Amikor a tenger keleti pereme kivil�gosodott, �szak fel�l megjelent az �gen egy hatalmas mad�r. Oly magasan, hogy sz�rny�t �rt�k a korai napsugarak, amelyek m�g nem s�t�tt�k a f�ldet. Csap�saival aranyl� cs�kokat rajzolt a leveg�be. Arren f�lki�ltott �s r�mutatott. A m�gus meglepetten kapta f�l a fej�t. Arc�n kigy�lt a harag �s az izgalom. Hangos ki�lt�st hallatott: �Nam hietha arw Ged arkvaissa!� � ami a Teremt�s nyelv�n annyit tesz: �Ha K�bort keresed, itt megtal�lod!� Erre, mint egy aranyr�g, zuhanni kezdett, magasba ny�jtott sz�rnnyal, mennyd�rg�sk�nt has�tva a leveg�t, s orrlyuk�b�l f�st�lg� l�ngcs�v�t f�jva, egy �kr�t eg�rk�nt elkapni k�pes karmait el�remeresztve a s�rk�ny, ak�r egy s�lyom, lesz�kkent a v�zen ring� tutajra.

A sz�k�kutas udvarban a m�rciusi napsug�r kereszt�lt�z�tt a k�ris- �s szilf�k zsenge lombj�n, a v�zsugarak vid�man sz�kelltek �s hullottak al� az �rnyfoltokkal tark�tott tiszta f�nyben. Az �gre ny�l� udvart n�gy magas k�fal �lelte k�r�l. Azok m�g�tt voltak a k�l�nf�le helyis�gek, m�s udvarok, folyos�k, tornyok, �tj�r�k, majd v�g�l K�tf� Nagy H�z�nak s�lyos k�ls� falai, amelyek ellen�lln�nak b�rmif�le ostromnak, f�ldreng�snek, s�t mag�nak a tengernek is, hiszen nem csup�n k�b�l, hanem legy�zhetetlen var�zslatokb�l is �p�tett�k �ket. K�tf� ugyanis a B�lcsess�g szigete, ahol a m�gia tudom�ny�t tan�tj�k, a Nagy H�z pedig a var�zsl�s iskol�ja �s legf�bb k�zpontja. A Nagy H�z k�zponti helye viszont ez a kicsi udvar, m�lyen elrejtve a falak k�z�tt, ahol a sz�k�k�t csobog, �s f�k hajladoznak es�ben, naps�t�sben vagy a csillagok f�ny�ben.

A sz�k�k�thoz legk�zelebbi fa, egy nagyra n�tt berkenye gy�kerei f�lp�pos�tott�k �s megrepesztett�k az udvar m�rv�nylapjait. A r�seket �l�nkz�ld mohacs�kok t�lt�tt�k ki, f�lfel� kapaszkodva a csobog�t k�r�lvev� gyepfoltb�l. Egy leg�nyke �ld�g�lt ott egy alacsony, mohos m�rv�nyt�mb�n. Kimer�lten, figyelte a sz�k�k�t k�zponti v�zsugar�nak hajladoz�s�t. M�r majdnem f�rfi volt, de az�rt m�giscsak leg�nyke, csinos, gazdag �lt�z�kben. Arc�t mintha aranyl� bronzb�l �nt�tt�k volna, von�sai olyan finomak �s nyugodtak voltak.

M�g�tte, alig p�r l�p�snyire, a f�k alatt, a k�zponti gyepfolt m�sik sz�l�n egy f�rfi �llt, vagy csak �gy t�nt, mintha ott �llt volna. Semmi sem volt bizonyos az �rny�k �s a meleg f�ny j�tszi t�nca k�zepette. M�gis ott volt: feh�r k�penyes f�rfialak, moccanatlanul. �gy figyelte a fi�t, ahogyan az szeml�lte a sz�k�kutat.

A levelek zizeg�s�n, a v�z sz�kell�s�n �s sustorg�s�n k�v�l semmi sem moccant �s nem hallatszott.

A f�rfi el�rel�pett. A szell� megborzolta a berkenyefa lombj�t, meglibbentette alig kifeslett leveleit. A fi� talpra sz�kkent, karcs�n �s riadtan. Szembefordult a f�rfival, �s meghajolt fel�.

��F�m�gus uram! � sz�lt halkan.

A m�sik meg�llt el�tte. Alacsony, egyenes, er�teljes alakj�n csukly�s, feh�r gyapj�k�peny. A leeresztett csuklya r�ncai f�l�tt, v�r�sesbarna arc�b�l �les karvalyorr ugrott el�, egyik oldal�n r�gi sebhelyek �ktelenkedtek. Szem�ben �les, intenz�v f�ny villant. Hangja m�gis l�gyan csend�lt:

��Kellemes itt �ld�g�lni, a sz�k�k�t udvar�ban. � Majd, megel�zve a leg�nyke bocs�natk�r�s�t: � Hossz� �t van m�g�tted, �s nem pihent�l. �lj csak vissza.

Odat�rdelt a medence feh�r perem�re, kiny�jtott tenyer�t odatartotta a fels� csobog�b�l k�rben hull� v�zcs�ppek al�, �teresztve a vizet sz�tt�rt ujjai k�z�tt. A fi� visszatelepedett a k�halomra, �s egy percig egy sz� sem esett k�z�tt�k.

��Te vagy Rossz�n �s a Rossz�ni szigetek fejedelm�nek fia � sz�lalt meg els�k�nt a f�m�gus �, Morred birodalm�nak �r�k�se. Nincs �sibb �r�ks�g az eg�sz Szigetvil�gban, �s nincs tiszt�bb. �n m�r l�ttam Rossz�n gy�m�lcs�seit tavasz idej�n �s gy�ny�rk�dtem Berila aranytet�iben. Mi a neved?

��Arrennek h�vnak.

��Ez a te haz�d nyelvj�r�s�nak szava. Mit jelent a mi k�z�s nyelv�nk�n?

��Kard � felelte a fi�.

A f�m�gus b�lintott. Ism�t cs�nd volt egy darabig. Azt�n a fi� sz�lalt meg, nem vakmer�en, de minden f�l�nks�g n�lk�l:

��Azt gondoltam, hogy a f�m�gus minden nyelvet ismer.

A f�rfi tov�bb n�zte a kutat, s k�zben megr�zta a fej�t.

���s minden nevet�

��Minden nevet? Csak Segoy ismert minden nevet, aki kimondta az els� sz�t, �s a tenger m�ly�b�l kiemelte a szigeteket. No persze � �s az �les, kem�ny pillant�s Arren arc�ra villant �, ha tudnom kell az igazi nevedet, akkor meg is tudom. De erre nincs most sz�ks�g. Sz�momra Arren leszel. �n pedig Karvaly vagyok. �s mondd, milyen volt idevezet� utad?

��T�l hossz�.

��Tal�n rossz szelek f�jtak?

��J� sz�llel j�ttem, de rossz h�rekkel, Karvaly uram.

��Mondd h�t � sz�lt a f�m�gus szomor�an, s m�gis �gy, mintha egy gyermek s�rget�s�nek engedne. Mialatt Arren besz�lt, tov�bb n�zte a fels� medenc�b�l az als�ba csurran� v�zcs�ppek krist�lyf�gg�ny�t. Nem �gy, mintha nem figyelne, hanem �gy, mint aki j�val t�bbet hall a leg�nyke szavain�l.

��Tudja, uram, hogy aty�m, a herceg is k�t�dik valahogy a var�zsl�shoz, hiszen Morred nemzets�g�b�l sz�rmazik, �s ifj�s�ga idej�n egy �vet itt is elt�lt�tt K�tf� sziget�n. Rendelkezik bizonyos er�vel �s tud�ssal, de ritk�n fordulhat ehhez a m�v�szet�hez. Korm�nyoznia kell orsz�g�t, fenntartania a rendet, ir�ny�tania a v�rosok �let�t �s a kereskedelmet. Sziget�nk flott�i messze elkalandoznak nyugatra, n�ha eg�szen a peremvid�kig, hogy zaf�rt, marhab�rt �s �nt v�s�roljanak. Id�n, t�l elej�n egy haj�skapit�ny, visszat�rve v�rosunkba, Beril�ba, olyan t�rt�netet mes�lt, amelynek h�re eljutott ap�m f�l�be, mire elk�ld�tt egy embert, hogy hallgassa meg a t�rt�netet. � A fi� gyorsan, hat�rozottan besz�lt. Udvari n�pek k�z�tt nevelkedett, �s hi�nyzott bel�le a fiatalok hebehurgyas�ga.

��A kapit�ny elmondta, hogy Narvelu�n sziget�n, a haj�k �tvonal�n t�l�nk vagy �tsz�z m�rf�ldnyire nyugatra m�r semmif�le var�zslat sem l�tezik. Nincs semmi erej�k a var�zsig�knek, �s mind elfelejtett�k a m�gikus szavakat. Aty�m megk�rdezte t�le, az�rt van-e �gy, mert minden b�b�jos �s var�zsl� elk�lt�z�tt onnan, mire azt felelte: �Nem! Akadt m�g ott is n�h�ny �reg var�zsl�, de m�r nem mondanak var�zsig�ket, s�t m�g �stfoltoz�sra vagy egy elveszett t� megkeres�s�re sem haszn�lj�k a var�zserej�ket.� Akkor aty�m megk�rdezte: ��s Narvelu�n n�pe nem b�nk�dott emiatt?� Mire a kapit�ny azt felelte, hogy nem, mintha mit sem t�r�dn�nek vele. K�l�nben pedig, mondta m�g a kapit�ny, valami j�rv�ny is f�l�t�tte n�luk a fej�t, az �szi betakar�t�s is igen gyeng�re sikeredett, de �gyet sem vetettek az eg�szre. Ott voltam � folytatta a fi� �, amikor mindezt elmes�lte, �s azt mondta, hogy mind olyanok voltak, mint valami holdk�ros, mint akinek azt mondt�k, hogy egy �ven bel�l meghal, az meg azzal hitegeti mag�t, hogy ez nem igaz, s hogy � �r�k�tig fog �lni. ��gy j�rnak-kelnek � mondta a kapit�ny �, mint akinek mit sem sz�m�t a val� vil�g.� M�s visszat�r� keresked�k is ugyanezt mes�lt�k, hogy Narvelu�n teljesen elszeg�nyedett, �s nem maradt arrafel� semmif�le var�zser�. Persze mindez olyasmi, mint a Peremvid�k mes�i �ltal�ban, s azok mindig furcs�k, csak aty�m t�prengett rajtuk t�l sokat.

Azut�n tavasszal, amikor Rossz�non a b�r�ny�nnepet tartjuk, amikor a p�sztorfeles�gek behozz�k a v�rosba a ny�jak els�sz�l�tteit, aty�m el�sz�l�totta Gy�k�r nev� var�zsl�nkat, mondan� el a term�kenys�g ig�it a b�r�nyok f�l�tt. Gy�k�r azonban elkeseredetten j�tt vissza a palot�ba, letette var�zsbotj�t, �s �gy sz�lt: �Uram, nem j�nnek ki az ig�k a sz�mon.� Aty�m k�rd�sekkel ostromolta �t, de annyi volt minden v�lasza, hogy elfelejtett minden sz�t �s var�zsmozdulatot. Ekkor aty�m maga ment ki a piact�rre, � v�gezte el a szertart�st, �gy �rt v�get az �nnep. L�ttam, amint aznap este szomor�an �s kimer�lten t�rt vissza a palot�ba, �s �gy sz�lt hozz�m: �Elmondtam, fiam, az ig�ket, de m�r magam sem tudom, jelentenek-e valamit.� �s val�ban, baj van a ny�jakkal id�n tavasszal. A jerk�k belepusztulnak az ell�sbe, sok b�r�ny holtan j�n a vil�gra �s sok k�z�tt�k a torzsz�l�tt. � A fi� k�nnyed, �l�nk hangja elhalkult. Megr�zk�dott, �s nagyot nyelt. � �n is l�ttam k�z�l�k n�h�nyat. � Ezzel hosszan elhallgatott.

��Aty�m �gy v�li, hogy ez meg a Narvelu�nr�l val� t�rt�netek balj�slat�ak, hogy a vid�k�nk�n valami gonosz er� munk�lkodik. A B�lcsek tan�cs��rt k�ld�tt engem.

��Ha t�ged k�ld�tt, biztosan nagyon fontos neki a dolog. Te vagy az egyetlen fia, �s Rossz�nt�l K�tf�ig hossz� az �t � sz�lalt meg a f�m�gus. � Van-e m�g mondanival�d?

��Csak amit a hegyvid�ki �regasszonyok besz�lnek.

���s mit mondanak azok a v�nasszonyok?

��Azt, hogy a b�b�josaik csupa rosszat olvasnak ki a f�stb�l meg a pocsoly�kb�l, �s a szerelmi var�zsszereik sem hatnak. De ezeknek a b�b�josoknak nincs igazi var�zserej�k.

��A szerencsej�sl�s meg a b�jitalok nem sokat sz�m�tanak, de az �regasszonyokra �rdemes odafigyelni. Nos, j�l van, a k�ldet�sedet igaz�b�l majd K�tf� f�var�zsl�i vitatj�k meg. Azt viszont �n sem tudhatom, Arren, milyen tan�csot adhatnak majd aty�dnak. Tudd, hogy nem Rossz�n az els� hely, ahonnan ilyen bajokr�l sz�lnak a h�rek.

Arren �tja �szakr�l, a hatalmas Enyhely sziget mellett �s a bels� tengeren kereszt�l, els� komoly v�llalkoz�sa volt. Csak az ut�bbi hetek alatt l�tott f�ldeket a saj�t haz�j�n k�v�l, �rezte meg a t�vols�got �s �rz�kelte a k�l�nbs�geket, fogta f�l, hogy Rossz�n kellemes lank�in t�l t�gas vil�g ter�l el, benne sz�mtalan lak�val. M�g �jdons�g volt sz�m�ra a t�gasabb gondolkod�s, s ez�rt id�be telt, mire f�lfogta a mondottakat.

���s m�g merr�l j�nnek? � k�rdezte kiss� elszontyolodva.

Abban rem�nykedett ugyanis, hogy azonnali gy�gy�rt vihet haz�ja sz�m�ra.

��El�sz�r a D�li Peremvid�kr�l. K�s�bb m�r a szigetvil�g d�li r�sz�r�l is, G�zl�r fel�l. Az emberek azt besz�lik, hogy m�r G�zl�ron is kihalt a var�zsl�s. Semmiben sem lehet�nk biztosak. Az a vid�k m�r r�g�ta l�zadozik, �s a kal�zok f�ldje, s a mond�s szerint egy d�li keresked� szava mindig hazugs�g. De a t�rt�netek v�ge mindig ugyanaz: a var�zser� forr�sai kiapadtanak.

��No de itt, K�tf�n�

��Itt, K�tf�n mindebb�l semmit sem �rz�nk. Itt v�dettek vagyunk minden vihart�l, v�ltoz�st�l �s minden balszerencs�t�l. Lehet, hogy t�ls�gosan is v�dettek! Hercegem, �s most mit cselekszel?

��Nyomban visszamegyek Rossz�nra, amint vihetek aty�mnak valami igaz h�rt e bajok term�szet�r�l �s az ellen�k val� gy�gy�rr�l.

A f�m�gus megint r�szegezte tekintet�t, �s ez�ttal Arren minden tud�sa ellen�re k�nytelen volt f�lren�zni. Nem is tudta, mi�rt, mert azokban a s�t�t szemekben nem volt semmi szigor�s�g. A f�m�gus k�z�mb�sen, nyugodtan, s�t tal�n egy�tt�rz�ssel n�zett a szem�be.

Rossz�n eg�sz n�pe f�ln�zett apj�ra, �s � volt apj�nak egyetlen fia. Eddig m�g nem fordult el�, hogy valaki nem �gy tekint r�, mint Arrenre, Rossz�n herceg�re, hanem csak Arrenre, az emberre. Rossz �rz�s volt arra gondolnia, hogy f�l a f�m�gus tekintet�t�l, m�gis f�lreford�totta a mag��t. Mert �gy t�nt, hogy abban a tekintetben kit�gul a vil�g, �s nem csup�n itt k�r�l�tte, �s ez�ltal nemcsak Rossz�n v�lik jelent�ktelenn�, hanem � maga is. A f�m�gus szem�ben � csak par�nyi figura volt, valami jelent�ktelen alak a s�t�ts�g bor�totta, tengermosta f�ldek hatalmas sz�nj�t�k�ban.

Ott �lt teh�t a m�rv�nylapok k�z�tt kit�remked� moh�t csipegetve, �s � b�r alig m�ltak el napok az�ta, hogy hangja megf�rfiasodott � �gy sz�lt rekedtes csipog�ssal:

��Azt teszem, amit parancsolsz!

��Aty�dnak tartozol felel�ss�ggel, nem nekem � volt a f�m�gus minden v�lasza.

Arren m�g mindig mag�n �rezte a tekintetet, de m�gis f�ln�zett. Most, hogy megfeledkezett mag�r�l, �s engedelmess�get fogadott, a maga val�j�ban l�thatta a f�m�gust, azt a f�rfit, aki lepecs�telte Fundaur s�t�t k�tj�t, visszaszerezte Vand�r-Akb� gy�r�j�t Atuan s�rjaib�l, �s meg�p�tette a m�lytengeri falakat Nepp mellett, a haj�st, aki ismerte a tengereket Astowellt�l Magadorig, az egyetlen �l� s�rk�nyvit�zt. Itt t�maszkodott t�rd�vel ez az alacsony �s m�r nem is fiatal ember, akinek hangja nyugodt �s szeme m�ly, mint a s�t�t �jszaka.

Arren f�lemelkedett �lt�b�l, �s szab�lyosan t�rdre ereszkedett, minden igyekezet�t beleadva.

��Uram � rebegte elhal�n �, hadd szolg�ljalak t�ged!

Magabiztoss�ga semmiv� foszlott, arca elpirult, hangja remegett.

Derek�n kardot viselt, �j, v�r�s sz�n� �s arany berak�ssal �kes b�rh�velyben. A penge viszont teljesen sima volt, markolatkeresztje megkopott ez�st�z�tt bronz. L�zasan kir�ntotta a fegyvert, s markolat�t a f�m�gus fel� ny�jtotta, mint egy vazallus a f�ldesur�nak.

A f�m�gus nem �rintette meg kez�vel a kard markolat�t. Csak r�pillantott, azut�n Arren szem�be n�zett.

��Ez a ti�d, nem az eny�m � mondta. � �s te nem lehetsz senki emberfi�nak a szolg�ja.

��De aty�m azt mondta, hogy esetleg K�tf�n maradhatok, m�g ki nem der�tem, mi lehet e bajok okoz�ja, tal�n valami tud�st is szerezhetek� nincs gyakorlatom, �s nem hiszem, hogy b�rmi hatalmam lenne, de voltak m�gusok �sap�im k�z�tt� �s ha valahogy azt is megtanulhatn�m, hogyan lehetek hasznodra�

��Miel�tt �seid m�gusok lettek volna � mondta a f�var�zsl� �, kir�lyok voltak.

F�lemelkedett, egyetlen, hat�rozott l�p�ssel a fi�hoz l�pett, �s kez�t megfogva f�lemelte �t.

��K�sz�n�m, hogy felaj�nlottad szolg�lataidat, �s b�r most nem fogadom el �ket, m�g sor ker�lhet r�, miut�n megtan�cskoztuk ezeket a dolgokat. Ilyen nagylelk� aj�nlatot nem k�nny� visszautas�tani. �s Morred fi�nak kardj�t elh�r�tani sem egyszer�!� De most menj�nk! A leg�ny, akivel j�tt�l, majd gondot visel r�, hogy egy�l, megf�r�dj �s pihenj. Gyer�nk! � Ezzel gy�ng�den megtasz�totta a leg�nyk�t lapock�i k�z�tt. Ilyen bizalmass�got eddig m�g senki sem engedett meg az ifj�val szemben, s a herceg rajta k�v�l vissza is utas�totta volna b�rkit�l. A f�m�gus �rint�s�t azonban megtiszteltet�snek vette, ugyanis az els� pillanatban megszerette �t.

Mindig tev�keny fi� volt, b�rmely j�t�kban sz�vesen vett r�szt, �r�m�t lelte a test �s a szellem t�k�letes�t�s�ben, �gyesen teljes�tette k�teless�g�t a szertart�sok alkalm�val, r�szt vett a korm�nyz�ssal kapcsolatos teend�kben, ami nem volt sem k�nny�, sem egyszer�. Eddig m�gsem �rzett val�di elhivatotts�got semmi ir�nt. Mindennek k�nnyen jutott birtok�ba, �s minden feladat�t k�nnyen v�gezte. Minden csak j�t�k volt sz�m�ra, �s � sz�v�t adta minden j�t�k�ba. �m lelke m�ly�t ez�ttal nem j�t�k �s nem is �lom kavarta f�l, hanem a vesz�ly k�zels�ge, a m�sik becs�lete, b�lcsess�ge, egy nyugodt hang �s egy barna k�z, amely erej�t nem fitogtatva markolta tiszafa botj�t, az id�t�l fekete f�j�ba, a markolat�ba �gyazott s a kir�lyok r�n�j�t visel� ez�stgy�r� alatt.

�gy teszi meg az ember a gyermekkorb�l kivezet� els� l�p�st, nem n�zve sem h�tra, sem el�re, �vatlanul �s mit sem t�r�dve holmi er�tartal�kkal.

Az udvarias b�cs�szavakr�l megfeledkezve, zavartan, m�gis sug�rz� �r�mmel �s engedelmes sz�vvel l�dult az ajt� fel�. K�bor, a f�m�gus elgondolkodva n�zett ut�na.

K�tf� iskol�ja az a hely, ahov� a Szigetvil�g bels� f�ldjeir�l elk�ldik mindazokat a leg�nyk�ket, akik bizonyos tehets�get mutatnak a var�zsl�s ir�nt, hogy megtanulj�k a m�gia legmagasabb m�v�szet�t. J�ratoss�gra tesznek ott szert a var�zsl�s k�l�nf�le m�dozataiban, megtanulva mindennek a nev�t, a r�n�kat, a mesterfog�sokat, var�zsig�ket �s azt, hogy mit kell �s mit nem szabad megtenni, �s mit mi�rt.

Hosszas gyakorl�s ut�n, ha kez�k, esz�k �s szellem�k m�r egy �temre mozdul, elnyerik a var�zsl� nevet, megkapj�k erej�ket hordoz� p�lc�jukat. Igazi var�zsl�k csak itt, K�tf�n sz�letnek, �s csak �gy.

Mivel minden szigeten vannak b�b�josok �s vaj�kosok, �s n�peiknek a var�zsl�s �gy kell, mint egy falat keny�r, �s oly kellemes, mint a sz�p muzsika � a var�zsl�iskola olyan hely, amelyet mindenki tisztel. Az a kilenc m�gus, akit az iskola mestereinek neveznek, az emberek szem�ben egyenrang� a Szigetvil�g legnagyobb fejedelmeivel. Ezek legels�bbike, K�tf� gazd�ja, a f�m�gus senki emberfi�hoz nem m�rhet�, eg�sz �ce�nf�ld kir�ly�t kiv�ve. De m�g hozz� is csak a h�s�gesk�, a sz�v bels� aj�nd�ka folyt�n, mert m�g egy kir�ly sem k�nyszer�thetne ilyen hatalmas var�zsl�t a k�z�ns�ges t�rv�nyek betart�s�ra, hacsak � maga is nem �gy akarja. K�tf� f�var�zsl�i azonban m�g azokon a f�ldeken j�rva is h�vek maradtak esk�j�kh�z, �s betartott�k a t�rv�nyt, ahol nem is volt kir�ly. K�tf�n minden �gy t�rt�nt, �s mindent �gy csin�ltak, ahogy m�r �vsz�zadok �ta megszokt�k. Ez a hely, �gy t�nt, mentes minden gondt�l, s a Nagy H�z visszhangos udvarain �s hossz� folyos�in vid�man, gy�ngy�zve csengett a nebul�k kacag�sa. Arren seg�t�t�rsa az iskol�ban egy testes leg�ny volt. K�peny�nek nyak�ban ez�stkapocs, annak jelek�nt, hogy m�r kin�tt a n�vend�ksorb�l, m�r var�zsl�nak sz�m�t, aki az�rt tanul csak tov�bb, hogy elnyerhesse var�zsp�lc�j�t. Vakszerencse volt a neve. �Az�rt � magyar�zta �, mert a sz�leimnek m�r volt hat l�nya, s aty�m azt mondta, hogy a hetedik gyerek legyen a vakszerencs��, a sorssal ujjat h�zva.� Kellemes pajt�s volt, �les esz� �s gyors nyelv�. M�s alkalommal Arren �r�m�t lelte volna j� ked�ly�ben, de most t�ls�gosan is gondterhelt volt. T�rsa nem sokat t�r�d�tt ezzel. Vakszerencse, puszt�n az�rt, hogy feladat�nak s �gy saj�t mag�nak fontoss�g�t bizony�tsa, a term�szetes v�gy hat�s�ra kezdte kihaszn�lni a vend�g nyilv�nval� sz�rakozotts�g�t. Mes�lt neki mindenf�le furcsa t�rt�neteket az iskol�r�l, azt�n a nyomat�k kedv��rt k�l�nleges hazugs�gokkal is trakt�lta.

Arren mindenre csak annyit v�laszolt: ��, igen�, vagy ��rtem�, m�g Vakszerencse fejedelmi idi�t�nak nem n�zte v�g�l.

��Itt persze nem is f�znek igaz�b�l � magyar�zta v�denc�nek a nagy k� t�zhelyek mellett elhaladva, ahol csak �gy csengtek-bongtak a r�zed�nyek, csattogtak az apr�t�k�sek, �s bet�lt�tte a leveg�t a szemfacsar� hagymaillat. � Ez csak a l�tszat kedv��rt van mind. Azut�n elmegy�nk a refekt�riumba, �s mindenki olyan eledelt var�zsol mag�nak, amire kedve szottyan. Ez�rt azt�n mosogatni sem kell.

���, igen, �rtem � felelte Arren udvariasan.

��Persze az �j n�vend�kek, akik m�g nem ismerik igaz�n a sz�ks�ges var�zsig�ket, alaposan lefogynak az els� h�napokban. Azut�n csak beler�z�dnak valahogy. Van itt egy fi� Enyhelyb�l, aki minduntalan s�lt csirk�vel pr�b�lkozik, de m�g sohasem siker�lt neki m�s, mint kukoricam�l�. �gy l�tszik, a var�zsig�ivel sohasem m�szik m�r ki a puliszk�sfaz�kb�l. Igaz, tegnap siker�lt neki egy v�nyadt f�st�lt hal is mell�. � Vakszerencse m�r belef�radt az igyekezetbe, hogy kiv�ltsa vend�ge megr�k�ny�d�s�t. F�ladta h�t a dolgot, �s elhallgatott.

��Honnan� melyik vid�kr�l val� a f�m�gus? � k�rdezte a vend�g, �gyet sem vetve arra a nagyszer� gal�ri�ra, amelyen �ppen �ts�t�ltak, s amelynek falait, bolt�ves mennyezet�t az ezerlevel� fa gy�ny�r� v�setei bor�tott�k.

��Gontr�l � felelte Vakszerencse. � Falusi kecskep�sztor volt ott gyerekkor�ban.

E ny�lt �s k�zismert t�ny hallat�n a rossz�ni fi� �rtetlen hitetlens�ggel fordult k�s�r�j�hez.

��Kecskep�sztor?

���ppen �gy, mint Gont legt�bb lak�ja, aki �ppen nem kal�z vagy vaj�kos. De azt nem mondtam, hogy most is kecskep�sztor lenne, meg�rtetted?

��De hogy lehet egy p�sztorgyerekb�l f�m�gus?

��Ugyan�gy, mint egy hercegfib�l! �gy, hogy idej�n K�tf�re, t�ltesz mindegyik mesteren azzal, hogy visszalopja a gy�r�t Atuanb�l, v�gighaj�zik a S�rk�nyok �tj�n, �s hogy � a legnagyobb var�zsl� Vand�r-Akb� �ta � hogyan m�sk�pp?

Az �szaki ajt�n l�ptek ki a gal�ri�b�l. A frissen sz�ntott domboldalra, Alk�ny v�ros tet�ire �s kik�t� �bl�re r�telepedett a naps�t�ses, meleg d�lut�n. Meg�lltak, �s tov�bb besz�lgettek az udvaron.

��Persze, mindez m�r j� r�gen t�rt�nt � folytatta Vakszerencse. � Nem sokat tett az�ta, hogy � lett a f�m�gus. Ez mindig �gy van. A f�m�gusok csak �ld�g�lnek itt K�tf� sziget�n, �s gy�ny�rk�dnek az egyens�lyban, gondolom. K�l�nben is nagyon �reg m�r.

���reg? H�t h�ny �ves?

���, lehet m�r negyven- vagy t�n �tven�ves is.

��Tal�lkozt�l m�r vele?

��H�t persze hogy tal�lkoztam! � felelte Vakszerencse �lesen. A bamba kir�lyfi udvari sznob is volt, minden jel szerint.

��Gyakran?

��Nem. Nagyon is mag�nakval�. De amikor ide�rkeztem K�tf�re, tal�lkoztam vele a sz�k�k�t udvar�ban.

���n is ott besz�ltem vele ma � mondta Arren. A hangs�ly arra k�sztette Vakszerencs�t, hogy ist�poltj�ra n�zzen �s befejezze a v�laszt:

��Ennek m�r h�rom esztendeje. �s annyira f�ltem, hogy igaz�n r� sem mertem n�zni. Persze akkor m�g nagyon fiatal voltam. Nem olyan k�nny� �m vil�gosan l�tni ott a dolgokat. Ink�bb csak a hangj�ra eml�kszem, meg a k�t csobog�s�ra. � Majd egy perc m�lt�n hozz�f�zte: � Gonti kiejt�ssel besz�l.

��Ha sz�t tudn�k �rteni a s�rk�nyokkal az � nyelv�k�n � v�lekedett Arren �, �n sem sokat t�r�dn�k a saj�t kiejt�semmel.

Erre Vakszerencse m�r n�mi elismer�ssel tekintett r�, �s megk�rdezte:

��Az�rt j�tt�l ide, hogy bel�pj az iskol�ba, hercegem?

��Nem. �zenetet hoztam aty�mt�l a f�m�gusnak.

��Rossz�n a kir�lys�g egyik tartom�nya, igaz?

��Rossz�n, Ili�n �s �t. Enyhely �s �a is az volt valaha, de ott m�r kihalt a kir�lyi h�z. Ili�n Tenger�sz Gemalt�l vezeti le a sz�rmaz�si vonal�t, Maharionon kereszt�l, aki minden szigetek kir�lya volt. �t Akambart�l �s, a Szeli�t-h�zt�l. Rossz�n, a legr�gibb, Morredt�l, az � fi�n, Szeri�don �t, a rossz�ni uralkod�h�zt�l.

Arren �lmodoz� hangon sorolta el� e v�rvonalakat, mint egy j�l k�pzett tud�s, akinek �ppen m�son j�r az esze.

��Gondolod, hogy m�g a mi �let�nk alatt �jra kir�ly ker�lhet Enyhely tr�nj�ra?

��Ezen sohasem gondolkodtam igaz�n.

��B�rk�n, ahonnan �n sz�rmazom, az emberek sokat gondolkodnak ezen. Most Ili�n tartom�ny�nak r�sze vagyunk, tudod, mi�ta megk�t�tt�k a b�k�t. H�ny �ve is m�r, tizenh�t vagy tizennyolc, hogy a kir�lyok r�n�j�nak gy�r�j�t visszahozt�k az enyhelyi Kir�lytoronyba? Akkor egy id�re jobbra fordultak a dolgok, de most megint minden rosszabb, mint valaha. Itt volna az ideje, hogy ism�t kir�ly �lj�n �ce�nf�ld tr�nj�n �s magasba emelje a b�ke jogar�t. A n�p m�r belef�radt a h�bor�kba �s rabl�hadj�ratokba, a har�csol� kalm�rokba, ad�fal� hercegecsk�kbe �s a t�rv�nytelen er�k z�rzavar�ba. K�tf� csak ir�ny�t, de nem korm�nyozhat. Az egyens�ly itt van, de a hatalomnak a kir�ly kez�ben kellene lennie.

Vakszerencse �szinte szenved�llyel besz�lt, f�lret�ve minden bolondoz�st �s v�gre f�lkeltve Arren figyelm�t.

��Rossz�n b�k�s �s gazdag orsz�g � mondta cs�ndesen. � Sohasem vett r�szt ezekben a csetepat�kban. Hallottuk viszont, mennyi baj van m�s vid�keken. De Enyhely tr�nja Maharion hal�la �ta �resen �ll. Annak pedig m�r �pp nyolcsz�z �ve. Gondolod, hogy a szigetek t�nyleg elfogadn�nak egy �j kir�lyt?

��Ha b�k�vel j�n, �s van el�g ereje, s ha K�tf� �s Enyhely is elfogadja �t.

���s ugye a j�slat is azt mondja, hogy el kell j�nnie. A j�slatnak be kell teljesednie! Maharion azt mondta, hogy a k�vetkez� kir�lynak var�zsl�nak kell lennie.

��Az �nekmester enyhelyi sz�rmaz�k, sz�val �rdekelt is a dologban, �s imm�r harmadik esztendeje sulykolja a fej�nkbe a mond�k�t: �Moharion mond�: az kapja �r�k�l az �n tr�nomat, aki �lve megj�rta a s�t�ts�g birodalm�t, �s elj� t�voli, napf�nyes partjainkra.�

�� Teh�t egy var�zsl�!

��Igen, mivel csak egy igazi var�zsl� vagy m�gus j�rhat a holtak k�z�tt a s�t�ts�g birodalm�ban �s j�het vissza onnan elevenen. De m�g �k sem kelnek �t rajta. Legal�bbis mindig csak azt mondj�k, hogy a s�t�t vil�gnak egyetlen hat�ra van, s azon t�l m�r csak a v�gtelen. Akkor mik azok a t�voli, napf�nyes partok? De h�t �gy sz�l az utols� kir�ly j�slata, �s valaha meg kell sz�letnie annak is, aki bet�ltse. �t K�tf� majd elismeri, �s akkor a flott�k �s seregek, n�pek �s nemzetek mind a z�szlaja al� gy�lnek. Akkor lesz ism�t fens�ges �r a vil�g k�zep�n, az enyhelyi Kir�lytoronyban. Ilyen kir�lyhoz �n is csatlakozn�k. Egy j� kir�lyt �r�mmel szolg�ln�k, teljes sz�vemb�l �s minden tud�sommal. � Ennyit mondott Vakszerencse, azut�n f�lkacagott, �s megvonta a v�ll�t, nehogy Arren azt higgye, eluralkodtak rajta az �rzelmei.

De a kis herceg bar�ts�gosan n�zett r�, azt gondolv�n mag�ban: �Biztosan �gy �rezne egy j� kir�ly ir�nt, ahogyan �n tisztelem a f�m�gust.� Majd hangosan �gy sz�lt:

��A kir�lynak meg sz�ks�ge is lenne ilyen emberekre, mint te vagy.

�gy �lltak ott tov�bb, mindegyik saj�t gondolataiba m�lyedve, s m�gis valahogy egy�tt, m�g meg nem sz�lalt egy gong a Nagy H�zban, messze hangz� kondul�ssal.

��Aha! � sz�lt Vakszerencse. � Lencse �s hagymaleves lesz ma vacsor�ra. Gyer�nk!

��Mintha azt mondtad volna, hogy nem f�znek � mormolta Arren, m�g mindig �lmatagon k�vetve a m�sikat.

���, az�rt n�ha� t�ved�sb�l�

A vacsora dolg�ba nem vontak be semmi m�gi�t, m�gis volt mindenb�l el�g. Ev�s ut�n kis�t�ltak a mez�re, a l�gy, k�kes f�ny� alkonyatba.

��Ez itt a k�tf�i Domb � mondta Vakszerencse, amikor nekiindultak egy kis hegyecske oldal�nak. A harmatos f� csiklandozta a talpukat, mialatt odalent az alk�nyi r�ten apr� b�k�k k�rusa k�sz�nt�tte az els� langyos est�t �s a r�vid�l�, csillagos �jszak�t.

Volt valami rejtelmes ebben a vid�kben. Vakszerencse megillet�dve suttogta:

��Ez a hegyecske emelkedett legel�sz�r a tenger vize f�l�, amikor az els� sz� kimondatott.

���s ez s�llyed el majd legutolj�ra, amikor minden dolgok elbomlanak � felelte r� Arren.

��Akkor h�t j� szil�rd f�ld a talpunk alatt � mondta erre Vakszerencse, mintegy szabadulni akarv�n az �h�tatt�l, de nyomban ijedten f�lki�ltott: � Odan�zz! A Liget!

A Dombt�l d�lre er�s f�ny jelent meg a f�ld sz�l�n, mint holdf�lkeltekor, pedig a hold m�r �ppen lefel� ballagott a hegytet�n t�l. �s ez a sug�rz�s �gy vill�dzott, ak�r a sz�lborzolta lombok.

��Mi lehet az?

��A Ligetb�l j�n, biztosan ott vannak a mesterek. Azt besz�lik, akkor f�nylett �gy, mint a holdvil�g, amikor �t �vvel ezel�tt a f�m�gust megv�lasztott�k. Most vajon mi v�gre gy�ltek �ssze? Csak nem a te h�reid miatt?

��Az meglehet � mormolta Arren. Az izgatott �s riadt Vakszerencse nyomban vissza akart fordulni a Nagy H�zhoz, hogy kihallgassa, mit pusmoghatnak a mesterek tan�cs�nak lehets�ges c�lj�r�l. Arren is vele tartott, de vissza-visszafordult a k�l�n�s sug�rz�s fel�, m�g el nem takarta a dombhajlat, �s nem maradt m�s az �gen, csak a lemen� �jhold �s a tavaszi csillagok.

A s�t�t k�f�lk�ben, amelyet h�l�hely��l adtak, Arren t�gra ny�lt szemmel fek�dt. Eddigi �let�ben mindig �gyban aludt, puha sz�rm�kkel takar�zva. M�g a h�szevez�s g�ly�n, amely Rossz�nb�l idehozta, m�g ott is t�bb k�nyelemben volt r�sze, mint itt, ahol csak egy szalmazs�kja volt a k�padl�ra vetve, meg egy kopott nemeztakar�ja. De mindezzel egy�ltal�n nem t�r�d�tt. �Itt vagyok, a vil�g k�zep�n � gondolta mag�ban. � A mesterek a szent helyen tan�cskoznak. Vajon mit d�ntenek? Tal�n valami nagy var�zslatra k�sz�lnek a m�gia megment�s��rt? Olyan nagy a baj, hogy m�g K�tf�re is vesz�lyes? Itt maradok! Nem megyek haza! M�g a szob�j�t is sz�vesebben takar�tom, mintsem visszamenjek Rossz�n herceg�nek. De megengedik-e, hogy be�lljak n�vend�knek? B�r az is lehet, hogy t�bb� nem tan�tj�k a var�zsl�mesters�get, �s senki sem tanulja majd az igaz neveket? M�gis itt maradok, mellette, m�g akkor is, ha elevesz�ti minden erej�t �s tudom�ny�t. M�g akkor is, ha t�bb� sohasem l�thatom. M�g akkor is, ha egyetlen sz�t sem sz�l hozz�m.� L�zas k�pzelete �gy hajszolta tov�bb, hogy egy pillanat m�lva ism�t ott tal�lta mag�t a f�m�gussal szemben az udvaron, a berkenyefa alatt, de az �g fekete volt, az �gak lombtalanok, a k�t n�m�n hallgatott, � maga pedig �gy sz�lt: �Uram, r�nk t�rt a f�rgeteg, �s m�gis maradok �s szolg�lok teneked� � mire a f�m�gus r�mosolygott. De itt a k�pzelete f�lmondta a szolg�latot, hiszen m�g nem l�tta mosolyogni azt a s�t�t arcot.

Reggel azzal az �rz�ssel �bredt, hogy tegnap m�g fi� volt, ma m�r feln�tt f�rfi. �gy �rezte, hogy b�rmire k�sz. Amikor elj�tt a pillanat, m�gis t�tva maradt a sz�ja.

��A f�m�gus besz�lni �hajt veled, Arren herceg � sz�lt be ajt�ny�l�s�n egy cs�ppnyi n�vend�k leg�nyke, aki csak egy pillanatig �llt ott, azut�n elszaladt, miel�tt Arren �sszeszedte volna mag�t, hogy v�laszoljon.

Leballagott a torony l�pcs�j�n, ut�na v�gig a k�folyos�kon, a sz�k�k�t udvara fel� an�lk�l, hogy tudta volna, merre is kell mennie. Az egyik folyos�n egy �regemberrel tal�lta szemben mag�t, akinek mosolyg�s arc�n m�ly r�nc h�z�dott v�gig, orr�t�l az �ll�ig. Ugyanaz volt, aki el�z� nap is fogadta �t, amikor el�sz�r �rkezett a kik�t�b�l a Nagy H�z kapuj�hoz. Aki megk�rdezte az igazi nev�t, miel�tt beengedte volna.

��Erre gyere! � sz�lt hozz� az Ajt�n�ll� mester.

Az �p�letnek ezen a r�sz�n a termek �s �tj�r�k cs�ndesek �s kihaltak voltak, hi�nyzott bel�l�k a fi�k zsibong�sa �s l�rm�z�sa, ami �lettel t�lt�tte meg a h�z t�bbi r�szeit. Itt �rezhet� volt, milyen �sr�giek a falak. Itt tapinthat� volt, milyen gondos alaposs�ggal rakt�k egym�sra �s csiszolt�k �ssze az �si k�veket. A falakon r�n�k sorakoztak, nem messze egym�st�l, m�lyen bev�sve, n�melyik ez�sttel kirakva. A k�znyelv r�n�it Arren megtanulta az apj�t�l, de ezek k�z�l egyetlenegyet sem ismert, b�r egyik-m�sikban olyan jelent�st sejtett, amit majdnem meg�rtett, vagy tudta is valaha, csak most nem jutott az esz�be.

��Itt voln�nk, k�ly�k � mondta az Ajt�n�ll�, aki nem foglalkozott olyan c�mekkel, mint lord vagy herceg. Arren k�vette �t egy hossz�, alacsony mennyezet� terembe, amelynek egyik v�g�ben t�z �gett egy k�kandall�ban, l�ngjai visszaver�dtek a t�lgyfa padl�n, hosszanti oldal�n pedig cs�cs�ves ablakokon sz�r�d�tt be a reggeli k�d l�gy vil�goss�ga. A t�zhely el�tt f�rfiak csoportja v�rakozott. Mindannyian fel�je fordultak, amint bel�pett, de � csak egyet l�tott k�z�l�k igaz�n, a f�m�gust. Megtorpant, meghajolt, azut�n b�nultan �llt a hely�n.

��Ezek itt K�tf� mesterei, Arren � sz�lalt meg a f�m�gus �, heten a kilenc k�z�l. A Formamester nem hagyja el az od�j�t, �s a Nevek mestere is a torny�ban maradt, innen harmincm�rf�ldnyire �szakra. Mindannyian ismerik k�ldet�sed c�lj�t. Uraim, ez itt Morred fia.

E szavakra Arren sz�v�ben nem �bredt b�szkes�g, csak valamif�le ijedelem. Igaz, b�szke volt nemzets�g�re, de mag�ra csak mint fejedelmek lesz�rmazottj�ra gondolt, egyre a rossz�ni uralkod�h�zb�l. Morred, akit�l e h�z ered, m�r j� k�tezer �ve halott. Tettei m�r r�g legend�kk� nemesedtek, nem e vil�gb�l val�knak sz�m�tottak. Mintha a f�m�gus a legend�k fi�nak, �lmok �r�k�s�nek nevezte volna �t.

Nem merte tekintet�t a nyolc var�zsl� arc�ra emelni. A f�m�gus var�zsbotj�nak vasalt als� v�g�t b�multa, �s �rezte, amint a v�r dobolni kezd a f�l�ben.

��Menj�nk, reggelizz�nk egy�tt! � sz�lalt meg a f�m�gus, �s az ablakok alatt megter�tett asztalhoz vezette �ket. Volt ott tej, koml�tlan s�r, keny�r, �r�s vaj �s friss sajt. Arren is le�lt az asztalhoz, �s egy�tt evett vel�k.

Eg�sz eddigi �let�t nemesemberek, f�ldbirtokosok �s gazdag keresked�k k�z�tt t�lt�tte. Apj�nak udvar�ban, Beril�ban mindig sz�p sz�mmal akadt bel�l�k. Olyan emberekb�l, akiknek birtokuk nagy volt, sokat v�s�roltak �s sokat adtak el, akik d�sk�ltak a f�ldi javakban. Azok h�st ettek, bort ittak, �s teli sz�jjal hangoskodtak, sokat vit�ztak, dicsekedtek, �s legt�bben sokat k�veteltek maguknak mindenb�l. Fiatal l�t�re Arren j�rtas volt m�r az udvari viselked�sben, �s j�l ismerte az emberi hib�kat. Ilyen t�rsas�gban viszont nem volt m�g soha. Ezek kenyeret ettek, keveset sz�ltak, meg�rizt�k arcuk nyugalm�t. Ha k�v�ntak is valamit, sosem a maguk sz�m�ra. M�gis nagy hatalm� emberek voltak, Arren ezt is tiszt�n �rezte.

K�bor, a f�m�gus �lt az asztalf�n, figyelt minden kiejtett sz�ra, m�gis csend vette k�r�l, senki sem fordult egyenesen hozz�. Arrennel sem foglalkozott senki, �gy azut�n volt el�g ideje, hogy �sszeszedje mag�t. Balj�n az Ajt�n�ll� foglalt helyet, jobboldalt �szes haj�, ny�jas k�llem� f�rfi �lt mellette, aki v�g�l csak megsz�l�totta �t:

��Mi f�ldiek vagyunk, Arren herceg. �n Rossz�n keleti r�sz�n sz�lettem, Aol erdej�nek k�zel�ben.

��Vad�sztam abban az erd�ben � v�laszolta Arren. Elbesz�lgettek egy kicsit a Legend�k sziget�nek erdeir�l �s v�rosair�l, s �gy, sz�kebb haz�j�ra eml�kezve Arren mindj�rt nagyobb biztons�gban �rezte mag�t.

��Tegnap este � sz�lalt meg a f�m�gus � tan�cskoz�sra �lt�nk �ssze. Sokat besz�lt�nk, de nem oldottunk meg semmit. Szeretn�m most hallani mindenki v�lem�ny�t, a reggel vil�goss�g�ban, ki tartja fenn �s ki veti el esti �t�let�t.

��Az, hogy nem oldottunk meg semmit � sz�lalt meg a F�vek mestere, egy k�pc�s, s�t�t b�r�, nyugodt tekintet� f�rfi �, �nmag�ban is egyfajta �t�let. A Ligetben sz�letnek a v�laszok, de mi semmit sem tal�ltunk, csak k�telyeket.

�� De csak az�rt, mert nem l�ttuk vil�gosan a v�lasz l�nyeg�t � sz�lalt meg az �sz haj� rossz�ni var�zsl�, a V�ltoz�s mestere. � Nem tudunk eleget. Sz�besz�deket G�zl�rb�l, n�mi h�rad�st Rossz�nr�l. K�l�n�s h�reket, amelyeket ellen�rizn�nk kellene. Ily csek�ly alapon viszont semmi sz�ks�g arra, hogy nagy r�m�letet kelts�nk. A mi hatalmunkat nem fenyegeti vesz�ly, csup�n az�rt, mert n�h�ny vaj�kos elfelejtette a var�zsig�it.

���n is azt mondom � vetette k�zbe egy magas, sov�ny, borj�szem� ember, a Szelek mestere. � Tal�n nem vagyunk er�ink birtok�ban? Tal�n nem n�vekszenek tov�bb a Liget f�i, nem bontogatj�k lombjukat? Nem engedelmeskednek szavunknak az �g viharai? Ugyan mi�rt f�lten�nk a var�zsl�s m�v�szet�t, az emberi tud�s leg�sibb kincs�t?

��Nincs ember � mondta erre m�ly hangj�n a H�v� Sz� mestere, egy s�t�t b�r�, nemes arc� ifj� �, nincs olyan ember vagy olyan hatalom, amely g�zsba k�thetn� a var�zser�t, aki elfojthatn� ig�ink hat�s�t. Hiszen azok maguk a Teremt�s ig�i, s aki eln�m�thatn� �ket, lerombolhatn� az eg�sz vil�got.

���gy igaz, s aki ezt megtehetn�, nem lehet G�zl�r vagy Narvelu�n sz�l�tte � folytatta a V�ltoztat�. � Annak itt kellene lennie K�tf� kapui el�tt, �m akkor a vil�g v�ge is csak karny�jt�snyira lenne t�l�nk. De ilyen csap�s m�g nem k�zeleg fel�nk.

��Valami baj az�rt m�giscsak van � mondta valaki, mire minden tekintet fel� fordult. A sz�les mellkas�, t�lgyfakem�nys�g� f�rfi ott �lt a t�zhely mellett, l�gy, �szinte hangja �gy zend�lt, mint a nagyharang z�g�sa. � volt a Dalnokmester. � Hol van a kir�ly, aki elfoglalhatn� Enyhely tr�nus�t? Nem K�tf� a vil�g k�zepe! Az a torony az, amelynek cs�cs�n Vand�r-Akb� kardj�nak peng�je villog, amelyben Szeri�d, Akambar fi�nak, Maharion ut�dj�nak tr�nja �ll. A vil�g sz�ve imm�r nyolc �vsz�zada �res. Kez�nkben a korona, de nincs kir�lyunk, aki viseln�. Meglelt�k az elveszett r�n�t, a kir�lyok r�n�j�t, a b�ke jel�t egybeforrasztottuk, de vajon helyre�llt-� maga a b�ke? �lj�n kir�ly a tr�nuson, s akkor szent lesz a b�ke, a b�b�josok a legt�volibb v�geken is h�bor�tatlan elm�vel �zhetik mesters�g�ket, akkor rend lesz, �s minden dolgoknak meglesz a maga ideje.

���gy igaz � felelte r� a Kezek mestere, f�rge, apr� emberke, szer�ny �lt�z�k�ben, de vil�gos �s �rt� tekintettel. � Igazad van, Dalnok. Mit csod�lkozunk, hogy a var�zsl�mesters�g cs�dbe megy, amikor minden m�s is sorra �sszeomlik? Ha az eg�sz ny�j vonul, fekete b�r�nyunk tal�n nyugton marad az akolban?

Ezt hallv�n az Ajt�n�ll� f�lnevetett, de nem sz�lt semmit.

���gy teh�t mindny�jatok szerint � vette �t a sz�t a f�m�gus � �gy t�nik, nincs semmi komoly baj, vagy ha m�gis lenne, minden oka abban rejlik, hogy orsz�gainkat nem korm�nyozz�k vagy rosszul uralj�k, vagyis az emberek m�v�szete �s mesters�gbeli tud�sa csup�n a hanyags�g miatt szenved csorb�t? Eddig �n is egyet�rtek veletek. Val�ban, hiszen D�len egy�ltal�n nem sz�nt meg a szabad kereskedelem, csak mindenf�le pletyk�k j�rnak, �s kinek van hitelt �rdeml� h�re Nyugatr�l, az egyetlen Narvelu�nt kiv�ve? Persze, ha a haj�k mind b�k�ben j�rhatn�k a tengereket, �s biztons�gban vissza is t�rn�nek, mint azel�tt, ha �ce�nf�ld szigeteit szoros kapocs f�zn� egybe, akkor tudhan�nk, hogy �llnak a dolgok a messzi v�geken, �s annak megfelel�en cselekedhetn�nk. �s azt hiszem, hogy cselekedn�nk is! De uraim, amikor Rossz�n hercege azt �zeni nek�nk, hogy elmondta ugyan a Teremt�s var�zsig�it, de k�zben nem �rtette a szavak jelent�s�t, amikor a Formamester kijelenti, hogy f�lelem bujk�l a gy�kerek k�z�tt, �s t�bbet nem sz�l, h�t nem el�g ez ahhoz, hogy aggodalom t�lts�n el benn�nket? Vihar el�tt mindig csak egy kicsiny felh� jelenik meg a l�t�hat�ron.

��J� �rz�ked van a s�t�t dolgokhoz, Karvaly � mondta az Ajt�n�ll�. � Mindig is volt. Mondd h�t, mit gondolsz, miben rejlik a baj?

��Nem tudom. �rzem, hogy cs�kken az er�. �rzem a v�gyat a megold�s ut�n. �s �gy �rzem, uraim� �gy �rzem, hogy mindny�jan, kik itt �ld�g�l�nk �s besz�lget�nk, hal�los sebet kaptunk, �s mialatt j�rtatjuk a sz�nkat, a v�r sz�p cs�ndesen kifolyik az ereinkb�l�

���s te ink�bb f�lkeln�l �s cselekedn�l!

���gy van � v�laszolta a f�m�gus.

��Nos � mondta erre az Ajt�n�ll� �, tal�n a baglyok megf�kezhetik-e a karvaly r�pt�t?

��De ugyan merre induln�l? � k�rdezte a V�ltoz�s mestere, mire a Dalmester �gy felelt:

��Elmegy, hogy megkeresse �s tr�nj�ra �ltesse kir�lyunkat!

A f�m�gus ny�jas pillant�st vetett a Dalmesterre, de csup�n ennyit mondott:

��Elmegyek oda, ahol a baj f�szkel.

��D�lre vagy nyugatra � v�lekedett a Sz�lmester.

���s �szakra �s keletre, ha kell � f�zte hozz� az Ajt�n�ll�.

��De re�d itt lenne sz�ks�g, uram � tiltakozott a V�ltoz�s mestere. � Ahelyett hogy vakon kutakodn�l bar�ts�gtalan n�pek k�z�tt, idegen tengereken, nem lenne b�lcsebb, ha itt maradn�l, ahol a var�zsl�s ereje hatalmas, �s tud�sod erej�vel itt der�ten�d ki, mi az oka mindeme bajoknak �s z�rzavarnak?

��A tud�som ebben semmit sem seg�thet � mormolta a f�m�gus. Volt valami a hangj�ban, aminek hat�s�ra valamennyien j�zanul �s aggodalommal telve pillantottak fel�. � �n vagyok K�tf� gazd�ja. Nem t�vozom innen k�nny� sz�vvel. Szeretn�m, ha a v�lem�nyem ugyanaz lehetne, mint a ti�tek, de ebben� ez�ttal aligha rem�nykedhet�nk. Nekem kell ebben d�ntenem, s a d�nt�s: el kell mennem!

���s mi elfogadjuk ezt a d�nt�st � jelentett ki a H�v�.

��Egymagam indulok �tnak. Ti vagytok K�tf� tan�csa, �s e tan�csot nem szabad megbontanunk. Egyvalakit m�gis magammal viszek� ha hajland� lesz velem tartani. � Ezzel Arren fel� ford�totta tekintet�t. � Tegnap f�laj�nlottad nekem a szolg�lataidat. M�lt �jjel a Formamester kijelentette: �B�rki emberfia nem j�n c�ltalanul K�tf� partjaira. Nem v�letlen, hogy Morred egyik ut�da hozta e balj�s h�reket.� Ezenk�v�l eg�sz �jszaka nem volt hozz�nk t�bb szava. Megk�rdezem teh�t, Arren, velem tartasz-� utamon?

���, igen, uram � ny�gte Arren kisz�radt torokkal.

��Aty�d, a herceg biztosan nem engedne ilyen veszedelmes kalandra � mondta a V�ltoz�s mestere, furcs�n �les hangon, majd a f�m�gushoz fordult. � A leg�nyke m�g fiatal, �s nincs gyakorlata a var�zsl�mesters�gben!

��Az �n esztend�im �s ig�im elegend�ek mindkett�nk sz�m�ra. � Karvaly hangja is sz�razon cs�rrent. � Mi a helyzet aty�ddal, Arren?

��Biztosan utamra engedne.

��Ezt ugyan honnan tudhatod? � akad�koskodott a H�v�.

Arren semmit sem tudott r�la, hov� sz�l a h�v�s, mikor �s mi v�gre kell �tra kelnie. Ezek a szomor�, tiszta �s f�lelmes emberek r�m�letet �s zavart keltettek a sz�v�ben. Ha lett volna ideje a gondolkod�sra, lehet, hogy nem sz�l egyetlen sz�t sem. De t�preng�sre nem maradt egyetlen perce sem: a f�m�gus �jb�l nekiszegezte a k�rd�st:

��Velem tartasz-�, Arren?

��Amikor aty�m elind�tott idevezet� utamon, ezt mondta b�cs�z�ul: �Att�l f�lek, s�t�t id�k k�sz�ntenek a vil�gra, v�szterhes id�k. Ez�rt k�ldelek t�ged, b�rki m�s helyett. Te k�pes leszel eld�nteni, hogy a B�lcsek sziget�nek seg�ts�g�t k�rj�k szorult helyzet�nkben, vagy �ppen Rossz�n seg�t� kez�t kell f�laj�nlanunk neki!� Ez�rt h�t, ha sz�ks�g van r�m, az�rt vagyok itt, hogy rendelkez�sre �lljak.

E szavaira a f�m�gus mosolya volt az egyetlen v�lasz. Melegs�g sug�rzott ebb�l a mosolyb�l, b�r csup�n egy pillanatig tartott az eg�sz.

��L�tj�tok teh�t? � fordult K�bor a h�t var�zsl�hoz. � Tal�n adhatn�nak e szavakhoz b�rmit az �vek vagy ak�rmilyen var�zsig�k?

Arren �rezte, hogy erre a t�bbiek j�v�hagy� pillant�st vetnek fel�, b�r szem�kben ott t�kr�z�d�tt m�g a t�n�d�s �s a k�tely. A H�v� sz�lalt meg ekkor, �velt szem�ld�ke arc�nak k�l�n�s fintor�t�l csaknem kiegyenesedett.

��Nem �rtem az eg�szet, uram. Hogy neked �tra kell kelned, rendben van. M�r �t�dik �ve vagy k�z�nk bez�rva. De azel�tt mindig mag�nyos volt�l, egyed�l j�rt�l minden utadon. Mi�rt �hajtasz most m�gis �tit�rsat?

��R�gen sohasem kellett seg�ts�g � felelte Karvaly, pici fenyeget� vagy ink�bb g�nyos �llel a hangj�ban. � S r�ad�sul most megfelel� t�rsat tal�ltam. � Valami agressz�v er� vibr�lt k�r�l�tte, a hossz� H�v� ez�rt nem is k�rdezett t�bbet, b�r a fintor nem t�nt el a k�p�r�l.

�m a szel�d szem�, b�lcs �s t�relmes �k�rh�z hasonl�an j�mbor F�mester f�lemelkedett sz�k�b�l teljes, leny�g�z� magass�g�ban.

��Menj csak, uram � mondta �, vidd a fi�t. �s k�s�rjen utadon mindny�junk bizalma!

Egyenk�nt a t�bbiek is hozz�j�rul�sukat adt�k, nyugodtan, majd egyes�vel, kettes�vel t�voztak, m�gnem csak a H�v� maradt ott a h�t k�z�l.

��Karvaly � sz�lt �, �n nem k�telkedem d�nt�sed helyess�g�ben. Csak annyit mondok: ha igazad van, ha megbomlott az egyens�ly, �s nagy bajok k�zelegnek, akkor a g�zl�ri vagy a Nyugati Peremvid�kre, s�t tal�n m�g a vil�g v�g�re tett utaz�s sem lesz elegend�. Magaddal viheted-� mindeme helyekre a t�rsadat, �s helyesen cselekszel-�, ha �gy teszel?

Kiss� t�volabb �lltak Arrent�l, �s a H�v� lehalk�totta a hangj�t, de a f�m�gus ny�ltan v�laszolt neki:

���gy v�lem, helyesen!

��Nem �rulsz el nekem mindent, amit tudsz � v�lekedett a H�v�.

��Ha tudn�k valamit, megmondan�m. De nem tudok semmit. Ann�l t�bbet sejtek.

��Hadd tartsak veled �n!

��Valakinek �riznie kell a kapukat.

��Ez az ajt�n�ll� dolga�

��Nem csup�n K�tf� kapuira gondolok. Maradj itt. Maradj itt, �s gondod legyen r�, hogy a napf�lkelte vil�gos legyen, �gyelj a k�falakra, l�sd, ki kel �t rajtuk, �s merre ford�tja tekintet�t. Van itt egy r�s, Torion, s annak m�sa, egy seb, egy reped�s, ez az, aminek nyom�ba indulok. Ha �n rajtavesztek, tal�n te m�g megtal�lhatod. De v�rj! Megk�tlek t�ged, hogy v�rj re�m! � Ez�ttal az �si nyelven, a Teremt�s szavaival sz�lt, amelyekb�l minden igazi var�zsige �p�l, s amelyeken a m�gia minden nagy tette alapul. Besz�lget�skor nagyon ritk�n haszn�lj�k ezt a nyelvet � kiv�ve a s�rk�nyokat. A H�v� nem �rvelt, nem vitatkozott tov�bb. Meghajtotta hossz� fej�t a f�m�gus, majd Arren fel�, �s elt�vozott.

A kandall�ban pattogott a t�z. M�s hang nem hallatszott sehonnan. Az ablakokon t�l hom�lyosan �s alaktalanul gomolygott a k�d.

A f�m�gus a l�ngokba b�mult, l�tsz�lag megfeledkezve Arren jelenl�t�r�l. A fi� kiss� t�volabb �llt a t�zhelyt�l, nem tudva, menjen-e vagy megv�rja, hogy elbocs�ss�k, hat�rozatlanul �s valahogy rem�nyvesztetten. Ism�t par�nyi figur�nak �rezte mag�t, valami s�t�t, zavaros �s hat�rtalan t�rben.

��El�sz�r is elmegy�nk Ront v�ros�ba � sz�lalt meg Karvaly, h�tat ford�tva a t�znek. � Ott fut �ssze minden h�r a D�li Peremvid�kr�l. Ott tal�n valami vez�rfon�lra lelhet�nk. Haj�d m�g mindig itt v�rakozik a kik�t�ben. Besz�lj a kapit�nnyal, vigyen fel�led h�rt aty�dnak. Azt hiszem, olyan hamar indulunk, ahogy csak lehet. M�r holnap hajnalban. Gyere a cs�nakh�z melletti l�pcs�h�z!

��Uram, mit� � Itt hangja megt�rt egy pillanatra � minek nyom�ba indulsz?

��Nem tudom, Arren.

��Akkor�

��Akkor hogyan tal�lhatok r�? Azt sem tudom. Az is lehet, hogy az tal�l meg engem. � Halv�nyan mosolygott a leg�nyke fel�, de arca mintha vasb�l lett volna a besz�r�d� sz�rke f�nyben.

��Uram � sz�lalt meg �jra Arren, ez�ttal m�r ism�t szil�rdan �, �n val�ban Morred nemzets�g�b�l sz�rmazom, ha egy ilyen �si eredet egy�ltal�n igaz lehet. �m ha szolg�latodra lehetek, azt �letem legnagyobb megtiszteltet�s�nek �s szerencs�j�nek tekintem, �s nincs semmi m�s amit sz�vesebben tenn�k. Csak att�l f�lek, hogy t�bbnek v�lsz engem, mint amennyit �rek.

��Meglehet � mormolta a f�m�gus.

��Nincs k�l�n�sebb tehets�gem vagy nagy tud�som. Ismerem a v�v�s fort�lyait a r�vid �s a nemes, hossz� karddal. �rtek a vitorl�z�shoz. Ismerem az udvari �s a p�ri t�ncokat. El tudok sim�tani visz�lyt k�t veszeked� k�z�tt. J� birk�z� vagyok, �jjal gyeng�n l�v�k, de j� vagyok a h�l�s labdaj�t�kban. J� a hangom, j�tszom h�rf�n �s furuly�n. De ez minden tud�som. Nincs tov�bb. Mi hasznodra lehetn�k neked? A H�v� Sz� mester�nek igaza�

���, h�t l�ttad? �szrevetted te is? F�lt�keny r�d. A r�gibb h�s�g el�ny�re v�gyik.

���s a nagyobb tud�sa, uram.

��Teh�t ink�bb akarod, hogy � j�jj�n velem, te pedig itt maradj?

��Nem! Csak f�lek, hogy�

��Ugyan, mit�l f�lsz?

A fi� szem�t el�nt�tt�k a k�nnyek.

��Hogy csal�d�st okozok neked � s�hajtotta. A f�m�gus ism�t a t�z fel� fordult.

���lj le, Arren � mondta, mire a leg�nyke odaballagott a kandall� k�padk�j�hoz. � Nem n�zlek �n t�ged var�zsl�nak vagy harcosnak vagy b�rmi m�s, k�sz embernek. Hogy ki �s mi vagy val�j�ban, m�g azt sem tudom, de annak �r�l�k, hogy elb�rsz egy vitorl�s cs�nakkal� S hogy mi lesz bel�led, senki sem tudja. De egy dolgot biztosan tudok: te Morred �s Sz�ri�d ut�da vagy.

Arren nem sz�lt semmit.

��Ez �gy igaz, uram � mondta v�g�l. � De� � A f�m�gus tov�bb hallgatott, �gy neki mag�nak kellett befejeznie a mondatot: � De nem vagyok Morred. �n csup�n �n vagyok, uram.

��H�t nem vagy b�szke a nemzets�gedre?

��De igen, b�szke vagyok, hiszen �ltala lettem herceg. Ez nagy felel�ss�g, amelyhez f�l kell n�n�m� A f�m�gus kem�nyen, r�viden b�lintott.

��Pontosan erre gondolok. Aki a m�ltat tagadja � a j�v�t is tagadja. Az ember saj�t sors�nak kov�csa, de k�zbesz�lnak m�s er�k is. Ha a berkenyefa gy�kere nem jut el�g m�lyre, nem nevel mag�nak koron�t. � Arren erre meglepetten kapta f�l a fej�t, hiszen igazi neve, Lebannen �ppen berkenyef�t jelentett. De a f�m�gus nem mondta ki a nev�t. � A te gy�kereid m�lyek � folytatta. � Van er�d, �s t�r kell hozz�, hogy nagyra n�j. Ezt aj�nlom �n neked a biztons�gos haj�k�z�s helyett, vissza Rossz�nra. Bizonytalan utat k�n�lok neked, ismeretlen c�llal. Nem mondom, hogy j�nn�d kell. Ti�d a v�laszt�s joga. �s �n elv�rom, hogy magad v�lassz. Beleuntam m�r a biztos helyekbe. Nyomasztanak a falak �s a tet� f�l�ttem. � Hirtelen elhallgatott, �s megp�rd�lve a fi�ra meresztette l�zban �g�, de nem l�t� szem�t. Arren meg�rezte a f�rfi m�lys�ges nyughatatlans�g�t, �s megr�m�lt t�le. A f�lelem pedig a lelkesed�sbe csaphat �t, s a fi� sz�vrepesve ki�ltotta:

���gy d�nt�ttem, hogy veled tartok, uram!

Arren sz�v�vel �s elm�j�vel a titkot f�rk�szve hagyta el a Nagy H�zat. Azt ism�telgette mag�ban, hogy boldog, s k�zben �rezte, ez a sz� nem megfelel�. Arra gondolt, hogy a f�m�gus er�snek, a sors ember�nek nevezte �t, s hogy erre b�szk�nek kell lennie� de nem volt igaz�n b�szke. Vajon mi�rt? A vil�g leghatalmasabb var�zsl�ja sz�lt �gy hozz�: �Holnap elindulunk a v�sz szakad�k�hoz� � mire � egyszer�en b�lintott, �s vele ment. H�t nem kellene b�szkes�get �reznie? De nem! Nem �rzett m�st, csak k�v�ncsis�got.

V�gigballagott lefel� Alk�ny v�ros�nak meredek, kanyarg�s utc�in, megkereste haj�skapit�ny�t a kik�t�ben, �s �gy sz�lt hozz�:

��Holnap elvitorl�zom a f�m�gussal G�zl�r �s a D�li Peremvid�k fel�. Mondd meg hercegi aty�mnak, hogy miut�n letudtam ezt a szolg�latot, visszat�rek hozz�, Berila v�ros�ba.

A kapit�ny savany� k�pet v�gott. Tudta, hogyan fogadhatja Rossz�n hercege egy ilyen h�r hoz�j�t.

���r�s kell err�l, hercegem, a te tulajdon kezedt�l � felelte. �t�rezve igaz�t, Arren elsietett, �gy v�lte, hogy mindent azon nyomban meg kell csin�lnia. Egy k�l�n�s kis boltban vett egy darab vasg�lick�vet, ecsetet �s egy puha, vastag pap�rlapot, amely olyan volt, mint a nemez. Visszasietett a kik�t�be, letelepedett a haj�korl�tra, �s nekil�tott a sz�leinek sz�l� lev�l meg�r�s�nak. Amikor anyj�ra gondolt, amint e pap�rdarabot tartva level�t olvassa, keser� �rz�s t�rt r�. J�ked�ly� �s t�relmes asszony volt, de Arren tudta, hogy j�kedv�nek � az egyetlen forr�sa, s hogy anyja repesve v�rja mihamarabbi visszat�rt�t. Hossz� t�voll�te miatt nem volt mivel megvigasztalnia. Levele sz�razra �s r�vidre sikeredett. Az al��r�s hely�re odafestette a kard r�n�j�t, lepecs�telte a levelet a mellette fortyog� �stb�l vett haj�foltoz� gyanta-cs�ppel, majd �tny�jtotta a kapit�nynak.

��V�rjatok! � ki�ltotta, mintha a haj� m�ris indult volna, s a girbegurba utc�kon visszarohant a furcsa kis boltba. Alig tal�lt r�, mivel Alk�ny utc�i mintha folyton v�ltoztatt�k volna a fekv�s�ket, a kanyarok �s sarkok mintha minden alkalommal m�sutt lettek volna. V�g�l csak odatal�lt, �s berontott a hom�lyos helyis�gbe az ajt�ny�l�st elf�gg�ny�z� piros fajanszgy�ngy f�z�reket f�lrecsapva. Amikor tint�t �s pap�rt v�s�rolt, egy �kszeres t�lc�n a mindenf�le csatok �s brossok k�z�tt �szrevett egy vadr�zs�t form�z� mellt�t. Anyj�nak neve R�zsa volt.

��Ezt megveszem! � mutatott r� kiss� nyers, fejedelmi sz�val.

��R�gi ez�stmunka, O sziget�r�l. L�tom, szak�rt�je az �si �kszereknek � udvariaskodott a boltos, tekintet�t Arren kardj�nak markolat�ra �s nem d�szes h�vely�re vetve. � N�gy lesz az �ra, elef�ntcsontban.

Arren sz� n�lk�l fizette ki a meglehet�sen magas �rat. Ersz�nye tele volt a bels� szigeteken p�nz gyan�nt haszn�lt elef�ntcsont korongocsk�kkal. J� �rz�ssel t�lt�tte el, hogy aj�nd�kot k�ld anyj�nak. Maga a v�s�rl�s t�nye is �r�m�re volt. Mikor kil�pett a bolt ajtaj�n, hetyke mozdulattal helyezte tenyer�t kardja markolat�nak gombj�ra.

Apja adta neki ezt a kardot, Rossz�nr�l val� elindul�s�nak el�est�j�n. Megillet�dve vette �t �s �gy viselte, mintha k�l�nleges k�teless�ge lenne hordani, m�g a haj� fed�lzet�n is. B�szke volt a cs�p�j�t verdes� s�lyra �s a legend�s fegyver lelk�re r�tt terh�re, mivel Morred �s Elfarran fia, Szeri�d kardja volt az. Nem volt r�gibb fegyver a vil�gon, Vand�r-Akb� kardj�t kiv�ve, amely a Kir�lyok torny�nak cs�cs�t d�sz�tette Enyhely f�v�ros�ban. Szeri�d kardj�t sohasem akasztott�k sz�gre, kincst�rba sem ker�lt, mindig viselte valaki, m�gsem gy�ng�tett�k meg a sz�zadok, semmit sem kopott, mivel var�zslatok csod�s erej�t kov�csolt�k vas�ba. Azt reg�lt�k r�la, hogy sohasem h�zt�k ki, �s nem is lehetett kih�zni, csak ember�let v�delm�ben. Senki sem haszn�lhatta volna puszta v�ront�sra, bossz��ll�sra, hatalomv�gyb�l vagy nyeres�g�rt v�vott h�bor�skod�sra. Csal�dj�nak e kincs�r�l kapta a herceg mindennapi nev�t. Kiskor�ban �Kardocsk�nak�, Arrendeknek h�vt�k.

Sohasem haszn�lta a kardot, de apja, s�t nagyapja sem.

�s most, a Var�zsl�k sziget�n, ennek a furcsa v�rosnak k�l�n�s utc�j�n izgat� �rz�s t�lt�tte el, amikor kez�t a markolat�ra tette. Suta �s hideg t�rgy volt csup�n. A s�lyos fegyver akad�lyozta a j�r�sban, szinte taszig�lta maga el�tt. A csod�lkoz�s is ott motoszk�lt m�g a lelk�ben, mint valami kih�l�f�lben l�v� szellem. Visszabandukolt a kik�t�be, �tadta a kapit�nynak az anyj�nak sz�nt aj�nd�kot, �s j� utat k�v�nva neki b�cs�t vett t�le. Vissza�tj�n k�peny�nek sz�rny�t r�h�zta az �si, kir�nthatatlan fegyver h�vely�re, hal�lhoz� �r�ks�g�re. Elt�nt bel�le minden hetykes�g. �De h�t mit cselekszem �n? � k�rdezte �nmag�t�l, amint megcs�ndes�lt l�ptekkel ballagott visszafel�, f�l a zegzugos utc�kon, a v�ros f�l�tt er�dk�nt magasl� dombon �ll� Nagy H�z fel�. � Hogy lehet az, hogy nem hazafel� indulok? Mi�rt futok valami ut�n, amit nem �rtek, egy olyan emberrel, akit nem is ismerek?�

De a lelk�t marcangol� k�rd�sekre nem j�tt semmi v�lasz.

A pirkadat el�tti s�t�ts�gben mag�ra kapkodta a ruh�t, amit adtak neki: a viseltes, de tiszta tenger�szg�ny�t. V�gigsietett a Nagy H�z n�ma csarnokain a szarvakb�l �s s�rk�nyfogakb�l faragott keleti kapu fel�. Az Ajt�n�ll� ott kiengedte �t, megmutatta neki, melyik utat v�lassza. K�zben csaknem mosolygott a szeme.

V�gigment a v�ros legf�ls� utc�j�n, azut�n a mezei �sv�nyen, amely az iskola cs�nakh�zaihoz vezetett, Alk�ny kik�t��bl�nek d�li partj�n. Alig ismerte f�l a keskeny utat. A f�k, h�ztet�k �s halmok hom�lyos dudorokk�nt sejlettek el� az �ltal�nos f�lhom�lyb�l. A s�t�t leveg� meg sem moccant, �s nagyon hideg volt. Semmi sem mozdult, mintha minden valami furcsa m�don mag�ba z�rk�zott volna. Csak a s�t�t tenger f�l�tt, a keleti l�t�hat�ron mutatkozott valami halv�ny, dereng� cs�k.

V�gre oda�rt a cs�nakh�zak l�pcs�j�hez. Nem volt ott senki, csak mozdulatlan n�mas�g. B� tenger�szkab�tja �s gyapj�sapk�ja el�g meleg volt, m�gis reszketett, amint ott �llt a s�t�tben, a k�l�pcs�n v�rakozva.

A cs�nakh�zak fekete t�mb�kk�nt emelkedtek a m�g feket�bb v�z f�l�. Hirtelen ijeszt�, �bl�s hang sz�llt fel�l�k, valami d�nd�l� koppan�s, h�romszor egym�s ut�n. Feje b�bj�n f�lborzol�dott a haja. A v�zre cs�ndesen kisiklott egy hossz� �rny. Egy cs�nak volt az. Cs�ndesen �szott a m�l� fel�. Arren lerohant a l�pcs�n, v�gigszaladt a rakparton, �s besz�kkent a cs�nakba.

��Fogd a korm�nyt � sz�lt a f�m�gus, karcs� �rnyalak a haj�cska orr�ban. � Tartsd kem�nyen, am�g f�lh�zom a vitorl�t.

M�r kint j�rtak a v�zen, a vitorla �gy v�lt el az �rboct�l, mint valami nagy, feh�r sz�rny, elfogva a lassan gyarapod� vil�goss�got.

��Ez a nyugati szell� leveszi r�lunk a terhet, hogy �gy evezz�nk ki az �b�lb�l. Semmi k�ts�g, a Sz�lmester b�cs�aj�nd�ka. �gyelj r� fi�, nagyon k�nny� az a korm�ny. J�l van. Nyugati sz�l �s tiszta hajnal a tavaszi napfordul� reggel�n.

��Ez a cs�nak a Messzil�t�? � Arren mes�kb�l �s �nekekb�l ismerte m�r a f�m�gus haj�j�t.

���gy van � felelte a m�sik a k�telekkel foglalatoskodva. A cs�nak b�logatott �s ingadozott a meger�s�d� sz�lben. Arren �sszeszor�totta a fog�t, �s igyekezett egyenesben tartani.

��K�nnyen korm�nyozhat�, de mintha saj�t akarata lenne, uram!

A f�m�gus felkacagott.

��Hagyd, hadd csin�lja �gy, ahogy neki tetszik. B�lcs haj� ez. Figyelj, Arren � �llt meg a m�sik egy pillanatra, az evez�padra t�maszkodva, �s a leg�nyk�hez fordult. � T�bb� nem vagyok �urad� �s te sem vagy herceg. Keresked� vagyok, K�nya a nevem, te pedig az unoka�cs�m vagy, a tenger �tjait tanulod mellettem, �s Arrennek h�vnak. Ugyanis Rossz�nb�l indultunk. �s melyik v�rosb�l? A legnagyobbikb�l, m�g csak nem tal�lkozunk valaki odaval�sival.

��Legyen tal�n Temere, a d�li parton. Az ottaniak kereskednek mindegyik peremvid�kkel.

A f�m�gus beleegyez�en b�lintott.

��De � f�zte hozz� Arren �vatosan. � a kiejt�sed nem igaz�n rossz�ni.

��Tudom. A gonti nyelvj�r�st besz�lem� � mormolta �tit�rsa, �s a kivil�gosod� keleti �gre tekintve f�lnevetett. � De majdcsak megtanulom t�led, amire sz�ks�gem lehet. Sz�val, Temer�b�l j�v�nk a Delfin nev� haj�nkon, �s �n nem vagyok sem ��r�, sem var�zsl�, sem Karvaly, hanem� hogy is h�vnak engem?

��Karvaly, uram!

�s Arren nyomban beleharapott az ajk�ba.

��Gyakorold, �csk�s! � sz�lt a f�m�gus. � Gyakorolnod kell. M�g sohasem volt�l semmi m�s, csak herceg. �n m�r igen sok minden voltam, csak �ppen a legutols�sorban �s tal�n a legkev�sb� f�m�gus� D�l fel� haj�zunk, t�rkizt keres�nk, tudod, azt a k�k sz�n� k�vet, amib�l amuletteket faragnak. Tudom, milyen nagy becsben tartj�k Rossz�nban. Var�zsszereket csin�lnak bel�le, reuma, r�ndul�s, idegzs�ba �s dadog�s ellen.

Egy pillanat m�lt�n Arren f�lkacagott, s amikor f�lvetette a fej�t, a haj� is egy magas hull�m h�t�ra kapaszkodott. Ekkor megpillantotta a napkorong sz�l�t az �ce�n perem�n. Hirtelen ar�nyl� f�ny �rasztotta el �ket.

�ltal�ban Karvaly egyik kez�vel az �rbocnak t�maszkodott, mivel a kis haj� csak �gy t�ncolt az �les hull�mokon, �gy n�zte a tavaszi nap�jegyenl�s�g im�nt emlegetett f�nyes reggel�nek f�lkel� napj�t. Arren nem ismerte az �si besz�det, a var�zsl�k �s s�rk�nyok nyelv�t, amelyen t�rsa most �nekelt, de �rezte a szavaiban bujk�l� magasztos �r�m�t, sodr� ritmusukat, mely v�ltozott, mint az �rap�ly vagy a nappal �s az �jszaka v�ltakoz�sa, amint egyik az �r�kk�val�s�gig j�tt �s j�tt a m�sik nyom�ban. Sir�lyok ki�lt�sa sz�llt a sz�lben, mellett�k jobbr�l �s balr�l elmaradtak az alk�nyi �b�l partjai, mialatt kil�ptek a Legbens�-tenger f�nyben �sz�, hossz� hull�mainak csillog� h�t�ra.

K�tf�t�l Ront v�ros�ig nem hossz� az �t, m�gis h�rom �jszak�t t�lt�ttek a ny�lt tengeren. A f�m�gus s�rgette az indul�st, de miut�n �tra keltek, angyali nyugalom t�lt�tte el. A sz�l szembefordult vel�k, mihelyt maguk m�g�tt hagyt�k K�tf� var�zs�ghajlat�t, m�gsem parancsolt b�v�s szelet a vitorl�jukba, ahogy b�rmely id�var�zsl� tette volna. Ehelyett hossz� �r�kon kereszt�l tan�totta Arrent, hogyan korm�nyozza a haj�t cs�p�s ellensz�lben, a sziklaz�tonyokkal telesz�rt tengeren, Issei keleti partja ment�n. A m�sodik tengeri �jszak�n nyakukba z�dult a s�r� �s hideg m�rciusi es�, de egyetlen var�zsig�vel sem pr�b�lta t�vol tartani t�l�k. M�snap este, amikor a ronti kik�t� bej�rat�n k�v�l lehorgonyoztak a nyugodt, hideg, k�d�s s�t�ts�gben, Arren elgondolkodott ezen, �s esz�be jutott, hogy ismerets�g�k r�vid ideje alatt a f�m�gus eddig m�g semmif�le var�zslatot sem �z�tt.

Ugyanakkor p�ratlanul j� tenger�sz volt. A vele val� h�romnapi haj�z�s alatt Arren t�bbet tanult, mint Berila kik�t�j�ben t�zesztendei evezget�s �s haj�k�z�s k�zben. A m�gus �s a tenger�sz k�z�tt k�l�nben sincs olyan nagy k�l�nbs�g. Mind a ketten az �g �s a tenger er�ivel k�zdenek, a hatalmas szeleket kez�k munk�j�val saj�t szolg�latukba �ll�tj�k, k�zel hozva ezzel egym�shoz a t�vol l�v� dolgokat. F�m�gus vagy K�nya, a tengeri kalm�r � majdhogynem egyre megy.

El�gg� hallgatag ember volt, de mindenkor igen j�indulat�. Arrennek semmif�le �gyetlenked�se sem hozta ki a sodr�b�l. Mindig bar�ts�gos volt, k�l�nb �tit�rsat el sem lehetne k�pzelni, gondolta Arren. De legink�bb elmer�lt saj�t gondolataiban, �r�kig hallgatott egyv�gt�ben, s amikor megsz�lalt, valami nyerses�g volt a hangj�ban �s k�z�mb�sen kereszt�ln�zett a fi�n. Ez nem cs�kkentette Arren ir�nta megnyilv�nul� szeretet�t, de valahogy m�gis t�vol tartotta mag�t�l. Volt benne valami balj�slat�. Lehet, hogy Karvaly is meg�rezte ezt, mert azon a k�d�s �jszak�n, G�zl�r partjai el�tt, kiss� akadozva b�r, de mes�lni kezdett mag�r�l:

��Semmi kedvem hozz�, hogy holnap emberek k�z� menjek megint � mondta. � �gy gondoltam, hogy m�r teljesen szabad vagyok� Hogy semmi baj nincs m�r a vil�gon. Hogy nem vagyok f�m�gus, de m�g egyszer� var�zsl� sem. Hogy egyszer�en K�nya vagyok Temer�b�l, nem nyom semmilyen k�teless�g vagy a hatalom felel�ss�ge, �s nem tartozom senkinek semmivel� � Elhallgatott, majd kis id� m�lva �gy folytatta: � Gondosan m�rlegelj, Arren, amikor sorsod d�nt� elhat�roz�s�t meghozod. Amikor fiatal voltam, a lomha l�tez�s �s a cselekv� �let k�z�tt kellett v�lasztanom. S �gy csaptam le az ut�bbira, mint b�ka a l�gyre. De b�rmit csin�lsz is, minden cselekedeted mag�hoz l�ncol, k�vetkezm�nyeit r�d er�szakolja, �jra meg �jra cselekv�sre k�nyszer�t, �gy azut�n igen ritk�n juthatsz olyan pillanatokhoz, mint ez a mostani, amikor k�t cselekedet k�z�tt megpihenhetsz �s �lvezheted a l�tez�s egyszer� �r�m�t. �s elgondolkodhatsz f�l�tte, ki is vagy te igaz�n.

Hogyan k�telkedhet ilyen ember abban, gondolta Arren, hogy mi �s ki �? Azt hitte, hogy az ilyen k�telyek csak az ifjakat marcangolj�k, akik m�g nem cselekedtek semmi �rdemlegeset.

K�zben a cs�nak csak hint�zott a v�gtelen, h�v�s s�t�ts�g h�t�n.

��Ez�rt szeretem ennyire a tengert � hallatszott Karvaly szava a hom�lyb�l.

Arren meg�rtette �t. Gondolatai azonban el�re rohantak, mint folyton e h�rom nap �s h�rom �jszaka alatt, el�re, a c�ljuk, haj�z�suk v�g�llom�sa fel�.

Mivel t�rs�nak, �gy l�tszik, kedve t�madt a besz�lget�sre, v�gre f�ltehette neki a k�rd�st: � Gondolod, hogy Ront v�ros�ban megtal�ljuk, amit keres�nk?

Karvaly csak megr�zta a fej�t, ami egyform�n jelenthette azt, hogy nem �s azt is, hogy nem tudom.

��Lehet, hogy ez valamilyen rag�ly, j�rv�ny, amely orsz�gr�l orsz�gra j�rva elsorvasztja a vet�st, megtizedeli a ny�jakat, �s megt�ri az emberek lelk�t?

��A j�rv�ny a nagy egyens�ly ing�j�nak kibillen�se. Ez valami m�s. A gonoszs�g b�ze terjeng k�r�l�tte. Lehet, megszenved�nk �rte, hogy a dolgok egyens�lya helyre�lljon, de nem vesz�thetj�k el a rem�nyt, nem adhatjuk f�l a m�v�szeteket, �s nem feledhetj�k el a Teremt�s szavait. A term�szet nem lehet term�szetellenes. Ez�ttal nem az egyens�ly helyre�ll�t�s�r�l, hanem �ppen a felbor�t�s�r�l van sz�. Egyetlen l�ny van csak, amely erre k�pes.

��Egy ember? � k�rdezte Arren tapogat�zva.

��Mi, emberek.

��De hogyan?

��A m�rhetetlen �letv�gyunkn�l fogva.

���letv�gy? Csak nem baj az, ha �lni akarunk?

��Nem. De amikor k�vetelj�k magunknak az er�t az �let f�l�tt, a v�gtelen gazdags�got, a t�rhetetlen biztons�got vagy halhatatlans�got, akkor ez a v�gy moh�s�gg� torzul. Ha pedig ehhez a moh�s�ghoz tud�s is t�rsul, megsz�letik a gonosz. Akkor kibillen a vil�g egyens�lya, �s a roml�s fel� mozdul el a m�rleg nyelve.

Arren egy darabig elr�g�dott mindezen, majd v�g�l �gy sz�lt:

��Akkor teh�t szerinted egy embert keres�nk?

��Egy embert, egy var�zsl�t. �gy van. Azt hiszem.

���n pedig azt hittem, legal�bbis abb�l, amit ap�mt�l �s mestereimt�l tanultam, hogy a m�gia hatalmas tudom�nya az egyens�lyb�l, a dolgok l�nyeg�b�l fakad, s enn�lfogva rosszra nem haszn�lhat�.

��Ezen � felelte Karvaly n�mi cs�fond�ros �llel � vitatkozhatn�nk. Hiszen v�gtelenek a m�gusok ig�i. �ce�nf�ld minden orsz�g�ban akadnak b�b�josok, akik tiszt�talan ig�kkel �lnek, vaj�kosok, akik tud�sukat kincsek �sszehar�csol�s�ra haszn�lj�k. A T�z ura, aki le akarta gy�zni a s�t�ts�get, meg�ll�tva delel�j�n a napot, igaz�n nagy var�zsl� volt. M�g Vand�r-Akb� is alig b�rt el vele. Morred ellens�ge volt a m�sik ilyen. B�rmerre j�rt, v�rosok borultak t�rdre el�tte, seregek harcoltak az oldal�n. A Morred ellen sz�tt var�zsig�j�nek olyan �ri�si ereje volt, amely m�g eleste ut�n sem sz�nt meg: Szol�a sziget�t el�rasztotta a tenger, elpuszt�tva rajta minden �letet. Emberek voltak ezek, akiknek hatalmas ereje �s tud�sa a gonoszt szolg�lta �s abb�l t�pl�lkozott. Hogy mindig a j� �gy oldal�n k�zd� var�zslat� lesz-� a gy�zelem � nem tudhatjuk. De ebben rem�nyked�nk.

Van abban n�mi borzongat�, ha valaki csup�n rem�nyt tal�l ott, ahol bizonyoss�got keres. Arren azon kapta mag�t, hogy tov�bbra is itt rostokol, e hideg szirtek alatt. Kis id� m�lt�n m�gis �gy sz�lt:

��Azt hiszem, �rtem, mi�rt mondod, hogy csak az ember k�pes a gonoszs�gra. M�g a c�p�k is �rtatlanok. Csak az�rt �lnek, mert k�nytelenek r�.

��S ez�rt van az, hogy semmi sem �llhat ellen nek�nk. A gonosz sz�v� emberrel csak egyetlen dolog sz�llhat szembe. M�gpedig egy m�sik ember. Sz�gyen�nkben rejlik dics�s�g�nk magva is. Csup�n a mi, gonoszs�gra is k�pes lelk�nk k�pes arra, hogy le is gy�zze a gonoszt.

��No �s a s�rk�nyok? � k�rdezte Arren. � �k nem k�vetnek el sz�rny� gaztetteket? Tal�n �k is �rtatlanok?

���, a s�rk�nyok! A s�rk�nyok becsv�gy�k, telhetetlenek �s csal�rdak. Nem ismernek kegyelmet, sem k�ny�r�letet. De ez�rt tal�n gonoszak? H�t ki vagyok �n, hogy meg�t�ljem a s�rk�nyok cselekedeteit? Sokkal b�lcsebbek, mint az ember. �gy vagyunk vel�k, Arren, mint az �lmokkal. Mi, emberek �lmokat l�tunk, var�zslatokat v�gz�nk, cseleksz�nk j�t �s cseleksz�nk rosszat is. A s�rk�nyok sohasem �lmodnak. Nem ismernek var�zslatokat: a l�t�k, maga a l�nyeg�k a m�gia. Nem kell azt �zni�k � �k maguk azok.

��Szerilun�ban van � mondta Arren � az egykori rossz�ni fejedelem, Keor �ltal meg�lt Bar Oth b�re. H�romsz�z �ve t�rt�nt az eset. Egyetlen s�rk�ny sem j�tt Rossz�nra az�ta. Saj�t szememmel l�ttam ezt az irh�t. S�lyos, ak�r a vas, s azt besz�lik, hogy ha kiter�ten�k, letakarn� Szeriluna eg�sz piacter�t. Fogai olyan hossz�ak, mint a karom, s m�gis azt mondj�k, hogy Bar Oth k�ly�ks�rk�ny volt, nem is igazi feln�tt.

��L�tom, �g benned a v�gy � mondta Karvaly �, hogy s�rk�nyokkal tal�lkozhass.

��Igen.

��A v�r�k hideg �s m�rgez�. Nem szabad a szem�kbe n�zned. �sibbek, mint az emberi nem� � Itt elhallgatott egy kis id�re, majd �gy folytatta: � B�r j� lenne elfelejtenem �s tal�n megb�nnom mindent, amit tettem, de m�g akkor is eml�kezn�k r�, hogy egyszer l�ttam a s�rk�nyokat a sz�l h�t�n a nyugati szigetek f�l�tt� �s j�lesne ez az eml�kez�s.

Mindketten elhallgattak ekkor, nem hallatszott m�s, csak a hull�mz� v�z �s a cs�nak locsog�sa. Nem l�tszott semmi f�ny. Odakint, a m�ly vizek f�l�tt v�gre �lomba mer�ltek.

A halv�nyan szipork�z� reggeli sz�rk�letben behaj�ztak Ront v�ros�nak kik�t�j�be, ahol sz�z haj� �llt m�r kik�tve, vagy igyekezett a rakod�part fel�. Hal�szcs�nakok, r�k�szladikok, ker�t�h�l�s hal�szhaj�k, keresked�b�rk�k, k�t h�szevez�s g�lya, egy hatalmas hatvanevez�s, meglehet�sen �t�tt-kopott �llapotban �s n�h�ny karcs�, hossz� vitorl�s, magasba t�r�, h�romsz�glet� vitorl�val, amely k�pes befogni a D�li Peremvid�k tikkaszt� sz�lcs�ndj�ben is a magasban lengedez� szell�t.

��Ez egy hadihaj�? � k�rdezte Arren, amikor az egyik h�szevez�s mellett siklottak el, mire t�rsa �gy v�laszolt:

��Rabszolga-keresked�, legal�bbis a rakter�ben cs�ng� l�ncokb�l �t�lve. Az itteniek embereket adnak el a D�li Peremvid�kre.

Arren em�sztette egy percig a hallottakat, azut�n odal�pett a szersz�mosl�d�hoz, �s el�h�zta bel�le j�l bebugyol�lt kardj�t, amelyet indul�suk reggel�n rejtett oda. Kibontogatta, azut�n meg�llt vele hat�rozatlanul, mindk�t tenyer�n tartva a h�vely�be dugott fegyvert. A kardsz�j szabadon fityegett a leveg�ben.

��Ez nem tengeri keresked� kardja � mormolta. � T�ls�gosan d�szes a tokja.

A korm�nyr�ddal foglalatoskod� Karvaly odapillantott.

��Viseld csak, ha akarod.

��Arra gondoltam, okosabb lenne.

��Ami a fegyvert illeti �ltal�ban, lehet, hogy okosabb � felelte a var�zsl�, le nem v�ve szem�t a sz�k �tj�r�kr�l a ny�zsg� kik�t�ben. � De ez a kard nem tagadja-� meg a haszn�lat�t?

Arren b�lintott.

��Azt besz�lik r�la. De m�gis �lt m�r. Nem is egy embert. � Lepillantott a sima, teny�rt�l kif�nyesedett markolatra. � � m�r �lt, de �n m�g nem. �gy �rzem, valahogy bolondd� tesz. Annyival �regebb n�lam� Majd a t�r�met viselem. � �gy sz�lv�n visszacsavarta a kardot rongyaiba, �s j� m�lyen eldugta a szersz�mosl�da fenek�n. Arca feld�lt �s haragos volt. Karvaly nem sz�lt semmit erre, csak valamivel k�s�bb fordult k�s�r�j�hez.

��Megfogn�d az evez�t, pajt�s? Oda igyeksz�nk, a m�l�hoz, a l�pcs�k mell�.

Ront v�rosa, a Szigetvil�g h�t nagy kik�t�j�nek egyike, tarkabark�n emelkedett h�rom lank�s dombj�n az �b�l l�rm�s vize f�l�. A h�zak v�lyogfalait v�r�s, narancss�rga, feh�r �s halv�nys�rga vakolat takarta. A tet�k�n b�borsz�n cser�p d�szelgett. A vir�gz� t�zak�cf�k s�t�tv�r�s foltokkal p�tty�zt�k be a magasabban fekv� utc�kat. Rik�t�an cs�kos ponyv�k fesz�ltek a h�ztet�k k�z�tt, �rny�kot vetve a sz�k piacterekre. A rakpartok v�gig ragyog� napf�nyben �sztak. A partr�l kiindul� utc�k �rnyakkal, emberekkel �s �l�nk zsivajjal teli hasad�koknak t�ntek.

Amikor kik�t�tt�k a cs�nakot, Karvaly lehajolt Arren mellett, mintha a csom�t ellen�rizn�, �s �gy suttogott:

��Arren, van itt G�zl�ron n�h�ny ember, aki t�lont�l j�l ismer engem. Ez azt jelenti, hogy a jelenl�t�kben te is ismerhetsz. � Amikor f�lemelkedett, t�bb� nem voltak sebhelyek az arc�n. Haja eg�szen megsz�rk�lt, orra megvastagodott �s valahogy turcsin meredezett, saj�t magass�g�val egyenl� hossz�s�g� tiszafa botja helyett pedig r�vid elef�ntcsont s�tap�lc�ja volt, amelyet �ppen ing�nek red�i k�z� rejtett.

��Meg�smersz-�? � k�rdezte sz�les mosollyal, rossz�n lak�inak kiejt�s�vel. � Mintha m�g sose l�ttad v�na szeg�ny nagyb�ty�dat azel�tt!

Arren l�tott m�r var�zsl�kat a berilai udvarban, akik megv�ltoztatt�k arcukat, amikor Morred tetteit adt�k el�, �s tudta, hogy mindez csup�n ill�zi�. Meg�rizte h�t l�lekjelenl�t�t, �s kiny�gte:

��H�t m�n hogyne, Karvaly b�ty�.

�m mialatt a m�gus egy kik�t�i �rrel alkudozott a helyp�nzen �s a cs�nak �rz�s�nek d�j�n, folyv�st b�mult r�, hogy megbizonyosodj�k fel�le, val�ban ismeri �t. Mialatt �gy n�zte, az �tv�ltoz�s egyre nagyobb aggodalommal t�lt�tte el ahelyett, hogy megk�nnyebb�lt volna. T�ls�gosan t�k�letes volt. Egy�ltal�n nem a f�m�gus �llott el�tte: ez nem egy b�lcs vezet� �s �tikalauz volt� A kik�t��r igen magas �rat szabott, Karvaly zs�rt�l�dve fizette ki, s mialatt Arren t�rsas�g�ban tov�bbment, m�g mindig mormogott maga el�:

��Pr�b�ra tette a t�relmemet. M�g hogy ennyit fizessek annak a hord�has� tolvajnak a cs�nakom �rizet��rt! F�l var�zsige is dupl�n el�g lett volna neki! Nos, ez lett az �ra az �lruh�nak� Viszont az eredeti besz�demet tejjesen elfelejtettem, nem �gy van, �cs�m?

F�lfel� ballagtak egy zs�folt, b�z�s, csirics�r� utc�n, amelyet mindk�t oldalr�l boltok �veztek, kuck�nyi kis lyukak. Tulajdonosaik kint �lltak ajt�ik el�tt szedett-vedett �ruik halmai �s f�z�rei k�z�tt. �d�z ord�toz�ssal magasztalt�k a k�cs�g�k, fuszeklik, kalpagok, lap�tok, hajt�k, ersz�nyek, l�basok, kosarak, piszkavasak, k�sek, zsinegek, csavarok, �gynem�k �s m�g ki tudja, h�nyf�le c�km�k �s ringy-rongy sz�ps�g�t �s olcs�s�g�t.

��Ez valami v�s�r?

��Mijaz? � b�ffentette a krumpliorr� alak, fel� billentve bozontos fej�t.

��Ez itt egy v�s�r, b�ty�?

��Hogy v�s�r? Nem, nem. Errefel� �gy megy ez eg�sz �vben. Nem k�ll a halas lep�nyed, asszony, m�ma m� reggeliztem.

Arren ezalatt egy m�sik alakot pr�b�lt ler�zni, aki rend�letlen�l koslatott a sark�ban, �nekl� hangon s�p�tozva:

��Vedd meg, pr�b�lt ki, sz�p fiatal�r, nem hagynak cserben � r�zogatta t�lc�j�n az apr� r�zed�nyk�ket. � Illatuk �des, mint Numima r�zs�i�, hozz�dcsalj�k az asszonyokat, csak pr�b�ld ki, tengerek ifj� ura, fiatal hercegem�

Karvaly egyszer csak ott termett Arren �s a v�ndor�rus k�z�tt.

��Mif�le var�zsszerek ezek? � f�rmedt r�.

��Nem is var�zsszerek! � s�p�totta az alak, �s megpr�b�lt kit�rni el�le. � Nem �rulok �n var�zsszereket, haj�skapit�ny uram. Csup�n szirupokat, amelyek meg�des�tik a leheletet egy kis iv�szat vagy k�dgy�k�rr�g�s ut�n� ezek csak szirupok, hatalmas fejedelem! � Ezzel t�rdre hullott, egyenesen az utcak�vekre, t�lc�j�n a v�z�csk�k csilingelve egym�shoz �t�dtek, n�melyiknek a sz�j�n ki is l�ttyent egy-k�t csepp r�zsasz�n vagy v�r�s, ny�l�s, ragad�s folyad�k.

Karvaly sz� n�lk�l elfordult t�le, �s oldal�n Arrennel tov�bb-ballagott. Hamarosan megfogyatkozott a t�meg, a boltok egyre nyomor�s�gosabbak lettek. Apr�cska bodeg�k, minden �rujuk egy mar�knyi g�rbe sz�g, p�r kicsorbult mozs�rt�r� vagy �cska ny�stf�lvet�. Ez a nyomor�s�g kev�sb� b�ntotta Arren szem�t, mint az eddig l�tottak. Az utca gazdagabbik v�g�n nyomasztotta �s fojtogatta az elad�sra k�n�lt holmik t�mege �s a s�p�toz� hangok: �Vedd meg, vedd meg!� A v�ndor�rus hirtelen megal�zkod�sa is megd�bbentette. �szaki v�ros�nak h�v�s, tiszta utc�i jutottak az esz�be. Beril�ban, gondolta, senki sem akaszkodott volna �gy egy idegen nyak�ba.

��Micsoda ostoba n�ps�g! � jelentette ki.

��Errefel�, �csk�s � volt t�rs�nak egyetlen v�lasza. Befordultak egy sz�k sik�torba, magas, v�r�s t�gl�s ablaktalan h�zfalak k�z�. Az utc�cska a domboldalban haladt, kereszt�l egy viharvert z�szl�kkal d�sz�tett bolt�v alatt, majd ki egy lejt�s, naps�t�tte t�rre, egy �jabb piacra, ahol egym�s hegyen-h�t�n sorakoztak a b�d�k �s pultok, ny�zs�gtek az emberek, �s hemzsegtek a legyek.

A t�r sz�l�n k�rben seregnyi f�rfi �s n� �cs�rg�tt vagy hevert a h�t�n mozdulatlanul. Sz�juk sz�le furcs�n elfeketedett, mintha meg�gett�k volna, ajkukon legyek s�rg�l�dtek vagy gy�ltek csom�kba, mint valami aszott, fekete ribizlif�rt�k.

��Mennyien vannak! � sz�lalt meg Karvaly tompa, m�ly hangon, mintha � maga is megd�bbent volna. De amikor Arren r�pillantott, csak K�nya, a v�ndorkeresked� k�z�mb�s, sima k�p�t l�tta, amelyen nem t�kr�z�d�tt semmif�le �rzelem.

��Mi a bajuk ezeknek az embereknek?

��A k�dgy�k�r. Megnyugtat �s elzsibbaszt, megszabad�tja a testet a gondolatt�l. S a gondolat szabadon sz�rnyal tov�bb. �m amikor visszat�r a testbe, m�g t�bb k�dgy�k�r kell neki� n� a moh� v�gy ut�na, az �let meg r�vid�l, mert ez a vacak igazi m�reg. El�sz�r csak egy kis reszket�s j�n, ut�na b�nul�s �s v�g�l a hal�l.

Arren egy asszonyt n�zett �ppen: h�t�t a napt�l meleg falnak vetve �ld�g�lt. F�lemelte a kez�t, mintha el akarn� kergetni a legyeket az arc�r�l, de a k�z megtorpant a leveg�ben, t�tova k�rk�r�s mozg�st v�gzett, mintha a gazd�ja elfelejtette volna, mit akar vele, �s csak az idegek meg az izmok �szt�n�s, g�rcs�s vonagl�sa mozgatn�. A mozdulat olyan volt, mint valami �rtelmetlen r�olvas�s, c�lj�r�l megfeledkezett var�zs�t�s.

K�nya, a keresked� szint�n az asszonyt n�zte kifejez�stelen arccal, �s csak ennyit mondott:

��Gyer�nk tov�bb!

�tv�gott a piact�ren, egy naperny� �rny�kolta boltajt� fel�. A napf�ny z�ldre, narancs- �s citroms�rg�ra, karmazsinpirosra �s az�rk�kre sz�nez�d�tt s�vjai a kirakatba kitett ruh�kra, s�lakra, k�t�tt �vekre estek. A sugarak megsokszoroz�dva t�ncoltak a holmit �rus�t� magas, tollas fejd�szt visel� n�alak m�g�tt a falra akasztott t�k�rmozaikban. A terjedelmes asszonys�g �bl�s hangon k�nt�lta:

��Selymek, szat�nok, v�sznak, sz�rm�k, gyapj�sz�vetek, gonti irh�k, ta�ni f�tylak, selymek Lorbanery sziget�r�l! H�, ti �szaki fi�k, haj�ts�tok el flanelruh�tokat! Nem �rzitek, hogy t�z a nap? H�t ez? Nem lenne sz�p aj�nd�k egy l�nynak a t�voli Enyhelyen? N�zz�tek csak meg! D�li selyem! Finom, ak�r a m�jusi lepke sz�rnya! � Gyakorlott k�zzel g�ngy�l�tett el�j�k egy f�tyolfinom selyemv�get, mely ez�st�s cs�koz�s� r�zsasz�nben j�tszott.

��No nem, asszonys�g, nem vagyunk mi kir�lyl�nyok jegyesei � mondta K�nya, mire a n� hangja m�g �lesebb ki�lt�sba v�ltott.

��H�t mibe �lt�ztetitek ti az asszonyaitokat, dar�cba vagy vitorlav�szonba? Nyavaly�s, aki nem vesz egy darab selymet �szak �r�k hav�ban diderg� szeg�ny asszony�nak! H�t ehhez a gonti irh�hoz mit sz�ltok? Melegen tartan� a hossz�, t�li �jszak�kon. H�t ez? � �s v�gigg�rd�tett a pultj�n egy nagy, n�gysz�gletes v�get az �szaki szigetek kecsk�inek selymes sz�r�b�l sz�tt, kr�msz�n� �s barna gyapj�b�l.

Az �lkeresked� kiny�jtotta a kez�t, megtapogatta az anyagot, �s elmosolyodott.

��Vagy �gy, sz�val gonti vagy? � ki�ltotta a rezes hang, s a megbillen� fejd�sz ezersz�n� p�tty�kkel bor�totta be a naperny�t �s a kiter�tett sz�vetet.

��Ez itt narvelu�ni munka, l�tod? Egy ujjnyira csak n�gy ny�stfon�l jut, a gontiak�ban hat vagy m�g ann�l is t�bb van. Hanem mondd, mi�rt hagytad el a var�zsl�st �s lett�l eff�le �csk�s? Amikor �vekkel ezel�tt erre j�rtam, l�ttalak, amint l�ngnyelveket h�zt�l el� az emberek f�l�b�l, azt�n t�zmadarakat meg aranycseng�ket csin�lt�l a l�ngokb�l. Jobb mesters�g volt az, mint ez a rongykeresked�s.

��Az nem volt igazi mesters�g! � mondta a tereb�lyes asszonys�g. Arren egy pillanatra megrettent neh�z tekintet�, ag�tsz�rke szem�t�l, amint r� �s K�ny�ra pillantott �r�kmozg� tolld�sz�nek �s t�k�rdarabk�inak erny�je al�l.

��Pedig j�l mutatott az a h�kuszp�kusz a l�ngokkal � er�sk�d�tt K�nya morcos, de j�indulat� hangon. � Gondoltam, megmutatom az �csk�snek is.

��No j�l van, h�t ide figyelj! � sz�lt az asszony valamivel l�gyabban, vaskos barna karjaival �s s�lyos fels�test�vel a pultra t�maszkodva. � T�bb� nem csin�ljuk azokat a tr�kk�ket. Nem kellenek az embereknek. Kereszt�ll�ttak rajtuk. Most ezek a t�kr�k kellenek. L�tom, eml�kszel a t�kreimre is. � S ezzel �gy r�zta meg a fej�t, hogy a soksz�n� f�nyp�tty�k szinte k�r�lz�mm�gt�k �ket. � Sz�val el lehet �m�tani az embereket ilyen t�kr�csk�kkel, olyan szavakkal �s ig�kkel, amilyeneket neked nem �rulok el, am�g azt nem hiszik, hogy l�tj�k, amit nem l�tnak, ami nincs itt �s nincs sehol. Olyan ez, mint a l�ngok vagy az aranycsengetty�k vagy azok a ruh�k, amelyekbe a tenger�szeket �lt�ztettem: csupa aranysz�vet, ringl�nyi gy�m�ntokkal. Oly p�v�skodva vonultak el, mintha �k lenn�nek minden szigetek kir�lya! De ezek csak tr�kk�k voltak, aff�le bolonds�gok.

K�nny� bolondd� tenni az embereket. Egyetlen ujjal �gy el lehet b�v�lni �ket, ak�r a k�gy� teszi a csirk�kkel. Az emberek olyanok, mint a kiscsib�k. De a v�g�n csak r�j�nnek, hogy becsapt�k, l�v� tett�k �ket, s akkor megd�h�dnek, �s t�bb� nem lelik �r�m�ket az ilyen dolgokban. H�t ez�rt v�lasztottam ezt a mesters�get. �s lehet, hogy nem minden selyem igazi selyem, nem minden irha Gontr�l val�, de m�gis viselik� m�ghozz� sz�vesen! Ezek az�rt val�diak, nem csup�n olyanok, mint azok az aranysz�vet ruh�k.

��J�, j� � mormolta K�nya �, ezek szerint m�r senki sem b�v�szkedik a l�ngokkal Ront v�ros�ban �s nem m�vel semmilyen var�zsl�st, mint valaha r�gen?

Utols� szavaira a n�szem�ly elfintorodott.

F�legyenesedett, �s lassan �sszehajtogatta a finom sz�vetet.

��Aki hazugs�gokra vagy �br�ndokra k�v�ncsi, az r�gja a k�dgy�keret � mondta. � Besz�lj csak azokkal, ha ilyesmit akarsz. � �s k�r�lmutatott a t�ren hever� mozdulatlan alakokra.

��De voltak itt var�zsl�k is, akik j� szelet parancsoltak a tenger�szek vitorl�iba, �s szerencs�t hoz� var�zsig�kkel v�dt�k a rakom�nyukat. Mindny�jan m�s mesters�get �znek manaps�g?

Az asszony v�ratlan haraggal v�gott a szav�ba:

��Van itt egy vaj�kos, ha ilyet akarsz, nagy var�zsl�, van var�zsbotja is meg mindene� l�tod, arrafel�. Mag�val Egre kapit�nnyal j�rta a tengert, szelet csin�lt, �s gazdag zs�km�nyt ker�tett neki, azt mondja, de hazugs�g ez is, az eg�sz. A kapit�ny v�g�l is megadta neki m�lt� jutalm�t: lecsapatta a jobb kez�t. Ott �l most, n�zd csak, a pof�ja tele k�dgy�k�rrel, a gyomra meg leveg�vel! Semmi! �ress�g �s hazugs�g! H�t ennyit �r a te h�res m�gi�d, Kecske kapit�ny!

��J�l van, j�l van, asszonys�g � mormolta K�nya cs�k�ny�s ny�jass�ggal. � Hiszen csak k�rdeztem.

Az asszony nagy lend�lettel h�tat ford�tott nekik, hogy csak �gy szipork�ztak villog� t�k�rcserepei, mire a f�rfi cs�ndben od�bb�llt, Arren a nyom�ban.

Kullog�s�nak azonban c�lja volt. L�ptei az asszony �ltal mutatott f�rfihoz vezettek. Amaz h�t�t a falnak vetve �ld�g�lt, �s b�k�sen b�mult a semmibe.

S�t�t, szak�llas arca vonz� lehetett valaha. Karj�nak r�ncos csonkja sz�gyenteljesen hevert a macskak�veken a ragyog�, forr� naps�t�sben.

Valami mozgol�d�s kelt a h�tuk m�g�tt, a boltok k�r�l, de Arren nem tudta levenni tekintet�t a porban �cs�rg� f�rfir�l. Gy�trelmes k�tely marcangolta.

��T�nyleg var�zsl� volt ez az ember? � k�rdezte alig hallhat�an.

��Az lehet, akit Ny�lnak neveztek, az Egre nev� kal�z sz�lvar�zsl�ja volt. Nevezetes tolvajok voltak� Vigy�zz! F�lre, Arren!

Egy ember l�lekszakadva rohant el� a b�d�k k�z�l, majdnem led�ntve �ket a l�bukr�l. Egy m�sik j�tt ut�na kocogva �s t�molyogva egy k�telekkel, zsinegekkel �s szalagokkal p�pozva megrakott, j�kora t�lca alatt. Az egyik b�d� recsegve �sszeomlott, red�ny�ket r�ntottak le vagy h�ztak f�l sietve. Embercsoportok v�gtak �t �sszegabalyodva a piact�ren. �v�lt�sek �s sikolyok hasogatt�k a leveg�t. De minden hangot elnyomott a tollas-t�kr�s fejd�szt visel� asszony b�mb�l�se. Arren megpillantotta, amint valami bottal vagy hus�nggal hadakozik egy csom� f�rfival. Hatalmas csap�sokkal hessegette �ket f�lre, mint valami sarokba szor�tott kardv�v�. Csetepat�v� fajult veszeked�s volt ez? Tolvajbanda t�mad�sa vagy k�t riv�lis keresked�csapat �sszecsap�sa? Senki sem tudta volna megmondani. Emberek rohantak az utc�n, nyal�bnyi holmit �lelve magukhoz, ami �pp�gy lehetett rablott zs�km�ny, mint tolvajokt�l f�ltett saj�t tulajdon. Az eg�sz teret k�sp�rbajt, �k�lharcot v�v�, �v�lt�z� t�meg t�lt�tte meg.

��Arra � mutatott Arren egy, a t�rr�l k�zel�kben ny�l� utca torkolat�ra. Neki is l�dult az utc�nak, hisz nyilv�nval� volt, hogy jobb lesz min�l hamarabb elt�nni�k, de t�rsa ekkor megragadta a karj�t.

Arren visszan�zett �s megl�tta, hogy a Ny�lnak cs�folt ember megpr�b�l talpra kecmeregni. Amikor v�gre f�legyenesedett, egy pillanatra bizonytalanul meg�llt, majd an�lk�l hogy k�r�ln�zett volna, elindult, a t�r sark�t megker�lve, �p kez�t v�gigh�zva a falakon, mintha �gy t�j�koz�dna vagy keresne t�maszt mag�nak.

��Tartsd szemmel! � mondta Karvaly, �s megindultak a nyom�ban. Senki sem b�ntotta sem �ket, sem a f�rfit, akit k�vettek. Egy perc m�lva m�r h�tuk m�g�tt hagyt�k a piacteret, lefel� haladva a domboldalon, egy sz�k, kanyarg�s utc�n.

Fej�k f�l�tt a h�ztet�k majdnem �ssze�rtek, kirekesztve a f�nyt, l�buk alatt a k�vezet s�kos volt a v�zt�l �s mocsokt�l. Ny�l alaposan kil�pett, de tov�bbra is a falon h�zta a kez�t, mint egy vak ember. El�g szorosan a nyom�ban kellett haladniok, nehogy elt�nj�n a szem�k el�l valamelyik keresztutc�ban.

Arrent hirtelen elfogta a vad�szl�z. �rz�kei ki�lez�dtek, ak�rcsak vaddiszn�hajt�s idej�n a rossz�ni erd�kben. �l�nken megn�zett minden elhalad� arcot, �s m�lyen besz�vta a v�ros �desk�s illat�t: a sz�tsz�rt hullad�k, k�l�nb�z� illatszerek, b�zl� �llattetemek �s ny�l� vir�gok szag�nak kever�k�t. Amikor �tkeltek egy sz�les, n�pes �ton, dobsz� �t�tte meg a f�l�ket, �s megpillantottak egy hossz� sor f�lmeztelen f�rfit �s n�t, csukl�jukn�l �s bok�jukn�l egym�shoz l�ncolva. Arcukba cs�ng�tt csapzott hajuk. Egy pillanat volt az eg�sz, mert m�ris a Ny�l ut�n �gettek egy meredek l�pcs�n lefel�, majd ki egy kis terecsk�re, amely n�ptelen volt, lesz�m�tva a k�t mellett locsog� n�h�ny feh�rn�pet.

Karvaly itt �rte utol Nyulat. V�ll�ra tette a kez�t, mire a m�sik �gy �sszer�ndult, mintha meg�t�tt�k volna. F�lresz�kkent, �s h�tr�lva mened�ket keresett egy m�ly ajt�ny�l�sban. Ott �llt reszketve, �s csak b�mult r�juk az �z�tt vad riadt tekintet�vel.

��T�ged h�vnak Ny�lnak? � k�rdezte Karvaly kem�nyen, ez�ttal saj�t hangj�n, de cseppet sem bar�ts�gtalanul. Az ember semmit sem v�laszolt, mint aki se l�t, se hall. � Akarok t�led valamit � folytatta Karvaly. � Megfizetem.

��Elef�ntcsontban vagy aranyban? � j�tt v�gre a t�tova v�lasz.

��Aranyban.

���s mennyit?

��Egy var�zsl� tudja az ige �r�t!

A f�rfi arca �sszer�ndult �s elv�ltozott, egy pillanatra �letre kelt, oly gyorsan, hogy az eg�sz csak egy rezd�l�s volt, azut�n ism�t visszaborult r� a bambas�g �larca.

��Az mind elm�lt � motyogta �, elm�lt. � K�h�g�si roham hajl�totta meg a h�t�t, �s feket�t k�p�tt. F�legyenesedv�n magatehetetlen�l �llt, reszketett, �s �gy l�tszott, hogy elfelejtette, mir�l besz�ltek az im�nt.

Arren elk�pedve n�zte a besz�gel�st, amelyben �llt, oldalt egy ajt�ny�l�st keretez� k�t er�teljes szoboralak fogta k�zre, h�tul megg�rnyedt a homlokzat s�lya alatt, g�rcs�s izomzat� test�k csak r�szben emelkedett ki a falb�l, mintha ki akartak volna t�rni a k�b�l, hogy �letre keljenek, de f�l�ton elfogyott volna az erej�k. M�g�tt�k az ajt� korhadtan fityegett p�ntjain, s az �p�let, amely valaha palota lehetett, elhagyatottan t�tongott. Az �ri�sok kidudorod� k�arca megcsorbult, �s ben�tte a zuzm�. A gig�szi alakok k�z�tt �ll� ember, akit Ny�lnak neveztek, v�zna volt �s t�r�keny, szemei s�t�tek, ak�r az �res h�z ablakny�l�sai. Megcsonk�tott karj�t maga �s Karvaly k�z� emelte, ny�sz�r�gve:

��Csak p�r fill�rt a szeg�ny nyomor�knak, nagy j� uram�

A m�gus arc�ra ki�lt a sz�gyenkez�s f�jdalmas fintora. Arren �gy �rezte, hogy az elkeseredett von�sokban egy pillanatra igazi arc�t l�thatta meg. Azt�n Karvaly ism�t a szerencs�tlen v�ll�ra tette a kez�t, �s l�gyan n�h�ny sz�t mondott neki az Arren sz�m�ra �rthetetlen var�zsl�nyelven.

Ny�l viszont meg�rtette nyomban. �p kez�vel megragadta Karvalyt, s �gy motyogta:

��Te m�g tudsz� m�g k�pes vagy� �gy besz�lni� gyere velem, gyere�

A m�gus Arren szem�be n�zett, �s b�lintott neki.

A kanyarg�s utc�kon leereszkedtek a Ront v�ros�t alkot� h�rom domb k�z�tt h�z�d� egyik v�lgybe. Ahogy mentek lefel�, az utc�k egyre sz�kebbekk�, s�t�tebbekk� �s elhagyatottabbakk� v�ltak. Az �g m�r csak s�padt, keskeny cs�k volt az el�reugr� tet�p�rk�nyok k�z�tt, s a h�zak falai mindk�t oldalon nyirkosan csillogtak. Az �t k�zep�n valami l� csordog�lt, �s b�zl�tt, ak�r egy nyitott p�ceg�d�r. Az �velt �thidal�k k�z�tt mindk�t oldalon egym�shoz simultak a h�zak. Ny�l befordult az egyik �p�let s�t�t kaputork�ba, �s elt�nt, ak�r egy lekoppintott gyertyasz�l. Sz�tlanul k�vett�k.

A megvil�g�tatlan l�pcs� nyikorgott �s rogyadozott a l�pteik alatt. F�l�rv�n a fels� l�pcs�fordul�ra, Ny�l betasz�tott egy ajt�t, �s megl�thatt�k, hov� is �rkeztek. �res szoba �llt el�tt�k, egyik sark�ban egy kopott szalmazs�kkal, egyetlen, r�g nem tiszt�tott ablak�n gy�r, poros f�ny sziv�rgott a helyis�gbe.

A nyomor�k szembefordult Karvallyal, �s ism�t megragadta a kez�t. Sz�ja sz�tlanul t�togott. V�g�l habogva csak kiny�gte:

��A s�rk�ny� a s�rk�ny�

Karvaly rezzenetlen tekintettel n�zett a szem�be, �s nem sz�lt semmit.

��Nem tudok besz�lni � ny�sz�r�gte Ny�l. Karvaly karj�n lassan engedett a szor�t�sa. Tehetetlen�l szipogva lekuporodott a csupasz padl�ra.

A m�gus mell�t�rdelt, �s halkan suttogott a f�l�be az �si nyelven. Arren a csukott ajt� mellett �llt, kez�t t�re markolat�n tartotta. A sz�rke f�ny �s poros szoba, a k�t t�rdepl� alak, a s�rk�nyok nyelv�n sz�l� var�zsl� l�gy, k�l�n�s hangja �gy �llt �ssze, ak�r valami �lom, amelynek semmi k�ze ahhoz, mi t�rt�nik k�v�le, vagy hogyan m�lik f�l�tte az id�.

Ny�l lassan talpra emelkedett. Leporolta a t�rd�t �pen maradt kez�vel, mialatt a csonkot eldugta a h�ta m�g�. K�r�lpillantott, Arrenre n�zett. Most m�r l�tta azt, ami a szeme el�tt van. Arren �llva maradt, �beren vigy�zva. Karvaly azonban, mint aki eg�sz gyermekkor�t b�torozatlan kunyh�ban t�lt�tte, t�r�k�l�sbe ereszkedett a csupasz padl�n.

��Mondd meg nekem, hogyan vesztetted el tud�sodat �s mesters�ged nyelv�t � sz�lt a m�sikhoz.

Ny�l egy darabig nem sz�lt semmit. Csonka karj�val a combj�t veregette g�rcs�sen, szaggatottan, v�g�l megsz�lalt, keservesen pr�selve ki ajkai k�z�l a szavakat:

��Lev�gt�k a kezemet. Odavannak a var�zsmozdulataim. Lev�gt�k a kezemet. Csak �gy �ml�tt a v�r, folyt, m�g meg nem sz�radt.

��De ez m�r azut�n volt, bar�tom, hogy elvesz�tetted az er�det. K�l�nben nem tudt�k volna megtenni veled.

���, az er��

��A szeleket, hull�mokat �s embereket megzabol�z� er�. Nev�k�n sz�l�tottad �ket, �s engedelmeskedtek neked.

��Igen. Eml�kszem r� amikor m�g �ltem � mormogta a szerencs�tlen l�gy s m�gis reszel�s hangon. � �s ismertem a szavakat, �s tudtam a neveket�

��Mi�rt, most halott vagy?

��Nem. �lek. �lek! Csakhogy egyszer s�rk�ny voltam� nem, nem vagyok halott. N�ha elalszom. Az �lom igen k�zel van a hal�lhoz, ezt mindenki tudja. A holtak l�bra kelhetnek �lmunkban, ezt is mindenki tudja. Mint �l� emberek j�nnek el hozz�d� �s besz�lnek. A hal�lb�l visszat�rnek az emberek �lm�ba. Megvan ennek az �tja. �s ha el�g messzire m�gy, a visszautat is megtal�lod. Mindig, minden utat. Megtal�lod, ha tudod, hov� kell n�zned. �s persze ha k�sz vagy megfizetni az �r�t.

���s mi l�gyen ez az �r? � Karvaly hangja �gy lebegett a s�r� leveg�ben, mint egy lehull� falev�l �rny�ka.

��Az �let� mi m�s? Min v�s�rolhatod meg az �letet, ha nem saj�t �leted �r�n? � El�re-h�tra billegett sov�ny matrac�n, szem�ben csal�ka, titokzatos csillog�ssal. � L�tod � folytatta, lev�ghatt�k a kezemet. Lenyisszanthatj�k a fejemet is. Nem sz�m�t. M�gis megtal�lom a visszavezet� utat. Tudom, hov� kell n�znem. �s oda csak az er� emberei juthatnak el.

��A var�zsl�k, �gy �rted?

��Igen. � Hangja megbicsaklott, l�tszott, hogy t�bbsz�r is m�r-m�r kimondta a sz�t. De m�gsem j�tt ki a sz�j�n. � Az er�s f�rfiak� � ism�telte meg m�g egyp�rszor. � �s m�g nekik� m�g nekik is f�l kell adniok. Fizetni�k kell.

Ezzel elkomorodott, mintha a �fizetni� sz� f�l�bresztette volna eml�kezet�t, �s f�lfogn�, hogy egyszer�en mes�l, ahelyett hogy �ruba bocs�tana tud�s�t. T�bb� egy sz�t sem lehetett j�szer�vel kih�zni bel�le, m�g a �vissza�t� t�tova emleget�s�r�l sem, amit Karvaly l�that�an fontosnak tal�lt, s ez�rt a m�gus hamarosan talpra �llt.

��J�l van h�t, f�lv�laszok nem v�laszok, �s ugyanilyen a fizet�s is. � �s egy b�v�szmutatv�ny �gyess�g�vel egy aranyat vetett a Ny�l m�g�tt lapul� szalmazs�kra.

Ny�l f�lkapta a p�nzdarabot, �s kapkod� fejmozdulatokkal Karvalyra �s Arrenre vetette tekintet�t. Amint a helyzet megv�ltozott, szorong�sa is engedett, �s rem�nytelen�l kapkodott a megfelel� szavak ut�n.

��Ma este � ny�gte ki v�g�l. � V�rjatok! Ma este. Van el�g k�dgy�kerem!

��Nincs r� sz�ks�gem!

��Megmutatom nektek� megmutatom nektek az utat. M�g ma este. Elvezetlek oda. Elmegyek veletek oda, mivel ti� hiszen te� � Rem�nytelen�l kereste a megfelel� sz�t, mire Karvaly k�zbev�gott:

��Mivel �n m�gus vagyok.

��Igen! �gy h�t elmehet�nk oda. Arra a helyre, amit �lmomban kaptam. Meg�lmodtam. �rtitek? Elviszlek oda. Elj�tt�k velem� oda� ahol megny�lik az �t!

Karvaly szil�rdan, a mondatokat fontolgatva �llt a hom�lyos szoba k�zep�n.

��Meglehet � sz�lalt meg v�g�l. � Ha visszat�r�nk, s�t�ted�sre itt kell lenn�nk. � Ezut�n Arrenhez fordult, aki nyomban sz�lesre t�rta az ajt�t. Alig v�rta, hogy m�r k�v�l lehessen.

A Ny�l szob�ja ut�n a nyirkos, s�t�t utca vir�goskertnek t�nt a szem�ben. A legr�videbb �ton igyekeztek vissza a fels�v�rosba, egy keskeny k�l�pcs�n a moh�val ben�tt h�zfalak k�z�tt. Arren �gy szuszogott, ak�r egy oroszl�nf�ka.

��H��h! Ugyanoda akarunk visszamenni?

��No, igen, hacsak nem tudhatunk meg valamit kicsit k�nnyebben. �gy t�nik, a bar�tunk j�kora csapd�t �ll�tott nek�nk.

��De h�t nem tudsz v�dekezni a tolvajok �s ilyesf�l�k ellen?

��V�dekezni? � k�rdezte Karvaly. � Ugyan, mire gondolsz? Gondolod t�n, hogy var�zsig�kbe burkolva j�rom a vil�got, mint egy v�nasszony, aki a reum�t�l retteg? Erre nincs el�g id�m! Elrejtem az igazi arcom, hogy elrejthessem az igazi v�gyunkat. Ennyi az eg�sz. Egym�sra gondot viselhet�nk, de az a helyzet, hogy a vesz�lyeket nem �szhatjuk meg egyk�nnyen.

��H�t persze hogy nem � felelte Arren kem�nyen, d�h�sen, �n�rzet�ben s�rtetten. � Nem is sz�m�tottam erre!

���gy van j�l � jelentette ki a m�gus mereven s m�gis j� ked�llyel, hogy Arren kedve ne menjen el. A fi� meglep�d�tt saj�t felindul�s�n, sohasem gondolt volna arra, hogy ilyen kem�nyen sz�ljon a f�m�gushoz.

De most ez az alak nem is a f�var�zsl� volt, ez a K�nya, a turcsi orr�val, sz�gletes, borost�s k�p�vel, aki hol ilyen, hol olyan hangon sz�lal meg, aki valamif�le f�lfoghatatlan idegen!

��Mondd, te �rtetted, amit mondott neked? � k�rdezte Arren, mivel rettegett t�le, hogy vissza kell mennie abba a s�t�t szob�ba a b�z�lg� csermely f�l�tt. � Ez az eg�sz zagyvas�g mit jelent az �letr�l �s a hal�lr�l meg arr�l, hogy lev�gj�k a fej�t, �s m�gis visszaj�n?

��Nem tudom, mindez jelent-� valamit. �n csup�n egy var�zsl�val akartam besz�lni, aki elvesz�tette az erej�t. � maga azt mondja, hogy nem is vesz�tette el, hanem odaadta� eladta valakinek. De milyen �ron? �letet az �let�rt � mondja �. Meg: er�t az er��rt. Nem! K�ptelen vagyok meg�rteni �t, de m�gis �rdemes r� figyelni.

Karvaly elgondolkod� nyugodts�ga m�g ink�bb felborzolta Arren sz�gyen�rzet�t. Megszeppentnek �s idegesnek �rezte mag�t, ak�r egy gyerek. A sz�nalmas Ny�l eg�szen megig�zte, de miut�n elsz�llt a var�zslat, csup�n f�jdalmas undort �rzett, mintha valami romlott dolgot kellett volna lenyelnie. �gy d�nt�tt, hogy meg sem sz�lal, am�g meg nem zabol�zza az indulat�t. A k�vetkez� pillanatban elv�tette a l�p�st a s�kos, kopott l�pcs�n, �s arra �bredt, hogy ujjait a cs�sz�s, hideg k�vek k�z� m�lyeszti.

��Hogy a fene egye meg ezt a mocskos v�rost! � t�rt ki bel�le a harag. Mire a m�gus cs�ndesen csak ennyit mondott:

��Erre semmi sz�ks�g, azt hiszem!

Ront v�ros�ban t�nyleg volt valami baj. Valami l�gott a leveg�ben, �gyhogy az ember azt gondolhatta, valami �tok �l rajta. De mindez m�gsem valami gonoszs�g ny�lt jelenl�t�t mutatta, s�t ink�bb valaminek a hi�ny�t, minden er� meggyeng�l�s�t, valamilyen fert�z� betegs�g�t, amely b�rki bel�p�t nyomban megt�madhat. M�g a d�lut�ni naps�t�s is valahogyan beteges volt: t�l nagy volt a f�lledts�g m�rciushoz k�pest. Az utc�kon �s tereken ny�zsg�tt az �let, �s zajlott az �zlet, de az eg�szben m�gsem volt rend vagy halad�s. A port�ka semmit �r� volt, az �rak magasak, �s a piac egy�ltal�n nem volt biztons�gos, sem a bet�r� v�s�rl�k, sem az elad�k sz�m�ra, mivel a v�ros tele volt tolvajokkal �s rabl�band�kkal. Az utc�kon kev�s asszony mutatkozott, s akik megjelentek, mindig csak csoportosan j�rtak. Ebben a v�rosban nem volt sem t�rv�ny, sem korm�ny. Az emberekkel besz�lgetve Karvaly �s Arren hamarosan kider�thette, hogy ennek a v�rosnak val�j�ban nincs sem tan�csa, sem polg�rmestere. Az a n�h�ny ember, aki m�g korm�nyozhatta volna a v�rost, r�gen meghalt, egyesek nyugalomba vonultak, megint m�sokat pedig egyszer�en meg�ltek. A v�ros egyes negyedeit m�s-m�s f�n�k�k korm�nyozt�k. A parti �r�k kez�ben volt a kik�t�, �k pedig csak a saj�t zseb�kkel t�r�dtek. �s m�s sem volt k�l�nb.

Az eg�sz v�rosnak t�bb� nem volt semmif�le k�zpontja. A mindenf�le szam�rs�gokkal foglalkoz� emberek tev�kenys�g�nek nyilv�nval�an nem volt semmi c�lja. A mesterembereken l�tszott, hogy semmi kedv�k tisztess�gesen dolgozni, s�t m�g a rabl�k is csak az�rt raboltak, mert nem �rtettek semmi m�shoz. Kit�rulkozott el�tt�k a hatalmas kik�t�v�ros minden nagyszer�s�ge �s ragyog�sa, legal�bbis a f�lsz�nen, de minden sarkon ott kuporogtak a k�dgy�k�rev�k! Mozdulatlanul! A felsz�n alatt pedig a dolgok nem t�ntek val�s�gosnak: sem az arcok, sem a hangok, sem pedig az illatok. Id�r�l id�re megv�ltoztak az �rnyak, mialatt a hossz�, meleg d�lut�nban Karvaly �s Arren v�gigs�t�ltak az utc�kon, �s sz�ba elegyedtek ezzel vagy azzal. Lassan elmos�dott minden. A cs�kos erny�k, a szutykos kar�k, a sz�nes falak, a sanyar� l�tez�s minden vill�dz�sa megsz�nt, a v�rosnak puszta, �res v�z�t hagyva maga ut�n, egy �lomv�rost, �resen �s kong�n a hom�lyos naps�t�sben.

Ez a beteges nappali �lom csak akkor t�rt meg egy r�vid id�re, amikor f�lkapaszkodtak pihenni a v�ros egyik legmagasabb pontj�ra. �Nem valami szerencs�s helyen j�runk� � mondta Karvaly alig p�r �r�val ezel�tt. Most pedig, hossz� �s c�ltalan csavarg�s �s ismeretlenekkel folytatott �rtelmetlen besz�lget�s ut�n f�radtnak �s elkeseredettnek l�tszott. �lruh�ja is mintha megkopott volna kiss�: a tengeri kalm�r hamis arc�n n�mi kem�nys�g �s s�t�t �rny t�kr�z�d�tt. Arren k�ptelen volt megszabadulni reggeli inger�lts�g�t�l. Letelepedtek most a dombtet�n, a kem�ny talajon, n�h�ny nyiladoz�, pirosas bark�it bontogat� szomor�f�z �rny�k�ban. Innen nem l�thattak m�st a v�rosb�l, mint a tenger fel� lassan ereszked�, l�pcs�zetes, pirosl� cser�ptet�ket. Az �b�l sz�lesen kit�rta, k�kesen villogtatta hossz� cs�pjait a tavaszi p�r�ban, eg�szen a l�t�hat�r t�voli perem�ig. De nem volt sehol szabott hat�r, kem�ny sz�lvonal. �ld�g�ltek csak ott egy darabig, a v�gtelen, k�k t�rbe b�mulva. Arren tudata kit�rult, k�szen a vil�g �dv�zl�s�re �s befogad�s�ra.

Amikor megmozdultak, �s inni mentek egy k�zeli kis csermelyhez �, amely tiszta hull�mokban futott egy szomsz�dos nagy�ri kertb�l, a barna szikl�k h�t�n a hegytet�r�l a h�tuk m�g�l �, nagyot kortyolt, �s fej�t a csobog�, hideg v�zsug�r al� dugta b�tran. Imigyen f�lfriss�lve talpra �llt, �s dalolva zengte Morred tetteinek k�vetkez� sorait:

Karvaly vid�man r�kacagott, �s a fi� visszanevetett r�. Megr�zta a fej�t, mint egy kutya, s a f�nyes cs�ppek sziv�rv�nyk�nt sz�r�dtak sz�t a lemen� nap utols�, aranysugaraiban.

De hamarosan el kellett hagyniok a b�k�s ligetet, s vissza kellett t�rni�k a zs�folt utc�kra, �s amikor elk�lt�tt�k szer�ny vacsor�jukat egy b�d�s, hallal t�lt�tt lep�nyt �rul� pultn�l, m�r s�r� s�t�ts�g telepedett r�juk.

��Jobb lesz, ha most indulunk, fiam � mondta Karvaly, mire Arren:

��A cs�nakhoz? � Pedig tudta, hogy nem a haj�r�l van sz�, hanem a patakon t�li h�zr�l �s az �res, poros, iszonyatos szob�r�l.

Ny�l b�ty� m�r az ajt�ny�l�sban l�tta �s v�rta �ket.

Olajm�cses pisl�kolt a kez�ben, azzal mutatta nekik az utat f�lfel� a l�pcs�n. Az apr� l�ngocska �lland�an reszketett a kez�ben, vaskos, magas �rnyakat vetve a l�pcs�h�z fal�ra.

Nem b�rt m�g egy szalmazs�kkal a vend�gek sz�m�ra, de Arren �gy is lekuporodott a csupasz padl�ra az ajt� mellett. Az ajt� ugyan kifel� ny�lt, s hogy j�l v�dhesse, ink�bb odakint kellett volna el� �lnie. De a pinces�t�t l�pcs�h�z hom�lya t�bb volt, mint amit el tudott volna viselni, �s k�l�nben is �gy d�nt�tt, hogy Ny�lon tartja a szem�t. Karvaly figyelm�t, s lehet, minden erej�t lek�theti majd az, amit Ny�l mutat vagy mond neki. Ez�rt Arren dolga lesz, hogy minden csal�rds�gra �beren �gyeljen!

Ny�l egyenesebb der�kkal �lt, kev�sb� remegett, tiszta volt a lehelete, �s megmosta a fog�t! El�gg� �rtelmesen, de m�gis izgatottan sz�lt hozz�juk el�sz�r, szeme oly s�t�t volt a l�mpaf�nyben, hogy az �llatok szem�hez hasonl�an nem l�tszott semmi feh�rje. Kem�ny hangon, r�besz�l�en pr�b�lta arra b�rni Karvalyt, hogy � is r�gcs�ljon k�dgy�keret:

��K�stold meg, velem egy�tt� velem egy�tt� � er�sk�d�tt. � Veled egy�tt� vigy�l magaddal� egy az utunk� el�bb vagy ut�bb �n is nekiv�gok, ak�r veletek, ak�r n�lk�letek! De nektek is kell a k�dgy�k�r, hogy k�vethessetek!

��Azt hiszem, veled tarthatok.

��De nem oda, ahov� �n megyek� ez nem valamif�le� var�zsl�s� vagy var�zsl� � Mintha nehez�re esett volna kiejteni ezeket a k�nyes szavakat. � De tudom, hogy elvezethetsz arra a helyre, oda� tudod� a falhoz. Deee� az nem ott van� valahol m�shol!

��Indulj, �s �n k�vetlek!

Ny�l megr�zta a fej�t. Valaha kellemes, m�ra sz�tesett arca szinte kivir�gzott. Gyakorta n�zett Arren fel�, de szavai mindig csak Karvalynak sz�ltak:

��Tudod, k�tf�le ember van� a mi fajt�nk� �s a m�sikak. Az� iz� s�rk�nyok �s m�sok. Er�tlen vagy csak f�lig �l� emberek. Mit sem sz�m�tanak! Azt sem tudj�k, amir�l �lmodoznak. F�lnek, rettegnek a s�t�tt�l� Nek�nk viszont van er�nk�

��Legal�bbis addig, am�g tudjuk a dolgok neveit!

��De a nevek ott nem �rnek semmit! Az a hely� az a pont� Ott nem azt teszed, amit akarsz, nem azt, amit tudsz, amire sz�ks�ged van. Ott az ig�k nem �rnek semmit. Mindent el kell felejtened, hogy ott siker�lj�n. Ott csak a k�dgy�k�r seg�thet. Ott elfelejted a neveket, hagyod, hogy a dolgok magukt�l t�rt�njenek, egyenesen a val�s�gba l�psz. Hamarosan f�lk�sz�l�k �s �tra kelek. Ha meg akarod tal�lni azt a helyet, �gy kell tenned, ahogyan �n mondom. Megmondom, hogyan kell. Az emberek ur�nak kell lenned, hogy az �let ura lehess. Meg kell ismerned a titkot. Megmondhatn�m neked a nev�t, de mit sz�m�t egy n�v? A n�v nem a val�s�g, a val�s�g pedig �r�k! A s�rk�nyok nem juthatnak oda. A s�rk�nyok is meghalnak. Mind meghalnak. Ma este annyit bevettem, hogy sohasem �rhetsz utol. Amikor elt�vedek, akkor vezethetsz engem. Eml�kszel-� a titokra? Eml�kszel? Nem a hal�l az. Nem a hal�l� nem! Nincs �sszeizzadt �gy, rothad� kopors�. Nincs t�bb�, soha! A v�r megsz�rad, mint ny�ron a patakmeder �s k�sz. Nincs retteg�s. Nincs hal�l. Elt�nnek a nevek. A szavak �s a f�lelmek elt�nnek. Mutasd meg, hol t�vedtem el, mutasd meg nekem, uram�

�s �gy folytatta, ny�gd�cselve k�pte a szavakat, mintha valami var�zsig�t mormolna, de m�gsem �lltak �ssze var�zsig�v�, nem alkottak eg�szet, nem volt semmi �rtelm�k. Arren csak hallgatta, hallgatta, minden�ron pr�b�lta meg�rteni. De hiszen ha meg�rthette volna! M�g Karvalynak is be kellett volna vennie a m�rget ez egyszer, hogy f�lfogja, mir�l is karattyol Ny�l, a rejt�lyt, amit nem akart vagy tal�n val�ban nem tudott szavakba �nteni. Mi m�s�rt j�ttek ugyan ide? Hanem ekkorra (Arren a Ny�l l�zban �g� k�p�r�l Karvaly arc�l�re pillantott) lehet, hogy a var�zsl� m�r meg is �rtette� Arca kem�ny volt, ak�r a szikla. Hov� lett a turcsi orr �s a bamba tekintet! K�nya, a tengeri kalm�r elt�nt, megsemmis�lt. A var�zsl�, a f�m�gus �lt el�tte a padl�n.

A Ny�l hangja ny�sz�rg� motyog�ss� csendes�lt, s t�r�k�l�sben �lve el�re-h�tra himb�lta a fels�test�t. Arca ny�zott volt, sz�ja t�tva maradt. A padl�ra k�z�j�k tett olajm�cses pisl�kol�, halv�ny f�ny�ben a m�sik nem sz�lt egy sz�t sem, csak kiny�jtott tenyer�be fogta a szerencs�tlen kez�t. Arren nem vette �szre, mikor ny�lt ut�na. H�zagok voltak az esem�nyek k�z�tt, a neml�t h�zagai, vagy valami �lom�. Eg�sz biztosan t�bb �ra elm�lt m�r. �gy �jf�lre j�rhatott az id�. Ha elaludt volna, tal�n k�vethette volna �lm�ban a Nyulat, hogy titkos �ton eljusson arra a helyre? Lehet, hogy igen. Most eg�sz val�sz�n�nek l�tszott. De �rt kellett �llnia az ajt� el�tt. Sem �, sem Karvaly nem besz�lt err�l, de mindketten gondoltak r�, hogy ha �jszaka j�nnek vissza, Ny�l m�g kitervelhet valami gazs�got. Hiszen kal�z volt, ismert gonosztev�ket is. Nem besz�ltek err�l, de Arren tudta, hogy �rk�dnie kell, mert a m�gus, mialatt k�l�n�s szellem�tj�t j�rja, teljesen v�dtelen. Bolond fejjel kardj�t a cs�nakban hagyta, s ugyan mi haszn�t vehetn� egy sz�l t�r�nek, ha hirtelen kit�rul m�g�tte az az ajt�? De ez nem t�rt�nhet meg, hiszen hallgat�zik, �s el�g j� a f�le. Ny�l m�r nem besz�lt. Mindk�t f�rfi m�lyen hallgatott, az eg�sz h�z teljesen n�ma volt. Senki sem j�hetett f�l azon a roskatag l�pcs�n zajtalanul. Sz�lhat, ha meghall valami z�rejt, f�lki�lthat, ami megt�rn� a b�v�letet, s Karvaly a var�zsl�k haragos, bossz��ll� vill�m�val megv�dene mag�t �s �t is. Amikor Arren az ajt� el� telepedett, Karvaly r�pillantott j�v�hagy�n. Beleegyez�ssel �s bizalommal. �rs�get v�llalt. Nem lehet semmi vesz�ly, ha � �beren �rk�dik. De nem volt k�nny� azt a k�t arcot n�zni, k�zt�k a padl�n a l�mp�s gy�ngyszemnyi l�ngocsk�j�t. A k�t n�ma, mozdulatlan alakot, amint szem�k nyitva, de nem l�tj�k a f�nyt, a poros szob�t. �k nem l�tj�k ezt a vil�got, hanem valami m�st, �lomvil�got tal�n vagy a hal�lt� neh�z volt �gy n�zni �ket, hogy ne pr�b�ljon vel�k tartani�

A sz�raz, s�r� s�t�ts�gben az egyik alak most h�v� int�ssel f�l�llt.

��Jer! � sz�lalt meg az �rnyak hossz�ra ny�lt ura. Par�nyi l�ngot tartott a tenyer�n, nem nagyobbat egy gy�ngyszemn�l. Kiny�jtotta Arren fel�, az �letet k�n�lva neki. Arren lassan fel� l�pett, hogy k�vesse �t.

Sz�raz a torka, teljesen kisz�radt. Poros �zt �rzett a sz�j�ban. Por rak�dott az ajk�ra is.

Fej�t f�l sem emelte a padl�r�l, �gy szeml�lte az �rnyak j�t�k�t. A nagy �rny�kok lassan lengedeztek, f�lmagasodtak, �sszeg�rnyedtek �s meggy�r�dtek. K�r�l�tt�k kicsik sz�kd�cseltek a falon �s a mennyezeten, mintha g�nyol�dn�nak vel�k. Egy �rny lapult a sarokban, egy m�sik meg a padl� k�zep�n. Egyik sem mozdult.

Tark�j�ba belehas�tott a f�jdalom. Ugyanakkor a l�tv�ny is eljutott a tudat�ig, egyetlen pillanat alatt, �ll�k�pp� merevedve: Ny�l a sarokban kuporgott, feje a t�rd�re hajtva. Karvaly hanyatt fek�dt, kiter�tve, f�l�tte egy f�rfi t�rdelt, mialatt egy m�sik aranyp�nzeket gy�m�sz�lt valami zs�kf�l�be, a harmadik pedig figyelt. Az ut�bbi egyik kez�ben l�mp�st, a m�sikban egy t�rt � Arren t�r�t tartotta.

Ha besz�ltek is egym�shoz, a fi� nem hallott semmit. Saj�t gondolatait hallotta csup�n, amelyek vill�mgyorsan �s hat�rozottan megs�gt�k neki, mit kell tennie. Azonnal engedelmeskedett is nekik. Nagyon lassan el�rek�szott vagy k�tl�bnyit, kiny�jtotta a bal kez�t, megragadta a zs�kba gy�jt�tt martal�kot, talpra sz�kkent, �s hangos �v�lt�ssel kirontott a l�pcs�re. Nyargalt lefel� a vaks�t�tben, nem v�tett el egyetlen l�pcs�fokot sem, szinte nem is �rezte �ket a talpa alatt, mintha sz�llna a leveg�ben. Kirontott az utc�ra, �s teljes erej�b�l nyargalva belevetette mag�t az �jszak�ba.

A h�zak fekete t�mb�kk�nt emelkedtek a csillagos �g fel�. Jobb k�z fel�l halv�ny csillagf�ny ver�d�tt vissza a foly� viz�r�l. Nem l�tta ugyan, hogy merre vezetnek az utc�k, m�gis f�lismerte a sarkokat, �s t�bbsz�r is befordult, hogy �sszezavarja �ld�z�it. Hallotta maga m�g�tt a dobog�sukat, nem is oly messze. Mez�tl�b voltak, liheg� l�legzet�k hangosabb volt l�pteik zaj�n�l. Tal�n m�g f�l is nevet, ha van r� ideje. Most v�gre megtudta milyen dolog, ha �r� vad�sznak, �s nem � a vad�sz, milyen �z�tt vadnak lenni ahelyett, hogy a hajt�st vezetn�. Most mag�nyos volt, �s furcsam�d szabadnak �rezte mag�t. Hirtelen jobbra kanyarodott, �s kereszt�lnyargalt egy magas p�rk�ny� h�don. Befordult egy mell�kutc�ba, a k�vetkez� sarokn�l megint, vissza a foly�partra, azt k�vette egy darabig, azut�n �tkelt egy m�sik h�don. Cip�je hangosan csattogott a macskak�veken: egyetlen zaj az eg�szen n�ma v�rosban. A h�df�n�l egy pillanatra meg�llt, hogy levesse a l�bbelij�t, de a f�z�k kem�ny csom�ra voltak k�tve, �ld�z�i pedig m�g nem t�vesztett�k szem el�l. A l�mp�s pisl�kolva megjelent a foly� f�l�tt, a s�lyos, dobog� l�bak egyre k�zeledtek fel�. K�ptelen volt ler�zni �ket. Egyetlen es�lye, ha gyorsabb n�luk. Csak rohan, rohan el�re, hogy messze, egyre messzebb csalja �ld�z�it att�l a poros szob�t�l�

Kab�tj�t is let�pt�k r�la t�mad�i, t�r�vel egy�tt, ingujjban maradt, szakadt r�la a v�z, feje z�gott, �s kopony�ja h�tulj�ban minden l�p�sn�l belehas�tott az �les f�jdalom, de csak rohant, rohant tov�bb� A zs�k zavarta a fut�sban. M�rg�ben f�ldh�z v�gta. Egy kigurul� aranyp�nz tiszta cseng�ssel pattogott v�gig a k�vezeten.

��Nesztek itt a p�nzetek! � ord�totta rekedten, leveg� ut�n kapkodva. Tov�bbrohant. Egyszer csak v�ge lett el�tte az �tnak. Sehol egy keresztutca, sehol el�tte egy csillag, zs�kutc�ba jutott. Meg�ll�s n�lk�l megfordult, �s r�rontott az �ld�z�kre. A l�mp�s f�nye d�h�s szikr�t vetett a szem�ben, s kih�v� ki�lt�ssal lend�lt t�mad�sba.

D�lel�tt azut�n Karvaly visszaparancsolta vitorl�jukb�l a var�zsszelet, �s hagyta, hogy a cs�nakot l�gyan d�l-d�lnyugat fel� f�j� e vil�gi szelek r�p�ts�k tov�bb. Jobb oldalt a t�volban G�zl�r d�li hegyvid�ke t�volodott t�l�k �s t�nt a messzes�gbe, egyre kisebbedve k�klett, mint valami tarajos hull�mfodor a tenger val�di hull�mai f�l�tt.

Arren f�l�bredt. A tenger s�tk�rezett a forr�, aranyl� d�li naps�t�sben: v�gtelen v�z a v�gtelen f�ny �lel�s�ben. A cs�nak orr�ban Karvaly egy sz�l der�kk�t�ben �s vitorlav�szonb�l csavart turb�nf�l�ben �ld�g�lt. Halkan d�dolgatott, tenyer�vel dobolva az evez�padon, valami k�nny�, egyhang� dallamot. Az �nekben nem voltak var�zsig�k, nem h�s�k vagy kir�lyok tetteir�l sz�l� himnusz volt, hanem dudor�szva �sszehordott csacska, csaknem �rtelmetlen szavak sora, ahogy egy leg�nyke �nekelhet hossz�hossz� ny�ri d�lut�nokon, mag�nyosan terelgetve kecskeny�j�t Gont magas hegyei k�z�tt.

A tenger felsz�n�r�l f�lsz�kkent egy hal, �s j� p�r �lnyire elsz�llt a leveg�ben, szapor�n verdesve szitak�t� sz�rny�hoz hasonl� merev, csillog� uszonyaival.

��A D�li Peremvid�ken j�runk � sz�lalt meg Karvaly, mikor abbahagyta a d�dol�st. � Furcsa r�sze ez a vil�gnak, ahol a halak r�pk�dnek, a delfinek meg �nekelnek � azt besz�lik. A v�z viszont eg�sz biztos kit�n� az �sz�shoz, �s nekem sz�t fogadnak a c�p�k. Mosd le magadr�l a rabszolgavad�szok keze nyom�t.

A fi�nak a legpar�nyibb izma is sajgott, s el�sz�r �gy �rezte, meg sem tudna moccanni. K�l�nben sem volt valami j� �sz�, mivel Rossz�n tengere t�l rideg, �s az ember ink�bb csak birk�zik vele, mintsem �szna benne, �s bizony hamar belef�rad. Ez a sokkal k�kebb tenger csak els� �rint�sre volt h�v�s, ut�na m�r kellemesen l�gy. A sajg�s hamarosan ki�llt a tagjaib�l. �gy paskolta a vizet a Messzil�t� oldal�n�l, mint valami serd�letlen tengeri k�gy�. Sz�k�k�tk�nt verte f�l a tajt�kot. Karvaly is csatlakozott hozz�, szab�lyosabb, er�s temp�z�ssal. A cs�nak engedelmesen �s t�relmesen v�rta �ket, laza feh�r sz�rny�val a csillog� v�zt�k�r f�l�tt. Ism�t egy hal ugrott a leveg�be. Arren ut�navetette mag�t. Visszamer�lt, majd megint kisz�kkent, �szva a leveg�ben �s sz�llva a v�z alatt. Most m�r � volt a fi� nyom�ban. Aranyl� b�rrel �s vid�man hanc�rozott a v�zben �s a f�nyben, m�g a napkorong sz�le bele nem csobbant a tengerbe. A f�rfi ezalatt takar�kosan b�nva a mozdulatokkal �s a kor csappan� erej�vel �szva ir�nyban tartotta a kis haj�t, egy darab vitorlav�szonnal el�rny�kolta a szem�t. �gy n�zte a lubickol� gyereket �s a sz�kell� halakat r�szrehajl�s n�lk�li szeretettel.

���s most merre megy�nk? � k�rdezte Arren m�r a sz�rke alkonyatban, miut�n j�l belakott s�zott h�ssal �s k�tszers�lttel. El�lmosodott.

��Lorbanery fel� � felelte Karvaly. Ezek voltak az utols�, duruzsol� sz�tagok, amelyek akkor este eljutottak Arren agy�ig. Ez�rt azt�n els� �lmai is e n�v k�r� sz�v�dtek.

Azt �lmodta, hogy valami l�gy, halv�ny sz�nekben j�tsz� anyagban g�zol, r�zsasz�n, aranyl� �s az�rk�k sz�lak �s ind�k k�z�tt, s valahogy ostob�n boldognak �rzi mag�t, mik�zben valaki ezt mormolja a f�l�be: �Ezek itt Lorbanery selyemr�tjei, ahol sohasem s�t�tedik be.� K�s�bb pedig az �jszaka v�ge fel�, amikor az �sz csillagai ragyognak a tavaszi �gen is, m�r valami romos �p�letben bukd�csolt �lm�ban. Minden sz�raz volt ott �s porlepte, s�r� p�kh�l�k cs�ngtek k�r�s-k�r�l. L�ba belegabalyodott a h�l�kba, sz�j�t �s orr�t betapasztott�k, nem kapott leveg�t. S a legborzalmasabb az volt, hogy tudta: ez a magas fal�, romos helyis�g az a terem, ahol K�tf� Nagy H�z�ban a mesterekkel egy�tt reggelizett.

R�m�lten �bredt, hangosan dobog� sz�vvel, l�b�t az evez�padnak fesz�tve. Gyors mozdulattal f�l�lt, megpr�b�lva elhessegetni mag�t�l a r�m�t� �lmot. Keleten m�g nem volt igazi f�ny, csak a s�t�ts�g ritkult meg valamelyest. Az �rboc nyikorgott, s a keleti szell�t�l dagadoz� vitorla magasan �s sejtelmesen csattogott f�l�tte. �tit�rsa m�lyen �s n�m�n aludt a haj�fen�ken. Visszahanyatlott, �s �jb�l elszunnyadt, m�g a kel� nap v�gleg f�l nem �bresztette.

Ezen a napon a tenger k�kebb �s sim�bb volt, mint amilyennek egy�ltal�n el tudta k�pzelni. A v�z olyan l�gy �s tiszta, hogy az �sz�s f�lig sikl�snak, f�lig rep�l�snek tetszett benne. K�l�n�s volt az eg�sz �s �lomhoz hasonlatos.

D�lt�jban megkock�ztatta a k�rd�st:

��Fontosnak tartj�k a var�zsl�k az �lmokat?

Karvaly �ppen horg�szott. Minden figyelm�t lek�t�tte a zsin�r. Hossz� v�rakoz�s ut�n k�rdezett vissza:

��Mi�rt?

��Csak azt szeretn�m tudni, lehet-e benn�k igazs�g.

��Biztosan.

��El�re megmondj�k a j�v�t?

De a m�gusnak ekkor kap�sa volt, �s t�z perccel k�s�bb, amikor a fed�lzetre vonszolta leend� eb�dj�ket, egy j�l megtermett tengeri s�g�rt, m�r r�g megfeledkezett az el�bbi k�rd�sr�l.

D�lut�n, amikor a perzsel� napsug�r ellen fabrik�lt erny� alatt lust�lkodtak, Arren �jabb k�rd�ssel �llt el�:

��Mit keres�nk Lorbanery sziget�n?

��Azt, amit egy�ltal�n keres�nk � felelte Karvaly.

��N�lunk, Rossz�non � sz�lalt meg Arren kisv�rtatva � van egy t�rt�net egy di�kr�l, akinek egy darab k� volt a tan�t�ja.

��Val�ban?� �s mit tanult?

��Azt, hogy ne tegyen f�l k�rd�seket.

Karvaly pr�szk�lt egyet, mintha nevet�s�t akarn� elfojtani, majd f�l�lt.

��Nagyon j�! Persze �n ink�bb nem sz�lok semmit, am�g nem tudom, mit akarok mondani. Mi�rt sz�nt meg a var�zsl�s Ront v�ros�ban, Narvelu�n sziget�n �s tal�n minden peremvid�ken? Ennek ok�t akarjuk kider�teni, vagy nem?

��De igen.

��Ismered azt a r�gi mond�st, hogy �a szab�lyok megv�ltoznak a peremvid�keken�? Legt�bbsz�r a tenger�szek sz�j�b�l hallani, de ez is var�zsl�b�lcsess�g, s azt jelenti, hogy m�g a var�zsl�s is f�gg a helysz�nt�l. Lehet, hogy egy, K�tf�n j�l bev�lt var�zsige Szikesen nem t�bb �res locsog�sn�l. A Teremt�s nyelv�t sem ismerik minden�tt. Erre egy sz�t, amarra egy m�sikat. Az ig�ket is �tsz�vik annak a helynek a vizei, f�ldjei, szelei �s f�nysugarai, ahol ki akarj�k mondani �ket. Egyszer olyan messzire elhaj�ztam keletre, hogy sem a sz�l, sem a v�z nem engedelmeskedett a szavamnak, mert egyik sem tudta a saj�t, igazi nev�t. Vagy ink�bb �n nem tudtam az ottani nev�ket. A vil�g igen hatalmas. A ny�lt tenger t�lterjed minden tud�s hat�r�n, �s vannak m�s vil�gok a mi vil�gunkon t�l. Nem hiszem, hogy lenne olyan sz� vagy ige, amely az �r v�gtelen m�lys�gei f�l�tt �s az id�k v�gezet�ig mindig �s minden�tt meg�rzi a s�ly�t, a jelent�s�t �s az erej�t. Hacsak nem az els� sz� az, amelynek kimond�s�val Segoy mindent megteremtett, vagy nem az utols� sz�, amelyet m�g nem mondott ki senki, �s nem is mond ki senki, am�g minden dolgok meg nem sz�ntenek� De m�g ezen a vil�gon, a mi �ce�nf�ld�nk�n, e kis szigeteken, melyeket ismer�nk, m�g itt is akadnak k�l�nbs�gek, rejt�lyek �s v�ltoz�sok. A legkev�sb� ismert �s legt�bb titokkal �vezett vil�gr�sz pedig ez a D�li Peremvid�k. A Bels� f�ldekr�l kev�s var�zsl� j�tt el eddig az itteni n�pek k�z�. Nem nagyon szeretik �ket errefel�, mert � legal�bbis �gy hiszik � nekik is megvan a saj�t m�gi�juk. De ez csak aff�le sz�besz�d, �s biztos, hogy a var�zsl�s m�v�szet�t sohasem ismert�k errefel� igaz�n, sosem �rtett�k meg eg�szen. Ha pedig �gy van, akkor k�nnyebben elb�nhat vele az, aki erre a c�lra t�r, hamarabb meggy�ng�theti, mint a bels� vid�kek er�sebb var�zslatait. �s akkor hallunk majd mes�ket arr�l, hogyan vallottak kudarcot a m�gusok itt, a D�lvid�ken.

A fegyelem az a csatorna, amelyben tetteink er�sek �s m�lyensz�nt�k. Ahol nincs ir�ny�t�s, ott az ember cselekedetei sek�lyesek, c�ltalanok �s szertefoszlanak.

Az a k�v�r asszony is a t�kr�s fejd�sz�vel, ugye, azt hiszi, hogy elvesz�tette a tud�s�t, vagy hogy sohasem rendelkezett vele. Meg Ny�l is csak r�gcs�lja a k�dgy�keret, �s �gy v�li, hogy messzebb jut vele, mint a legnagyobb var�zsl�k, holott �pphogy bel�p az �lmok vil�g�ba, �s m�ris elveszett. De m�gis mit gondol, hov� juthat el? Ugyan mit keres? Mi lehet az, ami elem�sztette a var�zstudom�ny�t? Ront v�ros�r�l m�r �ppen eleget megtudtunk, azt hiszem. Ez�rt tov�bbmegy�nk d�lre, Lorbanery fel�, megn�zz�k, mit m�velnek arra a var�zsl�k, �s tal�n megtal�ljuk azt, amit keres�nk. El�g-e ennyi v�lasz?

��Igen, de�

��Akkor egy darabig ne bolygassuk tov�bb a dolgokat! � v�gta el a besz�lget�s fonal�t a m�gus. Ezzel le�lt az �rboc t�v�be, a napellenz� s�rg�s, �ttetsz� �rny�k�ban, �s kib�mult a tengerre nyugat fel�, mialatt kis haj�juk d�li ir�nyban has�totta a naps�t�tte tengert. Egyenes der�kkal �lt, mozdulatlanul. Teltek-m�ltak az �r�k. Arren n�h�nyszor megm�rt�zott a v�zben. Mindig a tatr�l siklott a tengerbe cs�ndesen. Nem akart elhaladni az el�tt a s�t�t tekintet el�tt, amely nyugat fel� fordulva bizony�ra t�ll�tott a csillog� horizonton, t�l az �g k�kj�n �s tal�n t�l a f�ny hat�rain.

Karvaly n�ha megt�rte saj�t cs�ndj�t, �s meg-megsz�lalt, de egy-k�t sz�n�l sohasem mondott t�bbet. Neveltet�se r�v�n Arren gyorsan f�lismerte az udvariass�g vagy a titoktart�s m�g� rejt�z� igazi �rzelmeket, s �gy most is tudta, hogy t�rs�nak neh�z a sz�ve. Nem k�rdezett t�bbet, �s este is csak ennyit mondott:

��Ha �nekeln�k, nem zavarn�m a gondolataidat?

Karvaly kiss� er�ltetett �z� tr�f�val v�laszolt:

��Att�l f�gg, mit �nekelsz.

Arren is az �rbocnak vetette h�t�t, �s r�zend�tett. Hangja m�r nem volt �desk�s �s magas, mint p�r �vvel ezel�tt, amikor a dallamot hossz� h�rf�j�n pengetve a berilai palota �nekmestere tan�totta �t. Magasabb hangjai valahogy elhom�lyosultak, a m�lyek viszont l�gyan, de tiszt�n b�gtak, mint a heged� h�rja. A Feh�r var�zsl� sirat�j�t �nekelte, azt a dalt, amelyet Elfarran k�lt�tt, amikor Morred pusztul�s�r�l �rtes�l, �s saj�t hal�l�nak k�zeledt�t v�rja. Ritk�n adt�k el� ezt a dalt. Nem is volt k�nny�. Karvaly hallgatta a v�r�sl� �gbolt �s a tenger k�z�tt sz�rnyal� er�s, magabiztos �s szomor� hangot, �s tekintet�t lassan elhom�lyos�tott�k a k�nnyek.

A sirat� ut�n Arren egy darabig hallgatott, azut�n r�videbb, k�nnyebb dallamokra zend�tett, l�gyan, f�lkavarva a sz�lcsendes leveg�, az elsimult tenger �s a halv�nyul� vil�goss�g egyhang� nyugalm�t, mik�zben f�l�j�k lopakodott az �jszaka. Amikor abbahagyta, minden eln�mult, szell� sem rezd�lt, a v�z alig fodroz�dott, a k�telek �s deszk�k is csak n�ha nyikordultak meg egy picit. A tenger t�kr�t tartott az �g al�, amelyen egyenk�nt megjelentek a csillagok. D�len s�rga f�nysug�r gyulladt f�l ragyogva, szipork�z� arany szikr�kkal hintve be a hull�mokat.

��N�zd! Vil�g�t�torony! � Majd egy perc m�lt�n: � Lehet, hogy az is egy csillag?

Karvaly n�zte egy darabig, majd halkan mormolta:

��Azt hiszem az lesz a Gobardon. Csak a D�li Peremvid�ken l�that�. Gobardon azt jelenti �korona�. Kurremkarmerruk �gy tan�totta, hogy m�g d�lebbre haj�zva, sz�p sorj�ban m�g nyolc csillag j�n fel a Gobardon alatt, �s egy hatalmas csillagk�pet form�z a l�that�ron. Egyesek szerint fut� ember alakj�t, m�sok azt mondj�k, hogy az Agnen r�n�t. A bev�geztet�s jel�t.

N�zt�k, amint elszakad a tenger vibr�l� felsz�n�t�l, �s t�retlen f�nnyel vil�g�t tov�bb.

���gy �nekelted Elfarran dal�t � sz�lalt meg Karvaly �, mintha �rezted volna a gy�sz�t, s�t k�pes volt�l velem is meg�reztetni. Az eg�sz Szigetvil�g minden dala k�z�l mindig is ez ragadott mag�val a legjobban. Morred halhatatlan b�tors�ga a rem�nytelens�ggel szemben. �s Sz�ri�d, a ny�jas kir�ly, aki szint�n a keser�s�g �rny�k�ban j�tt a vil�gra. �s �, Elfarran, az asszony. Amikor �letem legnagyobb ostobas�g�t elk�vettem, az � sz�ps�g�nek eml�k�hez fordultam b�natomban, �s megl�ttam �t. L�ttam Elfarrant egy teljes pillanatig.

Hideg bizserg�s futott v�gig Arren gerinc�n. Nyelt egyet, de nem sz�lt semmit. Mint a megbabon�zott, tov�bb b�multa a pomp�s, top�zs�rga, balj�s csillagot.

��Melyik h�st v�lasztottad p�ldak�ped�l? � k�rdezte a var�zsl�, amire a fi� par�nyi t�tov�z�s ut�n felelte:

��Vandor-Akb�t.

��Az�rt, mert � volt a legnagyobb?

��Az�rt, mert uralhatta volna eg�sz �ce�nf�ldet, de nem tette, ink�bb mag�nyos v�ndor�tra kelt, hogy mag�nyos hal�l�t lelje Magador partjain az Orm nev� s�rk�nnyal v�vott k�zdelemben.

Ezut�n egy darabig mind a ketten saj�t gondolataikkal voltak elfoglalva. Azut�n Arren k�rdezett tov�bb, m�g mindig a s�rga Gobardont n�zve:

��Teh�t igaz, hogy a m�gia seg�ts�g�vel �letre kelthet�k a holtak, �s sz�lni is tudnak az �l�kh�z?

��A h�v�s var�zsig�ivel ezt val�ban megtehetj�k. De nagyon ritk�n fordul el� ilyesmi, �s nem hiszem, hogy akkor is b�lcs dolog lenne. Ebben a H�v� Sz� mestere egyet�rt velem. Nem haszn�lja �s nem alkalmazza a p�lni t�rv�nyt, amelyben el�fordulnak ilyen var�zsig�k is. A leger�sebbet egy Sz�rke var�zsl� n�ven ismert p�lni m�gus hirdette ki, j� ezer esztend�vel ezel�tt. El�h�vta a r�gi h�s�k �s m�gusok szellem�t, m�g Vand�r-Akb�t sem k�m�lte, hogy h�bor�ikban �s a korm�nyz�sban tan�csokat adjanak P�ln fejedelmeinek. A holtak tan�csainak az �l�k azonban semmi haszn�t sem vehetik. Gy�szos id�k k�sz�nt�ttek P�lnra, s a Sz�rke var�zsl�t el�zt�k. Nyomorult n�vtelens�gben pusztult el v�g�l.

��Teh�t gonosz dolog az ilyesmi?

��Ink�bb f�lre�rt�snek nevezn�m. Az �let helytelen �rtelmez�s�nek. Az �let �s a hal�l egyetlen dolog, ak�r a kezem: a teny�r �s a k�zfej. De a teny�r �s a k�z h�ta m�gsem eg�szen ugyanaz� Nem lehet �ket sem elv�lasztani egym�st�l, sem �sszekeverni.

��Manaps�g senki sem haszn�lja az ilyen var�zsig�ket?

��Csak egyetlen embert ismertem, aki szabadon alkalmazta �ket, mit sem t�r�dve a k�vetkezm�nyekkel. Kock�zatosak azok �s veszedelmesek, sokkal ink�bb, mint b�rmely m�s var�zsl�s. Azt mondtam, hogy �let �s hal�l olyan, mint a kezem k�t oldala, de az igazs�g az, hogy nem tudjuk, mi is az �let �s mi a hal�l. Olyasminek parancsolni, amit nem �rt�nk igaz�n, nem b�lcs dolog, s k�l�nben is, aligha vezethet j�ra.

���s ki volt az, aki haszn�lta ezeket az ig�ket? � Eddig m�g nem tapasztalta Arren, hogy Karvaly ilyen sz�vesen v�laszolt volna a k�rd�seire. Ilyen nyugodtan �s elgondolkod�n. Mindketten �r�m�ket, lelt�k ez�ttal a besz�lget�sben, b�rmily s�t�t �s balj�s volt is a t�rgya.

��Enyhelyi volt az illet�. Egyszer� vaj�kosnak tekintett�k csup�n, de a velesz�letett er� r�v�n igazi nagy var�zsl� volt. P�nz�rt csin�lta, amit csin�lt. B�rkinek, aki megfizette, el�sz�l�totta a k�v�nt szem�ly szellem�t: halott f�rj�t, feles�g�t vagy gyermek�t, h�z�t r�gm�lt sz�zadok nyughatatlan �rnyaival, a kir�lyok idej�nek b�b�jos asszonyaival n�pes�tve be. Saj�t szememmel l�ttam, amikor a Kisz�radt f�ldr�l el�h�vta ifj�korom f�m�gusa, Nemmerle szellem�t, puszt�n az�rt, hogy az unatkoz�kat elsz�rakoztassa vele. S a hatalmas l�lek �gy j�tt el� h�v� szav�ra, mint ahogy a kutya oson gazd�ja l�b�hoz. Haragomban versenyre h�vtam �t � akkor m�g nem voltam f�var�zsl� �, mondv�n: �Te arra k�nyszer�ted a holtakat, hogy h�zadba j�jjenek. Nos, k�vetsz-� engem oda, hol �k tany�znak?� K�nyszer�tettem r�, hogy elk�s�rjen a Kisz�radt f�ldre, b�r harcolt akaratom ellen minden erej�vel, elv�ltoztatva alakj�t �s zokogva, amikor m�s m�r nem seg�tett.

��V�g�l meg�lted �t? � suttogta Arren megig�zve.

��Nem! Csak k�nyszer�tettem r�, hogy velem j�jj�n a holtak birodalm�ba �s vissza is t�rjen onnan velem. Nagyon f�lt. �, aki oly k�nnyed�n parancsolta maga el� a holtakat, sokkal jobban rettegett a hal�lt�l � a tulajdon hal�l�t�l �, mint b�rki m�s, akit ismertem �letemben. �s az a k�fal� De t�bbet elmondtam neked, mint amennyit egy �joncnak tudni illik. � Az esti sz�rk�letben a ny�jas tekintet egy pillanatra fogva tartotta Arren ijedten rebben� szem�t. � De nem sz�m�t � folytatta a f�m�gus. � Sz�val van ott egy k�fal, valahol a t�lvil�g hat�r�n. Hal�luk ut�n azon l�pnek �t a lelkek. �l� ember is bel�phet, �s vissza is j�het rajta, ha igazi var�zsl�. Amikor a falhoz �rt�nk, ez az ember a f�ldre omlott az �l�k oldal�n, �s megpr�b�lt ellenszeg�lni akaratomnak, de nem siker�lt neki. Ujjait a k�vek k�z� m�lyesztette, �s k�romkodott �s sikoltozott. Addig m�g sohasem tapasztaltam ilyen iszony� retteg�st. Saj�t nyomor�s�g�val engem is kis h�j�n megnyomor�tott. Akkor m�r tudnom kellett volna, hogy helytelen�l cselekedtem. De eluralkodott rajtam a harag �s a hi�s�g. Nagyon er�s volt az az ember, �s �n be akartam bizony�tani, hogy �n vagyok az er�sebb!

���s mit csin�lt azut�n� amikor visszat�rtetek?

��A porban cs�szva esk�d�z�tt, hogy t�bb� nem ny�l a p�lni t�rv�nyhez. Cs�kolgatta a kezemet, de biztosan meg�l, ha van hozz� b�tors�ga. Elhagyta Enyhelyt. Elment nyugatra. Lehet, hogy �ppen P�lnba.

�vek m�lva vettem h�r�t a hal�l�nak. Mi�ta ismertem, m�r �sz volt a haja, de hossz� keze gyors, mint a birk�z�k�. De mit is besz�lek r�la ennyit?! Hiszen m�g az sem jut eszembe, mi volt a neve.

��Az igazi neve?

��Nem. Arra eml�kszem� � Ekkor elhallgatott, �s h�rom sz�vdobban�snyi id�re n�ma cs�nd telepedett k�z�j�k.

��Az enyhelyiek Kob n�ven ismert�k � sz�lalt meg azt�n megv�ltozott, kim�rt hangon. A be�llt s�t�tben von�sai m�r kivehetetlenek voltak. Arren csak annyit l�tott, hogy elfordul az ar�nyl� csillag fel�, amely m�r magasabbra emelkedett a l�t�hat�r f�l�, p�kfon�lnyi v�kony s�rg�s cs�kot vonva a t�ncol� hull�mok taraj�ra.

��L�tod, nemcsak �lmunkban fordul el�, hogy szembetal�ljuk magunkat r�g elfeledett dolgok m�ly�n bujk�l� rejtelmekkel, �s butas�gnak t�n� szavakat hordunk �ssze, mert nem �rtj�k igazi jelent�s�ket � sz�lalt meg hossz� hallgat�s ut�n.

Vagy t�zm�rf�ldnyi naps�t�tte v�zen t�l Lorbanery olyan �l�nkz�ld volt, mint egy sz�k�k�t karim�j�n teny�sz� csillog� mohap�rna. K�zelebb �rve a k�p f�lbomlott levelekre, fat�rzsekre, �rny�kokra �s utakra, h�zakra, emberi arcokra �s ruhadarabokra, porra, s�rra �s minden egy�bre, amib�l egy emberek lakta sziget arculata �ssze�ll. De mindezeken t�l, alapvet�en m�giscsak z�ld volt. Ugyanis minden talpalatnyi f�ldj�n, amit nem �p�tettek be vagy nem tiportak le, s�r�n teny�sztek a g�mb�ly� koron�j�, alacsony szederf�k. Azok level�t r�gt�k az apr� herny�k, amelyek v�kony selyemsz�lat bocs�tottak ki magukb�l. E sz�lakat sodort�k fonall� �s sz�tt�k finom kelm�v� a f�rfiak, n�k �s gyermekek, Lorbanery minden v�ros�ban. Alkonyatt�jt a leveg� tele van apr�, sz�rke denev�rekkel, amelyek f�rgekkel t�pl�lkoznak. Sokat f�lfalnak bel�l�k, de h�t k�nytelenek, �s a selyemsz�v�k nem puszt�tj�k el �ket, ellenkez�leg, nagy v�teknek tekintik a kis sz�rke sz�rny�ak meg�l�s�t. Hiszen ha emberi l�nyek a herny�kb�l �lnek � mondj�k �, igaz�n joguk van erre a cs�ppnyi denev�reknek is.

H�zaik furcs�k voltak �tletszer�en elhelyezett sz�k ablakaikkal, szederfa�gakb�l �sszet�kolt, moha- �s zuzm�lepte, z�ldell� tet�ikkel. Valaha gazdag f�ld volt ez, mint �ltal�ban a peremvid�ki szigetek. Mindez m�g most is l�tszott a sz�pen kifestett �s tisztess�gesen b�torozott h�zakon, a f�szerekben �s a sz�nek alatt �ll� hatalmas rokk�kon �s sz�v�sz�keken, �s a Sz�sz�ra v�rosk�j�nak kis kik�t�j�t k�r�l�lel� szil�rd, j�l meg�p�tett rakpartokon, amelyek mell� j� n�h�ny keresked�g�lya be�llhatott. De a kik�t�ben nem volt egyetlen haj� sem. A h�zak j� r�sz�r�l m�llott a vakolat, igaz�n �j b�tort sehol sem l�tni, a legt�bb rokka �s sz�v�sz�k pedig munk�tlanul porosodik. Ped�ljaikat, ors�ikat �s ny�stvet�iket s�r� h�l�val sz�tt�k be a p�kok.

��Hogy var�zsl�k? � k�rdezte Sz�sz�ra polg�rmestere, egy alacsony emberke, akinek k�pe olyan barna �s kem�ny volt, mint b�tyk�s l�b�n a ty�kszemek. � Nincsenek vaj�kosok ezen a szigeten. Soha nem is voltak.

��Ki gondolta volna? � csod�lkozott r� Karvaly. Nyolc vagy kilenc helyb�livel �ld�g�lt, h�g �s keserny�s szederbort kortyolgatva. Szorults�gb�l azt mondta, hogy zaf�rk�vet keres a Peremvid�ken, de k�l�nben semmivel sem �lc�zta sem mag�t, sem �tit�rs�t. Persze Arren, mint rendesen, most is a cs�nakban eldugva hagyta a kardj�t, �s vele sem volt ott a botja, vagy ha m�gis, h�t nem volt l�that�. A helyb�liek eleinte mogorv�k �s ellens�gesek voltak, �s b�rmelyik pillanatban ism�t elz�rk�ztak �s ellens�gesekk� v�lhattak. Csup�n Karvaly talpraesetts�ge �s tekint�lye k�nyszer�tett ki bel�l�k n�mi vonakod� sz�v�lyess�get.

��Nagyszer� emberek �s pomp�s kertek vannak errefel� � h�zelgett �ppen. � �s hogyan v�dekeztek legut�bb a tavaszi fagyok ellen?

��Sehogyan � d�nny�gte egy csont �s b�r emberke valahol a sor v�g�n. Egym�s mellett �ld�g�ltek az eresz alatt, h�tukat a kocsma fal�nak vetve. Csupasz l�bukt�l alig arasznyira paskolta a f�ldet a langyos �s szapora �prilisi es�.

��Az es� az igazi sorscsap�s, nem is a fagy � panaszkodott a polg�rmester. � Elrohasztja a herny�sdobozokat. De nincs ember, aki el�ll�thatn� az es�t. Sohasem is volt. � Nagyon is ellens�ges volt a vaj�kosokkal �s praktik�ikkal szemben.

A t�bbiek k�z�l n�h�nyan, mintha enged�kenyebbek lettek volna ez �gyben.

��Azel�tt sohasem esett ilyent�jt � mormolta az egyik �, legal�bbis addig, am�g m�g �lt az �reg.

��Hogy ki? Ja, a v�n Mildi? Nos h�t, nincs t�bb�. Felfordult � sz�gezte le a polg�rmester.

���gy is nevezt�k �t, hogy �a kert�sz� � mondta a sov�ny.

���gy igaz, kert�sznek is nevezt�k � bizonygatta egy m�sik is. Ezut�n lesz�llt k�z�j�k a cs�nd, ak�r az es�felh�.

Arren az egyetlen helyis�gb�l �ll� kocsma ablak�ban �lt. A falra akasztva tal�lt egy �reg lantot, hossz� nyak�, h�romh�ros hangszert, amilyenen �sid�kt�l j�tszottak a selyem sziget�n. Most azt pr�b�lgatta, hogyan csalhatna el� bel�le valami muzsik�t, alig hangosabban pengetve, mint ahogy az es� dobolt a h�ztet�n.

��Ront v�ros piac�n � folytatta Karvaly a besz�lget�st � l�ttam olyan anyagot, amit itteni selyemk�nt �rultak. T�nyleg akadt benne selyem is. De egyetlen arasznyi sem itt k�sz�lt bel�le, Lorbaneryn.

��Rossz �vek vannak m�g�tt�nk � panaszkodott a ny�zott k�p�. � Most m�r negyedik vagy �t�dik �ve.

��Ugarsz�nt�s �nnep�n lesz �t�dik �ve � sz�lt k�zbe egy �reg ember el�gedetten cs�mcsog� hangon �, mi�ta a v�n Mildi meghalt, � igen, elvitte a kasz�s, pedig m�g annyi id�s sem volt, mint �n most. �ppen az �nnep est�j�n halt meg szeg�ny, �gy bizony.

��A ritkas�g f�lveri az �rakat � magyar�zta a polg�rmester. � Egyv�gnyi f�lfinom k�k selyem�rt most annyit adnak, mint azel�tt h�rom�rt.

��Ha van vev�. De hol vannak a haj�k? K�l�nben is, az a k�k hamis � m�ltatlankodott a sov�ny, ezzel elind�tva j� f�l�r�s par�zs vit�t a m�helyekben haszn�lt k�l�nf�le fest�kek min�s�g�r�l.

��Honnan veszik a fest�ket? � k�rdezte Karvaly, mire �jult er�vel fell�ngolt a vita.

A l�nyeg abban cs�csosodott ki, hogy az eg�sz fest�st tulajdonk�ppen egyetlen csal�d v�gezte, amelynek tagjai k�l�nben var�zsl�knak tekintett�k magukat. De ha azok voltak is valaha, m�r r�g elfelejtett�k a tudom�nyukat, �s senki sem tanulta meg helyett�k, jegyezte meg savany�an a ny�l�nk alak. A polg�rmester kiv�tel�vel mindannyian megegyeztek abban, hogy Lorbanery nevezetes k�k �s p�ratlan karmazsinsz�n� selyme, a h�res �s�rk�nyt�z� nev�, amelyet r�gen az enyhelyi kir�lyn�k is viseltek, bizony m�r nem az igazi. Valami hi�nyzik bel�l�k. Hogy a rosszkor lez�dul� es� a hib�s, vagy a fest�kk�, esetleg a fest�k kever�je?

��Vagy azoknak a szeme � verte a vasat a v�zna emberke �, akik nem l�tj�k a k�l�nbs�get a val�di az�rk� �s a k�k s�r k�z�tt! � �s m�rgesen a polg�rmesterre n�zett. Amaz nem fogadta el a kih�v�st, elhallgattak h�t megint.

A gy�ng�cske bort�l l�that�an csak megsavanyodott a lelk�k, �s megny�lt a k�p�k is. Csak az es� surrog�sa volt hallhat� a kertekben sorakoz� f�k sz�mtalan level�n, a tenger mormol�sa odalent, az utca v�g�n �s a lant halk peng�se a behajtott ajt� m�g�l.

��Azt�n tud-e �nekelni ez a l�nyos k�p� k�ly�k? � k�rdezte a polg�rmester.

��Tud h�t, hogyne tudna. Arren! �nekelj nek�nk egy verset, fiam!

��Sehogy sem boldogulok ezzel a hangszerrel. Csak moll hangnemben j�tszik � jelent meg az ablakban Arren mosolyg� k�pe. � Csak s�rni tud. De mit akarnak hallani a kedves vend�gek?

��Valami �jdons�got � d�rm�gte a polg�rmester. A lant h�rjai megpend�ltek. A leg�nyke m�r otthonosan j�tszott rajtuk.

��Tal�n ezt m�g nem hallott�k errefel� � mondta, s ezzel r�zend�tett.

Mind hallgattak. A keser� arcok �s a kem�ny munk�ban megt�rt v�llak �s kezek nem mozdultak. Csak �ltek ott a langyos, es�s d�lvid�ki alkonyatban, �s �gy hallgatt�k ezt az �neket, mint �a hideg tenger�n �sz� sz�rke hatty�k ki�lt�s�t, epeked�n �s rem�nytelen�l. Sok�ig nem sz�lt senki, miut�n a dal hangjai elhaltak.

��Szokatlan muzsika � sz�lalt meg azt�n egy hang bizonytalanul.

Egy m�sik meger�s�tette, mintha Lorbanery szigete lenne a vil�g mindenkori k�zepe t�rben �s id�ben:

��A k�lf�ldi muzsika mindig furcsa �s rejtelmes.

��H�t csin�ljatok valami ideval�t � javasolta Karvaly. � Magam is sz�vesen hallgatn�k kicsit vid�mabbat. A fi� folyv�st csak r�g�ta meghalt h�s�kr�l dalol.

��Majd �n � v�llalkozott az utols� besz�l�, azzal h�mm�g�tt egy sort, majd r�zend�tett egy der�k, teli boroshord�r�l sz�l�ra, megf�szerezve a n�t�t n�mi hejh�val �s nosza rajt�val. De mivel a kutya sem csatlakozott hozz�, a k�vetkez� hejh�n�l eln�mult.

��Nincs m�r tisztess�ges �nekl�s sem! � morogta haragosan. � A fiatalok a hib�sak. Mindig mindent megv�ltoztatnak �s m�sk�ppen csin�lnak. A r�gi dalokat meg sem tanulj�k.

��Nem �gy van � v�lekedett a csont �s b�r alak. � Fenekest�l f�lborult minden. Semmi sem �gy van, ahogy lennie kellene.

��Bizony, bizony � nyammogta a leg�regebb. � Oda a szerencse. �gy van, bizony. Elt�nt a j� szerencse.

Ezut�n senkinek sem maradt semmi mondanival�ja. A helyb�liek kettes�vel-h�rmas�val elsz�lling�ztak, mag�ra hagyva Karvalyt odakint �s Arrent odabent. Karvaly v�g�l f�lkacagott, de ez egy�ltal�n nem volt valami vid�m nevet�s.

El�j�tt a kocsm�ros sz�gyenl�s feles�ge, meg�gyazott nekik a padl�n, azt�n sz�tlanul elt�nt. Lefek�dtek aludni. A helyis�g magas szaruf�i k�z�tt igazi denev�rtanya volt. Az �vegezetlen ablakny�l�son eg�sz �jszaka ki-be cik�ztak a denev�rek, elk�peszt�en magas hangon vinnyogva. Csak pirkadatkor t�rtek vissza a hely�kre. Apr�, sz�rke csomagocsk�kk� hajtogatt�k �ssze magukat, �gy f�ggeszkedtek f�l sorj�ban, fejjel lefel�.

Lehet, hogy a denev�rek sz�ntelen r�pk�d�se lopta meg Arren �lm�t. Sok-sok �jszak�val ezel�tt volt, hogy utolj�ra sz�razf�ld�n t�rt nyugov�ra. Teste elszokott a f�ldi mozdulatlans�gt�l, s �lm�ban is hi�nyzott neki a tenger �lland� ring�sa� azt�n, mintha a vil�g kics�szott volna al�la, mire �sszeszorul� sz�vvel f�lriadt. Amikor v�gre siker�lt rendesen elaludnia, azt �lmodta, hogy lel�ncolva g�rnyed a rabszolgahaj� fenek�n. M�sok is ott kuporodtak mellette l�ncaikon, de mind halottak voltak. T�bbsz�r is f�l�bredt ebb�l a r�m�lomb�l, megpr�b�lta elhessegetni mag�t�l, de ha visszaaludt, mindig ott folytat�dott, ahol az im�nt abbamaradt. V�g�l m�r egyed�l maradt a rabszolgahaj�n, de szoros l�ncai moccanni sem engedt�k. Ekkor k�l�n�s hang sustorgott a f�l�be: �Oldd el k�tel�keidet � mondta. � Oldozd el k�tel�keidet.� �jb�l megpr�b�lkozott a mozg�ssal, s ez�ttal siker�lt is neki. F�l�llt. Valami t�gas, k�d�s r�ten tal�lta mag�t, nyomaszt�an alacsony �gbolt alatt. Retteg�s lapult a f�ldben �s a ny�lk�s leveg�ben, valami iszony� retteg�s. Ez a hely a f�lelem helye volt, vagy �ppen maga a f�lelem, �s � bele volt z�rva, �s nem volt el�tte semmif�le �t. Tal�lnia kell valami utat, de m�g egy �sv�nyke sem volt sehol. Maga pedig eg�szen par�nyi volt, mint egy kisgyerek, mint egy hangya, a hely meg hatalmas, szinte v�gtelen. Megindult vakt�ban, de nyomban megbotlott � mire f�l�bredt v�gre.

Most, �beren m�r bel�lr�l mardosta a f�lelem, de ett�l nem volt kev�sb� hatalmas vagy kev�sb� v�gtelen. Nyomasztotta a helyis�g m�lyfekete s�t�ts�ge, mire az ablak hom�lyos n�gysz�g�ben kereste a csillagokat, de hi�ba �llt el az es�, a csillagok nem voltak sehol. �beren �s rettegve fek�dt a hely�n, mialatt a denev�rek f�radhatatlanul r�pk�dtek ki-be nesztelen b�rsz�rnyaikon. N�ha-n�ha, f�le teljes�t�k�pess�g�nek hat�r�n �rz�kelte v�kony vinnyog�sukat.

Tiszta reggel k�sz�nt�tt r�juk. Kor�n f�lkeltek. Karvaly szorgosan k�rdez�sk�d�tt a zaf�rk�vek ut�n. B�r a helyb�liek egyike sem tudta, mir�l is van sz� tulajdonk�ppen, mindannyiuknak hat�rozott v�lem�nye volt a dologr�l, �s j�kat veszekedtek rajta. � meg csak hallgatta a fecseg�s�ket figyelmesen, b�r valami eg�szen m�sra volt k�v�ncsi, nem holmi k�vekre. V�g�l azt�n nekiv�gtak Arrennel annak az �tnak, amelyet a polg�rmester javasolt nekik. A t�rn�k fel�, ahol a k�k fest�k�vet b�ny�szt�k. Menet k�zben azonban Karvaly let�rt az �tr�l.

��Ez lesz az a h�z � mormolta. � Azt besz�lt�k, hogy ez a fest�csal�d, ezek a kivert var�zsl�k valahol ezen az �ton laknak.

��Sz�rmazhat bel�le b�rmi hasznunk, ha besz�l�nk vel�k? � k�rdezte Arren, �l�nken eml�kezve Ny�l eset�re.

��Valahol csak megtal�ljuk a balszerencse nyitj�t � felelte a m�gus sz�razon. � Van egy hely, ahol elsziv�rog a szerencse. Kell valaki, aki odavezet! � Ezzel tov�bbment, mire Arren � mi m�st tehetett volna? � k�vette.

A h�z egy kert k�zep�n �llt, mag�nyosan. Tisztes k��p�let, b�r l�tszott, hogy a birtokkal egy�tt m�r r�gen senki sem viseli gondj�t. A t�redezett �gakon �sszeszedetlen�l fityegtek a kifakult selyemgub�k, a f�ldet vastagon bor�totta az elhalt l�rv�k �s lepk�k kisz�radt szem�tje. A h�z k�r�l, a s�r�n �ltetett f�k k�z�tt a rothad�s b�ze sz�llongott. Ahogy k�zeledtek fel�, Arren hirtelen visszaeml�kezett az �jszaka tork�t fojtogat� r�m�letre.

Miel�tt oda�rtek volna hozz�, az ajt� sz�lesre kit�rult el�tt�k. �szes haj� asszony rontott el� m�g�le, kiv�r�s�d�tt szeme d�h�dten villogott.

��Kifel�, �tkozottak, tolvajok, gyal�zatosak, t�kkel�t�ttek, hazug kuty�k �s h�lye fatty�k! Takarodjatok, kifel�! Hordj�tok el az irh�tokat! A balszerencse legyen veletek, �r�kre!

Karvaly megtorpant, mintha meglep�d�tt volna, majd vill�mgyors, k�l�n�s mozdulattal f�lemelte a kez�t. Egyetlen sz�t ki�ltott:

��F�lre!

Erre a v�nasszony f�lhagyott az �v�lt�z�ssel. D�bbenten meresztette r� a szem�t.

��Ezt mi�rt csin�ltad?

��Hogy elh�r�tsam az �tkaidat!

A n� csak b�mult r� n�m�n m�g egy darabig. V�g�l megsz�lalt rekedten:

��Idegenek vagytok?

���szakr�l j�v�nk.

K�zelebb l�pett hozz�juk. Arren el�sz�r kis h�j�n kinevette: n�zd csak, egy h�z�nak k�sz�b�n rik�csol� v�n banya, de a k�zel�ben m�r csak n�mi sz�gyent �rzett. B�z�s volt a n�, rongyokba �lt�z�tt, lehelete �porodott, szem�b�l sz�rny� f�jdalom s�t�tt.

��Nincsen m�r er�m �tkoz�dni sem � ny�sz�r�gte. � Nincs er�m! � Megpr�b�lta ut�nozni Karvaly mozdulat�t. � M�g mindig �rtenek ehhez? Honnan j�tt�k h�t?

A f�rfi b�lintott. Kem�nyen az asszony szem�be n�zett, aki viszonozta a pillant�s�t. Arca hirtelen megr�ndult, elv�ltozott, s csak ennyit ny�g�tt maga el�:

��Hol van a p�lc�d?

��Itt nem mutathatom f�l, n�v�r.

��Nem. T�nyleg nem teheted. Megmenti m�g az �letedet. Ak�r az �n er�m: az is megmentette az �n �letemet. �gy vesz�tettem el azut�n. Elhagyott minden tud�som, elfelejtettem minden sz�t �s az �sszes neveket. �gy folytak ki bel�lem, mint valami p�kfon�l: a szememen �s a sz�mon. R�s t�madt a vil�gon, azon sz�kik el a f�ny. �s a vil�goss�ggal egy�tt elmennek a szavak. Tudtad te ezt? A fiam eg�sz nap a s�t�tbe b�mul, keresi a r�st a vil�g fal�n. Azt mondja, jobban l�tna, ha megvakulna. A fest�tud�s kifutott a kez�b�l. Mi voltunk itt a fest�k, Lorbanery sziget�n. � Megr�zta el�tt�k v�kony, izmos karjait. V�llig bor�tott�k a legk�l�nb�z�bb, sz�nes fest�kfoltok.

��Ez sohasem kopik le a b�rr�l � mondta. � De az elme v�gk�pp ki�resedik. Az �sz nem tartja meg a sz�neket. M�gis, kik vagytok h�t?

Karvaly nem sz�lt semmit. Tekintet�t ism�t az asszony�ba m�lyesztette. Arren, oldalt �llva, k�nyszeredetten figyelte �ket.

Az �regasszony teljesen v�ratlanul megr�zk�dott, �s halkan suttogta maga el�:

��De hiszen �n ismerlek t�ged.

���, igen. A hasonl� felismeri a hasonl�t, n�v�r!

Furcsa l�tv�ny volt, amint megrettenve visszat�ntorodott a var�zsl� el�l. Menek�lni akart el�le, s m�gis fel�, t�molygott, mintha oda akarna borulni a l�baihoz.

A f�rfi megragadta �s kem�ny mark�ba szor�totta a kez�t.

��Szeretn�d-e visszanyerni az er�det, a tud�sodat, ism�t tudni a neveket? Megadhatom ezt neked!

��Te vagy az a nagy ember! � suttogta az �regasszony. � Te vagy az �rnyak kir�lya, a s�t�t hely ura�

��Nem vagyok az. Nem vagyok kir�ly. Csup�n egy f�rfi vagyok, egy haland�. A te fiv�red, �s hozz�d hasonl�.

��De nem halsz meg soha?

��De igen, meghalok.

��De visszaj�ssz, �s �r�kk� �lni fogsz!

��Nem �n. Ahogy senki m�s sem!

�� Akkor nem te vagy� nem te vagy a s�t�ts�g �ri�sa � vigyorodott el az �regasszony, ferde pillant�st vetve r�, �s nyilv�nval�an kevesebb f�lelemmel.

��De m�gis nagy ember vagy te. H�t kett� is van bel�letek? Mondd, mi a neved?

Karvaly sziklakem�ny arca egy pillanatra megl�gyult.

��Ezt nem mondhatom meg neked � v�laszolta szel�den.

��El�rulok neked egy titkot � mondta az asszony. Most valahogy egyenesebben �llt szemben vele, szav�b�l �s tart�s�b�l valami r�gi m�lt�s�g sug�rzott, valami s�lyos b�nat. � �n nem akarok �r�kk�n �r�kk� �lni! Ink�bb szeretn�m, ha ism�t tudhatn�m� a dolgok neveit! De mind elveszett imm�r. A nevek most m�r mit sem sz�m�tanak. T�bb� nincs titok. Akarod tudni az �n nevemet? � Szeme f�lvillant, keze �k�lbe szorult, s el�rehajolva suttogta: � Az �n nevem Akaren. � Azut�n hangosan fel�v�lt�tt:

��Akaren! Akaren! A nevem Akaren! Most m�r mindenki tudhatja titkos nevemet, az igazi nevemet, �s nincs t�bb� titok, nincsen igazs�g �s nincs hal�l, hal�l, hal�l! � Zokogva sikoltotta az utols� szavakat, sz�ja sz�l�r�l fr�cs�g�tt a ny�l.

��Nyugodj meg, Akaren!

�s megnyugodott. K�nnyek csorogtak v�gig az arc�n, lemosva r�la a piszkot.

Karvaly k�t keze k�z� fogta ezt a r�ncos, k�nny�ztatta arcot, �s k�nnyed�n, testv�ri l�gys�ggal cs�kot lehelt a v�nasszony szemeire. Amaz mozdulatlanul, csukott szemmel �llt el�tte. Ekkor a m�gus, sz�j�t f�l�hez k�zel�tve, n�h�ny sz�t mondott az �si nyelven, m�g egyszer megcs�kolta, �s hagyta, menjen �tj�ra.

Az �regasszony kinyitotta megtisztult szem�t, s egy hossz� pillanatig t�tov�n, csod�lkozva n�zett az arc�ba. Egy �jsz�l�tt n�z �gy az anyj�ra, egy ifj� anya n�z �gy az �jsz�l�ttj�re. Ezzel az asszony megfordult, lassan ajtaj�hoz l�pett, bement rajta, �s becsukta maga m�g�tt. Mindezt sz� n�lk�l, arc�n a megb�k�lt mereng�s kifejez�s�vel.

A var�zsl� ekkor sz� n�lk�l megfordult �s elindult, vissza az elhagyott �tra. Arren ott bandukolt a nyom�ban. K�rdezni nem mert semmit. A var�zsl� v�ratlanul meg�llt az elhagyatott kert k�zep�n, �s �gy sz�lt:

��Elvettem t�le a nev�t, �s egy �jat adtam neki. Teh�t valahogy� �jrateremtettem �t. M�s rem�nyem nem volt, m�sk�ppen nem seg�thettem neki.

Hangja fojtott volt �s fesz�lt.

��Er�s asszony volt valaha � folytatta. � Nemcsak valami vaj�kos vagy b�jitalkotyvaszt�, hanem a m�v�szet �s a tud�s asszonya, aki a sz�ps�get szolg�lta erej�vel, egy b�szke asszony �s tiszteletre m�lt�. Ez volt az �lete. �s mindez odaveszett. � Ezzel hirtelen let�rt az �sv�nyr�l, beh�z�dott a lombok alag�tj�ba, �s meg�llt egy kid�lt fat�rzs el�tt, h�t�t ford�tva a vil�gnak.

Arren v�rakozott r� a forr�, lombok �rny�kolta f�nyben. Tudta, hogy Karvaly sz�gyellene re� h�r�tani lelke terh�t, s val�ban nem volt, amit a fi� mondhatott vagy tehetett volna. De a sz�ve r�fon�dott a t�rsa lelk�re, �s nem a hirtelen r�t�rt romantikus csod�lattal vagy �mulattal, hanem f�jdalmasan, mintha valami kapocs indulna ki a lelke legm�ly�r�l �s elt�phetetlen�l �sszekov�csol�dna a m�sik l�nyeg�vel. Meg�rezte, hogy szeretet�t ett�l fogva bet�lti a szenved�ly, ami n�lk�l a szeretet zabol�tlan, nem teljes, �s tart�s sem lehet.

Karvaly visszafordult hozz� a kert z�ld lombjainak erny�je alatt. Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem, csak n�m�n l�pdeltek egym�s mellett tov�bb. M�r nagyon meleg volt: a tegnapi es� f�lsz�radt, �s l�pteik f�lvert�k az �t por�t. Arren szem�ben eddig ijeszt�nek �s nyomaszt�nak t�nt egyszerre ez a nap, mintha megfert�zt�k volna �jjeli �lmai. Most viszont �lvezte a t�z� napsugarat, az �rny�k h�v�s�t, �s j�kedv�en ballagott, mit sem t�r�dve az el�tt�k �ll� neh�z k�ldet�ssel.

J�l is volt ez �gy, mivelhogy �ppen nem k�sz�ltek semmire. A d�lut�nt v�gigbesz�lgett�k a fest�kk�vet b�ny�sz� emberekkel, j�kat alkudozva n�h�ny, �gymond �ket �rdekl� darab �ra f�l�tt. Amint visszafel� poroszk�ltak Sz�sz�ra fel�, mik�zben h�tukat �s nyakukat perzselte a napsug�r, Karvaly megjegyezte:

��Ez persze nem m�s, mint k�k malachit, de odalent aligha tudja b�rki is, mi a k�l�nbs�g.

��K�l�n�sek errefel� az emberek � v�lekedett Arren. � �s �gy van ez mindennel. Nem tudj�k, mi a k�l�nbs�g. Ahogy egyik�k mondta tegnap a f�n�knek: �Ugyan ki tudja, mi a k�l�nbs�g az igazi az�rk� �s a k�k sz�n� s�r k�z�tt!� Nyavalyognak, hogy rossz id�k j�rnak r�juk, de nem tudj�k, mikor kezd�dtek ezek az id�k. Panaszkodnak, hogy rosszul megy a munka, de semmit sem tesznek, hogy jobban menjen. M�g azt sem tudj�k, mi a k�l�nbs�g egy iparos �s egy b�b�jos k�z�tt, hogy meddig tart a mesters�g, �s hol kezd�dik a var�zslat! Mintha a fej�kben nem lenn�nek rendben a gondolatok, a hat�rok �s a sz�nek! Ezeknek minden egyforma. Minden egyform�n sz�rke.

���gy igaz � mormolta a var�zsl� elgondolkodva. Tov�bb-bandukolt egy darabig, fej�t v�llai k�z� h�zva, mint egy kesely�. Alacsony ember l�t�re, j� hossz�akat l�pett. � De mi hi�nyzik nekik?

��Az �let �r�me! � v�gta r� Arren gondolkod�s n�lk�l.

��Biztosan � d�nny�gte Karvaly megint, latolgatva egy darabig a fi� megjegyz�s�t. � �r�l�k neki � mondta v�g�l �, hogy helyettem is gondolkodsz, fiam� F�radtnak �s ostob�nak �rzem magam. Reggel �ta beteg a sz�vem, az�ta, hogy besz�lt�nk azzal, aki Akaren volt valaha. Nem szeretem a pocs�kol�st �s a rombol�st. Nem akarom, hogy ellens�gem legyen. �m, ha m�gis akad ellens�gem, semmi kedvem a nyom�ba szeg�dni, megkeresni �s tal�lkozni vele� Ha valaki arra vetemedik, hogy vad�sszon, akkor valami �rt�kes legyen a c�lja �s ne holmi megvetend� pr�da!

��De mif�le ellens�gr�l van sz�, uram � k�rdezte Arren.

Karvaly erre csak megvonta a v�ll�t.

��Tal�n, amit a v�nasszony mondott a nagy emberr�l, az �rnyak kir�ly�r�l�?

Karvaly megint csak b�lintott.

��Igen, azt hiszem � mondta. � Att�l tartok, hogy nem csup�n egy helyet, hanem egy bizonyos szem�lyt kell keresn�nk. Gonoszs�g �rasztotta el ezt a szigetet, gonoszs�g, amely elveszi tud�sukat, a b�szkes�g�ket, amely r�juk k�nyszer�ti az �letunts�got �s a pocs�kol�st! Egy gonosz akarat munk�ja mindez! De ez az akarat nem itt d�l, nem csak Akarent �s Lorbanery sziget�t s�jtja. A nyom, amelyet k�vet�nk, egy katasztr�fa nyoma, mintha egy elszabadult kocsit k�vetn�nk lefel� a hegyoldalon, �s l�tn�nk, amint a szakad�kba zuhan.

���s �� Akaren� mondhatott volna t�bbet err�l az ellens�gr�l� hogy ki �, hol tal�lhat�, �s mi �?

�� Most m�g nem, fiam! � sz�lt a m�gus l�gy, t�tova hangon. � K�ts�gtelen�l mondhatna m�g. Az �r�lts�g�ben m�g mindig lappang valami var�zstudom�ny. Tulajdonk�ppen t�boly�ban van a var�zstudom�nya. De nem k�nyszer�thettem r�, hogy v�laszoljon nekem. T�ls�gosan er�s f�jdalom gy�t�rte.

�s �gy ballagott tov�bb, fej�t valahogy furcs�n beh�zva, mintha mag�nak is valami f�jdalmat kellene elviselnie, vagy �ppen azon igyekeznie, hogy azt elker�lje.

Valami csoszog�st hallv�n maguk m�g�tt az �ton, Arren h�trafordult. Egy f�rfi loholt ut�nuk, m�g el�g messze, de sebesen k�zeledve. Az �t pora �s merev, dr�tszer� hajkoron�ja v�r�ses dicsf�nyt vont k�r� a lemen� nap sugaraiban. Hossz� �rny�ka fantasztikus sz�kell�sekkel k�zeledett az utat szeg�lyez� kertek fat�rzseire �s lombjaira vet�dve.

��Figyeljetek! � �v�lt�tte. � V�rjatok! Megtal�ltam! Megtal�ltam!

Nagy lend�lettel �rte �ket utol. Arren keze el�sz�r oda kapott, ahol kardj�nak markolata lehetett volna, azut�n oda, ahol elveszett t�r�nek kellett volna lennie, majd t�mad�an �k�lbe szorult: mindezt alig f�l m�sodperc alatt. �sszeszor�tott foggal el�rel�pett. Az illet� sz�les v�ll� alak volt, �s Karvalyn�l egy teljes fejjel magasabb. Egy liheg�, hebeg�, bomlott tekintet� �r�lt.

��Megtal�ltam, megtal�ltam! � hajtogatta egyre, mik�zben Arren kem�ny fenyeget� hangon r�f�rmedve pr�b�lta sakkban tartani:

��Mit akarsz? � Az alak meg akarta ker�lni �t, hogy Karvalyhoz l�pjen, de Arren ism�t el�be sz�kkent.

��Te vagy Lorbanery kelmefest�je � sz�lt hozz� Karvaly.

Ekkor Arren meg�rtette, mekkora szam�rs�g volt t�le, hogy meg akarta v�deni �tit�rs�t. Cs�ndesen f�lre�llt az �tb�l. A var�zsl� n�gy szav�ra a t�bolyodott ugyanis abbahagyta a liheg�st �s nagy, fest�kfoltos �kl�nek r�z�s�t. Tekintete is nyugodtabb� v�lt. N�m�n, igenl�en billentette a fej�t.

���n voltam a fest� � mondta �, de most m�r nem tudom csin�lni. � Szeme sark�b�l Karvalyra pillantott �s elvigyorodott. Megr�zta d�s, poros, v�r�s lobonccal bor�tott kopony�j�t. � Elvetted any�m nev�t! � ki�ltotta. � Most m�r nem ismerem meg �t, �s � sem ismer meg engem! M�g mindig igaz�n szeret engem, de elhagyott m�gis. Meghalt!

Arren sz�ve g�rcsbe r�ndult, de l�tta, hogy Karvaly csak cs�ndes fejcs�v�l�ssal v�laszol:

��Nem, nem � mondta �, nem halt meg!

��De meg fog! Meg fog halni!

��Ez igaz. Ez a k�vetkezm�nye annak, hogy �l! � mondta a m�gus. A kelmefest� ezen l�that�an elgondolkodott egy percig, azut�n szorosan Karvalyhoz l�pett, megragadta a v�ll�t, �s f�l�be tornyosult. Mozdulata olyan gyors volt, hogy Arren nem tudta megakad�lyozni, de olyan k�zel l�pett mell�, hogy hallhatta rekedt suttog�s�t:

��Megtal�ltam a r�st a s�t�ts�gben. Ott �ll el�tte a kir�ly. Csak n�zi, �s parancsol neki. Van n�la egy kis l�ng. Egy kis gyertya a kez�ben. R�f�jt �s kialudt. Azt�n megint r�f�jt, mire meggyulladt! �s �gett, �gett!

Karvaly nem tiltakozott ellene, hogy megragadta �s a f�l�be sugdosott. Csak ennyit k�rdezett:

���s hol volt�l, amikor ezt l�ttad?

��Az �gyamban!

���lmodt�l?

��Nem!

��Akkor a falon �t?

��Nem � felelte a kelmefest�, hirtelen kij�zanodott hangon, s mintha kellemetlen�l �rinten� a k�rd�s. Elengedte a m�gus v�ll�t, �s egyl�p�snyit h�trat�ntorodott.

��Nem� nem tudom, hol van. Megtal�ltam. De nem tudom, hogy hol�

��Pedig �n azt szeretn�m tudni � mondta Karvaly.

��Seg�thetek neked.

��Hogyan?

��Van egy cs�nakotok, amin idej�ttetek, �s amelyen elmentek innen. �s merre mentek? Nyugatra? Mert arra vezet az �t. Arra a helyre, ahol � el�j�n. Kell ott lenni egy helynek, itt lennie egy helynek, mivelhogy �l� nem �gy, mint a lelkek, a szellemek, akik �tj�nnek a falon, nem �gy� a falon nem hozhatsz �t m�st, csak lelkeket, de ez test, maga az �l� h�sa halhatatlan. L�ttam, amint a s�t�tben l�ngokat lehel, a l�ngot, amely kij�n bel�le. �n l�ttam ezt. � A dadog� ember arca �tszellem�lt, volt benne valami vad sz�ps�g az alacsony, esti aranyv�r�s f�nyben. � Tudom, hogy legy�zte a hal�lt. Tudom. A var�zstudom�nyomat adtam ez�rt a tud�s�rt. Valaha �n is m�gus voltam! �s ti is tudj�tok, �s oda tartotok. Vigyetek magatokkal engem!

Ugyanaz a f�ny vil�g�totta meg Karvaly arc�t is, de az nem v�ltozott meg, kem�ny maradt.

��Igen, megpr�b�lok elmenni oda � mondta.

��Hadd menjek veletek!

Karvaly csak egy r�vid biccent�ssel v�laszolt.

��Ha k�szen leszel, amikor f�lvonjuk a vitorl�t � mondta �ppoly h�v�sen, mint az el�bb.

A kelmefest� m�g egy l�p�st h�tr�lt el�le, �gy n�zett szembe vele. A lelkesed�s lassan lehervadt a k�p�r�l, �s helyt adott valami furcsa, elr�ved� kifejez�snek. �gy l�tszott, mintha a tudat kereszt�l akarna hatolni a zavar�t okoz� sz��radaton, �rz�sein �s l�tom�sain. V�g�l sz� n�lk�l megfordult, �s fut�snak eredt visszafel� az �ton, bele a porfelh�be, amely m�g nem �lt le, mi�ta idefel� trappolva f�lverte.

Arren hosszan, megk�nnyebb�lten f�ls�hajtott.

Karvaly is s�hajtott egyet, b�r a sz�ve egy�ltal�n nem lett k�nnyebb.

��J�l van � mormolta. � K�l�nleges �ton furcsa az �tikalauz is. Gyer�nk tov�bb.

Arren szorosan a nyom�ba szeg�d�tt.

��De csak nem akarod, hogy magunkkal vigy�k? � k�rdezte.

��Csak rajta m�lik.

No meg rajtam is! � gondolta mag�ban Arren haragosan. De nem sz�lt semmit. N�m�n bandukoltak egy�tt tov�bb.

Sz�sz�r�ban nem valami sz�v�lyesen fogadt�k �ket. Olyan kis szigeten, mint Lorbanery, mindennek azonnal h�re megy, mihelyt megt�rt�nik. Azt is bizony�ra l�tt�k, amint lefordulnak az �tr�l a kelmefest�k h�za fel�, s hogy visszafel� j�vet sz�t v�ltottak �tk�zben a t�bolyodottal is. A kocsm�ros bar�ts�gtalanul szolg�lta ki �ket, feles�ge pedig l�that�an hal�lra r�m�lt t�l�k. Estefel�, amikor a helyb�liek �sszej�ttek a szok�sos �ld�g�l�sre a vend�gfogad� eresze alatt, l�tv�nyosan ker�lt�k, hogy sz�ba elegyedjenek az idegenekkel, ann�l ked�lyesebben fecsegtek egym�s k�z�tt. Sok tr�f�lkoz�sra persze ne futotta t�l�k. Hamarosan abba is hagyt�k a m�k�z�st. Sok�ig �ld�g�ltek hallgatagon, mire v�g�l a polg�rmester Karvalyhoz fordult:

��Azt�n tal�ltatok-e olyan k�k k�veket?

��Tal�ltam n�h�ny darabot � felelte Karvaly udvariasan.

��Sopli mutatta meg, hol keresd �ket, biztosan.

��Hahaha � fakadtak hars�ny kacajra a t�bbiek e mesteri tr�fa hallat�n.

��Az a v�r�s haj� lenne Sopli?

��Az eszehagyott. Az � anyj�t l�togatt�tok meg reggel.

��Egy var�zsl� ut�n kutattam � mondta a m�gus. A k�zvetlen�l mellette �l� nyamvadt erre kik�p�tt a s�t�tbe:

��Ugyan minek?

��Azt gondoltam, nyom�ra vezethet annak, amit keresek.

��Az emberek selyem�rt j�nnek Lorbanery sziget�re.

��Sohasem keresnek k�veket � v�lekedett a polg�rmester. � �s var�zsszereket sem. Se �sszevissza hadon�sz�st, vaj�kos hablatyol�st vagy tr�kk�ket. Itt becs�letes n�pek laknak �s tisztess�ges munk�b�l �lnek.

���gy igaz. Igaza van � helyeseltek a t�bbiek.

��Ha akadna itt valami b�b�jos, aki nem teljesen bolond, kaphatna tisztess�ges munk�t a m�helyekben. De azok nem tudnak rendesen dolgozni.

��Tudn�nak azok is, ha lenne mit � mormolta Karvaly. � De a m�helyeitek �resek, f�skertjeitek elhanyagoltak, a rakt�raitokban lev� selymet is �vekkel ezel�tt sz�tt�k. H�t mit m�veltek ti itt, Lorbanery n�pe?

��A saj�t dolgunkkal t�r�d�nk � f�rmedt r� a polg�rmester, de a sov�ny izgatott hangon k�zbev�gott:

��Mi�rt nem j�nnek t�bb� a haj�k? Ezt mondd meg, ha tudod! �k mit m�velnek ott, Ront v�ros�ban? Tal�n az�rt, mert mi hitv�ny munk�t v�gezt�nk? � F�lbeszak�totta a t�bbiek f�lh�borodott tiltakoz�sa. Egym�sra �v�lt�ztek, talpra ugr�ltak, a polg�rmester �kl�vel hadon�szott Karvaly orra el�tt, n�melyek k�st r�ntottak el�. Teljesen megvadultak. Arren is talpra sz�kkent. Karvalyra n�zett, v�rva, hogy � is f�l�ll, hirtelen var�zsf�nyt �rasztva maga k�r�l, �s b�v�s erej�vel eln�m�tja az acsarkod�kat. De semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Csak �lt tov�bb a hely�n, egyik alakr�l a m�sikra n�zett, �s sz�tlanul hallgatta a szidalmaikat. Lassacsk�n elcsitult a l�rma, mintha a haragjuk sem tartana tov�bb, mint a vend�gszeretet�k. A k�sek elt�ntek, a szidalmak morgol�d�ss� csendesedtek. �gy oldalogtak el, mint a marakod�sba beleunt kuty�k, n�melyek f�lszegett fejjel, m�sok beh�zott nyakkal.

Amikor m�r csak ketten maradtak, Karvaly bel�pett a fogad�ba, s j�t h�zott az ajt� mellett �ll� vizeskors�b�l.

��Gyer�nk, fiam � mondta ezut�n. � Ebb�l �ppen elegem van.

��A haj�hoz?

���gy bizony. � K�tegys�gnyi keresked�ez�st�t tett az ablakp�rk�nyra a vend�gl�t�s fej�ben, majd v�ll�ra vetette k�nny� ruh�sbatyujukat. Arren f�radt volt. �lmosan n�zett k�r�l a rendetlen, kopott helyis�gben �s f�l a tet�h�jra, ahol a szaruf�kon f�radhatatlanul ny�zs�gtek az apr� denev�rek. Esz�be jutott az el�z� napi �lmatlan �jszaka, mire k�nny� sz�vvel szeg�d�tt Karvaly nyom�ba. Az is megfordult a fej�ben, hogy most �tra kelv�n a bolond Soplit is j�l becsapj�k. �m, amikor v�gigmenve Sz�sz�ra egyetlen, s�t�t utc�j�n, le�rtek a kik�t�be, az eszehagyott m�r ott v�rt r�juk a m�l�n.

��Itt vagy h�t � sz�l�totta meg a var�zsl�. � Sz�llj be, ha vel�nk akarsz j�nni!

Sopli sz� n�lk�l bel�pett a cs�nakba, �s lekuporodott az �rboc t�v�be, ak�r valami nagydarab, k�bor kutya. Arrenb�l kit�rt a d�h.

��Uram! � ki�ltott f�l. Karvaly fel� fordult. Farkasszemet n�ztek egym�ssal a parton, a kis haj� f�l�tt.

��Ezen a szigeten mind bolondok, de �n azt hittem, te nem vagy az, uram. Mi v�gre vissz�k �t magunkkal?

���tikalauznak.

���tmutat�nak� a m�g nagyobb �r�lts�g fel�? A v�zbef�l�shoz? Vagy a h�tunkba f�r�d� k�shez?

��A hal�lhoz, de hogy mi m�don, azt m�g nem tudom.

Arren nekihev�lten besz�lt, s b�r Karvaly nyugodtan v�laszolt neki, a hangj�ban m�gis �rz�d�tt a kem�ny indulat. Nem szokott hozz�, hogy k�rd�re vonj�k. Viszont Arrent, mi�ta meg akarta v�deni az eszehagyott�l az �ton, �s l�thatta, milyen f�l�sleges az igyekezete, keser�s�g t�lt�tte el. Hol volt m�r az a lelkes elsz�nts�g, amelyet reggel �rzett a sz�v�ben? Nem volt k�pes megv�delmezni Karvalyt. Nem volt joga r�, hogy b�rmi d�nt�st hozzon. K�ptelen volt � vagy t�n nem volt szabad � meg�rteni, hov� is tartanak. Csak cipelt�k �t v�gig az �ton, mint egy kisgyereket, egy koloncot. De m�r nem volt t�bb� gyerek!

��Nem szeretn�k vit�ba sz�llni veled, uram � mondta oly h�v�sen, amennyire csak telt t�le. � De ez� ez t�lmegy a j�zan �sz hat�r�n!

��T�l van a j�zan �sz hat�r�n, igen. Oda megy�nk, ahov� az �sz nem vez�relhetne el benn�nket soha. Nos, j�ssz h�t, vagy ink�bb maradsz?

Arren szem�t el�nt�tt�k a tehetetlen harag k�nnyei.

��Azt mondtam, hogy veled megyek, �s szolg�llak utadon. �n nem szegem meg a szavamat!

���gy van j�l � mondta a m�gus mosolyogva, �s �gy tett, mintha el akarna fordulni. De ink�bb ism�t Arren szem�be n�zett. � Sz�ks�gem van r�d, Arren, �s neked is sz�ks�ged van �nr�m. Megmondom neked az igazat. Azt hiszem, ez az �t, amelyet most k�vetsz, nem az ir�ntam val� engedelmess�ged vagy h�s�ged folyt�n a te utad. Ezt szemelte ki sz�modra a v�gzet m�r j�val azel�tt, hogy el�sz�r l�tt�l engem. Azel�tt, hogy l�badat K�tf� partj�ra tetted. Azel�tt, hogy vitorl�t bontott�l Rossz�n tenger�n. Err�l az �tr�l nincs sz�modra visszal�p�s.

Hangja nem l�gyult meg, �s Arren �ppolyan indulattal v�laszolt neki:

��Hogyan is fordulhatn�k vissza, haj� n�lk�l, innen a vil�g v�g�r�l?

Ezzel lehajtotta fej�t, �s besz�kkent a cs�nakba. Karvaly eloldotta a k�telet, �s l�gy szell�t parancsolt a vitorl�ba. Amint elhagyt�k Lorbanery rendetlen, �res dokkjait, tiszta �s h�v�s sz�l kerekedett a s�t�t �szak fel�l, a hold ez�stf�nnyel hintette be el�tt�k a sima tengert, �s vel�k tartott bal k�z fel�l, amint d�lnek fordultak, hogy megker�lj�k a szigetet.

Az �r�lt, Lorbanery kelmefest�je �sszekuporodva �lt az �rboc t�v�ben, karj�t a t�rd�re kulcsolta, fej�t v�llai k�z� h�zta. Dr�thaj�nak bozontja feket�nek l�tszott a holdf�nyben. Karvaly egy takar�ba burkol�dzott, �s a haj�fen�ken fek�dt le aludni. Egyik�k sem moccant. Arren a cs�nak orr�ban �lt. Megfogadta mag�nak, hogy eg�sz �jszaka �bren marad �s �rk�dik. Ha a var�zsl� �gy v�lekedik, hogy holdk�ros utasuk nem v�gez sem vele, sem Arrennel az �jszaka leple alatt, az az � dolga. Neki azonban megvan a maga v�lem�nye �s a maga felel�ss�ge is.

Az �jszaka nagyon hossz� volt �s nagyon nyugodt. Ez�st�sen cs�rg�tt az �gr�l a holdvil�g. Az �rboc mellett kuporogva horkolt Sopli. Hossz�, l�gy horkant�sokat hallatott. A cs�nak l�gyan siklott el�re. Arrenre is puh�n leereszkedett az �lom. Egyszer f�lriadt, de l�tta, hogy a hold alig emelkedett valamit �gi �tj�n. F�lhagyott h�t �nk�ntes �rszolg�lat�val, k�nyelmesebben elvackol�dott �s m�lyen elaludt.

Ism�t �lmodott, ahogy, �gy l�tszik, ezen az �ton, minden �jszaka, de t�red�kes �lma ez�ttal el�sz�r volt furcs�n kellemes �s megnyugtat�. A Messzil�t� �rboc�nak hely�n tereb�lyes, d�s lomb� fa n�tt. A haj�t sz�lesre t�rt sz�rnnyal sikl�, nagy hatty�k vezett�k. El�tt�k a t�volban, a berillz�ld tenger f�l�tt soktorny� v�ros feh�rlett. Hirtelen az egyik torony belsej�ben tal�lta mag�t, amint f�rg�n �s k�nnyed�n nyargal f�lfel� a csigal�pcs�n. A jelenetek v�ltakoztak, vissza-visszat�rtek, vagy �jakban folytat�dtak, azut�n nyomtalanul eleny�sztek. De hirtelen rettegett f�lhom�lyban tal�lta mag�t valami mocs�rban, s r�m�let addig n�vekedett benne, m�g el nem akadt a l�legzete. M�gis cs�rtetett el�re, mert tudta, hogy mennie kell tov�bb. Hossz� id� m�lt�n r�d�bbent, hogy az el�re itt k�rbenj�r�st jelent, �s az ember el�bb-ut�bb ism�t csak a saj�t nyom�ba l�phet. De m�gis ki kell t�rnie, ki kell szabadulnia! Egyre s�rget�bb� v�lt benne ez az �rz�s. Fut�snak eredt. Ahogy rohant, a k�r�k egyre csak sz�k�ltek, a talaj lejteni kezdett a l�ba alatt. Csak futott a s�t�ted� f�lhom�lyban, gyorsabban, egyre gyorsabban, egy hatalmas g�d�r befel� hajl� sz�ja k�r�l, egy �ri�si �rv�ny sz�l�n, amely lefel� h�zta a feketes�gbe. Amikor ez eljutott a tudat�ig, a l�ba megcs�szott, �s � lezuhant a m�lybe.

��Mi baj van, Arren? � Karvaly sz�lt hozz� a haj�fen�kr�l. A sz�rke hajnal mozdulatlans�got parancsolt az �gre �s a v�zre.

��Semmi.

��Valami rossz �lom?

���, semmi.

F�zott, �s teste al� szorult karja sajgott. Behunyta a szem�t az er�s�d� f�ny el�l, �s azt gondolta mag�ban: �Hol ezt mondja, hol arra utal, de vil�gosan sohasem �rulja el, hov� igyeksz�nk �s mi�rt, �s nekem mi�rt kell vele tartanom. Most pedig magunkkal hurcoljuk ezt az eszehagyottat. Vajon melyik�nk a bolondabb, a holdk�ros vagy �n, hogy vele tartok? �k ketten tal�n meg is �rten�k egym�st. Hiszen Sopli is azt mondta, hogy a var�zsl�k megh�borodtak. M�r ak�r otthon is lehetn�k ez id�re, otthon, Berila palot�j�ban, faburkolat� szob�mban, ahol a padl�n piros sz�nyegek pomp�znak, a kandall�ban �g a t�z �s �bred�s ut�n solym�szni induln�k aty�mmal. Mi�rt j�ttem vele? Mi�rt hozott mag�val? Azt mondja, az�rt, mert ez az �n utam, de ez csak amolyan var�zsl�besz�d, �res szavakkal teszi l�tsz�lag naggy� a dolgokat. K�teless�geim vannak otthon, �s l�m, elhanyagolom �ket. Ha t�nyleg azt hiszi, hogy a var�zser�nek valami ellens�ge m�k�dik a vil�gban, mi�rt indult mag�nyosan a keres�s�re? Egyed�l velem! Hozhatott volna mag�val seregnyi harcost, eg�sz hadiflott�t! H�t �gy kell szembeszeg�lni egy nagy csap�ssal? Egy �regembert �s egy fi�t k�ldve ellene, egyetlen kis haj�val? Ostobas�g az eg�sz! � maga is �r�lt. Legal�bbis ha �gy van, ahogy mondja, s val�ban a hal�lt keresi. A hal�l ut�n fut, �s engem is mag�val cipel! De �n nem vagyok sem bolond, sem �reg. �n nem akarok meghalni. Nem is tartok vele!�

F�lk�ny�kre emelkedett �s el�ren�zett. A hold, mely el�tt�k kelt f�l, amikor elhagyt�k Sz�sz�ra kik�t�j�t, most is el�tt�k j�rt, de m�r lemen�ben. H�tuk m�g�tt k�zelgett a reggel, �lmos, tompa f�nnyel. Az �gen nem voltak felh�k, de v�kony, kellemetlen k�dlepel borult f�l�j�k. K�s�bb r�juk k�sz�nt�tt a forr�s�g, de a naps�t�s f�tyolos �s �r�mtelen maradt f�l�tt�k.

Eg�sz nap Lorbanery jobb k�zre es� lapos, z�ldell� partjai mellett haladtak. A sziget fel�l f�j� k�nny� sz�l duzzasztotta a vitorl�jukat. Estefel� hagyt�k maguk m�g�tt az utols�, hosszan elny�l� f�ldfokot. Ekkor a szell� is el�llt. Karvaly var�zsszelet parancsolt a vitorl�ba, �s a Messzil�t�, mint egy sz�j�r�l elengedett s�lyom, hevesen nekil�dult, maga m�g�tt hagyva a selyem sziget�t.

Sopli, kelmefest� eg�sz nap mozdulatlanul kuporgott a hely�n. Nyilv�nval�an iszonyodott a cs�nakt�l �s a tengert�l, teljesen �sszeroppant, �s tengeribetegs�gt�l szenvedett. Egyszer csak nyersen f�lmordult:

��Nyugat fel� haladunk?

B�r a lemen� nap egyenesen a szem�be s�t�tt, Karvaly, a legostob�bb k�rd�sekkel szemben is t�relmesen, csup�n b�lintott egyet.

��Obehol fel�?

��Obehol nyugatra esik Lorbaneryt�l.

��Messzire, nyugatra. Lehet, hogy ott van az a hely.

���s m�gis, milyen az a hely?

��Honnan tudhatn�m? Hogy l�thattam volna? Hiszen nem is Lorbanery sziget�n van! �vekig kerestem, hossz� �vekig, teljes �t �vig, a s�t�tben, �jnek idej�n, szememet behunyva �s �lland�an hallva a h�v�s�t: �gyere, gyere�, de sehogy sem jutottam oda. Nem vagyok �n a var�zsl�k fejedelme, hogy s�t�tben is megtal�ljam az utat! De van egy hely, amelyet nappal is, napf�nyn�l is meg lehet tal�lni. Ez az, amit Mildi �s any�m sohasem �rtene meg. �k csak a s�t�tben tapogat�ztak. Azt�n az �reg Mildi meghalt, szeg�ny any�m meg elvesztette az esz�t. Elfelejtette a fest�shez haszn�lt var�zsig�ket, ett�l bomlott meg az elm�je. Meg is akart halni, de mondtam neki, hogy v�rjon m�g vele. V�rjon, am�g megtal�lom azt a helyet. L�teznie kell ennek a helynek! Ha a holtak visszaj�hetnek e vil�gra, az �l�k k�z�, akkor lennie kell egy helynek, ahol ez megt�rt�nhet!

��Hogy a holtak �jra �letre kelnek?

��Azt hittem, te tudod, hogy van ez � mondta Sopli r�vid sz�net ut�n, szeme sark�b�l figyelve Karvalyt.

��Az�rt vagyok �ton, hogy megtudhassam.

Sopli nem v�laszolt semmit. A var�zsl� hirtelen r�szegezte a szem�t, kem�nyen �s kih�v�an, de hangja l�gyan zeng� maradt.

��Azut�n futsz, Sopli, hogy �r�kk� �letben maradhass?

A t�bolyodott egy pillanatig �llta a tekintet�t, azut�n rozsdav�r�s fej�t �s t�rd�t szorosan �lelve, lassan el�re-h�tra billegett. �gy l�tszott, amikor f�l, mindig ezt a testtart�st veszi fel. Amikor pedig �gy esett, sohasem sz�lt egy sz�t sem, �s oda sem figyelt b�rki m�s szav�ra. Arren elkeseredve �s undorral fordult el t�le. Hogyan is haj�zhatn�nak tov�bb Soplival egy�tt napokig vagy t�n hetekig egy tizennyolc l�bnyi hossz� cs�nakban? Olyan volt ez, mintha a lelk�t kellene megosztania egy hal�los beteg testtel�

Karvaly odal�pett a haj� orr�ba Arren mell�, f�l t�rddel a korl�tra t�maszkodott, �gy n�zett a fak� esti f�nybe.

��A fick�nak nemes lelke van. � Csak ennyit mondott.

Arren nem felelt r� semmit. Kisv�rtatva h�v�sen k�rdezte:

��Mi az, hogy Obehol? M�g sohasem hallottam ezt a nevet.

���n is csak a nev�t tudom, meg hogy merre van a t�rk�pen. Semmi m�st. N�zd csak! A Gobardon k�s�r�i!

A hatalmas, top�zsz�n� csillag imm�r magasabbra emelkedett a d�li �gbolton, �s alatta, a s�padt tengerb�l �ppen kikel�ben, t�le balra vil�g�tott egy feh�r, jobbra pedig egy f�nyes, k�kbe j�tsz� csillag. Szab�lyos h�romsz�get form�ztak.

��Van saj�t nev�k?

��A Nevek mestere sem tudja. Lehet, hogy Obehol vagy Wellogy lakosai adtak nekik nevet. �n nem tudom. Idegen tengeren j�runk most, Arren. A v�g r�n�j�nak jegy�ben.

A fi� semmit sem v�laszolt, mik�zben hat�rozatlan gy�l�lettel �s undorral n�zte a csillog�, n�vtelen csillagokat a v�gtelen v�z f�l�tt.

Amint nap nap ut�n nyugat fel� vitorl�ztak �s a d�li tavasz melege eluralkodott a vizeken, az �g is kivil�gosodott. Arren m�gis �gy �rezte, hogy valahogy nem tiszta az a f�ny, mintha valami �vegfel�leten megt�rne. M�g a tenger is langymelegnek bizonyult, amikor n�mi f�lfriss�l�s v�gett beleugrott. S�zott �tel�knek nem volt semmi �ze. Sehol nem volt semmi frissess�g, sem �l�nks�g, hacsak nem �jszaka, amikor m�g a csillagok is f�nyesebben ragyogtak, mint eml�kezet�ben valaha. Lefek�dt, �s addig b�multa �ket, ameddig csak b�rta. Elaludv�n ism�t �lmot l�tott. Mint mindig, ugyanarr�l a mocs�rr�l vagy g�d�rr�l, hatalmas szirtek �vezte v�lgyr�l vagy az alacsony �gbolt alatt hosszan h�z�d�, lejt�s �tr�l. Megint az a hom�lyos vil�goss�g, a bensej�t marcangol� f�lelem, a rem�nytelen menek�l�sv�gy.

Karvalynak minderr�l sohasem besz�lt. Mellesleg semmi l�nyegesr�l nem besz�lt vele, csak a haj�z�s mindennapi apr�s�gair�l. Karvaly, akib�l �ltal�ban �gy kellett kicsikarni a sz�t, szok�sa szerint most is hallgatott.

Arren most j�tt csak r�, mekkora ostobas�g volt, hogy test�t-lelk�t r�b�zta erre a hallgatag �s titokzatos emberre, aki hagyja, hogy pillanatnyi �tletei vez�relj�k, sehogyan sem ir�ny�tja az �let�t, m�g azzal sem t�r�dik, hogy megv�delmezze. Most is ez a gy�szos hangulat uralkodott rajta, Arren szerint az�rt, mert nem mert szemben�zni a kudarccal, azzal, hogy az emberek semmibe veszik a var�zser� hatalm�t.

Vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy a titkok ismer�i el�tt nem is volt olyan sok igazi titok a m�gia m�v�szet�ben, amelyb�l Karvaly �s a vaj�kosok �s a var�zsl�k sz�mtalan nemzed�ke k�tes h�rnev�t mer�tette. Nem volt sokkal t�bb er� benne, mint hogy parancsolhatott a sz�lnek �s az id�j�r�snak, megadta m�vel�j�nek a gy�gyf�vek ismeret�t �s olyan ill�zi�kat, mint a k�dcsin�l�s, f�nyvar�zsl�s, mindenf�le alakv�ltoz�sok, ami el�m�totta a tudatlanokat, de nem volt t�bb holmi tr�kkn�l. A val�s�got nem v�ltoztatta meg. Nem volt a var�zsl�snak semmi val�s�gos ereje, amit az egyik ember haszn�lhatott volna a m�sik f�l�tt, �s semmi hatalma nem volt a hal�llal szemben. A var�zsl�k sem �ltek semmivel se tov�bb, mint a k�z�ns�ges emberek. �sszes titkos ig�j�k sem volt elegend� ahhoz, hogy ak�r csup�n egy �r�val is elod�zza hal�lukat.

A m�gi�ra m�g kisebb dolgok eset�ben sem lehetett igaz�n sz�m�tani. Karvaly k�l�nben is el�g gy�ng�n alkalmazta saj�t tudom�ny�t: amikor csak tehett�k, f�ldi sz�llel haladtak, eb�dre halat fogtak, �s takar�koskodtak a v�zzel, mint b�rmely tenger�sz. Mikor m�r negyedik napja k�szk�dtek az er�s szembesz�llel, Arren megk�rdezte t�le, nem var�zsolna-e egy kis h�tszelet a vitorl�ba, v�laszul csak megr�zta a fej�t.

��De mi�rt nem?

��Egy beteg embert sohasem k�nyszer�tenek versenyfut�sra � felelte Karvaly �, s egy t�lterhelt h�tra sem tenn�k m�g egy s�lyos k�vet. � Az sem volt mindig vil�gos, mikor besz�l saj�t mag�r�l �s mikor a vil�gr�l �ltal�ban. V�laszai is t�bbnyire sz�kszav�ra sikeredtek, neh�z volt meg�rteni �ket.

L�m, ez az eg�sz var�zsl�s l�nyege, gondolta mag�ban Arren: valami nagy titkot emleget, de val�j�ban nem mond semmit, s az a b�lcsess�g koron�ja szerinte, ha semmit sem csin�l.

Arren megpr�b�lt nem t�r�dni Soplival, de semmire sem ment vele. Legt�bbsz�r valami furcsa sz�vets�g alakult ki k�z�tte �s az eszehagyott k�z�tt. Sopli nem volt annyira �r�lt vagy olyan egy�rtelm�en t�bolyodott, ahogy az torzonborz hajkoron�ja �s �sszef�gg�stelen locsog�sa alapj�n v�lhet� volt. A legbolondabb tulajdons�ga val�j�ban az volt, hogy k�ts�gbeesetten f�lt a v�zt�l. �ri�si b�tors�g volt a r�sz�r�l, hogy egy�ltal�n besz�llt a cs�nakba, �s tulajdonk�ppen sohasem m�lt el a retteg�se. Fej�t leszegve tartotta majdnem eg�sz id� alatt, hogy ne kelljen l�tnia a k�r�l�tte emelked�-s�llyed� vizet. Ha f�l kellett �llnia, nyomban elsz�d�lt, �s az �rbocba kapaszkodott. Amikor Arren el�sz�r hat�rozta el, hogy �szik egyet �s a haj� orr�r�l a v�zbe ugrott, Sopli r�m�let�ben f�lsikoltott. A cs�nakba visszam�sz� leg�nyke l�tta, hogy a szerencs�tlen szinte belez�ld�lt a f�lelembe.

��Azt hittem, hogy v�zbe akarod veszejteni magad � motyogta, mire Arren sz�vb�l f�lkacagott.

D�lut�n, amikor Karvaly se l�tott, se hallott, elm�lyedv�n a medit�l�sban, Sopli, �vatosan kereszt�lm�szva az evez�padokon, odak�szott Arrenhez.

��Te sem akarsz meghalni, ugye? � suttogta, hangj�t eg�szen lehalk�tva.

��H�t persze hogy nem.

��De � igen � intett �ll�nak apr� mozdulat�val Karvaly fel�.

��Mi�rt mondod ezt?

Arren nagy�ri besz�dmodort vett f�l, ami term�szetes volt sz�m�ra, �s Sopli is teljesen term�szetesnek fogadta el, j�llehet j� t�z, ha nem tizen�t �vvel id�sebb volt n�la. Udvariasan v�laszolgatott, persze a maga zaklatott, sz�tsz�rt m�dj�n.

��El akar jutni a titok hely�re. De nem tudom, mi�rt. Nem akar� nem hisz� az �g�retben.

��Mif�le �g�retben?

Sopli �les pillant�st vetett a fi�ra, megrend�lt �nbizalm�nak marad�ka csillogott a szem�ben. Azonban Arren akarata bizonyult er�sebbnek. Alig hallhat�an suttogta a t�bolyult:

��Tudod. Az �let�ben. Az �r�k �let�ben!

Arren eg�sz test�n v�gigfutott a hideg. Esz�be jutottak az �lmai: a mocs�r, a g�d�r, a szirtek, a hom�lyos f�ny. Az volt a hal�l, a hal�l vak rettenete. A hal�l el�l menek�lt, kereste eszel�sen a menek�l�s �tj�t. A k�sz�b�n pedig ott �llt az az �rny�kkoron�t visel� alak. Par�nyi f�nyt tartott a tenyer�n, nem nagyobbat egy gy�ngyszemn�l: a halhatatlan �let csillog�s�t.

El�sz�r siker�lt Sopli szem�be n�znie. Tiszta, halv�nybarna szem�be. Ott l�tta meg v�gre mag�t a meg�rt�s t�kr�ben, �s Sopli sz�vesen megosztotta vele a tud�s�t.

��� � intett �ll�val ism�t Karvaly fel� � nem �rulja el a nev�t. Az igazi nev�t senki sem tudhatja meg. Nem viheti �t. T�l keskeny az az �sv�ny.

��Te m�r l�ttad tal�n?

��Csak a s�t�tben. Csak gondolatban. De az nem el�g. El akarok jutni oda! L�tni akarom! Ebben a vil�gban, a saj�t szememmel. �s mi lesz, mi lesz, ha meghalok, �s nem tal�lhatom meg a helyet, az utat? A legt�bb ember �gysem tal�lna r�. M�g azt sem tudj�k, hogy l�tezik. Csak n�h�nyunknak van hozz� ereje. De neh�z dolog, mert r� kell �ldoznod minden er�det, hogy odajuthass� Azt�n nincs t�bb� sz�, nincsenek nevek. Nagyon neh�z ezt puszta �sszel f�l�rni. �s mikor� meghalsz, az elm�d is� meghal veled egy�tt. � A f�lelmes sz�n�l mindig megakadt. � Tudni akarom, hogy visszat�rhetek! Ott akarok lenni! Az �let oldal�n. �lni akarok biztons�gban! Ut�lom� gy�l�l�m ezt a vizet�

A fest�mester �gy �sszeh�zta kez�t-l�b�t, mint a zuhan� p�k, gyapjas, bozontos fej�t m�lyen a v�llai k�z� rejtette, hogy kirekessze maga el�l a tenger l�tv�ny�t.

Arren ezut�n sem ker�lte vele a t�rsalg�st, tudv�n, hogy Sopli nem csup�n a l�tom�s�t, de f�lelm�t is osztja. Ha net�n keny�rt�r�sre ker�l sor, Sopli seg�ts�g�re is lehet Karvallyal szemben.

Rend�letlen�l, �m lassan vitorl�ztak a langyos, j� ir�ny� sz�llel nyugat fel�, amerre Karvaly k�v�ns�g�ra Sopli mutatta az utat. Persze nem a t�bolyult volt megb�zhat� �tikalauzuk, hiszen nem ismerte a tengert, m�g sohasem l�tott t�rk�pet, sohasem utazott haj�n, �s beteges retteg�ssel f�lt a v�zt�l. A m�gus volt az, aki vezette, s�t sz�ntsz�nd�kkal t�v�tra kalauzolta �ket. Arren most m�r v�gk�pp r�j�tt erre, �s meg�rtette az ok�t is. A f�m�gus tudta, hogy �k �s sokan hozz�juk hasonl�k az �r�k �letet kerest�k, amit meg�g�rtek nekik, ami vonzotta �ket, s amelyet tal�n m�g el is �rhettek. �s b�szkes�g�ben, mindent fel�lm�l� f�m�gusi g�gj�ben att�l rettegett, hogy ut�bb m�g val�ban meg is tal�lj�k. Irigyelte �ket, f�lt�keny volt r�juk, hiszen nem akart senkit mag�n�l hatalmasabbk�nt elismerni. Az volt a c�lja, hogy kivitorl�zik a ny�lt tengerre, am�g annyira el nem t�vednek, t�l az ismert vizek hat�r�n, hogy t�bb� m�r nem tal�lnak vissza saj�t vil�gukba, �s v�g�l szomjan vesznek. Ink�bb maga is meghal, csak �k meg ne szerezhess�k az �r�k �let bizonyoss�g�t.

N�ha elj�tt egy-egy pillanat, amikor Karvaly besz�lt hozz�: megk�rte valami apr�s�gra a haj� kezel�s�vel kapcsolatban, vagy hogy �sszon egyet vele a meleg tengerben, vagy j� �jszak�t k�v�nt neki a hatalmas, csillagos �g alatt. A fi� ilyenkor v�gtelen ostobas�gnak �rezte l�zong� gondolatait. Akkor t�rs�ra n�zett, l�tta �t, kem�ny, rideg, m�gis t�relmes arc�t, �s azt gondolta mag�ban: �Ez az �n uram �s bar�tom.� Ilyenkor hihetetlennek t�nt a szem�ben, hogy valaha is k�telkedhetett benne. Kicsivel k�s�bb azonban ism�t elfogta a k�tely, titkos pillant�sokat v�ltottak Soplival, k�lcs�n�sen figyelmeztetve egym�st k�z�s �ellens�g�kre�.

Nap mint nap forr� s m�gis f�tyolos naps�t�s perzselte �ket. F�nye csal�ka sz�nt vont a lomh�n hull�mz� tengerre. K�k volt a v�gtelen v�z, �s a legkisebb v�ltozatoss�got sem mutatva k�klett f�l�tt�k az �gbolt. A szell� hol f�lt�madt, hol elhalt megint, mialatt �k �gy forgatt�k a vitorl�t, hogy befoghass�k �s lassan v�nszorogjanak tov�bb v�gtelen �tjukon.

Egyik d�lut�n v�gre k�nny� h�tsz�l t�madt. Alkonyatt�jt Karvaly f�lmutatott az �gre.

��N�zz�tek! � Magasan az �rboc f�l�tt egy csapat vadl�d h�zott el, mint valami fekete r�na. A madarak nyugat fel� r�p�ltek. Nyomukat k�vetve a Messzil�t� m�snap l�t�t�vols�gban k�zel�tett meg egy nagy szigetet.

��Az az � mondta Sopli. � Ez az a f�ld. Oda kell menn�nk.

��Ott van a hely, amit keresel?

��Igen. Ki kell ott k�tn�nk. Ez a v�gs� hat�r, ameddig elj�het�nk.

��Ez itt Obehol lesz. Rajta t�l m�g egy sziget van a D�li Peremvid�ken: Wellogy. A Nyugati Peremvid�ken pedig vannak szigetek, amelyek j�val nyugatabbra fekszenek t�le is. Biztos vagy h�t a dologban, Sopli?

Lorbanery kelmefest�je erre megd�h�d�tt. Szem�be visszat�rt a g�rcs�s, mozdulatlan tekintet. De m�r nem �r�lt m�dj�ra besz�lt � gondolta mag�ban Arren, mint sok nappal azel�tt, amikor el�sz�r tal�lkoztak vele Lorbanery sziget�n.

��Igen, ki kell ott k�tn�nk! El�g messzire elj�tt�nk m�r. Itt van a hely, amit keres�nk. Ha akarj�tok, meg is esk�sz�m r�. Akarj�tok, hogy esk�djek a nevemre?

��Azt nem teheted! � mondta Karvaly f�ltekintve r�, hiszen Sopli j�val magasabb volt n�la. Sopli �llt, �s szorosan �lelve az �rbocot, mereven n�zte az el�tt�k l�v� f�lddarabot. � �s ne is pr�b�ld!

A fest�mester d�h�dten elvicsorodott, mint akit f�jdalom �rt. A t�vols�gt�l k�kes sz�nben j�tsz� hegyeket n�zte a cs�nak el�tt, a hull�mz� �s vibr�l� v�zt�k�r f�l�tt, �s �gy sz�lt:

���tikalauznak hozt�l magaddal. Ez az a hely. Ki kell itt k�tn�nk!

��Mindenk�ppen kik�t�nk, vizet kell venn�nk � mondta Karvaly, �s a korm�nyr�dhoz l�pett. Sopli motyogva telepedett vissza a hely�re, az �rboc t�v�be. Arren hallotta, amint maga el� mormolta:

��A nevemre esk�sz�m. A tulajdon nevemre! � S valah�nyszor kimondta, elfintorodott, mintha f�jna valamije.

K�zelebb haj�ztak a szigethez a kedvez� �szaki sz�llel, a part ment�n haladva kerestek valami �bl�t vagy m�s kik�t�helyet, de a magas hull�mok az eg�sz �szaki part ment�n mennyd�r�gve t�rtek meg a veszedelmes sziklaz�tonyokon. Beljebb z�ld hegyek sorakoztak a t�z� naps�t�sben. Eg�szen a cs�csaikig erd� bor�totta �ket.

Egy kiugr� fokot megker�lve v�gre kit�rulkozott el�tt�k egy f�lhold alak� �b�l feh�r homokpartja. Ide m�r elcsitulva hatoltak be a szirtfokon megt�r� hull�mok, �s a cs�nakot a partra korm�nyozhatt�k. Sem a homokparton, sem a f�l�tte h�z�d� erd�ben nem volt semmi nyoma embernek. Nem l�ttak sem egy cs�nakot, sem egy h�ztet�t, de m�g egy f�stpamacsot sem. Amint a Messzil�t� besiklott az �b�lbe, a k�nny� szell� is elcsendes�lt. Csak nyugalom volt, cs�nd �s forr�s�g. Arren az evez�ket h�zta, Karvaly korm�nyzott. Az �b�l f�l� tornyosul� z�ldell� ormok teljesen k�r�lz�rt�k �ket. A nap feh�ren izz� f�nylepellel vonta be a vizet. Arren f�l�ben �rezte a sz�ve dobog�s�t. Sopli elhagyta az �rboc biztons�g�t, a haj� orr�ba kuporodott, a korl�tba kapaszkodott, �gy b�mult el�re a sz�razf�ld fel�. Karvaly s�t�t, sebhelyes arca �gy csillogott a verejt�kt�l, mintha be lenne olajozva. Tekintete �lland�an j�rt a lapos homokz�tonyok �s a f�l�tte h�z�d�, z�ld lepelbe burkol�z� lombok k�z�tt.

��Most! � mondta Arrennek �s egy�ttal a cs�naknak. A fi� h�rom er�teljeset csapott az evez�kkel, mire a Messzil�t� k�nnyed�n megfeneklett a homokon. Karvaly kisz�kkent, hogy a hull�mok ellaposod� h�t�n m�g f�ljebb tasz�tsa a kis haj�t. Amint el�reny�jtotta a kez�t, megbotlott �s kis h�j�n el�rebukott, de m�g idej�ben belekapaszkodott a tatdeszk�ba. Hatalmas er�fesz�t�ssel visszar�ntotta a cs�nakot a v�zre, �s a mellv�den kereszt�l bevetette mag�t a part �s a v�z k�z�tt bukd�csol� haj� rakter�be. � Evezz! � ki�ltotta n�gyk�zl�b �llva, s mik�zben csurgott r�la a v�z, pr�b�lta vissza�ll�tani l�gz�se ritmus�t. Egy d�rd�t, k�tl�bnyi hossz�, bronzhegy� haj�t�d�rd�t tartott a kez�ben. Honnan vehette? M�g Arren r�m�lten csapkodott az evez�kkel, �jabb d�rda csap�dott be. Ferd�n v�g�dott bele az egyik evez�padba, �t�t�tte a deszk�t, hegye kit�remkedett a m�sik oldalon. A homokpart f�l�tt sz�tsz�rt alacsony szirteken �s a f�k k�z�tt g�rnyedten oson� alakok mozogtak. Siv�t�, f�tty�g� hangok t�lt�tt�k be a leveg�t. Arren beh�zta a nyak�t, �s �vbe hajl� h�ttal, kem�ny csap�sokkal evezett. K�t csap�ssal kijutott a v�zre, m�sik h�rommal megford�totta a cs�nakot, azut�n ki az �b�lbe!

Sopli Arren h�ta m�g�tt, a haj� orr�ban �v�lteni kezdett. A fi� karj�t vasmarok szor�totta �ssze. A r�nt�st�l az evez�k kiemelkedtek a v�zb�l. Az egyik v�ge belev�g�dott a gyomorsz�j�ba, hogy egy pillanatra elhom�lyosult a l�t�sa �s elakadt a l�legzete.

��Fordulj vissza! Fordulj vissza! � �v�lt�tte Sopli.

A cs�nak hirtelen megrezd�lt a v�zen, majd cs�ndesen ringat�zott tov�bb. Arren, mihelyt szil�rdan markolta ism�t az evez�ket, haragosan h�trafordult. Sopli nem volt a haj�ban.

K�r�s-k�r�l a �b�l m�ly vize cs�ndesen hull�mzott, �s vak�t�an csillogott a naps�t�sben.

Arren �rtetlen�l n�zett h�tra megint, azut�n a haj�fen�ken kuporg� Karvalyra.

��Ott van � mutatott oldalra a m�gus, de nem volt ott semmi, csak a tenger �s a szemk�pr�ztat�an visszaver�d� f�ny. A cs�nak k�zel�ben, alig p�r yardnyira becsap�dott egy haj�t�d�rda, csobban�s n�lk�l mer�lt a v�zbe, �s elt�nt a m�lyben. Tucatnyi kem�ny evez�csap�s ut�n Arren f�kezett, majd �jb�l Karvalyra pillantott.

Annak mindk�t kez�t �s bal karj�t v�r bor�totta. Egy darab vitorlarongyot szor�tott a v�ll�ra. A bronzhegy� d�rda a cs�nak fenek�n hevert. Amikor Arren el�sz�r �szrevette, nem a kez�ben l�tta a fegyvert: a v�ll�n ejtett m�ly sebb�l meredezett. A var�zsl� a k�zt�k �s a feh�r homokpart k�z�tt h�z�d� vizet f�rk�szte.

A parton apr� alakok ugr�ltak �s hadon�sztak. V�g�l csak ennyit mondott:

��Gyer�nk tov�bb.

��De Sopli�

��Egyszer sem bukkant f�l.

��Megfulladt? � k�rdezte a fi� hitetlenkedve.

Karvaly b�lintott.

Arren addig evezett, m�g a part m�r csak keskeny, feh�r cs�knak l�tszott az erd� �s a f�l� tornyosul� magas, z�ldell� cs�csok alatt. Karvaly a korm�nyr�d mellett �lt a rongyot seb�re szor�tva, de k�l�nben nem sokat t�r�d�tt vele.

��Eltal�lta egy d�rda?

��Nem, beugrott.

��De hisz nem tudott �szni. Rettegett a v�zt�l.

��Igaz. Hal�losan f�lt t�le. De partra akart sz�llni.

��De mi�rt t�madtak meg benn�nket? Kik ezek?

��Bizony�ra ellens�gnek n�ztek. Egy kicsit� seg�ten�l ezzel a vacakkal? � Arren ekkor vette csak �szre, hogy a sebre szor�tott v�szon teljesen �t�zott �s v�r�slik a v�rt�l.

A d�rda a v�ll�z�let �s a kulcscsont k�z�tt csap�dott be. Megs�rthette a v�n�t, mert a seb er�sen v�rzett. Karvaly ir�ny�t�s�val Arren cs�kokat hasogatott egy v�szonleped�b�l. T�p�st csin�lt, hogy bek�t�zze vele a sebes�ltet. A var�zsl� ekkor elk�rte a fegyvert, s amikor a fi� a t�rd�re fektette, szabad jobb kez�vel meg�rintette a hossz�, bronzb�l durv�n kikov�csolt, f�zfalev�l alak� d�rdahegyet. Mintha meg akart volna sz�lalni, de azut�n csak megcs�v�lta a fej�t.

��Nincs er�m a var�zsig�hez � mondta. � Majd k�s�bb. Minden rendben lesz. Kivinn�d a haj�t ebb�l az �b�lb�l, Arren?

A leg�nyke sz� n�lk�l visszatelepedett az evez�kh�z. Nekifesz�lt a munk�nak, �s hamarosan, mivel sima b�r�, karcs� test�ben jelent�s er� rejt�z�tt, a Messzil�t� m�r maga m�g�tt is hagyta a f�lhold alak� �bl�t, �s kint volt a ny�lt tengeren. A Peremvid�k hosszan tart� d�li melege r�telepedett a v�zre. A vitorla renyh�n cs�ng�tt. A nap p�raleplen kereszt�l t�z�tt, a z�ld ormok mintha imbolyogtak �s reszkettek volna a d�lib�bos leveg�ben. Karvaly kiny�jt�zott a cs�nak fenek�n, fej�t a korm�nyr�d el�tti evez�padnak t�masztotta. Mozdulatlanul fek�dt, szemh�ja �s sz�ja f�lig nyitva. A forr�s�g �gy lebegett a v�z f�l�tt, ak�r valami �gb�l al�ereszked� p�kh�l�. A fi� keze m�r remegett a kimer�lts�gt�l, de az�rt csak evezett tov�bb.

��Merre viszed a haj�t? � k�rdezte Karvaly, f�lig �l� helyzetbe emelkedve. Megfordulv�n, Arren r�d�bbent, hogy az �b�l z�ld karjai ism�t m�r-m�r k�r�l�lelik �ket, el�tt�k feh�rlik a homokpart cs�kja, �s a hegyek ism�t f�l�b�k tornyosultak. Tudt�n �s akarat�n k�v�l megford�totta a cs�nakot.

��Nem b�rom tov�bb � ny�gte, �s az evez�ket beh�zva el�rement, hogy lekuporodjon a haj�orrban. �gy �rezte, hogy Sopli most is ott �l a h�ta m�g�tt, az �rbocnak t�maszkodva. Hossz� napokig vitorl�ztak egy�tt, �s hal�la t�l v�ratlanul �s t�l �rtelmetlen�l k�vetkezett be ahhoz, hogy tudata befogadhassa. Nem �rtett semmit.

A cs�nak �ltal�ban himb�l�zott a v�zen, a vitorla petyh�dten cs�ng�tt keresztr�dj�n. Az �b�l sz�j�n be�raml� dag�ly lassan keresztbeford�totta a Messzil�t�t, �s apr� l�k�sekkel terelte a partvonal fel�.

��Messzil�t� � suttogta a m�gus bec�z�n, �s hozz�tett m�g p�r sz�t az �si nyelven. Erre a haj�cska lomh�n megr�zk�dott, szembefordult a hull�mokkal �s kisiklott az �b�l karjainak �lel�s�b�l a ny�lt v�zre.

De olyan lassan �s t�tov�n, hogy alig egy �ra m�lt�n teljesen le�llt, �s a vitorla megint dologtalanul verg�d�tt az �rbocon. Arren h�tran�zett a haj�t�rbe, �s l�tta, hogy t�rsa �pp�gy hever, mint azel�tt, csak feje �ppen h�trahanyatlik, �s a szeme csukva van.

Ez�ttal a fi�t dermeszt�, b�n�t� r�m�let ker�tette hatalm�ba, teljesen eluralkodott rajta, tehetetlenn� tette, mintha test�t-lelk�t laza gomb�cba gy�rn�. Nem �bredt f�l benne a b�tors�g, hogy szembeszeg�lj�n a f�lelemmel. Csup�n valami t�tova bossz�s�got �rzett a vaksorssal szemben.

Nem kellett volna hagynia, hogy a haj� ennyire k�zel sodr�dj�k a sziget szikl�s partjaihoz, amelynek lak�i m�g meg is t�madj�k az idegeneket. Elm�je vil�gosan �rtette ezt, de k�l�nben nem sokat t�r�d�tt az eg�sszel. Mit kellett volna m�sk�pp tennie? Evezzen tal�n vissza eg�szen K�tf�ig? Elveszettnek, rem�nytelen�l elhagyatottnak �rezte mag�t a Peremvid�k v�gtelen t�rs�gein. Sohasem tudn� visszavezetni a haj�t b�rmely vend�gszeret�bb f�ldre, v�gig ezen a hetekig tart�, hossz� �ton. Csak a var�zsl� seg�ts�g�vel sz�m�thatna sikerre, de Karvaly �ppoly v�ratlanul �s �rtelmetlen�l sebes�lt meg �s v�lt tehetetlenn�, ahogyan Sopli elveszett. M�g az arca is megv�ltozott, arcvon�sai ellazultak, b�re s�rg�s sz�nt �lt�tt. Lehet, hogy �ppen haldoklik. Arren arra gondolt, be kellene vonszolnia az erny� al�, hogy megv�dje a nap t�z� sugarait�l, �s vizet kellene adnia neki. A sok v�rt vesztett ember mindig szomjas. De m�r napok �ta alig van viz�k. A tart�ly majdnem �resen kongott. De ugyan mit sz�m�tott mindez? Semmi sem alakult j�l, tehetetlen volt. Szerencs�j�knek v�ge szakadt.

Teltek-m�ltak az �r�k, a nap rend�letlen�l t�z�tt, mag�ba �lelt mindent a sz�rk�s, tompa h�s�g. Mozdulatlanul �lt tov�bb a hely�n.

Egyszer csak valami h�v�ss�g sim�totta meg a homlok�t. F�legyenesedett. Bek�sz�nt�tt az este, a nap lement, a nyugati �g b�borsz�nben izzott. A Messzil�t� lassan �szott el�re a langyos keleti sz�lben, Obehol meredek, erd�s partjai el�tt.

Lem�szott a haj�t�rbe, hogy gondj�t viselje t�rs�nak. Valami fekhelyet eszk�b�lt neki az erny� alatt, �s megitatta. Kapkodva v�gezte a dolg�t, tekintet�t f�lreford�tva az igencsak kicser�lend� k�t�sr�l: a seb v�rz�se m�g nem �llt el eg�szen. A gy�nges�g szakad�k�ba zuhant Karvaly nem sz�lt egy sz�t sem. M�g akkor sem nyitotta ki a szem�t, amikor moh�n kortyolta a vizet, �s nyomban ism�t �lomba zuhant: ez a k�nyszer er�sebb volt m�g szomj�s�g�n�l is. N�m�n fek�dt, s amikor a szell� s�t�ted�s ut�n el�llt, nem v�ltotta f�l var�zssz�l, s a cs�nak magatehetetlen�l billegett a l�gyan ring� tengeren. A jobboldalt sorakoz� hegyek most feket�n meredeztek a csillagokkal s�r�n behintett �gbolt el�ter�ben. Arren hosszan b�multa �ket. K�rvonalaik ismer�snek t�ntek a szem�ben, mintha m�r azel�tt is l�tta volna, mintha eg�sz �let�ben ismerte volna �ket.

Amikor aludni t�rt, arc�t d�l fel� ford�totta, ahol a sima v�zt�k�r f�l�tt j� magasan vil�g�tott Gobardon csillaga. Alatta a vele h�romsz�get form�z� m�sik kett�, s m�g lejjebb �jabb h�rom bukkant el�, m�g nagyobb h�romsz�g�t alkotva. Azut�n, ahogy az �jszaka el�rehaladt, az ez�st�sfekete foly�kony t�k�rfel�letb�l kiemelkedett m�g kett�. Ezek is s�rg�k voltak, mint a Gobardon, csak halv�nyabbak, �s a nagy h�romsz�g jobb sarka alatt h�z�dtak jobbr�l balra. M�r nyolc l�tszott teh�t abb�l a kilenc csillagb�l, amelyeknek fut� emberalakot, ahogy a k�znyelv nevezi Agnen r�n�j�t kellett volna alkotniok. Arren szem�ben nem mutattak emberform�t, hacsak nem teljesen eltorz�tva, ami gyakran megesik a csillagk�pekkel. A r�na viszont majdnem teljes volt, ferd�n �ll� karjaival �s a keresztir�ny� vonallal, csak a legalja, az utols� von�s hi�nyzott m�g, hogy kieg�sz�lj�n. Az a csillag m�g nem j�tt f�l.

Szeml�l�se k�zben Arren elaludt.

Amikor hajnalban f�l�bredt, a Messzil�t� m�r j�csk�n maga m�g�tt hagyta Obehol sziget�t. P�ra takarta a partokat �s az eg�sz f�lddarabot, a hegyek legmagasabb cs�csait kiv�ve, lassan f�tyoll� v�konyodott a d�lvid�k violasz�n vizei f�l�tt, elhalv�ny�tva az utols� csillagok szipork�z�s�t.

�tit�rs�ra n�zett. Karvaly egyenetlen�l l�legzett, mint amikor az �lom leple alatt ott motoszk�l a f�jdalom, de nem tud eg�szen kereszt�lt�rni rajta. Arca megny�lt �s �reg volt az �rny�ktalan f�nyben. Arren egy minden hatalm�t elvesztett embert l�tott maga el�tt, akinek var�zsereje, testi ereje odavan, ifj�s�ga a m�lt�, semmije sem maradt. Nem mentette meg Soplit, nem h�r�totta el mag�t�l a d�rd�t. Belehajszolta mindny�jukat a vesz�lybe, de semmit sem tett a megment�s�kre. Sopli imm�r halott, � maga haldoklik, �s Arrenre is csak a pusztul�s v�r. Ennek az embernek a hib�j�b�l �s r�ad�sul hi�ba, semmi�rt.

�gy n�zett r� Arren, a rem�nyvesztetts�g megvil�gosult tekintet�vel � �s nem �rzett semmit.

Nem mer�lt f�l eml�kezet�ben a tal�lkoz�s a sz�k�k�tn�l, a berkenyefa alatt, sem a feh�r var�zsf�ny a rabszolgahaj�n a k�dben, sem a kelmefest�k h�z�nak elhanyagolt kertje. Nem t�madt f�l benne semmif�le b�szkes�g vagy dacos akarat. N�zte, amint a hajnal sz�t�mlik a nyugodt tengeren, ahol alacsony, s�padt ametisztsz�n�, sz�les hull�mok h�mp�ly�gtek.

Minden �lomszer� volt, fak�, a val�s�g szor�t�sa vagy elevenszer�s�ge n�lk�l val�. Az �lom �s a tenger m�ly�n sem volt semmi, csak t�tong� �r �s hom�ly. M�g ez a m�lys�g is egykedv�s�ggel t�lt�tte el.

A cs�nak neki-nekilend�lve, araszolva haladt el�re, a sz�l k�nye-kedve szerint. H�tuk m�g�tt Obehol hegyei feket�n tornyosultak a f�lkel� nap el�tt, amely a szell�t k�ldte r�juk, hajtva a cs�nakot el a f�ldt�l, el a lakott vil�gt�l, egyre kijjebb �s kijjebb, a ny�lt tenger fel�.

Aznap d�lt�jban Karvaly megr�zk�dott, �s inni k�rt. Szomj�t csillap�tv�n megk�rdezte:

��Merrefel� haladunk? � A vitorla ugyanis g�mb�ly�re fesz�lt a feje f�l�tt, �s a haj� fecskek�nt sz�rnyalt a sz�les hull�mokon.

��Nyugat vagy �szaknyugat fel�.

��F�zom � mormolta Karvaly, mik�zben a nap csak �gy ontotta a h�s�get a cs�nakra. Arren nem sz�lt semmit.

��Pr�b�lj nyugatnak tartani. Ott van Wellogy, Obeholt�l nyugatra. Ott van a sz�razf�ld. V�zre van sz�ks�g�nk.

A fi� el�ren�zett, a kop�r v�zsivatagra.

��Valami baj van, Arren?

Semmi v�lasz.

Karvaly megpr�b�lt f�l�lni, de miut�n nem siker�lt, a szersz�mosl�da mellett fekv� var�zsbotja ut�n ny�lt. Nem �rt el od�ig a keze. Mikor pedig �jra sz�lni akart, a szavak megrekedtek kisz�radt ajkain. A v�r ism�t sziv�rogni kezdett lucskoss� �zott �s gy�r�tt k�t�se al�l, v�kony erecsk�k p�kh�l�finom rajzolat�val bor�tva a mell�t. M�lyet s�hajtva becsukta a szem�t megint.

Arren r�pillantott, majdhogynem �rz�ketlen�l �s csak egy m�sodpercre. Visszament el�re, a hely�re guggolt, �s csak n�zett a t�volba a haj� orra f�l�tt. Az � sz�ja is teljesen kisz�radt. A ny�lt tenger f�l�tt meger�s�d�tt keleti sz�l is olyan sz�raz volt, mintha sivatagb�l f�jna. M�r csak egy-k�t pint v�z maradt az utols� kulacsukban. Az m�r mind Karvaly�, gondolta Arren. Abb�l a v�zb�l m�g sohasem ivott. Kivetette a horgokat, mivel Lorbanery �ta megtanulta, hogy a nyers halh�s egyszerre csillap�tja az �hs�get �s a szomj�s�got. De a horgaira nem akadt semmi zs�km�ny. De ez sem sz�m�tott. A haj� meg csak haladt tov�bb a v�zi sivatag h�t�n. A cs�nak f�l�tt, az �gbolton a nap is t�retlen�l keletr�l nyugat fel� bandukolt szokott �tj�n.

Egyszer �gy t�nt Arrennek, hogy messze d�len valami k�kes gomolyagot l�t, ami egyform�n lehetne f�ld vagy felh�. A haj� n�h�ny �r�ja m�r enyh�n �szaknyugati ir�nyban �szott. Meg sem pr�b�lkozott vele, hogy igaz�tson a menetir�nyon, hagyta, hadd fusson, amerre neki tetszik. Az a f�ld lehetett val�s�g, de �pp�gy k�pr�zat is. Ez sem sz�m�tott semmit. Sz�m�ra a sz�l, a f�ny �s az �ce�n eg�sz v�gtelen, t�zes dicsf�nye hom�lyos volt �s hamis.

Lesz�llt a s�t�ts�g, azt�n megint kivil�gosodott. �jb�l s�t�ts�g, majd ism�t vil�goss�g v�ltotta egym�st, ak�r valami hatalmas d�szlet az �g kifesz�tett v�szn�n.

A cs�nak oldal�b�l a v�zbe m�rtotta a kez�t. Egy pillanatra �l�nken l�tta maga el�tt az elven v�z alatt halv�nyz�ld sz�nben j�tsz� ujjait. Kiemelte a kez�t, �s leszopogatta r�la a nedvess�get. Keser� volt, �s �gette a sz�j�t, de megint csak megpr�b�lkozott vele. Azut�n rosszul lett, h�nyinger fogta el, de csak keser� epe �gette meg vonagl� g�g�j�t. M�r nem volt t�bb v�z, amit Karvalynak adjon. K�zel�be sem mer�szkedett. Kiny�jt�ztatta tagjait, �s a h�s�g ellen�re hevesen reszketett. Minden cs�ndes volt, sz�raz �s f�nyes. Borzalmasan ragyog�. Eltakarta szem�t a f�ny el�l.

Ott �lltak a cs�nakban. H�rman, kar�v�konyak, sz�gletesek, nagy, sz�rke szemekkel, mint valami furcsa g�mek vagy g�ly�k. Hangjuk v�kony volt, mint a mad�rcsipog�s. Nem �rtette, mit besz�lnek. Egyik�k f�l�t�rdelt, �s egy s�t�t t�ml�b�l valamit a sz�j�ra cs�p�gtetett: v�z volt! Arren moh�n ivott, k�h�g�tt, azt�n megint ivott, m�g csak volt valami az ed�nyben. K�r�ln�zett, �s nagy er�fesz�t�ssel talpra �llt. F�lki�ltott:

��Hol van? Hol van �? � mivel a Messzil�t�ban rajta k�v�l csak ez a h�rom k�l�n�s, karcs� ember tart�zkodott.

�rtetlen�l b�multak r�.

��A m�sik ember! � Megk�sz�r�lte kisebesedett tork�t, cserepes sz�j�val nem tudta rendesen form�lni a szavakat.

��A bar�tom�

Egyik�k nyilv�n meg�rtette elkesered�s�t, ha szavait nem is, mert k�nny� kez�t a karj�ra tette, mialatt a m�sikkal valahov� mutatott.

��Ott! � mondta biztat�an.

Arren odan�zett, �s a cs�nak el�tt meg t�le valamivel �szakra megl�tott egy csom� tutajt. N�melyek csoportba ver�dve, m�sok laz�n sz�tsz�rva �sztak a tengeren. Olyan sok volt bel�l�k, hogy �szi, hullott falevelekk�nt hemzsegtek a v�z felsz�n�n. Nem sokkal a v�zszint f�l�tt, mindegyiken volt k�z�pt�jt egy vagy k�t kunyh� vagy kalyiba, k�r�s-k�r�l pedig t�bb �rboc meredezett. L�gyan emelkedtek �s s�llyedtek, ahogy a hossz�, lapos hull�mok ringatt�k �ket a nyugati �ce�n v�gtelen t�kr�n. K�z�tt�k ez�st�sen t�kr�z�tt a v�zfel�let f�ldarabolt mozaikja, f�l�tt�k aranylil�ba j�tsz�, s�lyos es�felh�k tornyosultak, els�t�t�tve a nyugati �gboltot.

��Ott � mutatott m�g egyszer az emberke a Messzil�t�hoz legk�zelebb �sz� tutajra.

���l?

Csak meresztett�k r� a szem�ket, v�gre az egyik f�lfogta a k�rd�st.

���l. �letben van.

Arren ekkor s�rva fakadt, sz�raz, szaggatott zokog�ssal. Az egyik ember megfogta a csukl�j�t keskeny, er�s kez�vel, �s kih�zta a cs�nakb�l, f�l a tutajra, amelyhez a Messzil�t� szorosan oda volt k�t�zve. Olyan hatalmas �s j�l kiegyens�lyozott volt a tutaj, hogy hajsz�lnyit sem billent meg a s�lyuk alatt. A f�rfi kereszt�lvezette rajta a fi�t, mik�zben egy hossz�, a gyilkosb�lna g�rbe hegy� fog�b�l k�sz�tett cs�kly�val k�zelebb h�zott egy m�sikat, m�g �t nem l�phettek a k�z�tt�k �sszesz�k�l� ny�l�son. Azut�n odavezette Arrent egy kunyh�hoz vagy sz�rny�khoz, amelynek egyik oldala nyitott volt, a m�sik h�rmat gy�k�nyf�gg�ny�k z�rt�k el.

��Fek�dj le � mondta, s ett�l a pillanatt�l fogva Arren nem eml�kezett semmire.

Az �v legr�videbb �jszak�j�n, a csillagokkal s�r�n behintett �g alatt a tutajok nagy k�rt form�lva �sszegy�ltek, mindegyik�k�n f�kly�k lobogtak eg�sz �jjel. A tenger viz�n �ri�si t�zk�r f�nyei ver�dtek vissza. A tutajlak�k dob, furulya vagy b�rmi m�s muzsika n�lk�l t�ncoltak, csup�n a ring� tutajokon csattog� csupasz l�baik �s haz�juk, a tenger v�gtelens�g�ben panaszosan hangz�, s�r�s dalaik ritmus�ra. Ezen az �jszak�n nem volt holdvil�g, ez�rt a t�ncolok alakja sejtelmesen ingott a csillagok �s a f�kly�k f�ny�ben. Egyszer-egyszer n�melyik�k teste megvillant, ak�r a v�zb�l kisz�kken� hal, amint a t�zesebb fiatalok �tugr�ltak egyik tutajr�l a m�sikra. Hossz� �s magas sz�kell�sekkel igyekeztek t�ltenni egym�son, hogy k�rbej�rj�k valamennyi tutajt, mindegyiken t�ncoljanak egyet �s m�g hajnalhasadta el�tt vissza�rjenek a saj�tjukra.

Arren is vel�k tartott, hiszen a hossz� t�ncot �ce�nf�ld valamennyi sziget�n j�rj�k, b�r a l�p�sek �s a k�s�r� �nekek elt�rhetnek egym�st�l. Ahogyan m�lt az �jszaka �s a t�ncosok egym�s ut�n d�ltek ki a sorb�l, letelepedtek, �s csak n�zt�k a t�bbieket lihegve, s a dalnokok hangja is egyre f�tyolosabb� v�lt, egy csapat magasba ugr�l� leg�nyk�vel Arren a vez�r tutaj�ra �rkezett, �s ott is maradt, mialatt a t�bbiek tov�bbhaladtak.

Karvaly a f�n�kkel �s h�rom feles�g�vel a szent�ly mellett �ld�g�lt. Az ajt�f�lf�ul szolg�l� faragott b�lnafigur�k k�z�tt �lt egy dalnok, akinek hangja eg�sz �jjel t�retlen�l zengett. F�radhatatlanul �nekelt, mik�zben tenyer�vel a padl�t verve m�rte ki az �temet.

��Mir�l �nekel � k�rdezte Arren a var�zsl�t. Nem tudta k�vetni a szavait, mert mindet elny�jtotta, hangj�t rezegtette �s k�l�nleges hajl�t�sokkal tark�totta a dallamot.

��A sz�rke b�ln�kr�l, az albatroszokr�l �s a viharr�l. Ezek az emberek nem ismerik a h�s�k �s a kir�lyok �nekeit. M�g Vand�r-Akb� nev�t sem hallott�k. Kor�bban m�r �nekelt arr�l, hogyan teremtette meg Segoy a szigeteket a tengerb�l. Ennyi, amit tudnak az emberek t�rt�neteir�l, a t�bbi mind a tengerr�l sz�l.

Arren hallgatta, amint a dalnok a delfinekr�l �nekel, k�zben ut�nozva azok f�tty�g� hangj�t. Eln�zte Karvaly s�t�t �s sziklakem�ny arc�l�t a f�klyaf�nyben, a l�gyan csever�sz� asszonyok szem�nek nedves csillog�s�t, �rezte amint a tutaj lassan ring a nyugodt tengeren, �s lassan megk�rny�kezte az �lom.

Egyszer csak f�lriadt: a dalnok elhallgatott. �s nemcsak a k�zel�kben �l�, hanem valamennyi, minden tutajon, k�zel s t�vol. A v�kony hangocsk�k �gy haltak el, mint valami t�voli mad�rcsipog�s. Teljes lett a cs�nd.

Arren h�tran�zett a v�lla f�l�tt: net�n k�zeledne a hajnal? De csak a telihold f�nylett alacsonyan. �ppen most kelt f�l, aranyl�n a ny�ri �gbolt csillagai k�z�tt.

Azt�n, d�l fel� pillantva megl�tta a Gobardont, mind a nyolc k�s�r�j�vel � most m�r az utols� is l�tszott.

A v�g r�n�ja, vil�gosan �s ragyog�n a tenger sz�ne f�l�tt. Karvaly fel� fordulva l�tta, hogy az � szeme is azokra a csillagokra szegez�dik.

��Mi�rt hagytad abba? � k�rdezte a vez�r az �nekest�l. � M�g nincs itt a reggel, m�g csak nem is pirkad!

A dalnok tan�cstalanul b�mult r�.

��Nem tudom � ny�gte ki v�g�l.

��Gyer�nk tov�bb! A hossz� t�ncnak m�g nincs v�ge.

��Nem jutnak eszembe a szavak! � ki�ltotta a dalnok elv�konyodott, r�m�lt hangon. � Nem tudok �nekelni. Elfelejtettem a dalt.

��Akkor kezdj el egy m�sikat!

��Nincs t�bb �nek. V�ge! � Ezzel a dalnok els�rta mag�t, �s addig hajolt el�re, m�g homloka a tutajt nem �rintette. A vez�r n�ma megr�k�ny�d�ssel n�zett r�.

Minden tutaj eln�multan ringat�zott tov�bb a serceg� f�kly�k alatt. Mindent beburkolt az �ce�n cs�ndje: az �let �s a f�nyek apr� rezd�l�seit� elnyelt mindent. Egyetlen t�ncos sem mozdult.

Arren �gy l�tta, hogy m�g a csillagok is elhom�lyosultak, pedig m�g nem k�zeledett kelet fel�l a nap vil�goss�ga. R�m�let fogta el. Arra gondolt: �Nem is j�n f�l a nap! Nem lesz t�bb� nappal!�

A var�zsl� talpra �llt. Mozdulat�t k�s�rve halv�ny, feh�r, f�rge f�ny villant v�gig a botj�n, legt�nd�kl�bben a f�j�ba ez�sttel kivert r�na vil�g�tott.

��A t�ncnak nincs v�ge � mondta �, sem az �jszak�nak. Arren, �nekelj!

A fi� legsz�vesebben �gy felelt volna: �Nem tudok, uram!� � ehelyett a d�li �gbolton ragyog� kilenc csillagra n�zett, m�ly leveg�t vett �s r�zend�tett. Hangja el�sz�r l�gy �s f�tyolos volt, de �nekl�s k�zben meger�s�d�tt.

A legr�gibb dalt f�jta Angl�d teremt�s�r�l, a s�t�ts�g �s a vil�goss�g egyens�ly�r�l, arr�l, hogyan teremtette meg a z�ld szigeteket az, aki az els� sz�t kimondta, a leg�sibb fejedelem, Segoy. Miel�tt a dal v�get �rt, az �g sz�ne sz�rk�sk�kre v�ltott, csak a hold �s a Gobardon vil�g�tott m�g rajta halv�nyan. A f�kly�k sisteregtek a hajnali sz�lben. A dal v�gezt�vel Arren elhallgatott. A hallgat�s�ra �sszegy�lt t�ncosok tutajr�l tutajra sz�kellve sz� n�lk�l hazat�rtek, mik�zben a vil�goss�g bet�lt�tte a keleti l�t�hat�rt.

��Sz�p ez a dal � sz�lalt meg a vez�r. Hangja bizonytalan volt, b�r igyekezett higgadtan besz�lni. � Nem lenne helyes, ha bev�gezetlen�l abbahagyn�nk a hossz� t�ncot. Majd j�l eln�sp�ngoltatom ezeket a lusta dalnokokat ilgusz�rral.

��Ink�bb nyugtasd meg �ket � sz�lt k�zbe Karvaly. M�g mindig talpon volt, hangja szil�rdan csengett. � Egyetlen dalnok sem hallgat el csak �gy j�kedv�ben. Gyere velem, Arren.

Megfordult �s elindult a kunyh�ja fel�, Arren a nyom�ban. E hajnal furcsas�gai ezzel m�g nem �rtek v�get, mert amikor a tenger keleti pereme kivil�gosodott, �szak fel�l megjelent az �gen egy hatalmas mad�r. Oly magasan, hogy sz�rny�t �rt�k a napsugarak, amelyek m�g nem s�t�tt�k a f�ldet. Csap�saival aranyl� cs�kokat rajzolt a leveg�be. Arren f�lki�ltott �s r�mutatott. A m�gus meglepetten kapta f�l a fej�t. Arc�t el�nt�tte a harag �s az izgalom. Hangos ki�lt�st hallatott: �Nam hietha arw Ged arkvaissa!� � ami a Teremt�s nyelv�n annyit tesz: �Ha K�bort keresed, itt megtal�lod!�

Erre, mint egy aranyr�g, zuhanni kezdett, magasba ny�jtott sz�rnnyal, mennyd�rg�sk�nt has�tva a leveg�t �s orrlyuk�b�l f�st�lg� l�ngcs�v�t f�jva, egy �kr�t eg�rk�nt elkapni k�pes karmait el�reny�jtva, a s�rk�ny, ak�r egy s�lyom, lesz�kkent a v�zen ring� tutajra.

A tutajlak�k fel�v�lt�ttek. N�h�nyan a padl�ra rogytak, p�ran a v�zbe vetett�k magukat, m�sok a hely�k�n maradtak, szem�kben csod�lkoz�ssal, amely f�l�lm�lta f�lelm�ket.

A s�rk�ny f�l�j�k tornyosult. Hatalmas, red�s sz�rnyainak hegye k�z�tt a t�vols�g megvolt vagy kilencvenl�bnyi.

A sz�rnyak csillogtak a napf�nyben, mint az aranyf�st. Test�nek hossza sem lehetett kevesebb, de karcs� volt �s �velt, mint egy ag�r�, mancsai h�ll�szer�ek, b�r�t k�gy�pikkelyek bor�tott�k. Keskeny gerinc�n vaskos, hegyes t�sk�k sorakoztak, alakjuk, mint a r�zsat�vis�: h�ta k�zep�n h�roml�bnyiak, azt�n egyre kisebbek �s kisebbek, m�g az utols� a farka hegy�n akkora volt csak, mint egy kisebb k�s peng�je. T�sk�i sz�rk�k voltak, s�rk�nypikkelyei is ac�lsz�rk�k, de volt benn�k valami aranyos vibr�l�s. A szeme z�lden vil�g�tott, hossz�k�san metszett pupill�val.

N�p�t f�ltve s ez�ltal saj�t f�lelm�t feledve, a tutajlak�k vez�re olyan szigonnyal l�pett el� kunyh�j�b�l, amilyeneket b�lnavad�szatra haszn�ltak. J�val hosszabb volt n�la, �s tekint�lyes, szak�llas csonthegyben v�gz�d�tt. Karcs�, inas karj�t megfesz�tve rohant el�re, hogy a lend�letet is kihaszn�lva belev�gja a s�rk�nynak a tutaj f�l� emelked�, keskeny �s gy�ng�bb pikkelyekkel bor�tott has�ba. D�bbenet�b�l f�l�bredve Arren megpillantotta �t. El�revet�dve megragadta a karj�t, mire vele �s a szigonnyal �sszegubancol�dva a f�ldre zuhantak.

��M�g t�n f�l is d�h�ten�d ezzel a hitv�ny piszkaf�ddal? � lihegte. � Hadd sz�ljon hozz� el�sz�r a s�rk�nyvit�z!

A vez�r, akib�l kis h�j�n kiszorult a l�lek, ostob�n b�mult a fi�ra, a var�zsl�ra, majd a s�rk�nyra. De nem sz�lt egy sz�t sem. Ekkor megsz�lalt a s�rk�ny.

Nem �rtette senki, csak K�bor, akihez besz�lt, mivel a s�rk�nyok csak az �si nyelven besz�lnek, ez az � �anyanyelv�k�. Hangja tomp�n sziszegett, majdnem �gy, mint egy m�rgesen f�j� macsk��, de m�gis f�lelmetesen, valami h�tborzongat� zeng�ssel. B�rki, aki meghallotta ezt a hangot, dermedten meg�llt �s hallgatott.

A m�gus r�viden v�laszolt, ut�na ism�t a s�rk�ny besz�lt, k�nnyed�n lebegtetett sz�rnyakkal kiss� f�ljebb emelkedve. Valahogy �gy, gondolta Arren, mint egy lebeg� szitak�t�.

Ezut�n a var�zsl� csak egyetlen sz�t sz�lt: memeas, vagyis �elj�v�k�, �s a magasba emelte tiszafa var�zsbotj�t. A s�rk�ny �llkapcsa sz�tny�lt. K�l�n�s rajzolatban t�rt el� bel�le egy f�stgomoly. A hatalmas sz�rnyak az �gzeng�s hangj�val csapkodni kezdtek, er�s, �g�sszag� forg�szelet kavartak. A hatalmas test a leveg�be emelkedett, �s neh�zkesen elsz�llt �szak fel�.

A tutajokon nyugalom volt, csak csitul� gyereks�r�s �s az any�k nyugtat� pisszeg�se hallatszott. A v�zb�l f�rfiak m�sztak vissza a tutajokra, l�that�an sz�gyenkez� k�ppel. Az ottfelejtett f�kly�k tov�bb �gtek, vetekedve az els� napsugarakkal.

A m�gus Arren fel� fordult. Arca f�nylett, ami lehetett az �r�m, de a visszafojtott harag jele is, m�gis cs�ndes nyugalommal sz�lt:

��Azonnal indulnunk kell, fiam. B�cs�zz el, akit�l illik, azut�n gyere. � Maga is k�sz�netet mondott a tutajlak�k vez�r�nek, b�cs�t vett t�le, majd a nagy tutajr�l elindulva �tv�gott h�rom, a t�nc miatt m�g mindig szorosan egym�s mellett �ll� m�sikon, m�g el nem �rt arra, amelyhez a Messzil�t�t kik�t�tt�k. A haj�cska �gy k�vette a tutajv�rost hossz� �tj�n d�l fel�, �resen ringva m�g�tt�k. A ny�lt tenger gyermekei persze megt�lt�tt�k t�ml�iket �sszegy�jt�tt es�v�zzel, ell�tt�k �ket �lelemmel. �gy akarv�n kifejezni tisztelet�ket vend�geik ir�nt, hiszen sokan meg voltak gy�z�dve r�la, hogy Karvaly a hatalmasok k�z�l val�, csak �ppen arra t�madt kedve, hogy b�lnatest helyett emberb�rbe b�jjon. Mikorra Arren oda�rt, m�r f�l is vonta a vitorl�t. A fi� eloldotta a kik�t�k�telet, mire a cs�nak abban a pillanatban nekil�dult dagadoz� vitorl�val, mintha er�s sz�l f�jna, pedig csak gyenge hajnali szell� lengedezett. Egy sz�les kanyar ut�n �szaknak fordult, �s sebesen megindult a s�rk�ny nyom�ban, k�nnyed�n ak�r egy sz�lf�tta falev�l.

Amikor Arren visszan�zett, a tutajv�rosb�l m�r csak n�h�ny sz�tsz�rt p�zn�t �s a v�z szintje f�l�tt lebeg� fadarabot l�tott: a kunyh�kat �s a f�klyap�zn�kat. Hamarosan azok is belevesztek a tenger f�l�tt el�ml� f�ny vibr�l�s�ban. A Messzil�t� sz�rnyalt el�re. A hull�mokat has�t� gerince finom krist�lypermetet sz�rt a leveg�be, �s sz�guld�suk szele lobogtatta a fi� s�r�ny�t, hunyor�t�sra k�nyszer�tette szemh�j�t.

Nincsen f�ldi sz�l, amely ily gyorsan r�p�thette volna a kis haj�t, hacsak nem egy hatalmas vihar, de az el is s�llyeszthette volna a tenger vad hull�maiban. Nem e vil�gi sz�l, hanem a var�zsl� ig�je �s hatalma hajtotta el�re ilyen sebesen.

Sok�ig �llt az �rboc mellett, �s �rgus szemekkel n�zett el�re. V�g�l le�lt megszokott hely�re a korm�nyr�d mellett, egyik kez�vel megragadta, �s Arrenhez fordult.

��Orm Embar volt az � mondta �, Magador s�rk�nya, annak a nagy Ormnak a lesz�rmazottja, aki meg�lte Vand�r-Akb�t, �s meg�letett �ltala.

��Tal�n vad�sz�ton j�rt, uram? � k�rdezte Arren, nem l�v�n biztos benne, hogy t�rsa k�sz�nt�tte-� a s�rk�nyt, vagy a retteg�s szav�val sz�lt vele.

��R�m �vad�szott�. Akit a s�rk�nyok keresnek, meg is tal�lj�k. Ez�ttal az�rt j�tt, hogy a seg�ts�gemet k�rje. � Kurt�n f�lkacagott. � Olyan dolog ez, amit el sem hinn�k, ha m�s mondan� nekem. Hogy egy s�rk�ny egy emberhez fordul seg�ts�g�rt. R�ad�sul, hogy �ppen ez! Nem a leg�regebb, b�r nem is fiatal, viszont fajt�j�nak leger�sebbike. Nem titkolja a nev�t. Nem tart t�le, hogy b�rki is hatalma al� vetheti. �s nem is pr�b�l l�v� tenni, amint az fajt�j�nak szok�sa. Sok �vvel ezel�tt Magadoron meghagyta az �letemet, �s el�rult nekem egy nagy titkot: annak titk�t, hogyan �ll�that� helyre a kir�lyok r�n�ja. Neki k�sz�nhetem Vand�r-Akb� gy�r�j�t. De sohasem gondoltam r�, hogy megh�l�ljam a sz�vess�g�t, egy eff�le hitelez�nek!

���s mit k�rt t�led?

��Az�rt j�tt, hogy megmutassa az utat, amelyet keresek � felelte a m�gus elkomorulva.

Majd r�vid hallgat�s ut�n: � Azt mondta: �Nyugaton van egy m�sik s�rk�nylovag. Az elpuszt�t�sunkon munk�lkodik, �s m�g a mi�nkn�l is hatalmasabb az ereje.�. Mire �n: �M�g a tiedn�l is, Orm Embar?�. Azt felelte r�: �M�g az eny�mn�l is. Sz�ks�gem van r�d. K�vess, min�l sebesebben!� E megk�t� sz�nak engedelmeskednem kellett.

��Enn�l t�bbet nem tudsz?

��Hamarosan t�bbet is megtudok.

Arren f�ltekerte a kik�t�k�teleket, hely�re tette, �s hozz�l�tott egy�b apr� munk�latok elv�gz�s�hez a haj�n, de eg�sz id� alatt lelk�ben rezgett az izgalom fesz�lts�ge, mint egy �j megfesz�tett h�rja, �s hangj�ban is ez a nyugtalans�g rezd�lt, amikor k�s�bb megsz�lalt:

��Ez k�l�nb �tikalauz � mondta rekedten �, mint a t�bbiek voltak.

Karvaly r�n�zett �s f�lnevetett.

���gy igaz! � mondta. � Ez�ttal nem t�vesztj�k el a c�lt, azt hiszem.

�gy indult a k�t ember hossz� v�gt�j�nak az �ce�n h�t�n. Ezer m�rf�ld, ha nem t�bb v�lasztotta el �ket az ismeretlen �ce�non a tutajlak�k �s Magador, minden szigetek legnyugatabbika k�z�tt. Nap nap ut�n, a ragyog� horizontb�l kiemelkedve �s b�borsz�n� est�be visszab�jva nyugaton, a nap ar�nyl� �ve �s a csillagok ez�st�s p�ly�ja alatt a cs�nak �szak fel� t�rt el�re, egyed�l az eg�sz v�gtelen �ce�non.

A ny�ri ver�f�nyben n�ha komor viharfelh�k gy�lekeztek a t�volban, b�borsz�n �rnyakat vetve a l�t�hat�rra.

Arren ilyenkor l�thatta, amint a var�zsl� f�l�llva, szav�val �s kez�nek mozdulat�val magukhoz intette azokat a felh�ket, hogy a cs�nakra �r�ts�k gyomruk v�zterh�t. Ilyenkor csapkodtak a vill�mok a felh�k k�z�tt, �s d�h�dten b�mb�lt a mennyd�rg�s. A var�zsl� m�gis ott �llt, f�lemelt karral mindaddig, am�g az es� le nem z�dult r�juk, a haj�n kirakott ed�nyekbe, mag�ba a cs�nakba �s a tengerre, eg�szen ellap�tva a hull�mokat f�lelmes erej�vel. Mindketten boldogan mosolyogtak ilyenkor, mivel �lelm�k volt el�g, m�g f�lre is tehettek bel�le, de a j� v�znek nagyon is h�j�n voltak. �s persze �r�mmel t�lt�tte el �ket, hogy a vihar d�h�ng� indulata engedelmeskedett a m�gus szav�nak.

Arren elcsod�lkozott ezen az er�n, amelyet t�rsa ily k�nnyed�n haszn�lt, s v�g�l nem b�rta tov�bb, megsz�lalt:

��Utunk kezdet�n nem haszn�ltad a var�zser�det!

��K�tf�n az els� �s az utols� lecke ez: Azt tedd csak, ami sz�ks�ges! Sohase t�bbet!

��Akkor a k�zb�ls� leck�k biztosan arra tan�tanak meg, mikor mi sz�ks�ges.

���gy van. Mindenkinek tisztelnie kell az egyens�lyt. Amikor maga az egyens�ly bomlik meg� m�st is figyelembe kell venn�nk. K�l�n�sen a siets�g k�nyszer�t!

��De hogy lehet az, hogy a D�lvid�k var�zsl�i �s m�ra m�r tal�n az eg�sz vil�g�i� m�g a tutajv�ros dalnokai is� elvesz�tett�k tud�sukat, kiv�ve t�ged?

��Mivel �n semmire sem v�gyom a saj�t tud�somon k�v�l � felelte Karvaly.

Azt�n kisv�rtatva hozz�tette, l�gyabb hangon:

���s ha hamarosan el kell vesz�tenem, legal�bb addig a lehet� legjobban akarom f�lhaszn�lni, ameddig tart bel�le.

Mostan�ban val�ban volt benne valami k�nnyelm�s�g, valami �szinte �r�m a hatalm�nak haszn�lat�ban, amit Arren, l�tv�n eddigi �vatoss�g�t, m�g csak nem is f�lt�telezett r�la. A m�gusok �r�met lelnek a tr�kk�kben, hisz a var�zsl�k mind csal�k is. Amikor Karvaly �lc�zta mag�t Ront v�ros�ban, s amivel annyira meglepte Arrent, sz�m�ra j�t�k volt csup�n. M�ghozz� k�nny� j�t�k olyasvalaki sz�m�ra, aki nem csup�n arc�t vagy hangj�t k�pes elv�ltoztatni tetsz�se szerint, hanem eg�sz test�t, s�t l�ny�t is, hogy akarat�nak megfelel�en hall�, delfinn� vagy s�lyomm� v�ljon. Egyszer p�ld�ul �gy sz�lt a fi�hoz:

��Figyelj, Arren! Megmutatom neked Gont sziget�t. � Ezzel f�lemelte sz�n�ltig t�lt�tt vizesd�zs�juk tetej�t, �s a v�z t�kr�re mutatott. Sok egyszer� vaj�kos is k�pes valamilyen k�peket var�zsolni b�rmilyen v�zt�k�rre. Ez�ttal � is �gy tett: a tenger sz�rke s�kj�b�l kiemelkedett egy felh�kbe burkol�z� hegycs�cs. Azut�n a k�p megv�ltozott, �s Arren vil�gosan l�thatott egy mag�nyos szirtet azon a hegyv�lgyes szigeten. Mintha egy mad�r, sir�ly vagy s�lyom lenne, amely a part mellett lebeg a sz�l sz�rny�n, �gy l�tja azt a szikl�t, amint k�tezer l�bnyi m�lys�gben kiemelkedik a megt�r� hull�mok k�z�l. A magas partszeg�lyen �llt egy kicsi h�z. � Az ott Re Albi � mondta Karvaly �, ott lakik az �n mesterem, Oromon, aki sok �vvel ezel�tt elcsit�totta a f�ldreng�s erej�t. A kecsk�it p�sztorolja most, f�veket gy�jt, �s �rzi a n�mas�g�t. Szeretn�m tudni, j�rja-e m�g a hegyeket. Most m�r nagyon �reg. De azt biztos tudn�m, m�g most, m�g itt is tudn�m, ha Oromon meghalt volna.

Nem volt szil�rd a hangja. Egy pillanatra a k�p is megrezd�lt, �gy l�tszott, mintha a szikla a tengerbe omlana. De azt�n kivil�gosodott a k�p, �s a m�gus hangja is biztosabb� v�lt.

��Szok�sa volt, hogy k�s� ny�ron, kora �sszel f�lmegy a hegyekbe. �gy tal�lt meg engem is, amikor csak egy kisk�ly�k voltam az egyik hegyi faluban. Akkor adta a nevemet. �s vele ez eg�sz �letemet. � A k�p most megv�ltozott a v�zfelsz�nen, mintha a n�z� az erd� lombjai k�z�tt rep�l� mad�r lenne, s �gy n�zn� az alanti, lejt�s mez�ket, a h�f�dte cs�csokat �s a meredek utat, amely lefel� vezet az aranyosz�ld hom�lyba. � Sehol sincs olyan cs�nd, mint azokban az erd�kben � mormolta maga el� Karvaly elv�gy�dva.

A k�p elhalv�nyult, �s a v�z felsz�n�n nem maradt m�s, mint a d�li napkorong vak�t�an visszat�kr�z�d� f�nye.

��Oda � mondta Karvaly, huncut villan�ssal a szem�ben �, ha egyszer m�g visszajuthatn�k, m�g te sem k�vethetn�l engem.

A Nyugati Peremvid�k legt�volibb szigeteinek tenger�n, egy h�v�s, f�nyes reggelen a B�lcsek sziget�nek ura f�l�bredt, elg�mberedett tagjait ropogtatva f�l�lt, �s nagyot �s�tott. Pillanat m�lt�n ny�jt�zkodva mutatott �szak fel�, f�lh�vta szint�n �s�toz� �tit�rs�nak figyelm�t.

��Ott van k�t sziget. L�tod �ket? A S�rk�nyok �tj�nak k�t legd�libb pontja.

��Sasszemed van, uram � mondta Arren, mik�zben �lmos szem�t meresztette a tengerre, �s nem l�tott semmit.

��L�m, ez�rt vagyok a �Karvaly� � felelte a var�zsl�.

Hangja vid�m volt, �gy l�tszik, ler�zta balj�s gondolatait �s rossz el��rzet�t. � H�t nem l�tod �ket?

�� Csak sir�lyokat l�tok � mormogta Arren szem�t t�r�lgetve �s v�gigf�rk�szte a cs�nak el�tt a k�kessz�rke l�t�hat�rt.

A var�zsl� f�lnevetett.

��M�g egy s�lyom sem l�tna meg holmi sir�lyokat h�szm�rf�ldnyi messzis�gb�l.

Amint a nap lassan a keleti p�ra f�l� emelkedett, a leveg�ben sz�llong� apr� alakok megcsillantak, mint az aranypor a v�zben vagy valami pih�k a napsug�rban.

Arren ekkor r�j�tt, hogy s�rk�nyokat l�t.

Ahogy a Messzil�t� k�zeledett a szigetek fel� a fi� m�r tiszt�bban l�tta a sz�l h�t�n bukfencez� �s k�r�z� s�rk�nyokat. A sz�ve is vel�k sz�llt a magasban, k�nnyed �r�mmel, a beteljes�l�s olyan �r�m�vel ami m�r szinte f�jt. Benne volt ebben a rep�l�sben a m�land�s�g gy�trelmes dics�s�ge. Sz�ps�g�k iszonyatos er�b�l, zabol�tlan vads�gb�l �s az �rtelem sz�rnyal�s�b�l kov�csol�dott �ssze. Gondolkod� l�nyek voltak a s�rk�nyok, volt saj�t besz�d�k �s �si b�lcsess�g�k: r�pt�kben elsz�nt �s akaratos �sszhang t�nd�k�lt.

Arren nem sz�lt semmit, csak azt gondolta mag�ban: �Nem sz�m�t semmit, mi j�het m�g ezut�n, hogy l�thattam a s�rk�nyokat a hajnali szelek sz�rny�n��

Az alakzatok n�ha �sszekusz�l�dtak, a k�r�k megt�rtek, s r�pt�ben egyik-m�sik s�rk�ny az orrlik�b�l hossz� l�ngnyelvet f�jt ki, amely egy pillanatig �pp�gy kunkorodott a leveg�ben, mint a gazd�ja elny�l�, kecses �vbe g�rb�l�, csillog� teste. A k�pet figyelve a var�zsl� megjegyezte:

��M�rgesek. A haragjukat t�ncolj�k ki magukb�l a sz�lben. � Majd hozz�tette: � Na, most benne vagyunk a dar�zsf�szekben. � A s�rk�nyok ugyanis megpillantott�k a hull�mokon bukd�csol� apr� vitorl�t, s egyik a m�sik ut�n hagyta abba k�rt�nc�t, �s elny�l�, lapos �vben, hatalmas sz�rnyaival lassan evezve k�zeledett egyenesen a cs�nak fel�.

A m�gus Arrenre n�zett, aki kem�nyen markolta a korm�nyrudat, hogy megk�zdj�n a szemben fut�, kem�ny hull�mokkal. Keze biztosan tartotta a korm�nyt, mik�zben szem�t le se vette volna azokr�l a csapkod� sz�rnyakr�l. Karvaly el�gedetten elfordult t�le, �s az �rboc mellett �llva kiparancsolta a var�zsszelet a vitorl�b�l. F�lemelte botj�t, �s hangosan besz�lni kezdett.

Hangj�nak hallat�n �s az �si nyelv szavait meg�rtve n�melyik s�rk�ny megfordult r�pt�ben, �s sz�tsz�r�dva visszar�p�lt a szigetek fel�. M�sok meg�lltak, egy helyben lebegtek, el�ls� mancsaik kardpeng�nyi karmait kieresztett�k, de f�ken tartott�k magukat. Egyik�k k�zvetlen�l a v�z sz�ne f�l� ereszkedett, �gy sz�rnyalt lassan fel�j�k, alig k�t sz�rnycsap�ssal m�ris a cs�nak f�l�tt j�rt. Zom�ncos hasa �ppen csak elsuhant az �rboc cs�csa f�l�tt. Arren l�tta v�lliz�lete �s melle k�z�tt a bels� oldalon a r�ncos, csupasz b�rfel�letet, amely szem�kkel egy�tt a s�rk�nyok egyetlen sebezhet� pontja, felt�ve, ha a d�rd�t heroikus er�vel haj�tja valaki r�juk. A hossz� fogakkal teli sz�jb�l el�t�r� f�st fojtogatta, s vele egy�tt valami rothad� b�z �rasztotta el, amit�l �sszeg�rnyedt, �s �klendezni kezdett.

Az �rny�k elh�zott f�l�tt�k. Azut�n visszafordult, �s �ppoly alacsonyan, mint az im�nt, k�zeledett. Arren ez�ttal hamarabb meg�rezte a kemence forr� lehelet hev�t, mint a f�st�t. Hallotta Karvaly tiszta haragos ki�lt�s�t. A s�rk�ny megint elsz�llt f�l�tt�k. Azt�n hirtelen v�ge volt az eg�sznek. Mind elr�p�ltek, vissza a szigetek fel�, mint valami sz�lf�tta zsar�tnokok.

Arren visszafogta l�legzet�t, �s let�r�lte homlok�r�l a hideg verejt�ket. T�rs�ra n�zve l�tta, hogy annak haja hamusz�rk�v� v�lt: a s�rk�ny t�zes lehelete megp�rk�lte hajsz�lainak v�g�t. A vitorla s�lyos v�szna is barn�ra �gett az egyik oldalon.

��A fejedre mintha hamut hintettek volna, fi�.

��A ti�dre is, uram. Karvaly meglepetten sim�tott v�gig a haj�n.

��Sz�val �gy �llunk. Ez bizony arc�tlans�g volt a jav�b�l, de nem akarok �sszeakaszkodni ezekkel a teremtm�nyekkel. �gy n�z ki, mintha megbolondultak volna vagy hal�lra ijedtek volna. Nem sz�ltak egy sz�t sem. M�g sohasem hallottam olyasmir�l, hogy egy s�rk�ny sz� n�lk�l lecsapjon, m�g ha csup�n az �ldozat�nak a megr�m�t�se is a c�lja� H�t akkor gyer�nk tov�bb! Soha ne n�zz a szem�kbe, Arren. Ink�bb ford�tsd el az arcodat ha kell. Innen m�r a vil�g szel�vel haladunk. El�g er�sen f�j d�l fel�l, �s meglehet, hogy m�s dolgokra jobban kell majd a tudom�nyom. Tartsd ir�nyban a haj�t, ahogy most fut.

A Messzil�t� el�relend�lt, �s hamarosan bal k�z fel�l f�lt�nt egy sziget a t�volban, jobbr�l meg az a kett� l�tszott, amelyeket el�sz�r pillantottak meg. Ez ut�bbiak alacsony szirtekk�nt emelkedtek ki a tengerb�l, �s a kop�r szikl�kat teljesen bebor�totta a s�rk�nyok feh�r �r�l�ke meg az apr�, feketefej� cs�rek t�mege, amelyek v�gan f�szkeltek a hatalmas l�nyek k�z�tt.

A s�rk�nyok f�lemelkedtek a magasba, �s �gy k�r�ztek az �gen, mint a kesely�k szoktak. Egyik�k sem csapott le t�bbsz�r a haj�ra. N�ha rikoltottak egym�snak valamit, magas, �les hangon, de m�g ha szavakat form�ztak is a ki�lt�saik, Arren nem �rtett bel�l�k semmit.

A cs�nak megker�lt egy kisebbfajta kisz�gell�st, �s ekkor megpillantott valamit a parton, amit el�sz�r valami v�rromnak n�zett. Egy s�rk�ny volt az. Egyik sz�rnya a teste al� gy�r�d�tt, a m�sikat sz�lesen kiny�jtotta a homokon, a v�ge bel�gott a v�zbe, s a partra fut� hull�mok j�t�kosan lebegtett�k kicsit, cs�fond�rosan ut�nozva a rep�l�s mozdulatait. Hossz� k�gy�teste v�gigny�lt a homokon �s a szikl�kon. Az egyik mells� l�ba hi�nyzott, bord�inak hatalmas �v�r�l lehasadt a b�r �s a h�s, hasa f�l volt t�pve, a homokot k�r�l�tte t�bb �lnyire feket�re festette a m�rges s�rk�nyv�r. A teremtm�nyben m�gis volt n�mi �let. A s�rk�nyok olyan sz�v�sak, hogy csak vel�k azonos hatalm� var�zser� k�pes gyorsan kioltani �let�ket. Z�ldarany szeme nyitva volt, amint a cs�nak elh�zott el�tte, s�lyos, hossz�k�s feje megmoccant egy kicsit, �s kit�gul� orrlyukaib�l szaggatott h�rren�ssel v�rpermettel kevert f�stgomoly t�rt el�.

A haldokl� s�rk�ny �s a tenger sz�le k�z�tti part homokj�t f�ld�lt�k �s megszaggatt�k a t�bbi s�rk�ny l�bainak �s s�lyos test�nek nyomai, sz�tsz�rt bels� r�szeit beletiport�k a f�ldbe.

Sem Arren, sem Karvaly nem sz�lt mindaddig, am�g j�csk�n el nem t�volodtak ett�l a szigett�l �s kint nem j�rtak a S�rk�nyok �tj�nak sz�k, sziklaz�tonyokkal �s szirtekkel teli csatorn�j�n, a kett�s szigetl�nc �szaki sora fel� haladva. Ekkor Karvaly csak ennyit mondott:

��Kegyetlen volt ez a l�tv�ny. � �s hangja hidegen, gyeng�n csengett.

��Ezek meg� megeszik a saj�t fajt�jukat?

��Nem. Nem k�l�nben, mint mi, emberek. Ink�bb meg�rj�tette �ket valami. Elvesz�tett�k a besz�dk�szs�g�ket. �k, akik kor�bban besz�ltek, mint az ember, akik r�gebbiek b�rmely m�s eleven teremtm�nyn�l, �k Segoy gyermekei� m�g �ket is visszatasz�totta valami az �llatok tudatlan n�mas�g�ba. �, Kalesszin! Hov� r�p�tettek sz�rnyaid? H�t azt kellett meg�rned, hogy fajt�dat ilyen sz�gyen �rje? � Hangja �gy zengett, mint egy megkond�tott f�mharang, mik�zben magasra emelt fejjel f�rk�szte az eget. De a s�rk�nyok elmaradtak m�g�tt�k, alacsonyabban keringtek a szikl�s szigetek f�l�tt, a v�rmocskos partn�l. F�l�tt�k nem volt semmi m�s, csak a k�k �gbolt �s a d�li ver�f�ny.

Abban az id�ben a f�m�guson k�v�l nem �lt olyan ember, aki megj�rta m�r a S�rk�nyok �tj�t, vagy egy�ltal�n l�tott valamit bel�le. H�sz vagy t�n m�g t�bb �vvel azel�tt � m�r v�gigment rajta egyszer, keletr�l nyugatra �s vissza. Egy tengerj�r� ember sz�m�ra ez r�m�lom volt �s maga a csoda. A v�z k�k csatorn�k �s z�ld tocsog�k �tveszt�je volt, ahol most k�zzel, var�zsig�kkel �s a legnagyobb �vatoss�ggal haladtak el�re Arrennel, kicsiny haj�jukkal a szirtek �s z�tonyok k�z�tt. J� r�sz�k sek�lyen rejt�z�tt a v�z alatt, n�melyiket csak f�lig takart�k el a hull�mok, �s legt�bbj�ket vastagon ben�tte a v�zik�k�rcsin, a kacsakagyl� �s a hossz� level� tengeri h�n�r. Olyanok voltak, mint kagyl�s h�t� moszatszak�ll� gonosz sz�rnyetegek. M�sok meredek szikl�kk�nt, tornyokk�nt emelkedtek a tengerszint f�l�, teljes vagy f�lbet�rt �veket alkotva, ak�r valami csipk�s falak, fantasztikus �llatform�k, medveh�t vagy k�gy�fej alakj�ban. Mind nagy volt �s torz, elmos�dott, mintha eleven �let pisl�kolna benn�k. A hull�mok hars�ny liheg�ssel ostromolt�k �ket, s nedvesen csillogott rajtuk a lecsap�d� keserny�s p�ra. Az egyik szikl�ban d�li ir�nyb�l vil�gosan felismerhet� volt egy ember csapott v�lla �s nemes feje, amint gondolataiba m�lyedve hajol a tenger f�l�. Miut�n azonban �szak fel�l megker�lt�k, az emberalak semmiv� v�lt, s csak egy m�ly �reg t�tongott el�tt�k, amelynek ny�l�s�n d�r�gve �s csattogva t�rtek be �s tolakodtak ism�t el� a tarajos hull�mok. Hangjuk majdnem �rthet� szavakat vagy sz�tagokat form�lt. Ahogy t�volodtak t�le, a zavaros locsog�s elhalkult, a hang vil�gosabb� tisztult, mire Arren meg is k�rdezte:

��Mif�le hang sz�l abb�l a barlangb�l?

��A tenger hangja.

��De valami sz�t mormol.

Karvaly hegyezte a f�l�t. A fi�ra n�zett, majd vissza az �regre.

��Te mit hallasz benne?

��Mintha azt mondan�: �hm.

�� Az �si nyelven ez a kezdetet jelenti vagy a r�gi id�ket. �n viszont �gy hallom, azt mondja: �hbb, ez pedig a �v�g� sz�nak egyik form�ja. Oda n�zz, el�re! � ki�ltott f�l hirtelen, mintha Arrent figyelmeztette volna.

��Sek�ly z�tony! � �s b�r a Messzil�t� macska�gyess�ggel siklott �t a veszedelmek k�z�tt, j� ideig lefoglalta figyelm�ket a korm�nyz�s neh�z feladata, mik�zben az �rthetetlen sz�t mormol� barlang lassan elt�volodott �s elhallgatott m�g�tt�k.

Most m�r m�lyebb vizeken j�rtak, kit�rtek a szirtek vil�g�nak fant�ziasz�lem�nyei k�z�l. El�tt�k toronymagasan emelkedett ki a v�zb�l egy sziget. Fekete szikl�i sok-sok has�bb�l �lltak �ssze, amelyek �l�kkel illeszkedtek egym�shoz, lapos fel�let�kkel n�ztek fel�j�k, �s t�retlen�l emelkedtek vagy h�romsz�z l�bnyi magass�gba, egyenesen a tengerb�l.

��Ez Kalesszin csonkatornya � mondta a var�zsl�. � �gy mondt�k nekem a s�rk�nyok, amikor sok �vvel ezel�tt erre j�rtam.

��Ki az a Kalesszin?

��A leg�regebbik�

��Tal�n � �p�tette ezt a tornyot?

��Nem tudom. Nem tudom, hogy egy�ltal�n �gy �p�tett�k-e. Azt sem, hogy milyen r�gi. Kalesszint is mindig f�rfik�nt emlegetem, de m�g ebben sem vagyok biztos� Hozz� k�pest Orm Embar csak totyog� csecsem�, te meg �n pedig, mint a tiszavir�gok. V�gigfuttatta tekintet�t a leny�g�z� oszlopsoron. Arren szorongva n�zett f�l r�juk: arra gondolt, hogy egy s�rk�ny milyen k�nnyed�n lesz�kkenhetne arr�l a magas, s�t�t peremr�l, hogy �rny�k�val majdnem egy id�ben zuhanjon a haj�ra. De nem volt ott semmif�le s�rk�ny. Lassan �sztak el a szikl�k l�b�n�l h�z�d� nyugodt v�zen, �s nem hallottak semmi m�st, csak az �rny�kba vesz� hull�mok sisterg�s�t �s locsog�s�t a bazaltoszlopok t�v�n�l. A v�z itt hirtelen m�ly�lt, nem volt benne sem homokpad, sem sziklaperem.

Arren korm�nyozta a haj�t, mialatt Karvaly el�l �llt az orrban, figyelmesen vizsg�lva a szirteket �s az el�tt�k kit�rulkoz� tiszta �gboltot.

A cs�nak lassan b�jt el� Kalesszin csonkatorny�nak �rny�k�b�l, hogy elmer�lj�n a k�s� d�lut�ni naps�t�sben. T�ljutottak a S�rk�nyok �tj�n. A var�zsl� f�lemelte a fej�t, mint aki l�tja is, amit l�tni akar, s ekkor az el�tt�k kit�rulkoz�, v�gtelen, aranyl� t�r t�vol�ban ar�nyl� sz�rnyain megjelent Orm Embar, a s�rk�ny.

Arren hallotta, amint Karvaly fel�je ki�llt:

��Aro Kalesszin? � Sejtette, hogy mit jelenthet a k�rd�s, de a s�rk�ny v�lasz�b�l nem �rtett meg semmit. M�gis, valah�nyszor hallotta az �si besz�det, �gy �rezte, hogy ott van valahol a meg�rt�s hat�r�n, hogy majdnem �rti. Olyan volt neki, mint valami nyelv, amelyet elfelejtett, s nem olyan, amilyet nem is tudott sohasem. Amikor a m�gus ezen a nyelven besz�lt, hangja tiszt�bb volt, mint a k�znyelvi szavak kiejt�sekor. Valami k�l�nleges cs�nd burkolta be ilyenkor, mint egy leheletfinom kond�t�s a nagyharangon. A s�rk�ny szava viszont gong�t�sk�nt bongott, egyszerre m�lyen �s vibr�l�n, vagy �gy, mint a cimbalom megpend�l� h�rja.

Arren eln�zte t�rs�t, amint ott �ll a cs�nak keskeny orr�ban, �s t�rsalog azzal a sz�rny� nagy teremtm�nnyel, amely k�zben f�l�tt�k lebeg, �s f�lig eltakarja az eget. A fi� sz�v�t ujjong� dics�s�g �rz�se t�lt�tte el l�tv�n, milyen par�nyi l�ny az ember, milyen t�r�keny �s m�gis mily veszedelmes. Hiszen a s�rk�ny, kormos mancs�nak egyetlen suhint�s�val lecsaphatn� nyak�r�l az ember fej�t, a cs�nakot els�llyeszthetn�, mint egy k� az �sz� falevelet � ha csak a nagys�ga sz�m�tana. De Karvaly legal�bb olyan veszedelmes volt, mint maga Orm Embar, �s a s�rk�ny j�l tudta ezt.

A var�zsl� h�traford�totta a fej�t.

��Lebannen � sz�lt, mire a leg�nyke f�lkelt hely�r�l, �s el�rej�tt, b�r egyetlen l�p�ssel sem �hajtott k�zelebb ker�lni ahhoz a tizen�t l�bnyi hossz� t�tong� sz�jhoz, a keskeny pupill�j�, s�rg�sz�ld szemekhez, amelyek perzsel� tekintetet vetettek r� a leveg� magas�b�l.

Karvaly nem sz�lt hozz� semmit, csak v�ll�ra tette a kez�t, �s ism�t a s�rk�nyhoz fordult.

��Lebannen � sz�lt a m�ly hang r�viden �s szenvtelen�l. � Agni Lebannen!

Arren f�ln�zett. A m�gus kez�nek �vatos szor�t�sa eml�keztette az intelemre, �s elker�lte a z�ldarany s�rk�nyszem t�zes pillant�s�t.

Az �si nyelvet ugyan nem besz�lte, de m�gsem maradt n�ma:

���dv�z�llek t�ged, Orm Embar, s�rk�nyfejedelem! � ki�ltotta vil�gos sz�val, ahogy az egyik herceg k�sz�nti a m�sikat.

Cs�nd lett. Arren sz�ve kem�nyen, kim�rten dobogott. A mellette �ll� Karvaly viszont sz�lesen mosolygott.

Ezut�n a s�rk�ny sz�lt megint, �s Karvaly v�laszolt neki. Arren sz�m�ra igen hosszan tartott ez a besz�lget�s, �s meglep�en hirtelen szakadt v�ge. A s�rk�ny egyetlen hatalmas sz�rnycsap�ssal, amellyel majdnem f�lbor�totta a cs�nakot, a magasba emelkedett �s elsz�llt. Arren a napra pillantott �s l�tta, hogy alig hanyatlott al�bb az �gen. Nem is tartott olyan sok�ig h�t ez az eg�sz. A var�zsl� arca azonban hamusz�rke volt, �s amikor a fi� fel� n�zett, szeme k�l�n�sen csillogott. Lerogyott az evez�padra.

��J�l csin�ltad, fiam � sz�lalt meg rekedten �, nem k�nny� dolog s�rk�nyokkal t�rsalogni�

Arren el�ker�tett valami elem�zsi�t, hiszen aznap m�g egy falatot sem ettek. A var�zsl� meg sem sz�lalt, am�g nem csillap�tott�k �hs�g�ket �s szomjukat.

Ekkorra a nap m�r k�zel j�rt a l�t�hat�rhoz, b�r ezen az �szaki vid�ken. �gy ny�r dereka t�j�n m�g k�s�n �s lassan k�sz�nt�tt be az este.

��Figyelj h�t � sz�lalt meg v�g�l �, Orm Embar a maga sz�kszav� m�dj�n sok mindent elmondott nekem. Szerinte az, akit keres�nk, Magadoron van, �s m�g sincs ott. Egy s�rk�nynak valahogy mindig nehez�re esik az egyenes besz�d. A gondolataik sohasem egys�k�ak. S ha valamelyik�k megmondan� is az igazat egy embernek, ami nagyon ritk�n fordul el�, nem tudja, hogyan n�z ki az igazs�g emberi szemmel. Ez�rt azt�n megk�rdeztem t�le: �Tal�n �gy, ahogy aty�d, Orm is Magador sziget�n van, �s m�gsincs ott?� Hiszen tudod, hogy Orm �s Vand�r-Akb� ott oltott�k ki egym�s �let�t. De erre is csak azt v�laszolta: �Igen is meg nem is. Megtal�lhatod �t Magadoron �s m�gsem Magadoron.� � Karvaly elhallgatott, �s gondolataiba elmer�lve r�gcs�lt egy darab kem�ny k�tszers�ltet. � Tal�n �gy �rti, b�r ez az ember nincs ugyan Magadoron, m�gis oda kell mennem, hogy eljuthassak hozz�. Tal�n� Akkor megk�rdeztem t�le, mi t�rt�nt a t�bbi s�rk�nnyal. Erre elmondta, hogy ez az ember j�rt a s�rk�nyok k�z�tt, �s egy�ltal�n nem f�lt t�l�k, mert m�g ha meg�lik is, eleven test�ben t�r vissza a hal�lb�l. Ez�rt azut�n ink�bb �k rettegnek t�le, mint valami term�szeten k�v�l �ll� l�nyt�l. F�lelm�k r�v�n kiterjesztheti r�juk a var�zserej�t, megfosztja �ket a Teremt�s ig�j�t�l, �s saj�t vad term�szet�k pr�d�j�ul veti n�p�ket. �gy azut�n sorban sz�tmarcangolj�k egym�st, vagy �ngyilkoss�got k�vetnek el, a tenger viz�be vetve magukat, ami sz�rny� hal�l a t�zk�gy�k, a szelek �s a t�z sz�rnyas fenevadjai sz�m�ra. V�g�l nekiszegeztem a k�rd�st: ��s hol van a te urad, Kalesszin?� Amire csak annyit v�laszolt, hogy �Nyugaton�. Ez pedig jelentheti azt, hogy Kalesszin elrep�lt azokra a f�ldekre, amelyek a s�rk�nyok szerint t�l vannak minden haj�k j�rta hat�ron, de az is lehet, m�gsem azt jelenti. �gy teh�t kifogytam k�rd�seimb�l, mire � is f�ltette a mag��t: ��szak fel� visszat�rtemben elrep�ltem Kaltuel �s Ingat f�l�tt. Kaltuelen azt l�ttam, hogy a falusiak egy olt�rk�v�n csecsem�t �ldoznak f�l, Ingaton pedig azt, hogy a var�zsl�jukat k�vekkel agyondob�lj�k. Mit gondolsz, K�bor, f�lfalj�k azt a kisdedet? Vagy t�n a var�zsl� visszaj�n a hal�lb�l, �s k�vekkel hajig�lja meg a falusi n�pet?� Azt hittem cs�fol�dik velem, �s m�r haraggal sz�ltam volna hozz�, amikor meg�rtettem, hogy ez bizony nem tr�fa. Hozz� is tette m�g: �A dolgokb�l elsziv�rgott az �rtelem. Van valahol egy lyuk a vil�gon, �s kifolyik rajta a tenger. Valahov� elrejt�zik a f�ny. Itt maradunk a kisz�radt f�ld�n. Nem lesz t�bb� besz�d �s nem lesz elm�l�s.� Ekkor �rtettem csak meg igaz�n, mit is magyar�z nekem.

Arren nem �rtett bel�le semmit, de ann�l ink�bb megrend�lt. Karvaly ugyanis, a s�rk�ny szavait f�lid�zve f�lre�rthetetlen�l saj�t igazi nev�n nevezte mag�t. Ennek hat�s�ra Arren eml�kezet�ben k�nosan megelevenedett annak az eszel�s asszonynak a k�pe, aki kikiab�lta Lorbanery sziget�n, hogy �az �n nevem Akaren!�. Ha a var�zser�t, a zen�t �s a dalt, a besz�det �s a bizalmat meggy�ng�ti valami az emberek k�z�tt, ha �gy t�r r�juk a t�boly �s a retteg�s, mint a s�rk�nyokra, akik �rtelm�ket elvesz�tve egym�s �let�re t�rnek, ha mindez �gy van, vajon elker�li-� majd az � ur�t? � tal�n annyira er�s?

Egy�ltal�n nem l�tszott er�snek, amint k�tszers�ltb�l �s f�st�lt halb�l �ll� vacsor�ja f�l� g�rnyed, megperzsel�d�tt v�g�, �szes haj�val, keskeny kez�vel �s megf�radt arc�val.

A s�rk�ny m�gis tartott t�le.

��Mi r�gja a lelkedet, fiam?

Vele szemben csak az igazs�g seg�thet�

��Uram, kimondtad a titkos nevedet.

���, l�m, igaz. Eg�szen megfeledkeztem r�la, hogy kor�bban nem tettem. Ismerned kell az igazi nevemet, ha eljutunk oda, ahov� k�sz�l�nk. � �tel�t r�gcs�lva n�zett f�l a fi�ra. � Azt gondoltad t�n, hogy szenilis lettem, �s csak �gy motyogom magam el� a nevemet, mint valami csip�s v�nember, akiben nincs m�r sem �rtelem, sem sz�gyen�rzet? Nos, m�g nem, fiam!

��Neem! � mondta Arren annyira megzavarodva, hogy m�s sz� egyszer�en nem j�tt ki a sz�j�n. Nagyon kimer�lt is volt: hossz� volt ez a nap �s tele s�rk�nyokkal. �s el�tt�k is egyre s�t�tebbre v�ltott az �t.

��Arren � sz�lt hozz� a var�zsl� �, nem, Lebannen, ahov� most megy�nk, ott nincs hol elrejt�zni �s nincs rejt�zk�d�s. Ott mindent a saj�t nev�n neveznek.

��A holtakat �gysem �rheti s�relem � mormolta Arren komoran.

���, nem csak ott, nem csak a hal�lban viselik az emberek igazi nev�ket. A legkiszolg�ltatottabbak, a legs�r�l�kenyebbek: akik szeretetet adtak, �s nem k�vetelik azt vissza, azok kimondj�k egym�s nev�t. A h�s�ges sz�v�ek, az �let�ket f�l�ldozok� Kimer�lt�l, fiam. Fek�dj le �s aludj! Most nincs m�s dolgunk, csak az ir�nyt kell tartanunk eg�sz �jjel. Reggelre pedig megpillantjuk vil�gunknak utols� sziget�t.

Megejt� gyeng�ds�g vibr�lt a hangj�ban. Arren �sszeg�mb�ly�d�tt a haj�fen�ken, �s azon nyomban szem�re lop�dzott az �lom. M�g hallotta, amint a var�zsl� belekezd egy l�gy, majdnem suttog� �nekbe, nem k�znyelven, hanem a Teremt�s nyelv�n. V�gre-valah�ra kezdte meg�rteni a szavakat, kezdett visszaeml�kezni r�juk, �m miel�tt v�gk�pp eljutott volna agy�ig az �rtelm�k, m�ly �lomba mer�lt.

A var�zsl� cs�ndben elpakolta a kenyeret �s a h�st, ellen�rizte a k�t�lzetet, mindent elrendezett a cs�nakban, azut�n a vitorla fesz�t�k�tel�t mark�ba szor�tva letelepedett a legh�ts� evez�padra, �s er�s var�zsszelet parancsolt a vitorl�ba. A Messzil�t� f�radhatatlanul t�rt el�re �szak fel�, mint kil�tt ny�lvessz� az �ce�n f�l�tt.

Len�zett Arrenre. A fi� alv� arc�t b�borsz�n�re festette a hosszan tart� alkonyp�r, s�r� haj�t borzolta a szell�. A Nagy H�z sz�k�k�tja melletti k�v�n �ld�g�l� leg�nyke k�nnyed, l�gy von�s� kir�lyfik�pe e n�h�ny h�nap alatt teljesen megv�ltozott. Arca megny�lt, kem�nyebb lett, �s sokkal t�bb er�t sug�rzott. M�gis ugyanolyan vonz� volt, mint azel�tt.

��Nem tal�ltam m�st, aki k�vethetne ezen az �ton � mondta K�bor, a f�m�gus az alv� fi�nak hangosan. Vagy tal�n a puszta sz�lnek besz�lt? � Senki m�st, csak t�ged. �s neked a te utadat kell v�gigj�rnod, nem az eny�met. A te kir�lys�god valamelyest az eny�m is lesz. Hiszen �n ismertelek f�l els�nek. �n l�ttalak meg el�sz�r igaz�n. Jobban �ldj�k majd ez�rt nevemet a k�sei ut�dok, mint b�rmi m�s�rt, amit �letemben v�ghezvittem mint var�zsl� Ha egy�ltal�n lesznek k�sei ut�dok. El�sz�r nek�nk kett�nknek m�g oda kell �llnunk az egyens�ly mezsgy�j�re, az eg�sz vil�g emel�pontj�ra. �s ha �n elbukom, elbuksz te is, �s mindenki m�s� J� id�re, hossz� id�re. De m�g a s�t�ts�g sem tarthat �r�kk�. S k�l�nben is ott vannak, ott vannak a csillagok� �, de szeretn�m l�tni, amint Enyhelyen megkoron�znak, amint ragyog a napsug�r a Kard torny�nak cs�cs�n �s a gy�r�n, amelyet elhoztunk Atuanb�l, a s�rok s�t�t m�ly�r�l, Tenar �s �n, m�g miel�tt te megsz�lett�l.

Ekkor f�lnevetett, �s arc�t �szak fel� ford�tva �gy sz�lt saj�t mag�hoz, a k�znyelv szavaival:

��Egy kecskep�sztor, amint Morred ut�dj�t tr�nj�ra seg�ti! H�t sohasem tanulok m�r semmit?

Amint ott �lt, kez�ben a vitorlak�t�llel, �s n�zte amint a duzzad� v�sznat v�r�sre festi az alkonyp�r k�sei f�nye nyugat fel�l, megint cs�ndesen mormolni kezdett maga el�:

��De nem Enyhelyen leszek �n akkor, s m�g csak nem is K�tf�n. Elj�n akkorra az id�, hogy megv�ljak a hatalomt�l. Hogy elhaj�tsam r�gi, megunt j�t�kszereimet �s tov�bb menjek a magam �tj�n. Elj�n az ideje, hogy hazat�rjek. Tal�lkozom majd Tenarral. Tal�lkozom majd Oromonnal, �s elbesz�lgetek vele, miel�tt meghalna kis h�z�ban Re Albi szikl�i f�l�tt. V�gyom r�, hogy s�t�lhassak a hegyekben, Gont hegyei k�z�tt az erd�ben, �sz idej�n, amikor a legpomp�sabbak a lombok. Ott, az erd�ben nincs kir�lys�g. El�rkezik az id�, hogy elvonuljak oda, a cs�ndbe, a mag�nyba. Tal�n ott megtanulom majd v�gre, amit nem tan�thatott meg nekem a m�gia, a tudom�ny vagy a hatalom, amit mindeddig nem tanultam meg igaz�n.

Az eg�sz nyugati �g haragos, v�r�s dicsf�nnyel f�lizzott ekkor, a tenger karmazsinpiros sz�nben j�tszott, f�l�tte v�rv�r�sen ragyogott a vitorla. Azut�n sz�p lassan lopakodva r�juk telepedett az este. A fi� eg�sz �jszaka m�lyen aludt, mialatt a f�rfi �beren �s elsz�ntan n�zett el�re a s�t�tbe. Az �gen nem voltak csillagok.

Amikor reggel f�l�bredt, Arren a nyugati �g k�kes k�rpitja el�ter�ben, a haj� orr�nak ir�ny�ban megpillantotta Magador hom�lyos, laposan elny�l� partj�t.

Beril�ban, a tr�nteremben voltak hatalmas t�rk�pek, amelyeket m�g a kir�lyok idej�n k�sz�tettek, amikor a keresked�k �s f�lfedez�k messzire elhaj�ztak a bels� tengerekr�l, �s jobban ismert�k a Peremvid�keket. Az �szaki �s a nyugati r�szeket �br�zol� t�rk�peket hatalmas mozaik �br�zolta a fejedelem tr�nterm�nek fal�n. Enyhely szigete aranyossz�rke sz�nben csillogott k�zvetlen�l a tr�nus f�l�tt. Arren olyan vil�gosan l�tta lelki szem�vel, ahogy a val�s�gban is kisfi�kor�ban. Rossz�nt�l nyugatra fek�dt Eszk, att�l kicsit m�g nyugatabbra Szorreszk, azut�n d�lebbre Szemel, majd P�ln. A Bels� f�ldek itt v�get �rtek, rajtuk t�l nem l�tszott m�s, csak a v�gtelen tenger s�padt, k�kesz�ld mozaikja, benne itt-ott egy delfin vagy b�lna k�p�vel. Azut�n v�g�l, a sarok ut�n, ahol az �szaki fal tal�lkozik a nyugatival, l�that� Narvelu�n szigete, majd m�g h�rom kisebb. Ut�na megint a kop�r tenger, v�gig, eg�szen a fal sz�l�ig, ahol a t�rk�p is v�get �rt, ott volt Magador, azon t�l pedig semmi.

Elevenen f�l tudta id�zni a k�p�t: �vbe g�rb�l� k�rvonalait, k�zepe t�j�n egy hatalmas �b�llel, amely sz�k torokkal ny�lik meg kelet fel�. Od�ig nem haj�ztak f�l most, hanem a sziget legd�libb kisz�gell�s�n�l kerestek valami kies�, apr� b�v��bl�t, ahol partra is sz�lltak, amikor a nap m�g alacsonyan j�rt a nappali p�r�ban.

�gy �rt h�t v�get hossz� utaz�suk Alk�ny utc�it�l a legnyugatibb szigetig. Furcsa volt sz�mukra a f�ld mozdulatlans�ga, miut�n kih�zt�k a homokos partra a Messzil�t�t, �s oly hossz� id� ut�n ism�t szil�rd talajra l�ptek.

K�bor f�lkapaszkodott egy alacsony, f�vel ben�tt d�n�re, melynek �le keskeny peremk�nt el�reugrott a meredekebbik oldalon, ahogy a f� feszes gy�kerei �sszemarkolt�k. F�l�rve meg�llt mozdulatlanul, �gy n�zett �szak �s nyugat fel�. Arren m�g meg�llt a cs�nak mellett, hogy f�lh�zza l�bbelij�t, amelyet m�r oly sok napja nem viselt. A szersz�mosl�d�b�l el�vette �s f�lcsatolta a kardj�t. Ez alkalommal egy pillanatig sem k�telkedett benne, hogy �gy kell-e tennie vagy sem. Azut�n � is f�lkapaszkodott K�bor mell�, hogy k�r�lpillantson a szigeten.

Az alacsony, f�ves d�n�k f�lm�rf�ldnyire hull�mzottak a sz�razf�ld belseje fel�, azut�n s�ssal �s s�n�ddal s�r�n ben�tt lag�n�k k�vetkeztek, rajtuk alacsony, s�rg�sbarna, kop�r dombok sorakoztak, am�g a szem ell�tott. Sz�p volt Magador, teljes n�ptelens�g�ben is. Sehol nem l�tszott rajta az ember, emberi munka vagy telep�l�s b�rmi nyoma. Nem sz�kelltek rajta �llatok, �s a n�das tavacsk�k h�t�n sem �szk�ltak sir�lyok, vadl�dfalk�k vagy m�s madarak.

Leporoszk�ltak a d�ne sz�razf�ld fel� es� oldal�n. A homokdomb f�lfogta a t�r�hull�mok �s a sz�l hangj�t. Teljes cs�nd k�sz�nt�tt r�juk.

A legsz�ls� �s a k�vetkez� d�ne k�z�tt volt egy keskeny, csupasz homoks�v. Nyugati, sz�lcs�ndes lejt�j�n melegen s�t�tt a reggeli nap.

��Lebannen � sz�lt a var�zsl�, aki �jabban Arren igazi nev�t haszn�lta �, a m�lt �jjel nem alhattam, most aludnom kell valamennyit. Maradj itt velem, �s �rk�dj f�l�ttem. � Ezzel lefek�dt a naps�t�tte homokba, mivel az �rny�kban hideg lett volna, karj�val eltakarta a szem�t, �s m�r aludt is. Arren lekuporodott mell� a f�ldre. Nem l�tott semmi m�st, csak a v�lgyecske feh�r partoldal�t, s a d�n�k f�v�t, amint odaf�nt b�logat a hom�lyos k�k �g �s az ar�nyl� napsug�r el�tt. Semmi sem hallatszott a t�voli hull�mver�s tompa mormol�s�n k�v�l, amint n�ha f�lkapta �s halk szisszen�ssel od�bb l�d�totta a homokszemeket.

Arren megpillantott odaf�nt valamit, ami lehetett volna egy sas is, de nem az volt. K�r�z�tt egyet, buk�rep�l�sbe ment �t, �s lecsapott mell� aranyl�an kifesz�tett sz�rnyainak d�b�rg�-siv�t� hangja k�s�ret�ben. K�nnyed�n lehuppant hatalmas, karmos l�baira a d�ne tetej�n. �ri�si feje feket�n rajzol�dott ki a naps�t�tte leveg�ben, apr� par�zsfoltok villantak f�l rajta.

A s�rk�ny egy darabon leereszkedett a d�ne oldal�ban, �s megsz�lalt:

��Agni Lebannen � mondta.

K�bor �s k�zte �llva Arren az � nev�vel v�laszolt:

��Orm Embar. � �s a magasba emelte kivont kardj�t.

Ez�ttal nem �rezte neh�znek. A sim�ra koptatott markolat engedelmesen simult a mark�ba. Pontosan a kez�be illett. A penge is k�nnyed�n, k�szs�ggel sz�kkent el� h�vely�b�l. A fegyver ereje �s id�tlen kora az � oldal�n �llt, vil�gosan tudta, mi haszn�t veheti. Most m�r az � kardja volt igaz�n.

A s�rk�ny ism�t megsz�lalt, de Arren nem �rtette a besz�d�t. Visszatekintett alv� t�rs�ra, akit a sisterg� d�b�rg�s nem �bresztett f�l, �s �gy sz�lt a s�rk�nyhoz:

��Az uram elf�radt, most alszik.

Erre Orm Embar tekerg�zve m�g lejjebb m�szott, eg�szen a v�lgyecske fenek�ig. Neh�zkesen mozgott a f�ld�n, nem olyan szabadon �s k�nnyed�n, ahogyan a leveg�ben sz�rnyalt, de leny�g�z�, karmos l�b�nak lass� mozg�s�ban �s t�sk�s farka tekerg�z�s�ben m�gis volt valami esetlen kecsess�g. Le�rkezv�n maga al� h�zta l�bait, f�lemelte gig�szi fej�t, �s mozdulatlans�gba dermedt, ak�r valami faragott s�rk�nyszobor egy harcos sisakj�n. Arren alig t�zl�bnyir�l �rz�kelte szem�nek s�rga villan�s�t �s a test�t k�r�lleng� �g�sszagot. Ez nem a rothad�s b�ze volt. Sz�raz �s f�mes illat, amely �sszhangban volt a tenger �s a s�s homok k�nny� arom�j�val: valami vad �s tiszta illat.

A magasabbra emelked� nap sugara megcsillant Orm Embar oldal�n, amely f�lizzott, mint egy aranyb�l �s vasb�l �sszekov�csolt s�rk�nyszobor.

K�bor m�g mindig aludt, elernyesztve mag�t. Annyi tudom�st sem vett a s�rk�nyr�l, mint egy alv� sz�nt�vet� a mellette szuszog� kuty�j�r�l. �gy telt el egy �ra, amikor Arren meglepetten vette �szre, hogy a m�gus f�l�lt m�g�tte.

��L�m, m�r �gy hozz�szokt�l a s�rk�nyokhoz, hogy a mancsaik k�z�tt alszol � sz�lt K�bor, �s �s�tva f�lkacagott. Azut�n talpra �llt, �s besz�lt Orm Embarhoz a s�rk�nyok nyelv�n.

Miel�tt Orm Embar v�laszolt volna, ��� is �s�tott egyet. Meglehet�sen �lmos is volt, de tal�n ink�bb �ri�si m�ret�t fitogtatta. Olyan l�tv�ny volt ez, amilyenre kev�s �l� ember eml�kezhetett: kardpeng�nyi hossz�s�g� �s �less�g� fogak sora, k�t emberi testtel is b�ven f�l�r� vill�s nyelve �s t�zok�d� tork�nak kemenceforr� barlangja� feledhetetlen!

Orm Embar ezut�n besz�lt, �s K�bor m�r v�laszhoz k�sz�l�d�tt, amikor mindketten Arrenre vetett�k pillant�sukat. A n�ma cs�ndben vil�gosan hallott�k, amint az ac�l szisszenve surran ki a h�velyb�l. A fi� a d�ne pereme fel� n�zett a var�zsl� h�ta m�g�tt, a kivont kard harcra k�szen villant meg a kez�ben.

Ott �llt, a napf�nyben sug�rz�n, a k�nny� sz�lben meg-meglibben� ruh�ban egy emberalak. �gy magasodott ott, mint egy k�szobor, csak v�kony k�peny�nek sz�rnya �s csukly�ja lobog�sa mozdult k�r�l�tte. Haja hossz� volt �s fekete, s�r�, f�nyes tincsekben hullott al�. Sz�les v�ll� volt �s magas, er�s �s vonz� f�rfi. �gy l�tszott, hogy szeme a tengerre n�z a fej�k f�l�tt. Mosolygott.

��Orm Embart ismerem � sz�lalt meg �, �s t�ged is ismerlek, b�r j�csk�n meg�regedt�l, mi�ta utolj�ra tal�lkoztunk, Karvaly. F�m�gus lett�l az�ta, azt besz�lik. Nagy ember lett h�t bel�led, mire meg�regedt�l. �s egy ifj� szolg�t is hozt�l magaddal: egy var�zsl�inast, minden bizonnyal, egyik�t azoknak, akik a b�lcsess�get tanulj�k a B�lcsek sziget�n. Mit kerestek errefel�, ily t�vol K�tf�t�l �s s�rthetetlen falait�l, amelyek megv�dik a mestereket minden �rtalomt�l?

��Azokn�l hatalmasabb falakon t�madt reped�s � sz�lt K�bor, �s botj�t mindk�t kez�vel megragadva f�ln�zett a f�rfialakra. � De nem j�nn�l ide hozz�nk testi val�dban, hogy m�lt�k�ppen �dv�z�lhess�k azt, akit oly sok� kerest�nk?

��Testi val�mban? � k�rdezte az alak, �s ism�t elmosolyodott. � Tal�n a h�s, a test, ez a v�g�h�dra val� porh�vely az, ami a k�t var�zsl� k�z�tt a legfontosabb? Nem, ink�bb az elm�nket m�rj�k �ssze, f�m�gus!

��Azt hiszem, hogy azt nem tehetj�k meg. Fiam, tedd h�vely�be kardodat! Ez csup�n �zenet, egy jelen�s, nem val�s�gos ember. Annyi, mintha a sz�l ellen r�ntan�l fegyvert. � Ism�t a jelen�shez fordult. � Enyhelyen, ahol feh�r volt a hajad, Kobnak neveztek. De ez csak aff�le h�tk�znapi n�v volt. Hogyan sz�l�tsunk majd, amikor szemt�l szemben tal�lkozunk?

��Te uradnak fogsz majd sz�l�tani � felelte a magas alak a d�ne taraj�n.

���, igen. �s m�g hogyan?

��Kir�lyodnak �s mesterednek!

Ennek hallat�n Orm Embar nagyot f�jtatott. Er�s �s d�h�dt volt ez a hang, s mell� t�ny�rnyi szeme is f�lizzott. M�gis elford�totta fej�t a f�rfialakt�l, �s visszakuporodott homokba m�lyed� nyom�ba, mintha nehez�re esett volna b�rmi mozg�s.

��S mondd, hol keress�nk fel majd �s mikor?

��Az �n birodalmamban, amikor nekem tetszik.

��Nagyon j�l van ez �gy. � Ezzel f�lemelte botj�t, �s kis mozdulatot tett vele az �rnyalak fel�, mire az elt�nt, mint amikor elf�jj�k a gyertya l�ngj�t.

Arren csak n�zett h�lt hely�re, mik�zben a s�rk�ny �ri�si test�t kiny�jt�ztatta n�gy karmos l�b�n, p�nc�lja megcs�rd�lt, el�villantotta sz�rny� fogait. De a m�gus ism�t meglend�tette a botj�t.

��Ez csak �zenet volt, mondom. Csak l�tom�s vagy puszta k�p. Besz�l �s hall, de nincsen benne er�, csak annyi, amennyit a mi f�lelm�nk k�lcs�n�z neki. M�g a form�ja sem az igazi, hacsak a k�ld�je �gy nem akarja. De azt hiszem, ez�ttal nem abban az alakban l�ttuk, ahogyan most kin�z.

��Gondolod, hogy itt van a k�zelben?

��Az �zenetk�pek nem kelnek �t a vizeken. Itt van, Magador sziget�n. Hanem Magador j�kora f�lddarab. Nagyobb, mint K�tf� vagy Gont, �s csaknem akkora, mint Rossz�n. Lehet, hogy sok� kell keresn�nk.

Ekkor megsz�lalt a s�rk�ny. K�bor hallgatta, majd Arrenhez fordult.

��Magador ura a k�vetkez�ket mondja: �Visszaj�ttem a saj�t f�ldemre, �s t�bb� nem hagyom el. Megkeresem ezt a rombol� er�t, elvezetlek hozz�, hogy egy�ttes er�vel semmis�ts�k meg �t.� S ugye mondtam m�r, hogy amit a s�rk�nyok keresnek, azt meg is tal�lj�k?

Ezt k�vet�en K�bor t�rdre ereszkedett a tit�ni l�ny el�tt, ahogy a h�b�resek tisztelik meg kir�lyukat, �s az �si nyelven k�sz�netet mondott neki. A s�rk�ny k�zeli lehelete szinte perzselte lehajtott fej�t.

Orm Embar f�lvonszolta m�g egyszer gig�szi test�t a d�ne tetej�re, kiterjesztette sz�rny�t, �s a leveg�be emelkedett.

K�bor les�p�rte a ruh�j�ra sz�r�dott homokot, �s �gy sz�lt Arrenhez:

��Nos, most m�r t�rdelni is l�tt�l. �s lehet, hogy l�thatsz m�g egyszer ugyan�gy, miel�tt utunk v�g�re �r�nk.

A fi� nem k�rdezte meg, mire gondol. Hossz� egy�ttl�t�k alatt megtanulta m�r, hogy a var�zsl� visszafogotts�g�nak megvan a maga oka. Valami m�gis azt s�gta neki, hogy s�lyos j�slat h�z�dik meg e szavak m�g�tt.

Azut�n visszat�rtek a tengerpartra, hogy megbizonyosodjanak r�la, a cs�nak el�g magasan �ll, s a dag�ly vagy vihar nem sodorhatja el. Kivett�k bel�le a k�p�nyeg�ket az �jszaka hidege ellen, �s magukkal vitt�k a marad�k �lelmet is. K�bor egy percig elid�z�tt a kecsesen �vel� haj�test mellett, amely oly sok�ig �s oly hossz� �ton hozta el �ket idegen tengereken �t. R�tette a kez�t, de nem mondott var�zsig�t, nem sz�lt egyetlen sz�t sem. Azut�n �jb�l nekiv�gtak a sz�razf�ldnek, �szak fel�, a hegyek ir�ny�ban.

Eg�sz nap mentek, �s est�re egy kis patak mellett �t�ttek tany�t, amely m�ly horhost v�gva futott le a domboldalon a s�ssal ben�tt tavacsk�k �s mocsarak fel�. B�r �ppen ny�r derek�n j�rtak, m�gis h�v�s nyugati szell� f�jdog�lt a v�gtelen, f�ldet nem ismer� ny�lt tenger fel�l. P�ra hom�lyos�totta el az eget, nem l�tszottak csillagok a dombok f�l�tt, amelyeken sohasem �gett t�zhely l�ngja, nem pisl�kolt ablakvil�g az �jszak�ban.

Arren f�l�bredt �jszaka. Kis t�z�k m�r teljesen elhamvadt, de a lemen� hold halv�nysz�rke, p�r�s f�nnyel bor�totta be a f�ldet. A v�zmos�sban �s a f�l�tte h�z�d� domboldalon seregnyi emberalak gy�lt �ssze. Mind mozdulatlanok �s n�m�k. Arcuk K�bor �s Arren fel� fordult. Szem�kben nem t�kr�z�d�tt vissza a holdf�ny.

A fi�nak tork�n akadt a sz�, de karj�t el�reny�jtva meg�rintette K�bort. A var�zsl� megr�zk�dott �s f�l�lt.

��Mi t�rt�nt? � d�nny�gte, majd Arren tekintet�t k�vetve megpillantotta a n�ma gy�lekezetet.

Valamennyien s�t�t ruh�t viseltek. F�rfiak �s n�k egyar�nt. Arcuk nem l�tszott vil�gosan a gy�nge f�nyben, de Arrennek �gy t�nt, hogy a patak t�ls� partj�n �ll�k k�z�tt akadtak n�h�nyan, akiket ismert, de nem tudta volna megmondani a nev�ket.

K�bor f�lkelt, v�ll�r�l lehullott a k�peny. Arca, haja �s inge s�padt ez�stf�nnyel villant meg, mintha rajta s�r�s�d�tt volna �ssze a holdvil�g. Sz�les mozdulattal ny�jtotta el�re a karj�t, �s hangosan �gy ki�ltott:

���, ti, akik valaha �ltetek, menjetek innen b�k�vel! Megt�r�m a var�zst, amely fogva tart titeket: Anvassa mane harv pennodathe!

Egy pillanatig m�g mozdulatlanul �lltak: n�ma alakok szomor� serege. Azut�n lassan megfordultak, �s sz� n�lk�l bes�t�ltak a s�t�ts�gbe, amely nyomtalanul elnyelte �ket.

K�bor le�lt a f�ldre. M�lyet s�hajtott, azut�n a mellette kuporg� Arren v�ll�ra tette a kez�t. Szor�t�sa er�s volt �s meleg.

��Nincs mit�l f�lned, Lebannen � mormolta tr�f�s ked�lyess�ggel. � Hiszen ezek csup�n holtak voltak.

Arren b�lintott, b�r fogai hangosan csattogtak, �s csontj�ig hatolt a r�m�let dermeszt� hidege.

��Hogy lehet�? � De sz�ja m�g nem engedelmeskedett.

K�bor meg�rtette.

��Az � h�v�s�ra j�ttek. Ez az, amit �g�rt nekik: az �r�k �let. Az � szav�ra visszat�rhetnek. Var�zsparancs�ra f�lmas�roznak az �let hegy�nek oldal�n, de a val�s�gban m�g egy f�sz�lat sem k�pesek meghajl�tani.

��Akkor �� akkor � szint�n halott?

K�bor komoran megr�zta a fej�t.

��Egy halott nem h�vhatja vissza a t�bbi holtat erre a vil�gra. Nem, ugyanolyan ereje van, mint egy �l� embernek, s tal�n m�g nagyobb hatalma� �m, ha valaki m�gis k�veti �t, azt k�ny�rtelen�l becsapja. Hatalma csup�n saj�t �rdekeit szolg�lja. A halottak kir�ly�nak szerep�t j�tssza, �s nem csak a halottak�t� de ezek itt csup�n �rnyak voltak.

��Nem is tudom, mi�rt ijedtem meg t�l�k � d�rm�gte Arren sz�gyenkezve.

��Az�rt ijedt�l meg t�l�k, mert f�lsz a hal�lt�l. Joggal f�lsz t�le, mert a hal�l rettenetes, rettegni val�. � Ezt mondv�n a var�zsl� f�t tett a t�zre, �s f�jni kezdte a hamu alatt lappang� apr� par�zsszirmokat. Karcs� f�nynyelvecske k�szott v�gig a r�zsesz�lon, b�tor�t� sug�r Arren szem�ben. � Hanem az �let is sz�rny� dolog � folytatta K�bor �, t�le is van mi�rt f�ln�nk, s ez�rt is �rdemel tiszteletet.

Mindketten h�tr�bb h�z�dtak kiss�, �s k�peny�kbe burkol�ztak. Egy darabig egyik�k sem sz�lt. Azut�n K�bor folytatta, igen komor hangon:

��Nem tudom, Lebannen, meddig ingerelhet m�g benn�nket az �rnyaival �s az �zeneteivel. De azt te is tudod, hova vonul majd vissza utolj�ra.

��A S�t�ts�g orsz�g�ba.

���gy igaz. Oda. K�z�j�k.

��Most m�r l�ttam �ket. Veled tartok oda is.

��A bel�m vetett hited ind�t erre? A szeretetemben megb�zhatsz, de ne b�zz vakon az er�mben. Azt hiszem, ez�ttal m�lt� ellenfelemre akadtam.

��Veled megyek!

��De ha veres�get szenvedek, ha az er�m vagy az �letem elfogy, nem vezethetlek vissza, �s egyed�l te sem tudsz visszaj�nni.

��Egy�tt t�r�nk vissza.

K�bor erre csak ennyit v�laszolt:

��Ha �tl�ped a hal�l kapuj�t, fi�b�l f�rfiv� �rsz. � Azut�n, nagyon halkan m�g hozz�tette azt a sz�t vagy nevet, amellyel a s�rk�ny k�t �zben is illette Arrent: � Agni� Agni Lebannen.

Ezut�n nem besz�ltek t�bbet. �jb�l megk�rny�kezte �ket az �lom, mire visszafek�dtek kicsiny, r�vid ideig pisl�kol� t�z�k mell�.

M�snap reggel tov�bbindultak �szaknyugat fel�. Arren d�nt�tt �gy, nem K�bor, aki csak ennyit mondott:

��V�laszd meg az utunkat, fiam, sz�momra minden �t egyforma.

Nem siettek, hiszen nem volt pontos c�ljuk, helyette valami jelz�st v�rtak Orm Embart�l. A sz�ls�, legalacsonyabb dombl�nc mellett haladtak, ahonnan j�r�szt mindig l�thatt�k a tengert. A sz�raz, r�vid sz�l� f� sz�ntelen�l hajladozott a sz�lben. Jobbjukon aranyl�an �s elhagyatottan emelkedtek a hegyek, baloldalt a s�s mocsarak h�z�dtak a nyugati �ce�n fel�. Egyszer l�tt�k, amint messze d�len elh�z egy hatty�csapat. Aznap semmilyen m�s �l�l�nnyel nem tal�lkoztak. Arren sz�v�ben eg�sz nap gy�lt, halmoz�dott a legszorongat�bb v�rakoz�s�b�l fakad�, elk�nz� f�lelem, t�bb�r�nyi hallgat�s ut�n kifakadt:

�� Ez a f�ld legal�bb olyan halott, mint az �rnyak birodalma!

��Ne besz�lj �gy � sz�lt r� �lesen a var�zsl�.

Poroszk�ltak m�g egy darabig, mire m�s hangon folytatta: � N�zz k�r�l ezen a szigeten, n�zd meg magad k�r�l a f�ldet. Ez a te birodalmad, az �let kir�lys�ga. Itt van a te halhatatlans�god. N�zd a hegyeket, ezeket a haland� hegyeket. Hiszen m�g �k sem tartanak �r�kk�. A hegyek �s a rajtuk n�v� f�, a patakok �s a benn�k cs�rgedez� v�z� A kerek vil�gon, a v�gtelen id�ben soha nem l�tezett, s nem is l�tezik k�t egyforma csermely, amint a s�t�ts�gen kereszt�l frissen el�t�r a f�ld m�ly�b�l, ahol nem l�thatja szem, �s megindul a naps�t�sen a tenger fel�. M�lyek a l�tez�s forr�sai, m�lyebbek, mint maga az �let vagy a hal�l�

Meg�llt, �s Arrenre, a naps�t�tte hegyekre vetett pillant�s�ban sz�tlan, szomor�, de hat�rtalan szeretet t�kr�z�d�tt. Arren �rezte ezt, �s most legels� �zben megl�tta benne az embert, a teremtm�nyt a maga teljess�g�ben.

��Nem tudom kimondani, mire gondolok � mondta K�bor b�natosan.

De Arren arra az els� �r�ra gondolt, ott a sz�k�kutas udvarban, a f�rfira, aki odat�rdelt a k�tk�v�b�l kicsordul� v�zhez. Olyan tiszta �r�m t�rt fel benne, mint annak a sz�k�k�tnak a sz�kell� v�zsugara. T�rs�hoz fordult:

��Szeretetemet annak adtam, aki meg�rdemli. H�t nem az �let kir�lys�ga ez, �s a soha el nem apad� forr�s?

��De. �gy van, fiam � n�zett vissza r� K�bor szel�den �s f�jdalommal.

N�m�n bandukoltak tov�bb. De Arren ett�l fogva t�rsa szem�vel l�tta a vil�got, l�tta az �let l�ktet�s�t mindenben, ami ott volt k�r�l�tt�k, mintha egy minden egy�bn�l er�sebb var�zslat ereje adn� neki ezt a k�pess�get, ott l�tta a sz�lf�tta f� minden sz�l�ban, minden �rny�kban, minden k�ben. Amikor valaki utolj�ra �ll egy kedves helyen, ahonnan olyan �tra k�sz�l, amelyr�l t�bb� nem t�r vissza, akkor l�tja azt �gy, eg�sz�ben, a maga val�j�ban �s var�zs�ban, ahogyan eddig m�g sohasem l�tta �s nem is fogja m�r.

Ahogy k�zeledett az este, egym�sra tornyosul� felh�s�vok emelkedtek f�l nyugaton a tenger fel�l t�madt er�s sz�l h�t�n. Sz�l�k l�ngra gy�lt, amint a lebuk� nap v�r�sre festette �ket. Amikor Arren t�zre val� r�zs�t gy�jt�tt egy sek�ly v�zmos�sban, abban a r�t f�nyben, valami arra k�nyszer�tette, hogy f�ltekintsen. Egy ember alakj�t l�tta maga el�tt, alig p�r l�p�snyire. A f�rfi arca v�szj�sl� volt �s k�l�n�s, Arren m�gis megismerte: Lorbanery kelmefest�je volt az, Sopli, aki �tk�zben meghalt.

M�g�tte tolongtak m�sok, szomor�an el�retekint� arccal. �gy l�tszott, mintha besz�ln�nek, de Arren nem hallotta a szavaikat, csak valami sziszeg� suttog�st a nyugati sz�l sz�rny�n. N�h�nyan lassan megindultak fel�je.

Dermedten n�zett r�juk, azt�n megint Soplira. H�tat ford�tott nekik, lehajolt, �s remeg� k�zzel f�lmarkolt egy vastagabb �gat. Hozz�tette a r�zsenyal�bhoz, majd f�lvett egy m�sikat, egy harmadikat. Akkor f�legyenesedett �s h�trafordult. Nem volt senki a v�lgyecsk�ben, csak a v�rhenyes f�ny izzott a f�sz�lakon. Visszabotork�lt K�borhoz, lehaj�totta terh�t, de egy sz�t sem sz�lt arr�l, amit az im�nt l�tott.

�jszaka, valah�nyszor f�l�bredt az �l� lelkekt�l �res f�ld rejtelmes s�t�tj�ben, hallotta maga k�r�l a holtak szellem�nek suttog�s�t. Megkem�ny�tette akarat�t, nem hallgatott r�juk, s �gy �lomba szender�lt megint.

Mindketten k�s�n �bredtek, amikor a nap m�r teny�rnyire emelkedett a hegyek f�l�, v�gre el�b�jt a k�db�l, �s bevil�g�totta a kih�lt f�ldet. Mik�zben szer�ny reggelij�ket elfogyasztott�k, a fej�k f�l�tt k�r�zve megjelent a s�rk�ny. Hatalmas sz�j�b�l l�ngok l�velltek, orrlyukaib�l f�st gomolygott, �s szikr�k pattantak el�. Fogai csontpeng�kk�nt villogtak a k�s�rteties megvil�g�t�sban. De nem v�laszolt semmit, amikor Arren emberi nyelven r�ki�ltott:

��Nos, megtal�ltad �t, Orm Embar?

A s�rk�ny h�travetette a fej�t, furcs�n �vbe g�rb�tette hossz� test�t, borotva�les karmaival vadul kap�lta a leveg�t. Azut�n gyors sz�rnyal�ssal megindult nyugatnak, r�pt�ben vissza-visszan�zve r�juk.

K�bor f�lragadta botj�t, �s a f�ldre s�jtott vele.

��Nem tud besz�lni! � ki�ltotta. � Nem tud besz�lni. A Teremt�s szavait elrabolt�k t�le, �gy maradt itt, mint egy k�z�ns�ges vipera, mint egy nyelvetlen f�reg. B�lcsess�ge eln�mult. De m�gis vezethet benn�nket, �s mi k�vethetj�k �t. � V�llukra vetve k�nny� c�km�kjukat megindultak nyugatnak, a hegyeken �t, amerre Orm Embar elrep�lt.

Nyolc m�rf�ldet, vagy t�bbet is megtettek m�r, cs�ppet sem lass�tva els�, szapora l�pteiket. Innen mindk�t oldalon l�tszott a tenger. Egy hossz�, lejt�s hegygerincen haladtak lefel�, amely v�g�l kisz�radt n�dasok �s kanyarg� v�zmos�sok k�z�tt vezette �ket egy kiugr�, csontsz�n� homokpad ir�ny�ba. Ez volt minden f�ldek legnyugatibb cs�cske, maga a vil�g v�ge.

Orm Embar lez�ttyent a csonts�rga homokra, fej�t leszegte, mint egy f�ld�h�tett macska, l�legzete t�zcs�vak�nt t�rt el� tork�b�l. Valamivel el�tte, k�zte �s a tenger laposan megt�r� hull�mai k�z�tt �llt valami kunyh� vagy sz�rny�kf�le: egy feh�r v�z, amelyet mintha lecsupasz�tott uszad�kf�b�l �p�tettek volna. De nem lehetett hordal�kfa ezen a parton, amely nem n�zett semmif�le m�s f�lddarab fel�. K�zelebb �rve Arren r�j�tt, hogy a s�v�nyfalakat hatalmas csontokb�l rakt�k �ssze: b�lnacsontb�l, gondolta el�sz�r, �m amikor megpillantotta a k�spengek�nt ki�lesed�, megfakult, feh�res h�romsz�geket, r�d�bbent, hogy s�rk�nycsontok azok.

Oda�rkeztek a balj�s helysz�nre. A tenger sz�n�r�l visszaver�d� napsugarak be-besz�kkentek a csontok k�z�tti r�seken. Az ajt� lapj�t egy termetes embern�l magasabb cs�p�csont alkotta. Perem�n egy emberi koponya fek�dt, fekete szem�regeit Magador hegyei fel� ford�tva.

Megtorpantak az �p�tm�ny el�tt, s amikor f�ln�ztek a kopony�ra, egy f�rfialak l�pett el� az alatta f�lt�rul� ajt�ny�l�sb�l. �si form�j�, kov�csolt bronzp�nc�lt viselt. Horpad�sai s�lyos csatab�rd �t�seir�l tan�skodtak, kardj�nak �kk�vekkel d�sz�tett h�velye �resen l�gott. Arca kem�ny, magasan �velt szem�ld�ke fekete, orra keskeny. S�t�t szeme �l�nk, m�gis szomor�. Karj�n, tork�n �s oldal�n s�lyos sebek, m�r nem v�reznek, de hal�losak. Egyenesen, mozdulatlanul �llva n�zett r�juk.

K�bor egy l�p�st tett fel�. �gy, szemt�l-szemben �llva volt benn�k valami hasonl�s�g.

��Te val�l Vand�r-Akb� � sz�lt K�bor. A m�sik mereven n�zte �t tov�bb, egyet b�lintott, de nem sz�lt semmit.

��M�g te� m�g n�ked is engedelmeskedned kell a parancs�nak. � Hangj�b�l s�t�tt a m�lys�ges f�lh�borod�s. � �, uram, te, a legk�l�nb �s legb�trabb k�z�l�nk, nyugodj�l dics� hal�lodban! � Ezzel K�bor k�t magasba emelt kez�t sz�les, er�s lend�lettel l�kte el�re �s lefel�, k�zben megism�telve azokat a szavakat, amelyeket a holtak sereg�hez int�zett. Keze nyom�n egy pillanatra sz�les, f�nyes cs�k maradt a leveg�ben. Mire az eloszlott, a p�nc�los alak is elt�nt, csak a napsug�r t�ncolt a homokon, ahol az im�nt �llt.

K�bor botj�val a csontkunyh� fel� intett, mire az is �sszeomlott �s semmiv� foszlott. Semmi sem maradt bel�le, csak egyetlen hatalmas borda hegye meredt el� a homokb�l.

Ezut�n a s�rk�nyhoz fordult:

��Itt vagyunk h�t, Orm Embar? Ez az a hely?

Amaz kinyitotta a sz�j�t, �s ny�gve gig�szit s�hajtott.

��Teh�t itt, a vil�g legsz�ls� partj�n! Nagyon j�l van �gy. � Ezut�n, fekete tiszafa botj�t balj�ba szor�tva, K�bor a h�v�s mozdulat�ra t�rta a karj�t, �s besz�lni kezdett. B�r a Teremt�s nyelv�t haszn�lta, Arren m�gis �rtette v�gre, hiszen aki ezt a h�v�st hallja, meg kell �rtenie, mivel az mindenek f�l�tti erej�: � Most pedig e helyre h�vlak t�ged, �n ellens�gem, ide, a szemem el�, testi val�dban, �s megk�tlek azzal a sz�val, amely ki nem mondhat� az id�k v�gezet�ig. Jer h�t!

�m, amikor a h�vott nev�t kellett volna kiejtenie, K�bor csak annyit mondott: �n ellens�gem!

V�gtelen csend k�vetkezett, m�g a tenger locsog�sa is elhallgatott. Arren �gy l�tta, hogy a nap f�nye is elhalv�nyul, b�r magasan j�rt a tiszta �gen. Hom�ly bor�totta el a partot, mintha kormos �veglapon kereszt�l n�zt�k volna. K�bor el�tt k�zvetlen�l �sszes�r�s�d�tt a s�t�ts�g, nem nagyon lehetett l�tni, mi van ott. Tal�n a semmi volt az, semmi, amin megpihenhetne a f�ny, maga az alaktalans�g.

Abb�l l�pett el� hirtelen egy ember. Ugyanaz, akit m�r l�ttak a d�ne taraj�n: fekete haj�, hossz� kar�, er�s �s magas. Hossz� ac�lr�d vagy -penge volt a kez�ben, v�ges-v�gig var�zsjelekkel telev�sve, ezt szegezte K�bor fel�, amint szembefordult vele. Volt azonban valami k�l�n�s a tekintet�ben: mintha elk�pr�ztatta volna a napf�ny, �s nem l�tna semmit.

��J�v�k � mondta � a saj�t akaratomb�l �s a magam �tj�n. Te nem h�vhatsz el� engem, f�m�gus. �n nem vagyok �rny�k. Eleven vagyok! Egyed�l �n vagyok eleven! Ti is azt hiszitek, hogy �ltek, pedig haldokoltok, pusztultok. Tudod-�, mi ez, amit a kezemben tartok? Ez a Sz�rke m�gus botja, az�, aki eln�m�totta Neregert. Az �n tudom�nyom mester��. Hanem most �n vagyok a mester! �s eddig m�r �pp eleget j�tszadoztam veled! � Ezzel hirtelen el�relend�tette az ac�lpeng�t, egyenesen K�bor fel�, aki �gy �llt el�tte, mintha sem sz�lni, sem moccanni nem tudna. Arren egyetlen l�p�ssel maradt m�g�tte. Minden erej�vel el�rerontott volna, de m�g csak meg sem rezzent. Kez�t sem volt k�pes kardj�nak markolat�ra kulcsolni, �s a ki�lt�s is a tork�ban rekedt.

Ekkor K�bor �s Arren feje f�l�tt felrobbant a leveg�: tit�ni, l�ngot l�vell� test�t egyetlen hal�los csap�sba s�r�tve el�relend�lt a s�rk�ny, �s teljes erej�b�l r�vetette mag�t a s�t�t alakra. Az elvar�zsolt ac�lr�d p�nc�lpikkelyes mell�be hatolt, eg�szen t�vig. Rettent� s�lya azonban a f�ldre ter�tette, �sszez�zta �s porr� �gette ellenfel�t.

F�lemelkedve a homokb�l, Orm Embar �vbe g�rb�tette a h�t�t, sz�lesen csapkodott sz�rnyaival, t�zcs�v�kat ok�dott, �s v�rfagyaszt�an �v�lt�tt. Megpr�b�lt f�lsz�llni, de elhagyta rep�l�tudom�nya. A hideg, rosszindulat� f�m �tj�rta a sz�v�t. Visszaroskadt, sz�j�b�l g�z�l�gve t�rt el� a fekete, m�rges s�rk�nyv�r, a t�z kihunyt orrlyukaiban, m�g azok lassan hamusz�rk�v� nem sz�nez�dtek. Hatalmas feje lehanyatlott a homokba.

�gy pusztult el Orm Embar ugyanott, ahol �sapja, Orm is v�g�t lelte. Ott halt meg, ahol Orm csontjait rejtette a f�v�ny.

�m ahol a s�rk�ny f�ldre s�jtotta ellens�g�t, valami ocsm�nys�g hevert �s reszketett, mint h�l�j�ba sz�radt p�ktetem. A t�zes lehelet �ssze�gette, a karmos mancsok sz�thasogatt�k. Arren megd�bbenve l�tta, hogy m�gis mozog: keservesen od�bb vonszolja mag�t a s�rk�ny holttest�t�l.

Egy sz�rny� arc fordult fel�j�k. T�bb� nem volt benne semmi vonzer�, csak nyomor�s�g �s v�ns�g, az aggkort is t�l�lt torz �regs�g. Sz�ja fonnyadt volt, szemg�dre �resen, m�r r�ges-r�g �resen meredt a vil�gra. �gy pillantotta meg v�gre K�bor �s Arren ellens�g�k igazi k�p�t.

Az alak elfordult t�l�k. A feket�re �gett karok kiny�ltak: valami s�t�ts�get �lelt �t, ugyanazt az alaktalan, m�lys�ges s�t�ts�get, amely megt�rte �s elhom�lyos�totta im�nt a napf�nyt. A rombol� er� karjai k�z�tt valami bolt�v vagy kapu form�l�dott elmos�d�n, hat�rozott k�rvonalak n�lk�l. Nem volt m�g�tte sem s�padt f�v�ny, sem f�nyl� �ce�n, csak valami hossz�, s�t�t lejt�, amely v�gtelen�l vezetett lefel� a feketes�gbe.

Oda k�szott be az �sszez�zott alak, s amikor a s�t�ts�gbe �rt, hirtelen f�legyenesedett, majd sebes mozg�ssal elt�nt a szem�k el�l.

��J�jj, Lebannen � sz�lt K�bor, jobb kez�t a fi� karj�ra helyezve. Ezzel �k is el�rel�ptek a Kisz�radt f�ld fekete vil�g�ba.

A tiszafa var�zsbot ez�st�s f�nnyel vil�g�tott a var�zsl� kez�ben a m�lys�ges s�t�ts�g birodalm�ban. Arren tekintet�t mag�ra vonta egy m�sik, halv�ny pisl�kol�s. F�nyszikra futott v�gig a kez�ben f�lemelve tartott meztelen kardpeng�n. Amikor a s�rk�ny �ngyilkos t�mad�sa �s pusztul�sa megt�rte a g�zsba k�t� var�zslatot, m�g odakint, Magador partj�n kivonta fegyver�t. �s itt, ahol � sem volt t�bb �rny�kn�l, de m�gis eleven �rny volt, m�g itt is kem�nyen szor�totta kardj�nak �rny�t.

Sehol m�sutt nem volt semmi vil�goss�g. Olyan volt az eg�sz, mint a k�sei, borong�s alkonyat, november v�g�n: zord, hideg, gy�szos leveg�, amelyben ugyan lehetett l�tni, de �pp csak derengett. Arren f�lismerte a helyet: r�m�lmainak kop�r ingov�ny�t �s siv�r pusztas�g�t. Most azonban �gy �rezte, hogy sokkal, de sokkal messzebb j�r benne, mint �lm�ban valaha. Semmit sem l�tott bizonyosan a hom�lyban, csak annyit, hogy t�rs�val egy�tt valami hegyoldalban �llnak, s el�tt�k alacsony k�fal emelkedik, nem magasabban, mint egy feln�tt ember t�rde.

K�bor m�g mindig szor�totta Arren karj�t a jobb kez�vel. Lassan l�pdelt el�re, �s a fi� mellette haladt. �tl�ptek az alacsony k�falon.

A hossz� lejt� szinte �rv�nyk�nt h�zta �ket lefel� a s�t�tbe.

Fej�k f�l�tt azonban, ahol Arren vastag felh�takar�t sejtett, a b�rsonyfekete �gen csillagok f�nylettek.

F�ln�zett r�juk, �s �gy �rezte, hogy mell�ben kicsiny, hideg gomb�cc� gy�r�dik �ssze a sz�ve. Ilyen csillagokat ezel�tt m�g sohasem l�tott. Moccanatlanul ragyogtak, m�g csak nem is hunyorogtak. Ezek a csillagok sohasem keltek fel �s nem nyugodtak le, nem bujk�ltak felh�k k�z�tt �s nem hom�lyos�totta el f�ny�ket a reggeli nap. Apr�, dermedt pontokk�nt vil�g�tottak a kisz�radt f�ld f�l�tt.

K�bor nekiv�gott a lejt�nek a l�tez�s hegy�nek t�loldal�n, �s Arren l�p�sr�l l�p�sre egy�tt haladt vele. Ott bujk�lt benne a retteg�s, de sz�v�nek b�tors�ga �s megfesz�tett akarata nem hagyta, hogy a f�lelem eluralkodjon rajta, s�t tudom�st sem vett r�la. Annyi volt csup�n az eg�sz, mintha valami odabent, m�lyen a lelk�ben megfesz�lne, mint egy ketrecbe z�rt, lel�ncolt vad�llat.

�gy �rezt�k, hogy m�r r�g�ta haladnak lefel� a lejt�ri, de az is lehet, csup�n r�vid �t van m�g�tt�k. Ebben a vil�gban ugyanis nem m�lt az id�, nem f�jt a sz�l, �s nem mozdultak hely�kr�l a csillagok. Egyszer csak befutottak egy ottani v�ros utc�ira, �s Arren l�thatta a h�zakat, amelyek ablak�ban sohasem vil�g�t l�mpaf�ny, �s megl�tta a halottakat, amint merev arccal, �res k�zzel �csorognak egyik-m�sik h�z ajtaj�ban.

A piacterek mind �resek voltak. Sehol semmi forgalom, nyeres�g vagy vesztes�g. Semmit sem haszn�ltak, �s semmit sem k�sz�tettek. K�bor �s Arren egyed�l mozogtak a sz�k utc�kon, b�r n�ha meg-megpillantottak egy-k�t alakot valamelyik �tkeresztez�d�sben, messze �s a hom�lyban alig kivehet�en. Els� ilyen tal�lkoz�sukkor Arren harciasan t�mad�sra emelte kardj�t, de K�bor csak megr�zta a fej�t, �s sz� n�lk�l tov�bbment. Jobban odan�zve, Arren meggy�z�dhetett r�la, hogy egy asszony alakja mozog el�tt�k, �gyet sem vetve a k�zeled�kre.

Mindazok, akiket l�ttak � nem sokat, b�r a halottak sokan vannak, de ez a vil�g is �ri�si �, egy helyben �lltak, vagy lomh�n mozogtak, minden c�l n�lk�l. Egyik�k�n sem l�tszottak sebek, mint Vand�r-Akb� �rnyk�p�n, amelyet hal�l�nak sz�nhely�n id�ztek f�l a napvil�gra. Betegs�g nyomai sem mutatkoztak rajtuk. �pek voltak �s �eg�szs�gesek�. Mind kigy�gyultak f�jdalmaikb�l �s� �let�kb�l. Nem �rz�d�tt benn�k bossz�v�gy, amit�l Arren tartott, sem ijedelem, amit szint�n elk�pzelhet�nek v�lt volna. Arcuk nyugodt volt, mentes minden v�gyt�l �s indulatt�l, vil�gtalan szem�kben nem csillant rem�nysug�r.

Ekkor Arren sz�v�ben a f�lelem hely�t elfoglalta a v�gtelen sz�nalom, s ha alatta ott bujk�lt is a retteg�s, az az eg�sz emberis�g sors�nak sz�lt. Hiszen l�tott egyszerre meghalt any�t �s gyermek�t, akik a s�t�ts�g birodalm�ban is egy�tt maradtak, �m a gyermek nem szaladg�lt, m�g csak nem is s�rt, s anyja sem fogta a kez�t, nem n�zett r� egy�ltal�n. Azok, akik egym�s ir�nti szerelm�kbe pusztultak bele, itt sz�tlanul mentek el egym�s mellett az utc�n.

A fazekas korongja nem forgott, a sz�v�sz�k �resen �llt, a kemence hidegen t�tongott. Sehonnan sem hallatszott �neksz�.

A s�t�t h�zak k�z�tti s�t�t utc�k n�m�n mutattak el�re, �k pedig v�gigvonultak rajtuk. Az � l�buk dobban�sa keltette az egyetlen hangot. Hideg volt. Arren eleinte nem vette �szre ezt a hideget, de az lassacsk�n beleette mag�t a lelk�be � hiszen az is itt volt vele � �s test�be, csontig hat�n. Roppant f�radts�got �rzett. Biztosan j�kora t�vols�g van m�r m�g�tt�k. Minek mennek tov�bb? � villant az agy�ba, �s l�ptei lelassultak egy pillanatra.

K�bor hirtelen megtorpant, �s beleb�mult egy, az �tkeresztez�d�sben �ll� f�rfi arc�ba. Karcs� volt �s magas, Arren hat�rozottan ismer�snek v�lte, �s sehogy sem jutott esz�be, hol tal�lkozhatott vele. K�bor megsz�l�totta �t. Ez volt az els� hang, amely megt�rte a cs�ndet, mi�ta �tl�ptek a k�falon:

���, Torion, kedves bar�tom, te hogy ker�lsz ide?

Kiny�jtotta kez�t K�tf� H�v�mestere fel�.

Torion r�sz�r�l nem j�tt v�laszmozdulat. Nyugodtan �llt tov�bb, �s arca sem rezd�lt. K�bor var�zsbotj�nak f�nye azonban m�lyen behatolt el�rny�kolt szem�be, par�nyi f�nyt gy�jtva ott is, vagy tal�n ink�bb visszat�kr�zte azt. K�bor megragadta a f�l nem k�n�lt kezet, �s �jb�l megk�rdezte:

��Mit keresel itt, Torion? Te m�g nem vagy e birodalomba val�. Menj vissza!

��K�vettem a halhatatlan �tj�t. Elt�vedtem. � A H�v� Sz� mester�nek hangja tomp�n sz�lt, mintha �lm�ban besz�lne.

��F�lfel�. A fal ir�ny�ban! � mutatta az utat, amelyen Arrennel egy�tt v�gigj�ttek, azt a hossz�, s�t�t, meredek utc�t. Erre Torion arca megr�ndult, mintha valami kardpengek�nt has�tott volna a test�be elviselhetetlen�l.

��Nem tal�lom az utat � mormolta. � Uram, nem tal�lom az utamat.

��M�g lehet, hogy megleled � mondta erre K�bor, meg�lelte �t, �s tov�bbindult. Torion csak �llt m�g�tte a kereszt�tn�l.

Amint haladtak tov�bb, Arren egyre ink�bb �gy �rezte, hogy ebben az id�tlen sz�rk�letben val�j�ban nincs el�re �s h�tra, nincs kelet vagy nyugat, egy�ltal�n, az utak nem vezetnek sehov�. Merre van akkor a ki�t? Visszagondolt r�, hogy eg�sz id� alatt csak lefel� j�ttek, mindig ereszkedve, f�ggetlen�l att�l, merre kanyarodik az �tjuk. Itt, a holtak v�ros�ban is lefel� futottak csak az utc�k. Ahhoz teh�t, hogy visszat�rhessenek a k�falhoz, m�st sem kell tenni�k, mint hogy f�lfel� kapaszkodnak, �s a hegytet�n majd biztosan r�tal�lnak. De nem fordultak meg. Tov�bb ereszkedtek lefel�, egym�s oldal�n. K�vette-� most K�bort? Vagy t�n vezette �t?

Egyszer csak v�get �rt a v�ros. A megsz�ml�lhatatlan halott orsz�ga n�ptelen volt. A le nem nyugv� csillagok alatt, a k�ves talajon nem n�tt egyetlen fa, egyetlen bokor, m�g egyetlen f�sz�l sem.

Nem volt l�t�hat�r, mert a szem nem fogott be akkora t�vols�got a hom�lyban. El�tt�k azonban az apr�, mozdulatlan csillagok sz�les s�von hi�nyoztak az ��gr�l�. E csillagtalan teret cikcakkos lejt�k szabdalt�k, mint valami hegyl�nc cs�csai. Min�l k�zelebb mentek, ann�l kivehet�bbekk� v�ltak e form�k: magas szirtek, amelyeket nem koptatott se v�z, se sz�l. H� sem fedte �ket, amelyr�l visszapisloghattak volna a csillagok. Mind fekete volt. L�tv�nyuk a vigasztalans�g �rz�s�vel �rasztotta el Arren lelk�t. Elford�totta r�luk a szem�t. De valahogy ismerte, f�lismerte �ket, �jra magukra vont�k a tekintet�t. Valah�nyszor azokra a cs�csokra n�zett, iszonyatos teher nehezedett a mell�re, idegei csaknem f�lmondt�k a szolg�latot. M�gis ment tov�bb, v�gtelen�l ereszkedve, a terep folyamatosan lejtett a l�buk alatt a hegyl�nc l�ba fel�. V�g�l nem b�rta tov�bb sz� n�lk�l:

��Uram, mik azok a� � �s ujjal mutatott a hegyekre, mert elakadt a szava, kisz�radt a torka.

��Ott van a f�ny vil�g�nak hat�ra � felelte K�bor �, �pp olyan hat�r, mint az a k�fal, amelyen �tl�pt�nk. Nincs igazi nev�k, csak �gy h�vj�k �ket: F�jdalom. Van egy �t rajtuk kereszt�l. A holtak nem j�rhatnak rajta. Nem hossz�, de roppant keserves �t.

��Szomjas vagyok � panaszkodott Arren, amire t�rsa csak ennyit v�laszolt:

��Az itteniek itala a por.

Folytatt�k �tjukat.

Arren �szrevette, hogy bar�tj�nak l�ptei lelassultak, valamif�le bizonytalans�g vett rajta er�t. � maga egy pillanatra sem ingott meg m�r egy ideje, de a f�radts�g egyre jobban eluralkodott rajta. Le kell jutniok oda. Tov�bb kell menni�k. �s mentek is tov�bb.

T�bbsz�r �tv�gtak a holtak m�s v�rosain, ahol a h�ztet�k �les sz�get alkottak a f�l�tt�k mozdulatlanul �ll� csillagokkal. A v�rosok ut�n megint pusztas�g k�vetkezett, ahol semmi sem n�tt. Mihelyt t�ljutottak egy v�roson, h�tuk m�g�tt nyomban elnyelte azt a s�t�ts�g. Sem el�l, sem h�tul nem l�ttak semmit, csak az egyre k�zelebb ker�l�, el�b�k magasod� hegyeket. Jobb oldalukon az �ttalan lejt� zuhant a m�lybe, ki tudja, mi�ta! Tal�n az�ta, hogy �tl�pt�k a k�falat.

��Arrafel� mi van? � k�rdezte a fi� K�bort�l suttogva, mivel takar�koskodott hangja erej�vel, de a var�zsl� csak megr�zta a fej�t.

��Nem tudom. Tal�n valami �t, amelynek sehol sincs v�ge.

Halad�suk ir�ny�ban lassan-lassan fogyatkozni kezdett a lejt�. L�buk alatt a talaj f�ls�rt�en csikorgott, mint valami t�redezett l�vamez�. De csak mentek tov�bb, �s Arrennek m�r esz�be sem jutott, hogy forduljanak vissza, de m�g csak az sem, hogy mik�ppen tehetn�k. Arra sem gondolt, hogy meg�llj�nak, pedig m�r rettenetesen elf�radt. Egyszer megpr�b�lkozott vele, hogy hazagondol, h�tha az enyh�theti kimer�lts�g�t, iszonyod�s�t, �s oldhatja vele a b�nult s�t�ts�get. De egyszer�en nem jutott az esz�be, hogyan n�z ki anyj�nak arca a tavaszi naps�t�sben. Nem volt m�s lehet�s�ge, mennie kellett tov�bb. �s rend�letlen�l l�pkedett el�re.

Egyszer csak r�j�tt, hogy l�ba alatt kisimul az �t. K�bor megint t�tov�n megtorpant mellette. Erre � is meg�llt. A hossz� lejt�nek v�ge szakadt. Ez volt maga a v�g. Tov�bb nem vezetett �t. Nem volt hov� menni�k.

K�zvetlen�l a F�jdalom hegye alatt h�z�d� v�lgy fenek�n voltak. L�buk alatt szikla, k�r�l�tt�k k�darabok, g�rgetegek, tapint�suk �rdes, mint valami salakt�mb�k�. �gy n�zett ki, mintha ez a keskeny v�lgy valaha erre h�mp�lyg�, b� viz� foly� �gya lett volna, vagy �ppen egy t�zfoly��, azokb�l a r�g kih�lt vulk�nokb�l, amelyek szaggatott cs�csai a fej�k f�l�tt emelkedtek a magasba.

Arren mozdulatlanul �llt odalent a s�t�t �s sz�k v�lgyben, �s K�bor �ppoly nyugodtan �llt mellette. Ak�r azok a v�gy n�lk�li �rnyak, b�mulva a cs�ndet, teljes n�mas�gban. Enyhe, m�r nem is mardos� r�m�lettel Arren arra gondolt: T�ls�gosan messzire j�tt�nk!

�m ez aligha jelentett sz�mukra valami sokat.

K�bor a sz�j�b�l vette ki a sz�t, mondv�n:

��T�l messzire j�tt�nk ahhoz, hogy visszafordulhassunk. � Hangja tiszt�n sz�lt, cseng�s�t m�gsem vette el teljesen a k�r�l�tt�k �s�t� tompa �r. Arrent kiss� f�lh�bor�totta ez a hang. H�t nem az�rt j�ttek ide, hogy tal�lkozzanak azzal, akit keresnek?

Ekkor megsz�lalt egy idegen hang is a s�t�tben:

��T�l messzire mer�szkedtetek.

Arren kap�sb�l v�gta r� a v�laszt:

��Csak a t�l messze van el�g messze.

��El�rkeztetek a kisz�radt foly�ig � folytatta a hang. � Innen nem mehettek vissza a k�falhoz. Nem mehettek vissza az �letbe.

��Ezen az �ton nem � int�zte szavait K�bor a s�t�ts�ghez. Arren alig sejtette, hol van, pedig ott �llt szorosan mellette, de a hegy, amelynek l�b�n�l megtorpantak eltakarta el�l�k a gy�r csillagf�nynek is a fel�t, a sz�raz foly� medr�ben pedig mintha maga a s�t�ts�g folyt volna tova. � De majd megismerj�k a te utadat!

Szavaira nem j�tt semmi v�lasz.

��E helyen egyenl�ek az es�lyeink. M�g te vak vagy, Kob, mi a s�t�ts�g rabjai vagyunk.

M�g mindig semmi v�lasz.

��Nem �rthatunk neked e helyen. Nem �lhet�nk meg. Mit�l f�lsz teh�t?

���n nem ismerem a f�lelmet � sz�lalt meg v�gre a s�t�ts�g hangja. �s lassan, halv�ny k�kes f�nyt�l �vezve, amilyen n�ha K�bor var�zsbotj�b�l sug�rzott, megjelent az emberalak, valamivel f�l�tt�k, a hatalmas k�g�rgetegek k�z�tt. Magas volt, sz�les v�ll� �s hossz� kez�, mint az �rny, amely a d�n�ken, majd k�s�bb Magador sz�ls� partj�n jelent meg nekik, csak sokkal �regebb. Haja feh�r volt, �s s�r� csimb�kban tapadt magas homlok�hoz. �gy n�zett h�t ki lelke val�j�ban, a holtak orsz�g�ban, nem �gette �ssze a s�rk�nyt�z, nem volt megcsonk�tva, �s m�gsem volt eg�sz. Szemg�drei �resen t�tongtak.

���n nem tudom, mi a f�lelem � folytatta. � Ugyan, mit�l f�lhetne egy halott? � �s nevetett. Nevet�se annyira hamis, olyan h�tborzongat� volt ott, abban a keskeny k�mederben a hegy l�ba alatt, hogy a l�legzet egy pillanatra Arren tork�ba szorult. De kem�nyen markolta fegyver�t, �s tov�bb hallgatta �t.

���n persze magam sem tudom, mit�l f�lhetne egy halott ember � felelte K�bor. - A hal�lt�l biztosan nem. M�gis �gy l�tom, hogy te f�lsz t�le. M�g �gy is, hogy megtal�ltad elker�l�s�nek a m�dj�t.

���gy van. �lek, �s �l a testem is.

��No, nem eg�szen � mormolta a m�gus sz�razon. � A var�zslat elrejtheti a kort, de Orm Embar nem volt valami k�m�letes ezzel a testtel.

��K�pes vagyok meggy�gy�tani. Ismerem az orvosl�s minden cs�nj�t-b�nj�t �s a fiatals�g titk�t is, nem csup�n holmi ill�zi�kat. H�t minek n�zel te engem? T�n az�rt, mert f�m�gusnak neveznek, �n m�r csak valami falusi vaj�kos vagyok a szemedben? �n, aki minden var�zsl�k k�z�tt egyed�l t�rtam f�l a halhatatlans�g titk�t, amire sohasem volt k�pes senki m�s?!

��Lehet, hogy mi nem is keress�k � felelte K�bor.

��De igenis kerest�tek. M�ghozz� valamennyien. Kerest�tek, �s nem tal�lt�tok, ez�rt agyaltatok ki mindenf�le b�lcs szam�rs�gokat az egyens�lyr�l, az �let �s a hal�l egys�g�r�l �s annak elfogad�s�r�l. De ezek csak �res szavak, hazugs�gok, amelyekkel a kudarcotokat pal�stolj�tok. E m�g� rejtitek saj�t hal�lf�lelmeteket! Melyik ember ne akarna �r�kk� �lni, ha tehetn�? M�rpedig �n, l�m, megtehetem. Halhatatlan vagyok! Megtettem azt, amire ti k�ptelenek voltatok, ez�rt �n vagyok a ti mesteretek �s uratok. �s ti tudj�tok is ezt. Szeretn�d-e tudni, mik�nt csin�ltam ezt, f�m�gus?

��Igen, szeretn�m.

Kob egy l�p�ssel k�zelebb j�tt hozz�juk. Arren f�lfigyelt r�, hogy b�r nincsen szeme, m�gsem vak ember m�dj�ra viselkedik. �gy l�tszott, pontosan tudja, hol van �ppen K�bor �s Arren, mindkettej�k mozg�s�ra �gyelt, de sohasem ford�totta Arren fel� a fej�t. Kellett lennie valami m�sodlagos var�zsl�t�s�nak, olyannak, amilyen hall�ssal �s l�t�ssal azok az �zenet�rnyk�pek rendelkeznek: valaminek, ami figyelmezteti �t, b�r a dolgokat val�j�ban nem l�tja.

��P�ln sziget�n �ltem � int�zte K�borhoz a szavait �, miut�n te korl�tolt g�g�dben azt hitted, hogy siker�lt megal�znod �s megleck�ztetned engem. �, igen! Egy leck�t az�rt val�ban kaptam t�led, csakhogy nem azt, amelyre te akart�l megtan�tani. Azt mondtam magamban ugyanis: l�m, h�t l�ttam a hal�lt, �s elfogad�s�t elutas�tom! Hadd j�rja csak az ostoba term�szet a maga korl�tolt �tj�t, de �n f�rfi vagyok, a term�szetn�l k�l�nb �s hatalmasabb. Nem k�vetem azt a p�ly�t, nem engedem, hogy �nem semmiv� v�ljon. �gy d�ntv�n, ism�t hozz�l�ttam a p�lni t�rv�ny tanulm�nyoz�s�hoz, de csak halv�ny utal�sokat, k�d�s tal�lgat�sokat kaptam bel�le ahelyett, amit kerestem. �gy teh�t �talak�tottam, �jj�alak�tottam a t�rv�nyt, �s elv�geztem a var�zslatot� a leghatalmasabbat, amelyet valaha valaki elv�gezhetett. A leghatalmasabbat �s a legv�gs�t!

���s ebbe a var�zsl�sba belehalt�l.

�� Igen. Meghaltam. Igen, volt b�tors�gom meghalni, hogy megtal�lhassam azt, amire ti, hitv�ny alakok hi�ba vad�sztatok: a hal�lb�l visszavezet� utat! Kinyitottam azt a kaput, amely az id�k kezdete �ta z�rva volt. �s �me, most szabadon elj�hetek ide, �s szabadon visszat�rhetek az �l�k vil�g�ba. Egyed�l az emberek k�z�tt �s egyed�l az id�k v�gtelens�g�ben, �n lettem egyszerre mindk�t vil�g ura! �s a kapu, amelyet kit�rtam, nem csup�n itt l�tezik, hanem az �l�k tudat�ban, l�t�k legrejtettebb bugyraiban is, ahol mind egyenl�ek vagyunk a s�t�ts�gben. Ezt tudj�k az �l�k, �s k�nytelenek elj�nni hozz�m. �s a holtak is k�nytelenek el�bem j�rulni, mivel nem vesz�tettem el az �let titk�nak kulcs�t. �t kell l�pni�k azon a k�falon, amikor megid�zem �ket. �gy kell tennie minden l�leknek: kir�lyoknak, var�zsl�knak �s b�szke d�m�knak. Meg kell j�rniok az utat oda-vissza az �letb�l a hal�lba, amikor csak �gy parancsolom. Mindnek el�bem kell j�rulnia: �l�nek �s holtnak egyar�nt, el�bem, aki meghaltam, �s m�gis �lek.

���s ugyan hol j�rulnak el�d, Kob? Hol tart�zkodsz te igaz�n?

��A k�t vil�g k�z�tt.

��De hiszen az sem �let, sem hal�l. Mondd meg nekem, Kob, mi h�t az �let?

��A hatalom!

���s mi a szeretet?

��Hatalom � ism�telte meg a vak ember nyomat�kosan, magasra f�lvonva a v�ll�t.

���s mondd, mi a f�ny?

��S�t�ts�g.

��Mi a te neved?

��Nincs nevem!

��E vil�gon is mindennek megvan a maga igazi neve.

��Akkor mondd meg a magad�t!

���n a K�bor nevet kaptam. �s te?

A vil�gtalan alak t�tov�zott egy darabig, majd kiny�gte:

��Kob.

��Ez csak a k�znapi neved volt, nem az igazi. Mi h�t a val�di neved? Hol van a te igazs�god? Otthagytad tal�n P�ln sziget�n, ahol meghalt�l? Sok mindent elfeledt�l m�r, l�m, te, k�t vil�g ura! Elfelejtetted a f�nyt, a szeretetet s v�g�l a saj�t nevedet is.

��Kezemben van h�t a neved s enn�lfogva a hatalom f�l�tted, K�bor f�m�gus� � K�bor, aki f�m�gus volt, amikor m�g �lt.

��A nevemnek semmi haszn�t sem veheted � felelte K�bor. � Egy�ltal�n nincs rajtam hatalmad! �n �l� ember vagyok. Testem ott hever Magador partj�n a napf�nyben, e forgand� vil�g felsz�n�n. Amikor az a test majd meghal, ide ker�l�k �n is. De csak mint n�v. Csup�n a nevem j�n ide, az �rny�kom. H�t nem �rted? H�t sohasem �rtetted? Te, aki oly sok halott �rny�t id�zted magad el�, aki magadhoz parancsoltad az elhunytak lelkeit, m�g Vand�r-Akb��t, k�z�l�nk a legb�lcsebbik�t is! Nem fogtad f�l, hogy �, m�g � is csak egy �rny�k, puszta n�v? Az � hal�la nem tette kisebb� az �let�t. Nem tette kisebb� saj�t mag�t sem! � m�ig ott van� ott, �s nem itt! Itt nincs semmi, csak �rnyak �s por. � ott van a f�ld�n, �s vele a naps�t�s, a f�k lombja, a sas sz�rnyal�sa. � �l. �s tov�bb �l minden cselekedete. Tettei �jj�sz�lettek, �s sohasem felejt�dnek el, annak a vil�gnak sohasem lesz v�ge. �r�kk� megmarad. Kiv�ve t�ged. Neked m�r nem lesz igazi hal�lod. Te elvesz�tetted az �letet, el a hal�lodat, csup�n az�rt, hogy nyomorult �nedet megmenthesd. Tenmagadat! A te halhatatlan �nedet! De h�t mi az? Ki vagy TE?

���n� �n vagyok. Az �n testem nem porlad el, nem hal meg�

��Egy eleven test szenved a f�jdalomt�l, Kob. Egy eleven test egyszer meg�regszik� �s meghal. A hal�l az az �r, amit �let�nk�rt fizet�nk, �s minden �let�rt.

��De �n nem fizetem meg! Igaz, meghalhatok, de a k�vetkez� pillanatban m�ris �lhetek tov�bb. Engem nem �lhet meg senki. Halhatatlan vagyok! Egyes-egyed�l �n maradok �N, �r�kk�n �r�kk�!

��Mondd h�t akkor, ki vagy?

���n vagyok a halhatatlan.

��Mondd a neved!

���n vagyok a kir�ly!

���s mi az �n nevem? M�g egy perce sincs, hogy el�rultam neked. Mondd ki a nevemet!

��Te nem vagy val�di. Neked nincs neved. Csak �n l�tezem!

��Igen l�tezel, de n�vtelen�l �s alaktalanul. Nem l�thatod a napvil�got, �s nem l�tod a s�t�ts�get sem. El�rultad a z�ld mez�ket, a napot �s a csillagokat, hogy megmentsd magadat. De nincs igazi �ned. Mindaz, amit eladt�l, az te magad volt�l. Mindent odavetett�l h�t� semmi�rt. Ez�rt parancsoln�d magadhoz az eg�sz vil�got, mindazt a f�nyt �s �letet, amit elvesz�tett�l, hogy kit�ltsd vele a benned l�v� �rt. De a semmit nem lehet megt�lteni. Sem a f�ld valamennyi �neke, sem az �g minden csillaga nem t�ltheti ki a te �ress�gedet.

K�bor hangja �rcesen csengett, ott, a s�t�t hegyek alatti hideg v�lgyben, �s a vil�gtalan alak visszat�ntorodott el�le. F�lemelte az arc�t. Megcsillant rajta a halv�ny csillagf�ny. �gy l�tszott, mintha s�rna, de nem csordultak ki a k�nnyei, mivelhogy szemei sem voltak. Kinyitotta �s becsukta a sz�j�t, mely s�t�ts�ggel volt teli. Nem t�rtek el� bel�le szavak, csak valami keserves ny�g�s. V�g�l kipr�selt egy alig kivehet� sz�t eltorzult ajkai k�z�l, mely �gy hangzott: �let!

���n visszaadn�m az �letedet, Kob, ha tudn�m. De nem tehetem. Hiszen halott vagy. De megadhatom n�ked a hal�lt.

��Nem! � sikoltott f�l a vil�gtalan ember �lesen, majd ism�t: � Nem, nem! � �s zokogva a f�ldre rogyott, mik�zben arca �pp oly sz�raz maradt, mint a szikl�s folyam�gy, amelyben v�z helyett csup�n az �jszaka s�t�tje h�mp�lyg�tt tova. � Nem teheted. Senki sem szabad�that meg engem, soha. Megnyitottam a kaput a vil�gok k�z�tt, �s k�ptelen vagyok r�, hogy visszaz�rjam. Senki sem csukhatja be megint. H�z, egyre csak h�z maga fel�. Vissza kell t�rnem hozz�. Ki kell l�pnem rajta, majd visszat�rnem ide, a porba, a hidegbe �s a cs�ndbe. Csak sz�v, csak sz�v maga fel�. Nem t�vozhatom t�le. Nem z�rhatom be. V�g�l majd elszippantja a vil�g vil�g�t. Minden foly� olyan lesz, mint ez a sz�raz meder. Nem l�tezik olyan er�, mely becsukhatn� az ajt�t, amit �n kinyitottam!

Szavaib�l �s hangj�b�l a rem�nytelens�g, a diadal �s a retteg�s sz�rny� elegye sz�lt.

��Hol van? � Ennyi volt K�bor minden v�lasza.

��Arrafel�. Nem messze. Eljuthattok oda. De ott m�r nem tehettek semmit. Nem csukhatj�tok be. Ha minden er�t�ket egyed�l erre ford�tan�tok, az sem lenne el�g. Arra semmi sem el�g.

��Meglehet � felelte K�bor. � �m te a kil�t�stalans�got v�lasztottad, ne feledd, hogy mi m�g nem. Vezess oda benn�nket!

A vil�gtalan ember f�lszegte a fej�t. Von�sain l�that�an k�zd�tt egym�ssal a f�lelem �s a gy�l�let. A gy�l�let gy�zedelmeskedett:

��Nem teszem! � ki�ltotta.

E pillanatban Arren el�rel�pett, �s �gy sz�lt:

��De, megteszed!

A vak f�rfialak nem moccant. A holtak vil�g�nak hideg cs�ndje �s feketes�ge �lelte k�r�l �ket �s nyelte el szavaikat.

���s te ki vagy?

��A nevem Lebannen.

Megsz�lalt K�bor:

��Te, aki kir�lynak nevezed magadat, nem tudod, kivel �llsz szemben?

Kob erre is n�ma cs�ndbe burkol�zott. V�g�l, n�melyest lihegve megsz�lalt:

��De hiszen ti halottak vagytok� � is halott. Nem mehettek vissza! Innen nincs ki�t. Fogs�gban vagytok itt. � Amint ezt kimondta, kialudt k�r�tte a f�ny, csak annyit hallhattak, hogy hirtelen megfordul, �s elsiet t�l�k a m�g s�t�tebb s�t�ts�gbe.

��Adj nekem f�nyt, uram! � ki�ltott f�l Arren, mire K�bor feje f�l� emelte var�zsbotj�t, f�ny�vel sz�thas�tva ezt az �si s�t�ts�get, amelynek szikl�kkal �s �rnyakkal zs�folt �sv�ny�n a vil�gtalan ember magas, g�rnyedt alakja bukd�csolva, kapkodva kapaszkodott f�lfel�, k�l�n�s, m�gsem vakon tapogat�z� l�ptekkel. Nyom�ban cs�rtetett Arren, kez�ben a kard, azut�n pedig K�bor.

Arren hamarosan elvesz�tette szeme el�l �tit�rs�t, a vil�goss�g csaknem teljesen kihunyt, �tjukat gyakran t�rt�k meg a szikl�k �s a foly�meder kanyarulatai, �m Kob l�p�seinek hangja, el�tt�k j�r� jelenval�s�ga elegend� vez�rfonal volt a sz�mukra. Arren k�zelebb h�z�dott hozz�, amint az �t �sszesz�k�lt. Most �ppen egy sziklakisz�gell�sekkel szaggatott, meredek k�rt�n haladtak f�lfel�. A �forr�sa� fel� k�zeled� sz�raz foly� egyre ink�bb �sszesz�k�lt egym�sra borul� partjai k�z�tt. K�darabok cs�r�mp�ltek a l�buk �s kez�k alatt, mivel csak n�gyk�zl�b lehetett f�lfel� kapaszkodniuk. Arren meg�rezte, hogy a partfalak v�gk�pp �sszesz�k�lnek, ez�rt v�gs� er�fesz�t�ssel Kobra vetette mag�t, megragadta a karj�t, hogy meg�ll�sra k�nyszer�tse �t. Egy sziklamedence volt el�tt�k, �t- vagy hatl�bnyi sz�les, amelyben v�z locsoghatott egykor, ha egy�ltal�n volt itt v�z valaha. F�l�tt�k csup�n sziklaerny� �s salakkupac. Ebben a szikl�ban t�tongott egy fekete lyuk: a sz�raz foly� forr�sa.

Kob meg sem k�s�relte, hogy elmenek�lj�n el�l�k. Nyugodtan �llt mellett�k, mialatt a k�zeled� K�bor f�nye megvil�g�totta �res szem� arc�t. Ekkor Arren fel� fordult.

��Ez az a hely � mondta torz mosollyal az ajk�n. � Ez az a hely, amelyet kerestek. L�tj�tok? Itt nyerhetitek vissza az �leteteket. Egyetlen dolgotok, hogy k�vessetek engem. Akkor �r�kk�val� lesz az �letetek. Kir�lyok lesz�nk, ti meg �n.

Arren r�pillantott erre a kiapadt forr�sra, erre a porral teli sz�jra, ahol a vil�gra visszal�bal� holt l�lek �j �letet �s �j hal�lt nyerhet a s�t�ts�g f�tyla alatt. Gy�l�letes volt sz�m�ra a l�tv�ny. Hal�los k�r ellen k�szk�dve rekedt hangon f�lki�ltott:

���, csukj�tok be h�t!

��Mindj�rt bez�rul � hallotta meg K�bor hangj�t k�zvetlen�l maga mellett. Odan�zve l�tta, hogy karj�n �s arc�n vak�t� f�ny villan f�l, mintha � maga f�ldre hullott csillag lenne ebben a v�gtelen �jszak�ban. A sz�raz forr�s, a kapu �s�tva �llt el�tte. Sz�les volt, �s �resen t�tongott, de senki sem mondhatta volna meg, hogy van-e, s mif�le m�lys�g van m�g�tte. Nem volt ott semmi, amin f�ny megcsillanhatna, amit szem megl�thatna. Puszta �r volt az eg�sz. M�g�tte nem volt sem s�t�ts�g, sem f�ny, sem hal�l. Maga a semmi volt. Egy �t volt, amely nem vezet sehov�.

K�bor f�lemelte a kez�t, �s besz�lni kezdett.

Arren m�g mindig Kob karj�t markolta. A vil�gtalan ember szabad kez�t a sziklafalhoz t�masztotta. Mindketten mozdulatlann� dermedtek, amint megragadta �ket a var�zsige ereje.

Eg�sz �let�nek minden tud�s�t, h�borg� sz�v�nek minden erej�t belevetve, K�bor k�s�rletet tett r�, hogy bez�rja a kaput �s �jraegyes�tse a megbomlott vil�got. �s ekkor, ki�lt�s�nak, sz�tt�rt karjai parancs�nak engedelmeskedve, a sziklafalak egym�s fel� indultak, f�jdalmasan v�gyv�n az egyes�l�st, a tal�lkoz�st. De ezzel egy id�ben a f�ny egyre halv�nyult �s halv�nyult, eloszlott a kez�r�l �s az arc�r�l, elt�nt m�g tiszafa var�zsbotj�nak v�g�r�l is, hogy csak egy halv�ny vibr�l�s maradjon ut�na. E k�s�rteties f�nyben Arren l�tta, amint a kapu csaknem �sszecsuk�dik.

A vil�gtalan f�rfi is �rezte, hogy keze alatt megmozdulnak �s egym�s fel� siklanak a szikl�k. De ugyanakkor azt is �rezte, hogy a var�zser� �s a tudom�ny lassan eler�tlenedik, f�lhaszn�lja magamag�t� lassan v�ge� s akkor f�lord�tott:

��Nem! � �s kiszak�totta mag�t Arren szor�t�s�b�l, el�relend�lt, �s sz�rny�, vak erej�vel K�borra vetette mag�t. S�ly�val maga al� ter�tve a var�zsl� test�t, iszonyatos er�vel megszor�totta a tork�t, hogy megfojtsa.

Arren magasba emelte Szeri�d kardj�t, �s a villog� peng�vel egyenesen les�jtott a hajcsimb�kok al�l f�lt�rulkoz� csupasz nyakra.

Az �l� szellemnek s�lya van a holtak vil�g�ban is, de m�g a kardja �rny�nak is �le van. Ez a penge rettent� sebet v�gott, �tszak�tva Kob nyakcsigoly�j�t. Fekete v�rsug�r t�rt fel, a kardpenge f�ny�t�l megvil�g�tva.

�m hi�baval� dolog meg�lni egy halott embert, pedig Kob igaz�n halott volt, mar hossz�-hossz� �vek �ta. Ez a seb is nyomban bez�rult, moh�n nyelve saj�t ki�ml� v�r�t. A vil�gtalan f�rfi hatalmas magass�gba emelkedett, hossz� karjait kiny�jtva Arren fel�. Arc�r�l s�t�tt a d�h �s a gy�l�let. Mintha ebben a pillanatban ismerte volna f�l, ki is az � igazi vet�lyt�rsa �s ellens�ge.

Annyira rettenetes volt e hal�los csap�s ut�ni f�lt�mad�s, ez a k�ptelens�g a meghal�sra, ami sz�rny�bb volt minden lehets�ges hal�ln�l, hogy a bossz� gy�l�letes d�he �rasztotta el Arrent, valami t�bolyult harag, amit�l ism�t magasba emelte kardj�t, �s megint les�jtott vele, minden erej�vel, iszonyatos csap�ssal. Kob al�hanyatlott, kopony�ja sz�tny�lt, arc�t el�nt�tte a v�r, de Arren m�ris �jb�l ott volt f�l�tte, hogy les�jtson megint, m�g miel�tt a seb bez�rulhatna, hogy �jra �s �jra �ss�n, m�g csak meg nem �li �t�

Mellette K�bor, neh�zkesen t�rdre kecmeregve egyetlen sz�t sz�lt.

Hangj�ra Arren vill�ms�jtottan meg�llt, mintha egy k�z ragadta volna meg kardot lend�t� karj�t. A keservesen talpra emelked� vil�gtalan alak szint�n mozdulatlans�gba dermedt. Eddigre K�bor is talpra �llt. Megt�ntorodott gy�nge l�b�n. Amikor v�gre egyenesen meg�llt, odafordult a sziklafalhoz.

���sszez�rult�l h�t m�gis � ki�ltotta tiszta hangon, �s var�zsbotj�val t�zvonalakat rajzolt a sziklakapura: Agnen jel�t, a v�g r�n�j�t, amelyet a kopors�f�delekre festenek rendszerint. �s ett�l a pillanatt�l t�bb� nem volt r�s vagy �res t�r az �sszecsap�d� sziklat�mb�k k�z�tt. A kapu bez�rult.

A Kisz�radt f�ld talaja megrend�lt a l�buk alatt, �s az egyhang�, �res �gbolton v�gigrobajlott valami mennyd�rg�s, �s a t�volban lassan eleny�szett.

��A sz� erej�vel, mely nem hangozhat el az id�k bev�gezt�ig, e sz�val h�vtalak ide. A sz� erej�vel, amely a teremt�s kezdet�n elhangzott, most elbocs�talak. Menj szabadon! � Ezzel a t�rd�n kuporg�, vil�gtalan alak f�l� hajolva, K�bor s�gott valamit csatakos haja al� rejtett f�l�be.

Kob f�lemelkedett. Lassan k�r�lpillantott, imm�ron l�t� szemmel. Arrenre, majd K�borra n�zett. Nem sz�lt semmit, csak s�t�t tekintet�t meresztette r�juk. Nem l�tszott rajta sem harag, sem gy�l�let, sem szomor�s�g. Megfordult cs�ndesen. Nekiindult a sz�raz foly� medr�nek, �s hamarosan elt�nt a szem�k el�l.

Nem j�tszott t�bb f�ny K�bor var�zsbotj�n �s arc�n sem. Csak �llt ott n�m�n a s�t�tben. Amikor Arren mell� l�pett, megragadta az ifj� karj�t, hogy talpra seg�tse �t. Egy kurta pillanatra r�vid zokog�s r�zta meg.

��Megt�rt�nt teh�t � mondta. � Elm�lt h�t fel�l�nk!

��Megt�rt�nt, �n j� uram. Menj�nk h�t imm�r!

���gy legyen. Ideje hazamenn�nk.

K�bor teljesen zavarodottnak �s kimer�ltnek l�tszott. Arren nyom�ban bandukolt, felfel� a foly��gyban, lassan botladozva, neh�zkesen a szikl�k �s k�falak k�z�tt. Arren egy�tt csetlett-botlott vele. Amikor a sz�raz foly� partjai ellaposodtak, �s a lejt� is enyh�bb lett, a fi� visszan�zett a megtett �tra, a v�gtelen, alaktalan lejt�re, amely f�lfel� vezetett a s�t�tbe. Elborzadv�n a l�tv�nyt�l, visszafordult.

K�bor meg sem sz�lalt k�zben. Mihelyt meg�lltak, lerogyott valami �tsz�li l�vabomb�ra, elcsig�zottan, leszegett fejjel.

Arren tudta, hogy k�zel j�rnak az �thoz, amelyen idej�ttek. Az a fontos csak, hogy tov�bbmenjenek! V�gig kell menni�k kiszabott �tjukon. �M�g a legmesszebb sincs el�g messze� � jutott esz�be. F�ltekintett a sz�rny�, fekete, hideg �s a mozdulatlan csillagokat be�rny�kol� n�ma cs�csokra. �s megsz�lalt benne akarat�nak cs�folkod�, g�nyos hangja: Tal�n f�l�ton meg�lln�l, Lebannen? � k�rdezte tettetett k�z�nnyel.

K�borhoz hajolt, �s igen l�gyan ezt mondta neki:

��Tov�bb kell menn�nk, uram!

K�bor semmit sem sz�lt, de talpra �llt.

��A hegyek mellett kellene menn�nk, azt hiszem.

��Ez m�r a te utad, fiam � felelte K�bor rekedten. � Seg�ts h�t!

�gy v�gtak h�t neki a porral �s hamuval bor�tott lejt�nek, f�l a hegyekbe. Arren t�mogatta �tit�rs�t, amennyire saj�t ereje engedte. Oldalr�l, a lyukakb�l �s �regekb�l a pokol s�t�ts�ge �radt, ez�rt �gy kellett maga el�tt kitapogatnia az utat. Nem csoda, hogy K�bort nehezen t�mogatta mind e k�zben. Nem volt k�nny� a terep sem. Csetl�s-botl�s volt az el�rehalad�s. Amikor pedig az �t meredekebb lett, �s m�szniok, kapaszkodniuk kellett, m�g keservesebb� v�lt az eg�sz. A durva szikl�k �gy mart�k a tenyer�ket, ak�r az izz� vas. M�gis hideg volt minden, �s egyre hidegebb� v�lt, ahogyan f�lfel� haladtak. Volt valami gy�trelmes e f�ld �rint�s�ben. �gy izzott, mint az eleven par�zs. Mintha a hegyek m�ly�b�l el�t�r� t�z t�pl�ln�. A leveg� m�gis dermeszt�en hideg maradt, �s rem�nytelen s�t�ts�g minden�tt. Sehol semmi nesz. Sehol egy fuvallat. Az �les k�vek let�redeztek, amint megmarkolt�k �ket, �s recsegve porladtak sz�t a talpuk alatt. A szakad�kok �s reped�sek feket�n, a semmibe veszve t�rultak f�l el�tt�k. H�tuk m�g�tt n�vekv� m�lys�g. El�tt�k, odaf�nt cs�csok �s szirtek takart�k el a csillagokat. A roppant fekete hegyeken semmi sem mozdult e k�t haland�n k�v�l.

K�bor gyakran megbotlott, l�p�sei �sszekusz�l�dtak a kimer�lts�gt�l. Egyre nehezebben �s nehezebben l�legzett, s amikor keze a szikl�khoz �t�d�tt, felny�g�tt f�jdalm�ban. F�j� ki�lt�sai k�sk�nt has�tottak Arren sz�v�be. Tartani pr�b�lta ur�t, hogy el ne essen. Az �sv�ny gyakran keskenynek bizonyult ahhoz, hogy egym�s mellett haladhassanak. Arrennek el�re kellett mennie, hogy kitapogathassa a k�vetkez� l�p�sek hely�t. �s elj�tt a pillanat, amikor egy �gbe t�r� lejt� tetej�n K�bor lerogyott, �s nem volt k�pes t�bb� talpra �llni.

��Uram! � ki�ltotta Arren mell�t�rdelve, majd kiny�gte a nev�t: � K�bor!

A m�sik nem moccant, �s nem v�laszolt.

Arren ekkor karj�ra emelte �t, �s f�lcipelte a meredek lejt�n. Odaf�nt s�k terep bontakozott ki el�tte, csup�n n�h�ny l�p�snyire. Arren letette terh�t, �s mell�omlott, kimer�lten, f�jdalmasan �s rem�nyvesztetten. Itt volt a legmagasabb pontja a k�t fekete cs�cs k�z�tt vezet� h�g�nak. A c�l, ahov� t�rekedtek. Ez volt a v�g h�g�ja, �s tal�n maga a v�g. Semmilyen �t nem vezetett innen tov�bb. A lap�ly v�ge egy szakad�k sz�le volt. Rajta t�l csak az �r�kk�val� s�t�ts�g, amelyben apr�, mozdulatlan csillagok f�nylettek csup�n az �j s�t�t k�rpitj�n.

A kitart�s er�s�ti a rem�nyt. A fi� el�rek�szott �sszet�rten, amikor visszanyert valamit erej�b�l. Lepillantott a s�t�ts�g szakad�k�nak sz�l�n. �s ekkor odalent, alig p�r �lnyire, megl�tta a tengerpart csonts�rga homokj�t. A feh�r taraj�, borosty�nsz�n� hull�mok tekerg�zve �s habot h�nyva omlottak a partra. A tenger t�loldal�n �ppen aranygl�ri�ba burkolva ereszkedett al� a nap.

Arren h�trafordult a s�t�ts�g fel�. Vissza is l�pett. F�lnyal�bolta K�bort, amilyen er�sen csak tudta, �s megindult vele el�re. Ameddig ereje kitartott. Nem volt hossz� az �t. A v�g�n megsz�nt minden: a szomj�s�g, a f�jdalom, a s�t�ts�g �s a napf�ny, egy�tt a partot ostroml� tenger moraj�val.

Amikor Arren mag�hoz t�rt, sz�rke k�d bor�totta a tengert, a homokd�n�ket �s Magador hegyeit. A hull�mok halk mormog�ssal nyomultak el� a k�db�l, �s hasonl� d�rm�g�ssel h�z�dtak vissza. A dag�ly �ppen tet�z�tt, a homokpart j�val keskenyebb volt, mint amikor el�sz�r ide�rtek. A hull�mok legsz�ls�, habos cs�kjai f�lcs�sztak a parton, �s megnyalt�k K�bor kiny�jtott bal kez�t, amint ott fek�dt, arcra borulva a homokban.

Haja �s ruh�ja �tnedvesedett, �s Arren test�re is jegesen tapadtak a rongyai, mintha a tenger hull�ma �tcsapott volna f�l�tt�k. Kob tetem�nek nem volt semmi nyoma. Lehet, hogy a hull�mok most�k a tengerbe a maradv�nyait? �m amikor Arren h�trafordult, hatalmasan �s hom�lyosan ott magasodott f�l�tte Orm Embar gig�szi teste, mint valami led�l�f�lben l�v� torony.

Arren minden tagj�ban reszketve talpra kecmergett, de alig �llt meg a l�b�n a dermedts�g �s a b�nult gy�nges�g miatt, ami olyankor fogja el az embert, ha sok�ig fekszik tehetetlen�l beteg�gy�ban. �gy t�molygott el�re, ak�r valami r�szeg. Amint visszaszerezte uralm�t v�gtagjai f�l�tt, odament K�borhoz, �s nagy nehezen f�ljebb vonszolta �t a homokon, legal�bb annyira, hogy a hull�mok el ne �rj�k. Mind�ssze erre volt k�pes. �gy �rezte, hogy K�bor teste kih�lt, �s nagyon neh�z. Kicipelte �t a hal�l birodalm�b�l az �let orsz�g�ba� �s lehet, hogy hi�ba! F�l�t K�bor mellkas�ra szor�totta, de saj�t tagjainak reszket�s�t�l �s fogai vacog�s�t�l nem hallhatta a m�sik sz�vver�s�t. Keservesen f�lt�p�szkodott megint, csapkod�ssal megpr�b�lt valami meleget var�zsolni a l�b�ban, majd v�g�l reszket� inakkal, ak�r egy v�nember elindult, hogy megkeresse a holmijukat. Egy patakocska partj�n hagyt�k �ket, valahol a hegyoldalban, valamikor rettent� r�gen, amikor a csontkunyh�hoz ereszkedtek lefel�. Tulajdonk�ppen a csermelyt kereste, hiszen m�s sem j�rt a fej�ben, mint a v�z, a friss v�z!

Hamarabb, mint v�rta, r�bukkant a tenger fel� igyekv� patakra, amelynek keskeny medr�ben ez�st�sen csillogott a krist�lytiszta v�z. R�borult �s ivott. Arca �s mindk�t keze a v�zbe mer�lt. �gy sz�vta mag�ba az �d�t� folyad�kot, hogy test�vel egy�tt a lelke is megtelt vele.

V�g�l le�lt, s amint �gy tett, a v�zfoly�s t�loldal�n megpillantott egy �ri�si s�rk�nyt.

Hatalmas feje, mintha ac�lb�l kov�csolt�k volna, orrlyukai, szeme �s sz�ja k�r�l rozsdasz�n foltokkal; fel�je fordult, majdnem f�l�tte imbolygott. Karmai m�lyen beles�llyedtek a patakpart nedves homokj�ba. �sszecsukott sz�rnya vitorlak�nt cs�ng�tt az oldal�n, de s�t�t teste beleveszett a k�dbe.

Nem mozdult. �lhetett azon a helyen �r�k, �vek vagy ak�r �vsz�zadok �ta. Teste ak�r a bronzba �nt�tt vagy k�b�l faragott szobor, de a szemei, azok a szemek, amelyekbe a herceg a vil�g�rt sem n�zett volna bele, v�zen �sz� olajfoltk�nt, �veglencse m�g�tt gomolyg� s�rga f�stk�nt, hom�lyosan �s m�ly t�zzel ragyog�, aranysz�n� szemei Arrenre meredtek.

Itt nem volt mit tennie. Jobb h�j�n f�l�llt teh�t. Ha a s�rk�ny meg�li, h�t meg�li. �m ha m�gsem, megpr�b�l seg�teni K�bornak, ha egy�ltal�n lehets�ges itt m�g b�rmilyen seg�ts�g. F�lkelt �s elindult, hogy megkeresse a patak partj�n hagyott holmikat.

A s�rk�ny ek�zben sem mozdult. Ott kuporgott, �s csak n�zett, Arren megtal�lta a holmijukat, mindk�t b�rt�ml�t megt�lt�tte patakv�zzel, azut�n a f�v�nyen kereszt�l visszaballagott K�borhoz. Alig n�h�ny l�p�ssel t�volodott el a v�zfoly�st�l, �s a s�rk�ny alakja m�ris szertefoszlott a k�dben.

Megitatta K�bort, de nem tudta �t f�l�breszteni. Ernyedten �s f�zva leheveredett, s�lyos fej�t K�bor karj�ra hajtva. Bajt�rsa s�t�t arca elsz�rk�lt, orra, arccsontja �s a r�gi sebhely kem�nyen kidomborodott. Teste is mintha el�gett, elv�konyodott, elhaszn�l�dott volna.

Arren f�l�lt a nedves homokban, t�rsa fej�t a t�rd�re fektette. A k�d puha, lagymatag burokba foglalta �ket, fej�k f�l�tt valamelyest elv�konyodott. Valahol a k�dben rejt�zk�d�tt Orm Embar teteme �s a csermely partj�n v�rakoz� eleven s�rk�ny. �s valahol, Magador t�loldal�n, a f�v�nyre kih�zva hevert a Messzil�t� �resen. Azon is t�l, keleten a tenger. Vagy h�romsz�z m�rf�ld a Nyugati Peremvid�k legk�zelebbi sziget�ig �s legal�bb ezer a Legbens�-tengerig. J� hossz� �t. �Messze van, mint Magador� � szokt�k volt mondani a rossz�niak. A gyermekeknek mes�lt r�gi t�rt�netek �s mond�k rendszerint �gy kezd�dtek: �Oly r�gen, mint az �r�kk�val�s�g, �s oly t�vol, mint Magador, �lt, �ldeg�lt egy fejedelem��

� is fejedelem volt. �m a mes�kben ez volt a kezdet, sz�m�ra viszont �gy t�nt, ez a v�g.

Nem volt igaz�n cs�ggedt. B�r rettenetesen elf�radt, �s t�rs��rt is agg�dott, m�gsem uralkodott el rajta a v�gs� elkesered�s vagy �nsajn�lat. Csup�n azt nem tudta, hogy m�g mit tehetne. Imm�ron minden elv�geztetett.

Amikor valamennyire visszat�rt az ereje, elhat�rozta, hogy a csomagjukban l�v� zsin�rral megpr�b�l horg�szni. Miut�n enyh�tette szomj�s�g�t, megrohanta a mardos� �hs�g, eledel�k meg m�r nem maradt egy morzs�nyi sem, csak t�n egy kis csomag k�tszers�lt. De elhat�rozta, hogy azt f�lreteszi, mert ha kicsit meg�ztatja, f�lpuh�tja, tal�n K�borba er�ltethet bel�le valamennyit.

Ez volt teh�t minden, amit tehetett. Ezen t�l nem l�tott semmi c�lt. Mindent beburkolt a k�d �s a p�ra.

V�gigt�rta a zsebeit, amint ott �lt K�borhoz b�jva, h�tha tal�l benn�k valami haszn�lhat�t. Zek�je egyik zseb�ben r�tapintott valami hegyes t�rgyra. El�kotorta, �s �rtetlen�l vizsg�lgatta. Kis fekete, kem�ny, lyukacsos k�darab volt az. M�r-m�r elhaj�totta, de akkor, kitapintva cakkos, f�r�szes �l�t, �rezve k�l�n�s s�ly�t, r�j�tt, hogy mi az: egy darabka a F�jdalom hegy�nek oldal�b�l. Akkor ker�lhetett a zseb�be, amikor f�lfel� kapaszkodott, vagy mikor K�borral egy�tt k�sztak ki a h�g� sz�l�re. Mark�ba szor�totta ezt az �r�kk�val� dolgot, a f�jdalom k�vei. Szorosan r�kulcsolta f�radt ujjait. Elmosolyodott. Egyszerre szomork�s �s �r�mteli mosollyal. �let�ben el�sz�r, mag�nyosan �s �ndics�ret n�lk�l el�nt�tte a gy�zelem �rz�se, ott, a vil�g perem�n.