t tov�bbra is minden reggel hajnalban kelt, kil�pett az apr�, macskak�ves teraszra, ahol megm�rt�zott az es�v�zzel teli, f�rd�sre sz�nt k�k�dban, azt�n fel�lt�z�tt, reggelire sz�r�tott halat evett, �s bort ivott hozz�, ut�na leballagott a l�pcs�n, �s kinyitotta boltot. Egyszer� holmikat �rult � v�g kelm�ket, a d�li parton k�sz�tett agyaged�nyeket, f�szerrel teli hord�kat, sz�r�tott gy�m�lcs�t, bort kancs�sz�mra, �les narabali k�seket, dr�ga tengeris�rk�ny-h�st vastag t�bl�kban, Til-omonban gy�rtott csillog�, �zl�ses l�mp�kat �s m�g sok hasonl� dolgot. Velathysban m�g rengeteg ilyen bolt akadt; egyik sem ment igaz�n j�l. Anyja hal�la �ta Inyanna k�sz�tette el a k�nyvel�st, �ll�totta �ssze a lelt�rt, s�p�rte fel a padl�t, porolta le a polcokat, t�lt�tte ki a hivatalos pap�rokat �s az enged�lyeket, �s k�zben m�lys�gesen beleunt az eg�szbe. De milyen m�s lehet�s�geket k�n�lt neki az �let? Csak egy jelent�ktelen l�ny volt, aki egy jelent�ktelen, hegyekkel k�r�lvett, es��ztatta v�rosban �lt, �s nem igaz�n v�rta, hogy a k�vetkez� hatvan-hetven �vben a dolgok jelenlegi �llapot�ban b�rmilyen v�ltoz�s t�rt�nne.

Kev�s ember v�s�rolt n�la. Velathys ezen negyed�t az �vtizedek alatt hjortok �s lumenek n�pes�tett�k be � meg j� sok metamorf, hiszen Piurifayne, a metamorf tartom�ny r�gt�n a hegyeken t�l, �szaki ir�nyban fek�dt, �s az alakv�lt�k t�rzs�nek sz�mos tagja besziv�rgott Velathysba. Inyanna mindegyik�ket teljes term�szetess�ggel kezelte, m�g a legt�bb ember �ltal nem t�lzottan kedvelt metamorfokat is. Viszont nem sokszor tal�lkozott emberekkel, �s ez volt egyetlen dolog, ami nem tetszett neki a vev�k�r�ben, mert �gy alig tal�lt mag�nak szeret�t, vagy olyasvalakit, akivel sz�vesen egy�tt �lt volna, pedig karcs�, szemreval�, magas, �gyes, majdhogynem fi�s teremt�s volt, g�nd�r, v�r�s hajjal �s meglep�en z�ld szemekkel. Nagym�rt�kben megk�nny�tette volna a munk�t, ha akad valaki, akit t�rsk�nt maga mell� fogadhat a boltba. M�sr�szr�l pedig fel kellene �ldoznia a szabads�g�t, a j�v�j�r�l sz�tt tervekkel egy�tt � amikben elk�pzel�sei szerint � m�r r�gen nem velathysi keresked�k�nt dolgozik.

Egy napon, a d�lut�ni es�k ut�n, k�t idegen l�pett be a boltba. �r�k �ta �k voltak az els� v�s�rl�k. Egyik�k egy alacsony, vaskos, kerek fat�rzsre eml�keztet� f�rfi volt, m�sikuk pedig egy s�padt, �szt�v�r, ny�l�nk ember, aki csontos, sz�gletes, b�tyk�s arc�val ink�bb egy hegyvid�ki ragadoz�ra eml�keztetett. F�nyes narancssz�n v�llszalaggal d�sz�tett neh�z, feh�r tunik�t viseltek, ami �ll�t�lag nagy n�pszer�s�gnek �rvendett az �szaki v�rosokban. El�nk, megvet� pillant�ssal n�ztek k�r�l a boltban, mintha sokkal jobb min�s�g� kereskedelemhez szoktak volna.

� �n Inyanna Forlana? � sz�lalt meg az alacsonyabb.

� �n vagyok.

A f�rfi valami dokumentumot tanulm�nyozott.

� Forlana Hayorn l�nya, aki Hayorn Inyanna l�nya volt?

� R�lam van sz�. Megk�rdezhetem�

� V�gre! � ki�ltott fel a magasabbik � Milyen hossz�ra ny�lt ez a nyomoz�s! Ha tudn�, milyen r�g�ta kutatunk �n ut�n! Fel a foly� ment�n Khyntorig, azt�n k�rbe Dulornig, majd �t ezeken az �tkozott hegyeken� el�ll itt valaha is az es�?� ut�na h�zr�l h�zra, �zletr�l �zletre, kik�rdezt�k ezt, megk�rdezt�k azt�

� �s �n vagyok az, akit keresnek?

� Ha bizony�tani tudja a sz�rmaz�s�t, akkor igen.

Inyanna v�llat vont.

� Megvannak a feljegyz�sek. De mi dolguk �ppen velem?

� Ideje bemutatkoznunk � mondta az alacsonyabbik f�rfi. � Vezan Ormusnak h�vnak, � pedig a t�rsam, Steyg, �s Tyeveras Pontifex �m�lt�s�ga hivatalnokai vagyunk, a ni-moyai Hagyat�ki Irod�t�l. � Vezan Ormus paksam�t�nyi iratot hal�szott el� egy gazdagon d�sz�tett b�rersz�nyb�l, �s jelent�s�gteljesen rendezgetni kezdte a lapokat. � �desanyja �desanyj�nak a n�v�re egy bizonyos Saleen Inyanna volt, aki Kinniken pontifik�tus�nak huszonharmadik �v�ben, amikor is Lord Ossier uralkodott a Kast�ly-hegyen, letelepedett Ni-moya v�ros�ban, majd feles�g�l ment egy bizonyos Helmyot Gavoonhoz, a herceg harmadik unokatestv�r�hez.

Inyanna �res tekintettel b�mult.

� Sohasem hallottam ezekr�l az emberekr�l.

� Ez nem lep meg � mondta Steyg. � Mindez j� n�h�ny nemzed�kkel ezel�tt t�rt�nt. A csal�d k�t �ga pedig k�ts�gtelen�l nem igaz�n tartotta a kapcsolatot, f�leg, ha figyelembe vessz�k a t�vols�got �s a vagyoni k�l�nbs�geket.

� Nagyany�m soha nem besz�lt gazdag, ni-moyai rokonokr�l � mondta Inyanna.

Vezan Ormus k�h�g�tt, �s a pap�rjai k�z�tt kutatott.

� M�gis ez a helyzet. Helmyot Gavoonnak �s Saleen Inyann�nak h�rom gyermeke sz�letett, akik k�z�l a legid�sebb, egy l�ny �r�k�lte a csal�d birtokait. � fiatalon, egy vad�szbaleset sor�n hunyt el, �s a f�ldek egyetlen fi�ra, Gavoon Dilamayne-re sz�lltak, aki gyermektelen�l halt meg Tyeveras Pontifik�tus�nak tizedik �v�ben, ami teh�t, azt mondja, kilenc �vvel ezel�tt t�rt�nt. Az�ta a birtok �resen �ll, �s id�k�zben megkezd�d�tt a jogos �r�k�s�k felkutat�sa. H�rom �vvel ezel�tt �gy hat�roztak�

� Hogy �n vagyok az �r�k�s?

� Val�ban � mondta Steyg ny�jasan, �s ajk�t sz�les, csontos mosolyra h�zta.

Inyanna m�r egy ideje sejtette, hova fog kilyukadni ez a besz�lget�s, m�gis rettent�en megd�bbent. Remegett a l�ba, kisz�radt a sz�ja, hirtelen, �ntudatlan mozdulattal megr�nd�totta a karj�t, �s sikeresen �sszet�rt egy dr�ga alhanroeli v�z�t. Ett�l annyira zavarba j�tt, hogy gyorsan �sszeszedte mag�t, �s megsz�lalt:

� Mi az h�t, amit val�sz�n�leg �r�k�ltem?

� A Ni-moy�ban, a Zimr �szaki partj�n tal�lhat� Nissimorn-palota, h�rom k�l�nb�z� birtok a Steiche-v�lgyben, amit mind kiadtak b�rletbe �s �lland� bev�telt biztos�t � v�laszolta Steyg.

� Gratul�lunk � mondta Vezan Ormus.

� �n pedig �n�knek gratul�lok � v�laszolta Inyanna �, a lelem�nyess�g�k�rt. K�sz�n�m ezt a p�r csod�latos percet. Most pedig, hacsak nem akarnak venni valamit, k�rem, hagyjanak tov�bb k�nyvelni, mert �ppen esed�kes az ad�fizet�s, �s�

� �n igen szkeptikus � mondta Vezan Ormus � Ez �gy van rendj�n. Be�ll�tottunk ide egy fantasztikus t�rt�nettel, �s �n k�ptelen felfogni szavaink jelent�s�g�t. N�zze: Ni-moy�b�l j�tt�nk. Vajon elv�nszorogtunk volna Velathysig t�bb ezer m�rf�ld�n kereszt�l, csak az�rt, hogy cs�fot �zz�nk egy keresked�b�l? Itt van� � Sz�tter�tette a paksam�t�t, �s Inyanna fel� l�kte a lapokat, aki remeg� k�zzel kezdte vizsg�lgatni az oldalakat. Egy rajz a h�zr�l � k�pr�zatos! �, egy sor irat a rangokr�l, lesz�rmaz�s, v�g�l a Pontifex pecs�tj�vel ell�tott pap�ron az � neve� D�bbent, k�bult tekintettel pillantott fel.

� Most mi a teend�? � k�rdezte gyenge, reszket� hangon.

� A t�bbi elj�r�s egyszer� rutinfeladat � v�laszolta Steyg � Be kell adnia egy esk�t, miszerint �n val�ban Inyanna Forlana, al� kell �rnia p�r pap�rt, amelyek �rtelm�ben egyet�rt azzal, hogy miut�n birtokba vette a felsoroltakat, az eddig �sszegy�lt j�vedelemb�l be kell fizetnie a felszaporodott ad�kat, ezenk�v�l ki kell fizetnie a jogc�m �truh�z�s�hoz sz�ks�ges iktat�si d�jat, �s �gy tov�bb. Mindezt el tudjuk int�zni �nnek.

� Iktat�si d�jat?

� Mind�ssze p�r royal.

Inyanna csod�lkozva pillantott a f�rfira.

� Amit kifizethetek a birtokok felgy�lt j�vedelm�b�l?

� Sajnos, nem � mondta Vezan Ormus. � A p�nzt azel�tt kell kifizetni, miel�tt �truh�zt�k volna �nre a jogokat, �s term�szetesen addig nem f�rhet hozz� a j�vedelemhez, am�g erre nem jogosult, �gy�

� Zavar� formalit�s � mondta Steyg. � De ha a hossz� t�v� el�ny�ket n�zi, csup�n jelent�ktelen apr�s�g.

Mindent �sszevetve h�sz royalnyi illet�ket kellett fizetnie. Inyanna sz�m�ra ez hatalmas �sszeg volt, k�r�lbel�l az �sszes megtakar�tott p�nz�t jelentette. Azonban az iratok �ttanulm�nyoz�sa ut�n arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy csak a megm�velt f�ldek j�vedelme �vi kilencsz�z royalra r�g, �s emellett a birtokb�l m�g m�s m�don is profit�lhatott � ott a h�z �s a hozz� tartoz� dolgok, mint a b�rlet, bizonyos foly�parti ter�letek haszn�lati d�ja�

Vezan Ormus �s Steyg hatalmas seg�ts�get ny�jtottak a nyomtatv�nyok kit�lt�s�n�l. Inyanna kiakasztotta a Z�rva vagyunk t�bl�t, nem mintha ez b�rmit is v�ltoztatott volna az �zletmeneten ebben a lusta �vszakban, majd eg�sz d�lut�n a fenti kis �r�asztal�n�l gubbasztott a k�t f�rfival, akik egym�s ut�n tolt�k el� az al��rand� pap�rokat, amiket azt�n a hat�sosan mutat� pontifexi pecs�tekkel l�ttak el. Ut�na elvitte �ket �nnepelni a hegy alj�ban �ll� fogad�ba, ahol a vend�gei voltak n�h�ny kancs� borra. Steyg ragaszkodott hozz�, hogy � v�lasszon el�sz�r, �s Inyanna kez�t f�lretolva kicsengetett egy f�lkoron�st egy kancs� pidruidi min�s�gi p�lmabor�rt. Inyanna el�sz�r a leveg��rt kapkodott ekkora pazarl�s l�tt�n � �ltal�ban egyszer�bb italokat szokott inni �, azt�n esz�be jutott, hogy gazdag ember lett bel�le, �s amikor ki�r�lt a kors�, saj�t maga rendelt egy �jabbat. A fogad� t�mve volt, nagyobbr�szt hjortok meg p�r ghayrog alkotta a vend�gsereget, �s az �szaki hivatalnokok l�that�an k�nyelmetlen�l �rezt�k magukat ennyi nem-ember k�z�tt, n�ha komoran az orrukra szor�tott�k a kez�ket, mintha az idegen testek szaga ellen akarn�nak v�dekezni. Inyanna, hogy megnyugtassa �ket, �jra meg �jra biztos�totta mindkett�j�ket, milyen h�l�s, ami�rt v�llalt�k a f�radalmakat, m�g meg nem tal�lt�k velathysi visszavonults�g�ban.

� De hiszen ez a munk�nk! � tiltakozott Vezan Ormus. � Ezen a vil�gon mindannyian azzal szolg�ljuk a Hatalmakat, hogy elj�tsszuk a szerep�nket a mindennapi �let bonyolult jeleneteiben. A f�ld parlagon hevert, azt a nagy h�zat nem lakta senki, a jogos �r�k�st senki sem ismerte. Az igazs�g megk�veteli, hogy az eff�le m�lt�nytalans�gokat orvosolj�k. Mi pedig azok vagyunk, akikre ez a feladat h�rul.

� Nem sz�m�t � mondta a bort�l kipirult Inyanna, �s majdhogynem kokett�l� m�don k�zelebb hajolt a k�t f�rfihoz. � Rengeteget f�radoztak az �rdekemben, ami�rt �r�kk� az ad�suk maradok. Rendelhetek m�g egy kancs�val?

M�r r�gen bes�t�tedett, mire elhagyt�k a fogad�t. Csak a k�t hold vil�g�tott, �s a v�rost �vez� hegyek t�voli karmai fekete, csipk�zett j�goszlopoknak t�ntek a fagyos dereng�sben. Inyanna a sz�ll�sukra, a Dekkeret t�rre k�s�rte l�togat�it, �s a bor k�bulat�ban majdnem beh�vatta mag�t �jszak�ra. Azonban a m�sik kett� l�that�an nem v�gyott ilyesmire, tal�n kiss� m�g �vatosabb� is tette �ket a lehet�s�g, �gy Inyann�t v�g�l gyakorlott m�don, egyszer�en hazak�ldt�k az ajtajuk el�l. Kicsit bizonytalan l�ptekkel araszolt felfel� a lejt�n a h�z�ig, azt�n m�g sok�ig szell�ztette a fej�t a teraszon. L�ktetett a hal�nt�ka. T�l sok volt a bor, a besz�d, a meglep� �jdons�g! K�r�lpillantott a v�roson � rengeteg d�szes vakolat�, zsindelytet�s �p�lettel zs�folt utca emelkedett ki a ki�bl�s�d� Velathysi-medenc�b�l, k�zt�k z�tonyokk�nt felbukkant p�r lerongyol�dott park, n�h�ny t�r �s palota, a keleti gerincen a herceg d�ledez� kast�lya ny�jt�zott, gy�r�k�nt k�gy�zott a v�ros k�r�l a f��t, r�gt�n m�g�tte pedig a nyomaszt�, g�g�s hegyek tornyosultak, oldalukon ny�lt sebekk�nt t�tongtak a m�rv�nyb�ny�k. �g veletek! Se nem undor�t�, se nem szeretetrem�lt� egy hely, gondolta, csak egyszer�, unalmas, csendes, hideg �s nedves telep�l�s, egy vid�kies kontinens vid�kies, a min�s�gi m�rv�nyr�l �s tehets�ges k�m�veseir�l h�res v�rosa. M�r belenyugodott, hogy itt kell le�lnie az eg�sz �let�t. De most, amikor ez a csod�latos esem�ny teljesen felforgatta az �let�t, m�g tov�bbi p�r �ra gondolata is elviselhetetlennek t�nt, hiszen v�rt r� a ragyog� Ni-moya, �, Ni-moya, Ni-moya!

Nyugtalanul aludt. Reggel a bank m�g�tt, a jegyz� irod�j�ban tal�lkozott Vezan Ormussal �s Steyggel, �s �tadott nekik egy kopott, nagyobbr�szt r�gi royalokkal (n�h�nyon Kinniken, Thimin �s Ossier arck�pe szerepelt, egy t�bb sz�z �ves �rm�t pedig m�g a nagy Confalume idej�n vertek) teli zs�kocsk�t. �k egy egyszer� pap�rlapot, egy �tv�teli elismerv�nyt adtak cser�be, ami igazolta a h�sz royal iktat�si d�j kifizet�s�t. Megmagyar�zt�k neki, hogy a t�bbi dokumentumot magukkal kell vinni�k �rv�nyes�ttetni �s ellenjegyezni. Miut�n az �gyletet lebonyol�tott�k, mindent elk�ldenek neki, �s v�gre elindulhat Ni-moy�ba jogos tulajdon��rt.

� Amikor bek�lt�ztem a birtokaimra � mondta nekik nagylelk�en �, mindketten a vend�geim egy egy h�napig tart� vad�szatra �s mulats�gra.

� �, ez lehetetlen � v�laszolta Vezan Ormus l�gyan. � A magunkfajt�k sz�m�ra igaz�n nem lenne hely�nval�, ha a Nissimorn-palota �rn�j�vel k�z�sk�dn�nk. Azonban meg�rtj�k az �rz�seit, �s h�l�sak vagyunk a gesztus�rt.

Inyanna megh�vta �ket eb�delni. Sajnos folytatniuk kell �tjukat, v�laszolta Steyg. M�s �r�k�s�kkel is fel kell venni�k a kapcsolatot, �r�k�s�d�si elj�r�sokat kell lefolytatni Narabalban, Til-omonban �s Pidruidban; m�g sok h�nap fog eltelni, mire viszontl�thatj�k asszonyaikat �s ni-moyai otthonukat. �s ez azt jelenti, k�rdezte a hirtelen elcs�ggedt Inyanna, hogy semmi sem t�rt�nik az �gy�ben am�g be nem fejezik k�r�tjukat?

� Dehogyisnem � mondta Steyg. � A pap�rokat k�zvetlen fut�rszolg�lattal m�r ma �jjel elk�ldj�k Ni-moy�ba. Az elj�r�s olyan hamar megkezd�dik, amilyen hamar csak lehet. �, mennyi is� tal�n h�t, esetleg kilenc h�ten bel�l megkapja irod�nk �rtes�t�s�t.

Inyanna elk�s�rte �ket a sz�llod�jukig, megv�rta, m�g �sszecsomagolnak, v�gign�zte, amint bek�sz�l�dnak a lebeg�j�kbe, �s m�g sok�ig �llt az utc�n, �s a d�lnyugati partra vezet� f��t fel� integetett. Ut�na �jra kinyitott. D�lut�n k�t vev� l�togatott be a boltba, egyik�k sz�get v�s�rolt nyolc r�z�rt, a m�sik pedig h�romm�ternyi hamis szat�nsz�vetet k�rt; egy m�ter hatvan r�zbe ker�lt, teh�t mindezt �sszevetve az eg�sz napos forgalom k�t koron�n�l is kevesebbet tett ki, de ez most m�r nem sz�m�tott. Hamarosan gazdag ember lesz.

Eltelt egy h�nap, �s Ni-moy�b�l semmilyen h�r nem �rkezett. Azt�n v�get �rt a m�sodik h�nap is, de m�g mindig semmi.

Inyann�t a rem�nytelens�g, a lemond�s t�relme b�rta tizenkilenc �vig Velathysban marasztalni. De mostanra, amikor hatalmas v�ltoz�sok el�tt �llt, elfogyott ez a t�relem. J�tt-ment, fel-al� j�rk�lt, a napt�rban jegyezgetett. A j�form�n naponta es�vel �ztatott ny�r v�get �rt, �s megkezd�d�tt a sz�raz, cs�p�s �sz, amikor a levelek l�ngsz�n�v� v�r�s�dtek a hegyek l�b�n�l. Egy sz� sem �rkezett. Meg�rkeztek a t�li zivatarok, a Zimr v�lgy�b�l p�r�s leveg� sodr�dott d�l fel� a metamorf ter�letek felett, azt�n �sszecsapott a metsz� hegyi szelekkel. A Gong�rok legmagasabb gerinc�n szakadt a h�, �s Velathys utc�it el�nt�tt�k a s�rpatakok. Egy sz�, annyi sem �rkezett Ni-moy�b�l, �s Inyanna lelk�ben f�lelem keveredett bossz�s�ggal, amikor a kifizetett h�sz royalj�ra gondolt. Mag�nyosan �nnepelte huszadik sz�let�snapj�t, keser� hangulatban kortyolta a savany� bort, �s arr�l �br�ndozott, milyen lenne a Nissimorn-palota bev�teleit sz�molgatni. Mi tart ennyi ideig? Vezan Ormus �s Steyg minden k�ts�get kiz�r�an elk�ldt�k az iratokat a Pontifex irod�j�ba � de az�ta biztosan valamelyik �r�asztalon porosodnak, mik�zben �r�k�lt birtokait felveri a gaz.

T�lnap est�j�n Inyanna �gy hat�rozott, Ni-moy�ba utazik �s szem�lyesen veszi k�zbe az �gyet.

Az utaz�s minden bizonnyal nem olcs� mulats�g, � pedig m�r elk�lt�tte a megtakar�tott p�nz�t. P�nzkeres�s c�lj�b�l z�logba adta a boltj�t egy hjort csal�dnak. T�z royalt fizettek ez�rt; a r�szesed�s�ket majd a rakt�rk�szlet ki�rus�t�s�val szerzik meg. Ha m�g a visszat�r�se el�tt kifizetik az eg�sz ad�ss�gukat, ut�na saj�t szak�llukra vezetik a boltot, neki pedig egy bizonyos d�jat biztos�tanak majd. Ez a szerz�d�s el�gg� a hjortoknak kedvezett, de Inyann�t ez nem �rdekelte. Nagyon j�l tudta, b�r senkinek sem mondta, hogy soha t�bbet nem l�tja sem az �zletet, sem a hjortokat, sem Velathyst, de megszerezte a p�nzt a ni-moyai utaz�sra, �s ez sz�m�tott egyed�l.

Nem �g�rkezett r�vid kalandnak. A legegyenesebb �t Velathys �s Ni-moya k�z�tt Piurifayne tartom�nyon, a metamorfok ter�let�n vezetett kereszt�l, ennek nekiv�gni pedig el�gg� vesz�lyes �s meggondolatlan cselekedet lett volna. Ehelyett hatalmas ker�l�t kellene tennie, el�sz�r nyugat fel�, a Stiamot-h�g�n kereszt�l, azt�n fel, a jobboldalr�l elk�peszt�, m�rf�ldnyi magas fallal, fel, a Dulorn-hasad�knak nevezett sz�les v�lgyben, amit jobbr�l hihetetlen, m�rf�ld magas fal, a Velathysi-lejt� hat�rolt. �s ha v�gre el�rte Dulorn v�ros�t, m�g mindig �t kellene v�gnia a f�l Zimroelen, sz�razon �s v�zen, hogy v�gre meg�rkezzen Ni-moy�ba. Azonban Inyanna ezt az utat rettent� hossz�s�ga ellen�re �rdekes, dics�s�ges kalandk�nt fogta fel. M�g sohasem j�rt m�shol, lesz�m�tva, amikor t�z�ves kor�ban az anyja, kihaszn�lva a szokatlanul j�l j�vedelmez� t�li id�szakot, a d�li Gong�rok forr� vid�k�re k�ldte egy h�napra. Hab�r l�tott k�peket m�s v�rosokr�l, azok t�voli, val�sz�n�tlen helyeknek t�ntek a szem�ben, mintha eg�szen m�s vil�gok lenn�nek. Anyja egyszer j�rt a tengerparti Til-omonban, amir�l azt mes�lte, hogy ott aranyl� borsz�nben ragyog a nap, �s �r�kk� ny�r van. Nagyanyja Narabalig jutott, ahol mindent beburkolt a nedves, fojtogat�, tr�pusi leveg�. De m�s helyek � Pidruid, Piliplok, Dulorn, Ni-moya �s a t�bbi � egyszer�en csak nevek voltak a sz�m�ra, �s az �ce�n fogalma majdnem meghaladta a k�pzel�erej�t; azt pedig, hogy az �ce�non t�l egy m�sik kontinens ter�l el, teljess�ggel k�ptelen elhinni � t�zszer annyi v�ros, mint Zimroelen, a sivatag alatt a rejt�lyes b�v�hely, a Labirintus, ahol a Pontifex �l, �s egy harminc m�rf�ld magas hegy, ahol a Napkir�ly uralkodik udvartart�s�val. Ha ilyesmire gondolt, mindig elszorult a torka, �s z�gott a f�le. A f�lelmetes, �rthetetlen Majipoor t�l gig�szi volt ahhoz, hogy az elm�je egyszerre befogadja, de m�rf�ldr�l m�rf�ldre �zlelgetni is csod�latosnak t�nt olyasvalaki sz�m�ra, aki mind�ssze egyszer l�pte �t Velathys hat�r�t.

�gy azt�n Inyanna leny�g�zve figyelte, hogyan v�ltozik a leveg� min�s�ge, mik�zben a hatalmas sz�ll�t�lebeg� �tvitorl�zott a h�g� felett, �s a hegyekt�l nyugatra fekv� alf�ld fel� vette az ir�nyt. Itt m�g mindig t�l volt � ami r�vid nappalokat, meg s�padt, z�ldes napf�nyt jelentett �, de emellett l�gyan simogatott a t�l metsz� hideg�t n�lk�l�z�, kellemesen cs�p�s illat� sz�l. Meglepve l�tta, hogy errefel� t�m�r, morzsol�d�, szivacsos a f�ld � r�ad�sul helyenk�nt m�rf�ldeken kereszt�l �l�nkv�r�s sz�nben pomp�zott �, ami nem is hasonl�tott az otthon megismert szikl�s, csillog� talajhoz. A vastag level�, f�nyl� n�v�nyek is k�l�nb�ztek a megszokott�l, m�s tollazat� madarak repkedtek a j�rm� k�r�l, a f�utat szeg�lyez� v�rosok pedig leveg�sek �s nyitottak voltak. Mennyire nem hasonl�tott a sz�rke, zs�folt Velathys ezekre a mez�gazdas�gb�l �l�, szemtelen�l, de fant�ziad�san feld�sz�tett, f�nyes foltokban s�rg�ra, k�kre �s v�r�sre festett h�zacsk�kb�l �ll� telep�l�sekre! Sz�rnyen hi�nyoztak a minden oldalr�l tornyosul� hegyek, hiszen Velathys a Gong�rok gy�r�j�ben fek�dt, de most a hegys�g �s a t�voli tengerpart k�z�tt elter�l� sz�les, lehangol� fenns�kon utazott. Ha nyugat fel� pillantott, majdhogynem ijeszt�en messzire ell�tott ezen a hat�rtalan, v�gtelenbe lez�dul� s�ks�gon. A m�sik oldal�n emelkedett a Velathysi-lejt�, a hegyl�nc k�ls� r�sze, de ez az egyszer�, t�m�r, zord, v�g n�lk�l �szak fel� tart� fal, amit csak n�ha szak�tott meg egy-egy mag�nyos cs�cs, szint�n el�gg� h�tborzongat� l�tv�nyt ny�jtott. A t�j ism�t alaposan megv�ltozott, amikor v�gre maguk m�g�tt hagyt�k a Lejt�t, �s �szaki ir�nyba, a Dulorn-hasad�k fels� r�sze fel� folytatt�k az utat. A lank�san h�mp�lyg� dombok d�rlepte hull�moknak t�ntek, hiszen ez az �ri�si, m�lyen fekv� v�lgy gazdag gipszben. A k�veknek h�tborzongat�, titokzatos, fagyos f�nnyel ragyog�, p�kh�l�szer� mint�zatuk volt. Az iskol�ban azt tan�tott�k, hogy az eg�sz Dulornt ebb�l az �sv�nyb�l �p�tett�k, m�g k�peket is mutattak a napf�nyben hideg t�zzel �g� tornyokr�l, �rk�dokr�l, krist�ly homlokzatokr�l. Ezeket Inyanna m�g a V�n F�ldr�l, az emberis�g �ll�t�lagos b�lcs�j�r�l sz�l� t�rt�netekn�l is hihetetlenebbnek tartotta. �s m�gis, a t�lut� egyik napj�n azon kapta mag�t, hogy val�ban Dulorn k�lv�rosait b�mulja megig�zve, mert a t�rt�netek t�nyleg nem a fant�zia sz�lem�nyei voltak. Dulornt minden k�pzelet�t fel�lm�l�an gy�ny�r�nek �s k�l�n�snek tal�lta. �gy t�nt, mintha valami saj�t, bels� f�nyess�g ragyogn� be, m�g ek�zben a magas, barokk �p�letek miri�d kisz�gell�s�n �s csiszolt fel�let�n megt�rt, visszat�kr�z�tt, szil�nkokra z�zott napf�ny is csillog� zuhatagk�nt csorgott v�gig az utc�kon.

Ilyen h�t egy igazi v�ros! Velathys csak egy egyszer� porf�szek lehet mellette, gondolta. Ak�r egy h�napig, egy �vig, egy �r�kk�val�s�gig k�pes lett volna itt maradni� �s csak azzal t�lten� az idej�t, hogy fel-al� s�t�l az utc�kon, a tornyokat �s a hidakat b�mulja, bekukkant a dr�ga port�k�kt�l ragyog�, saj�t kis boltj�t�l annyira k�l�nb�z� �zletekbe. A c�ltudatosan s�t�lgat�, egy egyszer� hegyvid�ki teremt�s sz�m�ra ismeretlen foglakoz�sokat �z� k�gy�arc� emberek hord�i (ez egy ghayrog v�ros volt, ahol a t�bbi faj jelent�ktelen sz�mban k�pviseltette mag�t)� a Dulorn h�rneves �r�k�s Cirkusz�t rekl�moz� ragyog� hirdetm�nyek� az eleg�ns �ttermek, hotelek �s parkok� mindezek l�tt�n Inyanna teljesen elzsibbadt az �mulatt�l. Ennek a v�rosnak Majipooron biztosan nem akad p�rja! M�gis azt mondt�k, hogy Ni-moya enn�l is nagyobb, de a Kast�lyhegyen tal�lhat� Stee mindkett�t fel�lm�lja, de ott van m�g a h�res Piliplok is, meg Alaisor kik�t�v�rosa, meg� annyi, de annyi!

Mind�ssze f�l napot t�lthetett Dulornban, am�g kisz�lltak az utasok, �s a lebeg� felk�sz�lt az �t k�vetkez� szakasz�ra. Ez term�szetesen semmire sem elegend�. Egy nappal k�s�bb, amikor m�r kelet fel� tartottak a Dulorn �s Mazadone k�z�tt elter�l� erd�kben, m�r abban sem volt biztos, hogy nem �lmodta-e az eg�szet.

Naponta �j csod�kat l�tott � olyan helyeket, ahol lil�n izzott a leveg�, hegynyi f�kat, �nekl� p�fr�nybokrokat. Azt�n unalmas, egym�st�l megk�l�nb�ztethetetlen v�rosok sora k�vetkezett, Cynthion, Mazadone, Thagobar, �s m�g sz�mos m�s. Utasok �rkeztek �s t�voztak, k�r�lbel�l kilencsz�z m�rf�ldenk�nt lev�ltott�k a vezet�ket, egyed�l Inyanna, a vil�gl�t� vid�ki kisl�ny folytatta az �tj�t rend�letlen�l. A v�gtelenbe ny�jt�z� lap�ly l�tv�ny�t�l lassan �veges lett a szeme, �s ki�resedett az agya. R�vid ideig l�thatott p�r gejz�rt, forr�n bugybor�kol� tavakat �s a h�forr�sok m�s csod�it; Khyntorban, a kontinens k�zep�nek legnagyobb v�ros�ban sz�llt fel a Ni-moy�ba tart� haj�ra. Ide z�dult le �szaknyugatr�l a tengernyi m�ret� Zimr foly�, ami akkora volt, hogy belef�radt a szem, m�g az egyik partr�l a m�sikra pillantott. Inyanna eddig csak keskeny, sebes foly�s� hegyi patakokat l�tott Velathysban. Eddigi �lm�nyei nem k�sz�tett�k fel erre a Zimr nev�, kanyarg�, hatalmas, s�t�t viz� sz�rnyetegre.

Inyanna hetekig haj�zott ennek a sz�rnyetegnek a mellkas�n, �s sorban maga m�g�tt hagyta Verfet, Stroynt, Lagomandin�t meg m�g �tven m�sik v�rost, amelyek nevei sz�m�ra nem jelentettek t�bbet kimondhatatlan z�rejekn�l. A haj� lett az � vil�ga. A Zimr v�lgy�ben kellemesek voltak az �vszakok, �gy k�nnyen elvesz�tette id��rz�k�t. �gy t�nt, tavasz van, b�r tudta, hogy csak ny�r lehet, r�ad�sul m�r k�s� ny�r, hiszen legal�bb f�l �v eltelt, mi�ta nekiv�gott ennek az utaz�snak. Tal�n soha nem �r c�lba; tal�n az a v�gzete, hogy egyik helyr�l a m�sikra sodr�djon, soha ne �rjen partot �s ne tapasztaljon semmit. Rendben van. Kezdett megfeledkezni saj�t mag�r�l. Van valahol egy �zlet, ami az �v� volt, van valahol egy birtok, ami az �v� lesz, valahol l�tezik egy Velathysb�l sz�rmaz�, Inyanna Forlana nev� l�ny, de mindezek egyszer�en beleolvadtak mag�ba a mozg�sba, mik�zben �tlebegett a v�gtelen Majipooron.

Azt�n egy nap m�r megint, tal�n a sz�zadik alkalommal �j v�ros t�nt fel a Zimr partj�n, �s hirtelen felpezsd�lt az �let a fed�lzeten, emberek rohantak a korl�thoz, �s a k�d�s messzes�get f�rk�szt�k. Inyanna hallotta a mormog�sukat, Ni-moya! Ni-moya!, tudta, hogy utaz�sa v�get �rt, v�ndorl�sa befejez�d�tt, �s v�gre meg�rkezett igazi otthon�ba, jogos �r�ks�g�be.

Volt annyi j�zan esze, hogy meg�rtse, annyi es�lye van felm�rni Ni-moy�t r�gt�n az els� napon, mint megsz�molni az �gen a csillagokat. A gigantikus Zimr mindk�t partj�n m�rf�ldek sz�zain kereszt�l ny�jt�z� metropolisz h�sszor nagyobb volt Velathysn�l, �s Inyanna gyan�ja szerint itt m�g annak is sz�ks�ge lehetett t�rk�pre, aki az eg�sz �let�t ezeken az utc�kon t�lt�tte. Remek! Megpr�b�lt ellen�llni a k�r�l�tte ny�zsg� groteszk szertelens�gnek, nehogy megijedjen vagy elkedvetlenedjen. L�p�sr�l l�p�sre fogja megh�d�tani ezt a nagyv�rost. Ezzel a nyugodt elhat�roz�ssal elkezd�d�tt az �talakul�sa igazi ni-moyaiv�.

Mindamellett az els� l�p�st m�g mindig meg kellett tennie. A cs�nak val�sz�n�leg a Zimr d�li partj�n horgonyzott. Inyanna megragadta egyik t�sk�j�t, szem�gyre vette a hatalmas v�zfel�letet � a Zimr itt n�h�ny nagyobb mell�kfoly�j�t is mag�ba olvasztotta �, de minden parton v�rosokat l�tott. Melyik Ni-moya? Merre lehetnek a pontifik�tus irod�i? Hogyan tal�lja meg a birtokait meg a h�z�t? A vil�g�t� jelz�sek a kompokhoz vezett�k, de ezeknek az �ti c�ljait Gimbeluvnak, Istmoynak, Strelainnak meg Panor�ma Promen�dnak h�vt�k. Ni-moyai komp nem akadt k�zt�k � hiszen ezek a helyek egy�ttesen alkott�k eg�sz Ni-moy�t.

� Elt�vedt�l? � k�rdezte egy �les, v�kony hang.

Inyanna megfordult, �s egy n�la k�t vagy h�rom �vvel fiatalabb, szurtos arc� l�nyt pillantott meg az egyik cs�nakban, akinek fonatokba fogott haja k�l�n�s levendulasz�nben pomp�zott. Inyanna vagy t�l b�szke, vagy t�l sz�gyenl�s volt � maga sem tudta eld�nteni �, mindenesetre ridegen megr�zta a fej�t, �s f�lren�zett. �rezte, hogy forr�n, v�r�sen �g az arca.

� A jegykiad� ablakok m�g�tt van egy nyilv�nos felvil�gos�t� iroda � mondta a l�ny, azt�n elt�nt a kompok k�z�tt h�mp�lyg� t�megben.

Inyanna k�vette a felvil�gos�t� mellett vezet� vonalat, v�g�l egy f�lk�hez �rt, ahol bedugta a fej�t a hajl�kony kapcsolatteremt� sisakba.

� Felvil�gos�t�s � mondta egy hang.

� Pontifexi Hivatal, Hagyat�ki Oszt�ly � mondta udvariasan.

� Ilyen nev� iroda nem szerepel a jegyz�kben.

Inyanna �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

� Akkor a Pontifexi Hivatal.

� Rodamaunt s�t�ny 853, Strelain.

Bizonytalanul, aggodalmasan vett egy kompjegyet Strelainig: egy korona �s h�sz r�z. Pontosan k�t royalja maradt, ami tal�n ha p�r h�tig el�g ezen a dr�ga helyen. �s azut�n? �n vagyok a Nissimorn-palota �r�k�se, suttogta mag�nak f�l�nyesen, azt�n felsz�llt a kompra. B�r azon meglehet�sen csod�lkozott, hogy az �r�k�s�d�si Hivatal c�me nem szerepelt a jegyz�kben.

D�lut�n k�zepe fel� j�rt az id�. A komp hangos k�rtsz�val, nyugodtan siklott le a s�ly�r�l. Inyanna �multan szorongott a korl�tn�l, �s leny�g�zve b�multa a t�voli parton emelked� v�rost. Minden �p�let egy lapos tetej�, ragyog�an feh�r toronynak t�nt, s ezek egy magass�gba emelkedtek az �szaki, vid�man z�ldell� dombokkal. Az als�bb fed�lzetek lej�rat�n�l egy oszlopra er�s�tett t�rk�p l�gott. Amennyire ki tudta venni, Strelain volt a v�ros k�zponti negyede, �ppen szemben a Nissimornnak nevezett kompkik�t�vel. A Pontifex hivatalnokai azt mondt�k, hogy a birtoka az �szaki parton van, ez�rt � hiszen biztosan az�rt h�vt�k Nissimorn-palot�nak, mert Nissimornnal �tellenben fek�dt � nyilv�nval�an Strelainr�l besz�ltek, tal�n az �szakkeleti, erd�s partszakaszr�l. Strelaint�l egy hidakkal �t�velt mell�kfoly� v�lasztotta el a nyugati Gimbelucot; keletre ny�jt�zott Istmoy; fent, d�len pedig a majdnem Zimr nagys�g� Steiche-foly� h�mp�lyg�tt, a v�rosok a partj�n pedig�

� El�sz�r j�rsz itt? � M�r megint a levendulahaj� l�ny sz�l�totta meg.

Inyanna idegesen mosolygott.

� Igen. Velathysb�l �rkeztem. Azt hiszem, el�gg� vid�kiesen festek.

� Mintha tartan�l t�lem.

� �n? T�led?

� Nem harapok. M�g �t sem verlek. Az �n nevem Liloyve. Tolvaj vagyok a Nagy Baz�rban.

� Azt mondtad, tolvaj?

� Ni-moy�ban ez elismert foglakoz�snak sz�m�t. Enged�ly�nk ugyan m�g nincsen, de nem is akad�lyoznak a munk�nkban, �s emellett saj�t hivatalos nyilv�ntart�sunk is van, mint az igazi c�heknek. �ppen Lagomandin�ban j�rtam, lopott �rut adtam el a nagyb�ty�mnak. T�l becs�letesnek tartod magadat hozz�m, vagy egyszer�en csak sz�gyenl�s vagy?

� Egyik sem � mondta Inyanna. � De m�r r�g�ta utazom egyed�l, �s azt hiszem, elszoktam az emberi besz�dt�l. � Ism�t mosolyt er�ltetett az arc�ra. � Val�ban tolvaj vagy?

� Igen. De nem a zsebmetsz�k k�z� tartozom. Annyira idegesnek t�nt�l! Egy�bk�nt hogy h�vnak?

� Inyanna Forlana.

� Tetszik a cseng�se. M�g soha nem tal�lkoztam egy Inyann�val sem. Eg�szen Velathyst�l utazt�l id�ig? Mi�rt?

� Be akarom jelenteni az ig�nyemet az �r�ks�gemre � v�laszolta Inyanna. � Arra a tulajdonra, ami nagyany�m n�v�r�nek az unok�j�� volt. Egy bizonyos Nissimorn-palot�r�l van sz�, az �szaki parton�

Liloyve kuncogni kezdett. El�sz�r megpr�b�lta elfojtani, de kiv�r�s�d�tt az arca, k�h�g�tt, azt�n a sz�ja el� kapta a kez�t, �s mintha r�zk�dott volna a nevet�st�l. Gyorsan er�t vett mag�n, �s arckifejez�se ink�bb gyeng�d sz�nalmat t�kr�z�tt.

� Bizony�ra a hercegi csal�dba tartozol� bocs�natodat kell k�rnem, ami�rt ilyen durv�n megzavartalak.

� A hercegi csal�dba? Nem, term�szetesen nem. Mi�rt�

� A Nissimorn-palota Calain birtok�ban van. � a herceg �ccse.

Inyanna a fej�t cs�v�lta.

� Nem. A nagymam�m n�v�r�nek a�

� Szeg�nyk�m, t�ged felesleges is lenne kifosztani. Ezt m�r megtette valaki m�s!

Inyanna megragadta a csomagj�t.

� Nem erre gondoltam � mondta Lioyve. � Szerintem ink�bb j�l fel�ltettek, ha azt hiszed, hogy a Nissimorn-palota �r�k�se vagy.

� A pap�rokon a Pontifex pecs�tje szerepelt. K�t ni-moyai ember hozta el Velathysba szem�lyesen. Lehetek vid�ki l�ny, de annyira nem vagyok ostoba, hogy bizony�t�k n�lk�l ekkora utaz�sra v�llalkozzak. Igen, gyanakodtam, de saj�t szememmel l�ttam azokat az iratokat. K�rv�nyt ny�jtottam be! H�sz royalba ker�lt, de legal�bb rendben vannak az irataim!

� Hol fogsz lakni, miut�n kik�t�tt�nk Strelainban? � k�rdezte Liloyve.

� Ezen m�g nem gondolkoztam. Val�sz�n�leg egy fogad�ban.

� Takar�koskodj a koron�iddal. M�g sz�ks�ged lesz r�juk. Majd megsz�llsz n�lunk a Baz�rban. Reggel pedig tiszt�zhatod ezt az �gyet a birodalmi fel�gyel�kkel. Tal�n �k seg�thetnek visszaszerezni valamennyit abb�l, amit elvesz�tett�l, hmmm?

A gyan�, hogy esetleg csal�k �ldozata lett, m�r a kezdett�l fogva a fej�ben motoszk�lt, halk, zs�mbel�d� hangon z�mm�g�tt a gy�ny�r� muzsika k�zben, de Inyanna ink�bb kiz�rta a tudat�b�l a z�g�st, �s m�g most is � pedig sz�rny�s�ges d�b�rg�ss� dagadt � magabiztoss�got k�nyszer�tett mag�ra. Ez az �ll�t�lagos tolvaj, a Baz�rb�l sz�k�tt kisl�ny k�ts�gtelen�l semmiben �s senkiben sem b�zott, ez�rt nem is csoda, ha a v�g�n m�r mindenben sz�lh�moss�got vagy rosszindulatot szimatolt, m�g ott is, ahol sz� sincsen ilyesmir�l. Inyanna a tudat�ban volt annak, hogy hisz�kenys�g�ben sz�rny� hib�t k�vethetett el, de ezen most m�r �rtelmetlen lett volna r�g�dni. Tal�n valahogy m�gis a hercegi csal�dhoz tartozott, vagy tal�n Liloyne keverte �ssze valakivel a Nissimorn-palota tulajdonos�t; esetleg val�ban bolondot csin�lt mag�b�l, amikor Ni-moy�ba indult, �s utols� koron�j�t is erre a hi�baval� utaz�sra k�lt�tte, de m�gis Ni-moy�ban volt v�gre, nem pedig Velathysban, �s ez m�r mag�ban okot adott az �r�mre.

Inyanna most n�zhette meg el�sz�r k�zelr�l Ni-moya k�zpontj�t, amikor a komp a strelaini dokkba siklott. A vak�t�an feh�r tornyok majdnem a v�zpartig �rtek, olyan meredeken, olyan hirtelen n�ttek ki a f�ldb�l, hogy eg�szen ingatagnak l�tszottak, �s nem is �rtette, mi�rt nem d�lnek a v�zbe. Lassan alkonyodott. Mindenfel� szipork�z� f�nyek gy�ltak. A v�ros csod�i l�tt�n Inyanna tov�bbra is nyugalmat er�ltetett az arc�ra. Hazaj�ttem, ism�telgette mag�ban. Otthon vagyok, ez a v�ros az otthonom; mintha csak itthon lenn�k. Ek�zben v�gig �gyelt, hogy Liloyve k�zel�ben maradjon, am�g �tverekedt�k magukat a kij�rat �s az utca k�z�tt ny�zsg� utasok t�meg�n.

A v�g�llom�s kapuj�n�l h�rom gigantikus, �kk�szem� f�mmad�r tornyosult � egy nagy, sz�tt�rt sz�rny� gihorna, egy buta k�lsej� hazenmarl; a sarl�szer�en g�rb�l�, �ri�si ersz�nyes cs�rrel �kes�tett harmadikat Inyanna nem ismerte. A g�pezetek lassan mozogtak, emelgett�k a sz�rnyaikat �s b�logattak.

� A v�ros jelk�pei � mondta Liloyve. � Mindenhol tal�lkozni fogsz ezekkel a bamba d�g�kkel. Rengeteget �rhetnek azok a szemeikbe rakott csod�latos k�vek.

� �s senki sem lopja el?

� B�rcsak lenne hozz� merszem! Itt r�gt�n felkapaszkodn�k, �s sz�pen kiszedn�m az �sszeset. De azt mondj�k, ez ezer�vnyi balszerencs�t z�d�tana a vil�gra. Megint fell�zadn�nak a metamorfok, �sszed�ln�nek a tornyok, meg hasonl� s�letlens�gek.

� Ha nem hiszel a legend�ban, mi�rt nem lopod el a k�veket?

Liloyve apr�t horkantott nevet�s gyan�nt.

� Ki venn� meg? B�rmelyik keresked� r�gt�n tudn�, mik is ezek, senkinek sem kellen�nek az el�tkozott t�rgyak, tem�rdek bajt z�d�tan�nak a tolvaj nyak�ba, �s az �lmok Kir�ly�r�l se feledkezz�nk meg, aki eg�szen addig sz�k�lne a fejedben, m�g sikoltozni nem kezdesz. Ink�bb lopn�k egy halom sz�nes �veget, minthogy a ni-moyai madarak szem�hez ny�ljak. Meg�rkezt�nk, sz�llj be! � Kinyitotta a v�g�llom�sn�l parkol� egyik apr� utcai lebeg� ajtaj�t, �s intett Inyann�nak, hogy �lj�n be. Miut�n elhelyezkedett mellette, Liloyve f�rg�n be�t�tt egy k�dot a sz�mlapon, �s a j�rm� r�gt�n megindult.

� Ez�rt az utaz�s�rt k�sz�netet mondhatunk nemes rokonodnak � mondta a l�ny.

� Mit? Kinek?

� Calainnak, a herceg �ccs�nek. Az � fizet�k�dj�t haszn�ltam. M�g m�lt h�napban siker�lt ellopnom, �s az�ta sokan ingyen utazunk Calain sz�vess�g�b�l. Persze a kancell�rja meg fogja v�ltoztatni a sz�mot, amikor megkapja a sz�ml�t, de addig is� �rted?

� Nagyon naiv lehetek � mondta Inyanna �, de m�g mindig hiszek abban, hogy az �rn� �s a Kir�ly �lmunkban felfedezik b�neinket, �s olyan �zeneteket k�ldenek, amik majd elveszik a kedv�nket az ilyesmit�l.

� Szeretn�k, ha hinn�l ebben � v�laszolta Liloyve. � �lj meg valakit, azt�n eleget hallasz majd a Kir�lyr�l. De h�nyan is �lnek Majipooron? Tizennyolc-, harminc- vagy �tvenmill�rdan? Vajon van ideje a Kir�lynak arra, hogy mindenkit megb�ntessen �lm�ban, aki ingyen utazik egy utcai lebeg�ben? Szerinted?

� Nos�

� Vagy azokat, akik m�s emberek palot�it �rus�tj�k?

Inyanna elv�r�s�d�tt, �s elfordult.

� Hova megy�nk? � k�rdezte tomp�n.

� M�r ott is vagyunk. A Nagy Baz�r! Kifel�!

Inyanna k�vette Liloyv�t egy sz�les, h�rom oldalr�l magas tornyokkal hat�rolt t�rre, amit szemben alacsony, hossz� l�pcs�soron megk�zel�thet� �p�let z�rt le. Tal�n t�bb sz�z, vagy ak�r t�bb ezer eleg�ns, feh�r ni-moyai tunik�ba �lt�z�tt ember �ramlott ki �s be az �p�let sz�les kapuj�n. A bolt�v felett h�rom, ugyanolyan �kk�-szem� mad�r szimb�lum�t faragt�k a homlokzatba.

� Ez a Pidruidi Kapu, a tizenh�rom bej�rat egyike. Biztos tudod, hogy a Baz�r ter�lete tizen�t n�gyzetm�rf�ld � kicsit hasonl�t a Labirintushoz, b�r nincsen annyira m�lyen, tal�n csak egy szintj�t �p�tett�k a f�ld al�. A Baz�r beh�l�zza az eg�sz v�rost, az utc�k alatt, a h�zak k�z�tt, az �p�leteken kereszt�l terjeszkedik � mondhatni v�ros a v�rosban. Az �n n�pem m�r �vsz�zadok �ta itt �l. Mi vagyunk a tolvajok �r�kletes rendje. N�lk�l�nk igen nagy bajban lenn�nek a keresked�k.

� �n is keresked� voltam Velathysban. Ott nincsenek tolvajok, de szerintem m�g senki sem hi�nyolta �ket � mondta Inyanna sz�razon, amikor a t�meg a l�gyan emelked� l�pcs�k�n a Nagy Baz�r kapuja fel� sodorta �ket.

� Itt m�shogyan mennek a dolgok � v�laszolta Liloyve.

A Baz�r minden ir�nyba kiny�jtotta a cs�pjait: keskeny �rk�dok, folyos�k �s erk�lyek labirintusa volt, amit rengeteg b�d� osztott apr�bb r�szekre. A mennyezetre v�gtelenbe ny�l� egyszer�, s�rga vil�g�t�sz�vetet fesz�tettek, �s az anyag term�szetes f�nye ragyog� vil�goss�got var�zsolt mindenhova. Ez a l�tv�ny mindenn�l jobban leny�g�zte Inyann�t, hiszen n�ha � is �rult vil�g�t�sz�vetet a boltj�ban, h�rom koron��rt v�gj�t, ami mind�ssze egy kisebb szoba f�ny�t tudta biztos�tani. Lelk�t teljesen a porba s�jtotta a tizen�t n�gyzetm�rf�ldnyi sz�vet gondolata, �s m�g az eff�le sz�m�t�sokban j�rtas agya sem tudta kikalkul�lni az eg�sznek az �r�t. Ni-moya! Az iszonytat� m�rt�ktelens�gen m�r csak nevetni tudott.

Egyre beljebb ker�ltek. Az egyik kis utc�cska pont �gy n�zett ki, mint a k�vetkez�, mindegyiket zs�fol�sig megt�lt�tt�k a porcel�nt, sz�vetet, ed�nyeket �s ruh�kat, meg gy�m�lcs�t, h�st, z�lds�get, �dess�get �rus�t� �zletek, itt egy borkeresked� meg egy f�szeres, mellette egy gy�ny�r� k�veket k�n�l� bolt, ott pedig egy s�lt kolb�szt, s�lt halat k�n�l� �rus meg a t�rsai. Liloyve szemmel l�that�an m�gis pontosan tudta, melyik el�gaz�son �s folyos�n folytassa az �tj�t, a sz�mtalan egyforma utca k�z�l melyik vezeti �ket �ti c�ljukhoz. C�ltudatosan, f�rg�n mozgott, csak n�ha-n�ha �llt meg, am�g megszerezte vacsor�jukat � az egyik pultr�l �gyesen elemelt egy darab halat, a m�sikr�l egy kupa bort. Az �rusok n�ha felfigyeltek r�, de csak mosolyogtak.

� Nem zavarja �ket? � k�rdezte Inyanna zavartan.

� M�r ismernek. Mondom, hogy errefel� megbecs�lik a tolvajokat. Sz�ks�g�k van r�nk.

� B�rcsak �rten�m, amit mondasz.

� Mi tartjuk fel a Baz�rban a rendet, �rted? Itt egyed�l mi lophatunk, mi pedig csak azt vessz�k el, amire sz�ks�g�nk van, emellett t�vol tartjuk az amat�r�ket. Mi t�rt�nne, ha minden tizedik v�s�rl� megt�lten� a zs�kj�t �ruval? De mi ott �l�lkodunk k�z�tt�k, megt�ltj�k a saj�t ersz�nyeinket, �s meg�ll�tjuk �ket. �rted m�r? Mi vagyunk az ellen�r�k. Az, amit eltulajdon�tunk, nem m�s, mint ad�, amit a keresked�k fizetnek nek�nk, ami�rt szab�lyozzuk a folyos�kon t�leked� t�meget. H�, te ott! � Az utols� szavait nem Inyann�hoz, hanem egy angolna f�rges�g�vel mozg�, s�t�t haj�, tizenk�t �v k�r�li fi�hoz int�zte, aki egy vad�szk�sekkel teli, nyitott ed�nyben kotor�szott. Liloyve gyors mozdulattal elkapta a fi� csukl�j�t, �s ugyanabban a pillanatban megragadta egy, a fi�n�l nem magasabb, p�r l�p�ssel od�bb az �rny�kok k�zt rejt�z� vroon kalimp�l� cs�pjait. Inyanna hallotta Liloyve halk, heves hangj�t, de egy sz�t sem b�rt meg�rteni; a k�zj�t�knak p�r percen bel�l v�ge szakadt, �s a fi� meg a vroon nyomorultul elkullogott.

� Mi t�rt�nt? � k�rdezte Inyanna.

� K�seket loptak, a fi� adogatta az �rut a vroonnak. K�z�ltem vel�k, hogy azonnal t�njenek el a Baz�rb�l, k�l�nben a testv�reim lev�gj�k a vroon cs�pjait, azt�n megs�tik stinnim-olajban �s az eg�szet megetetik a fi�val.

� Val�ban k�pesek lenn�nek ilyesmire?

� Term�szetesen nem. B�rki tenne is ilyesmit, sz�rny� �lmokat kapna �rte cser�be. Azonban meg�rtett�k a l�nyeget. Ezen a helyen csak hivat�sos tolvajok lophatnak. �rted? Ha �gy jobban hangzik, mi �rizz�k ezt a helyet. N�lk�l�zhetetlenek vagyunk. Meg�rkezt�nk� itt lakunk. Legy�l a vend�gem.

Liloyve egy meszelt fal� szob�ban �lt a f�ld m�ly�ben, ami egyike volt a Nagy Baz�r sajt- �s olajkeresked�k �ltal haszn�lt r�szlege alatt tal�lhat� h�t vagy nyolc helyis�gnek. Ezekbe a kamr�kba egy csap�ajt�n kereszt�l lehetett lejutni egy felf�ggesztett k�t�ll�tra seg�ts�g�vel. Amikor Inyanna megindult lefel�, a Baz�r zsivaja �s �r�lt kavalk�dja r�gt�n megsz�nt, �s a fenti vil�gra egyed�l a v�r�s stoienzari sajt m�g a k�falakba is beiv�dott gyenge, de jellegzetes szaga eml�keztetett.

� Ez h�t a rejtekhely�nk � k�z�lte Liloyve. Perg�, vid�m dalocsk�ba kezdett, mire a t�voli szob�kb�l rongyos, ravasz tekintet�, nagyobbr�szt alacsony �s sov�ny emberek bukkantak el�. A k�ls�s�gekben nagyon hasonl�tottak Liloyv�re � mintha mindegyik�ket elhaszn�lt anyagokb�l f�rcelt�k volna �ssze.

� Testv�reim, Sidoun �s Hanoun � mutatta be �ket a l�ny. � N�v�rem, Medill Faryun. Unokatestv�reim, Avayne, Amayne �s Athayne. � nagyb�ty�m, Agourmole, kl�nunk f�n�ke. B�ty�m, � pedig Velathysi Inyanna Forlana, aki h�sz royal�rt megv�s�rolta a Nissimorn-palot�t k�t csavarg�t�l. A haj�n tal�lkoztam vele. Vel�nk fog �lni, �s tolvaj lesz bel�le.

Inyanna leveg� ut�n kapkodott.

� �n�

Agourmole udvariasan �s alapos szertart�soss�ggal az �rn� �ld� jel�t mutatta.

� Mostant�l k�z�nk tartozol. F�rfiruh�kat is hordasz?

� Igen, azt hiszem, de nem �rt� � kezdte Inyanna zavartan.

� Van egy �cs�m, aki a nyilv�ntart�s szerint a c�h�nkh�z tartozik. Az alakv�lt�k k�zt �l Avendroyne v�ros�ban, �s m�r �vek �ta nem l�togatott Ni-moy�ba. �tveszed a nev�t �s a hely�t. Ez egyszer�bb, mint bejegyeztetni egy �j embert. Add a kezed. � Inyanna hagyta, hogy Agourmole megragadja a kez�t. A f�rfi puha tenyere izzadts�gt�l f�nylett. A szem�be n�zett, �s halkan, nyomat�kos hangs�llyal megsz�lalt.

� Csak most kezd�dik az igazi �leted. Minden, ami eddig t�rt�nt, nem volt m�s, csup�n �lom. Mostant�l ni-moyai tolvaj vagy, �s Kulibhainak h�vnak. � Kacsintott, majd m�g hozz�tette:

� H�sz royal nem is rossz �r a Nissimorn-palot��rt.

� Csak az iktat�si d�j ker�lt ennyibe � tiltakozott Inyanna. � Azt mondt�k, a nagyany�m n�v�r�t�l �r�k�ltem.

� Ha mindez igaz, hatalmas �nnepet kell csapnod a tisztelet�nkre, amikor v�gre �tveszed a jussodat, hogy viszonozd a vend�gszeretet�nket. Egyet�rtesz? � Agourmole felkacagott. � Avayne! Hozz bort Kulibhai b�csik�dnak! Sidoun, Hanoun, ker�tsetek neki ruh�kat! Valaki� zen�t! Ki t�ncol velem? Mintha �ln�tek! Medill, k�sz�ts el� a vend�g�gyat! � Az alacsony f�rfi elfojthatatlan energi�val, parancsokat vakkantva j�rk�lt fel s al�. Inyanna, akit teljesen mag�val ragadott ez a szilaj er�, elfogadott egy poh�r bort, hagyta, hogy Liloyve egyik testv�re hozz�m�rjen egy ruh�t, megpr�b�lta eml�kezet�be v�sni a neveknek ezt az �radat�t. M�sok is felbukkantak a szob�ban, nagyobbr�szt emberek, h�rom k�v�r arc�, sz�rke b�r� hjort, �s Inyanna meglepve fedezett fel k�t karcs�, csendes metamorfot is. Hab�r kereskedelemmel elt�lt�tt napjai sor�n hozz�szokott az alakv�lt�khoz, nem hitte volna, hogy Liloyve �s a csal�dja t�nyleg megosztja a sz�ll�st ezekkel a titokzatos bennsz�l�ttekkel. De a tolvajok tal�n k�l�n majipoori fajnak tartott�k magukat, ak�rcsak a metamorfokat, ez�rt a k�t csoport hamar egym�sra tal�lt.

�r�kig kavargott k�r�l�tte ez a r�gt�nz�tt mulats�g. A tolvajok l�that�an versengtek a kegyei�rt, mindegyik�k bar�ts�gosan f�lrevonta, r�er�szakoltak p�r csecsebecs�t, intim t�rt�netet vagy egy kev�s bizalmas pletyk�t. A r�gi keresked�dinaszti�k gyermek�nek szem�ben a tolvajok a term�szetes ellens�get jelentett�k; ezek az emberek, legyenek b�rmennyire is lerongyol�dott sz�mkivetettek, m�gis kedvesnek, bar�ts�gosnak �s ny�ltnak t�ntek, emellett �k voltak az egyetlen sz�vets�gesei ebben a hatalmas �s k�z�ny�s v�rosban. Inyanna nem k�v�nta a foglalkoz�sukat �zni, de tudta, a sors jobban is elb�nhatott volna vele, minthogy Liloyve n�p�hez vezesse.

Rosszul aludt, sz�tfoszl�, t�red�kes �lmokat l�tott, n�ha felriadt, �s teljesen �sszezavarodottan n�zett k�r�l, mert nem tudta, hol van. V�g�l legy�rte a kimer�lts�g, �s m�ly �lomba mer�lt. �ltal�ban hajnalban mindig fel�bredt, de ebben a barlangban a hajnal sohasem l�tott vend�gnek sz�m�tott. Lehetett ak�r nappal vagy �jszaka is, amikor fel�bredt.

Liloyve mosolygott r�.

� Sz�rnyen f�radt lehett�l.

� T�l sok�ig aludtam?

� Addig aludt�l, am�g fel nem �bredt�l. Val�sz�n�leg ez a megfelel� mennyis�g, hmm?

Inyanna k�r�lpillantott. L�tta a mulats�g nyomait � palackokat, �res boroskup�kat, elsz�rt ruhadarabokat �, de a t�bbieknek semmi nyoma. A reggeli k�r�tjukat v�gzik � magyar�zta meg Liloyve. Megmutatta, hol mosakodhat �s �lt�zhet, azt�n �jb�l elmer�ltek a Baz�r forgatag�ban. Nappal ugyanolyan forgalmasnak t�nt, mint az el�z� �jjel, de rendes f�nyben valahogy kev�sb� l�tszott var�zslatosnak, nem volt annyira zs�folt, hi�nyzott a leveg�b�l a fesz�lts�g. Egy hatalmas, v�s�rl�kkal t�m�tt birodalom csup�n, pedig m�lt �jjel Inyanna egy rejt�lyes, k�l�n univerzumnak l�tta. Csak addig �lltak meg, am�g h�rom vagy n�gy pultr�l �sszelopt�k a reggelij�ket. Liloyve pimaszul kiszolg�lta mag�t, a zs�km�nyt pedig a haboz�, sz�gyenkez� Inyanna kez�be nyomta. Azt�n � miut�n �tjutottak ezen a felfoghatatlanul bonyolult �tveszt�n, amir�l Inyanna �rezte, hogy soha nem fogja igaz�n kiismerni � hirtelen megcsapta �ket a felsz�ni vil�g friss, tiszta leveg�je.

� A Piliploki Kapun j�tt�nk ki � magyar�zta Liloyve. � Innen csak egy r�vid s�ta a pontifik�tus hivatala.

R�vid, de sz�d�t� s�ta, hiszen minden sarkon �j csod�k v�rtak r�juk. Az egyik csod�latos s�t�nyon Inyanna f�nyes ragyog�sra lett figyelmes, mintha egy m�sodik nap sarjadt volna ki a k�vezetb�l. Ez, mondta Liloyve, a Krist�ly sug�r�t kezdete, amit minden nap �s minden �jjel forg� reflektorok bor�tanak f�ny�rba. Befordultak egy m�sik utc�ba, ahol a messze keletre, lejjebb a v�ros nagy lejt�j�n, ahol hirtelen kanyarodott a Zimr, megl�tott egy �p�letet, ami csak Ni-moya herceg�nek lehetett a palot�ja. Az eg�sz egy t�bb oszlop alkotta alapokon �ll�, z�ld f�sz�nyeggel k�r�lvett karcs�, �vegszer� k�b�l �p�tett henger volt. M�g egy kanyar, �s Inyanna megpillantott egy mesebeli rovar m�rf�ldnyi hossz�, laz�n sz�tt gub�j�hoz hasonl�t� valamit, ami egy m�rhetetlen�l sz�les utca felett f�gg�tt a leveg�ben.

� Ez a Gossamer Gal�ria � mondta Liloyve, � a gazdagok itt szerzik be a j�t�kszereiket. Tal�n egy nap te is itt fogod elsz�rni a royaljaidat. Ma azonban m�g biztosan nem� Itt is vagyunk: Rodamaunt s�t�ny. Hamarosan mindent tudni fogunk az �r�ks�gedr�l.

A nagy, kanyarg�s utc�t egyik oldalr�l azonos magass�g�, d�sztelen �p�letek szeg�lyezt�k, a m�sik oldalon pedig magasabb �s alacsonyabb �p�letek �lltak v�ltakoz� sorrendben. L�that�an ezek voltak a korm�nyzat irod�i. Inyanna teljesen elcs�ggedt az eg�sz, bonyolultnak t�n� �gyt�l, �s tal�n �r�kig k�pes lett volna itt kint szobrozni, mert bel�pni sehova sem mert. Azonban Liloyve p�r gyors felvil�gos�t�ssal eloszlatta az �p�leteket k�rbeleng� titokzatoss�got, azt�n bevezette Inyann�t valamelyik irod�ba. A kanyarg� folyos�k �tveszt�je alig volt bonyolultabb a Nagy Baz�r rengeteg�n�l. V�g�l egy nagy, f�nyesen megvil�g�tott v�r�szoba fapadj�n k�t�ttek ki, �s a felett�k l�g� k�perny�n felvillan� neveket figyelt�k. F�l �r�n bel�l azt�n megjelent k�zt�k Inyann�� is.

� Ez a Hagyat�ki Hivatal? � k�rdezte, amikor bel�ptek.

� Tulajdonk�ppen ilyesmi nem is l�tezik � v�laszolta Liloyve. � Ezek a fel�gyel�k. Ha valaki seg�thet rajtad, h�t �k azok.

Egy kedvetlen, fajt�rsaihoz hasonl�an k�v�r �s d�lledt szem� hjort megk�rdezte, mi a probl�m�ja. Inyanna el�sz�r habozott, azt�n b�besz�d�en el�adta az eg�sz t�rt�netet: a ni-moyai idegeneket, a hatalmas �r�ks�gr�l sz�l� hihetetlen mes�t, az iratokat, a Pontifik�tus pecs�tj�t, a h�sz royalnyi iktat�si d�jat. Az elbesz�l�s k�zben a hjort k�nyelmesen h�trad�lt a sz�k�ben, az �ll�t simogatta, rendszertelen�l forgatta nagy, d�lledt szemeit. Mikor Inyanna befejezte a mond�k�j�t, a hjort elk�rte t�le az igazol� okiratot, elgondolkodva v�gigsim�tott a pecs�ten.

� Maga a tizenkilencedik az id�n, aki bejelenti az ig�ny�t a Nissimorn-palot�ra � mondta komoran. � Att�l tartok, lesz m�g t�bb is. Sokkal t�bb.

� A tizenkilencedik?

� Legjobb tudom�som szerint. Biztosan vannak olyanok is, akik nem vesz�dtek a csal�s bejelent�ssel.

� Csal�s � ism�telte meg Inyanna. � Ez? �s az iratok, amiket mutattak, a lesz�rmaz�s, a nevemmel ell�tott pap�rok� csak az�rt utaztak Ni-moy�t�l Velathysig, hogy kicsaljanak t�lem h�sz royalt?

� �, nem egyszer�en csak �n miatt � mondta a hjort. � Velathysban tal�n h�rom vagy n�gy �r�k�se is akad a Nissimorn-palot�nak, Narabalban �t, h�t Til-omonban, tucatnyi Pidruidban� tudja, nem is olyan neh�z �ssze�ll�tani egy lesz�rmaz�si t�bl�zatot. Azt�n megfelel� dokumentumokat kell hamis�tani, v�g�l kit�lteni az �res helyeket. Ett�l az embert�l h�sz royal, tal�n harminc a m�sikt�l, valaki ebb�l eg�sz sz�pen meg�lhet, ha csak ezzel foglalkozik, nem igaz?

� Hogyan lehets�ges ez? Az ilyesmi t�rv�nyellenes!

� Igen � b�lintott f�radtan a hjort.

� �s az �lmok Kir�lya�

� �szigor�an meg fogja �ket b�ntetni, ebben biztos lehet. �s ha egyszer letart�ztatjuk ezt a k�t csal�t, akkor a t�rv�ny is les�jt majd r�juk. Nagy seg�ts�get jelentene, ha pontos szem�lyle�r�st adna r�luk.

� �s a h�sz royalom?

A hjort megvonta a v�ll�t.

� Rem�ny sincsen arra, hogy valamit is visszakapjak a p�nzemb�l? � k�rdezte Inyanna.

� Nincsen.

� De akkor mindenemet elvesz�tettem!

� A Pontifex nev�ben is szeretn�m kifejezni legm�lyebb egy�tt�rz�semet � mondta a hjort, �s ezzel be is fejezte a besz�lget�st.

� Mutasd meg nekem ezt a Nissimorn-palot�t � parancsolta Inyanna Liloyv�nek, amikor ism�t felbukkant odakint.

� Csak nem hiszed�

� Hogy t�nyleg az eny�m? Nem, term�szetesen nem. De l�tni akarom! Tudnom kell, milyen helyet adtak el nekem h�sz royal�rt!

� Mi�rt gy�t�rn�d magadat?

� K�rlek � mondta Inyanna.

� Gyere h�t � v�laszolta Liloyve.

Meg�ll�tott egy lebeg�t, �s megadta �ti c�ljukat. Inyanna t�gra ny�lt szemekkel b�multa a kis j�rm� alatt elsuhan� ni-moyai el�kel� utc�kat. A d�li nap melege mindent f�nyben f�r�szt�tt, �s a v�ros nem a dulorni krist�lyok fagyos csillog�s�t�l, hanem az utc�kr�l �s feh�rre meszelt h�zakr�l visszavert, l�ktet�, �rz�ki pomp�t�l ragyogott. Liloyve sorban ismertette a mellett�k elvonul�, jelent�sebb helyeket.

� Ez a Vil�gok M�zeuma � mutatott egy sz�gletes �vegkupol�kkal koron�zott hatalmas �p�letre � Ezer bolyg� kincse tal�lhat� itt, m�g a V�n F�ldr�l is akad itt p�r. Ez pedig a m�gi�nak �s az �lmoknak szentelt Var�zslat Csarnoka, szint�n m�zeum is egyben. Itt m�g sohasem j�rtam. Az ott� l�tod ott el�l a v�ros h�rom madar�t?� a V�rosi Palota, ahol a polg�rmester �l. � K�zben a foly� fel� ereszkedtek egy lejt�n. � A kik�t�nek ebben a r�sz�ben vannak a lebeg� �ttermek � mutatta a l�ny sz�les k�zmozdulattal. � Kilenc van bel�l�k, olyanok, mintha apr� szigetek lenn�nek. Azt mondj�k, itt minden majipoori �telt kipr�b�lhatsz. Egyszer majd mind a kilencben esz�nk valamit, hmm?

� Sz�p is lenne � mosolygott Inyanna szomor�an.

� Ne agg�dj. M�g el�tt�nk az �let, ami a tolvajok eset�ben �ltal�ban igen k�nyelmes szokott lenni. �n �gyis v�gig akarom j�rni Ni-moya �sszes utc�j�t, velem tarthatsz, ha akarsz. Kint, a dombokon, Gimbelucban tal�lhat� a Csodakert, a csod�latos sz�rnyetegek parkja, ahol a vadonban m�r kihalt �llatokat l�thatsz, sigimoinokat, ghalvarokat meg dimilionokat. Azt�n ott van m�g az Operah�z is, ahol a v�rosi zenekar szokott j�tszani� hallott�l m�r r�la? Ezernyi, a vil�gon semmihez sem foghat� hangszer� meg azt�n� �. Itt is vagyunk.

Kisz�lltak a lebeg�b�l. Inyanna l�tta, hogy a foly�part k�zel�be �rkeztek. El�tt�k h�mp�lyg�tt a Zimr, ami ezen a ponton annyira kisz�lesedett, hogy alig l�tta a t�lpartot. Nissimorn csak egy z�ld cs�knak t�nt innen. R�gt�n balra egy embernyi f�mt�sk�kb�l �ll� ker�t�s emelkedett. A rudak k�z�tt f�tyolszer�, majdhogynem l�thatatlan, m�ly, ijeszt� hangon z�g� h�l� fesz�lt. A ker�t�s t�loldal�n megh�kkent� sz�ps�g� kert z�ldellt, elsz�rtan arany meg t�rkizsz�nben pomp�z� bokrokkal, skarl�tsz�n vir�gokkal. A gyepet annyira r�vidre ny�rt�k, hogy �gy t�nt, mintha csak felfestett�k volna a f�ldre. T�volabb lassan emelkedni kezdett a talaj, �s maga a h�z, egy csod�latosan nagy, ni-moyai st�lusban festett (ami �rtelmet adott a tipikus, felf�ggeszt�seken �s k�nnyeds�gen alapul� helyi �p�t�szeti m�dszereknek) �p�let m�r a kik�t�re n�z� szikl�s kiemelked�sen �llt. Az oszlopcsarnokok mintha a leveg�ben lebegtek volna, az erk�lyek pedig f�lelmetesen messzire ny�jt�ztak el a falt�l. Inyanna a Hercegi Palota mellett � ami leny�g�z�en tornyosult talapzat�n nem messze a partt�l � a Nissimorn-palot�t tal�lta az eddig l�tott �p�tm�nyek k�z�l a legcsod�latosabbnak. �s erre hitte azt, hogy az �r�ks�ge! Felkacagott. V�gigrohant a ker�t�s ment�n, imitt-amott megtorpant, minden ir�nyb�l megszeml�lte a hatalmas �p�letet, �s meg�ll�s n�lk�l nevetett, mintha csak valaki el�rulta volna neki a vil�gmindens�g legv�gs�bb igazs�g�t, ami minden igazs�g titk�t mag�ban foglalja, �ppen ez�rt �lland� kacag�sra ingerel. Liloyve m�g�tte rohant, kiab�lt, hogy �lljon meg v�gre, de Inyanna �gy futott, mint egy megsz�llott. V�g�l el�rt a f�bej�rathoz, ahol k�t tagbaszakadt, feh�r lib�ri�s szkand�r �rk�d�tt nyomat�kosan karba tett kezekkel. Inyanna csak kacagott tov�bb; a szkand�rok mogorv�n m�regett�k; az id�k�zben meg�rkezett Liloyve Inyanna ingujj�t r�ngatta, �s s�rgette, hogy t�njenek el innen, miel�tt komolyabb z�rbe keveredn�nek.

� V�rj � mondta Inyanna lihegve. A szkand�rokhoz l�pett. � Ni-moyai Calain szolg�i vagytok?

Mintha �szre se vett�k volna. Egy sz�t sem sz�ltak.

� Mondj�tok meg az uratoknak � folytatta a l�ny zavartalanul �, itt j�rt Velathysi Inyanna, megn�zte a h�zat, �s nagyon sajn�lja, ami�rt nem tudott vele eb�delni. K�sz�n�m.

� Gyere m�r! � s�rgette halkan Liloyve.

A hatalmas �r�k arc�n lassan kezdte felv�ltani az �rtetlens�get a harag. Inyanna kecsesen tisztelgett, �jra nevet�sben t�rt ki, �s intett Liloyv�nek. Azt�n visszarohantak a lebeg�h�z, �s v�g�l a tolvajl�ny is pukkadozott a legy�rhetetlen nevet�st�l.

Ezut�n Inyanna sok�ig nem l�tta a napf�nyt, hiszen tolvajk�nt kezdett �j �letet a Nagy Baz�r �tveszt�j�ben. El�sz�r semmi kedvet nem �rzett Liloyve �s csal�dja foglalkoz�s�hoz. A c�lszer� megfontol�sok azonban hamar legy�zt�k az erk�lcsi agg�lyokat. Semmik�ppen sem t�rhetett vissza Velathysba, �s az els� ni-moyai csod�k ut�n nem is lett volna hozz� kedve. A ragaszt�val, sz�gekkel, hamis selyem�ruval �s a til-omoni l�mp�sokkal val� h�zal�son k�v�l nem v�rt ott r� semmi. A ni-moyai �letet azonban valamib�l fenn kellett tartania. Az �zletvezet�st lesz�m�tva nem �rtett a kereskedelemhez, t�ke n�lk�l pedig aligha nyithat itt boltot. Hamarosan minden p�nz�t fel�ln�; nem �lhetne �j bar�tai kegyelemkenyer�n; semmi m�s lehet�s�ge nem volt; �k kellemes foglakoz�st k�n�ltak neki. �s most, miut�n k�t b�besz�d� csal� �gy megfosztotta minden vagyon�t�l, m�r elfogadhat�bbnak t�nt a tolvajl�s kezdetben idegen gondolata. Hagyta, hadd adjanak r� f�rfiruh�kat � el�gg� magas �s esetlen volt ahhoz, hogy ne t�nj�n fel senkinek ez a kis csal�s �, azt�n Kulibhai n�ven, Agourmole tolvajvez�r �ccsek�nt bel�pett a tolvajc�hbe.

Liloyve lett a tan�t�mestere. Inyanna h�rom napon kereszt�l k�vette a Baz�r utc�in kereszt�l, �s figyelte, hogyan emeli el itt �s ott a levendulahaj� l�ny a port�k�kat. N�ha el�gg� �vatlanul csin�lta, p�ld�ul egyszer�en leakasztott egy k�p�nyeget az egyik �zletben, azt�n elt�nt az �rny�kok k�z�tt. M�skor elegend� volt egy egyszer� csukl�mozdulat az ed�nyek vagy a pultok mellett elhaladt�ban. A t�bbi m�dszer kidolgozottabbnak t�nt; cs�kok vagy enn�l is jobb dolgok �g�ret�vel elsz�d�tette a k�zbes�t�fi�kat, mik�zben a t�rsa megl�pett az �ruval megrakott talicsk�val. Ugyanakkor a szabad�sz� tolvajok ellen is v�dekezni kellett. Inyanna h�rom nap alatt k�tszer l�tta, hogyan b�nik el Liloyve az eff�l�kkel � k�z a csukl�n, hideg, d�h�s pillant�s, �les, elsuttogott szavak� amit mindk�t alkalommal agg�d� pillant�sok, bocs�natk�r�sek �s gyors visszavonul�s k�vetett. Inyanna nem volt biztos abban, lesz-e valaha b�tors�ga ehhez. Ez nehezebbnek t�nt, mint maga a tolvaj mesters�g, de m�g a tolvajl�sra sem biztos, hogy r� b�rja venni mag�t.

Negyedik nap Liloyve a k�vetkez� utas�t�st adta:

� Hozz�l nekem egy palack s�rk�nytejet meg k�t �veg piliploki aranybort.

� Hiszen ez darabonk�nt egy royalba ker�l!

� Val�ban.

� Hadd pr�b�ljam meg el�sz�r kolb�szokkal!

� Bort sem nehezebb lopni � mondta erre Liloyve. � De sokkal kifizet�d�bb.

� M�g nem �llok k�szen.

� Csak azt hiszed. L�ttad, hogyan csin�lom. Erre te is k�pes vagy. Alaptalanok a f�lelmeid. A lelked egy igazi tolvaj�.

� Hogy mondhatsz ily� � kezdte Inyanna d�h�sen.

� Nyugalom, nyugalom, csak b�knak sz�ntam!

� Akkor is � ingatta a fej�t Inyanna. � Szerintem t�vedsz.

� Szerintem meg al�becs�l�d magadat � mondta Liloyve. � Term�szeted t�bb er�nye nyilv�nval�bb m�sok sz�m�ra, mint saj�t magadnak. P�rat meg is mutatt�l, amikor Nissimorn-palot�ba l�togattunk. No, gyer�nk: lopj�l nekem egy �veg piliploki aranybort meg egy palack s�rk�nytejet, �s ne halljak t�bb nyafog�st. Ha valaha is a c�h�nk tolvaja akarsz lenni, azt ma kell elkezdened.

Nem t�rhetett ki a megb�z�s el�l. Azonban nem akart ok n�lk�l egyed�l kock�ztatni. T�rs�ul k�rte Liloyve Athayne nev� unokatestv�r�t. Fesztelen�l els�t�ltak az Ossier soron tal�lhat� borkeresked�h�z, mintha csak k�t fiatal, valami finoms�gra �h�toz� ni-moyai fick� k�borolna erre. Inyann�t k�l�n�s nyugalom sz�llta meg. Nem engedte, hogy olyan l�nyegtelen dolgok zavarj�k, mint az erk�lcs, tulajdonjogok, a b�ntet�st�l val� f�lelem; egyed�l a jelenlegi feladatra, a tolvajl�s egyik rutincselekedet�re kellett �sszpontos�tania. Valamikor �zletvezet�s volt a foglalkoz�sa, most pedig az �zletek fosztogat�sa, �s �rtelmetlen lett volna filoz�fiai agg�lyokkal nehez�teni a helyzetet.

A borkeresked�s pultja m�g�tt egy soha nem pislog�, jeges pillant�s�, f�nyes, pikkelyes b�r� ghayrog �llt, h�sos hajsz�lai sz�net n�lk�l tekerg�ztek. Inyanna a lehet� legm�lyebb hangon a gy�sz�nyi, palacknyi �s dupla adag s�rk�nytej �ra fel�l �rdekl�d�tt. Athayne k�zben az olcs�, k�z�pf�ldi v�r�sborokkal foglalta el mag�t. A ghayrog az �rakat sorolta. Inyanna d�bbentnek t�nt. A ghayrog v�llat vont. Inyanna a magasba emelt egy k�k folyad�kkal teli palackot, mogorv�n m�regette egy darabig, azt�n megsz�lalt.

� Ez zavarosabb, mint �ltal�ban.

� �vr�l �vre v�ltozik. Meg s�rk�nyr�l s�rk�nyra.

� Azt hinn� az ember, hogy ezek mindig ugyanolyanok.

� A hat�suk nem v�ltozik � mondta az �rus arc�n az �nel�g�lt mosolynak �s a len�z� pillant�snak a fagyos, h�ll�szer� ghayrog megfelel�j�vel. � Csak p�r csepp, cimbora, �s nincs gondod az �jszaka!

� Hadd gondoljam �t egy pillanatig � mondta Inyanna. � Egy royal nem kis �sszeg, b�rmennyire is csod�latos az a hat�s.

Ez volt az Athayn�nek sz�l� jelz�s, aki az �rus fel� fordult �s megsz�lalt.

� Ebb�l a mazadonei it�k�b�l t�nyleg h�rom korona egy dupla adag? Biztos vagyok benne, hogy m�lt h�ten m�g csak kett��rt adt�k.

� Ha megkapod kett��rt, vedd meg � v�laszolta a ghayrog.

Athayne mogorv�n r�pillantott, azt�n el�rel�pett, mintha vissza akarn� tenni az �veget a polcra, de megbotlott �s megt�ntorodott, azt�n a f�l polcr�l lesodorta a palackokat. A ghayrog d�h�sen sziszegett. A bocs�natk�r�seket motyog� Athayne �gyetlen�l megpr�b�lta rendbe rakni a dolgokat, de ezzel csak m�g t�bb �veget siker�lt levernie. A ghayrog �v�ltve a kirakathoz rohant. Rendrak�s k�zben egym�sba botlottak Athayn�vel, �s Inyanna ezt a pillanatot haszn�lta ki. A tunik�j�ba rejtett egy palack s�rk�nytejet, elemelt m�g egy �veg piliploki aranybort, azt�n hangosan megsz�lalt:

� Azt hiszem, m�g m�shol is megn�zem az �rakat � �s kis�t�lt az �zletb�l.

Ennyi volt az eg�sz. Er�t vett mag�n, nehogy neki�lljon szaladni, b�r v�r�sen �gett az arca. Biztosan �rezte, hogy minden j�r�kel� felismerte benne a tolvajt, �s a sor �sszes �rusa egy pillanat alatt a nyom�ban lesz a ghayroggal egy�tt. Azonban minden neh�zs�g n�lk�l el�rt a sarokig, balra fordult, v�gigment az arcfest�kek meg az illatszerek utc�j�n, v�g�l bel�pett az olajat �s sajtot �rust� boltba, ahol Liloyve v�rt r�.

� Fogd meg ezeket � mondta Inyanna. � �gy �rzem, lyukat �getnek a ruh�mba.

� J�l csin�ltad � b�lintott Liloyve. � Ma �jjel ebb�l az aranyborb�l iszunk az eg�szs�gedre!

� �s mi lesz a s�rk�nytejjel?

� Tartsd meg � v�laszolta Liloyve. � Oszd meg Calainnal, amikor egy este vele vacsor�zol a Nissimorn-palot�ban.

Azon az �jjelen Inyanna �r�kig fek�dt �beren, mert f�lt a b�ntet�sk�nt megjelen� �lmokt�l. A bor elfogyott, de a s�rk�nytejet a p�rn�ja al� rejtette, �s s�rget� k�nyszert �rzett, hogy kisurranjon az �jszak�ba, �s visszaadja a ghayrognak. �vsz�zadok keresked� �sei piszk�lt�k a lelkiismeret�t. Tolvaj vagyok, gondolta, tolvaj, tolvaj, tolvaj lett bel�lem Ni-moy�ban. Milyen jogon loptam el ezeket a dolgokat? Milyen jogon lopt�k el m�sok az �n h�sz royalomat, k�rdezte mag�t�l. De mi k�ze van ehhez a ghayrognak? Hova vezet ez az eg�sz, hogyan ker�lheti el a t�rsadalom a pusztul�st, mikor az, ha m�sok kirabolnak, az feljogos�t engem arra, hogy �n egy m�svalakit�l tulajdon�tsak el valamit? Az �rn� bocs�sson meg nekem, gondolta. Az �lmok Kir�lya majd kir�ja a lelkemre a b�ntet�st. V�g�l az�rt elaludt; nem ker�lhette el �r�kk� az alv�st; de az �zenet, amit kapott, csod�latos, fens�ges �lom volt, testetlen�l lebegett a v�ros hatalmas utc�in, t�l a Krist�ly sug�r�ton, a Vil�gok M�zeum�n, a Gossamer Gal�ri�n, eg�szen a Nissimorn-palot�ig, ahol a herceg testv�re fogta a kez�t. Az �lom meglepte, hiszen egy�ltal�n nem t�nt b�ntet�snek. Hov� t�nt a moralit�s? Mi lett a helyes viselked�ssel? Ez ellenkezett minden tanult dologgal. Mintha a v�gzet is tolvajnak sz�nta volna. Az elm�lt �vekben t�rt�nt �sszes eset ebbe az ir�nyba vezetett. Tal�n �ppen az �g akarta, hogy tolvaj legyen bel�le. Inyanna elmosolyodott a gondolatra. Micsoda cinizmus! �m legyen. Nem fog k�zdeni a v�gzet�vel.

Gyakran lopott, �s tehets�gesen csin�lta. Teltek a napok, �s azt az els�, a tolvajok szakm�j�ba bevezet� kalandot m�g sok m�s hasonl� k�vette. Szabadon k�borolt a Nagy Baz�rban, n�ha egyed�l, n�ha t�rsas�ggal, �s kiseg�tette mag�t ezzel-azzal. Olyan k�nnyen ment, hogy lassan m�r nem is t�nt b�ncselekm�nynek. A Baz�r mindig t�mve volt: Ni-moya n�pess�ge �ll�t�lag k�zel j�rt a harmincmilli�hoz, �s �gy t�nt, mintha mindig itt ny�zs�gne a v�ros �sszes lakosa. Meg�ll�s n�lk�l �radtak az emberek. A k�rd�sekkel, veszeked�sekkel, alkudoz�kkal, fel�gyel�kkel k�zd� �rusok mindig zaklatottnak �s �vatlannak t�ntek. Szinte alig volt kih�v�s abban, ahogy a rengeteg teremtm�ny sokas�g�ban mozogva tetsz�s szerint elemelt valamit.

A zs�km�ny legnagyobb r�sz�t eladt�k. Egy hivat�sos tolvaj n�ha megtartott mag�nak egy-egy t�rgyat, meg az ennival�t is mindig �gy szerezt�k be, de majdnem minden m�st �gy zs�km�nyoltak, hogy azonnal el lehessen adni.

Ezt nagyobbr�szt az Agourmole csal�dj�val �l� hjortok v�gezt�k. H�rman voltak, Beyork, Hankh meg Mozinhunt, �s egy f�leg hjortok alkotta, lopott �rukat �rt�kes�t� hatalmas szervezetbe tartoztak, ami gyorsan kijuttatta az �rut a baz�rb�l, majd a nagykereskedelmi csatorn�kon kereszt�l gyakran �ppen azoknak a keresked�knek adt�k el �jra, akikt�l eredetileg lopt�k. Inyanna gyorsan megtanulta, mire van sz�ks�g�k, �s mi nem �rdekelte �ket.

Mivel Inyanna m�g �joncnak sz�m�tott Ni-moy�ban, semmivel sem akadt k�l�n�sebb neh�zs�ge. A Nagy Baz�r keresked�i k�z�l nem mindenki kedvelte a tolvajok c�h�t, �s mivel p�ran m�r l�t�sb�l ismert�k Liloyv�t, Athayn�t, Sidount vagy a csal�d t�bbi tagj�t, azonnal kidobt�k �ket a boltjukb�l. Azonban m�g senki sem tal�lkozott a Kulibhai nev� fiatalemberrel, ez�rt am�g Inyanna �lland�an k�l�nb�z� helyeken tev�kenykedett ebben a v�gtelen csarnokban, m�g �vek telhettek el, m�g �ldozatai r�j�nnek, ki is �.

A vesz�lyt nem a keresked�k, ink�bb a m�s csal�dokb�l sz�rmaz� tolvajok jelentett�k. �k sem ismert�k Inyann�t, viszont gyorsabban �szrevett�k � �gy h�t az els� t�z napban h�romszor is feltartott�k. R�m�letes volt, amikor els� alkalommal ismeretlen k�z ragadta meg a csukl�j�t; m�gis nyugodt maradt, p�nik n�lk�l n�zett szembe a m�sikkal, �s egyszer�en csak annyit mondott:

� Ne �llj az utamba. Kulibhai vagyok, Agourmole �ccse.

A dolognak gyorsan h�re ment. A harmadik hasonl� eset ut�n nem zavart�k t�bbet.

Ann�l ink�bb ideges�tette, ha saj�t mag�nak kellett k�zbeavatkoznia. Nem tudta megk�l�nb�ztetni a hivat�sos tolvajokat az amat�r�kt�l, �s habozott olyasvalakit megs�rteni, aki fel�le ak�r m�r Lord Kinniken uralkod�sa �ta a Baz�rban tev�kenykedhet. Id�vel meglep�en k�nnyen felfedezte a szeme el�tt v�grehajtott lop�sokat, de ha Agourmole kl�nj�b�l senki nem volt vele �ppen, akit megk�rdezhetett volna, nem l�pett k�zbe. Kezdte fokozatosan felismerni a t�bbi csal�dhoz tartoz� hivat�sos tolvajokat, de m�g mindig naponta l�tott ismeretlen, a keresked�k �rui k�z�tt kotor�sz� alakokat. P�r h�t ut�n �gy �rezte, tennie kell valamit. Ha egy igazi tolvajra teszi r� a kez�t, m�g k�rhet eln�z�st; a rendszer l�nyege �ppen az volt, hogy tolvajl�s k�zben a rendre is fel�gyelt, �s tudta, hogy ezt a k�teless�g�t igencsak elhanyagolta. Els� alkalommal egy szutykos, z�lds�gek k�zt turk�l� l�nyt kapott el � alig sz�lhatott egy sz�t, mert a l�ny azonnal elejtette a zs�km�nyt, �s r�m�lten menek�lt. A k�vetkez� egy veter�n tolvajnak bizonyult, aki t�voli rokons�gban �llt Agourmole-vel, �s bar�ts�gosan eln�zte Inyanna t�ved�s�t. A harmadik, enged�ly n�lk�li, cseppet sem r�m�lt tolvaj sziszeg� �tkokkal �s suttog� fenyeget�sekkel v�laszolt, amikre Inyanna nyugodtan �s az igazs�gnak egy�ltal�n nem megfelel�en csak annyit mondott, hogy a c�h h�t m�sik tolvaja figyeli �ket, �s k�szek azonnal k�zbel�pni, ha z�r van. Ezut�n m�r nem �rzett semmilyen lelkiismeret-furdal�st, szabadon �s magabiztosan int�zkedett, mikor ezt sz�ks�gesnek �rezte.

A kezdetek ut�n m�r a tolvajl�s sem zavarta a lelkiismeret�t. �gy nevelt�k, hogy ha b�n�s cselekedetet k�vet el, sz�m�that a Kir�ly bossz�j�ra � r�m�lmokra, gy�trelmekre, a l�zban �g� l�lek f�jdalm�ra elalv�s ut�n �, de a Kir�ly vagy nem sorolta a csencsel�st �s a tolvajl�st a b�n�k k�z�, vagy �t �s alattval�it teljesen lek�t�tt�k a nagyobb b�n�z�k, �s nem tudott vele is foglalkozni. B�rmi is volt az oka, nem kapott �zeneteket a Kir�lyt�l. N�ha �lmodott r�la, a sz�rny�s�ges �ri�sr�l, aki Suvrael ki�gett puszt�ib�l sug�rozza mindenfel� a meg�rdemelt b�ntet�st, de ez nem volt szokatlan; a Kir�ly id�r�l id�re mindenkit megl�togatott �lm�ban, �s ez semmi k�l�n�set nem jelentett. Inyanna n�ha a Sziget �ldott �rn�j�r�l, Lord Malibor Napkir�ly �desanyj�r�l is �lmodott. A kedves asszony mintha szomor�an cs�v�lta volna a fej�t, mint aki keservesen csal�dott Inyanna nev� gyermek�ben. Azonban az �rn�re jellemz� volt az is, hogy sokkal szigor�bban b�nt el a helyes �sv�nyr�l let�ved�kkel, ami jelen esetben azonban nem t�rt�nt meg. Az erk�lcsi b�ntet�s elmarad�sa ut�n Inyanna hamar kialak�totta a saj�t mell�kes szeml�letm�dj�t. Amit tesz, az nem b�nt�ny � egyszer�en csak a javak �jraeloszt�sa. Egy�bk�nt is, k�l�n�sebben senkit sem k�ros�tott meg ezzel.

Id�vel szeret�j�v� tette Sidount, Liloyve b�tyj�t. Alacsonyabb volt Inyann�n�l, �s olyan csontos, hogy �t�lelni is neh�z feladatnak bizonyult. Azonban egy kedves �s okos embert ismert meg benne, aki sz�pen j�tszott zsebh�rf�n, �s k�zben tiszta, k�nnyed tenorj�n r�gi ballad�kat �nekelt. Min�l t�bbsz�r dolgoztak egy�tt, ann�l kellemesebbnek tal�lta a t�rsas�g�t. A t�bbiek n�h�ny v�ltoztat�st eszk�z�ltek a h�l�kamr�k rendj�ben, �s ut�na m�r minden �jjelt egy�tt t�lthettek. Liloyve �s a t�bbi tolvaj l�that�an elb�v�l�nek tal�lta ezt a fejlem�nyt.

Sidoun t�rsas�g�ban egyre t�volabb k�borolt el ebben a hatalmas v�rosban. Annyira eredm�nyesen tudtak egy�tt dolgozni, hogy gyakran egy vagy k�t �ra alatt teljes�tett�k a feladataikat, ut�na pedig eg�sz nap azt csin�lhattak, amit akartak. Volt ugyanis egy bizonyos kv�ta, amit senki sem l�phetett t�l: a Nagy Baz�r t�rsadalm�nak t�rv�nyei csak ennyit enged�lyeztek a tolvajoknak b�ntetlen�l. �gy h�t Inyanna elkezdte l�togatni Ni-moya gy�ny�r� k�ls� negyedeit. Egyik kedvenc helye a csod�latos sz�rnyetegek parkja lett Gimbeluc dimbes-dombos k�rzet�ben, ahol szabadon bolyonghatott m�s f�ldek �llatai k�z�tt, amiket m�r r�gen kiszor�tott sz�l�hely�kr�l Majipoor terjeszked� civiliz�ci�ja. Itt olyan ritkas�gokat l�thatott, mint az ing� l�b�, t�r�keny, hossz�nyak�, n�v�nyev�, k�t szkand�rnyi termet� dimilionok, vagy a k�nyesen tipeg�, egyik v�g�k�n vastag, sz�r�s farokkal ell�tott sigimoinok, meg az esetlen, hossz� cs�r� zampidoonmadarak, amik valaha rajokban s�t�t�tett�k el az eget Ni-moya felett, de manaps�g m�r csak ebben a parkban �ltek, �s a v�ros hivatalos jelv�ny�ben szerepeltek. Valami �sid�kben kifejlesztett m�gia eredm�nyek�ppen minden alkalommal, amikor valamelyik teremtm�ny a k�zelben s�t�lt, f�ld al�l megsz�lal� hang tudatta a l�togat�kkal az �llat nev�t �s eredeti tart�zkod�si hely�t. A parkban ezen k�v�l m�g remek, elk�l�n�tett tiszt�sok is akadtak, ahol Inyanna �s Sidoun sok�ig s�t�lhattak k�zen fogva, sz�tlanul, mert a fi� nem tartozott a sz�sz�ty�r emberek k�z�.

N�ha haj�kir�ndul�sra indultak a Zimren. Ilyenkor �tcs�nak�ztak a nissimorni partra, vagy n�ha a k�zeli Steiche-foly� torkolat�ba, amin hosszan haj�zva az alakv�lt�k tiltott ter�let�re lehetett eljutni. De ehhez hossz� heteken kereszt�l kellett volna utazni, �k pedig csak Nissimornt�l nem messze, d�lre, az apr� liiman hal�szfalvakig jutottak, ahol frissen fogott halat v�s�roltak, azt�n piknikeztek a parton, napoztak �s �szk�ltak a foly�ban. �jholdas �jjeleken megl�togatt�k a forg� reflektorok v�ltoz� f�ny�t�l k�pr�zatos mint�kban �sz� Krist�ly sug�rutat, �s �mulattal meredtek a ki�ll�tott, Majipoor legnagyobb t�rsas�gainak fennhat�s�ga al� tartoz� kirakatokra, erre a dr�ga �rukb�l �ssze�ll�tott utcai m�zeumra, ami annyira leny�g�z� volt, hogy ide m�g a legmer�szebb tolvaj sem pr�b�lt volna bet�rni. Gyakran eb�deltek a lebeg� �ttermek egyik�ben, ahova n�ha Liloyv�t is megh�vt�k, mivel ezeket a helyeket szerette legjobban az eg�sz v�rosban. Mindegyik sziget a bolyg� valamelyik t�voli vid�k�nek volt a kicsiny�tett m�sa, a jellegzetes n�v�ny- �s �llatvil�ggal egy�tt, �s helyi k�l�nlegess�geket szolg�ltak fel: a szeles Piliplokban a tehet�sebbek tengeris�rk�ny-h�st ehettek, a nyirkos Narabalban l�d�s bogy�kat �s zamatos p�fr�nyleveleket, akadt egy, a Kast�ly-hegyen tal�lhat� Stee-t bemutat� �tterem, egy stoieni, egy pidruidi meg egy til-omoni � de velathysi nem, fedezte fel Inyanna k�l�n�sebb meglepet�s n�lk�l, mint ahogy az alakv�lt�k f�v�ros�t, Ilirivoyn�t vagy a suvraeli nap�gette Tolaghait sem kedvelt�k errefel�, mert ez ut�bbi kett� helyre a majipooriak nem sz�vesen gondoltak, Velathysr�l pedig egyszer�en senki sem tudott semmit.

Az �sszes, ezeken a k�nyelmes d�lut�nokon vagy est�ken Sidounnal bej�rt helyek k�z�l a Gossamer Gal�ria volt Inyanna kedvence. Ezen a magasan az utca felett lebeg�, egy m�rf�ld hossz� �rk�dsoron Ni-moya legel�kel�bb boltjai tartottak nyitva, amik egyben Zimroel, vagy �ppen a vil�g (lesz�m�tva a Kast�ly-hegy v�rosait) legel�kel�bb �zleteinek sz�m�tottak. Ha idel�togattak, mindketten a legeleg�nsabb, a Baz�r legjobb �rusait�l lopott ruh�ikat viselt�k, b�r term�szetesen ezt sem m�rhett�k �ssze az arisztokrat�k �lt�z�k�vel, napi ruh�zatuk min�s�g�t mindenesetre sokszorosan fel�lm�lta. Inyanna �lvezte, hogy kib�jhat a Kulibhai szerep�ben viselt f�rfiruh�kb�l, csillog�, z�ld-lila k�p�nyegeket hordott, �s kiengedte hossz�, v�r�s haj�t. Ujjait l�gyan Sidoun kez�hez �rintve s�t�lgatott a hossz� Sug�r�ton, m�g �r�mteli fant�zi�l�sba mer�lve azokat a szem-�kszereket, tollas �larcokat, f�nyes amuletteket, f�m csecsebecs�ket n�zegette, amiket az igaz�n gazdagok k�tmar�knyi royal�rt megkaphattak. Tudta, hogy ezek k�z�l soha semmi sem lesz az �v�, hiszen egy ilyen f�ny�z�st megenged� tolvaj nagyon is vesz�lyeztethetn� a Baz�r egyens�ly�t � de �ppen el�g �r�met szerzett, ha �lmodozva v�gign�zte a Gossamer Gal�ria �sszes kincs�t.

Ezen l�togat�sok egyik�n t�rt�nt, hogy Inyanna a herceg �ccs�nek, Calainnak a k�zel�be sodr�dott.

Term�szetesen fogalma sem volt arr�l, mit is tett. Az eg�szet �rtatlan kis fl�rtnek, a Gal�ria mes�s hangulat�hoz ill� kaland r�sz�nek fogta fel. Egy k�s� ny�rv�gi �jszak�n t�rt�nt, amikor �ppen legv�konyabb ruh�inak egyik�t viselte, aminek puszta anyaga �ttetsz�bbnek t�nt m�g a Gal�ria alapj�t k�pez� h�l�n�l is. Sidounnal �ppen egy s�rk�nycsont faragv�nyokat �rus�t� boltba t�rtek be, �s alaposan szem�gyre vett�k egy szkand�r haj�skapit�ny legval�sz�n�tlenebb m�dozatokkal egym�shoz illesztett, bonyolult elef�ntcsont forg�csokb�l l�trehozott k�l�nleges mesterm�veit, amikor n�gy nemesi k�p�nyeget visel� f�rfi l�pett be az ajt�n. Sidoun azonnal az egyik s�t�t sarokba h�z�dott, mert tudta, hogy ruh�ja, besz�de �s frizur�ja azonnal el�rulja, hogy nem k�z�j�k val�. De Inyanna b�szk�n a pultn�l maradt, mert tudat�ban volt a z�ld szemeib�l �rad� hidegs�gnek �s teste t�k�letess�g�nek, ami kiegyenl�theti viselked�sb�li hi�nyoss�gait. Az egyik f�rfi a kez�ben tartott farag�sra pillantott.

� Nagyon j�l v�laszt, ha ezt v�s�rolja meg � mondta.

� M�g nem d�nt�ttem � v�laszolta Inyanna.

� Megn�zhetem?

A l�ny gyeng�den a f�rfi mark�ba ejtette az �kszert, �s arc�tlanul a szem�be n�zett. A f�rfi mosolygott, de f�leg az elef�ntcsont faragv�nyra, Majipoor t�bb cs�sztathat� panelb�l �ssze�ll�tott g�mbj�re koncentr�lt. Egy pillanattal k�s�bb a tulajdonoshoz fordult.

� Az �ra?

� Ez aj�nd�k � v�laszolta a karcs�, m�rt�kletes k�lsej� ghayrog.

� Val�ban. �s �n �nnek aj�nd�kozom � mondta a nemes, visszasim�tva az �kszert az �mult Inyanna tenyer�be. A f�rfi mosolya bizalmaskod�bb� v�lt.

� Ideval�si? � k�rdezte halkan.

� Strelainban �lek � mondta a l�ny.

� Gyakran eb�del a Narabal-szigeten?

� Csak ha �gy hozza a kedvem.

� J�. Ott tudna lenni holnap napnyugtakor? Tal�lni fog ott valakit, akit igen fellelkes�tene az �n t�rsas�ga.

Inyanna b�lintott, �s megpr�b�lta elrejteni meglepet�s�t. A nemes biccentett, azt�n elfordult. Megv�s�rolt h�rom apr� farag�st, egy p�nzesersz�nyt haj�tott a pultra, majd t�voztak. Inyanna csod�lkozva m�regette a tenyer�ben tartott csod�latos t�rgyat. Az �rny�kok k�z�l el�ker�lt Sidoun a f�l�be s�gta:

� Legal�bb tizenk�t royalt �r! Add el az �rusnak!

� Nem � mondta a l�ny. A tulajdonoshoz fordult. � Ki volt ez az ember?

� Nem ismeri?

� Ha ismern�m, nem k�rdezn�m a nev�t.

� Igaz. Igaz. � A ghayrog sziszeg� hangokat hallatott. � � Durand Livolk, a herceg kamar�sa.

� �s a m�sik h�rom?

� Kett� a herceg embere, a harmadik pedig a herceg �ccs�nek, Calainnak a bar�tja.

� � � mondta Inyanna. Felemelte az elef�ntcsont g�mb�t. � Fel tudn�d ezt er�s�teni egy l�ncra?

� Egy perc alatt megvan.

� A l�nc �ra pedig, gondolom, m�lt� lesz ehhez a t�rgyhoz?

A ghayrog hossz�, sz�m�tgat� pillant�st vetett r�.

� A l�nc csak a faragv�ny kieg�sz�t�se. Mivel a faragv�nyt aj�nd�kba kapta, legyen a l�nc is az. � M�ves aranykapcsokat illesztett a g�mbh�z, majd egy ragyog� b�rrel bevont dobozba helyezte a csecsebecs�t.

� A l�nccal egy�tt legal�bb h�sz royalt �r! � mormogta csod�lkozva Sidoun odakint. � Menj be abba a szemk�zti boltba, �s add el, Inyanna!

� Aj�nd�kba kaptam � mondta a l�ny hidegen. � Viselni is fogom holnap �jjel, amikor a Narabal-szigeten vacsor�zom.

Azonban ugyanebben a ruh�ban nem mehetett el�kel� t�rsas�gba, �s m�snap k�t szorgos munk�val elt�lt�tt �r�j�ba ker�lt, hogy egy ugyanilyen t�k�leteset �s dr�g�t szerezzen a Nagy Baz�r �zleteib�l. V�g�l siker�lt olyasmit tal�lnia, ami szinte a meztelens�ggel volt hat�ros, m�gis mindent rejt�lyes hom�lyba burkolt � ezt viselte a Narabal-szigeten, az elef�ntcsont faragv�nyt pedig a ruha kiv�g�s�ba rejtette.

Az �tteremben meg sem kellett adnia a nev�t. Alighogy kil�pett a cs�nakb�l, m�ris egy hercegi lib�ri�s, komor �s m�lt�s�gteljes vroonba botlott, aki a szigetnek az �tteremt�l s�r� n�v�nyzettel elv�lasztott r�sz�be, egy �rny�kos, elk�l�n�tett �s illatos lugasba vezette az ind�k �s p�fr�nyok d�s liget�n kereszt�l. H�rman v�rtak r� a vastag, sz�r�s, hatalmas, k�k g�mbvir�gokt�l roskadoz� indamennyezet alatt, egy f�nyes �jvir�gf�b�l k�sz�tett asztal k�r�l. Egyik�kben felismerte Durand Livolkot, akit�l a csontfaragv�nyt kapta. Mellette egy karcs�, s�t�thaj� n� �lt, aki majdnem olyan v�konynak �s sim�nak �s csillog�nak t�nt, mint az asztal lapja. A harmadik, egy finom testfel�p�t�s�, l�gy arcvon�s� �s szorosan �sszepr�selt ajk� f�rfi k�tszer olyan id�s lehetett, mint Inyanna. Mindh�rman annyira k�pr�zatos ruh�kat viseltek, hogy szinte elsz�gyellte mag�t k�pzelt toprongyoss�ga miatt. Durand Livolk finoman fel�llt, Innyan�hoz l�pett, �s a f�l�be suttogott.

� Ma este m�g elragad�bban n�z ki. J�jj�n, ismerje meg a bar�taimat. � a bar�tn�m, Lady Tisiorne. Az �r pedig�

A t�r�keny k�lsej� f�rfi fel�llt az asztalt�l.

� Ni-moyai Calain vagyok � mondta egyszer�, k�nnyed hangon.

Inyanna csak egy pillanatig volt zavarban. Azt hitte, a herceg kamar�sa mag�nak akarta; most meg�rtette, hogy Durand Livolk mind�ssze csak a herceg �ccs�nek szerezte meg. A gondolat egy pillanatnyi felh�borod�st lobbantott fel benne, de ez hamar el is m�lt. Mi�rt tiltakozna? H�ny ni-moyai fiatal l�ny vacsor�zhat a herceg testv�r�vel a Narabal-szigeten? Ha a l�tszat szerint �ppen kihaszn�lj�k, �m legyen; cser�be � is kihaszn�lja �ket egy kicsit.

M�r el�k�sz�tettek neki egy helyet Calain mellett. Le�lt, �s azonnal megjelent a vroon egy t�lc�nyi ismeretlen, egym�sba vegy�l�, kavarg� sz�nekben tobz�d�, foszforeszk�l� lik�rrel. Tal�lomra leemelt egyet � olyan �ze volt, mint a hegyvid�ki k�dnek, �s miut�n megitta, azonnal bizseregni kezdett a f�le meg az arca. Felett�k gyeng�den dobolt az es�, de csak a f�k �s az ind�k sz�les, csillog� leveleire cs�p�g�tt a v�z, a vacsoravend�gekre egy csepp sem jutott. Inyanna tudom�sa szerint a sziget d�s, tr�pusi n�v�nyzet�t sz�rv�nyos, narabali �ghajlatot id�z� mesters�ges es�kkel tartott�k fent.

� Van valamilyen k�l�nleges kedvence? � k�rdezte Calain.

� Szeretn�m, ha �n rendelne nekem valamit.

� Ahogy �hajtja. Az akcentusa nem ni-moyai.

� Velathysi � v�laszolta a l�ny. � Csak tavaly �rkeztem.

� B�lcs d�nt�s � mondta Durand Livolk. � Mi k�sztette erre az elhat�roz�sra?

Inyanna felkacagott.

� Azt hiszem, ezt a t�rt�netet ink�bb m�s alkalommal osztan�m meg �n�kkel.

� Elb�v�l� az akcentusa � mosolygott Calain. � Errefel� ritk�n tal�lkozunk velathysi emberekkel. Sz�p az a v�ros?

� Nem mondhatn�m, uram.

� Hiszen a Gong�rok k�zep�n fekszik� biztosan gy�ny�r� lehet �lland�an azokat a hatalmas hegyeket l�tni.

� Lehets�ges. Ha valaki eg�sz �let�t a hegyvid�ken t�lti, hamar hozz�szokik a l�tv�nyhoz. Tal�n m�g Ni-moya is �tlagos helynek t�nhet azok sz�m�ra, akik itt n�ttek fel.

� Hol lakik? � k�rdezte a Tisiorne nev� h�lgy.

� Strelainban � v�laszolta Inyanna. Mivel m�g egy poh�r lik�rt felhajtott, �s kezdte �rezni a hat�s�t, m�g hozz�tette:

� A Nagy Baz�rban.

� A Nagy Baz�rban? � meredt r� Durand Livolk.

� Igen. A sajtk�sz�t�k utc�ja alatt.

� �s mi k�sztette arra, hogy �ppen ott telepedjen le? � k�rdezte Tisiorne.

� � � v�laszolta Inyanna k�nnyed�n �, nincsen messze a munkahelyemt�l.

� A sajtk�sz�t�k utc�ja? � Tisiorne hangj�ba rettenet vegy�lt.

� F�lre�rt. A Baz�rban dolgozom, de nem keresked�k�nt. Tolvaj vagyok.

Az utols� mondat a hegycs�csra lecsap� vill�m hat�s�val robbant. L�tta Calain Durand Livolkra vetett pillant�s�t, �s a kamar�s elv�r�s�d� arc�t. Azonban arisztokrat�k voltak a maguk arisztokratikus higgadts�g�val egy�tt. Calain t�rt el�sz�r mag�hoz. H�v�sen elmosolyodott.

� Mindig is hittem abban, hogy ez egy kecsess�get, f�rges�get �s gyors elm�t k�v�n� foglalkoz�s. � Koccintott Inyann�val. � Tisztelettel ad�zom a tolvaj el�tt, aki v�llalja �nmag�t. Ez a becs�letess�g sok emberb�l hi�nyzik.

A vroon egy vil�gosk�k, viaszos k�lsej�, feh�r foltos bogy�kkal megt�lt�tt hatalmas porcel�nt�llal t�rt vissza. Inyanna felismerte a thokk�t, Narabal n�pszer� gy�m�lcs�t, ami �ll�t�lag felforr�s�tja a v�rt �s felkorb�csolja a szenved�lyt. Kivett p�rat a t�lb�l; Tisiorne �vatosan csak egy szemet v�lasztott; Durand Livolk egy mar�knyit, �s Calain m�g enn�l is t�bbet. Inyann�nak felt�nt, hogy a herceg testv�re az �ll�t�lag legt�k�letesebb hat�st biztos�t� m�don m�g a magokat is megette. Tisiorne meghagyta a magokat, ami savany� mosolyra k�sztette Durand Livolkot. Inyanna nem k�vette a n� p�ld�j�t.

Azt�n a k�l�nb�z� borfajt�k k�vetkeztek, f�szeres haldarabk�k, saj�t lev�kben �szk�l� osztrig�k, egy t�lc�nyi tekerv�nyes, l�gy pasztellsz�n� apr� gomba, v�g�l pedig �zletes s�lt � Calain szerint a Narabalt�l keletre fekv� erd�s�gek �ri�si bilantoonmadar�nak a combja. Inyanna takar�kosan evett, egy falatot ebb�l, egy csipetnyit abb�l. �gy t�nt, ez a leghelyesebb �s a leg�rtelmesebb elj�r�s. Kis id� m�lt�n p�r szkand�r zsongl�r jelent meg, majd csod�latos mutatv�nyokat hajtottak v�gre f�kly�kkal, k�sekkel �s fejsz�kkel, a n�gy vend�g �szinte tapssal jutalmazta a tr�kk�ket. Calain egy csillog� �rm�t haj�tott a tagbaszakadt, n�gykar� fick�k fel� � egy �troyalost, �llap�totta meg Inyanna d�bbenten. K�s�bb megint esett az es�, b�r �ket nem �rte a v�z, azt�n m�g k�s�bb, egy �jabb adag lik�r ut�n Durand Livolk �s Tisiorne udvariasan eln�z�st k�rtek, majd t�voztak �s egyed�l hagyt�k Calaint �s Inyann�t a k�d�s s�t�ts�gben.

� Val�ban tolvaj vagy? � k�rdezte Calain.

� Igen. De nem ez volt az eredeti tervem. Egy velathysi vegyesbolt tulajdonosa voltam.

� Azt�n?

� N�h�ny csal� mindenemb�l kifosztott � mondta a l�ny � Egy fill�r n�lk�l �rkeztem Ni-moy�ba, sz�ks�gem volt valami munk�ra. Tal�lkoztam p�r tolvajjal, akik okos �s szimpatikus embereknek t�ntek.

� Most pedig m�g nagyobb tolvajok t�rsas�g�ba ker�lt�l � mondta Calain. � Ez nem zavar?

� Teh�t tolvajnak tartod magadat, uram?

� Csak az�rt vagyok magas rangban �ll� szem�lyis�g, mert szerencs�s helyre sz�lettem. Nem dolgozom, mind�ssze a b�ty�mnak seg�tek, ha megk�r. A legt�bb ember k�pzelet�t meghalad� gazdags�gban �lek. Nem �rdemeltem meg. L�ttad m�r a h�zamat?

� El�g j�l ismerem. Term�szetesen csak k�v�lr�l.

� Szeretn�d ma �jjel bel�lr�l is l�tni?

Inyanna egy pillanatig a sajtk�sz�t�k utc�ja alatt, a meszelt fal� szob�csk�ban v�rakoz� Sidounra gondolt.

� Nagyon � v�laszolta. � Miut�n megtekintettem, elmes�lek egy r�vid t�rt�netet magamr�l �s a Nissimorn-palot�r�l, meg arr�l, hogyan ker�ltem ebbe a v�rosba.

� Bizony�ra rendk�v�l �rdekes lesz. Indulhatunk?

� Igen � mondta Inyanna. � Nem baj, ha m�g meg�llunk a Nagy Baz�rn�l?

� El�tt�nk az eg�sz �jszaka � v�laszolta Calain. � Minek sietn�nk?

Megjelent a lib�ri�s vroon, �s a burj�nz� kerteken kereszt�l a kik�t�be vezette �ket, ahol m�r v�rt r�juk egy haj�, ami a sz�razf�ldre sz�ll�totta �ket. Onnan egy id�k�zben iderendelt lebeg� rep�tette �ket tov�bb, �s Inyanna hamarosan meg�rkezett a Pidruidi Kapu el�tti t�rre.

� Egy pillanat lesz az eg�sz � suttogta. Szell�s, v�kony ruh�iban k�s�rtetk�nt suhant kereszt�l a t�megen, ami m�g ebben a k�s�i �r�ban is megt�lt�tte a Baz�rt. Azt�n leereszkedett a f�ld alatti rejtekhelyre. A tolvajok egy asztal k�r�l gubbasztottak, �s valamilyen, �vegzsetonokkal meg �benfa kock�kkal �zhet� j�t�kkal m�latt�k az id�t. Pomp�zatos bel�p�j�t taps �s ujjong�s fogadta, amire csak apr� mosollyal v�laszolt, �s azonnal f�lrevonta Sidount.

� Most �jra elmegyek, �s ma �jjel m�r nem is t�rek vissza. Meg tudsz nekem bocs�tani?

� Nem mindennapi n� az, aki felkelti a herceg kamar�s�nak figyelm�t.

� Nem a kamar�s�t � mondta Inyanna. � A herceg testv�r��t. � Gyeng�den megpuszilta Sidount. A f�rfi szemeiben teljes d�bbenet t�kr�z�d�tt. � Holnap elmegy�nk a csod�latos sz�rnyetegek parkj�ba. J�, Sidoun? � M�g egyszer megcs�kolta, azt�n a h�l�szob�j�ba sietett, �s el�szedte a h�napokkal ezel�tt elrejtett s�rk�nytejes palackot a p�rn�ja al�l. A k�zponti teremben m�g meg�llt a j�t�kosok mellett, Liloyv�hez hajolt, �s megmutatta neki a kez�be szor�tott �veget. Liloyve szemei elkerekedtek a meglepet�st�l.

� Eml�kszel, milyen alkalomra tartogattam? Azt mondtad, osszam meg Calainnal, ha a Nissimorn-palot�ba l�togatok. Most pedig�

Liloyve leveg��rt kapkodott. Inyanna r�kacsintott, megcs�kolta, azt�n elsietett.

Sokkal k�s�bb, amikor el�vette a palackot, �s megk�n�lta a herceg testv�r�t, egy pillanatra el�nt�tte a p�nik, vajon nem tiporta-e l�bbal az etikettet azzal, hogy ily m�don k�n�lt fel neki afrodizi�kumot, amivel tal�n azt is �reztethette, tan�csos lenne �lnie vele. Azonban Calain nem s�rt�d�tt meg. Ink�bb meghat�dott az aj�nd�kt�l, vagy legal�bbis �gy tett; nagy felhajt�st rendezett, amikor a majdnem �tl�tsz�ra csiszolt porcel�npoharakba kit�lt�tte a k�k sz�n� tejet. Inyann�nak adta az egyiket, felemelte a m�sikat, �s a legszertart�sosabb m�don mondott k�sz�nt�t. A s�rk�nytej idegen zamat�nak �s keser�nek bizonyult, Inyanna alig b�rta lenyelni. De ahogy lecs�szott a tork�n, m�ris �rezte a combjaiban l�ktet� melegs�get. Calain mosolygott. A Nissimorn-palota Ablakcsarnok�ban voltak, ahonnan az arannyal futtatott �vegablakok sora h�romsz�zhatvan fokos kil�t�st biztos�tott Ni-moya kik�t�j�re �s a foly� t�voli, d�li partj�ra. Calain megnyomott egy kapcsol�t. A hatalmas ablak �tl�thatatlann� v�lt. A padl�b�l egy k�r alak� �gy emelkedett ki csendben. A f�rfi megfogta a kez�t, �s gyeng�den a fekhelyhez vezette.

A Nagy Baz�r tolvaja sz�m�ra m�r az is �ppen el�gg� hatalmas fegyvert�ny volt, hogy a herceg testv�r�nek szeret�je lett. Inyanna nem t�pl�lt ill�zi�kat a kapcsolatuk j�v�j�r�l. Durand Livolk egyed�l a k�lseje miatt v�lasztotta, tal�n a szem�nek, a haj�nak vagy a testtart�s�nak valamelyik jellegzetess�ge ragadta meg. Calain, aki el�sz�r egy t�rsadalmilag hozz� k�zelebb �ll� n�re sz�m�tott, v�g�l tal�lt valami elragad�t abban, hogy egy t�rsadalmi rangl�tra alj�r�l sz�rmaz� l�nnyal ker�lt �ssze, �gy h�t vele t�lt�tte az est�t a Narabal-szigeten �s a Nissimorn-palot�ban. Sz�p, �lomszer� k�zj�t�k volt, �s reggel majd egy �letre sz�l� eml�kkel gazdagabban t�rhet vissza a Nagy Baz�rba, ennyi az eg�sz.

De nem �gy t�rt�nt.

Egy percet sem aludtak az �jszaka. Inyanna nem tudta eld�nteni, vajon a s�rk�nytej okozta, vagy Calain mindig is ilyen term�szet� volt; hajnalban pedig meztelen�l s�t�lgattak ebben a csod�latos h�zban, �s a f�rfi megmutathatta az �sszes kincs�t. Amikor m�r a kertre n�z� verand�n reggeliztek, Calain kir�ndul�st javasolt istimoyi mag�nparkj�ba. Akkor ez t�bb volt, mint egy egy�jszak�s kaland. Inyanna nem tudta, k�ldj�n-e �zenetet Sidounnak a Baz�rba, hogy m�g aznap sem t�r vissza, de erre val�sz�n�leg mag�t�l is r� fog j�nni. Tudja, mit jelent majd a l�ny hallgat�sa. Nem akart f�jdalmat okozni a f�rfinak, m�sr�szt azonban csak egyszer� sz�vess�gekkel tartozott neki. �ppen �lete egyik nagy v�llalkoz�s�ba fogott bele, �s ha majd visszat�r a Baz�rba, azt sem Sidoun kedv��rt teszi, hanem mert ez a kalandja v�get �rt.

T�rt�netesen v�gig Calainnal t�lt�tte a k�vetkez� hat napot. Napk�zben vagy a f�rfi nagyszer� jachtj�val csavarogtak a foly�n, esetleg k�zen fogva s�t�lgattak a Csodakertb�l sz�rmaz� �llatokkal telizs�folt hercegi kertben, vagy egyszer�en csak a Nissimorn-palota verand�j�n hever�sztek, �s azt figyelt�k, hogyan j�rja be a nap az �gi p�ly�j�t. �jszak�nk�nt mulatoztak, tivorny�ztak vagy vacsor�ztak, hol a lebeg� szigetek egyik�n, hol Ni-moya egyik el�kel� h�z�ban, m�skor pedig mag�ban a Hercegi Palot�ban. A herceg kev�ss� hasonl�tott az �ccs�re: sokkal magasabb volt, j�val id�sebb, ezen k�v�l �lland�an f�radtan �s �regesen viselkedett. M�gis elb�v�l�en kedvesen viszonyult Inyann�hoz, j�indulat�an �s komolyan b�nt vele, nem �gy kezelte, mint egy egyszer� kis utcal�nyt, akit a testv�re felcs�pett a Baz�rban. Inyanna az �lmokban tapasztalhat� h�v�s viselked�ssel sodr�dott egyik ilyen esem�nyb�l a m�sikba. A megal�zkod�s primit�v megold�s, az pedig m�g rosszabb, ha egyenl� rang�nak mutatja mag�t. V�g�l egy m�rs�kelt, m�gsem al�zatos, egyet�rt�, de cseppet sem arc�tlan viselked�s mellett d�nt�tt, �s ez l�that�an m�k�d�tt. P�r nap alatt hozz�szokott, hogy a Kast�ly-hegyr�l nemr�giben visszat�rt el�kel�s�gek mellett �l egy asztaln�l, akik minden Lord Malibort �s k�s�ret�t �rint� pletyk�t ismertek, vagy elmes�lhett�k, hogyan �zt�k a vadat a most m�r Pontifexk�nt uralkod� Tyeveras t�rsas�g�ban, m�g Ossier pontifik�tusa alatt az �szaki puszt�kon; esetleg �ppen visszat�rtek a Bels� Templomb�l, ahol mag�val a Sziget �rn�j�vel tal�lkoztak. Inyanna olyan magabiztoss� v�lt a f�rangok t�rsas�g�ban, hogy ha valaki odafordult volna hozz�, �s azt k�rdezi: h�lgyem, mivel t�lt�tte az elm�lt h�napokat?, akkor k�nnyed�n azt v�laszolta volna: Tolvaj voltam a Nagy Baz�rban, mint azt els� narabali est�j�n tette. Azonban a k�rd�s fel sem mer�lt: r�j�tt, hogy a t�rsadalom ezen szintj�n senki sem k�rdez�sk�dik, csak hagyt�k, hogy mindenki az �ltala k�v�nt r�szletess�ggel adja el� saj�t t�rt�neteit.

�s ez�rt a hetedik napon, amikor Calain k�z�lte vele, hogy ideje visszat�rnie a Baz�rba, nem tett fel k�rd�seket, vajon �lvezte-e egy�ltal�n a t�rsas�g�t, vagy mi�rt unt bele a kapcsolatukba. A f�rfi t�rs�ul v�lasztotta egy id�re; ez az id� letelt �s k�sz. Ezt a hetet soha nem felejti el.

M�gis nagy megr�zk�dtat�s volt visszat�rni a tolvajok rejtekhely�re. Egy pomp�zatosan feld�sz�tett lebeg� sz�ll�totta a Nissimorn-palot�t�l a Nagy Baz�r Piliploki Kapuj�ig, �s Calain egyik szolg�ja �tny�jtotta neki az egy h�t alatt aj�nd�kba kapott kincseket tartalmaz� zs�kocsk�t. Azt�n a lebeg� elt�nt, Inyanna pedig al�ereszkedett a Baz�r izzads�gszag� k�osz�ba, mintha csak egy szokatlan, var�zslatos �lomb�l �bredne. Senki sem sz�l�totta meg, amikor v�gigs�t�lt a t�m�tt folyos�kon, hiszen a Baz�rban Kulibhai f�rfi-�lruh�j�ban ismert�k, most pedig n�i ruh�kat viselt. Csendben t�rt mag�nak utat a ny�zsg� t�megben, egy ideig m�g az arisztokrat�k kisug�rz�sa vette k�r�l, de lassan vil�goss� v�lt, hogy az �lomnak v�ge, �jra bel�pett a val�s vil�gba, �s percr�l percre jobban �rr� lett rajta a lehangolts�g �s a hi�ny�rzet. Calain ma �jjel a l�togat�ba �rkezett Mazadone herceg�vel fog vacsor�zni, holnap hal�szexped�ci�ra utazik a vend�geivel a Steiche-foly�n, ut�na pedig� nos, arr�l m�r elk�pzel�se sem volt, csak annyit tudott, hogy � akkor csipk�t, parf�m�s�vegeket, v�sznakat fog lopni. Egy pillanatra k�nnybe l�badt a szeme. Er�vel tartotta vissza a s�r�st, bolonds�g, suttogta mag�ban, nem gy�szolnia kellene a visszat�r�s�t, hanem ink�bb �lvezni azt az egy hetet, ami r�sz��l jutott.

A hjort Beyork �s az egyik metamorf kiv�tel�vel senkit sem tal�lt a szob�ban. �ppen csak b�lintottak fel�je. A kamr�j�ba sietett, �s �t�lt�z�tt Kulibhai ruh�j�ba. De ennyire gyorsan nem tudta mag�t r�sz�nni a visszat�r�sre. Gondosan az �gy al� rejtette Calaint�l kapott, zseb�t megt�lt� aj�nd�kait, az �kszereket �s a k�l�nb�z� csecsebecs�ket. Ha mindezt eladn�, �vekre megmenek�lhetne a tolvajmesters�gt�l, de m�g a legkisebb darabt�l sem sz�nd�kozott megv�lni. V�g�l �gy hat�rozott, m�snap visszat�r a Baz�rba. Most csak lehevert a Sidounnal �jb�l k�z�s �gyukba, �s amikor s�rnia kellett, hagyta a k�nnyeit folyni, majd egy id� ut�n, n�mileg nyugodtabban felkelt, megmosakodott, �s megv�rta a t�bbieket.

Sidoun egy nemesember higgadts�g�val k�sz�nt�tte. Semmit sem k�rdezett a kalandjair�l, egyetlen haragos vagy alattomos c�lz�st sem ejtett el: csak mosolygott, megfogta a kez�t, elmondta, mennyire �r�l, hogy Inyanna visszat�rt, megk�n�lta egy korttyal a frissen zs�km�nyolt alhanroeli borb�l, elmes�lte, mi minden t�rt�nt a Baz�rban, am�g t�vol volt. Inyanna nem tudta, vajon nem zavarja-e a f�rfit szeretkez�s k�zben, hogy utolj�ra a herceg testv�re �rintette, de nem, cir�gatva, haboz�s n�lk�l sim�tott v�gig rajta az �gyban, �rvendezve simult mell� sov�ny, csontos test�vel. A k�vetkez� nap, miut�n a Baz�rban befejezt�k a munk�t, egy�tt l�togattak el a Csodakertbe, ahol el�sz�r l�ttak glayge-i gossimaul�t, ezt a nagyon v�kony, majdnem l�thatatlan l�nyt, egy ideig, am�g el nem t�nt a szem�k el�l, m�g k�vett�k is, �s �gy tudtak kacagni, mintha soha nem v�ltak volna el.

A t�bbi tolvaj n�mi h�dolattal kezelte Inyann�t m�g p�r napig, hiszen tudt�k, merre j�rhatott, mit csin�lhatott, �s mindenki �rezte rajta az el�kel� k�r�kben r�ragadt k�l�nleges l�gk�rt. Azonban err�l csak Liloyve mert besz�lni vele, �s � is csup�n egyszer k�rdez�sk�d�tt:

� Mit l�thatott benned?

� Honnan tudhatn�m? Az eg�sz annyira �lomszer� volt.

� Szerintem ez az igazs�gszolg�ltat�s.

� Ezt hogy �rted?

� Jogtalanul �g�rt�k neked a Nissimorn-palot�t, �s �gy kapt�l j�v�t�telt. Az �g kiegyens�lyozza a j�t �s a gonoszat, �rted? � Liloyve nevetett � H�t nem t�r�lt meg az a h�sz royalod, amit kicsaltak t�led?

T�nyleg �gy t�rt�nt � Inyanna egyet�rtett a l�nnyal. De hamarosan r� kellett j�nnie, hogy az �g m�g nem egyenl�tette ki marad�ktalanul az ad�ss�g�t. A k�vetkez� Csillagnapon a p�nzv�lt�k f�lk�i el�tt tev�kenykedett, �s imitt-amott elemelt egy-egy �rm�t, amikor valaki hirtelen megragadta a csukl�j�t. K�v�ncsi volt, ki az a tolvaj, aki nem ismeri fel �s megpr�b�lja elcs�pni. De csak Liloyve �llt m�g�tte. Arca kipirult, szemei t�gra ny�ltak.

� Gyere azonnal haza! � ki�ltotta.

� Mi t�rt�nt?

� K�t vroon v�r r�d. Calain h�vat, �s azt mondj�k, csomagold �ssze az �sszes holmidat, mert t�bbet nem t�rsz vissza a Nagy Baz�rba.

�gy esett h�t, hogy a kor�bban tolvajk�nt tev�kenyked� Velathysi Inyanna Forlana Ni-moyai Calain p�rjak�nt bek�lt�z�tt a Nissimorn-palot�ba. Calain nem magyar�zkodott, de � sem tartott r� ig�nyt. A f�rfi egyszer�en szerette volna, ha mellette van, �s ezt �ppen elegend� magyar�zatnak vette. Az els� p�r h�tben m�g v�rta, melyik reggel kell visszat�rnie a Baz�rba, de id�vel lassan megfeledkezett err�l a lehet�s�gr�l. Calainnal tartott mindenhova: a Zimr-mocs�rba gihornavad�szatra, a k�pr�zatos Dulornba az �r�k�s Cirkuszba, Khyntorba a Gejz�rek �nnep�re, m�g a titokzatos, es��ztatta Piurifayne-be is, hogy egy�tt fedezz�k fel az alakv�lt�k s�t�t otthon�t. �, aki �let�nek els� h�sz �v�t a kopott Velathysban t�lt�tte, lassan eg�szen hozz�szokott, hogy a nagy k�rutaz�s�n r�sztvev� Napkir�lyk�nt utazgat ide-oda, oldal�n egy herceg �ccs�vel; azonban nem vesztette el teljesen a j�zan �t�l�k�pess�g�t, soha nem felejtette el eml�keztetni mag�t ennek a k�l�n�s �talakul�snak az ir�ni�j�ra �s szokatlans�g�ra.

M�r az sem lepte meg igaz�n, amikor maga a Napkir�ly foglalt helyet az asztala mellett. Lord Malibor �llami l�togat�s �r�gy�n �rkezett Ni-moy�ba, mert elv�rt�k t�le, hogy nyolc- vagy t�z�venk�nt egyszer megl�togassa a nyugati kontinenst is, ez�ton tudatva a zimroeliekkel, egyenrang�k�nt kezeli �ket sz�l�f�ldj�vel, Alhanroellel. A herceg megtartotta a k�telez� bankettet, �s Inyann�t a f�asztalhoz �ltett�k. A Napkir�ly �lt mellette jobbra, Calain balra, a herceg pedig a feles�g�vel Lord Malibor t�volabbi fel�n foglalt helyet. Inyanna az iskol�ban term�szetesen megtanulta a nagy Napkir�lyok neveit, Stiamot, Confalume, Prestimion, Dekkeret meg a t�bbiek, �s �desanyja is gyakran elmes�lte, hogy pontosan a sz�let�se napj�n halt meg az �reg Ossier Pontifex, akit Lord Tyeveras k�vetett, �s bizonyos Malibort v�lasztott ut�dj�ul Bombifale v�r�s�b�l; v�g�l a sz�les arc�, nagy szem�, vastag szem�ld�k� Lord Malibort �br�zol� �j p�nz�rm�k is eljutottak a tartom�ny�ba. Azonban az, hogy val�ban l�teztek-e Pontifexek vagy Napkir�lyok, mindig is gondot okozott neki eddigi �let�ben, m�gis, most mind�ssze p�r centim�terre �lt Lord Malibort�l, �s csak egyetlen dolog ny�g�zte le, hogy mennyire hasonl�t ez a birodalmi z�ld-arany kelm�kbe �lt�z�tt termetes, s�lyos ember a p�nz�rm�ken l�that� k�pre. Nem v�rt volna ekkora precizit�st a portr�kt�l.

Mindig is �gy gondolta, hogy a Napkir�lyok t�rsalg�si t�m�i az �llam�gyek k�r�l foroghatnak. A val�s�gban Lord Malibor legf�k�ppen a vad�szatr�l besz�lt. Elment arra a t�voli vid�kre le�lni azt a bizonyos ritka vad�llatot, ut�na meg erre a m�sik, vil�gt�l elz�rt �s teljesen idegen helyre utazott egy m�sik �rtalmas bestia fej��rt. �ppen most �p�ttet egy �j sz�rnyat a Kast�lyhoz, ahol majd nyugodtan t�rolhatja a tr�fe�it.

� B�zom benne � mondta a Napkir�ly �, hogy p�r �ven bel�l Calainnal egy�tt felkeres majd a Kast�lyban. Addigra elk�sz�l a tr�fe�knak tervezett szoba. Tudom, nagy megel�ged�s�kre fog szolg�lni, ha megcsod�lhatnak ennyi, kiz�r�lag a Kast�ly-hegy legjobb �llatkit�m�ivel elk�sz�ttetett teremtm�nyt.

Inyanna val�ban v�rta Lord Malibor Kast�ly�nak megl�togat�s�t, hiszen a Napkir�ly hatalmas lakhelye mindenki �lm�ban felbukkan�, legend�s hely volt, �s nem tudott gy�ny�r�bbet elk�pzelni, mint felkapaszkodni a g�g�s Kast�ly-hegy tetej�re, bej�rni azt az �vezredek s�ly�t ny�g� �p�letet, vagy felder�teni ezernyi szob�j�t. Azonban Lord Malibor megsz�llott �ld�kl�si v�gya visszariasztotta. Amikor az amorfibotok, ghalvarok �s sigimoinok, steetmoyok legyilkol�s�r�l meg ezekbe a vad�szatokba belefektetett hatalmas er�fesz�t�sekr�l besz�lt, Inyann�nak mindig esz�be jutott a ni-moyai csod�latos sz�rnyetegek parkja, ahol valamelyik r�gebben �lt, l�gysz�v� Napkir�ly parancsa �rtelm�ben ezeket az �llatokat becsben tartott�k �s �rizt�k; ez pedig a cs�ndes, �szt�v�r Sidounra eml�keztette, akivel olyan gyakran bolyongott ebben a parkban, aki annyira gy�ny�r�en j�tszott a zsebh�rf�n. Nem akart Sidounra gondolni, akinek semmivel sem tartozott, de m�gis b�n�s vonzalom f�zte hozz�, nem akart a fej�ket Lord Malibor tr�feagy�jtem�ny�be aj�nd�koz�, ritka �llatok legyilkol�s�r�l hallani. M�gis siker�lt odafigyelnie a Napkir�ly �ld�kl�seir�l sz�l� mes�kre, s�t, n�ha m�g p�r �sszer� megjegyz�st is tett.

Hajnalt�jt, mikor v�gre visszat�rtek a Nissimorn-palot�ba, �s a lefekv�shez k�sz�l�dtek, Calain odafordult hozz�.

� A Napkir�ly k�vetkez�nek tengeri s�rk�nyra akar vad�szni. Lord Kinniken egyszer t�bb mint h�romsz�z l�b hossz�ra becs�lt s�rk�ny�t szeretn� elejteni.

A f�radt �s kedvetlen Inyanna megvonta a v�ll�t. A tengeri s�rk�nyok legal�bb nem voltak ritka �llatok, �s a Napkir�ly nem okozhat k�l�n�sebb k�rt, ha p�rat szigonyv�gre kap.

� Elf�r egy�ltal�n egy ekkora �llat a tr�fe�knak sz�nt szob�j�ban?

� Szerintem a sz�rnya �s a feje biztosan. Nem mintha sok es�lye lenne elfognia a d�g�t. Ezt a s�rk�nyt Lord Kinniken hal�la �ta mind�ssze n�gyszer l�tt�k, �s az ut�bbi hetven �vben egyszer sem. De ha ezt nem tal�lja meg, levad�szik majd egy m�sikat. Vagy v�zbe fullad hatalmas igyekezet�ben.

� Van erre es�ly?

Calain b�lintott.

� A s�rk�nyvad�szat vesz�lyes foglalatoss�g. B�lcsebben tenn�, ha nem pr�b�lkozna ilyesmivel. De m�r minden sz�razf�ldi �llatot le�lt, �s Napkir�ly m�g egy�bk�nt sem sz�llt s�rk�nyvad�sz haj�ra, teh�t nem fog visszariadni a feladatt�l. A h�t v�g�n indulunk Piliplokb�l.

� Indulunk?

� Lord Malibor megk�rt, hogy k�s�rjem el a vad�szatra � mondta, majd b�natos mosollyal hozz�tette: � Igaz�b�l a hercegre sz�m�tott, de a testv�rem a hivatalos �gyekre hivatkozva lemondott a megtiszteltet�sr�l. Akkor megk�rdezett engem. Az ember nem k�nnyen utas�that vissza eff�le megh�v�sokat.

� �n is veled megyek? � k�rdezte Inyanna.

� Nem �gy tervezt�k.

� � � mondta a l�ny csendesen. Egy pillanattal k�s�bb m�g megk�rdezte:

� Mennyi ideig leszel t�vol?

� A vad�szat �ltal�ban h�rom h�napig tart. A d�li szelek �vszak�ban. Azt�n bele kell m�g sz�molni a Piliplokig tart� utat, a haj� felszerel�s�t, a visszat�r�sre sz�nt id�t� �sszesen hat vagy h�t h�napr�l lehet sz�. Tavasszal �jra itthon leszek.

� Aha. �rtem.

Calain k�zelebb l�pett, �s �t�lelte.

� Ez lesz a leghosszabb t�voll�t, amit el kell viseln�nk. �g�rem.

Semmik�ppen sem utas�thatod vissza? � akarta k�rdezni a n�. Nem mehetn�k esetleg m�gis veled? Azonban tudta, mennyire hi�baval� mindez, mennyire ellent�tes Calain vil�g�nak etikettj�vel. �gy h�t Inyanna nem tiltakozott. �t�lelte a f�rfit, �s napkelt�ig szeretkeztek.

Calain indul�s�nak est�j�n � a s�rk�nyvad�sz haj�k mened�k�be, a piliploki kik�t�be kellett mennie el�sz�r � a f�rfi a Nissimorn-palota legmagasabb szintj�n tal�lhat� irod�j�ba h�vatta, �s egy vastag iratcsom�t ny�jtott �t neki, hogy �rja al�.

� Mi ez? � k�rdezte Inyanna, �s hozz� sem �rt a pap�rokhoz.

� A h�zass�gi szerz�d�s�nk.

� Kegyetlen tr�fa ez, uram.

� Ez nem tr�fa, Inyanna. Egy�ltal�n nem az.

� De�

� Ezen a t�len akartam veled megbesz�lni, csak k�zbej�tt ez az �tkozott s�rk�nyvad�szat, �s nem maradt id�m. �gy h�t gyors�tottam a dolgokon egy kicsit. Ezut�n m�r nem a szeret�m vagy: ez az irat hivataloss� teszi a szerelm�nket.

� Sz�ks�ge van a szerelm�nknek erre?

Calain �sszeh�zta a szem�t.

� Kock�zatos �s vakmer� kalandra indulok, amir�l rem�nyeim szerint vissza is t�rek, de a tengeren m�s kez�ben lesz a sorsom. �lett�rsamk�nt nem form�lhatsz jogot az �r�ks�gre. Asszonyomk�nt viszont�

Inyanna teljesen megd�bbent.

� Ha akkora a vesz�ly, mondd le az utaz�st, uram!

� Tudod, hogy ez lehetetlen. V�llalnom kell a kock�zatot. Gondoskodom kell r�lad. �rd al�, Inyanna!

Hossz� ideig meredt a hossz� oldalakat megt�lt� v�zlatra. Nem igaz�n b�rt koncentr�lni, �s a legeleg�nsabb kalligr�fi�val �rott szavakat sem tudta kivenni. Calain feles�ge? Ezt majdhogynem r�mesnek �rezte, mintha az �sszes �rt�k megsemmis�lne, mintha minden hat�rt �tl�ptek volna. �s m�gis� m�gis�

V�rt. Nem tudta elutas�tani.

Reggel Calain a Napkir�ly k�s�ret�vel egy�tt elindult Piliplokba, �s Inyanna eg�sz nap zavartan bolyongott a Nissimorn-palota folyos�in meg a szob�kban. Azon az �jjelen a herceg b�lcsen vacsor�ra h�vta; a k�vetkez� nap Durand Livolk �s h�lgye k�s�rte eb�delni a Pidruid-szigetre, ahova �j t�zes�p�lm�b�l k�sz�lt bor �rkezett. Ezt m�s megh�v�sok k�vett�k, �gy el�gg� elfoglalt �letet �lt. H�napok teltek el. T�l k�zepe fel� j�rt az id�. �s ekkor �rkezett a h�r, hogy a Bels�-tengeren egy hatalmas tengeri s�rk�ny darabokra z�zta, majd a tenger fenek�re s�llyesztette Lord Malibor haj�j�t. Lord Malibor �s k�s�rete meghalt. Egy bizonyos Voriaxot v�lasztottak meg Napkir�lynak. Calain v�gakarat�nak �rtelm�ben �zvegye, Inyanna Forlana lett a Nissimorn-palota nev� terjedelmes birtok teljes jog� tulajdonosa.

Mikor a gy�sz id�szaka letelt, �s lehet�s�ge ny�lt az �gyint�z�s�re, Inyanna mag�hoz h�vatta egyik lak�j�t, �s nagy �sszeg� p�nzaj�nd�kot k�ldetett az Agourmole nev� tolvajnak �s eg�sz csal�dj�nak a Nagy Baz�rba. Inyanna �gy tudatta vel�k: nem felejtette el �ket.

� J�l jegyezd meg minden szavukat, amikor �tadod nekik az ersz�nyeket � parancsolta a lak�jnak, azzal a titkos rem�nnyel a sz�v�ben, hogy �k majd meleg sz�vvel eml�keznek az egy�tt t�lt�tt r�gi sz�p napokra, de a jelent�s szerint egyik�k sem mondott semmi �rdekeset, egyszer�en csak meglep�dtek �s h�l�jukat fejezt�k ki Lady Inyanna kedvess�g��rt, kiv�ve egy Sidoun nev� f�rfit, aki visszautas�totta az aj�nd�kot, �s semmilyen unszol�sra nem volt hajland� elfogadni. Inyanna szomor�an mosolygott, majd Sidoun h�sz royalj�t sz�tosztotta az utcagyerekek k�z�tt. Ezut�n nem vette fel t�bb� a kapcsolatot a Nagy Baz�r tolvajaival, m�g a hely k�zel�be sem ment soha.

P�r �vvel k�s�bb �ppen a Gossamer Gal�ria �zleteit l�togatta meg, amikor k�t gyan�s k�lsej� alakra lett figyelmes a s�rk�nycsont-faragv�nyok boltj�ban. A mozg�sukb�l �s az egym�ssal v�ltott pillant�saikb�l �t�lve nyilv�nval�an tolvajok voltak, akik �ppen valamilyen figyelemelterel� tr�kk�t akartak bedobni, hogy kirabolhass�k a boltot. Azt�n k�zelebbr�l is megn�zte �ket, �s r�j�tt, hogy m�r tal�lkozott vel�k valamikor. Egyik�k egy alacsony, k�v�rk�s ember volt, a m�sik pedig egy magas, b�tyk�s arc�, s�padt f�rfi. Inyanna intett k�s�r�inek, akik csendesen a k�t alak m�g� surrantak.

Inyanna megsz�lalt:

� Egyik�t�k Steyg, a m�sikat Vezan Ormusnak h�vj�k, b�r m�r elfelejtettem, melyik�t�k kicsoda. M�sr�szr�l m�g el�gg� j�l eml�kszem tal�lkoz�sunk t�bbi r�szlet�re.

A tolvajok riadtan pillantottak egym�sra. A magasabbik sz�lalt meg el�sz�r.

� H�lgyem, bizony�ra t�ved. Az �n nevem Elakon Mirj, bar�tomat pedig Thanooznak h�vj�k.

� Manaps�g esetleg. De amikor hossz� �vekkel ezel�tt Velathysba l�togattatok, m�g m�s nevet viseltetek. Ha j�l l�tom, csal�kb�l tolvajokk� fejl�dtetek, nem igaz? �rulj�tok el nekem: h�ny �r�k�st tal�ltatok a Nissimorn-palot�ra, miel�tt megunt�tok a j�t�kot?

Most m�r igazi p�nik lobbant a szem�kben. �gy t�nt, hogy azon t�prengenek, mennyi az es�ly�k �tt�rni Inyanna emberein az ajt� fel� � ez azonban meggondolatlan cselekedet lett volna. A Gossamer Gal�ria �reit m�r �rtes�tett�k, �s ott gy�lekeztek az ajt� el�tt.

Az alacsonyabbik tolvaj remeg� hangon megsz�lalt:

� H�lgyem, mi becs�letes keresked�k vagyunk, semmi t�bb.

� Jav�thatatlan gazemberek vagytok � mondta Inyanna �, nem m�sok. Tagadj�tok csak le m�g egyszer, �s Suvraelre k�ldetlek benneteket k�nyszermunk�ra!

� H�lgyem�

� Mondj�tok el az igazat � parancsolt r�juk Inyanna. A magasabbik vacogva v�laszolt.

� Elismerj�k a v�dat. De ez annyira r�gen t�rt�nt. Ha megk�ros�tottunk, teljes m�rt�kben k�rp�tolunk.

� Megk�ros�tottatok? Engem? � Inyanna felkacagott. � Ink�bb a l�tez� legnagyobb szolg�latot tett�tek nekem. H�l�s vagyok nektek: mert tudj�tok meg, hogy valaha Inyanna Forlana voltam, egykori velathysi keresked�, akit�l kicsaltatok h�sz royalt, most pedig �n vagyok Ni-moyai Lady Inyanna, a Nissimorn-palota �rn�je. �gy v�delmezi a Mindenhat� a gyeng�ket, �gy ford�tja j�ra a rosszat. � B�lintott az �r�knek. � Vigy�tek ezt a k�t alakot a birodalmi fel�gyel�kh�z, �s mondj�tok meg nekik, hogy alkalomadt�n �n is tan�skodni fogok, de kegyelmet k�rek nekik� tal�n a h�rom h�napig tart� k�zmunka megteszi a mag��t. Ut�na pedig szolg�latomba fogadom �ket. Hitv�ny, de okos csavarg�k vagytok, az ilyeneket pedig jobb a k�zelben tartani, ahol rajtatok tarthatom a szememet. � Intett a kez�vel. A k�t tolvajt elvezett�k.

Inyanna a tulajdonoshoz fordult.

� Eln�z�st a kellemetlen k�zj�t�k�rt � mondta � Nos, l�ssuk ezeket a v�ros embl�m�ival d�sz�tett faragv�nyokat, amik szerinted darabonk�nt egy tucat royalt �rnek� mit sz�ln�l harminc royalhoz az eg�sz�rt? �s tal�n m�g azt a kerek bilantoon-farag�st is hozz�csaphatn�nk, hogy kikerek�ts�k a dolgokat�