��Gyere haza, Tenar! Gyere haza!

A m�ly v�lgyben, a f�lhom�lyban kifesl�ben voltak az almaf�k bimb�i. Az �rny�kba borult �gakon m�r imitt-amott felpattant egy-egy korai vir�g, r�zsasz�n-feh�ren, ak�r valami halv�ny csillag. A gy�m�lcs�skert fasorai k�z�tt, a s�r�, friss, nedves f�ben egy kisl�ny szaladt, puszt�n a fut�s �r�m��rt. Nem hallgatott azonnal a h�v�sra, m�g egy j� nagy ker�l�t tett, miel�tt hazafel� fordult volna. A h�zik� ajtaj�ban az anya a h�ta m�g�tt lobog� t�z f�ny�ben �llva n�zte az apr�cska alakot, amint bukd�csolva szalad a f�ben, a f�k alatt s�r�s�d� s�t�tben, mint egy sz�lf�tta bog�ncspihe.

A h�z sark�n�l s�ros kap�j�t tisztogat� apa megsz�lalt:

��Mit cs�ngsz annyira azon a gyereken? A j�v� h�napban �gyis elj�nnek �rte. Majd megl�tod! Ak�rha eltemetted volna, �gy elmegy. Mi �rtelme ahhoz ragaszkodni, akit �gyis el kell vesz�tened? Semmi hasznunk bel�le. M�g ha fizetn�nek �rte, amikor elviszik, de egy fen�t! Csak megfogj�k, azt�n m�r itt sincsenek, ennyi az eg�sz.

Az anya nem sz�lt semmit, csak n�zte a gyereket, aki most meg�llt, �s f�lfel� b�mult a f�k k�z�tt. A magas hegyek f�l�tt, t�l a kerteken m�r f�nyesen ragyogott az esthajnalcsillag.

��Nem is a mi�nk. Az�ta nem az, hogy elj�ttek hozz�, �s megmondt�k: � lesz majd a S�rok papn�je. Mi�rt nem t�r�dsz bele v�gre?�� A f�rfi hangj�t megkem�ny�tette a panasz �s a keser�s�g.�� Hiszen van m�g n�gy. �k itt maradnak, de ez nem. Ne f�jd�tsd miatta a sz�vedet. Menjen, ha mennie kell!

��Ha elj�n az ideje�� sz�lt az asszony�� � el fogom engedni.�� Lehajolt az apr�, feh�r l�bacsk�in a s�ros f�ld�n fel� sz�kd�csel� gyerek el�, �s karj�ba emelte. Az ajt� fel� fordulva meghajtotta a fej�t, hogy belecs�koljon a kisl�ny holl�fekete haj�ba, mik�zben a t�zhelyen fellobban� l�ngok f�ny�ben megcsillant a saj�t, halv�nysz�ke hajkoron�ja.

A f�rfi m�g odakint maradt. Meztelen talp�n �rezte a f�ld h�v�s�t, f�l�tte lassan s�t�tedett a tiszta tavaszi �gbolt. Lelk�t b�nat nyomor�totta, valami tehetetlen, s�lyos, d�h�s szomor�s�g, amelyet sohasem lenne k�pes szavakba �nteni. V�g�l megr�zk�dott, �s asszonya ut�n l�pett a t�zf�nyt�l megvil�g�tott kicsi szob�ba, amelyet bet�lt�tt a csilingel� gyermekzsivaj.

�lesen f�lrikoltott egy k�rt, majd hirtelen elhallgatott. A nyom�ban be�ll� cs�ndet csak a l�bak csosszan�s�nak nesze bolygatta meg, amint a lass� sz�vver�s ritmus�ra d�ng� dobok tompa �tem�re megindultak. A tr�nterem tetej�nek r�sein �s k�t oszlop k�z�tt, ahol beszakadtak a gerend�k �s a szaruf�k, r�zs�tosan t�z�tt be a b�gyadt napsug�r. Az els� �ra volt ez a napf�lkelte ut�n. A h�v�s leveg�ben m�g egy korai szell� sem rezd�lt. A padozat m�rv�nylapjai k�z�l el�t�remked� d�rlepte, elsz�radt f�sz�lak halkan surrogtak, amint v�giglegyintett rajtuk a papn�k fekete lebernyege. N�gyes�vel vonultak v�gig a hatalmas termen, a kett�s oszlopsorok k�z�tt. Kim�rten d�b�r�gtek a dobok. Egyetlen hang sem pisszent, egyetlen szem sem pillantott f�l. A feket�be �lt�z�tt l�nyok kez�ben �g� f�kly�k v�r�s f�nnyel pisl�koltak, �s �lesebben villantak f�l az oszlopok s�t�t �rny�k�ban. Odakint, a tr�nterem l�pcs�j�n �lltak a f�rfiak: �r�k, k�rt�s�k, dobosok. A nagy kapun bel�lre csak n�k l�phettek, fekete, csukly�s lebernyeg�kben vonultak lassan, n�gyes�vel az �res tr�n fel�.

K�t magas termet� n� haladt az �len, fekete �rnyk�nt. Egyik�k szik�r �s rideg, a m�sik testes, neh�zkesen, k�cs�zva l�pkedett. K�z�tt�k haladt egy hat�vesforma kisl�ny. Egyenes szab�s�, feh�r ruh�csk�t viselt. Feje, karja, l�ba sz�ra csupasz volt, nem viselt cip�t. Sz�nand�an par�nyinak l�tszott. A tr�nushoz vezet� l�pcs�sor alj�n�l, ahol s�t�t rendben sorakoztak m�r a t�bbiek, a k�t magas n�alak meg�llt. Gyeng�n el�bbre tasz�tott�k a gyermeket.

�gy t�nt, hogy a magas emelv�nyen �ll� tr�nust mindk�t oldal�n a tet�t�r hom�ly�b�l al�cs�ng� hatalmas, s�t�t f�tylak f�gg�ny�zik el. Szemmel nem lehetett megbizonyosodni fel�le, vajon val�ban f�gg�ny�k, vagy csak s�r�bb �rnyak j�tszanak a tekintettel. A tr�n maga fekete volt, karf�j�n �s h�tt�ml�j�n dr�gak�vek �s aranyd�sz�t�s tompa f�nye csillogott. Leny�g�z�en hatalmas volt. Egy benne �l� feln�tt t�rp�nek l�tszott volna. Nyilv�nval�an nem emberi m�retekre k�sz�tett�k. �res volt. Csak hom�ly �s �rnyak lapultak benne.

A gyermek egyed�l m�szott meg n�gyet a h�t v�r�ses erezet� m�rv�nyl�pcs� k�z�l. Olyan sz�lesek �s magasak voltak a l�pcs�fokok, hogy mindk�t l�b�t meg kellett vetnie rajtuk, miel�tt a k�vetkez�nek nekiveselkedne. A k�z�ps� l�pcs�n, k�zvetlen�l a tr�nussal szemben vaskos fat�ke �llt, k�zep�n sz�les v�jat. A gyermek t�rdre ereszkedett el�tte, fej�t a v�jatba illesztette �s enyh�n oldalra ford�totta. Mozdulatlann� merevedett.

Derek�n �vvel meger�s�tett, vil�gos gyapj�k�penyt visel� alak l�pett el� hirtelen a tr�n jobb oldal�r�l, �s a l�pcs�n levonult a gyermekhez. Arc�t feh�r maszk bor�totta. �tl�bnyi hossz�, f�nyes ac�lpeng�j� kardot tartott a kez�ben. Meg�ll�s �s egyetlen sz� n�lk�l k�t marokra fogva magasba lend�tette a pallost a gyermek v�konyka nyaka f�l�tt. A dobsz� elhalt.

Amikor a penge �le cs�cspontj�ra �rt �s meg�llt a leveg�ben, egy fekete alak bukkant f�l a tr�n bal oldal�n, �s megfogta az �ldozatra emelt kardot. A pallos �le villogott a leveg�ben. Egy hossz� pillanatig �gy m�rte �ssze erej�t a fekete �s a feh�r alak, ak�r k�t arc n�lk�li t�ncos, a moccanatlan gyermek f�l�tt, akinek nyaka feh�ren villant el� sz�tv�l� haj�nak fekete tincsei k�z�l.

N�m�n elv�ltak egym�st�l, �s felsz�kkentek a l�pcs�n, hogy elt�njenek a hatalmas tr�nust �vez� s�t�ts�gben.

Ekkor egy papn� l�pett el�, �s egy kup�b�l valami folyad�kot l�ttyintett a l�pcs�re a t�rdel� gyermekalak mell�. A folt feket�n csillogott a terem f�lhom�ly�ban.

A gyermek f�lemelkedett, �s �vatosan lej�tt a n�gy l�pcs�fokon. Amikor lent meg�llt, a k�t magas papn� fekete, csukly�s k�mzs�t �s k�penyt bor�tott r�, majd ism�t visszaford�totta a l�pcs�, a s�t�t folt �s a tr�nus fel�.

���, N�vtelenek, tekintsetek erre a nektek aj�nd�kozott le�nyra, aki �me, szint�n n�vtelennek sz�letett. Fogadj�tok el az �let�t, �let�nek minden esztendej�t, eg�szen a hal�l�ig, hiszen az is a tietek. �, tal�ltass�k � elfogadhat�nak! Em�sztess�k el!

�les, nyers hangok �s k�rt�k v�laszoltak rikoltva:

��Elem�sztetett! Elem�sztetett!

Ott �llt a kicsiny le�nyka, �s fekete k�mzs�ja al�l f�ltekintett a tr�nra, melynek a karmos l�b�ba, karf�j�ba �s h�tt�ml�j�ba �gyazott dr�gak�veket por bor�totta, faragott t�ml�j�n p�kh�l� cs�ng�tt, �s bagoly�r�l�k feh�r foltjai �ktelenkedtek. A fels� l�pcs�fokokat k�zvetlen�l a tr�n el�tt, af�l�tt, amelyen az im�nt t�rdepelt, haland� l�b m�g sohasem �rintette. Oly vastagon lepte �ket a por, hogy egyenesen f�lddel bor�tottnak t�ntek, a m�rv�nylapok v�r�ses erezet�t ki tudja, h�ny esztend�, h�ny �vsz�zad egym�sra rak�d� porr�tegei takart�k el teljesen?

��Elem�sztetett! Elem�sztetett!

Hirtelen �jra megsz�lalt a dob. Ez�ttal j�val gyorsabb pergess�l.

A menet n�m�n �s csoszogva �ssze�llt, �s elvonult a tr�nus el�l, keletnek fordulva, a kapuny�l�s t�volban ragyog� n�gysz�ge fel�. K�toldalt a vastag kett�s oszlopok, ak�r hatalmas s�padt l�bsz�rak t�rtek a magasba, a tet� alatt meglapul� hom�lyba. A papn�k k�z�tt a gyermek, imm�r talpig feket�ben, ak�rcsak �k, �nnep�lyesen l�pkedett apr�, csupasz l�baival a deres f�sz�lakon, a j�ghideg k�vezeten. Akkor sem n�zett fel, amikor a tet� ny�l�s�n bez�dul� napf�ny keresztezte az �tj�t.

Az �r�k sz�lesre t�rt�k a kaput. A fekete menet ki�rt a rezg�, hideg f�nybe, a kora reggeli sz�lbe. A nap szemk�pr�ztat�an ragyogott, mintegy �szva a v�gtelenbe vesz� keleti l�t�hat�r f�l�tt. A nyugatom h�z�d� hegykoszor� ugyan�gy verte vissza s�rg�s ragyog�s�t, mint a tr�nterem sz�les homlokzata. A domboldalon lejjebb �ll� �p�letek m�g b�borsz�n� �rny�kban rejt�zk�dtek, kiv�ve az Istenf�v�rek templom�t, amely b�szk�n terpeszkedett a szemk�zti halmon, nem r�gen aranyozott kupol�ja dicsf�nyk�nt verte vissza a kel� nap sugarait. A n�gyes sorokba rendez�d�tt papn�k feket�n vonultak lefel� a S�rok hegy�nek oldal�n. Menet k�zben halkan �nekelni kezdtek. A dallam mind�ssze h�rom hangb�l �llt, az �lland�an ism�telgetett sz� pedig olyan �si volt, hogy m�r teljesen elvesz�tette a jelent�s�t, ak�r egy �tjelz� t�bla ott, ahol m�r r�gen nincs is �t. Ezt a ki�r�lt sz�t ism�telgett�k �jra meg �jra. E napot, a papn� vissza�ll�t�s�nak napj�t teljesen kit�lt�tte ez a lass�, sz�raz, egyhang� n�i k�rus.

A kisle�nyt egyik helyis�gb�l a m�sikba, egyik templomt�l a m�sikig cipelt�k. Az egyik helyen kev�s s�t tettek a nyelv�re, m�sutt arccal nyugatnak kellett t�rdelnie, m�g haj�t r�vidre v�gj�k, illatos�tott ecettel moss�k �s olajjal bed�rzs�lik, megint m�sutt egy olt�r m�g�tt egy fekete m�rv�nyt�mb�n kellett hasalnia, mialatt k�r�l�tte sirat�dalokat �nekeltek. Ezen a napon sem �, sem a papn�k b�rmelyike nem vett mag�hoz �telt, �s nem ivott vizet. Amikor lement az esthajnalcsillag, a kisle�nyt ruh�tlanul �gyba fektett�k b�r�nyb�r�k k�z�tt, olyan szob�ban, ahol azel�tt m�g sohasem aludt. Egy h�zban, amely �vekig z�rva �llt, s most, ezen a napon nyitott�k ki hossz� ideje el�sz�r. Szob�ja magasabb volt, mint amilyen hossz�, �s nem voltak rajta ablakok. �porodott, s�r�, �lettelen, dohos szag terjengett benne. A n�ma asszonyok otthagyt�k �t a s�t�tben.

Mozdulatlanul fek�dt, �gy, ahogy letett�k. Szeme t�gra ny�ltan figyelt. Nagyon sok�ig fek�dt �gy �j hely�n.

Egyszer csak imbolyg� f�nyt pillantott meg a magas falon. Valaki cs�ndesen osont a folyos�n, kez�vel erny�zve m�cses�t, �gy az alig adott t�bb f�nyt, mint egy szentj�nosbog�r. Sejtelmes suttog�s hallatszott:

��Sssz, ott vagy, Tenar?

A gyermek nem v�laszolt.

Ekkor egy fej bukkant el� az ajt�ny�l�sban, egy furcsa fej: teljesen kopasz, ak�r egy megh�mozott krumpli, �s ugyanolyan s�rg�s sz�n�. M�g a szeme is aff�le krumpliszem: apr� �s barna. Orra elt�rp�lt arc�nak vaskos, h�jas leffenty�i k�z�tt, sz�ja keskeny, has�tott r�s. A gyermek meredten b�multa ezt az arcot. Pupill�ja s�t�ten t�gra ny�lt, szempill�ja sem rezd�lt.

��Sssz, Tenar, kicsi l�pes mezecsk�m, itt vagy h�t!�� A hang sejtelmes volt, magas, mint egy n��, de m�gsem n�i hang.�� Nem szabadna itt lennem, kint van a helyem az ajt� el�tt, a torn�con. Oda megyek vissza most. De l�tnom kellett, hogy van Tenar, az �n kicsim ez ut�n a hossz�-hossz� nap ut�n, hogy van az �n szeg�ny kis l�pes mezecsk�m?

Odal�pett hozz�, zajtalanul, de neh�zkesen, �s kiny�jtotta a kez�t, mintha a haj�t akarn� h�trasim�tani.

��Nem vagyok t�bb� Tenar�� sz�lt a gyermek a szeme k�z� b�mulva. Az alak keze meg�llt, nem �rintette meg.

��Persze hogy nem�� suttogta egy pillanat m�lva.�� Tudom. Tudom. Most m�r a kis elem�sztett vagy. De �n�

A kisl�ny semmit sem sz�lt.

��Neh�z napja volt ez az �n kicsik�mnek�� szuszogta a s�lyos alak. A l�ngocska halv�nyan sercegett nagy, s�rga mancs�ban.

��Nem szabadna bel�pned ebbe a h�zba, Kezes.

��Nem, nem. Tudom. Nem szabadna ide bel�pnem. J�l van h�t, j� �jszak�t, kicsik�m� j� �jszak�t.

A gyermek most sem sz�lt. Kezes lassan megfordult �s elkullogott. A f�nyecske elhalt a kamra magas fal�n. A kisl�ny, akinek m�t�l nem volt m�s neve, csak az, hogy Arha, az elem�sztett, cs�ndesen fek�dt a h�t�n, �s egyre b�mult a s�t�tbe.

Ahogy n�vekedett, anyja k�pe teljesen elhalt az eml�kezet�ben, an�lk�l, hogy ennek tudat�ban lett volna. Ide tartozott, a S�rok szent hely�hez. Mindig is ide tartozott. Csak n�ha, a hossz� j�liusi est�ken, amikor az oroszl�ns�r�ny-sz�n� nyugati hegyeket n�zte a lemen� nap r�ts�rga f�ny�ben, akkor jutott esz�be, a r�gm�lt id�k m�ly�n, egy t�voli t�zhelyen lobog� ugyanilyen sz�n� l�ngcsokor. Ilyenkor az is esz�be jutott, hogy valaki az �l�ben tartotta. Roppant furcsa �rz�s volt, hiszen �t m�g �rinteni is ritk�n �rintett�k. Kellemes illatok tolultak el�; frissen mosott, zs�ly�val illatos�tott v�zben �bl�tett, friss l�ng- �s naplementesz�n� vil�gossz�ke haj illat�t �rezte. Ez volt minden, amit maga m�g�tt hagyott.

Term�szetesen t�bbet tudott, mint amire eml�kezett, hiszen elmes�lt�k neki az eg�sz t�rt�netet. Amikor h�t- vagy nyolc�ves volt, �s el�sz�r t�prengett el rajta, ki is voltak�ppen az a szem�ly, akit egyszer�en az Arha n�vvel illetnek, felkereste test�r�t, Kezest, az �rparancsnokot, �s megk�rte �t:

��Mondd el, Kezes, hogyan v�lasztottak ki engem!

���, de h�t tudod te azt, kicsik�m.

�s val�ban tudta. A magas, rideg hang� papn�, Thar elmes�lte neki a t�rt�netet sokszor, m�g sz�r�l sz�ra nem tudta �s f�l nem mondta, mint a leck�t.

��Igen. Tudom. Amikor Atuan s�rjainak legels� papn�je meghal, a temet�si �s megtisztul�si szertart�sokat egy holdh�napon bel�l hajtj�k v�gre. Ezut�n a S�rok szent hely�nek n�h�ny papn�je �s �re �tkel a sivatagon, v�gigj�rja Atuan v�rosait �s falvait, k�rdez�sk�dve �s kutatva. Azt a le�nygyermeket keresik, aki a papn� hal�l�nak �jszak�j�n sz�letett. Amikor ilyen gyermekre lelnek, figyelik �t, �s v�rakoznak. Az �jsz�l�ttnek testileg-lelkileg eg�szs�gesnek kell lennie, nem lehet angolk�ros, k�s�bb sem kaphat himl�t vagy egy�b r�t�t� nyavaly�t, nem vakulhat meg. Ha �pen �s eg�szs�gesen el�l �t�ves kor�ig, akkor nyilv�nval�v� v�lik, hogy val�j�ban � az elhunyt papn� �jj�sz�letett porh�velye. Ekkor tudatj�k fel�le Avab�t Istenkir�ly�t, majd elviszik annak templom�ba, �s ott egy esztendeig tan�tj�k. Ennek az �vnek a v�g�n elk�s�rik a tr�nterembe, ott visszaadj�k nev�t urainak, a N�vteleneknek, mivel � maga is n�vtelen: � a mindig �jj�sz�let� papn�.

Ez volt sz�r�l sz�ra, amit Thar tan�tott neki, �s sohasem mer�szelt ak�r egyetlen sz�val is t�bbet k�rdezni t�le. A szik�r papn� nem volt kegyetlen, csak nagyon hideg, vast�rv�ny vez�relte, �s Arha �h�tattal f�lte �t. Egy�ltal�n nem kellett viszont tartania Kezest�l. Csak r� kellene parancsolnia:

��Most pedig mondd el, hogyan v�lasztottak ki engem!�� �s �riz�je mindent elmondott neki sz�pen, sorj�ban.

��Elindultunk innen �szak �s nyugat fel� a tel� hold harmadik napj�n, mivel a n�hai Arha az el�z� h�nap harmadik napj�n hunyta le szem�t. Legel�sz�r is Tenakb�ba, egy nagy v�rosba ment�nk, b�r a vil�got l�tottak szerint Avab�thoz k�pest akkor�cska csak, mint l�gy az �k�rh�z. Sz�momra m�gis hatalmas: legal�bb t�zszer sz�z h�z van benne! Azut�n tov�bbment�nk Gar fel�. De ezekben a v�rosokban senkinek sem sz�letett le�nygyermeke az el�z� h�nap harmadik holdnapj�n. Volt ugyan n�h�ny fi�cska, de azok e c�lra nem alkalmasak� Ez�rt tov�bb kellett menn�nk Gart�l �szakra, a hegyvid�k v�rosk�iba �s falvaiba. Az az �n sz�l�haz�m. Ott j�ttem a vil�gra a hegyek k�z�tt, ahol a foly�k rohannak, �s a mez�k z�ldben pomp�znak.�� Kezes sejtelmes hangja itt k�l�n�s sz�nt kap, apr� szemei tejjesen elt�nnek vaskos red�i k�z�tt. Kicsit elhallgat, csak azut�n folytatja tov�bb:�� F�lkerest�k teh�t mindazokat, akiknek az ut�bbi h�napokban sz�letett gyermek�k. N�h�nyan p�nze nem �tallott�k hazudni nek�nk: �Igen, igen, a mi kicsiny�nk a h�nap harmadik napj�n sz�letett.� Hiszen tudod, hogy a szeg�ny n�pek gyakran �r�mmel szabadulnak meg le�nygyermekeikt�l. Voltak olyan szeg�nyek is, akik mag�nyos visk�ikban teng�dtek a hegyvid�k v�lgyeiben, nem tartott�k sz�mon a napok m�l�s�t, aligha �rz�kelt�k, hogyan j�r el f�l�tt�k az id�, azt sem tudt�k h�t biztosan, pontosan mennyi id�s a gyermek�k. De ha el�g hosszan k�rdezgett�k �ket, v�g�l mindig kider�lt az igazs�g. Viszont �gy nagyon lassan haladt a dolog. V�g�l r�bukkantunk egy l�nycsecsem�re egy gy�m�lcs�skertekkel pomp�z� v�lgy par�nyi, t�z h�zb�l �ll� faluj�ban, Entatt�l �szak fel�. Nyolc h�napos volt m�r, ennyi ideje tartott a keres�s. De kider�lt, hogy val�ban a S�rok papn�je hal�l�nak napj�n sz�letett, m�ghozz� ugyanabban az �r�ban. Csodasz�p kisbaba volt. B�k�sen �ld�g�lt anyja �l�ben, �s ragyog� szemmel csod�lkozott r�nk, amint ott ny�zs�gt�nk a kunyh� egyetlen helyis�g�ben, ak�r a barlangban a denev�rek. Apja szeg�ny ember volt. Gondozta a gazdag f�ldes�r gy�m�lcs�s�t, �s nem volt semmije �t gyermek�n �s egyetlen kecsk�j�n k�v�l. M�g a visk� sem az �v� volt. Sz�val ott tolongtunk valamennyien, �s az ember m�r sejtette a papn�k felcsillan� szem�b�l �s titokzatos sugdol�z�s�b�l, hogy v�gre megtal�ltuk az �jj�sz�letettet. Anyja is megmondhatta volna, hogy �gy van. De csak �lelte a gyermeket, �s nem sz�lt egy �rva sz�t sem. Elment�nk h�t, �s m�snap visszat�rt�nk hozz�. De l�m csak! A csillagszem� kisded egy rongycsom�n r�gkap�lt s�rva �s sivalkodva, eg�sz test�t pedig v�r�sl� l�zr�zs�k �s r�t foltok �ktelen�tett�k. Anyja meg m�g n�la is sz�vett�p�bben ki�ltozott: ��, ���! Az �n picinyemet szemmel ver�s �rte!�

�gy mondta, �gy nevezte a himl�t. Mellesleg az �n falumban is szemmel ver�snek tulajdon�tott�k. Hanem Kosszil, aki most az Istenkir�ly f�papn�je, odal�pett a kisded vack�hoz, �s f�lnyal�bolta �t. A t�bbiek, velem egy�tt mind h�trah�k�ltek. �n ugyan nem sokra tartom a saj�t �letemet, de ugyan ki l�pne be egy himl� s�jtotta h�zba? Hanem � bizony nem mutatott semmi f�lelmet. F�lkapta a kisbab�t, �s kijelentette: �Ez ugyan nem beteg!� Ezzel megk�pk�dte az ujj�t, megd�rzs�lte vele a piros foltokat, azok meg sz�pen lej�ttek a gyermek b�r�r�l. Valami bogy� lev�vel festett�k r� �ket! Szeg�ny ostoba asszony azt hitte, hogy t�lj�rhat az esz�nk�n �s megtarthatja magzat�t.

Kezes sz�vb�l kacagott az eg�szen. Arca mit sem v�ltozott, de h�jas oldala csak �gy rengett bel�.

��A f�rje ekkor j�l elt�ng�lta az asszonyt, mivel f�lt a papn�k �tk�t�l. Ezut�n visszat�rt�nk ide a sivatagon �t, de a szent hely valamelyik szolg�l�ja minden �vben megl�togatta az alm�skertben rejt�z� falucsk�t, hogy meggy�z�dj�k r�la, mik�nt cseperedik a gyermek, �gy m�lt el �t �v. Akkor Thar �s Kosszil �tra kelt a templomszolg�k k�s�ret�ben �s azokkal a v�r�s sisakos katon�kkal, akiket az Istenkir�ly rendelt mell�j�k biztons�guk �rizet�re. �s elhozt�k magukkal a gyermeket ide, mivel val�ban � volt a S�rok �jj�sz�letett papn�je, �s ide tartozott. No �s ki lehetett ez a gyermek, kicsik�m?

���n!�� v�laszolta Arha a t�volba meredve, mintha valami l�thatatlant keresne a tekintet�vel, valami olyasmit, ami r�gen al�bukott a l�t�hat�r�n t�lra.

Egyszer azt is megk�rdezte:

���s mit csin�lt az� anya, amikor elj�ttek a gyermek��rt?

De Kezes nem tudta. Erre az utols� �tra nem tartott a papn�kkel.

� maga sem tudott visszaeml�kezni. K�l�nben is, mire lett volna j� az eml�kez�s? Mindez elm�lt, v�gleg elm�lt, �s � elj�tt oda, ahov� j�nnie kellett. Az eg�sz vil�gon egyetlen helyet ismert m�r csup�n: Atuan s�rjainak szent hely�t!

Ottl�t�nek els� �ve alatt � is a nagy h�l�teremben aludt a t�bbi n�gy-tizenn�gy �ves l�nyk�val, a nov�ci�kkal egy�tt. Kezes m�r akkor is k�l�nv�lt a t�bbi kilenc str�zs�t�l, hogy az � szem�lyes �rz�je legyen. Kuck�ja is k�l�n kis beny�l�ban volt, legal�bb r�szben elv�lasztva a h�l�terem alacsony mennyezet� k�zponti helyis�g�t�l a nagy h�zban, ahol a l�nyok vihogtak �s pusmogtak elalv�s el�tt, �s�toztak �s varkocsba font�k egym�s haj�t a hajnal sz�rk�s, dereng� f�ny�ben. Amikor a nev�t elvett�k t�le, �s egyszer�en Arha lett, egyed�l kellett aludnia a kis h�zban, abban az �gyban �s abban a szob�ban, amely �lete utols� napj�ig az � �gya �s szob�ja l�szen. Ez a h�z az �v� volt, az egyetlen papn� h�za, ahov� enged�lye n�lk�l senki sem tehette be a l�b�t. Amikor m�g eg�szen kicsi volt, �r�m�t lelte benne, ha al�zatos kopogtat�st hallhatott, �s kisz�lhatott: �bej�hetsz!�, ugyanakkor bosszantotta, hogy Thar �s Kosszil, a k�t f�papn� eleve adottnak vette az enged�ly�t, �s rendszerint kopogtat�s n�lk�l n�zett be hozz�.

Teltek-m�ltak a napok, az �vek, egyhang� lustas�ggal. A S�rok szent hely�nek l�nyai leck�kkel �s gyakorlatokkal t�lt�tt�k idej�ket. J�tszani sohasem j�tszottak. Nem volt idej�k mindenf�le j�t�kokra. Tanult�k a szent �nekeket �s szent t�ncokat, magolt�k a Karg�d-f�ld t�rt�net�t �s mindazon istenek miszt�riumait, akiknek szentelt�k �ket: az Avab�tot ural� Istenkir�ly�t vagy �ppen Atw�h �s Wulu�h iker Istenfiv�rek�t. K�z�l�k egyed�l Arha tanulm�nyozta a N�vtelenek szertart�sait, amelyeket egyetlen szem�ly, Thar, az Istenfiv�rek f�papn�je magyar�zott el neki. Mindez egy �r�ra vagy valamivel t�bbre elt�vol�totta �ket a t�bbiekt�l, �m napj�nak j� r�sz�t hozz�juk hasonl�an egyszer� munk�val t�lt�tte. Azt saj�t�tott�k el, hogyan kell megfonni �s megsz�ni ny�jaik gyapj�t, hogyan kell elvetni, betakar�tani �s elk�sz�teni a mindennapi t�pl�l�kul szolg�l� n�v�nyeket: a lencs�t, a durva k�s�nak megf�zend� vagy kelesztetlen keny�r lisztj�nek meg�rlend� hajdin�t, hagym�t, k�poszt�t, vagy �ppen hogyan kell kecskesajtot k�sz�teni, alm�t feldolgozni vagy m�zet nyerni. A legjobb, ami t�rt�nhetett vel�k, az volt, ha elengedt�k �ket hal�szni a szent helyt�l �szakkeletre, mintegy m�rf�ldnyire h�mp�lyg� zavarosz�ld sivatagi foly�ra. Csak egy alm�t vagy egy keletlen hajdinalep�nyt vihettek magukkal eb�dre, de eg�sz nap ott �lhettek az aszal� napf�nyben a n�das berkeiben, �s n�zhett�k, hogyan folyik lassan a z�ld v�z, �s a felh�k �rny�ka hogyan j�tszadozik a hegyek oldal�n. �m ha valaki lelkesen f�lsik�tott, amikor megfesz�lt a zsin�r, �s nagy csattan�ssal kipender�tett a foly�partra egy lapos halat, hogy az belefulladjon a leveg�be, akkor Mebb�t r�juk sziszegett, ak�r egy vipera: �Cs�nd legyen, ti nyiv�kol� ostob�k!� Mebb�t az Istenkir�ly templom�ban szolg�lt, s�t�t b�r�, fiatal n� volt, de kem�ny �s �les, mint az obszidi�n. Szenved�lye volt a hal�szat. A megfelel� oldal�n kellett elhelyezkedni, teljesen n�m�n, k�l�nben m�skor nem vitt mag�val hal�szni. Akkor pedig az ember sohasem juthatott le a foly�ra, hacsak nem ny�ron, amikor a kutak elapadtak, �s vizet kellett hordani. Kimer�t� foglalkoz�s volt ez: lebotork�lni a f�lm�rf�ldnyi t�zes ragyog�son �t a foly�hoz, ott megmer�teni a k�t v�dr�t, f�lakasztani a v�zhord� r�dra �s megindulni visszafel� a szent hely ir�ny�ba, amilyen gyorsan csak lehet. Az els� sz�z l�p�s k�nny� volt, azut�n a v�dr�k egyre nehezebb� v�ltak, a v�zhord� r�d t�zes vasp�lcak�nt �gette az ember v�ll�t, a f�ny vibr�lt a feh�ren vak�t� �ton, minden l�p�s nehezebb� �s lass�bb� v�lt. V�g�l ott volt a nagy h�z bels� udvar�nak h�v�se a z�lds�geskert m�g�tt, ahol nagy loccsan�ssal a hatalmas cisztern�ba �r�thetted kann�id tartalm�t. Ut�na viszont meg kellett fordulni �s visszamenni ism�t �s megint.

A Hely hat�rain bel�l�� ez az egyetlen neve volt, �s csak erre volt sz�ks�ge, mivel a Karg�d birodalom n�gy tartom�ny�n bel�l ez volt a legr�gebbi �s legszentebb ter�let�� sok �p�let volt, �s vagy k�tsz�z ember �lt. Ott volt h�rom templom, a nagy h�z �s a kis h�z, a her�lt �r�k sz�ll�sa, majd k�zvetlen�l a falakon k�v�l az �rs�g barakkjai, a nagysz�m� rabszolga kunyh�ja, a magt�rak, birkahod�lyok, kecske�lak �s k�l�nf�le gazdas�gi �p�letek. Eg�sz kis v�rosk�nak t�nhetett t�volr�l n�zve f�l�lr�l, a nyugati kop�r hegyek fel�l, ahol semmi sem n�tt n�mi zs�ly�n, sz�nalmas csom�kban k�szk�d� vasf�n, apr�bb gizgazon �s sivatagi k�ron k�v�l. �m m�g ha a keleti s�ks�g fel�l pillantott is f�l valaki, l�thatta az Istenfiv�rek templom�nak csillog� kupol�j�t, amely �gy vibr�lt �s ragyogott a hegyek l�b�n�l, mint egy csill�mlemez a sziklafal oldal�ban.

Ez a templom tulajdonk�ppen egy feh�rre vakolt, ablaktalan k�kocka volt, el�tte alacsony torn�ccal �s sz�k ajt�val. Kev�ssel alatta l�tv�nyosabban �s t�bb �vsz�zaddal fiatalabban terpeszkedett az Istenkir�ly temploma, sz�les homlokzat�val, sz�nes oszlopf�kkel d�sz�tett magas oszlopcsarnok�val. Minden egyes oszlop kem�ny c�drust�rzs volt, feh�rre festve. Haj�n sz�ll�tott�k ide az erd�kben gazdag Hur-�t-Hur vid�k�r�l, majd minden darabj�t vagy h�sz rabszoga vonszolta f�l a kop�r sivatagon �t a szent helyre. A kelet fel�l �rkez� utaz�, csak miut�n l�tta az aranyozott tet�t �s a ragyog� oszlopokat, akkor pillanthatta meg a szent hely hegy�n, mindenek f�l�tt a nap�gette �s omladoz�, mindegyik k�z�l a legr�gebbi, mag�hoz a sivatag r�ncoss�g�hoz hasonl� v�n �s hatalmas tr�ntermet, tapasztott falaival �s beoml�ban l�v�, rogyadoz� kupol�j�val.

A tr�nterem m�g�tt, az eg�sz domboldalt k�r�lker�tve futott egy vaskos, habarcs n�lk�l rakott, helyenk�nt m�r omladoz� k�fal. A fal �lel�s�ben n�h�ny, tizennyolc-h�sz l�bnyi magas fekete k�sz�l meredezett, ak�r f�ldb�l kiny�l� ujjak. Ha egyszer valaki r�juk vetette a szem�t, tekintete k�nyszer�en visszat�rt r�juk. H�romnak a jelent�se teljesen vil�gos volt, h�rom pedig n�m�n �rizte titk�t. �sszesen kilencen voltak. Egyetlen �llt egyenesen, a t�bbiek kiss� erre-arra megd�ltek, kett� a f�ldre hanyatlott. Sz�rke �s narancssz�n� zuzm� fedte �ket, mintha r�juk fr�csk�lt fest�kfoltok bor�tan�k, egyed�l egy �llt csupaszon �s feket�n. Halv�ny f�nyek j�tszadoztak rajta. Ez ut�bbi �rint�sre is sima volt. Viszont a t�bbieken a zuzm� takar�ja alatt hom�lyos ves�teket, rejt�lyes form�kat �s �leket lehetett l�tni vagy t�tova ujjakkal kitapintani.

Ez a kilenc k� volt Atuan kilenc s�rk�ve. Azt besz�lik, hogy ott �llnak az els� ember ideje �ta, az�ta, hogy �ce�nf�ld l�trej�tt. Akkor �ltett�k �ket a s�t�ts�g k�zep�be, amikor a f�ldek kiemelkedtek az �ce�n m�lys�geib�l. Sokkal, de sokkal r�gibbek voltak, mint Karg�d Istenkir�lyai, �regebbek, mint az Istenfiv�rek, r�gebbiek tal�n, mint a f�ny maga. Azoknak a s�rk�vei voltak, akik az emberi nem keletkez�se el�tt uralkodtak a vil�gon, azok�i, akiknek nincs nev�k, �s neki, az � szolg�l�j�nak sem lehetett neve.

T�l gyakran nem l�pett k�z�j�k, �s senki m�s m�g a l�b�t sem tehette oda, ahol �lltak a dombtet�n, a k�fal kar�j�ban, a tr�nterem m�g�tt. �vente k�tszer, a tavaszi �s az �szi nap�jegyenl�s�ghez legk�zelebb es� holdt�lte idej�n �ldozatot mutattak be a tr�n el�tt. Ekkor a terem alacsony h�ts� ajtaj�n l�pett el�, egy g�z�lg� kecskev�rrel teli, j�kora s�rgar�z t�llal a kez�ben. A v�rt akkor ki kellett locsolnia: fel�t a meredez� fekete k�oszlop t�v�re, fel�t pedig a led�lt k�vek egyik�re, amelyek az �vsz�zados v�r�ldozatok mocsk�ba temetkezve hevertek a szikl�k k�z�tti s�rban.

Arha n�ha kora reggel mag�nyosan kivonult, hogy k�r�ls�t�ljon a k�oszlopok k�z�tt, hogy megpr�b�lja megfejteni a laposan s�t� f�nysugarakban vil�gosabban kivehet� ves�teket �s v�jatokat, vagy �ppen csak �ld�g�lt ott, tekintet�t a Nyugati-hegyekre vagy �ppen az alant kirajzol�d� tet�kre �s falakra vetve, szeml�lve, hogyan elevenedik meg a nagy h�z k�rny�ke, t�mad fel az �r�k sz�ll�sa, hogyan �z�nlenek el� a birk�k �s kecsk�k �laikb�l sz�nalmas foly�parti legel�ik fel�. Ezen a helyen m�g a sivatagi ny�r kell�s k�zep�n is valamif�le k�l�n�s h�v�ss�g lengedezett. N�ha a sz�l halkan felf�ty�lt a legk�zelebb �ll�, egym�s fel� hajol�, mintha egym�s f�l�be valamif�le titkokat sugdos� k�t k�oszlop k�z�tt. De nem �rult el senki semmi titkot.

A s�rkert fal�t�l egy m�sik, alacsonyabb, szab�lytalan f�lk�r alak� k�fal �lelte k�r�l a szent hely hegy�t, majd elkanyarodott �szaknak, a foly� fel�. Nem is annyira v�delmezte a Helyet, ink�bb k�tfel� v�lasztotta azt: egyik oldal�n a templomok, a papn�k �s az �riz�k h�zai, a m�sik oldalon pedig a fegyveresek, valamint a rabszolg�k lak�sai, akik a Hely f�ldjeit m�velt�k, ny�jait legeltett�k, �s takarm�nyt gy�jt�ttek nekik. Ezek k�z�l soha senki sem l�pte �t a falat, kiv�ve a legszentebb �nneps�gek alatt a g�rdist�kat, dobosaikat �s k�rt�seiket, akiknek k�teless�ge volt r�szt venni a papn�k felvonul�s�ban. De m�g ezek sem l�phettek a templomok homlokzata al�. Valaha voltak zar�ndokok, a N�gy-f�ldr�l �rkez� kir�lyok �s f�n�k�k, hogy ler�j�k kegyelet�ket. Az els� Istenkir�ly mintegy m�sf�l �vsz�zaddal ezel�tt elj�tt, hogy elv�gezze saj�t templom�nak f�lszentel�si szertart�s�t. De m�g � sem l�phetett be a s�rk�vek k�z�, m�g neki is a szent helyet k�r�lvev� falakon k�v�l kellett h�lnia �s �tkeznie.

B�rki k�nny�szerrel megm�szhatta volna ezeket a falakat, ha l�b�t a k�vek k�z�tti r�sekbe illeszti. Az elem�sztett �s egy Pendelyes nev� m�sik le�nyka egy k�s� tavaszi d�lut�non a fal tetej�n �ld�g�lt. Mindketten tizenk�t esztend�sek lehettek. A nagy h�z sz�v�term�ben kellett volna lenni�k, egy t�gas, k�fal� helyis�gben �lni�k a hatalmas, durva, fekete gyapj�fon�llal f�lvetett sz�v�sz�k el�tt, hogy a s�t�t k�penyeknek val� sz�vetet sz�j�k. Azonban �szrev�tlen�l kisurrantak, hogy igyanak egyet a k�t viz�b�l az udvaron. A k�tn�l Arha �gy sz�lt:

��Gyer�nk!�� �s k�zen fogva elvezette pajt�s�t a nagy h�z h�ta m�g�tt a fal fel�. Most �ppen a fal tetej�n �cs�r�gtek, vagy t�z l�b magasan; csupasz l�bukat l�b�lt�k a k�ls� oldalon �s elkerekedett szemmel lest�k a kelet �s �szak fel� terjeszked� sima, v�gtelen sivatagot.

��Szeretn�m l�tni a tengert!�� sz�lt Pendelyes.

��Ugyan minek?�� k�rdezte Arha a fal r�s�b�l kit�pett keser� kutyatejsz�rat r�gcs�lva. A kietlen vid�k lassacsk�n �ppen elvir�gzott. Az apr�, gyorsan kifejl�d� s�rg�s, r�zsasz�n, v�r�ses �s feh�r, alacsony n�v�s� �s hamar elvir�gz� n�v�nyk�k kil�v�ld�zt�k a szertesz�ll� sz�lbe par�nyi, sz�rke pih�s, horgas magvaikat. Az almaf�k alatt a f�ld hol feh�ren ki�gett, hol v�r�sen izz� volt, vagy �ppen r�zsasz�nben j�tszott. Az �gakat halv�nyz�ld lomb bor�totta. Az egyed�li z�ld folt a szent hely k�r�l, sok-sok m�rf�ld�n bel�l. Az egyik s�padt l�t�hat�rt�l a m�sikig minden egy�b hom�lyos, sivatagi sz�rkes�gbe burkol�zott. Kiv�ve a hegyek oldal�n �ppen szirmaikat bontogat� vadzs�lyacserj�k ez�st�s csillog�s�t.

���, nem is tudom, mi�rt. Csak valami m�st szeretn�k l�tni! Itt mindig minden ugyanolyan. Itt soha nem t�rt�nik semmi.

��B�rhol b�rmi t�rt�nik, az eredete csak ide ny�lik vissza�� jelentette ki Arha.

���, igen, ezt tudom� de az�rt m�gis, legal�bb azt szeretn�m l�tni, hogy valami t�nyleg megesik valahol.

Pendelyes mosolygott. Mindenkihez j�sz�v�, szolg�latk�sz l�nynak l�tszott. Kiny�jtott, meztelen l�ba ujjait a forr� k�vekhez �rintette, �s �gy folytatta:

��Tudod, kiskoromban a tengermell�ken �ltem. A falunk k�zvetlen�l a d�n�k m�g�tt h�z�dott meg, ez�rt n�ha lej�rtunk j�tszani a parti f�v�nyre. Eml�kszem, egyszer l�ttuk, amint egy flotta h�z el odakint a tengeren. A haj�k �gy n�ztek ki, mint valami piros sz�rny� s�rk�nyok. Egyik-m�siknak hossz� nyaka volt, a v�g�ben t�nyleg faragott s�rk�nyfejjel. Atuan mellett vonultak el, de nem karg�di haj�k voltak. A falunk f�n�ke szerint nyugatr�l j�hettek, a Bels�f�ldek fel�l. Mindenki kirohant a partra, hogy megcsod�lja �ket. Azt hiszem, f�ltek t�le, hogy esetleg kik�tnek. De csak sz�pen elhaladtak el�tt�nk, senki sem sejtette, hov� tartanak. Lehet, hogy �ppen Karego-�t ellen indultak h�bor�ba. �, ha csak r�gondol az ember, hogy val�ban a var�zsl�k szigeteir�l sz�rmaztak, ahol az embereknek s�rsz�n� a b�re, �s ak�rkit egy szempillant�s alatt el tudn�nak var�zsolni!

��Engem ugyan nem!�� sz�lt Arha haragosan.�� �n m�g csak r�juk sem n�ztem volna. Nyavaly�s, el�tkozott var�zsl�csk�k azok. Hogyan is mer�szeltek ilyen k�zel haj�zni a szent f�ldh�z?!

��No persze, �n is azt hiszem, hogy az Istenkir�ly egyszer majd leig�zza �ket, �s rabszolg�v� teszi valamennyit. Hanem a tengert szeretn�m �jra megl�tni. Ap�lykor a sek�ly pocsoly�kban apr� polipok ny�zs�gtek, �s ha az ember r�juk ki�ltott, hogy �b��!�, ijedt�kben mind feh�rr� v�ltak. N�zd, ott j�n az a v�n Kezes, biztosan ut�nad kajtat.

Arha test�re �s szolg�ja k�zeledett lassan a fal bels� oldala mellett. Lehajolt, hogy kih�zzon egy vadhagym�t. M�r j�kora csokorral volt a kez�ben. Azut�n f�legyenesedett, �s apr� barna malacszem�vel hosszasan vizsg�lgatta a n�v�nyk�t. Az �vek m�l�s�val egyre jobban elh�zott, sz�rtelen, s�rg�s b�re zs�rosan csillogott a napf�nyben.

��Cs�sszunk le egy darabon a f�rfiak oldal�n�� s�gta Arha, mire mindketten hajl�konyan, ak�r valami gy�kok leereszkedtek a fal k�ls� oldal�n addig, hogy a sz�le alatt megkapaszkodjanak, a bels� oldalr�l l�thatatlanul. Onnan hallgatt�k Kezes lassan k�zeled� l�pteit.

��H��! H��! Krumplik�p��� cs�fol�dott Arha, sejtelmes susog�ssal, mint a f�sz�lak k�z�tt b�kl�sz� szell�.

A neh�zkes csoszog�s abbamaradt.

��H�, ott f�nn��� sz�lt a bizonytalan hang.�� Kicsik�m! Arha, te vagy?

Cs�nd.

Kezes tov�bbcsoszogott.

��Hu-h���! Krumplik�p�!

��H��! Krumplihas��� ut�nozta t�rs�t Pendelyes, majd ny�gd�cselni kezdtek, hogy elfojts�k a felt�r� vihog�st.

��Van ott valaki?

Cs�nd.

����, j�l van, j�l van�� s�hajtott az eunuch, �s kom�tosan tov�bb-ballagott. Amikor elt�nt a dombhajlat m�g�tt, a k�t l�ny visszakecmergett a fal tetej�re.

Pendelyes izzadtan irult-pirult a vihog�st�l, Arha viszont haragosan n�zett maga el�.

��Az ostoba v�n �r�, minden�tt a nyomomban van!

��Kutya k�teless�ge�� mondta Pendelyes okoskodva.�� Az a dolga, hogy vigy�zzon r�d.

��Vigy�znak r�m azok, akiket szolg�lok. Nekik a kedv�kre teszek. M�snak nem kell a kedv�ben j�rnom. Ezek a v�nasszonyok �s f�lemberek jobb lenne, ha b�k�n hagyn�nak. �n vagyok az egyetlen papn�!

Pendelyes r�meredt a m�sik kisl�nyra.

���� s�hajtotta cs�ndesen��, tudom, te� Arha vagy�

��Akkor hagyniuk is kellene, hogy az legyek! �s nem mindenf�le utas�t�sokat osztogatni l�pten-nyomon.

Pendelyes egy darabig nem sz�lt semmit, csak s�hajtozva l�g�zta h�sos l�b�t, �s szeml�lte a t�gas, s�padt t�jat odalent, hogyan emelkedik a t�voli, �res, v�gtelen l�t�hat�r fel�.

��Hamarosan elj�n az id�, tudod, amikor majd te osztogathatod a parancsokat�� sz�lt v�g�l cs�ndesen.

��M�g k�t �v, �s t�bb� m�r nem lesz�nk gyerekek. Tizenn�gy �vesek lesz�nk. �n az Istenkir�ly templom�ba ker�l�k, ez lesz a sorsom. Te pedig val�ban a legf�bb papn� leszel. M�g Thar �s Kosszil is k�nytelen lesz engedelmeskedni neked.

Az elem�sztett nem sz�lt semmit. Arca megny�lt, fekete szem�ld�ke alatt s�p�dtan t�kr�z�d�tt vissza szem�ben az �g halv�nyk�k ragyog�sa.

��Vissza kellene menn�nk�� sz�lt Pendelyes.

��Nem!

��A fonoda f�n�kasszonya biztosan sz�l Tharnak. Meg hamarosan itt lesz a kilenc �nek ideje is.

���n itt maradok. �s te is maradsz!

��T�ged nem b�ntethetnek meg, de engem igen�� mondta Pendelyes a maga cs�ndes m�dj�n. Arha nem v�laszolt. Pendelyes nehezet s�hajtott, de maradt. A s�ks�g f�l�tt az �g magas�n a nap f�tyolosan ragyogott. T�vol, a lejt� oldal�ban birk�k kolompja sz�lt elhal�n, b�r�nyok b�gettek. A tavaszi szell� �desk�s illat�, sz�raz hull�mokban �radt.

A kilenc �nek ideje m�r majdnem lej�rt, amikorra a k�t l�ny visszat�rt. Mebb�t l�tta �ket, amint a �f�rfiak fal�n� �ld�g�lnek, �s r�gt�n jelentette is f�n�kasszony�nak, Kosszilnak, az Istenkir�ly f�papn�j�nek.

Kosszil vastag l�b�, sz�les arc� teremt�s volt. Kifejez�stelen arccal �s k�z�mb�s hangon sz�l�totta f�l a k�t l�nyt, hogy k�vess�k. V�gigvezette �ket a nagy h�z k�padozat� folyos�in, ki a f�bej�raton, f�l a domboldalon Atw�h �s Wulu�h templom�hoz. Ott besz�molt a templom f�papn�j�nek, a magas, szik�r �s a szarvas l�ba sz�r�hoz hasonl�an inas Tharnak.

Kosszil r�parancsolt Pendelyesre:

��Vedd le a ruh�dat!

N�dvessz� virg�ccsal v�gigverte a l�nyt. A vessz� itt-ott kiss� f�lt�pte a b�rt. Pendelyes n�m�n k�nnyezve viselte el a b�ntet�st. Vacsora n�lk�l k�ldt�k vissza a fon�helyis�gbe, mondv�n, hogy m�snap sem kap enni eg�sz nap.

��Ha m�g egyszer rajtacs�pnek, hogy a f�rfiak fal�ra m�szk�lsz�� dorg�lta Kosszil��, enn�l j�val kem�nyebb feny�t�sben lesz r�szed. Meg�rtetted, Pendelyes?�� Kosszil hangja l�gy volt, de nem kedves. A l�ny csak annyit mondott:

��Igen.�� �s elvonult tekerg�zve, amint neh�z, durva ruh�ja hozz��rt a hurk�khoz a h�t�n.

Arha Thar mellett �llva n�zte v�gig a virg�csol�st. Most azt figyelte, hogyan szedi rendbe Kosszil a vessz�nyal�b sz�lait.

Thar hozz�fordult:

��Nem helyes, ha a t�bbi l�nnyal l�tnak szaladg�lni �s falakon m�szk�lni. Tudod, hogy te vagy Arha!

Megillet�d�tten hallgatta, �s nem sz�lt semmit.

��Jobb, ha csak azt cselekszed, amit tenned illik. Te Arha vagy.

Egy pillanatra r�emelte szem�t Thar, majd Kosszil arc�ra. Rettenetes l�tv�ny volt a tekintet�b�l sug�rz� m�lys�ges gy�l�let �s harag. �m a sov�ny papn� mit sem t�r�d�tt vele. Megkem�ny�tette von�sait, enyh�n el�red�lt �s szinte suttogva mondta:

��Te vagy Arha. Nem maradt semmi a kor�bbi �nedb�l. Minden elem�sztetett.

��Minden elem�sztetett�� ism�telte meg a kisl�ny, ahogy minden �ldott nap is hajtogatta hat�ves kora �ta.

Thar k�nnyed�n lehajtotta a fej�t. Ugyan�gy tett Kosszil is, amint elrakta a virg�csot. A l�ny nem hajolt meg, csak engedelmesen megfordult �s elballagott.

Miut�n a krumplib�l �s �jhagym�b�l �ll� vacsor�t elk�lt�tt�k n�m�n a keskeny �s s�t�t refekt�riumban, majd el�nekelt�k az esti szent himnuszokat, szent ig�kkel lepecs�telt�k az ajt�t, �s elv�gezt�k a sz�tlans�g r�vid szertart�s�t, v�get �rt ism�t egy munkanap. Ekkor a l�nyok f�lmehettek a h�l�terembe, kock�zhattak vagy marokk�zhattak, m�g ki nem hunyt egyetlen m�cses�k pisla f�nye. Azut�n m�g sok�ig pusmogtak egym�ssal az �gyban a s�t�tben. Arha �ts�t�lt a szent hely udvarain �s hepehup�in a kis h�z fel�, mint minden este. Egyed�l aludt ott.

Az �jszakai sz�l �desen suttogott. A tavaszi csillagok f�nyesen ragyogtak, mint megannyi ny�l� margar�ta a kikeleti r�ten, mint az �prilisi visszf�ny csillog�sa a tenger borzol�d� felsz�n�n. De a l�ny nem eml�kezett sem a mez�kre, sem a tengerekre. F�l sem emelte a fej�t.

��Itt vagy h�t, kicsik�m?

��Kezes�� mondta ki k�z�mb�sen �riz�je nev�t.

A vaskos �rny�k f�lemelkedett �dv�zl�s�re, a halv�ny f�ny megcsillant tar kopony�j�n.

��Megb�ntettek?

��Engem nem b�ntethetnek meg!

��Nem, nem� h�t persze�

��Engem nem b�ntethetnek meg. Nem mer�szeln�k.

Nagy mancsait l�gatva �llt a s�t�t alak sut�n �s sz�gletesen. A l�ny �rezte a vadhagyma �s a Kezes sz�m�ra t�l r�vid, sz�lein kirojtol�dzott, r�gi, durva, fekete g�nya �porodott ver�t�kszag�t.

��Nem ny�lhatnak hozz�m. �n Arha vagyok�� mondta �les, d�h�s hangon, �s keser� k�nnyekre fakadt.

A nagy, v�rakoz� kezek f�lemelkedtek, �t�lelt�k �s gy�ng�den tartott�k, egyik�k v�gigsim�tott varkocsokba font haj�n.

���gy, �gy, kis l�pes mezecsk�m, kicsiny le�nyk�m.

A le�nyka hallotta s�lyos mellkasa m�ly�n a l�gy dorombol�st, �s szorosan hozz�simult. K�nnyei hamarosan elapadtak, de tov�bbra is Kezeshez b�jt, mintha k�ptelen lenne f�l�llni.

��Szeg�ny kicsik�m�� suttogta, majd f�lnyal�bolta a gyermeket �s bevitte az ajt�n mag�nyos h�l�kamr�j�ba. Gy�ng�den lefektette az �gyra.�� Akkor minden rendben van, kicsik�m?

Arha b�lintott, �s cs�ndesen elfordult t�le a s�t�tben.

A kis h�z folyos�j�n kim�rten �s hangosan csattogtak Kosszil l�ptei. A magas, termetes alak bet�lt�tte a helyis�g ajt�ny�l�s�t; a papn� f�l t�rdre ereszkedve pukedlizett el�tte k�sz�nt�sk�nt, majd ism�t hatalmass� n�tt, amint teljes magass�g�ba emelkedett.

���rn�m.

��Mi van, Kosszil?

��Enged�lyt kaptam r�, hogy a mai napig int�zzem a N�vtelenek birodalm�nak bizonyos �gyeit. Ha �gy k�v�nod, el�rkezett �t id�, hogy megtanuld, megismerd �s �tvedd ezek�t az �gyeket, amelyekr�l eddig nem volt tudom�sod.

A l�ny ablaktalan szob�j�ban �ld�g�lt, l�tsz�lag medit�lva, de gyakorlatilag nem csin�lt semmit, �s l�nyeg�ben nem is gondolt semmire. Kellett hozz� bizonyos id�, hogy megv�ltoztassa jellegtelen�l g�g�s arckifejez�s�t. Lassan megv�ltozott h�t, b�r igyekezett pal�stolni �rzelmeit. Bizonyos ravaszs�g is vibr�lt a hangj�ban, amikor megsz�lalt:

��A labirintusba?�

��A labirintusba nem l�p�nk be m�g, de kereszt�l kell menn�nk a m�lys�rkamr�n.

Kosszil hangj�ban f�lelem �rnyalata rezd�lt, vagy csak sz�nlelte az ijedelmet, hogy ezzel Arh�t f�leml�tse meg. A l�ny siets�g n�lk�l f�lemelkedett, �s k�z�mb�sen mondta:

��Nagyon j�.�� Sz�v�t azonban ujjong�s t�lt�tte el, amint az Istenkir�ly papn�j�nek s�lyos alakja nyom�ban haladt. �V�gre! V�gre! Megpillanthatom v�gre a saj�t birodalmamat!�

Tizen�t �ves volt ekkor. M�r t�bb mint egy �ve, hogy feln�tt n�v� �rett. Att�l a pillanatt�l nyerte el Atuan s�rjai egyetlen papn�j�nek minden jog�t. A Karg�d-f�ld valamennyi f�papn�je f�l� emelkedett ezzel, � volt az, akinek m�g az Istenkir�ly sem parancsolt. Most m�r mindenki t�rdet hajtott el�tte, m�g a sov�ny Thar �s Kosszil is. B�rki sz�lt hozz�, csak m�lys�ges tisztelettel tehette. De semmi sem v�ltozott meg. Semmi sem t�rt�nt. Miut�n felszentel�s�nek szertart�sai lezajlottak, minden ugyan�gy ment tov�bb, mint kor�bban. Ott volt a gyapj�, amelyet meg kellett fonni, a fekete sz�vet, amelyet meg kellett sz�ni, gabon�t kellett �r�lni, �s el kellett v�gezni a k�l�nf�le szertart�sokat. A kilenc �neket minden este el�nekelt�k, �vente k�tszer �ldott�k meg az ajt�kat �s t�pl�lt�k kecskev�rrel a s�rk�veket. A hold fogyt�n az �res tr�n el�tt t�ncoltak, �gy m�lt el az eg�sz �v, ahogyan az el�z� �v is elm�lt, s tal�n �lete minden esztendej�nek �gy kell eltelnie?

Az unalom n�ha szinte r�m�lett� fokoz�dott benne, �gy �rezte, hogy a tork�t szorongatja. A napokban r�j�tt, hogy besz�lnie kell r�la: ha nem mondhatja el senkinek, biztosan bele�r�l. Kezesnek �nt�tte ki a sz�v�t. B�szkes�ge visszatartotta att�l, hogy a t�bbi l�ny el�tt f�lt�rulkozzon, az id�sebb n�knek �vatoss�gb�l nem vallotta be �rz�seit, de Kezes senki sem volt, csak egy h�s�ges v�n �r�. Az nem sz�m�tott semmit, amit neki elmond. �m legnagyobb meglepet�s�re m�g v�lasza is volt a sz�m�ra.

��R�ges-r�gen�� mondta��, tudod, kicsik�m, m�g azel�tt, hogy a n�gy orsz�gr�sz egyetlen birodalomm� egyes�lt volna, akkor, amikor m�g nem volt mindny�junk ura az Istenkir�ly, eg�sz sereg kisebb kir�ly, fejedelem �s f�n�k uralkodott. Szakadatlanul marakodtak egym�ssal. �s ide kellett elj�nni�k, hogy eld�nts�k a vit�ikat, �gy volt, bizony, elj�ttek innen t�l�nk, Atuanr�l, Karego-�tr�l, Atninir�l, s�t m�g Hur-�t-Hurb�l is mind a f�n�k�k �s fejedelmek szolg�ikkal �s seregeikkel. �s t�ged kellett megk�rdezni�k, mit tegyenek. Neked pedig oda kellett �llnod az �res tr�nus el� �s k�zvet�tened nekik a N�vtelenek tan�cs�t. H�t sz�val �gy volt r�gen. Azut�n, az id� m�lt�val a papkir�lyok uralma al� ker�lt eg�sz Karego-�t, majd k�s�bb Atuan is. Most pedig, m�r n�gy vagy t�n �t ember�lt� �ta az Istenkir�lyok uralj�k mind a n�gy f�ldet. Egyetlen birodalmat kov�csoltak bel�l�k, �gy v�ltoztak meg a dolgok. Az Istenkir�ly lev�lthatja a t�rv�nyt megs�rt� f�n�k�ket, �s a k�z�tt�k d�l� visz�lykod�sban is � d�nt. �s mivel maga is isten, amint tudod, nem kell t�l gyakran tan�cs�rt folyamodnia a N�vtelenekhez.

Arh�nak v�gig kellett gondolnia a hallottakat. Az id� nem sokat sz�m�tott, legal�bbis itt a sivatag vil�g�ban, az �r�kk�val� k�vek �rny�k�ban, ahol az �let ugyan�gy zajlott, v�ltozatlanul a vil�g kezdete �ta. Nem szokott hozz�, hogy a dolgok v�ltoz�s�n gondolkodj�k, azon t�prengjen, hogyan m�lnak el a r�giek �s keletkeznek helyett�k �jak. Nem is volt �ny�re, hogy a val�s�got ilyen szemmel n�zze.

��Az Istenkir�lyok hatalma sokkal csek�lyebb azok�n�l, akiket �n szolg�lok�� mondta elfintorodva.

��Persze, �gy igaz� De az ember csak nem mond ilyeneket az istenek szem�be, kicsi l�pes mezecsk�m. De m�g a papn�ik�be sem igen.

Belen�zve a s�lyos alak apr�, barna, pislog� szem�be, esz�be jutott Kosszil, az Istenkir�ly f�papn�je, akit�l rettegett az els� pillanatt�l, hogy a szent helyre �rkezett. �s meg�rtette a hallottak l�nyeg�t.

��De az Istenkir�ly �s n�pe elhanyagolja a s�rok kultusz�t. Egyik�k sem j�n el soha.

��K�ld viszont �ldozatul foglyokat. Ezt nem mulasztja el. Sem a N�vteleneknek j�r� aj�nd�kokat.

��Azok az aj�nd�kok! Az � templom�t �vente frissen kifestik, f�lm�zs�nyi arany hever az olt�r�n, l�mp�iban meg r�zsaolaj �g! De n�zd csak meg a tr�ntermet� lyukas a teteje, a kupol�i roskadoznak, a falaiban patk�nyok tany�znak, gerend�in baglyok �s denev�rek d�szelegnek. De m�g �gy is t�l�li az Istenkir�lyt �s minden templom�t �s minden ut�na k�vetkez� kir�lyt is. Itt volt m�r el�tt�k, �s akkor is itt lesz, amikor mindny�jan eleny�sztek. � maga a dolgok k�zepe!

��Igen, � a dolgok k�zepe.

��Vannak �m ott kincsek is. Thar n�ha mes�l r�luk nekem. T�zszer is megt�lten�k az Istenkir�ly templom�t. Van ott arany �s �sid�kben, sz�z nemzed�kkel ezel�tt, vagy ki tudja, mikor aj�nd�kozott tr�fe�k. Mind ott rejt�zk�dik a f�ld alatti vermekben �s �regekben. De oda m�g nem akarnak elk�s�rni. Csak v�rakoztatnak, egyre v�ratnak. Azt az�rt m�r tudom, hogy n�z ki odalent. J�ratok �s �regek vannak a terem alatt, az eg�sz szent hely alatt, m�g itt alattunk is, ahol �llunk. Hatalmas alag�trendszer van ott, a labirintus. Olyasmi, mint egy nagy, s�t�t v�ros a hegy gyomr�ban. Tele arannyal, r�gi h�s�k kardjaival, �si koron�kkal, csontokkal, cs�nddel �s id�vel.

Szinte l�z�lomban, r�v�letben besz�lt. Kezes sz�tlanul n�zett r�. Lapos k�arca sohasem fejezett ki sokkal t�bbet n�mi r�veteg, figyelmes sajn�lkoz�sn�l. Ez�ttal j�val b�natosabb volt, mint m�skor.

��Igaz, �s mindennek a kincsnek te vagy az �rn�je. A cs�nd� �s a s�t�ts�g頗 mondta.

���n vagyok. De semmit sem akarnak megmutatni nekem, hacsak azt a n�h�ny f�ld feletti szob�t nem a tr�nus m�g�tt. M�g csak a f�ld alatti birodalom bej�ratait sem mutatt�k meg. �ppen csak motyognak r�luk n�ha valamit. A saj�t vil�gomat titkolj�k el el�ttem! De m�rt k�nyszer�tenek r�, hogy v�rjak, csak v�rjak?

��Mert m�g fiatal vagy. �s lehet�� sz�lt Kezes sejtelmes v�kony hangj�n��, tal�n m�g f�lnek is, kicsik�m. V�g�l is az m�r nem az � birodalmuk. Az a ti�d. Vesz�lyben vannak, ha bel�pnek oda. Nincs olyan haland�, aki ne rettegne a N�vtelenekt�l.

Arha nem sz�lt semmit, de a tekintete l�ngolt. M�r megint Kezes mutatta meg neki, hogyan l�thatja m�sk�nt a dolgokat. Thar �s Kosszil mindig olyan csod�latosnak, h�v�snek �s er�snek t�nt a szem�ben, hogy m�g csak elk�pzelni sem tudta: f�lhetnek valamit�l. Kezesnek m�gis igaza volt. Rettegtek azokt�l a helyekt�l, azokt�l az er�kt�l, amelyeknek Arha r�sze volt, amelyekhez tartozott. F�ltek bel�pni a s�t�ts�g birodalm�ba, el ne em�ssze �ket.

Most, hogy Kosszil t�rsas�g�ban leereszkedett a kis h�z l�pcs�j�n, majd v�gigmentek a tr�nteremhez vezet� szeles, lejt�s �sv�nyen f�lfel�, ism�t a Kezessel folytatott besz�lget�s jutott az esz�be, �s megint el�nt�tte az izgalom. De nem sz�m�t, hov� vezetik el, mit mutatnak meg neki, � nem fog f�lni! Mindig tudni fogja, hov� vezet az �tja.

Az �sv�nyen p�r l�p�ssel m�g�tte halad� Kosszil megsz�lalt:

���rn�m egyik k�teless�ge, amint tudja is, hogy f�l�ldozzon bizonyos foglyokat, nemes sz�rmaz�s� b�n�s�ket, akik szents�gt�r�s vagy �rul�s b�n�ben v�tkesek urunkkal, az Istenkir�llyal szemben.

��Vagy a N�vtelenekkel szemben�� sz�lt vissza Arha.

���gy van. Az viszont nem helyes, ha az elem�sztett ezt a feladat�t kicsiny gyermek kor�ban is ell�tja. De �rn�m t�bb� m�r nem gyermek. Van n�h�ny fogoly a l�nckamr�ban. Kegyes urunk, az Istenkir�ly k�ldte �ket v�ros�b�l, Avab�tb�l egy h�nappal ezel�tt.

��Nem is tudtam r�la, hogy foglyok �rkeztek. Mi�rt nem k�z�lt�k velem?

��A foglyokat �jszaka, titokban hozz�k, �gy, ahogy a S�rok szertart�sainak �si szab�lyai el��rj�k. �rn�m ezen a titkos �ton j�r, ha a fal mellett halad� �sv�nyt k�veti.

Arha r�t�rt a kupol�s tr�nterem m�g�tti, a S�rokat k�r�l�lel� hatalmas k�fal mellett vezet� �sv�nyre. A fal hatalmas szikladarabokb�l �p�lt. A legkisebb is t�bbet nyomott egy ember s�ly�n�l, a legnagyobbak pedig szek�rder�knyiak voltak. B�r nem faragt�k meg, m�gis igen alaposan illesztett�k �ssze �ket. A fal teteje itt-ott az�rt csak leomlott, a szikladarabok form�tlan halomban hevertek a f�ld�n. Csak nagyon hossz� id� lehetett k�pes ilyen puszt�t�st v�gezni. A sivatagi �vsz�zadok izz� nappalai �s fagyos �jszak�i, a hegyek ezred�ves, �szrevehetetlen�l lass�, apr� mozg�sai.

��Milyen k�nny� lenne f�lm�szni a s�rkert fal�n�� sz�lt Arha, amint a t�v�ben haladtak.

��Nincs hozz� el�g ember�nk, hogy �jj��p�ts�k�� v�laszolta Kosszil.

��De arra volna ember�nk, hogy �riztess�k.

��De csak rabszolg�k. Benn�k pedig nem b�zhatunk.

��Megb�zhat�k azok, ha r�juk ijeszt�nk. Legyen mondjuk ugyanaz a b�ntet�s�k, mint az idegenek�, akik az � hanyags�guk folyt�n beteszik a l�bukat a falon bel�li szent f�ldre.

���s mi l�gyen ez a b�ntet�s?�� Kosszil nem v�rt v�laszt k�rd�s�re, hiszen � tan�totta meg azt Arh�nak m�r r�ges-r�gen.

��Fej�k v�tetik a tr�nus el�tt.

���rn�m parancsolja teh�t, hogy �r�ket �ll�tsunk a s�rkert fal�ra?

��Igen�� felelte a l�ny. Hossz�, fekete ruhaujj�nak rejtek�n a diadal �rz�s�vel szor�totta �k�lbe a kez�t. Tudta, hogy Kosszilnak semmi kedve ak�r egyetlen rabszolg�t is a fal �rz�s�re pocs�kolnia, k�l�nben is teljesen f�l�sleges elfoglalts�g ez, hiszen mif�le idegenek j�rnak errefel�? Aligha volt val�sz�n�, hogy b�rki, ak�r vetetlen�l, ak�r sz�nd�kosan �szrev�tlen�l k�sz�lhasson a szent hely m�rf�ldes k�rzet�ben. Arra pedig k�l�n�sen semmi es�lye, hogy a S�rok k�zel�be keveredjen. �m egy oda�ll�tott �rszem a nekik kij�r� tisztelet jele volt, �s ezzel szemben Kosszil semmif�le hathat�s �rvet sem �ll�that. Engedelmeskednie kell Arha k�v�ns�g�nak.

��Itt vagyunk�� sz�lt Kosszil jeges hangon.

Arha megtorpant. Gyakran s�t�lt a s�rkert fala k�r�l ezen az �sv�nyen, �s oly j�l ismerte, mint a szent hely b�rmely m�s teny�rnyi darabj�t, t�skeboz�tj�t vagy bog�ncsbokr�t. Bal oldal�n a durva, massz�v k�fal az � magass�g�nak h�romszoros�ra emelkedett. Jobboldalt a dombhajlat lapos, siv�r v�lgybe torkollott, amely a t�loldalon hamarosan ism�t emelkedni kezdett a nyugati hegyl�nc l�ba fel�. Alaposan k�r�lszeml�l�d�tt, de semmit sem vett �szre, amit kor�bban m�r ne l�tott volna.

��Ott, a v�r�s szikl�k alatt, �rn�m.

A lejt�n, a falt�l n�h�ny yardnyira egy v�r�ses l�vakidudorod�s aff�le l�pcs�t vagy kisebb sziklafokot alkotott. Amikor Arha leereszkedett hozz�, �s szembefordult vele, r�j�tt, hogy �gy n�z ki, mint valami robusztus, mintegy n�gyl�bnyi magas ajt�ny�l�s.

��Most mi a teend�?

Azt m�r r�gen megtanulta, hogy a szent helyeken �rtelmetlen dolog b�rmely ajt� kinyit�s�val pr�b�lkozni, am�g nincs tiszt�ban a nyit�s tr�kkj�vel.

���rn�mnek megvan minden kulcsa a s�t�ts�g b�rmelyik bugyr�hoz.

N�v� v�l�s�nak beavat�si szertart�sa �ta Arha egy vaskarik�t viselt az �v�n, rajta egy kis t�rrel �s tizenh�rom kulccsal. N�melyik hossz� �s s�lyos volt, de akadt k�z�tt�k apr� hal�szhorognyi is. El�h�zta a karik�t, �s sz�tter�tette tenyer�n a kulcsokat.

��Az az�� mutatott r� Kosszil az egyik kulcsra, majd vaskos mutat�ujj�t k�t v�r�ses, kiv�jt sziklafel�let k�z�tt egy apr�cska r�sre illesztette.

A hossz� vasp�lc�n k�t cifra tollban v�gz�d� kulcs belecsusszant a r�sbe. Arha mindk�t kez�vel szor�tva ford�totta el balra. Nehezen b�r, de m�gis sim�n fordult.

���s most?

��Majd egy�tt�

K�z�s er�vel nekifesz�ltek a kulcslyukt�l balra es� r�t sziklafel�letnek. Lomh�n, de akad�lytalanul �s alig hallhat� s�rl�d� zajjal elmozdult befel� a r�csk�s sziklafal egy darabja. Sz�k ny�l�s t�rult f�l el�tt�k. M�g�tte s�r� feketes�g.

Arha lehajolt �s bel�pett.

A s�lyos �s vastag ruh�t visel� Kosszil neh�zkesen pr�selte �t mag�t a sz�k r�sen. Amint bel�l volt, h�t�t az ajt�nak vetette �s er�lk�dve visszanyomta a hely�re.

Minden t�k�letesen fekete volt. Sehol egy f�nysug�r. A s�t�ts�g szinte �gy nyomta a szemet, mint valami folyad�k.

Le kellett hajolniuk, csaknem k�tr�t g�rnyedve, mivel a sz�k t�r m�g n�gyl�bnyi magas sem volt, �s Arha kiterjesztett ujjaival mind a k�t oldalon nyirkos sziklafalat tapintott ki.

��Hozt�l valami l�mp�t?

�nk�ntelen�l suttogott, mint b�rki a s�t�tben.

��Nem hoztam�� j�tt Kosszil v�lasza a h�ta m�g�l.

Az � hangja is visszafogott volt, de olyan furcsa �rnyalat�, mintha besz�d k�zben mosolyogna. Kosszil pedig sohasem mosolygott. Arha sz�ve megl�dult. V�re a tork�ban l�ktetett. �m indulatosan azt ism�telgette mag�ban: �Ez az �n vil�gom! Ide tartozom. Nem szabad f�lnem!�

Fennhangon azonban egy sz�t sem sz�lt. Megindult el�re. Csak egyetlen �t �llt el�tt�k. Befel� �s lefel� haladt a hegy gyomr�ban.

Kosszil neh�zkesen szuszogva k�vette, s�lyos ruh�ja hallhat�an s�rl�dott a falakhoz �s a padozathoz.

A folyos� egyszer csak v�ratlanul kisz�lesedett �s magasabb lett. Arha most m�r f�legyenesedhetett, �s kit�rt kez�vel sem �rt sehol falat. Az im�nt m�g fojt� �s f�ldszag� leveg� nedvesebb h�v�ss�ggel �rintette az arc�t, gyenge rezd�l�sei pedig �ri�si teret sejtettek. Arha n�h�ny apr�, �vatos l�p�st tett el�re az �thatolhatatlan s�t�ts�gben. Csosszan� talpa alatt �ssze�t�d�tt k�t kavics. A gyenge hang visszhangzott. Egyszerre sokfel�l: halkul�, t�voli �s egyre t�volod� hull�mokban. Az �regnek hatalmasnak kell lennie, magasnak �s t�gasnak, de nem lehet teljesen �res. S�t�t m�ly�n valami, lehet, hogy l�thatatlan t�rgyak vagy falkisz�gell�sek fel�lete ezer szik�nkra t�rte a gyenge visszhangot.

��Pont a s�rk�vek alatt kell lenn�nk�� s�gta a l�ny, �s a suttog�s beleszakadt a t�tong� s�t�ts�gbe, ott sz�z p�kh�l�v�kony sz�lra szakadt, �s m�g sok�ig csiklandozta a dobh�rty�t.

��Igen, ez a m�lys�rkamra. Gyer�nk tov�bb. �n nem tart�zkodhatom itt. K�vesd a falat balra. Haladj el h�rom ny�l�s el�tt.

Kosszil suttog�sa szinte sziszegett, �s a halk visszhangok ut�naszisszentek. F�lt, val�ban nagyon f�lt. Nem szeretett itt lenni a N�vtelenek k�z�tt, egyenesen azok s�rj�ban, pokols�t�t barlangj�ban. Nem az � helye volt ez, � nem tartozott ide.

��F�kly�val j�v�k vissza ide�� sz�lt Arha, amint a falat ujjaival tapogatva haladt el�re. Tal�lgatta, milyenek lehetnek a k�l�n�s sziklaalakzatok, a v�jatok �s kidudorod�sok, finom r�sek �s �lek, helyenk�nt durv�k, mint valami k�t�l, m�sutt sim�k, ak�r valami csiszolt f�mfel�let. Nyilv�nval�an emberk�z munk�ja volt. Lehet, hogy az eg�sz �reget az �si id�k szobr�szai faragt�k ki?

��Itt tilos vil�got gy�jtani�� suttogta Kosszil �lesen. Ak�r ne is mondta volna, Arha tudta, hogy �gy kell lennie. Ez maga a s�t�ts�g birodalma volt, az �j vil�g�nak kell�s k�zepe.

Ujjai h�romszor siklottak �t a szikl�ba v�jt s�t�ts�get megszak�t� ny�l�sokon. Negyedszerre kitapintotta a beny�l� sz�less�g�t �s magass�g�t, majd bel�pett. Kosszil a nyom�ban.

Ebben az enyhe lejt�vel ez�ttal f�lfel� halad� alag�tban baloldalt megint t�lmentek egy ny�l�son, v�g�l egy kett�s el�gaz�sn�l jobbra t�rtek. Mindezt puszt�n tapint�ssal korm�nyozva a m�lys�g vaks�t�tj�ben �s a f�ld gyomr�nak n�ma cs�ndj�ben. Ilyen �ton csaknem �lland�an kit�rt karral, a falat folyamatosan �rintve haladhat el�re b�rki, hogy a megsz�moland� ny�l�sok valamelyik�t ki ne hagyja vagy az el�gaz�sok mellett el ne menjen �vatlanul. A tapint�s volt a t�j�koz�d�s egyetlen eszk�ze. Az ott j�r� nem l�tta, hanem mintegy kez�ben tartotta az �tj�t.

��Ez a labirintus?

��Nem, ez m�g csak a kisebbik �tveszt�, a tr�nterem alatt.

���s hol van a labirintus bej�rata?

Arh�nak tetszett ez a j�t�k a s�t�tben, m�g bonyolultabb rejtelmekre v�gyott.

��Az a m�sodik ny�l�s, ami mellett a m�lys�rkamr�ban elment�nk. Most jobboldalt figyelj egy ajt�ra, egy faajt� van ott. Lehet, hogy m�r el is hagytuk?�

Arha hallotta, amint Kosszil neh�zkesen tapogat� keze a k�falhoz s�rl�dik. � �ppen csak az ujja hegy�vel �rintette a szikl�t, �s egyszer csak meg�rezte a sokkal l�gyabb tapint�s� deszkafel�letet. Megtasz�totta, mire az ajt� k�nnyed csikordul�ssal beny�lt. Egy pillanatra meg kellett �llnia, mert elvak�totta a f�ny.

T�gas helyis�gbe jutottak. Falait cs�k�nnyal faragt�k ki, mennyezet�r�l egy l�ncon f�st�lg� f�klya cs�ng�tt al�. A helyis�get el�rasztotta a f�klya f�stje, hiszen semerre sem tal�lhatott kiutat. Cs�pte Arha szem�t. K�nnyezett t�le.

��Hol vannak a foglyok?

��Ott!

Lassan r��bredt, hogy a szemk�zti fal el�tt hever� h�rom gyan�s csom� h�rom ember.

��Az ajt� nyitva van. Nincsenek itt �r�k?

��Nincs r�juk sz�ks�g!

Kicsit beljebb l�pett a helyis�gbe, t�tov�n l�pkedve a f�st�s hom�lyban. A foglyok mindk�t bok�jukn�l �s egyik csukl�jukn�l fogva a falba er�s�tett j�kora vasgy�r�kh�z voltak bilincselve. Ha valamelyik�k le akart fek�dni, odal�ncolt karja tov�bbra is f�lemelve maradt, �gy cs�ng�tt al� a gy�r�r�l. Hajuk �s sz�k�lluk mocskos gubancba �llt �ssze, �s az �rnyakkal egy�tt eltakarta arcvon�saikat. Egyik�k f�lig fek�dt, a m�sik kett� �lt, illetve guggolt. Meztelenek voltak. A bel�l�k �rad� b�z m�g a f�st f�gg�ny�n is �thatolt.

�gy t�nt, hogy az egyik Arh�ra mereszti a szem�t. Mintha r�villan� szemeket l�tott volna, de nem volt biztos a dolg�ban. A m�sik kett� meg sem moccant, m�g a fej�t sem emelte fel.

Elfordult t�l�k.

��Ezek t�bb� m�r nem emberek�� suttogta.

��Soha nem is voltak emberek. D�monok voltak, sz�rnyszellemek, akik �sszeesk�v�st sz�ttek az Istenkir�ly megszentelt �lete ellen.�� Kosszil szeme megvillant a f�klya r�tes f�ny�ben.

Arha d�bbenten �s k�v�ncsian pillantott ism�t a foglyok fel�.

��De hogyan t�madhat egy ember egy isten ellen? Hogy t�rt�nt a dolog? P�ld�ul te, te tal�n mer�szeln�l egy eleven isten ellen t�rni?

Az �l� alak haj�nak s�t�t bozontj�n kereszt�l r�meredt, de nem sz�lt semmit.

��A nyelv�ket m�g Avab�tban kiv�gt�k, miel�tt idek�ldt�k �ket�� j�tt Kosszil v�lasza a hom�lyb�l.�� Ne besz�lj hozz�juk, �rn�m! M�g beszennyezed vel�k magad. A tieid �k, de nem arra val�k, hogy sz�lj hozz�juk, n�zd �ket vagy ak�r csak gondolj vel�k. Tieid, hogy a N�vteleneknek aj�nd�kozd �ket.

���s mik�nt t�rt�njen a f�l�ldoz�suk?

Arha t�bb� nem n�zett a foglyokra. Ehelyett ink�bb Kosszil fel� fordult, hogy s�lyos alakj�b�l, h�v�s hangj�b�l er�t mer�tsen. Sz�d�lt, a f�stt�l �s a terjeng� b�zt�l rosszull�t k�rny�kezte, l�tsz�lag m�gis teljesen nyugodtan gondolkodott �s besz�lt. H�t nem csin�lta v�gig mindezt m�r sokszor azel�tt?

��A S�rok papn�je tudja a legjobban, milyen hal�l nem szolg�l urainak legnagyobb �r�m�re. Mindig �v� a v�laszt�s. Igen sok lehet�s�g �ll a rendelkez�s�re.

��Akkor Gobar, az �rparancsnok �sse le a fej�ket, �s v�r�k �ntess�k ki a tr�nus el�.

��Mintha csak egy kecske�ldozatr�l lenne sz�?�� �gy t�nt, Kosszil elcsod�lkozik, l�tv�n hi�nyos k�pzel�erej�t. Arha bamb�n meredt maga el�. Kosszil tov�bb mondta a mag��t:�� K�l�nben is, Gobar f�rfi. F�rfi nem l�phet be a S�rok s�t�tj�be, �rn�m bizony�ra j�l tudja ezt. �m ha m�gis bel�p, t�bb� nem t�vozhat onnan�

��Ki hozta �ket ide? Ki t�pl�lja �ket?

��Az �n templomom �riz�i. Dubbi �s V�hto. �k her�ltek, �s a N�vtelenek szolg�lat�ban ugyan�gy bel�phetnek ide, ak�rcsak �n magam. Az Istenkir�ly katon�i otthagyt�k a foglyokat a falon k�v�l, �sszek�t�zve. �n �s az �r�k hoztuk ide �ket a fogolykapun, a v�r�s szikl�k kapuj�n �t. Kor�bban is mindig �gy volt. Az �lelmet �s a vizet egy csap�ajt�n juttatj�k le hozz�juk. Ott van a tr�nus m�g�tt.

Arha f�ln�zett, �s a f�st�lg� f�kly�t tart� l�nc v�ge mellett megpillantott a sziklamennyezetben egy deszka n�gysz�get. T�l kicsiny volt ahhoz, hogy egy ember �tb�jhasson rajta, de egy onnan leeresztett k�t�l v�g�t a k�z�ps� fogoly �ppen el�rhette. Megint csak iszonyodva kapta f�lre a tekintet�t.

��Akkor t�bb� ne adjanak nekik sem enni, sem inni. Olts�k el a f�kly�t.

Kosszil b�lintott.

���s mi legyen a tetem�kkel, ha kim�ltak?

��Temesse el �ket Dubbi �s V�hto abban a hatalmas teremben, ahol �tj�tt�nk, a m�lys�rkamr�ban�� sz�lt a l�ny, egyre ink�bb hadarva �s elv�konyod� hangon.�� �s s�t�tben v�gezz�k a dolgukat! Az �n uraim majd felfalj�k a test�ket.

���gy lesz.

���s j�l is van �gy, Kosszil?

��Igen, j� lesz �gy, �rn�m.

��Akkor gyer�nk innen!�� sz�lt Arha metsz� hangon. Ezzel megfordult, �s visszasietett a deszkaajt�hoz, majd ki a l�nckamr�b�l, az alag�t s�t�tj�be. Kellemesnek t�nt ott, ak�r egy csillagtalan �jszaka, b�k�s, cs�ndes, nem l�tni semmit, nincs f�ny, �letnek nincs jele. Belemer�lt a tiszta s�t�ts�gbe, �s �gy t�rt kereszt�l rajta, mint az �sz� a tajt�kz� habokon. Kosszil is ut�nairamodott, a nyom�ban haladt, egyre jobban lemaradva, lihegve �s t�ntorogva. Arha t�tov�z�s n�lk�l haladt v�gig �jb�l az elker�lend� ny�l�sok mellett, a megfelel� �ton, kereszt�l a visszhangos m�lys�rkamr�n �s k�szott v�gig, h�tr�t g�rnyedve f�lfel� a bez�rt sziklakapuhoz vezet� utols� alag�ton. Ott azt�n lehajolt m�g jobban, �s el�kereste az �v�n f�gg� karik�n azt a bizonyos hossz� kulcsot. Az el�tte meredez� l�thatatlan k�falon szemernyi f�ny sem villant. Ujjaival v�gigtapogatta, valami z�r, retesz vagy kilincs ut�n kutatva, de nem tal�lt semmit! Ugyan hov� illik a kulcs? Hogyan ker�lhet ki innen?

���rn�m!

Kosszil visszhangok �ltal megsokszoroz�dott hangja messzir�l suhant ut�na.

���rn�m, azt az ajt�t bel�lr�l nem lehet kinyitni!

��Erre nincs ki�t! Itt nincs visszat�r�s!

Arha nekit�molyodott a falnak. Nem sz�lt semmit.

��Arha!

��Itt vagyok!

��Erre!

N�gyk�zl�b, k�szva ment vissza a folyos�n, ak�r egy kiskutya, Kosszil szokny�j�hoz.

��Jobbra! Gyer�nk! �n nem l�batlankodhatok ott sok�! Ez nem az �n vil�gom. K�vess!

Arha valahogy talpra k�sz�l�dott, �s Kosszil ruh�j�ba kapaszkodott. Elindultak, hosszasan k�vetve jobb k�z fel� a k�l�n�s v�setekkel bor�tott falat, v�g�l bel�ptek a feketes�gnek ha lehet, m�g, s�t�tebb kapuj�n. Most l�pcs�n haladtak f�lfel�, valami meredek alag�ton. A l�ny m�g mindig a nagydarab asszony g�ny�j�t markolta. Szem�t szorosan �sszez�rta.

Egyszer csak f�ny hatolt �t a szemh�j�n, v�r�s dereng�ssel. Azt hitte, hogy a f�st�s f�klya �ltal megvil�g�tott teremben vannak megint, �s nem nyitotta ki a szem�t. Hanem a leveg� �desk�s �z� volt, sz�raz �s pen�szszag�, otthonos illat�, l�ba alatt pedig olyan meredek l�pcs�t �rz�kelt, ak�r egy l�tra. Elengedte Kosszil ruh�j�t, �s kinyitotta a szem�t. Feje f�l�tt nyitott csap�ajt�t l�tott. Kereszt�lk�szott rajta, Kosszil nyom�ban. Ismer�s helyis�gbe jutott. Kis k�cella volt ez, benne p�r l�da �s f�mdoboz. Egyike a nagy tr�nterem m�g�tti apr� �rkuck�knak.

��A m�sik, a foglyok kapuja csak befel� ny�lik az alag�tba. Onnan visszafel� nincs ki�t. Egyed�l itt lehet kij�nni. Ha m�gis van m�sik kij�rat, �n nem tudok r�la, �s Thar sem ismeri. Ha m�gis tal�lsz egyet, j�l jegyezd meg magadnak! De nem hiszem, hogy lenne m�sik.�� Kosszil m�g mindig visszafogott hangon �s �rezhet� rosszindulattal besz�lt. S�lyos arca holts�padt volt a fekete csuklya alatt, �s verejt�kben �szott.

��Nem eml�kszem az ide vezet� �t kanyarulataira.

��Elmagyar�zom majd neked. Egyszer m�skor. Meg kell jegyezned �ket! Legk�zelebb m�r nem j�v�k veled. Ez nem az �n vil�gom. Egyed�l kell majd menned.

A l�ny n�m�n b�lintott. F�ln�zett az id�sebb n� arc�ba, �s elcsod�lkozott rajta, milyen k�l�n�sen n�z ki: s�padt volt, rajta alig eltitkolhat� retteg�s, �s m�gis, Kosszil mintha diadallal tekintett volna saj�t legy�z�tt gy�nges�g�re.

��J�, ezut�n majd egyed�l megyek�� sz�lt Arha, de amikor elfordult Kosszilt�l, �rezte, hogy a l�ba kics�szik al�la, �s a helyis�g megfordul vele. Kis fekete kupacc� rogyva �jult a papn� l�ba el�.

��Megtanulod�� d�nny�gte Kosszil, m�g mindig s�lyosan l�legezve, mozdulatlanul.�� Te meg fogod tanulni!

Arha ezut�n j� p�r napig betegeskedett. �gy kezelt�k, mintha v�lt�l�za lenne. �gy�ban fek�dt vagy a langyos �szi napsug�rban �ld�g�lt a kis h�z torn�c�n, �s a nyugati hegyeket b�multa. Gyeng�nek �s ostob�nak �rezte mag�t. �jra meg �jra ugyanazok a gondolatok ostromolt�k az agy�t. Rettenetesen sz�gyellte, hogy el�jult. Persze nem �ll�tottak �r�ket a s�rkert fal�ra, de ezek ut�n ugyan hogy merte volna megk�rni Kosszilt megint. S�t, Kosszilt egy�ltal�n nem k�v�nta l�tni. T�bb� soha. Ez az �rz�s is az �jul�sa miatti sz�gyen�b�l fakadt.

A ragyog� napf�nyben gyakran eltervezte mag�ban, mik�nt is kell majd viselkednie, ha ism�t visszat�r a s�t�ts�g birodalm�ba, a hegy gyomr�ba. Sokszor elgondolkozott azon is, vajon milyen hal�llal b�ntesse a legk�zelebbi fogolycsapatot. Kifinomultabban, hogy jobban megfeleljen az �res tr�nus ritu�lis k�vetelm�nyeinek.

�jjelente sikoltozva �bredt f�l: �M�g mindig nem haltak meg! M�g mindig haldokolnak!�

Rengeteget �lmodott. Azt �lmodta, hogy �telt kell f�znie. Hatalmas kond�rnyi �zletes k�s�t, majd az eg�szet bele kell �ntenie egy, a f�ldben t�tong� lyukba. Azt �lmodta, hogy vizet kell vinnie, egy eg�sz, nagy r�zkann�nyi vizet a feketes�gbe, valakinek, aki ott szomjazik. De sohasem jutott el a szomjaz�ig. R�m�lten f�l�bredt, maga is szomjas volt, de nem kelt f�l, hogy igyon egyet. �beren fek�dt, t�gra ny�lt szemmel az ablaktalan szob�ban.

Egyik reggel megl�togatta Pendelyes. Arha a torn�cr�l l�tta, hogyan k�zeledik a kis h�z fel� gondtalanul, c�ltalanul, mintha csak v�letlen�l s�t�lna arrafel�. Ha Arha nem sz�l hozz�, f�l sem mer j�nni a l�pcs�n. De Arha egyed�l �rezte mag�t, �s �dasz�lt neki.

Pendelyes m�lyen meghajolt el�tte, ahogyan mindenkinek k�teless�ge volt, ha a S�rok papn�j�hez fordult, majd letottyant a l�pcs�re, s�lyos s�hajt�ssal:

��Ph���!�� J� magasra n�tt, �s alaposan megh�zott. Ak�rmit csin�lt, m�lyen belev�r�s�d�tt. Most �ppen a poroszk�l�st�l lett meggypiros az arca.�� Hallottam, hogy beteg vagy. F�lretettem neked n�h�ny alm�t.�� Terjedelmes fekete ruh�ja al�l v�ratlanul el�var�zsolt egy laza h�l�t, hat vagy nyolc gy�ny�r�, �rett, s�rga alm�val. M�r �t is f�lszentelt�k az Istenkir�ly szolg�lat�ra. Kosszil keze alatt v�gezte a munk�j�t. De m�g nem volt igazi papn�, m�g mindig tanult, �s a nov�ci�kkal egy�tt v�gezte a h�z k�r�li munk�t.�� Id�n �n v�logattam az alm�t Popp�val, �s a legszebbeket elcsentem. Tudod, hogy m�g a legk�l�nbeket is mindig megaszalj�k, �gy persze jobban el�llnak, de m�gis, olyan pocs�kol�snak l�tszik az eg�sz. H�t nem csodasz�pek?

Arha megsim�totta az alm�k s�padt aranysz�n� selymes h�j�t, megszeml�lte a sz�rukat, amelyeken elsz�radt barna lev�lk�k billegtek kedvesen.

��T�nyleg, nagyon sz�pek!

��Vegy�l egyet!

��Most nem k�rek, de te csak egy�l!

Pendelyes udvariass�gb�l kiv�lasztotta a legkisebbet, �s szaftos, �gyes, odaad� harap�sokkal bekebelezte.

��Reggelt�l estig tudn�k enni�� szuszogta k�zben.�� Sohasem adnak eleget. De j� lenne, ha szak�csn� lehetn�k �s nem papn�! Sokkal jobban f�zn�k, mint az a csont �s b�r Netaba, �s r�ad�sul kinyalhatn�m az ed�nyeket� Hallottad k�l�nben, mi t�rt�nt Munittal? R�b�zt�k, hogy f�nyes�tse ki azokat a r�zed�ny�ket, amelyekben a r�zsaolajat tartj�k, tudod, azokat a hossz�, fedeles kancs�kat. Azt hitte a szeg�ny, hogy a belsej�ket is ki kell tiszt�tani, erre beledugta az egyikbe a kez�t, rajta egy r�tekert ronggyal, azt�n a szerencs�tlen nem tudta kih�zni. Annyira r�ngatta kifel�, hogy eg�szen beledagadt, m�g a csukl�ja is, tudod, sz�val igaz�n nagy bajba ker�lt. K�nj�ban �v�ltve rohant v�gig a h�l�termeken, hogy: �Nem tudom kih�zni! Nem b�rom kih�zni!� Punti meg olyan s�ket m�r, hogy azt hitte, t�z van, �s elkezdett b�mb�lni a t�bbi �r�k�rt, hogy j�jjenek �s ments�k meg a nov�ci�kat. V�hto meg �ppen a kecsk�ket fejte. A l�rm�ra nagy k�v�ncsian el�rohant a karambol, a kapuj�t meg nyitva hagyta. Erre persze ki�z�nl�tt az �sszes fej�skecske, befel� az udvarra, ott �sszefutott Puntival m�g a t�bbi �r�kkel, a kisl�nyokkal meg Munittal, aki ord�tva cs�v�lta a feje f�l�tt az �kl�re szorult kancs�t, �s hiszt�ri�zott. Az eg�sz cs�rbe fergetegesen rohant lefel� az udvaron, amikor Kosszil kil�pett a templomkapun. �Mi van? Mi t�rt�nt?��� �b�gatta.

Pendelyes j�indulat�, kerek k�pe gonosz fintorba torzult, cs�ppet sem �gy n�zett ki, mint Kosszil hideg �lcaszer� arca, m�gis valahogyan hasonl�tott r�. Arha k�ptelen volt visszatartani a bens�j�b�l �radon felt�r� kacag�st.

���Mi van? Mi ez az eg�sz?��� kiab�lt Kosszil. �s akkor� akkor, tudod, az a barna kecske fel�klelte��� Pendelyes gurult a nevet�st�l, szem�ben k�nnyek csillogtak.�� Munit, M-m-munit meg r�csapott a k�cs�ggel a kecsk�re� ihhihihi!

A k�t l�ny el�re-h�tra hint�zott �lt�ben, nagy vihog�ssal, a t�rd�ket markol�szt�k, ny�sz�tve.

��Erre Kosszil visszafordult, �s azt mondta: �De mi ez? Mi van?!� A� a� kecsk�nek!�� A t�rt�net v�ge f�lold�dott a f�ktelen kacag�sban. Pendelyes v�g�l megt�r�lte a szem�t �s az orr�t, �s �ntudatlanul nekil�tott a m�sodik alm�nak.

Ennyi kacag�st�l Arha enyh�n reszketni kezdett. Azut�n m�gis valahogy er�t vett mag�n, �s megk�rdezte:

��Te hogy ker�lt�l ide, Pendelyes?

���, tudod, �n voltam a sz�leim hatodik l�nya. Sehogyan sem tudtak volna ennyit f�lnevelni �s f�rjhez adni. �gy azt�n, amikor h�t�ves lettem, elhoztak az Istenkir�ly templom�hoz, �s f�laj�nlottak neki. Ez m�g Osszav�ban t�rt�nt. T�l sok nov�ci�juk volt oda�t, azt hiszem, mert hamarosan �tk�ldt�k ide. Vagy t�n azt gondolt�k, hogy bel�lem valami k�l�nlegesen j� papn� lesz� sz�val valahogy �gy.�� Pendelyes elm�ly�lt, kiss� b�natos arccal harapott megint az alm�ba.

��Jobb lenne, ha nem k�ne papn�v� lenned?

��Hogy jobb lehne-�? H�t persze! Ink�bb hozz�menn�k egy kan�szhoz, �s �ln�k vele az �lban. Ak�rmit sz�vesebben csin�ln�k, mintsem hogy elevenen eltemessenek itt �s minden isten�ldotta napomat egy csapat n� k�z�tt kelljen le�lnem, ebben a haldokl� sivatagban, ahol a kutya sem j�r. De semmi �rtelme ilyesmi ut�n s�v�rogni, hiszen m�r f�lszenteltek, �s ez m�r v�gleg idek�t. Abban viszont rem�nykedem, hogy a k�vetkez� �letemben t�ncosn� lehetek Avab�tban! Igaz�n megszolg�ltam!

Arha s�t�t, v�szesen nyugodt tekintettel pillantott le r�. Nem �rtette meg �t. Valahogy �gy �rezte, hogy azel�tt sohasem tal�lkozott Pendelyessel. Mintha sohasem l�tta volna g�mb�lyded, �letteli alakj�t, a l�nyt, aki �ppoly friss h�s�, mint szemgy�ny�rk�dtet�, aranysz�n� alm�i.

��H�t nem a templom sz�modra minden?�� k�rdezte t�le meglehet�sen nyersen.

A mindig al�zatos �s k�nnyen alkalmazkod� Pendelyes ez�ttal nem vett �szre semmit.

��No persze, tudom �n, hogy a te uraid nagyon fontosak neked�� mondta olyan k�z�nnyel, ami egyenesen megd�bbentette a m�sikat.�� Ennek van is valami �rtelme, hiszen te vagy az � egyetlen, igaz�n nekik szentelt szolg�juk. T�ged nem csak egyszer�en f�lszenteltek, te erre sz�lett�l! Hanem n�zz csak engem! �gy n�zek �n ki, mint aki k�l�nleges �h�tattal meg miegym�ssal viseltet az Istenkir�ly ir�nt? V�gt�re is, � is csak egy ember, hi�ba �l Avab�tban akkora palot�ban, amelynek a ker�t�se is vagy tiz m�rf�ld! M�g ha aranyb�l val� is a teteje. Van m�r vagy �tven�ves, �s teljesen kopasz. Ak�rmelyik szobr�ra n�zel, l�thatod. �s fogadjunk, ugyan�gy le kell v�gni a l�ba ujj�r�l a k�rmeit, mint b�rki m�snak. Azt persze tudom biztosan, hogy t�nyleg isten. De azt gondolom, hogy sokkal istenibb lesz, miut�n m�r meghalt!

Arha egyet�rtett Pendelyessel, mert mag�ban ugyancsak arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy Karg�d �njel�lt isteni cs�sz�rai felt�rekv�, hamis istenek, akik c�lja, hogy elhom�lyos�ts�k az igazi �s �r�kk�val� er�k im�dat�t. Pendelyes szavainak m�ly�n azonban valami olyasmi is rejt�zk�d�tt, amivel nem �rthetett egyet. Valami teljesen �j, valami, ami f�lelmet �bresztett benne. Arr�l sejtelme sem volt, mennyire k�l�nf�l�k az emberek, mennyire k�l�nb�z�k�ppen l�tj�k a vil�got. �gy �rezte, mintha a tekintet�t f�lemelve, v�ratlanul egy teljesen ismeretlen vil�got pillantott volna meg az ablaka el�tt, hatalmasat �s n�peset, idegent, ahol az istenek semmit sem sz�m�tanak. Pendelyes sziklaszil�rd hitetlens�ge megrend�tette. Megr�m�tette, �s iszonyod�st v�ltott ki bel�le.

��Igen, �gy igaz. Az �n uraim r�ges-r�gen meghaltak m�r, �s k�l�nben sem voltak soha emberek� Tudod, Pendelyes, ak�r ide is rendelhetn�lek, a S�rok szolg�lat�ra.�� Kedvesen sz�lt, mintha el�ny�sebb lehet�s�get k�n�lna f�l a bar�tn�j�nek. A r�zsap�r nyomban elt�nt Pendelyes arc�r�l.

��Igen��� dadogta�� meglehetn�d. De �n nem� nem vagyok az a fajta, aki erre megfelelne.

��De mi�rt?

��F�lek a s�t�ts�gt�l�� d�nny�gte Pendelyes cs�ndesen.

Arha halk, m�ltatlankod� hangot hallatott, titokban viszont meg volt el�gedve. M�giscsak neki van igaza. Lehet, hogy Pendelyes nem hisz az istenekben, de az�rt retteg a s�t�ts�g megnevezhetetlen er�it�l, ak�rcsak minden haland� l�lek.

��Tudod persze, hogy nem teszem meg, ha te nem akarod�� mondta.

Hossz� cs�nd ereszkedett k�z�j�k.

��Napr�l napra jobban hasonl�tasz Tharhoz�� sz�lalt meg v�g�l Pendelyes, a maga cs�ndes, �lmodoz� m�dj�n.�� H�la a J�s�gosnak, hogy nem Kosszilhoz hasonl�tasz! Hanem te er�s vagy. �n is szeretn�k er�s lenni! De �n csak enni szeretek�

��H�t csak egy�l�� mondta Arh� fens�bbs�gesen �s kiss� csod�lkozva. Pendelyes pedig bekebelezte a harmadik alm�t, magvastul, mindenest�l.

A szent hely v�ge�rhetetlen szertart�srendje p�r nap m�lt�n el�parancsolta Arh�t �res mag�ny�b�l. Az egyik n�st�ny kecske szokatlan id�ben ikergid�kat hozott a vil�gra. Ezeket az Ikeristeneknek kellett �ldozni, szok�s szerint. Fontos szertart�s volt ez, amelyen a f�papn�nek is r�szt kellett vennie. Azut�n k�zeledett a holdfogyta is. A s�t�ts�g cerem�ni�it pedig az �res tr�nus el�tt kellett lebonyol�tani. Arha besz�vta a tr�nus el�tt, lapos bronzt�lakban izz� f�vek m�mor�t� f�stj�t, �s csak t�ncolt mag�ban, fekete �lt�z�k�ben. A holtak �s a meg nem sz�letettek l�thatatlan lelk��rt t�ncolt. T�nca k�zben ezek a szellemek k�r�lny�zs�gt�k, k�vett�k l�ba rezd�l�seit �s fordul�sait, kez�nek lass�, de biztos mozdulatait. �nekelte az �nekeket, amelyeknek senki sem �rtette egyetlen szav�t sem, amelyeket valamikor r�gen tan�tott meg neki Thar sz�r�l sz�ra. A hatalmas, kett�s oszlopok sorai m�g�tt rejt�zk�d� papn�k torka visszhangozta a furcsa szavakat, mintha csak a ny�zsg� szellemek ism�teln�k az �neket v�g n�lk�l, rezg� hangokkal megt�ltve a hatalmas, omladoz� terem l�gter�t.

Ahogy t�lre fordult megint az esztend�, meghalt Thar. Ny�ron valami em�szt� nyavalya t�madta meg. �, aki mindig szik�r volt, most egyenesen csontv�zz� aszal�dott, �, aki mindig sz�kszav� volt, ezut�n m�r egyetlen sz�t sem sz�lt. Tal�n csak Arh�hoz, n�ha, amikor kettesben voltak. V�gezet�l m�g ez is elmaradt, �s Thar n�m�n elment a s�t�ts�g birodalm�ba. Hal�la ut�n Arha keservesen hi�nyolta �t. Igaz, Thar meglehet�sen rideg volt, de sohasem volt kegyetlen. B�szkes�gre nevelte Arh�t, nem retteg�sre.

Most m�r csak Kosszil maradt.

Az iker Istenfiv�rek templom�nak �j f�papn�je csak tavasszal �rkezik majd meg Avab�tb�l. Addig Arha �s Kosszil osztotta meg a szent hely f�l�tti uralmat. Az id�s n� ��rn�mnek� sz�l�totta a l�nyt, �s k�teles volt engedelmeskedni esetleges parancsainak. Arha azonban megtanulta, hogy ne parancsolgasson Kosszilnak. Igaz, megvolt erre a joga, de nem volt elegend� hatalma hozz�. Rettenetes er� kellett volna ahhoz, hogy szembeszeg�lj�n Kosszil f�lt�kenys�g�vel minden f�l�tte �ll� hatalommal szemben �s gy�l�let�vel mindaz ir�nt, ami f�l�tt nem � uralkodik.

Ami�ta Arha (a gyeng�d Pendelyes r�v�n) r�j�tt, hogy egy�ltal�n l�tezhet hitetlens�g, �s b�r megr�m�tette, m�gis elfogadta annak val�s�goss�g�t, Kosszil ir�nt is kim�rtebb �rz�seket t�pl�lt, m�r-m�r meg�rtette �t. Kosszil sz�v�ben nem volt im�dat a N�vtelenek vagy m�s istenek ir�nt. Sz�m�ra semmi sem volt szent, csak a hatalom. Most Karg�d-f�ld uralkod�j�nak kez�ben volt ez a hatalom, ez�rt Kosszil szem�ben � volt az igazi istenkir�ly, val�j�ban csak az � szolg�lat�ra volt hajland�. Sz�m�ra a templomok csup�n egyszer� d�szletek voltak, a s�rk�vek csupasz szikladarabok, Atuan s�rjai s�t�t, b�r f�lelmetes, de puszta �regek a f�ld m�h�ben. Ha hatalm�ban �ll, teljesen elhagyta volna az �res tr�nus kultusz�t. Tal�n m�g a legf�bb papn�vel is v�gzett volna, ha mer�szeli.

Arha m�g ezzel az ut�bbi t�nnyel is teljes lelki nyugalommal n�zett szembe. Bizony�ra Thar is seg�ts�g�re volt ebben, b�r ny�ltan soha egyetlen sz�t sem ejtett ilyesmir�l. Betegs�g�nek kezdet�n, miel�tt m�g hatalm�ba ker�tette a n�mas�g, megk�rte Arh�t, hogy p�r naponta l�togassa meg. Ilyenkor besz�lt hozz�, sok mindent elmondott az Istenkir�ly �s el�dei viselt dolgair�l, arr�l, hogy zajlik az �let Avab�t-ban; olyan dolgokr�l, amelyeket egy fontos papn�nek ismernie kellett, ha nem voltak is igaz�n h�zelg�ek az Istenkir�lyra �s udvar�ra n�zve. Mes�lt neki a saj�t �let�r�l, �s arr�l is, hogyan n�zett ki �s mit cselekedett Arha az el�z� �lete sor�n. N�hanapj�n, igaz, nem t�l gyakran, arra is figyelmeztette, milyen vesz�lyek leselkedhetnek r� jelenlegi �let�ben. Kosszil nev�t soha nem ejtette ki a sz�j�n. Arha viszont m�r tizenegy esztendeje volt Thar tan�tv�nya. Nem kellett neki t�bb egy utal�sn�l vagy hangs�lyn�l, hogy meg�rtsen �s �r�kre megjegyezzen valamit.

Miut�n elcsitultak a gy�szszertart�sok z�rzavar�nak s�t�t hull�mai, Arha, ha tehette, elker�lte Kosszilt. A hosszadalmas napi munka �s szertart�sok v�gezt�vel visszavonult mag�nyos sz�ll�s�ra, �s amikor csak ideje engedte, besomford�lt a tr�nus m�g�tti helyis�gbe, kinyitotta a csap�ajt�t �s leereszkedett a s�t�ts�g birodalm�ba. Nappal vagy �jszaka�� odalent teljesen mindegy volt�� alapos rendszeress�ggel v�gezte uradalm�nak f�lder�t�s�t. A legm�lyebb szents�gess�ggel f�lruh�zott m�lys�rkamra szigor�an tilalmas hely volt mindenki sz�m�ra, kiv�ve a f�papn�ket �s legbizalmasabb her�ltjeiket. Ha b�rki m�s, f�rfi vagy n� bet�ved oda, biztosan hal�lra s�jtja a N�vtelenek s�t�t haragja. A r�gen �s alaposan megtanult szab�lyok k�z�l azonban egyik sem tiltotta, hogy bel�pjen a labirintusba. Erre nem is volt sz�ks�g. Hiszen oda csak a m�lys�rkamra fel�l lehetett behatolni. K�l�nben is: tal�n figyelmeztetni kell a legyet, hogy ne rep�lj�n bele a p�kh�l�ba?

Ez�rt alkalmank�nt mag�val vitte Kezest is a labirintus k�zelebbi j�rataiba, hogy legal�bb ott megtanulja a t�j�koz�d�st. Kezes sohasem lelkesedett az�rt, hogy odamehet, de mindig engedelmeskedett neki. Meggy�z�d�tt arr�l is, hogy Dubbi �s V�hto, Kosszil eunuchjai ismerik az utat a l�nckamr�ba �s kifel� a m�lys�rkamr�b�l, de t�bbet nem tudnak. �ket soha nem vitte mag�val a labirintusba. Senki m�st nem t�rt el, csak Kezest, csak ez a hozz� minden k�r�lm�nyek k�z�tt h� l�ny ismerhette a titkos utakat. Az utakat, amelyek az �v�i, csak az �v�i, az �r�kk�val�s�gig. Lassacsk�n hozz�l�tott a labirintus teljes f�lt�r�s�hoz. Az eg�sz �szid�t azzal t�lt�tte, hogy azokat a v�gtelen alagutakat j�rta, �s m�g mindig voltak olyan fert�lyai, ahov� sohasem tette be a l�b�t. Kimer�t� volt ennek a hatalmas �tveszt�nek az �rtelmetlennek t�n� v�gtelen h�l�zat�t bej�rni. Belef�radt a l�ba, �s az agya is z�gott a m�r elhagyott �s a m�g el�tte �ll� kanyarulatok �s keresztez�d�sek szakadatlan �szben tart�s�t�l. Az eg�sz nagyszer� volt, mint egy kem�ny szikl�b�l kiv�jt hatalmas v�ros f�ld alatti �th�l�zata, viszont az eg�sz av�gre k�sz�lt, hogy kif�rassza �s k�ts�gbees�sbe kergesse a bet�ved� haland�t. R�ad�sul m�g a saj�t papn�je is csak egy hatalmas csapd�nak l�thatta a v�g�n, semmi m�snak.

�gy, amint egyre hidegebb� �s kem�nyebb� v�lt a t�l, f�lt�r� igyekezet�t mindink�bb a tr�nteremre mag�ra korl�tozta. Megvizsg�lta az olt�rokat, a m�g�tt�k �s alattuk kialak�tott t�rs�geket, a l�d�kkal �s dobozokkal teli helyis�geket, a dobozok �s l�d�k tartalm�t, az �tj�r�kat �s padl�sszob�kat, a kupola alatti poros �ress�get, ahol sz�z�val tany�ztak a denev�rek, az alagsorokat �s pinc�ket, amelyek csup�n a s�t�ts�g el�szob�inak voltak tekinthet�k.

Keze �s ruhaujja szaglott a valamelyik vasl�d�ban nyolc �vsz�zada hever�, elporlott p�zsmapr�mek �desk�s illat�t�l, szem�ld�k�n fekete cs�kban gy�lt �ssze a sok r�tapad� p�kh�l�, �r�kig t�rdelve tanulm�nyozta valami sz�ette c�dr�sfa l�da gy�ny�r� farag�sait. Valamelyik kir�ly aj�nd�kozhatta a S�rok n�vtelen urainak �vsz�zadokkal azel�tt. Ott volt maga a kir�ly, kicsiny, feszes, nagy orr� alak, a tr�nterem, lapos kupol�j�val �s oszlopsoraival, mindez apr�l�kosan �s finoman kifaragva valami r�gi szobr�sz keze �ltal, akinek hal� por�t ki tudja h�ny �vsz�zad takarta m�r. Ott volt az egyetlen papn� is, amint a bronzt�lakr�l �rad� m�mor�t� f�st�t besz�vja, tan�csot ad vagy j�sol a kir�lynak, akinek orr�t m�r r�gen let�rt�k. A papn� alakja t�ls�gosan piciny volt ahhoz, hogy vil�gosan kivehesse a von�sait, Arha m�gis mintha a saj�t arc�t l�tta volna a finom faragv�ny hajlataiban. Azon t�prengett, vajon mit mondhatott a nagy orr� kir�lynak, �s az mennyire h�l�lta meg a szavait.

Voltak kedvenc helyei a b�lteremben, ahogy b�rkinek lehetnek kedvenc s�tk�rez� pontjai egy naps�t�tte h�zban. Gyakran h�z�dott be egy kis, f�ltet�s padl�st�rbe, az omladoz� tr�nterem m�g�tti egyik elhagyatott szob�cska f�l�tt. �sr�gi ruh�k f�gg�ttek ott, hatalmas kir�lyok idej�b�l, akik nemesuraikkal egy�tt zar�ndokoltak ide, hogy kegyelet�ket ler�j�k Atuan s�rjainak szent helye el�tt, elismerve ezzel, hogy l�tezik nagyobb hatalom az �v�kn�l vagy b�rmely m�s, haland� ember�n�l. N�hanapj�n le�nyaik, a hercegn�k magukra �lt�tt�k ezeket a l�gy feh�r selymeket, top�z �s s�t�t ametiszt d�szeikkel egy�tt, �s csatlakoztak a S�rok papn�j�nek szent t�nc�hoz. Az egyik kincsesl�d�b�l el�ker�lt n�h�ny teny�rnyi, festett elef�ntcsont t�bl�cska is ennek a t�ncnak a k�p�vel, �s a kir�lyok�val �s nagyurak�val, kik a tr�nterem el�tt v�rakoztak, mivel akkor�� �pp�gy, ahogy manaps�g�� haland� f�rfi nem tehette l�b�t a S�rok szent f�ldj�re. H�lgyeik viszont bel�phettek, �s feh�r selyembe burkol�zva egy�tt t�ncolhattak a papn�kkel. Maguk a papn�k durva, h�zi sz�v�s�, fekete ruh�t viseltek mindig, akkor is �s most is. Arha m�gis sz�vesen tapintotta meg n�ha a puha �s sima anyagokat, az id�t�l lassan elporlad� sz�veteket, amelyekr�l a romolhatatlan dr�gak�vek saj�t csek�ly s�lyukn�l fogva is le-leszakadtak. Ezekb�l a l�d�kb�l saj�tos illat �radt, k�l�nb�z�tt a szent hely minden templom�nak minden p�zsma- �s �mbraillat�t�l: sokkal frissebb, elevenebb, fiatalosabb volt azokn�l.

Teljes �jszak�kat szentelt a kincses szob�kban egyetlen l�da tartalm�nak tanulm�nyoz�s�ra. �tvizsg�lta k�r�l k�re, megszeml�lte a rozsd�s v�rteket, a t�r�tt sisakforg�kat, a bronzb�l, ez�stb�l �s t�m�r aranyb�l k�sz�lt n�sf�kat, mellt�ket �s bogl�rokat.

A jelenl�t�vel mit sem t�r�d� baglyok nyugodtan �ld�g�ltek a szaruf�kon, s�rga szem�kkel k�z�ny�sen pislogtak. A csillagok f�nye itt-ott besziv�rgott a tet� r�sein. N�ha h�pih�k sz�lling�ztak al�, l�gyan �s hidegen, hasonl�an az egyetlen �rint�sre porr� oml� �sr�gi selyemsz�vetekhez.

A t�l v�g�nek egyik k�s� �jszak�j�n kegyetlen hideg volt a tr�nteremben. Arha a csap�ajt�hoz ment, f�lnyitotta, leereszkedett a l�pcs�n �s becsukta maga m�g�tt. Cs�ndesen lelopakodott a sz�m�ra m�r oly ismer�s �ton, a m�lys�rk�mra fel� vezet� folyos�n.

Ezen a helyen term�szetesen sohasem gy�jtott vil�got. M�g ha volt is n�la l�mpa a labirintusba menet vagy a f�nti �jszaka s�t�tje miatt, f�lt�tlen�l eloltotta, miel�tt a m�lys�rkamr�ba l�pett. Szemmel soha sem l�tta azt a helyet, egyetlenegyszer sem, papn�s�g�nek ember�lt�i alatt. A folyos�n haladva most is elf�jta a l�mp�j�ban pisl�kol� gyerty�t, �s pillanatnyi megtorpan�s n�lk�l folytatta �tj�t a koroms�t�tben, k�nnyed�n, ak�r valami hal a fekete vizek m�ly�n. T�l volt vagy ny�r, itt nem volt soha sem hideg, sem meleg: mindig ugyanaz a cs�p�s h�v�ss�g, kiss� nedves, de �r�kk� v�ltozatlan. Odaf�nt, a hatalmas erej�, fagyos, t�li szelek laza havat korb�csoltak v�gig a sivatag homokj�n. Idelent nem volt t�l, nem voltak �vszakok: z�rt, nyugodt, biztons�gos vil�g vette k�r�l.

Ez�ttal �ppen a festett terem fel� igyekezett. N�ha kedve szottyant bet�rni oda, hogy vizsg�lgassa gyerty�ja halv�ny f�ny�n�l a falak s�t�tj�b�l kibontakoz� k�l�n�s rajzolatokat. A nagy szem�, hossz� sz�rny� f�rfiakat, der�s vagy �ppen mor�zus arckifejez�s�ket. Senki sem mondhatta meg neki, kik voltak ezek, ilyen festm�nyek sehol sem voltak m�sutt a szent helyen. � viszont �gy v�lte, f�lismeri �ket: az el�tkozottak lelkei voltak, akik sohasem sz�lethettek �jj�. A festett terem bent volt a labirintusban, odamenet teh�t �t kellett haladnia a s�rk�vek alatti hatalmas �regen. Ahogy lefel� haladt a lejt�s folyos�n, halv�ny sz�rkes�g derengett f�l el�tte, valami t�tova, f�l�nk villan�s, holmi t�voli f�ny visszat�kr�z�d�s�nek visszat�kr�z�d�se.

Arra gondolt, hogy tr�f�t �z vele a szeme, ahogy az gyakorta megesett ebben a hat�rtalan s�t�ts�gben. �sszeszor�totta a pill�it, mire a dereng�s elt�nt. Azt�n kinyitotta a szem�t, �s a f�nyecske megjelent megint.

Ekkor meg�llt, �s mozdulatlanul meredt maga el�. Sz�rkes�g, nem feketes�g! Furcsa, fak� f�nys�v, �ppen csak kivehet� ott, ahol semminek sem szabadna l�tszani, ahol minden az �sid�kt�l fekete.

P�r t�tova l�p�st tett el�re, kiny�jtotta a kez�t a folyos� fal�nak sz�glete fel�, �s v�gtelen�l halov�nyan b�r, de l�tta ujjainak moccan�s�t.

Tov�bb-botork�lt. K�l�n�s volt ez, t�l minden tud�son, minden f�lelmen, ez a halov�ny vill�dz�s sohasem l�tott valami volt a s�t�ts�g legbels�, legm�lyebb s�rg�dr�ben. Nesztelen�l lopakodott el�re meztelen talp�n, fekete ruh�j�ban. A folyos� utols� fordul�ja el�tt megtorpant. Azut�n k�s�rteties lass�s�ggal megtette az utols� l�p�st, el�retekintett� �s l�tott�

�Olyasmit l�tott, amit m�g soha, m�g ha ez volt a sz�zadik �lete, akkor sem. Megpillantotta a s�rk�vek alatti felm�rhetetlen �reget, amelyet nem emberk�z v�jt ki, hanem maga a f�ld m�h�nek f�ktelen ereje. Krist�lyok �kes�tett�k, h�feh�r m�szk�t�k �s cseppk�vek d�sz�tett�k minden�tt, ahol az id�k vizei munk�lkodtak e�nok �ta. Csillog� tetej�vel �s ragyog� falaival szikr�zott ez a kifinomult, rafin�lt gy�m�ntpalota, ez a krist�lyh�z �s ametisztkast�ly, amelyb�l dicsf�ny �zte ki a v�gtelen m�lt s�t�tj�t.

A csod�t el�id�z� f�ny nem volt er�s, m�gis vak�totta a s�t�ts�ghez szokott szemet. L�gy ragyog�s volt ez, olyasmi, mint a lid�rcf�ny, amint lassan haladt a hatalmas csarnokon kereszt�l, ezernyi apr� csillan�st verve vissza az �kk�ves mennyezetr�l �s ezernyi �rny�kot vetve a falak fantasztikus v�setei nyom�n.

A f�ny egy f�b�l faragott bot v�g�n vil�golt, f�st n�lk�l, nem is em�sztve a f�t. A botot emberi k�z tartotta. Arha az arcot is kivehette a halv�ny f�nyben. Egy s�t�t arcot. Egy f�rfi arc�t!

Meg sem moccant.

Az alak sok�ig r�tta kereszt�l-kasul a termet. �gy j�rk�lt, mintha keresne valamit, bepillantott a leoml� k�csipk�k m�g�, vizsg�lgatta a m�lys�rkamr�b�l kivezet� folyos�k torkolat�t, de egyik alag�tba sem l�pett be. A S�rok papn�je pedig mozdulatlanul �llt tov�bb az �tj�r� sarka m�g�tt. V�rakozott n�m�n.

Bizony�ra az f�rt legnehezebben a fej�be, hogy egy idegen �ll el�tte. Nagyon-nagyon ritk�n l�tott idegeneket. El�sz�r azt hitte, hogy az egyik �r, de nem� tal�n valaki a falakon k�v�lr�l, egy kecskep�sztor, egy str�zsa vagy a szent hely valamelyik rabszolg�ja. Az�rt j�tt, hogy kik�mlelje a N�vtelenek titkait, s tal�n hogy valamit elemeljen a s�rok m�ly�r�l�

Hogy lopjon valamit. Kirabolja a s�t�ts�g er�it!

Szents�gt�r�s! A sz� lassan form�l�dott meg Arha tudat�ban. Egy f�rfi �llt el�tte, �s f�rfi l�ba sohasem �rintheti a S�rok, a szent hely f�ldj�t. � m�gis behatolt ide. Vil�goss�got gy�jtott ott, ahol a f�ny tilos, ahol sohasem volt f�ny a vil�g kezdetei �ta. De mi�rt nem s�jtj�k porr� �t a N�vtelenek?

Most �ppen a sokszor megbolygatott �s felt�rt szikl�s padozatot szeml�lte, �gy m�r l�that� volt, hogy t�bbsz�r f�l�st�k �s visszatemett�k. A s�rg�dr�k kiv�j�sakor felsz�nre ker�lt nyers �s �rintetlen r�g�k egy r�sz�t nem d�ng�lt�k vissza a padozat s�kj�ba.

Urai �s parancsol�i azt a h�rmat elem�sztett�k. De mi�rt nem falj�k f�l ezt? Mire v�rnak vajon?

Tal�n hogy az � kez�k mozduljon, az � hangjuk sz�laljon meg?�

��Menj innen! Menj! Takarodj!�� sikoltotta egyszerre torkaszakadt�b�l. Harsog� visszhangok sz�guldoztak �s zengtek v�gig a termen. A s�t�ts�get mintegy h�tt�rbe szor�tva, meglepett arc fordult fel�, �s az �reg rezg� hom�ly�n kereszt�l egy pillanatig tal�n l�tta is �t. Azt�n kihunyt a f�ny. A vibr�l�s megsz�nt. Csak vaks�t�t �s n�ma cs�nd maradt.

Ism�t k�pes volt gondolkodni. F�lszabadult a f�ny b�v�lete al�l.

Csak a v�r�s szikl�k kapuj�n, a foglyok kapuj�n hatolhatott be, teh�t menek�l�se �tj�t is biztosan arra keresi majd. K�nnyed�n �s zajtalanul, mint a puha sz�rny� baglyok, futott v�gig a terem fal�nak f�lk�r�n a csak befel� ny�l� ajt�hoz vezet� sz�k folyos� bej�rat�hoz. Behajolt a ny�l�s torkolat�ba. Nem �rz�kelt huzatot a k�ls� vil�gb�l. A behatol� nem t�masztotta ki az ajt�t befel� j�vet. Az�ta r�g becsap�dott, �s ha most az alag�tban van, ott csapd�ba is esett.

De az idegen nem volt a folyos�ban. Ebben eg�szen biztos lehetett. Ilyen k�zelr�l ezen a sz�k helyen hallania kellett volna a l�legz�s�t, �rz�kelnie a meleg�t, egy�ltal�n az �lete l�ktet�s�t. Abban az alag�tban nem volt senki. F�legyenesedett �s hallgat�zott. Ugyan, merre mehetett az idegen?

A s�t�ts�g �gy pr�sel�d�tt a szem�re, mint valami szoros k�t�s. Teljesen megzavarodott att�l, hogy l�tnia kellett a m�lys�rkamr�t. Z�gott t�le a feje. Olyan helynek ismerte eddig, amelyet csak f�llel lehet f�lm�rni, ujjai tapint�s�val, a s�t�ts�gben lengedez� h�v�s leveg� �ltal. Maga volt az a v�gtelens�g. Olyan titok, amely szemmel sohasem foghat� be. �s most megl�tta. A rejt�ly nem r�m�letnek adott helyet a sz�v�ben, hanem a sz�ps�g �rzet�nek, a s�t�ts�gn�l sokkal leny�g�z�bb titoknak.

Lassan, bizonytalanul haladt tov�bb. Bal k�zzel tapogatta ki az utat, azt a beny�l�t, amely a labirintusba vezetett. Ott megpihent egy pillanatra, �s hallgat�zott.

De a f�le sem mondott neki t�bbet, mint a szeme. �m amint ott �llt, egyik kez�vel a sziklaalag�t egyik, m�sikkal a m�sik fal�nak fesz�lve, meg�rezte a k�fal halv�ny, k�l�n�s rezd�l�seit. A megdermedt, mozdulatlan leveg�ben pedig valami, oda nem tartoz� illatot. A feje f�l�tt odakint, a szabad �g alatt, a sivatagi v�lgyekben teny�sz� vadzs�lya illat�t.

Lassan, nyugodtan indult meg a sz�k folyos�n, egyenesen az orra ut�n.

T�l�n vagy sz�z l�p�st tehetett meg, amikor meghallotta �t. Csaknem olyan nesztelen�l mozgott, mint � maga, de a l�ba nem volt olyan biztos a s�t�tben. K�nnyed csusszan�st hallott, mintha a m�sik megbotlott volna az egyenetlen padozaton, azut�n nyomban visszaszerezte az egyens�ly�t. T�bb� semmi nesz. Egy picinyk�t kiv�rt, azut�n lassan tov�bbhaladt, jobb keze ujjaival k�nnyed�n �s laz�n �rintve a k�falat. V�gre egy kerek vasr�dra kulcsol�dott a keze. Itt meg�llt, ujjai f�lsiklottak a vasr�don, majdnem olyan magasra, ameddig f�l�rt. Megmarkolta az ott kit�remked� vaskallanty�t. Hirtelen mozdulattal, minden erej�t megfesz�tve ler�ntotta a foganty�t.

F�lelmes csikorg�s �s kattan�s hallatszott. Halv�nyk�k szikr�k z�poroztak el�. Cik�z� visszhangjuk elhalt m�g�tte a folyos� m�ly�n. Ekkor el�reny�jtotta a kez�t, �s alig n�h�ny h�velyknyire az arca el�tt kitapogatta egy vasajt� h�lyagos fel�let�t.

M�ly leveg�t vett.

Lassan visszaballagott a m�lys�rkamr�ba, majd ott jobb fel� fordulva f�lm�szott a tr�nterem csap�ajtaj�hoz vezet� l�pcs�n. Nem sietett, �vatosan l�pdelt, holott m�r nem kellett volna cs�ndben maradnia. Megfogta az � tolvaj�t. Amelyiken az idegen bel�pett, az egyetlen ajt� volt a labirintusba vagy onnan kifel�. �s ezt az ajt�t is csak k�v�lr�l lehetett kinyitni.

Ott volt h�t most lent az idegen, a f�ld alatti s�t�ts�gben, ahonnan t�bb� sohasem j�het el�.

Lassan, egyenes der�kkal l�pkedett el Arha a tr�nus mellett �s ment v�gig a hossz� oszlopcsarnokon. Ott, ahol a magas h�rom l�bon �ll� egyik lapos bronzt�lban v�r�sen izzott a fasz�npar�zs, elfordult, �s megindult f�lfel�, a tr�nushoz vezet� h�t magas l�pcs�fokon.

A legals� l�pcs�n�l t�rdet hajtott, �s homlok�val �rintette a j� vad�szbaglyok �ltal elejtett r�gcs�l�k csontjaival bor�tott, poros k�vet.

�Bocs�ss meg nekem, hogy l�ttam, amint a s�t�ts�ged meghasad�� k�ny�rg�tt, elm�j�ben morzsolva a szavakat.�� Bocs�ss meg, hogy l�ttam, hogyan gyal�zz�k meg a s�rjaidat. A bossz� nem marad el! �, hatalmas uraim, maga a hal�l teszi �t el�tek, �s a lelke sohasem sz�lethet �jjᅔ

B�rhogyan sz�tte is az im�ds�g szavait, lelki szemei el�tt ott vibr�lt a megvil�g�tott �reg, az �let jele a hal�l birodalm�ban. A szents�gt�r�s l�tt�n kelt r�m�let �s a tolvajjal szembeni harag helyett csak az j�rt az esz�ben: �Milyen furcsa volt az eg�sz, milyen k�l�n�s!�

�Mit mondjak Kosszilnak?�� k�rdezte mag�t�l, amint kil�pett a jeges t�li sz�lbe, mag�ra h�zva fekete csukly�j�t.�� Semmit. Most m�g semmit. �n vagyok a labirintus �rn�je. Ez a dolog nem tartozik az Istenkir�lyra. Tal�n majd sz�lok neki, ha a tolvaj m�r meghalt. De hogyan �ljem meg? Oda kell vinnem Kosszilt, hogy l�ssa, amint kim�lik. Kosszil im�dja a hal�lt. De mi a fen�t kereshetett az idegen? Biztosan �r�lt! �s egy�ltal�n hogyan juthatott be? Csak Kosszilnak �s nekem van kulcsom a v�r�s szikl�k kapuj�hoz �s a csap�ajt�hoz. M�shol nem j�hetett be, csak a v�r�s szikl�k kapuj�n. Azt pedig csak egy var�zsl� nyithatja ki� Egy var�zsl�

Megtorpant, holott a sz�l kis h�j�n led�nt�tte a l�b�r�l.

�Ez egy var�zsl�, egy m�gus a Bels�-f�ldekr�l, aki V�ndor-Akb� var�zsgy�r�j�t keresi!�

Olyan, vill�mcsap�sszer� f�lismer�s volt ez, amit�l nyomban el�nt�tte a h�s�g, m�g ebben a jeges sz�lben is, �s hangosan f�lnevetett. K�r�l�tte az eg�sz szent hely �s ak�r�l az eg�sz sivatag s�t�t �s cs�ndes volt m�r. A sz�l el�lt. A nagy h�zban is r�gen kihunytak a f�nyek. Apr�, szinte l�thatatlan h�pih�ket kergetett a sz�l.

�De ha var�zser�vel nyitotta ki a v�r�s szikl�k kapuj�t, akkor m�s ajt�kat is kinyithat. Akkor elmenek�lhet!�

Ez a gondolat egy pillanatra megdermesztette, de nem t�rte meg. A N�vtelenek hagyt�k, hogy bej�jj�n. Mi�rt is ne? Semmivel sem �rthat nekik. Mif�le vesz�lyt jelenthet egy tolvaj, aki k�ptelen t�vozni b�ntette sz�nhely�r�l? Biztos, hogy vele vannak bizonyos s�t�t er�k; �s vannak var�zsig�i, m�ghozz� k�ts�gtelen�l igen er�sek, hiszen m�ris eljutott oda, ahov� eljutott, de tov�bb eg�szen biztosan nem juthat el. Semmif�le, haland� �ltal v�gzett var�zslat nem lehet er�sebb a N�vtelenek hatalm�n�l, a S�rok lak�i�n�l, a kir�lyok�n�l, akiknek a tr�nusa �res!

Hogy minderr�l m�g alaposabban megbizonyosodhass�k, l�pteit meggyors�totta a kis h�z fel�. Kezes ott hortyogott a torn�con, durva k�nt�s�be �s t�li fekv�hely��l szolg�l�, elkoszol�dott b�r�nyb�reibe burkol�zva. Cs�ndesen osont be, hogy f�l ne �bressze, m�g l�mp�st sem gy�jtott. Az el�t�r sark�ban kinyitott egy piciny, lez�rt helyis�get, alig nagyobbat egy f�lrees� helyn�l. Akkorka szikr�t �t�tt, amelynek f�ny�n�l �ppen kivehetett egy bizonyos pontot a k�vezeten, majd odahajolt a kiv�lasztott k�kock�hoz. Ujjaival egy vastag, szutykos, p�r n�gyzeth�velyknyi ruhadarabot tapintott ki. �vatosan f�lreh�zta. Hirtelen h�trat�ntorodott az arc�ba csap� vak�t� f�nysug�r el�l.

Egy pillanat m�lva nagyon vigy�zatosan vissza�vakodott, �s ben�zett a r�sen. Elfeledkezett r�la, hogy az idegen b�nt�an ragyog� f�nyt hordozott a botja v�g�n. Nem sz�m�tott t�bbre, mint hogy a motoszk�l�s�t hallhatja majd odalent a s�t�tben. Teljesen megfeledkezett a f�nyr�l. A betolakod� viszont pontosan ott volt, ahol v�rta. Az alatt a k�mlel�ny�l�s alatt, a vasajt� f�l�tt, amely elz�rta a labirintusb�l kivezet� �tj�t.

Ott �llt a betolakod�, egyik keze a cs�p�j�n, m�sikkal a saj�t magass�g�val egyenl� hossz� botot tartotta �les sz�gben. A bot v�g�n billegett a f�ny, mintha valami szalmacsutak �gne. A f�rfi mintegy hat l�b magas lehetett. Ruh�zata olyan volt, mint b�rmely t�li utaz�� vagy zar�ndok�: r�vid, s�lyos k�peny, b�rtunika, gyapj�harisnya, sz�jas szand�l. H�t�n k�nny� zs�k, amelyr�l kulacs cs�ng�tt al�, oldal�n tokba rejtett r�vid t�r. �gy �llt ott, ak�r egy szobor, k�nnyed�n, de m�gis gondolatokt�l terhesen.

Lass� mozdulattal f�lemelte a botj�t. Ragyog� v�g�t az ajt� fel� ir�ny�totta, amelyet Arha nem l�thatott sz�k k�mlel�ny�l�s�b�l. A f�ny megv�ltozott, kisebb �s ragyog�bb lett, mint valami sz�r�l�ng. A fogoly hangosan mondott valamit. Arha nem �rtette a nyelvet, amelyen sz�lt, de m�g furcs�bb volt sz�m�ra maga a m�ly, zeng� hang.

A bot v�g�n, a f�ny f�ll�ngolt, szipork�zott, majd kihunyt. Egy pillanatra olyan s�t�t lett, hogy Arha nem is l�tta az idegent.

Azut�n lassan visszalopakodott a halv�nylila lid�rcf�ny, �s megl�tta, amint a fogoly elfordult az ajt�t�l. Z�rnyit� var�zsig�je cs�d�t mondott. Az ajt� z�rnyelv�t hely�n tart� er�k hatalmasabbak voltak minden var�zstudom�ny�n�l.

N�m�n visszatekintett a v�lla f�l�tt, mintha azt mondan�: �Most azt�n mi l�gyen?�

Az alag�t vagy folyos�, amely fogva tartotta, mintegy �t l�b sz�les volt. Mennyezete tizenk�t-tizen�t l�bnyi magass�gba emelkedett a durva k�padozatt�l. Az oldals� falak k�b�l rakottak voltak: habarcs n�lk�l, de nagyon pontosan �s szorosan illesztett�k egym�shoz az egyes darabokat. Az ereszt�kekbe egy k�s hegy�t is aligha sz�rhatta volna be valaki. Enyh�n befel� d�ltek, cs�csos bolt�vet alkotva.

Egy�bk�nt nem volt ott semmi.

Az idegen megindult. Egyetlen l�p�ssel kiker�lt Arha l�t�mezej�b�l. Elhalt a f�ny is. M�r-m�r visszaillesztette a k�vet �s a rongydarabot, amikor a l�gy f�nysug�r megint felt�rt a padl�r�sen a l�ba el�tt. Az idegen tal�n r�j�tt: ha egyszer elt�volodik az ajt�t�l, ha egyszer bel�p az �tveszt�be, aligha tal�l vissza kiindul�si pontj�ra megint.

Egyetlen sz�t ejtett ki m�ly hangon. Azt mondta: Emenn!, majd m�g egyszer, hangosabban: Emenn!! Mire a vasajt� megremegett a keret�ben, a sz�k folyos�n mennyd�rg�sszer�en z�dult v�gig a d�rg� visszhang. Arha �gy �rezte, hogy a padozat is megrend�l alatta.

Hanem az ajt� szil�rdan �llt a hely�n.

Ekkor az idegen f�lnevetett, r�vid f�rfikacajjal, mintha azt mondan�: �Micsoda bolondot csin�ltam magamb�l!� M�g egyszer k�r�lj�rtatta a szem�t minden falon, s amikor f�lemelte az arc�t, Arha l�thatta a s�t�t von�sain j�tszadoz� mosolyt. Azut�n az idegen le�lt, kioldotta az isz�kj�t, el�h�zott bel�le egy darab k�tszers�ltet �s r�gcs�lni kezdte. Vizest�ml�j�t is el�hal�szta �s megr�zta. K�nny�nek t�nt a kez�ben. Mintha m�r majdnem �res lenne. Visszadugaszolta, an�lk�l hogy ivott volna bel�le. �sszehajtogatta a zs�kj�t, mint egy p�rn�t, beburkol�zott a k�peny�be, �s lefek�dt. Jobb keze kem�nyen markolta a botj�t. Amint kiny�jt�zott, a botja v�g�n pisl�kol� l�ngocska vagy f�nyg�mb kicsit f�lemelkedett �s meg�llapodott a feje f�l�tt, a padozatt�l p�r l�bnyira. Bal keze a mellkas�n fek�dt �s szorosan markolt valamit, ami s�lyos l�ncon cs�ng�tt a nyak�b�l. K�nyelmesen elhelyezkedett: l�bait bok�n�l �sszekulcsolta. P�szt�z� tekintete megakadt a k�mlel�ny�l�son, majd tov�bbsuhant. S�hajtott egyet, �s lehunyta a szem�t. A f�ny lassan elhalv�nyodott. Az idegen elaludt.

Mell�n �sszeszor�tott keze ellazult �s lecs�szott. A fentr�l leselked� ekkor megl�thatta, milyen talizm�nt visel a nyak�b�l cs�ng� l�ncon. Durva f�mdarab volt az, f�lhold alak�nak l�tszott.

Var�zserej�nek halv�ny pisl�kol�sa kihunyt. B�k�sen fek�dt a cs�ndben �s a s�t�ts�gben.

Arha visszasim�totta a rongyot, �s visszaillesztette a k�lapot a hely�re. �vatosan f�lkelt �s elosont a sz�ll�sa f�l�. Sok�ig fek�dt �beren a sz�l s�v�lt�s�t�l hangos s�t�tben. Szemei el�tt vibr�lt a hal�l csarnok�ban �rad� krist�lysug�rz�s, a l�gy, semmit sem �get� f�ny, l�tta az alag�t fal�nak sima k�kock�it �s az alv� f�rfi angyalian nyugodt arc�t.

M�snap, miut�n v�gzett minden, a templomban k�telez� teend�ivel, eleget tan�totta a nov�ci�kat a szent t�ncokra, vissza�vakodott a kis h�zba, els�t�t�tette a szob�j�t, kinyitotta a k�mlel�ny�l�st �s len�zett a m�lybe. Sehol semmi f�ny! Az idegen elment.

Nem is gondolta, hogy ilyen sok�ig ott marad a z�rt ajt� el�tt, de ez volt az egyetlen hely, ahol ut�nan�zhetett. Hogyan tal�lja meg m�r most az elt�vedt v�ndort?

A labirintus �gainak, gy�r�inek, zs�kutc�inak �s t�v�tjainak hossza Thar sz�m�t�sai �s a maga tapasztalatai szerint is meghaladta a h�sz m�rf�ldet. A S�rokt�l legt�volabb es� vak folyos� tal�n egym�rf�ldnyi hossz� lehetett egyenes ir�nyban. Ez volt odaf�nt. De odalent a f�ld alatt semmi sem haladt egyenesen. Mindegyik alag�t kanyargott, elfordult, sz�t�gazott �s �jra egyes�lt, keresztez�d�tt, egym�s al� �s f�l� b�jt, elt�nt �s �jrakezd�d�tt, hogy a legravaszabb tekerg�sek ut�n visszat�rjen ugyanoda, ahonnan kiindult. A labirintusnak nem volt sem eleje, sem v�g�. Lehetett benne menni, menni �s menni �s soha nem jutni sehov�, mivelhogy nem is volt hov� eljutni. Az �tveszt�nek nem volt k�zepe, nem volt sz�ve. Ha egyszer az ajtaja bez�rult, t�bb� v�ge-hossza nem volt. �s nem l�tezett benne helyes ir�ny.

Arha ugyan bet�ve tudta az egyes helyis�gekhez vagy �vezetekhez vezet� alagutak minden sark�t �s kanyarulat�t, hosszabb kir�ndul�saira m�gis mag�val vitt egy gombolyag finom fonalat, amit maga m�g� bocs�tott �s visszafel� j�vet f�lgomboly�tott megint. Ha ugyanis egyetlen megsz�ml�land� kanyarulatot vagy keresztez�d�st elv�t, m�g � is elt�vedhet. M�g valami f�ny sem seg�thetett, hiszen nem volt semmif�le �tjelz�. Minden folyos�, minden ajt� �s minden ny�l�s egyforma volt.

Az idegen is m�rf�ldeket megtehetett m�r, hogy negyvenl�bnyira se legyen az ajt�t�l, amelyen bel�pett.

Arha elment a tr�nterembe, az iker Istenfiv�rek templom�ba, leereszkedett a konyha alatti pinc�be, �s amikor nem l�tta senki, lekukkantott mindegyik ott l�v� k�mlel�ny�l�son a hideg, s�r� s�t�ts�gbe. Amikor pedig bek�sz�nt�tt a fagyos, csillagf�nyes �jszaka, v�gigj�rta a domboldal bizonyos helyeit, f�lemelt bizonyos k�veket, elkotorta a f�ldet, �s �jra meg �jra len�zett a f�ld m�ly�nek csillagtalan s�t�tj�be.

Az idegen ott volt. Ott kellett lennie! M�gsem ker�lt a szeme el�. M�g szomjan is halhat, miel�tt megtal�ln�. Ha bizonyos lenne benne, hogy m�r nem �l, lek�ldhetn� Kezest, hogy a tetem�t megkeresse. De ezt a gondolatot nem volt k�pes elviselni. Amint a csillagf�nyben t�rdelt a hegyoldal durva f�ldj�n, a tehetetlen harag k�nnyei buggyantak ki a szem�b�l.

Visszat�rt az �sv�nyre, amely a lejt�n az Istenfiv�rek templom�hoz vezetett. A d�szesen faragott oszlopf�k z�zmar�s feh�rs�ggel csillogtak a holdf�nyes �jszak�ban, ak�r valami csontfaragv�nyok. Kopogtatott a h�ts� ajt�n, mire Kosszil beengedte �t.

��Mi vez�relte ide, �rn�m?�� k�rdezte a tohonya asszony hidegen �s k�v�ncsian.

��Papn�t�rsam, egy f�rfi van a labirintusban!

Kosszil �bers�ge cs�kkent. Olyasmi t�rt�nt, amire � sem sz�m�tott. Meredt tekintettel talpra �llt. A szeme mintha kiss� kid�lledt volna. Arh�nak az jutott r�la az esz�be, hogy Kosszil pontosan arra a k�pre hasonl�tott, amikor Pendelyes ut�nozta �t. Vad nevet�s fesz�tette a tork�t, de visszafojtotta �s teljesen elnyomta �nk�ntelen indulat�t.

��Egy f�rfi? A labirintusban?

��Egy f�rfi. Egy idegen.�� S mivel Kosszil m�g mindig hitetlenkedve b�mult r�, hozz�tette:�� Meg tudom �llap�tani k�ls�re, hogy valaki f�rfi vagy nem, b�r igaz�n keveset l�ttam.

Kosszil elsiklott a g�nyos megjegyz�s f�l�tt.

��Ugyan, hogy ker�lhetett oda egy f�rfi?

��Tal�n var�zslattal, azt hiszem. A b�re s�t�t, lehet, hogy a Bels�-f�ldekr�l val�. Az�rt j�hetett, hogy a S�rokat kirabolja. El�sz�r a m�lys�rkamr�ban tal�ltam r�, egyenesen a nagy k�vek alatt. Amikor �szrevett, a labirintus bej�rat�hoz szaladt, mintha csak tudn�, hov� igyekszik. Bez�rtam m�g�tte a vasajt�t. Pr�b�lkozott ugyan valami var�zsig�kkel, de nem tudta kinyitni. Reggelre beh�z�dott az �tveszt�be. K�ptelen vagyok megtal�lni.

��Van mivel vil�g�tania?

��Igen.

��Vize van?

��Egy kis t�ml�, de nincs tele.

��A gyerty�ja m�r biztosan le�gett�� t�prengett Kosszil.�� N�gy vagy �t nap. Esetleg hat. Akkor lek�ldhetem a szolg�imat, hogy vonszolj�k el� a tetem�t. A v�r�t a tr�nus el� �ntj�k, amikor�

��Nem!�� ki�ltotta Arha, hirtelen t�madt haraggal.�� Elevenen akarom megtal�lni!

A papn� hatalmas termet�nek magas�b�l len�zett a l�nyra.

��Minek?

��Az�rt� az�rt, hogy lass�bb legyen a hal�la. Szents�gt�r�st k�vetett el a N�vtelenekkel szemben. F�nnyel szennyezte be a m�lys�rkamr�t. Az�rt j�tt, hogy elrabolja a S�rok kincseit. Szigor�bb b�ntet�st �rdemel, mint hogy csak �gy lefek�dj�n egy folyos�n �s sz�pen meghaljon.

��Iigen�� mondta Kosszil, mintha megk�nnyebb�lt volna.�� De hogyan fogod el �t, �rn�m? Kock�zatos a dolog. A m�sik esetben viszont semmi es�lye. Tal�n nincs egy csontkamra odalent a labirintusban? Tele azoknak a csontjaival, akik behatoltak oda �s t�bb� nem j�ttek ki?� Hagyjuk, hogy a s�t�t er�k b�ntess�k meg �t a maguk m�dj�n, a maguk eszk�zeivel, a labirintus s�t�t fegyvereivel. Kegyetlen szenved�ssel j�r a szomjhal�l.

��Tudom�� v�laszolta a l�ny. Megfordult �s kil�pett az �jszak�ba. Csukly�j�t a fej�re h�zta a jeges sz�l ellen. Vajon t�nyleg tudta, vagy m�gsem?

Gyermeteg �s buta dolog volt r�sz�r�l, hogy f�lkereste Kosszilt. T�le igaz�n nem v�rhatott seg�ts�get. Kosszil nem tudott semmit. Minden tud�sa a hideg, sz�m�t� v�rakoz�s volt, s annak v�g�n a hal�l. Nem �rtett semmit. Nem fogta f�l, hogy a f�rfit meg kell tal�lni. Vele nem t�rt�nhet az, ami a t�bbiekkel. Azt m�g egyszer nem b�rn� elviselni. Ha egyszer j�nnie kell a hal�lnak, j�jj�n gyorsan, j�jj�n napvil�gn�l. Ennek a tolvajnak, �vsz�zadok �ta az els� f�rfinak, aki bemer�szkedett a s�t�ts�gbe, hogy kirabolja a S�rokat�� a legmegfelel�bb hal�lt a kard �le jelenthette. M�g csak halhatatlan lelke sincs, hogy �jj�sz�lessen. Szelleme vinnyogva kering majd a folyos�kon. Nem szabad, hogy a szomj�s�g v�gezzen vele a s�t�ts�g mag�ny�ban.

Arha alig aludt valamit ezen az �jszak�n. Az eg�sz k�vetkez� nap szertart�sokkal �s szolg�lattal telt el. A k�vetkez� �jszak�t azzal t�lt�tte, hogy cs�ndesen, l�mpa n�lk�l j�rta v�gig az �sszes k�mlel�ny�l�st a szent hely �p�leteinek m�ly�n �s a sz�lf�tta domboldalon. V�g�l t�molyogva aludni t�rt a kis h�zban. K�t vagy h�rom �r�val pirkadat el�tt, de m�g akkor sem tudott nyugodni. A harmadik nap, k�s� d�lut�n egyed�l kis�t�lt a sivatagba, a foly� f�l�, amely most, t�len alacsonyan h�mp�lyg�tt. Partj�n a n�dsz�lak nyak�ban j�ggall�r. Visszaeml�kezett r�, hogy r�gebben, m�g az �sszel nagyon messzire behatolt a labirintusba, t�l a hatos kereszt�ton, �s egy hossz� folyos� fal�n t�l v�gig hallotta a cs�rgedez� v�z csobog�s�t. Egy szomjaz� ember, ha �ppen arra t�ved, biztosan ott �lldog�l. M�g odakint is voltak k�mlel�ny�l�sok. Kor�bban m�r keresg�lte �ket, v�g�l tavaly Thar mindegyiket megmutatta, �gy k�nnyed�n �jra r�juk tal�lt. A helyszineket �s form�kat �gy id�zte maga el�, mint egy vil�gtalan: ink�bb �rezte, merre kell mennie az egyes rejtett ny�l�sok fel�, mintsem megl�tta �ket. A S�rokt�l legt�volabb es�, m�sodik lyukn�l, amint fej�re h�zta csukly�j�t, �s a f�nyt �gy kirekesztve, szem�t a lapos szikl�ba v�jt ny�l�sra tapasztotta, megpillantotta odalent a var�zsl� lid�rcf�ny�nek halv�ny pisl�kol�s�t.

Az idegen ott volt lent, f�lig a l�t�mezej�n k�v�l. Ez a k�mlel�lyuk a vak folyos� legv�g�re ny�lott. Csak a h�t�t, el�rehajl� nyak�t �s jobb karj�t l�tta. A fal sz�glet�ben �lt, �s k�se csonkj�val a k�vek k�z�tti r�seket piszk�lta. �kk�vekkel kirakott nyel�, r�vid peng�j� t�re volt, mely csonkig let�r�tt. A lepattant k�shegy pontosan a k�mlel�ny�l�s alatt hevert. Biztosan akkor t�rt el, amikor sz�t akarta fesz�teni a k�veket, hogy hozz�f�rjen a v�zhez, amelynek cs�rgedez� csobog�s�t tiszt�n hallhatta a halott, f�ld alatti cs�ndben, az �thatolhatatlan k�fal t�ls� oldal�n.

Hangtalanul mozgott. Nagyon m�s volt most, e h�rom nap �s �jszaka m�lt�n. Nem az az alak, amely egyenesen �llt a becsuk�dott vasajt� el�tt, �s nevetett a saj�t veres�g�n. M�g mindig hajthatatlan volt, de nem volt m�r benne er�. M�g var�zsf�nye is tomp�n, halv�nyan pisl�kolt csup�n. A gyenge f�nysug�r megremegett Arha szeme el�tt. A f�rfi lehajtotta a fej�t, �s kez�b�l kiesett a t�r t�r�tt darabja. T�tov�n ut�nany�lt, �s ism�t beleer�ltette a t�r�tt peng�t a k�vek k�z�tti r�sbe.

A foly�parton, a j�gbe fagyott n�dsz�lak k�z�tt hasalva, nem is tudva, hol van �s mit cselekszik, Arha a hideg szikla r�s�re szor�totta a sz�j�t, kez�vel t�lcs�rt form�lt, hogy a hangja el ne vesszen, �s lesz�lt a s�t�tbe:

��H�, var�zsl�!�� Hangja �tsiklott a sz�k k�torkon, �s hidegen szisszent a f�ld alatti folyos� �res t�r�ben.

A f�rfi �sszerezzent, �s neh�zkesen talpra �llt, v�gleg kil�pve �gy a f�l�lr�l leselked� l�t�ter�b�l. A l�ny ism�t a lyukhoz szor�totta a sz�j�t, �s lesz�lt:

��Menj vissza a v�z fel�li fal mellett a m�sodik fordul�ig. Ott t�rj el jobbra, egy fordul�t hagyj ki, majd megint jobbra menj tov�bb. A hatos keresztez�d�sn�l megint csak jobbra. Azut�n balra, jobbra, balra �s megint jobbra. Ha oda�rsz, maradj a festett teremben.

Amint od�bb mozdult, hogy jobban bel�sson, a k�mlel�ny�l�son besz�kkent egy halv�ny napsug�r egy pillanatra. Az idegen megint a l�t�mezej�ben volt. F�lfel� n�zett, egyenesen a kis ny�l�sba. Arca, amelyen a l�ny valami sebhelyeket is megsejtett ez�ttal, fesz�lt k�v�ncsis�gt�l f�nylett. Ajka fekete volt �s cserepes, szeme l�zasan ragyogott. F�lemelte a botj�t, a kukucsk�l� l�ny szem�hez egyre k�zelebb �s k�zelebb juttatva a f�nyt. Arha ijedt�ben h�trah�k�lt. A k�mlel�lyukra r�csapta sziklafedel�t, letakarta t�rmel�kk�vel, f�lemelkedett, �s sebesen visszasietett a palot�ba. �szrevette, hogy a keze reszket, n�ha sz�d�l�s fogta el. Nem tudta, mit�v� legyen most.

Ha a fogoly k�veti az utas�t�sait, a vasajt� fel� halad majd, �s a festett terembe jut. Nem volt ott semmi, semmi �rtelme sem volt, hogy odamenjen. A k�pek term�nek a tetej�n is volt egy k�mlel�ny�l�s. Nagyon k�nyelmes, az Istenfiv�rek templom�nak kincseskamr�j�ban. Lehet, hogy �ppen ez�rt gondolt erre a helyre. Igaz�n nem tudta, mi�rt. Arra se igen tudott volna v�laszt, mi v�gre sz�lt az idegenhez.

Valamelyik leskel�d�n leengedhetett volna neki egy kis vizet, hogy azut�n h�vja abba a terembe. Ez valamivel meghosszabb�tan� az �let�t. Tulajdonk�ppen addig, ameddig csak akarja. Ha alkalmank�nt lejuttatna neki n�mi vizet �s egy kev�s ennival�t, akkor napokig, h�napokig j�rhatn� a labirintus folyos�it. � pedig megleshetn� a k�mlel�lyukakon. Megmondan� neki, merre tal�l vizet vagy �lelmet. N�ha persze f�lrevezetn�, s �gy hi�ba menne valahova, de mindig csak menne, menne� Ez megtan�tan�, hogy g�nyolja ki a N�vteleneket, hogy hivalkodjon nyomorult f�rfi mivolt�val a halhatatlan holtak temet�j�ben.

Viszont mindaddig, am�g ott lesz az idegen, � nem l�phet be a labirintusba. �De mi�rt?��� k�rdezte mag�t�l, �s nyomban meg is v�laszolt:�� �Mert kimenek�lhetne a vasajt�n, amelyet nyitva kell hagynom magam ut�n.� De nem juthatna tov�bb a m�lys�rkamr�n�l. Igazs�g szerint f�lt t�le, hogy a szem�be n�zzen. F�lt a var�zserej�t�l, a tud�s�t�l, amelynek seg�ts�g�vel behatolt a m�lys�gbe, att�l az er�t�l, ami f�nyt var�zsolt a botja v�g�re. De tal�n ennyire f�lnie kell mindett�l? A s�t�ts�g birodalm�n uralkod� er�k az � oldal�n voltak, nem az idegen�n. Val�j�ban nem sok mindenre lehetett k�pes odalent, a N�vtelenek hon�ban. Nem tudta kinyitni a vasajt�t, nem teremtett mag�nak var�zseledelt, vizet sem fakasztott a k�falon �t, valami sz�rnyeteget sem teremtett el�, hogy led�ntse a falakat, pedig csak ilyesmit�l kellett volna tartania. H�romnapi bolyong�sa alatt m�g a nagy kincseskamr�hoz vezet� utat sem tal�lta meg, holott bizony�ra az lehetett a c�lja. Maga Arha sem k�vette mindeddig Thar utas�t�sait, �tmutat�s�t ahhoz a helyis�ghez. Valami rejt�lyes f�lelem, �dzkod�s �lt benne, visszatartotta az �rz�s, hogy m�g nem j�tt el az ideje.

Most arra gondolt, mi�rt ne tehetn� meg helyette az idegen ezt a f�lfedez�st. B�rmit nyugodtan megn�zhetne a S�rok kincsei k�z�l. Ugyan mire menne vele?! Arha m�g g�nyt is �zhetne bel�le, mondv�n: egye meg az aranyat �s igyon r� gy�m�ntokat!

A h�rom nap �ta rajta uralkod� l�zas siets�ggel futott most az Istenfiv�rek templom�ba, behatolt a j�l �lc�zott apr� kincst�rba, �s f�lnyitotta a padl�ban elrejtett k�mlel�ny�l�s fedel�t.

Alatta volt a festett terem, de s�t�t, mint a pokol torn�ca. A betolakod� �ltal a f�ld alatt megteend� �t j�val nagyobb ker�l�t jelentett, tal�n m�rf�ldekkel is hosszabbat. Err�l teljesen megfeledkezett. �s az idegen m�r nyilv�nval�an legyeng�lt, nem j�rhatott igaz�n sebesen. Az is lehet, hogy nem j�l jegyezte meg az �tmutat�sait, �s valahol elv�tette az egyik fordul�t. Kevesen k�pesek els� hall�sra annyi mindent megjegyezni, mint �. Tal�n m�g a nyelvet sem �rtette, amelyen sz�lt hozz�. Nos, ha �gy van, akkor hadd bolyongjon odalenn, m�g �ssze nem rogy �s ki nem leheli a lelk�t a hitetlen, bolond idegen! Hadd k�sz�ljon a szelleme Atuan s�rjainak sziklaalag�tjaiban, m�g a s�t�ts�g v�gleg el nem em�szti azt is�

M�snap, kora reggel, kev�s alv�ssal �s sok r�m�lommal terhes �jszaka ut�n Arha visszat�rt a templomocska k�mlel�ny�l�s�hoz. Len�zett, de semmit sem l�tott, csak s�r� feketes�get. L�ncon leengedett egy kis b�dogl�mp�sban �g� gyerty�t. Az idegen ott volt a festett teremben! A gyertya sz�k f�nyk�r�ben megpillantotta a l�bait �s egyik, er�tlen�l cs�ng� karj�t. Lesz�lt a sz�les, eg�sz padl�kock�nyi ny�l�son:

��Var�zsl�!

Az alak meg sem moccant. Tal�n m�ris meghalt? H�t csak ennyi volt minden ereje? G�nyosan elmosolyodott, sz�ve a tork�ban dobogott.

��Var�zsl�!�� ki�ltotta most m�r, hangja �resen kongott a lenti t�gass�gban. Az alak megrezzent, �s neh�zkesen f�l�lt. Meglepetten k�r�ln�zett. Kis id� m�lt�n f�ltekintett, vaksin pislogva a mennyezetr�l al�cs�ng� kis l�mp�csk�ra. Arca elborzaszt� l�tv�nyt ny�jtott: beesett, aszott �s fekete volt, ak�r egy m�mi��.

Kez�t kiny�jtotta a padl�n mellette hever� bot�rt, de a faragott fa v�g�n ez�ttal nem gyulladt f�nysug�r. Nem maradt m�r benne semmi er�.

��Meg akarod l�tni Atuan s�rjainak kincseit, var�zsl�?

F�radtan n�zett f�lfel�, az egyetlen dologra, amit l�thatott, a l�mpa f�ny�re hunyorogva. Kis id� m�lt�n, valami olyan fintorral, ami tal�n halv�ny mosolynak indult, b�lintott egyet a fej�vel.

��Menj ki ebb�l a teremb�l �s fordulj balra. Indulj el az els� balra ny�l� folyos�n��� Meg�ll�s n�lk�l pergett a nyelv�r�l az �tmutat�sok v�gtelennek t�n� l�ncolata, majd v�gezet�l ennyit mondott:�� Ott majd megtal�lod a kincset, ami�rt idej�tt�l. Tal�n m�g valamennyi vizet is tal�lsz ott. Melyiknek �r�ln�l most jobban, var�zsl�?

Neh�zkesen talpra �llt, �s a botj�ra t�maszkodott. Arha fel� emelte a tekintet�t, de nem l�thatta �t. Megpr�b�lt mondani valamit, de kisz�radt tork�n egyetlen hang sem pr�sel�d�tt ki. K�nnyed�n megvonta a v�ll�t, �s kiballagott a festett teremb�l.

A l�ny tudta, hogy nem ad neki vizet. A kincst�rhoz vezet� utat sem tal�lja meg soha. T�l hossz� �s bonyolult volt az �tmutat�s ahhoz, hogy megjegyezhesse. Azt�n meg ott volt a g�d�rcsapda, ha t�l messzire mer�szkedne. Az idegent koroms�t�t vette k�r�l. Biztosan elv�ti az utat, v�g�l valahol �sszeesik �s meghal a sz�k, szikl�ba v�jt �regek egyik�ben. Akkor majd Kezes megkeresi �s kivonszolja onnan. Arha k�t oldalr�l markolta a k�mlel�lyuk sz�l�t, kuporg� test�t el�re-h�tra hint�ztatta. Ajk�t �sszeharapta, mintha valami sz�rny� f�jdalmat kellene elviselnie. De nem, nem ad neki egy csepp vizet sem. Vizet nem ad neki. Nem ad neki m�st, csak a hal�lt, a hal�lt, hal�lt, hal�lt, hal�lt!

A napi feladatok �s szertart�sok m�g sohasem t�ntek ilyen soknak, f�l�slegesnek �s hossz�nak. A s�padt arc� kisl�nyok a maguk alamuszi csintalans�gaival, a nyughatatlan nov�ci�k, a hat�rozott �s h�v�s tekintet� papn�k, akiknek eg�sz �lete f�lt�kenys�g �s nyavalyg�sok, kicsinyes t�rekv�sek �s elhamvadt v�gyak titkos t�rh�za volt�� mindezek a n�k, akik k�z�tt eg�sz �lete telt, akik sz�m�ra az emberi nemet jelentett�k, most egyszerre voltak a szem�ben sz�nalomra m�lt�k �s unalmasak.

�m �, aki hatalmas er�ket szolg�lt, �, a koromfekete �jszaka papn�je f�ggetlen volt mindett�l a f�ldh�zragadts�gt�l. Nem kellett t�r�dnie k�z�s �let�k ideg�rl� jelent�ktelens�g�vel, azokkal a v�gtelen napokkal, amelyeknek minden �r�me abban mer�lt ki, ha nagyobb darab birkafaggy�t kapott az ember, mint a szomsz�dja� Ett�l a napi rutint�l teljesen szabadon �lt. Odalent, a f�ld alatt meg k�l�nben sem voltak napok. Ott mindig �jszaka volt.

S ebben a v�get nem �r� �jszak�ban a fogoly: a s�t�t b�r� f�rfi, s�t�t var�zslatok tud�ja vasba verve �s k�be z�rva. Aki csak azt lesi, hogy � j�n hozz� vagy nem j�n, kenyeret, vizet �s ezzel �letet hoz-e neki, vagy �ppen k�st, b�ll�rt�lat �s hal�lt, ahogyan �ppen kedve szottyan.

A f�rfir�l csak Kosszilnak sz�lt, senki m�snak, �s maga Kosszil sem besz�lt r�la senkinek. Most m�r harmadik napja �s �jszak�ja van a festett teremben, s m�g mindig nem k�rdezett r�la Kosszil semmit. Lehet, hogy �gy hiszi, m�r meg is halt, �s Arha sz�lt Kezesnek: cipelje a tetem�t a csontok kamr�j�ba? De Kosszil nem az volt, aki csak �gy elhisz valamit. Arha viszont azzal nyugtatgatta mag�t, hogy igaz�n nincs semmi k�l�n�s Kosszil hallgat�s�ban. Kosszil a legsz�vesebben mindent titokban tartott, �s azt is ut�lta, ha k�rdeznie kell valamit. K�l�nben pedig Arha figyelmeztette is, hogy ne avatkozzon az � dolg�ba. Kosszil egyszer�en csak engedelmeskedett.

Akkor viszont, ha a f�rfi m�r f�ltehet�en meghalt, Arha nem k�rhetett a sz�m�ra �telt, �gy teh�t azon t�l, hogy a nagy h�z pinc�j�b�l elcsent egyp�r alm�t meg n�mi sz�r�tott hagym�t, nem volt semmilyen tartal�ka. Reggelij�t �s vacsor�j�ra kis h�zba k�rte arra hivatkozva, hogy egyed�l akar �tkezni, �s �jjelente levitte az �telt a labirintus festett term�be, csak a levest ette meg maga. Ahhoz m�r hozz�szokott, hogy egyt�l n�gy napig terjed� b�jt�ket tartson, teh�t nem is sokat t�r�d�tt az eg�sszel. Az az ember lent a labirintusban �gy falta fel nyomor�s�gos keny�r-, sajt- �s babf�zel�kadagjait, ahogy a b�ka kapja be a legyet: hamm! �s m�r sehol semmi. M�r �t�dsz�r vagy hatodszor t�rt�nt �gy. Viszont a rab mindig udvariasan megk�sz�nt neki mindent, mintha csak a vend�ge lenne, � pedig a h�ziasszonya olyan ter�tett asztal mellett, amilyenekr�l az Istenkir�ly palot�j�ban rendezett lakom�kr�l sz�l� mes�kben hallott. Amelyek roskadoztak a s�lt pecseny�t�l, vadakt�l, borral t�lt�tt krist�lyserl�gekt�l. Nagyon furcsa volt ez az ember.

���s azok a Bels�-f�ldek ugyan mif�l�k?

Levitt mag�val egy kicsiny, �sszecsukhat� elef�ntcsont sz�ket, hogy ne kelljen �csorognia, mialatt a fogly�t kik�rdezi. Az � rangj�ban m�gsem illen�k a rabbal egy szintre, a f�ldre �lnie.

��Rengeteg sziget van arra. Azt besz�lik, negyvenszer n�gy, csup�n a Szigetvil�gban, azut�n ott vannak m�g a peremvid�kek. M�g egyetlen ember sem utazta be az �sszes peremvid�ket, senki sem sz�molta �ssze a szigeteket. �s mindegyik m�s, mint a t�bbi. Tal�n Enyhely mind k�z�tt a legcsod�latosabb: hatalmas f�lddarab a vil�g k�zep�n. Enyhely sz�v�ben, egy haj�kkal zs�folt t�gas �b�l partj�n �p�lt az enyhelyi Nagy kapu hatalmas v�rosa. A v�ros tornyai feh�r m�rv�nyb�l val�k. Minden fejedelem vagy nagykeresked� h�z�nak saj�t tornya van. �gy teh�t a tornyok egym�s f�l� magasodnak. A h�zakon piros cser�ptet�, a csatorn�kon �t�vel� hidak pedig sz�nes: v�r�s, k�k �s z�ld mozaiklapokkal vannak kirakva. A tornyok cs�cs�n a fejedelmek legk�l�nb�z�bb sz�n� z�szl�i lobognak. A legmagasabb torony legtetej�n �ll, hegy�vel az �g fel� Vand�r-Akb� kardja. Amikor Enyhelyben f�lkel a nap, els� sugarai arra a peng�re hullanak �s megcsillantj�k, amikor pedig lesz�ll, az esti s�t�tben is aranyl�n f�nylik a kard m�g egy darabig.

��Ki volt az a Vand�r-Akb�?�� k�rdezte Arha sz�gyenl�sen.

A f�rfi f�ln�zett r�. Nem sz�lt semmit, csak kiss� elmosolyodott. Azut�n, mintha csak �gy mag�ban besz�lne, �gy sz�lt:

��Igaz is, ti itt t�nyleg keveset tudhattok r�la. Tal�n semmi m�st azon k�v�l, hogy egyszer elj�tt ide a karg vid�kre. Ebb�l a mes�b�l mennyit tudsz?

��Annyit, hogy elvesz�tette a var�zsbotj�t, az amulettj�t �s minden erej�t, ak�rcsak te magad�� felelte a l�ny.�� Elmenek�lt a legf�bb pap el�l, elvitorl�zott nyugatra, ahol s�rk�nyok v�geztek vele. Hanem ha ide is elj�tt volna, a S�rokhoz, nem kellettek volna a s�rk�nyok!

��Majdnem �gy igaz�� felelt a fogoly.

Arha nem akart t�bbet hallani Vand�r-Akb�r�l, mintha �rezn�, hogy ez vesz�lyes t�ma.

��Azt besz�lik, hogy s�rk�nyvit�z volt. Te meg azt mondod, hogy te is az vagy. Mondd meg nekem, mit jelent az, hogy s�rk�nyvit�z.

A l�ny minden k�rd�s�ben ott vibr�lt a g�ny, de � mindig egyenesen �s �szint�n v�laszolt, mintha csak komolyan venn� a cs�fond�ros faggat�z�st.

��Olyasvalaki, akivel a s�rk�nyok sz�ba �llnak�� mondta��, az a s�rk�nyvit�z, legal�bbis ez a dolog l�nyege. Nem valami tr�kk�s var�zslat ez, amivel a s�rk�nyokon uralkodhat valaki, ahogyan sokan gondolj�k. A s�rk�nyok f�l�tt nincsenek urak. Egy s�rk�nnyal kapcsolatban csak k�t k�rd�s l�tezik: hogy sz�ba �ll-� veled, vagy ink�bb felfal? Ha el tudod �rni, hogy az el�bbit �s ne az ut�bbit cselekedje veled, nos, akkor lehetsz, akkor vagy s�rk�nyvit�z.

��H�t a s�rk�nyok besz�lni is tudnak?

���, hogyne! M�ghozz� a leg�sibb nyelven, amelyet mi, emberek olyan nehezen tanulunk meg, �s olyan t�rve haszn�lunk a var�zslatainkhoz �s r�olvas�sainkhoz. Egyetlen ember sem tudja t�k�letesen azt a nyelvet, tal�n m�g a tizedr�sz�t sem. Nincs annyi ideje, hogy megtanulja. De a s�rk�nyok ezer �vig is el�lnek� �rdemes vel�k elbesz�lgetni, ahogy bizony�ra m�r magad is sejted.

��Vannak s�rk�nyok itt, Atuanban?

��Nincsenek, m�r �vsz�zadok �ta. �gy tudom, Karego-�tban sincsenek. De azt besz�lik, hogy a leg�szakibb szigeten. Hur-�t-Huron, a legmagasabb hegyekben m�g �l n�h�ny nagyobbfajta s�rk�ny. A Bels�-f�ldek k�z�l csak, a legnyugatibb r�szeken fordulnak el�, a nyugati peremvid�ken, azokon a szigeteken, ahol nem laknak emberek, �s egy�ltal�n ritk�n vet�dik el oda valaki. Ha nagyon �hesek, megt�madj�k a t�l�k keletre es� f�ldeket, de ez ritk�n fordul el�. �n l�ttam azt a szigetet, ahol az�rt j�nnek �ssze, hogy egy�tt t�ncoljanak. Hatalmas sz�rnyukon k�rbe-k�rbe rep�lnek, hol befel�, hol kifel�, egyre magasabbra �s magasabbra a nyugati tenger f�l�tt, mint �szi viharban az els�rgult levelek.�� L�tom�ssal eltelt tekintete �thatolt a fekete falfestm�nyeken, magukon a falakon, �t a f�ld�n �s a s�t�ts�gen. L�tta, hogyan ny�lik el t�retlen�l a ny�lt tenger a lebuk� nap fel�, l�tta, hogy sz�llnak az aranyl� s�rk�nyok az aranysz�n� sz�l sz�rnyain.

��Hazudsz!�� f�rmedt r� a l�ny m�rgesen.�� Most tal�ltad ki az eg�szet.

A fogoly meglep�dve tekintett fel�.

��Ugyan mi�rt hazudn�k neked, Arha?

��Hogy bolondnak �s ostob�nak �rezzem magam, hogy f�ljek. Hogy te magad meg b�lcsnek l�tsz�dj�l �s b�tornak �s er�snek �s s�rk�nyvit�znek meg mindenf�le ennek-annak! Te l�ttad, hogyan t�ncolnak a s�rk�nyok, l�ttad az enyhelyi kapu tornyait, �s k�l�nben is mindenr�l mindent tudsz! �n pedig nem tudok semmit, �s sohasem j�rtam m�g sehol. De mindaz, amit tudsz, csupa hazugs�g! Senki sem vagy, csak egy tolvaj, egy nyomorult rab, nincs halhatatlan lelked, �s t�bb� inn�t el nem m�gy soha! Mit sem sz�m�t, hogy vannak �ce�nok, l�teznek s�rk�nyok �s feh�r tornyok meg m�s mindenf�l�k, mert te soha t�bb� meg nem l�tod �ket, s�t m�g a napvil�got sem l�tod t�bb� soha. Minden, amit �n ismerek, csak ez a s�t�ts�g, ez a f�ld alatti �jszaka. �s ez minden, ami val�ban l�tezik. Ez minden v�g�l is, ami megismerhet�. A cs�nd �s a s�t�ts�g. Te mindent tudsz, var�zsl�. �n csak egyetlen dolgot ismerek, de ez az egyetlen val�s�gos dolog!

A var�zsl� lehajtotta a fej�t. Hossz�, r�zbarna keze nyugodtan pihent a t�rd�n. A l�ny l�thatta arc�n a n�gyszeres sebhelyet. T�volabb j�rt az idegen, mint � a s�t�tben. Jobban ismerte a hal�lt, mint � maga� m�g a hal�lt is� A gy�l�let hull�ma csapott f�l benne ir�nta, egy pillanatig szinte elszor�totta a tork�t. Mi�rt �lt ott olyan v�dtelen�l, �s mi�rt volt m�gis olyan er�s?! Mi�rt nem tudta sehogy sem legy�zni?

��L�tod, ez�rt hagytalak �letben�� sz�lalt meg hirtelen, cs�ppet sem gondolva a j�v�vel.�� Azt akarom, hogy megmutasd a var�zsl�tudom�nyodat! Addig maradsz �lve, am�g lesz m�g mit megmutatnod nekem. Ha m�r nem maradt semmi, ha az eg�sz csak �m�t�s �s hazugs�g, nos, akkor v�gzek veled. Meg�rtetted?

��Igen.

��Akkor j�l van. Nos, gyer�nk tov�bb!

A rab egy percre tenyer�be temette az arc�t, �s kiss� od�bb mozdult. A vasp�nt nem engedett neki semmilyen k�nyelmes testhelyzetet, csak ha teljes hossz�ban kiny�jt�zva fek�dt.

V�g�l f�lemelte az arc�t, �s igen komoly hangon megsz�lalt:

��Figyelj h�t, Arha. M�gus vagyok, akit te var�zsl�nak nevezel. �rtek bizonyos tr�kk�kh�z, �s van n�mi er�m. Ez igaz. Az is igaz viszont, hogy itt, az �si er�k birodalm�ban az �n er�m nagyon csek�ly, a tud�som elhagy. M�gis mutathatok neked n�h�ny ill�zi�t �s mindenf�le csod�kat. Ez a var�zsl�tudom�ny legalja. Ilyen b�v�szmutatv�nyokra m�r gyerekkoromban is k�pes voltam. Ezeket m�g itt is megcsin�lhatom. De ha hiszel benn�k, meg is ijeszthetnek, s akkor esetleg kedved t�mad meg�lni engem, ha a f�lelem d�h�ss� tesz. Ha pedig nem hiszel benn�k, akkor csak aff�le �m�t�snak �s csal�snak l�tod majd �ket, ahogyan most is nevezed. Mindenk�ppen kock�ra kell teh�t tennem az �letem. Pedig egyetlen v�gyam most, hogy �letben maradhassak.

Arha f�lnevetett ennek hallat�n, majd �gy sz�lt:

��De hisz egy darabig mindenk�ppen �letben maradsz, h�t nem �rted? Hogy te milyen ostoba vagy! No j�l van, most pedig mutass valami var�zslatot. Tudom, hogy csal�s az eg�sz, ez�rt nem ijedek meg t�l�k. Persze igaz�b�l akkor sem f�ln�k, ha mind val�s�g lenne. Gyer�nk h�t. A dr�gal�tos b�r�csk�d biztons�gban van, legal�bbis ma �jjelre m�g.

Erre most a m�sik kacagott f�l, mik�nt im�nt a l�ny. Csak �gy j�tszadoztak az �let�vel, mint valami labd�val.

��H�t akkor mit mutassak neked?

��Mi�rt, mit tudn�l?

��Ak�rmit.

��M�r megint k�rkedsz �s hetvenkedsz.

���, nem!�� ki�ltotta kiss� megriadva.�� Nem �n! Legal�bbis nem volt sz�nd�komban.

��Mutass h�t valamit, amit szerinted �rdemes l�tnom. B�rmit.

Lehajtotta a fej�t, �s egy darabig a tenyer�be b�mult. Nem t�rt�nt semmi ezalatt. Arha l�mp�s�ban f�st�l�gve lobogott a faggy�gyertya l�ngja. A fekete festm�nyek a falon, ezek a mad�rsz�rny�, m�gis mozdulatlan alakok nagy, v�r�s-feh�r, festett szem�kkel ott lebegtek a f�rfi �s a l�ny feje f�l�tt. Egy hang sem rezd�lt. Arha csal�dottan �s valahogy kiss� szomor�an f�ls�hajtott. Gyenge szeg�ny. Nagy dolgokr�l j�rtatja a sz�j�t, de tenni nem tud semmit. Nem t�bb, mint egy �gyes hazudoz�, hiszen m�g csak nem is valami j� tolvaj.

��J�l van h�t�� sz�lt v�g�l a l�ny, �s �sszemarkolta a szokny�j�t, hogy f�l�lljon.

Ruh�ja anyaga k�l�n�sen ropogott, ahogy f�lemelkedett �lt�b�l. V�gigpillantott mag�n, �s megr�k�ny�dve pattant f�l.

�vek �ta viselt s�lyos, fekete g�ny�ja elt�nt. L�gyan csillog� finom selyemruha volt rajta. T�rkizk�k, ak�r az alkonyi �gbolt. B� harangk�nt omlott al� a cs�p�j�r�l. Szoknyar�sz�t kis ez�stkorongocsk�k, apr� gy�ngy�k �s krist�lyszemcs�k d�sz�tett�k. Az eg�sz h�mzett ruha �gy csillogott, ak�r egy hirtelen m�jusi z�por.

R�meredt a m�gusra. A szava elakadt.

��Nos, hogy tetszik?

��De honnan�

��Arra a ruh�ra hasonl�t, amelyet egy hercegkisasszonyon l�ttam az enyhelyi Nagy palot�ban, a nap visszat�r�s�nek �nnep�n�� mondta cs�ndesen, �s el�gedetten szeml�lte m�v�t.�� Azt mondtad, valami olyat mutassak, amit �rdemes megn�zned. Megmutattam h�t neked saj�t magadat.

��Most csin�ld� csin�lj �gy, hogy t�nj�n el!

��Nekem adtad a k�p�nyegedet�� mormogta a f�rfi v�laszul.�� �n tal�n nem adhatok neked semmit? De j�l van, ne izgulj, hiszen csal�ka k�p csak az eg�sz. N�zd csak.

Ujja moccan�sa sem l�tszott, sz� sem hagyta el ajk�t. A k�kes selyemzuhatag m�gis semmiv� v�lt, �s ott �llt Arha megint durva fekete ruh�j�ban.

Egy darabig meg sem moccant.

��Honnan tudhatn�m�� sz�lalt meg v�gre��, hogy t�nyleg az vagy, akinek mondod magad?

��Nem tudhatod,�� v�laszolta a f�rfi.�� �s �n sem tudom, minek t�n�k a te szemedben.

Arha elt�n�d�tt egy kicsit megint.

��R�vehetn�l, hogy annak l�ssalak��� Majd elhallgatott, mert a fogoly f�lemelte a kez�t, �s f�lmutatott a mennyezetre. A lehet� legegyszer�bb mozdulat volt ez. A l�ny azt hitte, hogy valami b�b�jt bocs�t re�, ez�rt gyorsan h�trasz�kkent az ajt� fel�. A rab mozdulat�t k�vetve m�gis f�ln�zett, �s a magas, bolt�ves mennyezetben megl�tta az Istenfiv�rek templom�nak kincseskamr�j�b�l ny�l� kis n�gysz�glet� k�mlel�lyukat.

Nem j�tt bel�le f�ny. Nem l�tott, nem hallott semmit odafont. A f�rfi m�gis odamutatott, �s k�rd�n tekintett r�.

R�vid id�re mind a ketten teljesen mozdulatlann� dermedtek.

��Az eg�sz var�zslatod gyerekek f�lrevezet�s�re val� �m�t�s�� mondta hat�rozottan.�� Csal�s �s hazugs�g. Eleget l�ttam bel�le. A N�vtelenek t�pl�l�ka leszel. T�bb� nem j�v�k vissza ide.

Ezzel fogta a l�mp�j�t, �s kiment. A vasreteszeket kem�nyen, hangos csattan�ssal l�kte a hely�re. Azut�n mozdulatlann� dermedt odakinn. K�ts�g em�sztette. Mit tegyen ezek ut�n?

Mennyit l�thatott vagy hallhatott mindebb�l Kosszil? Mir�l is besz�ltek odabent? Nem eml�kezett semmire. �gy t�nt, sohasem mondta azt, amit pedig t�nyleg kimondott a fogoly f�le hallat�ra. Minduntalan megzavarta a mes�ivel: s�rk�nyokr�l, tornyokr�l, azzal, hogy neveket adott a N�vteleneknek, hogy minden�ron �lni akart, �s k�sz�netet mondott �rte, hogy a k�p�nyeg�n heverhet. Sohasem azt mondta, amit �ppen v�rt volna t�le. L�m, m�g a talizm�n fel�l sem k�rdezte, amit m�ig viselt a kebel�be rejtve.

J�l is van �gy tal�n, ha m�r Kosszil �gyis hallgat�zott.

De ugyan mit sz�m�t az eg�sz? Mit �rthatna neki Kosszil? A k�rd�s megfogalmaz�sa n�lk�l is tudta r� a v�laszt. Semmit sem k�nnyebb elpuszt�tani egy kalitk�ba z�rt s�lyomn�l. Az az ember v�dtelen ott, lel�ncolva k�ketrec�ben. Az Istenf�v�rek papn�j�nek m�st sem kell tennie, csak lek�ldenie az �jjel Dubbit, a szolg�j�t, hogy fojtsa meg. Ha pedig sem �, sem Dubbi nem ismern�k ilyen m�lyen a labirintus �tjait, az is elegend�, ha a k�mlel�ny�l�son valami m�regport sz�r a festett terembe. Volt egy csom�, mindenf�le �rt� anyagokkal teli dobozk�ja �s fiol�ja. N�melyik v�z vagy �tel megm�rgez�s�re val�, m�sok a leveg�t tett�k hal�loss�, ha valaki sok�ig bel�legezte �ket. Akkor reggelre a fogoly meghal, �s ezzel v�ge az eg�sznek. T�bb� sohasem gy�l f�ny a s�rk�vek alatt.

Arha v�gigsietett a sz�k k�folyos�kon a m�lys�rkamr�ba vezet� kij�rat fel�, ahol Kezes v�rakozott r� h�s�gesen, mint egy hatalmas b�ka a s�t�tben. Az �reg zavarban volt Arh�nak a fogolyn�l tett l�togat�sai miatt. Nem vihette mag�val her�ltj�t az eg�sz �tra, ez�rt maradtak enn�l a felem�s megold�sn�l. Most igen meg�r�lt neki, hogy itt van k�zn�l. Benne legal�bb vakon megb�zhatott.

��Figyelj r�m, Kezes. Most azonnal el kell menned a festett terembe. Mondd azt annak az embernek, hogy a m�lys�rkamr�ba viszed, s ott elevenen eltemeted.�� Kezes t�gra nyitotta apr� szem�t.�� Mondd ezt neki hangosan. Oldd el a l�nc�t, azut�n vezesd el a��� Itt megtorpant, mert m�g nem d�nt�tte el v�glegesen, hol tudn� a legjobban elrejteni a fogly�t.

��A m�lys�rkamr�ba�� sz�lt Kezes izgatottan.

��Dehogyis, te bolond. Azt mondtam, hogy ezt mondd neki, s nem hogy ezt is csin�ld. V�rj csak�

Melyik hely lehetett biztons�gban Kosszilt�l �s k�meit�l? Nem m�s, mint a f�ld alatti vil�g legm�lyebb zuga, a N�vtelenek birodalm�nak legszentebb �s legrejtettebb helye, ahov� Kosszil nem mehet el. Nem mer. De Kosszil tal�n nem el�g b�tor, hogy b�rmit megtegyen? Lehet, hogy retteg a s�t�t helyekt�l, de az a fajta, aki b�rmilyen f�lelmet lek�zd, csak hogy el�rje a c�lj�t. Ki tudhatja, val�j�ban mennyire ismerte meg a labirintus �tjait Thar elbesz�l�sei nyom�n, mag�t�l Arh�t�l, el�z� �let�ben vagy �ppens�ggel az elm�lt �vekben, saj�t titkos f�lder�t� �tjain? Arha gyan�totta, hogy j�val t�bbet tud, mint amennyit elhitet mag�r�l. Van azonban egy hely, amelyet biztosan nem ismer. A legf�ltve�rz�ttebb titok.

��El kell vinned a foglyot oda, ahov� vezetlek, m�ghozz� teljes s�t�ts�gben. Azut�n, majd ha visszahozlak ide, ki�sol egy s�rg�dr�t a m�lys�rkamr�ban, k�sz�tesz hozz� egy kopors�t, �resen beleteszed a g�d�rbe, visszah�nyod r� a f�ldet, de �gy, hogy ha valaki net�n keresi, meg is tal�lja. A s�rg�d�r m�ly legyen. Meg�rtetted?

��Nem�� felelte Kezes morcosan �s ingerl�kenyen.�� Kicsik�m, az ilyen csal�s nem b�lcs dolog. Nem j� v�ge lesz. Odalent f�rfi nem tart�zkodhat! Sz�rny� lesz �rte a b�ntet�s�

��Egy v�n bolondnak majd kiv�gj�k a nyelv�t, annyi szent! Te mer�szeled megmondani nekem, mi a b�lcs, mi nem? �n a s�t�ts�g er�inek parancs�t k�vetem. Te pedig engem k�vetsz!

��Nagyon sajn�lom, kicsi �rn�m. � jaj, de b�nt!

M�gis visszamentek a festett terembe. Arha odakint v�rakozott a folyos�n, am�g Kezes eloldotta a l�ncot a falba �gyazott gy�r�t�l. Hallotta, amint a m�ly hang k�rdezi:

��Ez�ttal hov�, Kezes?�� Mire v�laszul a reszel�s csipog�s, morcos�n:

��Elevenen eltemet�nk, �rn�m parancs�ra. A s�rk�vek alatt. No gyer�nk!�� Arha hallotta, amint a s�lyos l�nc megcs�rren. Ak�r egy ostorcsap�s.

El�j�tt a fogoly. Csukl�ja Kezes b�r�v�vel �sszek�t�zve. M�g�tte maga Kezes, r�vid p�r�zra fogva �t, mint valami m�rges kuty�t. Hanem a nyak�rv a derek�n volt, b�rsz�j helyet pedig vasl�nc a p�r�z. Szem�t Arh�ra emelte, de � elf�jta a gyerty�t, �s sz� n�lk�l megindult a s�t�tben. Nyomban f�lvette hossz�, elny�jtott l�p�seit. Mindig �gy haladt, ha f�ny n�lk�l j�rt a labirintusban. Ujjaival k�nnyed�n, de csaknem szakadatlanul s�p�rt v�gig a k�falon, mindk�t oldalon. Kezes �s a fogoly a nyom�ban haladt. A p�r�z miatt sokkal neh�zkesebben, v�gig ny�gd�cselve �s szuszogva. Mindenk�ppen s�t�tben kell maradniok, mivel Arha nem akarta, hogy b�rmelyik�k megtanulhassa ezt az �tvonalat.

�A festett teremb�l fordulj balra, haladj el k�t ny�l�s mellett, tarts jobbra, a n�gyes �thoz, �s l�pj be a jobb oldali ny�l�son, ezut�n j�n egy hossz�, g�rbe folyos� �s egy lefel� vezet� magas, cs�sz�s l�pcs�sor, emberi l�b sz�m�ra t�l keskeny fokokkal.� Ezeken a l�pcs�k�n t�l Arha m�g sohasem j�rt.

A leveg� itt m�g �por�dottabb volt, teljesen mozdulatlan, r�ad�sul valami orrfacsar� b�z is terjengett. Az �tmutat�s �l�nken �lt az eml�kezet�ben, m�g Thar hanghordoz�sa is, amint elk�nt�lta. �Azut�n lefel� a l�pcs�n.� (A fogoly megbotlott m�g�tte a koroms�t�tben, hallotta ny�g�s�t, amint Kezes a l�nc er�teljes megr�nt�s�val talpra �ll�tja.) �A l�pcs� alj�n�l fordulj r�gt�n balra. Tov�bb balra, m�g h�rmas ny�l�shoz nem �rsz, az els�n fordulj jobbra, �s haladj jobbra tov�bb.� A folyos�k �sszevissza kanyarogtak �s tekeregtek, egyetlen szakaszuk sem volt egyenes. �Ezut�n meg kell ker�ld a veremg�dr�t�� r�mlik Thar hangja eml�kezete k�d�ben��, vigy�zz, ott nagyon keskeny az �t.�

Itt lelass�totta a l�pteit, el�reg�rnyedt, �s egyik kez�vel folyamatosan tapogatta maga el�tt a padozatot. A folyos� most hossz� darabon egyenesen futott, hamis biztons�g�rzetet keltve a benne lopakod�ban. A sziklapadlatot szakadatlanul tapogat� �s s�pr�get� ujjai egyszer csak a semmibe ny�ltak. A k�vezet sz�ja kiny�lt, a sz�le �les, rajta t�l n�ma �r. A jobb oldali fal meredeken zuhant le a verembe. Baloldalt h�z�dott egy keskeny v�jat vagy perem, alig sz�lesebb teny�rnyin�l.

�Ott lesz a g�d�r. Fordulj arccal a bal oldali fal fel�, simulj hozz�, �s oldalazva menj tov�bb. A l�badat csak cs�sztasd.�

��Kapaszkodj a l�ncba, Kezes!� Rajta vagy m�r a p�rk�nyon? Egyre keskenyebb, vigy�zz! Ne nehezkedj a sarkadra. �n m�r t�ljutottam. Ny�jtsd ide a kezed. V�gre�

Az alag�t innen s�r� cikcakkban futott tov�bb, teli sz�k oldalny�l�sokkal. Egyik-m�sik el�tt elhaladva l�pteik nesze furcs�n, �bl�sen ver�d�tt vissza, s ami m�g k�l�n�sebb: valami befel� �raml�, enyhe huzatot is �reztek. Ezek a folyos�k biztosan ugyanolyan vermekben v�gz�dnek, amilyen mellett az im�nt elhaladtak. Lehet, hogy a labirintusnak ez alatt az alacsonyan fekv� r�sze alatt valami �res t�r t�tong, olyan m�ly �s hatalmas �reg, amelyben a m�lys�rkamra barlangja szinte elveszne, valami hatalmas, fekete bels� bugyor?

�s e bugyor f�l�tt az alagutak �s folyos�k egyre sz�k�ltek. Alacsonyabbak lettek. Olyannyira, hogy v�g�l m�g Arh�nak is meg kellett g�rnyednie. Lehet, hogy ennek az �tnak nincs is v�ge?

T�ls�gosan is hamar bele�tk�ztek az �t v�g�be: egy z�rt ajt�ba. Arha a szok�sosn�l kiss� gyorsabban �s el�rehajolva igyekezett, kez�t �s homlok�t j�l be is �t�tte h�t a v�ratlanul f�lbukkan� ajt�ba. Kitapogatta a kulcslyukat, azut�n karik�j�n azt a kicsi kulcsot, a s�rk�nyfej�t, amelyet eddig m�g sohasem haszn�lt. Beleillett a z�rba, el is fordult. A l�ny bel�kte az atuani s�rok nagy kincst�rterm�nek ajtaj�t. Sz�raz, keserny�s, dohszag� fuvallat �ramlott ki a vaks�t�t alag�tba.

��Kezes, ide nem l�phetsz be! V�rj meg idekint, az ajt� el�tt!

��� igen, �n meg nem?

��Ha bel�psz ebbe a helyis�gbe, Kezes, t�bb� sohasem hagyhatod el! Rajtam k�v�l mindenkire �ll ez a t�rv�ny. Egyetlen haland� l�ny sem j�het ki innen, csak �n. M�g �gy is bemenn�l?

��Megv�rlak idekint�� sz�lt a b�natos hang a feketes�gb�l.�� De �rn�m, �rn�m, be ne csapd azt az ajt�t�

Kezes f�lelme annyira f�lzaklatta Arh�t, hogy val�ban sarkig t�rva hagyta az ajt�t. Maga a hely tompa retteg�ssel t�lt�tte el, s�t m�g a szorosan megbilincselt fogolyt�l is tartott valamelyest. Odabent azut�n m�r meggy�jtotta a l�mp�st. A keze reszketett. A gyertya l�ngja t�tov�n pisl�kolt, olyan s�r� �s halott volt bent a leveg�. Az �js�t�tben megtett hossz� v�ndorl�s ut�n a hunyorg� s�rg�s f�ny vak�t� ragyog�snak t�nt. A f�l�j�k tornyosul� kincseskamra megtelt sejtelmesen libeg� �rny�kokkal.

Hat �ri�si k�l�da terpeszkedett el�tt�k. Vastag, finom, sz�rke porr�teg takarta �ket, mint a pen�sz a megsavanyodott kenyeret. Semmi m�s. A falak durv�n faragottak, a mennyezet viszonylag alacsony. Hideg volt, m�lys�ges, fojtogat� hideg, amit�l a sz�vben szinte megdermedt a v�r. M�g p�kh�l�k sem voltak, csak a por. Itt nem volt semmi �let, semmi mozg�s, m�g a labirintus ritka, apr�, feh�res p�kjai� sem. A porr�teg vastag, nagyon vastag volt. Minden szemcs�je egy-egy napot jelenthetett, amely nyomtalanul m�lt el itt, ahol nem volt sem vil�goss�g, sem id�. Napok, h�napok, �vek, eg�sz korszakok, mind, mind sima porr� v�ltozott.

��Ez h�t a hely, ahov� igyekezt�l�� sz�lalt meg Arha. Hangja biztosan csengett.�� Ez itt a s�rok nagy kincseskamr�ja. L�m, m�gis eljutott�l ide� de t�bb� el nem hagyhatod!

A fogoly nem sz�lt semmit. Arcvon�sai nyugodtak. Hanem a tekintet�ben volt valami megind�t�: m�ly csal�dotts�g. Olyasvalaki pillant�sa volt ez, akit becsaptak, el�rultak.

��Azt mondtad, hogy �lni akarsz. Ezt az egyetlen helyet ismerem, ahol �letben maradhatsz. Kosszil meg�lne, vagy engem k�nyszer�tene, hogy meg�ljelek, Karvaly. De itt nem �rhet utol a keze.

Az idegen erre sem sz�lt semmit.

��Soha t�bb�, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem hagyhatod el m�r a S�rokat. H�t nem �rted? Ezen nem v�ltoztathat senki. V�gre, l�m, el�rkezt�l� minden utaz�sod v�g�llom�s�ra. Amit kerest�l�� itt van.

A f�rfi r�t�maszkodott az egyik k�l�d�ra. �sszet�rtnek l�tszott. Maga ut�n vonszolt l�nca �lesen megcs�rrent a k�v�n. A sz�rke falakra pillantott, a leng� �rny�kokra �s v�g�l a l�nyra.

Arha f�lreford�totta a tekintet�t a k�l�d�k fel�. Egy�ltal�n nem v�gyott r�, hogy f�lnyissa �ket. Nem t�r�d�tt azzal sem, mif�le csod�latos kincsek porladozhatnak benn�k.

��Itt m�r nem kell viselned ezek�t a l�ncokat.�� Odal�pett hozz�, kikapcsolta a vasp�ntot, �s kioldozta csukl�j�n Kezes b�r�v�t.�� Az ajt�t be kell z�rnom, de ha majd elj�v�k, megb�zom benned. Tudod, hogy innen �gysem mehetsz el t�bb� hogy ne is pr�b�lkozz vele? �n vagyok az � bossz�juk, az � akaratukat teljes�tem; de ha nem engedelmeskedem nekik, vagy ha te �lsz vissza a bizalmammal, akkor �k maguk v�gzik be a bossz� m�v�t. Nem pr�b�lkozhatsz e helyis�g elhagy�s�val �gy, hogy engem le�tsz vagy megk�s�relsz elb�v�lni, amikor idej�v�k. Hinned kell nekem!

���gy cselekszem, ahogy �hajtod�� sz�lalt meg v�gre a fogoly udvarias hangon.

��Hozok vizet �s ennival�t, amikor csak tudok. Sokra ne sz�m�ts. V�z lesz elegend�, de egy darabig csak kev�s eledel. Lassan m�r �n magam is �hezem. Ahhoz az�rt el�g lesz, hogy �letben maradj. El�fordulhat, hogy nem tudok j�nni egy-k�t napig, tal�n m�g tov�bb is. El kell altatnom Kosszil gyan�j�t. De biztosan elj�v�k. Meg�g�rem. Itt van ez a palack. Takar�koskodj vele. Nem j�hetek egyhamar. De elj�v�k, igen, eg�sz bizonyosan.

A fogoly Arh�ra emelte az arc�t. K�l�n�s kifejez�s j�tszadozott a von�sain.

��Vigy�zz magadra, Tenar�� sz�lt cs�ndesen.

Visszavezette Kezest a kacskaring�s, s�t�t folyos�kon, majd otthagyta a m�lys�rkamra feketes�g�ben, hogy �ssa meg a s�rt, amellyel majd meggy�zik Kosszilt arr�l, hogy a tolvaj elnyerte m�lt� b�ntet�s�t. K�s�re j�rt m�r, h�t egyenesen a kis h�zba ment, �s �gyba b�jt. �jszaka hirtelen f�lriadt �lm�b�l: esz�be jutott, hogy a k�p�nyeg�t, otthagyta a festett teremben. Annak a szerencs�tlennek semmi meleg�t�je nincs a saj�t r�vidke k�nt�s�n k�v�l abban a nyirkos �ress�gben. �gya sincs, csak az a poros k�szarkof�g. Hideg s�r, fagyos s�rg�d�r, szorongatta tork�t a sajn�lkoz�s, de t�l f�radt volt ahhoz, hogy teljesen f�l�bredjen. Hamarosan �jra elnyelte az �lom. Hossz� ideje el�sz�r �lmodott. Azt �lmodta, hogy a festett terem fal�r�l a holtak nagy, megt�p�zott madarakhoz hasonl� �rnyai lesz�llnak. Emberi kez�k �s l�buk van, s ott guggolnak a s�t�t �regek por�ban. R�p�lni nem tudnak. Eledel�k a por, italuk a s�r. Azoknak az �rnyai voltak, akik nem sz�lethetnek �jj�, a r�gi emberek �s a hitetlenek szellemei, azok�i, akiket a N�vtelenek r�g f�lfalt�k. Ott kuporogtak k�r�l�tte a hom�lyban, n�ha halk sip�kol�s vagy ny�sz�rg�s t�rt el� a torkukb�l. Egyik�k eg�szen k�zel mer�szkedett hozz�. El�sz�r megijedt t�le, megpr�b�lt od�bb h�z�dni, de moccanni sem b�rt. Ennek az egynek mad�rfeje volt, nem emberi arca, de a haja aranylott, �s asszonyi hangon sz�lt hozz�:

��Tenar!�� kedvesen �s bec�z�n:�� Tenar!

F�lriadt megint. Sz�ja agyaggal betapasztva. K�s�rban fek�dt, m�lyen a f�ld alatt. Kez�t-l�b�t halotti lepel k�t�tte g�zsba, sem mozdulni, sem sz�lni nem volt k�pes.

K�ts�gbees�se �gy elhatalmasodott, hogy mellkas�t f�lt�pve kiszakadt bel�le, mint egy t�zmad�r, sz�tz�zta k�kopors�j�t, �s kit�rt a napf�nybe�� ablaktalan kamr�j�nak gy�r nappali vil�goss�g�ba.

Ez�ttal v�gleg f�l�bredt. F�l�lt �gy�ban, lid�rces �lmait�l elgy�t�rten, elk�d�s�lt tudattal. Mag�ra kapkodta ruh�it, �s kiment a kis h�z fallal ker�tett udvar�n l�v� v�zt�rol�hoz. Karj�t, arc�t, majd eg�sz fej�t belemer�tette a j�ghideg v�zbe, m�g eg�sz test�t ki nem r�zta a hideg, �rver�se eszeveszetten f�lgyorsult. H�trabillentette csatakos haj�t, f�legyenesedett, �s f�ltekintett a reggeli �gboltra.

A nap m�r r�gen f�lkelt, ragyog�, tiszta t�li nap �llt el�tte. Az �g s�rg�s, de teljesen �res. Magasan, oly magasan, hogy r�olvadt a napf�ny, �s csillogott, mint egy aranypihe, egy mad�r k�r�z�tt a leveg�ben: egy karvaly vagy �ppen egy parlagi sas.

�Tenar vagyok!�� sz�lt mag�ban n�m�n, reszketve a hidegt�l, a r�m�lett�l �s az izgalomt�l a v�gtelen, napf�nyben f�rd� �gbolt alatt.�� Visszakaptam a nevemet! �n vagyok Tenar!�

Az aranypihe elh�zott nyugatra, a hegyek fel�, elt�nt a szeme el�l. A m�g alacsonyan �ll� nap bearanyozta a kis h�z tetej�t. Az aklok fel�l f�lhallatszott a birk�k b�get�se. A k�m�nyekb�l �g� fa f�stje sz�llt, elkeveredve a hajdinak�sa illat�val, �s tovalibbent a friss szell� sz�rnyain.

�Jaj, de �hes vagyok� De honnan tudta? Honnan tudhatta a nevemet?� Jaj, mennem kell, hogy bekapjak valamit, sz�rnyen meg�heztem��

Fej�re h�zta a csukly�j�t, �s futva megindult a reggeliz�asztal fel�.

Atuan s�rjainak nagy kincseskamr�j�ban nem m�lt az id�. Semmi f�ny, semmi �let. P�k sem rezd�l a porban, f�reg sem moccan a hideg f�ldben. Csak szikla van, s�t�ts�g �s a megdermedt id�.

A Bels�-f�ldekr�l �rkezett tolvaj az egyik nagy k�l�da fed�lapj�n fek�dt kiny�jt�zva, ak�r valami s�reml�k szoboralakja. A mozdulataival f�lvert por visszatelepedett a ruh�j�ra. Nem mozdult.

A z�r halkan kattant. Az ajt� kit�rult. F�nysug�r t�rte meg a halotti s�t�ts�get, �rnyalattal frissebb fuvallat hatolt be a d�gl�tt leveg�be. A f�rfi mozdulatlanul fek�dt tov�bb.

Arha becsukta az ajt�t, �s bel�lr�l r�ford�totta a kulcsot. L�mp�s�t r�tette az egyik k�l�d�ra, �s cs�ndesen odalopakodott a kiny�jt�zott alakhoz. Macska�vatoss�ggal mozgott, t�gra nyitott szemmel, a s�t�tben megtett hossz� �t ut�n pupill�i is �ri�siak voltak m�g.

��Karvaly!

Meg�rintette a fekv� v�ll�t, majd m�g egyszer kimondta a nev�t, azut�n m�g egyszer.

Erre m�r �sszer�zk�dott �s felny�g�tt. V�g�l f�l�lt. Az arca megny�lt, szeme �res. A l�nyra n�zett, de mintha nem ismern� f�l.

���n vagyok, Arha� Tenar. Hoztam vizet. Tess�k, igy�l.

Kiny�lt a palack ut�n, f�lig b�na k�zzel, �s ivott bel�le, de nem sokat.

��Mennyi id� m�lt el?�� k�rdezte neh�zkesen fordul� nyelvvel.

��K�t napja m�r, hogy ide �rkezt�l, ebbe a terembe. Ez a harmadik �jszaka. Nem tudtam hamarabb j�nni. �gy kellett lopnom az �telt� itt van, egy�l�

A mag�val cipelt isz�kb�l el�h�zott egy lapos, sz�rk�s lep�nyt, de a fogoly megr�zta a fej�t.

��Nem vagyok �hes. Ez itt� hal�los hely ez itt.�� Arc�t a kez�be temetve mozdulatlanul �lt tov�bb.

��Nem f�zol? Elhoztam a k�p�nyeget a festett teremb�l.

Semmi v�lasz.

Arha letette a ruh�t, �s csak n�zett r�, hosszan. Kicsit reszketett, m�g mindig t�gra ny�lt, nagy, fekete szemmel.

Egyszer csak v�ratlanul t�rdre rogyott, el�reg�rnyedt, �s keservesen s�rva fakadt. Elny�jtott, remeg� zokog�ssal, de k�nnyek n�lk�l.

A fogoly neh�zkesen lek�sz�l�dott a k�l�d�r�l, �s hozz�hajolt.

��Tenar�

��Nem vagyok Tenar! Nem vagyok Arha! Az istenek meghaltak, mind meghaltak!

A l�ny fej�hez ny�lt a kez�vel, h�trah�zta a fekete csukly�t. Besz�lni kezdett. Hangja l�gy volt, szavai valami olyan nyelven sz�ltak, amelyet a l�ny m�g sohasem hallott. De a zen�j�k �gy �radt sz�t a sz�v�ben, mint a langyos es�. Eln�mulva hallgatta ezt a zen�t.

Amikor megnyugodott v�gre, a f�rfi f�lemelte �s a k�l�d�ra �ltette, mint egy gyereket. Oda, ahol m�g p�r perce � fek�dt. Kez�t r�tette a l�ny kez�re.

��Mondd, Tenar, mi�rt s�rsz?

��Mindj�rt megmondom. De mit sem sz�m�t, mit mondok r�la. �gysem tehetsz semmit. Nem seg�thetsz. Hiszen te magad is haldokolsz, vagy nem? Nem sz�m�t. Semmi sem sz�m�t. Kosszil, az Istenkir�ly f�papn�je, mindig is kegyetlen volt, r� akart venni, hogy elpuszt�tsalak. Ugyan�gy, ahogy a t�bbieket. De �n nem akarom! �s milyen jogon? �s gyal�zta a N�vteleneket, g�nyol�dott f�l�tt�k, �n pedig meg�tkoztam �t. Az�ta f�lek t�le, mert igaz, amit Kezes besz�l r�la, hogy nem is hisz az istenekben. Azt akarja, hogy feled�sbe mer�ljenek, engem pedig meg�l, mik�zben alszom. Ez�rt az�ta nem is aludtam. Nem is mentem vissza a kis h�zba. M�lt �jjel v�gig a tr�nteremben maradtam, az egyik f�lk�ben, ahol a t�nchoz val� ruh�kat tartjuk. M�g napf�lkelte el�tt leosontam a nagy h�zhoz, loptam valami ennival�t a konyh�r�l, azut�n visszamentem a tr�nterembe, �s ott maradtam eg�sz nap. Azon t�rtem a fejem, hogy ezut�n mit csin�ljak. Ma �jjel� ma �jjel meg annyira f�radt voltam m�r, hogy gondoltam, megh�z�dhatn�k valamelyik szent helyen, tal�n oda nem mer ut�nam j�nni. Leereszkedtem h�t a m�lys�rkamr�ba. Abba a nagy barlangba, tudod, ahol el�sz�r megl�ttalak. �s� �s ott volt. Csakis a v�r�s szikl�k kapuj�n j�hetett be. Ott volt teh�t, m�ghozz� l�mp�ssal. Abban a s�rg�d�rben kotor�szott, amelyiket Kezessel �sattam. Tudni akarta, van-� benne tetem. Mint valami patk�ny, hatalmas, temet�i patk�ny, �gy t�rta ott a f�ldet. �s vil�got gy�jtott a szent helyen, a s�t�ts�g templom�ban! A N�vtelenek meg nem tettek semmit. �regek m�r, ahogyan � mondta. Tal�n meg is haltak. Vagy mind elmentek a semmibe. �n t�bb� nem vagyok papn�.

A f�rfi �llva hallgatta. Keze m�g mindig az �v�n, feje kiss� f�lrebillentve. Mintha a tart�s�ba, arc�ba visszat�rt volna valamennyi �leter�, b�r az arc�n m�g hamusz�rk�k voltak a sebhelyek, ruh�j�t �s haj�t por bor�totta.

��Kiker�ltem �t, kereszt�lmentem a s�rkamr�n. Gyerty�ja t�bb �rny�kot vetett, mint amennyi f�nyt sug�rzott, �s a l�pteimet sem hallhatta. A labirintusba igyekeztem, hogy megszabaduljak t�le. De amikor m�r bent voltam, m�g mindig �gy hallottam, mintha j�nne ut�nam. V�gig a folyos�kon hallottam, hogy valaki k�vet. Nem tudtam, hov� menek�lhetn�k. Azt hittem, itt v�gre biztons�gban leszek, azt hittem, az �n uraim meg�vnak �s megv�delmeznek engem. De nem! Elmentek mind, mind, mind meghaltak!

��Az � hal�luk miatt s�rt�l teh�t� �ket sirattad? De hiszen itt vannak, Tenar, itt vannak!

��Te honnan tudhatn�d?�� sz�lt a l�ny cs�ggedten.

��Mivel att�l a pillanatt�l, ahogy bel�ptem a s�rk�vek alatti �regbe, minden er�mmel �ket pr�b�lom visszatartani, f�lrevezetni. Minden tud�somat erre haszn�lom, minden k�pess�gemet ez em�szti el. Ezeket az alagutakat besz�ttem var�zslatok v�gtelen h�l�j�val, altat�, nyugtat�, b�n�t� var�zslatokkal, de m�g mindig tudj�k, hogy itt vagyok, legal�bbis sejtik. Csak f�lig alszanak, f�lig �bren vannak. S csak annyit �rtem el, hogy teljesen kimer�ltem az ellen�k val� k�zdelemben. Borzalmas hely ez. Egyetlen embernek itt semmi rem�nye. M�r-m�r szomjan haltam, amikor innom adt�l, m�gsem csak a v�z volt az, ami megmentett. Annak a k�znek az ereje volt, amely fel�m ny�jtotta.�� Ezt mondv�n, egy pillanatra f�lfel� ford�totta kez�ben a l�ny m�g mindig benne fekv� kez�t, �s figyelmesen megn�zte a tenyer�t. Azut�n elfordult, tett n�h�ny l�p�st a helyis�gben, majd ism�t meg�llt a l�ny el�tt. Az nem sz�lt semmit.

��T�nyleg azt hiszed, hogy meghaltak? Jobban kellene �rezned a sz�veddel. �k sohasem halnak meg. S�t�tek �k �s halhatatlanok, �s gy�l�lik a f�nyt. A mi haland�s�gunk r�vid, ragyog� f�nysugar�t. Igaz, halhatatlanok, de m�gsem istenek. Sohasem voltak azok. Nem m�lt�ak egyetlen emberi l�lek im�dat�ra sem.

A l�ny csak hallgatta, elnehez�l� szemh�jjal, tekintet�t a pisl�kol� l�mp�ra szegezve.

��Mit adtak n�ked valaha is, Tenar?

��Semmit�� suttogta v�laszul.

��Nincs is mit adniok. Nincs benn�k szemernyi alkot� er�. Erej�k csak arra val�, hogy els�t�t�tsenek �s elpuszt�tsanak mindent. Nem k�pesek elt�vozni err�l a helyr�l. �k maguk�� ez a hely! �s meg is kell hagyni nekik. Nem kell �ket megtagadni vagy elfelejteni, de arra sem m�lt�k, hogy b�rki im�dja �ket. A vil�g gy�ny�r�, ragyog� �s kellemes, de ez nem minden. A vil�g sz�rny� is, s�t�t is �s kegyetlen is. A vadny�l sikolt, amikor kiszenved a z�ld r�ten. A hegyek hatalmas �kle rejtett t�zv�szt markol. A tengerekben c�p�k is �lnek, s n�ha kegyetlens�g villan az ember tekintet�ben. Ahol az emberek ezeket a dolgokat im�dj�k, ahol megal�zkodnak el�tt�k, ott terem a gonoszs�g. Ezeken a helyeken gy�lik �ssze a vil�g s�t�ts�ge. Teljesen azok�i ezek a helyek, akiket N�vteleneknek h�vunk. A F�ldnek azon �si �s szent er�i �k, amelyek m�g a F�ny el�tt uralkodtak: a s�t�ts�g, a rombol�s �s az �r�let er�i� Azt hiszem, Kosszil n�v�red esz�t is m�r r�gen elvett�k: �gy k�szta � v�gig ezeket az �regeket, ahogy saj�t �nj�nek labirintus�t, �s most m�r sohasem l�tja meg t�bb� a napvil�got. Azt mondta neked, hogy a N�vtelenek halottak. Csak egy elveszett, v�gk�pp elveszett l�lek hiheti ezt. A N�vtelenek igenis l�teznek, de nem a te uraid. Sohasem voltak azok. Szabad vagy, Tenar. Rabszolgas�gra neveltek ugyan, de te szabadd� tetted magad.

A l�ny csak hallgatott, hallgatta �t, rezzen�stelen arccal. A fogoly elhallgatott. Mindketten cs�ndben voltak, de ez m�r nem az a cs�nd volt, ami a bel�pte el�tt volt a teremben. Csak kettej�k l�legz�se volt jelen, az �let �raml�sa az ereikben, a gyertya serceg�se a kis pl�hl�mp�sban. Gyeng�cske, de eleven hangok.

��Hogy lehet az, hogy tudod a nevemet?

A rab f�l-al� s�t�lt a teremben, ny�jt�ztatta karj�t �s v�ll�t, �gy pr�b�lta el�zni a tagjait dermeszt� hideget. F�lkavarta a port.

��Ez is a dolgom, a nevek tud�sa. A m�v�szetemhez tartozik. Ahhoz, hogy valamit a var�zslat h�l�j�ba fogjunk, tudod, meg kell tal�lnunk az igazi nev�t. Az �n haz�mban igazi nev�nket �let�nk v�g�ig titokban tartjuk, csak azok tudhatj�k, akikben t�k�letesen megb�zunk. Minden n�vben hatalmas er�k �s nagy veszedelmek rejt�znek. Valamikor r�gen, az id�k kezdet�n, amikor Sz�gor kiemelte a szigeteket, eg�sz �ce�nf�ldet a tenger m�lys�geib�l, m�g minden �s mindenki a saj�t igazi nev�t viselte. Minden m�gia �s minden var�zslat ennek az �si, teremt� ig�nek az ismeret�n, �jratanul�s�n, a r� val� eml�kez�sen alapszik. Meg kell tanulni bizonyos var�zsig�ket, a szavak helyes haszn�lat�t, �s term�szetesen ismern�nk kell mindennek a k�vetkezm�nyeit is. Egy var�zsl� azonban arra �ldozza eg�sz �let�t, hogy kider�tse a dolgok igazi nev�t, hogy kider�tse azt, hogyan der�theti ki az igazi neveket.

��Az �n nevemre hogy j�tt�l r�?

Egy pillanatra a l�nyra emelte m�ly, tiszta tekintet�t a k�z�tt�k l�v� �rnyakon kereszt�l. T�tov�zott.

��Nem tudom megmondani. Olyan vagy, mint egy el�rny�kolt, letakart l�mp�s, elrejtve valami s�t�t helyen. M�gis benned rejlik a f�ny. Nem tudj�k kioltani a f�nyedet. Nem tudnak igaz�n elrejteni. Ahogy a f�nyt ismerem, ahogy ismerlek t�ged, �gy ismerem a te nevedet is, Tenar. Ez az �n tudom�nyom, ez az er�m. Err�l nem mondhatok t�bbet. Viszont te mondd meg nekem: ezut�n mit teszel?

��Nem tudom.

��Kosszil az�ta ki�sta m�r az �res s�rt. � vajon mit cselekszik ezut�n?

��Nem tudom. Ha innen visszamegyek, val�sz�n�leg meg�l. Egy f�papn� b�ntet�se hazugs�g�rt�� hal�l. Ak�r a tr�nus l�pcs�j�n is fel�ldozhat, ha kedve tartja. Kezes ez�ttal t�nyleg le�tn� a fejemet, nem csup�n f�l�m emeln� a pallost, v�rva, hogy a fekete alak lefogja a kez�t. Ez�ttal nem is fogn� le, biztosan. A penge les�jtana �s lev�gn� a fejemet.

A l�ny hangja cs�ndesen, tomp�n sz�lt. A f�rfi f�lvonta a szem�ld�k�t.

��Ha m�g sok�ig itt maradunk�� sz�lt��, te is biztosan meg�r�lsz, Tenar. Nagy s�llyal nehezedik elm�dre a N�vtelenek haragja. �s persze az eny�mre is. Jobb, sokkal jobb most, hogy itt vagy. Nagyon sok�ra j�tt�l, ezalatt majd minden er�met elhaszn�ltam. Senki sem k�pes sok�ig sakkban tartani a s�t�ts�g er�it egyed�l. Nagyon nagy a hatalmuk.�� Elhallgatott. Hangja f�tyoloss� v�lt, �gy l�tszott, mintha teljesen elakadt volna a szava. Keze fej�vel megt�r�lte a homlok�t, majd a palackhoz ment, �s �jra hosszan ivott bel�le. Let�rt egy darabot a keny�rb�l, �s a szemk�zti l�d�ra telepedett, hogy megegye.

Igaz volt minden, amit besz�lt. A l�ny �rezte az elm�j�re nehezed� s�lyt �s nyom�st, ami elhom�lyos�totta �s �sszezavarta a gondolatait �s �rz�seit. M�gsem rettegett annyira, mint amikor mag�nyosan igyekezett ide a hossz� folyos�kon. Csak a helyis�gen k�v�li halott cs�nd v�ltott ki bel�le keser� iszonyatot. De mi�rt volt �gy? Azel�tt sohasem f�lt a f�ld alatti birodalom cs�ndj�t�l. Viszont azel�tt sohasem volt engedetlen a N�vtelenekkel szemben, sohasem fordult ellen�k.

V�g�l halkan, �lesen f�lnevetett.

��L�m, itt �l�nk az eg�sz Birodalom legnagyobb kincs�n. Az Istenkir�ly minden asszony�t odaadn� csak az egyik l�d��rt. Mi pedig m�g csak a tetej�t sem emelt�k f�l, hogy belen�zz�nk.

���n igen�� vetette oda Karvaly, a kenyeret r�gcs�lva.

��A s�t�tben?

��Csin�ltam egy kis vil�goss�got. Amolyan lid�rcf�nyt. Itt egy�ltal�n nem volt k�nny�. M�g a botom seg�ts�g�vel is nehezen ment volna, n�lk�le meg olyan volt, mintha nedves f�b�l rakn�l t�zet az es�ben. V�g�l csak siker�lt. Meg is tal�ltam, ami�rt idej�ttem.

A l�ny lassan f�lemelte az arc�t, �s a szem�be n�zett.

��A gy�r�t?

��A f�l gy�r�t, a m�sik fele n�lad van.

��N�lam van? A m�sik fele �r�kre elveszett, amikor�

��Azt�n el�ker�lt. Itt viseltem a nyakamban a l�ncon. Te magad vetted le, �s megk�rdezted, nem tudn�k-e valami k�l�nb talizm�nt ny�jtani. De Vand�r-Akb� gy�r�j�nek fel�n�l csup�n az eg�sz lehetne jobb talizm�n. B�r a f�l cip� is jobb, mint a semmi, ahogy a sz�l�s tartja. Egysz�val az �n felem most n�lad van, a ti�d pedig n�lam.�� �s r�mosolygott a s�ri �rnyakon kereszt�l.

��Azt mondtad, amikor elvettem, hogy �gysem tudn�k mit kezdeni vele.

��Ez �gy igaz.

��Te tal�n tudn�l?

A f�rfi b�lintott.

��Mondd el. Mondd el, mi ez a gy�r�, hogyan tal�lt�l r� az elveszett f�l�re, azt�n hogyan j�tt�l ide �s mi�rt? Mindezt tudnom kell, azut�n majd megl�tom, mit tehetek.

��Tal�n igen. J�l van h�t. Hogy mi is tulajdonk�ppen V�ndor-Akb� gy�r�je? Nos, annyit m�r tudsz, hogy nem l�tszik valami �rt�kes kincsnek. S�t m�g csak nem is gy�r� igaz�n. T�l nagy. Tal�n valami karperec, annak viszont el�gg� kicsi. Senki sem tudja, kinek k�sz�tett�k. Elf�ran, a t�nd�r viselte egy id�ben, miel�tt Szl�a sziget�t elnyelte a tenger. S m�r akkor is r�gi volt, mikor � viselte. V�g�l valahogy Vand�r-Akb� keze k�z� ker�lt� Az anyaga t�m�r ez�st, benne kilenc lyukkal. K�ls� oldal�n hull�mvonal� d�sz�t�s fut k�rbe, bel�l pedig az Er� kilenc r�n�j�t v�st�k bel�. A n�lad l�v� fel�n n�gy r�na van �s az �t�diknek egy r�sze. Az eny�men ugyan�gy. A t�r�s vonala �ppen ezt a kilencedik r�n�t v�gta kett�. Ezt nevezik az�ta az �elveszett r�n�nak�. A t�bbi nyolcat ismerik a m�gusok: Pirr v�delmez az �r�lett�l, a t�zt�l �s a vihart�l, Gesz ruh�z f�l kitart�ssal �s �gy tov�bb. A sz�tv�gott r�na forrasztotta egys�gbe a f�ldeket. Ez volt a sz�vets�g r�n�ja, a nyugodt hatalom �s a b�ke jele. Egyetlen kir�ly sem uralkodhatott nyugodtan, hacsak nem e r�na jegy�ben. Senki nem tudja, hogy n�zett ki. Az�ta, hogy e r�na elveszett, Enyhelynek nem voltak igaz�n nagy kir�lyai. Voltak k�l�nf�le fejedelmek �s zsarnokok, no meg h�bor�k �s visz�lykod�sok �ce�nf�ld minden r�sze k�z�tt.

Ez�rt akarj�k teh�t a Szigetvil�g b�lcs nagyurai �s var�zsl�i megszerezni Vand�r-Akb� gy�r�j�t, hogy ism�t megismerj�k az elvesz�tett r�n�t. V�g�l azt�n f�lhagytak vele, hogy legjobb embereiket k�ld�zgess�k ut�na, hiszen egyik�knek sem siker�lt megszereznie az egyik fel�t Atuan s�rjainak kincseskamr�j�b�l, vagy megtal�lnia a m�sikat, amelyet maga Vand�r-Akb� aj�nd�kozott Karg�d-f�ld egyik kir�ly�nak, akinek az �rmagja is m�r r�g kiveszett. Azt mondt�k, hogy nincs �rtelme a tov�bbi kutat�snak. De ennek is sok sz�z �ve m�r.

Nos, ami pedig engem illet. Amikor kicsivel id�sebb voltam, mint te most, akkor �ld�ztem� sz�val vad�sztam valamire a tengeren. Az �ld�z�ttem l�pre csalt �gy, hogy megfeneklettem egy kop�r szigeten, nem messze Karego-�t �s Atuan partjait�l. Innen d�l �s nyugat fel�. Kicsiny volt ez a szigetecske, alig t�bb valami homokz�tonyn�l, k�zepe t�j�n hossz� homokd�n�kkel. Volt m�g rajta egy f�lig s�s viz� forr�s, semmi m�s.

No �s m�g k�t ember. Egy �regember �s egy �regasszony. Azt hiszem, testv�rek lehettek. Rettenetesen megr�m�ltek t�lem. Nem l�ttak egyetlen emberi arcot sem, ki tudhatja, mi�ta. �vek, tal�n �vtizedek �ta. Szorult helyzetben voltam, �s �k kedvesek voltak hozz�m, volt egy hordal�kf�b�l �sszet�kolt kunyh�juk �s t�z�k. Az �regasszony ennem adott. Kagyl�t �s csig�t, amit ap�lykor gy�jt�tt a szikl�kon, v�zimadarak sz�r�tott h�s�t, amelyeket kavicsokkal dobtak agyon. Az asszony f�lt t�lem, m�gis ennem adott. Mivel semmi rosszat nem tettem ellene, v�g�l is bizalom �bredt benne ir�ntam, �s megmutatta nekem egyetlen kincs�t. L�m, m�g neki is volt valami kincse� Egy kicsiny ruh�cska volt az. Tiszta selyemb�l, gy�ngyh�mz�ssel. Egy l�nykaruha, egy fejedelem-kisasszony ruh�ja. � maga kik�sz�tetlen f�kab�r�ket viselt.

Nem �rthett�nk sz�t egym�ssal. Akkor m�g nem ismertem a karg nyelvet, �k pedig a Szigetvil�g nyelv�t nem besz�lt�k. Igaz, a maguk�t is alig. Biztos m�g kisgyerek korukban tett�k ki �ket a z�tonyra, hogy ott pusztuljanak. Nem tudom, mi�rt, s azt sem hiszem, hogy �k maguk tudt�k. Semmit sem ismertek, csak azt a szigetet, a tengert �s a szelet. Amikor elj�ttem, az asszony m�gis megaj�nd�kozott. � adta nekem Vand�r-Akb� gy�r�j�nek elveszettnek hitt fel�t.

Itt kicsit megpihent a mes�l�.

��Fogalmam sem volt r�la, mi az. �pp�gy, ahogyan � maga sem tudta. E korszak legnagyobb aj�nd�ka ezen a vil�gon, s egy f�kab�rbe �lt�z�tt f�lbolond �regasszony adta egy tudatlan leg�nyk�nek, aki egy kurta �k�sz�n�m�-mel zsebre v�gta �s elvitorl�zott� Egysz�val mentem tov�bb az utamon, s elv�geztem, amit el kellett v�geznem. Azut�n m�s dolgom t�madt. Elmentem a S�rk�nyok sziget�re, nyugatra meg m�g sokfel�. De ezt a f�mdarabot mindig magamn�l tartottam, mert h�l�t �reztem az �regasszony ir�nt, aki nekem aj�nd�kozta az egyetlen dolgot, amit egy�ltal�n adni tudott. Az egyik lyukon kereszt�l l�ncot f�ztem bele, a nyakamba akasztottam �s t�bbet nem is gondoltam vele. Azut�n egy sz�p napon Pendor sziget�n, a legt�volibb f�ld�n, ahol Vand�r-Akb� elesett az Orm nev� s�rk�nnyal v�vott csat�ban, sz�val Pendor sziget�n besz�ltem egy s�rk�nnyal, Orm lesz�rmazottj�val. � �rulta el nekem, mit viselek a nyakamban.

Nagyon mulats�gosnak tal�lta, hogy nekem sejtelmem sem volt r�la. A s�rk�nyok �ltal�ban j�kat mulatnak rajtunk, embereken. Vand�r-Akb�ra viszont eml�keznek, s�t �gy besz�lnek r�la, mintha maga is s�rk�ny lett volna �s nem ember.

Amikor azut�n visszat�rtem a Bels�-szigetekre, v�g�l elkeveredtem Enyhelyre is. J�magam Gont sziget�n sz�lettem, nem messze nyugatra a ti karg vid�ketekt�l, �s m�r j� ideje j�rtam a vil�got, de Enyhelyre m�g sohasem jutottam el. �ppen ideje volt, hogy ott is k�r�ln�zzek. L�ttam a feh�r tornyokat, besz�ltem nagy hatalm� emberekkel, keresked�kkel �s fejedelmekkel, �si birodalmak uraival. Megmutattam nekik a kincsemet. Megmondtam nekik, hogy ha k�v�nj�k, elmegyek �s megkeresem a gy�r� m�sik fel�t Atuan s�rjaiban, s �gy megtal�ljuk az elveszett r�n�t, a b�ke kulcs�t. Tudod, keservesen hi�nyzik a b�ke ezen a vil�gon! Nyomban az egekig magasztaltak. Egyik�k m�g p�nzt is adott, hogy f�lszerelhessem a cs�nakomat, �gy azt�n fogtam magam, megtanultam a nyelveteket, �s elj�ttem Atuanba.

Ezzel elhallgatott, �s sz�tlanul meredt maga el� a hom�lyba.

��A v�rosainkban nem j�ttek, r�, hogy nyugati vagy? A b�r�d sz�n�r�l, a besz�dedr�l?

���, mi sem k�nnyebb, mint az embereket becsapni�� sz�lt szinte k�z�ny�sen��, ha az ember ismeri a kell� tr�kk�ket. Csin�lok n�h�ny �tv�ltoz�si b�v�szmutatv�nyt, �s m�s var�zsl�kon k�v�l senki sem l�tja az igazs�got. Itt, Karg�d-f�ld�n pedig nincsenek m�gusok �s var�zsl�k. El�gg� k�l�n�s dolog ez, de ti m�r r�gen leig�zt�tok minden var�zsl�tokat, �s megtiltott�tok nekik, hogy gyakorolj�k a m�gia m�v�szet�t. Mi t�bb, manaps�g m�r nem is nagyon hisztek benne.

��Engem arra tan�tottak, hogy ne higgyek ilyesmiben. Ez ellene sz�lna a papkir�lyok tan�t�s�nak. Azt azonban tudom, hogy csak var�zser� seg�ts�g�vel juthatt�l el a S�rokig �s hatolhatt�l be a v�r�s szikl�k kapuj�n.

��Nemcsak var�zslattal, hanem j� tan�csok birtok�ban is. Mi sokkal ink�bb haszn�ljuk az �r�s tudom�ny�t, mint ti, azt hiszem. Te p�ld�ul tudsz olvasni?

��Nem. Az is a s�t�t tudom�nyokhoz tartozik.

A var�zsl� b�lintott.

��De nagyon hasznos. Egy r�gi, kudarcot vallott tolvaj h�trahagyott n�mi jegyzeteket Atuan le�r�s�val. Azt is elmondta, hogy lehet bejutni. Persze, ha valaki ismeri a nagy nyit�var�zslatot. Mindezt le�rt�k egy vastag k�nyvben, amely az enyhelyi fejedelem kincst�r�ban van. Ott elolvashattam az enged�ly�vel, �gy jutottam el a nagy barlangig�

��A m�lys�rkamr�ig.

��A f�ljegyz�seket k�sz�t� tolvaj azt hitte, hogy a kincsek ott vannak a� s�rkamr�ban. K�r�ln�ztem h�t ott, de r�gt�n �gy �reztem, hogy jobban rejtve kell lenni�k, valahol az �tveszt� m�ly�n. Tudtam, melyik a labirintus bej�rata, �s amikor megl�ttalak, bemenek�ltem oda, hogy elb�jjak, azut�n �tkutassam. Ez persze j�kora hiba volt. Akkor m�r a N�vtelenek karmai k�z�tt voltam. �k zavart�k meg a tudatomat. S az�ta is csak egyre gyeng�bb �s ostob�bb vagyok. Nem szabad, hogy az ember megadja mag�t nekik, f�, hogy szembesz�lljunk, meg�rizz�k szellem�nk erej�t �s �nbizalm�t. Ezt m�r r�gen j�l megtanultam. De itt neh�z ezt megcsin�lni, itt, ahol olyan er�sek. De �k nem istenek, Tenar. Viszont minden embern�l er�sebbek.

Hosszan hallgattak mind a ketten.

��Mit tal�lt�l m�g a kincsesl�d�kban?�� k�rdezte a l�ny szomor�an.

��Mindenf�le kacatot. Aranyat, dr�gak�veket, koron�kat, kardokat. Semmi olyasmit, amire b�rmely j�zan �l� ember ig�nyt tartana� �s te, Tenar? Mondd el nekem, hogyan v�lasztottak a S�rok els� papn�j�v�?

��Amikor az els� papn� meghal, k�r�lj�rj�k eg�sz Atuant. Olyan l�nycsecsem�t keresnek, aki a papn� hal�l�nak �jszak�j�n sz�letett. �s mindig tal�lnak is egyet. Mivel � az �jj�sz�letett papn�. Amikor a gyermek bet�lti �t�dik �v�t, elhozz�k ide, a szent helyre. Hat�ves kor�ban pedig f�laj�nlj�k a s�t�ts�g er�inek, azok meg f�lfalj�k a lelk�t, �gy azut�n teljesen az �v�k lesz, ahogyan az �v�k is volt az id�k kezdet�t�l. S att�l kezdve nincs neve.

��Te hiszel ebben?

��Mindig is hittem benne.

���s most, m�g most is hiszel?

A l�ny nem sz�lt semmit.

�jb�l k�z�j�k ereszkedett a hallgat�s n�ma �rnya. Hossz� cs�nd ut�n:

��Mondd el� mes�lj valamit a s�rk�nyokr�l, ott, nyugaton.

��Mondd, mit tervezel, Tenar? Nem trakt�lhatjuk itt egym�st mindenf�le mes�kkel, m�g le�g a gyertya, �s visszat�r a s�t�ts�g.

��Nem tudom mit tehetn�nk. F�lek.�� Egyenes der�kkal �lt a k�l�d�n, k�t �kl�t egym�sba szor�totta, s hangosan besz�lt, mintha f�jna valamije:�� F�lek a s�t�tt�l!

A f�rfi l�gyan sz�lt hozz�:

��D�ntened kell. Vagy itt hagysz, bez�rod az ajt�t, f�lm�gy az olt�rjaidhoz, �s az uraid el� vetsz engem� Akkor menj el Kosszil papn�h�z, �s b�k�lj ki vele� �s ezzel a t�rt�netnek v�ge. Vagy pedig nyisd ki az ajt�t, �s l�pj ki rajta�� velem egy�tt. Hagyd itt a S�rokat, hagyd itt Atuant, �s gyere velem a tengeren t�lra. S akkor az lesz a t�rt�n�t kezdete. Vagy Arha leszel, vagy Tenar. Mindkett� egyszerre nem lehetsz.

A m�ly hang l�gyan �s biztosan zengett. Az �rnyakon kereszt�l az ember arc�ba n�zett, kem�ny, sebhelyes arc�ba, amely m�gsem volt kegyetlen, sem hamis.

��Ha megtagadom a s�t�t er�k szolg�lat�t, meg�lnek engem. Ha elhagyom ezt a helyet, meghalok.

��Te nem halsz meg. Csak Arha pusztul el.

��Nem tehetem�

��Aki �jj� akar sz�letni, meg kell halnia, Tenar. Nem is olyan rettenetes dolog az, amilyennek a t�ls� oldalr�l l�tszik.

��Nem engednek ki benn�nket innen. Soha.

��Lehet, hogy nem. Akkor is �rdemes megpr�b�lnunk. Neked van tud�sod, nekem �gyess�gem, k�z�tt�nk pedig itt van��� Elhallgatott.

��Itt van Vand�r-Akb� gy�r�je.

��Igen, �gy van. De �n m�s dologra is gondoltam k�z�tt�nk. Nevezz�k bizalomnak� Ez is az egyik lehets�ges neve. Igen hatalmas dolog ez. M�g k�l�n-k�l�n mindketten gy�ng�k vagyunk, ennek birtok�ban megn� az er�nk, er�sebbek lehet�nk a s�t�ts�g hatalm�n�l.�� Szeme tiszt�n, f�nyesen villant sebhelyes arc�ban.�� Hallgass meg, Tenar�� folytatta.�� Tolvajk�nt j�ttem ide, ellens�gk�nt, re�d kifent fegyverrel. �s te megkegyelmezt�l nekem, b�zt�l bennem. �s �n is megb�zom benned az els� pillanatt�l, hogy megl�ttam az arcodat, ha csak egy szempillant�snyira is a S�rok alatti �regben. Sz�pnek l�ttam a s�t�tben. Te megjutalmazt�l a bizalmaddal. �n nem adtam neked semmit viszonz�suk Most �n is neked adom, amit adhatok. Az �n igazi nevem: K�bor. Imm�r te is tudod.�� Ezzel f�l�llt, �s a l�ny fel� ny�jtotta tenyer�n a soklyuk�, ves�tekkel �kes ez�st f�lkarik�t.

��Egy�s�lj�n �jra ez a gy�r��� sz�lt cs�ndesen.

Elvette a f�rfi tenyer�r�l. Leemelte nyak�b�l az ez�stl�ncot a gy�r� m�sik fel�vel. Leakasztotta a l�ncr�l. A k�t darabot a saj�t tenyer�re tette, t�r�tt v�geivel egym�shoz illesztve �gy, hogy eg�sznek l�tszott. Nem emelte f�l a tekintet�t.

��Veled megyek�� sz�lt alig hallhat�n.

Amint ezt kimondta, a K�bor nev� f�rfi a t�r�tt talizm�nt tart� k�zre szor�totta a mag��t. A l�ny meglepetten f�ln�zett �s l�tta, mint t�lti el az �let, a diadal, hogyan mosolyog. Megd�bbent, s�t meg is rettent t�le.

��Mindkett�nket szabadd� tett�l�� sz�lt a f�rfi.�� Egyed�l senki sem nyerheti el a szabads�got. Gyere, ne vesztegess�k az id�t, am�g egy�ltal�n van mit vesztegetn�nk. Ny�jtsd ide a gy�r�t m�g egy kicsit!�� Ujjai m�r a t�r�tt ez�stdarabokra kulcsol�dtak, de a m�sik k�r�s�re fel�je ny�jtotta megint, nyitott tenyer�n. A t�r�tt v�gek egym�shoz illeszkedtek.

Nem vette el, csak hozz��rintette az ujj�t. N�h�ny sz�t mormolt, �s homlok�t hirtelen kiverte a verejt�k. A l�ny gy�nge, csiklandoz� rezg�st �rzett a tenyer�n, mintha valami apr� alv� �llatka mocorogna a kez�ben. K�bor f�ls�hajtott, fesz�lt testtart�sa ellazult. Keze fej�vel megt�r�lte a homlok�t.

���me�� sz�lt, majd f�lemelte V�ndor-Akb� gy�r�j�t, �s r�h�zta a l�ny kez�re�� a k�zfej�n�l kicsit szorult�� eg�szen a csukl�j�ig.�� J�l van�� n�zett r� el�gedetten.�� Illik. Biztosan n�i vagy tal�n gyerekkark�t�.

��Vajon egyben marad?�� k�rdezte a l�ny kicsit idegenkedve, amint finoman �s h�v�sen �rintette v�kony karj�t.

��Nem egyszer� forraszt� var�zsig�t alkalmaztam, mint egy falusi tud�sasszony, amikor valami lyukas ed�nyt foltoz. Az egyes�t�s ig�j�vel kov�csoltam �ssze. Imm�r olyan eg�sz, mintha sohasem t�r�tt volna sz�t. De most menn�nk kell, Tenar. Majd �n hozom a palackot �s a tariszny�t. Vedd f�l a k�p�nyeget.

��Nem hagyunk itt valamit?

M�g a l�ny az ajt� kinyit�s�val b�bel�d�tt, a var�zsl� f�ls�hajtott:

��J� lenne, ha a botom itt lenne!

Suttogva j�tt a v�lasz:

��Itt van, r�gt�n az ajt�n k�v�l. Elhoztam magammal.

��Mi�rt?�� k�rdezte k�v�ncsian.

��Arra gondoltam, hogy elvezetlek a� sziklaajt�ig. Hogy kiengedlek.

��Ez az, amit nem tehett�l volna meg. Vagy itt tartasz rabszolgak�nt, �s magad is szolga maradsz. Vagy szabadon engedsz, �s te is velem j�ssz a szabads�gba. Gyer�nk, kicsi l�ny. B�tors�g. Ford�tsd el a kulcsot!

A s�rk�nyd�szes kulcs elfordult, �s az ajt� kit�rult az alacsony, s�t�t folyos�ra. Kil�pett a s�rok kincseskamr�j�b�l, karj�n Vand�r-Akb� gy�r�j�vel. A f�rfi a nyom�ban.

A sziklafal, a padozat �s a boltozat enyh�n, hang n�lk�l remegett. Olyan volt, mint valami t�voli mennyd�rg�s, mintha valahol, nagyon messze irdatlan s�ly zuhant volna a m�lybe.

A l�ny haja f�lborzol�dott a r�m�lett�l. Megtorpan�s �s gondolkod�s n�lk�l elf�jta a l�mp�sban a gyerty�t. Hallotta maga m�g�tt a f�rfi l�pteit. A nyugodt hang oly k�zel sz�lalt meg, hogy meglibbentette tark�j�n a k�nny� pih�t.

��Nem is kell a l�mp�s. Ha kell, tudok f�nyt csin�lni. Vajon h�ny �ra lehet odakint?

��J�val elm�lt �jf�l, amikor lej�ttem.

��Akkor igyekezn�nk kell!

De nem mozdult. A l�nynak esz�be jutott, hogy neki kell vezetnie �t. Hiszen csak � ismerte a labirintusb�l kivezet� utat, �s t�rsa arra v�r, hogy k�vethesse. Megindult el�reg�rnyedve, mivel itt nagyon alacsony volt a folyos�, de m�gis nagy, gyors l�ptekkel. A l�thatatlan oldalj�ratokb�l h�v�s, kellemetlen�l dohos l�g�ramlat �radt, az alattuk t�tong� �r lehelete. Amikor a mennyezet magasabb lett, �s m�r f�legyenesedhetett, lelass�tott, �s a verem fel� k�zeledve m�r sz�molta is a l�pteit. Minden mozdulat�t k�vetve, k�nnyed mozg�ssal haladt a var�zsl� k�zvetlen�l a nyom�ban. Ha a l�ny megtorpant, abban a pillanatban � is meg�llt.

��Itt van a verem�� s�gta h�tra.�� Nem tal�lom a peremet. De, itt van. Vigy�zz! Mintha kilazultak volna a k�vek� Ne, ne, v�rj! T�nyleg inognak��� Visszasz�kkent a biztons�gba a l�ba alatt megbillen� k�vekr�l. A f�rfi elkapta a karj�t, �s megtartotta. Sz�ve r�m�lten zakatolt.�� A p�rk�ny t�bb� nem biztons�gos, ingatagok a k�vei!

��Csin�lok egy kis vil�goss�got, �s megn�zem. Tal�n megszil�rd�thatom �ket a megfelel� ig�vel. L�m, m�r rendben is van, kicsi l�ny.

K�l�n�s volt sz�m�ra, hogy a var�zsl� majdnem ugyan�gy sz�l�totta, mint Kezes annyiszor. Amint kigyulladt a halv�ny vil�goss�g, mint valami korhad� �gerfadarab vagy k�dben bujk�l� csillag f�nye, �s a fekete m�lys�g f�l�tt r�l�pett a keskeny p�rk�nyra, a f�rfi m�g�tti f�ls�t�tben l�tta, amint f�lmagasodik egy s�lyos �rny. Kezes alakj�t ismerte f�l benne. Tork�t g�rcs szor�totta �ssze, benne rekedt a hang, a k�ts�gbeesett ki�lt�s.

Amikor a szolga ut�na ny�lt, hogy ingatag t�maszt�k�r�l a feneketlen verembe tasz�tsa, K�bor f�lpillantott, megl�tta �t, �s a meglepet�s vagy harag ki�lt�s�val fel� lend�tette a botj�t. A ki�lt�sra a f�ny elviselhetetlen�l er�sen, feh�ren f�lvillant, egyenesen az eunuch k�p�be. Kezes egyik hatalmas mancs�t a szeme el� kapta, a m�sikkal k�ts�gbeesetten K�bor ut�n ny�lt, hogy megragadja, de elv�tette, �s a m�lys�gbe t�ntorodott.

Est�ben nem ki�ltott. A fekete g�d�rb�l semmilyen hang sem hallatszott, sem teste puffan�sa, amint a verem alj�hoz csap�dik, sem hal�l�v�lt�se, egy�ltal�n semmi. K�bor �s Tenar szorosan a p�rk�nyhoz simult, dermedten kapaszkodott az �reg sz�ja sz�l�n, moccanatlanul, f�l�t hegyezve, de nem hallott semmi zajt.

A f�ny sz�rk�sen pisl�kolt, alig �rz�kelhet�en.

��Gyere!�� sz�lt K�bor, karj�t fel� ny�jtva. A l�ny bel�csimpaszkodott, mire h�rom vakmer� sz�kken�ssel �tlend�tette a m�lys�g f�l�tt. Kioltotta a f�nyt. Most megint a l�ny haladt el�l, mutatta az utat. Teljesen b�n�nak �rezte mag�t, nem gondolt semmire. N�h�ny pillanat m�lva hirtelen megtorpant: �Most jobbra vagy balra?�

Megmerevedett.

P�r l�p�ssel m�g�tte a f�rfi is meg�llt.

��Mi t�rt�nt?�� k�rdezte l�gyan.

��Elt�vedtem. Csin�lj vil�goss�got.

��Elt�vedt�l?

��El� elsz�moltam a fordul�kat.

���n sz�moltam�� sz�lt, �s k�zelebb l�pett.�� A verem ut�n balra, azut�n jobbra �s megint jobbra.

��A k�vetkez�n�l jobbra ism�t�� folytatta a l�ny automatikusan, de nem mozdult.�� Csin�lj f�nyt!

��A f�ny nem mutatja meg a helyes utat, Tenar.

��Semmi sem mutatja meg. Elveszett. Elveszt�nk.

A halotti cs�nd r�z�rult a suttog�s�ra. Elnyelte.

A hideg s�t�ts�gben �rezte k�zel�ben a m�sik mozg�s�t �s meleg�t. Kiny�lt a keze ut�n �s megszor�totta.

��Csin�lj vil�goss�got�� k�ny�rg�tt.�� Az alagutak kanyarognak �s�

��Nem tudok. Nincs tartal�k er�m. Tenar, azok� azok tudj�k, hogy kij�tt�nk a kincseskamr�b�l. Tudj�k, hogy t�ljutottunk a vermen. Keresnek benn�nket, kutatnak az akaratunk, a lelk�nk ut�n. Hogy megragadhass�k, hogy felfalj�k. Ezt kell visszaszor�tanom. Minden er�met ez fogja le. Vissza kell tartanom �ket, veled egy�tt. A te seg�ts�geddel. Tov�bb kell menn�nk.

��Innen nincs ki�t�� s�hajtotta, m�gis tett el�re egy t�tova l�p�st. Majd m�g egyet, bizonytalanul, mintha minden l�p�sn�l felhasadna l�ba alatt a m�lys�g, a fekete �ress�g a f�ld sz�v�ben. A f�rfi meleg keze szor�totta jeges ujjait. Lassan tov�bbindultak.

Nagyon hossz�nak t�n� id� ut�n el�rkeztek a l�pcs� alj�hoz. Azel�tt mintha nem lett volna ilyen meredek. Egy-egy foka alig volt t�bb a szikl�ba v�jt keskeny r�sn�l. Valahogy m�gis f�lverg�dtek rajta, azut�n valamivel meggyors�tott�k a l�pteiket, hiszen a l�ny tudta, hogy az �velt �tj�r� a l�pcs�k ut�n hosszan fut el�gaz�sok n�lk�l. Ujjaival v�gigtapintotta a bal oldali falat, mint egy vez�rfonalat. Egyszer csak balra ny�l� r�st �rz�kelt.

��Itt van�� d�nny�gte, de a f�rfi h�trat�ntorodott, mintha valami gyan�s lenne neki a l�ny mozdulataiban.

��Nem�� suttogta a l�ny zavarodottan.�� Nem ez. A k�vetkez� fordul� balra. Nem tudom. K�ptelen vagyok. Innen nincs t�bb� ki�t.

��A festett terem fel� igyeksz�nk�� sz�lt a nyugodt hang a s�t�tben.�� Hogyan jutunk oda?

��A k�vetkez� fordul� balra.

Megindult el�re. Tettek egy hossz� kit�r�t, elmentek k�t hamis bej�r� mellett ahhoz a folyos�hoz �rve, amely jobboldalt vezetett a festett terem ir�ny�ba.

��Egyenesen tov�bb�� suttogta. A s�t�t j�ratok hosszadalmas felg�ngy�l�t�se most mintha k�nnyebben ment volna m�r, hiszen ezeket a vasajt�hoz vezet� j�ratokat ismerte tal�n a legjobban. Fordul�ikat m�r t�n sz�zszor is v�gigsz�ml�lta. A tudat�ra nehezed� k�l�n�s nyom�s itt nem zavarhatta meg, hacsak nem gondolkodik minden�ron. �m eg�sz id� alatt egyre k�zelebb �s k�zelebb jutottak ahhoz a valamihez, ami r�nehezedett, am� kis h�j�n �sszepr�selte. L�bai is annyira elf�radtak �s elnehez�ltek, hogy egyszer-k�tszer fel is ny�g�tt, amint k�nl�dva vonszolta �ket egym�s ut�n. A mellette halad� f�rfi is nehezen l�legzett, �jra meg �jra visszatartotta a l�legzet�t, mint aki test�nek minden erej�vel valami hatalmas er�fesz�t�st tesz. N�ha hangok t�rtek el� a tork�n, fojtottan �s m�gis �lesen egy-egy sz� vagy sz�t�red�k form�j�ban, �gy jutottak el v�gre a vasajt�ig. A l�ny hirtelen r�m�lettel ny�jtotta el�re a kez�t.

Az ajt� nyitva volt!

��Gyorsan!�� ki�ltotta, �s maga ut�n r�ntotta k�s�r�j�t. A t�loldalon azut�n kimer�lt�n meg�llt.

��De mi�rt van nyitva?�� k�rdezte meglepetten.

��Mert az uraidnak kell a te kezed, hogy bez�rja helyett�k.

��Most k�zeled�nk a��� �s elakadt a hangja.

��A s�t�ts�g sz�v�hez.Tudom. De legal�bb a labirintusb�l kint vagyunk. Milyen kij�ratok l�teznek a m�lys�rkamr�b�l?

��Csak egyetlenegy. Az az ajt�, amelyen bej�tt�l, bel�lr�l nem ny�lik. Az egyetlen �t a barlangon kereszt�l vezet, azut�n f�lfel�, egy csap�ajt�hoz a tr�nus m�g�tti egyik szob�ba. Onnan a tr�nterembe.

��Akkor azon kell menn�nk!

��De ott van ��� suttogta r�m�lten a l�ny.�� Ott, a s�rkamr�ban, a nagy barlangban. Ott �ssa ki az �res s�rg�dr�t. Nem tudok elmenni mellette, jaj, m�g egyszer nem tudok�

��Mostanra m�r biztosan elment.

��Nem mehetek oda!

��Tenar, e pillanatban �n tartom fej�nk f�l�tt a mennyezetet. �n tartom a falakat, hogy r�nk ne d�ljenek. �n tartom �ssze a f�ldet, hogy meg ne ny�ljon a talpunk alatt. Az�ta, mi�ta t�ljutottunk a vermen; ahol a szolg�d lesett r�nk. L�tod, visszatartom a f�ldreng�st, csak nem f�lsz att�l, hogy �sszefutunk egyetlen haland� l�lekkel? B�zz�l bennem, ahogy eddig �n b�ztam tebenned. Most pedig gyere velem!

Megindultak.

A v�gtelen folyos� m�giscsak v�get �rt. �rezt�k, amint kit�gul a l�gt�r, amint kisz�lesedik a s�t�ts�g. Bel�ptek a s�rk�vek alatti hatalmas barlang�regbe.

A jobb oldali ir�nyban nekikezdtek a terem megker�l�s�nek, szorosan a fal mellett. N�h�ny l�p�s ut�n Tenar v�ratlanul megtorpant.

��Mi ez?�� sz�rte ajka k�z�l a sz�t alig hallhat�an.

Valami hang hallatszott a hatalmas, halott, fekete l�gbubor�kban. Valami r�zk�d�s vagy reng�s z�reje, amit csak a sz�vben kering� v�r hallott, csak a csontjaik �rz�keltek. Ujjai alatt az id� v�jta fal tomp�n l�ktetett.

��Gyer�nk tov�bb!�� A f�rfi hangja sz�raz volt �s fesz�lt.�� Tenar! Siess!

Amint botladoztak el�re, a f�ld alatti kript�hoz hasonl�an els�t�t�lt �s megrend�lt tudata m�ly�n f�lsikoltott a l�ny:

��Bocs�ssatok meg! �, �n uraim! �, ti N�vtelenek! Ti leg�sibbek! Bocs�ssatok meg! Irgalmazzatok!

Nem j�tt semmi v�lasz. Soha nem is j�tt onnan semmif�le felelet.

Eljutottak a tr�nterem alatti f�lj�r�ig, megm�sztak a meredek l�pcs�t, el�rt�k utols� fokait, �s f�l�tt�k a rejtekajt�t. Z�rva volt, ahogy otthagyta. Mindig, m�skor is. Megnyomta a z�rszerkezetet nyit� rug�t. Nem ny�lt ki.

��Tal�n elt�r�tt�� sz�lt vissza.�� Z�rva van!

A var�zsl� elcsusszant mellette, �s nekifesz�tette h�t�t a deszk�knak. Meg sem moccantak.

��Nem is z�rva van, hanem valami leszor�tja, valami nagy �s neh�z�

��Ki tudod nyitni?

��Tal�n. Azt hiszem, odaf�nt les r�nk. F�rfiak lehetnek vele?

��Dubbi �s V�hto� esetleg m�s her�lt �r�k. F�rfiak ide nem l�phetnek be�

��Nem v�gezhetek egyszerre nyit�var�zslatot, tarthatom vissza a f�nt lesben �ll�kat �s a s�t�ts�g �rnyainak d�h�t.�� Hangja nyugodt volt �s elgondolkod�.�� Meg kell pr�b�lnunk a m�sik ajt�t, a v�r�s szikl�kn�l, ahol �n bej�ttem. � tudja-e, hogy az bel�lr�l nem nyithat�?

��Tudja. Velem is kipr�b�ltatta egyszer.

��Akkor lehet, hogy nem gondol vele. Gyer�nk! Menj�nk, Tenar!

A l�ny lerogyott a k�l�pcs�n, amely �gy rezgett �s zengett, ak�r valami hatalmas �j h�rja, amelyet a pokol m�lys�geib�l pend�tettek meg.

��Mi ez?� Mi ez a reng�s?

��Gyer�nk!�� mordult a f�rfi olyan kem�nyen �s hat�rozottan, hogy azonnal engedelmeskedett: let�molygott a sz�k j�rat l�pcs�fokain, vissza a f�lelem barlangj�ba.

A bej�rat�n�l a vak �s iszonyatos gy�l�let olyan s�lyos hull�ma rontott r�, mintha maga a f�ld s�lya lenne. Eltakarta az arc�t, �s mag�nk�v�l f�lki�ltott:

��Itt vannak! Jaj, itt vannak!

��Akkor tudassuk vel�k, hogy mi is itt vagyunk�� sz�lt a f�rfi. Botj�b�l �s ujjaib�l feh�ren izz� sugarakat bocs�tott ki, amelyek �gy t�rtek meg a magas falak �s a hatalmas boltozat ezernyi szikr�z� gy�m�ntj�n, mint a napf�ny a tenger hull�main. A k�t alak mozg� f�nyk�rben rohant. Egyenesen v�gtak �t a barlang ter�n. �rny�kuk ugr�lt a feh�r krist�lycsipk�zeten, a nedvesen csillog� bej�rati ny�l�sokon, r�ter�lt a kibontott, �res s�rg�d�rre. M�ris az alacsony kapu fel� igyekeztek megg�rnyedve a sz�k folyos�n, a l�ny el�l, a f�rfi a nyom�ban.

Az alag�tban is d�b�r�gtek �s inogtak a szikl�k a talpuk alatt. De v�gig vel�k maradt a nyugodt, ragyog� f�nysug�r. A l�ny megpillantotta maga el�tt a szil�rd sziklafel�letet, a f�ld morajl�s�n t�l is hallotta, amint a var�zsl� egyetlen sz�t ki�lt. Ekkor t�rdre hullott �s l�tta, amint a var�zsl�bot les�jt feje f�l�tt a v�r�s sziklaajt�ra. A z�rt k�fal feh�ren f�lizzott, ak�r valami koh� t�z�ben, �s darabokra robbant.

Odakint az �g alja a pirkadat sz�rk�s dereng�s�re v�ltott �ppen. Legf�l�l m�g hidegen pisl�kolt n�h�ny halv�nyul�, feh�r csillag.

Tenar f�ln�zett a csillagokra, arc�t beletartotta az �des, h�v�s szell�be. De nem �llt f�l. N�gyk�zl�bon �llva kuporgott ott a f�ld �s az �g k�z�tt.

A f�rfi�� furcsa, s�t�t alak a hajnal el�tti f�lhom�lyban�� visszafordult, �s fel� ny�jtotta a kez�t, hogy talpra seg�tse. Arca fekete volt �s torz, ak�r egy d�mon�. A l�ny visszat�ntorodott t�le, v�konyan, nem is a saj�t hangj�n f�lsikoltott, mintha a nyelve megb�nult volna a sz�j�ban:

��Nem! Ne! Ne ny�lj hozz�m! Hagyj engem! Eredj!�� �s visszah�tr�lt el�le a s�rok t�tong�, rojtos sz�l� tork�ba.

A f�rfi szor�t�sa engedett a karj�n. Nyugodt hangon �gy sz�lt hozz�:

��A k�t�s nev�ben, amit viselsz, megparancsolom neked, hogy k�vess, Tenar!

A l�ny l�tta, amint a karj�n viselt ez�stkarik�n megvillan a csillagok f�nye. Szem�t le nem v�ve r�la, t�molyogva f�lemelkedett. Kez�t a f�rfi kez�be tette, �s megindult mellette. Szaladni nem tudott. Lassan bandukoltak lefel� a domboldalon. M�g�tt�k, a szikl�k k�z�tt t�tong� fekete sz�jon hossz�, gy�l�lettel teli �s m�gis panaszos ny�g�s t�rt el�. K�darabok z�poroztak k�r�l�tt�k. A f�ld vonaglott a l�buk alatt. Tov�bbmentek. A l�ny m�g mindig nem vette le tekintet�t a csukl�j�t �kes�t� csillagragyog�sr�l.

A szent helyt�l nyugatra es� kop�r v�lgyben voltak. Nekiindultak a lejt�nek f�lfel�. A f�rfi ekkor v�ratlanul h�tramutatott.

��N�zd�

A l�ny visszafordult. A v�lgy t�ls� oldal�n voltak, nagyj�b�l a s�rk�vek, a kilenc hatalmas, �ll� vagy hever� sziklat�mb magass�g�ban. N�zte a k�veket a gy�m�ntok �s s�rg�dr�k hatalmas barlangja f�l�tt. Az �ll� k�vek megmozdultak. Meginogtak �s lassan oldalra d�ltek, ak�r a hull�mokon ring� haj�k �rbocai. Egyik�k mintha megr�zk�dott �s kiss� megemelkedett volna. Azut�n remeg�s futott v�gig rajta, �s elzuhant. Most egy m�sik d�lt oldalra, kereszt�l az el�z�n. M�g�tt�k a tr�nterem alacsonynak t�n� kupol�ja megrend�lt, az �p�let falai kip�posodtak. Az eg�sz hatalmas, romos k�- �s �csolatt�meg �gy v�ltoztatta az alakj�t, ak�r valami agyagr�g egy patak viz�ben, megroggyant, majd v�g�l nagy d�b�rg�ssel, hirtelen t�rmel�k- �s porfelh�t kavarva oldalra billent, �s v�gk�pp �sszeomlott. A v�lgy talaja hull�mzott �s rengett. A f�ldhull�m f�lh�mp�lyg�tt a domboldalon, a s�rk�vek k�z�tt sz�les szakad�k ny�lt, f�lt�pve az alant t�tong� s�t�ts�get. Sz�rke f�stoszlopk�nt t�rt el� bel�le a vastag por felh�je. A m�g �ll� k�vek fel�je billentek. Elnyelte �ket. Ezut�n, mag�r�l az �gboltr�l visszaver�d�, sz�rny� reccsen�ssel �sszez�rultak a reped�s durva k�ajkai. A dombok m�g egyszer megr�zk�dtak, majd v�gleg elcsitultak.

A f�ldreng�s sz�rny� l�tv�ny�r�l a l�ny ekkor a mellette �ll� f�rfira vetette tekintet�t. M�g sohasem l�tta az arc�t napvil�gn�l.

��Te tartottad vissza��� sz�lt. A f�ld m�h�nek sz�rny� ny�g�sei �s �v�lt�sei ut�n hangja csak annyi volt, mint a sz�raz f�sz�lak k�z�tt zizeg� fuvallat.�� Megf�kezted a f�ldreng�st, a s�t�ts�g er�inek haragj�t.

��Most menn�nk kell�� sz�lt a f�rfi, h�tat ford�tva a napkelt�nek �s az �sszeomlott s�roknak.�� Elf�radtam, f�zom��� Ment�ben meg-megbotlott. A l�ny t�mogat�n bel�karolt. Egyik�kt�l sem telt t�bbre lass� v�nszorg�sn�l. Lassacsk�n, mint k�t kicsiny p�k valami hatalmas falon, k�szk�dtek f�lfel� a sz�les dombh�ton, m�g el nem �rt�k a szil�rd talaj� hegytet�t. A kel� nap sugarai s�rg�ra sz�nezt�k k�r�l�tt�k a f�ldet, felsz�n�n meg-meglibbent a vadzs�lyabokrok elny�jtott �rny�ka. El�tt�k meredeztek a Nyugati-hegyek, b�borsz�n cs�csaikkal, ar�nyl� lejt�ikkel. A k�t alak egy pillanatra megpihent, majd t�llepett a hegygerincen, kiker�lt a S�rok szent hely�nek l�t�mezej�b�l. A k�t ember elt�nt a l�t�hat�ron.

Tenar f�lriadt gy�tr� r�m�lm�b�l: sz�rny� helyeken j�rt, �s oly sok�ig, hogy lerongyol�dott test�r�l a h�s: a s�t�tben hom�lyosan derengett, szemmel j�l l�that�an, alkarj�nak kett�s csontja. Szeme ar�nyl� f�nyre ny�lt, k�r�l�tte mindenfel�l cs�p�s zs�lyaillat �radt. Elt�lt�tte a f�l�bred�s �des �rz�se, lassan el�radt benne a t�lcsordul� �r�m. F�l�lt. Ny�jt�zkodott. Karja el�bukkant vastag, fekete ruh�ja ujj�b�l. A zavartalan �r�m �rz�s�vel tekintett k�r�l.

Esteledett. A nap m�r al�bukott a k�zeli Nyugatihegyek magas ormai m�g�tt, de visszf�nye m�g l�gyan sz�tter�lt a f�ld�n �s az �gen. A t�gas, tiszta t�li �gbolton �s a hegyek �s sz�les v�lgyek csupaszon is ar�nyl� t�jain. A sz�l is el�lt. Hideg volt �s teljes cs�ndess�g. Semmi sem mozdult. A k�zeli zs�lyacserj�k levelei sz�razon cs�r�gtek, az alacsony n�v�s�, fonnyadt sivatagi f� csiklandozta a kez�t. A f�ny hallgatag, hatalmas gl�ri�ja f�llobbant minden �gon �s lev�len, minden f�sz�lon �s hegycs�cson, fennen ragyogott a leveg�ben.

Odatekintett a bal oldal�n fekv� alakra: a sivatag homokj�n, k�peny�be csavarodva, egyik kez�vel a feje alatt aludt �desdeden. Arca �lm�ban megfesz�lt, majdhogynem eltorzult, bal keze viszont nyugodtan ny�jt�zkodott a nedves f�ld�n, mellette egy kis bog�ncsn�v�nyke, amely m�g mindig viselte megszaggatott piheruh�j�t �s v�delm�re szolg�l� gyatra horgocsk�it �s t�sk�it. A f�rfi �s a kis sivatagi bog�ncs� a bog�ncs �s az alv� ember�

Valaki, akinek ereje hasonl�t az �si f�lder�k�re, �s �ppoly hatalmas, aki s�rk�nyokkal besz�lgetett, �s szav�val megf�kezte a f�ldreng�st. �s itt alszik a s�rban fekve, keze mellett hajladozik a kis bog�ncsvir�g. K�l�n�s �rz�s volt. Az, hogy kint �l, egy�ltal�n kint van a vil�gban, sokkal nagyobb �s sokkal k�l�n�sebb dolog, mint valaha is k�pzelte. Az �g dicsf�nye r�telepedett a var�zsl� poros haj�ra, �s a gyatra kis bog�ncsot is bearanyozta egy pillanatra.

Lassan eleny�szett a vil�goss�g. Elt�nt�vel percr�l percre er�s�d�tt a hideg. Tenar f�lkelt, gy�jt�tt valamennyi zs�lyak�r�t, �sszeszedegette a let�redezett �gakat, kiszaggatta a szikl�k reped�seib�l a t�lgyfakem�nys�g�, sz�v�san kapaszkod� folyond�rokat. D�lt�jban �llapodtak meg itt, amikor m�g meleg volt, de a f�radts�gt�l nem mehettek tov�bb. N�h�ny f�ldre lapul� k�sz�feny� �s a hegygerinc meredek nyugati pereme, amelyen �ppen leereszkedtek, ny�jtott nekik valamelyes sz�rny�kot. Ittak egy kis vizet a kulacsukb�l, lefek�dtek, �s nyomban elaludtak.

Az apr�cska f�k alatt vastag r�tegben hevertek a let�rt gallyak. Azokat is �sszegy�jt�tte, a f�ldbe �gyaz�dott szikl�k �bl�ben kis g�dr�t kapart, m�gly�t rakott benne, majd a n�la l�v� ac�l-kova t�zszersz�mmal al�gy�jtott. A sz�raz levelek �s v�kony k�r�sz�lak nyomban l�ngra kaptak. A vastagabb �gak r�zsasz�n�en lobogtak, gyantaillat� f�st sz�llt f�l bel�l�k. A t�z f�ny�hez k�pest most m�r teljesen s�t�t volt a k�rny�k. A v�gtelen �g pal�stja m�g�l �jra el�b�jtak a csillagok.

A lobog� l�ng �s az �g� fa pattog�sa f�l�bresztette az alv�t. El�sz�r csak f�l�lt, v�gigd�rzs�lte kez�vel gy�r�tt arc�t, azut�n neh�zkesen f�l�llt, �s k�zelebb j�tt a t�zh�z.

��H��t, tudod��� sz�lt �lmosan.

��Tudom, tudom, de nem t�lthetj�k itt az eg�sz �jszak�t t�z n�lk�l. Egyre hidegebb van.�� Majd egy perc m�lva hozz�tette:�� Hacsak nem tudsz valami var�zslatot, ami melegen tart benn�nket vagy elrejti a t�zet�

De � csak le�lt a t�z mell�, a l�ba majdnem belel�gott, karj�t a t�rd�re kulcsolta.

��Brrr!�� megr�zk�dott.�� A m�glya sokkal jobb a m�gi�n�l. Az�rt csak k�r�lvettem magunkat egyp�r var�zslattal. Ha valaki v�letlen�l erre t�ved, fa�gaknak vagy k�daraboknak l�t majd minket. Mit gondolsz? �ld�znek benn�nket, vagy nem?

��F�lek t�le, de azt hiszem, m�gsem. Senki sem tudta, hogy odalent vagyunk, csak Kosszil. Kosszil �s Kezes. Most m�r mindketten halottak. Biztosan ott volt a tr�nteremben, amikor �sszeomlott. Ott lesett r�nk a rejtekajt�n�l. A t�bbiek pedig biztos azt gondolj�k, hogy a tr�nteremben vagy a s�rkamr�ban voltam, �s maga al� temetett a f�ldreng�s.�� Ezzel a l�ny is �tkarolta a t�rd�t, �s megr�zk�dott.�� Rem�lem, hogy a t�bbi �p�let nem d�lt �ssze. Nem l�thattuk j�l a hegyoldalb�l, akkora volt a porfelh�. A templomok �s a h�zak csak nem roskadtak �ssze� a nagy h�z, ahol a l�nyok sz�ll�sa van.

��Magam sem hiszem. Csup�n a s�rok nyelt�k el saj�t magukat. �n l�ttam az egyik templom ar�nyl� tetej�t, amikor �tnak indultunk. M�g �pen �llt. �s alakokat is l�ttam a domboldalon. Futkos� embereket.

��Mit sz�lnak, mit gondolnak majd az eg�szr�l? Szeg�ny Pendelyes! Lehet, hogy m�ris � lett az Istenkir�ly f�papn�je? Pedig � �lmodozott mindig arr�l, hogy vil�gg� szalad. Nem �n. Lehet, hogy ezut�n � is nekiv�g��� Tenar mosolygott. �r�m t�lt�tte el, amelyet nem ronthatott el semmilyen f�lel�m vagy bor�s gondolat. Ugyanaz az �r�m, amelyet oly bizonyoss�ggal �rzett az ar�nyl� alkonyf�nyre �bredve.

Kinyitotta a tariszny�j�t, �s k�t kis lapos lep�nyt h�zott el� bel�le. Az egyiket a t�z f�l�tt odany�jtotta K�bornak, a m�sikba j��z�en beleharapott. A keny�r szikkadt volt �s savanyk�s, m�gis mennyei eledel. Sz�tlanul r�gcs�lt�k egy darabig, majdnem egy �temre.

��Milyen messzire vagyunk a tengert�l?

��K�t nap �s k�t �jszaka alatt �rtem ide. Visszafel� hosszabb lesz az �t.

���n el�g er�s vagyok�� sz�lt a l�ny.

��Te az vagy. �s b�tor is. De az �tit�rsad kimer�lt.�� A f�rfi mosolygott r� a f�lhom�lyban.�� �s persze a kenyer�nk sem t�l sok.

��Tal�lunk �tk�zben vizet?

��Holnap, odaf�nt a nagy hegyeken.

���s te nem tudsz valami �lelmet ker�teni?�� k�rdezte a l�ny f�l�nken �s n�mi bizonytalans�ggal a hangj�ban.

��A vad�szathoz id� kell, �s fegyverek.

���gy �rtem, hogy� iz� var�zsig�kkel.

��El�var�zsolhatok egy nyulat�� mondta, egy g�cs�rt�s feny��ggal piszk�lva a t�zet.�� A nyulak az eg�sz k�rny�ken most b�jnak el� az �regeikb�l. Az este az � idej�k. Ideh�vhatn�k egyet a nev�n sz�l�tva, �s ide is j�nne. Hanem agyoncsapn�l, megny�zn�l �s megs�tn�l-e egy nyulat, akit �gy sz�l�tott�l magadhoz? Tal�n ha az �hhal�lt�l mentene meg. De ez mer�nylet lenne a bizalom ellen, azt hiszem.

��Igen. De �n arra gondoltam, hogy csak �gy, egyszerre�

��El�rittyentek egy k�sz vacsor�t�� fejezte be a mondatot.�� �, igen, megtehetn�m. Aranyt�lakon, ha akarod, de ez csak ill�zi�, �s ha az ember mer� ill�zi�t �s k�pr�zatot vacsor�zik, �hesebben fekszik le, mint an�lk�l. K�r�lbel�l olyan t�pl�l� az ilyesmi, mintha a saj�t szavaidat r�gcs�ln�d.�� A l�ny l�tta, amint a t�z f�ny�ben egy pillanatra megvillannak a m�gus feh�r fogai.

��Hogy milyen saj�tos a te m�gi�d�� mondta az egyenl�k szer�ny b�szkes�g�vel: a papn� sz�lt most a var�zsl�hoz.�� �gy l�tszik, csak nagy dolgok v�grehajt�s�ra alkalmas.

A f�rfi dobott m�g p�r darab f�t a t�zre, mire az feny�illat� szikraes� t�zij�t�k�t l�vellte ki mag�b�l.

��T�nyleg idej�nne egy ny�l, ha h�vn�d?�� k�rdezte a l�ny v�ratlanul.

��Akarod, hogy megtegyem?

Tenar b�lintott.

A m�gus erre elfordult a t�zt�l, �s halkan suttogta a v�gtelen, csillagf�nyes s�t�tbe: �Kebbo, �, kebbo��

Cs�nd. Semmi v�lasz. Semmi mozg�s. Csakhogy e pillanatban, a pisl�kol� t�z legsz�l�n�l, alig valamivel a f�ld f�l�tt felt�nt egy kerek szemp�r, mint k�t csillog� kavics. Egy bozontosan g�rb�l� h�t, k�t hossz�, laza, f�lfel� mered� f�l.

K�bor tov�bb besz�lt. A hossz� f�lek kalimp�ltak a t�z f�ny�ben. Azut�n az �llatka megfordult, �s Tenar egy pillanatra eg�sz test�t l�thatta, miel�tt visszasz�kkent gondtalanul az �jszak�ba apr� dolgai ut�n.

����!�� f�jta ki m�lyen a leveg�t.�� Milyen kedves! Vajon �n is meg tudn�m csin�lni?�� k�rdezte azonnal.

��H���t�

��Ez egy titkos dolog�� fejezte be a l�ny morcosan �s a r�gi m�lt�s�ggal.

��A ny�l neve csak a titok. Legal�bbis nem szabad csak �gy, ok n�lk�l haszn�lni. Ami viszont nem titok, ink�bb azt mondan�m, hogy adotts�g vagy rejt�lyes tud�s�� az a h�v�er�.

��Ӆ az van benned el�g. Azt m�r tudom.�� Hangj�ban szenved�ly izzott, nem is �lc�zta cs�folkod�ssal. A m�gus csak n�zett r�, nem sz�lt semmit.

M�g val�ban nagyon kimer�lt volt a N�vtelenekkel v�vott k�zdelemt�l. F�lem�sztette az erej�t a reng� alagutakban. Igaz, hogy gy�z�tt, de arra m�r nem maradt ereje, hogy tr�f�lkozzon. Hamarosan ism�t �sszeg�mb�ly�d�tt, amennyire csak lehet, k�zel a t�zh�z. �lomba mer�lt.

Tenar m�g t�pl�lta a t�zet egy darabig, vizsg�lgatta a t�voli �gen ragyog� csillagk�peket, m�g el nem ringatta a cs�nd �s a vibr�l� csillog�s. Elszenderedett.

Egyszerre �bredtek f�l mind a ketten. A t�z kialudt. A csillagk�pek, amelyekben az el�bb gy�ny�rk�d�tt, m�r messze j�rtak a Nyugati-hegyek f�l�tt. Keleten �jabbak k�sztak f�l az �gre. A hideg �bresztette fel �ket. A sivatag sz�raz hidege. A jeges pengek�nt hasogat� sz�l. D�lnyugat fel�l felh�f�gg�ny k�zeledett a magasban.

Az �sszegy�jt�tt r�zse m�r majdnem mind elfogyott.

��Gyere, induljunk �tnak�� sz�lt K�bor��, m�r nincs sok h�tra hajnalig.�� A fogai �gy vacogtak, hogy Tenar alig �rtette a szav�t. Nekiv�gtak a hosszan elny�l�, nyugati lejt�nek. A bokrok �s szikl�k fekete �rnyak voltak a csillagvil�g f�ny�ben. �ppoly k�nnyen haladtak el�re, ak�rcsak nappal. N�mi kezdeti diderg�s ut�n a j�r�s f�lmeleg�tette tagjaikat. M�r nem dideregtek, nem reszkettek, nyugodt temp�ban mentek �tjukon. Napkelte idej�re m�r a Nyugati-hegyek els� vonulat�nak tetej�n j�rtak. Ezek a cs�csok falazt�k el mindeddig Tenar �let�t.

Egy kisebb ligetben �lltak meg legk�zelebb. Az �gakon m�g ott t�ncoltak az aranys�rga levelek. A m�gus azt mondta, hogy rezg�ny�rf�k. � eddig nem ismert m�s f�t, mint a k�sz�feny�t, a foly�part csenev�sz feh�rny�rf�it, no meg a szent hely negyven almaf�j�t. A rezg�ny�rf�k �gai k�z�tt v�kony hangon csivitelt egy kismad�r. A f�k t�v�ben keskeny, de er�s sodr�s� hegyi patak futott, z�gva �s csobogva a szikl�k �s buktat�k f�l�tt, t�l sebesen ahhoz, hogy befagyjon. Tenar majdnem megr�m�lt t�le. A sivataghoz szokott, ahol minden cs�ndes �s lassan mozog: az iszapos foly�, a felh�k �rny�ka, a magasban kering� kesely�k.

Reggelire megosztott�k az utols� lep�nyt �s az utols� morzs�l�d� sajtdarabk�t, kicsit megpihentek, majd mentek tov�bb.

Est�re m�r j� magasra f�ljutottak. Borong�s, szeles, fagyos volt az id�. Egy m�sik patak medr�ben �t�ttek tany�t, ahol b�ven akadt t�zreval�. Ez�ttal vastag r�nk�kb�l raktak hatalmas m�gly�t, amellett nem kellett tartaniok a dermeszt� hidegt�l.

Tenar boldog volt. Az egyik r�nkben r�bukkant egy m�kus di�val teli od�j�ra, ahol a vastag �g lehasadt a t�rzsr�l. Legal�bb k�tfontnyi erdei mogyor� meg valami f�nyes, sima h�j� bogy� volt ott, amelyiknek K�bor nem tudta a nev�t karg nyelven. Ubirnak nevezte. A l�ny egyes�vel t�rte fel a magvakat egy lapos k�v�n egy m�sik, �kl�mnyi k�darabbal. Minden m�sodik mogyor�belet odany�jtott a f�rfinak.

��Szeretn�m, ha itt maradhatn�nk�� sz�lt, al�tekintve a hegyek k�z�tti szeles, borong�s v�lgybe.�� Tetszik nekem ez a hely.

��Igen, j� hely ez itt�� helyeselt a m�sik.

��Ide sohasem j�nne senki.

��Legal�bbis nem t�l gyakran� �n is a hegyekben sz�lettem. Gont hegyei k�z�tt. Elmegy�nk majd Gont mellett, Enyhely fel� haj�zva, ha az �szaki utat v�lasztjuk. Sz�p az a vid�k t�l idej�n. Feh�ren emelkedik ki a tengerb�l, ak�r valami hatalmas hull�m. Az �n sz�l�falum is egy olyan patak partj�n �p�lt, mint ez itt. �s te hol sz�lett�l, Tenar?

��Atuan �szaki r�sz�n, Entatban, azt hiszem. M�r nem eml�kszem r� biztosan.

��Olyan fiatalon elvittek onnan?

���t�ves koromban. Csak a t�zre eml�kszem� t�zhelyre� semmi m�sra.

A f�rfi megd�rg�lte az �ll�t, amely, b�r ritk�s szak�ll �tk�z�tt ki rajta, legal�bb tiszta volt. A metsz� hideg ellen�re mind a ketten t�bbsz�r is megmosakodtak a patakban. Megd�rg�lte az �ll�t, �s elgondolkodva, bor�san n�zett maga el�. A l�ny pedig �t n�zte, �s meg nem tudta volna mondani, mit �rzett ir�nta a sz�v�ben, amint ott �lt el�tte a t�z f�nyk�r�ben, a hegyvid�ki sz�rk�letben.

��Mihez kezdesz majd Enyhelyen?�� k�rdezte v�g�l a var�zsl�. A k�rd�st ink�bb a t�zh�z, mintsem a l�nyhoz int�zve.�� Igaz�n �jj�sz�lett�l� jobban� ink�bb, mint gondoltam volna.

A l�ny b�lintott, ajk�n halv�ny mosollyal. Val�ban �jj�sz�letettnek �rezte mag�t.

��Mindenekel�tt meg kell tanulnod a nyelvet.

��A te nyelvedet?

��Igen.

��Szeretn�m.

��Akkor j�l van. Ez itt kabat�� p�ccintett egy kis kavicsot a l�ny fekete ruh�j�nak �l�be.

��Kabat. Ez s�rk�nynyelven van?

��Nem, nem. Hiszen te nem a var�zsig�kre vagy k�v�ncsi, ink�bb m�s emberek �s asszonyok besz�d�re, nem?

���s hogy h�vj�k a kavicsot s�rk�nyul?

��Tolk�� felelte K�bor.�� De igaz�n semmi kedvem, hogy a var�zsl�inasomm� avassalak. Azt a nyelvet tan�tom meg n�ked, amelyet a Szigetvil�gban a Bels�-f�ldeken besz�lnek. �n is megtanultam a ti nyelveteket, miel�tt idej�ttem.

��El�gg� furcs�n besz�led.

��K�ts�gtelen�l. Most pedig arkemmi kabat.�� Ezzel kiny�jtotta a tenyer�t, hogy a l�ny odaadja neki a kavicsot.

��F�lt�tlen�l el kell mennem Enyhelyre?�� k�rdezte.

��Hov� m�shov� mehetn�l, Tenar?

Nem tudott mit mondani erre.

��Az enyhelyi kapu sz�p v�ros�� folytatta.�� �s te elviszed oda a gy�r�t, a b�ke jel�t, az elveszett kincset. �gy fogadnak majd Enyhelyen, mint egy fejedelem-kisasszonyt. Magasztalnak majd a nagy aj�nd�k�rt, amit viszel nekik. Tisztelettel �s h�dolattal �rasztanak el. Nemes �s nagylelk� emberek lakj�k azt a v�rost. Feh�r �rn�nek neveznek majd a vil�gos b�r�d miatt, s k�l�n�sen szeretnek majd, mivel ilyen fiatal vagy. �s mert ilyen sz�p vagy. Sz�z�val lesznek olyan ruh�id, amilyet var�zslattal mutattam neked, csakhogy mind igaziak. Magasztal�sban, megbecs�l�sben �s szeretetben lesz r�szed. Neked, aki semmi m�st nem ismert�l, csak a mag�nyt, az irigys�get �s a hom�lyt.

��De ott volt Kezes�� sz�lt a l�ny v�dekez�n, ajka enyh�n megremegett.�� � szeretett engem, mindig kedves volt hozz�m. V�delmezett engem mindent�l, ahogy csak tudott� �s �n mindez�rt meg�ltem �t. Belezuhant a fekete verembe. Nem akarok Enyhelyre menni! Itt akarok maradni!

��Itt� Atuanban?

��A hegyekben. Itt, ahol most vagyunk.

��Tenar�� sz�lt szomor�, nyugodt hangj�n��, ha �gy akarod, itt maradunk. De m�g egy k�sem sincs� ha pedig megindul a havaz�s, neh�z dolgunk lesz. De mindaddig, am�g tal�lunk magunknak valami ennival�t�

��Nem. Tudom �n, hogy nem maradhatunk. Csak h�t olyan bolondos vagyok�� sz�lt Tenar, �s f�l�llt.

Szertesz�t r�pk�d�tt a sok mogyor�h�j. J�l megrakta a t�zet. Karcs�n �s sz�legyenesen �llt ott megt�p�zott, s�rfoltos ruh�j�ban �s fekete k�p�nyeg�ben.

��Amit csak tudok, t�bb� semmi haszna�� d�nny�gte.�� M�st pedig sohasem tanultam. De majd igyekszem, tanulok� �j dolgokat.

K�bor a t�volba n�zett. Megr�zk�dott, mintha f�jdalom �rte volna.

Cs�nakj�t egy barlangban rejtette el, egy terjedelmes, szikl�s f�ldkisz�gell�s, a k�zeli falu lak�i szav�val Felh�fok egyik kis �bl�ben. Az egyik falubeli n�mi hallevessel vend�gelte meg �ket vacsor�ra. Nehezen jutottak le a szirteken a sima f�v�nyre a bor�s alkonyat utols�, halv�ny vil�goss�g�n�l. A barlang tulajdonk�ppen csak egy hossz� r�s volt. Mintegy hannincl�bnyira ny�lt be a szikla m�ly�be. Homokos padozata lucskos volt, hiszen alig emelkedett valamivel a legmagasabb dag�ly szintje f�l�. Ny�l�sa j�l l�that� volt a ny�lt tenger fel�l. K�bor azt mondta, jobb, ha nem raknak t�zet, nehogy az �jszakai hal�szok megpillants�k �ket t�r�keny ladikjaikb�l. Nehogy oda�zze �ket a k�v�ncsis�g. Nyomorultul a nedves homokon vackolt�k h�t el magukat. A homokon, amely oly l�gyan pergett ujjaik k�z�tt, �s oly k�kem�ny volt elgy�t�rt tagjaik alatt. Tenar hallgatta a tenger morajl�s�t. N�h�ny yardnyira a barlang sz�j�t�l a hull�mok locsogtak, amint megt�rtek a parti szikl�kon, majd surranva h�z�dtak vissza, �s hallotta a val�di hull�md�rejt t�volabbr�l, amint az �ce�n ostromolja kelet fel� a f�venycs�kot, m�rf�ldeken kereszt�l: �jra meg �jra, �s megint ugyanaz a robaj, �s m�gsem teljesen ugyanaz. A tenger sohasem pihen. A vil�g minden r�sz�nek minden partdarabj�n f�radhatatlanul ontja hull�mait, soha nem hagyja abba, soha meg nem �ll. A sivatag vagy a hegyek� mozdulatlanok. Nem �v�ltenek szakadatlanul, tomp�n d�b�rg� hangon. A tenger� a tenger �lland�an locsog, besz�l. De Tenar nem �rtette a tenger nyelv�t. Teljesen idegen volt a f�l�nek.

A hajnali sz�rk�let els� vil�g�n�l, �ppen a legalacsonyabb ap�ly idej�n �bredt f�l nyomaszt� �lmaib�l, �s megl�tta a barlang sz�j�ban az �ppen kifel� tart� var�zsl� alakj�nak k�rvonalait. N�zte, amint mez�tl�b j�rk�l odakint, f�lgy�rt k�pennyel a mohos fekete szikl�k k�z�tt, �s keres valamit. Hamarosan visszaj�tt. Bel�pve szinte els�t�t�tette a sz�k barlangsz�jat.

��Tess�k�� ny�jtott fel� egy mar�knyi ny�lk�s, visszatasz�t� valamit. Olyanok voltak, mint valami b�borsz�n kavicsok, rajtuk narancssz�n sz�jny�l�s.

��Ez mi a csuda?

��Sziklakagyl�k. Amelyeket osztrig�nak neveznek, m�g finomabbak. N�zd csak, �gy kell!�� �s a l�ny kulcskarik�j�r�l val� kis t�rrel, amit k�lcs�nkapott t�le m�g odaf�nt a hegyekben, kinyitott egy kagyl�t, �s kih�rpintette narancss�rga belsej�t a benne l�v� tengerv�zzel egy�tt�� leves gyan�nt az ut�bbit.

��M�g csak meg sem f�z�d? Elevenen megeszed?

R� sem tudott n�zni, mialatt amaz bocs�natk�r� k�ppel, de rend�letlen�l bontogatta �s nyelte tov�bb a kagyl�kat, egyiket a m�sik ut�n.

Amint ezzel v�gzett, bement a barlang m�ly�be a cs�nakhoz, mely az orr�val kifel�, n�h�ny hossz� keresztr�don, a vizes homok f�l�tt pihent. Tenar az el�z� este kiss� bizalmatlanul �s el�gg� �rtetlen�l szeml�lgette a j�rm�vet. Sokkal nagyobb volt, mint amekkor�nak a cs�nakokat k�pzelte: az � magass�g�n�l vagy h�romszor is hosszabb. Tele volt mindenf�le holmival, amir�l nem is sejtette, mire val�, �s veszedelmesnek l�tszott. K�toldalt az el�ls� cs�csk�n (�gy nevezte a haj� orr�t) egy-egy j�kora festett szem villogott. �jszaka, f�l�lm�ban �gy is �rezte, hogy a haj� szakadatlanul b�mul r�.

K�bor egy f�l percet kotor�szott a kacatok k�z�tt, majd el�h�zott valamit: egy kis csomag, el�z�s ellen alaposan bebugyol�lt kem�ny k�tszers�ltet. Odany�jtott a l�nynak egy nagyobb szeletet.

��Nem vagyok �hes.

Erre figyelmesen megvizsg�lta t�rsa megny�lt arc�t.

Miut�n �jra becsomagolta, f�lretette a k�tszers�ltet, �s letelepedett a barlang sz�j�n�l.

��M�g vagy k�t �ra, mire tet�zik a dag�ly�� mormogta.�� Akkor indulhatunk. Nyugtalan volt az �jszak�d, mi�rt nem alszol m�g egy kicsit?

��Nem vagyok �lmos.

A var�zsl� nem sz�lt vissza. Oldal�val fel� �lt t�r�k�l�sben a s�t�t szikla�v alatt. Rajta t�l csillogott a sok hull�mtaraj, mormolt a tenger. A l�ny sz�tlanul n�zte a barlang m�ly�r�l. Nem mozdult. Olyan nyugodtan �lt ott, mint maguk a szikl�k. �gy �radt bel�le a nyugalom, mint v�zbe dobott k� ut�n az apr�, k�rk�r�s hull�mok. Hallgat�sa nem egyszer�en a szavak hi�nya volt, hanem valami �n�rv�ny� dolog, mint a sivatag cs�ndje.

J� darab id� m�lt�n Tenar f�lkelt, �s kij�tt a barlang sz�j�hoz. A f�rfi m�g mindig nem mozdult. Tenar len�zett az arc�ra. Rezd�letlen volt, mintha r�zlemezb�l kalap�lt�k volna, t�gra ny�lt, s�t�t szemei les�tve, de sz�ja sark�ban k�nny� mosoly.

Olyan t�voli volt most neki, mint maga a tenger.

Ugyan hol j�rhat most, melyik szellem�sv�nyen k�sz�l? Sehogyan sem �rt a nyom�ba.

A labirintusban k�nyszer�tette, hogy k�vesse. A nev�n sz�l�totta, mire � �gy kapaszkodott a kez�be, ahogyan a kis sivatagi vadny�l sompolygott oda hozz� a s�t�tb�l. �s most, hogy megkaparintotta a gy�r�t, most, hogy a S�rok romba d�ltek, papn�j�k �r�kre ki�tkoztatott, m�r nincs sz�ks�ge r�. Elt�vozott valahov�, ahova nem tudja k�vetni. Azt mondta, nem marad vele. El�sz�r becsapta, most pedig mag�ra hagyja.

Odakapott hozz�, �s egyetlen gyors mozdulattal let�pte �v�r�l a napokban k�lcs�nadott kicsiny ac�lt�rt. Nem mozdult nagyobbat, mint egy enyh�n megtasz�tott k�szobor.

A t�r peng�je csak n�gyh�velyknyi volt. Egy�l�. Egy �ldozati k�s kicsiny�tett m�sa. A S�rok papn�je �lt�z�k�nek r�sze volt. Egy�tt kellett viselnie a l�sz�r �v�n f�gg� kulcskarik�val �s m�g n�h�ny t�rggyal, amelyek n�melyik�r�l senki sem tudta, mire val�. Soha nem haszn�lta a t�rt semmire, kiv�ve tal�n, hogy a hold s�t�tj�nek egyik t�nca alkalm�val f�l kellett dobnia, majd elkapnia. Ott, a tr�nus el�tt. Kedvelte azt a t�ncot: vad volt �s lend�letes. Zene n�lk�l, csak saj�t l�ba dobog�s�nak ritmus�ra j�rta. T�bbsz�r megv�gta a kez�t, mire begyakorolta, hogyan kapja el a t�r nyel�t biztons�ggal minden alkalommal. Az apr� penge el�g �les volt ahhoz, hogy csontig metssze valaki ujj�t, vagy �ppen elv�gja a torokban l�ktet� ver�eret. M�g most is urait kell szolg�lnia, b�r azok el�rult�k �s cserbenhagyt�k �t. �k parancsolnak neki, �k vezetik a kez�t a s�t�ts�g utols� aktus�nak v�grehajt�sakor. �s biztosan elfogadj�k t�le az �ldozatot.

Odafordult a f�rfihoz, a k�st jobb kez�ben markolva rejtegette a cs�p�je m�g�tt. Ek�zben a m�sik lassan f�lemelte az arc�t, �s a szem�be n�zett. �gy n�zett ki, mint aki messzi �tr�l �rkezik, aki sz�rny�s�geket l�tott. Arca nyugodt volt ugyan, de f�jdalommal teli. Ahogy n�zett r�, �s egyre vil�gosabban l�tta �t maga el�tt, az arckifejez�se is kitisztult. V�g�l megsz�lalt:

��Tenar!�� Mintha k�sz�nten�, f�lny�jtotta a kez�t, hogy meg�rintse csukl�j�n a lyukakkal �s ves�tekkel �kes ez�stkarik�t. Ak�rha �jfent szeretne megbizonyosodni valami fel�l. Bizalommal. Nem t�r�d�tt a t�rt markol� k�zzel. Azut�n f�lreford�totta a fej�t, �s kin�zett a hull�mokra, amelyek egyre m�lyebben ostromolt�k, magasabban nyaldost�k a szikl�kat. Neh�zkesen pr�selte ki a szavakat:

��Itt az id�� elj�tt az indul�s ideje.

Hangja hallat�n elsz�llt a harag a l�nyb�l. Most m�r ink�bb f�lt.

��Magad m�g�tt hagyod �ket v�gre, Tenar. V�gleg megszabadulsz t�l�k�� sz�lt, �s v�ratlan hirtelens�ggel f�lpattant. Megigazgatta a k�p�nyeg�t, �s szorosra h�zta az �v�t.�� Gyere, seg�ts a cs�nakn�l. Ezeken a r�nk�k�n kell g�rd�lnie. �gy, tasz�tsd meg� m�g egyszer! �gy, �gy, most el�g. K�sz�lj f�l r�, hogy beugrasz, ha azt mondom, �hopp�! Kacif�ntos dolog err�l a helyr�l kih�zni. Na, m�g egyszer! Most ugorj!�� �s maga is a l�ny ut�n sz�kkent. Megragadta �t, hogy el ne vesz�tse egyens�ly�t. Le�ltette a fen�kdeszk�kra. Sz�lesen sz�tterpesztett l�bbal �llt, markolva az evez�ket, kitasz�totta a cs�nakot a szikl�k f�l�tt �tcsap� lapos hull�m h�t�n. Ki a m�ly v�zre a tajt�kz� hull�mok nyaldosta sziklafok mellett. Ki a tengerre.

Amint el�gg� elt�volodtak a z�tony sek�ly viz�t�l, beh�zta az evez�ket, �s hely�re, illesztette az �rbocot. Most m�r par�nyinak t�nt a cs�nak, hogy � bel�l volt, odakint pedig a tenger!

F�lh�zta a vitorl�t. Az eg�sz f�lszerel�sen megl�tszott a hossz� �s kem�ny ig�nybev�tel, b�r fak�, r�t vitorl�j�t igen gondosan befoltozt�k, s maga a cs�nak, amennyire csak el�rhet� volt, tiszta volt �s j�l karbantartott. Olyan volt minden, mint maga a gazda: hossz� �t volt m�r m�g�tte, �s sohasem b�ntak vele valami k�m�letesen.

���s most�� sz�lt h�tra��, most m�r �ton vagyunk, most m�r minden vil�gos, kitisztult. Elindultunk. �rzed ezt, Tenar?

Igen, �rezte. Sz�v�n elernyedt a s�t�t marok �letre sz�l�, kegyetlen szor�t�sa. M�gsem �rzett igazi �r�met, olyan k�nny� �r�met, mint f�nt a hegyekben. Karj�ra hajtotta a fej�t, �s s�rva fakadt. Maszatos arc�n s�s k�nnyek g�rd�ltek v�gig. G�zsba k�t�z�tt, haszontalan, gonosz �rm�ny szolg�lat�ban elt�lt�tt �veit siratta. F�jdalmasan zokogott, az �jonnan elnyert szabads�g f�jdalm�ban.

Most meg kellett tanulnia, mekkora is a szabads�g s�lya. A szabads�g neh�z, s�lyos teher a vele megbirk�zni k�v�n� l�lek sz�m�ra. Nem k�nny� ez a k�zdelem. Nem aj�nd�k az, hanem v�lasztott sors, �s a v�laszt�s neh�z is lehet. Az �t f�lfel� vezet, a f�nybe, de a f�lm�lh�zott v�ndor, meglehet, sohasem jut el az �t v�g�re.

K�bor hagyta, hogy kis�rja mag�t. Egyetlen sz�val sem vigasztalta. M�g akkor sem sz�lt hozz�, amikor m�r elapadtak a k�nnyei, s a haj� fenek�n kuporogva szomor�an n�zett vissza, Atuan lapos, k�kes sz�nben �sz� partjai fel�. Arc�n fesz�lt figyelem t�kr�z�d�tt, mintha egyed�l lenne. Gyors, n�ma mozdulatokkal kezelte a vitorl�t �s a korm�nyrudat. Nem n�zett sehov�, csak el�re.

D�lut�n a vel�k szemben ragyog� napt�l jobb k�z fel� mutatott:

��Az ott Karego-�t.�� �s Tenar, �tmutat�s�t k�vetve, alacsony felh�vonulatnak t�n� hegyl�ncot pillantott meg a messzes�gben: az Istenkir�ly hatalmas sziget�t. Atuan m�r r�g elt�nt m�g�tt�k a l�t�hat�ron. Nagyon elnehez�lt a sz�ve. A napsug�r �gy verte a szem�t, mint valami kem�ny aranykalap�cs.

Vacsor�ra k�tszers�ltet �s sz�r�tott, f�st�lt halat ettek. Tenar sz�m�ra vad �s idegen volt az �ze. Vizet ittak r� a cs�nak tart�ly�b�l, amelyet K�bor m�g el�z� este felt�lt�tt Felh�fok egyik csermely�b�l. A t�li �jszaka gyorsan �s hidegen ereszkedett al� a tengerre. Messze, �szakon m�g l�ttak egy darabig valami halv�nyan pisl�kol� f�nyt, a falusi t�zhelyek s�rg�s csillog�s�t Karego-�t t�volod� partj�n. Azut�n ez is eleny�szett az �ce�nr�l f�lsz�ll� p�r�ban. Egyed�l maradtak a csillagtalan �gbolt alatt, a vizek m�lys�gei f�l�tt.

Tenar �sszeg�mb�ly�d�tt a cs�nak h�tulj�ban, K�bor a haj�orrban heveredett le, egy vizest�ml�t t�ve a feje al� p�rna gyan�nt. A cs�nak nyugodtan haladt el�re, alacsony hull�mok paskolt�k az oldal�t k�nnyed�n. Csup�n enyhe fuvallat lengedezett d�l fel�l. A szikl�s partokt�l t�vol a ny�lt tenger is elcsendesedett, csak a haj�falhoz �t�dve s�hajtott egyet-egyet.

��Ha d�l fel�l f�j a sz�l�� suttogta Tenar, mivel a tenger is csak suttogott��, nem �szak fel� kellene haladnia a haj�nak?

��De igen, hacsak nem oldalcsap�ssal vitorl�zunk. De ez�ttal nyugat fel� f�j� var�zssz�llel hajtom a vitorl�t. Holnap reggelre elhagyjuk Karg�d-f�ld vizeit. Akkor majd hagyom, hogy a vil�g szele hajtson benn�nket tov�bb.

��S a haj� korm�nyozza mag�t?

��Igen�� v�laszolta K�bor megfontoltan��, ha megfelel�en be�ll�tom. Nincs is sz�ks�ge sok utas�t�sra. J�rt m�r kint a ny�lt tengeren, a Keleti peremvid�k legsz�ls� sziget�n is t�l, j�rt a nyugati v�geken, Pendorn�l, ahol Vand�r-Akb� elesett. �gyes, okos cs�nak az �n Messzil�t�m. Megb�zhatsz benne.

A l�ny fek�dt a feneketlen m�lys�gek f�l�tt a var�zssz�l hajtotta haj�ban, �s a s�t�tbe b�mult. Eg�sz eddigi �let�ben csak a s�t�ts�gbe n�zett, de ez valami sokkal hatalmasabb feketes�g volt, ez a tengeri �j. V�ge nem volt sehol. �s nem volt f�l�tte tet�. T�lterjedt m�g a csillagokon is. F�ldi er�k mit sem sz�m�tottak neki. Itt volt m�r a f�ny sz�let�se el�tt, �s itt lesz holta ut�n is. Ebben nem volt helye a gonosznak.

Egyszer csak megsz�lalt a l�ny a s�t�tben:

��Az a kis sziget, ahol a talizm�nt kaptad� ezen a tengeren van?

��Igen�� j�tt a v�lasz a s�t�ts�g t�loldal�r�l.�� Itt van valahol. Tal�n a d�li r�sz�n. Sohasem tal�ltam r� megint.

���n tudom, ki volt �, az az �regasszony, akit�l a gy�r�t kaptad.

��Tudod?

��Elmondt�k nekem a t�rt�net�t. Ez is r�sze a f�papn� tudom�ny�nak. Thar mes�lte el, el�sz�r Kosszil jelenl�t�ben azut�n r�szletesebben, amikor egyed�l voltunk. Ez volt az utols� t�rt�net, amelyet hal�la el�tt elmondott nekem. �lt Hupunban egy �ri nemzets�g, amelyik harcolt az avab�ti f�papok hatalomra jut�sa ellen. Toreg kir�ly volt e h�z alap�t�ja. Egy�b kincsei mellett ut�daira hagyta azt a f�l gy�r�t is, amelyet V�ndor-Akb�t�l kapott.

��Igen, �gy szerepel a Vand�r-Akb� tetteiben is. �gy hangzik� a ti nyelveteken �gy sz�l: �Amikor a gy�r� elt�r�tt, a fele Intatin f�pap kez�ben maradt, fele pedig a nagy h�s kez�ben. Az pedig a maga fel�t elk�ldte a N�vteleneknek, az �si f�lder�knek Atuanba, �gy ker�lt a s�t�ts�g m�ly�re, az elveszett helyre. Vand�r-Akb� viszont a b�lcs kir�ly l�ny�nak, a sz�zi Tiar�tnak kez�be tette a mag��t, mondv�n: �Maradjon ez a darab a f�nyben, e sz�z kelengy�j�ben, maradjon e f�ld�n, m�g �jb�l nem egyes�l.� �gy sz�lt a h�s, miel�tt elvitorl�zott a nyugati sz�llel.�

���gy sz�llt azut�n l�nyr�l l�nyra, azon a nemzets�gen bel�l, v�gig az �vek v�gtelen sor�n. Nem veszett el, mint a te n�ped hitte. Ezalatt azonban f�papokb�l papkir�lyok lettek, s amikor a papkir�lyok egyes�tett�k a Birodalmat, �s az�ta Istenkir�lynak neveztetik magukat, ezalatt Toreg nemzets�ge csak szeg�nyebb �s elesettebb lett. V�g�l azut�n�� �gy mes�lte Thar�� az eg�sz h�zb�l csak ketten maradtak, k�t gyermek, egy kisfi� �s egy kisl�ny. Akkor a mostani Istenkir�ly apja uralkodott Avab�tban. Elraboltatta a gyermekeket haz�jukb�l, Hupunb�l. Volt ugyanis egy j�slat, amely szerint a hupuni Toreg h�z�nak egyik lesz�rmazottja d�nti majd meg v�g�l a Birodalmat, s az Istenkir�ly rettegett ett�l a pr�f�ci�t�l. Elrabolta h�t a gyermekeket, �s kit�tette �ket egy par�nyi szigetre, valahol az �ce�n k�zep�n. Otthagyta �ket egy sz�l ruh�jukban, valami csek�ly elem�zsi�val. F�lt t�le, hogy vassal, k�t�llel vagy m�reggel v�gezzen vel�k, m�gis kir�lyi v�r folyt az ereikben, s a kir�lygyilkoss�g �tokkal s�jtja�� m�g az isteneket is! Ensz�r �s Antil volt a k�t gyermek neve. Antil volt az, aki neked aj�nd�kozta a talizm�nt. A var�zsl� sok�ig sz�tlan maradt.

���gy kerekedik ki teh�t a t�rt�net�� sz�lalt meg v�g�l��, ugyan�gy, ahogy a gy�r� is �jraegyes�lt. Milyen kegyetlen t�rt�net ez, Tenar. Azok a kisgyermekek� az a sziget� �s azok a gy�moltalan �regek, akiket ott l�ttam� Alig �rtett�k az emberi sz�t.

��Szeretn�k k�rdezni t�led valamit.

��K�rdezz.

��Nem akarok elmenni a Bels�-f�ldekre� Enyhelyre. Nem vagyok �n odaval�, a nagyv�rosba, idegenek k�z�. Nem tartozom �n semmilyen orsz�ghoz. El�rultam a saj�t n�pemet, �gy azt�n n�pem sincs most m�r. Nagy gonosztettet hajtottam v�gre. Tegy�l ki engem egy lakatlan szigeten, valahol, ahol nem �lnek emberek. Hagyj ott egyed�l, �s vidd el te Enyhelyre a gy�r�t. Hiszen nem az eny�m. Semmi k�z�m hozz�! Sem a te n�pedhez. K�rlek, hagyj egyed�l engem!

Lassan, fokozatosan, m�gis f�lelmet kelt�en halv�ny f�nyr�zsa jelent meg a l�ny el�tt a s�t�tben, mint valami elt�vedt holdsug�r. A m�gus �ltal el�parancsolt var�zsf�ny. A botja v�g�n lebegett, amint ott �lt, �s n�zte �t a cs�nak far�ban. Megvil�g�totta a vitorla alj�t, a haj�p�rk�nyt, a pal�nkot, �s a f�rfi arc�t is ez�st�s k�rbe foglalta. A m�gus kem�nyen n�zett a szem�be.

��Mif�le gonoszs�got k�vett�l el, Tenar?

��Megparancsoltam, hogy h�rom embert z�rjanak be egy kamr�ba a tr�nterem alatt, hogy ott �hen haljanak. V�gzett vel�k az �hs�g �s a szomj�s�g. Kim�ltak �s eltemett�k �ket a m�lys�rkamr�ban. S most a k�vek r�omlottak a s�rjaikra.�� Elhallgatott.

��Tov�bb!

��Kezes.

��Az � hal�la az �n lelkemen sz�rad.

��Nem. Az�rt tette, amit tett, mert szeretett engem, h�s�ges volt hozz�m. Azt hitte szeg�ny, hogy engem v�delmez. � fogta vissza a pallost a nyakam f�l�tt. Amikor kicsi voltam, mindig kedves volt hozz�m� amikor s�rtam��� Itt meg�llt megint, mert szem�t el�rasztott�k a k�nnyek, �s nem akart m�r s�rni t�bbet. Kez�t �k�lbe szor�totta ruh�ja fekete r�ncai k�z�tt:�� �s �n sohasem voltam gyeng�d hozz᠗ h�pp�gte.�� Nem megyek Enyhelyre! Nem megyek veled! Keress egy szigetet, amerre senki sem j�r, t�gy partra ott� �s hagyj ott engem. A gonoszs�gok�rt meg kell b�nh�dn�m. �n nem vagyok szabad!

A tengeri p�r�t�l elsz�rk�lt l�ngnyelvecske ott pisl�kolt k�z�tt�k.

��Hallgass r�m, Tenar! Figyelmezz re�m! Te a gonosznak ed�nye volt�l csup�n. A gonoszs�g imm�r ki�ml�tt bel�led. V�ge van. Saj�t s�rj�ban eltemettetett. Te nem kegyetlens�gre �s nem �rny�kvil�gra sz�lett�l. Arra ink�bb, hogy a f�ny hordoz�ja l�gy, ahogyan az �g� l�mpa hordozza �s sug�rozza a vil�goss�got. Meggy�jtatlanul tal�ltam ezt a l�mp�st, de nem hagyhatom egy lakatlan szigeten, mint valami v�letlen�l el�bukkant �s f�lrehaj�tott kacatot. Elviszlek magammal Enyhelyre, �s �gy sz�lok majd �ce�nf�ld fejedelmeihez: �Ide n�zzetek! Az �rnyak vil�g�ban megtal�ltam a f�nyt, a vil�goss�g szellem�t! �ltala v�lt semmiv� az �si gonoszs�g. �ltala t�rtem vissza �n, s�rom fenek�r�l. Az elt�r�tt kincs �ltala �jraegyes�lt, s ahol eddig gy�l�let volt, ezut�n b�ke lesz!�

��Nem, nem megyek!�� ki�ltotta Tenar k�ts�gbeesetten.�� Nem tehetem! Hiszen ez nem igaz!

��Majd azut�n�� folytatta a var�zsl� rend�letlen�l��, azut�n elhozlak a fejedelmek �s gazdag urak k�r�b�l, mert igaz, hogy az a hely nem val� neked. T�l fiatal s egyben t�l b�lcs is vagy hozz�. Elviszlek az �n haz�mba, Gontra, ahol sz�lettem, �reg mesteremhez, Oromonhoz. V�nember m�r, de hatalmas var�zsl�. A nyugodt sz�v embere. Egy kis h�zik�ban �l, Re Albi �gbe ny�l� szirtjein, magasan a tenger f�l�tt. Van n�h�ny kecsk�je �s egy talpalatnyi kertje. Minden �sszel v�ndorutat tesz a szigeten, az erd�k�n, a hegyeken, a foly�k v�lgyein �t, egyed�l. Laktam ott n�la egy darabig, amikor m�g fiatalabb voltam, mint most te vagy. Nem voltam ott sok�ig, m�r nem volt �rtelme maradnom. Elindultam a gonosz nyom�ban� �s� biz isten, r� is tal�ltam. De te most m�r n�lk�le j�ssz, keresve a szabads�got, keresve a nyugalmat egy darabig, m�g r� nem lelsz igazi utadra. Ott gyeng�ds�gre �s cs�ndre lelsz, Tenar. Ott egy darabig sz�l�rny�kban loboghat a l�mp�s. Ugye megteszed, Tenar?

A tengeri p�ra sz�rke f�gg�nyt vont k�z�j�k. A haj� k�nnyed�n ringott a hossz� hull�mokon. Beburkolta �ket az �jszaka, �s al�juk simult a tenger.

��Igen, megteszem�� s�hajtotta hosszan. Majd, j� id� m�lt�n:�� �, csak min�l hamarabb ott lehetn�k� azt szeretn�m, ha most nyomban oda menn�nk�

��Nem tart majd olyan sok�, kicsim, s oda�rsz.

���s te elj�ssz majd hozz�m� valaha?

��Elj�v�k, amikor csak tudok.

A var�zsf�ny cs�ndesen kihunyt. Nem volt k�r�l�tt�k m�s, csak a s�t�ts�g.