Ursula K. Le Guin�ce�nf�ld mes�i

det_history

Ursula

Le Guin

�ce�nf�ld mes�i

Szigetvil�g az�rk�k tenger�n, egy kicsiny sziget kicsiny faluj�ban, t�vol a vil�g zaj�t�l k�l�n�s k�pess�gekkel b�r� fi� l�tja meg a napvil�got. Velesz�letett var�zsereje m�r gyermekk�nt felkelti a m�gusok �rdekl�d�s�t, �gy hamarosan maga a h�res Oromon keresi fel, s fogadja tan�tv�ny�ul. Az ifj� K�bor nagy tettekre sz�letett, megvan benne minden, hogy nev�t �s tetteit egyszer a legnagyobb h�s�k mellett emlegess�k. �m a tehets�g nem minden. A fi� ereje mell� hamarosan g�g t�rsul, tettrek�szs�ge nagyrav�gy�sba fordul, m�gnem egy v�szterhes �jjelen megid�z valamit, amit a leghatalmasabb mesterek sem tudnak ir�ny�tani. Egy n�vtelen �rnyat a t�lvil�gr�l, amelynek egyetlen c�lja megszerezni K�bor lelk�t, hogy azt�n annak erej�t a vil�g roml�s�ra haszn�lja. Legend�kba ill� �ld�z�s veszi kezdet�t.

2006hu

G�za

F�ssi-Nagy

G�bor

Habony

sf_fantasy

Ursula

Le Guin

Tales from Earthsea

2001en

Verdi1

Fiction Book Designer, FictionBook Editor Release 2.6, fb2cut 2.5.4, fb2cut 2.6.2

25.02.2011FBD-BA6274-40AD-9E40-26A3-FA3B-8113-3805481.0

Ursula K. Le Guin �sszes Szigetvil�g t�rt�nete II

Szukits K�nyvkiad�Budapest2006978-963-49-7074-3

Ursula K. Le Guin�ce�nf�ld mes�i

El�sz�

A Szigetvil�g-sorozat negyedik k�tete, a Tehanu v�g�n a t�rt�net eljutott addig a pontig, amit �ce�nf�ld jelen�nek �reztem. �s most, ak�rcsak az �gynevezett val� vil�g jelen�ben, nem tudom, mi fog t�rt�nni ezut�n. Megsejthetem, megj�solhatom, tarthatok t�le, rem�nykedhetek benne, de nem ismerem a j�v�t.

K�ptelen vagyok folytatni Tehanu t�rt�net�t (mert m�g nem t�rt�nt meg), �s ostob�n felt�teleztem, hogy K�bor �s Tenar t�rt�nete el�rte a boldog beteljes�l�st, ez�rt el�sz�r az ��ce�nf�ld utols� k�nyve� alc�met adtam ennek a k�tetnek.

�, te ostoba! A jelen nem �ll meg! Ak�r val�s id�ben, ak�r �lomid�ben, ak�r a mes�kben, a jelenb�l sohasem lesz m�lt.

H�t vagy nyolc �vvel a Tehanu kiad�sa ut�n felk�rtek, hogy �rjak egy t�rt�netet, amely �ce�nf�ld�n j�tsz�dik. Csup�n egy pillant�st kellett vetnem arra a m�sik vil�gra �s m�ris l�ttam, hogy megv�ltozott, mialatt nem figyeltem r�. �pp ideje volt m�r visszat�rnem �s felfedeznem �s kital�lnom, hogy mi t�rt�nik a jelenlegi jelenben.

Mindemellett szerettem volna n�mi ismeretet szerezni arr�l, hogy mi t�rt�nt a m�ltban, m�g K�bor �s Tenar sz�let�se el�tt. A s�rk�nyokkal, K�tf� sziget�vel, a m�gusokkal kapcsolatban sz�mos dolog nyugtalan�tott. Ahhoz, hogy meg�rtsem az aktu�lis esem�nyeket, t�rt�nelmi kutat�sba kellett kezdenem, �s el kellett t�ltenem n�mi id�t Szigetvil�g legend�ival.

Az ember csak �gy tudja bele�sni mag�t egy nem l�tez� t�rt�nelembe, ha belekezd egy elbesz�l�sbe �s menet k�zben tal�lja ki, hogy mi t�rt�nhetett. �gy hiszem, ez nem sokban k�l�nb�zik att�l, amit az �gynevezett val� vil�g t�rt�n�szei csin�lnak. M�g ha jelen is vagyunk valamely t�rt�nelmi esem�nyn�l, meg�rthetj�k, egy�ltal�n eml�kezhet�nk-e r�, miel�tt t�rt�net form�j�ban elmondjuk? �s az esem�nyekr�l, amelyek id�ben vagy t�rben t�vol esnek t�l�nk, nem is szerezhet�nk tudom�st m�sk�ppen, csak m�s emberek elbesz�l�seib�l. Mindenesetre a m�ltbeli esem�nyek m�r csak az eml�kezetben l�teznek, ami pedig a k�pzelet egy fajt�ja. Az esem�ny val�s�gos a jelenben, de amint m�ltt� v�lik, val�s�goss�g�nak folytonoss�ga teljesen t�l�nk f�gg, eml�kezet�nk erej�t�l �s becs�letess�g�nkt�l. Ha elvesz�t�nk egy eml�ket, akkor elm�nkben csak a k�pzelet�nk �ll�thatja helyre a t�rt�nteket. �s ha hazudunk a m�ltr�l, akkor a saj�t akaratunkat k�nyszer�tj�k egy t�rt�netre, �s az elbesz�l�s csak azt fejezi majd ki, amit mi akarunk kifejezni vele; elvesz�ti val�s�goss�g�t �s hamiss� v�lik. Neh�z v�llalkoz�s magunkkal hozni a m�ltat a m�tosz �s a t�rt�nelem b�r�ndjeiben; de ahogy Lao-ce mondta: a b�lcs a poggy�szkocsi mellett s�t�l.

Amikor megalkotsz vagy �jraalkotsz egy vil�got, amely sohasem l�tezett, akkor elk�pzelsz egy eg�sz t�rt�nelmet, �s a kutat�s valamik�ppen m�s rendben zajlik, de ind�ttat�sa �s technik�ja alapvet�en ugyanaz, mint a t�rt�n�szek�. Megvizsg�lod az esem�nyeket �s megpr�b�lsz r�j�nni, hogy mi�rt t�rt�nt �ppen ez vagy az, meghallgatod, amit az emberek elmondanak, megfigyeled cselekedeteiket, t�bbsz�r is v�giggondolva �sszegzed magadban a dolgokat, azut�n becs�letesen elbesz�led, �gy a t�rt�net s�lyt �s �rtelmet nyer.

* * *

Az e k�nyvben szerepl� �t mese az els� n�gy �ce�nf�ld-reg�ny �ltal bemutatott vil�gban j�tsz�dik, �s azt b�v�ti ki. Minden t�rt�net �n�ll�, de hasznukra lehet, ha nem a reg�nyek el�tt, hanem ut�nuk olvass�k el �ket.

A f�rk�sz nagyj�b�l h�romsz�z �vvel a reg�nyek ideje el�tt j�tsz�dik, s�t�t �s nyugtalan id�szakban; t�rt�nete r�vil�g�t n�h�ny szigetvil�gi szok�s kialakul�s�ra. A f�ld csontjaiban az a var�zstud� bukkan fel, aki a K�bort el�sz�r tan�t� m�gust oktatta m�v�szet�re, �s bebizonyosodik, hogy egy f�ldreng�s megakad�lyoz�s�hoz, egyn�l t�bb var�zshaszn�l� kell. A Feketer�zsa �s Gy�m�nt b�rmikor megt�rt�nhetett �ce�nf�ld ut�bbi n�h�ny �vsz�zada sor�n; ahogyan m�s szerelmi t�rt�netek is megeshetnek b�rmikor, b�rhol. A Magas-l�pon soraiban egy t�rt�net rejlik abb�l a r�vid, de esem�nyd�s hat esztend�b�l, amikor K�bor volt a Szigetvil�g f�m�gusa. �s az utols� mese, a n�h�ny �vvel a Tehanu ut�n j�tsz�d� Szitak�t� hidat k�pez az utols� reg�ny �s a k�vetkez� k�nyv, a M�s szelek sz�rny�n k�z�tt. S�rk�nyhidat.

Mik�zben �rtam e t�rt�neteket, elm�m bej�rta az �veket �s az �vsz�zadokat an�lk�l, hogy a dolgok kiz�kkentek volna a rendes ker�kv�g�sb�l, emellett pr�b�ltam min�l kisebbre cs�kkenteni az esetleges ellentmond�sok �s v�ltoztat�sok sz�m�t. �gy t�nik, m�dszeresebb� v�ltam, mert �ce�nf�ld le�r�s�t azon emberek t�rt�net�b�l �ll�tottam �ssze, akikr�l szereztem valamennyi ismeretet. Ennek ugyanaz a szerepe, mint az els� nagy t�rk�pnek, amit a Szigetvil�gr�l �s a Peremvid�kekr�l rajzoltam, amikor harminc �vvel ezel�tt dolgozni kezdtem A Szigetvil�g var�zsl�j�n: tudnom kellett, hogy mi hol van, �s hogyan lehet eljutni innen oda�� mind id�ben, mind t�rben.

Ak�rcsak a k�pzelt birodalmak t�rk�pei, �gy ez a fajta fikt�v t�nyle�r�s is �rdekli az olvas�k egy r�sz�t, ez�rt a t�rt�netek v�g�n mell�keltem. Emellett f�ldrajzi t�rk�pet is ker�tettem, k�zben �r�mmel fedeztem fel �jra a r�gi anyagokat, �s Enyhely lev�lt�r�ban r�leltem egy igen �reg tant�rk�pre.

Mi�ta el�sz�r �rtam �ce�nf�ld szigeteir�l, az�ta term�szetesen megv�ltoztam, ahogy megv�ltoztak mindazok az emberek is, akik olvast�k ezeket a k�nyveket. Minden id� a v�ltoz�s ideje, de a mi v�ltoz�sunk nagy �s gyors mor�lis �s ment�lis �talakul�s. Az archet�pusok m�rf�ldk�vekk� v�lnak, az egyszer� dolgok bonyolultak lesznek, a k�osz kifinomult, �s amit mindenki igaznak hisz, arr�l kider�l, hogy csup�n n�h�ny ember gondolata.

Ez zavar�. Muland� �s az elektronika b�v�s vill�dz�sa �ltal keltett minden �r�m�nk ellen�re, a v�ltozatlanra is v�gyakozunk. Ez�rt lelj�k a r�gi t�rt�netekben kedv�nket. Arthur v�gtelen id�kig �lmodik Avalonr�l. Bilb� b�rmikor elmehet oda �s vissza, �s szeretett Megy�je mindig ismer�s lesz. Don Quijote �r�kk� sz�lmalmokkal akar majd harcolni� �gy h�t az emberek a fant�zia birodalmai fel� fordulnak �lland�s�g�rt, �si igazs�gok�rt, a soha nem v�ltoz�, h�tk�znapi dolgok�rt.

�s a kapitalizmus malmai biztos�tj�k ezeket. A szolg�ltat�s tal�lkozik az ig�nyekkel. A k�pzelet ipar�gg�, term�ke �rucikk� v�lik.

A fant�zia piaca nem jelent kock�zatot: nem tal�l fel �j dolgokat, csak ut�noz �s sablonokat gy�rt. Megfosztja a r�gi t�rt�neteket intellektu�lis �s etikai �sszetetts�g�kt�l, cselekm�ny�ket er�szakk�, szerepl�iket b�bukk�, s igazs�gaikat szentiment�lis k�zhelyekk� v�ltoztatja. H�sei kardot, l�zert, var�zsp�lc�t forgatnak olyan mechanikusan, mint egy arat�g�p, amely hasznot hajt gazd�inak. Az elm�ly�ltebb gondolkod�st k�v�n� mor�lis d�nt�seket addig egyszer�s�tik, csinos�tj�k, m�g teljesen vesz�lytelennek l�tszanak. A nagy mesemond�k szenved�llyel kigondolt �tleteit lem�solj�k, j�t�kokk� reduk�lj�k, sz�nes m�anyagba �ntik, rekl�mozz�k, eladj�k, elt�rik, kidobj�k, kicser�lik, hiszen helyettes�thet�ek.

�s mire �p�tenek a fant�zia �ruba bocs�t�i, mib�l hajtanak hasznot? Az olvas� legy�zhetetlen k�pzelete az, legyen b�r gyermek� vagy feln�tt�, ami m�g ezeket az �lettelen, t�rggy� v�ltoztatott dolgokat is �letre kelti�� legal�bbis egy r�sz�ket, egy ideig.

A k�pzelet, mint minden �l� dolog, a jelenben �l, egy�tt �l a val�di v�ltoz�ssal, bel�le t�pl�lkozik �s r�hagyatkozik. Ahogyan mi is tessz�k, a k�pzelet t�rgya kiv�laszthat� �s lealacsony�that�; de t�l�li a kereskedelmi �s oktat�si kizs�km�nyol�st. A f�ld t�l�li a r�teleped� birodalmakat. A h�d�t�k hagyhatnak sivatagot az erd�k �s mez�k hely�n, de az es� �jra esni fog, �s a foly�k mindig a tenger fel� futnak. Az �egyszervolt� ingatag, v�ltoz�kony, megb�zhatatlan birodalmai ugyan�gy hozz�tartoznak az emberi t�rt�nelemhez �s gondolkod�shoz, mint a sz�nes atlaszainkban felt�ntetett nemzetek�� n�melyik�k tal�n m�g maradand�bb is ezekn�l.

M�r r�g ben�pes�tett�k a val�s �s a k�pzelt orsz�gokat, de egyik helyen sem �gy �l�nk, ahogyan sz�leink vagy m�g r�gebben �lt el�deink tett�k. A b�ver� mindig egy�tt v�ltozik a korral �s a korszakkal is.

M�r legal�bb tucatnyi k�l�nb�z� Arthur kir�lyt ismer�nk, �s mindegyik�k val�s. A Megye visszavonhatatlanul megv�ltozott, tal�n m�g Bilb� �let�ben. Don Quijote ellovagolt Argent�n�ba �s ott Jorge Luis Borges v�rta. Plus c�est la meme chose, plus �a change.[1]

Boldogan t�rtem vissza �ce�nf�ldre �s tal�ltam m�g mindig eg�sz�ben ismer�snek, de m�gis megv�ltozottnak, �s folyton tov�bb v�ltoz�nak. Amir�l azt gondoltam, hogy meg fog t�rt�nni, m�gsem t�rt�nt meg, az emberek nem azok, akik�� vagy amik�� az �n elk�pzel�seim szerint lenn�nk, �s elt�vedtem azokon a szigeteken, amelyekr�l azt hittem, hogy sz�vem m�ly�n ismerem �ket.

�s v�g�l felfedez�utam eredm�nyei: mes�k �ce�nf�ldr�l mindazoknak, akik megkedvelt�k, avagy �gy v�lik, m�g megkedvelhetik ezt a helyet, �s akik hajland�k elfogadni a k�vetkez� felt�teleket:

a dolgok v�ltoznak;

az �r�k �s var�zsl�k nem mindig megb�zhat�ak;

senki sem �rtheti meg a s�rk�nyokat.

A F�rk�sz

I. A s�t�t id�kben

Ez a S�t�ts�g k�nyv�nek els� oldala, valami hatsz�z esztend�vel ezel�tt �r�dott, az angl�di Beril�ban:

�Miut�n Elf�ran �s M�rred elt�nt, �s Szol�a szigete a tenger m�ly�re s�llyedt, a B�lcsek Tan�csa fel�gyelt a gyermek Szeri�dra, m�g el nem foglalhatta a tr�nt. Uralkod�sa dics�s�ges volt, �m r�vid. Angl�dban h�t kir�ly k�vette �t, alattuk a birodalom b�k�ben �s gazdags�gban n�vekedett. Azut�n s�rk�nyok j�ttek �s a nyugati f�ldeket fosztogatt�k, �s m�gusok fordultak ellen�k hi�baval�an. Akambar kir�ly �tk�lt�ztette az udvart az angl�di Beril�b�l Enyhely sziget�re, az enyhelyi Nagy Kapu v�ros�ba, ahonnan flott�kat k�ld�tt a karg�d megsz�ll�k ellen, �s vissza�zte �ket keletre. �m m�g mindig k�ldenek fosztogat� haj�kat a bels� szigetekre, oly messzire is, mint a Legbens�-tenger keleti partjai. Enyhely tizenn�gy kir�lya k�z�l utols�k�nt Maharion �lt a tr�nra, aki b�k�t k�t�tt a s�rk�nyokkal �s a kargokkal, de ez�rt nagy �rat fizetett. Miut�n a R�nagy�r� elt�r�tt, �s Vand�r-Akb� odaveszett a nagy s�rk�ny elleni k�zdelemben, �s Maharion a B�tor, �rul�s �ldozat�v� v�lt, �gy t�nik, t�bb� m�r nem t�rt�ntek j� dolgok a Szigetvil�gban.�

�Sokan tartottak ig�nyt Maharion tr�nj�ra, de senki sem b�rta megtartani azt, �s a tr�nbitorl�k viaskod�sa felbontott minden sz�vets�get. Nemzetek k�z�ss�ge vagy igazs�g nem uralkodhatott m�r, a vagyonosok szava lett a t�rv�ny. Nemesi h�zak tagjai, keresked�k �s kal�zok, s b�rki, akinek lehet�s�ge volt katon�kat b�relni, �s var�zstud�k sz�l�ttatt�k magukat uras�gnak, birtokokra �s v�rosokra form�ltak jogot, �nk�nyesen. A hadurak rabszolg�ikk� tett�k a leig�zottakat, �s val�j�ban b�renceik is rabszolg�k voltak, kiket csak feljebbval�juk v�delmezhetett meg a f�ldeket d�l� riv�lis hadurakt�l �s a kik�t�ket fosztogat� kal�zokt�l, �s a t�rv�nyen k�v�liek hord�it�l is, a vagyonukb�l kiforgatott nyomorultakt�l, az �hs�g �ltal gyilkoss�gba �s rabl�sba hajszolt bandit�kt�l.�

A S�t�ts�g k�nyve, amely a t�rgy�ul v�lasztott id�szak v�ge fel� �r�dott, �nellentmond�sos t�rt�netek, r�szleges �letrajzok �s hamis legend�k gy�jtem�nye. �mde m�g �gy is ez a leghitelesebb �r�s, amely t�l�lte a S�t�t Esztend�ket. A t�rt�nelem meg�rz�se helyett engedelmess�get k�v�n� hadurak el�gettett�k a k�nyveket, amelyekb�l a szeg�nyek �s gyeng�k megtanulhatt�k volna, hogy mivel j�r a hatalom.

De amikor egy m�gus tud�sk�nyvei ker�ltek valamely had�r kez�be, azokkal �vatosan b�nt, elz�rta, hogy tudatlans�gban tartsa a n�pet, vagy egy felb�relt var�zsl�nak adta azokat. A tud�s e k�nyveiben a var�zslatok �s sz�felsorol�sok melletti lapsz�lekre, de sokszor az utols� �resen hagyott oldalakra is egy-egy var�zsl� vagy tanonc k�rm�lt feljegyz�seket j�rv�nyr�l, �h�ns�gr�l, fosztogat�kr�l, mesterv�lt�sr�l. Besz�mol�j�t kieg�sz�tette az ilyen esem�nyek sor�n haszn�lt var�zslatok neveivel, �s azok haszn�val vagy haszontalans�g�val. Az ilyenfajta feljegyz�sek tiszt�ztak n�h�ny pillanatot itt �s ott, de az e pillanatok k�z�tti id�k, teljess�ggel hom�lyba vesznek. Csup�n kivil�g�tott haj�k f�ny�nek villan�sai egy t�voli tengeren, �jjel, viharban.

�s persze, ott vannak a dalok, a r�gi �nekek �s ballad�k, amelyek a jelent�ktelen kis szigetekr�l �s Enyhely csendesebb vid�keir�l sz�rmaznak, s amelyek t�rt�neteket besz�lnek el, azokb�l az esztend�kb�l.

Az enyhelyi Nagy Kapu v�rosa a vil�g sz�v�ben �ll, feh�r tornyokkal magasodik �ble f�l�; a legmagasabb torony cs�cs�n Vand�r-Akb� kardja csillan meg a felkel� nap els� �s a lemen� nap utols� f�nysugaraiban. Azon a v�roson �thalad �ce�nf�ld minden mesters�ge, sz�rakoz�sa, kereskedelme �s tud�sa; szellemi �rt�ke. Ott �l a kir�ly is tr�nj�n, visszat�rt a Gy�r� egybeforraszt�sa ut�n, s maga is a helyre�ll�t�s jegy�ben uralkodik. �s abban a v�rosban, ezekben a k�sei napokban, a szigetek f�rfiai �s asszonyai s�rk�nyokkal besz�lgetnek, a v�ltoz�s szelleme sz�llt k�z�j�k.

Enyhely n�ven nevezik a Nagy Szigetet, a sz�les �s gazdag f�ldr�szt, �s a kik�t�t�l bentebb es� falvakban, az Onn-hegy lejt�in fekv� tanyavil�gban, mintha semmi sem v�ltozna meg igaz�n. Arrafel� az �nekl�sre �rdemes dalokat �jra meg �jra el�neklik. Az �regek az iv�kban �gy sz�lnak M�rredr�l, mintha ismert�k volna, amikor m�g maguk is ifjak �s h�siesek voltak. A teheneket hazacsalogat� l�nyok a K�z asszonyair�l besz�lgetnek, akiket m�r mindenhol, m�g K�tf�n is elfeledtek. De ama csendes, napf�ny �ztatta f�ldutakon �s mez�k�n, �s a h�ziasszonyok t�zhelye mellett, m�g eml�keznek r�juk.

A kir�lyok idej�ben m�gusok gy�ltek �ssze az angl�di udvarban �s k�s�bb az enyhelyi udvarban is, hogy tan�csot adjanak a kir�lynak, �s tan�cskozzanak egym�s k�z�tt. Az�rt, hogy m�v�szet�k haszn�lat�val el�rj�k c�ljaikat, melyeket egy�ttesen, egyet�rt�sben �t�ltek j�nak. De a S�t�t Esztend�kben a var�zstud�k eladt�k tud�sukat a legmagasabb fizets�get k�n�l�knak. Egym�s ellen�ben haszn�lt�k fel hatalmukat a var�zsp�rbajok �s var�zscsat�k sor�n, nem t�r�dtek a gonoszs�ggal, mi tetteiket �titatta, vagy ami m�g rosszabb, sz�nd�kosan cselekedt�k azt. J�rv�ny �s �h�ns�g, poshadt viz� forr�sok, es� n�lk�li nyarak �s ny�r n�lk�l val� esztend�k. A l�basj�sz�g k�z�tt beteg �s sz�rnyeteg fiak, az emberek k�z�tt beteg �s sz�rnyeteg gyermekek sz�lettek�� mindezen dolgok�rt a var�zsl�kat, m�gusokat, boszork�nyokat v�dolt�k, gyakran bizony nem alaptalanul.

�gy v�lt vesz�lyess� a var�zstudom�ny haszn�lata, kiv�ve, ha egy-egy er�s had�r v�delme alatt �zt�k. �m m�g akkor is el�fordulhatott, hogy ha egy var�zstud� n�l�n�l nagyobb hatalm�val tal�lkozott, k�nnyen odaveszhetett. �s ha egy var�zstud� �vatlann� v�lt a n�pek k�zt j�rva, ha tudt�k, meg�lt�k. Merthogy a legrosszabb fajta gonoszs�g forr�s�nak v�lt�k, romlott �s �rtalmas teremtm�nynek. Azokban az esztend�kben szinte mindenki feket�nek tartott, szinte minden m�gi�t.

A falusi vaj�koss�g, �s mindenek felett a n�i boszork�nys�g, akkoriban nyerte el azt a rossz h�rnev�t �s meg�t�l�s�t, amely az�ta is rajta maradt. A boszork�nyok dr�g�n megfizettek hatalmuk haszn�lat��rt, mit r�g�ta maguk�nak tudtak. A v�rand�s �llatok �s n�k gondoz�sa, a sz�l�sekn�l val� seg�dkez�s, a szok�sok �s dalok tan�t�sa, a sz�nt�k �s kertek rendje �s term�kenys�ge, a h�z �s b�torzat�nak �p�t�se �s karbantart�sa, az �rcek �s f�mek b�ny�szata�� mindezen nagyszer� dolgok, mindig is a n�k tudom�ny�hoz tartoztak. Az effajta v�llal�sok siker��rt haszn�lt var�zsmond�s �s b�b�joss�g gazdag gy�jtem�nye mindig is a boszork�nyok titka volt. De amikor a dolgok rosszra fordultak egy sz�let�sn�l vagy a legel�k�n, az ett�l kezdve csak a boszork�nyok hib�ja lehetett. �s akkoriban a dolgok k�nnyebben �s gyakrabban fordultak rosszra, mint j�ra, legf�k�ppen a hadakoz� m�gusok miatt, kik �vatlanul haszn�lt�k m�rgeiket �s �tkaikat. �gy akartak min�l gyorsabban el�nyt szerezni egym�ssal szemben, s nem gondoltak a k�vetkezm�nyekkel. Asz�lyt �s vihart, �rad�st �s t�zet �s betegs�geket vittek mindenhov�, s a n�p a falusi boszork�t b�ntette ez�rt, aki sohasem tudta meg, hogy gy�gy�t� r�olvas�s�t�l hogyan �szk�s�dhetett el a seb, mi�rt lett gyengeelm�j� a vil�gra hozott gyermek. �ld�sai mik�nt �gethett�k fel a term�nyt �s rothaszthatt�k meg a gy�m�lcs�ket. De mindezen rossz�rt v�dolni kellett valakit, �s a var�zsl� vagy a boszork�ny mindig k�zn�l volt: ott lakott a faluban vagy a v�rosban, �s nem egy had�r er�dj�nek vagy kast�ly�nak falai m�g�tt. Test�nek �ps�g�t nem �rizt�k v�d�var�zslatok vagy fegyveresek. A var�zsl�kat �s boszork�kat belefojtott�k a megm�rgezett viz� kutakba, elsorvadt gabonasz�rakb�l rakott t�z�n �gett�k meg �ket, vagy �lve temettettek el, hogy porh�vely�kkel tegy�k �jra term�kenny� a halott f�ldet.

Tud�suk gyakorl�sa �s tan�t�sa vesz�lyess� v�lt. Ha valaki m�gis foglalkozott ilyesmivel, az gyakran a m�r sz�m�z�ttek �s meggy�t�rtek, a csal�dtalanok �s v�nek k�z�l ker�lt ki�� olyan f�rfiak �s n�k voltak �k, akik keveset vesz�thettek. A b�lcs f�rfiak �s a b�lcs asszonyok, akikben mindenki megb�zott �s akiket mindenki tiszteletben tartott, �t kellett adj�k hely�ket a k�nt�rfalaz�, tehets�gtelen tucatvar�zsl�knak �s tr�kkjeiknek. A banya-boszork�knak, akik minden k�jv�gyat, f�lt�kenys�get vagy �rt� sz�nd�kot, valamilyen kotyval�kkal akartak el�zni. A gyermekek m�gikus tehets�g�t csak rettegni �s rejteni lehetett.

Mes�nk ezekben az id�kben j�tsz�dik. Egy r�sze a S�t�ts�g k�nyv�b�l sz�rmazik, m�s r�sze Enyhelyr�l, az Onn k�r�li felvid�k tany�ir�l �s a Faliorn erd�s�geib�l. A szil�nkok �s t�red�kek t�rt�nett� �lltak �ssze, amely b�r f�lig hallom�sb�l, f�lig tal�lgat�sb�l ered, m�gis igaz lehet. K�tf� alap�t�s�nak mes�je ez, �s ha K�tf� mesterei szerint ez nem �gy t�rt�nt, akkor mondj�k el maguk, hogyan t�rt�nhetett m�sk�ppen. Merthogy k�d bor�tja azt az id�t, mikoron K�tf� el�sz�r v�lt a B�lcsek-sziget�v�, �s tal�n m�g az is lehets�ges, hogy e k�d�t maguk a b�lcsek id�zt�k oda.

II. VidraVidra �szta be a csermelyt,S minden haland� k�llemet felvett,Mit csak var�zsmond�ssal lehet,Mert besz�lt � ember- �s s�rk�nynyelvet.Elfut a v�z, messzire el,Elfut a v�z.

Vidra egy haj��cs fiak�nt sz�letett az enyhelyi Nagy Kapu k�zm�ves negyed�ben. Anyja vid�ki nevet adott neki; tanyasi n� volt az Onn-hegyt�l �szaknyugatra fekv�, V�gh�g� n�ven ismert falub�l. Munk�t keresve j�tt a v�rosba, ak�rcsak oly sokan m�sok. Minthogy a haj��cs tisztess�gesen dolgozott egy tisztess�ges mesters�gben, de nyugtalan id�ben, �gy k�nos �vatoss�ggal figyelt, nehogy ak�r a b�nat egy szikr�ja is el�rje csal�dj�t. �s ez�rt, amikor egy�rtelm�v� v�lt, hogy fia var�zslatos aj�nd�kkal sz�letett, puszta atyai szeretetb�l, megpr�b�lta kiverni azt bel�le.

��Verhetn�d a felh�t az es� miatt!�� mondta neki Vidra anyja.

��Csak nehogy gonoszs�got verj�l bele!�� intette nagyn�nje.

��A v�g�n m�g valami var�zslat megfojt a saj�t �veddel!�� figyelmeztette b�csik�ja.

De a fi� sohasem fordult m�gi�val az apja ellen. Csendben viselte a ver�st, �s megtanulta elrejteni aj�nd�k�t.

Neki egy�ltal�n nem t�nt �gy, hogy nagy jelent�s�ge van a dolognak. K�nnyed�n teremtett ez�st�s f�nyt egy s�t�t szob�ban, b�rmikor megtal�lt egy t�t �gy, hogy csak r� kellett gondolnia, �s szint�gy k�nnyed�n helyrehozott egy elvetemedett ereszt�ket, pedig csup�n r�tette a kez�t �s besz�lt hozz�. �gy h�t nem igaz�n �rtette, hogy mi ez a nagy h�h� az ilyet�n dolgok k�r�l, de apja mindig megharagudott a �ker�l�utak� miatt. Egyszer sz�jon v�gta fi�t csak az�rt, mert besz�lt munka k�zben, �s ragaszkodott hozz�, hogy a fi� szersz�mokat haszn�ljon az �csmunk�hoz; csendben.

Anyja megpr�b�lta elmagyar�zni:�� Ez olyan, mintha tal�ln�l valami �rt�kes dr�gak�vet.�� gy mondta.�� s mi m�st tehetne egy magunkfajta egy gy�m�nttal, mint hogy elrejti? Aki el�g gazdag ahhoz, hogy megvegye t�led, az el�g er�s ahhoz, hogy meg�lj�n �s elvegye. Rejtsd h�t el! Tartsd t�vol a nagy emberekt�l �s a fort�lyos alakokt�l!

�Fort�lyos alakok.� �gy nevezt�k akkoriban a var�zstud�kat.

A hatalom aj�nd�kainak egyike nem m�s, mint a hatalom felismer�se. A var�zstud�k megismerik egym�st, kiv�ve tal�n, ha valamelyik�k igen nagy szak�rt� a titkol�z�sban. �m a fi� nem �rtett m�shoz, csak a haj��csol�shoz, amiben tizenk�t esztend�sen m�r �g�retes inasnak mutatkozott. Akkoriban t�rt�nt, hogy a fi� sz�let�s�n�l seg�dkez� b�ba elj�tt a sz�l�kh�z �s k�rte �ket:�� Vidra �tj�hetne seg�teni est�nk�nt, munka ut�n. Meg kell tanulnia az �nekeket, �s fel kell k�sz�lnie a n�vad�sra.

Ez mind igaz volt, �s minthogy kor�bban ugyan�gy t�rt�nt Vidra n�v�r�vel is, est�nk�nt a sz�lei elk�ldt�k fiukat a b�b�hoz. �m az �regasszony t�bbet tan�tott neki a Teremt�sr�l sz�l� dalokn�l. Felismerte az aj�nd�kot. � �s n�h�ny f�rfi �s n�, hozz� hasonl�k, nem nevesek�� mi t�bb, n�melyik�k megk�rd�jelezhet� h�rn�vvel b�rt��, maguk is rendelkeztek valamekkora aj�nd�kkal. Titokban megosztott�k egym�ssal tud�sukat �s fog�saikat.�� A tanul�s n�lk�l haszn�lt aj�nd�k olyan, mint a korm�nyos n�lk�l �sz� haj� mondt�k Vidr�nak, �s megtan�tott�k mindenre, amit maguk tudtak. Ugyan ez nem volt sok, de legal�bb a nagyszer� m�v�szetek cs�r�i is benne rejlettek; �s b�r kellemetlen�l �rezte mag�t sz�lei megcsal�sa miatt, az effajta tud�snak m�gsem tudott ellen�llni. Ahogy szeg�nyes tan�t�i kedvess�g�nek �s dics�reteinek sem.�� Nem lesz �rtalmadra, ha nem haszn�lod �rtalomra�� mondt�k, �s � ezt k�nnyen meg�g�rte.

A Csipk�s-patakban, ott, ahol az a v�ros �szaki fal�n bel�l fut egy szakaszon, Vidra megkapta a b�b�t�l az igaz nev�t, amelyre k�s�bb sok�ig eml�keztek a n�pek, az Enyhelyt�l t�vol es� szigeteken is.

Tan�t�i k�z�tt volt egy id�s f�rfi, akit csak �gy sz�l�tottak maguk k�zt: Elvar�zsol�. Mutatott Vidr�nak n�h�ny szemf�nyveszt� var�zslatot; �s amikor a fi� m�r legal�bb tizen�t esztend�s lehetett, az �regember kivitte mag�val a Csipk�s melletti sz�nt�ra, hogy megmutassa neki az �ltala ismert egyetlen, val�ban �tv�ltoztat� var�zslatot.�� El�bb l�ssuk, el tudsz-e v�ltoztatni egy bokrot �gy, hogy f�nak t�nj�k?�� kezdte a tan�t�st, �s Vidra m�r csin�lta is. A szemf�nyveszt�s oly k�nnyed�n ment, hogy az �reg kor�bban meg is riadt t�le, Vidr�nak k�ny�r�gnie �s �g�rgetnie kellett a tov�bbi tan�t�sok�rt. V�g�l igaz �s titkos nev�re esk�d�tt meg, hogy ha valaha megtanulhatja Elvar�zsol� nagyszer� var�zslat�t, akkor nem haszn�lja azt, csak ha �letet ment vele, saj�tj�t vagy m�s�t.

Ezut�n az �reg megtan�totta neki. De �gysem veszi sok haszn�t, gondolta Vidra, merthogy �gyis el kell titkolnia.

Amit apja �s b�csik�ja mellett tanult a kik�t�ben, annak legal�bb haszn�t vette; �s remek szakemberr� v�lt, ezt m�g az �regek is elismert�k.

Egy tengerj�r� kal�z, n�v szerint Eleresztett, aki a Legbens�-tenger kir�ly�nak sz�l�ttatta mag�t, � volt akkoriban a legf�bb had�r a v�rosban, s Enyhely-sziget keleti �s d�li r�szein is. Durv�n megsarcoltatta a gazdag birtokot, �s katonas�ga, flott�ja n�vel�s�re k�lt�tte a p�nzt, hogy min�l t�bb szigetr�l, min�l t�bb kincset �s rabszolg�t zs�km�nyolhasson. Ahogy Vidra b�csik�ja egyszer megjegyezte; munk�t adott a haj��csoknak. H�l�sak voltak neki, mert volt munk�juk egy olyan id�szakban, amikor a munk�t keres� ember sokszor koldusbotra jutott, �s Maharion udvar�t javar�szben patk�nyok lakt�k. Ahogy Vidra apja mondogatta n�ha, �k becs�letes munk�t v�geztek, �s hogy ki mire haszn�lta munk�juk eredm�ny�t, az m�r nem r�juk tartozott.

�m a m�sik mesters�g, melyet titokban tanult ki, �rz�kenny� tette Vidr�t ezekre a dolgokra, �s lelkiismeretesebb� �gy �ltal�ban. A nagy g�lya, amelyet akkoriban �p�tettek, h�bor�ba k�sz�lt, �s Eleresztett rabszolg�kat akart az evez�k mell�, majd rabszolg�kat szeretett volna l�tni, a visszat�r� haj� rakom�nyak�nt. Vidra megal�z�nak, bosszant�nak, gy�l�letesnek �rezte m�r a gondolatot is, hogy egy j� haj�t ilyen b�n�s c�lokra haszn�ljanak.�� Mi�rt nem �p�t�nk hal�szhaj�kat, ahogy valaha?�� k�rdezte, �s apja �gy v�laszolt:�� Mert a hal�szok nem tudj�k megfizetni.

��Nem tudnak annyit fizetni, mint Eleresztett, de meg�lhetn�nk bel�le�� vitatkozott Vidra.

��Azt hiszed, szembeszeg�ln�k a kir�ly parancs�val? Azt akarod, hogy elvigyenek a rabszolg�k mell� evezni? Arra a g�ly�ra, amit mi �p�tett�nk? Haszn�ld a fejedet, fi�!

�gy h�t Vidra tov�bbra is ezeken a haj�kon dolgozott, tiszta fejjel �s haragos sz�vvel. Csapd�ban rekedtek. Mi haszna a hatalom aj�nd�k�nak, gondolta, ha nem az, hogy kih�z a veremb�l?

Mint szakm�j�ra b�szke k�zm�ves, nem volt k�pes sz�nd�kosan rosszul v�gezni munk�j�t; de mint var�zsl� legsz�vesebben el�tkozta volna a haj�t, ront�st sz�tt volna gerend�iba �s deszk�iba. De biztos, hogy ezzel j�ra haszn�ln� a titkos m�v�szetet? �rtalomra, igen, de az �rtalmasak �rtalm�ra. Nem eml�tette v�v�d�s�t a tan�rainak. Ha valamit rosszul csin�l, az nem az � hib�juk, �s �gy nem is kell tudniuk r�la. Sok�ig gondolkodott, fejben kidolgozta, hogyan tegye meg, �s tud�s�nak darabjaib�l gondosan �ssze�ll�totta a var�zslatot. Egy keres�var�zs fon�kja volt: elveszejt� var�zs, ahogy � nevezte mag�ban. A haj� lebeg majd a v�zen, �s kiv�l�an kezelhet�, korm�nyozhat� lesz, de sohasem halad majd a k�v�nt �ton.

Ez volt a legjobb, amit tehetett a tisztes munka �s a kiv�l� haj�, gonosz haszn�lat�val szemben. El�gedett volt mag�val. Amikor a haj�t v�zre bocs�tott�k (�s minden rendben l�v�nek t�nt rajta, minthogy kis hib�ja nem mutatkozhatott meg, m�g ki nem �rt a ny�lt tengerre), nem tudta tov�bb titkolni tett�t a tan�t�i el�tt, a v�nemberek �s b�baasszonyok kis k�re el�tt. A p�pos fi� el�tt, aki besz�lni tudott a holtakkal, a vak l�ny el�tt, aki tudta a dolgok nev�t. Elbesz�lte nekik a b�b�jt, �s a vak l�ny nevetett, de az �regek csak annyit mondtak:�� Vigy�zz! L�gy �vatos! Rejtsd el!

�llt Eleresztett szolg�lat�ban egy f�rfi, aki Vizsl�nak nevezte mag�t, mivel, ahogy � mondotta, j� orra volt a boszork�nys�ghoz. Dolga szerint k�rbeszimatolta Eleresztett �tel�t, ital�t, ruh�j�t �s asszonyait, mindent, amit az ellens�ges var�zsl�k ura ellen ford�thattak; �s � ellen�rizte a hadihaj�kat is. Egy haj� t�r�keny, vesz�lyes dolog, �rz�keny a var�zslatokra �s a ront�sokra. Amint fell�pett az �j g�lya fed�lzet�re, Vizsla r�gt�n ki is szagolt valamit.�� J�l van, j�l�� mormolta maga el�.�� Vajon ki lehetett az?�� Odament a korm�ny�ll�shoz, �s kez�t a ker�kre tette.�� Ravasz�� mormolt tov�bb.�� De ki csin�lhatta? Valami idegen, biztosan.�� Elismer�en szip�kolt egyet.�� Nagyon ravasz�� mondta �jra.

* * *

S�t�ted�s ut�n mentek el a h�zhoz, a Haj��cs utc�ba. Ber�gt�k az ajt�t, �s Vizsla, a felfegyverzett �s felv�rtezett f�rfiak k�z�tt �llva, �gy sz�lt:�� az. A t�bbieket hagyj�tok b�k�n!�� s Vidr�hoz fordult halk, bar�ts�gos hangon:�� Ne mozdulj!�� Hatalmas er�t �rzett az ifj�ban, el�g nagyot ahhoz, hogy kicsit meg is r�m�lj�n t�le. De Vidra t�ls�gosan szorongott, �s tud�sa t�ls�gosan csek�ly volt ahhoz, hogy esz�be jusson a var�zsl�s, amikor megpr�b�lta kiszabad�tani mag�t vagy meg�ll�tani a fegyvereseket. Fel�j�k ugrott �s �gy harcolt, mint valami megveszekedett �llat, m�g v�g�l le�t�tt�k. Elt�rt�k apj�nak �ll�t �s eszm�letlenre vert�k n�v�r�t �s anyj�t, hogy megtan�ts�k �ket a leck�re: ne keveredjenek fort�lyos alakokkal. Azut�n elvitt�k Vidr�t.

Egyetlen ajt� sem ny�lt ki a keskeny utc�ban. Senki sem b�jt el�, hogy megn�zze, mi ez az �ktelen zaj. Addig nem, m�g Vizsla �s a fegyveresek a k�zelben voltak; akkor n�h�ny szomsz�d el�mer�szkedett, hogy megtegye Vidra h�zn�p��rt, amit megtehetett.�� , �tok ez! �tok ez a var�zsl�s�g!�� mondogatt�k, s�hajtozt�k.

* * *

Vizsla elmondta ur�nak, hogy biztons�gba helyezt�k a ront�t, �s Eleresztett ezt k�rdezte:�� Kinek dolgozott?

��A kik�t�dben dolgozott, fens�g.�� Eleresztett kifejezetten kedvelte a kir�lyi titulusokat.

��De ki b�relte fel, hogy rontsa meg a haj�t, te ostoba!?

��gy t�nik, a saj�t feje ut�n ment, nagyuram.

��Mi�rt? Mit akart el�rni vele?

Vizsla v�llat vont. �gy d�nt�tt, nem mondja meg Eleresztettnek, hogy a n�p �rdek n�lk�l is k�pes gy�l�lni �t.

��Rendk�v�l ravasz, ezt mondtad. Tudod haszn�lni?

��Megpr�b�lhatom, fens�g.

��Idom�tsd be vagy temesd el!�� fejezte be Eleresztett az audienci�t, �s fontosabb �gyek fel� ford�totta figyelm�t.

* * *

Egyszer� tan�t�i b�szkes�gre ok�tott�k Vidr�t. Belenevelt�k a m�lys�ges megvet�st azon var�zstud�k ir�nt, akik az Eleresztetthez hasonlatos embereknek dolgoztak, �s hagyt�k, hogy a f�lelem �s a kapzsis�g eltorz�tsa m�gi�jukat, �s gonosz c�lok fel� vezesse �ket. Elk�pzelni sem tudott a var�zsl�s m�v�szete ellen tett ilyen �rul�sn�l megvetend�bb dolgot. Ez�rt h�t igencsak zavarta, hogy nem tudta megvetni Vizsl�t.

Egy rakt�rf�l�be z�rt�k be, az Eleresztett �ltal eltulajdon�tott �reg palota egyik torny�ban. Az ablaktalan helyis�g csupacsom� t�lgyajtaj�t vasr�ddal z�rt�k le, �s olyan ig�ket mondtak r�, amelyek m�g a Vidr�n�l tapasztaltabb var�zshaszn�l�kat is rabs�gban tartott�k volna. Eleresztett igencsak j�rtas �s nagy hatalm� embereket tudhatott a b�rencei k�z�tt.

Vizsla nem sorolta mag�t k�z�j�k.�� Nekem csak j� orrom van. �gy mondta. Naponta elj�tt megn�zni, hogy Vidra fel�p�lt-e m�r a megr�zk�dtat�sb�l, gy�gyul-e kificamodott v�lla, s besz�lgettek is. Vizsla, amennyire a fi� meg tudta �t�lni, j� sz�nd�k�nak �s becs�letesnek t�nt.�� Ha nem dolgozol nek�nk, meg fognak �lni�� magyar�zta a fi�nak.�� Eleresztett k�zel�ben nem j�rhatnak szabadon a magadfajt�k. Jobban teszed, ha felb�relteted magad, amikor h�vat.

��Nem megy.

Vidra kijelent�se ink�bb egy sajn�latos t�nyt, mintsem valamif�le erk�lcsi �ntudatoss�got fejezett ki. Vizsla meg�rt�n n�zett r�. A kal�zkir�ly mellett lassan megbeteg�tette a sok henceg�s �s fenyeget�s, a sok henceg� �s fenyeget�z�.�� Mihez �rtesz legink�bb?

Vidra vonakodva v�laszolt. Megkedvelte Vizsl�t, de m�g nem b�zott benne el�gg�.�� Az alakv�lt�shoz�� motyogta v�g�l.

��Alakform�z� vagy?

��Nem. Csak tr�kk�ket ismerek. Mint arany�rm�v� v�ltoztatni egy levelet. L�tsz�lag.

Akkoriban m�g nem volt �ltal�nos neve az egyes m�gikus m�v�szeteknek, �s nem ismert�k m�g fel teljesen, az effajta m�v�szetek k�zti kapcsolatokat sem. Nem volt�� ahogy K�tf� egyik b�lcse mondta k�s�bb�� tudom�ny a tud�sban. Vizsla m�gis teljesen bizonyos volt benne, hogy foglya rejtegeti a tehets�g�t.

��Nem tudod elv�ltoztatni a saj�t alakodat? Legal�bb l�tsz�lag?

Vidra v�llat vont.

Nehezen ment a hazudoz�s. �gy hitte, az�rt titkol�zik ilyen esetlen�l, mert nincs benne gyakorlata. Vizsla viszont tudta, hogy a m�gikus tehets�g maga �ll ellen a val�tlannak. A b�v�szked�s, a szemf�nyveszt�s, a holtakkal val� hamis �zletel�s mind csak az igaz hatalom ut�nz�sa, �veg a gy�m�nthoz k�pest, r�z az arany mellett. Igaztalanok, s a hazugs�g ilyen talajban teny�szik. De a m�gia m�v�szete, b�r haszn�lhat� igaztalan c�lok �rdek�ben, a val�ssal foglalkozik, �s a m�gia szavai mind igaz szavak. Ez�rt egy igazi m�gus nehezen hazudik a m�v�szet�r�l. Ha elm�j�ben nem is, de sz�v�ben mindig tudja, hogy hazugs�ga, kimondva, megv�ltoztathatja az eg�sz vil�got.

Vizsla megsajn�lta a fi�t.�� Tudod, ha Gelluk k�rdezne ki, akkor egy-k�t sz�val kiszedhetne bel�led mindent, m�g az eszedet is elvenn�. L�ttam, ami a v�n Feh�rarc ut�n maradt, mikor befejezett egy kihallgat�st. Legal�bb a sz�llel tudsz b�nni?

Vidra habozott, majd igennel v�laszolt.

��Zs�kod van?

Az id�j�r�svet�k valaha b�risz�kkal, �gymond zs�kkal j�rtak, amelyben a saj�t elmond�suk szerint a szeleket tartott�k: kinyitott�k, hogy szabadj�ra eressz�k a j� szelet, s visszaz�rt�k, hogy elfogj�k az ellenszelet. Tal�n az eg�sz csak a mutatv�ny kedv��rt volt, de minden id�j�r�svet� zs�kot hordott, lett l�gyen az kicsiny ersz�ny, tarisznya vagy hossz� zs�k.

��Otthon�� v�laszolta Vidra. Nem hazudott. Val�ban volt otthon egy ersz�nye. Abban tartotta a finomabb munk�khoz val� szersz�mait. �s egy�ltal�n nem hazudott a sz�luralomr�l sem. T�bb alkalommal is siker�lt m�r gyenge m�gusszelet id�znie kis cs�nakja vitorl�j�ba, �mb�r fogalma sem volt r�la, hogyan kell egy vihar ellen harcolni vagy befogni azt, ahogy a haj�kon dolgoz� id�j�r�svet�k teszik. De �gy gondolta, ink�bb fullassza meg egy sz�lvihar, mintsem ebben a lyukban �lj�k meg.

��De nem igaz�n akarod a kir�ly szolg�lat�ba �ll�tani a tud�sodat?

��ce�nf�ldnek nincs kir�lya�� v�laszolta a fiatalember komolyan, �s joggal.

��Uram szolg�lat�ba, akkor h�t�� helyesb�tett Vizsla, t�relmesen.

��Nem�� felelte erre Vidra az igazat, �s habozott folytatni. �gy �rezte, magyar�zattal tartozik ennek a f�rfinak.�� N�zze, legal�bb annyira nem tudom, mint amennyire nem akarom. Arra gondoltam, hogy dug�kat �p�tek a gerinc melletti deszk�zatba azon a g�ly�n. Tudja, mit nevezek dug�nak? Magukt�l kitekerednek a f�b�l, amikor a haj� megvonaglik egy viharban.�� Vizsla csak b�lintott.�� De nem tudtam megtenni. Haj��cs vagyok. Nem �p�thetek olyan haj�t, ami els�llyed. Emberekkel a fed�lzet�n. Egyszer�en a kezeim nem teszik ezt meg. �gy h�t csin�ltam, amit tudtam. Hogy a g�lya a saj�t �tj�n menjen. Ne az � �tjain.

��Vizsla mosolygott.�� M�g nem voltak k�pesek semleges�teni, amit �sszesz�tt�l�� mes�lte.�� Tegnap a v�n Feh�rarc v�gigcs�szta-m�szta a fed�lzetet, morogva �s mormolva. Azut�n megparancsolta, hogy cser�lj�k ki az eg�sz korm�ny�ll�st.�� Eleresztett f�var�zsl�j�r�l besz�lt, egy �szakr�l j�tt s�padt f�rfir�l, akit Gelluk n�ven ismertek, �s akit�l eg�sz Enyhely tartott.

��Az nem lesz el�g.

��Tudn�d semleges�teni a var�zslatodat?

Egy pillanatra az �nel�g�lts�g szikr�ja csillant meg Vidra f�radt, megt�rt ifj� tekintet�ben.�� Nem�� v�laszolta.�� s nem hinn�m, hogy b�rki k�pes r�.

��Az baj. Felhaszn�lhattad volna, hogy alkut csikarj ki.

Vidra mit sem sz�lt erre.

��Egy orr manaps�g, hasznos �s eladhat� dolog�� folytatta Vizsla.�� Nem mintha vet�lyt�rsra v�gyn�k, de ahogy mondj�k, egy f�rk�sz mindig tal�l munk�t� J�rt�l m�r valaha b�ny�ban?

Egy m�gus tal�lgat�sa k�zel �ll a tud�shoz, m�g ha nem is biztos benne, hogy mit tud. Vidra aj�nd�k�nak els� jele�� amikor m�g csak k�t vagy h�rom esztend�s lehetett�� ama k�pess�ge volt, mellyel azonnal megtal�lt b�rmilyen elveszett dolgot, amint meg�rtette a sz�t, amivel megnevezt�k. Egy elejtett sz�get, egy rossz helyre tett szersz�mot. �s fiatal fi�k�nt az volt a legkedvesebb sz�rakoz�sa, hogy kiment a v�ros falai k�z�l, egyed�l s�t�lt a domboldalakon �s f�ldutakon. Csupasz talp�val �s eg�sz test�vel pr�b�lta meg�rezni a f�ld m�ly�n fut� v�zereket, �rccsom�kat �s tel�reket, �s a k�l�nf�le k�- �s f�ldfajt�k v�ltakoz�sait �s r�tegeit. Olyan volt ez sz�m�ra, mintha egy hatalmas �p�letben j�rna, l�tn� folyos�it �s termeit, a barlangok m�ly�re vezet� lejt�ket, az ez�stpatakok csillan�s�t a falakban. �s ahogy tov�bbment, mintha teste eggy� v�lt volna a f�lddel, izmaiban �s csontjaiban �rezte az agyagot �s a k�veket, ereiben a m�lyen megb�v� vizeket. A hatalom ilyen �rzete �r�mmel t�lt�tte el, de sohasem kereste a haszn�t. Ez az � szem�lyes titka volt.

Nem v�laszolt Vizsla k�rd�s�re.

��Mi van alattunk?�� mutatott Vizsla a padl�ra, a palak�vek sz�rke t�mbjeire.

Vidra hallgatott egy darabig. Azut�n ezt mondta halkan:�� Agyag �s s�der, �s az alatt szikl�k, gr�nitk�vel. A v�rosnak ez alatt a r�sze alatt mindenhol ilyen szikl�k vannak. Nem tudom a nev�t.

��Megtanulhatod.

��Tudom, hogy kell haj�kat �p�teni, �s elvezetek egy kisebb vitorl�st.

��Jobb lenne t�vol maradnod a haj�kt�l, amilyen harcok �s fosztogat�s d�l manaps�g. A kir�ly megnyitotta a r�gi b�ny�kat Szamoriban, a hegy l�b�n�l. Ott biztosan nem lenn�l az �tj�ban. Neki kell dolgoznod, ha �letben akarsz maradni. Elint�zem, hogy odak�ldjenek. Ha te is akarod.

R�vid csend telepedett r�juk, azut�n Vidra �gy sz�lt:�� K�sz�n�m.�� Feln�zett Vizsl�ra egy r�vid, k�rd�-elgondolkod� pillant�s erej�ig.

Vizsla elvitte �t. Csak �llt �s n�zte, ahogy a h�zn�p�t eszm�letlenre verik, �s nem fogta vissza a fegyvereseket. Most pedig bar�tk�nt besz�l. Mi�rt? k�rdezte Vidra tekintete. Vizsla �rtette �s v�laszolt.

��A fort�lyos alakoknak �ssze kell tartaniuk�� mondta.�� Emberek, akiknek nincs m�v�szete csak vagyona, egym�s ellen usz�tanak, �s csak a maguk haszn��rt. Eladjuk nekik a hatalmunkat. Mi�rt tessz�k ezt? Ha egy�tt l�p�nk egy �tra, tal�n jobb v�gre jutunk.

* * *

Vizsla j�t akart azzal, hogy Szamoriba k�ldte a fiatalembert, de nem �rtette meg akarat�nak hatalm�t. Ahogyan maga Vidra sem. T�ls�gosan hozz�szokott m�r az engedelmess�ghez, �s nem vette �szre, hogy val�j�ban mindig a maga sz�nd�kait k�vette. R�ad�sul t�l fiatal volt ahhoz, hogy elhiggye: valamely cselekedete esetleg �rtalm�ra lehet.

Azt tervezte, hogy amint kiviszik a cell�j�b�l, haszn�lni fogja elvar�zsol� �nmegv�ltoztat� var�zslat�t, �s �gy sz�kik el. �lete biztosan vesz�lyben volt, de vajon helyes dolog a var�zslat haszn�lata? Csak azt kellett eld�ntenie, hogy miv� v�ltoztassa mag�t�� mad�rr� vagy f�stfellegg�, mi lenne a legbiztons�gosabb? �m am�g ezen gondolkodott, addig Eleresztett emberei, akik m�r hozz�szoktak a var�zsl�tr�kk�kh�z, megm�rgezt�k az �tel�t, �s k�s�bb m�r semmire sem tudott gondolni. Feldobt�k egy �szv�rvonta kocsira, mint egy zs�k zabot. Amikor �tk�zben �ledezni kezdett, egyik�k egyszer�en fejbecsapta, mert�� megjegyez�se szerint�� biztos akart lenni benne, hogy a fi� kipiheni mag�t.

Mikor v�g�l Vidra mag�hoz t�rt, betegen �s gyeng�n a m�regt�l, s f�j� fejjel az �t�st�l, t�glafal� szob�ban tal�lta mag�t, t�gl�val berakott ablakok m�g�tt. Az ajt�t sem vasr�d, sem l�that� retesz nem z�rta el. �m amikor megpr�b�lt talpra �llni �rezte, hogy var�zslat k�t�zi le elm�j�t �s test�t; rugalmas, mozdulatait�l szorosabbra h�z�d�. Fel tudott �llni, de egy l�p�st sem tehetett az ajt� fel�. M�g a kez�t sem b�rta kiny�jtani. Sz�rny� �rz�s volt, olyan, mintha izmai nem �hozz� tartoztak volna. Le�lt �s pr�b�lt nyugton maradni. A mellkasa k�r� fon�d� var�zsk�tel�kek megakad�lyozt�k, hogy m�lyen l�legezzen, �s elm�j�t is neh�zkesnek �rezte. Mintha gondolatai k�ptelenek lenn�nek mozdulni, mert t�l sz�k helyre zs�folt�k be �ket.

Hossz� id� eltelt�vel kiny�lt az ajt�, �s emberek j�ttek be. Semmit sem tehetett ellen�k, amikor bet�mt�k a sz�j�t, �s h�trak�t�tt�k a kez�t.�� gy majd nem tudsz b�b�jt sz�ni �s ig�ket mondani, fijatalember!�� mondta egy sz�les, er�s f�rfi, arc�n �rokszer� r�ncok h�z�dtak.�� De b�lintani m�g tudsz, ha kell, hallod? Var�zsvessz�nek k�ldtek ide. Ha j� var�zsvessz� leszel, akkor eleget kapsz enni, �s k�nyelmesen alszol majd. Cinnabarit. Erre kell r�b�lintanod. A kir�ly var�zsl�ja szerint m�g van itt valahol a r�gi b�ny�kban. �s akar is bel�le. �gyhogy az lesz a legjobb, ha megtal�ljuk. Most pedig kimegy�nk. Olyan lesz, mintha �n lenn�k a v�zkeres�, te pedig a var�zsvessz�, �rtve vagyok? Te vezetsz. �s ha erre vagy arra akarsz menni, akkor ints�' a fejeddel! �s amikor tudod, hogy �rc van a talpunk alatt, akkor dobbants�'! Csak ennyit kell tenned, hallod? �s ha tisztess�gesen j�tsz�', akkor �n is.

V�rta, hogy Vidra b�lint, de � csak �llt ott, mozdulatlan.�� El is l�ghatod�� mondta erre a f�rfi.�� Ha nem tetszik ez a munka, akkor m�g mindig ott van a perkel�.

A f�rfi, akit a t�bbiek Buny�snak sz�l�tottak, kivezette Vidr�t a forr�, ragyog� reggeli naps�t�sre. K�pr�zott a szeme. Ahogy elhagyta a cell�t �rezte, hogy a m�gikus k�tel�kek meglazulnak �s lehullanak, de voltak ott m�s �p�letek m�s var�zslatokkal. F�k�ppen a magas k�torony k�r�l tel�tett�k meg a leveg�t az ellen�ll�s �s a tasz�t�s, tapad�s sz�laival. Ha az �p�letek fel� pr�b�lt haladni, akkor nekifesz�ltek az arc�nak �s has�nak, �s olyan hirtelenj�tt sz�r� k�nt okoztak, hogy akaratlanul is len�zett, a sz�rny� sebet kereste; de nem s�r�lt meg. Kipeckelt sz�jjal �s megk�t�zve, a var�zsl�shoz sz�ks�ges hang �s k�z n�lk�l, semmit sem tehetett az ig�k ellen�ben. Buny�s egy fonott b�rk�telet k�t�tt Vidra nyak�ra, �s a m�sik v�g�n�l fogva vezette. Hagyta, hogy a fiatalember beles�t�ljon n�h�ny v�d�var�zslatba, azut�n m�r mag�t�l is elker�lte azokat. El�g egy�rtelm�en l�tszott, hogy hol vannak: m�g a poros �sv�nyek is elhajoltak el�l�k.

P�r�zra verve, mint egy kutya, ment a z�m�k f�rfi ut�n, betegs�gt�l �s haragt�l komoran �s reszketve. K�rbeb�mult, l�tta a k�tornyot, a farak�st a sz�les bej�rat mellett, rozsd�s kerekeket �s g�pezet-darabokat egy �rokban, s�der �s agyag j�kora halmait. Belesz�d�lt, ha elford�totta f�j� fej�t.

��Ha keres� vagy, jobb lesz, ha keresel!�� sz�lt r� Buny�s, mell� l�pett, �s oldalr�l az arc�ba b�mult.�� s ha nem vagy az, akkor is jobb, ha keresel! �gy tov�bb maradsz a f�ld f�l�tt.

Egy f�rfi l�pett ki a k�toronyb�l. Siet�sen elment mellett�k, elmebajosan csoszog� j�r�ssal, egyenesen el�re n�zett. Arca f�nylett, mellkas�n a ruha �tnedvesedett a sz�ja sark�b�l lecsorg� ny�lt�l.

��Az ott a perkel�torony�� sz�lalt meg Buny�s.�� Ott f�zik a cinnabaritot, hogy kinyerj�k bel�le a f�met. A perkel�k mind meghalnak egy vagy k�t �v ut�n. Most merre, vessz�cske?

N�h�ny pillanat eltelt�vel Vidra biccentett egyet balra, el a sz�rke k�toronyt�l. F�vel ben�tt dombok �s m�lyed�sek k�z�tt haladtak egy hossz�, kop�r v�lgy fel�.

��Inn�t m�r r�g kitermeltek mindent�� jegyezte meg Buny�s. �s Vidra �rezni kezdte a sz�m�ra idegen vid�ket a talpa alatt: a s�t�t l�ggel telt, �res akn�kat �s barlangokat a s�t�t f�ld m�ly�n, a f�gg�leges �tveszt�t, a mozdulatlan v�zt�meget a legm�lyebben fekv� vermekben.�� Ez�st se volt itt sok, �s a v�zvas m�r r�g kifogyott. Idefigyelj, fijatalember! Tudod egy�ltal�n, milyen az a cinnabarit?

Vidra megr�zta a fej�t.

��Mutatok valamennyit. Azt keresi Gelluk. A v�zvasnak az �rc�t. A v�zvas megzab�l minden m�s f�met, m�g az aranyat is. Ez�rt �gy nevezi, a Kir�ly. Ha megtal�lod neki a Kir�lyt, akkor j�l fog b�nni veled. Gyakran elj�n ide. Gyer�nk! Megmutatom. Az a Kutya nev� nem tudja megkeresni, pedig van szagl�sa.

Buny�s levitte Vidr�t a b�ny�ba, hogy megmutassa neki a medd�ket, ahol az �rcnek kellene lennie a f�ldben. A hossz� lejt� v�g�n n�h�ny b�ny�sz dolgozott. Mivel alacsonyabbak voltak a f�rfiakn�l, �s k�nnyebben mozogtak a sz�k helyeken, vagy mert otthon voltak a f�ld m�ly�n, vagy m�g ink�bb az�rt, mert ez volt a szok�s, �ce�nf�ld b�ny�iban mindig n�k dolgoztak. Ezek a b�ny�szok szabad asszonyok voltak, nem rabszolg�k, mint a perkel�toronyban dolgoz� emberek. Gelluk kinevezte a b�ny�szok vezet�j�nek, mes�lte Buny�s, de neki nem volt dolga odalent; a n�k megtiltott�k, hogy seg�tsen, mert szerint�k a legrosszabb balszerencs�t hoz� dolgok egyike az, ha egy f�rfi �s�t ragad vagy d�cot rak.�� Nekem megfelel �gy�� tette hozz� vigyorogva.

Egy �sszek�col�dott haj�, f�nyes tekintet� n�� homlok�ra gyerty�t k�t�tt�� tette le a cs�k�ny�t, hogy mutasson Vidr�nak valamennyi cinnabaritot egy kos�rban; barn�sv�r�s r�g�ket �s morzsal�kot. �rny�kok futottak v�gig a f�ld arc�n ott, ahol a b�ny�szok dolgoztak. A r�gi d�cok ropogtak, por sz�llt fel. H�v�s huzat t�madt, de a keletkezett j�rat olyan sz�k volt, hogy a b�ny�szok csak megg�rnyedve tudtak el�bbre m�szni. A mennyezet helyenk�nt m�g r�gebben beomolhatott. Reszketeg l�tr�k vezettek lentebb �s fentebb. A b�nya ijeszt� volt; Vidra m�gis mened�knek �rezte. F�lig-meddig sajn�lta is, hogy vissza kellett mennie a l�ngol� naps�t�sbe.

Buny�s nem vitte be a perkel�toronyba, hanem visszavezette a barakkokhoz. Egy z�rt helyis�gb�l kicsi, puha, vastag b�risz�kot hozott, amely s�lyosnak t�nt a kez�ben. Kinyitotta, hogy megmutassa Vidr�nak a benne rejl� csill�ml�st. Ahogy becsukta a zs�kot, a f�m mintha megmozdult volna, kidombor�totta az alkalmatoss�g oldal�t, mint egy �llat, amely szabadulni v�gyik.

��Ez itt a Kir�ly�� k�z�lte Buny�s olyan hangs�llyal, ami egyform�n lehetett a tisztelet vagy a gy�l�let jele.

B�r nem volt var�zstud�, Buny�s m�gis tekint�lyesebb figur�nak t�nt, mint Vizsla. �s ak�rcsak Vizsla, � is ink�bb c�lszer�en er�szakos volt, mintsem kegyetlen. Megk�vetelte az engedelmess�get, de semmi t�bbet. Eddigi �let�ben Vidra sz�mos rabszolg�t �s hajcs�rt l�tott Enyhely kik�t�j�ben, �s tudta, hogy szerencs�s. Legal�bbis nappal, amikor Buny�s fel�gyelt re�.

Csak a cell�j�ban ehetett, ahol kivett�k a sz�jpecket. Kenyeret �s hagym�t kapott, l�ttyint�snyi avas olajjal a keny�ren. Lehetett b�rmilyen �hes �jjelente, ahogy �lt ott var�zsk�tel�kei k�z�tt, alig b�rta lenyelni az �telt. F�m�ze volt, vagy hamu�ze. Az �jszak�k hossz�nak �s r�miszt�nek t�ntek, mert a var�zslatok nyomt�k, r�neh�zkedtek, �jra �s �jra felriasztott�k. Ilyenkor f�lelemmel telve kapkodott l�legzet ut�n, �s k�ptelen volt �sszef�gg�en gondolkodni. V�gtelen�l s�t�t volt k�r�l�tte, minthogy m�g egy apr� lid�rcf�nnyel sem vil�g�thatta be a szob�t. A nappalt elmondhatatlan �r�mmel �dv�z�lte, m�g ha azt is jelentette, hogy h�trak�tik a kez�t, kipeckelik a sz�j�t, �s p�r�zt k�tnek a nyak�ra.

Buny�s kora reggel kivitte, �s gyakran k�s� d�lut�nig j�rt�k a k�rny�ket. A f�rfi csendes volt �s t�relmes. Nem k�rdezett r�, hogy Vidra tal�lta-e m�r �rc nyom�t valahol; m�g azt sem k�rdezte meg, hogy keresi-e egy�ltal�n, vagy csak sz�nleli a keres�st. Maga Vidra sem kapott m�g v�laszt egyetlen k�rd�s�re sem. E c�ltalan v�ndorl�sok k�zepette a f�ld m�lye ugyan�gy meg�rintette volna a lelk�t, mint kor�bban b�rmikor, de megpr�b�lta elz�rni mag�t az �rz�sek el�l. Nem �llok a gonosz szolg�lat�ba! mondta mag�nak. Azut�n a ny�ri leveg� �s f�ny megenyh�tette sz�v�t, �s edzett, csupasz talp�val �rezni kezdte a sz�raz f�vet, �s tudta, hogy a gy�kerek alatt keskeny erecske m�szik a s�t�t f�ldben. �tsziv�rog egy sziklapad sz�l�n, melyet csill�mpala r�tegei t�rnek meg, �s alatta egy barlangba ereszkedik le, amelynek falaiban v�kony, karmazsinv�r�s cinnabarit-�gyak omladoznak� Nem jelzett fogvatart�j�nak. �gy hitte, az elm�j�ben megform�l�d� f�ldm�lye-t�rk�p m�g j� lehet valamire, ha kital�lja, mit tehetne egy�ltal�n.

�m nagyj�b�l t�z nap eltelt�vel Buny�s �gy sz�lt:�� Gelluk mester idej�n. Ha nem kap �rcet, nyilv�n tal�l majd egy m�sik var�zsvessz�t.

Vidra tov�bbhaladt m�g egy m�rf�ldnyit, k�zben elt�n�d�tt. Azut�n visszakanyarodott �s egy kis dombocsk�hoz vezette Buny�st, amely nem esett t�l messzire a r�gi j�ratok v�g�t�l. Ott biccentett lefel�, �s dobbantott egyet.

Mikor megint a cell�ban voltak �s Buny�s leoldotta r�la a p�r�zt, azut�n kivette a pecket, Vidra �gy sz�lt:�� Van ott valamennyi �rc. El�rhetik, ha egyenesen tov�bb�ss�k azt a r�gi alagutat. Tal�n h�szl�bnyit m�g.

��J� nagy darab?

Vidra megvonta a v�ll�t.

��pp el�g, hogy folytathasd, mi?

Vidra nem v�laszolt.

��Nekem megfelel�� fejezte be a besz�lget�st Buny�s.

�jra megnyitott�k a r�gi akn�t �s �sni kezdtek az �rc fel�, majd k�t nappal k�s�bb a m�gus is meg�rkezett. Buny�s megengedte, hogy Vidra kint �lj�n a naps�t�sben, nem kellett bent maradnia a barakkbeli szob�ban. A fiatalember h�l�s volt ez�rt. Nem k�nyelmesedhetett el teljesen, minthogy kez�t a megszokott rend szerint h�trak�t�tt�k �s sz�j�t kipeckelt�k, de a sz�l �s a napf�ny �ld�sk�nt hatott. M�lyen besz�vhatta a leveg�t, �s v�gre �gy szenderedhetett el, hogy �lm�ban nem t�m�tette el neh�z s�r az orr�t �s a tork�t; cell�j�ban mindig ezt �lmodta.

F�l�lomban lebegve �lt a f�ld�n, a barakk �rny�k�ban, �s a perkel�torony mellett felhalmozott fahas�bok szaga, az otthoni munk�k eml�k�t id�zte. A frissen v�gott fa illat�t, amikor a gyalu v�gigfut a selymes t�lgydeszk�kon. Valami mozg�s vagy zaj riasztotta fel. Feln�zett, �s a m�gust l�tta, ahogy el�tte �ll, f�l�magasodik.

Gelluk k�l�nleges �lt�z�ket viselt, ahogy akkoriban sokan a fajt�j�b�l. Lorbanery-selyemb�l k�sz�lt hossz� tal�rt h�zott, skarl�tv�r�set, r�n�kat �s szimb�lumokat �br�zol� arany �s fekete h�mz�ssel, �s sz�les karim�j�, hegyes tetej� kalappal, amit�l magasabbnak t�nt minden l�tez� embern�l. Vidr�nak nem kellett l�tnia az �lt�z�ket, hogy tudja, ki �ll el�tte. Felismerte a kezet, amely megsz�tte k�tel�keit, �s ezzel el�tkozta �jjeleit; felismerte az idegen hatalom savas �z�t �s fojtogat� szor�t�s�t.

��gy v�lem, megtal�ltam az �n kis f�rk�szemet�� mondta Gelluk. Hangja m�ly volt �s l�gy, mint egy viol��.�� Szendereg a napon, mint aki j�l v�gezte dolg�t. Sz�val elk�ldted �ket, hogy �ssanak le V�r�s Any�hoz, ugye? Ismerted V�r�s Any�t, miel�tt idej�tt�l? A kir�ly valamelyik udvaronca lenn�l? Itt �s most nincs sz�ks�g azokra a k�telekre!�� Ahogy ott �llt, ujjainak egyetlen csettint�s�vel leoldotta a k�telet Vidra csukl�j�r�l, �s a sz�jpeceknek haszn�lt rongycsom� is a f�ldre hullott.

��Megtan�thatlak r�, hogyan csin�ld ezt tenmagad�� mondta ezut�n a m�gus, �s mosolyogva figyelte, ahogy Vidra f�j� tagjait d�rzs�lgeti �s zsibbadt ajk�t pr�b�lgatja, melyet a pecek �r�kig a fogaira passz�rozott.�� Az a Vizsla, az mondta, hogy �g�retes gyerek vagy, �s megfelel� vez�rlettel messzire juthatsz. Ha el akarsz l�togatni a Kir�ly Udvar�ba, akkor �n odavihetlek. Tudod egy�ltal�n, melyik Kir�lyr�l besz�lek?

Vidra val�ban bizonytalan volt, hogy amaz a kal�zr�l vagy a higanyr�l besz�l, de pr�b�t tett, �s biccentett egyet a k�torony fel�.

A m�gus szemei �sszesz�k�ltek, mosolya sz�lesedett valamelyest.

��Ismered a nev�t?

��V�zvas�� v�laszolta Vidra.

��gy nevezik a parasztok. De lehet higany vagy neh�zv�z is. Akik azonban szolg�lj�k, �k Kir�lynak sz�l�tj�k, �s F�kir�lynak, �s a Hold Test�nek.�� Tekintete, egyszerre j�indulat� �s k�rd�, Vidr�r�l a toronyra siklott, majd vissza. Arca nagy volt �s hossz�k�s, feh�rebb, mint b�rmely arc, melyet Vidra valaha is l�tott. Szeme k�kes, sz�rke �s fekete sz�rzet g�nd�r�d�tt itt is, ott is az arc�n �s az �ll�n. Nyugodt, ny�lt mosolya kicsi fogakat mutatott, melyek k�z�l t�bb is hi�nyzott.�� Akik megtanultak igaz m�don l�tni, azok a val�s form�j�ban l�tj�k �t, minden anyag ur�t. A hatalom gy�kere �benne rejlik. Tudod, minek nevezz�k �t palot�ja titkos csarnokaiban?

A magas f�rfi a magas kalapban v�ratlanul le�lt Vidra mell� a porba, eg�szen k�zel hozz�. A lehelete f�ldszag� volt. F�nyes tekintete Vidra tekintet�be kulcsol�dott.�� Szeretn�d tudni? B�rmit megtudhatsz, amit szeretn�l megtudni. Sz�ks�gtelen titkol�znom el�tted. Ahogy neked is el�ttem.�� s felnevetett, nem fenyeget�en, ink�bb �r�m�ben. Ism�t Vidr�t n�zte, nagy, feh�r arca nyugodt �s elgondolkod� volt.�� Vannak er�id, igen, mindenf�le kis tr�kk �s mutatv�ny. Ravasz fi� vagy. De nem t�l ravasz; ez j�. Nem el�g ravasz, hogy tanulj a� �n tan�thatlak, ha akarod. Szeretn�l tanulni? Szeretn�l tud�st? Szeretn�d tudni, hogyan sz�l�tjuk a Kir�lyt, amikor �nmag�ban marad, �s megnyilv�nul teljes f�nyess�ge az � k�udvar�ban? A neve: Turres. Ismered ezt a nevet? Ez a F�kir�ly nyelv�nek egyik szava. A saj�t neve a saj�t nyelv�n. A mi nyelv�nk�n ond�t jelent.�� Megint elmosolyodott, �s meglapogatta Vidra v�ll�t.�� Mert � a mag, a megterm�keny�t�. A mag forr�sa a hatalomnak, az igazs�gnak. Te is l�tni fogod. Meg fogod l�tni. Jer velem! Jer csak! N�zz�k meg, ahogy a Kir�ly az alattval�i f�l� emelkedik, �s bel�l�k er�s�ti meg mag�t!�� Hirtelen, ruganyosan felpattant, megfogta Vidra kez�t, �s meglep� er�vel h�zta talpra. Ism�t felnevetett izgalm�ban.

Vidra �gy �rezte, mintha valamely meghat�rozhatatlan, komor, k�bult f�l-l�tez�sb�l visszar�ntott�k volna az �letbe. A m�gus �rint�s�ben nem a var�zsk�tel�kek iszonyatoss�g�t �rezte, sokkal ink�bb er�t �s rem�nyt. Nem sz�nd�kozott megb�zni ebben a f�rfiban, de v�gyott r�, hogy m�gis megb�zzon benne �s tanuljon t�le. Gelluk hatalmas volt, parancsol�, k�l�n�s, �s m�g ki is szabad�totta. Vidra kezeit hetek �ta el�sz�r nem k�t�zt�k �ssze, �s var�zslat sem �lt rajta.

��Erre csak, erre!�� mormolta Gelluk.�� Nem esik b�nt�d�sod.�� El�rtek a perkel�torony bej�rat�hoz, egy sz�k�s �tj�r�hoz a h�roml�bnyi vastag falban. Vidra habozott bel�pni, de a m�gus karon ragadta.

Buny�s elmondta, hogy a felhev�tett �rcb�l kiemelked� f�mg�z megbeteg�ti �s meg�li a toronyban dolgoz� embereket. Vidra sohasem l�pett be, �s Buny�st sem l�tta bemenni. Viszont j�rt a k�zel�ben eleget, �s tudta, hogy beb�rt�n�z� var�zslatok veszik k�r�l, amelyek megfesz�thetik, meg�rj�thetik �s megb�n�thatj�k a sz�kni pr�b�l� rabszolg�kat. Gelluk mellett is �rezte a var�zslatok p�kh�l�szer� energiasz�lait, s�t�t k�dh�z hasonlatos k�tel�keit, amelyek engedelmesen utat nyitottak l�trehoz�juknak.

��L�legezz, l�legezz, l�legezz!�� mondta Gelluk nevetve, �s Vidra pr�b�lta nem visszatartani a leveg�t, amikor bel�ptek a toronyba.

A perkel�verem egy �ri�si, kupol�s terem k�zep�n kapott helyet. Siet�, kar�szer�en v�kony alakok feket�llettek a l�ngok el�tt, lap�tolt�k az �rcet az izz� r�nk�kre, forgatt�k az �rj�ng� lobog�sban, mik�zben m�sok �jabb fahas�bokat hoztak �s a f�jtat�zs�kokkal dolgoztak. A kupola cs�cs�b�l megcsavarodott akn�k sora h�z�dott felfel�, k�l�nf�le kamr�kon vezette kereszt�l a f�st�t �s a g�zt. Azokban a kamr�kban, �gy mondta Buny�s, foglyul ejtik a higanyg�zt �s �sszes�r�tik, �jra felhev�tik, majd �jra �sszes�r�tik, m�g v�g�l a legfels� helyis�gben m�r a sz�ntiszta f�m csorog le egy k�tekn�be vagy t�lba�� naponta alig egy vagy k�t csepp, �gy mondta, abb�l a rossz min�s�g� �rcb�l, amit mostan�ban �getnek.

��Ne f�lj!�� sz�lt Gelluk, hangja er�sen �s dallamosan zengte t�l a termetes f�jtat�k �temes zih�l�s�t �s a t�z egyenletes �v�lt�s�t.�� Jer! Jer �s n�zd meg, hogyan sz�ll egy�tt a l�ggel, megtisztul �s megtiszt�tja alattval�it is!�� A per-kel�verem sz�l�re h�zta Vidr�t. Tekintete ragyogott a l�ngok k�pr�ztat� f�ny�ben.�� A Kir�lynak dolgoz� gonosz lelkek megtisztulnak�� sz�lt, ajkai k�zel voltak Vidra f�l�hez.�� Mint ezek a rabszolg�k is; a salak �s a kosz kisz�ll bel�l�k. A betegs�gek �s a tiszt�talan fek�lyek kiszabadulnak sebeikb�l. �s amikor m�r tiszt�ra �gtek, v�g�l �k is felsz�llhatnak, fel a Kir�ly Udvar�ba. Jer! Jer velem, fel az � torny�ba, ahol a s�t�t �j el�sz�l�tja a holdat!

A m�gus m�g�tt haladva Vidra megm�szta a tekerg�z�, el�bb sz�les, de azut�n egyre keskenyebb �s sz�k�sebb l�pcs�ket. Porkamr�kat hagytak maguk m�g�tt, v�r�sen izz� kemenc�kkel, amelyeknek k�rt�i felvezettek a finom�t�helyis�gekbe. Ott meztelen rabszolg�k kapart�k a meg�getett �rc korm�t, �s belap�tolt�k az ottani kemenc�kbe, hogy �jra meg�gess�k. Feljutottak a legfels� terembe. Ott egyetlen rabszolga kuporgott az akna perem�n.�� Mutasd a Kir�lyt!�� parancsolta neki Gelluk.

A rabszolga, alacsony �s sov�ny, sz�rtelen, kezein �s karjain hossz� sebekkel, lecs�sztatott egy k�fedelet, sz�l�t �vatosan emelte �t a s�r�t�akna perem�n. A m�gus belen�zett, moh�n, mint egy gyerek.�� Oly kicsiny m�g�� mormolta.�� Oly fiatal. A p�tt�m Herceg, a csecsem� Nagy�r, Turres Nagy�r. A vil�g magva! L�lek-�kk�!

A mellkas�n�l, a tal�rj�b�l el�h�zott egy finom m�v� b�rersz�nyt, melyet ez�stvarr�sok d�sz�tettek. A hozz�k�t�tt t�r�keny szarvkan�lk�val kiemelt n�h�ny csepp higanyt az ed�nyb�l, �vatosan belehelyezte az ersz�nybe, azut�n visszaz�rta azt a belef�z�tt b�rsz�jjal.

A rabszolga mozdulatlanul �llt mellette. A perkel�torony h�s�g�ben �s g�zeiben dolgoz� minden ember meztelen volt, vagy csak �gy�kk�t�t �s sarut viselt. Vidra ism�t a rabszolg�ra pillantott. A termete alapj�n gyermeknek gondolta, azut�n megl�tta a kis melleket. Egy n� �llt ott. Kopaszon. �z�letei feldagadt csom�knak l�tszottak csontsov�ny v�gtagjain. Egyszer feln�zett Vidr�ra, csak a szeme mozdult. Belek�p�tt a t�zbe, egyik kez�vel megt�r�lte kisebesedett sz�j�t, �s ism�t mozdulatlann� dermedt.

��J�l van, kicsi szolga, j�l tetted�� mondta neki Gelluk kedves hangon.�� Add salakodat a t�znek �s az �tv�ltoztatja �l� ez�stt�, holdf�nny�. H�t nem csod�latos�� folytatta, mik�zben visszah�zta Vidr�t a csigal�pcs�re��, hogyan v�lik az alantas a legnemesebb dologg�? Ez a m�v�szet nagyszer� l�nyege! A gonosz V�r�s Any�b�l sz�letik a F�kir�ly. Egy haldokl� rabszolga k�pet�b�l a Hatalom Magva l�szen.

Lefel� a tekerg�z� �s b�z�s k�l�pcs�k�n v�gig csak mondta �s mondta, s Vidra pr�b�lta meg�rteni, mert a m�gus a hatalom egyik birtokosa volt, �s �pp a hatalomr�l besz�lt.

De amikor ki�rtek a napf�nyre, Vidra feje mintha bent maradt volna a kanyarg� s�t�ts�gben, �s n�h�ny l�p�s ut�n k�tr�t g�rnyedve maga el� h�nyt.

Gelluk kutat�, de bar�ts�gos tekintettel figyelte, �s amikor a fiatalember remegve �s zih�lva fel�llt, ny�jasan megk�rdezte:�� F�lsz a Kir�lyt�l?

Vidra b�lintott.

��Ha osztod a hatalm�t, akkor nem tud b�ntani. F�lni egy hatalomt�l, harcolni egy hatalom ellen�ben, igen vesz�lyes. Szeretni egy hatalmat �s megosztani azt, ez az uralkod�s �tja. N�zd! Figyeld, mint teszek!�� Gelluk el�vette az ersz�nyt, amelybe a n�h�ny csepp higanyt tette az im�nt. Vidra szem�be n�zett, �s sz�th�zta az ersz�ny sz�j�t, felemelte �s kiitta. Sz�tnyitotta mosolyra h�zott ajkait, �s Vidra l�tta �sszegy�lni nyelv�n az ez�st�s cseppeket, miel�tt a m�gus lenyelte a foly�kony f�met.

��A Kir�ly imm�ron a testemben van, nemes vend�g a h�zamban. Nem tesz rabszolg�j�v�, nem h�nyat meg vagy nyit sebeket a testemben; nem, mert nem f�lek t�le, hanem magamba fogadom, �s �gy az ereimben folyhat. Nincs �rtalmamra. A v�remben sz�nez�st zubog. Olyan dolgokat l�tok, amelyek ismeretlenek az emberek el�tt. Ismerem a Kir�ly titkait. �s amikor elhagy, tr�gy�ba rejt�zik, mag�ba a romlotts�gba, �s ott v�r r�m a gonosz helyen, hogy felvegyem �s megtiszt�tsam, ahogy � tiszt�t meg engem, �s �gy minden alkalommal egyre tiszt�bb� v�lunk, � �s �n.�� A m�gus megragadta Vidra karj�t �s seg�tette a j�r�sban. Mosolyogva �s bizalmasan sz�lalt meg �jra:�� Holdf�nyt szarok. Nem tal�lsz m�sik ilyen embert a vil�gon. �s m�g enn�l is t�bb vagyok, mert a Kir�ly ott van a magvamban is. � az ond�m. �n vagyok Turres �s � egy velem�

�sszezavarodva Vidra csak halov�nyan �rz�kelte, hogy a b�nya bej�rata fel� tartanak. Lementek a f�ld al�. A b�nya folyos�i hasonl�an s�t�t �tveszt�t alkottak, mint a m�gus szavai. Vidra botladozott, k�zben pr�b�lta meg�rteni Gellukot. Maga el�tt l�tta a toronybeli rabszolg�t, a n�t, aki r�n�zett. L�tta a szem�t.

F�klya n�lk�l, csak a Gelluk �ltal el�b�k k�ld�tt, gyenge lid�rcf�ny vil�g�n�l haladtak. R�g�ta nem haszn�lt szinteken j�rtak, b�r a m�gus mintha ismert volna minden egyes l�p�st, vagy tal�n nem is tudta az utat, csak �vatlanul ment el�re. Besz�lt, n�ha Vidr�hoz fordult, hogy vezesse vagy figyelmeztesse, azut�n tov�bbmentek, �s ism�t besz�lt.

Oda�rtek, ahol a b�ny�szok a r�gi alag�t megny�jt�s�n f�radoztak. Ott a m�gus besz�lt Buny�ssal a gyerty�k f�ny�ben, a t�petten ugr�l� �rny�kok k�z�tt. Meg�rintette a f�ldet az alag�t v�g�n, r�g�ket vett a kez�be, port d�rg�lt sz�t a tenyer�n, dagasztotta, pr�b�lgatta, �zlelgette. Ek�zben csendben maradt, �s Vidra fesz�lt figyelemmel b�multa. M�g mindig azon f�radozott, hogy meg�rtse.

Buny�s elk�s�rte �ket, vissza a barakkokhoz. L�gy hangj�n Gelluk j� �jszak�t k�v�nt Vidr�nak. Buny�s szok�s szerint bez�rta a fi� m�g�tt a t�glafal� helyis�g ajtaj�t, miut�n adott neki egy cip�t, egy hagym�t �s egy kors� vizet.

Vidra, mint mindig, �sszekuporodott a var�zsk�tel�kek s�lyos nyom�sa alatt. Szomjasan ivott. A hagyma er�s, evil�gi �ze j�lesett, mindet megette.

Mikor a befalazott ablak habarcs�nak r�sein kereszt�l a szob�ba hatol� halov�ny f�ny teljesen elhalt, Vidra nem mer�lt el a minden �jjel felt�r� �res szenved�sben, ehelyett �ber maradt, �s egyre ink�bb elker�lte a f�radts�g. A Gelluk jelenl�t�ben felserkent �s feler�s�d�tt z�rzavar �s izgalom lassan lecsillapodott elm�j�ben. Valami kiemelkedett bel�le, k�zelebb lebegett, letisztult. A k�p, amelyet lent l�tott a b�ny�ban, �rny�kos, m�gis �les; azut�n a rabszolga a torony legfels� kamr�j�ban, a n�, �res mellekkel �s begyulladt szemekkel, aki m�rgez� ny�lat k�p�tt �s megt�r�lte sz�j�t, �s csak �llt ott, v�rta a hal�lt. R�n�zett egy pillanatra.

Akkor �s ott tiszt�bban l�tta a rabszolg�t maga el�tt, mint a toronyban. Akkor �s ott tiszt�bban l�tta a rabszolg�t maga el�tt, mint b�rkit b�rmikor. L�tta a sov�ny karokat, a feldagadt k�ny�k�t �s csukl�t, a gyermeki termetet. Mintha ott �llt volna mellette, a b�rt�n�ben. Mintha eggy� v�ltak volna. A n� r�n�zett. A rabszolga szemein kereszt�l l�tta mag�t.

L�tta a var�zslatok energiasz�lait, melyek fogva tartott�k. A s�t�ts�g s�lyos k�tel�keit, vonalak gubancos �tveszt�j�t maga k�r�l. L�tta a kivezet� utat a r�csom�z�dott hurkok k�zt, csak k�rbe kellett fordulnia, �s kez�vel sz�tv�lasztotta a sz�lakat; kiszabadult.

M�r nem l�tta a n�t maga el�tt. Egyed�l volt, szabadon �llt b�rt�n�ben.

Minden gondolat, mely m�r napok vagy hetek �ta nem volt k�pes felbukkanni, z�gva sz�guldott �t elm�j�n. Gondolatok �s �rz�sek rohant�k meg, szenved�lyes harag, bossz�v�gy, sz�nalom �s b�szkes�g t�madott re�.

El�sz�r a hatalom �s a bossz� d�h�dt k�pzetei uralkodtak el rajta: kiszabad�tja a rabszolg�kat, var�zslattal k�t�zi le Gellukot �s bedobja egy finom�t�kemenc�be. Lek�t�zi �s megvak�tja �s otthagyja a legfels� kamr�ban, hogy higanyg�zt sz�vjon, am�g bele nem pusztul� De amikor haragja lecsillapodott, feje kitisztult �s gondolatai csendesebben folytak, tudta, hogy nem gy�zhetn� le a nagy hatalm� �s ravasz m�gust, m�g ha �r�lt is. B�r lenne b�rmi rem�nye, hogy kij�tssza ellene �r�let�t, �s saj�t veszt�be vezesse!

Latolgatott. Am�g Gellukkal volt, v�gig tanulni pr�b�lt t�le, pr�b�lta meg�rteni, amit a m�gus mondott. Hirtelen bizonyoss� v�lt, m�r tiszt�n l�tta, hogy Gelluk elk�pzel�seinek, a moh�n �tadott tan�t�snak semmi k�ze nem volt a hatalm�hoz, vagy b�rmely igaz hatalomhoz. A b�ny�szat �s a finom�t�s csakugyan nagyszer� mesters�gek a maguk jelent�s�vel �s titkos fog�saival, de Gelluk mintha mit sem tudott volna e m�v�szetekr�l. Besz�de a F�kir�lyr�l �s a V�r�s Any�r�l csup�n szavak halmaza volt. �s nem a megfelel� szavak halmaza. De Vidra honnan tudhatta ezt meg?

Eg�sz hang�radat�ban Gelluk egyetlen sz�t eml�tett az �reg Besz�db�l, a m�gusok var�zslatait alkot� nyelvb�l; turres. Azt mondta, ond�t jelent. Saj�t var�zsl�s�g-aj�nd�k�nak k�sz�nhet�en Vidra felismerte, hogy ez az igaz jelent�se. Gelluk szerint a sz� higanyt is jelent, de Vidra tudta, hogy t�ved.

Szer�ny mentorai megtan�tott�k a Teremt�s Nyelv�nek minden szav�ra, melyet ismertek. Nem volt k�zt�k sem az ond�, sem a higany neve, de a fiatalember ajkai sz�tny�ltak, nyelve mag�t�l mozdult.�� Ayezur�� sz�lt halkan.

Hangja nem a saj�tja volt. A k�toronyban l�tott rabszolga hangj�n sz�lalt meg. � volt az, ki megs�gta neki a higany igaz nev�t, �s kimondta azt Vidra ajkaival.

Azut�n egy percig csendes maradt. Vidra test�vel �s elm�j�ben egyform�n, �let�ben el�sz�r kezdte meg�rteni, miben rejlik val�di hatalma.

Ott �llt a bez�rt szob�ban, a s�t�ts�gben, �s tudta, hogy szabadon fog j�rni, mert m�r kiszabadult. Diadal�rzet viharzott v�gig lelk�n.

Egy id� ut�n megfontoltan, �vatosan visszal�pett a var�zsk�tel�kek csapd�j�ba, le�lt a priccsre �s tov�bb gondolkodott. A beb�rt�n�z� var�zs m�g mindig k�r�tte lebegett, de m�r nem volt hatalma felette. Belel�phetett �s kil�phetett bel�le, mintha csup�n festett vonalak lenn�nek a padl�n. A szabads�g��rt �rzett h�la, nyugodt �radatk�nt t�lt�tte el.

Azon gondolkodott, mit tegyen, �s hogyan tegye meg azt. Nem volt biztos benne, hogy � id�zte-e meg a n�t, vagy amaz j�tt el hozz� a saj�t akarat�b�l. Nem tudta, hogyan mondhatta ki az �reg Besz�d egy szav�t az � ajkaival. Nem tudta, mit csin�lt az im�nt, vagy hogy a n� mit tehetett meg vele, �s szinte teljesen biztos volt benne, hogy b�rmely var�zslat megjelen�se, azonnal felkelten� Gelluk �ber figyelm�t. �mde v�g�l meggondolatlanul �s aggodalommal telve�� minthogy az effajta var�zslat csup�n sz�besz�d volt azok k�zt, kik a var�zsl�s�g fog�saira tan�tott�k��, elsz�l�totta a n�t a k�toronyb�l.

Elm�j�be id�zte az asszony k�p�t, �s l�tta, ahogyan kor�bban is, ott, abban a kamr�ban, �s megsz�l�totta; �s � elj�tt.

A jelen�s a b�rt�nvar�zs p�kh�l�szer� sz�lain k�v�l �llt �s Vidr�t n�zte, �s l�thatta is, minthogy a helyis�get l�gy, k�kes, forr�s n�lk�l val� f�ny t�lt�tte be. A nyers h�sig kisebesedett ajkai remegtek, de csak hallgatott.

Vidra sz�lalt meg, igaz nev�t mondva:�� Medra vagyok.

��Anieb�� suttogta a n�.

��Hogyan szabadulhatunk ki?

��A neve.

��M�g ha tudn�m is� Amikor vele vagyok, nem tudok besz�lni.

��Ha veled lenn�k, tudn�m haszn�lni.

��Nem tudlak sz�l�tani.

��De �n el tudok j�nni.

A jelen�s k�r�ln�zett, �s Vidra felpillantott. Mindketten tudt�k, hogy Gelluk meg�rzett valamit, �s fel�bredt. Az ifj� �rezte, hogy a k�tel�kek megfesz�lnek, szorosabbra h�z�dnak, �s a r�gi �rny �jra r�zuhant.

��Elj�v�k, Medra�� sz�lt a jelen�s. Felemelte kicsi, �k�lbe szor�tott kez�t, teny�rrel felfel� kinyitotta, mintha felaj�nlana valamit. Azut�n elt�nt.

A f�nyt is mag�val vitte. Vidra egyed�l maradt a s�t�tben. A var�zslatok hideg szor�t�sa torkon ragadta �s fojtogatni kezdte, lek�t�tte kez�t, mellkas�ra neh�zkedett. A fi� �sszekuporodott, leveg� ut�n kapkodott. Nem tudott gondolkodni; nem tudott eml�kezni.�� Maradj velem!�� suttogta, azt sem tudv�n, hogy besz�l egy�ltal�n. R�m�lt volt �s nem tudta, mit�l r�m�lt meg. A m�gust�l, a hatalomt�l, a var�zslatt�l� Minden s�t�ts�gbe borult. De a test�ben�� ha nem is az elm�j�ben�� ott l�ngolt a tud�s, amit t�bb� k�ptelen volt megnevezni. Valamif�le bizonyoss�g, mintha apr� l�mp�st tartott volna kez�ben, f�ldm�lyi barlangok �tveszt�j�ben j�rva. Bels� l�t�s�val belekapaszkodott a f�nymagba.

A fuldokl�s f�radt, gonosz �lmai j�ttek, de nem tudt�k megragadni elm�j�t. M�lyet s�hajtott. V�g�l elaludt. Es�f�tyollal fedett, hossz� hegyoldalakr�l �lmodott, �s a f�ny �tragyogott a hom�lyon. A szigetek felett �sz� felh�kr�l �lmodott, �s egy magas, kerek, z�ld dombr�l, amely k�dben �s napf�nyben �llt a tenger sz�l�n.

* * *

A mag�t Gelluknak nevez� m�gus �s a mag�t kir�lynak sz�l�ttat� kal�z �vek �ta �sszedolgozott, t�mogatt�k �s n�velt�k egym�s hatalm�t, mindketten a m�sikat hitt�k szolg�nak.

Gelluk biztos volt benne, hogy n�lk�le Eleresztett hitv�ny birodalma hamar �sszeomlana, �s valamelyik ellens�ges m�giatud� egy f�l var�zslattal els�p�rn� a kir�lyt. De hagyta Eleresztettet, hadd j�tssza az uras�got. A kal�z megfelelt a m�gusnak, aki hozz�szokott m�r ahhoz, hogy kiel�g�tik a k�v�ns�gait, idej�t szabadon oszthatja be, s sz�ks�gleteihez �s k�s�rleteihez v�gtelen ut�np�tl�st kap rabszolg�kb�l. K�nny� volt fenntartani a v�delmeket, amelyeket Eleresztett szem�ly�re, felfedez��tjaira �s fosztogat�saira mondott, �s a beb�rt�n�z� var�zslatokat, amelyekkel a rabszolg�kat �s a kincseket tartotta a hely�k�n. E var�zslatok �sszesz�v�se m�s k�rd�s volt, hossz� �s kem�ny munka. De m�r a hely�kre ker�ltek, �s Enyhelyen nem volt olyan m�gus, aki semleges�thette volna �ket.

Gelluk m�g nem tal�lkozott olyan emberrel, akit�l f�lt volna. N�hanapj�n keresztezte �tj�t egy-egy olyan m�gus, akivel az ereje miatt �vatosan b�nt, de olyat egy�ltal�n nem ismert, aki egyenl� lett volna vele tud�sban �s hatalomban.

Az ut�bbi id�ben elm�lyedt egy bizonyos tud�sk�nyvben, amelyet Eleresztett emberei hoztak �t-szigetr�l egy fosztogat� k�r�t sor�n, s Gelluk egyre k�z�mb�sebb� v�lt eddig tanult vagy felfedezett m�v�szeteinek java r�sze ir�nt. A k�nyv meggy�zte r�la, hogy minden eddigi tud�sa csup�n �rny�ka vagy bevezet�je egy nagyszer�bb miszt�riumnak. Ahogyan egy igaz elem uralhat minden m�s anyagot, �gy egyetlen igaz tud�s tartalmazhat minden m�s ismeretet. Egyre k�zelebb jutott ehhez a miszt�riumhoz, �s m�r meg�rtette, hogy a m�gusok mesters�ge ugyanolyan hamis �s kifinomulatlan, mint Eleresztett rangja �s uralkod�sa. Amikor majd eggy� v�lik az egy igaz elemmel, akkor � lesz az egyetlen igazi uralkod�. Minden ember k�z�l egyed�l � lesz k�pes az alkot�s �s az elbont�s szavainak kiejt�s�re. Kuty�iv� teszi majd a s�rk�nyokat.

A fiatal var�zsvessz�ben felismerte a hatalmat, de tanulatlan �s tehets�gtelen, �gy felhaszn�lhatta. Sokkal t�bb higanyra volt sz�ks�ge, mint amennyit eddig tal�ltak, ez�rt kellett egy f�rk�sz. Am�gy a f�rk�sz�s az egyszer� j�rtass�gok k�z� tartozott, Gelluk sohasem gyakorolta, de �gy is megl�tta az ifj�ban az aj�nd�kot. Meg fogja tudni az igaz nev�t, �s akkor megk�rd�jelezhetetlen uralmat szerez felette. Fels�hajtott a gondolatra, hogy a tan�t�s idej�t el kell pazarolnia a fi�ra, meg kell mutatnia neki, hogy mire j� az adom�nya. �s azut�n m�g ki kell �sni, majd finom�tani kell a f�met. Mint mindig, Gelluk gondolatai �tugrott�k az akad�lyokat �s g�takat, s m�r a csod�latos miszt�riumhoz eljutva bontott�k le azokat.

Az �tr�l sz�rmaz� tud�sk�nyvben�� amelyet mindig mag�val hordozott egy var�zslattal lez�rt dobozban, b�rmerre j�rt is��, n�h�ny szakasz az igazi finom�t�t�zr�l sz�lt. Ezeket hosszan tanulm�nyozta, �s tudta, hogy ha egyszer elegend� tiszta f�mhez jut, akkor tov�bb finom�thatja azt a Hold Test�v�. Meg�rtette, hogy a k�nyv �lc�zott besz�de szerint a tiszta higany kinyer�s�hez a t�zet nem elegend� f�val megrakni, de emberi tetemekb�l is kell hozz� valamennyi. Aznap �jjel is �jraolvasta, �s elt�n�d�tt a szavakon ott, a barakkbeli sz�ll�s�n, �s �jabb lehets�ges jelent�s�ket fedezte fel. E tud�s szavai m�g�tt mindig volt egy m�sf�le jelent�s. Tal�n a k�nyv azt �rja, hogy nem csup�n a h�st �s a csontot, de a bel�l rejtez� lelket is fel kell �ldozni. Tal�n a torony nagy t�z�be nem elegend� a holtak tetemeit belevetni, de �l�ket is el kell �getni. �l�ket �s tudattal b�r�kat. Tisztas�g sz�letik a romlotts�gb�l: gy�ny�r a k�nb�l. Ez mind r�sze a nagyszer� princ�piumnak, amely tiszt�n megmutatkozott azok el�tt, kik egyszer megl�tt�k. Biztos volt az igaz�ban, abban, hogy v�gre meg�rtette a m�dot. De nem szabad sietnie, t�relemmel kell lennie, biztosra kell mennie. Egy m�sik szakaszhoz fordult, �sszehasonl�totta az el�z�vel, �s k�s� �jjelig merengett a k�nyv felett. Egyszer egy pillanatra valami elvonta a figyelm�t, valami megzavarta mindig �ber �rz�keit; a fi� valami tr�kkel pr�b�lkozott. Gelluk egy sz�t vakkantott t�relmetlen�l, majd visszat�rt a F�kir�ly birodalm�nak csod�ihoz. Egy�ltal�n nem vette �szre, hogy rabj�nak �lma kiszabadult b�rt�n�b�l.

M�snap utas�totta Buny�st, hogy k�ldje hozz� a fi�t. M�r v�rta, hogy �jra l�ssa, kedves lehessen hozz�, tan�tsa, d�delgesse, mint valami kedvenc �llatk�t. Ki�ltek a napra. Gelluk rajongott a gyermekek�rt �s az �llatok�rt. Szeretett minden sz�p dolgot. �ny�re volt, hogy lehetett egy ifj� teremtm�nye. Vidra meg�rt�s n�lk�li ijedelme ugyanannyira kedv�re volt, mint az ifj� hatalm�nak felfedezetlens�ge. A rabszolg�k m�r f�rasztott�k gyenges�g�kkel, a sz�k�sre ir�nyul� tr�kkjeikkel �s cs�f, beteg test�kkel. Persze, Vidra is a rabszolg�ja, de a fi�nak nem kell tudnia ezt. Tan�t� �s inas lehetnek. �m az igazi tan�tv�nyok h�tlenek. Gelluk �gy v�lekedett �s eml�keztette mag�t, hogy inasa, Zsenge igen eszes, ez�rt jobban oda kell figyelnie r�. Apa �s fia, ezek lehetnek Vidr�val. Szerette volna, ha az ifj� Ap�nak sz�l�tja. Esz�be jutott, hogy meg akarta tudakolni a fi� igaz nev�t. Ennek sz�mos m�dja lehetett, de minthogy Vidra m�r az uralma alatt �llt, a legegyszer�bb volt megk�rdeznie.�� Hogy h�vnak?�� tette fel a k�rd�st �s fesz�lten figyelte a fi�t.

Az elme k�zd�tt, de a sz�j kiny�lt, �s a nyelv szinte mag�t�l mozdult:�� Medra.

��J�l van, j�l, Medra�� sz�lt a m�gus.�� Sz�l�thatsz Ap�nak.

��Fel kell lelned V�r�s Any�t�� mondta m�snap. Ism�t a barakkok k�zel�ben �ltek, egym�s mellett. Az �szi nap melegen s�t�tt. A m�gus levette k�pos kalapj�t, �s s�r�, sz�rke haja laz�n hullott arc�ba.�� Tudom, hogy megtal�ltad nekik azt a foltnyi darabot, de abban alig van n�h�ny csepp. M�g az �get�st is alig �ri meg, oly kev�s. Ha azt akarod, hogy megseg�tselek �s kitan�tsalak, akkor jobban meg kell er�ltetned magad. Szerintem tudod, hogyan csin�ld.�� Vidr�ra mosolygott.�� Vagy tal�n nem?

Vidra b�lintott.

M�g mindig zavarodott �s r�m�lt volt a megr�zk�dtat�st�l, hogy Gelluk ki-k�nyszer�tette bel�le igaz nev�t, amellyel azonnal �s v�glegesen hatalmat szerzett felette. �gy rem�nye sem maradt, hogy b�rmi m�don ellen�llhat a m�gusnak. Az �jszak�t kimondhatatlan k�ts�gbees�sben t�lt�tte. De Anieb elj�tt hozz�, az elm�j�ben jelent meg: a saj�t akarat�b�l �rkezett, a saj�t m�dj�n. Vidra nem volt k�pes sz�l�tani, m�g csak gondolni sem tudott a n�re, �s nem is mert igaz�n, mi�ta Gelluk tudta a nev�t. De � elj�tt �s vele maradt, m�g akkor is, amikor a fi� m�r a m�gus mellett �lt. Nem jelen�s form�j�ban, hanem a jelenl�t �rz�sek�nt az elm�j�ben.

Vidra nehezen �rz�kelte ezt a jelenl�tet a m�gus besz�d�n kereszt�l �s az egybef�gg� s�t�ts�gben, melyet a tudat�t f�lig elnyom�, ural�var�zslat sz�tt elm�je k�r�. De amikor siker�lt, �gy �rezte, mintha Anieb ott �llna mellette; mintha a n� eggy� v�lt volna vele, vagy mintha � v�lt volna eggy� a n�vel. L�tott a szemein kereszt�l. Hangja ott sz�lt a fej�ben, er�sebben �s tiszt�bban, mint Gelluk hangja �s var�zslatai. A n� szem�vel �s elm�j�vel l�thatott �s gondolkodhatott. �s azt l�tta, hogy a m�gus�� minthogy teljess�ggel bizonyos volt a fi� teste �s lelke feletti hatalm�ban��, kezdte �vatlanul alkalmazni a var�zslatokat, melyek Vidra akarat�t az �v�hez k�t�tt�k. A k�tel�k pedig kapcsolat. Az ifj�� vagy rajta kereszt�l Anieb�� k�vethette a var�zslatok kapcsol�d�sait, vissza, eg�szen Gelluk saj�t elm�j�ig.

Minderr�l megfeledkezve Gelluk egyv�gt�ben besz�lt, k�vette saj�t �nmag�t elb�jol� hangj�nak v�gtelen var�zs�t.

��Fel kell lelned az igazi m�het a F�ld m�ly�n, amely sz�ntiszta holdmagvat �riz. Tudtad, hogy a Hold val�j�ban a F�ld atyja? Igen, igen; �s lefekszik vele, ahogy az jog�ban �ll az aty�nak. Az igaz maggal fel�l�nk�tette a F�ld agyagtest�t, de az nem k�pes megsz�lni a Kir�lyt. Er�s a F�ld retteg�se, �s makacs a gonoszs�ga. Visszatartja a Kir�lyt �s �nn�n m�ly�re rejti, mert f�l vil�gra hozni a saj�t ur�t. Ez�rt van h�t, hogy a Kir�ly megsz�let�s�hez, �lve kell el�getni a r�g�ket.

Gelluk elhallgatott �s egy darabig nem is sz�lalt meg �jra. Elmerengett, arca izgatotts�got t�kr�z�tt. Vidra megpillantotta az elm�j�ben fut� k�peket: nagy, ragyog� m�gly�kon l�ngol�, embernyi fahas�bok kezekkel �s l�bakkal, meg�getett halmok, melyek �gy sikoltanak, mint a nyers fa, ha t�zbe dobj�k.

��Igen�� folytatta Gelluk, l�gy �s �lmodoz� hangon��, �lve kell meg�getni �ket. �s azut�n, de csak azut�n, a Kir�ly el�t�r majd, ragyogva! �, ideje m�r, �s k�s� is. Ki kell szabad�tanunk a Kir�lyt. Meg kell tal�lnunk a nagy tel�rt. Itt van valahol; nem k�ts�ges: �Az Anya m�he Szamori alatt rejlik.�

�jra sz�netet tartott. Egyszer csak egyenesen Vidr�ra n�zett, aki megdermedt ijedt�ben; a m�gus tal�n rajtakapta, hogy az elm�j�t figyeli. Gelluk r�meredt, azzal a f�lig metsz�, f�lig nem is l�t� n�z�ssel, majd elmosolyodott.�� Kicsi Medra!�� mondta, mintha akkor venn� �szre, hogy az ifj� ott �l mellette. Meglapogatta Vidra v�ll�t.�� Tudom, hogy aj�nd�koddal megleled, ami rejtett. Val�ban nagy aj�nd�k ez, ha megfelel�en form�lj�k. Ne f�lj, fiam! Tudom �n, mi�rt vezetted a szolg�kat csak egy kisebb �rc�gyhoz, mi�rt j�tszol �s k�slekedsz. De most, hogy elj�ttem, �s engem szolg�lsz, m�r nem kell tartanod semmit�l. �s semmi haszna b�rmit is elrejtened el�lem, ugye? A b�lcs gyermek szereti apj�t �s engedelmeskedik, �s atyja megfelel�en megjutalmazza engedelmess�g��rt.�� K�zelebb hajolt, ahogy szokott, �s ny�jasan, bizalmasan �gy sz�lt:�� Biztos vagyok benne, hogy meg tudod tal�lni a nagy tel�rt.

��Tudom, hol van�� v�laszolta Anieb.

Vidra nem volt k�pes megsz�lalni; a n� besz�lt rajta kereszt�l, haszn�lta a hangj�t, amely tomp�nak �s gyeng�nek t�nt.

Nagyon kev�s ember sz�lt a m�gushoz �gy, hogy nem parancsolta meg neki. Var�zslatok �ltal csendes�tett el, gyeng�tett le �s uralt mindenkit, aki a k�zel�be ker�lt, �s ez m�r olyannyira szok�s�v� v�lt, hogy r�gondolnia sem kellett. M�sok szokt�k hallgatni szavait, �s nem � hallgatta m�sok�t. �nn�n ereje megnyugtatta �s eszm�i utat mutattak neki, enn�l t�bbet nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal. Nem �bredt igaz�n tudat�ra Vidra v�lasz�nak; ezt is a tervei r�sz�nek, �nmaga �jabb kiterjesztett megnyilv�nul�s�nak tartotta.�� Igen, megmutatod majd�� er�s�tette meg szavait, �s ism�t elmosolyodott.

�m Vidra fesz�lten figyelt Gellukra a val�s�gosra, �s a roppant, uralkod� hatalom jelenl�t�re. �gy t�nt sz�m�ra, mintha Anieb szavait�l szertefoszlott volna Gelluk �ltal r�hurkolt var�zsk�tel�keinek java r�sze�� egy talpalatnyi teret nyert. M�g Gelluk k�zel�ben, r�m�letes k�zels�g�ben is siker�lt megsz�lalnia.

��Odavezetlek�� mondta mereven, neh�zkesen.

Gelluk hozz�szokott m�r, hogy az emberek azokat a szavakat ejtik ki, melyeket � ad a sz�jukba�� ha mondanak valamit egy�ltal�n. Ezt a sz�t is hallani akarta, de nem v�rta m�g. Megragadta az ifj� karj�t, arc�t nagyon k�zel tolta az arc�hoz, �s �rezte, hogy Vidra rettegve pr�b�l elh�z�dni.

��Milyen eszes is vagy te!�� dics�rte meg.�� M�r t�bb �rcet is tal�lt�l ann�l a foltn�l, amit a szolg�knak mutatt�l? Meg�ri ki�sni �s megperkelni?

��Ez a tel�r�� v�laszolta a fiatalember.

A lassan, mereven kiejtett szavak hatalmas s�lyt hordoztak.

��A nagy tel�r?�� n�zett r� Gelluk. Arcuk alig teny�rnyire volt egym�st�l. A k�k tekintet f�nye a higany l�gy, kisz�m�thatatlanul mozdul� csillan�s�hoz hasonl�tott.�� Az anyam�h?

��Csak az �r mehet oda.

��Mif�le �r?

��A H�z Ura. A Kir�ly.

Vidra sz�m�ra ez a besz�lget�s �jra olyan volt, mintha v�gtelen s�t�ts�gben haladna, egy kicsiny l�mp�ssal a k�zben. Anieb meg�rt� t�mogat�sa volt ez a l�mp�s. Minden l�p�s csak a k�vetkez� l�p�s hely�t fedte fel, de sohasem l�tta a helyet, ahol �ppen volt, vagy ahov� tartott. Nem tudta, mi k�vetkezik, �s nem �rtette, amit l�tott. De l�tta �s tov�bbment, sz�r�l-sz�ra haladt el�re.

��Honnan tudsz arr�l a H�zr�l?

��L�ttam.

��Hol? A k�zelben?

Vidra b�lintott.

��A f�ldben?

Mondd el, mit l�sson! suttogta Anieb az ifj� elm�j�ben, �s � �gy folytatta:�� Egy kicsiny patak fut a s�t�ts�gben, csill�ml� barlangmennyezet felett. A Kir�ly H�z�nak mennyezete felett. Az a mennyezet magasan a padl� felett h�z�dik, termetes oszlopok tartj�k. A padl� pedig mindenhol v�r�s. Az oszlopok is v�r�sek. F�nyl� r�n�k bor�tj�k �ket.

Gelluk visszatartotta a l�legzet�t. Azut�n nagyon halkan k�rdezte meg:�� El tudod olvasni a r�n�kat?

��Nem tudom elolvasni �ket.�� Vidra hangja elvesztette sz�n�t.�� Nem tudok odamenni. Senki sem l�phet be a testbe, csak maga a Kir�ly. Csak � tudja elolvasni azt az �r�st.

Gelluk feh�r arca m�g jobban elfeh�redett; �llkapcsa megremegett. Fel�llt, hirtelen, v�ratlanul, ahogy szokta.�� Vigy�l oda!�� parancsolta, pr�b�lv�n uralkodni mag�n. De annyira er�szakosan k�sztette fel�ll�sra Vidr�t, hogy az ifj� megt�ntorodott �s botladozva indult el, majdnem elesett. Azut�n felegyenesedett �s j�rni kezdett, mereven �s esetlen�l, pr�b�lt nem ellen�llni a k�nyszer�t� er�nek, a szenved�lyes akaratnak, amely siettette l�pteit.

Gelluk szorosan mellette maradt, gyakran megfogta a karj�t.�� Erre�� mondta t�bbsz�r is.�� Igen, igen! Erre van.�� mb�r � k�vette Vidr�t, �rint�s�vel �s var�zslataival l�kd�ste, noszogatta el�re a fi�t, az ir�nyt azonban Vidra v�lasztotta meg.

Elhagyt�k a perkel�tornyot, el a r�gi akn�t �s az �jabbat is, be a hossz� v�lgybe, ahov� Buny�st vezette az els� napon. K�s� �sz volt m�r. Az akkor m�g z�ld bokrok �s csenev�sz f� megbarnult �s elsz�radt, �s a sz�l z�r�gve r�zta meg az �gakon cs�ng� utols� leveleket. Baloldalt kis csermely futott halkan egy f�zf�s ligetben. Enyhe naps�t�s �s hossz� �rnyak cs�kjai v�ltakoztak a domboldalakon.

Vidra tudta, hogy k�zeleg a pillanat, amikor kiszabadulhat Gelluk szor�t�s�b�l: az elm�lt �jszaka �ta bizonyos volt ebben. Azt is tudta, hogy ugyanabban a pillanatban legy�zi a m�gust, megfosztja hatalm�t�l. De csak akkor, ha l�tom�sait k�vetve Feh�rarc nem gondol a v�delm�re�� s ha Vidra megismeri az igaz nev�t.

A m�gus var�zslatai m�g mindig �sszekapcsolt�k kettej�k elm�j�t. Vidra siet�sen nyomakodott be Gelluk elm�j�be, kereste a f�rfi igaz nev�t. De nem tudta, hogy merre keresse vagy hogyan keresse. Mint f�rk�sz, aki nem ismeri a saj�t mesters�g�t, Gelluk gondolataiban csak egy tud�sk�nyv oldalait l�tta tiszt�n, tele jelent�s n�lk�li oldalakkal, �s l�tta az �ltala le�rt k�peket is�� egy hatalmas, v�r�s fal� palot�t, ahol ez�stsz�n r�n�k t�ncoltak b�bor oszlopokon. De a k�nyvet vagy a r�n�kat nem tudta elolvasni. Sohasem tanult meg olvasni.

Ez id� alatt egyre csak t�volodtak a toronyt�l, Aniebt�l, kinek jelenl�te id�nk�nt elhalov�nyodott, elgyeng�lt. Vidra nem merte sz�l�tani.

M�r csak n�h�ny l�p�snyire voltak a helyt�l, ahol a talpuk alatt, a f�ld m�ly�n, k�t vagy h�rom l�bbal lentebb, s�t�t v�z csordog�lt �s sziv�rgott kereszt�l a l�gy f�ldr�tegen, egy csill�mpala lemez sz�l�n�l. Ez alatt t�tongott a hatalmas barlang, a cinnabarit nagy �rc�gya.

Gelluk szinte teljesen felold�dott l�tom�s�ban, �s minthogy elm�j�ket var�zskapcsok f�zt�k egym�shoz, l�tott valamennyit abb�l, amit Vidra �rz�kelt. Meg�llt, megragadta a fi� karj�t. Keze moh�s�gt�l remegett.

Vidra a kis emelked�re mutatott maguk el�tt.�� A Kir�ly H�za ott rejlik�� mondta. Gelluk figyelme teljesen elfordult t�le, a domboldal fel�, �s az elm�j�ben egyre er�s�d� l�tom�s fel�. Akkor Vidra sz�l�thatta Aniebet. A n� jelenl�te �jra meger�s�d�tt a fi� gondolatai k�z�tt, ism�t vele volt.

Gelluk csendesen �llt, de remeg� keze �k�lbe szorult. Eg�sz teste megr�ndult �s megr�zk�dott, mint egy kuty��, amely �zn� a zs�km�nyt, de nem tud szagot fogni. Elveszettnek �rezte mag�t. Ott volt a domboldal, f�vel �s napf�nnyel, de sehol sem lelte a bej�ratot. A f�sz�lak a kavicsos porb�l n�vekedtek ki, az �rintetlen f�ldb�l. Sehol egy hasad�k.

Vidr�nak esz�be sem jutottak e szavak, de Anieb besz�lt helyette, az � hangja, a gyenge �s tompa hang:�� Csak az �r nyithatja ki az ajt�t. Csak a Kir�lynak van kulcsa hozz�.

��A kulcs�� visszhangozta Gelluk.

Vidra mozdulatlanul �llt a h�tt�rbe szorulva, ugyan�gy, ahogyan Anieb �llt el�tte, a torony legfels� kamr�j�ban.

��A kulcsot!�� parancsolta Gelluk t�relmetlen�l.

��A kulcs a Kir�ly neve.

Valami megmozdult Vidra elm�j�nek s�t�tj�ben. Melyik�k mondta ezt?

Gelluk fesz�lten remegett meg �jra, m�g mindig bizonytalanul �llt.�� Turres�� sz�lt egy id� ut�n, szinte suttogva.

A sz�l meglengette a sz�raz f�sz�lakat.

A m�gus el�remeredt, �gy �llt ott, tekintete l�ngolt, �s felki�ltott:�� A Kir�ly nev�ben! Ny�lj meg! Tinaral sz�lt!�� s kezeivel gyors mozdulatot tett, mintha neh�z f�gg�ny�ket v�lasztana sz�t, mintha �v� lenne a hatalom.

A domboldal megremegett el�tte, megvonaglott �s megny�lt. Hasad�k jelent meg, m�ly�lt el �s sz�lesedett ki. V�z t�rt fel bel�le, �s futott a m�gus l�b�hoz.

Gelluk h�tr�bb h�z�dott, r�b�mult �s d�h�dt mozdulatot tett, amellyel els�p�rte a patakot. Egy fr�ccsen�ssel sz�tcsapta, ahogy sz�lvihar sz�rja sz�t a sz�k�k�t viz�t. A hasad�k tov�bb m�ly�lt a domboldalban, felfedte a csill�mpala perem�t. A csillog� k� �les reccsen�ssel t�rt szil�nkokra. S�t�ts�g t�tongott alatta.

A m�gus el�rel�pett.�� J�v�k, Kir�lyom�� sz�lt �r�mteli, kedves hangj�n, �s f�lelem n�lk�l a f�ld nyers seb�nek sz�l�re l�pett, kezei �s feje k�r�l feh�r f�ny j�tszott. De amikor a barlang megt�rt boltozat�nak perem�n nem lelt levezet� lejt�t vagy l�pcs�t, hezit�lva meg�llt. Abban a pillanatban Anieb elki�ltotta mag�t Vidra hangj�n:�� Tinaral! Zuhanj!

A vadul botladoz� m�gus pr�b�lt megfordulni, de elvesztette a talajt a l�ba al�l, �s az omladoz� hasad�ksz�l egy r�sz�vel egy�tt al�zuhant a s�t�ts�gbe. Skarl�tsz�n k�p�nyege felhull�mzott m�g�tte, �s a lid�rcf�ny hull�csillagk�nt k�vette test�t.

��Z�rulj!�� ki�ltotta Vidra t�rdre bukva, kezei a f�ld�n, az embern�l nagyobb r�s olyan volt, mint egy nyers sz�j.�� Z�rulj, Anya! Gy�gyulj meg, l�gy �jra eg�sz!�� Parancsolt, k�rlelt, a Teremt�s Nyelv�n sz�lt olyan szavakkal, melyeket sohasem ismert azel�tt.�� L�gy eg�ssz�, Anya!�� ki�ltotta �jra, �s a megt�rt f�ld felmordult, megmozdult, �ssz�bb h�z�dott, gy�gy�totta mag�t.

Csak v�r�ses varrat maradt, sebhely a kavicsos porban, a gy�kerest�l kiforgatott f�csom�k k�z�tt.

A sz�l megz�rgette a sz�raz leveleket a t�lgyfacserj�k �gain. A nap m�r leereszkedett a dombgerinc m�g�, �s felh�k �rkeztek alacsonyan, sz�rke t�megk�nt. Vidra ott kuporgott a domboldal alj�n, egyed�l.

A felh�k els�t�tedtek. Es� szemerk�lt a kicsiny v�lgy felett, �ztatta a port �s a f�sz�lakat. A felh�k felett a nap lassan leballagott az �g f�nyes kupol�j�nak nyugati l�pcs�j�n.

V�g�l Vidra fel�lt. El�zott, f�zott, �sszezavarodott. Mit keres � itt?

Elvesz�tett valamit, amit meg kellett tal�lnia. Nem eml�kezett r�, hogy mit vesz�thetett el, de abban a t�zes toronyban hagyta, azon a helyen, ahov� k�l�pcs�k sokas�ga vezet fel f�stben �s g�zben. �gy �rezte, oda kell mennie. Talpra kecmergett �s csoszogva elindult, b�n�n, nyugtalanul, vissza a v�lgy alj�n.

Esz�be sem jutott elrejteni vagy v�delmezni mag�t. Szerencs�j�re, nem tal�lkozott senkivel; ugyan volt n�h�ny �re a b�ny�szt�bornak, de nem igaz�n �berek, minthogy a m�gus var�zslatai z�rva tartott�k az ajt�kat. A var�zslatok megsz�ntek, de a toronyban l�v�k m�g nem tudt�k ezt, tov�bb dolgoztak a rem�nytelens�g er�sebb ig�ja alatt.

Vidra maga m�g�tt hagyta a perkel�verem kupol�s term�t �s siet�sen dolgoz� rabszolg�it, lassan felm�szott a fal mellett k�rbecsavarod� f�lhom�lyos, b�z�s l�pcs�n, m�g v�g�l el�rt a legfels� helyis�gbe.

Ott volt a beteg n�, aki meggy�gy�totta Vidr�t, a szeg�ny p�ra, ki kincset �rz�tt, hogy egy idegennek aj�nd�kozhassa.

Az ifj� csendesen �llt az ajt�ban. A n� a k�padl�n �lt a kemence mellett, lesov�nyodott teste hom�lyosnak, sz�rk�snek t�nt, mint a k�vek k�r�l�tte. Sz�j�b�l ny�l csorgott, ott f�nylett �ll�n �s mellkas�n. Vidr�nak a patak jutott esz�be, mely a megt�rt f�ldb�l futott ki.

��Medra�� sz�lt a n� halkan. Felsebesedett ajkaival nem tudott tiszt�n besz�lni. Az ifj� let�rdelt mell�, megfogta kez�t, �s a szem�be n�zett.�� Anieb�� suttogta��, j�jj v�lem!

��Haza akarok menni�� v�laszolta amaz.

Vidra seg�tett neki fel�llni. Nem sz�tt var�zslatot, hogy megv�delmezze vagy elrejtse magukat. M�r elhaszn�lta erej�t. �s b�r a n� is nagy m�gikus hatalommal b�rt, amely az ifj� elm�j�ben elvitte �t a v�lgybe, a k�l�n�s �tra, �s kij�tszotta a m�gust, hogy megtudja igaz nev�t �s ellene haszn�lja azt, m�gsem ismert semmif�le m�v�szetet vagy ig�t, �s am�gy sem maradt semmi ereje.

�s �gy sem figyelt fel r�juk senki, mintha valamif�le v�delmez� b�b�j alatt �lln�nak. Lementek a tekerg�z� l�pcs�n, ki a toronyb�l, elhagyt�k a barakkokat, elt�volodtak a b�ny�kt�l. Gy�r ligeteken kereszt�l haladtak a dombok fel�, amelyek elrejtett�k Onn hegy�t Szamori alf�ldje el�l.

* * *

Anieb jobban haladt, mint ahogy v�rhat� lett volna egy ennyire ki�heztetett �s megk�nzott n�t�l, aki meztelen�l gyalogol a hideg �szi es�ben. Akarat�nak minden marad�k erej�t arra �sszpontos�totta, hogy haladjon, mindig csak el�re; nem gondolt semmire, m�g az ifj�ra sem, semmire. De �rezt�k egym�st, �s a fiatal f�rfi legal�bb olyan er�teljesnek �s k�l�n�snek �rz�kelte az asszony jelenl�t�t, mint amikor v�laszolt a sz�l�t�s�ra. Az es�v�z v�gigfutott a n� csupasz fej�n �s test�n. Vidra meg�ll�totta, hogy r�adja ing�t. Sz�gyellette, hogy az ing koszos volt, minthogy az ut�bbi hetekben v�gig ezt viselte. A n� hagyta, azut�n ism�t megindult. Nem tudott gyorsan haladni, de nyugodtan, egyenletesen l�pdelt, tekintet�t a halov�ny szek�rnyomon tartotta, melyet k�vettek. V�g�l el�rkezett az �jszaka�� a s�r� felh�zet miatt kor�bban��, �s m�r nem l�tt�k, hov� l�pjenek.

��Csin�lj f�nyt!�� k�rte Anieb Vidr�t. Hangja csup�n panaszos ny�sz�rg�snek hatott.�� Tudsz f�nyt csin�lni?

��Nem tudom�� v�laszolta az ifj�, de az�rt megpr�b�lt lid�rcf�nyt id�zni maguk k�r�, �s r�vid id� m�lt�n halov�ny pisl�kol�s vil�g�totta meg a talajt a l�baik el�tt.

��Tal�lnunk kell valami mened�ket �s le kell pihenn�nk�� mondta ezut�n.

��Nem �llhatok meg�� felelte a n�, �s csak ment tov�bb.

��Nem gyalogolhatsz eg�sz �jszaka.

��Ha lefekszem, akkor nem kelek fel t�bb�. L�tni akarom a hegyet.

Elv�konyodott hangj�t szinte teljesen elnyomta a soksz�lam� es�, ahogy v�gigvert a dombokon �s a f�kon.

Mentek tov�bb a s�t�ts�gben, s csup�n a szek�rnyomot l�tt�k maguk el�tt a lid�rcf�ny ez�st�s ragyog�s�ban, melyet elhalv�ny�tott a s�r� es�. Amikor Anieb megbotlott, Vidra megfogta a karj�t. Azut�n �gy mentek tov�bb, szorosan egym�s mellett, a t�mogat�s �s egym�s test�nek melege egyform�n j�lesett. Lassan haladtak, �s azut�n m�g lassabban, de haladtak. Hang nem hallatszott, csak a fekete �gb�l lez�dul� es� z�g�sa, �s meztelen talpuk cuppan�s cs�kjai a szek�rnyom sar�ban.

��N�zd!�� sz�lalt meg a n� meg�llva.�� Medra! N�zd!

Vidra szinte m�r elaludt gyalogl�s k�zben. A s�padt lid�rcf�ny egyre jobban fakult, er�sebb, nagyobb vil�goss�g nyomta el. Az �g �s a f�ld m�g csup�n sz�rke lett, de el�tt�k �s felett�k, nagyon magasan, egy felh�t�mb�n t�l, v�r�sen ragyogott fel a hegy hossz� gerince.

��Ott�� sz�lt �jra Anieb. A hegyre mutatott �s elmosolyodott. Azut�n t�rs�ra n�zett, �s lassan lehanyatlott. T�rdre esett. Vidra let�rdelt mell� �s megfogta, de a n� kics�szott a karjai k�z�l. Pr�b�lta legal�bb a fej�t az �t sara felett tartani. Karja, l�ba, arca r�ngott, fogai kocogtak. Vidra mag�hoz szor�totta, pr�b�lta melegen tartani.

��A K�z�� suttogta Anieb.�� Az asszonyok� �ket k�rdezd. A faluban. L�ttam a hegyet!

Pr�b�lt legal�bb fel�lni, feln�zni, de a remeg�s �s a diderg�s eluralkodott rajta, mozg�sk�ptelenn� tette. Leveg� ut�n kapkodott. A hegygerincr�l �s a keleti �gboltr�l leragyog� v�r�s f�nyben Vidra l�tta, hogy a n� sz�j�b�l skarl�tsz�n ny�l �s hab csurog. N�ha megszor�totta a fi� kez�t, mit az im�nt fogott meg, de szava nem j�tt t�bb. K�zd�tt a hal�l ellen, leveg��rt kapkodott, mik�zben a v�r�s f�ny kifakult �s elsz�rk�lt, ahogy �jra felh�k �sztak a hegycs�cs fel�, �s eltakart�k a kel� napot. Az es� m�g zuhogott, de m�r f�nyes nappal volt, amikor az utols� neh�z l�legzetv�telt nem k�vette �jabb.

A Medra nev� f�rfi csak �lt a s�rban, karjai k�zt egy halott n�vel, �s zokogott.

A kocsis a szamara fej�n�l s�t�lt, �gy vezette a t�lgyfar�nk�kkel megrakott szekeret, �s �gy �rt oda hozz�juk, s �gy vitte el mindkettej�ket Erd�sz�lbe. Nem b�rta r�venni az ifj�t, hogy eressze el a halott n�t. Hi�ba gyeng�lt el �s hi�ba remegett, nem tette fel terh�t a szek�rre, hanem vele egy�tt kapaszkodott fel a r�nk�kre �s ott �lelte tov�bb, �s csak �lelte eg�szen Erd�sz�lig. A kocsisnak csak annyit mondott:�� mentett meg.�� s amaz nem k�rdezett semmi t�bbet.

��Megmentett, de �n nem tudtam �t megmenteni!�� s�rta d�h�dten a f�rfiaknak �s n�knek a hegyvid�ki faluban. M�g mindig nem engedte el, s �gy �lelte az es� �ztatta, megmerevedett testet, mintha v�delmezni akarn�.

A falusiaknak lassan, nagyon lassan siker�lt �rt�s�re adniuk, hogy az egyik asszony Anieb anyja, �s oda kell adnia a l�nyt, hogy az anyja is meg�lelhesse. V�g�l a fi� elengedte Aniebet, de az�rt figyelte, hogy j� helye lesz-e bar�tai k�z�tt, �s megv�delmezik-e �t. Azut�n k�vetett egy m�sik asszonyt, aki eg�szen szel�dnek t�nt, sz�raz ruh�kat adott neki, megetette, �s lefektette egy szalmamatracra, ahol az ifj� f�radtan els�rta mag�t, majd elaludt.

* * *

Egy vagy k�t nap m�lt�n Buny�s emberei �rkeztek a faluba �s k�rdez�sk�dtek, nem l�tott vagy hallott-e valaki valamit a m�gus Gelluk �s egy ifj� f�rk�sz fel�l�� mindkett� elt�nt, nyom n�lk�l, �gy mondt�k, mintha a f�ld nyelte volna el �ket. Erd�sz�l lak�i k�z�l senki sem ejtett el egyetlen sz�t sem az idegen ifj�r�l, aki ek�zben M�z padl�s�n rejt�zk�d�tt. Tal�n ez eset miatt lehet, hogy azok az emberek m�r nem Erd�sz�lnek nevezik falujukat, hanem Vidrarejteknek.

* * *

Vidra hossz� �s kem�ny megpr�b�ltat�son ment kereszt�l, s megragadta az egyetlen ad�d� lehet�s�get, egy nagyobb hatalommal szemben. Testi ereje hamarosan visszat�rt�� minthogy fiatal volt m�g��, de elm�je csak lassan tal�lt mag�ra. Valamit elvesz�tett, s �r�kre elvesz�tette; amint r�tal�lt, r�gt�n elvesz�tette.

Kereste az eml�kek k�z�tt, az �rnyak m�ly�n. K�peket l�tott: enyhelyi otthon�nak megt�mad�sa; a k�cella �s Vizsla; a t�glacella a barakkokban �s a var�zsk�tel�kek; a mindennapos gyalogl�s Buny�s mellett; ott �lt Gellukkal a torony t�v�ben; a rabszolg�k, a t�z, a f�st�n �s g�z�n kereszt�l felfel� tekered� k�l�pcs� �s a legfels� helyis�g, amelybe belefut v�g�l. Mindre eml�keznie kellett, mindet �jra v�gig kellett n�znie, �t kellett kutatnia. �jra �s �jra ott �llt abban a toronyszob�ban �s a n�re n�zett, �s a n� visszan�zett r�. �jra �s �jra �tment a kis v�lgy�n, �t a sz�raz f�v�n, �t a m�gus t�zes l�tom�sain, �vele. �jra �s �jra l�tta elbukni a m�gust, l�tta bez�rulni a f�ld seb�t. L�tta a hegy v�r�s gerinc�t hajnalban. Anieb meghalt, mik�zben � �lelte, karjaival meleg�tette sebes arc�t. Megk�rdezte t�le, kicsoda, �s mit tettek, �s hogyan tett�k, de a n� nem b�rt v�laszolni.

Anyja, Aj�ka, �s anyj�nak h�ga, M�z, b�lcs asszonyok voltak. A legjobb tud�suk szerint gy�gy�tott�k Vidr�t meleg olajakkal �s massz�roz�ssal, gy�gyn�v�nyekkel �s k�nt�l�ssal. Besz�ltek hozz� �s meghallgatt�k, amikor � sz�lalt meg. Egyik�k sem k�telkedett benne, hogy az ifj�ban nagy hatalom rejlik, �m � tagadta ezt.�� Semmit sem tudtam volna tenni a le�nyotok n�lk�l.�� gy v�laszolt.

��s mit tett �?�� k�rdezett vissza Aj�ka halkan.

Az ifj� elbesz�lte nekik, ahogy tudta.�� Nem ismert�k egym�st. � m�gis nekem adta a nev�t.�� Ezt mondta.�� s �n is neki adtam a nevemet.�� Akadozva besz�lt, hossz� sz�netekkel.�� A m�gus mellett voltam, k�nyszer�tett, hogy vele menjek, de � is ott volt velem, �s � szabadon. �s �gy, egy�tt ellene tudtuk ford�tani saj�t hatalm�t, �gy a m�gus elpuszt�totta �nmag�t.�� Hosszan elgondolkodott, miel�tt befejezte:�� Anieb nekem adta az erej�t.

��Mindig is tudtuk, hogy nagy aj�nd�kkal sz�letett�� b�lintott Aj�ka, azut�n egy id�re csend telepedett k�z�j�k.�� Nem tudtuk, hogyan tan�tsuk. Nem maradt tan�t� a hegyen. Eleresztett kir�ly m�gusai meg�lt�k a var�zsl�kat �s a boszork�nyokat. Senkihez sem fordulhattunk.

��Egyszer, amikor a magasabban fekv� lejt�k�n j�rtam�� vette �t a sz�t M�z��, tavaszi h�vihar j�tt �s elvesz�tettem az utat. � elj�tt �rtem, de nem a test�ben, �s visszavezetett az �sv�nyre. M�g csak tizenk�t esztend�s volt.

��A holtakkal s�t�lt, id�nk�nt�� folytatta Aj�ka nagyon halkan.�� Az erd�ben, lent, a Faliorn fel�. Ismerte az �si Er�ket, amikr�l nagyany�m besz�lt nekem. A f�ld er�it. Ott nagyon hatalmasak, ezt mondta az erd�r�l.

��De �gy is csak olyan volt, mint a t�bbi le�ny�� jegyezte meg M�z, �s kez�be rejtette arc�t.�� J� le�ny volt�� suttogta.

Kis id� eltelt�vel Aj�ka sz�lalt meg:�� Lement Sziklaszil�rdba n�h�ny fiatal leg�nnyel. Hogy gyapj�t vegyen az ottani p�sztorokt�l. A m�lt tavasszal volt ez. Az a m�gus, akir�l az emberek besz�ltek, idej�tt �s ig�ket sz�rt. Rabszolg�kat szedett.

Hallgattak.

Aj�ka �s M�z igen hasonl�tottak egym�sra, �s Vidra azt l�tta benn�k, amilyenn� Anieb lehetett volna: alacsony, karcs�, �l�nk n�, kerek arccal �s tiszta tekintettel, �s s�r�, fekete hajkoron�val. Nem egyenessel, mint amilyen a legt�bb embernek van, hanem kacskaring�s g�nd�rrel. Enyhely-sziget nyugati fel�n sokaknak volt ilyen haja.

De Anieb kopasz volt, mint minden rabszolga a perkel�toronyban.

Mindennapi neve �risz volt, a tavasz k�k vir�ga. Anyja �s nagyn�nje mindketten �gy nevezt�k, amikor r�la besz�ltek.

��B�rmi is vagyok, b�rmit tehetek, nem el�g!�� t�rt ki az ifj�b�l.

��Sohasem lesz el�g�� v�laszolta M�z.�� s mit tehetne b�rki is, ha egyed�l van?

Az asszony feltartotta egyik mutat�ujj�t, mell�nyitotta a t�bbi ujj�t, majd �k�lbe z�rta kez�t. Ezut�n elford�totta csukl�j�t, k�zben kinyitotta a kez�t, teny�rrel felfel�, mintha felaj�nlana valamit. Vidra ezt l�tta Aniebt�l is. Nem var�zslat volt, ahogy kor�bban gondolta, hanem egy jel. Aj�ka �t figyelte.

��Ez titok�� mondta.

��Megismerhetek �n egy titkot?�� k�rdezte az ifj� egy id� ut�n.

��M�r ismered. Te adtad �risznek. � adta neked. Bizalom �s rem�ny egy�tt, �gy nevezz�k.

��Bizalom �s rem�ny�� ism�telte a fiatal f�rfi.�� Igen. De kivel� Tal�n vel�k szemben? Gelluknak v�ge. Tal�n Eleresztettnek kell most elesnie? Megv�ltozna valami? Kiszabaduln�nak a rabszolg�k? Ehetn�nek a koldusok? Igazs�gt�tel t�rt�nne? Azt hiszem, a gonosz benn�nk van, az emberf�l�kben. A bizalom �s a rem�ny nem keveredik vele. �tugorja, mint egy szakad�kot. De att�l m�g ott van. �s minden, amit tesz�nk, a gonoszs�got szolg�lja, mert ilyenek vagyunk. Kapzsik �s kegyetlenek. K�r�ln�zek �s erd�t, hegyet, eget l�tok, �s ez mind j�, amilyennek lennie kell. De mi nem vagyunk ilyenek. Az emberek nem ilyenek. Mi rosszak �s hib�sak vagyunk. Rosszat tesz�nk �s hib�zunk. Az �llatok nem tesznek rosszat. Hogyan is tehetn�nek? De mi megtehetj�k �s meg is tessz�k. �s sohasem hagyunk fel vele.

V�gighallgatt�k, nem egyet�rt�n, nem ellenkezve, csak elfogadva k�ts�gbees�s�t. Szavai beler�ppentek a n�k figyelmes hallgat�s�ba, �s napokig pihentek ott, �s megv�ltozva t�rtek vissza az ifj�hoz.

��Semmit sem tehet�nk egym�s n�lk�l�� mondta Vidra.�� De csak a kapzsik �s a kegyetlenek k�pesek �sszekapaszkodva er�s�teni egym�st. �s aki nem csatlakozik hozz�juk, az egyed�l marad.�� M�g mindig el�tte lebegett Anieb k�pe, ahogy el�sz�r l�tta �t, a haldokl� n�t, egyed�l a toronyszob�ban.�� Az igazi hatalom pocs�kba megy. Minden m�gus a t�bbi ellen�ben haszn�lja erej�t, a kapzsis�g helytart�it szolg�lj�k. Mi j� lehet b�rmely m�v�szetben, ha ily m�don haszn�lj�k? Csak elpocs�kolj�k. Elrontj�k vagy eldobj�k. Mint a rabszolg�k �let�t. Egyed�l senki sem lehet szabad. M�g egy m�gus sem. Mind b�rt�ncell�kba z�rva pr�b�lgatj�k var�zstudom�nyukat, �s semmit sem nyernek. Nincs r� m�d, hogy j�l haszn�ljuk a hatalmat.

Aj�ka �k�lbe z�rta kez�t, majd teny�rrel felfel� nyitotta ki �jra. Gyors kezdete volt ez egy lassabb mozdulatnak, egy jelnek.

Egy f�rfi j�tt fel a hegyoldalon Erd�sz�lbe, egy sz�n�get� Sziklaszil�rdb�l.�� A feles�gem, F�szekrak� k�ld�tt �zenetet a b�lcs asszonyoknak�� mondta, �s a falusiak elvezett�k Aj�ka h�z�hoz. Ahogy meg�llt a k�sz�b�n, el�bb egy gyors mozdulatot tett: nyitott teny�rrel felford�totta �kl�t.�� F�szekrak� �zeni, hogy a varjak kor�n elrep�ltek �s a kutya vidr�t kerget�� ezt mondta.

Vidra csendben maradt, a t�zhely mellett �lt, �s �pp di�t t�rt. M�z megk�sz�nte a h�rn�knek az �zenetet, �s egy kupa vizet ker�tett neki, azut�n maroknyi megt�rt di�val k�n�lta. Amikor a f�rfi t�vozott, az asszony Vidr�hoz fordult.

��A kutya Vizsla lesz�� sz�lalt meg az ifj�.�� Eleresztettet szolg�lja. Holnap elmegyek.

M�z a n�v�r�re n�zett.�� Akkor itt az ideje, hogy besz�lj�nk veled�� mondta, �s le�lt a t�zhely m�sik oldal�ra. Aj�ka az asztal mellett �llt, hallgatott. A kandall�ban ropogott a t�z. Nedves, h�v�s id�k j�rtak, �s a t�zif�nak legal�bb nem voltak h�j�n ott, a hegyoldalban.

��Ezen a vid�ken �s tal�n m�shol is, az emberek �gy gondolj�k, ahogy te is mondtad, hogy egyed�l senki sem lehet el�g er�s �s b�lcs. �gy ezek az emberek pr�b�lj�k �sszekapaszkodva er�s�teni egym�st. Ez�rt neveznek minket �gy: a K�z, vagy a K�z asszonyai, b�r nemcsak n�k vannak k�z�tt�nk. De az csak j�, hogy asszonyoknak neveznek minket, mert a hatalmasok nem hiszik el a n�kr�l, hogy egy�tt cselekedhetnek. Vagy hogy rend �s rendetlens�g dolgaival gondoljanak. Vagy hogy egy�ltal�n hatalmat szerezhetnek.

��gy mondj�k�� sz�lt ki Aj�ka az �rny�kok k�z�l��, van egy sziget, ahol meg�rizt�k az uralkod�s igazs�g�t olyannak, mint a kir�lyok idej�ben volt. M�rred szigete, �gy h�vj�k. De ez nem Angl�d, ahonnan a kir�lyok j�ttek, �s nem is �a. D�lre van, �s nem �szakra Enyhelyt�l. Azt besz�lik, hogy ott a K�z asszonyai meg�rizt�k a r�gi m�v�szeteket. �s ott tan�tanak is, nem tartj�k meg maguknak titkaikat, mint a m�gusok.

Tal�n, ha ilyen tan�t�st kapn�l, megleck�ztethetn�d a m�gusokat�� v�lte M�z.

��Tal�n te megtal�lhatn�d azt a szigetet�� tette hozz� Aj�ka.

Vidra egyikr�l a m�sikra n�zett. Meg�rtette, hogy legnagyobb titkukr�l �s rem�nys�g�kr�l besz�lnek.

��M�rred szigete�� visszhangozta.

��Csak a K�z asszonyai nevezik �gy, hogy elrejts�k jelent�s�t a m�gusok �s kal�zok el�l. �k biztosan m�s n�ven ismerik.

��Sz�rnyen hossz� �t lesz�� jegyezte meg M�z.

A n�v�reknek �s minden falusinak a hegy �s k�rny�ke jelentette a vil�got, �s Enyhely partjai a vil�gegyetem perem�t. Azon t�l csak sz�besz�dek �s �lmok l�teztek.

��Tengeren kell utaznod d�lnek, �gy besz�lik�� sz�lt Aj�ka.

��Tudja � azt, n�v�rem�� mondta erre M�z.�� Tal�n nem � maga mondta, hogy haj��csnak tanult? De r�miszt�n hossz� az �t, le a tengeren, ez biztos. Hogy fogsz eljutni od�ig, azzal a m�gussal a nyomodban?

��A v�z kegyelm�b�l, mert nem �rzi meg a szagnyomot�� felelte Vidra fel�llva. �l�b�l di�h�jak sokas�ga �ml�tt a padl�ra, s a kandall� melletti sepr�vel bel�kd�ste a szemetet a t�zbe.�� Jobb, ha most indulok�� sz�lt, mikor befejezte.

��Van ott keny�r�� mutatta Aj�ka, �s M�z m�r ugrott is, hogy kem�ny h�j� kenyeret, sz�v�sra �rlelt sajtot �s n�mi di�t csomagoljon �ssze egy birkagyomorb�l k�sz�lt tariszny�ba. Szeg�ny faluban �ltek, maguk is szeg�nyen. Adt�k, amij�k volt. Ak�rcsak Anieb.

��Any�m V�gh�g�ban sz�letett, a Faliorn-erd� t�loldal�n�� mes�lte Vidra.�� Ismeritek azt a r�szt? R�zs�nak h�vj�k, Berkenye le�nya.

��A kocsisok j�rnak V�gh�g� fel� nyaranta.

��Ha valaki besz�lne a csal�dj�val, akkor �zenhetn�nek neki. Az �ccse, Kicsi�g, minden �vben elmegy a v�rosba. Egyszer, de van �gy, hogy k�tszer is.

Az asszonyok b�lintottak.

��Csak hogy tudja, �letben vagyok�� fejezte be az ifj�.

Anieb anyja b�lintott.�� Meg fogja tudni.

��Menj h�t�� sz�lt M�z.

��Menj a v�zzel�� tette hozz� Aj�ka.

Meg�lelte �ket, �s �k is Vidr�t, azut�n maga m�g�tt hagyta a h�zat.

Az elsz�rtan �ll� kunyh�kt�l lefutott a gyors, zajos patakhoz, amelynek csobog� �nek�t minden �jjel hallotta erd�sz�li tart�zkod�sa alatt. K�ny�rg�tt hozz�:�� Vigy�l el �s ments meg�� k�rlelte. Felid�zte az ig�t, melyet a v�n Elvar�zsol� tan�tott neki annak idej�n, �s kimondta az �tv�ltoz�s szav�t. Azut�n m�r nem t�rdelt ember a sebes foly�s� patak mellett, csak egy vidra csusszant bele a partr�l, �s eliramodott.

III. Cs�rB�lcset vett mag�ra a dombh�t,Ki meglelte �tj�t s akarat�t.Elvar�zsolta alakj�t, elvar�zsolta nev�t,De az �j sem lett m�sabb a r�gin�l.Elfut a v�z, messzire el,Elfut a v�z.

Egy t�li d�lut�non, az Onneva-foly� partj�n, ahol bele�mlik az enyhelyi nagy �b�l �szaki hajlat�ba, egy f�rfi �llt fel a saras homokon: egy szeg�nyesen �lt�z�tt f�rfi szeg�nyes l�bbeliben. Egy sov�ny, barna b�r� f�rfi s�t�t szemmel �s hajjal, mely oly finom sz�l� �s s�r� volt, hogy az es� nem �ztatta el. Csepergett az es� a foly�torkolat lejt�s partj�n, a sz�rke t�l apr� szem�, hideg, komor szit�l�s�val. A f�rfi ruh�i �t�ztak. Megmozgatta a v�llait, megfordult �s megindult a k�m�nyf�st gomolyg� felh�i fel�, melyek valahol a part ment�n, lentebb sz�lltak fel. M�g�tte egy vidra n�gy mancs�nak nyoma vezetett ki a v�zb�l, majd egy ember k�t l�b�nak nyom�v� v�lt.

Hogy ezut�n hov� ment, arr�l nem sz�lnak az �nekek. Csak utaz�sait eml�tik, �hosszan v�ndorolt sz�razf�ldr�l sz�razf�ldre.� Ha a Nagy Sziget partja ment�n haladt, akkor a falvak k�z�l sokban tal�lhatott egy b�b�t, b�lcs asszonyt vagy var�zsl�t, aki ismerte a K�z jel�t �s megseg�thette. �m Vizsl�val a nyom�ban, amint tehette, bizony�ra elhagyta Enyhelyt, matr�zk�nt vagy hal�szk�nt haj�zhatott �t az �benyhely-szoroson, esetleg a Legbens�-tenger egy keresked�j�nek �lc�ja alatt.

B�rka-szigeten �s Szirmosban, Eszk-szigeten �s lent Kilencvensziget vid�k�n, a helyi mes�kben szerepel egy f�rfi, ki olyan f�ldet keres, ahol m�g eml�keznek a kir�lyok igazs�g�ra �s a m�gusok becs�let�re, �s M�rred sziget�nek nevezi azt. Nem tudjuk, hogy ezek a t�rt�netek Medr�r�l sz�lnak-e, minthogy sz�mos n�v m�g� rejt�zk�d�tt el. Csak ritk�n mutatkozott be, Vidrak�nt tal�n sohasem. Gelluk buk�sa nem t�rte le Eleresztettet. A kal�zkir�lynak m�s m�gusb�rencei is voltak, k�zt�k egy Zsenge nevezet� alak, aki nagyon szerette volna megtal�lni azt az ifj� senkih�zit, aki elt�ntette mester�t. �s Zsenge j� es�llyel megtal�lhatta volna. Eleresztett hatalma nemcsak Enyhely-szigetre terjedt ki, de el�rt a Legbens�-tenger �szaki sz�l�ig, �vr�l-�vre csak n�vekedett; k�zben Vizsla szimata sem tompult.

Vidra tal�n �pp vad�szai el�l menek�lve �rkezett Pendorra, amely sziget nyugatra fekszik a Legbens�-tengert�l; de ak�r a K�z eszk-szigeti asszonyai k�z�tt ismeretes valamely sz�besz�d is odak�ldhette. Pendor gazdag sziget volt akkoriban, miel�tt a s�rk�ny J�v�d kifosztotta. Addig b�rmerre j�rt, Vidra az enyhelyi, vagy m�g rosszabb �llapotokkal tal�lkozott: hadakoz�ssal, fosztogat�ssal, kal�zkod�ssal, gyommal telt vetem�nyesekkel �s tolvajokkal zs�folt v�rosokkal. El�sz�r m�g az is megfordulhatott a fej�ben, hogy meglelte M�rred sziget�t, mert a v�ros oly sz�ps�ges �s b�k�s volt, n�pe oly j�l �lt.

Tal�lkozott ott egy m�gussal, egy v�nemberrel, kit Nemesgy�knak sz�l�tottak, s kinek igaz neve elveszett. Amikor Nemesgy�k meghallotta M�rred sziget�nek mes�j�t, elmosolyodott, de tekintete szomor�s�got t�kr�z�tt, mikor ezt mondta:�� Nem itt van. Nem ez az. Pendor urai j� emberek, eml�keznek m�g a kir�lyokra. Nem keresik a h�bor�t vagy a zs�km�nyt. De fiaikat nyugatra k�ldik, hogy s�rk�nyokra vad�sszanak. Puszta kedvtel�sb�l. Mintha a Nyugati Peremvid�k s�rk�nyai valamif�le kacs�k vagy lib�k lenn�nek! Semmi j� nem sz�rmazhat ebb�l.

Nemesgy�k �r�mmel fogadta tan�tv�ny�ul Medr�t.�� A m�v�szetem egy olyan m�gust�l tanultam, aki ingyen adta nekem minden tud�s�t, de el�tted m�g nem tal�lkoztam senkivel, akinek magam tov�bbadhattam volna.�� gy mondta.�� A fiatalok elj�ttek hozz�m �s azt k�rdezt�k: �Mi j� van ebben? Tal�lsz vele aranyat?� �s: �Meg tudod tan�tani, hogyan v�ltoztathatom a k�vet gy�m�ntt�? Tudsz adni egy kardot, ami meg�li a s�rk�nyokat? Mire j� a dolgok egyens�ly�r�l besz�lni? Abban nincs semmi haszon� ilyeneket besz�ltek. �Nincs haszna!�� S az �reg m�g hosszan elm�lkedett a fiatalok ostobas�g�n �s a modern id�k gonoszs�g�n.

Amikor elj�tt tud�sa �tad�s�nak ideje, akkor f�radhatatlan, nagylelk� �s pontos volt a tan�t�sban. Furcsa k�pess�gek �s oktalan cselekedetek helyett Medra el�sz�r l�tta a m�gi�t m�v�szetnek �s mesters�gnek, amely csak hosszas tanul�s ut�n ismerhet� meg igaz�n, �s csak hosszas gyakorl�ssal haszn�lhat� helyesen, b�r k�l�n�ss�g�t �gy sem vesz�ti el. Nemesgy�k var�zsmesters�ge �s m�gi�ja nem volt nagyobb, mint tan�tv�ny��, de m�gis nagyobb volt, mert a tud�s �sszetetts�g�nek �s �sszef�gg�seinek k�pe, tiszt�n �lt elm�j�ben. Ez tette igazi m�guss�.

�t hallgatva Medra visszaeml�kezett arra az �jjelre, amikor Aniebbel gyalogoltak a s�t�ts�gben �s es�ben, s a lid�rcf�ny halov�ny csill�ml�sa mindig csak a k�vetkez� l�p�s hely�t vil�g�totta meg. Majd megl�tt�k a hajnal v�r�s f�ny�t a hegygerincen.

��Minden ige �sszef�gg�sben �ll minden m�s ig�vel�� magyar�zta Nemesgy�k.�� Egyetlen lev�l rezd�l�sei megreszkettetik a fa minden level�t, s a fa mozdulatai megreszkettetnek minden f�t �ce�nf�ld minden sziget�n! Mindenek m�ly�n pedig mint�zat mutatja az �sszef�gg�seket. Ezt a mint�zatot, ezt a form�t kell keresned, �s ebben kell vizsg�l�dnod. Semmi sem j�rhat a maga �tj�n, k�v�l e mint�zaton. �s csak e form�ban rejlik igaz szabads�g.

Medra h�rom esztendeig maradt Nemesgy�k mellett, s a v�n m�gus hal�lakor Pendor ura megk�rte az ifj�t, hogy vegye �t az �reg hely�t. A s�rk�nyvad�szatok elleni minden l�rm�ja �s szidalma ellen�re Nemesgy�k k�ztiszteletben �ll� szem�lyk�nt �lt a szigeten, s ut�dja �r�k�lte e tiszteletet, �s a vele j�r� rangokat. Tal�n megk�s�rtette Medr�t a gondolat, hogy olyan k�zel ker�lt M�rred sziget�hez, amennyire csak lehet, mindenesetre Pendoron maradt m�g egy ideig. Kihaj�zott az ifj� herceggel a Toring�tok fel�, majd azon is t�l, a Nyugati Peremvid�kre tartottak, s�rk�nyokat kerestek. Medra s�v�rgott, hogy l�thasson egy s�rk�nyt, de a rosszkor lecsap� viharok, az akkoriban j�r� gonosz id�j�r�s, h�rom alkalommal eg�szen Ing�tig visszavetette haj�jukat. Medra nem volt hajland� �jra nekiveselkedni azoknak a szeleknek. Nem keveset tanult a sz�lvet�s mesters�g�r�l, mi�ta az Enyhely-�b�lben hagyta gyermekkora kis vitorl�s�t, m�gis visszautas�totta a kaland folytat�s�t.

Nem sokkal k�s�bb elhagyta Pendor-szigetet, �jra d�lnek indult, �s tal�n Smar�gra vet�dhetett. Egyik �lc�j�t a m�sik ut�n v�ve fel, v�g�l el�rkezett a kilencvenszigeti Geap partjaihoz.

Ott, ahogy manaps�g is teszik, akkoriban b�ln�ra vad�sztak. Az effajta mesters�get Medra nem k�v�nta megismerni. B�zl�ttek a haj�k �s hasonl�k�pp b�zl�ttek a v�rosok is. Undorodott t�le, hogy rabszolgahaj� fed�lzet�re sz�lljon, de Geapt�l az egyetlen keletnek indul� haj� ilyen volt: b�lnaolajat sz�ll�tott O-kapuba. A Z�rt-tengerr�l, amely O-szigett�l d�lkeletre h�z�dott, a fi� hallott m�r sz�besz�deket: ott gazdag szigetek tal�lhat�k, de alig ismertek, mert nincs dolguk a Legbens�-tenger keresked�ivel. Amit Medra keresett, �gy hitte, arrafel� lehet. �gy h�t, mint id�j�r�svet� sz�llt fel egy g�ly�ra, amelyen negyven rabszolga h�zta az evez�ket.

Aznap az id�j�r�s igen kedvezett a haj�soknak: h�tsz�l, k�k �g kedves kis feh�r felh�kkel, a k�s� tavasz melenget� naps�t�s�vel. M�r meglehet�sen elt�volodtak Geapt�l. K�s� d�lut�n Medra hallotta, amint a kapit�ny �gy sz�l a korm�nyoshoz:�� Eg�sz �jjel tarts d�lnek, akkor K�tf� nem figyel fel r�nk.

M�g sohasem hallott err�l a szigetr�l, r�k�rdezett h�t:�� Mi van ott?

��Hal�l �s pusztul�s�� v�laszolt a kapit�ny, egy alacsony f�rfi kicsi, szomor�, �rtelmes szemekkel.

��H�bor�?

��vekkel ezel�tt. J�rv�ny volt, fekete var�zsl�s�g. A v�z is �tkozott k�r�l�tte.

��F�rgek�� sz�lt k�zbe a korm�nyos, a kapit�ny b�tyja.�� Fogj egy halat b�rhol K�tf� k�zel�ben �s tele lesz f�rgekkel, mint valami d�gl�tt kutya egy tr�gyadomb tetej�n.

��lnek m�g ott emberek?�� k�rdezte Medra, �s a kapit�ny v�laszolt:�� Boszork�nyok.�� Erre b�tyja megjegyezte:�� F�regzab�l�k.

Sz�mos ilyen f�lddarab hevert a Szigetvil�gban szertesz�t; a visz�lykod� m�gusok m�telyei �s �tkai �ltal elz�rt �s lecsupasz�tott ter�let, melyet gonosz helynek tartottak, �s nem sz�vesen mentek a k�zel�be. Medra nem is t�r�d�tt vele t�bbet, m�gnem elj�tt az este.

Kint aludt a fed�lzeten a csillagf�nyben �s egyszer�, de �l�nk �lmot l�tott: felh�k sz�guldottak �t a f�nyes �gen, �s a tenger felett l�tta egy magas, z�ld domb naps�t�tte �v�t. Felriadt. A l�tom�s m�g mindig tiszt�n lebegett a szeme el�tt, �s elm�j�be id�zte, hogy hasonl�t l�tott m�r t�z esztend�vel kor�bban, egy var�zslatokkal lez�rt barakk m�ly�n, Szamori b�ny�i mellett.

Fel�lt. A s�t�t tenger olyan nyugodt volt, hogy t�k�rk�peikkel a csillagok itt is, ott is f�nyes lyukakat �t�ttek a sim�n domborul� hull�mh�takba. Az evez�s g�ly�k ritk�n t�volodnak el az �tba es� szigetekt�l �s ritk�n h�zz�k �ket eg�sz �jjel, ink�bb megpihennek minden �b�lben. �m ezen a r�szen nem sok kik�t�hely akadt, �s mivel az id�j�r�s oly enyhe volt, fel�ll�tott�k az �rbocot, �s felh�ztak r� egy nagy, n�gyzetes vitorl�t. A haj� lassan �szott el�re, az evez�s rabszolg�k mind a padokon aludtak, a szabad leg�nys�g hasonl�k�ppen elvonult pihenni, kiv�ve a korm�nyost �s az �rszemet, b�r ez ut�bbi is elszenderedett. A v�z suttogott a haj� oldal�n�l, a gerend�k meg-megreccsentek, megcs�rrent egy rabszolgal�nc, majd �jra megcs�rrent.

Nem lesz sz�ks�g�k id�j�r�svet�re egy ilyen csendes �jszak�n, mint ez, �s m�g ki sem fizettek�� mondta Medra mag�ban. �lm�b�l �gy �bredt, hogy fej�ben K�tf�-sziget neve keringett. Mi�rt nem hallott m�g err�l a szigetr�l, vagy mi�rt nem l�tta a t�rk�pen? Val�ban el�tkozott vagy elhagyatott lehet, ahogyan mondt�k, de mi�rt nem rajzolj�k r� a t�rk�pekre?

Odarep�lhetn�k cs�r form�j�ban, �s vissza is �rn�k m�g napkelte el�tt�� t�n�d�tt f�lhangosan, de nem gondolta komolyan. O-kapu fel� tartott. �s a t�nkretett vid�kek t�l gyakoriak voltak, nem kellett felr�ppennie, hogy tal�ljon egyet. Elhelyezkedett egy tekercs k�t�l k�zep�n, �s b�multa a csillagokat. Nyugat fel� pillantva megl�tta a Kov�cs n�gy f�nyes csillag�t, alacsonyan a tenger felett. Kiss� hom�lyosnak t�ntek, �s egyik a m�sik ut�n ki is aludtak, ahogy figyelte �ket.

Alig �rz�kelhet�, s�hajszer� remeg�s futott v�gig a lassan h�mp�lyg� hull�mokon.

��Kapit�ny!�� ugrott talpra Medra ki�ltva.�� bredjen!

��Mi van?

��Boszork�nysz�l j�n. K�veti a haj�t. Le a vitorl�t!

Szell� sem rezzent. A nagy vitorla ernyedten l�gott a nyugodt l�gben. Csak a nyugati csillagok halv�nyodtak �s t�ntek el egyre-m�sra, ahogy valami csendes feketes�g emelkedett lassan egyre magasabbra. A kapit�ny megb�multa.�� Boszork�nysz�l, azt mondod?�� k�rdezte kelletlen�l.

A fort�lyos alakok az id�j�r�st is fegyverk�nt haszn�lt�k: j�ges�vel vert�k el az ellens�g term�ny�t, vagy er�s sz�llel bor�tott�k fel a haj�kat; �s az effajta viharok, vadak �s r�miszt�ek, elsz�guldhattak eg�szen messzire att�l a helyt�l, ahol keltett�k �ket, s t�bb sz�z m�rf�lddel arr�bb zargatt�k a sz�nt�vet�ket vagy a tenger�szeket.

��Eressz�k le a vitorl�t!�� sz�lt Medra ellentmond�st nem t�r� hangon. A kapit�ny �s�tott egyet, �s szitkoz�dva parancsokat ki�ltozott. A leg�nys�g nehezen �bredt �s lassan, �gyetlen�l v�gezte dolg�t. Az evez�shajcs�r, miut�n feltett n�h�ny k�rd�st a kapit�nynak �s Medr�nak, �v�lt�zve rohang�lt a rabszolg�k k�z�tt, csom�zott k�tel�vel csapkodva �bresztette fel �ket jobb �s bal oldalon. A vitorla f�lig m�g fent volt, az evez�s�knek m�g csak a fele h�zott, Medra f�lig mondta el egy v�d�var�zs szavait, amikor a boszork�nysz�l lecsapott r�juk.

Hatalmas mennyd�rg�ssel �rkezett az �res s�t�ts�gb�l, �s vadul zuhog� es�t hozott mag�val. A haj�orr mint �gaskod� l� megemelkedett egy hull�mt�l, azut�n olyan er�vel csap�dott vissza a v�zre, hogy az �rboc kit�rt a talpazat�b�l, b�r a k�telek m�g tartott�k. A vitorla elszabadult, alja vizet �rt, ahogy lobogva jobbra r�ntotta a haj�t. A lel�ncolt rabszolg�k ki�ltozva �s ny�gve k�zd�ttek az evez�rudakkal, olajoshord�k szabadultak el �s buktak �t egym�son�� a g�lya oldalra fordult �s �gy maradt, fed�lzete mer�legesen �llt, m�g v�g�l egy hatalmas hull�m megcsapta a fenek�t �s �tbillentette. A ki�ltoz� �s sikoltoz� hangok hirtelen elhaltak. Nem hallatszott m�s, csak a vihar z�g�sa a tenger felett, de az is enyh�lt, ahogy a r�miszt� sz�l tov�bbvitte keletnek. M�g�tte egy feh�r tengeri mad�r r�zta le sz�rnyait, ahogy kiugrott a v�zb�l �s elr�ppent, k�ts�gbeesetten bukd�csolva �szak fel�.

* * *

A kel� nap f�nye mad�rnyomokat rajzolt a gr�nitszirtek alatti keskeny homoks�vra. Ahol v�g�k szakadt, ott egy ember nyomai kezd�dtek, �s valameddig a part ment�n haladtak, ahol a homoks�v elkeskenyedett a szikl�k �s a tenger k�z�tt. Azut�n ezek a nyomok is v�get �rtek.

Medra tudta, hogy vesz�lyes �jra meg �jra olyan alakot felvenni, amely elt�r a saj�tj�t�l, de a haj�t�r�s �s a hossz� �jszakai rep�l�s kif�rasztotta �s elgyeng�tette, s a hajnalsz�rke partvonalon csak csupasz szikl�kat tal�lt, melyeket nem b�rt megm�szni. Var�zslathoz folyamodott h�t �s ism�t kimondta a sz�t, majd mint tengeri cs�r r�ppent fel gyors sz�rnycsap�sokkal az egyik szirt tetej�re. Azut�n�� a rep�l�s �rzet�t�l elragadtatva�� tov�bb sz�rnyalt a hossz� �rny�kokkal szabdalt vid�k felett. Messze maga el�tt, ragyog�n a reggeli naps�t�sben, megl�tta a magas, z�ld domb �v�t.

Arrafel� rep�lt �s lesz�llott re�ja, �s amint meg�rintette a talajt, ism�t emberr� v�ltozott.

Csak �llt ott egy ideig, �sszezavarodottan. �gy t�nt, nem saj�t elhat�roz�sa vagy cselekedete r�v�n v�ltozott vissza, hanem a f�ld �rint�s�t�l, a dombt�l v�lt �jra �nmag�v�. Az � hatalm�n�l nagyobb m�gia uralkodott ott.

K�r�ln�zett, k�v�ncsian �s �vatosan. A dombon sziporka vir�gzott mindenfele, a hossz� szirmok s�rg�n l�ngoltak a f�ben. Enyhelyen minden gyerek ismeri ezt a vir�got. �gy mondj�k, Ilien l�ngjaib�l sz�lltak sz�t a szikr�k, amikor a T�z�r megt�madta a szigetet, �s Vand�r-Akb� legy�zte �t gig�szi csat�jukban. H�s�kr�l sz�l� mes�k �s �nekek serkentek fel szunnyad�sukb�l Medra eml�kei k�z�tt, ahogy ott �llt: Vand�r-Akb� �s az el�tte volt h�s�k, a Saskir�lyn�, Heru, a kargokat keletre vissza�z� Akambar s a b�kehoz� Szeri�d, szol�ai Elf�ran �s a Feh�r Var�zsl�, M�rred, a szeretett kir�ly t�rt�netei. A b�trak �s b�lcsek �gy j�rultak a fi� el�, mint a megid�zettek, mintha sz�l�totta volna �ket, b�r esz�be sem jutott ilyesmi. Egyszer�en csak l�tta �ket. Ott �lltak a magas f�ben, a sz�lben b�logat�, l�ngform�j� vir�gok k�z�tt.

Azut�n mind elt�ntek �s � ism�t egyed�l �llt a dombtet�n, remegett �s csod�lkozott.�� ce�nf�ld kir�lyait �s kir�lyn�it l�ttam�� gondolta��, �s �k m�g csak a f�vel egyenl�k e dombon.

Lassan a domb keleti lejt�je fel� fordult, amelyet m�r felmeleg�tett �s teljesen bevil�g�tott a n�h�ny ujjnyival a l�that�r f�l� emelked� napkorong. Kez�vel elfedve a ragyog�st, kis v�roska tet�it l�tta egy �b�l sz�l�n, amely kelet fel� kivezetett a vil�g java r�sz�t bebor�t� tengerek egyik�re. Nyugaton sz�nt�f�ldek �s legel�k, k�z�tt�k utak ter�ltek el. �szakon hossz�, z�ld dombok uralt�k a t�jat. D�l fel� magas f�k ligete vonta mag�ra a figyelm�t. �gy v�lte, tal�n egy olyan erd� sz�le lehet, mint amilyen a Faliorn Enyhely-szigeten tal�lhat�, �s nem tudta, mi�rt gondolja ezt, mert a liget m�g�tt csup�n kop�r puszt�k �s legel�k h�z�dtak.

Sok�ig �llt m�g ott, miel�tt les�t�lt a magas f�ben, a lengedez� szipork�k k�z�tt. A domb alj�n keskeny f�ld�thoz �rkezett. Az bevezette a tany�k k�z�, amelyek b�r j�l karbantartottnak, m�gis elhagyatottnak t�ntek. Egyfolyt�ban olyan �sv�nyt keresett, amely a v�roska fel� vinn�, �m nem tal�lt keletnek tart� utat. Egyetlen l�lekkel sem tal�lkozott, pedig a f�ldek n�melyik�n l�tszott, hogy frissen sz�ntott�k fel. Kutya sem ugatott, ahogy a tanyah�zak k�z�tt haladt. Csak az egyik kereszt�tn�l tal�lkozott egy szam�rral, amely a k�ves legel�n k�stolgatta a f�vet, majd a fi�t megl�tva k�zelebb j�tt, �s t�rsas�gra v�gy� tekintettel kidugta fej�t a ker�t�sen. Medra meg�llt, hogy megsimogassa a csontos, sz�rk�sbarna pof�t. V�rosi �s tengerj�r� ember l�v�n nem sokat �rtett a vid�khez �s �llataihoz, de �gy v�lte, a szam�r kedvesen n�z r�.�� Merre j�rok, csacsik�m?�� k�rdezte t�le.�� Hogy juthatn�k el abba a v�rosba?

A szam�r nekinyomta homlok�t a f�rfi kez�nek, �s � vakargatni kezdte a szeme m�g�tt, a f�le alatt. A hossz� jobb f�l meg-megrebbent, �gy h�t, amikor otthagyta az �llatot, Medra a jobb oldali utat v�lasztotta. B�r �gy t�nt, mintha az visszavezetne a dombhoz, de eg�szen hamar be�rt a h�zak k�z�, az utc�kra, az �b�lben �ll� v�rosk�ba.

Ott ugyanolyan k�l�n�s csend uralkodott, mint a tanyavid�ken. Hang nem hallatszott, arc nem bukkant el�. Nem k�nny� az embernek k�nyelmetlen�l �reznie mag�t egy teljesen k�znapi k�lsej� v�rosk�ban egy kellemes tavaszi reggelen, de ebben a csendben Medra kezdte �gy l�tni, val�ban egy j�rv�ny s�jtotta vagy �tokverte szigeten j�r. Tov�bbment. Az egyik h�z �s egy v�n szilvafa k�z�tt sz�r�t�k�t�l fesz�lt, rajta ruh�k lengedeztek az enyhe szell�ben. Az egyik kertb�l egy macska somford�lt ki, de nem aff�le mag�nyos �henk�r�sz, hanem egy agyonsimogatott, j�l tartott, felhizlalt macska. �s v�g�l a kik�vezett, lejt�s kis utca v�ge fel� j�rva hangokat hallott.

Meg�llt hallgat�zni, de most nem hallott semmit.

Lement eg�szen az utca v�g�ig. Egy kicsiny piact�rre ny�lt, ott emberek gy�lekeztek, de nem sokan. Nem venni vagy eladni akartak. Nem �ll�tottak fel b�d�kat vagy pultokat. �t v�rt�k.

Mi�ta elindult lefel� a dombr�l, �s megl�tta a f�nyes �rnyakat a f�ben, sz�ve az�ta k�nny� volt. Valami nagyszer�t �s k�l�nlegeset �rzett, v�rakozott ilyesmire, de nem r�m�lt meg t�le. Nyugodtan meg�llt �s az emberekre n�zett, akik vele akartak tal�lkozni.

H�rman odamentek hozz�: egy id�s, nagydarab, sz�les mellkas� f�rfi sz�ntiszta feh�r hajjal, �s k�t n�. A m�gusok felismerik a m�gusokat, �s Medra felismerte a hatalmat a k�t n�ben.

�k�lbe szor�tva feltartotta egyik kez�t, azut�n elford�totta �s kinyitotta, teny�rrel felfel� el�reny�jtotta.

��Ӡ� csod�lkozott el az egyik n�, a magasabbik, azut�n felnevetett. De nem v�laszolt a mozdulatra.

��Ki vagy te? K�rlek, besz�ld el!�� sz�lalt meg a feh�r haj� f�rfi, eg�szen udvarias hangon, de �dv�zl�s vagy k�sz�n�s n�lk�l.�� s hogyan jutott�l el ide?

��Enyhelyen sz�lettem, haj��csnak �s var�zsl�nak tanultam. �pp egy Geapb�l O-kapu fel� tart� haj� fed�lzet�n utaztam. Az �jszaka egyed�l �n menek�ltem meg a fullad�st�l, amikor boszork�nysz�l csapott le a haj�ra.�� Azut�n elhallgatott. A haj� �s a lel�ncolt emberek eml�ke minden m�st elnyelt elm�j�ben, ahogyan a fekete tenger nyelt el mindenkit az el�z� �jjelen. Leveg� ut�n kapkodott, mintha fuldoklott volna.

��s hogyan jutott�l ide?

��Mad�rk�nt� cs�r alakj�ban. Ez K�tf�-sziget?

��Elvar�zsoltad magad?

Csak b�lintott egyet.

��Kit szolg�lsz?�� k�rdezte az alacsonyabb �s fiatalabb n�. El�sz�r sz�lalt meg, �les, kem�ny von�sait hangs�lyozta hossz� fekete szem�ld�ke.

��Nincs uram.

��Mi dolgod volt O-kapuban?

��Enyhelyen, �vekkel ezel�tt szolga voltam. Akik kiszabad�tottak, besz�ltek egy helyr�l, ahol nincsenek kir�lyok, �s ahol m�g eml�keznek Szeri�d uralkod�s�ra, �s ahol m�g tisztelik a m�v�szeteket. Ezt a helyet keresem, egy szigetet, m�r h�t esztendeje.

��Ki besz�lt err�l?

��A K�z asszonyai.

��B�rki kinyithatja az �kl�t �s megmutathatja a tenyer�t�� sz�lt most a magasabb n�, de nem ellens�gesen.�� De nem mindenki tud berep�lni K�tf�re. Vagy be�szni vagy behaj�zni vagy b�rmi m�don eljutni a szigetre. Ez�rt kell megk�rdezn�nk, hogy mi hozott ide?

Medra el�bb csak hallgatott.�� A v�letlen�� kezdte azut�n.�� gy t�nik, kedveli a s�v�rg�kat. Nem a m�v�szet. Nem is a tud�s. Azt hiszem, eljutottam a helyre, amelyet keresek, de nem vagyok biztos benne. Azt hiszem, itt �lnek azok az emberek, akikr�l hallottam, de nem tudom biztosan. Azt hiszem, a dombr�l l�tott f�k valamely rejt�ly r�szei lehetnek, de nem tudom, csak �rzem. Csup�n annyit tudok, hogy mi�ta a l�bamat arra a dombra tettem, az�ta az vagyok, aki gyermekkoromban voltam, amikor el�sz�r hallottam az Angl�di tetteket. Elvesztem a csod�k k�zt.

A feh�r haj� f�rfi a k�t n�re n�zett. Id�k�zben t�bben is k�zelebb j�ttek, �s most halkan besz�lgettek.

��Ha itt maradn�l, mihez kezden�l?�� k�rdezte a fekete szem�ld�k� n�.

��rtek a haj��p�t�shez, meg is jav�tom �s el is vezetem �ket. Egyform�n megtal�lok dolgokat a f�ld felett �s alatt. Tudok b�nni az id�j�r�ssal is, ha egy�ltal�n sz�ks�g�k van ilyesmire. �s sz�vesen tanuln�m a m�v�szeteket b�rkit�l, aki hajland� tan�tani.

��s mit akarn�l tanulni?�� k�rdezte a magasabbik n� szel�den.

Medra �gy �rezte, feltett�k neki a k�rd�st, amelyt�l eg�sz h�tral�v� �lete f�gg, j�jj�n j� vagy rossz. Ism�t hallgatott egy ideig. Egyszer kinyitotta sz�j�t, de nem sz�lt semmit, v�g�l ezt v�laszolta:�� Senkit sem tudtam megmenteni, egyik�ket sem, m�g azt sem, aki megmentette az �letemet. Semmit sem tudtam, amivel kiszabad�thattam volna. Most sem tudok semmit. Ha tudj�k, hogyan lehet szabad az ember, akkor tan�ts�k meg nekem!

��Szabad!�� csapott le a sz�ra a magas n�, hangja ostork�nt csattant. Azut�n t�rsaira n�zett, s egy hossz� pillanat m�lt�n halv�nyan elmosolyodott. �jra Medr�hoz fordulva �gy sz�lt:�� Magunk is rabok vagyunk, �s a szabads�got kutatjuk. Idej�tt�l a b�rt�n�nk falain kereszt�l. Azt mondod, a szabads�got keresed. De tudnod kell, hogy K�tf�t tal�n nehezebb elhagyni, mint el�rni. B�rt�n a b�rt�nben, �s r�szben mi magunk �p�tett�k fel.�� Ism�t a t�bbiekre n�zett.�� s ti mit sz�ltok?�� k�rdezte t�l�k.

Keveset sz�ltak, l�tsz�lag tan�cskoztak, de szinte teljes csendben. V�g�l az alacsonyabb n� Medr�ra n�zett szenved�lyes tekintettel.�� Maradj, ha akarsz!�� mondta.

��Akarok.

��Hogyan sz�l�tsunk?

��Cs�r�� v�laszolta; s �gy sz�l�tott�k ezut�n.

* * *

Amit K�tf�n tal�lt, az egyszerre volt t�bb �s kevesebb, mint a sz�besz�d �s a rem�nys�g, melyet oly sok�ig hajszolt. K�tf�-sziget, ahogy az ott �l�k mondt�k, �ce�nf�ld sz�ve. Az els� sz�razf�ld, melyet az id�k kezdet�n Trit�n kiemelt a vizekb�l, az �szaki tengerek k�z�tt fekv� f�nyes �a volt, a m�sodik K�tf�. Az a z�ldell� domb, a K�tf�-hegy, m�lyebben gy�keredzett minden m�s szigetn�l. A fentr�l l�tott f�k, melyek mintha egyszer itt, m�sszor amott �llan�nak, a vil�g leg�sibb f�i voltak, emellett a m�gikus hatalom forr�s�t �s k�z�ppontj�t k�pezt�k.

��Ha a Ligetet kiv�gn�k, minden var�zsl�s�g elhalna. Ama f�k gy�kere nem m�s, mint a tud�s gy�kere. Leveleik �rnyainak mint�zata azokat a szavakat rajzolja a talajra, melyeket Trit�n a Teremt�s sor�n mondott ki.

�gy mondta Par�zs, Medra heves v�rm�rs�klet�, fekete szem�ld�k� tan�t�ja.

K�tf�n a n�k tan�tottak minden m�gikus m�v�szetet. Aj�nd�kkal sz�letett f�rfi nem lakott a szigeten, am�gy is kev�s f�rfi akadt.

Harminc esztend�vel kor�bban G�zl�r kal�zhercegei nagy flott�t k�ldtek K�tf� megh�d�t�s�ra. Nem a vagyon��rt, amely nem volt jelent�s, hanem hogy megt�rj�k var�zshatalm�t, amelyet minden h�r �s sz�besz�d igen jelent�snek t�ntetett fel. K�tf� egyik m�gusa eladta a szigetet G�zl�r valamelyik fort�lyos alakj�nak; semleges�tette a v�d�- �s riaszt�var�zslatok egy r�sz�t. Amint ezeken hasad�k keletkezett, a kal�zoknak var�zsl�s�gra sem volt sz�ks�g�k, nyers er�vel �s t�zzel vett�k be a szigetet. Nagy haj�ik megt�lt�tt�k az Alk�ny-�bl�t, hord�ik �gettek �s zs�km�nyoltak, hajcs�raik elvitt�k a f�rfiakat, a fi�kat �s a fiatal n�ket. A kisebb gyermekeket �s az �regeket legyilkolt�k. Felgy�jtottak minden h�zat �s mez�t, amit csak el�rtek. Amikor n�h�ny nap m�lt�n elvitorl�ztak, nem maradt ut�nuk falusi lak vagy tanyah�z �llva, romok �s tetemek hevertek mindenfel�.

Az �b�l partj�n �ll� v�roska, Alk�ny is birtokolt valamennyit a Hegyet �s a Ligetet �titat� rejt�lyb�l, mert b�r a kal�zok tomboltak, mik�zben gy�jtogattak, fosztogattak �s rabszolg�k ut�n kutattak, a t�zek hamar kialudtak, �s a keskeny utc�k f�lrevezett�k �ket. A t�l�l�k t�bbs�ge a b�lcs asszonyok �s gyermekeik k�z�l ker�lt ki, akik a v�roska m�ly�n vagy a Lappang-ligetben rejt�ztek el. A f�rfiak, kiket Medra K�tf�n l�tott, mind �gy megmenek�lt gyermekek voltak, a n�h�ny �reg pedig a rabszolgas�got elker�l� f�rfiak k�z�l sz�rmazott. Tan�cs vagy vezet�s�g nem uralkodott itt, mind a K�z asszonyaira hagyatkoztak, minthogy az � var�zslataik v�delmezt�k K�tf�t, a d�l�s �ta folyamatosan.

Kev�ss� b�ztak meg a f�rfiakban. Egy f�rfi �rulta el �ket. F�rfiak t�madtak r�juk. A f�rfiak t�rekv�sei �s nyughatatlans�ga, �gy mondt�k, hajl�totta el a m�v�szet �sv�nyeit a kapzsis�g fel�.�� Nem egyezked�nk m�s orsz�gokkal�� mondta egyszer F�tyol, a magas n�, a szel�d hang�.

�s Par�zs ezt mondta Medr�nak:�� ner�nkb�l gy�gy�tottuk be a saj�t magunk okozta sebeket.

A K�z asszonyai �s f�rfiai K�tf�n k�t�ttek egyezs�get �gy egysz�z vagy m�g t�bb esztendeje, m�gussz�vets�get alak�tva akkor. B�szk�k voltak hatalmukra �s megb�ztak benne, �gy folytonosan olyan emberek ut�n kutattak, akiket kitan�thattak a hadakoz�k �s a rabszolgavad�szok ellen, m�g elegen lesznek majd hozz�, hogy egy�ttesen fell�zadjanak az elnyom�ssal szemben. Mindig is n�k vezett�k a sz�vets�get, Par�zs �gy mondta el, �s K�tf�r�l is n�k indultak el, hogy�� ken�cs�rus vagy h�l�fon� �lc�ja alatt�� k�rbeutazz�k a Legbens�-tenger szigeteit, �s kifesz�ts�k az ellen�ll�s selyemfinoms�g� sz�vev�ny�t. Medra ennek a sz�vev�nynek egy sz�l�t tal�lta meg Anieb k�p�ben, �s egy kisebb csom�j�t a hegyvid�ki falvakban. De nem �k vez�relt�k el ide. A d�l�s ut�n K�tf�-sziget teljesen elz�rta mag�t a k�lvil�gt�l, a b�lcs asszonyok nagy hatalm� v�d�var�zslatokat sz�ve pecs�telt�k le kapuit, s nem kereskedtek t�bb� m�s n�pekkel.�� Nem menthetj�k meg �ket�� mondta Par�zs.�� Magunkat sem tudtuk megmenteni.

Kedves hangja �s mosolya ellen�re F�tyol k�rlelhetetlen teremt�s volt. Elmondta Medr�nak, hogy b�r beleegyezett, a fi� K�tf� sziget�n maradhat, de csak az�rt, hogy rajta tartsa a szem�t.�� Egyszer m�r �tt�rt�l a v�delmeinken�� v�dolta.�� Amit magadr�l mondt�l, az lehet igaz, de tal�n hazudt�l. Tudsz b�rmit is mondani, amit�l megb�zn�k benned?�� s erre a f�rfi nem tudott v�laszolni.

Par�zs �ltal�ban v�gott egy grimaszt, amikor Medra k�sz�nt neki. �sszef�gg�stelen k�rd�seket tett fel, de mindig v�gighallgatta a v�laszt, �s azut�n nem sz�lt t�bbet.

A f�rfi f�l�nken megk�rte, hogy mes�ljen a Lappang-ligetr�l, mert amikor m�sokat k�rdezett, mind �gy v�laszoltak:�� Majd Par�zs elmondja.�� A n� elutas�totta a k�r�st, de kor�ntsem g�g�sen, csak hat�rozottan:�� A Ligetr�l csak benne �s csak t�le tanulhatsz.�� N�h�ny nappal k�s�bb Par�zs lement az Alk�ny-�b�l homokos partj�ra, ahol a f�rfi a hal�szok cs�nakjait jav�tgatta. A n� legjobb tud�sa szerint a keze al� dolgozott, k�zben a haj��csol�sr�l k�rdez�sk�d�tt, s Medra elmondott �s megmutatott mindent, amit hirtelenj�ben lehetett. Egy b�k�s d�lut�non t�rt�nt mindez, de a munka v�gezt�vel a n� szok�s szerint v�ratlanul t�vozott. Leny�g�zte Medr�t; kisz�m�thatatlan volt. A f�rfi azon is elcsod�lkozott, amikor nem sokkal k�s�bb Par�zs �gy sz�lt hozz�:�� A Hossz� T�nc ut�n kimegyek a Ligetbe. Gyere v�lem, ha akarsz.

�gy t�nt, a K�tf�-hegyr�l be lehet l�tni a Liget eg�sz�t, de ha bel�psz a f�k k�z�, nem mindig jutsz vissza a sz�nt�f�ldekre. Csak m�sz �s m�sz a f�k alatt. A bels� ligetben mind egyforma, olyan fajta, amely m�shol nem lelhet� fel az eg�sz Szigetvil�gon, �s archik nyelven m�g nevet sem visel. Mindenki csup�n �gy emlegeti: a �fa�. Az �reg Besz�dben, ahogy Par�zs mondta, ama f�k mindegyike saj�t nevet visel. Ha tov�bbl�p az ember, akkor hamarosan ism�t ismer�s f�k k�z� keveredik, t�lgyek �s ny�rek �s ny�rf�k k�z�, di�, mogyor� �s f�z �rny�k�ban j�r, melyek tavasszal z�ldellnek �s telente lecsupaszodnak. Van ott feketefeny�, c�drus �s egy magas, �r�kz�ld fajta is, amelyet Medra nem ismert. T�rzs�t l�gy, v�r�ses k�reg bor�tja, lombozata r�tegesen ter�l sz�t. A f�k k�z�tti �sv�ny sohasem ugyanaz, hi�ba j�rt�l rajta m�r t�bbsz�r is. Az alk�nyiak szerint az a legjobb, ha az ember nem megy be t�l m�lyre a Ligetbe, mert csak akkor jut vissza biztosan a sz�nt�khoz, ha arra j�n, amerre ment.

��Meddig terjed ez az erd�?�� k�rdezte Medra, �s Par�zs �gy v�laszolt:�� Ameddig a k�pzelet el�r.

A f�k levelei besz�lnek, ezt is mondta, �s az �rnyakban olvasni lehet.�� n is olvasni tanulom az �rnyakat�� tette hozz�.

Am�g Szirmoson tart�zkodott, Medra megtanulta olvasni a szigetvil�gi k�z�s nyelvet. K�s�bb Pendoron, Nemesgy�k megismertette a hatalom n�h�ny r�n�j�val. Ez ismert tud�s volt. Amit azonban Par�zs tanult mag�nyosan a Lappang-ligetben, azt csak azok ismerhett�k meg, akikkel � maga megosztotta tud�s�t. Eg�sz ny�ron a Ligetben lakott, s nem volt n�la m�s, csak egy fadoboz, hogy t�vol tartsa �lelm�t�l az egereket �s a t�bbi erdei r�gcs�l�t. Es�s id�ben egy �gakb�l eszk�b�lt f�ltet� al� h�z�dott be, �s a f�k k�z�l kifut� patak mellett, k�vekkel kirakott t�zhelyen f�z�tt.

Medra a k�zelben vert t�bort. Nem tudta, Par�zs mit akarhatott t�le; rem�lte, hogy tan�tani fogja, hogy v�laszol a Ligetr�l feltett k�rd�seire. De a n� nem sz�lt hozz�, � pedig visszafogott volt �s �vatos, nem k�v�nt bet�rni a m�sik v�lasztott mag�ny�ba. Ez hasonl�k�ppen elcs�ggesztette a f�rfit, mint a Liget kiismerhetetlens�ge. A m�sodik ott t�lt�tt napon a n� sz�lt, hogy k�vesse, �s elvezette az erd� m�ly�re. �r�kig hallgatagon gyalogoltak. A ny�ri d�lid�ben csend uralkodott a Ligetben. M�g a madarak sem daloltak. A levelek nem susogtak. A f�k k�z�tti folyos�k teljesen k�l�nb�ztek egym�st�l, m�gis egyform�k maradtak. Medra nem tudta, mikor fordultak vissza, de tudta, hogy ennyi gyalogl�s ut�n m�r r�g el kellett volna �rni�k K�tf� partjait.

Meleg este k�sz�nt�tt r�juk, mire ki�rtek a sz�nt�f�ldek �s legel�k vil�g�ba. Mik�zben visszas�t�ltak t�borhely�kre, Medra l�tta a Kov�cs n�gy f�nyes csillag�t felj�nni a nyugati dombok f�l�.

Par�zs csak annyit mondott:�� J� �jszak�t!�� s mag�ra hagyta.

M�snap �gy sz�lt a f�rfihoz:�� Megyek, le�l�k a f�k alatt.�� Minthogy nem volt biztos benne, mit v�r t�le a n�, Medra k�vette egy darabon, m�g v�g�l be�rtek a Liget legbens� r�sz�re, ahol minden fa egyazon fajt�b�l val�, s n�vtelen, b�r mindegyiknek megvan a maga neve. Amikor a n� letelepedett a l�gy lev�lsz�nyegre egy nagy, �reg fa gy�kerei k�z�, � keresett mag�nak egy m�sik lel�helyet a k�zelben; �s ahogy a n� csendben figyelt �s hallgat�zott, � is csendben maradt, figyelt �s hallgat�zott. T�bb napon kereszt�l. Azut�n egy reggelen, l�zad� hangulatban, Medra a patak mellett maradt, amikor Par�zs �jra bel�pett a Ligetbe. A n� h�tra se n�zett.

Aznap reggel F�tyol elj�tt Alk�nyb�l, egy kos�rban kenyeret, sajtot, aludttejet, ny�ri gy�m�lcs�ket hozott.�� Mit tanult�l?�� k�rdezte Medr�t�l a maga szel�d, de t�vols�gtart� m�dj�n, �s a f�rfi �gy v�laszolt:�� Hogy bolond vagyok.

��S mi�rt, Cs�r?

��Mert egy ostoba b�rmennyit �lhet a f�k alatt, m�gsem lesz b�lcsebb.

A magas n� halv�nyan elmosolyodott.�� A h�gom sohasem tan�tott m�g f�rfit�� mondta. Medr�ra pillantott, azut�n f�lren�zett, el a ny�ri napf�nyben f�rd� mez�k felett.�� Azel�tt sohasem n�zett f�rfira�� tette hozz�.

Medra csendesen �llt. �gy �rezte, az arca l�ngol. Les�t�tte szem�t.�� Azt hittem�� kezdte, de nem folytatta.

F�tyol szavainak hat�s�ra hirtelen megl�tta, egyszerre, eg�sz�ben, Par�zs t�relmetlens�g�nek, hallgatags�g�nak �s szenved�lyess�g�nek m�sik oldal�t.

Eladdig pr�b�lt �rinthetetlenk�nt tekinteni Par�zsra, mik�zben epekedve v�gyott r�, hogy meg�rintse a selymes barna b�rt �s a f�nyes fekete hajat. Amikor a n� azzal az �rthetetlen�l k�rd� �s kih�v� tekintettel n�zett r�, mindig azt hitte, haragszik valami�rt. Nem akarta megb�ntani, megs�rteni. De mit�l f�lt Par�zs? Az � v�gyait�l? Vagy a saj�tjait�l? De h�t nem egy tapasztalatlan kisl�ny m�r, a b�lcs asszonyok k�z� tartozik, m�gus maga is, ki a Lappang-ligetben j�rva meg�rti az �rnyakb�l rajzolt mint�zatokat.

Mindezek a gondolatok �gy sz�guldottak �t a f�rfi elm�j�n, ahogyan �radat t�r �t egy g�tat, mik�zben v�gig ott �llt az erd� sz�l�n F�tyollal.�� gy hittem, a m�gusok t�vol tartj�k magukat az ilyesmit�l�� ny�gte ki v�g�l.�� Nemesgy�k azt mondta, a testi szerelem elveszejti a hatalmat.

��Akkor vannak m�g b�lcs f�rfiak�� sz�lt F�tyol szel�den, �jra elmosolyodott �s elk�sz�nt.

A fi� �sszezavarodva t�lt�tte az eg�sz d�lut�nt, �s d�h�sen. Amikor Par�zs kibukkant a Ligetb�l, Medra el�be ment, �s a n� leveles-lombos f�ltet�j�n�l tal�lkoztak. A f�rfi mag�val vitte F�tyol kosar�t is.�� Besz�lhetn�k veled?�� k�rdezte.

A n� biccentett egyet, �sszeh�zta fekete szem�ld�k�t, �gy n�zett.

A f�rfi hallgatott. Par�zs lekuporodott, hogy megszeml�lje, mi van a kos�rban.�� Barack!�� sz�lt �s elmosolyodott.

��A mesterem, Nemesgy�k szerint, a testi szerelem elveszejti a hatalmat�� b�kte ki amaz, egyszuszra.

A n� nem v�laszolt, kiszedegette a kos�r tartalm�t �s sz�tosztotta k�tfel�.

��Gondolod, hogy igaz lehet?�� k�rdezte Medra.

Par�zs v�llat vont.�� Nem�� v�laszolta.

Kis id� eltelt�vel a n� felpillantott.�� Nem�� sz�lt csendes, l�gy hangon.�� Nem hiszem, hogy �gy lenne. Hiszem viszont, hogy az igaz hatalmak mindegyike, �s az �reg er�k mindegyike ugyanazon t�r�l fakad, ugyanott gy�keredzik.

A f�rfi m�g mindig egy helyben �llt, �s �jra Par�zs sz�lalt meg:�� N�zd a barackokat! M�r szinte t�l�rettek. Min�l el�bb meg kellene enni �ket.

��Ha neked adom a nevemet�� kezdte Medra��, az igaz nevemet�

��Akkor �n is neked adom az eny�met�� v�laszolta a n�.�� Ha �gy� ha ezzel kell kezden�nk.

Ehelyett a barackokkal kezdt�k.

Mindketten f�l�nkek voltak. Medra keze megremegett, amikor megfogta Par�zs kez�t, �s �, kinek igaz neve Elehal volt, les�t�tt szemmel fordult el. Azut�n k�nnyed�n meg�rintette a f�rfi kez�t. Amikor Medra v�gigsim�tott a f�nyes fekete hajon, a n� mintha csak elt�rte volna az �rint�st, ez�rt ink�bb visszah�zta kez�t. Amikor �lelni pr�b�lta, Par�zs elutas�t�n megmerevedett. Azut�n Elehal odafordult, s hevesen, kapkod�n, esetlen�l karolta �t a f�rfit. Nem az els�, s nem is az egyetlen �jszaka volt ez, amit egy�tt t�lt�ttek, �s amely mindkettej�knek nagy megk�nnyebb�l�st, megel�ged�st okozott. K�zben egym�st�l tanultak, s lassan t�ll�pve a f�l�nks�gen, eljutottak a szenved�lyig. Hossz� nappalaik az erd� csendj�ben �s hossz�, csillagf�nyes �jjeleik, egyar�nt �r�met okoztak.

Amikor F�tyol �jra felj�tt a v�rosb�l �s a k�sei barackb�l hozott n�h�ny szemet, mindketten felnevettek; a barackok jelk�pezt�k sz�mukra a boldogs�g kezdet�t. Pr�b�lt�k marasztalni, hogy vacsor�zzon vel�k, de F�tyol menni k�v�nt.�� Maradjatok, am�g csak lehet�� mondta nekik.

Abban az esztend�ben t�l kor�n �rt v�get a ny�r. Hamar elj�tt az es�s id�, m�r �sszel esett a h�, m�g oly messze d�len is, mint K�tf� szigete. Vihar vihart k�vetett, mintha maguk a szelek d�h�dtek volna fel a fort�lyos alakok babr�l�s�n �s elnyom�s�n. A n�k �ssze�ltek a mag�nyos tanyah�zak t�zhelye k�r�l; Alk�ny lak�i is kandall�k mellett kerestek mened�ket. Hallgatt�k a sz�l z�g�s�t �s az es� csapkod�s�t, majd k�s�bb a h� hideg csendj�t. Kint az Alk�ny-�b�lben a hull�mok mennyd�r�gve csaptak �t a z�tonyokon, �s szerte a partvonalon d�h�sen t�madtak a gr�nitszirtekre. Egy haj�, annyi sem indulhatott el ilyen id�ben.

Megosztott�k, amij�k volt. E tekintetben csakugyan M�rred sziget�n �ltek. K�tf�n senki sem �hezett vagy telelt fed�l n�lk�l, b�r senkinek sem volt t�bb a sz�ks�gesn�l. Elrejtezve a vil�g el�l, nem csup�n a tenger �s a viharok m�g�, de saj�t var�zslataik v�delm�be is, mely �lc�zta a szigetet �s t�v�tra vezette a haj�kat, egyszer� �letet �ltek. Dolgoztak, besz�lgettek �s �nekelt�k a dalokat. A t�li �neket �s Az ifj� kir�ly tetteit. K�nyveik is voltak: az Angl�di kr�nik�k, �s a B�lcs h�s�k t�rt�nete. Az id�sek ezekb�l az �rt�kes k�nyvekb�l olvastak fel egy csarnokban, lent a rakpart k�zel�ben, ahol a hal�szn�k k�sz�tett�k �s jav�tott�k h�l�ikat. Volt ott bent egy nagy kandall�, amiben t�zet rakhattak. Az emberek elj�ttek m�g a tany�kr�l is, hogy meghallgass�k a felolvasott t�rt�neteket, csendes, fesz�lt figyelemmel.�� hezik a lelk�nk�� mondta egyszer Par�zs.

�sszek�lt�z�tt Medr�val, �s a f�rfi kis h�z�ban �ltek, nem messze a h�l�k�t�k h�z�t�l, b�r napjai java r�sz�t n�v�r�vel, F�tyollal t�lt�tte. Par�zs �s F�tyol kisgyermekk�nt egy tany�n �lt Alk�ny k�zel�ben, amikor a g�zl�ri fosztogat�k lecsaptak. Anyjuk a h�z z�lds�ges pinc�j�ben b�jtatta �ket, azut�n var�zslataival pr�b�lta megv�delmezni f�rj�t �s fiait, akik nemhogy nem rejteztek el, de szembesz�lltak a rabl�kkal. Lem�sz�rolt�k �ket, a l�basj�sz�ggal egy�tt. A h�zat �s a pajt�t fel�gett�k. A kisl�nyok a pinc�ben maradtak aznap �jszak�ra, s m�snap �s a k�vetkez� �jjelen is. V�g�l k�s�bb, a roml� tetemek elf�ldel�s�re �sszegy�lt szomsz�ds�g tal�lt r� a k�t gyermekre, akik csendesen �hezve v�rt�k, m�g elvonul a v�sz. Kap�val �s ekevassal fegyverkeztek fel, hogy megv�delmezz�k a k�b�l �s f�ldb�l �sszehordott halmokat, melyekkel halottaikat ter�tett�k be.

Medra csup�n utal�sokat hallott e t�rt�netb�l, Par�zst�l. Egyik �jjel F�tyol, aki h�rom �vvel id�sebb volt h�g�n�l, �s akiben az eml�k tiszt�bban �lt, elbesz�lte a dolgot. Par�zs is ott �lt mellett�k, csendben hallgatta.

Viszonz�sk�ppen a f�rfi besz�lt F�tyolnak �s Par�zsnak a b�ny�kr�l Szamoriban, �s a m�gus Gellukr�l, �s a rabszolga Aniebr�l is.

Amikor befejezte, F�tyol m�g sok�ig hallgatagon �lt, majd �gy sz�lt:�� r� gondolt�l, amikor azt mondtad: �nem tudtam megmenteni m�g azt sem, aki megmentette az �letemet.�

��s te azt k�rdezted, tudok-e b�rmit is mondani, amit�l megb�zhatsz bennem.

��Most mondt�l�� v�laszolta F�tyol.

Medra megfogta a n� kez�t, �s homlok�hoz emelte. Mik�zben besz�lt, m�g vissza b�rta tartani k�nnyeit. Most nem siker�lt.

��Szabads�got aj�nd�kozott nekem�� sz�lalt meg.�� s m�g mindig �gy �rzem, hogy az�ta mindent, amit tettem, azt rajta kereszt�l �s ��rte tettem. Nem, nem is ��rte. Semmit sem tehet�nk a holtak�rt. De�

��rt�nk�� sz�lt Par�zs.�� rt�nk, akik �l�nk, rejt�zk�dve s nem elveszejtve, vagy m�sok elveszejt�s�n munk�lkodva. A holtak m�r nem t�rnek vissza. A nagyok �s hatalommal b�r�k pedig akad�lytalanul t�rhetnek utat maguknak. M�r csak azok �rzik a rem�nyt, akik nem sz�m�tanak.

��r�kk� rejt�zk�dn�nk kell?

��gy besz�lsz, mint egy f�rfi�� jegyezte meg F�tyol, �s szavait szel�d, sebzett mosoly k�s�rte.

��Igen�� v�laszolt Par�zs.�� El kell rejt�zn�nk, �s �r�kre, ha sz�ks�ges. Mert ezeken a partokon t�l m�r csak gyilkol�s �s meg�let�s maradt. Te mondtad, �s �n hiszek neked.

��De nem rejtheted el az igaz hatalmat�� mondta erre Medra.�� Sok�ig semmik�ppen. Elhal rejt�z�s k�zben, ha nem osztj�k meg.

��A m�gia sohasem hal el K�tf�n�� v�laszolta erre F�tyol.�� K�tf�n minden var�zs er�s.� At� maga mondta �gy. �s te is j�rt�l a f�k alatt� A mi dolgunk, hogy meg�rizz�k ezt az er�t. Hogy elrejts�k, igen. Hogy �sszegy�jts�k, ahogyan egy ifj� s�rk�ny gy�jti �ssze t�z�t. �s megosszuk. De csak itt. �tadjuk mindig a k�vetkez�nek itt, ahol biztons�gban van, �s ahol a nagy hatalm� rabl�k �s gyilkosok a legkev�sb� keresik, mert itt nincs senki, aki sz�m�tana. �s egy nap a s�rk�ny ereje telj�ben lesz. M�g ha ezer esztendeig tart is�

��De K�tf�n k�v�l�� ellenkezett Medra�� n�pek �heznek �s nyomorognak �s halnak meg. Tegy�k ezt ezer esztendeig, minden rem�ny n�lk�l?

Egyik n�r�l a m�sikra n�zett: egyik�k oly szel�d �s rend�thetetlen, m�g a m�sik�� a maga komolys�g�ban�� heves �s kedves, mint a fel�led� t�z els� l�ngnyelve.

��Enyhelyen�� kezdte��, K�tf�t�l t�vol, egy faluban az Onn-hegy lejt�j�n, olyan emberek k�z�tt, akik mit sem tudnak a vil�gr�l, m�g ott �lnek a K�z asszonyai. Az a h�l� m�g ennyi esztend� eltelt�vel sem szakadt el. Hogyan sz�tt�k?

��Fort�lyosan�� v�laszolta Par�zs.

��s sz�lesre kiter�tett�k!�� Ism�t egyik n�r�l a m�sikra n�zett.�� Enyhely v�ros�ban nem tan�tottak ki j�l�� folytatta.�� A tan�t�im azt mondt�k, ne haszn�ljam a m�gi�t rossz c�lokra, de f�lelemben �ltek, �s nem volt erej�k szembeszeg�lni uraikkal. Nekem adom�nyozt�k minden tud�sukat, de az nem volt sok. Csup�n a szerencs�nek k�sz�nhet�, hogy nem t�vedtem rossz �tra. �s az er�nek, melyet Anieb aj�nd�kozott nekem. N�lk�le m�g mindig Gelluk szolg�ja lenn�k. �s m�g � is tanulatlan volt, rabszolga. Ha a var�zsl�s�ggal rosszra tan�tanak a legjobbak, �s gonosz c�lokra t�rnek a hatalmasok, akkor hogyan n�vekedhetne itt az er�nk? Mivel t�pl�lkozik majd az ifj� s�rk�ny?

��K�z�pen vagyunk�� v�laszolt most F�tyol.�� Itt kell maradnunk. �s v�rnunk.

��Adnunk kell, amit csak adhatunk�� ellenkezett �jra Medra.�� Ha rajtunk k�v�l mindenki rabszolga, akkor mit �r a szabads�gunk?

��Az igaz m�v�szet gy�zedelmeskedik a hamis felett. A mint�zat kitart majd.

Par�zs rosszall� tekintettel adott hangs�lyt szavainak. A piszkavas�rt ny�lt �s �ssz�bb h�zta n�vad�j�t a t�zhely m�ly�n, majd egy apr� �t�ssel ism�t l�ngra lobbantotta.�� Ezt biztosan tudom. De az �let�nk r�vid, �s a mint�zat igen hossz�. B�rcsak K�tf� olyan lenne, amilyen r�gen volt�� b�r t�bben ismern�k itt az igaz m�v�szetet, tan�tan�k �s tanuln�k, nemcsak �rizn�k�

��Ha K�tf� olyan lenne, amilyen r�gen volt, akkor er�snek ismern�k, �s akik f�ln�nek t�l�nk, azok ugyan�gy elj�hetn�nek, hogy lecsapjanak r�nk �s elgyeng�tsenek�� jegyezte meg F�tyol.

��A megold�s a titoktart�sban rejlik�� sz�lt Medra.�� De a baj gy�kere is ott b�jik mellette.

��A mi bajunkat a f�rfiak okozt�k�� v�gott vissza F�tyol��, ha megbocs�tasz, kedves �cs�m! A f�rfiak t�bbet jelentenek a f�rfiak uralta orsz�gok szem�ben, mint a n�k �s a gyerekek egy�tt. Van itt �tven boszork�nyunk, �s fel sem figyelnek r�juk. De ha megtudn�k, hogy van �t hatalommal b�r� f�rfink, azonnal r�nk t�rn�nek.

��Ez�rt van az, hogy b�r vannak k�zt�nk f�rfiak, m�gis a K�z asszonyai voltunk�� tette hozz� Par�zs.

��M�g mindig azok vagytok�� mondta a f�rfi.�� s Anieb is k�z�tek tartozott. � �s ti �s mi mindannyian, ugyanabban a b�rt�nben senyved�nk.

��Mit tehetn�nk?�� k�rdezte F�tyol.

��Kim�velj�k er�nket!�� v�laszolta Medra azonnal.

��Egy iskola�� t�n�d�tt hangosan Par�zs��, ahov� a b�lcsek elj�hetnek �s egym�st�l tanulhatnak, �s megismerhetik a mint�zatot� A Liget megv�delmezne.

��A h�bor�z� urak nem foglalkoznak tud�sokkal �s iskolamesterekkel�� kontr�zott Medra.

��Azt hiszem, t�l�k is f�lnek�� vetette k�zbe F�tyol.

�gy besz�lgettek a hossz� t�lid�ben, �s m�sokkal is besz�ltek. Besz�lget�s�k sor�n a puszta l�tom�s lassan c�lkit�z�ss� v�ltozott, a v�gyakoz�sb�l terv sz�letett. F�tyol mindig �vatos maradt, �beren figyelt a vesz�lyre. D�ne, a feh�r haj� f�rfi annyira buzgott a tettv�gyt�l, hogy�� Par�zs szerint�� legsz�vesebben var�zsl�s�gra tan�totta volna Alk�ny minden gyermek�t. Egyszer Par�zs kital�lta, hogy K�tf� szabads�g�nak lehet�s�ge m�sok felszabad�t�s�ban rejlik, �s egyfolyt�ban a K�z asszonyainak �jb�li meger�s�t�s�t tervezte. De legbel�l, a Liget f�i k�zt elt�lt�tt mag�nyos napoknak k�sz�nhet�en, mindig a tiszta form�kat kutatta, �s feltette a k�rd�st:�� Hogyan tan�thatn�nk m�v�szet�nket, ha nem is ismerj�k azt?

�s besz�ltek err�l is mind, a sziget b�lcs asszonyai: milyen a m�gia igaz m�v�szete, �s hol fordul hazugg�; hogyan lehet megtartani vagy elvesz�teni a dolgok egyens�ly�t; mely mesters�gek sz�ks�gesek, melyek hasznosak �s melyek vesz�lyesek; mi�rt van az egyik embernek csak egy aj�nd�ka, s megtanulhat-e olyan m�v�szetet, melyhez a term�szet nem adom�nyozott tehets�get? E vit�k sor�n dolgozt�k ki a megnevez�seket, melyeket ma is haszn�lnak a mesters�gekre: a f�rk�sz�s, az id�j�r�svet�s, az elvar�zsol�s, a gy�gy�t�s, az id�z�s, a form�z�s, a n�vtud�s �s a szemf�nyveszt�s mellett ott volt m�g az �nekek ismerete is, a dalnoks�g. Ezek K�tf� mestereinek m�v�szetei m�g ma is, �mb�r a Dalnok birtokolja a F�rk�sz hely�t is, mi�ta a f�rk�sz�st csup�n hasznos mesters�gnek tartj�k, amely nem m�lt� egy m�gushoz.

�s ezekkel a vit�kkal sz�letett meg a k�tf�i m�gusiskola.

Vannak persze, akik �gy v�lik, ez k�zel sem az iskola sz�let�s�nek igaz t�rt�nete. Szerint�k K�tf�t egy n�, a S�t�ts�g Asszonya uralta, ki sz�vets�get k�t�tt a f�ld �si Er�ivel. �ll�t�lag egy barlangban �lt a K�tf�-hegy alatt, �s sohasem j�tt ki a napf�nyre, hanem hatalmas var�zslatokb�l egyre csak sz�tte �s sz�tte h�l�j�t a f�ldek �s vizek f�l�. �gy k�nyszer�tette r� gonosz akarat�t a f�rfiakra, m�g v�g�l az els� F�m�gus meg�rkezett a szigetre, bel�pett a barlangba, �s a S�t�ts�g Asszony�t legy�zve, �tvette hely�t.

Mi sem igaz e t�rt�netb�l, kiv�ve egyetlen dolgot: K�tf� els� mesterei val�ban felt�rtak egy nagy barlangot. �m�� mert b�r K�tf� gy�kere egyenl� minden sziget gy�ker�vel�� ez a barlang m�gsem K�tf�n ny�lt meg.

�s igaz, hogy Medra �s Elehal idej�ben K�tf� n�pe, a f�rfiak �s n�k val�ban nem tartottak a f�ld �si Er�it�l, hanem tisztelt�k azokat, l�tom�sokat �s hatalmat k�rtek t�l�k. Ez is megv�ltozott az �vek sor�n.

A k�vetkez� esztend�ben k�s�n �rkezett a tavasz, hidegen �s viharosan. Medra neki�llt a haj��p�t�snek. Mire a barack kivir�gzott, k�sz�tett egy karcs�, de er�s, egyvitorl�s tengerj�r�t, enyhelyi form�ra �csolva. Rem�nyteljesnek nevezte el. Nem sokkal ezut�n kihaj�zott az Alk�ny-�b�lb�l, senkit sem vitt mag�val.�� Ny�r v�g�ig ne v�rj!�� mondta Par�zsnak.

��A Ligetben leszek�� v�laszolta a n�.�� s a sz�vem veled marad, b�rmerre j�rj, �n fekete vidr�m, feh�r cs�rem, szerelmem, Medra!

��s az eny�m veled marad, t�zem parazsa, vir�gz� barackf�m, szerelmem, Elehal!

* * *

F�rk�sz� utaz�sai k�z�l az els� alkalm�val Medra, vagy Cs�r, ahogyan nevezte mag�t, felhaj�zott �szakra a Legbens�-tengeren, Szirmos fel�, ahol m�r j�rt n�h�ny esztend�vel kor�bban. Laktak ott a K�z n�p�b�l n�h�nyan, akikben megb�zott. Az egyik�k, egy Varj� nev� f�rfi a vil�gt�l visszavonult, vagyonos ember volt, aki nem rendelkezett a m�gia aj�nd�k�val, de szenved�lyesen vonz�dott az �rott sz�hoz, gy�jt�tte a tud�s �s a t�rt�nelem k�nyveit. Varj� volt az, ahogy Medra fogalmazott, aki annak idej�n belenyomta az orr�t egy k�nyvbe �s nem engedte el, am�g nem tanult meg olvasni.�� Minden m�veletlen m�gus csak �tok �ce�nf�ldnek!�� ki�ltott fel.�� B�n tanulatlanul birtokolni a hatalmat!�� Varj� k�l�n�s alak volt, akaratos, �ntelt, makacs, s ha szenved�lye v�delm�r�l volt sz�, akkor igen b�tor. M�g �vekkel kor�bban szembeszeg�lt Eleresztett hatalm�val is. �lc�zva az enyhelyi Nagy Kapu v�ros�ba utazott, majd n�gy k�nyvvel t�rt vissza, melyeket a r�gi uralkod�i k�nyvt�rb�l szerzett. Mostans�g ker�tett�� s erre igencsak b�szke volt�� egy eredetileg �t-szigetr�l sz�rmaz� misztikus �rtekez�st a higanyr�l.�� K�zvetlen�l Eleresztett orra el�l hoztam el�� mes�lte Cs�rnek.�� Gyere, vess r� egy pillant�st! Egy h�res var�zsl�� volt.

��Tinaral�� v�gta r� Cs�r.�� Ismertem.

��Semmit sem �r, ugye?�� k�rdezte Varj�, aki azonnal lecsapott minden apr�s�gra, ha k�ze volt a k�nyvekhez.

��Nem tudom. Nagyobb zs�km�nyra vad�szom.

Varj� felkapta a fej�t.

��A Nevek K�nyv�re.

��Elveszett At�val egy�tt, amikor nyugatra ment�� jegyezte meg Varj�.

��Egy Nemesgy�k nev� m�gus mes�lte, hogy amikor At� Pendoron j�rt, el�rulta egy var�zsl�nak, hogy a Nevek K�nyv�t egy kilencvenszigeti n�n�l hagyta meg�rz�sre.

��Egy n�n�l! Meg�rz�sre! Kilencvenszigeten! �r�lt volt a te m�gusod?

Varj� l�rm�zott ugyan, de m�r a puszta lehet�s�g izgatott� tette, hogy a Nevek K�nyve el�rhet� k�zels�gben van. Ugr�sra k�szen v�rta, hogy Cs�rrel elhaj�zhasson Kilencvenszigetre.

�gy h�t egy�tt vitorl�ztak d�lnek a Rem�nyteljes fed�lzet�n. El�sz�r a b�z�s Geap-szigeten k�t�ttek ki, ahonnan h�zal�k �lc�j�ba b�jva indultak tov�bb, �s egyes�vel v�gigj�rt�k a csatorn�k �tveszt�j�ben fekv� szigetecsk�ket. Varj� jobb �rukkal rakta meg a haj�t, mint amilyet a helyi gazd�k valaha is l�ttak, �s Cs�r kedvez� �ron k�n�lta ezeket, t�bbnyire cserealapon, mivel a szigetlak�k k�z�tt igen kev�s p�nz forgott. N�pszer�s�g�k gyorsan n�vekedett, h�r�k fut�t�zk�nt terjedt. K�zismertt� v�lt, hogy k�nyvek�rt is cser�lnek, ha a k�nyvek rejt�lyesek �s r�giek. Persze, Kilencvenszigeten minden k�nyv r�gi volt �s rejt�lyes, m�r ami maradt bel�l�k.

Varj� szinte ujjongott �r�m�ben, amikor egyszer egy Akambar idej�b�l sz�rmaz�, pecs�tes besti�riumot kapott �t ez�stgomb�rt, egy gy�ngymarkolat� t�r�rt �s egy v�g Lorbanery-selyem�rt. Egy ideig csak �lt a Rem�nyteljes deszk�in, �s halkan z�mm�gve r�gta �t mag�t a harikki, a pomat �s a jegesmedve �don le�r�s�n. De Cs�r partra sz�llt minden egyes szigetecsk�n, v�gigmutogatta �ruikat a h�ziasszonyok konyh�iban �s az �lmos hangulat� iv�kban, ahol a v�nemberek �ltek eg�sz nap. N�ha hanyagul �k�lbe z�rta kez�t, majd teny�rrel felfel� �jra kinyitotta, mintha csak szok�sa lenne, de senki sem v�laszolt a jelre.

��K�nyvek?�� k�rdezte egy kos�rfon� �szak-Szudiddin.�� Mint az ott?�� Hossz� pap�rcs�kokra mutatott, amelyeket beledolgoztak h�za zs�ptetej�be.�� Tal�n j�k valami m�sra is?�� Varj� felb�mult a n�dsz�lak k�z�tt itt �s ott felbukkan� szavakra, �s remegni kezdett d�h�ben. Cs�r visszar�ngatta a haj�ra, miel�tt haragja kit�rt volna bel�le.

��Csak egy �llatgy�gy�sz-k�zik�nyv volt�� ismerte el Varj�, amikor tov�bbhaj�ztak, �s � lecsillapodott valamelyest.�� np�k,� ez �llt ott, �s valami a jerke t�gy�r�l. De ez a tudatlans�g! Ez a kegyetlen tudatlans�g. Be�p�tett�k a tet�be!

��s ez m�g hasznos tud�s volt�� jegyezte meg Cs�r.�� Milyenek legyenek az emberek, ha nem tudatlanok, mikor nem �rzik meg, �s nem tan�tj�k a tud�st? Ha �ssze lehetne gy�jteni a k�nyveket, egyetlen helyre�

��Mint a Kir�lyok K�nyvt�ra�� mondta erre Varj�, elveszett dics�s�gr�l �lmodozva.

��Vagy a te k�nyvt�rad�� f�zte hozz� Cs�r, aki k�rm�nfontabb� v�lt az id�k sor�n.

��Szil�nkok�� v�gta r� Varj�, elutas�tva �lete munk�j�nak jelent�s�g�t.�� Maradv�nyok csup�n!

��Vagy a kezdet.

Varj� csak s�hajtott egyet.

��gy v�lem, ism�t d�lnek kellene haladnunk�� sz�lalt meg Cs�r kis id� m�lt�n, amikor bekorm�nyozta a haj�t egy sz�lesebb csatorn�ba.�� Dondy fel�.

��Van �rz�ked a dologhoz�� mondta Varj�.�� Tudod, merre kell keresg�lni. Egyenesen ahhoz a besti�riumhoz ment�l ott, a pajtapadl�son� De itt nincs mit keresn�nk. Nem tal�lunk semmi fontosat. At� nem hagyhatta a tud�sk�nyvek legnagyszer�bbik�t bugrisok k�zt, akik tet�t csin�lnak bel�le! Vigy�l Dondyra, ha �gy tetszik. Azt�n vissza Szirmosra. Elegem van ebb�l.

��s kifogytunk a gombokb�l�� jegyezte meg Cs�r. Vid�ms�g sz�llta meg; amikor Dondyra gondolt, �rezte, hogy j� ir�nyba haladnak.�� Tal�n tal�lok neked valamennyit �tk�zben�� kacagott fel.�� Tudod, ehhez van tehets�gem.

M�g egyik�k sem j�rt Dondyn. �lmatag, d�lvid�ki szigetecske volt egyetlen takaros, r�gi kik�t�v�rosk�val, Teli�val, melynek h�zait r�zsasz�nes homokk�b�l �p�tett�k, sz�nt�f�ldjei �s gy�m�lcs�sei pedig term�kenyek lehettek valaha. De m�r egy �vsz�zada G�zl�r urai vett�k birtokukba, megad�ztatt�k �s rabl�ncra vert�k n�p�t, a f�ldet �s lak�it egyar�nt t�nkretett�k. Telio napos utc�in szomor�s�g �s por uralkodott. Az emberek �gy �ltek ott, mint a vadonban, s�trakban �s f�ltet�k alatt, amelyeket hullad�kb�l hordtak �ssze, de n�hol m�g ennyire sem tellett.�� Nincs itt dolgunk!�� t�rt ki Varj�.�� Ezeknek a nyomorultaknak egy sz�l k�nyv�k sem lesz!

��V�rj m�g!�� k�rte t�rsa.�� Adj egy napot.

��Vesz�lyes�� ellenkezett tov�bb Varj��, �s oktalans�g.�� Nem tett t�bb megjegyz�st. A szer�ny, naiv fiatalember, akit valaha � tan�tott olvasni, kiismerhetetlen vezet�v� v�lt.

K�vette Cs�rt, le az egyik sz�lesebb utc�n, egy kis h�zacsk�kb�l �ll� v�rosr�szbe, a n�hai tak�csnegyedbe. Dondy valaha a lenb�l �lt, de a k�b�l �p�lt �ztat�h�zak m�r t�bbnyire kihaszn�latlanul �lltak, s a h�zak ablakain bepillantva l�thatt�k a magukra hagyott sz�v�sz�keket. Egy kicsiny t�ren, hol a f�k �rny�kot adtak a forr� naps�t�sben, n�gy vagy �t n� �lt �s ors�zott egy k�t mellett. V�zn�cska gyerekek j�tszottak a k�zelben, nem t�r�dve a h�s�ggel, �s �rdekl�d�s n�lk�l b�multak az idegenekre. Cs�r t�tov�z�s n�lk�l tartott erre, mintha tudn�, hov� megy. Meg�llt a k�tn�l, �s k�sz�nt�tte a n�ket.

��, sz�pember�� v�laszolta egyik�k mosolyogva��, meg se mutassa, mi van a csomagj�ban, mert egy r�zfityingem, annyi sincs, nemhogy elef�ntcsont. Legal�bb egy h�napja nem l�ttam p�nz�rm�t.

��s egy darab v�szon, asszonyom? Sz�vet vagy fon�l? Dondy v�szna a legjobb, �gy hallottam m�g Enyhelyen is. �s amit most ors�znak, az is csakugyan sz�p.�� Varj� egyszerre n�zett megvet�n �s mulatva t�rs�ra. � maga is elsz�ntan tudott alkudni egy-egy k�nyvre, de hogy egy vid�ki h�ziasszonnyal csevegjen gombokr�l �s fonalakr�l, azt m�lt�s�g�n alulinak �rezte.�� Hadd nyissam ki ezt�� sz�lt Cs�r, �s kiter�tette zs�kja tartalm�t a t�r k�vezet�re. A n�k �s a koszos, f�l�nk gyerekek k�zelebb h�z�dtak, hogy l�ss�k a csod�kat, melyeket az idegen mutat.�� K�szruha �rdekel, �s festetlen sz�vet, meg minden hasonl�, a gombokb�l kifogytunk. Ha lenne esetleg szarvb�l vagy csontb�l? Elcser�ln�m ezt a kis b�rsonykalapk�t h�rom vagy n�gy gomb�rt. Vagy egy tekercs szalagot? N�zz�k a sz�neket! Remek�l illik a haj�hoz, asszonyom! De pap�rt �s k�nyvet is elfogadunk. Urunk, Szirmoson, sz�vesen fogadja az ilyesmit, persze, ha van felesleges.

��, maga kedves ember!�� mondta kacagva a n�, aki az im�nt is sz�lt, k�zben egy v�r�s szalagot tartott fekete copfj�hoz.�� B�r lenne mag�nak valamim!

��s nem lenn�k ilyen b�tor cs�kot k�rni�� forgatta a szavakat Medra��, de egy nyitott teny�r nem nagy k�v�ns�g, ugye?

Mutatta a jelet, a n� csak n�zett r� egy hossz� pillanatig.�� Ez k�nny�� sz�lt halkan, �s v�laszolt a mozdulatra��, de nem mindig biztons�gos, idegenek k�z�tt.

A f�rfi tov�bb mutogatta �ruikat, �lcel�d�tt a n�kkel �s a gyerekekkel. Semmit sem tudott eladni. �gy b�mult�k a kacatokat, mintha kincsek lenn�nek. Hagyta, hadd n�zzenek �s fogdossanak meg mindent, amit mernek. M�g azt is hagyta, hogy az egyik k�ly�k elemeljen egy kicsiny, csiszolt r�zt�kr�t. L�tta elt�nni a szakadt rongyok alatt, de nem sz�lt. V�g�l �sszepakolt, mondv�n, mennie kell, �s a gyermekek hamar szerteszaladtak.

��Van egy szomsz�dom�� kezdte a fekete copfos n��, akinek lehet valamennyi pap�rja, ha t�nyleg azt keresik.

��ll rajta �r�s?�� k�rdezte Varj�, aki v�gig a k�t k�v�j�n �lt, unott tekintettel.�� Vagy jelek?

A n� tet�t�l talpig v�gigm�rte.�� Jelek vannak rajta, uram�� v�laszolta h�v�sen. Azut�n visszafordult Cs�rhez, �s melegebb hangon folytatta:�� Ha velem j�nnek; erre lakik. B�r csak egy szeg�ny l�ny, azt megmondhatom�� mag�nak legal�bbis��, hogy � is ki tudja nyitni az �kl�t. De ez nem mindenkir�l mondhat� el errefel�.

��H�romr�l m�gis�� sz�lt Varj� �s hanyagul mutatta a jelet��, �gyhogy sp�roljon az ecettel, j�asszony!

��Mag�nak k�ne sp�rolnia vele! Szeg�ny n�pek vagyunk mi, ezen a fert�lyon.

��s m�veletlenek�� v�gott vissza amaz.

A n� tekintete villogott, de vezette �ket tov�bb.

Az egyik sik�tor v�g�ben meg�lltak egy h�zn�l. Valaha kellemes lak lehetett, k�b�l rakott k�t emelettel, de most f�lig �resen �llt, elcs�fulva; az ablakkeretek t�bbs�ge �s a fal n�h�ny k�ve is kihullott m�r. �tmentek egy udvaron, a sark�ban k�t �llt. A n� bekopogott egy oldalajt�n, �s fiatal l�ny nyitotta ki.

��Boszork�nylak�� jegyezte meg Varj�, meg�rezve a gy�gyf�vek �s illatos f�st�l�k szag�t. H�tr�bb l�pett.

��Gy�gy�t�k�� v�gta r� vezet�j�k, �s a l�nyhoz fordult:�� Megint beteg, Bog�rka?

A l�ny b�lintott, Cs�rre n�zett, azut�n Varj�ra. Tizenh�rom vagy tizenn�gy esztend�s lehetett, er�s testalkat�, sov�ny �s komor, de a tekintete nyugodt.

��k a K�z f�rfiai, Bog�rka, egyik�k alacsony �s kedves, a m�sik magas �s b�szke, �s azt mondj�k, pap�rokat keresnek. Tudom, hogy nektek volt valami ilyesmitek. Semmi sincs a zs�kjukban, amire sz�ks�getek lenne, de lehet, hogy elef�ntcsonttal is tudnak fizetni az�rt, amit akarnak. J�l mondom?�� Tekintete ism�t felvillant, ahogy Cs�rhez fordult. A f�rfi b�lintott.

��Nagyon beteg, Gy�k�ny�� mondta a l�ny a fekete copfos n�nek. Megint Cs�rre n�zett.�� Nem tudsz gy�gy�tani?�� Hangj�ban v�d csend�lt.

��Nem.

�� az�� mutatott Gy�k�ny a l�nyra.�� Ahogy az anyja �s a nagyanyja is k�z�nk tartozott. Engedj be, Bog�r, legal�bb engem, hadd besz�ljek vele.�� A l�ny h�tral�pett egy kicsit, �s Gy�k�ny �gy fordult Medr�hoz:�� Az anyja t�d�v�szt�l haldoklik. Egyik gy�gy�t�nk sem tudta kik�r�lni. � maga b�rmikor meggy�gy�totta a g�rv�lyk�rt, �s a f�jdalmat is elvette az �rint�s�vel. Csod�latos keze volt, �s Bog�r is �g�retesnek t�nik.

A l�ny intett, hogy ker�ljenek beljebb. Varj� ink�bb kint v�rakozott. A magas �s hossz� szoba m�g �rizte a jobb id�k nyomait, de t�bbnyire m�r r�ginek �s szeg�nyesnek l�tszott. Gy�gy�t� kell�kek �s sz�rad� f�vek hevertek mindenfel�, b�r rejlett valami rend az elhelyezked�s�kben. A form�s k�kandall�ban f�lmaroknyi gy�gyf� f�st�lg�tt, mellette keretes �gy �llott. A rajta fekv� n� olyannyira rossz �llapotban volt, hogy a helyis�g f�lhom�ly�ban csup�n csontnak �s �rny�knak t�nt. Amikor Cs�r bel�pett, a n� megpr�b�lt fel�lni �s besz�lni. L�nya felpolcolta h�t�t �s fej�t a p�rn�kkal. Cs�r k�zelebb h�z�dott, meghallotta a beteg szavait.�� M�gus.�� Ezt mondta.�� Nem v�letlen.

Hatalommal b�r� n�, tudta, kit l�t maga el�tt. Tal�n � h�vta ide?

��F�rk�sz vagyok�� v�laszolta Cs�r.�� s keres�.

��Tudn�d tan�tani?

��Elvihetem azokhoz, akik tudj�k.

��Vidd.

��Elviszem.

Elernyedt p�rn�in, �s lehunyta szem�t.

B�rmilyen hatalmas volt az asszony akaratereje, a besz�d kimer�tette, megr�zk�dott. Cs�r fel�llt, �s m�ly l�legzetet vett. K�rben�zett, tekintete meg�llapodott a l�nyon. � nem viszonozta a pillant�st, csak n�zte anyj�t k�z�nybe fordul�, s�t�t b�nattal. Miut�n a beteg biztosan elaludt, a l�ny csak akkor mozdult, seg�tett Gy�k�nynek, aki mint bar�t �s szomsz�d, gyakran tette itt hasznoss� mag�t. �pp a v�r�ztatta sz�veteket szedte �ssze, amelyek szertesz�t hevertek az �gy k�r�l.

��Megint v�rzett, �s nem b�rtam el�ll�tani�� sz�lalt meg Bog�r. K�nnyek sz�ktek a szem�be, �s lecsorogtak az �ll�n. Arckifejez�se alig v�ltozott.

��, gyermekem�� mondta Gy�k�ny �s meg�lelte��, � b�r�nyk�m!�� B�r � is �lelt, Bog�r tart�sa merev maradt.

��Odamegy�� s�rta��, a falhoz, �s �n nem mehetek vele. Egyed�l kell odamennie, mert nem mehetek vele. Te nem tudsz odamenni?�� kiszak�totta mag�t az asszony �lel�s�b�l, �s Cs�rre b�mult.�� Te oda tudsz menni!

��Nem�� v�laszolta a f�rfi.�� Nem ismerem az utat.

Mikor Bog�r besz�lt r�la az im�nt, abban a pillanatban Cs�r is l�tta, amit a l�ny: a hossz� domboldalt, ahogy lefut a s�t�ts�gbe, �s rajta�� az alkonyati f�lhom�ly sz�l�n�� egy alacsony k�fal. A k�fal mellett egy alak s�t�lt, igen sov�ny, szinte anyagtalan, csont �s �rny�k n�alak. De nem az �gyban haldokl� n� �rny�t l�tta. Hanem Aniebet.

Azut�n a l�tom�s elt�nt, �s a f�rfi a boszork�nyl�ny szem�be n�zett. A v�dl� tekintet lassan megenyh�lt. Bog�r a kez�be temette arc�t.

��Hagynunk kell elmenni�� mondta Cs�r halkan.

Erre a l�ny:�� Tudom.

Gy�k�ny egyik�kr�l a m�sikra kapta �ber, f�nyes tekintet�t.�� Nemcsak aranyos ember�� sz�lalt meg��, de fort�lyos alak is. H�t, nem maga az els�.

A f�rfi k�rd�n n�zett r�.

��Ezt a helyet At� H�z�nak nevezik�� mondta a n�.

��Itt lakott�� folytatta Bog�r, �s a b�szkes�g egy pillanatra �tt�rt tehetetlen f�jdalm�n.�� At�, a M�gus. R�gen. Miel�tt nyugatnak indult. Minden any�m b�lcs asszony volt. �s � vel�k �lt itt.

��Adj egy lav�rt�� sz�lt Gy�k�ny.�� Be kell �ztatnom ezeket.

��Hozok vizet�� aj�nlkozott Cs�r. Fogta a lav�rt �s kiment az udvarra, a k�thoz.

Ak�rcsak kor�bban, Varj� ism�t letelepedett a k�v�ra, unatkozva �s nyugtalanul.�� V�zhord�fi� lett�l a boszork�nyokn�l?

��Igen�� v�laszolta Cs�r.�� s az is maradok, am�g meg nem hal. Azut�n elviszem a l�ny�t K�tf�re. �s ha bele akarsz n�zni a Nevek K�nyv�be, h�t vel�nk j�hetsz.

* * *

�gy h�t K�tf� a tengeren t�lr�l szerezte els� tan�tv�ny�t, az els� k�nyvt�ros�val egy�tt. A Nevek K�nyve, melyet most a Mag�nyos Toronyban tartanak, alapj�v� �s �tmutat�j�v� v�lt a n�vad�s tudom�ny�nak, amire a k�tf�i m�gia �p�l. A l�nyt, Bog�rk�t, akir�l azt besz�lt�k, hogy tan�t�i tan�t�j�v� lett, a gy�gy�t� m�v�szet �s gy�gyf�tudom�ny �rn�j�v� nevelt�k, s K�tf�n nagy tiszteletet szerzett e mesters�gnek.

Varj�, aki k�ptelen volt ak�r csak egy h�napra elszakadni a Nevek K�nyv�t�l, elk�ldetett gy�jtem�ny��rt Szirmosra, �s �ttelep�lt Alk�nyba. Megengedte az iskola n�p�nek, hogy tanulm�nyozza k�nyveit, de csak ha tiszteletet mutattak az �rott sz� ir�nt, �s persze �ir�nta is.

Az elj�vend� esztend�k mint�zata, �gy mutatkozott meg Cs�r sz�m�ra. K�s� tavasszal kihaj�zott a Rem�nyteljes fed�lzet�n, s embereket keresett �s tal�lt a k�tf�i m�giaiskola sz�m�ra�� f�k�nt gyermekeket �s fiatalokat, akik a m�gia aj�nd�k�val sz�lettek, �s n�hanapj�n feln�tt n�ket �s f�rfiakat is. A gyermekek t�bbs�ge szeg�nys�gben �lt, �s b�r Cs�r egyik�ket sem hozta el akaratuk ellen�re, a sz�l�k �s a f�ldesurak ritk�n tudt�k meg az igazs�got: hal�sznak adta ki mag�t �s inast keresett, vagy egy-egy l�nyt, hogy kitan�thassa a h�l�k mesters�g�re, avagy esetenk�nt rabszolg�kat v�s�rolt egy m�sik sziget ur�nak. Ha mell�adtak egy gyermeket, mert jobb �letet k�n�lt, avagy az�rt adt�k el, mert n�lk�l�ztek, akkor mindig igazi elef�ntcsont �rm�kkel fizetett. Viszont, ha rabszolg�t vett, akkor arannyal fizetett, �s m�snap m�r t�vozott is, mire az arany�rm�k visszav�ltoztak teh�ntr�gy�v�.

Kereszt�l-kasul beutazta a Szigetvil�got, eg�szen a Keleti Peremvid�kig. Sohasem ment k�tszer ugyanarra a szigetre �gy, hogy k�zben ne teltek volna el hossz� esztend�k; hagyta kih�lni nyom�t. M�g �gy is h�re k�lt. Gyerektolvajnak nevezt�k el, rettegett var�zsl�nak tartott�k, aki elviszi a gyermekeket jeges sziget�re a messzi �szakon, �s ott �lve sz�vja ki v�r�ket. �t �s Fenn�t szigetein m�g ma is mes�lnek a kicsiknek a Gyerektolvajr�l, hogy bizalmatlann� tegy�k �ket az idegenekkel szemben.

Akkorra m�r a K�z n�p�b�l is sokan tudt�k, mi k�sz�l K�tf�n. Fiatalokat k�ldtek innen is, onnan is. F�rfiak �s n�k j�ttek, hogy tanuljanak �s tan�tsanak. Sokan igen nehezen jutottak el oda, mert az elrejt� var�zslatok er�sebbek voltak, mint valaha, �s gomolyg� felh�nek mutatt�k a szigetet, avagy z�tonynak a hull�mt�r�k k�z�tt. A k�tf�i sz�l is f�tt, t�vol tartott minden haj�t az Alk�ny-�b�lt�l, ha nem volt a fed�lzet�n egy var�zsl�, aki ismerte a m�dj�t e sz�l megford�t�s�nak. M�gis j�ttek, �s ahogy teltek az esztend�k, az iskol�nak nagyobb h�zra lett sz�ks�ge, mint Alk�ny b�rmely �p�lete.

Szigetvil�gon a f�rfiak k�sz�tik a haj�kat �s a n�k �p�tik a h�zakat, ez a szok�s; de e nagyszer� �p�let meg�p�t�sekor a n�k hagyt�k, hogy a f�rfiak seg�tsenek nekik. F�lretett�k a b�ny�szok babon�ss�g�t, ami miatt t�vol tartott�k a f�rfiakat a b�ny�kt�l, avagy a haj��csok�t, amely miatt n� nem n�zhette v�gig a v�zre bocs�t�st. �gy h�t a nagy hatalm� f�rfiak �s n�k, egy�tt emelt�k K�tf� Nagy H�z�t. Alapk�v�nek egy Alk�ny melletti dombocska tetej�n tal�ltak helyet, a Liget k�zel�ben, �s az �p�let a K�tf�-hegyre n�zhetett. Falait nem csup�n k�b�l �s f�b�l rakt�k, de m�lyen belesz�tt�k var�zsig�iket is, hogy m�gi�vaI er�s�ts�k meg.

A dombon �llva Medra �gy sz�lt:�� V�z�r halad pontosan alattam, �s sohasem sz�rad majd ki.�� gy h�t �vatosan le�stak, �s el�rt�k a vizet. El�bb hagyt�k kit�rni a napf�nyre, azut�n megalkott�k a Nagy H�z legels� r�szlet�t, amelyet az�ta is az �p�let sz�v�nek tekintenek: a sz�k�kutas udvart.

Medra �s Elehal �pp ott s�t�lt a feh�r k�vezeten, a falak m�g nem magasodtak f�l�j�k.

Kor�bban a n� hozott egy fiatal berkenyecserj�t a Ligetb�l, �s oda�ltette a sz�k�k�t mell�. Mindenki �rezte, hogy ott j� helye lesz; megfelel�en n�vekszik majd. A tavaszi sz�l a K�tf�-hegy fel�l rohamozta a tengert, �s az ellenkez� ir�nyba f�jta a sz�k�k�t viz�t. Fent, a hegyoldalon kis csoport gy�lt �ssze; O-szigetr�l j�tt H�ga, a formamester�� ahogy akkoriban nevezt�k��, a szemf�nyveszt�s tr�kkjeire ok�totta a k�r�tte �ll� ifjakat. A szipork�k m�r elvir�gzottak, csak hamvaikat sz�rt�k a sz�lbe. Par�zs haj�t m�r sz�rke s�vok, cs�kozt�k.

��Elm�gy h�t, ism�t�� sz�lt.�� R�nk hagyod, hogy helyretegy�k az uralom �s a rend k�rd�s�t.�� Arckifejez�se szenved�lyes volt, mint mindig, de ritk�n sz�lt ilyen nyers hangon a f�rfihoz.

��Maradok, ha �gy akarod, Elehal.

��Igen, �gy akarom. De ne maradj! F�rk�sz vagy, el kell h�t menned f�rk�szni. Csak arr�l van sz�, hogy a tov�bbvezet� �tr�l�� vagy az uralomr�l, ahogy Hadas k�rte, hogy nevezz�k�� d�nteni k�tszer olyan neh�z, mint meg�p�teni a h�zat. �s t�zszer annyi vit�t hoz. B�r kit�rhetn�k el�le! Azt k�v�nom, b�r veled s�t�lgathatn�k, mint most is� �s b�r ne menn�l el �szakra!

��Mi�rt vitatkozunk?�� k�rdezte a f�rfi elkeseredetten.

��Mert m�r sokan vagyunk! Gy�jts �ssze h�sz vagy harminc hatalommal b�r� embert egyazon h�zba, �s mindegyik�k a maga feje ut�n akar majd menni. �s ha saj�t �ttal b�r� f�rfiakat hozol �ssze olyan n�kkel, akiknek szint�gy megvan a maga �sv�nye, akkor mind neheztelni fognak egym�sra. �s persze, van n�mi val�s megosztotts�g is k�z�tt�nk, Medra. Helyre kell tenni ezeket a dolgokat, �s nem megy k�nnyen. B�r egy kis j�indulat sokat seg�t.

��Hadasr�l van sz�?

��Hadasr�l �s m�g t�bb m�sik f�rfir�l. Igen, mind f�rfiak, �s ezt mindenn�l fontosabbnak tartj�k hangs�lyozni. Gy�l�letesnek tartj�k az �si Er�ket. �s a n�k hatalm�t gyan�snak, mert szerint�k mindenk�ppen az �si Er�kh�z k�t�dik. Mintha uralhatn� vagy haszn�lhatn� az �si Er�ket b�rmely haland� l�lek! De nekik a f�rfi-l�nyeg egyenl� a vil�ggal. �s igaz m�gus csak f�rfi lehet. �s �nmegtart�ztat�.

��, megint ez.�� Medra hangj�ban b�nat sejlett.

��Igen, megint ez. A n�v�rem mondta az �jjel, hogy Nemesnek �s az �csoknak felaj�nlott�k, emelnek nekik egy sz�rnyat vagy ak�r egy k�l�n �p�letet is, ahol tiszt�k maradhatnak.

��Tiszt�k?

��Nem az �n szavam ez. Hadas�. De visszautas�tott�k az aj�nlatot. Uralkodni akarnak K�tf� felett, �s elv�lasztan�k a f�rfiakat a n�kt�l, hogy csak a f�rfiak d�nthessenek mindenben. Mif�le egyezs�gre juthatn�nk vel�k? Mi�rt j�ttek ide egy�ltal�n, ha nem akarnak �sszedolgozni vel�nk?

��El kell k�lden�nk azokat a f�rfiakat, akik nem akarnak.

��Elk�ldeni? Haragot sz�tani? Hogy elmes�lj�k G�zl�r vagy Enyhely urainak, hogy K�tf� boszork�nyai vihart f�znek a bogr�csaikban?

��Elfelejtettem�� mindig elfelejtem�� v�laszolta Cs�r let�rten.�� Mindig megfeledkezem a b�rt�n falair�l. Amikor k�v�l vagyok, nem viselkedem ilyen ostob�n� De itt nem tudom elhinni, hogy ez egy b�rt�n. Csak odakint, n�lk�led eml�kszem� Nem akarom, de mennem kell. Nem tudom elfogadni, hogy itt b�rmi is rossz lehet vagy elromolhat, de� Mennem kell, �s �szaknak kell mennem, Elehal. Amikor majd visszat�rek, itt maradok �r�kre. Itt mindent megtal�lok, amit valaha is kerestem. Vagy m�r meg is leltem.

��Nem�� v�laszolta a n��, csak engem tal�lt�l meg� De m�g sokat kell kutatni �s f�rk�szni a Ligetben is. Eleget, hogy m�g neked is munk�t adjon. Mi�rt �szaknak?

��Hogy kiny�jtsam a Kezet, Angl�d �s �a fel�. Arra m�g sohasem j�rtam. Semmit sem tudunk az ottani var�zsl�s�gr�l. Kir�lyok Angl�dja, �s a ragyog� �a, szigetek leg�regebbike! Arrafel� biztosan tal�lunk sz�vets�geseket.

��De Enyhely �tban lesz�� ellenkezett gyeng�n Par�zs.

��Nem akarok �tvitorl�zni Enyhelyen, kedves szerelmem. �gy tervezem, megker�l�m. V�zen.�� Medra m�g mindig meg tudta nevettetni; �s egyed�l, csak �. A f�rfi t�voll�t�ben Par�zs halk szav� �s higgadt volt. Megtanulta m�r, hogy a t�relmetlens�g hasztalan mindazon munk�kban, melyeket el kell v�gezni. N�ha m�g mindig haragos grimaszt v�gott, n�ha elmosolyodott, de sohasem nevetett. Amikor nevetni is tudott volna, akkor �pp egyed�l volt a Ligetben, mint r�gebben mindig, ha odament. De az Iskola megalap�t�s�nak �s fel�p�t�s�nek esztend�iben ritk�n mehetett oda, �s akkor is mag�val vitt n�h�ny tan�tv�nyt, hogy megmutassa nekik az �sv�nyek �s a lev�l�rnyak mint�zatait; mert � volt a formamester.

Abban az �vben Cs�r k�s�bb indult �tnak. Mag�val vitt egy tizen�t esztend�s fi�t, Port, egy �g�retes id�j�r�svet�t, akinek a tengeren kellett gyakorolnia, �s Szilajt, egy hatvan k�r�li n�t, aki h�t vagy nyolc esztendeje j�tt el vele a szigetre. Szilajra a K�z egyik asszonyak�nt tal�lt r�, B�rk�n. B�r nem rendelkezett semmif�le var�zsaj�nd�kkal, annyira �rtett az emberek bizalm�nak fel�breszt�s�hez �s ahhoz, hogy r�vegye �ket a k�z�s munk�ra, hogy otthon b�lcs asszonyk�nt tisztelt�k emiatt, ahogyan k�s�bb K�tf�n is. � k�rte Cs�rt, hogy vigye most mag�val, megl�togatn� csal�dj�t, anyj�t, h�g�t �s k�t fi�t; s a tervek szerint Por is ottmarad majd vele, m�g a f�rk�sz visszat�r �szakr�l, �s visszaviszi mag�val K�tf�re. �gy h�t �szakkeletnek indultak a Legbens�-tenger nyar�ban, �s Cs�r megk�rte Port, hogy id�zzen enyhe m�gusszelet a vitorl�ba, mert csak �gy �rhetik el biztosan B�rk�t, m�g a Hossz� T�nc el�tt.

Ahogy el�rtek a sziget partj�ra, Cs�r elb�v�lte a Rem�nyteljes k�p�t, hogy v�zen lebeg� fat�rzsnek l�tsszon csup�n; a kal�zok �s Eleresztett hajcs�rai s�r�n j�rt�k azokat a vizeket.

B�rka keleti partj�n, Szeseszriben hagyta utasait, �s a Hossz� T�nc ut�n felhaj�zott az �benyhely-szoroson, hogy sz�nd�kai szerint ezut�n nyugatnak tartson, Omer d�li partvonala ment�n. Mindv�gig fenntartotta szemf�nyveszt� b�b�j�t a haj�n. A ny�rk�z�p szikr�z�n tiszta leveg�j�ben, az �szaki sz�l m�g�tt, megl�tta a szoros k�k vonala felett lebeg� �s hom�lyos, k�kesbarna f�lddarabot, az Onn-hegy hossz�, s�lytalannak tetsz� gerinc�t.

N�zd, Medra! N�zd!

Enyhely, az � szigete, ahol n�pe �l vagy hal, nem tudta m�r ennyi id� ut�n. Ahol Anieb fekszik s�rj�ban, ott fenn, a hegyoldalban. Nem t�rt vissza, sohasem j�tt ennyire k�zel, mennyi ideje m�r? Tizenhat vagy tizenh�t esztendeje. Senki sem ismern� fel; senki sem eml�kszik a fi�ra, Vidr�ra, kiv�ve tal�n anyj�t, apj�t �s n�v�r�t, ha �lnek m�g egy�ltal�n. �s Nagy Kapuban biztosan lakik embere a K�znek. B�r kisfi�k�nt nem ismerte egyik�ket sem, mostanra biztosan felismern� �ket.

Addig haj�zott felfel� a sz�les szoroson, m�gnem az Enyhely-�b�l sz�j�ig h�z�d� dombs�g elrejtette az Onn-hegyet. Nem is l�thatta meg �jra a cs�csot, m�g �t nem haladt az �b�l sz�k bej�rat�n. �s egyszer csak ott volt el�tte a hegy, �veivel �s szirtjeivel a nyugodt v�z felett, melyen el�sz�r pr�b�lt m�gusszelet kelteni, �gy tizenk�t esztend�sen. �s tov�bbhaj�zva l�tta a magas tornyokat el�t�rni a tengerb�l, el�bb csak halov�nyan, csup�n pontokk�nt �s vonalakk�nt, majd kibontakoztak teljes val�jukban; tornyai a vil�g k�zep�n �ll� feh�r v�rosnak.

Gy�vas�g lett volna t�vol maradni Enyhelyt�l�� f�ltette a b�r�t, f�lt, hogy sz�leit halva tal�lja, s f�lt, hogy Anieb eml�ke t�l �l�nken t�r vissza.

Mert id�nk�nt �gy �rezte, hogy amik�ppen �lve megid�zte �t, �gy a holtak vil�g�b�l is kisz�l�thatja. A k�tel�k, amely k�z�tt�k fesz�lt, s amely lehet�v� tette, hogy a n� kiszabad�tsa, sohasem szakadt el. Sokszor megjelent �lmaiban, csendesen �llva, ahogy el�sz�r l�tta Szamori b�z�s k�torny�ban. �s n�h�ny esztendeje l�tta �t Teli�ban egy haldokl� �gya mellett, gy�gy�t� l�tom�s�ban, ahogy a t�lvil�gi alkonyf�nyben l�pdel a k�fal mellett.

Mostanra m�r megtudta, Elehalt�l �s m�sokt�l, hogy mif�le k�fal az ott. Az �l�k �s a holtak vil�ga k�z�tt h�z�dik. De a l�tom�sban Anieb a k�falnak ezen az oldal�n j�rt, s nem a m�sikon, amely lefutott a s�t�ts�gbe.

T�le f�lt tal�n? T�le, aki kiszabad�totta?

Elkapta az er�s szelet, �s a D�li Cs�csot megker�lve, elsz�ntan bevitorl�zott az enyhelyi Nagy-�b�lbe.

* * *

M�g lobogtak a z�szl�k Enyhely v�ros tornyain, m�g kir�ly uralkodott ott. A z�szl�k a megh�d�tott szigetekr�l �s v�rosokb�l sz�rmaztak, �s a kir�ly Eleresztett had�r volt. Sohasem hagyta el a m�rv�nypalot�t, ahol eg�sz nap csak �lt, rabszolg�kkal szolg�ltatta ki mag�t �s figyelte, ahogy Vand�r-Akb� kardj�nak �rny�ka lassan v�gigm�szik az alant fekv� h�ztet�k�n, mint valami hatalmas nap�ra mutat�ja. Parancsolgatott, �s a rabszolg�k �gy v�laszoltak:�� Teljes�tj�k, fens�ges uram.�� Meghallgat�sokat tartott, �s az id�sek �gy v�laszoltak parancsaira:�� Teljes�tj�k, fens�ges uram.�� H�vta m�gusait, �s Zsenge �rkezett legel�bb, m�ly meghajl�ssal k�sz�ntve �t.�� J�rni akarok!�� ki�ltotta, �s gyenge kez�vel r�csapott b�na l�b�ra.

A m�gus �gy v�laszolt:�� Fens�ges uram! Ahogyan te is tudod, szeg�nyes j�rtass�gom nem seg�thet, de elk�ldettem �ce�nf�ld legjobb gy�gy�t�j��rt, aki Narvelu�nen �l, �s amikor meg�rkezik, fens�ged biztosan �jra tud majd j�rni, igen, �s v�gigt�ncolja a Hossz� T�ncot.

Azut�n Eleresztett szitkoz�dott �s �v�lt�z�tt, �s a rabszolg�i bort hoztak neki, �s a m�gus kiment, hajlongva, �s k�zben m�g ellen�rizte, hogy a b�n�t�var�zs rendesen kitart.

Messze k�nyelmesebb volt sz�m�ra ez, hogy Eleresztett maradt a kir�ly, ahelyett, hogy � uralta volna Enyhelyt ny�ltan. A fegyveresek nem b�ztak meg a fort�lyosokban, �s nem sz�vesen szolg�lt�k �ket. L�nyegtelen volt a m�gus hatalma; ha nem �rte el M�rred Ellens�g�nek erej�t, akkor nem tarthatott egyben seregeket �s flott�kat, mert a katon�k �s a tenger�szek nem engedelmeskedtek neki. A n�p megszokta m�r, hogy f�l Eleresztett�l �s engedelmeskedik parancsainak; r�gi szok�s volt ez m�r, er�s megszok�s. M�g mindig az er�skez� vezet�, a mer�sz strat�ga �s a kegyetlen h�h�r hatalm�t tulajdon�tott�k neki; �s tulajdon�tottak neki olyan er�ket is, melyekkel sohasem rendelkezett, p�ld�nak ok��rt uralmat m�gusai felett.

De m�r nem szolg�lt�k m�gusok Eleresztettet, kiv�ve Zseng�t �s egyp�r szer�ny var�zsl�f�l�t. Zsenge lassan el�ld�zte vagy meg�lette egyiket a m�sik ut�n, minden riv�lis�t Eleresztett udvartart�s�ban, �s Enyhely egyed�li uralkod�j�nak sz�m�tott, imm�ron t�bb esztendeje.

Gelluk tanoncak�nt �s seg�djek�nt folyton b�tor�totta mester�t az �t-szigeti tud�s tanulm�nyoz�s�ra, �gy mindig szabadon cselekedhetett, amikor a m�gus az im�dott higanya ut�n kutatva, hosszabb-r�videbb utakra indult. Gelluk v�ratlan veszte m�gis megr�zta. Volt benne valami rejt�lyes, n�h�ny dolog, n�h�ny szem�ly elt�nt k�zben. A mindig hasznos Vizsl�t felk�rve, Zsenge alaposan ut�nan�zett a t�rt�nteknek. Hogy Gelluk hov� lett, az term�szetesen nem maradt titok. Vizsla k�vette a nyom�t eg�szen a f�ld egy sebhely�ig, �s azut�n k�z�lte, hogy a m�gus odalent van, m�lyen eltemetve a domboldalban. Zsenge nem k�v�nta ki�sni. De a fi�t, akit utolj�ra vele l�ttak, m�g Vizsla sem tudta nyomon k�vetni. Nem volt k�pes megmondani, hogy a domb al� ker�lt Gellukkal egy�tt, avagy siker�lt eltakarodnia. Nem hagyott h�tra var�zsnyomokat, mint a m�gus�� gy mondta Vizsla��, �s az eset ut�ni �jjelen hatalmas vihar z�dult a szigetre. Amikor Vizsla v�g�l m�gis tal�lt nyomokat, kider�lt, hogy azok egy elsz�k�tt rabszolgan� nyomai, aki m�r halott volt, mire r�tal�ltak.

Zsenge nem b�ntette meg Vizsl�t a sikertelens�g�rt, de megjegyezte az esetet. Nem volt hozz�szokva a hib�khoz, �s nem is szerette azokat. Az sem tetszett neki, amit Vizsla mondott arr�l a fi�r�l, Vidr�r�l, �s azt is megjegyezte.

A hatalom ut�ni s�v�rg�s �nmag�t em�szti fel, n�vekszik, mik�zben elnyeli azt, aki s�v�rog. Zsenge �hs�gt�l szenvedett. M�r-m�r �hen halt. Kev�s megel�ged�ssel t�lt�tte el, hogy uralkodhat Enyhely, a koldusok �s elszeg�nyedett parasztok f�ldje felett. Mi j� van Maharion tr�nj�nak birtokl�s�ban, ha senki m�s nem �lhet r�, csak egy isz�kos nyomor�k? Mi dics�s�g maradhat m�g a v�ros nagyszer� tornyaiban, ha nem lakja m�s, csak n�h�ny cs�sz�m�sz� rabszolga? Megkaphatott volna b�rmely n�t, akire szemet vetett, de a n�k csak kiszipolyozt�k a hatalmat, ezt minden m�gus tudta. Nem akart n�t l�tni a k�zel�ben. Ellens�g�rt k�ny�rg�tt; egy olyan ellenf�lre v�gyott, kinek az elpuszt�t�sa meg�ri az er�fesz�t�seket.

K�mei m�r legal�bb egy esztendeje valamely titkos felkel�sr�l sustorognak, amely lassan beh�l�zza az eg�sz birodalm�t, var�zsl�k l�zad� csoportjair�l, akik �gy nevezik magukat: a K�z. Moh�n kutatott az ellens�g ut�n, �s tal�lt egy ilyen csoportot. Mint kider�lt, egy rak�s v�nasszonyr�l, b�b�r�l, �csr�l, s�r�s�r�l, b�dogosinasr�l �s n�h�ny kisk�l�kr�l volt sz� csup�n. Megal�zottnak �rezte mag�t, s d�h�ben mindegyik�ket hal�lra �t�lte a fick�val egy�tt, aki jelent�st tett r�luk. Nyilv�nos kiv�gz�st tartottak Eleresztett nev�ben, a kir�ly elleni �sszeesk�v�s v�dj�val. Tal�n sohasem el�g az effajta megf�leml�t�sb�l, �s sohasem k�s� v�grehajtani. M�gis m�lyen meg�rintette a dolog. Nem szerette, ha nyilv�noss�g el� ker�l egy rak�s bolond, akiknek siker�lt r�ijeszteni�k. Sz�vesebben b�nt volna el vel�k a maga m�dj�n, a maguk idej�ben. K�zvetlen f�lelemre volt sz�ks�ge, hogy j�llakjon: l�tnia kellett, hogy az emberek f�lnek t�le, hallania kellett r�m�let�ket, szagolnia, tapintania, �zlelnie a retteg�st. De mi�ta Eleresztett nev�ben uralkodott, csak maga Eleresztett v�lt m�g f�lelmetesebb� a seregek �s n�pek szem�ben, m�g � a h�tt�rben maradt, rabszolg�kkal �s tan�tv�nyokkal foglalkozott.

Nem t�l r�g valami feladattal elk�ldte Vizsl�t, �s visszat�rve az �reg feltett egy k�rd�st:�� Hallott�l valaha is K�tf�-szigetr�l?

��Kameryt�l d�lre �s nyugatra fekszik. G�zl�r uraihoz tartozik, m�r �gy negyven vagy �tven esztendeje.

B�r ritk�n hagyta el a v�rost, Zsenge b�szke volt a Szigetvil�gr�l szerzett tud�s�ra, amit tenger�szeinek jelent�seib�l �s a palot�ban tal�lhat�, csod�latosan pontos �s �si t�rk�pekb�l szedett �ssze. Ez ut�bbiakat �jjeleken kereszt�l tanulm�nyozta, k�zben azon t�n�d�tt, hogy merre �s hogyan n�velhetn� birodalm�t.

Vizsla b�lintott, mintha elhelyezked�s�n k�v�l m�st nem is lenne �rdemes megjegyezni K�tf�r�l.

��Nos?

��Volt egy �regasszony, akit megk�nozt�l, miel�tt meg�gettetted a t�bbiekkel egy�tt. Eml�kszel? Nos, akit megb�zt�l a dologgal, az mondta el. A n� a fi�r�l besz�lt, a K�tf�n tart�zkod� fi�r�l. Tudod, h�vta �t, hogy j�jj�n �rte. De �gy, mintha a fi� megtehetn�.

��s?

��K�l�n�snek t�nik. Egy v�nasszony egy belvid�ki falub�l, sohasem l�tott m�g tengert, de egy t�voli szigetr�l h�vja vissza a fi�t.

��A fia hal�sz lehetett, aki besz�lt neki az utaz�sair�l.

Zsenge legyintett. Vizsla szip�kolt egyet, b�lintott �s t�vozott.

Zsenge sohasem hagyott figyelmen k�v�l semmif�le jelent�ktelennek t�n� dolgot, amit Vizsla eml�tett meg neki, mert v�g�l a t�bbs�g�kr�l bebizonyosodott, hogy m�gsem jelent�ktelen. Ut�lta ez�rt a v�nembert, �s az�rt is, mert rend�thetetlen volt. Zsenge sohasem tisztelte Vizsl�t, �s a lehet� legritk�bban haszn�lta, de az �reg t�l hasznos volt, semmint kiakn�zatlanul hagyhatta volna a k�pess�geit.

A m�gus meg�rizte eml�kezet�ben K�tf� nev�t, �s amikor �jra hallotta, mi t�bb, ugyanabban az �sszef�gg�sben, r�gt�n tudta, hogy Vizsla megint j� nyomon j�rt.

H�rom gyerek, k�t tizen�t vagy tizenhat esztend�s fi�, �s egy l�ny�� gy tizenkett� lehetett��, beleker�lt Eleresztett egyik j�r�rcsapat�nak h�l�j�ba, valahol Omer-szigett�l d�lre. M�gussz�llel pr�b�ltak elhajtani egy lopott hal�szhaj�t. A j�r�rhaj� fed�lzet�n id�j�r�svet� is dolgozott, �gy kaphatt�k el �ket: a var�zsl� egy nagy hull�mmal terelte vissza a haj�t. Amikor visszavitt�k �ket Omerre, az egyik fi� megt�rt �s b�g�tt valamit arr�l, hogy csatlakozni akartak a K�zhez. Ezt meghallv�n a tenger�szek elmondt�k a gyerekeknek, hogy ez�rt k�nz�s �s m�glyahal�l j�r, mire a fi� megint elb�gte mag�t �s k�rte, hogy hagyj�k �ket, �s mindent elmond a K�zr�l �s K�tf�r�l, meg K�tf� nagy m�gusair�l.

��Hozz�tok el�m �ket!�� parancsolta Zsenge a h�rn�knek.

��A l�ny elrep�lt, nagyuram�� v�laszolta a f�rfi kelletlen�l.

��Elrep�lt?

��Mad�r alakj�t vette fel. K�csag�t. Nem gondoltuk volna egy ilyen kisl�nyr�l. Elt�nt, miel�tt �szbe kaphattunk volna.

��Akkor hozz�tok a fi�kat!�� sz�lt Zsenge hal�los t�relemmel.

Csak egy fi�t hoztak el�be. A m�sik kiugrott a haj�b�l, amikor �tszelt�k az Enyhely-�bl�t, �s egy sz�mszer�jl�ved�k meg�lte. Az el�be r�ncig�lt fi�t olyan retteg�sroham fogta el, hogy m�g Zsenge is megundorodott t�le. Hogy tudna megr�m�teni egy olyan teremtm�nyt, aki m�r megvakult �s maga al� csin�lt f�lelm�ben? Mondott egy megk�t� ig�t a fi�ra, hogy �llva tartsa �s mozdulatlanul, mint egy k�szobor, azut�n �gy hagyta egy napon �s egy �jjelen kereszt�l. K�zben besz�lt a szoborhoz, elmondta neki, hogy szerinte eszes fi� lehet, �s biztosan j� tan�tv�ny v�lna bel�le, itt a palot�ban. Tal�n m�g K�tf�re is elmehet majd, hogy tal�lkozzon az ottani m�gusokkal.

Amikor leoldotta r�la a var�zsk�tel�keket, a fi� megpr�b�lta sz�nlelni a mozdulatlans�got, �s nem akart megsz�lalni. Zseng�nek bele kellett ny�lnia az elm�j�be, ahogyan Gellukt�l tanulta m�g r�gebben, amikor m�g a mestere volt a m�v�szet helyi ura. Megtal�lta, amit keresett. Azut�n a fi� m�r nem volt j� semmire, csak arra, hogy legyen kit�l megszabadulnia. Megal�z�nak �rezte, hogy hagyta, hogy az ostoba egyszer� n�pek, t�lj�rjanak az esz�n. Csak annyit tudott meg K�tf�r�l, hogy ott van a K�z, �s egy iskola, melyben var�zsl�s�got tan�tanak. �s megtudta egy f�rfi nev�t.

A m�gusiskola �tlete nevet�sre fakasztotta. Vaddiszn�iskola, gondolta, s�rk�nykoll�gium! Viszont aj�nd�kkal rendelkez� f�rfiak gy�lekeztek �s tervezgettek valamit K�tf�n. Ez lehets�gesnek t�nt, �s min�l t�bbet gondolt egy m�gussz�vets�g l�tez�s�nek lehet�s�g�re, a dolog ann�l jobban megr�misztette. Term�szetellenesnek tartotta, olyasminek, ami csak egy nagyobb er� ir�ny�t�sa alatt, egy uralkod� akarat hat�s�ra t�rt�nhet meg�� egy olyan m�gus akarat�ra, aki el�g hatalmas ahhoz, hogy a szolg�lat�ba k�nyszer�tse m�g az er�sebb var�zsl�kat is. Meglett h�t az ellens�g, akire v�rt!

Vizsla lent volt a bej�ratn�l, ezt mondt�k neki. Zsenge �zent, hogy j�jj�n fel.�� Ki az a Cs�r?�� k�rdezte, amint az �reg bel�pett.

A korosod� f�rfi k�lseje egyre ink�bb megfelelt nev�nek, arca csupa r�nc, orra megny�lt, �s tekintet�ben szomor�s�g f�szkelt. Szip�kolt egyet �s �gy t�nt, mintha nemtudomot szeretne mondani, de r�g r�j�tt m�r, hogy Zseng�nek nem �rdemes hazudnia. S�hajtott egyet.�� Vidra�� mondta.�� Aki meg�lte Feh�rarcot.

��Hol bujk�l?

��Nem bujk�l. J�rk�l a v�rosban, besz�lget az emberekkel. Elment V�gh�g�ba, a hegyen t�lra, hogy megl�togassa az anyj�t. Most is ott van.

��El kellett volna mondanod�� jegyezte meg Zsenge.

��Nem tudtam, hogy kergeted. �n is csak r�gebben �ztem. Bolondd� tett.�� Vizsla minden rosszindulat n�lk�l besz�lt.

��Csapd�ba csalt �s meg�lt egy nagy m�gust, a mesteremet. Vesz�lyes alak. Bossz�t akarok �llni. Kikkel besz�lt itt? L�tni akarom �ket. Azut�n a fick�t is.

��Valami v�nasszonnyal a kik�t�ben. Egy �reg vaj�kossal. A n�v�r�vel.

��Hozasd ide. Vidd az embereimet.

Vizsla szip�kolt egyet, s�hajtott, majd b�lintott.

Nem v�rhatott sokat a n�pt�l, ha mag�val vitte Zsenge embereit. Megint ugyanaz: akit be kellett vinnie, az a K�zhez tartozik, �s a K�z nagy hatalm� var�zsl�k sz�vets�ge M�rred sziget�n, vagy m�s n�ven K�tf�n. Az a f�rfi, Vidra vagy Cs�r, onnan j�tt, b�r eredetileg enyhelyi, �s a K�z berkeiben nagy tisztelet �vezi, pedig csak egy f�rk�sz. Persze, a n�v�re elt�nt, tal�n elment Vidr�val V�gh�g�ba, az anyjukhoz. Zsenge beleturk�l majd k�d�s, gyenge elm�j�kbe, megk�nozza a legfiatalabbat, azut�n mindet meg�geti �gy, hogy Eleresztett v�gign�zhesse az eg�szet, az egyik ablak mellett �lve. Kellett valami sz�rakoz�s a kir�lynak.

Az eg�sz csak k�t napot vett ig�nybe. Zsenge v�gig V�gh�g� fel� k�mlelt �s tapogat�zott; Vizsl�t is odak�ldte maga el�tt, saj�t jelen�s�t is odak�ldte, hogy l�thassa, mi t�rt�nik. Amikor megtudta, hol tart�zkodik a fick�, maga is odasietett. Sassz�rnyakon, minthogy az alakv�lt�s mestere volt, �s e tekintetben oly b�tor, hogy id�nk�nt s�rk�nyform�t is fel�lt�tt.

Tudta, hogy j�, ha �vatosan b�nik ezzel az alakkal. Vidra legy�zte Tinaralt, �s ott volt ez a K�tf�-dolog is. Biztosan birtokolt vagy hordozott valamif�le er�t. Zsenge nem k�nnyen ijedt meg egy egyszer� f�rk�szt�l, aki b�b�kkal �s vaj�kosokkal tan�cskozik. Nem is b�rta r�venni mag�t, hogy lopakodjon �s �l�lkodjon. F�nyes nappal csapott le V�gh�g� szab�lytalan ter�let�re, emberi l�bakk� egyengetve karmait, �s karokk� alak�tva sz�rnyait.

Egy gyermek futott �v�ltve az anyj�hoz, m�s nem volt a k�zelben. De Zsenge elford�totta fej�t�� m�g megtartva valamennyit a sas gyors, merev mozdulat�b�l��, �s figyelt. A m�gusok felismerik egym�st, �s m�r tudta, melyik h�zban keresse zs�km�ny�t. Odament �s sz�lesre t�rta az ajt�t.

V�kony, barna b�r� f�rfi �lt az asztaln�l, �t n�zte.

Zsenge felemelte kez�t, hogy megk�t� var�zst bocs�sson a fick�ra. Valahol megakadt k�zben: csak f�lig emelte fel karj�t a k�v�nt mozdulathoz.

Viadal kezd�d�tt h�t, gondolta, itt van az ellens�g, akinek legy�z�se meg�ri az er�fesz�t�st! Zsenge tett egy l�p�st h�trafel�, azut�n mosolyogva felemelte karjait. Oldalra ny�jt�zott ki nagyon lass�, de folyamatos mozdulattal, ler�zva mag�r�l a m�sik f�rfi esetleges pr�b�lkoz�sait.

A h�z elt�nt. Sem fal, sem tet�, sem senki nem maradt a hely�n. Zsenge ott �llt a falucska poros ter�n, a reggeli napf�ny melengette felemelt karjait.

Szemf�nyveszt�s volt az eg�sz, h�t persze. A meglepet�s meg�ll�totta egy pillanatra var�zsl�s k�zben, �s azut�n semleges�tenie kellett, hogy visszahozza az ajt�t, a falakat, a tet�gerend�kat, a napsugarak csillan�s�t a m�zas ed�nyeken, a kandall� k�veit, az asztalt. De az asztal mellett nem �lt senki. Ellenfele elt�nt.

Feld�h�d�tt, nagyon feld�h�d�tt, mint az �hez�, kinek eledel�t kiragadt�k a kez�b�l. Pr�b�lta megid�zni a f�rfit, Cs�rt, hogy jelenjen meg �jra, de nem ismerte az igaz nev�t, �s �gy nem lehetett hatalma a lelke vagy gondolatai felett. Az id�z�s v�lasz n�lk�l maradt.

T�volabb ment a h�zt�l, visszafordult �s t�zvar�zslatot mondott r�, hogy a zs�p, a falak �s minden ablak l�ngokat k�p�tt. N�k rohantak ki sikoltozva. Bizony�ra a h�ts� szob�ban rejt�zk�dtek; nem foglalkozott vel�k. Vizsla, gondolta. Ism�t elmondta az id�z�s ig�it, Vizsla igaz nev�t haszn�lva k�zben, �s az �regember megjelent, ahogy kellett. B�r el�gg� mogorv�n, �s mondv�n:�� Az iv�ban voltam, arra lentebb. El�g lett volna kimondanod a k�znapi nevemet, �s j�ttem volna.

Zsenge csak r�n�zett. Vizsla sz�ja becsuk�dott �s z�rva maradt.

��Akkor besz�lj, amikor megengedem!�� sz�lt r� a m�gus.�� Hol van az a fick�?

Vizsla biccentett egyet �szakkelet fel�.

��Mi van arra?

Zsenge kinyitotta Vizsla sz�j�t �s el�g hangot adott neki, hogy v�laszolhasson. Hangja fak� volt, �s �lettelen:�� Szamori.

��Milyen alakban?

��Vidra�� v�laszolta a fak� hang.

Zsenge elnevette mag�t.�� V�rni fogok r᠗ mondta. Emberi l�bai s�rg�s karmokk�, karjai sz�les toll� sz�rnyakk� v�ltoztak, �s egy sas r�ppent fel, hogy meglovagolja a szelet.

Vizsla szip�kolt egyet, s�hajtott �s k�vette, kelletlen�l cammogva. K�zben m�g�tte elhaltak a l�ngok, �s gyermekek s�rtak �s asszonyok szitkoz�dtak az �kl�ket r�zva arra, amerre a sas elt�nt az �gen.

A j�t�tem�nnyel val� pr�b�lkoz�s vesz�lyes; az elme k�nnyen �sszet�veszti a j�ra val� hajlamot azzal, hogy valaki j�l v�gzi el dolgait.

Persze, a Jennav�n sebesen le�sz� vidra, nem ezen gondolkodott. Nem is gondolt m�sra, csak a gyorsas�gra �s az ir�nyra �s a foly�v�z �des �z�re �s az �sz�s elragad� lend�let�re. �mde valami ilyesmin gondolkodott Medra, amikor ott �lt az asztal mellett a nagyanyja h�z�ban, V�gh�g�ban, s �pp anyj�val �s n�v�r�vel besz�lgetett. �ppen miel�tt az ajt� kiv�g�dott �s ott �llt az a sz�rny�, nagyszer� alak.

Medra �gy �rkezett meg Enyhelyre, hogy azt gondolta, mivel � maga nem k�v�n �rtani, �gy nem is �rt majd senkinek. M�gis gy�gy�thatatlan s�r�l�seket okozott. F�rfiak, n�k �s gyermekek haltak meg, mert � ott volt. K�nok k�zt haltak meg, �lve �gtek el. Rettent� vesz�lybe sodorta anyj�t �s n�v�r�t, saj�t mag�t, �s �nmag�n kereszt�l K�tf�t. Ha Zsenge (akinek k�znapi nev�t is csup�n a sz�besz�dekb�l ismerte) elfogja �s felhaszn�lja�� ahogyan �ll�t�lag haszn�lni szokta az embereket, ki�r�tve elm�j�ket, mint egy zs�kot��, akkor K�tf�n mindenki ki lesz t�ve a m�gus hatalm�nak, �s az �ltala ir�ny�tott flott�knak, seregeknek. Medra el�rulhatja K�tf�t Enyhelynek, ahogyan az a soha meg nem nevezett m�gus �rulta el G�zl�rnak. Tal�n az a f�rfi sem k�pzelte, hogy �rthat valakinek.

Medra ism�t azon gondolkodott, �s ism�t hi�baval�n, hogyan hagyhatn� el Enyhelyt min�l el�bb �s min�l �szrev�tlenebb�l�� amikor felbukkant az a m�gus.

Most, mint vidra csak arra tudott gondolni, hogy vidr�nak kellene maradnia, vidr�v� kellene v�lnia az �des illat� v�zben, az �l� foly�ban, �r�kre. Egy vidra sohasem hal meg, csak �l, �s egyszer v�ge szakad �let�nek. De az �ramlattal egy�tt sikl� teremtm�nyben haland� elme dolgozott; �s ahol a patak maga m�g�tt hagyta a Szamorit�l nyugatra es� dombot, a vidra kim�szott a s�ros partra, majd hely�n egy ember kuporgott dideregve.

Most merre? Mi�rt j�tt ide?

Egy�ltal�n nem gondolkodott el ilyesmin. Csak felvette azt az alakot, amelyik a legk�zelebb �llt hozz�, lefutott a foly�hoz, ahogyan egy vidra tette volna, �s �szott, ahogyan egy vidra �szik. De csak a saj�t alakj�ban tudott emberk�nt gondolkodni, rejt�zk�dni, d�nteni, cselekedni, vagy m�gusk�nt, ha m�r m�gussal kellett szembesz�llnia.

Tudta, hogy nem gy�zheti le Zseng�t. M�r az els� megk�t�var�zs kiv�d�s�hez felhaszn�lta minden erej�t, amit ellen�ll�sra tudott ford�tani. A szemf�nyveszt�s �s az alakv�lt�s volt minden tr�kkje. Ha megint szembeker�l a m�gussal, akkor ott pusztul. �s K�tf� is, vele egy�tt. K�tf� �s gyermekei, �s a szerelme, Elehal, �s F�tyol, Varj�, Bog�r, mindenki, a sz�k�k�ttal egy�tt, abban a feh�r k�vel kirakott udvarban, �s a mellette �ll� f�nak is v�ge. Csak a Liget marad meg. �s az a z�ld domb, csendesen, mozdulatlanul. Fej�ben visszhangzottak Elehal szavai, �Enyhely k�z�tt�nk fekszik.� �s hallotta: �Az igaz hatalmak mindegyike, �s az �reg er�k mindegyike ugyanazon t�r�l fakad, ugyanott gy�keredzik.�

Feln�zett. A patak felett ugyanaz a domboldal emelkedett, amelyet Tinaral mellett l�pkedve k�zel�tett meg azon a bizonyos napon, Anieb jelenl�t�vel az elm�j�ben. Alig n�h�ny l�p�snyire, a t�loldal�n ott h�z�dott a sebhely, a varrat, m�g mindig j�l l�that�an a ny�ri f� k�z�tt.

��Anya!�� sz�l�totta a f�ldet, let�rdelve a v�r�s forrad�s mell�.�� Anya! Ny�lj meg nekem!

Kez�t a sebhelyre tette, de nem b�rt a kell� hatalommal.

��Eressz be, Anya!�� suttogta egy olyan nyelven, amely egyid�s lehetett a domboldallal. A f�ld megremegett kiss� �s megny�lt.

Sas rikolt�s�t hallotta. Talpra kecmergett, beugrott a s�t�t ny�l�sba.

Megj�tt a sas, k�r�zve �s rikoltozva sz�rnyalt a v�lgy, a domboldal, a patak melletti f�zf�k felett. Tett egy utols� k�rt, keresve �s kutatva, majd visszarep�lt arra, amerr�l j�tt.

Hossz� id� m�lt�n, valamikor k�s� d�lut�n, a v�n Vizsla cammogott be a v�lgybe. Meg�llt itt �s ott, azut�n szip�kolt egyet. Le�lt a domboldalra a v�r�s sebhely mell�, megpihentette f�radt l�bait. Vizsg�lgatta a talajt ott, ahol n�h�ny r�g nemr�giben fordulhatott ki, �s a f� is lenyom�dott. Visszasimogatta a f�sz�lakat, hogy hamarabb helyreigazodjanak. V�g�l talpra verg�d�tt, lement inni a tiszta viz� patakhoz, azut�n megindult a v�lgyben a b�nya fel�.

* * *

Medra k�nok k�zt �bredt, s�t�ts�gben. Egy ideig ez volt minden, amit �rz�kelt. A k�n j�tt, majd ment, a s�t�ts�g maradt. K�s�bb vil�gosodott valamelyest, alkonyf�nny�, amelyben halov�nyan l�tott. Egy lejt� futott le onnan, ahol fek�dt, rajta hossz� k�fal h�z�dott, azon t�l m�lys�ges s�t�ts�g t�tongott. De felkelni nem b�rt, hogy lemenjen a falhoz. A f�jdalom v�ratlanul visszat�rt, �lesen has�tott a karj�ba, cs�p�j�be �s fej�be. Azut�n bebor�totta el�bb a s�t�ts�g, v�g�l a semmi.

Szomj, �s vele a f�jdalom. Szomj, �s v�zcsobog�s.

Pr�b�lt visszaeml�kezni, hogyan kell f�nyt teremteni. Anieb csak annyit k�rdezett szomor�an:�� Tudsz f�nyt csin�lni?�� De � nem tudott. N�gyk�zl�b m�szott a s�t�tben, m�gnem a v�z csobog�sa felhangosodott, �s tenyer�vel nedvesnek �rezte a szikl�kat. Tapogat�zott, v�g�l vizet tal�lt. Ivott �s pr�b�lt arr�bb m�szni a nedves k�vekr�l. Nagyon f�zott. Az egyik karja megs�r�lt �s er�tlenn� v�lt. Ism�t megf�jdult a feje, ny�sz�rg�tt �s reszketett, pr�b�lta �sszeh�zni mag�t, hogy �rizze teste meleg�t. K�r�tte sem meleg, sem f�ny.

Kicsivel arr�bb �lt, mint ahol teste fek�dt, saj�t mag�t n�zte, b�r minden teljes s�t�ts�gbe burkol�zott. Gy�r�tten, zavarodottan fek�dt a csill�mpala sz�l�n�l besziv�rg� patak k�zel�ben. Nem sokkal t�volabb egy m�sik gy�r�tt halom hevert, rothad� v�r�s selyem, hossz� haj, csontok. Azon t�l a barlang a messzes�gbe ny�lt. Medra l�tta, hogy beugr�i �s �tj�r�i sokkal t�volabbra vezetnek, mint ahogy � gondolta annak idej�n. A barlangot ugyanolyan k�z�mb�sen n�zte, mint Tinaral tetem�t, vagy a saj�t test�t. Enyhe sajn�latot �rzett. Teljess�ggel igazs�gos dolog, hogy ott haljon meg, a mellett, akit � gyilkolt le. �gy helyes. Minden hely�nval�. De valami f�jt legbel�l. Nem az �sszet�rt test �les k�njait �rezte, hanem valami m�lyebb, hosszabban tart� sajg�st, egy �leten �t tart� sajg�st.

��Anieb�� sz�lalt meg.

Azut�n visszat�rt �nmag�ba. Sebes�lt karja, dereka �s feje d�h�dten k�nozta, �melygett �s sz�d�lt a vak s�t�ts�g k�zep�n. Amikor megmozdult, felny�g�tt; m�gis fel�lt. �lnem kell, gondolta. Eml�keznem kell az �letre. A f�nycsin�l�sra. Musz�j eml�keznem. Eml�keznem kell a levelek �rny�k�ra.

Meddig terjed az erd�?

Ameddig a k�pzelet el�r.

Feln�zett a s�t�ts�gben. Egy id� ut�n kicsit megmozd�totta �p kez�t, abb�l halov�ny f�ny sziv�rgott.

A barlang mennyezete magasan h�z�dott. A v�zerecske egy a f�ldbe �gyazott palalemez sz�l�n�l ereszkedett le a helyis�g alj�ra. A csill�mpala nev�hez m�lt�n csillogott a lid�rcf�nyben.

Nem l�tta m�r a hossz� folyos�kat �s sz�les barlangtermeket �gy, ahogyan k�z�ny�s szellemtekintete mutatta kor�bban. Csak annyit l�tott, amennyit a pisl�kol� lid�rcf�ny mutatott, amennyi k�r�tte felsejlett. Mint amikor Aniebbel menek�ltek, azon az �jjelen, minden egyes l�p�ssel a hal�l fel� tartva a s�t�ts�gben.

T�rdre emelkedett, s azut�n azt gondolta, hogy szavakat suttog:�� K�sz�n�m, Anya!�� Valahogy talpra �llt, de elesett, mert cs�p�je bal oldal�ba oly �les f�jdalom has�tott, hogy fel kellett ki�ltania. Kis id� m�lt�n �jra pr�b�lkozott �s fel�llt. Elindult el�re.

Sok�ig tartott, mire �tkeveredett a barlang t�lfel�re. S�r�lt karj�t bedugta ing�be �s �p kez�vel f�j� cs�p�j�t szor�totta, �gy valamivel k�nnyebb volt j�rnia. A falak fokozatosan folyos�v� sz�k�ltek. A tet� lentebb ereszkedett, alig valamivel a feje felett h�z�dott. V�z sziv�rgott bel�le �s folyt le az egyik falon, hogy kis t�cs�kba gy�lj�n a sziklapadl�n. Nem Tinaral l�tom�s�nak v�r�s term�ben j�rt, ahol a mennyezetet tart� oszlopokon ez�stsz�n r�n�k ragyognak. Csak f�ld, csak por �s szikla �s v�z volt k�r�tte. A leveg� h�s �s mozdulatlan. A patak csobog�s�t�l t�volabb csend uralkodott. A lid�rcf�ny csillog�s�n t�l s�t�ts�g terjengett.

Medra lehajtotta fej�t, ahogy meg�llt ott.�� Anieb!�� sz�l�totta halkan a n�t.�� Ide is el tudn�l j�nni? Nem ismerem az utat.�� V�rt egy ideig. S�t�ts�get l�tott �s csendet hallott. Lassan �s neh�zkesen bel�pett az �tj�r�ba.

* * *

Zsenge nem tudta, a fick� hogyan menek�lhetett el el�le, de k�t dologban biztos volt: j�val hatalmasabb m�gus lehetett, mint akikkel eddig tal�lkozott, �s vissza fog t�rni K�tf�re, amilyen gyorsan csak tud, mert ott lehetett hatalm�nak forr�sa �s k�zpontja. Semmi �rtelme nem volt a megel�z�s�vel pr�b�lkozni, m�r el�nyt szerzett. De Zsenge k�vethette, mint egy vezet�t, �s ha saj�t hatalma kev�s is esetleg, olyan er�t vihet mag�val, aminek m�gus k�ptelen ellen�llni. H�t nem megt�rt�nt, hogy maga M�rred is k�zel �llt a veres�ghez, nem is boszork�nys�g, hanem az Ellens�g seregeinek nyom�sa alatt?

��Fens�gednek el�re kellene k�ldenie a flott�kat�� mondta Zsenge a karossz�kben �l� �regembernek a kir�lyok palot�j�ban.�� Nagysz�m� ellens�g gy�lekezett ellened a Legbens�-tenger d�li r�sz�n, de elpuszt�tjuk �ket. Sz�z vitorl�s �szik ki Nagy Kapu kik�t�j�b�l, Omerr�l �s D�li Kapub�l, �s persze, az eszki h�b�rbirtokodr�l. A legnagyobb tengeri er�, amit valaha is l�tott a vil�g! Szem�lyesen vezetem a t�mad�st. �s a dics�s�g a ti�d.�� Tele sz�jjal r�h�g�tt, �s Eleresztett r�m�lettel b�mult r�. V�g�l kezdte meg�rteni, hogy ki az �r �s ki a szolga.

�gy k�zben tartva a dolgokat, Zsenge k�t nap alatt �sszeszedte Eleresztett embereit, �s a nagyszer� flotta kisiklott az Enyhely-�b�lb�l. �tk�zben m�g az ad�t is beszedt�k. Nyolcvan haj� �szott el B�rka �s Ilien mellett, egyenletes m�gussz�lt�l hajtva, amely egyenesen K�tf� fel� vitte �ket. Id�nk�nt Zsenge a feh�r selyemtal�rj�ban, hossz�, feh�r m�gusbotj�val�� mely a legt�volabbi �szak valamif�le tengeri besti�j�nak szarv�b�l k�sz�lt�� ki�llt a vez�rg�lya deszka fed�lzet� orr�ba, alatta sz�z evez� csapott le �jra �s �jra a v�zre, mint valami �szva rep�l� sir�ly sz�rnya. Id�nk�nt maga is sir�lly� v�ltozott, vagy sass� vagy s�rk�nny�, hogy a flotta felett vagy el�tt rep�lj�n, �s amikor emberei �gy l�tt�k, azt ki�ltozt�k felmutogatva:�� A s�rk�ny�r! A s�rk�ny�r!

Ilienn�l partra sz�lltak v�z�rt �s �lelem�rt. A t�bb sz�z f�s t�meg gyors halad�sa miatt, nem maradt id� a k�szletek rendes felt�lt�s�re. El�rasztott�k az Ilien nyugati partj�n fekv� v�rosk�kat, elvett�k, amit el akartak venni, majd ugyanezt tett�k Vissti �s Kamery szigeteken. Zs�km�nyoltak, amit tudtak, �s fel�gett�k, amit otthagytak. Azut�n a hatalmas flotta nyugatnak fordult, K�tf�-sziget egyetlen �ble, az Alk�ny-�b�l fel�. Zsenge ismerte a kik�t�t Enyhely t�rk�peir�l �s tudta, hogy egy domb magasodik f�l�. Amikor k�zelebb �rtek s�rk�nyalakot �lt�tt �s felr�ppent, magasan a haj�k f�l�, vezetve azokat, tekintet�vel a dombot keresve nyugaton.

Amikor megl�tta azt halov�nyan z�ldellni a k�d�s tenger felett, felki�ltott�� emberei a haj�kon mind hallott�k a s�rk�ny rikolt�s�t��, �s gyorsabb sz�rnyal�sba fogott. H�d�t� serege sebesen �szva k�vette.

Minden K�tf�r�l sz�l� sz�besz�d v�ltig �ll�totta, hogy a szigetet var�zsig�k v�delmezik �s b�b�j rejti el, h�tk�znapi ember szeme nem l�tja. Ha sz�ttek is var�zslatokat a domb �s az �b�l k�r�, akkor azok bizony�ra megny�ltak Zsenge el�tt, merthogy f�tyolszer�v�, �ttetsz�v� v�ltak tekintete el�tt. Semmi sem hom�lyos�totta el az el� t�rul� k�pet, avagy tette pr�b�ra akarat�nak erej�t, ahogy �trep�lt az �b�l, egy kicsiny v�roska �s egy f�lk�sz �p�let felett, a z�ld dombtet�h�z. Ott karmait meresztgetve �s rozsdav�r�s sz�rnyaival nagyokat csapva leereszkedett.

A saj�t alakj�ban. Nem �nn�n akarat�b�l v�ltozott vissza. Riadtan, elbizonytalanodva �llt.

Sz�l f�tt, a hossz� f� b�logatva k�sz�nt�tte. A ny�r ereje telj�ben l�v�n a f�sz�lak kezdtek kisz�radni, els�rgulni, a csipkeszirom kis feh�r fejecsk�in k�v�l, vir�g nem ny�lott k�z�tt�k. Egy n� k�zeledett gyalogosan a domboldal hossz� f�v�ben. Nem k�vetett �sv�nyt �s k�nnyed�n l�pdelt, siets�g n�lk�l.

Zsenge gondolt r�, hogy felemeli kez�t �s egy var�zslattal meg�ll�tja, de m�gsem emelte fel kez�t, �s a n� j�tt tov�bb, egyre k�zelebb �rt. Csak akkor �llt meg, amikor m�r alig n�h�ny karny�jt�snyi t�vols�gra volt, �s m�g mindig kicsit alatta.�� Mondd a neved!�� k�rte a n�, �s � v�laszolt:�� Teriel.

��Mi�rt j�tt�l, Teriel?

��Hogy elpuszt�tsalak.

Kerek arc� n�t l�tott maga el�tt, k�z�pkor�t, alacsony termettel, de er�t sug�rz� alkattal, sz�rke s�vokkal a haj�ban, �s s�t�t tekintettel fekete szem�ld�ke alatt. Olyan tekintettel, amely fogva tartotta az � tekintet�t, �s igaz szavakat csalt ajkaira.

��Elpuszt�ts? Elpuszt�tan�d ezt a dombot? A f�kat amott?�� A n� len�zett egy f�s ligetre, amely a domb k�zel�ben �llt.�� Tal�n Trit�n, aki teremtette �ket, meg is semmis�thetn� �ket. Tal�n a f�ld egyszer elpuszt�tja �nn�n mag�t. Tal�n a mi kez�nkkel puszt�tja el mag�t, ha v�ge mindennek. De nem a ti�ddel. Hamis kir�ly, hamis s�rk�ny, hamis ember! Ne gyere a K�tf�-hegyre, am�g nem ismered a f�ldet, amin �llsz.�� Ezut�n egyetlen mozdulatot tett, lemutatott a l�ba el�. Azut�n megfordult �s lement a domboldal hossz� f�v�ben l�pdelve arra, amerr�l j�tt.

M�sok is �lltak a dombon, Zsenge csak akkor l�tta meg �ket. Sokan m�sok, f�rfiak �s n�k �s gyermekek, �l�k, �s a holtak szellemei hasonl�k�ppen; sokan, nagyon sokan. Megr�m�lt t�l�k �s elrettent, pr�b�lt var�zslatot sz�ni, hogy elrejtezzen el�l�k.

De nem sz�tt var�zslatot. M�gi�ja elhagyta. Elment, kifutott test�b�l-lelk�b�l �s besziv�rgott a sz�rny� dombtet�be, az iszonytat� talajba, alatta. V�gleg elhagyta. Nem volt m�r m�gus, csak egy ember, mint sokan m�sok, hatalom n�lk�l.

Tudta, teljess�ggel tiszt�ban volt vele, de m�g mindig pr�b�lt var�zsig�ket mondani, �s felemelte karjait a megfelel� mozdulatok elv�gz�s�hez, majd a leveg�t cs�pelte haragj�ban. Azut�n eln�zett kelet fel�, szem�t er�ltetve pr�b�lta megl�tni a g�ly�k evez�inek felvillan� csap�sait, a vitorl�kat a haj�kon, melyek biztosan j�nnek �s megtorolj�k vesztes�g�t, megmentik �t.

�m csak k�d�t l�tott a tengeren, mindenhol az �b�lsz�jon t�l. Ahogy figyelte, a k�d a szeme l�tt�ra s�t�tedett �s s�r�s�d�tt, m�szott tova a lass� hull�mokon.

* * *

Ahogy a f�ld a nap fel� ford�tja orc�ja valamelyik fel�t, �gy k�l nappal �s �jszaka, �mde m�h�ben nincs ily v�ltakoz�s. Medra az �r�k �jszaka m�ly�n j�rt. Er�sen s�nt�tott, �s nem b�rta folytonosan megtartani a lid�rcf�nyt. Amikor az elhalt, mindig meg kellett �llnia, le kellett �lnie �s aludnia kellett. Az alv�s sohasem volt egyenl� a hal�llal, ahogy � gondolta �s �rezte. Fel�bredt, mindig dideregve, mindig k�nok k�zt, mindig szomjasan, �s amikor siker�lt pisl�kol� f�nyt teremtenie, talpra �llt �s ment tov�bb. Aniebet sohasem l�tta, de tudta, hogy ott j�r el�tte. �t k�vette. Id�nk�nt nagy barlangtermek j�ttek, m�skor t�cs�nyi mozdulatlan �ll�vizek. Nem sz�vesen t�rte meg felsz�n�k nyugalm�t, de innia kellett. �gy v�lte, m�r r�g�ta csak egyre lejjebb �s egyre m�lyebbre hatol, m�gnem el�rte a leghosszabb v�zt�cs�t, �s azut�n az �t felfel� vezetett. Ett�l kezdve n�ha Anieb k�vette �t. Egyszer-egyszer Medra a nev�n sz�l�totta, de a n� nem v�laszolt. A m�sik nevet a f�rfi nem volt k�pes kimondani, de sokszor gondolt a f�kra, a f�k gy�kereire. A f�k gy�kereinek birodalm�ban j�rt. Meddig terjed az erd�? Ameddig az erd�k h�z�dnak. Ameddig az �letek, �s olyan m�lyre ny�lnak, mint a f�k gy�kerei. Ameddig a levelek �rny�kai el�rnek. A barlangban nem voltak �rny�kok, csup�n s�t�ts�g, �s � csak ment tov�bb, �s ment tov�bb, m�gnem megl�tta Aniebet maga el�tt. L�tta szeme villan�s�t, g�nd�r�d� haja felh�j�t. A n� visszan�zett r� egy pillanatig, azut�n oldalt fordult �s k�nnyed�n lefutott egy hossz�, meredek lejt�n, le a s�t�ts�gbe.

Ahol Medra meg�llt, m�r nem volt teljesen s�t�t. Arc�t gyenge fuvallat simogatta. Messze el�tte, halov�nyan, apr� f�ny derengett, de nem lid�rcf�ny volt. Elindult arrafel�. R�g�ta cs�szott-m�szott m�r a barlangokban, jobb l�b�t csak h�zta, mert cs�p�je nem b�rta el a s�ly�t. Csak ment �s ment. Meg�rezte az esti sz�l illat�t, �s megl�tta az alkonyi eget egy fa levelein �s �gain t�l. �vekbe g�rb�lt t�lgyfagy�k�r alkotott barlangsz�jat a felsz�nen, nem nagyobbat, mint amin egy ember vagy egy nagyobbfajta borz �tm�szhatott. �tm�szott. Ott hevert a fa gy�kerei k�z�tt, n�zte, ahogy a f�ny elhalv�nyodik, �s egy-k�t csillag megjelenik a levelek k�z�tt.

Ott tal�lt r� Vizsla, m�rf�ldekre a v�lgyt�l, nyugatra Szamorit�l, a nagy Fahorn-erd� sz�l�n.

��Megvagy h�t�� sz�lt az �reg len�zve a s�ros, ernyedt testre. Azut�n hozz� tette:�� B�r kiss� k�s�n.�� Hangj�ban sajn�lkoz�s csend�lt. El�reg�rnyedt, hogy megn�zze, b�rja-e vinni vagy vonszolni valamik�ppen, �s gyeng�n meg�rezte az �let meleg�t.�� Sz�v�s vagy�� mormolta.�� Akkor h�t �bredj fel! Gyer�nk, Vidra, �bredj!

Felismerte Vizsl�t, b�r fel�lni �s megsz�lalni nem tudott. Azt �reg levette k�p�nyeg�t �s a fi� v�ll�ra ter�tette, v�g�l megitatta �t a flask�j�b�l. Azut�n lekuporodott Vidra m�g�tt, h�t�t nekivetette a t�lgy roppant t�rzs�nek, �s egy ideig csak az erd�t b�multa. Kora d�lel�tt lehetett, meleg, a ny�ri napf�ny a z�ld ezernyi �rnyalat�ban sz�r�d�tt �t a leveleken. Egy m�kus perlekedett valahol a t�lgy �gain, �s egy szajk� v�laszolt. Vizsla megvakargatta a nyak�t �s fels�hajtott.

��A m�gus rossz nyomon j�r, mint mindig�� sz�lalt meg v�g�l.�� Szerinte m�r elindult�l K�tf�-szigetre, �s ott akar elkapni. Nem sz�ltam neki.

A f�rfira n�zett, akit csak Vidrak�nt ismert.

��Lement�l oda, abba a lyukba, a v�n m�gushoz, ugye? Megtal�ltad?

Medra b�lintott.

��Hmn.�� Vizsla megengedett mag�nak egy r�vid, morg� nevet�st.�� Megtal�lod, amit keresel, ugye? Ak�rcsak �n.�� L�tta, hogy t�rsa mennyire kimer�lt, �s �gy folytatta:�� Elviszlek innen. H�vok egy kocsist onnan lentr�l, a falub�l, csak hadd szuszogjam ki magam. Na ide figyelj! Ne izgasd magad. Egy�ltal�n nem vad�sztam r�d ezekben az �vekben, pedig Zsenge nagyon akarta a fejed. Ahogy annak idej�n Gelluk. Sajn�lom, hogy a kez�re adtalak. Gondolkodtam a dologr�l. Arr�l, amit akkor mondtam, hogy a fort�lyos alakok �sszetartanak. �s arr�l, hogy kinek dolgozunk. Nem l�ttam, hogy mennyi lehet�s�gem volt. �s mivel rossz dolgot tettem veled, �gy gondoltam, hogy ha legk�zelebb tal�lkozunk, akkor t�rlesztek valami sz�vess�gf�l�vel, ha tudok. Mint egyik f�rk�sz a m�siknak, �rted?

Vidra nehezen kapott leveg�t. Vizsla a kez�re tette kez�t egy pillanatra, �s ezt mondta:�� Ne agg�dj!�� Azut�n fel�llt.�� Pihenj j�l!�� k�v�nta �szint�n.

Tal�lt egy kocsist, aki elvitte �ket V�gh�g�ba. Vidra anyja �s n�v�re bek�lt�ztek a rokonokhoz, am�g �jra fel�p�tik le�gett h�zukat. A fi�t hitetlenked� �r�mmel fogadt�k. Nem ismerv�n Vizsla kapcsolat�t a had�rral �s m�gusaival, �gy kezelt�k az �reget, mint maguk k�z�l val�t, a j� embert, aki az erd� sz�l�n r�tal�lt a f�lholt Vidr�ra, �s hazahozta �t. B�lcs ember, mondogatta Vidra anyja, biztosan valami b�lcs ember lehet. Elhalmozt�k, amivel csak tudt�k.

Vidra lassan gy�gyult, lassan �p�lt fel. A csontkov�cs megtett minden t�le telhet�t a s�r�lt karral �s cs�p�vel, a b�lcs asszony ken�cs�t kevert a s�r�l�sekre, melyeket a csorba szikl�k okoztak kez�n, fej�n �s t�rdein. Anyja pedig elhalmozta minden finoms�ggal, amit a kertekben �s a bogy�sokban tal�lt, de ugyanolyan gyeng�n �s nyomor�kan hevert, ahogyan Vizsla odavitte. Elment a sz�ve, �gy mondta V�gh�g� b�lcs asszonya. Valahov� m�shov�, ahol f�lelem vagy b�nat vagy sz�gyen em�szti.

��Hova h�t?�� k�rdezte Vizsla.

Hosszas hallgat�s ut�n Vidra �gy felelt:�� K�tf�-szigetre.

��Ahov� a j� �reg Zsenge ment a nagy flott�val. �rtem. Bar�taid vannak ott. Nos, az egyik haj� biztosan visszat�rt, mert l�ttam egy fick�t, lentebb az iv�ban, aki azon szolg�lt. Megyek �s megk�rdezem. Kider�tem, hogy eljutottak-e egy�ltal�n a szigetig, �s ott mi t�rt�nt. Amit m�r most is tudok az annyi, hogy �gy t�nik, a j� �reg Zsenge k�slekedik a hazat�r�ssel. Hmn, hmn�� nevetett a saj�t �lc�n.�� K�slekedik a hazat�r�ssel�� ism�telte �s felkelt az �gy mell�l. Vidr�ra n�zett, akin nem volt sok n�znival�.�� Pihenj j�l!�� k�sz�nt el, �s kiballagott.

T�bb napig t�vol maradt. Amikor visszat�rt, egy l�vontatta kocsin, �gy n�zett ki, hogy Vidra n�v�re rohanv�st vitte a h�rt:�� Vizsla csat�t nyert vagy szerencs�t fogott! V�rosi l� m�g�tt �l v�rosi kocsin, mint valami herceg!

De az asszony m�g�tt m�r j�tt is Vizsla.�� Nos�� kezdte��, el�sz�r is, amikor bementem a v�rosba, felmentem a palot�ba, csak hogy meghallgassam a h�reket, �s h�t mit l�tok ott? L�tom a v�n kal�zkir�lyt a l�bain �llva, �s parancsokat kiab�l, ahogy r�gen is. Fel�llt! M�r �vek �ta nem tudott fel�llni. Parancsokat kiab�lt! �s egyik�k azt csin�lta, amit mondott, m�sikuk meg nem. Sz�val el is j�ttem onnan r�gt�n, mert az effajta helyzet vesz�lyes lehet, tudod, egy palot�ban. Azut�n elmentem a bar�taimhoz, hogy megk�rdezzem, merre lehet a j� �reg Zsenge, �s hogy eljutott-e a flott�ja K�tf�re, visszaj�tt-e m�r, meg minden. �gy mondt�k, Zseng�r�l senki sem tud. Nem l�tt�k, meg nem is �zent. Majd �n megtal�lom, ezzel ugrattak, hmn. Tudj�k, hogy kedvelem a fick�t. A haj�kr�l meg annyit mondtak, hogy n�melyik�k visszat�rt, �s a rajtuk szolg�l�k �ll�tj�k, hogy sohasem j�rtak K�tf�n. M�g csak nem is l�tt�k azt, pedig egyenesen arra haj�ztak, amerre a t�rk�pek mutatj�k, de nem volt ott egy fia sziget sem. Azt�n meg ott voltak n�h�nyan az egyik nagy g�ly�r�l. Azt mondt�k, hogy amikor k�zel �rtek a helyhez, ahol a szigetnek kellett volna lennie, k�dbe futottak, de olyan s�r�be, mint a vizes rongy. A tenger vize is bes�r�s�d�tt, hogy az evez�s�k nem b�rtak belecsapni, �s egy napon meg egy �jszak�n kereszt�l ottragadtak. Amikor kikeveredtek, nem tal�lt�k a flotta t�bbi haj�j�t, �s a rabszolg�k k�zel �lltak a l�zad�shoz, �gy a kapit�ny ink�bb hazavez�nyelte a haj�t, amilyen gyorsan csak tudta. Egy m�sik, a v�n Viharfelh�, ami valaha Eleresztett saj�t haj�ja volt, akkor futott be, amikor ott voltam. Besz�ltem n�h�ny rajta szolg�l� fick�val. Azt mondt�k, hogy csak k�d�t �s z�tonyokat tal�ltak ott, ahol a szigetet gyan�tott�k, �gyhogy tov�bb�sztak d�lnek vagy h�t m�sik haj�val, �s �sszefutottak egy g�zl�ri flott�val. Az ottani urak meghallhatt�k, hogy nagy flotta indult d�lnek, fosztogatva a partok ment�n, merthogy nem is �lltak meg k�rdez�sk�dni, hanem r�gt�n m�gust�zet z�d�tottak r�juk. Mell�j�k �sztak, hogy cs�kly�zzanak, ha tudnak, �s a fick�k szerint, akikkel besz�ltem, m�g elmenek�lni is csak kem�ny harc �r�n tudtak, �s nem is siker�lt mindenkinek. Ezalatt v�gig egy sz�t sem hallottak Zsenge fel�l, �s az id�j�r�s is csak annak a haj�nak dolgozott rendesen, amelyiknek a fed�lzet�n szolg�lt egy-egy zs�kos. �gyhogy visszaj�ttek a Legbens�-tenger teljes hossz�n, �gy mondta a fick� a Viharfelh�r�l, szanasz�t sz�r�dva, mint a kutyafalka, vesztes marakod�s ut�n. Na, hogy tetszenek a h�rek, amiket hoztam?

Vidra a k�nnyeivel k�szk�d�tt; elrejtette arc�t, mint egy kisk�ly�k.�� Igen�� v�laszolt nagy nehezen��, k�sz�net �rte.

��Gondoltam, hogy tetszenek majd. Eleresztettr�l sz�lva�� folytatta Vizsla��, ki tudja!�� Szip�kolt �s s�hajtott egyet.�� Ha neki lenn�k, h�t visszavonuln�k�� fejezte be.�� Azt hiszem, magam is �gy teszek.

Vidr�nak siker�lt visszanyernie az uralmat arca �s hangja felett. Megt�r�lte szem�t �s orr�t, megk�sz�r�lte tork�t, majd �gy sz�lt:�� J� �tletnek t�nik. Gyere el K�tf�re. Biztons�gosabb.

�gy t�nik, el�g neh�z megtal�lni azt a helyet�� v�laszolta Vizsla.

�n megtal�lom.

IV. MedraV�nember �llt meg ajt�nk mellett,Kinyitotta gazdagnak, szeg�nynek;Kicsikb�l, nagyokb�l j�tt is a sokas�g,De kev�s l�phetett be Medra Kapuj�n.Elfut a v�z, messzire el,Elfut a v�z.

Vizsla V�gh�g�ban maradt. J�l meg�lt f�rk�sztudom�ny�b�l, �s a helyi iv�t m�r kor�bban megkedvelte, ahogy Vidra anyj�nak vend�gszeretet�t is.

�sz kezdet�re Eleresztett m�r egy k�t�len l�gott a Meg�jult Palota egyik ablak�ban, �s ott rothadt, mik�zben hat had�r visz�lykodott a kir�lys�ga felett. A nagyszer� flotta haj�i egym�st kergett�k a szorosban, �s a m�gusok �ltal felkorb�csolt tengereken.

De a Rem�nyteljes, melyet az enyhelyi K�z k�t ifj� var�zsl�ja hajtott �s korm�nyzott, biztons�gban levitte Medr�t a Legbens�-tenger d�li fel�re, K�tf�-szigetre.

Par�zs a kik�t�ben v�rta. S�nt�n �s lesov�nyodva sietett hozz� a m�gus. Megfogt�k egym�s kez�t, de Medra nem b�rt az asszony szem�be n�zni.�� T�l sok hal�l nyomja a sz�vem, Elehal.

��Jer velem a Ligetbe�� v�laszolta a n�.

Egy�tt mentek a f�k k�z�, �s ott is maradtak a t�l be�llt�ig. A k�vetkez� esztend�ben �p�tettek egy kis kunyh�t a Ligetb�l kifut� Alk�ny-patak k�zel�ben, �s nyaranta ott laktak.

A Nagy H�zban dolgoztak �s tan�tottak. V�gign�zt�k, ahogy k�r�l-k�re fel�p�l, �s �p�t�i v�delmez�, meger�s�t�, b�k�t� ig�ket rejtenek, minden k�v�be. V�gign�zt�k, ahogy K�tf� uralma megszil�rdul, b�r sohasem lett oly szil�rd, mint k�v�nt�k, �s mindig valamely k�l�nb�z�s�g ok�n kellett meger�s�teni; merthogy m�gusok j�ttek m�s szigetekr�l, �s emelkedtek ki az Iskola di�kjai k�z�l. Hatalommal, tud�ssal �s b�szkes�ggel b�r� f�rfiak �s n�k, akik megesk�dtek ugyan az �sszetart�sra �s a j� c�lok �rdek�ben val� cselekv�sre, de mindegyik�k a maga �sv�nyeit k�v�nta bej�rni.

Meg�regedv�n Elehal belef�radt az Iskola k�rd�seibe �s probl�m�iba, s egyre ink�bb vonzott�k a f�k, melyek k�zt egyed�l j�rt, ment, ameddig a k�pzelet el�r. Medra is a f�k k�z�tti �sv�nyeket r�tta, de nem tudott olyan messzire eljutni, mint a n�, s�nt�n nem k�vethette.

Par�zs hal�la ut�n a f�rfi egyed�l lakott a kis h�zban, a Liget k�zel�ben.

Egy �szi napon ell�togatott az Iskol�ba. A kerti kapun l�pett be, amelyhez a K�tf�-hegy fel�li �sv�ny vezet el. A k�tf�i Nagy H�z egyik furcsas�ga, hogy egy�ltal�n nem tal�lsz rajta kaput vagy nagyszer� bej�ratot. Az �gynevezett h�ts� ajt�n kell bel�pned, amely�� b�r szarvb�l faragt�k, keret�t pedig egyetlen hatalmas s�rk�nyfog alkotja, amire az Ezerlevel� Fa m�s�t faragt�k�� k�v�lr�l nem l�tszik t�bbnek egyszer� ajt�n�l egy kopottas utc�cska v�g�n; avagy bejuthatsz a kerti kapun �t, amely a szok�sos t�lgyf�b�l k�sz�lt, egyszer� vasalattal. De el�ls� ajt�t vagy kaput nem tal�lsz.

Medra �tv�gott a termeken �s k�folyos�kon a legbens� r�szhez, a m�rv�nnyal kirakott sz�k�kutas udvarhoz, ahol az Elehal �ltal �ltetett fa m�r hatalmasra n�vekedett, �gain v�r�sl�ttek a berkenyebogy�k.

Meghallv�n, hogy n�luk j�r, K�tf� tan�t�i �sszegy�ltek, a f�rfiak �s n�k, akik mesters�g�k mestereiv� v�ltak. Miel�tt kik�lt�z�tt a Ligethez, Medra f�rk�szmesterk�nt tartozott k�z�j�k. Az�ta egy fiatal n� tan�totta a m�v�szetet, ugyan�gy, ahogyan az id�s f�rfi tan�totta meg �neki.

��Azon gondolkodtam�� kezdte mondand�j�t�� hogy nyolcan vagytok. �m a kilences jobb sz�mnak t�nik. Hadd legyek �jra mester, ha nektek is megfelel ez!

��S mihez kezden�l, Cs�r mester?�� k�rdezte az id�z�, egy �sz haj� m�gus Ilienr�l.

��rz�m az ajt�t�� v�laszolta Medra.�� S�nt�n am�gy sem tudok nagyon elt�volodni t�le. �reg vagyok �s sokat utaztam, tal�n tudni fogom, mit mondhatok az �rkez�knek. L�v�n f�rk�sz, kif�rk�szhetem, hogy ki tartozik ide, s ki nem.

��Ez sok vesz�lyt�l �vna meg, �s sok gondot levenne a v�llunkr�l�� jegyezte meg ut�dja.

��s hogyan fogn�l hozz�?�� k�rdezett �jra az id�z�.

��Megk�rdem a nev�ket�� v�laszolta Medra. Azut�n elmosolyodott.�� Ha megmondj�k, akkor bej�hetnek. �s amikor �gy v�lik, hogy mindent kitanultak, �jra kil�phetnek. Ha meg tudj�k mondani a nevemet.

�gy lett h�t. �lete h�tral�v� r�sz�ben Medra �rizte a k�tf�i Nagy H�z ajtajait. A kerti kaput, amely a hegyre ny�lt, sok�ig Medra Kapuj�nak nevezt�k m�g azut�n is, hogy a sz�zadok sor�n oly sok dolog megv�ltozott, abban az �p�letben. �s az�ta K�tf� kilencedik mestere a kapu �rz�je.

V�gh�g�ban �s az Onn-hegy l�ba k�r�l fekv� falvakban, az asszonyok rejt�lyes dalocsk�t �nekelnek sz�v�s �s fon�s k�zben, amelynek utols� sora tal�n arr�l a f�rfir�l sz�l, kit Vidr�nak �s Cs�rnek �s Medr�nak neveztek.

A h�rom, mi soha nem lesz m�r:Ragyog� Szol�a a hull�mok felett,Tengerben �sz� s�rk�ny,S v�zimad�r, mi s�rj�ban is r�ppent.

Feketer�zsa �s Gy�m�nt

Tenger�szdal Nyugat-Enyhelyr�l

Hov� szerelmem tart,Oda tartok �n is.Amerre haj�ja �szik,Arra �szom �n is.Egy�tt nevet�nk,S egy�tt s�runk majd,�lek, ha � �l,S vele halok, ha meghal.Ahov� szerelmem tart,Oda tartok �n is.Amerre haj�ja �szik,Arra �szom �n is.

Enyhely-sziget nyugati r�sz�n, a t�lgyes-geszteny�s erd�kkel bor�tott dombok k�z�tt fekszik egy v�roska, Tiszt�s. A helys�g egyik j�m�d� lak�j�t, egy keresked�t, Arany n�ven ismerte a k�rny�k. Arany vette meg azt a f�r�szmalmot, ahol a t�lgypall�kat v�gj�k az enyhelyi Nagy Kapu �s D�li Kapu haj��csainak, �s � birtokolta a legnagyobb geszteny�s ligeteket. �v� volt a sok szek�r �s � b�relte fel a kocsisokat, akik elsz�ll�tott�k a pall�t �s a geszteny�t a dombokon t�lra. Nagyon j�l keresett a f�kon, �s mikor fia megsz�letett, feles�ge �gy sz�lt:�� Nevezhetn�nk Geszteny�nek, vagy ak�r T�lgynek is.�� De az apa csak ennyit mondott:�� Gy�m�nt.�� Merthogy a f�rfi szem�ben egyed�l a gy�m�nt volt �rt�kesebb az aranyn�l.

�gy h�t a kicsi Gy�m�nt Tiszt�s legel�kel�bb h�z�ban n�vekedett k�v�rk�s, ragyog� tekintet� csecsem�b�l pirospozsg�s, �r�mteli kisfi�v�. Hangja �des volt, �nekl�, hall�sa kiv�l�, �s szerette a zen�t. �gy h�t Tulip�n, az anyja, egy�b kedves nevek mellett Pacsirt�nak �s Rig�nak bec�zte, mert egy�bir�nt a Gy�m�ntot sohasem kedvelte igaz�n. A fi�cska teled�dolta �s dalolta a h�zat; ut�nzott minden dallamot, amint el�sz�r meghallotta, �s saj�t dallamokat tal�lt ki, amikor nem hallott semmilyent. Anyja megk�rte a b�lcs asszonyt, Gubancot, hogy tan�tsa meg neki az �a teremt�s�t �s Az ifj� kir�ly tetteit, �s a fi� tizenegy esztend�sen m�r Napt�rte f�ter�n �nekelte a T�li �neket a nyugati f�ldek ur�nak, aki birtokait k�rbej�rva tett l�togat�st, a Tiszt�st�l valamivel fentebb fekv� v�rosban. Az uras�g �s az �rn� megdics�rt�k a fi� hangj�t, s gy�m�ntos fedel�, p�tt�m aranydobozk�val jutalmazt�k, amely kedves �s d�szes aj�nd�k volt Gy�m�ntnak �s anyj�nak. De Arany mindig valamelyest t�relmetlen maradt a dalol�ssal �s a bizsukkal szemben.�� Vannak enn�l fontosabb dolgok is, fiam�� mondogatta.�� s akadnak nagyobb nyerem�nyek.

Gy�m�nt tudta, hogy apja az �zletre gondol�� a fav�g�kra, a f�r�szel�kre, a malomra, a gesztenyeligetekre, a begy�jt�kre, a kocsisokra, a kocsikra��, munk�kra �s besz�dekre �s tervez�sre, mindenf�le bonyolult, feln�tt dologra. Sohasem �rezte �gy, hogy sok k�ze lenne az ilyesmihez, h�t akkor hogyan legyen legal�bb annyi k�ze hozz�, amennyit atyja elv�r t�le? Tal�n majd megtudja, mire feln�, �gy gondolkodott.

De val�j�ban Arany nem csup�n az �zletre gondolt. Megfigyelt valamit a fi�val kapcsolatban, amit, mondjuk �gy, nem igaz�n az �zleti �gyek mell� helyezett, hanem ink�bb f�l�j�k, �s ha megl�tta, rendszerint lehunyta a szem�t.

Eleinte �gy v�lte, Gy�m�nt csak n�h�ny tr�kkh�z �rt, mint oly sok gyermek, s a t�bbiekhez hasonl�an majd elveszti a m�gikus aj�nd�k ez apr� szikr�j�t. Kicsi fi� kor�ban Arany maga is k�pes volt csill�ml�v� tenni �rny�k�t. A csal�dja mindig biztatta, hogy mutassa meg a tr�kk�t a l�togat�knak; �gy mire h�t vagy nyolc esztend�s lett, a dolog elvesztette csod�latoss�g�t, �s � soha t�bb� nem pr�b�lkozott ilyesmivel.

Amikor l�tta Gy�m�ntot lemenni egy l�pcs�n �gy, hogy l�ba nem �rintette a fokokat, el�bb azt hitte, l�t�sa csalta meg. De n�h�ny nap m�lt�n �jra l�tta gyermek�t, ez�ttal felfel� lebegett a l�pcs�n, k�zel egyujjnyival a t�lgyfa korl�t felett.�� Tudod ezt lefel� is?�� k�rdezte Arany, �s Gy�m�nt �gy v�laszolt:�� H�t persze, ugyan�gy kell csin�lni.�� s l�gyan lelebegett, mint felh� a d�lkeleti sz�lben.

��Hol tanult�l te ilyesmit?

��Csak �gy kital�ltam�� v�laszolta a fi�, bizonytalanul. Nem tudta, apja mit fog sz�lni.

Arany nem dics�rte meg fi�t, nem akarta �nhitt� vagy hi�v� tenni olyasvalami miatt, ami m�l� gyermeki aj�nd�k is lehetett, ak�rcsak �desen cseng� hangja. M�r �gy is t�l sok lesz a h�h� a dolog k�r�l.

De egy esztend� m�lt�n, vagy tal�n valamivel k�s�bb megl�tta fi�t a h�ts� kertben, j�tsz�t�rs�val, R�zs�val. A gyermekek egym�ssal szemben �ltek, �sszedugt�k fej�ket �s nevetg�ltek. Valami k�l�n�s vagy rejt�lyes �rz�s hat�s�ra az apa meg�llt az ablakn�l, �s figyelni kezdte �ket. Valami ugr�lt a k�t gyerek k�z�tt, fel �s le. Egy b�ka tal�n? Egy nagy sz�cske? Kiment a kertbe, hogy k�zelebbr�l szem�gyre vegye azt a valamit. Csendesen l�pkedett, mert b�r termetes ember volt, a kicsik nem hallott�k meg. Ami a k�t gyerek csupasz l�bsz�rai k�z�tt fel s le ugr�ndozott, az nem m�s volt, mint egy k�darab. Amikor Gy�m�nt felemelte kez�t, a k� felugrott, amikor megr�zta kez�t, a k� k�r�zni kezdett, majd ha elernyesztette ujjait, a k� visszaesett a f�ldre.

��Most te�� sz�lt Gy�m�nt R�zs�nak, �s a l�ny is megcsin�lta ugyanazt, de a k� ekkor csup�n megrebbent kiss�.�� Ӡ� suttogta a l�ny��, itt van az apuk�d.

��Ez nagyon �rdekes j�t�k�� sz�lalt meg Arany.

��Gy�mi tal�lta ki�� v�gta r� R�zsa.

Arany nem kedvelte a l�nyt. Egyszerre volt sz�kimond� �s t�vols�gtart�, szeleburdi �s f�l�nk. R�ad�sul le�ny volt, �s egy �vvel fiatalabb Gy�m�ntn�l, mi t�bb, egy boszork�ny k�lke. Szerette volna, ha fia a vele egykor�, hasonsz�r� fi�kkal j�tszik, Tiszt�s tiszteletre m�lt� csal�djainak gyermekeivel. Tulip�n kitart�an �b�lcs asszonynak� nevezte a boszork�nyt, de egy boszork�ny mindig csak boszork�ny marad, �s a l�nya nem megfelel� t�rsas�g Gy�m�ntnak. �mb�r mulattatta valamelyest, hogy a fia tan�tja tr�kk�kre a boszork�nygyereket.

��Tudsz m�g m�st is?�� k�rdezte Gy�m�ntt�l.

��Furuly�zni�� v�laszolt Gy�m�nt azonnal, �s el�vette zseb�b�l a kis hangszert, melyet anyj�t�l kapott a tizenkettedik sz�let�snapj�ra. Ajkaihoz emelte, ujjai t�ncoltak a lyukakon, �s elj�tszott egy kedves, ismer�s dallamot a nyugati partr�l, �Hov� szerelmem tart�.

��Nagyon j� mondta atyja.�� De a s�phoz nagyon sokan �rtenek, azt ugye tudod?

Gy�m�nt a j�tsz�t�rs�ra pillantott. A l�ny elford�totta fej�t, �s les�t�tte szem�t.

��De �n t�nyleg nagyon gyorsan megtanultam�� v�laszolta a fi�.

Arany mordult egyet, nem hatotta meg a dolog.

��Mag�t�l is j�tszik�� j�tt Gy�m�nt �jabb �tlete, �s maga el� tartotta a s�pot. Ujjai ism�t t�ncba kezdtek a lyukakon, �s a hangszer ism�t megsz�lalt. T�bbsz�r is hamisan sz�lt, �s a v�g�n hangja panaszosan magasra emelkedett.�� M�g nem tudom j�l�� menteget�z�tt a fi� zavartan.

��Nagyon j�, nagyon j� nyugtatta Arany.�� Gyakorolj csak.�� s otthagyta �ket. Nem tudta, mit kellett volna mondania. Nem akarta arra biztatni fi�t, hogy m�g t�bb id�t t�lts�n a zen�vel, vagy azzal a l�nnyal. M�r �gy is sokat t�lt�tt vel�k, �s egyik�k sem seg�t abban, hogy jusson valamire az �letben. De az aj�nd�ka, ez a letagadhatatlan aj�nd�k�� k�nek lebegtet�se, s�pnak megsz�laltat�sa��, nos, nem lenne helyes sokat adni r�, de tal�n ellenezni sem szabad.

Arany szem�ben a p�nz jelentette a hatalmat, de nem az egyetlen hatalmat. Elismert k�t m�sikat is, egy egyenl�t �s egy nagyobbat. Az egyik a sz�rmaz�s volt. Amikor a nyugati f�ld ura ell�togatott a birtok�ra Tiszt�s k�zel�ben, Arany �r�mmel mutatta ki h�s�g�t. Az uras�g arra sz�letett, hogy korm�nyozzon �s �rizze a b�k�t, ahogy � maga arra sz�letett, hogy �zlettel foglalkozzon �s vagyont szerezzen. Mindenki a maga hely�n �s idej�ben, �s mindenki�� lett l�gyen b�r nemes vagy k�zrend�� r�szolg�l a tiszteletre �s megbecs�l�sre, ha j�l �s becs�lettel v�gzi dolg�t. Voltak persze kisebb urak is, akiket Arany b�rmikor megvehetett vagy eladhatott, k�lcs�n vehetett vagy adhatott. Nemesnek sz�letettek, de nem szolg�ltak r� sem a megbecs�l�sre, sem a h�s�gre. A sz�let�s hatalma �s a p�nz hatalma term�szetesen felt�teles, �s meg kell keresni, fenn kell tartani, m�sk�l�nben elv�sz.

De a gazdagokon �s a nemeseken t�l ott voltak azok, akiket hatalommal b�r�knak neveztek: a m�gusok. Az � hatalmuk, b�r kev�ss� gyakorolj�k, teljes. �k tartott�k k�zben a r�g�ta kir�ly n�lk�l teng�d� Szigetvil�g eg�sz�nek sors�t.

Ha Gy�m�nt ilyesfajta hatalommal sz�letett, ha volt ilyen aj�nd�ka, akkor Arany minden �lma �s terve, hogy �zletembert farag bel�le, hogy maga mell� veszi �s a seg�ts�g�vel kiterjeszti ter�let�t a D�li Kapuig, hogy felv�s�rolja a geszteny�s erd�ket Res� felett�� mindezen tervek szil�nkokra hullottak. Elutazik Gy�m�nt (mint az anyja nagyapja) a k�tf�-szigeti m�gusiskol�ba? Dics�s�get szerez (ahogy az eml�tett rokon tette) a csal�dnak �s uralkodni fog nemesen, k�zrend�n, m�gusk�nt folytatja a r�gens udvar�ban, az enyhelyi Nagy Kapuban? Arany maga is szinte lebegve sietett fel a l�pcs�n, k�pzelete sz�rny�n rep�lt.

De a fi�nak nem mondott semmit, ahogyan a fi� anyj�nak sem. Hallgatag ember volt, aki nem b�zik holmi v�zi�kban, am�g azok nem v�lnak megragadhat� lehet�s�gekk�; s n�je, b�r k�teless�gtud�, szeret� feles�gnek, any�nak �s h�ziasszonynak ismert�k, m�ris t�l sokra tartotta Gy�m�nt tehets�g�t �s k�pess�geit. Emellett, mint minden n�, � is hajlamos volt a babon�ra �s a pletyk�ra, s v�logat�s n�lk�l bar�tkozott. Az a l�ny, R�zsa is az�rt l�gott annyit Gy�m�nttal, mert Tulip�n felbiztatta az anyj�t, Gubancot, hogy gyakrabban tegyen n�luk l�togat�st. Meg akar besz�lni vele minden apr� dolgot, ami kapcsolatos a fiukkal, �s t�bbet fecsegett m�r neki, mint amennyit b�rkinek is tudnia kellene, Arany h�ztart�s�r�l. Az � dolgai nem tartoztak a boszork�nyra, gondolta a f�rfi. M�sr�szr�l, Gubanc tal�n meg tudja mondani, hogy a fia mennyire �g�retes, van-e tehets�ge a m�gi�hoz� De hamar elhessegette a gondolatot, hogy majd a bany�t k�rdi meg, vagy hogy b�rmivel kapcsolatosan kik�ri a boszork�ny v�lem�ny�t, legkev�sb� a fi�val kapcsolatosan.

V�g�l �gy hat�rozott, hogy v�r m�g �s figyel. T�relmes ember l�v�n, er�s akarattal n�gy teljes esztend�n kereszt�l tett �gy, m�gnem Gy�m�nt bet�lt�tte a tizenhatot. J�l megtermett fi� lett, aki remekelt a j�t�kokban �s a tanulm�nyokban, b�r nem vesz�tette el arc�nak pirospozsg�s sz�n�t �s tekintet�nek gyermeki ragyog�s�t, vagy ak�r kisfi�s vid�ms�g�t. Nehezen vette tudom�sul hangja elv�ltoz�s�t, amikor az �des szopr�n dallamtalann� �s rekedtess� lett. Arany rem�nykedett benne, hogy ez v�get vet az �nekl�snek, de a fi� tov�bbra is a v�ndorl� muzsikusok, ballad�z�k �s hasonsz�r�ek k�r�l lebzselt, �s megtanult t�l�k minden ostobas�got. Nem keresked� fi�nak val� �let ez, aki majd �r�kli atyja tulajdon�t �s malmait �s �zlet�t, ez�rt Arany �gy sz�lt:�� Az �nekelget�snek v�ge, fiam! Gondolkodj f�rfik�nt imm�ron!

Gy�m�nt a Kedves-patak forr�s�n�l kapta igaz nev�t, a Tiszt�s feletti dombok k�z�tt. B�r�k, a m�gusk�nt ismert nagy-nagyb�csi j�tt fel D�li Kapub�l, hogy nevet adom�nyozzon az ifj�nak. �s B�r�k megh�v�st kapott a n�vad�napi �nneps�gre is egy esztend�vel k�s�bb, egy nagy �nneps�gre s�rrel �s �tkekkel mindenkinek, �s �j ruh�kkal, inggel, szokny�val vagy pantall�val minden gyereknek, ami r�g�ta szok�s volt Nyugat-Enyhelyen. �s t�nccal a z�ld mez�n, egy meleg �szi est�n. Gy�m�nt sok bar�tot tudott maga mellett, minden vele egykor� fi�t a v�rosk�ban, �s minden le�nyt is. A fiatalok t�ncoltak, �s n�melyik�k kicsit t�l sok s�rt vett mag�hoz, de senki sem viselkedett t�l illetlen�l, �gy az este �r�mteli �s eml�kezetes maradt. A k�vetkez� reggelen Arany �jra elmondta fi�nak, hogy f�rfik�nt kellene gondolkodnia.

��Gondolkodtam ezen�� gy v�laszolt a fi�, rekedtes hangj�n.

��s?

��Nos, �n�� kezdte Gy�m�nt, �s bel� ragadt a sz�.

��Mindig arra sz�m�tottam, hogy bevehetlek majd a csal�di �zletbe�� mondta Arany semleges hangon. Gy�m�nt nem v�laszolt.�� Van b�rmi �tleted, hogy mihez akarsz kezdeni az �leteddel?

��Id�nk�nt.

��Besz�lt�l B�r�k mesterrel?

Gy�m�nt habozott, miel�tt v�laszolt volna:�� Nem.�� K�rd�n n�zett atyj�ra.

��Viszont �n besz�ltem vele tegnap �jjel�� folytatta Arany.�� Elmondta, hogy vannak a term�szetnek bizonyos aj�nd�kai, amelyeket nemcsak neh�z, de helytelen �s vesz�lyes dolog visszafogni.

Gy�m�nt im�nt els�t�tedett tekintet�be �jra f�ny k�lt�z�tt.

��A mester szerint az ilyesfajta aj�nd�k vagy tehets�g kim�veletlen�l nem csup�n k�rba v�sz, de igen vesz�lyes is lehet. A m�v�szetet tanulni �s gyakorolni kell, �gy mondta.

Gy�m�nt arca felragyogott.

��De azt is mondta, hogy a m�v�szetet a maga kedv��rt kell kitanulni �s gyakorolni.

Gy�m�nt buzg�n b�lintott.

��Ha val�di aj�nd�kkal b�rsz, szokatlan k�pess�ggel, akkor mindez m�g ink�bb igaz. Egy boszork�ny nem sok bajt okozhat a szerelmi b�jitalaival, de�� gy mondta�� m�g egy falusi var�zsl�nak is vigy�znia kell, mert ha a m�v�szetet csup�n sz�ks�gletek kiel�g�t�s�re haszn�lja, akkor elgyeng�l �s k�rt�konny� v�lik� Term�szetesen m�g egy var�zsl�t is megfizetnek. �s a m�gusok, ahogy te is tudod, az urak mellett �lnek, �s megkapnak mindent, amit csak k�v�nnak.

Gy�m�nt fesz�lten figyelt, homlok�t �sszer�ncolta kicsit.

��Sz�val, hogy egyszer�en �s egyenesen fogalmazzak, ha rendelkezel ilyesf�le aj�ndokkal, Gy�m�nt, akkor annak semmi haszna, legal�bbis k�zvetlen�l, az �zlet�nkre n�zv�st. A maga m�dj�n kell kim�velni �s k�zben tartani, kitanulni �s gyakorolni. Csak ezut�n�� ezt is � mondta�� tudj�k a tan�t�k megmondani, hogy mihez kezdj vele, �s hogy mi�rt j� ez neked. Vagy m�soknak�� tette m�g hozz� nyomat�kosan.

Hossz� sz�net k�vetkezett.

��Elmondtam B�r�k mesternek�� folytatta ezut�n Arany��, hogy l�ttalak, amikor egy k�zmozdulattal �s egy sz�val �tv�ltoztattad egy mad�r faragott m�s�t �l� �llatt�, amely felr�ppent �s �nekelni kezdett. L�ttalak f�nyt teremteni a puszta l�gben. Nem tudtad, hogy figyellek. Sok�ig figyeltelek, �s nem sz�ltam. Nem akartam, hogy t�l sokat v�rj el a gyermeki j�tszadoz�st�l. De most m�r �gy hiszem, igazi aj�ndokkal b�rsz, tal�n nem is kicsinnyel. Amikor elmondtam B�r�k mesternek, amiket l�ttam, � is egyet�rtett. Azt mondta, el kellene menned D�li Kapuba, hogy mellette tanulj egy esztendeig, vagy m�g tov�bb ak�r.

��Tanuljak B�r�k mester mellett?�� k�rdezett vissza Gy�m�nt, hangja fentebb emelkedett vagy f�l okt�vval.

��Ha te is �gy k�v�nod.

��n, �n� �n sohasem gondoltam m�g erre. Gondolkodhatok rajta? Egy ideig�� egy napig?

��Persze�� v�laszolta Arany, j�lesett neki fia megfontolts�ga. Azt hitte, Gy�m�nt azonnal elfogadja az aj�nlatot, ami term�szetes is lett volna tal�n, de k�nos az aty�nak, a bagolynak, aki tal�n sasfi�k�t nevelt.

A maga r�sz�r�l Arany �szinte al�zattal tekintett a m�giam�v�szetre, mint olyasvalamire, ami rajta k�v�l �ll� dolog�� nem puszta j�t�kszer, mint a zene vagy a mesemond�s, hanem t�m�rdek lehet�s�get rejt� gyakorlati �zlet, amelyhez az � �zlete sohasem �rhet fel. �s emellett, b�r ezt sohasem ismerte volna el, tartott is a m�gusokt�l. Valamelyest megvetette a vaj�kosokat tr�kkjeikkel �s szemf�nyveszt�seikkel �s �rthetetlen makog�sukkal egy�tt, de a m�gusokt�l titkon f�lt.

��Anya tudja m�r?�� k�rdezte Gy�m�nt.

��Megtudja, ha elj�n az ideje. Neki nincs szerepe a d�nt�sedben, Gy�m�nt. A n�k mit sem tudnak ezekr�l a dolgokr�l, �s semmit sem tudnak kezdeni vele. Egyed�l kell v�lasztanod, mint egy f�rfinak. Meg�rtetted?�� Arany igen hat�rozottan besz�lt, ezt a helyzetet alkalmasnak tal�lta arra, hogy elkezdje elv�lasztani az ifj�t az anyj�t�l. Egy l�ny legyen ragaszkod�, de egy fi�nak meg kell tanulnia elindulni. �s Gy�m�nt el�g hat�rozottan b�lintott, b�r elgondolkod� arcot v�gott. Az apa el�gedett lehetett.

��B�r�k mester elmondta, hogy�� legal�bbis szerinte�� mire val�, illetve mif�le aj�nd�kom vagy tehets�gem lehet�?

Arany biztos�totta fi�t, hogy igen, a m�gus elmondta, hogy milyen aj�ndok l�that�. A fi� nagy megk�nnyebb�l�st okozott neki a szer�nys�g�vel. F�lig-meddig tudatosan, rettegett az eshet�s�gt�l, hogy Gy�m�nt f�lres�pri �t, eddig megszerzett hatalma bizonygat�s�val. Azzal a rejt�lyes, kisz�m�thatatlan �s vesz�lyes hatalommal, amely mellett Arany minden vagyona, tud�sa �s m�lt�s�ga jelent�ktelenn� t�rp�lt.

��K�sz�n�m, ap�m!�� sz�lt v�g�l az ifj�. Arany meg�lelte �s a dolg�ra indult, igen el�gedetten gyermek�vel.

* * *

A f�zesben volt a tal�lkahely�k, a Kedves melletti ligetben, a kov�csm�hely m�g�tt, valamivel lentebb. Amikor R�zsa oda�rt, Gy�m�nt r�gt�n �gy fogadta:�� Azt akarja, hogy tanuljak B�r�k mester mellett! Most mit tegyek?

��A m�gus mellett?

��Azt hiszi, hatalmas nagy tehets�gem van. A m�gi�hoz.

��Ki hiszi?

��Az ap�m. Megl�tta, amikor gyakoroltunk. De azt mondja, hogy B�r�k szerint mellette kellene tanulnom, mert vesz�lyes lehet, ha nem teszem. �!�� s Gy�m�nt a fej�t fogta.

��De h�t van tehets�ged.

Az ifj� felny�g�tt, �s a hal�nt�k�t d�rzs�lgette. R�gi j�tsz�hely�k por�ban �lt, egy m�lyed�sf�l�ben a f�zek k�z�tt. Odahallatszott a patak csobog�sa, ahogy kavicsos medr�ben fut, �s a kov�cs kalap�csol�sa fentebbr�l. A l�ny vele szemben �lt le.

��Eml�kezz, miket csin�lt�l m�r!�� mondta.�� Nem tudtad volna megcsin�lni, ha nincs tehets�ged.

��Kicsiny tehets�g�� v�laszolta Gy�m�nt k�z�mb�s hangon.�� El�g n�h�ny tr�kkh�z.

��Honnan tudod?

R�zs�t s�t�t b�rrel �s g�nd�r hajfelleggel �ldotta meg a term�szet, emellett keskeny ajakkal �s figyelmes tekintettel, komoly von�sokkal. Csupasz l�ba �s keze poros lett, szokny�ja �s kab�tk�ja gyal�zatosan n�zett ki. Form�s, t�r�kenynek t�n� ujjai piszkosak. Gombj�t vesztett fels�je alatt ametiszt nyakl�ncot viselt. Anyja, Gubanc, j�l meg�lt a gy�gy�t�sb�l, csontkov�csol�sb�l �s b�b�skod�sb�l, f�rk�sz�sb�l, f�zetekb�l �s altat�ken�cs�kb�l. Megtehette volna, hogy �j ruh�kba �lt�zteti l�ny�t �s saj�t mag�t, cip�t vesz �s rendszeresen tiszt�lkodik, de �gy t�nt, nem �rzi sz�ks�g�t ilyesminek. �s a h�ztart�s gondos vezet�se sem tartozott az �rdekl�d�si k�r�be. L�ny�val t�bbnyire f�tt csirk�n �s s�lt toj�son �ltek, minthogy sokszor baromfival fizett�k meg szolg�ltat�sait. K�tszob�s h�zuk udvar�n ty�kok �s macsk�k kevert�k a bajt a vadonszer�v� n�vekedett n�v�nyzetben. Gubanc kedvelte a macsk�kat, a b�k�kat �s az �kszereket. Az ametiszt nyakl�ncot fizets�gk�ppen kapta, amikor Arany f�erd�sz�nek fia sz�letett, az � seg�ts�g�vel. A boszork�ny is teleaggatta mag�t kark�t�kkel �s bokal�ncokkal, amelyek csillogtak �s cs�r�mp�ltek, amikor t�relmetlen�l pr�b�lt valami var�zslatf�l�t sz�ni. Id�nk�nt egy kismacska �lt a v�ll�ra, �s nem volt figyelmes anya. R�zsa sz�mon is k�rte rajta, m�r h�tesztend�sen:�� Minek vagyok �n neked, ha nem is kellek?

��Hogy tudn�l seg�teni a gyereksz�l�sben, ha neked nincs egy se?�� v�laszolta Gubanc.

��Csak gyakorl�s voltam!�� morgott a gyerek.

��Minden csak gyakorl�s�� felelte anyja. Egy�bir�nt Gubanc nem volt rossz term�szet�. Ritk�n tett b�rmit is a l�ny��rt, de sohasem b�ntotta, sohasem szidta meg, �s megadta neki, amit kellett: �telt, saj�t b�k�t, ametiszt nyakl�ncot, leck�ket boszork�nys�gb�l. �j ruh�kat is adott volna, ha R�zsa k�ri, de � sohasem sz�lt ez�rt. A l�ny m�r kisebb kor�ban is tudott gondoskodni mag�r�l; ez volt az egyik oka, hogy Gy�m�nt megszerette. A l�ny mellett meg�rezte a szabads�g �z�t. N�lk�le csak akkor �rezte ugyanazt, amikor zen�t hallgatott, �s maga is �nekelt �s zen�lt.

��Van hozz� tehets�gem�� v�laszolta az ifj�, �s belekapaszkodott a saj�t haj�ba.

��Biztosan nem akarod megtartani a fejed?�� k�rdezte a l�ny.

��Tudom, hogy Szurok szerint is van�

��Persze, hogy van! �s mit sz�m�t, hogy Szurok mit gondol? M�r most is kilencszer jobban j�tszol, mint � valaha.

Emiatt is nagyon szerette.

��L�tezik m�gus, aki zen�l?�� k�rdezte a l�nyra n�zve.

R�zsa elt�n�d�tt.�� Nem tudom.

��n sem. M�rred �s Elf�ran �nekeltek egym�snak, �s � m�gus volt. Azt hiszem, van valami dalnokmester is K�tf�n, aki az �nekeket �s a t�rt�nelmet tan�tja. De arr�l m�g nem hallottam, hogy egy m�gus zen�sz legyen.

��Nem l�tom be, mi�rt ne lehetne.�� R�zsa sohasem l�tta be, hogy valami nem lehets�ges. Ism�t egy dolog, ami�rt annyira szerette �t.

��Mindig �gy t�nt, hasonl�k valamik�ppen�� mondta a fi��, a m�gia �s a zene. A var�zsig�k �s a hangok. Egy bizonyos szempontb�l mindenk�ppen egyform�k.

��Gyakorl�s�� v�gta r� R�zsa, meglehet�sen savany� arccal.�� Tudom.�� Egy kavicsot p�ccintett Gy�m�nt fel�, �s a kis k�darab f�l�ton pillang�v� v�ltozott. A fi� is kavicsot dobott a l�ny fel�, �s a k�t pillang� egy�tt libbent �s j�tszadozott el�tt�k egy percig, miel�tt �jra kavicsk�nt hullottak volna al�. M�r sz�mos ilyen v�ltozat�t tal�lt�k ki a r�gi k�emelget�s tr�kknek.

��Menned kellene, Gy�mi�� sz�lalt meg a l�ny.�� Csak hogy kider�lj�n.

��Tudom.

��Mi lenne, ha m�gus lenne bel�led! �! K�pzeld el, mi mindent tan�thatn�l nekem! Alakv�lt�st�� tv�ltozhatunk b�rmiv�. Lovakk�! Medv�kk�!

��Vakondokk᠗ v�gta r� Gy�m�nt.�� Val�ban �gy �rzem, legsz�vesebben elb�jn�k a f�ld al�. Mindig azt hittem, hogy ha megkapom a nevem, apa majd arra akar kitan�tani, amivel � foglalkozik. De esztend�k �ta figyelt m�r. Lehet, hogy v�gig ilyesmit forgatott a fej�ben. De mi van, ha lemegyek a v�rosba �s kider�l: a var�zsl�shoz m�g annyira sem �rtek, mint a sz�mokhoz? Mi�rt nem csin�lhatom azt, amir�l tudom, hogy �rtek hozz�?

��Akkor mi�rt nem csin�lod mindet? A m�gi�t �s a zen�t is, valahogyan. Sz�mfejt�t b�rmikor b�relhetsz magadnak.

Amikor nevetett, a l�ny kicsiny arca felragyogott, keskeny ajkai elny�ltak, �s szeme elt�nt egy hunyor�t�sban.

��, Feketer�zsa! Szeretlek!

��H�t persze, hogy szeretsz. J�l is teszed. M�sk�l�nben b�b�jt mondan�k r�d.

Mindketten t�rdre emelkedtek, arcuk szinte �ssze�rt, megfogt�k egym�s kez�t. Apr� cs�kokkal bor�tott�k be egym�s arc�t. Ajkaival R�zsa sim�nak �rezte Gy�m�nt arc�t, mint az �rett szilv�t, alig egy kicsinyt csikland�snak az ajkak felett �s az �llon, ahol a fi� m�r rendszeresen borotv�lkozott. Ajkaival Gy�m�nt selymesnek �rezte R�zsa arc�t, alig egy kicsinyt �rdesnek az egyik arccsontn�l, ahol az im�nt megt�r�lte poros kez�vel. K�zelebb h�z�dtak egym�shoz, hogy mellkasuk is �ssze�rt, de a kez�k m�g lent maradt oldalt. Cs�kol�ztak.

��Feketer�zsa�� lehelte a fi� a l�ny f�l�be a titkos nevet, melyen � sz�l�totta.

A l�ny nem sz�lt semmit, csak melegen belelehelt a fi� f�l�be, �s � felny�g�tt. Megszor�totta a l�ny kez�t. Kicsit elh�z�dtak egym�st�l.

Vissza�ltek a sarkukra, de nem engedt�k el egym�s kez�t.

��, Gy�mi!�� sz�lalt meg a l�ny.�� Sz�rny� lesz n�lk�led.

��Nem megyek�� jelentette ki Gy�m�nt.�� Sehov�. Soha.

* * *

De persze, m�giscsak lement D�li Kapuba, apja egyik kocsij�n, melyet apja egyik kocsisa hajtott, �s B�r�k mellett �lt az alkalmatoss�gon. �ratlan t�rv�ny, hogy az emberek �ltal�ban azt teszik, amit a m�gusok javasolnak nekik. �s nem kis megtiszteltet�s, ha egy m�gus a tan�tv�ny�nak vagy seg�t�j�nek nevez valakit. B�r�k, aki botj�t K�tf�n szerezte, m�r hozz�szokott, hogy kisebb-nagyobb fi�k sz�lei keresik meg ez �gyben, �s ha a gyermeknek volt aj�nd�ka, h�t tan�totta is. Kicsit k�v�ncsi is volt erre a fi�ra, kinek vid�m term�szete �s j� modora valamif�le tart�zkod�st vagy �nbizalom hi�nyt rejtett. Az apa gondolata volt, nem az ifj��, hogy aj�nd�ka lehet. Ez szokatlan, b�r a vagyonosok k�zt tal�n m�gsem annyira, mint a k�zn�p k�reiben. Mindenesetre m�r el�legk�nt is jelent�s tanul�p�nzt kapott aranyban �s elef�ntcsontban. Ha a fi� t�nyleg m�gusf�le lehet, akkor sz�vesen p�rtfog�s�ba veszi. Ha csup�n�� ahogy gyan�totta�� gyermeki hajlamokr�l van sz�, akkor hazak�ldheti �t azzal, ami a tanul�p�nzb�l megmarad. B�r�k becs�letes, gerinces, humortalan m�gustud�s volt, �s nem �rdekelt�k holmi �rzelmek vagy k�pzelg�sek. Az � m�v�szete a nevekkel volt kapcsolatos.�� A m�v�szet a nevekkel kezd�dik �s v�gz�dik�� mondta, ami val�ban igaz, �mb�r a kezdet �s a v�g k�z�tt sz�mos m�s dolog is akad m�g.

�gy t�rt�nt h�t, hogy Gy�m�nt az ig�k, szemf�nyveszt�s, �tv�ltoztat�s vagy hasonl� cifra tr�kk�k�� ahogy B�r�k h�vta az ilyesmit�� megismer�se helyett egy hossz�k�s, keskeny szob�ban �lt, az �reg v�ros egy keskeny sik�tora felett. Szavak hossz�-hossz� felsorol�sait pr�b�lta be�rni eml�kezet�be: a hatalom szavait a Teremt�s Nyelv�b�l. N�v�nyek �s n�v�nyi r�szek, �llatok �s �llatok testr�szei, szigetek �s szigetek r�szei �s haj�k r�szei �s az ember test�nek r�szei, mind megnevezve. A szavak sohasem �lltak �ssze, sohasem alkottak mondatokat, csak felsorol�sokat. Hossz�-hossz� felsorol�sokat.

Gy�m�nt elm�je elkalandozott. A �szempilla� az Igaz Besz�dben siasa, olvasta, �s hirtelen szempill�k pillang�sz�rny-�rint�s�t �rezte az arc�n, s�t�t szempill�k�t. Csod�lkozva n�zett fel, nem tudta, mi �rinthette meg. K�s�bb megpr�b�lt visszaeml�kezni a sz�ra, de nem b�rta kimondani, csak �llt n�m�n.

��Eml�kezet, eml�kezet!�� mondta B�r�k.�� A tehets�g mit sem �r eml�kezet n�lk�l!�� Nem b�nt durv�n a fi�val, de enged�kenyen sem. Gy�m�ntnak elk�pzel�se sem volt arr�l, hogy milyen v�lem�nnyel lehet r�la B�r�k, de gyan�totta, hogy nem t�l j�val. A m�gus id�nk�nt mag�val vitte, ha elh�vt�k valamerre. T�bbnyire meger�s�t� var�zsig�ket k�rtek t�le h�zakra �s haj�kra, kutakat tiszt�tott meg, �s a v�rosi tan�csban �lt, ahol ritk�n sz�lalt meg, de mindig figyelmesen hallgatta a t�bbieket. Egy m�sik m�gus, aki nem K�tf�n tanult ugyan, de kiv�l� tehets�ge volt a gy�gy�t�shoz, � foglalkozott D�li Kapu betegeivel �s a haldokl�kkal. B�r�k �r�mmel �tadta e feladatokat. Csak a tanul�sban lelte �r�m�t, �s amennyire Gy�m�nt megfigyelhette, nem igaz�n var�zsolt.�� Tartsd meg az egyens�lyt, ez a legfontosabb!�� mondta a fi�nak.�� Tud�s, rend �s uralom.�� Ezeket a szavakat oly sokszor hangoztatta m�r, hogy dallamm� �lltak �ssze Gy�m�nt fej�ben, �s �jra meg �jra el�nekelt�k magukat: tud��s, reeend �s uralooom�

Amikor Gy�m�nt dallamot k�pzelt a nevek felsorol�s�hoz, sokkal gyorsabban meg tudta tanulni azokat. �m a dallamok r�sz�v� v�ltak a neveknek, �s a m�gus k�r�s�re ink�bb ki�nekelte �ket, oly tiszt�n�� k�zben hangja �jfent meger�s�d�tt, s�t�t tenorr� lett��, hogy B�r�k arca r�ngani kezdett.

Mint tan�tv�nyt�l, elv�rt�k Gy�m�ntt�l, hogy a mestere mellett legyen. Vagy a nevek sor�t tanulm�nyozza abban a h�ts� szob�ban, ahol a m�gus a tud�sk�nyveket �s sz�k�nyveket tartotta; vagy aludjon. B�r�k ragaszkodott a korai fekv�shez �s korai kel�shez. De Gy�m�ntnak itt is, ott is akadt egy-egy �res �r�ja. Ilyenkor mindig kiment a kik�t�be, le�lt egy m�l�ra vagy l�pcs�re, �s Feketer�zs�ra gondolt. Amint kil�pett a h�zb�l �s elt�volodott B�r�k mestert�l, r�gt�n Feketer�zsa jutott esz�be. Csak r� gondolt, �s nagyon keveset gondolt b�rmi vagy b�rki m�ssal. Ez egy kicsit meglepte. �gy v�lte, honv�gya kell legyen, amikor anyj�ra gondol. Sokszor gondolt anyj�ra �s mindig honv�gya is volt, ahogy ott fek�dt est�nk�nt az �gyon, csupasz �s sz�k�s szob�j�ban, egy t�ny�r sz�k�s bors�k�sa ut�n�� merthogy a m�gus, legal�bbis ez a m�gus, nem �lt olyan f�ny�z�n, mint azt Arany k�pzelte. �jjelente Gy�m�nt nem gondolt Feketer�zs�ra. Anyja jutott esz�be, vagy a napf�nyes szob�k �s a meleg �tel, vagy egy dallam, amit ilyenkor fejben gyakorolt egy k�pzelt h�rf�n, majd lassan �lomba mer�lt. Feketer�zsa ink�bb csak akkor jutott esz�be, amikor a kik�t�ben j�rt �s b�multa az �b�l viz�t, a m�l�kat, a hal�szhaj�kat, csak amikor kint j�rt �s elt�volodott B�r�kt�l �s a h�z�t�l.

�gy h�t szabad �r�i �gy teltek meg �r�mmel, mintha a l�nnyal tal�lkozott volna. Mindig is szerette �t, b�r azt m�g nem fogta fel, hogy mindenkin�l �s mindenn�l jobban szerette. Amikor vele volt, m�g ott a kik�t�ben is, amikor csak r�gondolt, akkor �lt igaz�n. B�r�k mester h�z�ban �s jelenl�t�ben sohasem �rezte teljesen �l�nek mag�t, ink�bb egy kicsit tal�n halottnak. Nem teljesen halottnak, de egy kicsit igen.

N�ha, valamelyik m�l�l�pcs�n �lve, ahol a piszkos �b�lv�z k�rbenyaldosta az alatta l�v� fokokat, ahol a sir�lyok rikoltoz�sa �s a rakod�munk�sok ki�lt�sai v�kony �s f�lszeg muzsik�t sz�ttek a l�gbe, lehunyta szem�t �s szerelm�t oly tiszt�n, oly k�zel l�tta, hogy �gy �rezte, ha kiny�jtja kez�t, meg�rintheti. Ha kiny�jtotta kez�t, csak gondolatban, ugyan�gy, mint amikor fejben h�rf�zott, val�ban mintha meg�rintette volna. Kez�ben �rezte a l�ny kez�t, arc�n �rezte arc�t, melegen-hidegen, selymesen-�rdesen, ajkain ajkait. K�pzelet�ben sz�lt is a l�nyhoz, �s R�zsa v�laszolt, a saj�t hangj�n, nev�n sz�l�totta, azon a rekedtes-n�ies hangj�n.

De amikor visszament a h�zhoz D�li Kapu utc�in, mindig elvesz�tette a l�ny k�p�t. Megesk�d�tt, hogy meg�rzi, megtartja gondolataiban, vagy este �jra r�gondol, de a k�p elhalov�nyodott. Mire kinyitotta B�r�k mester h�z�nak ajtaj�t, addigra mindig nevek sor�t cit�lta halkan, vagy azon gondolkodott, mi lehet a vacsora, minthogy szinte mindig �hes maradt. Am�g nem lett egy szabad �r�ja �s nem rohanhatott vissza a kik�t�be, addig nem b�rt a l�nyra gondolni.

Tal�n ez okb�l �rezte �gy, hogy azokban az �r�kban val�ban tal�lkozik vele, �s ezek�rt az �r�k�rt �lt, nem is tudv�n, mire v�r, m�g cip�talpa nem �rintette a k�vezetet, m�g a kik�t� l�tv�nya nem ker�lt el�be. Azut�n visszaeml�kezett mindarra, amire �rdemes volt eml�keznie.

Elm�lt a t�l �s a tavasz kezdeti hidege, majd a k�s� tavasz felmeleged�s�vel egy�tt lev�l �rkezett anyj�t�l, egy kocsis hozta. Gy�m�nt elolvasta, azut�n megmutatta B�r�k mesternek, mondv�n:�� Any�m k�rdi, hogy otthon t�lthetn�k-e egy h�napot ezen a ny�ron?

��Val�sz�n�leg nem�� v�laszolta a m�gus, �s azut�n, mintha csak akkor vette volna �szre Gy�m�nt jelenl�t�t, letette a tollat �s �gy folytatta:�� Meg kell k�rdeznem, fiatalember, hogy k�v�nod-e mellettem folytatni tanulm�nyaidat?

Gy�m�ntnak �tlete sem volt, hogy mit kellett volna mondania erre. Esz�be sem jutott, hogy ez esetleg az � d�nt�s�t�l f�gghet.�� Gondolod, mester, hogy maradnom kellene?�� k�rdezett vissza v�g�l.

��Val�sz�n�leg nem.

Gy�m�nt megk�nnyebb�l�st v�rt, feloldoz�st, de ehelyett elutas�t�st �s sz�gyent �rzett.

��Bocs�ss meg, mester!�� mondta, de a hangj�ban m�lt�s�g zengett, �pp el�g, hogy a m�sik felpillantson r�.

��Elmehetsz K�tf�re�� sz�lt B�r�k.

��K�tf�re?

A fi� csod�lkoz� tekintete zavarta a m�gust, b�r Gy�m�ntot ismerve tudta, hogy nem kellene zavartatnia mag�t. A m�gusok ink�bb a t�lzott �nbizalmat szokt�k meg, fajt�juk ifjait�l. A szer�nys�get k�s�bbre v�rj�k, ha elj� egy�ltal�n.�� Igen, K�tf�t mondtam.�� B�r�k hangj�b�l kihallatszott, hogy nincs hozz�szokva az ism�tl�shez. �s azut�n, mivel ez a fi�, ez az elk�nyeztetett, holdk�ros fi�, akinek sohasem fog ben�ni a feje l�gya, sz�tlan t�relmess�g�vel megszerettette mag�t, B�r�k, megsajn�lta �s m�g hozz�tette:�� Elmehetsz K�tf�re vagy kereshetsz egy m�gust, aki megtan�tja neked, amit kell. Term�szetesen az is kell, amit �n tan�tok. Sz�ks�ged lesz a nevekre. A m�v�szet a nevekkel kezd�dik �s v�gz�dik. �mde az aj�nd�kod m�sf�le. Gyenge az eml�kezeted a szavakhoz, szorgalmasan meg kell er�s�tened. Az azonban nyilv�nval�, hogy vannak bizonyos k�pess�geid, amelyeknek kim�vel�sre �s fegyelmezett gyakorl�sra van sz�ks�ge. Minthogy �n a nevekhez �rtek, �gy neked valaki m�s seg�thet ebben.�� A szer�nys�g szer�nys�get sz�l, m�g ott is, ahol nem v�rn� az ember.�� Ha elm�gy K�tf�re, akkor k�ld�k veled egy levelet, �s felh�vom r�d az id�z�-mester figyelm�t.

��Ӡ� csod�lkozott tov�bb Gy�m�nt. Az id�z�mester m�v�szete minden m�gikus tudom�ny k�z�l tal�n a legrejt�lyesebb �s legvesz�lyesebb.

��Tal�n t�vedek, persze�� folytatta B�r�k sz�raz, f�nytelen hangon.�� Lehet, hogy a mint�zatokhoz van tehets�ged. Vagy tal�n az egyszer� �tv�ltoztat�shoz �s elvar�zsol�shoz. Nem vagyok bizonyos benne.

��De te� �n �ppen�

��, igen. Szokatlanul lass� vagy, fiatalember, k�pess�geid kimutat�s�ban.�� Gy�m�nt lemerevedett kiss� a nyers hangnemt�l.

��Azt hittem, a zen�hez van tehets�gem�� jegyezte meg.

B�r�k egy legyint�ssel elhessegette a dolgot.�� Az igaz m�v�szetr�l besz�lek�� mondta.�� s egyenes leszek. Tan�csolom, �rj a sz�leidnek�� n is �rhatok nekik��, �s k�z�ld, hogy elutazol a k�tf�i iskol�ba, ha �gy d�ntesz; vagy Nagy Kapuba, ha Cs�k�ny�s mester maga mell� vesz, mert szerintem hajlana r�, ha �n javaslom. Azt viszont kifejezetten nem tan�csolom, hogy hazal�togass. A csal�d �s a bar�tok k�tel�kei pont azok, amelyekt�l meg kell szabadulnod. Most, ha eddig nem siker�lt.

��A m�gusoknak nincs csal�dja?

B�r�k �r�mmel l�tta, hogy m�giscsak akad egy kis t�z a fi�ban.�� k egym�st tekintik csal�dtagoknak�� v�laszolta.

��s nincsenek bar�taik?

��sszebar�tkozhatnak. Mondtam �n olyat, hogy ez az �let k�nnyebb?�� R�vid sz�net. B�r�k egyenesen Gy�m�ntra n�zett.�� Volt valami l�ny.

Tekintet�k tal�lkozott egy pillanatra, de Gy�m�nt les�t�tte szem�t �s nem v�laszolt.

��Ap�d mondta. Egy boszork�ny l�nya, gyermekkori j�tsz�t�rs. Aty�d �gy v�li, var�zslatokat tan�tott�l neki.

�� tan�tott engem.

B�r�k b�lintott.�� Ez �rthet�, gyermekek k�z�tt. De most m�r lehetetlen. �rted, mi�rt?

��Nem�� v�laszolta Gy�m�nt.

��lj le!�� k�rte B�r�k. Egy hossz� pillanat m�lt�n Gy�m�nt megmozdult, �s elfoglalta a m�gussal szemben l�v�, magas t�ml�j� sz�ket.

��Itt megv�dhetlek, ahogyan eddig is tettem. K�tf�n szint�gy biztons�gban lehetsz. Ott maguk a falak� De ha hazal�togatsz, akkor neked kell megv�delmezned magad. �s ez neh�z egy ifj�nak, igaz�n neh�z feladat�� egy m�g megac�lozatlan akarat pr�b�ja, amelyben az igaz c�l sem seg�t, hisz az elme m�g nem l�tja azt. Nyomat�kosan javaslom, hogy ne kock�ztass. �rj a sz�leidnek, �s menj el Nagy Kapuba vagy K�tf�re. Az �ves tan�ttat�sod d�j�nak fel�t visszaadom, el�g lesz az alapvet� kiad�sokra.

Gy�m�nt egyenesen �s csendben �lt. Az ut�bbi id�ben termete majdnem el�rte az apj��t, �s k�lseje nagyon is f�rfiass� v�lt, b�r tov�bbra is �rizte fiataloss�g�t.

��Hogy �rted azt, B�r�k mester, hogy megv�delmezt�l?

��gy, ahogyan magamat is v�delmezem�� v�laszolt a m�gus, �s ingerl�keny hangon folytatta:�� Az alku, fiam. A hatalom, amit fel kell adnunk a hatalom�rt. T�ll�p�nk a l�tez�s alacsonyabb �llapotain. Bizony�ra te is tudod, hogy a hatalom minden igaz embere sz�zess�get fogad.

Hosszabb csend borult r�juk. V�g�l Gy�m�nt t�rte meg:�� Sz�val vigy�zt�l� hogy�

��Term�szetesen. Ez hozz�tartozik a tan�t�i felel�ss�gemhez.

Gy�m�nt b�lintott.�� K�sz�n�m, mester!�� sz�lt �s fel�llt.�� Bocs�ss meg�� folytatta��, de gondolkodnom kell.

��Hov� m�gy?

��Le a v�zhez.

��Jobb lenne, ha itt maradn�l.

��Itt nem tudok tiszt�n gondolkodni.

B�r�k tudhatta �ppen, hogy mir�l volt sz�, de miut�n elmondta a fi�nak, hogy a tov�bbiakban nem � lesz a mestere, nem akarta paranccsal visszatartani.�� Igaz aj�nd�kkal b�rsz, Essiri�� sz�lalt meg a fi� igaz nev�t haszn�lva, melyet � adott neki a Kedves-patak forr�s�n�l, s mely az �reg Besz�dben f�zf�t jelentett.�� Nem siker�lt teljesen felismernem. �gy hiszem, m�g te sem ismered teljesen. Vigy�zz vele! Ha rosszul haszn�lunk egy aj�nd�kot, vagy elz�rk�zunk a haszn�lat�t�l, az nagy vesztes�ghez, vagy nagy �rtalomhoz vezethet.

Gy�m�nt b�lintott, szenved�n, b�nb�n�n, l�zad�st�l mentesen, merev mozdulattal.

��Menj h�t!�� engedte el a m�gus, �s Gy�m�nt kiment.

K�s�bb B�r�k megtudta, hogy sohasem kellett volna engednie a fi�t kil�pni a h�zb�l. Al�becs�lte Gy�m�nt akaraterej�t, avagy ama var�zslat erej�t, amelyet a l�ny jelentett a fi� sz�m�ra. Besz�lget�s�k reggel esett meg, B�r�k pedig visszat�rt az �si ront�s tanulm�nyoz�s�hoz, amihez �pp megjegyz�seket �rt. Vacsoraid�ig nem is gondolt �jra tan�tv�ny�val, s m�g meg nem ette egyed�l a szeg�nyes eledelt, addig nem is ismerte be, hogy a fi� val�sz�n�leg elsz�k�tt.

B�r�k ut�lta a kisebb m�v�szeteket, s m�g ink�bb ut�lta, ha alkalmaz�sukhoz kellett folyamodnia. Ez�rt nem sz�tt f�rk�szvar�zst, mint b�rmelyik var�zsl� tette volna. Nem is sz�l�totta Gy�m�ntot semmif�le m�don. D�h�s volt, tal�n s�rtett is. J�t akart a fi�nak �s felaj�nlotta, hogy �r az id�z�nek az �rdek�ben, azut�n m�g aznap, Gy�m�nt elbukott az els� jellempr�b�n.�� vegb�l van�� mormolta maga el� a m�gus. Ez a gyenges�ge legal�bb bebizony�totta, hogy nem vesz�lyes. N�h�ny tehets�gnek nem szabad hagyni, hogy elvaduljon, de ez az ifj� nem k�v�nt �rtani, messze �llt t�le a rossz sz�nd�k. Nem voltak c�ljai.�� Gerinctelen�� mondta B�r�k a csendes h�znak.�� M�sszon csak haza az anyj�hoz!

Az�rt m�g sajgott a sz�ve, hogy Gy�m�nt egyetlen sz�, k�sz�net vagy bocs�natk�r�s n�lk�l hagyta ott. Ennyit a j� modorr�l, gondolta.

* * *

Amikor elf�tta a l�mp�t �s lefek�dt, a boszork�ny l�nya bagolysz�t hallott, azt a halk, foly�kony hu-hu-h�t, ami miatt az emberek elnevezt�k az �llatot nevet�bagolynak. F�j� sz�vvel hallgatta a huhog�st. Ez volt a jel�k ny�ri �jjeleken, amikor kilopakodtak, hogy tal�lkozzanak a f�zfaligetben, lent a Kedves partj�n. M�r nem gondolt a fi�ra �jjelente. A hossz� t�li est�ken mindig k�ld�tt neki valamit. Megtanulta anyja k�ld�var�zs�t �s tudta, hogy ez igazi var�zslat. Elk�ldte Gy�m�ntnak az �rint�s�t, a hangj�t a nev�vel, �jra �s �jra. �zenetei csak �ress�ggel �s csenddel tal�lkoztak. A semmiben tapogat�zott. Kiz�rt�k. A fi� nem hallhatta meg.

T�bbsz�r is el�fordult, mindig hirtelen �s nappal, hogy n�h�ny percig k�zel �rezte mag�hoz, mintha ott lett volna a fej�ben, �s mintha kez�t kiny�jtva meg�rinthette volna. �m �jjelente csak Gy�m�nt hi�ny�t �rezte, a tilt�st. M�r h�napok �ta meg sem pr�b�lta el�rni, de sz�v�t m�g k�nozta a b�natos v�gy.

��Hu-hu-h�� sz�lalt meg �jra a bagoly az ablak alatt, azut�n m�g hozz�tette suttogva:�� Feketer�zsa!�� A l�ny b�nata meglepet�sbe csapott �t, kiugrott az �gyb�l, �s sz�lesre t�rta a spalett�kat.

��Gyere ki!�� suttogta Gy�m�nt, egy �rny a csillagf�nyben.

��Any�m nincs itthon. Gyere be!�� s rohant az ajt�hoz.

Szorosan, kem�nyen meg�lelt�k egym�st, egy ideig �gy is maradtak csendben. Gy�m�nt �gy �rezte, mintha a j�v�j�t �leln�, az �let�t, az eg�sz �let�t tartan� karjaiban.

V�g�l a l�ny mozdult meg el�sz�r, megcs�kolta a fi� arc�t �s azt suttogta:�� Hi�nyozt�l, hi�nyozt�l, hi�nyozt�l. Meddig maradhatsz?

��Ameddig akarok.

A l�ny k�zen fogta �s bevezette. Gy�m�nt kicsit mindig vonakodott bel�pni a boszork�nyh�zba, az �that� szag�, rendetlen helyre, amelyet vastagon meg�lt a n�i titok, a boszork�nys�g rejt�lye. Nagyon k�l�nb�z�tt a saj�t tiszta otthon�t�l, m�g ink�bb a m�gus h�z�nak rideg egyszer�s�g�t�l. Megborzongott, mint l� a haj�pall�n; ahogy ott �llt, t�l magas volt a gy�gyn�v�nyf�z�res szaruf�khoz. Egyenes tart�s�, magasra n�tt f�rfi volt, �s megviselt is, negyven m�rf�ldet gyalogolt, �gy tizenhat �r�n �t, s k�zben egy falatot sem evett.

��Hol van any�d?�� k�rdezte suttogva.

��A v�n P�fr�ny mellett �l. D�lut�n halt meg az �regasszony, anya mellette virraszt eg�sz �jjel. De hogy jutott�l ide?

��Gyalogoltam.

��A m�gus megengedte, hogy hazal�togass?

��Elsz�ktem.

��Elsz�kt�l! Mi�rt?

��Hogy megtarthassalak.

A l�nyra n�zett, az �lettel teli, t�zes, s�t�t arcra a vad hajfelh�ben. Csak egy v�kony ingruh�t viselt, s a fi� megl�tta melleinek v�gtelen�l �rz�ki �s l�gy �v�t. �jra mag�hoz h�zta, �s b�r a l�ny is meg�lelte, r�gt�n ut�na kicsit mereven el is h�z�dott.

��Hogy megtarts?�� ism�telte.�� Eg�sz t�len �gy t�nt, nem nagyon zavar, hogy elvesz�tesz. Akkor most mi vett r�, hogy visszagyere?

��El akart k�ldeni K�tf�re.

��K�tf�re?�� b�mult r� a l�ny.�� K�tf�re, Gy�mi? Akkor t�nyleg lehet valamilyen aj�nd�kod�� var�zsl� lehett�l volna!?

Megd�bbent� volt hallani, hogy R�zsa B�r�k oldal�n �ll.

��A var�zsl�kat semmibe veszi. �gy �rtette, hogy m�gus lehetn�k. Hogy m�gi�val foglalkozhatn�k. Nemcsak boszork�nys�ggal.

��, �rtem m�r�� mondta R�zsa egy hossz� pillanat m�lt�n.�� De nem �rtem, mi�rt kellett elsz�kn�d.

Elengedt�k egym�s kez�t.

��H�t nem �rted?�� Elkeser�tette a l�ny �rtetlens�ge, mert � maga sem �rtette igaz�n.�� Egy m�gusnak semmi dolga a n�kkel. A boszork�nyokkal. Ilyesmivel.

��, tudom. Ennek felette �llnak.

��Nem, nem �llnak felette�

��De igen. Fogadok, hogy el kellett felejtened minden var�zslatot, amit tan�tottam. Ugye?

��Az nem ugyanaz�

��Val�ban nem. Nem a nemes m�v�szet. Nem az Igaz Besz�d. Egy m�gus nem piszk�thatja be ajkait k�znapi szavakkal. �Gyenge, mint a n�i m�gia, hasztalan, mint a n�i m�gia.� Gondolod, hogy nem tudom, mi a szavuk j�r�sa? Sz�val mi�rt j�tt�l vissza?

��Hogy l�ssalak.

��Minek?

��Ezt meg hogy �rted?

��Sohasem k�ldt�l semmit, �s nem hagytad, hogy �n k�ldjek neked, mindv�gig, am�g t�vol volt�l. Azt hittem, csak ki kell v�rnom, m�g v�g�l belef�radsz a m�guskod�sba. H�t, �n meg belef�radtam a v�rakoz�sba.�� A l�ny hangja alig hallhat�an, nyers suttog�sk�nt sz�lt.

��Valaki forgol�dik k�r�l�tted�� mondta Gy�m�nt. M�g mindig nem hitte el, hogy a l�ny csak �gy ellene fordulhat.�� Ki k�rny�kezett meg?

��Nem r�d tartozik, ha igen! Elmehetsz, h�tat ford�thatsz nekem! A m�gusoknak semmi k�ze a dolgaimhoz, meg az any�m dolgaihoz se. H�t akkor �n se akarok t�led semmit, soha. Menj!

�hesen, csal�dottan, �rtetlen�l, Gy�m�nt a l�ny fel� ny�lt, hogy �jra meg�lelje, hogy teste besz�ljen helyette, megism�telve azt az els�, forr� �lel�st, amelyben benne volt minden egy�tt t�lt�tt nap �s �v, mi t�bb, eg�sz eddigi �let�k. Hirtelen k�t l�p�ssel h�tr�bb tal�lta mag�t, kezei sz�rtak, f�le csengett, szeme k�pr�zott. R�zsa tekintete vill�mokat sz�rt, ujjai k�z�l szikr�k pattantak ki, ahogy �k�lbe szor�totta kez�t.�� Meg ne pr�b�ld m�g egyszer!�� suttogta a l�ny.

��Att�l te sose f�lj!�� motyogta Gy�m�nt, sarkon fordult �s kiment. F�lmaroknyi sz�r�tott zs�lya akadt a haj�ba, �s v�kony �sv�nyt h�zott ut�na a l�gben.

* * *

Az �jszak�t a r�gi tal�lkahelyen t�lt�tte, a f�zesben. Eleinte m�g rem�lte, hogy a l�ny elj�n, de nem j�tt, �s a fi� hamarosan elaludt a f�radts�gt�l. Egy�tt �bredt a nap els�, hideg sugaraival. Fel�lt �s gondolkodni kezdett. Az �let�r�l gondolkodott a h�v�s f�nyben. M�s volt minden, mint aminek r�gebben hitte. Lement a forr�shoz, amelyben nev�t kapta. Ivott, megmosta kez�t �s arc�t, pr�b�lta rendbe szedni k�lsej�t, amennyire csak lehetett, azut�n visszament a v�rosk�ba, fel az el�kel� h�zhoz, apja h�z�hoz.

Az els� �r�mki�lt�sok �s �lel�sek ut�n a szolg�k �s anyja le�ltett�k, egyenesen a reggeliz�asztal mell�. �gy ker�lt meleg �tel a gyomr�ba, �s ezzel egy�tt n�mi fagyos b�tors�g a sz�v�be, mire visszat�rt az apja, aki m�r reggeli el�tt kiment, hogy ut�nan�zzen egy kocsikarav�nnak, amelyet Nagy Kapu fel� k�v�nt elind�tani.

��Fiam!�� ssze�rintett�k arcukat.�� H�t B�r�k mester adott egy kis szabadid�t?

��Nem, ap�m. Elj�ttem.

Arany csak b�mult, azut�n telerakta t�ny�rj�t �s le�lt.�� Elj�tt�l�� visszhangozta.

��Igen, ap�m. �gy d�nt�ttem, nem k�v�nok m�gus lenni.

��Hmm�� h�mm�g�tt Arany, megr�gva a dolgot �s az �telt.�� Sz�val �gy d�nt�tt�l, hogy elj�ssz. Teljesen a te d�nt�sed volt? A mester r�d hagyta?

��Teljesen az �n d�nt�sem volt, de nem k�rtem a beleegyez�s�t.

Arany nagyon lassan r�gott, tekintete az asztalon. Gy�m�nt akkor l�tta apj�t ilyennek, amikor egy erd�sz jelentette, hogy a geszteny�s liget f�it megt�madta valami betegs�g, �s amikor r�j�tt, hogy egy �szv�rkeresked� becsapta.

��Azt akarta, hogy menjek el a k�tf�i iskol�ba, �s tanuljak az id�z�mester mellett. � odak�ld�tt volna, �n d�nt�ttem m�sk�ppen.

N�mi id� eltelt�vel Arany megk�rdezte, m�g mindig az asztal lapj�t szeml�lve:�� Mi�rt?

��Nem ilyen �letet szeretn�k.

�jabb hallgat�ssal tel�tett sz�net. Arany a feles�g�re n�zett, aki az ablak mellett �llt, �s csendben figyelt. Azut�n a fi�hoz fordult. Arc�n a harag, a csal�dotts�g, a zavarodotts�g �s a tisztelet kever�ke lassan helyet adott valami egyszer�bb kifejez�snek, egy szinte b�nr�szes hunyor�t�snak.�� rtem�� mondta.�� s milyen �letet szeretn�l?

Csend, ez�ttal valamivel r�videbb.�� Ilyent�� v�laszolta v�g�l Gy�m�nt. Hangja sz�ntelen volt. Nem n�zett sem anyj�ra, sem apj�ra.

��Hah!�� ki�ltott fel Arany.�� J�l van h�t! Azt kell mondjam, �r�l�k ennek, fiam.�� Bet�m�tt egy darab h�sos pit�t, de folytatta:�� M�guskodni, K�tf�re menni, meg minden, sohasem t�nt komoly dolognak, nem igaz�n. �s ha te elm�gy, akkor nem is tudom, mi �rtelme ennek az eg�sznek. Tudod, az �zletnek. De ha itt vagy, akkor �rdemes csin�lni. �rdemes. J�l van h�t! De idefigyelj! Csak �gy elszaladt�l a m�gust�l? Vagy tudta, hogy elj�ssz?

��Nem. Majd �rok neki�� v�laszolta Gy�m�nt �j, sz�ntelen hangj�n.

��Nem lesz d�h�s? Azt mondj�k, a m�gusok t�relme kev�s. Csupa b�szke n�ps�g.

��D�h�s lehet m�r most is�� felelte a fi�� de nem fog tenni semmit.

�gy is lett. �s Arany legnagyobb csod�lat�ra, B�r�k mester visszak�ldte a tanul�p�nz k�nos alaposs�ggal kisz�molt k�t�t�d�t. A csomagot Arany egyik kocsisa sz�ll�totta le, aki egy rakom�ny gerend�t vitt D�li Kapuba, �s a p�nz mellett egy Gy�m�ntnak sz�l� �r�s is volt. Ennyi �llt benne: �Az igaz m�v�szethez egyszer� sz�v kell.� Az �sszehajtogatott papiroson a f�zfa archik �r�sjele �llt c�mz�sk�nt, �s al��r�sk�ppen B�r�k a saj�t r�n�j�t rajzolta oda, amely egyszerre jelentett b�r�kf�t �s szenved�st.

Gy�m�nt saj�t napos szob�j�ban �lt az emeleten, k�nyelmes �gy�n, hallgatta anyja d�dol�s�t, ahogy tett-vett a h�zban. Kez�ben tartotta a m�gus level�t, �s �jraolvasta a sorokat. N�zegette a k�t r�n�t. Az a kih�lt �s lomha elme, amely azon a reggelen sz�letett, ott a f�zesben, elfogadta �s meg�rtette a leck�t. Nincs m�gia. Soha t�bb�. Sohasem csin�lta sz�vvel-l�lekkel. Csak j�t�knak tekintette, k�z�s j�t�knak Feketer�zs�val. Hagyta elmenni, kicsusszanni elm�j�b�l az Igaz Besz�d szavait, elfeledte a neveket is, amelyeket a m�gus h�z�ban tanult, b�r felismerte a benn�k rejl� sz�ps�get �s hatalmat. Az nem az � nyelve volt.

A saj�t nyelv�t csak �vele b�rta besz�lni. �s �t elvesz�tette, hagyta elveszni. A hamis sz�vnek nincs igaz besz�de. M�r csak a k�teless�g nyelv�n tudott megsz�lalni: beszerz�s �s elad�s, kiad�s �s bev�tel, haszon �s vesztes�g.

�s ezen t�l csak a semmi maradt. Voltak szemf�nyveszt�sek, kis var�zslatok, pillang�v� v�ltozott kavicsok, f�b�l faragott madarak, melyek �l� sz�rnyakon r�ppentek egy vagy k�t percig. De val�j�ban sohasem volt v�laszt�sa. Csak egy �t maradt nyitva el�tte.

* * *

Arany m�rhetetlen�l boldog volt, de m�g csak nem is tudott err�l.�� A v�nember visszakapta a dr�gak�v�t�� mondta a kocsis az erd�sznek.�� des az �r�me, mint a friss vaj�� v�laszolt amaz. Arany nem vette �szre, hogy mennyire kedves lett hirtelen mindenkivel, de azt felfedezte, milyen �des az �let. Megvette a ligetet Res� felett, nem a legjobb �ron, az bizonyos, de legal�bb nem a Keleti Dombban lak� v�n Lentigally szerezte meg. Gy�m�nt dolgozhat vele, mert m�g sok munka kellett, hogy az ottani termel�s rendesen beinduljon. A gesztenyef�k k�z�tt j�p�r feny� is �llt, amelyeket ki kellett v�gni, el kellett adni �rbocr�dnak, gerend�nak �s sz�ldeszk�nak, majd gesztenyecserj�ket kellett �ltetni a hely�kre. Id�vel olyan tiszta lehet, mint a Nagy Liget, a geszteny�s kir�lys�g sz�ve. Id�vel, persze. A t�lgy �s a gesztenye nem n�vekszik �jszaka, mint az �ger �s a f�z. De idej�k az volt. Most m�r jutott idej�k mindenre. A fi� alig l�pett a tizenhetedik esztendej�be, �s � maga is csak a negyven�t�diket taposta. Ereje telj�ben van. N�ha �regnek �rezte mag�t, de akkor elhessegette a gondolatot, mint valami k�ptelen badars�got. Igenis ereje telj�ben van. A legid�sebb f�kat, amelyek t�l �regek m�r, ki kell v�gni a feny�kkel egy�tt. B�toranyagnak m�g j�k lesznek.

��Nos-nos�� mondogatta feles�g�nek, el�g gyakran��, �jfent kivir�goztunk? Visszakaptad a szemed f�ny�t, mi? Nincs t�bb b�slakod�s?

�s Tulip�n mosolyogva megsimogatta f�rje kez�t.

Egyszer azonban a mosolyg� egyet�rt�s helyett �gy sz�lt:�� r�l�k, hogy visszaj�tt, de�� s Arany nem hallotta meg a t�bbit. Az any�k arra sz�lettek, hogy agg�djanak a gyermekeik�rt, �s a n�k arra sz�lettek, hogy soha ne legyenek el�gedettek. Nem l�tta �rtelm�t, hogy meghallgassa az agg�lyoskod� lit�ni�t, amely mindig �jra �s �jra el�ker�lt Tulip�n �let�ben. Persze, hogy �gy v�li, a keresked��let nem el�g j� az � fi�nak. Tal�n m�g az sem lenne el�g j�, ha � lenne Enyhely kir�lya.

��Tal�l mag�nak egy hozz�val� l�nyt�� v�laszolta Arany, b�rmit is mondott az im�nt feles�ge��, �s akkor majd �sszeszedi mag�t. M�gusok k�zt �lt, tudod, milyenek azok, �s ez visszavetette kiss�. De ne agg�dj, majd rendbe j�n. Gy�m�nt tudja, hogy mit akar.

��Rem�lem�� Tulip�n csak ennyit sz�lt.

��Legal�bb nem �l�lkodik a boszork�nyl�ny k�r�l�� folytatta Arany.�� Annak v�ge.�� K�s�bb jutott esz�be, hogy egy ideje a feles�ge sem l�togatta meg a boszork�nyt. �vekig olyan bizalmasan voltak, mint a tolvajok, minden figyelmeztet�se ellen�re, �s mostan�ban Gubanc egy�ltal�n nem j�tt a h�z k�zel�be. M�g ugratta is ezzel feles�g�t. L�tta, amikor a n� csomborment�val �s kutyatejjel hintette be a l�d�kat �s az �sszehajtott ruh�kat a molyok elleni v�dekez�sk�ppen, �s �gy sz�lt:�� Nem kellene elh�vnod v�n bar�tn�dat, azt a b�lcs asszonyt, hogy el�tkozza neked a d�g�ket? Vagy m�r nem vagytok annyira j�ban?

��Nem�� felelte feles�ge halk, sz�ntelen hangon.�� M�r nem vagyunk.

��s ez �jabb j� h�r a h�zn�l!�� v�gta r� Arany vigyorogva.�� Am�gy is, mi lesz abb�l a l�nyb�l? �gy hallottam, valami zsongl�rrel �llt �ssze.

��Egy zen�sszel�� helyesb�tett Tulip�n.�� M�lt ny�ron.

* * *

��N�vad�napi mulats�g�� rvendezett Arany.�� A j�t�k, a zene �s a t�nc ideje, fiam! Tizenkilenc lett�l. �nnepeld h�t meg!

��Keleti Dombba kell mennem, K�n �szv�reivel.

��Nemnemnem. K�n egyed�l is elint�zi, amit kell. Maradj csak itthon, �s �nnepelj! Kem�nyen dolgozol, kell a pihen�s. Felb�rel�nk egy eg�sz zenekart! Ki a legjobb a k�rny�ken? Szurok �s a t�rsas�ga?

��Nem akarok mulats�got rendezni, ap�m�� v�laszolta Gy�m�nt �s fel�llt. Ny�jt�zkod�s helyett megr�zta mag�t, mint egy l�. M�r nagyobb volt, mint Arany, �s e magass�g miatt, hirtelen mozdulatai ijeszt�ek voltak.�� El kell mennem Keleti Dombba�� fejezte be a besz�lget�st �s kiment.

��Mi lehet vele?�� tette fel Arany a k�lt�inek sz�nt k�rd�st feles�g�nek. Kor�ntsem k�lt�i v�laszk�ppen, a n� nem sz�lt semmit.

Miut�n Arany a dolg�ra indult, Tulip�n a sz�mvev�szob�ban tal�lt r� fi�ra, �pp a f�k�nyvet lapozgatta. A n� a pap�rra pillantott. Nevek �s sz�mok hossz�-hossz� oszlopai �lltak rajta, ad�ss�gok, hitelek, haszon �s k�lts�g t�telei.

��Gy�mi!�� sz�l�totta meg, s az ifj� feln�zett. Arca m�g mindig kerek volt, meg�rz�tt valamennyit gyermeki sz�n�b�l is, b�r csontjai er�s�dtek, �s tekintet�ben b�skomors�g �lt.

��Nem akartam megb�ntani apa �rz�seit.

��Ha �nneps�get akar, biztosan megrendezi.�� Hangjuk hasonl� volt, magas fekv�s�, de s�t�t sz�nezet� �s halk, visszafogott. A n� le�lt egy sz�kre fia mell�, a magas asztalhoz.

��De �n nem szeretn�m�� er�sk�d�tt az ifj�. Meg�llt, de azut�n m�gis folytatta:�� Val�ban nem akarok semmif�le t�ncmulats�got.

��Mindig megszerezte, amit akart�� mondta Tulip�n sz�razon, de gyeng�den.

��Nem �rdekel.

��Tudom.

��Az a baj�

��A zene a te bajod�� v�gott k�zbe anyja.

Gy�m�nt b�lintott.

��Nincs �rtelme, fiam�� folytatta Tulip�n, hangja hirtelen szenved�llyel telt meg��, semmi �rtelme, hogy mindent feladj, amit szeretsz!

Az ifj� megfogta anyja kez�t �s megcs�kolta, ahogy ott �ltek egym�s mellett.

��Ezek a dolgok nem keverednek egym�ssal�� v�laszolta.�� Keveredni�k kellene, de nem teszik. Erre j�ttem r�. Amikor otthagytam a m�gust, azt hittem, b�rmi lehet bel�lem. Tudod�� m�gus, zen�sz, apa fia, R�zsa szerelme� De ez �gy nem m�k�dik. Ezek a dolgok nem keverednek egym�ssal.

��Dehogynem�� ellenkezett az anyja.�� Minden �sszef�gg mindennel. Minden �sszekusz�l�dik.

��Tal�n �gy van, a n�knek. De �n� az �n sz�vem nem lehet hamis.

��Hamis? A ti�d? Feladtad a m�gus�letet, mert tudtad, hogy el�bb-ut�bb el�ruln�d.

A szavak l�that�an megrend�tett�k a fi�t, �s nem is tagadta.

��De mi�rt?�� k�rdezte Tulip�n.�� Mi�rt adod fel a zen�t?

��Ide egyszer� sz�v kell. Nem h�rf�zhatok, mik�zben az �szv�rteny�szt�vel alkudozom. Nem �rhatok ballad�t a sz�mokr�l, melyek azt mutatj�k, hogy mennyit kell fizetn�nk a gesztenyeszed�knek, ha nem akarjuk, hogy Lentigally elcs�b�tsa �ket!�� Hangja m�r remegett kicsit a zaklatotts�gt�l, s tekintet�ben harag telepedett a szomor�s�g hely�be.

��H�t elvar�zsoltad magad�� jegyezte meg az anyja��, ahogy az a m�gus is annak idej�n. Elvar�zsoltad magad, hogy biztons�gban lehess. Hogy megmaradj az �szv�rteny�szt�k �s a gesztenyeszed�k, meg hasonl�k mellett!�� Egyik �kl�vel az asztalon hever� f�k�nyvre csapott, amelyben t�m�tt, k�z�mb�s oszlopokat alkottak a nevek �s a sz�mok.�� Csendet var�zsolt�l magadra�� tette m�g hozz�.

Hosszas hallgat�s ut�n a fiatal f�rfi megk�rdezte:�� Mi m�st tehettem volna?

��Nem tudom, kedvesem. Nem akarom, hogy hallgass. Szeretem, hogy ap�d ilyen boldog �s b�szke r�d. De nem b�rom elviselni, hogy boldogtalannak �s al�zatosnak l�tlak! Nem tudom. Tal�n igazad van. Tal�n egy f�rfi mindig csak egyvalamivel foglalkozhat. Nekem m�gis hi�nyzik az �neked.

Tulip�n k�nnyezett. �ssze�lelkeztek, s az anya megsimogatta fia s�r�, f�nyes haj�t, bocs�natot k�rt �szintes�g��rt, �s �jra �ssze�lelkeztek. Az ifj� elmondta, hogy az �v� a legkedvesebb anya a vil�gon, azut�n Tulip�n kiment. De az ajt�b�l m�g visszafordult �s �gy sz�lt:�� Hagyd, hogy megrendezze, Gy�mi! �s neked is szabad �r�ln�d az �letnek.

��gy lesz�� v�laszolta az ifj�, hogy kedv�re tegyen.

* * *

Arany rendelte a s�rt, az �telt �s a t�zij�t�kot, de a zen�szek kiv�laszt�s�t Gy�m�nt v�llalta mag�ra.

��H�t persze, hogy hozom az eg�sz t�rsas�got�� v�laszolta Szurok a felk�r�sre.�� Az ilyen zs�ros lehet�s�get nem szabad elmulasztani! Ap�d �nneps�geire elj�n a sziget nyugati fel�nek minden k�bor muzsikusa.

��Megmondhatod nekik, hogy csak ti kaptok fizets�get.

��, elj�nnek �k a megtiszteltet�s miatt is�� felelte a h�rf�s, a negyven k�r�l j�r�, magas, hossz� �llkapcs�, kancsal figura.�� Tal�n te is be�llsz mell�nk? Volt hozz� kezed, miel�tt p�nzcsin�l�ssal kezdt�l foglalkozni. �s a hangod sem lesz rossz, ha dolgozol rajta egy kicsit.

��K�tlem�� v�laszolta Gy�m�nt.

��Az a l�ny, akivel annyira egy�tt volt�l, a boszork�ny R�zs�ja, most Dolgossal m�szk�l. �k is biztosan ott lesznek.

��Akkor v�rlak�� fejezte be gyorsan Gy�m�nt.

��T�l nemes �s el�kel� mostan�ban, hogy besz�lgessen egy kicsit�� morgott hangosan Szurok.�� n tan�tottam h�rf�zni. De mi az a gazdag embernek?

* * *

Szurok cs�p�s szavai m�g sok�ig k�s�rt�k, �s az �ll�t�lagos mulats�g s�lya olyannyira nyomta lelk�t, hogy az �tv�gya is elment. Egy ideig m�g abban is rem�nykedett, hogy megbetegszik, �s ki kell hagynia az eg�szet. De a nevezetes nap elj�tt, �s Gy�m�ntnak sem volt �rtelmes kifog�sa. Nem olyan felt�n�en, elhivatottan vagy hevesen, mint apja, de megjelent �s t�ncolt �s mosolygott. Minden gyermekkori bar�tja elj�tt, �gy t�nt, egyik fel�k hozz�ment a m�sik fel�kh�z, de a fl�rt m�g szok�sban maradt, �s csinos l�nyok vett�k k�rbe. Tetemes mennyis�get ivott B�ty�k f�z�mester kiv�l� ser�b�l, �s �gy gondolta, el b�rja viselni a zen�t, ha maga is t�ncol, nevetg�l �s besz�lget t�nc k�zben. �gy h�t t�ncolt a sz�pl�nyokkal, akik k�zr�l-k�zre adt�k, �s amikor elfogytak, el�lr�l kezdt�k.

Arany nagy �nnepe is volt ez; t�ncteret �csoltatott a h�z melletti z�ld r�tre, �s s�trat �ll�ttatott az �regeknek, ahol ehettek, ihattak �s pletyk�lkodhattak. �j ruh�kat vett a gyerekeknek, �s zsongl�r�ket �s b�bosokat h�vatott, n�melyik�ket b�relte, m�sok j�ttek magukt�l, hogy �sszeszedj�k, ami csurranhat-cseppenhet, legal�bb ingyen s�rb�l, ha r�zb�l nem is. Arrafel� minden mulats�g odavonzotta a v�ndormutatv�nyosokat �s k�bor zen�szeket; �gy �ltek, �s b�r nem h�vt�k, m�gis sz�vesen fogadt�k �ket. Egy b�g� hang� mese�nekes b�g� hang� duda k�s�ret�ben dalolta el A s�rk�nyvit�zek tetteit. A nagy t�lgy alatt a dombtet�n, kis embercsoport gy�lt k�r�. Amikor Szurok h�rf�s, s�pos, viol�s �s dobos t�rsas�ga sz�netet tartott egy l�legzet �s egy korty erej�ig, hely�kbe r�gt�n m�sik banda ugrott.�� H�, ezek Dolgos�k!�� ki�ltott fel az egyik sz�pl�ny Gy�m�nt mellett.�� k a legjobbak!

Dolgos, egy vil�gos b�r�, felt�n�en �lt�zk�d� fick�, p�ros fuvol�n j�tszott. T�rsas�g�ban egy viol�s, egy cs�rg�dobos �s R�zsa szerepelt, aki s�ppal eg�sz�tette ki a t�bbieket. El�bb egy dobbant�s, gyors �s tiszta muzsik�t j�tszottak el, n�h�ny t�ncosnak tal�n t�l gyors is volt. Gy�m�nt �s partnere v�gig bent maradtak, �s az emberek �ljeneztek �s tapsoltak, amikor befejezt�k a t�ncot, izzadva �s lihegve.�� S�rt!�� mordult fel Gy�m�nt, �s ifjak, fi�k �s l�nyok �rv�nye ragadta el zajos nevetg�l�s �s cseveg�s k�zepette.

Hallotta, hogy m�g�tte megsz�lal a k�vetkez� dallam, de csak a viola mag�ban, er�teljesen �s szomor�an, egy tenor k�s�ret�ben; �Hov� szerelmem tart.�

Egyetlen h�z�ssal led�nt�tt egy kors� s�rt, �s a l�nyok k�r�tte mind nyak�nak hatalmas izmait figyelt�k, ahogy nyel�s k�zben megfesz�ltek. A t�bbiek nevetg�ltek �s csevegtek, �s Gy�m�nt eg�sz test�ben megr�zk�dott, ahogy a legyekt�l zargatott l� r�zza meg mag�t. �gy sz�lt:�� ! Nem�!�� Elrohant az �jszak�ban a l�mp�sok m�g�, amelyek a serf�z� b�d�ja k�r�l l�gtak.�� Hov� megy?�� k�rdezte az egyik, mire egy m�sik:�� Visszaj�n majd!�� s tov�bb nevetg�ltek �s csevegtek.

A dallam v�get �rt.�� Feketer�zsa�� sz�lt az ifj� a l�ny m�g�tt, a s�t�tben. R�zsa odafordult �s r�n�zett. Fej�k egy magass�gban volt, a l�ny keresztbe tett l�bbal �lt a t�nct�r sz�l�n, Gy�m�nt a f�v�n t�rdelt.

��Gyere a f�zesbe!�� k�rte.

R�zsa nem v�laszolt. Dolgos �t n�zte, azut�n ajkaihoz emelte a fuvol�t. A cs�rg�dobos h�rmas �temet koppantott hangszer�n, �s m�r bele is fogtak egy matr�zt�ncba.

Mikor a l�ny �jra k�r�ln�zett, Gy�m�nt m�r nem volt ott.

Egy �r�n bel�l Szurok �s t�rsai �jra zen�lni kezdtek. H�l�tlanul a tervezettn�l hosszabbra ny�lt pihen��rt �s a t�bb s�r�rt, Gy�m�nt f�lbeszak�totta a zen�t �s a t�ncot. Hangosan odaki�ltott Dolgosnak, hogy takarodjon el.

��Na, itt van m�r a h�rfap�c�gtet�� v�laszolta a fuvol�s. Szurok megs�rt�d�tt, az emberek egyikhez vagy m�sikhoz p�rtoltak, �s am�g a vita r�vid, de heves cs�cs�ra h�gott, R�zsa az ersz�ny�be tette s�pj�t, �s elosont a t�meg m�g�tt.

A mulats�g l�mp�sait�l t�volabb s�t�t volt, de a l�ny ismerte az utat. A fi� ott v�rta. A f�zf�k sokat n�vekedtek az ut�bbi k�t �vben. Csup�n kis �l�hely maradt a zuhatagszer� z�ld lombok k�z�tt.

Ism�t zene sz�lt, t�volian, halov�nyan, a sz�l halk z�g�s�n �s a patak csobog�s�n kereszt�l.

��Mit akarsz, Gy�m�nt?

��Besz�lgetni.

Csup�n hangok �s �rnyak �lltak egym�ssal szemben.

��Legyen�� sz�lt a l�ny.

��Meg akartalak k�rni, hogy sz�kj el velem�� kezdte az ifj�.

��Mikor?

��Akkor. Amikor vitatkoztunk. Mindent rosszul mondtam. Azt hittem�� Hossz� sz�net.�� Azt hittem, el tudn�k sz�kni. Veled. �s zen�lni. Abb�l �lni meg. Egy�tt. Ezt akartam mondani.

��De nem mondtad.

��Tudom. Mindent rosszul mondtam. Mindent rosszul csin�ltam. Mindent el�rultam. A m�gi�t. �s a zen�t is. �s t�ged is.

��n megvagyok�� v�laszolta a l�ny.

��Biztos?

��Nem vagyok igaz�n j� s�pos, de nem is j�tszom rosszul. Amit te nem tan�tott�l meg, azt kieg�sz�tem var�zslattal, ha kell. �s a t�bbiek is rendben vannak. Dolgos nem olyan rossz fick�, mint amilyennek l�tszik. Senki sem pr�b�l megk�rny�kezni. Remek�l meg�l�nk. A teleket any�mmal t�lt�m �s seg�tek neki. Sz�val, megvagyok. �s veled mi van, Gy�mi?

��Minden rossz.

A l�ny mondott volna valamit, de ink�bb hallgatott.

��B�r gyerekek lenn�nk m�g!�� folytatta az ifj�.�� Most m�r�

��Mi v�ltozott?

��Rossz d�nt�st hoztam.

��Egyszer?�� k�rdezett r� R�zsa.�� Vagy k�tszer is?

��K�tszer.

��A harmadik m�r b�lcsess�g.

Egy ideig egyik�k sem sz�lalt meg. A l�ny �pp csak kivehette Gy�m�nt k�rvonalait a lombok fekete �rnyai k�zt.�� Nagyra n�tt�l�� mondta.�� Tudsz m�g f�nyt csin�lni, Gy�mi? L�tni akarlak.

A fi� a fej�t r�zta.

��Ez volt az egyetlen, amit te meg tudt�l csin�lni �s �n nem. �s sohasem tan�tottad meg.

��Nem tudtam, hogyan csin�lom�� v�laszolta Gy�m�nt.�� N�ha siker�lt, n�ha nem.

��s az a m�gus D�li Kapuban nem tan�totta meg, hogyan kell csin�lni, hogy mindig siker�lj�n?

��Csak neveket tan�tott.

��s most mi�rt nem tudod?

��Lemondtam r�la, Feketer�zsa. Ha folytattam volna, nem csin�lhattam volna semmi m�st. Ink�bb nem folytattam. Ehhez egyszer� �s egyenes sz�v kell.

��Nem �rtem, mi�rt�� mondta a l�ny.�� Any�m kik�r�lja a l�zat, megk�nny�ti a sz�l�st �s megtal�l egy elvesztett gy�r�t, �s tal�n ez m�g mind semmi ahhoz k�pest, amire a m�gusok �s a s�rk�nyvit�zek k�pesek, de m�gsem teljesen semmi. �s semmit sem adott fel �rte. M�g att�l sem vesz�tett el semmit, hogy engem vil�gra hozott. �ppen az�rt sz�lt meg, hogy tudja, hogyan kell sz�lni! Csak mert megtan�tott�l zen�lni, tal�n le kellett volna mondanom a var�zslatainkr�l? Most is elb�nok egy l�zzal. Mi�rt k�ne lemondanod az egyik dologr�l, hogy csin�lhasd a m�sikat?

��Ap�m�� kezdte Gy�m�nt, azut�n elhallgatott, �s felnevetett.�� Nem f�rnek meg egym�s mellett. A p�nz �s a zene.

��Az apa �s a boszork�nyl�ny�� jegyezte meg R�zsa.

�jra csend telepedett k�z�j�k. Csak a f�zek levelei susogtak ser�nyen.

��Visszaj�nn�l hozz�m?�� k�rdezte Gy�m�nt.�� Visszaj�nn�l �s �ln�l velem �s hozz�m j�nn�l, Feketer�zsa?

��Az ap�d h�z�ban nem, Gy�mi.

��B�rhol. Sz�kj�nk meg.

��De a zene n�lk�l nem kaphatsz meg.

��s a zen�t sem n�lk�led.

��Igen�� v�laszolta a l�ny.

��Dolgosnak nem kell egy h�rf�s?

R�zsa t�n�d�tt egy kicsit, azut�n elkacagta mag�t.�� Tal�n bevenne m�g egy s�post�� felelte v�g�l.

��Egy�ltal�n nem gyakoroltam, mi�ta elmentem�� jegyezte meg az ifj�.�� De a zene mindig a fejemben volt, ahogy te is�� A l�ny Gy�m�nt fel� ny�lt. Let�rdeltek egym�ssal szemben, a f�zfa�gak a hajukat s�rolt�k. Cs�kot v�ltottak, el�bb csak b�tortalanul.

* * *

A Gy�m�nt t�voz�s�t k�vet� esztend�kben Arany t�bb p�nzt csin�lt, mint el�tte b�rmikor. Minden alku hasznot hozott. Mintha maga a j�szerencse fogadta volna kegy�be a f�rfit. Roppant vagyonos emberr� v�lt.

Fi�nak nem bocs�tott meg. Boldog megk�nnyebb�l�st hozott volna, de Arany nem engedett. Hogy Gy�m�nt �gy elment, sz� n�lk�l, a n�vad�napja �jjel�n, �s �ppen azzal a boszork�nyl�nnyal, befejezetlen�l hagyva minden elkezdett becs�letes munk�t, hogy csavarg� muzsikusnak, fill�rek�rt dan�sz� �s penget� �s vigyorg� h�rf�snak �lljon�� Arany sz�m�ra csak sz�gyent �s k�nt �s haragot okozott ezzel. Trag�di�nak �lte meg.

Tulip�n sok�ig osztozott f�rje �rz�seiben, minthogy csak akkor l�thatta fi�t, ha hazudott a f�rj�nek, amit viszont nem k�nnyen tett meg. Els�rta mag�t, ha arra gondolt, hogy Gy�m�nt �hes, �s eleinte nehezen tudott elaludni est�nk�nt. Az �sz hideg �jjelei �jabb b�natra adtak okot. De ahogy az id� haladt el�re, �s t�bbsz�r is hallotta az embereket �gy besz�lni Gy�m�ntr�l, mintha legal�bb Nyugat-Enyhely leg�desebb hang� �nekese lenne, avagy nagyurak el�tt h�rf�zna a Kardtoronyban, b�nata egyre enyh�lt. �s egyszer, amikor Arany lement D�li Kapuba, Gubanccal egy�tt szamaras kord�ra kaptak �s elkocsiztak Keleti Dombba, meghallgatt�k Gy�m�ntot, ahogy el�nekli Az elveszett kir�lyn� dal�t, mik�zben R�zsa ott �lt mellette, �s Tulip�n a t�rd�n ringatta a kis Tulip�nt. �s ha e t�rt�net befejez�se nem is boldog, mindenesetre �r�mteli, enn�l t�bbet pedig ritk�n kap az ember.

A F�ld csontjai

Ism�t esett, �s Re Albi m�gus�t er�sen k�s�rtette a gondolat, hogy elmond egy id�j�r�svar�zst, csak egy eg�szen kicsinyke kis ig�t, amellyel elk�lden� az es�t a hegy m�sik oldal�ra. Sajogtak a csontjai. A nap ut�n sajogtak, �gy h�vt�k, hogy b�jjon el�, s�ss�n kereszt�l b�r�n �s h�s�n, sz�r�tsa ki inait a sok es� ut�n. Term�szetesen, k�nold� var�zst is ismert, de az csak elrejtette a f�jdalmat egy id�re. Ami �t b�ntotta, arra nem volt gy�gy�r. Az �reg csontoknak naps�t�s kellett. A m�gus csendesen �lldog�lt h�za ajtaj�ban, a s�t�t bels� �s az es�-csapkodta ny�lt t�r k�z�tt, �s visszafogta var�zsolhatn�kj�t. Egyszerre volt d�h�s mag�ra, mert visszafogta mag�t, �s mert vissza volt fogva.

M�r sohasem szitkoz�dott�� a hatalommal b�r�k nem igaz�n szitkoz�dtak, nem volt biztons�gos dolog��, de egy k�hent� morg�s k�s�ret�ben megk�sz�r�lte tork�t, mint valami medve. Egyetlen pillanattal k�s�bb mennyd�rg�s gurult le a Gont-hegy felh�k k�z� rejtett magasabb lejt�ir�l, visszhangot vert �szakon �s d�len, majd elhalt a k�d bor�totta erd�k m�ly�n.

��J� jel�� gondolta Ill�. Hamarosan el�ll majd az es�. Fej�re h�zta csukly�j�t �s kiment az es�be, hogy megetesse a csirk�ket.

Ben�zett a ty�k�lba, tal�lt h�rom toj�st. V�r�s Kal�z �pp kotlott. A toj�sai m�r majdnem kipattantak. Viszont az atk�k egyfolyt�ban zaklatt�k �s elhanyagoltnak, kimer�ltnek t�nt. Ill� elmormolt n�h�ny sz�t az atk�k ellen, �s eml�keztette mag�t, hogy ki kell takar�tania a ty�k�l�kast, amint a kiscsirk�k kikeltek. Azut�n kiment a baromfiudvarra, ahol Barna Kal�z �s Sz�rke �s Kam�slis �s �szinte �s Kir�ly tan�csot �ltek az eresz alatt, n�ha halk, h�zs�rtos megjegyz�st t�ve az es�re.

��D�lre el�ll�� sz�lt oda a m�gus a sz�rnyasoknak. Megetette �ket, �s visszaballagott a h�zba a h�rom toj�ssal. Gyerekkor�ban szeretett a s�rban m�szk�lni. Esz�be jutott, mennyire �lvezte a cuppog�s-h�v�s anyagot, ahogy elbor�tja l�bujjait. M�g mindig szeretett mez�tl�b j�rni, de a sarat m�r nem kedvelte annyira, mint r�gen; f�k�nt ragad�ss�ga miatt, mert ut�lta, hogy meg kell t�r�lnie a l�b�t, miel�tt bel�p a h�zba. Amikor m�g d�ng�lt padl�ja volt, ez nem sz�m�tott annyira, de ut�bb fapadl�t kapott, mint valami �r vagy gazdag keresked� vagy f�m�gus. Hogy t�vol tartsa a talaj hideg�t a csontjait�l. Nem is a saj�t �tlete volt. Csendes j�tt fel Gonti Kapub�l a m�lt tavasszal, hogy fapadl�t fektessen az �reg h�zba. M�g vitatkoztak is a dolog miatt. Persze, tudhatn� m�r, ennyi id� ut�n, hogy Csendessel hi�ba vit�zik.

��A puszta f�ld�n j�rok m�r hetven�t esztendeje�� morgol�dott Ill�.�� M�g n�h�ny �v nem �rthat meg nagyon!

Term�szetesen, Csendes erre nem v�laszolt; hagyta a leveg�ben l�gni a m�gus szavait, hogy kicsengjen bel�l�k bolonds�guk.

��A f�ldet k�nnyebb tiszt�n tartani�� v�dekezett tov�bb Ill�, tudv�n, hogy m�r vesz�tett. Val� igaz, a kem�nyre d�ng�lt agyagpadl�t csak felsepred, azut�n itt �s ott behinted egy kis v�zzel, hogy a marad�k por ne sz�llhasson fel. M�gis butas�gnak hangzott az eg�sz.

��Ki fogja lefektetni azt a padl�t?�� k�rdezte azut�n, mer� agg�lyoskod�sb�l.

Csendes csak b�lintott, mag�ra �rtette.

T�ny, hogy a f�rfi els�rend� munk�snak sz�m�tott: �csolt, b�torokat k�sz�tett, falat rakott, tet�t fedett. M�r r�gebben bizony�tott, amikor m�g Ill� tan�tv�nyak�nt �lt a m�gus h�z�ban, �s tenyere m�g nem puhult fel, Gonti Kapu m�dos polg�rai k�z�tt. A lapokat Hatodik f�r�szmalm�b�l hozta, Re Albib�l, Any� �kr�s kord�j�n. Lefektette a padl�t �s m�snap f�nyesre csiszolta, m�g az �reg n�v�nyeket gy�jt�tt odafent, a L�pos t�n�l. Mire Ill� haza�rt, addigra �gy csillogott, mint maga a s�t�t t�felsz�n.�� Meg kell mosnom a l�bam, mindig, miel�tt bej�v�k�� morgol�dott a m�gus, �s nagyon �vatosan l�pett r�. A fa sima volt �s k�nyelmes, mint a puha cip�talp.�� Szat�n�� jegyezte meg.�� Ezt nem csin�lhattad meg egyetlen nap alatt! Biztosan r�mondt�l egy vagy k�t var�zslatot. Falusi kunyh� palotapadlattal. H�t, legal�bb j�l n�z majd ki, ha j�n a t�l, �s a t�z f�nye megcsillan rajta! Vagy sz�nyeget is szereznem kell r�? Valami gyapj�f�l�t aranyrojttal, mi?

Csendes csak mosolygott. El�gedett volt mag�val.

N�h�ny esztend�vel kor�bban j�tt el Ill� kunyh�j�hoz. Azaz m�gsem, h�sz vagy huszon�t �ve is lehetett az m�r. J� ideje. Igaz�n kisfi�s volt; hossz� l�bakkal, k�cos fejjel, kerek arccal. �sszeszor�tott sz�j, tiszta tekintet.�� Mit akarsz?�� k�rdezte t�le a m�gus j�l tudv�n, mit akart: amit minden kisfi� akart. Akarattal nem n�zett bele abba a tiszta tekintetbe. Ill� j� tan�t� volt, a legjobb Gonton, �s ezt tudta is. De m�r belef�radt a tan�t�sba, nem akart �jabb inast l�b alatt. �s vesz�lyt �rzett.

��Tanulni�� suttogta a fi�.

��Menj el K�tf�re!�� v�laszolta a m�gus. A fi� cip�t �s j�f�le b�ringet viselt. Biztosan �ssze tudta volna szedni valahonnan a haj��tra val�t.

��M�r voltam.

Erre Ill� v�gign�zett rajta. Se k�peny, se bot.

��Megbukt�l? Elk�ldtek? Elsz�kt�l?

A fi� fejr�z�ssal felelt minden k�rd�sre. Les�t�tte szem�t, sz�j�t is megint �sszeszor�totta. Csak �llt ott, er�t gy�jt�tt, csendben szenvedett. Nagy leveg�t vett, egyenesen a m�gus szem�be n�zett.

��A mesters�gemet itt lelem meg, Gonton�� v�laszolta, m�g mindig alig hangosabban a suttog�sn�l.�� Az �n mesterem Hel�sz.

A m�gus, akinek igaz neve Hel�sz volt �s ugyanolyan nyugodtan �llt, mint eddig, mereven szemezett a fi�val, m�g v�g�l az ut�bbi f�lren�zett.

A csendben Ill� a fi� nev�t kereste, �s k�t dolgot l�tott egyszerre: egy feny�tobozt �s a Z�rt Sz�j r�n�j�t. M�g tov�bb kutatva, mint hangot hallotta meg elm�j�ben a nevet; de nem mondta ki.

��Belef�radtam a tan�t�sba �s a besz�dbe�� v�laszolta.�� Csak csendet k�v�nok. �gy megfelel?

A fi� b�lintott egyet.

��Akkor nekem Csendes leszel�� folytatta a m�gus.�� Alhatsz a beugr�ban a nyugati ablak alatt. A f�skamr�ban van egy r�gi szalmamatrac. Szell�ztesd ki. Ne hozd be vele az egereket.�� s ezut�n els�t�lt a Buk�fal fel�, d�h�sen a fi�ra, hogy j�tt, �s mag�ra is, hogy engedte maradni; de nem a harag nyomta igaz�n a sz�v�t. Hossz�kat l�pett�� akkoriban ez m�g ment��, t�rte a tengeri sz�l rohamait, �s a reggeli nap sugarai m�g �pp csak kibukkantak a hegy roppant t�mege m�g�l. K�tf� m�gusaira gondolt, a m�giam�v�szet mestereire, a rejt�lyek �s a hatalom tud�ira. T�l sok volt nekik a fi�, tal�n? Akkor nekem is t�l sok lesz, ezt gondolta �s elmosolyodott. B�k�s ember volt, de nem b�nta, ha n�ha ad�dik egy kis vesz�ly.

Meg�llt �s �rezte a talajt a talpa alatt. Mez�tl�b volt, mint �ltal�ban. K�tf�i di�kk�nt m�g � is cip�t viselt. De azut�n hazaj�tt Gontra, Re Albiba, m�gusbottal a kez�ben, �s r�gt�n ler�gta cip�j�t. Meg�llt �s csak arra figyelt, milyen �rz�s �jra csupasz talppal �rezni a nyers f�ldet �s a k�veket a szirt tetej�re vezet� �sv�nyen, a sziklat�meget az �sv�ny alatt, �s a sziget gy�ker�t m�lyen, az �r�k s�t�ts�gben. A vizek alatti s�t�ts�gben, ahol minden sziget gy�kere �ssze�r �s eggy� v�lik. �gy mondta Buzg�, a tan�t�ja, �s �gy mondt�k a k�tf�i mesterek is. De ez akkor is az � szigete maradt, az � szikl�ja, az � �sv�ny�nek pora. M�gi�ja innen n�tt ki. �A mesters�gemet itt lelem meg,� ezt mondta a fi�, de a l�nyeg m�lyebben rejlett holmi mesters�gn�l. Ez tal�n olyasmi, amit megtan�that neki: azt, ami m�lyebben rejlik a mesters�gn�l. Ezt � maga is itt tanulta meg Gonton, m�g miel�tt K�tf�re ment.

�s a fi�nak bottal kellett volna j�nnie. Mi�rt engedte el Nemmeziz bot n�lk�l, �res k�zzel, mint valami inast vagy vaj�kost? Az ilyen hatalomnak nem kellene figyelmeztet�s, ir�ny�t�s n�lk�l kiker�lnie a vil�gba.

��A tan�t�mnak sem volt botja�� gondolkodott tov�bb Ill�.�� A fi� tal�n t�lem akar egyet? Gonti t�lgyet egy gonti m�gus kez�b�l? H�t, ha ki�rdemli, kap t�lem egyet. Ha z�rva tartja a sz�j�t. �s r�hagyom a tud�sk�nyveimet is.

Ha ki tudja takar�tani a ty�k�lat �s meg�rti Danemer glossz�it, �s z�rva tartja a sz�j�t.

Az �j tan�tv�ny kitakar�totta a ty�k�lat �s megkap�lta a babot, megtanulta Danemer glossz�inak �rtelmez�si m�dj�t, emellett az Angl�di ark�numot is forgatta, �s mindv�gig z�rva tartotta a sz�j�t. Csak figyelt. Hallgatta, amit Ill� mondott; n�ha Ill� gondolatait hallgatta. Megtette, amit a m�gus elv�rt t�le, �s azt is, amir�l Ill� nem tudta, hogy elv�rja. Aj�nd�ka messze t�lmutatott Ill� ir�ny�t�s�n, de ezzel egy�tt m�gis j�l tette, hogy Re Albiba ment, �s ezt mindketten tudt�k.

Ek�zben Ill�nek ap�k �s fi�k jutottak esz�be id�nk�nt. � maga vit�ban �llt apj�val, egy f�rk�szvar�zsl�val, mert Buzg�t v�lasztotta mentor�nak. Apja azt �v�lt�tte, hogy Buzg� tan�tv�nya nem az � fia t�bb�, ett�l kezdve haragot t�pl�lt �s engeszteletlen halt meg.

A m�gus l�tott m�r fiatal f�rfiakat s�rva fakadni, amikor megsz�letett els� fiuk. L�tott m�r szeg�nyeket, akik egy esztend�nyi keresetet aj�nlottak fel a boszork�nyoknak az eg�szs�ges fi� �g�ret��rt, �s l�tott egy gazdag embert, aki meg�rintve aranycicom�s p�ly�ba fektetett bab�j�nak arc�t �gy sz�lt:�� n halhatatlans�gom! L�tott m�r f�rfiakat, akik megvert�k, elnyomt�k �s megal�zt�k, lek�pt�k �s elg�ncsolt�k fiaikat, mert gy�l�lt�k a saj�t hal�lukat, amely benn�k testes�lt meg. �s l�tta a viszonzott gy�l�letet a fiak tekintet�ben, a fenyeget�st, a sajn�latt�l mentes megvet�st. �s mindezt l�tva Ill� meg�rtette, mi�rt nem b�k�lt ki apj�val soha.

L�tta egyszer, ahogy apa �s fia egy�tt dolgozik hajnalhasadt�t�l napnyugt�ig; az �reg egy vak �kr�t vezetett, a k�z�pkor� f�rfi pedig az ekeszarvat fogta, egyetlen sz� n�lk�l eg�sz nap. Amikor hazaindultak, az �reg egyszer fia v�ll�ra tette a kez�t.

�r�kk� eml�kezett erre. Esz�be jutott akkor is, amikor t�li est�ken, a kandall� f�ny�n�l azt a s�t�t arcot figyelte, amely egy nagy tud�sk�nyv f�l� hajolt, vagy megl�tott egy varrnival� inget. A szemek les�tve, a sz�j z�rva, a l�lek figyel.

��Egyetlen egyszer az �letben, ha szerencs�s, a m�gus tal�l valakit, akihez besz�lhet.�� Nemmeziz mondta ezt Ill�nek egy vagy k�t esztend�vel azel�tt, hogy megv�lasztott�k f�m�gusnak. Akkoriban � volt a formamester, �s Ill� �t kedvelte meg legink�bb a tan�t�k k�z�l.�� gy hiszem, ha maradn�l, Hel�sz, sokat besz�lgethetn�nk.

Ill� egy ideig k�ptelen volt v�laszolni a kimondatlan k�r�sre. Azut�n dadogva, hamis b�ntudattal a t�lzott megtiszteltet�s �s a hitetlenked�s miatt azt felelte:�� Maradn�k �n, mester, de Gonton lesz dolgom. B�r itt lenne ink�bb, melletted�

��Ritka aj�nd�k, hogy valaki tudja a hely�t, miel�tt minden helyet bej�rt volna. Nos, id�nk�nt k�ldj nekem egy-egy tan�tv�nyt. K�tf�nek sz�ks�ge van a gonti var�zstehets�gre. �gy hiszem, errefel� gyakran elfelejt�nk dolgokat, fontos dolgokat, amelyeket �rdemes lenne megtartani eml�kezet�nkben�

�s Ill� tan�tv�nyokat k�ld�tt az iskol�ba, h�rmat vagy n�gyet, ifj�kat tehets�ggel ehhez vagy ahhoz; de akire Nemmeziz v�rt, az a maga akarat�b�l j�tt �s ment, �s Ill� nem tudta, mit gondolnak r�la K�tf�n. �s Csendes, persze, nem mondta el. Valahogy mag�t�l �rtet�d�nek t�nt, hogy az ifj� k�t-h�rom esztend� leforg�sa alatt megtanulja azt, ami m�snak hat-h�t �vbe ker�l, �s amit sokan sohasem tanulnak meg. Csendesnek ez csup�n alapoz�s volt.

��Mi�rt nem j�tt�l el�bb hozz�m?�� k�rdezte t�le Ill�.�� s azut�n elmehett�l volna K�tf�re, hogy csiszold a tud�sodat.

��Nem akartam pazarolni az id�det.

��Nemmeziz tudja, hogy elj�tt�l hozz�m?

Csendes megr�zta a fej�t.

��Ha kegyeskedt�l volna k�z�lni vele a sz�nd�kaidat, akkor m�g tal�n �zent is volna.

Csendes meglepettnek t�nt.�� Bar�tok voltatok?

Ill� egy ideig nem v�laszolt.�� A mesterem volt. Bar�tok is lehett�nk volna tal�n, ha ott maradok K�tf�n. Van a m�gusnak bar�tja? Felteszem, csak annyi, amennyi feles�ge lehet, vagy fia� Egyszer azt mondta, hogy ha a m�gus tal�l mag�nak valakit, akihez besz�lhet, akkor szerencs�s ember� Ezt ne feledd. Ha szerencs�s vagy, egy napon ki kell majd nyitnod a sz�d.

Csendes lehajtotta gondolatokkal teli fej�t.

��Ha nem rozsd�sodik �ssze�� tette m�g hozz� Ill�.

��Ha �gy k�v�nod, besz�lek�� sz�lt az ifj�, buzg� szenved�llyel nyilv�n�tva ki, hogy Ill� k�r�s�re hajland� meghazudtolni ak�r eredend� term�szet�t is. A m�gus elnevette mag�t.

��Arra k�rtelek, hogy ne tedd�� mondta.�� s nem is a saj�t v�gyamr�l sz�ltam. Ne t�r�dj vele, besz�lek �n eleget kett� helyett is. Tudni fogod, mit mondj, amikor elj�n az ideje. Ez az igazi m�v�szet, �rted? Tudni, mit mondj �s mikor. �s a t�bbi hallgat�s.

A fi� h�rom esztendeig aludt a szalmamatracon, a kis nyugati ablak alatti beugr�ban. Var�zsl�s�got tanult, etette a csirk�ket, fejte a tehenet. Egyszer javasolta Ill�nek, hogy tartson kecsk�t. Nem sz�lalt meg legal�bb egy h�ten kereszt�l, egy hideg, es�s, �szi h�ten kereszt�l. Azut�n �gy sz�lt:�� Tartanod kellene n�h�ny kecsk�t.

Ill� egyik nagy tud�sk�nyve nyitva hevert az asztalon. Seg�ts�g�vel a m�gus �pp pr�b�lta �jrasz�ni az egyik akaszt�n ig�t, amely m�g �vsz�zadokkal kor�bban megt�rt, �s hatalm�t vesz�tette a Fundaur-eman�ci�kt�l. �pp kezdett r��rezni a hi�nyz� sz�ra, amely tal�n bet�lthette volna az egyik kihagy�st a sz�vegben, �s m�r majdnem megvolt, amikor:�� Tartanod kellene n�h�ny kecsk�t�� mondta Csendes.

Ill� mindig is b�besz�d�, t�relmetlen embernek tartotta mag�t, lobban�kony term�szettel. A szitoksz� tilalm�t neh�z tehernek �rezte m�r fiatal kor�ban is, s harminc esztend�n �t a tan�tv�nyok, var�zslatot k�r�k, tehenek �s baromfik ostobas�ga igencsak pr�b�ra tette. A tan�tv�nyok �s a var�zslatot k�r�k f�lt�k szav�t, a tehenek �s a csirk�k r� se heder�tettek kit�r�seire. Viszont Csendesre sohasem haragudott m�g meg azel�tt. S�r�, ny�l�s csend telepedett k�z�j�k.

��Minek?

Csendes mintha �szre sem vette volna a hossz� hallgat�st, vagy Ill� furcs�n lefojtott hangj�t.�� Tej�rt, sajt�rt, s�lt h�s�rt, t�rsas�g�rt�� v�laszolta.

��Te tartott�l valaha kecsk�t?�� k�rdezte a m�gus, m�g mindig azon az elfojtott, er�ltetetten nyugodt hangon.

Csendes megr�zta a fej�t.

T�ny, hogy v�rosi fi� volt, Gonti Kapuban sz�letett �s nevelkedett. Semmit sem mondott mag�r�l, de Ill� k�rbek�rdez�sk�d�tt kicsit. Apja, egy dokkmunk�s, a nagy f�ldreng�s idej�n halt meg, amikor Csendes h�t vagy nyolc lehetett; anyja szak�cskodott egy v�zmell�ki fogad�ban. Tizenk�t esztend�sen a fi� valami z�rbe keveredett, tal�n a m�gi�ja miatt, �s anyj�nak siker�lt inasnak adnia K�t�l, egy k�ztiszteletben �ll� v�lgysz�ji var�zsl� mell�. T�le kapta az igaz nev�t, �s �sszeszedett ott valamennyi j�rtass�got az �csol�sban �s tanyasi munk�kban, b�r nem olyan sokat. K�t�l volt oly nagylelk�, hogy h�rom esztend� eltelt�vel kifizette Csendes �tj�t K�tf�re. Ez volt minden, amit Ill� megtudott.

��Nem szeretem a kecskesajtot�� jegyezte meg.

Csendes b�lintott egyet, elfogad�lag, mint mindig.

Az�ta Ill�nek id�nk�nt esz�be jutott, hogyan siker�lt meg�riznie nyugalm�t, amikor a fi� a kecsketart�s fel�l k�rdezte; �s az eml�k egyfajta csendes megel�ged�ssel t�lt�tte el minden alkalommal, ak�r az utols� falat, egy t�k�letesen �rett k�rt�b�l.

A k�vetkez� n�h�ny napot azzal t�lt�tte, hogy megpr�b�lta �jra elkapni azt a hi�nyz� sz�t, azut�n Csendest is r��ll�totta az akaszt�n ig�k tanulm�nyoz�s�ra. V�g�l egy�tt siker�lt kidolgozni a megold�st, hosszas bajl�d�s �r�n.�� Mintha vak �k�rrel sz�ntan�nk�� jegyezte meg egyszer Ill�.

Nem sokkal k�s�bb m�gusbotot aj�nd�kozott Csendesnek, gonti t�lgyb�l.

�s Gonti Kapu f�ura ism�t megpr�b�lta r�venni Ill�t, hogy menjen le a v�rosba, �s haszn�lja tud�s�t az ottaniak �rdek�ben. A m�gus Csendest k�ldte le maga helyett, aki ott is maradt.

�s Ill� ott �llt a saj�t k�sz�b�n, kez�ben h�rom toj�ssal, �s az es� hidegen csurgott le a h�t�n.

Mi�ta �llt m�r ott? Mi�rt is �llt ott meg? A s�rra gondolt �s a padl�ra, meg Csendesre. Ki akart menni az �sv�nyre, ami felvezet a Buk�falra? Nem, az m�g �vekkel kor�bban volt, �vekkel kor�bban �s naps�t�ses id�ben. Akkor pedig �pp esett. Megetette a csirk�ket �s visszaj�tt a h�zba h�rom toj�ssal, amelyek m�g mindig melengett�k a kez�t. Azok a selymes-barna langymeleg toj�sok; �s a mennyd�rg�s m�g mindig ott visszhangzott a fej�ben, ott rezgett a csontjaiban, a l�b�ban. Mennyd�rg�s?

Nem. Volt egy d�rren�s, nemr�g. Ez m�r nem lehetett az a mennyd�rg�s. �rezte m�r ezt valamikor, de nem ismerte fel, mi okozhatja. R�g volt�� mikor is? Nagyon r�g, m�g az el�tt az id� el�tt, amelyre az im�nt gondolt vissza. Mikor, mikor is lehetett?�� M�g a f�ldreng�s el�tt. Pont a f�ldreng�s el�tt. Pont miel�tt Essz�ria mellett egy f�lm�rf�ldnyi partszakasz beleroskadt a tengerbe, �s az embereket saj�t otthonaik romjai z�zt�k hal�lra, �s Gonti Kapu m�l�it hatalmas hull�m �rasztotta el.

Lel�pett a k�sz�br�l, hogy csupasz talp�val �rezze a talajt, de a s�r eltomp�tott �s elnyelt minden m�lys�gb�li �zenetet. Letette a toj�sokat a k�sz�bre, le�lt mell�j�k, lemosta l�bait az ajt� mell� tett ed�nyben �sszegy�lt es�v�zzel, sz�razra t�r�lte az ed�ny f�l�re k�t�tt ronggyal, ism�t k�zbe vette a toj�sokat �s lassan fel�llt, majd bement a h�zba.

�les pillant�st vetett botj�ra, amelyet az ajt� m�g�tti sarokban, a falnak t�masztva tartott. Betette a toj�sokat a kamr�ba, �hes l�v�n gyorsan megevett egy alm�t, �s felkapta a botot. Terny�f�b�l k�sz�lt, alul r�zbilinccsel, marokmagass�gban szat�nnal vont�k be. Nemmezizt�l kapta.

��llj meg!�� parancsolt r� a bot saj�t nyelv�n, �s eleresztette. A m�gusbot felfel� meredve meg�llt egy helyben, mintha tart�ba cs�sztatt�k volna a v�g�t.

��Le a gy�kerekig�� sz�lt Hel�sz t�relmetlen�l, a Teremt�s Nyelv�n.�� Le a gy�kerekig!

A botot figyelte, ahogy ott �llt el�tte, a csill�ml� padl�n. Kis id� m�lt�n a terny�fa megrebbent, nagyon halov�nyan megremegett, megrezzent.

��gy, csin�ld csak�� biztatta a v�n m�gus.

��Mit kellene tennem?�� k�rdezte hangosan, r�vid sz�net eltelt�vel.

A bot megbillent, majd ism�t nyugodtan �llt, megint megrebbent.

��El�g ebb�l, kedvesem�� sz�lt Ill� �s megfogta a botot.�� Gyere velem. Nem csoda, hogy Csendes jutott az eszembe. El kell k�ldetnem �rte� �zenetet k�ld�k neki� Nem. Mit is mondott Buzg�? Tal�ld meg a k�z�ppontot! Ezt kell k�rdezni. Ezt kell tenni�� gy mormogott mag�ban, ahogy levette neh�z k�p�nyeg�t, vizet tett fel a kor�bban meggy�jtott t�zre, s elcsod�lkozott, hogy vajon mindig �gy besz�lt-e mag�ban, akkor is, amikor Csendes m�g mellette volt? Nem. Azut�n szokott r�, hogy Csendes elment, gondolta v�gig, �s elm�je egyik r�sze tov�bbra is az �let k�znapi dolgaival foglalkozott, m�g a m�sik felk�sz�lt az elj�vend� iszonyatos puszt�t�sra.

Kem�nyre f�zte a h�rom friss toj�st �s vel�k egy�tt azt is, amelyik m�r ott pihent az �l�skamr�ban. Azut�n mindet betette egy tariszny�ba n�gy alm�val �s egy t�ml� gyant�s borral egy�tt, arra az esetre, ha eg�sz �jjel kint kellene maradnia. K�szv�nyesen megr�zk�dott, ahogy mag�ra ter�tette neh�z k�p�nyeg�t, felkapta botj�t, sz�lt a t�znek, hogy aludjon ki, v�g�l kil�pett az ajt�n.

M�r nem tartott tehenet. Meg�llt �s t�n�dve n�zett a baromfiudvar fel�. Mostan�ban r�ka l�togatja a gy�m�lcs�st. De a csirk�knek szedegetnie kell majd valamit, ha � t�vol lesz. Tegy�k h�t pr�b�ra a szerencs�j�ket, mint b�rki m�s. Kicsit kinyitotta a kapujukat. B�r az es� m�r nem volt t�bb n�mi k�dpermetn�l, a sz�rnyasok ott maradtak �sszeb�jva a ty�k�l eresze alatt, vigasztalhatatlanul b�slakodva. Kir�ly sem kukor�kolt aznap reggel.

��Van b�rmi mondanival�tok?�� k�rdezte t�l�k Ill�.

Barna Kal�z, a kedvence, megr�zta mag�t �s k�r�lt egy kicsit. A t�bbiek hallgattak.

��H�t akkor, vigy�zzatok magatokra! L�ttam a r�k�t teliholdkor�� fejezte be mondand�j�t a m�gus, �s �tj�ra indult.

Menet k�zben elgondolkodott; er�sen pr�b�lt visszaeml�kezni. Pr�b�lta elm�j�be id�zni mindazt, mit tan�t�ja mondott egyszer bizonyos dolgokr�l. K�l�n�s dolgokr�l, oly k�l�n�sekr�l, hogy nem is tudta eld�nteni, vajon igaz var�zsl�s�gr�l vagy csup�n boszork�nys�gr�l van sz�, ahogy K�tf�n tesznek k�l�nbs�get. Olyan dolgokr�l, melyekr�l K�tf�n biztosan sohasem hallottak m�g, s ezekr�l � sem besz�lt ott, tal�n att�l tartva, hogy az ottani mesterek megvetik majd, mert komolyan vesz ilyen szavakat. Tal�n mert tudta, hogy �gysem �rtett�k volna meg, vagy tal�n mert ezek gonti dolgok voltak, gonti embereknek sz�ltak. Le�rva nem szerepeltek m�g Buzg� tud�sk�nyveiben sem, amelyek pediglen Nemest�l, Perreg�l nagyszer� m�gus�t�l sz�rmaztak. Ezek a dolgok sz�ban terjedtek csup�n. Hazai igazs�gok voltak.

��Ha olvasnod kell a hegyben�� gy mondta tan�t�ja��, akkor menj el a S�t�t-t�hoz, Szemere legel�je f�l�. Ott megl�thatod az utat. Meg kell tal�lnod a k�z�ppontot. L�tni fogod, hogyan l�pj be.

��Bel�pni?�� suttogta Ill�, akkor m�g fiatal fi�k�nt.

��Mit tehetn�l kintr�l?

Ill� sok�ig hallgatott ezut�n, majd megk�rdezte:�� Hogyan?

��gy.�� s Buzg� kit�rta hossz� karjait, majd az �g fel� emelte azokat egy olyan igesz�v�s mozdulatainak kezdetek�nt, melyekr�l Ill� k�s�bb megtudta, hogy az �talakul�s nagyszer� var�zslat�hoz tartoznak. Buzg� elmondta a sz�ks�ges szavakat, �gy elferd�tve, ahogy csak a m�giatan�t�k tudj�k, amikor nem k�v�nj�k megid�zni mag�t a var�zslatot. Ill� mindig is hall�s ut�n tanult, eml�kezett a sz�ks�ges dolgokra. Amikor Buzg� befejezte, � csendesen elism�telte a szavakat, gondolatban csup�n, �s �gyetlen�l pr�b�lta elv�gezni a sz�ks�ges mozdulatokat. Egyszer csak meg�llt, f�lbehagyta az eg�szet.

��De ezt nem lehet visszacsin�lni!�� ki�ltott fel meglepetten.

Buzg� b�lintott.�� Visszaford�thatatlan.

Ill� nem ismert olyan �talak�t�var�zst, amelyet nem lehetett visszaford�tani, kimondatlann� tenni, kiv�ve tal�n a Sz�tv�laszt�s Szavait, melyek csup�n egyetlen egyszer hangoztak el.

��De mi�rt�?

��Sz�ks�g eset�re�� v�laszolta tan�t�ja.

Ill� tudta, hogy hi�ba is k�rne magyar�zatot. Az effajta var�zslat megid�z�se nem t�l gyakori dolog; kev�s es�lye volt r�, hogy valaha is haszn�lnia kell. Hagyta a sz�rny� var�zst, hadd s�llyedjen elm�je m�ly�re, hadd rejtezzen el az ezer hasznos vagy sz�ps�ges vagy sz�ks�ges tr�kk �s b�b�j leple al�, K�tf� t�rv�nyei �s tudom�nya, s Buzg� r�hagyom�nyozott k�nyveinek b�lcsess�ge m�g�. A kegyetlen, r�m�letes, hasztalan var�zs hatvan esztendeig b�jt meg tudata egy s�t�t sark�ban, mint valami r�g elfeledett h�zacska alapk�ve egy hatalmas, kivil�g�tott �s kincsekkel telt nemesi lak pinc�j�nek m�ly�n.

Az es� el�llt, b�r a cs�csot m�g mindig k�d rejtette el, �s az erd�ben felh�foszl�nyok �lelt�k �t a f�kat. B�r nem volt olyan f�radhatatlan gyalogl�, mint Csendes�� aki k�pes lett volna ak�r az eg�sz �let�t kint t�lteni �s a Gont-hegy vadonj�t j�rni��, de Ill� is Re Albi sz�l�ttek�nt l�tta meg a vil�got, �s �gy ismerte a k�rny�kbeli �sv�nyeket, mint saj�t mag�t. Ler�vid�tve az utat lefordult Fas�rt k�tja mellett, �s m�g d�l el�tt ki�rt Szemere legel�j�re, egy term�keny padk�ra a hegyoldalban. Egym�rf�ldnyivel lentebb, imm�ron napf�nyben f�r�dve, ott �lltak a tanyah�zak, amiket egy domb v�dett a sz�lt�l. A dombon juhok hada mozdult, mint valami felh� �rny�ka. Gonti Kapu �s �ble nem l�tszott onnan, �gy elrejt�z�tt az �zott, �sszevissza dombok k�z�.

Ill� barangolt egy ideig, miel�tt r�tal�lt arra, amit S�t�t-t�nak is lehetett nevezni. Kicsiny �s s�ros �sv�ny vezetett egy n�das m�ly�re, a v�zhez, mocs�rszer� bizonytalans�g�t, csak kecskepat�k nyomai t�rt�k meg. Maga a v�z val�ban s�t�t volt, annak ellen�re, hogy a f�nyes �g alatt, �s j�val a t�zeges talaj felett gy�lt �ssze. Ill� a kecsk�k nyomait k�vette�� mag�ban morogva, amikor l�ba beles�ppedt a s�rba �s majd' kificamodott a bok�ja��, hogy ne essen el. A v�zpart mered�ly�n nyugodtan meg�llt. El�reg�rbedve megd�rzs�lte bok�j�t. Figyelt.

T�k�letes csend vette k�r�l.

Sz�l sem f�tt. Mad�r sem dalolt. Sem t�voli b�get�s vagy mekeg�s vagy b�rmif�le ki�lt�s. Mintha az eg�sz sziget elcsendesedett volna. L�gy sem z�mm�g�tt.

N�zte a s�t�t vizet. Semmit sem t�kr�z�tt vissza.

Vonakodva el�rel�pett, csupasz l�bbal �s l�bsz�rral. K�p�nyeg�t egy �r�val kor�bban feltekerte �s tariszny�j�ba dugta, amikor a nap kis�t�tt v�gre. N�d k�z�tt l�pkedett. A fen�k l�gyan, h�vogat�n tartotta fogva egy-egy hossz� pillanatra. Semmi zajt nem csapott, ahogy lassan bement a tavacska k�zep�re, m�g a mozg�sa �ltal keltett hull�mk�r�k is apr�k, hamar eleny�sz�k voltak. A v�z hosszan sek�ly maradt. Azut�n �vatos talp�val nem lelte t�bb� a t�feneket, �s meg�llt.

A v�z megremegett. El�sz�r a cs�p�j�n �rezte, csak csiklandoz� simogat�sk�nt, mintha valami sz�rme �rinten�; azut�n l�tta is, a tavacska sz�lt�ben-hossz�ban az eg�sz felsz�n remegett. Nem a k�rk�r�s fodroz�d�s volt ez, amit � keltett, �s ami m�r el is halt az�ta, hanem k�l�n�s borzong�s, diderg�s, r�zk�d�s, �jra meg �jra.

��Hol?�� k�rdezte suttogva, azut�n kimondta a sz�t hangosan is, azon a nyelven, mit minden dolog meg�rt, amelynek nincs m�s nyelve.

Csak a csend v�laszolt. Azut�n egy hal sz�kkent fel a fekete, r�zk�d� v�zb�l, egy feh�res-sz�rke, alkar-hossz� hal, �s ugr�s k�zben felki�ltott, halk, de tiszta hangon, ugyanazon a nyelven:�� Javed!

A v�n m�gus ott maradt m�g egy ideig. Fejben �sszeszedte Gont-sziget mindazon neveit, melyeket az esztend�k sokas�ga alatt megismert: a lejt�k�t, a szirtek�t �s a szorosok�t, �s egy perc m�lt�n m�r tudta, merre lesz Javed. Azt a helyet h�vt�k �gy a Teremt�s Nyelv�n, ahol a gerincek kett�v�lnak, �pp Gonti Kapu felett, bent az �sszevissza dombs�g m�ly�n. Nem j� hely. Egy ott �sszpontosul� f�ldreng�s lerombolhatja a v�rost, �sszez�rn� az �b�lpart karjait, egyszerre z�d�tana �rhull�mot �s f�ldcsuszaml�st az �p�letekre. Ill� megremegett a gondolatra, b�re egy�tt borzongott a v�zfelsz�nnel.

Megfordult �s kiment a partra, siet�sen, nem �vatoskodott l�p�seivel �s nem foglalkozott vele, hogy megt�ri a csendet liheg�s�vel. Kiverg�d�tt az �sv�nyre, �t a n�dason, m�g v�g�l talpa szil�rd talajt �s �rdes f�vet �rt, meghallotta a sz�nyogok z�g�s�t �s a t�csk�k ciripel�s�t. Ott le�lt a f�ldre, lez�kkent, mert l�bai remegtek.

��Nem fogom b�rni�� mondta hangosan, archikul.�� Nem vagyok r� k�pes�� folytatta.�� Egyed�l nem.

Annyira �ssze volt zavarodva, hogy amikor v�g�l sz�l�tani akarta Csendest, nem jutottak esz�be a var�zslat els� szavai, pedig semmi ilyesmit nem felejtett el az ut�bbi hatvan esztend�ben. Azut�n, amikor �gy hitte, hogy megvan, id�z�st kezdett mondani sz�l�t�s helyett, �s a var�zslat �letre kelt m�g miel�tt r�j�tt volna t�ved�s�re, �s szavank�nt kellett meg�ll�tania �s visszaford�tania.

Kit�pett valamennyi f�vet, �s led�rzs�lte a ny�lk�s sarat l�bair�l. M�g nem sz�radt meg, csak bepiszk�totta a b�r�t.�� Ut�lom a sarat�� suttogta mag�nak. �sszeszor�totta fogait, �s hamarosan abbahagyta l�bainak tisztogat�s�t.�� Szil�rd talaj kell nekem�� mondta �s finoman meglapogatta a f�ldet maga mellett. Azut�n nagyon lassan, nagyon �vatosan belekezdett a sz�l�t�var�zsba.

* * *

Egy forgalmas utc�n, amely levezetett Gonti Kapu forgalmas rakpartj�ra, a m�gus Oromon megtorpant. T�rsa, egy haj�skapit�ny m�g l�pett n�h�nyat, miel�tt meg�llt, megfordult �s l�tta, hogy Oromon a leveg�vel besz�lget.

��Term�szetesen elj�v�k, mester!�� g�rte. Azut�n r�vid sz�net eltelt�vel:�� Mennyire hamarosan?�� Ezut�n hosszabb sz�net k�vetkezett, majd olyan nyelven sz�lt a leveg�nek maga el�tt, amelyet a kapit�ny egy�ltal�n nem �rtett, �s olyan mozdulatot tett, amit�l egy pillanatra els�t�t�lt k�r�tte a l�g.

��Kapit�ny!�� fordult hirtelen el�z� besz�lget�t�rs�hoz.�� Bocs�natodat k�rem, de haj�dnak m�g v�rnia kell arra a b�vig�re. F�ldreng�s k�zeleg. Figyelmeztetnem kell a v�rost. Megmondan�d a kik�t�ben l�v�knek, hogy minden haj� �sszon ki a ny�lt tengerre? T�volodjanak el a P�nc�l-szirtekt�l. Sok szerencs�t!�� megfordult �s vissza felrohant az utc�n. A magas, er�teljes alkat� f�rfi, durva sz�l�, sz�rk�l� hajjal, szarvask�nt sz�kellt.

Gonti Kapu egy hossz�, keskeny �b�l bels� v�g�ben fekszik, lejt�s partvonalak k�z�tt. Az �b�l bej�rata k�t hatalmas f�ldny�lv�ny k�z�tt ny�lik; ezeknek neve Kapu Kapuja, P�nc�l-szirtek. Egym�st�l alig sz�z l�bnyi t�vols�gra tal�lhat�k. Megv�delmezik Gonti Kapu n�p�t a ny�lt-tengeri kal�zokt�l. Ugyanakkor vesz�lyt is jelentenek: a hossz�k�s �b�l egy t�r�svonal ment�n alakult ki, �s a f�ld valaha kiny�lt �llkapcsai, be is csuk�dhatnak egyszer.

Amikor elv�gezte, amit elv�gezhetett a v�ros figyelmeztet�se �rdek�ben�� s l�tta a kapu�rs�get �s a kik�t�i �rs�get minden t�l�k telhet�t megtenni annak �rdek�ben, hogy az utak ne v�ljanak gyilkosan zs�foltt� a p�nikba esett emberekt�l��, bevette mag�t a v�ros jelz�torny�nak egyik helyis�g�be. Bez�rta az ajt�t, nehogy megzavarj�k, �s elk�ldte jelen�s�t a hegyoldalban, Szemere legel�je felett hever� S�t�t-t�hoz.

V�n mestere a f�ben �lt, nem messze a tavacsk�t�l, �pp egy alm�t evett. Mellette toj�sh�j-darabk�k pettyezt�k a f�ldet, l�bait sz�rad� s�r feket�tette. Amikor feln�zett �s megl�tta Oromon jelen�s�t, ajkai sz�les, kedves mosolyra h�z�dtak. M�g sohasem t�nt ennyire �regnek. Minthogy elfoglalt volt, Oromon m�r k�zel egy esztendeje nem l�tta; Gonti Kapuban mindig ad�dott valami dolga. Az urak �s a k�zemberek egyform�n elegend� munk�t adtak, �s es�lye sem volt r�, hogy kis�t�lhat majd az erd�be, a hegyoldalra, vagy le�lhet Hel�sz kis h�z�ban, Re Albi sz�l�n, �s nyugodtan meghallgathatja az �reget. Hel�sz v�n ember volt m�r, k�zel nyolcvan lehetett, �s megr�m�lt. Boldog mosollyal fogadta Oromont, de l�tszott, hogy megr�m�lt.

��Kigondoltam, mit tehetn�nk�� kezdte minden bevezet� n�lk�l.�� Megpr�b�ljuk megakad�lyozni, hogy a t�r�svonal sz�th�z�djon. Te a Kapun�l, �n pedig a bels� v�gen, a hegyn�l. Tudod, egy�tt. K�pesek lehet�nk r�. �rzem, ahogy er�t gy�jt. Te nem?

Oromon megr�zta a fej�t. Jelen�se le�lt Hel�sz mell�, a f�sz�lak meg sem rezzentek a s�lytalan k�pm�s �rint�s�t�l.�� Azzal voltam elfoglalva, hogy p�nikot okozzak a v�rosban, �s kik�ldjem a haj�kat az �b�lb�l�� mondta.�� Mit �rzel? Hogyan �rzed?

M�dszertani k�rd�s volt, m�gus tette fel m�gusnak. Hel�sz t�n�dve habozott egy kicsit a v�lasz el�tt.

��Ezt m�g Buzg�t�l tanultam�� felelte, �s �jra elhallgatott.

Els� tan�t�j�r�l soha semmit nem mondott Csendesnek. A vaj�kosr�l, aki m�g Gonton sem szerzett h�rnevet, vagy legfeljebb rossz h�re lehetett. Oromon csak annyit tudott, hogy Buzg� sohasem j�rt K�tf�n, ehelyett Perreg�lon tanult, s valami rejt�ly vagy sz�gyen feket�tette be a nev�t. B�r m�s m�gusokhoz viszony�tva Hel�sz el�gg� besz�des volt, n�h�ny dologgal kapcsolatosan a k�vek hallgat�s�ba temetkezett. �s Oromon, aki tisztelte a hallgat�st, sohasem k�rdezte Hel�szt a tan�t�j�r�l.

��Nem k�tf�i m�gia�� tette hozz� az �reg. Hangja kiss� sz�raznak t�nt, szava er�ltetettnek.�� De persze, nincs benne semmi egyens�ly ellen val�. Semmi r�z�s.

Mindig ezt a sz�t haszn�lta a gonosz tettekre, a szerz�s ig�ire, az �tkokra �s a fekete m�gi�ra: �r�z�s dolog.�

Kis id� eltelt�vel, a megfelel� szavak ut�n kutatva folytatta:�� Por. Szikl�k. Aff�le f�ldm�gia. R�gi m�r, nagyon r�gi. Olyan �reg, mint maga a sziget.

��Az �si Er�k?�� mormolta Oromon.

Hel�sz �gy v�laszolt:�� Nem vagyok biztos benne.

��Uralja mag�t a f�ldet?

��gy v�lem, ink�bb seg�t j�l kij�nni vele. Bel�lr�l �rteni meg.�� A v�n m�gus n�h�ny maroknyi f�ld al� temette az almacsutk�t �s a nagyobb toj�sh�jakat, azut�n gondosan lelapogatta a kis buck�t.�� Persze, ismerem a sz�ks�ges szavakat, de igaz�n csak menet k�zben fogom tudni, hogy mit tegyek. Ez a baj a nagy var�zslatokkal. Akkor tanulod meg igaz�n a haszn�latukat, amikor m�r haszn�lod �ket. Nincs m�d a gyakorl�sra.�� Feln�zett.�� ez az! �rzed?

Oromon megr�zta a fej�t.

��Megfesz�lt�� mondta Hel�sz, keze m�g mindig a kis buck�t lapogatta, ahogyan a gazda nyugtatgat egy ijedt tehenet.�� Azt hiszem, nagyon k�zel van m�r. Nyitva tudod tartani a Kaput, bar�tom?

��Mondd el, mit fogsz tenni�

De Hel�sz csak a fej�t r�zta.�� Nem�� v�laszolta.�� Nincs r� id�. Nem is a te dolgaidhoz tartozik.�� B�rmit is �rzett a f�ldben vagy a leveg�ben, az egyre jobban elvonta a figyelm�t, �s rajta kereszt�l Oromon is meg�rezte a felgy�leml� ellen�llhatatlan fesz�lts�get.

Sz�tlanul �ltek. A nyugtalans�g elm�lt, �s Hel�sz megk�nnyebb�lten mosolyodott el.�� Nagyon r�gi dolog ez�� sz�lalt meg��, amit csin�lni fogok. B�r lenne id�m gondolkodni m�g rajta. �t is adhattam volna. De annyira nyersnek t�nik. Neh�zkesnek �s kifinomulatlannak� Buzg� sohasem mondta, hol tanulta. Biztos aff�le n�i titoknak tartotta. Persze, itt� Mindenesetre, sokf�le tud�s van a vil�gon.

��N�i titok?

��Aff�le.�� Hel�sz feln�zett, kiismerhetetlen arccal, tal�n sunyi tekintettel.�� Nem tudtad? Nem, lehet, hogy sohasem besz�ltem err�l. R�g�ta gondolkodom m�r, mi k�l�nbs�g lehetett a var�zsl�s�g�ban att�l, hogy n� volt. Vagy hogy �n f�rfi vagyok� Legink�bb az sz�m�t, legal�bbis nekem �gy t�nik, hogy kinek a h�z�ban lakunk �ppen. �s kit enged�nk be a h�zunkba. Az effajta dolgok� Megint! Megint kezd�dik�!

Hirtelen fesz�lt mozdulatlans�gba dermedt, arc�n er�lk�d� kifejez�s, tekintete befel� fordul�, mint egy j�sl�f�j�st�l szenved� n��. Ez mer�lt fel Oromonban, amikor r�n�zett mester�re �s megk�rdezte:�� Hogy �rtetted azt, hogy �bel�lr�l�?

A roham elm�lt; Hel�sz v�laszolt:�� H�t �gy. Bel�lr�l. Ott, Javedn�l.�� Lemutatott az �sszevissza dombs�gra.�� Bemegyek, pr�b�lom tartani a dolgokat, hogy ne cs�sszanak el, �rted? A hogyant majd kital�lom, mik�zben csin�lom, ez k�ts�gtelen. Azt hiszem, ideje visszat�rned magadhoz. A dolgok felgyorsulnak.�� Megint hirtelen hallgatott el �s �gy n�zett, mintha er�s f�jdalom gy�t�rn�. Kicsit tal�n meg is g�rnyedt, kez�t �k�lbe szor�totta. K�szk�dve fel�llt. Oromon akaratlan is kiny�jtotta kez�t, hogy seg�tsen.

��Hasztalan�� jegyezte meg a v�n m�gus vigyorogva.�� Napf�ny vagy �s sz�l csup�n. �n pedig f�ld leszek �s k�. Most ink�bb menj! �dv�zlet n�ked, Aihal! Tartsd� tartsd nyitva azt a sz�jat! Most az egyszer, rendben?

Oromon engedelmesen visszat�rt �nmaga val�j�hoz az �porodott leveg�j�, k�rpitozott szob�ba, Gonti Kapu jelz�torny�ban. Nem �rtette a v�n m�gus tr�f�lkoz�s�t eg�szen addig, m�g az ablak fel� nem fordult, �s meg nem l�tta a P�nc�l-szirteket, amelyek �sszecsuk�dni akar� �llkapcsokk�nt ny�ltak el�re a hossz� �b�l k�r�l.�� Nyitva tartom�� mondta m�r csak mag�nak, �s a dolg�ra indult.

* * *

��Azt kell tennem, tudod�� mondta a v�n m�gus, m�g mindig Csendesnek, csak mert j�lesett besz�lni valakihez, m�g akkor is, ha senki sem volt a k�zel�ben��, hogy bemegyek a hegybe, igen, a belsej�be. De nem �gy �m, ahogy egy f�rk�szvar�zsl� teszi, nemcsak megtapogatom a dolgokat odabent �s r�juk n�zek �s �zlelgetem esetleg. M�lyebbre kell hatolni. V�gig lefel�. Nemcsak az erekig, hanem egyenesen le a csontokig. �gy.�� S egyed�l �llva a magasf�ldi legel�n, a d�li f�nyben, Hel�sz sz�lesre t�rta karjait azzal a mozdulattal, amellyel minden nagyobb var�zslat l�trehoz�sa kezd�dik; azut�n a Teremt�s Nyelv�n besz�lt tov�bb.

Semmi sem t�rt�nt, hi�ba mondta ki a szavakat, amelyeket Buzg�, a v�n boszork�ny-mentor tan�tott neki zord ajkaival�� hosszabb �s v�konyabb karokkal v�gzett mozdulatok k�s�ret�ben��, az elferd�tett szavakat, melyeket � most igazakk�nt dobott a leveg�be.

Semmi sem t�rt�nt, �s volt ideje sajn�lat�t kifejezni a napf�nynek �s a tengeri sz�lnek. K�telkedni a var�zslat�ban �s �nmag�ban, miel�tt a f�ld k�r�tte felugrott, �s sz�razan, melegen, s�t�ten bebor�totta, mag�ba fogadta.

Ott m�r tudta, hogy sietnie kell, mert a f�ld csontjai sajognak a mozg�st�l, �s eggy� kell v�lnia vel�k, hogy vezethesse mozdulataikat�� de k�ptelen volt a siets�gre. Az �talakul�sok zavara lett �rr� rajta. Annak idej�n volt � m�r r�ka �s bika �s szitak�t� is, �s tudta, milyen l�nyeget v�ltoztatni. De ez teljesen m�s volt, ez a lass� n�veked�s.�� M�rhetetlenedem.�� Gondolataiban �gy tudta k�r�l�rni.

Kiny�lt Javed fel�, a sajg�s fel�, a szenved�s fel�. Ahogy k�zelebb �rt �gy �rezte, mintha nyugat fel�l valami hatalmas er� �radna bel�, mintha Csendes karonfogva seg�ten�. �s ezen a kapcsolaton kereszt�l � is �t�ramoltathatta a saj�t erej�t, a Gont-hegy erej�t, hogy seg�ts�g�re legyen a m�siknak.�� Nem mondtam el neki, hogy nem megyek vissza�� fogalmazta meg gondolatban utols� archik szavait, utols� b�nat�t, mikor v�g�l le�rt a f�ld csontjaihoz. Megtal�lta a t�zes ver�ereket, a hatalmas sz�vk�nt dobog� magot. Tudta m�r, mit kell tennie. Nem emberi nyelven sz�lt a f�ldh�z:�� Nyugodj meg, csak nyugalom! J�l van, na, j�l van m�r. Tarts ki! �gy. Egy�tt meglesz�nk.

�s � is megnyugodott, � is kitartott, sziklak�nt a szikl�ban, f�ldk�nt a f�ldben, a hegy t�zes-s�t�t m�ly�n.

* * *

Az � m�gusuk, Oromon volt az, akit a v�ros n�pe l�tott egyed�l ki�llni a kik�t�i jelz�torony tetej�re, amikor az utc�k megemelkedtek �s les�llyedtek, kidobt�k magukb�l k�veiket, �s az agyaggal tapasztott falak porr� omlottak, �s a P�nc�l-szirtek egym�s fel� indultak, hatalmas ny�g�sek k�zepette. Oromont l�tt�k, maga el� ny�jtott k�zzel, ahogy megfesz�lve sz�tt�rta karjait: �s a szirtek is sz�tv�ltak, k�vett�k a parancsot, azut�n egyenesen �lltak, mozdulatlan. A v�ros megr�zk�dott, majd nyugodtan �llt tov�bb. Oromon �ll�totta meg a f�ldreng�st. Ezt l�tt�k, h�t ezt mondt�k mindenkinek.

��Velem volt tan�t�m, s vele az � tan�t�ja�� sz�lt Oromon, amikor nev�t dics�rt�k.�� Csak az�rt tudtam nyitva tartani a Kaput, mert � megnyugtatta a hegyet.�� s akkor dics�rt�k szer�nys�g�t, de nem hallgatt�k meg szav�t. A figyelem ritka aj�nd�k, �s az embereknek h�s�kre van sz�ks�g�k.

Amikor a v�rosban ism�t helyre�llt a rend �s a haj�k is visszat�rtek �s �jj��p�tett�k a leomlott falakat, Oromon elmenek�lt dics�r�i el�l, �s felment a Gonti Kapu feletti dombok k�z�. Meglelte azt a furcsa kis v�lgyet, a Ny�r�-hasad�kot, amelyet a Teremt�s Nyelv�n kimondott igaz nev�n Javednek sz�l�thattak, ahogy Oromon igaz neve Aihal volt. Egy eg�sz napot elt�lt�tt ott, a k�rny�ket j�rva, mintha keresett volna valamit. Este leheveredett a csupasz f�ldre, �s besz�lt hozz�.�� El kellett volna mondanod. Legal�bb elk�sz�ntem volna.�� Ennyit sz�lt csup�n. Azut�n els�rta mag�t, �s k�nnyei a sz�raz porba hullottak a f�csom�k k�z�tt, �s kicsiny s�rfoltocsk�kat teremtettek, p�tt�m nedves pettyeket.

Ott aludt a f�ld�n, matrac vagy takar� n�lk�l. Egy�tt kelt a nappal �s Re Albi fel� vette az ir�nyt, felballagott a magas dombra. Nem ment be a faluba, ink�bb kiker�lte �s �gy jutott el a h�zhoz, amely mag�nyosan emelkedett valamivel �szakabbra a t�bbi �p�lett�l, a Buk�faln�l. Az ajt� t�rva-nyitva �llt.

Az utols� babszemek nagyra, vastag h�j�ra n�vekedtek sz�raikon; a k�poszt�k is sz�pen h�ztak. H�rom ty�k k�sz�nt�tte, a poros k�sz�b k�rny�k�n kotyogtak �s csipegettek. Egy v�r�s, egy barna, egy feh�r; egy sz�rke pedig a ty�k�lb�l kiab�lt ki. Kiscsirk�k nem voltak k�r�l�tt�k, �s a kakas is elt�nt. Kir�ly, ahogy Hel�sz sz�l�totta.�� A kir�ly halott�� gondolta Oromon. Tal�n valamelyik ty�k �pp az�rt kotlik, hogy felnevelje a tr�n�r�k�st. Mintha r�kaszagot �rzett volna a h�z m�g�tti kis gy�m�lcs�sb�l.

Kisepregette a port �s a leveleket, amiket a sz�l f�tt be a nyitva hagyott ajt�n, a f�nyesre csiszolt fapadl�ra. Kiszell�ztette Hel�sz matrac�t �s takar�j�t a napf�nyes-friss leveg�n.�� Itt maradhatok egy ideig�� t�n�d�tt.�� J� h�z ez.�� Azut�n kis id� eltelt�vel az jutott esz�be:�� Tarthatn�k n�h�ny kecsk�t.

A Magas-l�pon

Szemel szigete �szakra �s nyugatra fekszik Enyhelyt�l, t�l a Pel�gi-tengeren, d�lre �s nyugatra az Angl�dokt�l. B�r az �ce�nf�ldi Szigetvil�g nagy szigeteinek egyike, m�gis igen kev�s t�rt�net sz�l e vid�kr�l. Angl�dnak megvan a maga dics� t�rt�nelme, Enyhelynek a maga gazdags�ga, �s P�lnnak is a maga rossz h�rneve, de Szemel mintha csup�n tehenek �s juhok otthona lenne, erd�k �s kicsiny v�rosk�k f�ldje egy nagy, csendes, And�d-hegyk�nt megnevezett vulk�nnal mindezek felett.

Az And�dt�l d�lre ter�l el az a vid�k, amelyre a hamu alig sz�z l�bnyi magass�gb�l hullott al�, mikor a hegy legut�bb elki�ltotta mag�t. Foly�k �s patakok v�gnak utat maguknak, ahogy a tenger fel� haladnak a s�k magaslaton, tekeregve �s medenc�ket t�ltve meg, gyorsulva �s lassulva. L�pot teremtve, egy nagy, elhagyatott �s csupa v�z pusztas�got t�voli horizonttal, kev�s f�val �s nem sok emberrel. A hamusz�rke talaj d�s, f�nyes sz�l� f�vet nevel, �s az itteniek l�basj�sz�got legeltetnek, marhah�st termelnek a n�pesebb d�li partvonalnak. Az �llatok m�rf�ldekre is elk�sz�lnak a s�ks�gon, ahol a foly�k szolg�lnak term�szetes ker�t�sekk�nt.

Mint m�s hegyek, �gy az And�d is meghat�rozza az id�j�r�st. Maga k�r� gy�jti a felh�ket. A ny�r r�vid, a t�l hossz� ott, fenn a Magas-l�pon, ahogy Szemel lak�i nevezt�k el a ter�letet.

Egy kor�n s�t�ted� t�li napon utaz� �llt meg k�t �sv�ny sz�lseperte keresztez�d�s�ben, merthogy egyik sem t�nt el�g �g�retesnek. Csup�n tehenek nyomai ker�lgett�k a n�dasokat, �s az utaz� n�zel�d�tt, h�tha megl�tja a k�vetend� ir�ny valami jel�t.

A hegyr�l lefel� s�t�lva h�zakat l�tott itt is, ott is a l�pvid�ken, egy falut nem t�l messze. �gy v�lte, afel� a falu fel� tart, de valahol rossz ir�nyba fordulhatott. Az �sv�nyek sz�l�n magas n�dsz�lak meredeztek, �gy a b�rhol megcsillan� f�nyt sem l�thatta meg. Valahol a l�ba k�zel�ben v�z lottyant halkan. Cip�j�t r�g elhaszn�lta m�r, amikor az And�d cs�cs�t ker�lte meg a durva, fekete l�vak�-utakon. A talpak teljesen elv�konyodtak, �s mindk�t l�ba sajgott m�r a l�pos �sv�nyek nedves hideg�t�l.

Nagyon gyorsan bes�t�tedett. D�lr�l k�df�les�g emelkedett fel, �s befeket�tette az eget. Csup�n a hegy hatalmas, hom�lyos t�mege k�r�l ragyogtak tiszt�n a csillagok. Sz�l susogott a n�dasokban halkan, szomor�n.

Az utaz� csak �llt a keresztez�d�sben, �s visszaf�ty�lt a n�dasban susog� sz�lnek.

Valami megmozdult az �sv�nyek egyik�n, valami nagy �s s�t�t t�meg a s�t�ts�gben.

��Ott vagy, kedves?�� k�rdezte az utaz�. Az �reg Besz�d szavaival sz�lt, a Teremt�s Nyelv�n.�� Gyere h�t k�zelebb, Ulla!�� folytatta, �s az �sz� tett egy vagy k�t l�p�st az idegen fel�, a neve fel�, �s az ember odas�t�lt hozz�. �rint�s�vel jobban �rz�kelte a nagy fejet, mint l�t�s�val. Megsimogatta a selymes bem�lyed�st a szemek k�z�tt, �s megvakargatta a homlokot a fejletlen szarvak t�v�n�l.�� Sz�ps�ges vagy�� mondta neki, �s ahogy a nagyobb, melegebb testnek d�lt, meg�rezte az �llat lehelet�nek f�szag�t.�� Vezetn�l, kedves Ulla? Elvezetn�l oda, ahov� mennem kell?

Szerencs�j�re tanyasi �sz�re lelt, s nem egy szabadon k�sz�l� �llatra, amely csak m�g m�lyebben bevezette volna az ingov�nyba. Ez az Ulla �tugrotta a ker�t�st, de miut�n v�ndorolt valamennyit, kezdett visszav�gy�dni a pajt�ba, anyja mell�, akit�l id�nk�nt m�g el-ellopott egy pof�nyi tejet; �s sz�vesen vezette haza az utaz�t. Lassan, de c�ltudatosan l�pdelt, k�vette az egyik csap�st, �s a f�rfi vele ment, kez�t az �llat h�t�n tartotta, amikor az �sv�ny el�g sz�les volt kettej�knek. Amikor az �sz� t�rdig �r� patakon g�zolt �t, az utaz� a fark�t fogta, hogy vezettesse mag�t. Az �llat kiverg�d�tt a s�ros partra �s kiszabad�totta fark�t, de megv�rta, m�g az ember ut�nam�szik, tal�n m�g n�la is esetlenebb�l. Csak ezut�n cammogott tov�bb k�nyelmesen. A f�rfi r�akaszkodott �s az oldal�n l�gott, hogy felmelegedjen valamelyest, mert a patak hidege szinte csontig hatolt, �s nagyon didergett.

��M�� sz�lt vezet�je halkan, elny�jtottan, �s az utaz� halov�ny, s�rg�s f�ny kis n�gyzet�t l�tta meg baloldalt, nem is t�l messze.

��K�sz�net n�ked!�� mondta �s kit�rta az el�tt�k �ll� kaput az �sz�nek, amely el is ballagott �dv�z�lni az anyj�t. Ek�zben az idegen a s�t�t udvaron kereszt�l elbotladozott az ajt�hoz.

* * *

Biztosan Bogy� �llt az ajt�ban, de az asszony nem �rtette, hogy mi�rt kopogtatott.�� Gyere be, te bolond!�� ki�ltott ki, de a k�vetkez� kopogtat�sra letette a varrnival�t, �s az ajt�hoz l�pett.�� T�n m�ris r�szeg vagy?�� k�rdezte, azut�n megl�tta az idegent.

El�sz�r kir�lynak gondolta, de legal�bbis �rnak, vagy egyenesen a dalokb�l kil�p� Maharionnak, ahogy a magas f�rfi ott �llt, sz�lfaegyenesen, sz�ps�gesen. Azut�n koldusnak tartotta, elt�vedett embernek koszos ruh�zatban, ahogy az az alak remeg� karokkal �lelgette ott mag�t.

Az utaz� �gy sz�lt:�� Elt�vedtem. Tal�n m�r a faluban lenn�k?�� Hangja rekedt volt �s �rdes, egy koldus hangja, de nem egy koldus kiejt�s�vel.

��Az m�g f�l m�rf�lddel arr�bb van�� v�laszolta Aj�ndok.

��s fogad� is van?

��Nincs, csak Or�biban, t�z-tizenk�t m�rf�lddel d�lebbre.�� A n� elt�n�d�tt egy pillanatra.�� Ha sz�ll�s kell �jszak�ra, van egy �res szob�nk. Vagy Sz�nnak biztosan van, ha bemegy a faluba.

��Itt maradn�k, ha lehet�� v�laszolt az idegen szinte hercegi felhanggal, b�r fogai �ssze-�sszekoccantak, �s az ajt�f�lf�ba kapaszkodott, hogy talpon tudjon maradni.

��Vegye le a cip�j�t�� sz�lt az asszony.�� Teljesen �t�zott. J�jj�n m�r be!�� F�lre�llt �s �gy folytatta:�� lj�n le a t�zh�z!�� s oda is vezette Goly� hely�re, a kandall� mell�.�� Felsz�tom kicsit a t�zet�� tette m�g hozz�.�� K�r egy kis levest? M�g meleg.

��K�sz�n�m, asszonyom!�� mormolta az idegen, �s lekuporodott a t�z mell�. A n� hozott neki egy b�gre er�levest. Moh�n, de �vatosan itta meg, minthogy r�g elszokott m�r a forr� �telekt�l.

��tj�tt a hegyen?

Amaz csak b�lintott.

��Mi dologb�l?

��Ide tartottam�� v�laszolta a f�rfi. M�r kev�sb� remegett. Csupasz l�ba szomor� l�tv�nyt ny�jtott, v�ral�fut�sokkal, feldagadtan, agyon�zva. Az asszony sz�lni akart, hogy tegye a t�z mell�, de azt�n m�gsem mondta ki. Abban m�r bizonyos volt, hogy nem koldust fogadott be.

��Nem sokan j�nnek ide, a Magas-l�pra�� jegyezte meg az asszony.�� Csak h�zal�k, meg eff�l�k. De t�len m�g �k sem.

A f�rfi befejezte leves�t, �s visszaadta a t�lk�t. A n� vissza�lt a hely�re, az olajl�mp�s melletti sz�kre, a kandall� jobb oldal�ra, �s �jra �l�be vette a varr�st.�� Melegedjen �t, azt�n megmutatom az �gy�t�� mondta.�� Abban a szob�ban nincs t�z. Milyen volt az id�j�r�s fent, a hegyen? Azt besz�lik, havazik is m�r.

��Csak n�mi z�por�� v�laszolta az idegen. Az asszony v�gign�zett rajta, most m�r jobban l�tta, a l�mpa �s a t�z f�ny�ben. Nem volt fiatal, lefogyhatott, �s nem is volt olyan magas, mint el�sz�r gondolta. Finom arca volt, de mintha valami hi�nyzott volna r�la.�� sszet�rtnek t�nik�� gondolta��, �sszet�rt embernek.

��Mi�rt j�tt a l�pra?�� k�rdezte. Joga volt megk�rdezni, minthogy beengedte a h�z�ba, b�r kiss� k�nyelmetlen�l �rezte volna mag�t, ha er�ltetnie kell a k�rd�st.

��Azt mondt�k, valami marhav�sz �li a l�basj�sz�got.�� Most, hogy a hideg m�r nem tette reszel�ss� �s vacog�ss�, hangja a maga gy�ny�r�s�g�ben zengett. Mint a mesemond�k�, amikor a h�s�kr�l �s a s�rk�nyvit�zekr�l besz�lnek. Tal�n maga is mesemond� lehet, vagy net�n �nekes? De nem; a marhav�szr�l besz�l.

��Olyasmi.

Tal�n seg�thetek az �llatokon.

��Gy�gy�t�f�le?

Amaz csak b�lintott.

��Akkor nagyon j�, hogy j�tt. Az a k�rs�g sz�rny�. �s egyre rosszabb lesz.

Az utaz� hallgatott. Az asszony l�tta, hogy lassacsk�n megmelegszik, tagjai elfeledik a hideg okozta g�rcs�ket.

��Tegye k�zelebb a l�b�t a t�zh�z�� sz�lt az asszony hirtelen.�� Van itt egy r�gi cip�, a f�rjem� volt.�� Ezt nehezen mondta ki, de valahogy m�gis megk�nnyebb�lt t�le. Am�gy is, mi�rt tartogatn� m�g Goly� cip�j�t? Bogy�nak t�l kicsi, neki meg t�l nagy. A ruh�it m�r elosztogatta, de a cip�t megtartotta, nem is tudta, minek vagy kinek. �gy t�nik, �pp ennek a fick�nak. A dolgok magukt�l is megold�dnak, ha kiv�rjuk az idej�t.�� Mag�nak adom�� mondta.�� A mag�� t�nkrement.

A f�rfi r�pillantott. S�t�t tekintete m�lys�gesnek t�nt, olvashatatlannak, mint a lovak�.

��Meghalt�� magyar�zta a n� k�rd�s n�lk�l.�� K�t �ve m�r. Mocs�rl�z vitte el. Arra is vigy�zni kell errefel�. A v�zben van. Most a b�ty�mmal lakom itt. Bent van a faluban, az iv�ba ment. Tejb�l �l�nk, �n csin�lom a sajtot. A mi csord�nk m�g nem beteg.�� s k�zben gonoszs�g�z� jelet vetett mag�ra.�� K�zel tartom �ket. Kint a legel�k�n nagyon elterjedt a marhav�sz. Tal�n a hideg meg�ll�thatja.

��Ink�bb csak meg�li a beteg �llatokat�� v�laszolta a f�rfi. Kicsit �lmosnak t�nt.

��Aj�ndok a nevem�� mondta az asszony.�� A b�ty�mat meg Bogy�nak h�vj�k.

��Sir�ly�� mutatkozott be az utaz� is r�vid hallgat�s ut�n, �s a n� arra gondolt, hogy ezt a nevet most tal�lta ki mag�nak. Nem illett hozz�. Semmi sem illett hozz�, valahogy ez az ember nem volt eg�sz. Az asszony nem �rzett bizalmatlans�got, de az�rt �vatos maradt. M�gis, ez az idegen nem jelenthetett vesz�lyt. Volt benne valami kedvess�g, ahogy az �llatokr�l besz�lt. Biztosan j�l meg�rti �ket, gondolta a n�. Maga is lehetett volna egyfajta �llat, csendes, sebzett teremt�s, amelynek v�delemre lenne sz�ks�ge, de nem k�ri.

��J�jj�n!�� sz�lt oda.�� J�jj�n, miel�tt itt alszik el.�� s a f�rfi engedelmesen k�vette Bogy� szob�j�ba, amely nem volt t�bb egy szekr�ny m�ret� beugr�n�l. A h�z sark�ban falazt�k el. Az �zvegy szob�ja a k�m�ny m�g�tt b�jt meg. Bogy� majd hazat�r r�szegen valamikor, �s kap egy szalmamatracot a k�m�nysarokban. Hadd aludjon j�l ez az utaz�, legal�bb egy �jjelt. Tal�n egy vagy k�t rezet is h�trahagy majd. Akkoriban nagy hi�ny volt p�nz�rm�b�l a h�ztart�sban.

* * *

A saj�t szob�j�ban �bredt, mint mindig, a Nagy H�zban. Nem �rtette, mi�rt olyan alacsony a mennyezet, mi�rt van olyan friss, m�gis savanyk�s illata a leveg�nek, �s hogy ker�lnek marh�k az udvarra. Fekve maradt �s megv�rta, m�g visszat�r ez a m�sik hely �s ez a m�sik ember, akinek a k�znapi nev�re nem eml�kezett, b�r mintha el�z� este megmondta volna egy �sz�nek, vagy egy n�nek. Az igaz nev�re m�g eml�kezett, de az itt nem volt j�, b�rhol is legyen az az itt. Fekete utak, meredek lejt�k �s roppant nagy z�ld vid�kek hevertek el�tte, rajtuk csillog� viz� foly�k ny�jt�zkodtak. Hideg sz�l f�tt. A n�das susogott �s egy fiatal teh�n �tvezette egy fagyos patakon, �s Emer nyitott ajt�t. Tudta a nev�t, amint megl�tta. De valami m�s nevet kell haszn�lnia. Nem sz�l�thatja az igaz nev�n. Eml�keznie kell, milyen nevet mondott a n�nek, hogyan sz�l�tsa. Nem lehetett Iriot, pedig � Iriot volt. Tal�n id�vel m�g az a m�sik ember is lehet bel�le. Nem, ez �gy nem j�, ennek az embernek kell lennie. Ennek az embernek, akinek sajog a l�ba �s f�j a talpa. De az �gya k�nyelmes. J� �gy, toll�gy, meleg, �s m�g nem is kell kisz�llnia bel�le. Szuny�k�lt m�g egy keveset, ellebegett Iriott�l.

Amikor v�gre siker�lt felkelnie, azon gondolkodott, hogy vajon mennyi id�s lehet, �s a kezeit n�zve pr�b�lt r�j�nni. Egy legfeljebb negyvenesztend�s ember kezeit tartotta maga el�, b�r hetvennek �rezte mag�t, �s �gy is mozdult, remeg�sen. Felh�zkodta a ruh�it, b�d�sek voltak m�r, minthogy napok �s napok �ta csak utazott. Tal�lt egy p�r cip�t a sz�k alatt, viseletest, de m�g j� er�s p�r cip�t, �s mellett�k egy p�r k�t�tt harisny�t is. Felh�zkodta a harisny�t sebes l�b�ra, �s kibicegett a konyh�ba. Emer egy nagy tekn� mellett �llt, �s valami nehezet tisztogatott egy ronggyal.

��K�sz�net ezek�rt, �s a cip��rt is�� sz�lt, �s az aj�nd�k�rt mondott k�sz�net esz�be juttatta a n� k�znapi nev�t, de csak �gy fejezte be:�� asszonyom!

��Nem tesz semmit�� v�laszolta az asszony, mik�zben �temelte azt a valamit egy nagyobbfajta faz�kba, �s belet�r�lte kez�t a k�t�ny�be. Az idegen semmit sem tudott a n�kr�l. M�r t�z�ves kora �ta nem ott �lt, ahol n�k j�nnek-mennek. Akkoriban tartott is t�l�k valamennyire, azokt�l az asszonyokt�l, akik abban a nagy, hossz� konyh�ban dolgoztak, �s mindig r�ki�ltottak, hogy takarodjon az �tjukb�l, ne legyen l�b alatt. De mi�ta �ce�nf�ldet j�rja, tal�lkozott m�s n�kkel, �s �gy tal�lta, hogy nem olyan neh�z kij�nni vel�k, ahogy az �llatokkal sem. F�k�nt a saj�t dolgukkal foglalkoztak, �s nem sok figyelmet ford�tottak az ismeretlenre, csak ha elr�m�tette �ket. Ezt meg pr�b�lta ker�lni. Nem k�v�nta, �s oka sem volt elr�m�teni �ket. Nem f�rfiak voltak.

��Egy kis friss aludttejet? Reggelire nagyon j�.�� A n� v�gigm�rte tekintet�vel, de nem t�l hosszan, �s nem n�zett a szem�be. Mint egy �llat, mint egy macska, felm�rte a m�sikat, de nem kih�v�n. �s volt m�g ott egy macska is, egy nagy sz�rke, a kandall� mellett hevert, �s az izz� parazsat b�multa. Iriot elfogadta a t�lat �s a kanalat a n�t�l, azut�n letelepedett az el�z� esti hely�re. A macska felugrott, �s dorombolva odab�jt.

��M�g ilyet!�� sz�lalt meg az asszony.�� Kevesekkel ilyen bar�ts�gos �m!

��Biztos az aludttej miatt.

��Vagy megismeri a gy�gy�t�t, tal�n.

B�k�s volt ott, az �zveggyel �s a macsk�val. J� h�zat tal�lt.

��Hideg van odakint�� jegyezte meg az asszony.�� Reggelre jeges lett a tekn�. M�r megy is tov�bb?

Hallgat�s. A f�rfi elfeledkezett r�la, hogy szavakkal kell v�laszolnia.�� Maradn�k m�g, ha lehet�� felelte azut�n.�� Itt maradn�k.

L�tta, hogy a n� elmosolyodik, de l�tta arc�n a vonakod�st is, m�g kis id� eltelt�vel kib�kte:�� Akkor h�t, legyen �dv�z�lve n�lunk, j�uram, de meg kell k�rdenem, hogy nem tudna-e fizetni valamennyit a sz�ll�s�rt?

��, h�t persze�� v�laszolta a f�rfi zavarodottan. Felkelt �s elbicegett az �gyhoz a tariszny�j��rt. Kez�ben egyetlen �rm�vel t�rt vissza, egy kicsiny angl�di aranykoron�val.

��Csak az �tel�rt, meg a t�z�rt, tudja, a t�zeg olyan sokba ker�l mostans�g�� menteget�z�tt vend�gl�t�ja, azut�n megl�tta a p�nzdarabot.

��, uram�� sz�lt meglepetten, �s a f�rfi tudta, hogy valamit elrontott.

��A faluban senki sem tudja ezt v�ltani�� magyar�zta a n�. Egy hossz� pillanatig a f�rfi arc�ba b�mult.�� Az eg�sz falu egy�tt sem tudn� ezt v�ltani!�� s elnevette mag�t. Akkor h�t nem volt semmi baj, de a �v�ltani� sz� m�g egy ideig ott csengett Iriot fej�ben.

��Nem v�ltozott meg�� mondta akaratlan, de m�r tudta, hogy a n� nem �gy �rtette.�� Eln�z�st�� pr�b�lt m�s megold�st keresni��, ha maradhatn�k egy h�napig, ha maradhatn�k a t�len, akkor sem j�? Kell egy hely, ahol ellehetek, am�g az �llatokkal foglalkozom.

��Tegye csak el!�� felelte az asszony, �s �jra elnevette mag�t, idegesen intett k�zben.�� Ha meg tudja gy�gy�tani a marh�kat, azt a teny�szt�k megfizetik, �s akkor nekem is lesz mib�l adnia. Nevezz�k ezt biztos�t�knak ink�bb, ha �gy megfelel. Tegye csak el, j�uram! Belesz�d�l�k, ha csak r�n�zek.�� Bogy�!�� ki�ltott fel �r�m�ben, merthogy hirtelen megviselt, �sszeaszott f�rfi t�rta sz�lesre az ajt�t, �s engedett be egy hideg sz�lrohamot.�� Az uras�g n�lunk marad, am�g kik�r�lja az �llatokat. M�r megmutatta, hogy fizetni is tud �rte. �gyhogy a k�m�nysarokban alszol, mert addig �v� a kisszoba. Ez itt a b�ty�m, Bogy�, j�uram.

Bogy� biccentett, �s mormolt valamit. A szeme be volt dagadva. Iriotnak �gy t�nt, mintha a f�rfit megm�rgezt�k volna. Amikor Bogy� ism�t kiment, a n� k�zelebb l�pett �s halk, hat�rozott hangon �gy sz�lt:�� Nincs baja, csak az ital b�ntja, de nem is nagyon maradt m�r neki m�s, csak az ital. Lassan teljesen elissza az esz�t, meg minden�nket. Sz�val, tudja, �gy tegye el a p�nz�t, hogy Bogy� ne tal�lja meg. Ha nem b�nja, hogy sz�lok, uram. Nem fogja keresni. De ha megl�tja, biztosan elveszi. Gyakran m�r nem is tudja, mit csin�l, tudja?

��Igen�� v�laszolta Iriot��, �rtem. Maga kedves asszony.�� A n� a b�tyj�r�l besz�lt, hogy nem tudja, mit csin�l. �s megbocs�tott neki.�� Maga rendes testv�r�� tette m�g hozz� a f�rfi. Ezek a szavak idegen�l csengtek sz�m�ra, olyan szavak voltak, amelyeket kor�bban sohasem mondott ki, m�g csak nem is gondolt r�juk. B�r mintha ismern� �ket az Igaz Besz�dben is, amit itt nem szabad haszn�lnia. Mereven mosolyogva megvonta v�ll�t.

��Id�nk�nt sz�vesen kiporoln�m a g�ny�j�t�� jegyezte meg az asszony, �s visszament a munk�j�hoz.

Az utaz� nem is tudta, milyen f�radt volt, am�g nem tal�lt mened�ket. Eg�sz nap csak szuny�k�lt a t�zhely mellett, a sz�rke macska t�rsas�g�ban, mik�zben Aj�ndok a munk�j�t v�gezve s�rg�tt-forgott, �s id�nk�nt �tellel k�n�lta. Szeg�nyes, gy�r t�pl�l�kkal, de � m�gis lassan, minden falatot nagyra �rt�kelve fogyasztotta el. Estefel� a fi�testv�r ism�t elment, �s az �zvegy s�hajtva jegyezte meg:�� Biztosan hatalmas ad�ss�got csin�l, mert van egy b�rl�nk. Persze, nem a maga hib�ja.

��, tal�n m�gis�� felelte Iriot.�� Az �n hib�m.�� De a n� megbocs�tott; �s a sz�rke, szenderg� macska s�lya, kedves teherk�nt nehezedett a f�rfi �l�be. Az �llat �lmai megjelentek elm�j�ben: s�k mez�k k�pe, ahol a t�bbi n�gyl�b�val besz�lget, �s a f�lhom�lyos �jszak�k eml�kei. A macska ugrott egyet, tejet kapott, l�gy �s m�ly hangon dorombolt. Nem voltak hib�k �s v�tkek, csak nagy-nagy �rtatlans�g. Nem volt sz�ks�g szavakra. Itt nem tal�lhattak r�. Nem is j�rt itt igaz�n, hogy is tal�lhattak volna r�? Nem kellett kimondania semmilyen nevet. Senki sem l�tezett k�r�tte, csak az �zvegyasszony, a macska, �s a lobog� t�z. �tj�tt a halott hegyen, fekete utakon, de itt a patakok m�r lassan folydog�lnak a legel�k k�z�tt.

* * *

Az a f�rfi biztosan �r�lt, �s � nem is tudta igaz�n, mi�rt engedte be vagy hagyta, hogy maradjon, m�gsem volt bizalmatlan, �s nem is f�lt t�le. M�gis, mit sz�m�t, ha �r�lt? Kifinomult ember, �s tal�n b�lcs is lehetett valaha, miel�tt az t�rt�nt vele, ami t�rt�nt. �s nem is annyira �r�lt. Biztosan �r�lt egy kicsinyk�t, �r�lt n�ha. Valahogy semmi sem eg�sz benne vagy vele, m�g az �r�lts�ge sem. Nem eml�kezett a n�vre, amin bemutatkozott, �s az embereknek azt mondta, sz�l�ts�k Pomatnak. Biztosan nem eml�kszik az � nev�re sem, mindig csak asszonyomnak sz�l�tja. De lehet, hogy csak udvariass�gb�l. � is j�uramnak sz�l�totta illemb�l, �s mert sem a Sir�ly, sem a Pomat n�v nem illett r� eg�szen. A pomat, ahogy � hallotta, valami kicsiny �llatka lehet �les fogakkal �s hang n�lk�l, de a Magas-l�pon biztosan nem �l ilyesmi.

�gy gondolkodott Aj�ndok, �s m�g az is felmer�lt benne, hogy tal�n az �llatok kik�r�l�s�t is csak �r�lts�g�ben tal�lta ki a f�rfi. Nem �gy viselkedett, mint a gy�gy�t�k, akik mindenf�le f�vekkel, var�zslatokkal �s ken�cs�kkel j�ttek. De miut�n pihent p�r napot, Pomat megk�rdezte, hogyan jut el a teny�szt�kh�z, �s elment megkeresni �ket. M�g f�j� l�bbal, de Goly� cip�j�ben. Ett�l az asszony sz�ve megenyh�lt ir�ny�ban.

Este t�rt vissza, s�nt�bban, mint azel�tt, mert persze Sz�n kiment vele a Hossz�mez�re, ahol marh�inak java r�sz�t legelteti. Itt egyed�l csak �gernek volt lova, t�bb is, de azokat a tehen�szeinek tartotta fenn. Az asszony vend�ge el� tett egy v�d�r meleg vizet �s egy tiszta t�r�lk�z�t, hogy mossa meg szeg�ny l�b�t, azut�n m�g azt is megk�rdezte, hogy szeretne-e megf�rdeni, amit a f�rfi sz�vesen elfogadott. Vizet meleg�tettek h�t, �s megt�lt�tt�k a v�n d�zs�t, �s az asszony bement a kisszob�ba, am�g vend�ge megf�rd�tt a kandall� el�tt. Mire kij�tt, Pomat m�r mindent sz�pen rendbe tett, a t�r�lk�z�k ott f�ggtek a kandall� felett. El sem tudta k�pzelni, hogy egy f�rfi hajland� t�r�dni az eff�le dolgokkal, �s ki v�rn� ezt el egy gazdag embert�l? Tal�n nem voltak szolg�i ott, ahonnan j�tt? Nem is volt vele t�bb gond, mint a macsk�val. Kimosta a saj�t ruh�it, m�g az �gynem�j�t is egy napos reggelen, �s kiakasztotta sz�radni, miel�tt sz�ll�sad�n�je �szrevehette volna, mit csin�l.�� Nem kellett volna, j�uram, megcsin�ltam volna a magam�val egy�tt�� mondta az �zvegy.

��Nem kellett volna�� visszhangozta a f�rfi azon a t�voli hangon, amelyt�l �gy t�nt, mintha nem is �rten� a hozz� int�zett szavakat; de azut�n �gy folytatta:�� Maga nagyon sokat dolgozik.

��Ki nem? Szeretek a sajttal foglalkozni. �rdekes dolog ez is. �s m�g j�l tartom magam. Egyed�l att�l f�lek, hogy ha meg�regszem �s elgyeng�l�k, akkor nem tudok majd felemelni egy sajtos kast vagy form�t.�� Szavai k�s�ret�ben m�g kerek, izmos karj�t is megmutatta, kez�t �k�lbe szor�tva, mosolyogva k�zben.�� Nagyon is j� ez egy �tven�t esztend�s asszonynak!�� tette m�g hozz�. Butas�g volt az eg�sz dicsekv�s, de Aj�ndok mindig b�szk�n besz�lt karjainak erej�r�l, fiatalos mozg�konys�g�r�l �s jelent�s j�rtass�g�r�l.

��De �gy gyorsabb�� pr�b�lt m�g menteget�zni a f�rfi, komoly arccal.

Csod�latos volt, hogy az idegen mennyire �rtett a tehenekhez. Amikor egy�tt mentek ki, �s az asszonynak seg�ts�g kellett, a f�rfi kiv�l�an helyettes�tette Bogy�t, �s ahogyan Aj�ndok �reg bar�tn�j�nak, R�tnek mes�lte nevetve, a f�rfi tal�n ravaszabbul k�zel�tett a l�basj�sz�ghoz, mint Goly� v�n kuty�ja.�� Besz�l hozz�juk �s megesk�dn�k r�, hogy az �llatok meg�rtik valami m�don. Az �sz� meg �gy k�veti, mintha valami b�bu lenne, amit maga ut�n h�z.�� B�rmit is v�gzett kint a legel�k�n a marh�kkal, a teny�szt�k �s a leg�nyek csupa j�t besz�ltek r�la. Persze, �k sz�vesen belekapaszkodtak b�rmilyen �g�retbe. Sz�nnak m�r a f�l csord�j�t elvitte a marhav�sz. �ger meg sem tudta mondani, mennyi �llatot vesz�tett m�r el. Mindenhol tetemek hevertek. Ha nem lett volna annyira hideg, a Magas-l�p m�r minden bizonnyal rothad� h�s szag�t�l b�zl�tt volna. Senki sem mert inni a vizekb�l, csak ha el�bb egy �r�ig forralt�k, vagy a kutakb�l j�tt, az �zvegy�b�l vagy a falu k�zep�n �ll�b�l, amely nevet adott a helys�gnek.

Egyik reggel �ger egy tehen�sze lovagolt be az udvarba, felnyergelt �szv�rt vezetett kant�ron.�� ger uras�g azt mondta, hogy Pomat uras�g meg tudja majd �lni. Ki kellene menni a keleti mez�kre, �s az megvan �gy t�z-tizenk�t m�rf�ld�� mondta a fiatal fick�.

A vend�g kij�tt a h�zb�l. Egy f�nyes �s k�d�s reggelen t�rt�nt ez, a l�pot csill�ml� p�rafelh�k fedt�k. Az And�d a k�d�k felett lebegett, hatalmas �s megt�rt formak�nt az �szaki �gen.

A gy�gy�t� mit sem sz�lt a tehen�szleg�nyhez, csak egyenesen az �szv�rhez l�pett, amelynek tal�n Sz�n nagydarab n�st�nye lehetett az anyja, apja pedig �ger feh�r cs�d�re. Maga az �szv�r feh�res aranyderes volt, fiatal m�g, kedves pof�val. A f�rfi besz�lt hozz� vagy egy percig, belesuttogott az �llat nagy, form�s f�l�be, �s a homlok�t simogatta.

��Mindig ezt csin�jja�� mondta a leg�ny Aj�ndoknak.�� Besz�l hozz�juk.�� Hangj�ban egyszerre bujk�lt csod�lkoz�s �s megvet�s. A f�rfi Bogy� egyik iv�cimbor�ja volt, de viszonylag illemtud� fiatalember, legal�bbis egy tehen�szhez k�pest.

��s meggy�gy�tja a marh�kat?

��H�t, nem t�nteti el egycsap�sra az eg�sz marhav�szt, de mintha meggy�gy�tan� azokat az �llatokat, amelyikek m�g nem kezdtek el botladozni. �s amelyikek m�g nem kapt�k el, azokat meg aszondja, hogy t�vol tartja t�l�k. �gyhogy az uras�g szertek�ldi minden legel�re, hogy csin�jja, amit tud. Soknak m�r �gy is t�l k�s�.

A gy�gy�t� ellen�rizte a hevedereket, meglaz�tott egy sz�jat, �s felm�szott a nyeregbe, nem szak�rt� m�don, de az �llat egy�ltal�n nem ellenkezett. H�trafordult ink�bb hossz� feh�r fej�vel, �s lovas�ra n�zett gy�ny�r� szemeivel. A f�rfi elmosolyodott. Aj�ndok m�g sohasem l�tta mosolyogni.

��Mehet�nk?�� k�rdezte a leg�nyt�l, aki intett Aj�ndoknak �s m�r el is indult, kis termet� kanc�ja horkantott egyet. A gy�gy�t� k�vette. Az �szv�r puh�n, k�nyelmesen l�pdelt hossz� l�baival, feh�rs�ge szinte ragyogott a reggeli ver�f�nyben. Aj�ndok �gy k�pzelte, egy herceg valahogy �gy l�ptet el, mint a mes�kben, �s figyelte, ahogy a lovasok hamarosan elt�nnek az egyik k�dfellegben, a t�li puszta hom�lyos barnas�ga m�ly�n, belevesznek a feh�r csill�ml�sba, elt�volodnak.

* * *

A legel�k�n neh�z munka folyt.�� Ki nem dolgozik itt kem�nyen?�� Ezt k�rdezte Emer �s megmutatta kerek, er�s karj�t, kem�ny, v�r�s kez�t. �ger, a teny�szt� elv�rta a gy�gy�t�t�l, hogy maradjon kint a mez�k�n addig, m�g meg nem �rintett minden �l� �llatot a hatalmas csord�ban. K�t tehen�szt is k�ld�tt, seg�ts�gk�ppen. Valami t�borf�l�t vertek egy f�ldre ter�tett pokr�cb�l �s egy f�ls�torb�l. A l�pvid�ken azonban nem sok �getnival� akadt, csak alacsony boz�t meg sz�raz n�d, �gy a t�z a v�zforral�shoz is �pp csak lobogott, �s mindig t�l kicsi maradt ahhoz, hogy az ember rendesen megmelegedjen mellette. A tehen�szek k�rbelovagoltak �s pr�b�lt�k egybeterelni a marh�kat, hogy ne kelljen egyes�vel ut�namenni minden, a fagyos f�vet legel�szve k�borl� �llatnak. Nem b�rt�k azonban sok�ig egyben tartani a band�t, megd�h�dtek, �s a gy�gy�t�val is kiab�ltak, hogy mi�rt nem halad gyorsabban. � pedig furcs�llotta, hogy nincs t�relm�k az �llatokhoz, amelyeket t�rgyakk�nt kezeltek�� mint ahogy a tutajos b�nik a foly�n le�sztatott c�l�p�kkel��, mindet er�vel ir�ny�tott�k.

�s vele sem voltak t�relmesek, mindig s�rgett�k, hogy fejezze m�r be; de nem �gy �nmagukkal, a saj�t dolgaikkal. Amikor egym�s k�zt besz�lgettek, mindig k�nyelmesen tervezgett�k, hogy mit fognak csin�lni a v�rosban, Or�biban, ha megkapj�k a b�r�ket. Az idegen hamar megismerte Or�bi szajh�it, Sz�zszorsz�pet �s Aranyost, �s azt is, akit �g� Bokornak neveztek. A tehen�szeknek szorosan egym�s mellett kellett �lni�k, mert mindannyiuknak sz�ks�g�k volt a melegre, amit a kis t�z kiadhatott mag�b�l. Pomat �rezte, hogy a fiatalok nem fogadt�k be maguk k�z�, �s � sem akart ott lenni vel�k. �rezte, hogy kicsit f�lnek a var�zsl�t�l �s f�lt�kenyek is r�, de mindenekfelett megvetik �s len�zik. �reg volt, idegen volt, nem k�z�l�k val�. A f�lelmet �s a f�lt�kenys�get ismerte, �s pr�b�lta elker�lni, de a megvet�st megjegyezte. �r�lt, hogy nem k�z�l�k val�, hogy nem akarnak sz�lni hozz�. F�lt, hogy valamik�ppen ellen�kre tehet.

A k�vetkez� jeges reggelen fel�bredt, amikor a m�sik kett� m�g a takar�j�ba csavarodva aludt. Tudta, merre lehetnek a legk�zelebbi marh�k, �s megkereste �ket. Betegs�g�k m�r igencsak ismer�s volt. �rezte a keze l�ngol�s�n, �s�� az el�rehaladottabb esetekn�l�� a gyomra �melyg�s�n. Az egyik fiatal �k�r mellett, amelyik m�r le is heveredett, sz�d�l�s �s h�nyinger t�madta meg. Nem is l�pett k�zelebb, csak elmormolt n�h�ny sz�t a haldokl�s megk�nny�t�s�re, �s ment tov�bb.

Az �llatok hagyt�k, hogy k�z�tt�k j�rk�ljon, holott elvadultak m�r, �s nem kaptak m�st az emberi k�zt�l, mint her�l�st �s tagl�t. Kedv�t lelte bizalmukban, �s b�szke volt r�. Nem kellett volna, de � b�szke volt. Ha meg akarta �rinteni valamelyik termetes �llatot, nem kellett m�st tennie, mint meg�llni mellette �s besz�lni hozz� egy kicsit, mik�zben a besz�lni nem tud�k nyelv�n�� Ulla��, megnevezte a teremtm�nyt.�� Ellu. Ellua.�� Csak �lltak k�z�ny�sen, n�ha az egyik vagy a m�sik hosszan n�zte �t. N�ha egyik�k odaballagott k�nnyed, hanyagul m�lt�s�gos l�pteivel, �s belelehelt a f�rfi nyitott tenyer�be. Amelyek odamentek hozz�, azt mindet meg tudta gy�gy�tani. R�helyezte kezeit a merev sz�r�, forr� horpaszokra �s nyakakra, �s tenyer�n kereszt�l gy�gy�t� er�t �ramoltatott az �llatokba, k�zben hatalommal b�r� szavakat ism�telgetett. Egy id� ut�n az �llatok megr�zt�k magukat, vagy fej�kkel odab�ktek kicsit, vagy egyszer�en csak tov�bbl�ptek. � meg csak leeresztette kez�t maga mell�, �s �llt m�g ott egy ideig, ki�resedve �s kimer�lten. Azut�n egy m�sik k�zeledett, nagy, k�v�ncsi, sz�gyenl�sen b�tor, s�rral bor�tott �llat, �s � �rezte a betegs�get, ahogy elzsibbasztja, megcsiklandozza tenyer�t vagy forr�s�ggal bor�tja el kez�t, esetleg sz�d�l t�le.�� Ellu�� sz�lt �s odament, r�helyezte kezeit, m�gnem �jra h�v�s, nyugodt eg�szs�get �rz�kelt, mintha hegyi patakba ny�lt volna.

A leg�nyek arr�l vit�ztak, hogy meg szabad-e enni a marhav�szt�l elpusztult �k�r h�s�t. Az �lelem, amit magukkal hoztak, m�r indul�skor is csek�lynek t�nt, most pedig kezdett v�gk�pp elfogyni. Ahelyett, hogy h�sz vagy harminc m�rf�ld lovagl�s �r�n �jra felpakoljanak, ink�bb abb�l a fiatal �k�rb�l akartak v�gni egy-k�t darabot, amelyik a minap hunyt el.

Pomat kor�bban r�vette �ket, hogy forraljanak fel minden vizet, amit meg akarnak inni. Akkor pedig �gy sz�lt:�� Ha megeszitek azt a h�st, akkor el�bb-ut�bb sz�d�lni fogtok. Azut�n vakon botladoztok majd, m�g v�g�l �gy pusztultok el, mint ezek az �llatok.

Szitkoz�dtak �s g�nyol�dtak, de hittek neki. � maga sem tudta, igazat mondott-e. Igaznak t�nt, amikor kimondta. Tal�n csak bosszantani akarta �ket. Tal�n csak meg akart szabadulni t�l�k.

��Lovagoljatok vissza!�� mondta nekik.�� Hagyjatok csak itt. Egy embernek m�g legal�bb h�rom vagy n�gy napra el�g ez az �lelem. Azut�n meg visszavisz az �szv�r.

Nem kellett gy�zk�dnie �ket. Ellovagoltak �s mindent h�trahagytak: a takar�kat, a s�trat, a vasfazekat.�� Hogy vissz�k ezt mind vissza?�� k�rdezte h�tas�t�l. Az csak n�zett szomor�an a k�t p�ni ut�n, majd horkantott egyet. M�ris hi�nyolta a t�rsas�got.

��El�bb be kell fejezn�nk a munk�t�� mondta neki a f�rfi, �s az �llat szel�den r�b�mult. Minden �llat t�relmes, de a l�f�l�k t�relme csod�latos dolog, �nk�ntes adom�ny. A kuty�k h�s�gesek, t�relm�kben sok az engedelmess�g. A kuty�k rendszeret�k, urakra �s alattval�kra osztj�k fel a vil�got. De a lovak mind urak. Beleegyeznek a k�z�s munk�ba. A f�rfi eml�kezett r�, amikor valaha a nagydarab, vaskos l�b� ig�slovak k�z�tt j�rt, f�lelem n�lk�l. �rezte lehelet�ket a v�ll�n, a fej�n. R�gen volt m�r. Odal�pett a csinos �szv�rhez �s besz�lt hozz�, kedvesnek nevezte, simogatta �s bec�zgette, hogy ne �rezze egyed�l mag�t.

M�g hat napon �t tartott, mire v�gigment a keleti legel�kre kicsapott csord�n. Az utols� k�t napon, lovagolva kereste meg az elsz�rtan k�sz�l� kis csoportokat, amelyek szinte a hegyoldalig is elv�ndoroltak. Sokuk m�g nem fert�z�d�tt meg; �ket k�nnyed�n megv�delmezte. Az �szv�r a csupasz h�t�n vitte, �s k�nyelmess� tette az utaz�st. Ennie azonban m�r nem volt mit. Mire visszalovagolt a faluba, m�r eg�szen elnehezedtek a tagjai, �s elgyeng�lt a t�rde. Sok�ig tartott, m�g �ger ist�ll�it�l hazaballagott, merthogy az �szv�rt ott kellett hagynia. Emer boldogan �dv�z�lte, �s megfeddte, �s pr�b�lta megetetni, de � azt mondta, hogy m�g nem b�r enni.�� Ahogy ott voltam a betegs�gt�l s�jtott mez�k�n, a betegs�ggel k�r�lv�ve, magam is betegnek �reztem magam. Nemsok�ra megint lesz majd �tv�gyam�� magyar�zta.

��Maga meg�r�lt!�� hordta le az asszony. Nagyon d�h�s volt, de ez a harag t�r�d�sb�l fakadt. Mi�rt nem eredhet mindig t�r�d�sb�l a harag?

��Legal�bb f�rd�tt volna!�� folytatta.

A f�rfi sejtette, milyen szaga lehet, �s megk�sz�nte a figyelmeztet�st.

��Mennyit fizet �ger mindez�rt?�� k�rdezte Aj�ndok, mik�zben vizet tett fel melegedni. M�g mindig inger�lt volt �s nyersebben besz�lt, mint szokott.

��Nem tudom.

Az asszony meg�llt �s r�b�mult.

��Nem mondott neki �rat?

��rat?�� lobbant fel a b�szkes�g a f�rfiban. Azut�n esz�be jutott, hogy kinek nem szabad lennie, �s szer�nyen tette hozz�:�� Nem. Nem mondtam.

��Minden �rtatlans�gra mondom�� Aj�ndok hangja sziszegett��, meg fogja ny�zni mag�t!�� Bele�nt�tt egy kann�nyi g�z�lg� vizet a d�zs�ba.�� M�g elef�ntcsontja is van�� folytatta.�� Mondja meg, hogy azt k�r a munk��rt! T�z napig �hezett odakint a hidegben, hogy meggy�gy�tsa az �llatait! Sz�n csak a rezet ismeri, de �ger elef�ntcsonttal is fizethet. M�r eln�z�st, hogy a dolgaiba �rtom magam, j�uram!�� Az �zvegy kirohant k�t v�d�rrel a k�thoz. Az ut�bbi id�ben semmire sem haszn�lta m�r a patakvizet. B�lcs asszony volt, �s kedves. A f�rfi elgondolkodott, hogy vajon mi�rt �lt � oly sok�ig, a kev�sb� kedves emberek k�z�tt?

��Majd megl�tjuk�� v�laszolta �ger m�snap��, hogy val�ban meggy�gyultak-e. Ha kib�rj�k a telet, tudja, akkor t�nyleg biztosak lesz�nk benne, hogy a k�r�l�sa igazi. Nem mintha k�telkedn�k benne, de �gy igazs�gos, tudja? Nem v�rhatja el, hogy kifizessem, amit kifizetn�k mag�nak, ha nem fogott a kuruzsl�sa, �s k�s�bb az �llatok megd�glenek. Csak megel�z�m a bajt! De persze, azt sem akarom, hogy nincstelen�l v�rakozzon. Adok el�leget, hogy kih�zza addig is, am�g biztosan rendbe j�nnek a dolgaink, tudja?

A rezek mennyis�g�t nem lehetett tisztess�gesnek nevezni. Iriot el�retartotta kez�t, �s a teny�szt� hat r�z�rm�t sz�molt bele, egyes�vel.�� Ennyi! �gy igazs�gos �s kerek�� tette hozz� lelkesen.�� Azt�n meg r�n�zhetne az egyesztend�s �kr�kre a hossz�tavi legel�n, a k�vetkez� n�h�ny napban.

��Nem�� v�laszolta Iriot.�� Sz�n csord�ja nagyon rosszul n�zett ki, amikor elmentem. Ott van r�m sz�ks�g.

��Na nem, ott nincs, Pomat uras�g! Am�g kint volt a keleti mez�k�n, j�tt egy vaj�kos, egy gy�gy�t�, a d�li partr�l j�rt m�r itt, �s Sz�n felb�relte. Dolgozzon nekem, �s j�l megfizetem. Nemcsak r�zzel, tal�n, ha az �llatok j�l lesznek.

Iriot nem mondott igent vagy nemet, vagy k�sz�netet ak�r, csak sz� n�lk�l otthagyta �gert. A teny�szt� n�zett ut�na egy ideig, majd kik�p�tt.�� El veled!�� mormolta maga el� a szitoksz�t.

A bajok el��rzete er�sebben t�madt a f�rfira, mint b�rmikor, mi�ta meg�rkezett a Magas-l�pra. K�zd�tt ellene. Hatalommal b�r� ember j�tt, hogy meggy�gy�tsa a l�basj�sz�got; egy m�sik m�giatud�. �ger elmond�sa alapj�n egy var�zsl�. Csak egy var�zsl�, nem m�gus. Csak egy vaj�kos gy�gy�t�. Nem kell tartania t�le. Nem kell f�lnie a hatalm�t�l, de meg kell l�togatnia, hogy biztos legyen a dolg�ban. Ha ugyanazzal foglalkozik ott, amivel �, akkor nem lehet baj. M�g egy�tt is dolgozhatnak. Ha ugyanazt csin�lja. Ha val�ban csak egy vaj�kos, �s nem �rtani k�v�n. Ahogyan � maga.

Leballagott Tisztak�t egyetlen �s igencsak egyenetlen utc�j�n Sz�n h�z�hoz, amely nagyj�b�l k�z�pen �llhatott, szemben az iv�val. Sz�n, egy nyakas fick� �gy a harmincas �veiben, �pp egy f�rfival besz�lgetett az ajt�ban, egy idegennel. Amikor megl�tt�k �t, tekintet�k nyugtalann� v�lt. Sz�n befordult a h�zba, �s az idegen k�vette.

Iriot t�tov�n odaballagott a bej�rathoz. Nem ment be, csak besz�lt a nyitott ajt�n:�� Sz�n uras�g! Az �llatokr�l lenne sz�, amiket a foly�k k�zt legeltet. M�r ma kimehetn�k.�� Nem tudta, mi�rt mondta ezt. Nem ezt akarta mondani.

��!�� j�tt oda Sz�n az ajt�hoz, �s h�mm�g�tt egy kicsit.�� Nem kell, Pomat uram. Ez itt Napf�ny mester, az�rt j�tt, hogy elb�njon a marhav�sszel. Kor�bban is kik�r�lta m�r n�h�ny �llatomat, k�r�mrothad�s volt akkoriban. Meg amilyen f�radtnak maga kin�z, miut�n egyed�l v�gigj�rta �ger marh�it, tudja�

A var�zsl� is kikukkantott Sz�n m�g�l. Ayett, ez volt a neve. Kicsiny hatalom rejtezett benne, az is romlott a tudatlans�gt�l �s a vissza�l�sekt�l �s a hazugs�gokt�l. De a f�lt�kenys�g, mint m�glya lobogott lelk�ben.�� M�r vagy t�z �ve j�rok ide�� mondta, k�zben tet�t�l-talpig v�gigm�rte Iriotot.�� Azt�n valaki ides�t�l �szakr�l, elveszi a dolgomat, �s vannak, akik nagyon civ�dn�nak az ilyesmi miatt. De a civ�d�s nem j� a var�zsl�k k�z�tt. Mer' maga aff�le, hatalommal van, nemde? H�t �n is. Ahogy azt az itteni j�n�pek is j�l tudj�k.

Iriot pr�b�lta kimondani, hogy nem akar civ�d�st. Pr�b�lta elmondani, hogy kett�nek is el�g tennival� akad a k�rny�ken. Pr�b�lta elmondani, hogy nem akarja elvenni a munk�j�t. De mindezen szavak semmiv� foszlottak a m�sik l�ngol� f�lt�kenys�g�t�l, el�gtek, m�g kimondatlan.

Ayett egyre szemtelenebb tekintettel b�mult a hebeg� f�rfira. Valamit mondani kezdett Sz�nnak, de Iriot �sszeszedte mag�t �s k�zbev�gott.

��Mag�nak�� kezdte�� el kellene mennie. Vissza, ahonnan j�tt.�� Az ut�bbi szavak kimond�sa k�zepette bal kez�vel a leveg�be has�tott, mintha k�ssel v�gna, �s Ayett h�trazuhant, felbor�tott egy sz�ket, �s csak b�mult bamb�n.

Csak egy gyenge kis vaj�kos volt, csal� kuruzsl�, n�h�ny hitv�ny var�zslattal. Vagy legal�bbis annak t�nt. �s ha rejt�zk�dik, eldugja hatalm�t, mikor vet�lyt�rsat �rez? Meg kellett �ll�tania, k�t�znie kellett, meg kellett neveznie. Iriot kimondta a megk�t�s szavait, �s a retteg� alak lekuporodott, �sszeh�zta mag�t, reszketett �s v�kony, magas hangon fels�rt. Rossz, rosszat teszek, �n vagyok gonosz, nem �, ez jutott Iriot esz�be. Meg�ll�totta a var�zslatot, visszafogta a szavakat, k�zd�tt ellen�k, de v�g�l m�gis elki�ltott egyet. �s Ayett teste megvonaglott, megr�zk�dott, a f�rfi h�nyni kezdett, �s Sz�n csak b�mult, �s pr�b�lta kimondani, hogy:�� El veled! El veled!�� s b�ntalom nem esett. De a t�z m�r ott l�ngolt Iriot kez�ben, �s �gette a szem�t, amikor megpr�b�lta elfedni tekintet�t a kez�vel, �s �gette a nyelv�t, amikor besz�lni pr�b�lt.

* * *

J� ideig senki sem mert a k�zel�be menni. �sszerogyott Sz�n k�sz�be el�tt. �gy hevert ott, mint valami halott. De a d�lr�l j�tt gy�gy�t� azt mondta, hogy nem halt meg, �s vesz�lyes, mint egy vipera. Sz�n mindenkinek elmondta, hogy Pomat hogyan �tkozta meg Napf�nyt, hogy iszonytat� szavakkal zsugor�totta egyre �ssz�bb, �s k�nozta is vel�k, mintha izz� vassal b�ntotta volna. Egy szempillant�s alatt elm�lt ugyan a dolog, de a fick� beteg maradt ut�na, de h�t ki nem lett volna az, �s mindek�zben valami f�ny vette k�r�l Pomatot, valami bizonytalanul pisl�kol� f�ny, �s az �rny�kok ugr�ltak k�r�tte, �s a hangj�ban nem maradt semmi emberi. Iszonytat� volt az eg�sz.

Napf�ny mondta nekik, hogy szabaduljanak meg t�le, de nem maradt ott, hogy megn�zze, t�nyleg megteszik-e. Visszasietett a d�li �ton, amerr�l j�tt, miut�n felhajtott egy pint s�rt az iv�ban. K�zben elmondta, hogy nincs hely k�t var�zsl�nak egy faluban, �s majd visszaj�n, tal�n, amikor az a fick�, b�rki is legyen, elment.

Senki sem merte meg�rinteni. Messzir�l b�mult�k a Sz�n k�sz�be el�tt hever� emberkupacot. Sz�n feles�ge hangosan zokogva m�szk�lt fel s al� az utc�ban.�� Rossz jel! Rossz jel!�� sir�nkozott.�� A bab�m is holtan sz�letik majd, tudom �n azt!

Bogy� ment �s odahozta h�g�t, miut�n meghallgatta Napf�ny t�rt�net�t az iv�ban, �s azut�n Sz�n v�ltozat�t is, �s persze t�bb m�sik elmond�st is, amelyek az�ta sz�lettek. A legjobb az volt, amiben Pomat megn�vekedett t�z l�b magasra, �s egy vill�mmal egy sz�nkupacra tasz�totta Napf�nyt, miel�tt habzani kezdett a sz�ja, elk�k�lt �s �sszeesett.

Aj�ndok sietve �rkezett. Egyenesen Sz�n k�sz�b�hez l�pett, az emberkupac f�l� hajolt, �s r�tette a kez�t. Mindenki l�legzetvisszafojtva mormolt:�� El veled! El veled!�� Kiv�ve R�t legkisebb l�ny�t, aki f�lre�rtette a jeleket, �s v�kony hangj�n �gy ki�ltott:�� Seg�ts�nk, gyorsan!

A kupac megmozdult, �s lassan felemelkedett. L�tt�k, hogy a gy�gy�t� az, ahogy �k ismert�k, ugr�l� l�ngnyelvek �s �rnyak n�lk�l, b�r nagyon betegnek t�nt.�� J�jj�n!�� sz�lt neki Aj�ndok �s talpra seg�tette, t�mogatta, mik�zben lassan v�gigmentek az utc�n.

A falusiak a fej�ket r�zt�k. Aj�ndokot mindig is b�tor n�nek ismert�k, de van olyan dolog a vil�gon, ami m�r vakmer�s�g. Vagy m�giscsak b�tor, mondt�k k�s�bb az iv�ban, de nem �gy, ahogy kell, �s rosszkor, ugye? Senkinek se kellene bele�rtania mag�t a var�zsl�k dolg�ba, ha nem sz�letett bele. �s nem kellene var�zsl�f�l�kkel k�z�sk�dni. Ezt mindig elfelejti valaki. Olyanok, mint minden ember, de val�j�ban m�gsem olyanok. Mintha a gy�gy�t� nem tudna �rtani! Frisset csin�l a romlott �telb�l, �s meggy�gy�tja a ny�ves jerk�t. Ez m�g rendben is lenne. De keresztezd csak az �tj�t, �s m�ris megn�zheted magad! T�z meg �rnyak meg �tkok j�nnek a semmib�l! Fura dolgok ezek! Az a fick� is mindig fura volt. Honnan j�tt egy�ltal�n? Tudja valaki?

* * *

Az asszony �gyba dugta, leh�zta cip�j�t, �s hagyta aludni. Bogy� k�s�n �rt haza �s ittasan, mint mindig, �s elesett �s beverte a homlok�t a kandall� vas�ba. V�resen �s d�h�ngve kiab�lt Aj�ndokkal, hogy tegye ki a sarlat�nt a j�gre, azonnal r�gja ki. Azut�n beleh�nyt a hamuba, �s elaludt a kandall�nak d�lve. Az asszony r�hempergette a matrac�ra, leh�zta a cip�j�t �s hagyta aludni. Bement a kisszob�ba, hogy megn�zze a m�sikat. L�zasnak t�nt, �s Aj�ndok a homlok�ra tette a kez�t. A f�rfi kinyitotta szem�t, egyenesen az asszony szem�be n�zett, kifejez�stelen�l.�� Emer�� suttogta, �s �jra lehunyta szem�t.

Aj�ndok iszonyodva h�tr�lt el az �gyt�l.

K�s�bb, a saj�t �gy�ban, m�r s�t�tben, csak fek�dt �s gondolkodott: Biztosan ismeri a m�gust, aki a nevemet adta. Vagy valamikor kimondtam a nevem. Tal�n hangosan kimondtam �lmomban. Vagy valaki megmondta neki. De h�t senki sem tudja. Soha senki nem tudta a nevem, csak a m�gus �s any�m. �s �k m�r meghaltak� meghaltak� Biztosan �lmomban mondtam ki�

De tudta, hogy nem �gy t�rt�nt.

* * *

Kis olajl�mp�st tartott maga el�, a f�ny v�r�sre festette az ujjait, �s arannyal vonta be arc�t. A f�rfi az igaz nev�n sz�l�totta. Aj�ndok hagyta aludni.

* * *

Az idegen reggelig aludt �s �gy riadt fel, mint aki betegs�gb�l �bred, gyeng�n �s elk�nzottan. Az asszony k�ptelen volt f�lni t�le. �gy tal�lta, a f�rfi semmire sem eml�kszik a faluban, a var�zsl�val t�rt�ntekb�l. M�g arra a hat r�zre sem eml�kezett, amelyek sz�tsz�r�dtak az �gy�ban, �s amelyeket val�sz�n�leg v�gig az �kl�be szor�tva tartott.

��K�ts�gtelen�l �ger adta fizets�gk�ppen�� mondta Aj�ndok.�� Az a tusk�!

��Azt mondtam neki, hogy megn�zem az �llatait� a foly�k k�zti legel�n, ugye?�� k�rdezte amaz, nyugtalanul. Az �z�tt kifejez�s visszat�rt arc�ra, �s hirtelen felkelt.

��lj�n csak le!�� h�zta vissza az asszony. Az utaz� le�lt, de tov�bbra is ideges maradt.

��Hogyan tudna gy�gy�tani, ha maga is beteg?�� k�rdezte Aj�ndok.

��Hogy m�shogy?

De �jra megnyugodott, simogatni kezdte a sz�rke macsk�t.

Aj�ndok b�tyja j�tt be.�� Gyere ki!�� k�rte az asszonyt, amint bel�pett, l�tv�n, hogy a gy�gy�t� az �gyon szendereg. Kimentek a h�z el�.

��Nem t�r�m ezt tov�bb�� jelentette ki Bogy�. Hirtelen megsz�llhatta a h�zigazdaszellem. Homlok�n nagy, s�t�t seb t�tongott, szeme bedagadt, �s keze ink�bb reszketett, mintsem remegett.

��s hov� m�gy?�� k�rdezte a n�.

��Neki kell mennie!

��Ez az �n h�zam. Goly� h�za. Maradhat. M�sz vagy maradsz, rajtad �ll.

��Az is rajtam �ll, hogy � megy vagy marad. �s megy. Nemcsak neked van itt szavad! Mindenki azt mondja, hogy mennie kell. Nem kell ide.

��, persze! Meggy�gy�totta a csord�k fel�t, �s kifizett�k �rte hat r�z�rm�vel, most m�r mehet. Val�ban, milyen igazs�gos! Addig tartom itt, am�g akarom, �s ezzel le is z�rhatjuk a dolgot.

��De nem fogj�k megvenni t�l�nk a tejet �s a sajtot�� nyafogott Bogy�.

��Ki mondta?

��Sz�n feles�ge. Meg minden asszony.

��Akkor majd elviszem a sajtot Or�biba�� v�laszolta a n�.�� Majd ott eladom. A fen�be, b�ty�m, menj �s mosd m�r ki azt a sebet! �s v�lts inget! B�zlesz, mint egy ist�ll�.�� s az asszony visszament a h�zba.�� !�� sz�lt halkan, �s zokogni kezdett.

��Mi a baj, Emer?�� k�rdezte a gy�gy�t�, fel� ford�tva sov�ny arc�t �s k�l�n�s tekintet�t.

��Nem j� ez �gy, tudom, hogy nem j�! Semmi sincs rendben egy r�szeges mellett�� v�laszolta az asszony. Megt�r�lte szem�t a k�t�ny�vel.�� Mi t�rte meg ennyire mag�t?�� k�rdezte.�� Tal�n az ital?

��Nem�� v�laszolta amaz s�rt�d�s n�lk�l, tal�n meg sem �rtve teljesen a k�rd�st.

��H�t persze, hogy nem. Bocs�nat�t k�rem!

��Tal�n az�rt iszik, mert m�svalaki szeretne lenni�� jegyezte meg a f�rfi.�� Hogy v�ltoztasson�

��Az�rt iszik, mert iszik, �s k�sz�� mondta Aj�ndok.�� Van, akivel �gy van. Kint leszek a b�d�ban. Bez�rom az ajt�t, j�? Lehet� lehet, hogy idegenek m�szk�lnak majd a k�rny�ken. Pihenje ki mag�t. Hideg van odakint.�� Biztos akart lenni benne, hogy a f�rfi bent marad �s nem esik b�nt�d�sa, �s senki sem fogja zaklatni. K�s�bb bemegy majd a faluba, sz�t v�lt n�h�ny �rtelmesebb emberrel, �s v�get vet a hitv�ny sz�besz�deknek, ha tud.

Amikor bement, �ger feles�ge, R�t, �s m�g t�bben m�sok is egyet�rtettek abban, hogy a var�zsl�k �sszez�rd�l�se a munka miatt nem �j dolog, �s nem kell tov�bb foglalkozni vele. De Sz�n �s a feles�ge �s az iv�ba j�r�k nem fogj�k annyiban hagyni a dolgot, merthogy a marhav�sz mellett ez volt az egyetlen dolog, ami �rdekl�d�st keltett ezen az elhagyatott vid�ken.�� Amellett�� tette m�g hozz� R�t��, amikor rezeket sz�molt valaki mark�ba, a f�rjemet sohasem tartotta vissza a tudat, hogy esetleg elef�ntcsonttal is fizethetne.

��lnek m�g a marh�k, amelyikeket meg�rintette?

��Amennyire �n l�tom, igen. �s az�ta egy sem betegedett meg.

��Mert igazi var�zsl�, R�t�� mutatott r� Aj�ndok szenved�lyesen.�� Tudom.

��Pont ez a baj, dr�g�m�� felelte R�t.�� s ezt is tudod. Nem neki val� hely ez. Nem a mi dolgunk, hogy ki ez a f�rfi, de hogy mi�rt j�tt ide, azt meg kellene k�rdezned t�le.

��Hogy meggy�gy�tsa az �llatokat�� v�laszolta Aj�ndok.

M�g h�rom nap sem telt el Napf�ny t�voz�sa �ta, amikor �jabb idegen �rkezett: egy f�rfi lovagolt fel a d�li �ton, j� lovon, �s sz�ll�s ut�n �rdekl�d�tt az iv�ban. �tk�ldt�k Sz�n h�z�hoz, de Sz�n feles�ge sik�tozni kezdett, amikor meghallotta, hogy �jabb idegen �ll az ajt�ban, �s azt ki�ltozta, hogy ha Sz�n beengedi ezt a m�sik boszork�nyembert, akkor a bab�juk k�tszeresen is holtan sz�letik majd.

��Nos, h�t akkor m�gsem.�� Az idegen k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.�� Nem tudn�k seg�dkezni egy id� el�tti sz�l�sn�l. Akad tal�n egy szoba az iv� felett?

��K�ldj�tek a b�d�hoz�� sz�lt k�zbe �ger egyik tehen�szleg�nye.�� Aj�ndok mindent hazavisz, amit tal�l.�� Szavait halk nevetg�l�s �s mormol�s k�vette.

��Visszafel�, arra�� mutatta a korcsm�ros.

��K�sz�net �rte�� felelte az utaz� �s elvezette lov�t, amerre mutatt�k az utat.

��Minden idegen egy rak�son lesz, legal�bb�� jegyezte meg a korcsm�ros, �s ezt m�g elism�telgett�k n�h�nyszor az �jszaka sor�n, mint a j�kedv kifogyhatatlan forr�s�t, mint a legjobb mondatot a marhav�sz kezdete �ta.

* * *

Aj�ndok �pp a tejesb�d�ban volt, az esti fej�s eredm�ny�t sz�rte �s szedte ed�nyekbe.�� Asszonyom!�� sz�l�totta meg egy hang az ajt�b�l, �s � a gy�gy�t�t gondolva oda, �gy v�laszolt:�� Egy pillanat �s befejezem.�� Amikor megfordult �s megl�tta az idegent, majdnem elejtette a kez�ben tartott l�bast.�� , hogy meglepett!�� mondta.�� Mit tehetek �n�rt?

��Sz�ll�st keresek �jszak�ra.

��Bocs�nat�t k�rem, de m�r foglalt minden hely. Van egy b�rl�m, �s ott van a b�ty�m is, na meg �n. Tal�n Sz�nnak, a faluban�

��Onnan k�ldtek ide. Azt mondt�k, �minden idegen egy rak�son lesz�.�� A f�rfi a harmincas �veiben j�rhatott, becs�letes k�pe �s megnyer� k�lseje volt, egyszer� �lt�z�ket viselt, b�r a m�g�tte �ll� kis l� remek h�tasnak t�nt.�� Ellakok az ist�ll�ban, asszonyom, az is megteszi. A lovamnak van sz�ks�ge j� helyre, elf�radt idefel�. Elalszom az ist�ll�ban, �s reggelre el is megyek. A tehenek k�z�tt j�l el lehet lenni a hideg �jjeleken. Fizetek is �r�mmel, asszonyom, ha k�t r�z megfelel. A nevem Karvaly.

��Aj�ndok vagyok�� v�laszolta az �zvegy kicsit nyugtalanul, de a fick� nem t�nt ellenszenvesnek.�� Legyen h�t, Karvaly mester. Foglalkozzon el�bb a lov�val. Ott a k�t, ott meg tal�l sz�n�t. Azt�n j�jj�n be a h�zba. Tudok adni egy kis tejlevest, �s k�sz�n�m, egy r�z�rme b�ven megteszi.�� Valahogy nem sz�vesen nevezte j�uramnak, mint a gy�gy�t�t. Ebben a f�rfiban nem volt semmi �uras�. Nem n�zte nemesembernek, amikor el�sz�r megl�tta, vagy b�rmi hasonl�nak.

Amikor v�gzett a b�d�ban �s visszament a h�zba, az �jonnan �rkezett fick�, Karvaly, m�r a kandall� el�tt kuporgott, �s hozz��rt� m�don igazgatta a parazsat. A gy�gy�t� a kisszob�ban aludt. Az asszony ben�zett, majd r�csukta az ajt�t.

��Nincs t�l j�l�� mondta, halkan sz�lt.�� A teheneket gy�gy�totta kint a l�p keleti r�sz�n napokig a hidegben, �s nagyon kimer�tette mag�t.

Ahogy munk�j�ra indult a konyh�ba, Karvaly seg�tett, a legterm�szetesebb m�don, annyira, hogy az asszony elcsod�lkozott: a t�volr�l j�tt f�rfiak mintha h�ziasabbak lenn�nek, mint a l�pvid�kiek. K�nnyen elbesz�lgettek, �s Aj�ndok mes�lt neki a gy�gy�t�r�l, minthogy mag�r�l nem volt sok mondanival�ja.

��Kihaszn�lj�k a var�zsl�t, azt�n azt �ll�tj�k, hogy hasznavehetetlen�� jegyezte meg.�� Ez nem igazs�gos.

��De megijesztette �ket valahogy, nem?

��Gondolom, igen. J�tt egy m�sik gy�gy�t�, egy fick�, aki volt m�r itt kor�bban is. Nem sokat csin�lt, persze, ahogy �n l�ttam. Nem sokat tudott kezdeni a tehenemmel, amikor begyulladt a t�gye, k�t esztendeje. �s a balzsamja is csak diszn�zs�r volt, erre m�rget venn�k. �s h�t, ez a fick� mondta Pomatnak, hogy elveszi a munk�j�t. �s lehet, hogy Pomat visszamondta ugyanezt. Azt�n elvesztett�k a fej�ket, �s valami fekete var�zslatot csin�ltak, tal�n. Legal�bbis Pomat, gondolom. De v�g�l nem b�ntotta a fick�t, hanem maga esett �ssze �jultan. �s most nem eml�kszik semmire a dologb�l, a m�sik meg s�rtetlen�l els�t�lt. �s azt mondj�k, hogy minden �llat, amelyikeket meg�rintett, m�g mindig talpon van �s eg�szs�ges. T�z napot t�lt�tt kint sz�lben �s es�ben, gy�gy�totta az �llatokat. �s tudja, mennyit adott neki az a teny�szt�? Hat rezet! Csoda, ha kiss� megharagudott? De nem azt mondom�� le�ll�totta mag�t, majd m�sk�ppen folytatta:�� Nem mondom, hogy nem fura alak egy kicsit, n�ha. Ahogy a boszork�nyok �s a var�zsl�k mind fura alakok, gondolom. Tal�n ilyennek kell lenni�k, ha m�r ilyen er�kkel meg mindennel foglalkoznak. De igaz ember, �s kedves is.

��Elmondhatok egy t�rt�netet�� kezdte Karvaly��, asszonyom?

��Mesemond� tal�n? Mi�rt nem ezzel kezdte? Az lenne h�t? Csod�lkoztam is, hogy t�l van, meg minden, �s valaki az utat r�ja. A lov�r�l n�zve meg azt hittem, valami keresked�f�le. Tudna mondani egy t�rt�netet? Igaz�n kev�s a sz�rakoz�s errefel�, min�l hosszabb, ann�l jobb! De el�bb a leves! �s hadd �ljek le, hogy meghallgassam�

��Nem vagyok mesemond�, nem eg�szen, asszonyom�� v�laszolta a f�rfi egy kedves mosoly k�s�ret�ben��, de van �nnek egy t�rt�netem.�� s amikor megette a leves�t, �s Aj�ndok elhelyezkedett a varrnival�val a kez�ben, az utaz� belekezdett a t�rt�netbe.

��A Legbens�-tengeren, a B�lcsek-sziget�n K�tf�-szigeten, ahol a m�gi�t tan�tj�k, ott lakik kilenc mester.

Aj�ndok lehunyta szem�t, �gy �lvezte a mes�t.

A f�rfi megnevezte �ket, a tr�kkmestert �s a gy�gyf�vest, az id�z�t �s a form�z�t, a sz�lvet�t �s a dalnokot, a n�vtud�t �s az elvar�zsol�t.�� Az elvar�zsol� �s az id�z� m�v�szete igen vesz�lyes�� mondta.�� Az elvar�zsol�s m�s n�ven alakv�lt�s, ahogy tal�n hallott is m�r r�la, asszonyom. M�g egy k�znapibb var�zsl� is tudja, hogyan kell szemf�nyveszt� v�ltoz�sokat okozni, r�vid id�re egy dolgot egy m�sik dologg� v�ltoztatni, vagy elv�ltoztatni a saj�t alakj�t. L�tott m�r ilyesmit?

��Hallottam r�la�� suttogott az �zvegy.

��s n�ha a boszork�nyok �s a var�zsl�k azt �ll�tj�k, hogy meg tudj�k id�zni a halott szellem�t, hogy besz�ljen �rajtuk kereszt�l. A gyermeket, akit sz�lei gy�szolnak. A boszork�nykunyh�ban a s�t�tben hallhatj�k, ahogy s�r vagy kacag.

Aj�ndok b�lintott.

��Ezek csak szemf�nyveszt�, l�tszatkelt� var�zslatok. De vannak igazi elv�ltoztat�sok �s igazi id�z�sek is. �s n�ha ezek igazi k�s�rt�st jelentenek egy m�gusnak! Csod�latos dolog s�lyomsz�rnyon rep�lni, asszonyom, �s s�lyomszemmel l�tni az alant elsuhan� f�ldeket. �s az id�z�s, amelynek a n�vad�shoz is k�ze van, �ri�si hatalom. Az igaz n�v ismerete hatalmat ad, maga is tudja, asszonyom. �s az id�z� egyenesen ehhez a hatalomhoz folyamodik. Csod�latos dolog megid�zni egy r�g�ta halott szem�ly szellem�t �s hasonm�s�t. L�tni Elf�ran sz�ps�g�t, ahogy Szol�a gy�m�lcs�seiben j�r, ahogy M�rred l�tta, mikor a vil�g m�g fiatal volt�

A f�rfi hangja elhalkult, els�t�tedett.

Nos, visszat�rve a t�rt�netre, negyven vagy tal�n m�g t�bb esztend�vel ezel�tt sz�letett egy gyermek B�rk�n, amely a Legbens�-tenger egy gazdag szigete, Szemelt�l d�lre �s keletre. Ez a gyermek egy alint�z� fia volt, B�rka ur�nak h�ztart�s�b�l. Nem �pp egy szeg�ny ember fia, de nem �pp egy hasznos k�l�k. �s a sz�lei fiatalon haltak meg. Nem is volt, aki rendesen foglalkozott volna vele, m�gnem felfigyeltek arra, amit tett, �s amit megtehetett. Fort�lyos kis csib�sz volt, ahogy az ottaniak mondt�k. Voltak bizonyos er�i. Egyetlen sz�val meg tudta gy�jtani �s el b�rta oltani a t�zet. L�basokat �s serpeny�ket r�ptetett a leveg�ben. Galambb� tudott v�ltoztatni egy egeret, ami azut�n B�rka ur�nak nagy konyh�j�ban repkedett. �s ha keresztezt�k az �tj�t vagy megr�m�lt valamit�l, akkor �rtani is k�pes volt. Egyszer egy faz�k forr� vizet z�d�tott egy szak�csra, aki rosszul b�nt vele.

��, kegyelem!�� suttogta Aj�ndok. A t�rt�net kezdete �ta egyetlen mozdulatot sem tett a t�vel �s a c�rn�val.

��Egyetlen gyermek volt, �s a h�z m�gusai nem lehettek igaz�n b�lcs emberek, mert kev�s b�lcsess�get �s kifinomults�got mutattak a fi�val szemben. Tal�n f�ltek t�le. Megk�t�zt�k a kez�t �s kipeckelt�k a sz�j�t, hogy ne tudjon var�zsolni. Bez�rt�k a pinc�be, egy k�helyis�gbe, am�g �gy nem gondolt�k, hogy megszel�d�lt. Elk�ldt�k, hogy a nagy birtok ist�ll�iban lakjon, merthogy az �llatokkal j�l kij�tt, �s a lovak mellett mindig csendesebb volt. De �sszevit�zott egy ist�ll�fi�val, �s egy halom tr�gy�v� v�ltoztatta szeg�nyt. Amikor a m�gusok visszav�ltoztatt�k az ist�ll�fi�t, megint megk�t�zt�k a gyermeket, kipeckelt�k a sz�j�t, �s feltett�k egy K�tf� fel� tart� haj�ra. �gy gondolt�k, majd az ottani mesterek megszel�d�tik.

��Szeg�ny gyermek�� mormolta az asszony.

��Csakugyan, merthogy a tenger�szek is f�ltek t�le, �s az eg�sz �ton megk�t�zve tartott�k. Amikor a k�tf�i Nagy H�zhoz �rtek �s a kapusmester megl�tta a fi�t, azonnal levette a k�tel�keit �s kiszabad�totta nyelv�t. �s a sz�besz�dek szerint a Nagy H�zban az volt a fi� els� dolga, hogy felford�totta a hossz� asztalt az eb�dl�ben, megsavany�totta a s�rt, �s egy id�re diszn�v� v�ltoztatott egy di�kot, aki pr�b�lta meg�ll�tani� De a mesterekkel nem b�rt el.

��Nem b�ntett�k meg, ehelyett ig�kkel visszatartott�k vad er�it, m�g r�vett�k a fi�t, hogy figyelmezzen r�juk �s tanuljon. Ez is sok�ig tartott. L�zad� l�lekkel sz�letett �s emiatt kih�v�snak, vesz�lynek n�zett minden olyan er�t, amellyel nem rendelkezett, minden olyan dolgot, amit m�g nem ismert, s harcolni pr�b�lt ezek ellen�ben, m�g valamelyik�k nem gy�zedelmeskedik. Sok ilyen fi� van. �n is ilyen voltam. De nekem szerencs�m volt. Fiatalon megtanultam a sz�ks�ges leck�t.

��Nos, v�g�l ez a fi� is megtanulta visszafogni haragj�t, �s uralni erej�t. �s micsoda hatalmas er� volt az! B�rmilyen m�v�szetet tanult, azt k�nnyed�n meg�rtette. T�l k�nnyed�n, �gy len�zte a szemf�nyveszt�st, az id�j�r�s uralm�t �s m�g a gy�gy�t�st is, mert nem tartott t�l�k, �s sz�m�ra nem jelentettek kih�v�st. Nem �rzett k�sztet�st, nem tal�lt mag�ban elegend� elhivatotts�got ahhoz, hogy eff�le m�v�szetek mester�v� legyen. �gy t�rt�nt h�t, hogy amikor Nemmeziz, a f�m�gus megadta igaz nev�t, a fi� belefogott az id�z�s nagyszer� �s vesz�lyes m�v�szet�nek tanulm�nyoz�s�ba. Hossz� id�n kereszt�l az id�z�-mester mellett tanult.

��Att�l kezdve K�tf�n �lt, mert onnan ered minden m�gia, �s ott tartj�k fenn. �s � nem �rzett v�gyat az utaz�s ir�nt, vagy hogy m�s emberekkel tal�lkozzon, vagy hogy vil�got l�sson, mondv�n, hogy az eg�sz vil�got mag�hoz tudja id�zni, ha akarja�� s ez igaz is volt. Tal�n �ppen ebben rejlik, ama m�v�szet vesz�lyess�ge.

��Nos, az id�z�� s minden m�gus�� sz�m�ra tiltott dolog az, hogy �l� lelket sz�l�tson. Igen, k�pesek vagyunk sz�l�tani �ket. Elk�ldhetj�k hozz�juk a hangunkat, vagy egy jelen�st magunkr�l, a k�pm�sunkat. De nem id�zz�k meg �ket l�lekben vagy testben, hogy megjelenjenek el�tt�nk. Csak a holt lelkeket szabad megid�zni. Csak az �rnyakat. Azt is elmondhatom, hogy mi�rt van ez �gy. Egy �l� ember megid�z�se azt jelenti, hogy a m�gusnak teljhatalma van felette, teste �s lelke felett egyform�n. Senkinek, legyen b�rmily b�lcs vagy hatalmas, nincs joga tulajdon�nak tekinteni �s �gy haszn�lni egy m�sik embert.

��De a vet�lked�s szelleme ott dolgozott a fi�ban, hi�ba �rett f�rfiv�. Ez a szellem nagyon er�s K�tf�n: mindig jobb akarsz lenni a t�bbiekn�l, mindig els� akarsz lenni� A m�v�szet k�nnyen verseng�ss� v�lik, j�t�kk�. �s a befejez�se m�ltatlan lesz �nmag�hoz� Akkoriban nem akadt ott m�s ember, akinek aj�nd�ka ily nagy lett volna, nem mintha m�s tekintetben b�rki is jobb lett volna n�la. �gy tal�lta, hogy �t nagyon neh�z legy�zni. �s ez �t mag�t r�misztette meg a legjobban, emellett bosszantotta is.

��Nem volt helye a mesterek k�z�tt, minthogy az id�z�mestert m�r kor�bban megv�lasztott�k: egy er�s f�rfit, ki �lete del�n j�rt, �s m�g nem k�v�nt visszavonulni vagy meghalni. A fi�b�l lett f�rfi tiszteletet v�vott ki a sziget tud�sai �s tan�t�i k�z�tt, de nem tartozott a kilencek k�z�. Mell�z�ttnek �rezte mag�t. Tal�n m�gsem volt olyan j� dolog, hogy ott maradt, m�gusok �s m�gi�t tanul� fi�k k�z�tt, hatalomra �s m�g nagyobb hatalomra v�gy�k k�z�tt, akik mind a leger�sebbek akartak lenni. Mindenesetre, ahogy teltek-m�ltak az �vek, � egyre z�rk�zottabb lett, elt�volodott a t�bbiekt�l �s mag�nyosan folytatta tanulm�nyait, toronyszobai cell�j�ba z�rk�zva. Egyre kevesebb di�kot tan�tott, egyre kevesebbekkel besz�lt. Az id�z�mester tehets�ges di�kokat k�ld�tt hozz�, de a K�tf�n tanul�k t�bbs�ge egy�ltal�n nem ismerte. Ebben az elszigetelts�gben gyakorolni kezdett bizonyos m�v�szeteket, amelyeket nem j� gyakorolni, �s nem vezetnek j� eredm�nyre.

��Egy id�z� k�nnyen hozz�szokik, hogy egyetlen szav�ra szellemek �s �rnyak j�nnek �s mennek k�r�tte. Tal�n ez a f�rfi �gy gondolkodott: Ki tilthatja meg nekem, hogy hasonl�k�pp tegyek az �l�kkel? Mi�rt van hatalmam, ha nem haszn�lhatom? �gy h�t �l�ket kezdett mag�hoz sz�l�tani, azokat, akikt�l tartott K�tf�n, akiket vet�lyt�rsnak hitt, akiknek hatalm�ra f�lt�keny volt. Amikor azok megjelentek el�tte, � elvette hatalmukat, mag��v� tette azt, elcsendes�tette �ket. Nem tudt�k elmondani, hogy mi t�rt�nt vel�k, mi lett a hatalmukkal. Nem is tudt�k igaz�n.

��gy t�rt�nt, hogy v�g�l saj�t tan�t�j�t, az id�z�mestert sz�l�totta maga el�, rajta�t�sszer�en ragadva el �t.

��De az id�z� harcolt ellene mind testben, mind szellemben, �s seg�ts�g�l sz�l�tott, �s �n j�ttem. Egy�tt k�zd�tt�nk az akarat ellen�ben, amely elpuszt�thatott volna minket.

K�zben eg�szen beesteledett. Aj�ndok l�mp�sa kialudt. Csak a kandall� v�r�s f�nye ragyogott Karvaly arc�n. Ez nem olyan arc volt m�r, amilyennek az asszony el�sz�r gondolta. Megviseltnek t�nt, kem�nynek �s egyik oldal�n sebzettnek. T�nyleg egy ragadoz� mad�r arca, ezt gondolta most a n�. Csendben figyelt a f�rfi szav�ra.

��Ez nem egy mesemond� t�rt�nete, asszonyom. Nem olyan t�rt�net, amelyet m�s valaha is elbesz�l.

��Akkoriban m�g el�gg� �j volt nekem az eg�sz f�m�gusi �let. �s fiatalabb is voltam, mint ellenfel�nk, tal�n nem is f�ltem t�le el�gg�. Ketten is csak annyit tehett�nk, hogy megv�delmezt�k magunkat ott, a toronyszoba m�gikus csendj�ben. Senki sem tudta, mi zajlik �ppen. K�zd�tt�nk. Nagyon sok�ig k�zd�tt�nk. �s egyszer csak v�ge lett az eg�sznek. A f�rfi ereje megt�rt. Ahogy egy bot t�rik el. Megt�rt ember lett bel�le. De arra m�g maradt el�g ereje, hogy elmenek�lj�n. Az id�z�mester �r�kre elhaszn�lta ereje egy r�sz�t, hogy fel�lkerekedjen az elvakult akaraton. �s nekem nem volt el�g er�m, hogy meg�ll�tsam a menek�l�t, �s az sem jutott eszembe, hogy b�rkit ut�nak�ldjek. �s egy szikr�nyi er� nem maradt bennem, hogy magam k�vethettem volna. �gy t�nt el K�tf�r�l. Egyszer�en csak elment.

��Nem tudtuk teljesen eltitkolni a harcot, b�r a lehet� legkevesebbet besz�lt�nk r�la. �s sokak szerint j� volt megszabadulni t�le, mert mindig is f�l�r�ltnek tartott�k, �s tal�n most m�r teljesen meg�r�lhetett.

��m miut�n az id�z� �s �n felgy�gyultunk a lelk�nk�n ejtett s�r�l�sekb�l�� ha mondhatom �gy��, �s az ostobas�g �llapot�b�l, ami egy ilyen k�zdelmet k�vet, az jutott esz�nkbe, hogy tal�n nem olyan j�, ha egy ilyen nagy hatalm� ember, egy nagyerej� m�gus j�r �ce�nf�ld�n �gy, hogy nem teljesen van �p esz�n�l, �s tal�n eltelt m�r haraggal, sz�gyennel, bossz�v�ggyal is.

��Nyom�t sem lelt�k. K�ts�gtelen�l valami mad�rr� v�ltoztatta mag�t, vagy hall�, amikor elhagyta K�tf�t, am�g el�rt egy m�sik szigetre. �s egy m�gus el tud rejtezni a kutat�var�zs el�l. F�rk�szeket k�ldt�nk szertesz�t, minden sz�munkra lehets�ges m�don, de nem �rkezett t�l�k semmif�le v�lasz. �gy h�t magunk indultunk a keres�s�re, az id�z�mester a keleti szigetek fel�, magam nyugatnak. Id�vel, amikor erre az emberre gondoltam, elm�mben egy nagy hegy k�pe jelent meg, egy let�rt cs�cs, �s alatta, t�le d�lre hossz�, z�ld t�j ter�lt el. Eml�keztem a k�tf�i f�ldrajzleck�kre m�g fiatalabb koromb�l, hogy Szemel-szigeten tal�lhat� egy ilyfajta vid�k, az And�d-hegy mellett. �gy �rkeztem a Magas-l�pra. �gy hiszem, j� ir�nyba j�ttem.

Csend telepedett r�juk. Csak a t�z sustorgott.

��Besz�ljek vele?�� k�rdezte Aj�ndok, hangja nyugodt maradt.

��Nincs r� sz�ks�g�� v�laszolta a f�rfi, egy s�lyom tekintet�vel.�� Majd �n.�� Azut�n �gy sz�lt:�� Iriot!

Az asszony a kisszoba ajtaj�ra n�zett. Az kiny�lt, �s az idegen ott �llt m�g�tte, lesov�nyodva �s f�radtan, s�t�t tekintete egyszerre volt �lomittas, zavarodott �s k�nokkal terhes.

��K�bor.�� Ennyit mondott. Lehajtotta fej�t. Egy id� ut�n �jra feln�zett, �s megk�rdezte:�� Elvenn�d a nevemet?

��Mi�rt kellene ilyet tennem?

��Csak �rtalmat sz�l. Gy�l�letet, b�szkes�get, kapzsis�got.

��Azokat a neveket elveszem t�led, Iriot, de a saj�todat megtarthatod.

��Nem �rtettem�� folytatta Iriot�� a t�bbieket. Hogy �k m�sok. Mind m�sok vagyunk. M�soknak kell lenn�nk. Hib�ztam.

A K�bornak nevezett f�rfi odal�pett a m�sikhoz �s megfogta a kez�t, melyet az idegen f�lig kiny�jtva tartott, mintha k�rleln�.

��Hib�zt�l. De j�v� teheted. F�radt vagy, Iriot, �s az �t igen neh�z, ha egyed�l j�rod. K�rlek, gyere velem haza!

Iriot a mellkas�ra ejtette fej�t, mintha mindj�rt v�gleg leter�ten� a f�radts�g. Minden fesz�lts�g �s indulat elt�vozott test�b�l. De azut�n ism�t feln�zett, ez�ttal nem K�borra, hanem Aj�ndokra, aki csendesen �lt a kandall� mellett.

��Dolgom van itt�� felelte.

K�bor is az asszonyra n�zett.

��Igen�� er�s�tette meg Aj�ndok.�� Gy�gy�tja a l�basj�sz�got.

��Megmutatj�k, hogy mit tegyek�� sz�lt Iriot��, �s hogy ki vagyok. Tudj�k a nevem. De nem mondj�k ki soha.

N�h�ny hossz� pillanat eltelt�vel K�bor mag�hoz h�zta az id�s f�rfit, �s karjaiban tartotta. Halkan mondott neki valamit, azut�n elengedte. Iriot s�hajtott egyet.

��Semmi hasznom ott, K�bor, te is tudod�� mondta.�� Itt viszont van. Ha hagyj�k, hogy elv�gezzem a munk�t.�� jra Aj�ndokra n�zett, s K�bor ugyan�gy tett. Az asszony egyikr�l a m�sikra pillantott.

��Te mit mondasz, Emer?�� k�rdezte a s�lyomszer� f�rfi.

��Azt mondom�� kezdte az asszony, hangja elv�konyodott �s elgyeng�lt, s a gy�gy�t�hoz besz�lt��, hogy ha �ger marh�i talpon maradnak a t�len, a teny�szt�k k�ny�r�gni fognak, hogy maradjon. B�r szeretni nem szeretik.

��Senki sem szereti a var�zsl�kat�� v�laszolta erre a f�m�gus.�� Nos, Iriot! Elj�ttem �rted, t�lnek idej�n, �s egyed�l kell visszat�rnem?

��Mondd meg nekik� mondd meg, hogy hib�ztam�� felelte Iriot.�� Mondd meg nekik, hogy hib�ztam. Mondd meg Torionnak�� Itt meg�llt, zavarodottan.

��Elmondom neki, hogy egy ember �let�nek v�ltoz�sai tal�n t�l vannak minden �ltalunk ismert m�v�szeten, �s tal�n minden b�lcsess�g�nk�n is�� sz�lt a f�m�gus. Azut�n �jra az �zvegyre n�zett.�� Maradjon, asszonyom? Maga is �gy k�v�nja, mik�ppen �?

��T�zszer t�bb haszn�t veszem seg�ts�gk�ppen vagy csak t�rsas�gk�ppen is, mint a b�ty�mnak�� v�laszolta Emer.�� s kedves �s igaz ember, ahogy m�r mondtam. Uram.

��Akkor h�t legyen �gy! B�cs�zom, Iriot, kedves t�rsam, tan�t�m, vet�lyt�rsam, bar�tom. B�tor asszony vagy, Emer, tiszteletem �s k�sz�netem �r�kk�n ti�d marad. Legyen b�ke sz�vedben �s kandall�d k�r�l.�� s tett egy mozdulatot, mely csill�ml� nyomot hagyott egy pillanatra a kandall� k�vei felett.�� Megyek aludni az ist�ll�ba�� tette m�g hozz� �s kiment.

Az ajt� becsuk�dott m�g�tte. Csend �lte meg a h�zat, csak a t�z sustorgott halkan.

��Gyere a t�z mell頗 k�rte az asszony. Iriot odal�pett �s letelepedett.

��T�nyleg � a f�m�gus? De t�nyleg?

A f�rfi csak b�lintott.

��A vil�g f�m�gusa�� morfond�rozott Aj�ndok.�� s a teh�nist�ll�mban alszik. Fekhetne az �gyamban is�

��Nem fogadn� el.

Az asszony tudta, hogy a m�siknak igaza van.

��Gy�ny�r� a neved, Iriot�� sz�lalt meg kis id� m�lt�n.�� Sohasem tudtam a f�rjem igaz nev�t. �s � sem az eny�met. Nem mondom ki t�bb� a ti�det. De j�, hogy tudom, mert te is tudod az eny�met.

��Gy�ny�r� a neved, Emer�� v�laszolta a f�rfi.�� Sz�vesen kimondom, amikor csak akarod.

Szitak�t�

I. Iria

Apja �seinek nagy �s gazdag birtokai voltak, �t szint�n nagy �s gazdag sziget�n. B�r a kir�lys�g idej�n semmilyen el�jogokra vagy c�mekre nem tartottak ig�nyt, a Maharion buk�s�t k�vet� s�t�t �vek hossz� sor�n �t kem�ny k�zzel korm�nyozt�k embereiket, j�vedelm�k j� r�sz�t visszat�pl�lt�k a f�ldbe, �letben tartottak valamelyes igazs�gszolg�ltat�st, �s sikerrel sz�lltak szembe a k�rny�k apr� zsarnokaival. Miut�n K�tf� b�lcseinek er�fesz�t�sei �r�n a Szigetvil�gba visszat�rt a rend, egy id�re f�lvir�gzott a csal�d, a birtokaival �s a k�rnyez� falvakkal egy�tt. Ez a vir�gz�s, a r�tek, a hegyi legel�k, a t�lgyerd� bor�totta hegytet�k a birtokot sz�ll�ig�kkel �vezt�k, amelyek szerint valaki �olyan k�v�r, mint az iriai teh�n�, vagy �szerencs�s, ak�r egy iriai�. A birtok urai �s sz�mos lakosa a nev�k el� biggyesztett�k a hely nev�t, mondv�n, hogy �k �iriaiak�. A f�ldm�vesek �s a p�sztorok tavaszr�l-tavaszra, �vr�l-�vre, nemzed�kr�l-nemzed�kre oly k�vetkezetesen k�vett�k egym�st, ak�r a hegyi t�lgyek. A f�ldeket birtokl� csal�d m�gis sokat v�ltozott az id�k sor�n, �s a szerencse szesz�lyei szerint.

Megosztotta a fiv�rek �r�ks�g f�l�tti vit�ja. Egyik ut�d a g�gj�vel, a m�sik ostobas�g�val zil�lta sz�t a gazdas�g�t. Egyik�knek egy l�nya volt, aki f�rjhez ment egy kalm�rhoz, �s a v�rosb�l pr�b�lt gazd�lkodni. A m�siknak k�t fia, akik szint�n hajba kaptak, �s tov�bb darabolt�k a m�r megosztott f�ldet. Amikor a Szitak�t� n�ven ismert l�ny megsz�letett, Iria birtoka�� b�r m�g a Szigetvil�g egyik legvonz�bb hegyes-v�lgyes, erd�s-mez�s t�j�ka volt�� a bossz� �s visz�lykod�s csatater�v� z�ll�tt. A sz�nt�k elgazosodtak, a pajt�k teteje berogyott, a fej��ll�sok �resen �s�tottak, a p�sztorok f�ljebb terelt�k ny�jaikat a d�sabb �s biztons�gosabb hegyi legel�kre. Az �reg h�z, a birtok valamikori k�zpontja, m�r f�lig romosan d�ledezett a dombtet�n, a sz�zados t�lgyek k�z�tt.

Tulajdonosa a mag�t �Iria ur�nak� nevez� n�gy f�rfi egyike volt. A m�sik h�rom val�j�ban ��-Iria ur�nak� ki�ltotta ki mag�t. Az els� ifj�s�g�t �s �r�ks�ge maradv�nyait b�r�s�gokon, �s �t f�v�rosa, Sz�k�k�t urainak el�szob�iban pocs�kolta el. Bizonygatta jog�t az eg�sz birtokra, �gy, ahogyan az f�nn�llt sz�z �vvel azel�tt. A kudarct�l megkeseredetten t�rt vissza, �s �lete h�tral�v� r�sz�t az utols� sz�l�birtok�n term� s�lyos v�r�sbor vedel�s�vel �s azzal t�lt�tte, hogy f�ldjei hat�r�n b�kl�szott egy falka neveletlen �s koszos kuty�val, a zsiv�nyok t�vol tart�sa v�gett.

M�g Sz�k�k�tban megn�s�lt. Olyan n�t vett el, akir�l Iri�ban senki nem tudott semmit, mivel valamelyik m�sik szigetr�l sz�rmazott, azt besz�lt�k, valahonnan nyugatr�l. Nem is j�rt soha Iri�ban, mert m�g a v�rosban elvitte �t a gyermek�gyi l�z. Amikor a f�rfi haza�rkezett, h�rom�ves kisl�ny�t is mag�val hozta. R�b�zta a h�zvezet�n�re, �s azon nyomban el is feledkezett r�la. Csak akkor jutott esz�be n�ha, amikor alaposan ber�gott. Ilyenkor, ha megtal�lta gyermek�t, oda�ll�totta a sz�ke mell�, jobb esetben a t�rd�re �ltette, �s v�g n�lk�l dar�lta a f�l�be, mi minden rosszat tettek az emberek vele �s Iria ellen. K�romkodott, ord�tozott, vedelt �s a kisl�nyt is itatta, szigor�an intv�n �t, hogy becs�lje meg az �r�ks�g�t, �s legyen h� Iri�hoz. A l�nyka a bort megitta, de gy�l�lte a k�romkod�st, a nyavalyg�st, az �ls�gos k�nnyeket �s a vel�k j�r� suta bec�z�seket. Szitak�t�, ha tudott, elsz�k�tt mindez el�l, lement a kuty�khoz, lovakhoz �s marh�khoz, hogy megesk�dj�n nekik: � csak anyj�hoz lesz h�, akit senki sem ismert, m�g � sem, �s senki nem becs�lt vagy szeretett rajta k�v�l igaz�n.

Amikor bet�lt�tte tizenharmadik �v�t, az �reg vincell�r �s a h�zvezet�n�� a valamikori n�pes csel�ds�g v�gs� marad�ka�� figyelmeztett�k a gazd�t, hogy itt lenne az id�, a l�nyka n�vad� napj�nak megtart�s�ra. Megk�rdezt�k, k�ldjenek-e a v�rosi var�zsl��rt, vagy megteszi a helyb�li javasasszony is? A h�z ura erre d�h�ben torkaszakadt�b�l �v�lt�tte:�� Egy tanyasi boszork�ny? Egy koszos vaj�kos adom�nyozza Iria le�ny�nak igaz nev�t? Vagy valami cs�sz�m�sz� h�kuszp�kusz-szolg�ja azoknak a pof�tlan f�ldhar�csol�knak, akik kifosztott�k a nagyap�mat? Ha az a g�r�ny a f�ldemre teszi a l�b�t, r�usz�tom a kuty�kat, hogy t�pj�k ki a m�j�t! Ezt mondj�tok meg neki, ha akarj�tok!�� s �gy tov�bb. V�n Margar�ta visszavonult a konyh�j�ba, v�n Toboz a venyig�ihez, a tizenh�rom �ves Szitak�t� meg kirohant a h�zb�l, v�gig lefel� a domboldalon, a faluba. Apja k�romkod�sait z�d�totta a kuty�kra, akik a l�rm�t�l izgatottan, ugatva �s �v�ltve vetett�k magukat a nyom�ba.�� Helyedre, s�t�t lelk� szuka! Takarodj! Mocskos �rul�!�� Erre a kuty�k elhallgattak, �s beh�zott farokkal sompolyogtak vissza a h�zba.

A falu vaj�kos asszonya �ppen egy birka h�tulj�n t�tong�, elfert�z�d�tt sebb�l szedegette ki a ny�veket, amikor a kisl�ny oda�rt. A javasasszony mindennapi neve R�za volt, mint annyi n�� t sziget�n �s a k�rnyez� Szigetvil�gban. Azok, akiknek titkos neve �gy sz�vja mag�ba az er�t, mint gy�m�nt a f�nyt, legt�bbsz�r szeretik, ha mindennapi nev�k k�z�ns�ges, egyszer�, mint a t�bbi emberek�.

R�za g�piesen mormolt valami var�zsig�t, de k�zben a keze �s kicsi, �les peng�j� k�se v�gezte el a munka jav�t. A jerke t�relemmel viselte az ac�l v�jk�l�s�t. Hom�lyos, keskeny, borosty�nsz�n� szem�vel n�m�n meredt a cs�ndbe. Csak n�ha dobbantott egyet kicsi, bal els� l�b�val, valami s�hajf�le k�s�ret�ben. Szitak�t� k�zelr�l figyelte R�za munk�lkod�s�t. Az asszony kih�zott egy f�rget, ledobta, r�k�p�tt, �s m�r ny�lt is a m�sik�rt. A l�nyka a jerk�hez simult, az �llat meg hozz�, �gy ny�jtottak t�maszt egym�snak. R�za kih�zta az utols� f�rget, ledobta, r�k�p�tt �s odasz�lt a l�nynak:�� Add csak ide azt a v�dr�t!�� Kimosta a sebet s�s v�zzel. A jerke nagyot s�hajtott, majd ki�getett az udvarr�l, egyenesen hazafel�. Elege volt m�r a gy�gy�t�sb�l.�� Kist�k!�� ki�ltotta R�za, mire k�pc�s fi�cska b�jt el� a bokor al�l, ahol addig szundik�lt. A jerke ut�n poroszk�lt, amelynek � lett volna a p�sztora, b�r az �llat volt az id�sebb, nagyobb, jobban t�pl�lt, s�t tal�n m�g b�lcsebb is, mint �.

��Azt mondt�k, neked kell megadnod az igaz nevemet�� sz�lalt meg Szitak�t�.�� Mire ap�m bed�h�d�tt� h�t, ez a helyzet.

A vaj�kos asszony nem sz�lt semmit. Tudta, hogy a l�ny igazat mond. Ha egyszer Iria ura kimondta valamire, hogy engedi vagy nem engedi, d�nt�s�t t�bb� nem v�ltoztatta meg. M�g b�szke is volt a hajthatatlans�g�ra, hiszen szerinte csak a gy�nge emberek mondanak valamit, majd vonj�k vissza a szavukat.

��Mi�rt nem v�laszthatom meg magam az igaz nevemet?�� k�rdezte Szitak�t�, mialatt R�za a kez�t �s k�s�t l�tyk�lte a s�s v�zben.

��Azt nem lehet.

��De mi�rt nem? Mi�rt csak egy vaj�kos vagy egy var�zsl� teheti meg? Te ilyen �gyekben mit csin�lhatsz?

��Nos�� mormolta R�za, �s kil�ttyintette a s�s l�t h�za par�nyi el�udvar�nak csupasz f�ldj�re. A h�z, mint minden vaj�kos�, kiss� t�volabb �llt a falut�l.�� H��t�� folytatta. F�lkelt �s t�tov�n k�r�ln�zett, mintha a v�laszt, egy birk�t vagy a t�r�lk�z�j�t keresn�.�� Meg kell tudnod egyet-m�st az er�r�l neked is, �rted?�� s�hajtotta v�g�l, �s f�l szemmel Szitak�t�re pillantott. Szitak�t� egyszer a bal, m�sszor a jobb szem�ben v�lte l�tni a titkot, mert a javasasszony mindig csak egyik szem�vel n�zett egyenesen, a m�sikkal valahov� oldalra, m�sfel�.

��Milyen er�r�l?

��Az egyetlenr�l�� mormolta R�za �s �ppoly hirtelen indult be a h�zba, ahogy a jerke kocogott ki az udvarr�l. Szitak�t� k�vette �t, de csak a k�sz�big. Senki nem l�pett be egy vaj�kos h�z�ba h�v�s n�lk�l.

��Azt mondtad, bennem van�� suttogta a l�nyka az egy helyis�gb�l �ll� h�zik�, neh�z szag� s�t�tj�be.

��Azt mondtam, hogy van er�d, nagyon is nagy�� sz�lt ki a javasasszony a hom�lyb�l.�� s ezt te is tudod. De hogy mit kell tenned, azt nem tudod, �s �n sem. Ezt neked kell kider�tened. De olyan er�d nincs, amely megadhatn� az igaz nevedet.

��De mi�rt nincs? Mi tartozhat jobban az ember �nj�hez az igaz nev�n�l?

Hossz� cs�nd k�vetkezett.

A vaj�kos asszony szappank� nehez�kkel ell�tott ors�val, �s mar�knyi zs�ros gyapj�val j�tt el� a h�zb�l. Le�lt az ajtaja melletti kis padra, �s megp�rgette az ors�t. Megfont egy j� karhossz�s�gnyi sz�rk�sbarna sz�lat, miel�tt megsz�lalt.

��A nevem �n magam vagyok. Igaz. De v�g�l is, mi maga a n�v? Az, ahogy m�s valaki sz�l�t. Ha senki m�s nem lenne, csak �n, ugyan mi sz�ks�gem lenne n�vre?

��De�� Szitak�t� megtorpant a k�l�n�s �rvel�s hallat�n. Majd kis id� m�lt�n megk�rdezte:�� Sz�val az igaz n�v valamif�le aj�nd�k?

R�za b�lintott.

��Add meg h�t nekem az igaz nevemet, R�za!�� k�rte a kisl�ny.

��Ap�d megtiltotta.

��n pedig k�rem.

��De itt � az �r.

��Tarthat szeg�nys�gben, tudatlans�gban, hitv�nys�gban, de n�vtelens�gben nem!

A vaj�kosn� f�ls�hajtott, nehezen �s fesz�lten, ak�r el�bb a jerke.

��Ma este�� mondta Szitak�t�� a forr�sunkn�l, az Iria-domb alatt. Amir�l nem tud, nem b�nthatja �t�� folytatta f�lig fojtott, f�lig d�h�dt hangon.

��Rendes n�vad� nap j�r neked is, zen�vel, t�nccal, lakom�val, mint minden fiatalnak�� er�sk�d�tt a vaj�kos.�� A n�vad�s pillanata hajnalt�jra esik� �s t�nyleg muzsika kell, meg vigass�g, meg minden. Nem lopakod�s �jnek �vadj�n, titokban, mindenki tudta n�lk�l.

��Tudom �n. De honnan tudod, R�za, milyen nevet mondj ki? Tal�n a v�z s�gja meg neked?

A vaj�kosn� egyszer nemet intett ac�lsz�rke fej�vel.�� Nem tudom megmondani neked.�� Sz�j�b�l a �nem tudom� azt jelentette: �nem akarom�. Szitak�t� tov�bb figyelt.�� Az er�, ahogy m�r eml�tettem. Csak �gy j�n.�� R�za abbahagyta a fon�st �s egyik szem�vel egy felh�re pillantott a nyugati �gen, mialatt a m�sik kicsit �szak fel� sand�tott.�� Ott vagytok a v�zben egy�tt, te meg a gyermek. A gyerekkori nevedet leveted. Az emberek tov�bb is haszn�lhatj�k azt k�znapi nevedk�nt, b�r nem az igaz neved, �s soha nem is volt az. E pillanatt�l nem vagy t�bb� gyermek, de m�g neved sincs. V�rnod kell. Kinyitod a tudatodat, mint� mint, mondjuk egy h�z ajtaj�t szell�ztet�skor. �s egyszer csak megj�n. Kiejted a sz�don� az igaz nevedet. A leheleted form�lja meg. Te adod annak a gyermeknek a nev�t, a te leheleted. Nem gondolkodsz rajta. Hagyod, hogy hozz�d tapadjon. �s akkor valahogy �tmegy rajtad� hozz�d, ahhoz, akihez tartozik. Ez az er�� s �gy m�k�dik. �gy fest h�t az eg�sz. Az ember nem maga csin�lja. Csak annyit kell tudnod, hogyan hagyd �rv�nyes�lni. Ennyib�l �ll az eg�sz mesters�g.

��A var�zsl�k t�bbre k�pesek�� v�lekedett a le�nyka.

��Senki sem k�pes enn�l t�bbre�� mormolta R�za.

Szitak�t� er�sen megcs�v�lta a fej�t, hogy a nyakcsigoly�i beleroppantak, �s t�relmetlen mozdulattal ny�jtotta ki hossz� kez�t-l�b�t.�� Nos, akkor megteszed?�� k�rdezte.

R�za egyet b�lintott.

�jjeli s�t�tben tal�lkoztak az Iria-domb alatti mez�n� j�val napnyugta ut�n, �s j�val napkelte el�tt. R�za halv�ny lid�rcf�nyt gy�jtott, hogy megtal�lj�k a mocsaras r�ten �tvezet� �sv�nyt a forr�shoz, amely meder n�lk�l bugyogott kicsiny n�dgy�r�j�ben. A h�v�s s�t�ts�gben, p�r pisl�kol� csillag �s a dombhajlat alatt levetk�ztek, �s beleg�zoltak a sek�ly v�zbe. L�buk m�lyen beles�llyedt a b�rsonyos iszapba.�� Elveszem a nevedet, gyermek!�� fogta meg a l�nyka karj�t a vaj�kos asszony.�� M�r nem vagy gyermek� �s nincs neved.

Nem moccant semmi.

��Egy n� kapja meg most a nev�t. Iri�n vagy!

M�g egy pillanatig moccanatlanul �lltak. Akkor az �jszakai szell� meglegyintette csupasz v�llukat. Borzongva j�ttek ki a v�zb�l, megsz�r�tkoztak, ahogy tudtak, azut�n mez�tl�b, kimer�lten botork�ltak ki a mez�re, gy�kereken bukd�csolva az �les n�dlevelek k�z�tt. Miut�n ki�rtek, Szitak�t� szaggatott, inger�lt hangon suttogta:�� Hogy adhattad nekem ezt a nevet?

A vaj�kos nem v�laszolt semmit.

��Ez nem igaz! Ez nem az �n igaz nevem! Azt rem�ltem, hogy a nevem majd f�l�breszti az igaz �nemet is. De ett�l csak rosszabb lett. Rosszul csin�ltad! Hiszen csak egy vaj�kos vagy! Elhib�ztad! Hiszen ez az � neve! Neki j�r. Olyan b�szk�n viseli, az ostoba birtok�val �s bolond nagyapj��val egy�tt. Nem akarom! Nem kell nekem! M�g mindig nem tudom, ki vagyok �n igaz�n. Nem vagyok Iri�n!�� A nevet kiejtve hirtelen elhallgatott.

A javasasszony m�g mindig nem sz�lt semmit. N�m�n ballagtak egym�s mellett a s�t�tben. V�g�l R�za m�gis megsz�lalt panaszos, ijedt hangon:�� Csak �gy j�tt.

��Ha b�rmikor, b�rkinek el�rulod, meg�llek!�� sziszegte Szitak�t�.

Erre a vaj�kos asszony megtorpant.�� El�rulni b�rkinek?�� ny�vogta, ak�r egy macska.

Szitak�t� is meg�llt.�� Sajn�lom�� s�hajtotta egy pillanat m�lva.�� De valahogy �gy �rzem, mintha� el�rult�l volna.

��Az igaz nevedet mondtam ki. Nem is olyan, amilyenre eleve gondoltam. Nekem magamnak is idegen valahogy. Olyan, mintha valamit f�lbehagytam volna. De ez a te neved. Ha net�n cserbenhagyna, az is az igazs�ghoz tartozik.�� R�vid t�tov�z�s ut�n R�za nyugodtabb, h�v�sebb hangon folytatta:�� Ha akarod az er�t, amellyel el�rulhatsz engem, Iri�n, �n megadom neked� az �n igaz nevem Etaudisz.

Ism�t k�l�n�sen meglebbent a szell�. Mindketten reszkettek, a foguk vacogott. Szemt�l szemben �lltak a s�t�t mez�n, alig l�tt�k egym�s halv�ny �rnyk�p�t. Szitak�t� el�reny�jtotta kez�t, �s megragadta a vaj�kosn��t. Szoros, hossz� �lel�ssel z�rt�k a karjukba egym�st, azt�n sietve mentek tov�bb. A javasasszony falusz�li kunyh�ja, Iria �r�k�sn�je pedig a dombtet�n �ll� romos h�za fel�, ahol a kuty�k�� akik viszonylag nyugodtan elengedt�k�� most olyan b�sz ugat�ssal �s �v�lt�ssel fogadt�k, amire f�lm�rf�ldes k�rben mindenki f�lriadt �lm�b�l. Kiv�ve a h�z ur�t, aki csontr�szegen hortyogott kih�lt kandall�ja el�tt.

II. Agyar

Nyugat-Iria ura, Ny�rfa, nem birtokolta az �reg h�zat, viszont �v�i voltak az �si birtok k�zep�n a legterm�kenyebb f�ldek. Apja, akit jobban �rdekelt a sz�l� �s a kert, mint a rokonokkal val� visz�lykod�s, igaz�n vonz� birtokr�szt hagyott r�. Az ifj� gazda embereket fogadott f�l a gazdas�g ir�ny�t�s�ra, a bogn�rm�helybe �s a fuvaroz�shoz, m�g maga �lvezte a gazdags�g�t. Feles�g�l vette �tf�l v�ros ura �ccs�nek csinos l�ny�t, �s v�gtelen gy�ny�r�s�g�re szolg�lt, hogy ez�ltal a l�nyai f�lig nemesi sz�rmaz�s�ak lettek. Abban az id�ben divat volt, hogy a nemesi udvarokban saj�t var�zsl�t tartottak. Igazi m�gust bottal, sz�rke k�p�nyeggel, a B�lcsek-sziget�n szerzett tud�ssal, �gy h�t Nyugat-Iria ura is h�vott egyet mag�hoz K�tf�r�l. Meg is lep�d�tt rajta, milyen egyszer� a dolog, ha rendesen megfizeti az �r�t.

Az Agyar nev� fiatalembernek val�j�ban m�g nem volt sem var�zsl�botja, sem k�p�nyege. Meg is mondta, hogy akkor v�lik majd v�glegesen var�zsl�v�, ha visszamegy K�tf� sziget�re. A Mesterek az�rt k�ldt�k ki a nagyvil�gba, hogy tapasztalatokat gy�jts�n, mivel az Iskola minden leck�je sem elegend� ahhoz, hogy b�rki megszerezhesse �ltala, a var�zsl�i ranghoz megk�vetelt tud�st. Ny�rfa kicsit k�tkedve hallgatta mindezt, de az ifj� megnyugtatta, hogy k�tf�i tanulm�nyai f�lruh�zt�k �t mindazzal a var�zstudom�nnyal �s m�gikus er�vel, amelyek sz�ks�gesek lehetnek Nyugat-Iri�ban vagy �t eg�sz sziget�n. Ennek bizony�t�s�ra el�id�zte, hogy szarvascsorda suhanjon �t az eb�dl�n, nyom�ban csapatnyi hatty�val, majd elt�njenek a d�li �s az �szaki falon �t. V�g�l ez�stmedenc�b�l sz�k�k�t fakadt az asztal k�zep�n, s amikor az uras�g �s csal�dja�� k�vetve a var�zsl� p�ld�j�t�� mer�tett bel�le, kider�lt, hogy a legzamatosabb bor.�� Angl�di bor�� somolygott az ifj� szer�ny, m�gis valahogy �ntelt mosollyal. Eddigre m�r teljesen megh�d�totta a h�z asszony�t �s le�nyait. Ny�rfa is azt gondolta mag�ban, hogy a var�zsl�inas meg�ri az �r�t, b�r � saj�t sz�l�inek fanyark�s v�r�sborait jobban kedvelte. Azokt�l ugyanis j�l ber�ghatott, ha eleget ivott bel�l�k, m�g ez a s�rg�s l� alig t�bb, holmi m�zes v�zn�l.

Ha a fiatal var�zsl� val�ban tapasztalatokat keresett, igencsak kev�sre sz�m�thatott Nyugat-Iri�ban. Valah�nyszor Ny�rfa vend�geket fogadott Medertorokb�l vagy a szomsz�dos uradalmakr�l, ism�t megjelent a szarvascsorda, a hatty�csapat �s az aranyl� borsug�r. A langyos tavaszi est�ken ezenk�v�l igaz�n l�tv�nyos t�zij�t�kokat is produk�lt. �m ha a kert�szek vagy sz�l�szek j�ttek a k�r�seikkel, nem n�veszthetn�-e a var�zsl� id�n valamivel nagyobbra a k�rt�ket vagy �zn� el a sz�rkerothad�st a d�li sz�l�kb�l, Ny�rfa gazda �gy f�rmedt r�juk:�� Egy k�tf�i var�zsl� nem s�llyedhet id�ig. Menjetek a falusi vaj�koshoz, dolgozzon meg �rte, hogy itt lehet. Amikor a legkisebb l�nyuk szam�rk�h�g�sbe esett, a h�z asszonya m�g akkor sem merte zavarni az ifj� m�gust. Ink�bb suttyomban elk�ld�tt R�z��rt, hogy j�nne f�l a h�ts� ajt�n �t, �s csin�lna valami szert vagy d�dolna el egy b�v�s �neket, amellyel vissza�ll�thatn� a gyermek eg�szs�g�t. A var�zsl� ek�zben mintha �szre sem vette volna a l�nyka betegs�g�t, a k�rtef�kat vagy a sz�l�ket. Csak a maga dolgaival foglalkozott, amint az illik is egy tanult mesterhez. Napjait a k�rny�k bej�r�s�val t�lt�tte, kecses fekete kanc�ja h�t�n, amelyet a gazd�j�t�l kapott, miut�n tudatta vele: nem az�rt j�tt ide K�tf�r�l, hogy a vid�ki d�l�utak por�ban g�zoljon, vagy �ppen sar�t dagassza gyalogszerrel.

�tja n�ha elvezetett egy dombtet�n, a hatalmas t�lgyek k�z�tt �ll� �reg udvarh�z k�zel�ben. Ha let�rt a faluba vezet� �tr�l a domboldal fel�, nyomban falk�nyi nagypof�j� kutya vetette fel� mag�t h�r�gve �s vicsorogva. A kanca rettegett a kuty�kt�l, �gaskodott, h�nyta-vetette mag�t, ez�rt a var�zsl� ink�bb betartotta a tisztes t�vols�got. Viszont volt �rz�ke a sz�phez, f�l szemmel mindig megb�multa a kora ny�ri d�lut�n f�tyolos f�ny�ben szundik�l� �reg �p�letet.

Egyszer megk�rdezte Ny�rf�t�l, mif�le hely az.�� Iria�� felelte a gazda��, �gy �rtem, �-Iria. Jog szerint engem illetne. De a k�r�l�tte d�l� �vsz�zados marakod�s �s visz�lykod�s ut�n �regap�m ink�bb a sors�ra hagyta, hogy v�get vessen a rem�nytelen p�r�sk�d�snek. Az ottani gazda ugyan m�ig huzakodna velem, ha nem lenne folyton olyan r�szeg, hogy besz�lni sem tud. �vek �ta nem is l�ttam az �reget. Egy l�nya van neki, azt hiszem.

��Szitak�t� a neve, � v�gez minden munk�t. L�ttam egy percre tavaly. Magas �s olyan sz�p, ak�r egy vir�gz� gy�m�lcsfa�� sz�lt k�zbe a legkisebb l�ny, R�zsa, aki eddigi, tizenn�gy esztend�nyi �lete sor�n majd' minden idej�t f�rk�sz�ssel t�lt�tte. K�nozta a k�h�g�s. Anyja k�ts�gbeesett, k�ny�rg� pillant�st vetett a var�zsl�ra. Ez�ttal csak meg kellett hallania ezt az iszony� k�h�g�st! Agyar r�mosolygott a le�nyk�ra, mire az anya sz�ve hevesen f�ldobogott. Biztosan nem mosolyogna ilyen vid�man, ha R�zsa k�h�g�se val�ban komoly betegs�get jelentene.

��Semmi k�z�k hozz�nk azoknak az alakoknak odaf�nt az �reg h�zn�l�� vetette k�zbe a h�z ura savany� k�ppel. A tapintatos var�zsl� nem k�rdezett t�bbet. Viszont l�tni szerette volna a vir�gz� gy�m�lcsf�hoz hasonl�an sz�p le�nyz�t, rendszeresen ellovagolt h�t �-Iria mellett. Meg�llt volna a faluban is, hogy k�rdez�sk�dj�n, de nem volt hol meg�llnia, �s senki sem v�laszolt volna a k�rd�seire. Egy kancsal tekintet� vaj�kos asszony pillantott csak r�, �s m�r el is t�nt a kunyh�j�ban. Ha f�lmegy a h�zhoz, biztosan tal�lkozik egy eg�sz falk�nyi pokolb�li ebbel, �s val�sz�n�leg egy r�szeg �regemberrel is, gondolta a var�zsl�. Az �gy m�gis meg�ri a kock�zatot, t�pel�d�tt. �rj�t�en unalmas volt sz�m�ra a nyugat-iriai �let, �s k�l�nben sem riadt vissza soha egy kis kalandt�l. F�lkocogott h�t a dombra, mire a kuty�k val�ban k�r�lugr�lt�k, �s hiszt�rikus ugat�s k�zepette kapkodtak a lova l�bai ut�n. A kanca �gaskodott �s kirugdalt a fenevadak fel�, �s csak az�rt nem bokrosodott meg, mert lovasa lec�vekelte egy meg�ll�t� var�zsig�vel �s a karja erej�vel. A kuty�k most m�r az � l�ba ut�n kapkodtak, s m�r azon volt, hogy szabadj�ra engedi a lovat, amikor valaki az �v�lt� falka k�z� rontott, szitkoz�dott, �s sz�jjal verte vissza a d�g�ket a hely�kre. Mikor a csatakos, vadul liheg� h�tast v�gre siker�lt megf�keznie, val�ban olyan sz�pnek l�tta a l�nyt, mint egy vir�gz� gy�m�lcsf�t. Nagyon magas volt �s nagyon izzadt, keze, l�ba, sz�ja, szeme, orra nagy; a fej�n poros, k�cos hajt�meg.�� Helyetekre! Vissza a h�zba, piszkos d�gev�k, undok szukafiak!�� ord�tozta a ny�sz�t�, h�tr�l� kuty�k fel�.

A var�zsl� megtapogatta kez�vel a jobb l�b�t. Az egyik kutya szemfoga f�lhas�totta a nadr�gja sz�r�t, amelynek sz�vet�n �t�t�tt a v�r.

��Megs�r�lt?�� k�rdezte a l�ny.�� , ezek az alattomos f�rgek!�� simogatta v�gig a kanca jobb els� l�b�t. Visszah�zott kez�n a l� verejt�k�vel keveredett v�r csillant.�� No, j�l van, j�l van�� mormolta.�� Der�k l�ny vagy, b�tor sz�v�.�� Az �llat lehajtotta fej�t, �s eg�sz test�ben megremegett a megk�nnyebb�l�st�l.

��Mi a fen�nek tartotta ott, �llva a kuty�k k�z�tt?�� f�rmedt a l�ny m�rgesen a f�rfira. Odat�rdelt a l� l�ba mell� �s f�ln�zett a var�zsl�ra, aki a nyereg magas�b�l n�zett vissza r�, m�gis valahogy mag�t �rezte kicsinek �s nyomorultnak.

A l�ny nem v�rt v�laszt.�� Majd �n f�lvezetem�� mondta �s talpra �llt. A gyepl�sz�r ut�n ny�lt. Agyar �rezte, a n� azt v�rja t�le, hogy lesz�lljon. Mik�zben �gy is tett, megk�rdezte:�� Olyan komoly?�� s a l� l�b�ra n�zett, ahol csak n�mi v�res habot l�tott.

��No, gyere h�t, kedves�� suttogta az ifj� h�lgy� nem a f�rfinak. A kanca bizalommal telve poroszk�lt ut�na. V�gigmentek a domboldalon k�rben fut� durva �sv�nyen egy �reg, k�vel �s t�gl�val kirakott padozat� ist�ll�hoz, amelyben nem voltak lovak. Csak f�stifecsk�k laktak benne. Ott cik�ztak a tet� f�l�tt, �s szakadatlanul pletyk�lkodtak sebes nyelv�k�n.

��Tartsa nyugodtan!�� mondta a fiatal n�, �s otthagyta a var�zsl�t azon az elhagyatott helyen, kez�ben a gyepl�vel. Kis id� m�lt�n visszaj�tt egy j�kora v�d�rrel �s neki�llt, hogy egy szivaccsal lemossa a kanca l�b�t.�� Vegye le r�la a nyerget!�� mordult oda, �s hangj�ban ott bujk�lt a hangosan ki nem mondott �maga bolond�! Agyar engedelmeskedett. F�lig bosszantotta, f�lig csod�lattal t�lt�tte el a l�ny nyers, �ri�si ereje. M�r egy�ltal�n nem t�nt a szem�ben vir�gz� almaf�nak, de m�gis sz�p volt, a maga nagydarab, haragos m�dj�n. Az �llat teljesen al�rendelte mag�t neki. Ha a l�ny r�sz�lt:�� Tedd od�bb a l�bad!�� od�bb tette a l�b�t. K�zben az ifj� h�lgy alaposan v�gigcsutakolta, visszatette r� a nyeregtakar�t, �s kivezette a naps�t�sre.�� Nem lesz semmi baja�� jelentette ki.�� Van a l�b�n egy has�tott seb, de ha naponta n�gyszer-�tsz�r megmossa s�s v�zzel, sim�n begy�gyul. Sajn�lom.�� Az utols� sz�t is �szint�n, b�r indulatosan mondta ki, mintha m�g mindig az j�rna az esz�ben, hogyan engedhette a f�rfi, hogy egy helyben �ll� lov�t, ilyen cs�ny�n megmarj�k a kuty�k. Ekkor n�zett a m�sik szem�be el�sz�r egyenesen. Tiszta tekintete narancsbarna sz�n� volt, mint a s�t�t top�z vagy a borosty�nk�. K�l�n�s szeme volt� �ppen egy magass�gban a var�zsl��val.

��n is sajn�lom�� reag�lt a f�rfi sz�nd�kos, megj�tszott k�nnyeds�ggel.

��Ez a l� a nyugat-iriai gazd��. Ezek szerint maga a var�zsl�ja?

A f�rfi szertart�sosan meghajolt.�� Agyar vagyok Enyhely nagy kik�t�j�b�l, szolg�lat�ra. Szabadna�

��Azt hittem, hogy K�tf�r�l val� v�gott k�zbe a l�ny.

��Onnan is�� felelte a f�rfi visszanyert �nbizalommal. A n� csak meredt r� azzal a k�l�n�s tekintet�vel, amely �ppoly megfejthetetlen, ak�r egy birk��, gondolta mag�ban a f�rfi. Ekkor a l�ny v�ratlanul kit�rt:�� Ott �lt? Ott tanult? Ismeri a f�m�gust?

��Igen�� mosolyodott el a m�sik. Azt�n elfintorodott, �s egy pillanatig a l�bsz�r�ra szor�totta a tenyer�t.

��Maga is megsebes�lt?

��Semmis�g�� d�rm�gte a var�zsl�. Val�ban, szinte bosszant�, de a sebe m�r nem is v�rzett. A n� megint az arc�ba n�zett.

��Mi� milyen ott� K�tf�n?

A f�rfi�� ppen csak egy kicsit s�ntik�lva�� odament egy k�zeli tusk�hoz, �s letelepedett r�. Kiny�jtotta a l�b�t, megmassz�rozta a s�r�lt r�szt, �s f�ln�zett a l�nyra.�� Hossz� id�be telne elmes�lnem, milyen is ott, K�tf�n�� v�laszolta.�� Persze, az�rt �r�mmel megtenn�m.

* * *

��Igen, var�zsl�, vagy majdnem az�� d�nny�gte R�za.�� K�tf�i var�zsl�. Nem szabad k�rd�sekkel zaklatnod�� folytatta nem is indulatosan, hanem ink�bb burkolt f�lelemmel.

��t nem zavarja�� nyugtatta a n�t Szitak�t�.�� Csak �ppen alig v�laszol n�ha valamit. Elmes�lte nekem, milyen ott. Kereszt�lm�sz a v�roson� Alk�ny v�ros�n. Van ott egy utc�ra ny�l� ajt� vagy ink�bb kapu� de mindig z�rva van. �gy n�z ki, mint egy k�z�ns�ges ajt�.�� A vaj�kos n�m�n hallgatta. K�ptelen volt ellen�llni a titkok cs�b�t�s�nak, �s elfojtott v�gyai felt�r�s�nek.�� s ha bekopogtatsz, odaj�n egy ember, egy k�ls�re szint�n k�z�ns�ges ember. Azt�n pr�b�ra tesz. Mondanod kell egy sz�t� egy jelsz�t, miel�tt beengedne. Ha nem tudod, soha nem l�pheted �t azt a k�sz�b�t. De ha m�gis bejutsz, megl�thatod, hogy az eg�szen m�sf�le ajt�. Szarvakb�l k�sz�lt, rajtuk egy fa kifaragva, a kerete meg egy agyar, egyetlen foga egy s�rk�nynak, aki r�ges-r�gen �lt, sokkal Vand�r-Akb�, M�rred vagy egy�ltal�n az emberek el�tt. Itt a Szigetvil�gban, eleinte csak s�rk�nyok voltak. Az agyart az Onn-hegyen tal�lt�k, Enyhely sziget�n, a vil�g k�zep�n. A fa leveleit pedig olyan finoman faragt�k ki, hogy �tsejlik rajtuk a napsug�r, m�gis olyan er�s, hogy ha a kapusmester becsapja, nincs var�zsige, amely megnyithatn�. Azut�n a kapusmester teremr�l-teremre vezet, m�g teljesen �ssze nem zavarodsz, mire v�gre ki�rtek a szabadba. A Sz�k�k�t udvar�ra, a Nagy H�z legm�lyebb bugyr�ban. Ez az a hely, ahol a f�m�gusnak kellene lennie, ha ott lenne�

��Folytasd!�� mormolta a vaj�kosn�.

��Ez minden, amit eddig elmondott nekem�� s�hajtotta Szitak�t�, visszat�rve a puh�nak t�n� langyos tavaszi naps�t�sbe, a kedves, v�gtelen�l otthonos faluba, R�za kis el�udvar�ba, saj�t h�t fej�s birk�j�hoz, amelyek ott legel�sznek a hegytet�n� a t�lgyf�k bronzsz�n� koron�ihoz.�� Nagyon is �vatos, amikor a mesterekr�l besz�l.

R�za b�lintott.

��Viszont mes�lt nekem n�melyik tanul�r�l.

��Azzal senkinek sem �rtott, gondolom.

��Nem tudom�� t�tov�zott Szitak�t�.�� Csod�latos, hogy hallhattam valamit a Nagy H�zr�l, de azt hiszem, hogy az ottaniak, ha meg� nem is tudom.

��No persze, t�bbnyire kisfi�kk�nt ker�lnek oda. De �n azt hittem, hogy nekik�� f�ln�zett a hegyoldalban legel�sz� juhokra, �s az arca gondterhelt volt.�� N�melyik�k egyszer�en komisz �s buta�� suttogta halkan.�� Bejutnak az iskol�ba, mert gazdagok. �s csak az�rt tanulnak, hogy m�g gazdagabbak legyenek. Vagy hatalmuk legyen.

��H�t persze, hogy ezt csin�lj�k�� mormolta R�za.�� Pontosan ez�rt vannak ott.

��De az az er�� hiszen te magad magyar�ztad nekem�� nem arra val�, hogy megmondjuk az embereknek, mit csin�ljanak vagy mennyit fizessenek�

��Csakugyan?

��Nem is tudom�

��Ha a sz� gy�gy�that, a sz� s�rthet is�� b�lcselkedett a vaj�kosn�.�� Ha a k�z �lhet, akkor gy�gy�that is. Szerencs�tlen az a szek�r, amelyik csak egy ir�nyban tud menni.

��De K�tf�n �ppen azt tanulj�k meg, hogyan haszn�lj�k az er�t j�ra, nem b�nt�sra, nem har�csol�sra.

��Valamennyire mindennek k�ze van a haszonhoz, azt hiszem. Az embereknek �lni�k kell. De mit tudok �n? �n azzal keresem a kenyeremet, amit tudok. De nem avatkozom bele a magas m�v�szetekbe, a v�gzetes mesters�gekbe, amilyen p�ld�ul a halottl�t�s.�� s R�za kez�vel a leveg�be rajzolta a kimondott sz� �ltal hordozott vesz�ly jel�t.

��De h�t minden vesz�lyes valamennyire�� v�lekedett Szitak�t�, s ez�ttal t�ln�zett a birk�kon, a hegyen, a f�kon, egyenesen a m�lys�gbe, a nyugodt, sz�ntelen �ress�gbe, amilyen a tiszta �g hajnal el�tt.

R�za �t n�zte. Tiszt�ban volt vele, hogy nem tudja, kicsoda Iri�n, vagy miv� lehet. Egy nagydarab, er�s, indulatos, tudatlan, �rtatlan, d�h�s n�szem�ly, igen. De m�r akkor, amikor m�g gyerek volt, R�za megl�tott benne valami t�bbet, valamit, ami t�lmutatott a h�tk�znapi �nj�n. �s amikor Iri�n �gy elfordult a vil�gt�l, mintha bel�pett volna abba a t�rbe, id�be vagy �nj�n t�li l�nybe�� amely rettent� t�vols�gban tany�zott R�za tudom�ny�t�l��, ilyen alkalmakkor R�za f�lt t�le, �s egyszersmind f�ltette �t.

��H�t csak vigy�zz!�� mormolta a vaj�kos asszony s�t�ten.�� Minden vesz�lyes, nagyon is igaz� k�l�n�sen a var�zsl�kkal val� pajt�skod�s.

Mivel szerette, tisztelte �s b�zott benne, Szitak�t� soha nem n�zte volna le R�za b�rmely intelm�t, de ezt a var�zsl�t sehogy sem l�thatta veszedelmesnek. Nem �rtette �t, az igaz, de a vesz�lyess�g�nek gondolata, m�rmint, hogy � maga veszedelmes, sehogyan sem illett az elk�pzel�sei k�z�. Pr�b�lta tisztelni �t, de sehogy sem ment. Okosnak �s j�k�p�nek l�tta, de nem tartotta igaz�n sokra� azon t�l, amit mes�lhetett. A f�rfi tudta, mire k�v�ncsi a l�ny, �gy apr�nk�nt el is mondta neki a titkot, s akkor kider�lt, hogy ez nem el�g, m�g t�bbet akart volna tudni. Agyar t�relmes volt vele, �s a l�ny h�l�s is volt a t�relm��rt, mivel tiszt�ban volt vele, mennyivel gyorsabban v�g a f�rfi esze az �v�n�l. A var�zsl� n�ha mosolygott a l�ny tudatlans�g�n, de sohasem g�nyolta ki vagy torkollta le miatta. A vaj�kosn�h�z hasonl�an, � is sz�vesen v�laszolt k�rd�ssel a k�rd�sre. B�r a R�za k�rd�seire adott v�laszokat Szitak�t� gyakran m�r el�re tudta, viszont a saj�t k�rd�seire adott v�laszokr�l mit sem tudott. Ezt meglep�nek, ijeszt�nek, s�t f�jdalmasnak �rezte, mivel addigi hit�ben rend�tette meg �t.

Nap mint nap, amikor elbesz�lgettek Iria kopott ist�ll�j�ban, ahol szok�suk szerint tal�lkoztak, a l�ny k�rdezett, a var�zsl� pedig egyre t�bbet elmondott neki� b�r mindig vonakodva �s t�red�kesen. A mestereit v�di, gondolta a l�ny, v�delmezi K�tf� ragyog� k�p�t� m�g egy sz�p napon csak beadta a derek�t, �s v�gre ny�ltan v�laszolt.

��Nagyon j� emberek vannak ott�� kezdte.�� A f�m�gus val�ban nagy egy�nis�g �s b�lcs ember volt. Csakhogy � elment. �s a mesterek� N�melyik z�rk�zott, csak a tudom�ny�nak �l, egyre t�bb ig�t, mind t�bb nevet akar megtudni, de a tud�s�t semmire sem haszn�lja. M�sok a b�lcsess�g sz�rke k�p�nyege al� rejtik a t�rekv�seiket. Ma m�r nem K�tf� a Szigetvil�g hatalmi k�zpontja. Az enyhelyi udvar az. K�tf� dics� m�ltj�b�l �l, mik�zben ezernyi var�zsig�vel v�delmezi mag�t a jelent�l. De mi van odabent, azok m�g�tt a var�zsfalak m�g�tt? Viaskod� indulatok, f�lelem minden �jt�l, retteg�s a fiatalokt�l, akik elvehetik a v�nek hatalm�t. A k�zpontban pedig semmi. Egy �res udvar. A f�m�gus sohasem t�r vissza.

��Ezt honnan tudod?�� suttogta a l�ny.

��A s�rk�ny vitte el �t�� n�zett r� komoran a m�sik.

��Te l�ttad? L�ttad azt is?�� s Szitak�t� �k�lbe szor�tott k�zzel pr�b�lta elk�pzelni azt a sz�rnyal�st.

J� id� m�lt�n j�tt csak ki �jra a napf�nybe, az ist�ll� el�, a gondolataihoz �s k�rd�seihez.�� De m�g ha el is ment�� d�nny�gte��, m�giscsak akadnak igazi b�lcsek is a mesterek k�z�tt� nem?

Mikor a f�rfi f�lpillantott, hogy v�laszoljon, arc�n melankolikus mosoly villant.�� A mesterek minden titka �s b�lcsess�ge nem is t�nik olyan nagynak, tudod, ha kiker�l a napvil�gra. A tud�s tr�kkjei csod�s ill�zi�k. De az emberek ezt nem akarj�k elhinni. Nekik kell igaz�n a titokzatoss�g, az ill�zi�. �s ugyan ki hib�ztathatja �ket? Olyan kev�s sz�ps�g �s �rt�k akad b�rmelyik�nk �let�ben.

Mintegy a szavai igazol�s�ra f�lvett a padozatr�l egy t�gladarabot, f�ldobta a leveg�be, mire az gy�ny�r� k�k sz�rny� pillang� k�p�ben r�ppent el a fej�k mellett, mialatt Agyar tov�bb besz�lt. El�reny�jtotta a kez�t, mire a lepke az ujj�ra sz�llt. Megr�zta az �kl�t, �s a pillang� megint t�gladarabk�nt hullott vissza a f�ldre.

��Az �n �letemben sincs sok �rt�k�� s�t�tte le a szem�t a padozat fel� a l�ny.�� Csak annyit tudok, hogyan vezessem ezt a gazdas�got, hogyan �lljak meg a l�bamon, �s mondjak igazat. De ha arra gondolok, hogy m�g K�tf�n is minden csak tr�kk �s hazugs�g, akkor gy�l�l�m azokat az embereket, ami�rt becsaptak engem, �s mindenkib�l bolondot csin�ltak. De nem lehet hazugs�g, legal�bbis nem minden sz�. A f�m�gus bement a N�vtelenek labirintus�ba, �s kihozta onnan a B�ke Gy�r�j�t. Elment a hal�l f�ldj�re az ifj� kir�llyal, legy�zte a p�k-m�gust, �s visszat�rt. Ezt mag�nak a kir�lynak a szavaib�l tudhatjuk. M�g itt is �neklik azt a dalt a h�rf�sok, �s egy mes�l� is j�tt, hogy elmondja a t�rt�net�t.

A var�zsl� szomor�an b�logatott.�� De a f�m�gus minden erej�t elvesz�tette a hal�l f�ldj�n. Akkor tal�n az eg�sz var�zstudom�ny meggy�ng�lt.

��R�za ig�i �ppen olyan hat�konyak, mint r�gen�� vetette k�zbe a l�ny hat�rozottan.

A var�zsl� elmosolyodott. Nem mondott semmit, de a l�ny �rezte, hogy a f�rfi szem�ben milyen semmis�g egy falusi vaj�kos, hiszen � annyi nagy tettet �s hatalmas er�t l�tott, tapasztalt.�� , ha �n nem lenn�k n�!�� s�hajtott f�l a l�ny �szinte sz�vvel.

A f�rfi ism�t mosolygott.�� De hiszen sz�p n� vagy�� mondta egyszer�en, s nem azon a neg�des hangon, mint kor�bban, miel�tt a l�ny figyelmeztette r�, hogy ut�lja azt a hangnemet.�� Ugyan, mi�rt kellene f�rfinak lenned?

��Akkor elmehetn�k K�tf�re. L�thatn�k �s tanulhatn�k. De mi�rt, mi�rt csak f�rfiak mehetnek oda?

��Mert �gy rendelkezett az els� f�m�gus, �vsz�zadokkal ezel�tt�� v�laszolta a f�rfi.�� Persze, ezen m�r �n magam is elt�prengtem.

��Val�ban?

��Gyakran. Amikor az ember nap mint nap csak fi�kat �s f�rfiakat l�t a Nagy H�zban �s minden�tt az iskol�ban� Tudv�n, hogy a var�zslatok hat�s�ra a v�rosi asszonyok m�g a K�tf�t kiszolg�l� f�ldekre sem merik betenni a l�bukat. Tal�n sok �vente egyszer, valamely magas rang� h�lgy bel�phet a H�z k�ls� udvar�ra. De mi�rt van ez �gy? H�t minden n� k�ptelen a meg�rt�sre? Vagy tal�n a Mesterek f�lnek t�l�k, rettegnek a cs�b�t�st�l? Tal�n nem, de akkor att�l f�lnek, hogy net�n megv�ltozna a szab�ly, a t�rv�ny, amelynek tisztas�g�n olyannyira �rk�dnek�

��A n�k is �lhetnek szem�rmesen, ak�r a f�rfiak�� sz�gezte le Szitak�t� konokul. Tiszt�ban volt vele, hogy kem�nyen �s �rdesen besz�l, mik�zben a f�rfi olyan finoman �s szer�nyen sz�l hozz�, m�gsem tehetett m�sk�nt.

��H�t persze!�� ragyogott f�l tiszt�n Agyar mosolya.�� De a vaj�kosok az�rt nem mindig szem�rmesek, nem igaz? Tal�n �ppen ez az, amit�l a Mesterek rettegnek. Lehet, hogy a sz�zess�g nem is olyan fontos, ahogyan azt K�tf� t�rv�nye el��rja. Nem azt szolg�lja ez, hogy az er� meg�rizze tisztas�g�t, hanem hogy az �v�k maradjon. Kitiltj�k a n�ket, kitiltanak mindenkit, aki nem hajland� mag�b�l her�ltet csin�lni� csak hogy megtarthass�k azt az er�t� Ki tudhatn� mindezt? Egy var�zsl�n�! Ez pedig megv�ltoztatna mindent, minden szab�lyt.

A n� l�tta, hogy a m�sik gondolatai el�tte j�rnak, eszm�ket id�znek �s j�tszanak vel�k, �talak�tj�k �ket, ahogy a t�gladarabbal �s a pillang�val is t�rt�nt. Nem tarthatott l�p�st vele, nem is j�tszhatott vele, csak b�mult r� csod�lkozva.

��Te elmehetn�l K�tf�re�� sz�lalt meg a f�rfi izgalomt�l csillog� szemmel, mer�szen, huncut kacsint�ssal. V�laszul a l�ny k�ny�rg�, szinte r�m�lt hallgat�s�ra hozz�tette:�� Igen, megtehetn�d. Igaz, n� vagy, de van m�d a k�ls�d megv�ltoztat�s�ra. Benned megvan egy f�rfi b�tors�ga, akaratereje, sz�ve. Te bel�phetn�l a Nagy H�zba. Tudom.

��s mit csin�ln�k ott?

��Amit minden tanul�. Egyed�l lakn�l egy k�cell�ban, �s rend�letlen�l tanuln�d a b�lcsess�get. Lehet, hogy te nem eg�szen �gy k�pzeled a dolgot, de ezzel is meg kellene b�k�lned.

��Nem siker�lne. R�j�nn�nek. Be sem jutn�k. Ott van a kapusmester, te magad mondtad. Nem ismerem a sz�t, amelyet mondanom kellene neki.

��A jelsz�t, igen. De �n megtan�thatlak r�.

��Megteheted? Ezt szabad?

��Nem t�r�d�m vele, mit szabad�� mondta a f�rfi elkomorul� arccal, amilyennek a l�ny m�g sohasem l�tta.�� Maga a f�m�gus mondta: �A szab�lyok az�rt vannak, hogy �th�gjuk �ket�. A szab�lyokat az igazs�gtalans�g alkotja, �s a b�tors�g t�ri meg. �s nekem megvan hozz� a b�tors�gom, ha neked is.

A l�ny r�n�zett a f�rfira. Egyetlen hang nem j�tt ki a tork�n. F�l�llt, azut�n egy pillanat m�lva kiment az ist�ll�b�l, v�gig a domboldalt f�lk�r�vben �lel� �ton lefel�. Az egyik kutya, a kedvence, egy nagydarab, ronda v�reb, h�s�gesen baktatott ut�na. Meg�llt a lejt�n, kicsivel a mocsaras forr�s f�l�tt, ahol t�z �vvel azel�tt R�z�t�l megkapta a nev�t. Ott �llt egy darabig, a kutya le�lt mellette, �s f�lb�mult az arc�ba. Egyetlen tudatos gondolata sem volt, csak a szavak ism�tl�dtek a fej�ben makacsul: �elmehetn�k K�tf�re �s v�gre megtudhatn�m, ki is vagyok igaz�n�.

Nyugat fel� n�zett, a n�dasokon, f�zeseken �s t�voli hegyeken t�l. A nyugati �gbolt teljesen tiszta, �res volt. Nyugodtan �llt �s �gy �rezte, hogy a lelke teljesen beleolvad abba az �gboltba, v�gleg kisz�ll bel�le.

Halk neszt, tompa klappog�st hallott, amint a fekete kanca k�zelgett a r�ten �t. Szitak�t� ekkor visszat�rt �nmag�ba, odaki�ltott a var�zsl�nak, �s lefutott hozz� a domboldalon.

* * *

A f�rfi nem tervezett, �s nem is igaz�n �hajtott ilyen kalandot. De nyilv�nval� �r�lts�ge miatt ann�l jobban tetszett neki, min�l t�bbet gondolkodott r�la. A kil�t�s, hogy a hossz�, sz�rke telet Nyugat-Iri�ban t�ltse, s�lyos k�k�nt nyomasztotta a lelk�t.

Nem volt itt sz�m�ra semmi, ezen a Szitak�t� nev� l�nyon k�v�l, aki egyre jobban lefoglalta minden gondolat�t. Els�pr�, �rtatlan ereje eddig is teljesen leny�g�zte, �m az�rt tett meg mindent, amit csak a l�ny k�rt t�le, mert rem�lte, hogy egyszer az is enged majd az � k�r�s�nek. Arra gondolt, m�gis �rdemes lesz v�gigj�tszania ezt a j�tszm�t. Ha Szitak�t� most elsz�kik vele, a j�t�k szinte megnyertnek tekinthet�. Ami a dolog tr�f�s oldal�t illeti�� m�rmint, hogy f�rfinak �lc�zva bejuttathatn� �t K�tf� Iskol�j�ba��, az majdnem biztos kudarcot �g�rt. M�gis �r�lt neki, mert �gy megfricsk�zhatta a mesterek �s kisinasaik minden patetikus, t�lf�t�tt pomp�j�t. �s ha m�gis siker�l, ha csak egy percre is k�pes bejuttatni egy n�t azon az ajt�n� �, micsoda gy�ny�rteli el�gt�tel lenne az!

A p�nz persze gondot jelentett. A l�ny term�szetesen azt hitte, hogy majd �, a nagy var�zsl� egyet csettint az ujj�val, �s m�ris �tszelik a tengert valami var�zshaj�n, var�zsszelek sz�rny�n. De amikor megmondta neki, hogy helyet kell v�ltaniuk egy k�z�ns�ges haj�n, a l�ny haboz�s n�lk�l kijelentette:�� Itt van a sajtp�nzem.

A f�rfi rajongott az ilyen egyszer� megnyilv�nul�sai�rt. N�ha meg is rettent t�le, amit m�lys�gesen restellt. R�la sz�tt �lmaiban sohasem a l�ny engedett neki, hanem � engedett a hatalmas, rombol� erej� �dess�gnek, hogy al�mer�lj�n a megsemmis�t� �lel�sbe. Ezekben az �lmokban a l�ny t�lment a felfoghat�s�g hat�r�n, � maga pedig semmiv� zsugorodott. Reszketve �s sz�gyenkezve mer�lt f�l ilyesf�le �lmaib�l. Nappali vil�goss�gban, amikor l�thatta a n� nagy, piszkos kez�t, hallhatta csacska, egyszer� besz�d�t, visszanyerte fens�bbs�ge �rzet�t. Szerette volna, ha lett volna valaki, akinek elmondhatn� a l�ny kisz�l�sait; mondjuk valamelyik r�gi bar�tja az enyhelyi Nagy Kapub�l, aki biztosan j�t mulatna rajtuk. �Itt van a sajtp�nzem� ism�telgette mag�ban vissza�ton Nyugat-Iri�ba, �s f�lkacagott.�� Igenis megcsin�lom!�� jelentette ki fennhangon, amire a fekete kanca mintha k�v�ncsian hegyezte volna a f�l�t.

Ny�rf�nak azt mondta, hogy �zenetet kapott k�tf�i tan�t�j�t�l, a tr�kkmestert�l, ez�rt azonnal indulnia kell. Hogy mi�rt, azt term�szetesen nem mondhatja el, de miut�n oda�rkezett, a dolog nem tarthat sok�ig. F�l h�nap k�r�l oda, ugyanannyi vissza, egysz�val legk�s�bb Hantt�r�s el�tt visszat�r. �s tisztelettel k�ri az uras�got, hogy adjon neki n�mi el�leget a fizet�se terh�re, a haj��t �s sz�ll�s k�lts�geire. Hiszen egy k�tf�i var�zsl� nem hagyatkozhat az emberek j�indulat�ra�� m�r ami a sz�ks�gleteit illeti��, hanem minden�rt fizetnie kell, mint b�rmely m�s embernek. Ny�rfa egyet�rtett mindezzel, �s egy k�v�r ersz�nyt nyomott a var�zsl� kez�be �tik�lts�g gyan�nt. Ez volt �vek �ta az els� igazi p�nz Agyar zseb�ben: t�z elef�ntcsont lemezke, egyik oldal�n a sz�k�k�ti vidra, a m�sikon, Lebannen kir�ly tisztelet�re, a B�ke R�n�j�nak k�pe.�� dv�zlet, kis pof�tlanok�� k�sz�nt�tte �ket, amikor mag�ra maradt.�� Ti, no meg az a sajtp�nz, megteszitek az �tra.

Nagyon keveset besz�lt Szitak�t�nek a terveir�l. Legink�bb az�rt, mert alig tervezett valamit. Sorsukat a v�letlenre �s saj�t esz�re b�zta, mely ut�bbi ritk�n hagyta cserben, ha tisztess�ges es�llyel haszn�lhatta. A l�ny is alig k�rdezett t�le valamit.�� Eg�sz �ton f�rfiruh�t kell viselnem?�� Volt egyik k�rd�se.�� Igen�� hangzott a v�lasz��, de ez persze csak �lca. Nem mondok r�d hasonul�si var�zsig�t, m�g K�tf�re nem �r�nk.

��Azt hittem, �tv�ltoz�si var�zsig�r�l van sz� mormolta Szitak�t�.

��Az egy�ltal�n nem lenne b�lcs dolog�� ut�nozta Agyar tehets�gesen az elvar�zsol�mester nyomaszt� �nnep�lyess�g�t.�� Ha nagyon kell, akkor persze megteszem. De majd magad is megl�tod, hogy a var�zsl�k igen ritk�n haszn�lj�k a nagy erej� ig�ket. M�gpedig alapos okb�l.

��Az egyens�ly miatt�� fogadta el a l�ny a hallottak legegyszer�bb ok�t, mint szinte mindig.

��s tal�n az�rt is, mert a mesters�g�kben m�r nincs akkora er�, mint r�gen volt�� tette hozz� a f�rfi. Maga sem volt tiszt�ban vele, mi�rt akarja megingatni a l�ny hit�t a var�zslatokban. Tal�n, mivel a n� erej�nek b�rmily csek�ly cs�kken�se, teljess�g�nek csorbul�sa az � malm�ra hajtotta a vizet. Kezdetben csak arra t�rekedett, hogy az �gy�ba csalja �t� ezt a j�t�kot nagyon kedvelte. Ez�ttal a j�t�k hamarosan valamif�le verseng�ss� fajult, amire nem sz�m�tott, de v�get sem vethetett neki. V�g�l m�r nem is csak a l�ny elnyer�s�re, hanem a legy�z�s�re is t�rekedett. Nem engedhette meg, hogy egy n� diadalmaskodjon f�l�tte. Be kell bizony�tania neki �s saj�t mag�nak is, hogy Szitak�t� �lmai teljess�ggel �rtelmetlenek voltak.

A n� teljes fizikai k�z�nye l�tt�n t�relm�t el�g kor�n elvesz�tette, ez�rt var�zseszk�zh�z folyamodott. Vaj�kos cs�b�t� ig�hez, amely ir�nt ugyanakkor k�ts�geket is t�pl�lt, b�r am�gy tapasztalatb�l, el�g hat�konynak ismerte. Akkor vetette r� a b�v�s szavakat, amikor a l�ny�� szok�sa szerint��, �ppen valamilyen teh�n�ll�st jav�tgatott. Az eredm�ny nem az a l�gy odaad�s lett, amilyet m�s l�nyok eset�ben tapasztalt Enyhelyen vagy Alk�nyban. Szitak�t� fokozatosan elcs�ndesedett �s komorr� v�lt. T�bb� nem sorolta v�gtelen k�rd�seit K�tf�r�l, �s nem v�laszolt az � szavaira sem. Amikor v�g�l nagyon �vatosan k�zeledett hozz� �s megfogta a kez�t, a l�ny �gy fejbe k�lintotta valamivel, hogy belesz�d�lt. L�tta, amint Szitak�t� f�lpattan �s kiviharzik az ist�ll�b�l, egyetlen sz� n�lk�l, mialatt kedvenc ronda kuty�ja poroszk�l a nyom�ban. A d�g mintha vigyorogva n�zett volna vissza r�.

A l�ny az �reg h�zhoz vezet� �sv�nyen futott. Amikor a feje kitisztult, a var�zsl� is ut�naeredt, abban a rem�nyben, hogy az ige m�gis m�k�dik valamennyire, �s mindez csak a l�ny k�l�n�sen szokatlan taktik�ja az�rt, hogy az �gy�ba csalja �t. A h�zhoz k�zeledve azonban �sszet�rt ed�nyek cs�r�mp�l�s�t hallotta meg. A r�szeges apa t�molyogva, ijedt k�ppel j�tt el� a h�zb�l, a nyom�ban Szitak�t� nyers, �les ki�lt�saival:�� Ki a h�zb�l, te r�szeg, cs�sz�m�sz� �rul�! Bolond, sz�gyentelen k�jenc!

��Elvette t�lem a kedvenc kup�mat�� panaszkodott Iria ura az idegennek egy riadt kiskutya ny�sz�t�s�vel, mik�zben nagy kuty�i k�r�lugr�lt�k.�� s �ssze is t�rte!

A var�zsl� kereket oldott. K�t teljes napig nem is j�tt vissza. A harmadik napon �vatosan ellovagolt �-Iria mellett, �s a l�ny futva k�zeledett fel� a lejt�n.�� Sajn�lom a t�rt�nteket�� n�zett f�l r� f�st�sen csillog�, borosty�nsz�n� szem�vel.�� Nem tudom, mi t�rhetett r�m a minap. Rettent� d�h�s voltam, de nem ter�d. Bocs�natot k�rek.

A f�rfi persze kegyesen megbocs�tott neki, de t�bb� nem pr�b�lkozott n�la szerelmi var�zsig�vel.

Abban rem�nykedett, hogy hamarosan �gysem lesz majd sz�ks�ge r�, val�s�gosan a hatalm�ba ker�ti a l�nyt. Most m�r l�tta, mit kell tennie ez�rt. A n� maga adta kez�be a kulcsot. �ri�si fizikai er�vel �s akarattal rendelkezett, de szerencs�re but�cska volt, � viszont nem.

Ny�rfa egy szek�ren hat hord� kiv�l� v�r�sbort k�ld�tt egy borkeresked� megrendel�s�re, Medertorok kik�t�j�be. �r�mmel vette, hogy a var�zsl�ja aff�le test�rk�nt k�veti a sz�ll�tm�nyt, mivel a bor �rt�kes volt, �s b�r az ifj� kir�ly igaz�n igyekezett min�l hamarabb helyre�ll�tani a szil�rd jogrendet, m�g mindig el�fordultak rabl�band�k az orsz�gutakon. �gy teh�t Agyar a n�gy er�s l� �ltal h�zott �s az egyenetlen �ton d�l�ng�l� szek�r oldal�n l�g�zva a l�b�t elhagyta Nyugat-Iri�t. A Szam�rhegy t�v�ben toprongyos alak t�p�szkodott f�l az �tf�lr�l �s k�rte, hogy vigy�k �t magukkal.�� Nem ismerlek�� f�rmedt r� a kocsis durv�n, �s m�r emelte is az ostor�t, hogy elriassza az idegent, de a var�zsl� el�rement hozz�.�� Hadd sz�lljon f�l a fick�, j�ember. Semmi bajt nem okozhat, am�g �n itt vagyok.

��Akkor j�l tartsa rajta a szem�t, mester�� d�rm�gte a kocsis.

��gy lesz�� kacsintott k�zben a var�zsl� Szitak�t�re. A porral, parasztlajbival, kopott nadr�ggal �s koszos kalappal j�l �lc�zott l�ny nem kacsintott neki vissza. Szab�lyosan j�tszotta a szerep�t, mialatt a h�ts� sarogly�n egym�s mellett �lve l�b�lt�k a l�bukat. K�zben a hat testes, f�lm�zs�s hord� ott billegett k�z�tt�k, �s a bakon b�biskol� kocsis k�z�tt. Az �lmos ny�ri hegyek �s mez�k csigalass�s�ggal maradoztak el m�g�tt�k. A var�zsl� persze tette volna k�zben a sz�pet, de a l�ny v�laszul csak n�m�n megr�zta a fej�t. Tal�n megriadt a vad tervt�l, amelybe most m�r v�gleg belekeveredett. Ki tudhatn�. Mindenesetre s�lyosan, �nnep�lyesen hallgatott. Nagyon hamar megunn�m ezt a n�t, gondolta mag�ban Agyar, ha egyszer v�gre magam al� gy�rhetn�m. A gondolatt�l szinte elviselhetetlen�l megbizsergett, de amint odapillantott, v�gyai visszah�z�dtak a n� lehengerl� jelenl�te l�tt�n.

A valaha teljesen az iriai gazdas�ghoz tartoz� �ton nem voltak fogad�k. Ez�rt amikor a nap a nyugati mez�kre ereszkedett, meg�lltak egy tany�n�l, ahol a j�szolhoz k�thett�k a lovaikat, sz�n al� �ll�thatt�k a szekeret, magukat pedig elvackolhatt�k az ist�ll� padozat�n sz�tter�tett sz�n�n. A helyis�g s�t�t �s �porodott leveg�j�, a sz�na dohos volt. A var�zsl�ban most nem buzgott semmif�le v�gy, b�r Szitak�t� alig h�rom arasznyira fek�dt t�le. Olyan h�ven j�tszotta a f�rfit eg�sz nap, hogy kis h�j�n m�g a t�rs�t is meggy�zte vele. Meglehet, m�g a v�nembereket is siker�l megt�vesztenie, gondolta Agyar; elvigyorodott �s �lomba mer�lt.

M�g egy teljes napig d�c�gtek az �ton. Egy vagy k�t heves ny�ri z�port is �tv�szeltek, mire alkonyatt�jt meg�rkeztek Medertorok fallal ker�tett, vir�gz� kik�t�v�ros�ba. A kocsist �tj�ra bocs�tott�k, v�gezze a gazd�j�t�l kapott feladat�t. Maguk ezalatt leballagtak a kik�t�be, hogy valami �jjeli sz�ll�s ut�n n�zzenek a dokkok k�zel�ben. Szitak�t� olyan cs�ndben szeml�lte maga k�r�l a v�rost, ami egyar�nt lehetett az �h�tat, a tompas�g vagy �ppen a tiltakoz�s jele.�� Helyes kis v�ros ez�� magyar�zta neki a var�zsl�, de az egyetlen igazi ezen a vil�gon Enyhely.�� Hi�ba igyekezett leny�g�zni a l�nyt. Szitak�t� mind�ssze annyit k�rdezett t�le:�� Ugye, nem gyakran j�rnak haj�k K�tf�re? Mit gondolsz, sok id�nkbe telik m�g, mire tal�lunk magunknak egyet?

��Nem, ha van var�zsp�lc�m.

A l�ny abbahagyta a tekinget�st, �s egy darabig elgondolkodva baktatott Agyar mellett. Sz�p volt a mozg�sa, mer�sz �s kecses, a fej�t f�lszegte.

��Azt mondod, hogy egy m�gusnak engedelmeskedn�nek? De te nem vagy m�g igazi m�gus.

��Ez csak formas�g. Mi, magasabb rang� b�b�josok is viselhet�nk p�lc�t, ha k�tf�i �gyekben j�runk el� amint most �n is teszem.

��Az�ltal, hogy engem odaviszel?

��Mivel viszek nekik egy tanul�t, igen. Nagy tehets�g� tanul�t.�� A l�ny nem k�rdezett t�bbet; sohasem vitatkozott. Ez volt egyik legf�bb er�nye. Aznap este, mialatt a tengerparti sz�ll�ban vacsor�ztak, szokatlan l�gys�ggal k�rdezte Agyart�l.�� Sz�val, nagy tehets�gem van?

��V�lem�nyem szerint igen�� felelte a var�zsl�.

A l�ny elt�prengett. A besz�lget�s n�ha keserves lass�s�ggal alakult.�� R�za is folyton azt hajtogatta, hogy van er�m�� sz�lalt meg v�g�l��, de nem tudta megmondani, mif�le. �s �n� �n is tudom, hogy van, de azt nem, miben rejlik.

��ppen az�rt m�gy K�tf�re, hogy megtudd�� emelte r� pohar�t a f�rfi. Pillanatnyi k�s�ssel a l�ny is �gy tett �s r�mosolygott. Olyan kedvesen, hogy a var�zsl� �nk�ntelen�l hozz�tette:�� s amit tal�lsz, tal�n pontosan az lesz, amit keresel.

��Ha �gy lesz, az csakis neked k�sz�nhet�� mormolta Szitak�t�. E pillanatban tiszta sz�v��rt szerette �t a f�rfi, �s megfogadta mag�ban, hogy a j�v�ben nem megy messzebb, holmi g�l�ns tr�f�n�l.

Szob�jukat a zs�folt fogad�ban meg kellett osztaniuk m�g k�t utaz�val, de ez�ttal a f�rfi csupa szem�rmes gondolatot forgatott a fej�ben, amin mellesleg j�t nevetett mag�ban.

M�snap reggel let�rte egy n�v�ny friss hajt�s�t a konyhakertben, �s var�zssz�val l�tsz�lag f�nyes, er�s p�lc�v� alak�totta. A tetej�n r�zd�sz, a hossza �ppen a magass�g�val azonos.�� Milyen f�b�l van?�� k�rdezte Szitak�t� meglepetten, s amikor a f�rfi nevetve v�laszolta:�� Rozmaringb�l�� maga is sz�vb�l f�lnevetett. Nekiv�gtak a m�l�nak, h�tha tal�lnak maguknak haj�t d�li ir�nyba, amely a var�zsl�t �s inas�t elvinn� a B�lcsek-sziget�re. Hamarosan r� is bukkantak egy s�lyos teherg�ly�ra, amelynek kapit�nya a var�zsl�t sz�vess�gb�l, az inas�t pedig f�l �ron a haj�j�ra fogadta. B�r ez elvitte a sajtp�nz fel�t, viszont a saj�t kaj�t f�ny�z�s�ben lehetett r�sz�k, mivel a Tengeri Vidra terjedelmes, szil�rd fed�lzet� k�t�rbocos volt.

Mialatt a haj� gazd�j�val t�rgyaltak, egy szek�r z�rg�tt v�gig a m�l�n hozz�juk, �s a fed�lzetre rakt�k r�la az ismer�s boroshord�kat.�� Azok ott a mieink�� jegyezte meg a var�zsl�.�� Ront v�ros�ba mennek�� felelte a kapit�ny.�� Iri�b�l�� tette hozz� Szitak�t� l�gyan.

A l�ny visszan�zett a sz�razf�ld belseje fel�. Ez volt az egyetlen eset, amikor a f�rfi l�thatta visszapillantani �t.

A haj� sz�lvet�je k�zvetlen�l vitorlabont�s el�tt j�tt f�l a fed�lzetre. Nem k�tf�i m�gus, hanem egy viharvert, k�z�pkor� fick�, kopott tenger�szk�penyben. �dv�zl�s�re a var�zsl� halv�ny k�kes f�nyt villantott a p�lc�ja v�g�n. A b�b�jos tet�t�l talpig v�gigm�rte.�� Ezen a haj�n egy ember korm�nyozza az id�j�r�st; ha nem �n vagyok az, m�r megyek is.

��Egyszer� utas vagyok csup�n, Zs�kfolt mester. �r�mmel b�zom a te kezedre a szeleket.

A b�b�jos ekkor Szitak�t�re n�zett, aki sz�lfaegyenesen �llt mellett�k, egyetlen sz� n�lk�l.

��J�l van�� vetette oda a b�b�jos, �s ez volt az utols� szava a var�zsl�hoz.

Az �t sor�n azonban nemegyszer elbesz�lgetett Szitak�t�vel, ami kiss� zavarba ejtette a var�zsl�t. A l�ny tudatlans�ga �s bizalmass�ga vesz�lyeztethette �t mag�t �s ez�ltal a f�rfit is. Mir�l pusmoghatnak azzal a zs�kdarabbal? Meg is k�rdezte.�� Arr�l, mi lesz majd bel�l�nk�� v�laszolta Szitak�t�.

Agyar �rtetlen�l r�meredt.

��Mindannyiunkb�l. �tb�l, Fenn�tb�l, Enyhelyb�l �s G�zl�rb�l� �s K�tf�b�l. Minden szigetek valamennyi lak�j�b�l. Azt mondja, hogy m�lt �sszel, amikor Lebannen kir�ly koron�z�s�ra ker�lt sor, az ifj� uralkod� elk�ld�tt Gontra a f�m�gus�rt, koron�zn� meg, de � nem ment el Enyhelybe. �s nem volt �j f�m�gus, mag�t kellett teh�t megkoron�znia. N�melyek szerint ez nem helyes, �s ez�ltal nem is teljesen t�rv�nyesen foglalja el a tr�nt. M�sok az h�resztelik, hogy maga a kir�ly az �j f�m�gus. De � nem var�zsl�, csup�n kir�ly. Ez�rt megint m�sok szerint ism�t k�zelednek a S�t�t Id�k, amikor nem lesz jog �s igazs�g, a var�zsl�s pedig rossz c�lokat szolg�l.

��Ez a v�n sz�lkerget� mes�lte neked mindezt?�� csod�lkozott el a m�gus.

��Ez csak aff�le k�zbesz�d, azt hiszem�� vonta meg a v�ll�t Szitak�t�, s�t�t egyszer�s�ggel.

De a sz�lvar�zsl� legal�bb tudta a dolg�t. A Tengeri Vidra sebesen sz�guldott d�l fel�. Volt ugyan r�sz�k ny�ri viharokban, tajt�kz� tengerben, de igazi vad vihar vagy rossz sz�l sohasem t�rt r�juk. Kitettek �s f�lvettek rakom�nyt O-sziget �szaki kik�t�iben, Ilienben, Leng�ben, Kameryben, O-Kapuban. Ezut�n fordult a haj� nyugatnak, hogy K�tf�re sz�ll�tsa utasait. Nyugat fel� tekintve Agyar valami tompa �ress�get �rzett a gyomra t�j�k�n, mivel j�l tudta, milyen er�sen �rzik K�tf�t. Tudta, hogy sem �, sem a sz�lvar�zsl� nem tehetne semmit, ha a k�tf�i var�zssz�l ellen�k fordulna. �s ha ez bek�vetkezne, Szitak�t� biztosan megk�rdezn�: Mi�rt? Mi�rt fordul ellen�k a B�lcsek-sziget�nek szele?

Agyar el�gedetten figyelte, hogy a sz�lvar�zsl� is izgul, amint ott �ll a korm�nyos mellett. Folyton az �rboc cs�cs�ra tekinget, hogy a legcsek�lyebb nyugati fuvallatra is kurt�ttassa a vitorl�kat. De a sz�l kitart�an f�jt �szak fel�l. Hamarosan zivatar is �rkezett a h�t�n, ami el�l a var�zsl� levonult a kabinjukba, de Szitak�t� odaf�nt maradt a fed�lzeten. F�lt a v�zt�l. Ezt mondta is a f�rfi�nak. Nem tudott �szni.�� Borzalmas dolog lehet a fullad�s�� mondogatta.�� Ha nem l�legezhet az ember�� s �sszer�zk�dott az ijeszt� gondolatt�l. Ez volt az egyetlen megnyilv�nul�sa b�rmif�le f�lelm�nek. Nem szerette az alacsony, zs�folt kabint, ez�rt eg�sz napj�t odaf�nt t�lt�tte, �s a melegebb �jszak�kon ott is aludt. A var�zsl� nem is pr�b�lta a kaj�tbe cs�b�tani �t, tudta, hogy ezzel �gysem menne semmire. Hogy megszerezhesse a l�nyt, uralkodnia kell f�l�tte. �s azt is megteszi majd, csak �rkezzenek meg v�gre K�tf� sziget�re.

F�lkapaszkodott a fed�lzetre. Lassan der�lt az �g, a lenyugv� nap nyugaton sz�tkergette a felh�ket. Az �g r�tarany sz�nben ragyogott f�l, egy hegy tetej�nek �ve m�g�tt.

Agyar v�gyakoz� gy�l�lettel n�zte azt a hegyet.

* * *

��Az ott a k�tf�i domb, �cs�m�� mondta a sz�lvar�zsl� Szitak�t�nek, amint ott �lltak egym�s mellett a haj� korl�tj�n�l.�� Hamarosan befutunk az Alk�ny�b�lbe. Ott m�s sz�l nincs, csak amilyet �k akarnak.

Mire j� m�lyen befutottak a t�gas �b�lbe �s horgonyt vetettek, bes�t�tedett.�� Majd reggel sz�llunk partra�� fordult a var�zsl� a kapit�nyhoz.

Sz�k kabinjukban �lve v�rta �t Szitak�t�. �nnep�lyesen, mint mindig, de most k�l�n�s izgalom is csillogott a szem�ben.�� Majd reggel megy�nk ki a partra�� k�z�lte vele is a sz�nd�k�t Agyar, amit a l�ny beleegyez� b�lint�ssal nyugt�zott.�� A k�ls�m megfelel?�� k�rdezte agg�dva.

A f�rfi le�lt keskeny priccs�re, �s v�gigm�rte a saj�t keskeny priccs�n kuporg� l�nyt. Nem n�zhettek egyenesen egym�s szem�be, mivel nem volt elegend� hely a t�rd�knek. O kik�t�j�ben a var�zsl� tan�cs�ra Szitak�t� vett mag�nak egy tisztess�ges inget �s nadr�got, hogy jobban hasonl�tson a Nagy Iskola leend� tanul�j�nak k�p�hez. Sz�lcserzett arc�t tiszt�ra mosta. A haj�t befonta �s kontyba t�zte, ak�rcsak a var�zsl�. A kez�t is megmosta� most ott pihent mellette laz�n a holmij�n. Nagy er�s k�z, gondolta Agyar, val�ban, ak�r egy f�rfi�.

��Nem l�tszol f�rfinak�� jelentette ki a var�zsl�.�� A l�ny arca megny�lt.�� Nekem nem. Sz�momra sohasem t�nhetsz f�rfinak. De ne agg�dj. �k biztosan annak n�znek majd.

Szitak�t� agg�d� arccal b�lintott.

��Az els� pr�ba a legf�bb pr�ba, kedvesem�� magyar�zta neki a f�rfi. Minden �jjel, amikor egyed�l fek�dt a kabinban, erre a besz�lget�sre k�sz�lt.�� Az �tjut�s azon a kapun, a Nagy H�zba val� bel�p�s z�loga.

��Ezen sokat gondolkodtam magam is�� v�gta r� a l�ny sietve, �szint�n.�� Nem mondhatn�m meg m�gis egyenesen, ki vagyok? Ha te is ott vagy �s mellettem sz�lhatsz� mondhatn�d, hogy n� l�temre is vannak bizonyos k�pess�geim� �n pedig v�llalhatn�m az esk�t, a sz�zess�get, �s k�l�n is �lhetn�k, ha azt akarj�k, hogy�

��Nem, nem, nem, nem�� r�zta a fej�t a var�zsl� az eg�sz monol�g alatt.�� Rem�nytelen, kil�t�stalan. Vesz�lyes�

��M�g ha te�

��M�g ha �n sz�ln�k is �rted. Nem hallgatn�nak meg. K�tf� t�rv�nye tiltja, hogy n�k b�rmif�le magasabb tud�sra tegyenek szert, hogy megismerj�k a teremt�s szavainak ak�r egyik�t is. Ez mindig is �gy volt. Meg se hallgatn�nak. Meg kell h�t mutatni nekik, �s mi mutatjuk meg nekik, te meg �n. Majd megtan�tjuk �ket. Szedd �ssze a b�tors�godat, Szitak�t�! Nem gy�ng�lhetsz el, nem gondolhatod: ��, ha sz�pen megk�rem �ket, nem tagadhatj�k meg, hogy beengedjenek�. De igenis megtehetik. �s meg is teszik. Ha pedig leleplezed magad, megb�ntetnek. �s engem is.�� K�l�n hangs�lyozta a mag�ra vonatkoz� szavakat, k�zben mag�ban mormolva: �Megel�ztem!�

A l�ny csak n�zett r� kiismerhetetlen tekintet�vel.�� Akkor mit kell tennem?�� k�rdezte v�g�l.

��Megb�zol bennem, Szitak�t�?

��Igen.

��Megb�zol bennem teljesen, a v�gs�kig� tudva, hogy �n ebben az �gyben sokkal nagyobb kock�zatot v�llalok a ti�dn�l?

��Igen.

��Akkor meg kell nekem is mondanod a sz�t, amit majd a kapusmesternek mondasz.

A l�ny r�meredt.�� De hiszen �n azt hittem, hogy majd te mondod meg nekem a� jelsz�t.

��A jelsz�, amelyet k�r majd t�led nem m�s, mint a saj�t igaz neved.

Hagyta, hogy a mondottak le�lepedjenek egy kicsit, majd l�gy hangon folytatta:�� s ahhoz, hogy a hasonlatoss�g ig�j�t r�d alkalmazhassam, m�ghozz� olyan biztosan �s t�k�letesen, hogy m�g K�tf� mesterei is f�rfinak n�zzenek, semmi m�snak� nekem is tudnom kell az igaz nevedet.�� Megint elhallgatott. Am�g besz�lt, saj�t mag�nak is �gy t�nt, hogy minden szava igaz. Meghatott �s kedves hangon folytatta teh�t:�� Megtudhattam volna m�r r�gen, de nem akartam haszn�lni azokat a tr�kk�ket. A bizalmadat szerettem volna megszerezni, hogy te magad �ruld el nekem.

A l�ny len�zett a t�rd�re kulcsolt kez�re. A kabin l�mp�s�nak halv�ny, r�t f�ny�ben a szempill�i finom, hossz� �rny�kot vetettek az arc�ra. F�ln�zett, most egyenesen a f�rfi szem�be.

��A nevem Iri�n�� suttogta.

A f�rfi elmosolyodott. A l�ny nem.

Agyar nem sz�lt semmit. Val�j�ban nagy zavarban volt. Ha sejtette volna el�re, hogy ilyen k�nnyen megy majd, m�r napokkal, hetekkel ezel�tt megkaparinthatta volna a l�nyt �s vele az er�t, amelynek birtok�ban azt tehet vele, amit csak akar. Puszt�n megj�tszhatta volna ezt az �r�lt tervet. Akkor nem adja f�l a fizet�s�t, mindenn�l fontosabb tekint�ly�t. Akkor nem indul el erre az �tra, �s nem lohol a c�lj��rt eg�szen K�tf�ig. Most m�r l�tta, hogy az eg�sz terv bolonds�g. Tudta, k�ptelen annyira �lc�zni a l�nyt, hogy a kapusmestert ak�r egy percre is megt�vessze. Az eg�sz terv�� hogy majd megal�zza K�tf� mestereit, ahogyan azok is megal�zt�k �t�� nem volt t�bb holdk�ros �tletn�l. A l�ny becsap�s�nak v�gy�t�l �zve, maga esett a neki �sott csapd�ba. Keser� sz�j�zzel d�bbent r�, hogy v�gig hitt a saj�t hazugs�gaiban, s v�g�l belegabalyodott saj�t, finoman sz�tt h�l�j�ba. Egyszer m�r bolondot csin�lt mag�b�l K�tf�n, �s most visszaj�tt, hogy megism�telje. M�lys�ges, marcangol� d�h ker�tette hatalm�ba. Semmi, de semmi j� nem volt ebben az eg�szben.

��Mi a baj?�� k�rdezte Szitak�t�. A l�ny m�ly, f�tyolos hangja ell�gy�totta. Tenyer�be szor�totta az arc�t, �gy k�zd�tt a k�nnyek sz�gyene ellen.

Szitak�t� Agyar t�rd�re tette a kez�t. Most els� �zben �rintette meg �t egy�ltal�n. A f�rfi t�rte a s�lyos, meleg �rint�st, amely�rt m�r oly hossz� ideje epekedett, hi�ba.

B�ntani akarta a l�nyt. Kirobbantani �t borzalmas, tudatlan kedvess�g�b�l, de v�g�l mind�ssze ennyit volt k�pes kiny�gni:�� n csak szerelmeskedni akartam veled.

��T�nyleg?

��Mi�rt? Azt hitted, �n is csak az egyik her�ltj�k vagyok? Hogy �nmagamat kasztr�ltam ig�kkel, hogy szent lehessek? Mit gondolsz, mi�rt nincs var�zsbotom? Mit gondolsz, mi�rt nem vagyok az Iskol�ban? Te mindent elhitt�l, amit mondtam neked?

��Igen�� b�lintott a l�ny.�� Sajn�lom.�� Keze m�g mindig a f�rfi t�rd�n pihent.�� Szerelmeskedhet�nk, ha annyira akarod�� mondta halkan.

A f�rfi mozdulatlann� dermedt �lt�ben.

��Ki vagy te?�� k�rdezte v�g�l a l�nyt�l.

��Nem tudom. �ppen az�rt j�ttem ide, K�tf�re, hogy v�gre megtudjam.

Agyar kiszabad�totta mag�t, �s f�l�llt. G�rnyedten. Egyik�k sem tudott teljesen kiegyenesedni az alacsony kabinban. Kez�t �k�lbe z�rva majd kinyitva �llt h�ttal a l�nynak, olyan t�vol t�le, amennyire csak lehetett.

��Nem tudod meg. Itt minden hazugs�g, csal�s. V�nemberek j�tszadoz�sa cifra szavakkal. �n nem sz�lltam be ebbe a j�t�kba, az�rt j�ttem el. Tudod, mit csin�ltam?�� mes�lte diadalmas vigyorral villantva ki a fogait.�� Egy l�nyt, egy v�rosi l�nyt vittem a cell�mba. Abba a piciny, sz�zies cell�mba. Par�nyi ablaka egy mell�kutc�ra ny�lt. Mindenf�le var�zsige n�lk�l. Nem boldogulhat az ember az ig�ivel, mialatt k�r�l�tte mindny�jan a m�gi�jukat �zik. De � j�nni akart �s j�tt is. K�t�lh�gcs�t dobtam ki az ablakon, azon m�szott f�l. �s �ppen a s�r�j�ben voltunk, amikor azok a v�nemberek bel�ptek. Kir�gtam �ket! Ha t�ged bevinn�lek, akkor is kizavarn�m �ket. A saj�t leck�j�ket adtam f�l nekik.

��Nos, �n m�gis megpr�b�lom�� suttogta a l�ny.

A var�zsl� r�meredt.

��Nem pontosan az�rt, ami�rt te�� folytatta��, de m�gis akarom. Megtett�k ezt a hossz� utat, s r�ad�sul a nevemet is tudod.

Ez igaz volt. A l�ny neve Iri�n. �gy s�t�tte �t, mint a t�z, mint valami eleven par�zs az agy�ban. Tudata k�ptelen volt megtartani. Tud�sa k�ptelen volt f�lhaszn�lni. Nyelve k�ptelen volt kiejteni.

A l�ny f�ln�zett r�. Kem�ny, �les arcvon�sait megl�gy�totta a l�mp�s gy�nge f�nye.�� Ha csak a velem val� szerelmesked�s v�gya k�nyszer�tett minderre�� mondta halkan��, akkor megtehetj�k. Ha m�g most is akarod.

A f�rfi szava elakadt, csak megr�zta a fej�t. N�h�ny pillanat m�lt�n m�r nevetni is tudott.�� Att�l tartok, hogy elszalasztottuk� ezt a lehet�s�get. A l�ny harag, indulat, sz�gyen n�lk�l n�zett szembe vele.

��Iri�n�� sz�lalt meg Agyar. A n�v most k�nnyen, �desen �s h�v�sen fordult meg a nyelv�n, mint a friss forr�sv�z a kisz�radt sz�jban.

��Iri�n, �me, megmutatom neked, mit kell tenned, hogy bejuss a Nagy H�zba�

III. Azver

Ott hagyta a sarkon. Egy sz�k, nyomaszt�, valahogy nyirkosnak t�n� utc�cska sark�n, amely arcn�lk�li falak k�z�tt vezetett egy m�g magasabb falban ny�l� faajt� fel�. F�lruh�zta var�zsig�j�vel, amit�l a l�ny val�ban f�rfinak l�tszott, b�r nem �rezte mag�t annak. B�cs�z�ul meg�lelt�k egym�st, hiszen v�g�l is bar�tok voltak, t�rsak, �s a f�rfi val�ban mindent megtett �rte.�� B�tors�g!�� b�cs�zott Agyar, �s �tj�ra bocs�totta a l�nyt. Az f�lballagott az utc�n, �s meg�llt az ajt� el�tt. Visszan�zett, de a t�rsa m�r elment.

Kopogtatott.

Kis id� m�lva hallotta a retesz kattan�s�t. Az ajt� kiny�lt. K�z�ns�ges k�lsej�, k�z�pkor� f�rfi �llt el�tte.�� Mit tehetek �rted?�� k�rdezte halkan. Nem mosolygott, de kellemes volt a hangja.

��Beengedhetne a Nagy H�zba, uram.

��Ismered tal�n a j�r�st?�� Mandulav�g�s� szeme �l�nken, de mintha nagy messzes�gb�l �s hossz� �vek t�vol�b�l n�zett volna r�.

��Ez az odavezet� �t, uram.

��s tudod, kinek a nev�t kell kimondanod, miel�tt beengedn�lek?

��A magam�t, uram. Iri�n vagyok.

��Val�ban?�� k�rdezte a kapusmester.

A k�rd�s kis sz�netet id�zett el�. Szitak�t� sz�tlanul �llt egy percig.�� Ez az a n�v, amelyet falunk vaj�kosn�je, R�za adott nekem �t sziget�n, az Iria hegy l�b�n�l fakad� forr�s viz�ben�� mondta ki v�g�l az igazat.

A kapus v�gtelennek t�n� ideig n�zett r�.�� Akkor ez a neved�� fogadta el v�g�l.�� De lehet, hogy nem a teljes neved. Azt hiszem, m�sik is van.

��Nem tudok r�la, uram. Tal�n itt majd azt is megtudhatom�� tette hozz� hossz� sz�net ut�n.

A kapusmester k�nnyed�n biccentett. Halv�ny mosolya f�lhold alak� r�ncot v�sett az arc�ra. F�lre�llt.�� L�pj h�t be, le�nyom�� mormolta halkan.

�s a l�ny �tl�pte a Nagy H�z k�sz�b�t.

Var�zsl�bar�tj�nak ig�je �gy cs�szott le r�la, mint valami p�kh�l�. �nmaga volt megint, �s annak is l�tszott.

K�vette a kapust, v�gig a kik�vezett folyos�n. Csak a v�g�n fordult vissza kicsit, hogy egy pillant�st vethessen a magas ajt� csontfeh�r lapj�ba v�sett fa, ezernyi level�n �tsz�r�d� f�nyre.

A folyos�n v�gigsiet� sz�rke k�p�nyeges fiatalember, a k�zeledt�kre megtorpant. R�meredt Iri�nra, kurt�n b�lintott �s tov�bbsietett. A l�ny ut�nafordult. A fiatalember is visszan�zett.

Hom�lyos, z�ldes f�nygoly� suhant v�gig a folyos�n szemmagass�gban, l�tsz�lag a fiatalember nyom�ban. A kapusmester intett a kez�vel, mire a f�nypamacs kiker�lte �t. Iri�n f�lresz�kkent �s ijedten lehajolt, de m�g �gy is h�v�s bizserg�st �rzett a haja t�v�n, amint a f�nygoly� elsiklott a feje f�l�tt. A kapus k�r�ln�zett� arc�n sz�lesebbre ter�lt a mosoly. B�r nem sz�lt egy sz�t sem, a l�ny �rezte, hogy �gyel r�, t�r�dik vele. F�legyenesedett h�t, �s a nyom�ba szeg�d�tt.

A f�rfi meg�llt egy t�lgyfaajt� el�tt. Kopogtat�s helyett valami jelet vagy r�n�t rajzolt r� a p�lc�ja hegy�vel. A p�lca valamif�le k�nny�, sz�rk�s sz�n� f�b�l k�sz�lt. Az ajt� kiny�lt.�� Gyertek be!�� sz�lt ki m�g�le egy m�lyen zeng� hang.

��K�rlek, v�rj itt egy kicsit, Iri�n�� k�rte vezet�je, �s bel�pett a helyis�gbe, sarkig t�rva hagyva maga m�g�tt az ajt�t. A l�ny k�nyvespolcokat l�tott odabent, rajtuk rengeteg k�nyvvel, �jabb k�nyvhalmokat az asztalokon, tintatart�kat, mindenf�le irom�nyokat, k�t-h�rom, �r�asztal el�tt kuporg� leg�nyk�t �s azt a deres haj� embert, akivel a kapusmester besz�lt. L�tta, hogyan v�ltozik meg a f�rfi arca, amint fut�, meglepett pillant�st vetett fel�; figyelte, amint halk hangon, izgatott k�rd�seket tesz f�l a kapusnak.

Mindketten odal�ptek hozz�.�� K�tf� elvar�zsol�mestere� Iri�n, �t sziget�r�l�� mutatta be �ket egym�snak a kapusmester.

Az elvar�zsol� ny�ltan v�gigm�rte a l�nyt, akin�l valamivel alacsonyabb volt. Azut�n a kapusra �s megint a l�nyra n�zett.

��Bocs�sd meg ifj� h�lgy, hogy el�tted besz�lek�� sz�lalt meg��, de k�nytelen vagyok r�. J�l tudod, kapusmester, hogy sohasem k�telkedn�k az �t�leted helyess�g�ben, de a szab�ly teljesen vil�gos. Meg kell t�led k�rdeznem, mi�rt szegted meg, �s engedted be ide ezt a n�t?

��Mert erre k�rt�� v�laszolta amaz.

��De�� Az elvar�zsol� szava elakadt.

��Mikor k�rt utolj�ra egy n� bebocs�ttat�st az Iskol�ba?

��Tudj�k, hogy a szab�ly tiltja a bel�p�s�ket.

��Te is tiszt�ban volt�l ezzel, Iri�n?�� fordult a l�nyhoz a kapus.

��Igen, uram�� v�laszolta a l�ny.

��Nos, akkor mi sz�l hozott ide?�� szegezte neki a k�rd�st az elvar�zsol� szigor�an, de k�v�ncsis�g�t sem rejtve v�ka al�.

��Agyar mester mondta nekem, hogy f�rfinak �lc�zhatn�m magamat. B�r �n azt gondoltam, meg kellene mondanom, ki vagyok. �n is v�llaln�m a sz�zess�gi fogadalmat, uram.

A kapusmester f�radt mosoly�nak �v�re k�t, f�lhold alak� r�nc ereszkedett. Az elvar�zsol� arckifejez�se szigor� maradt, de valahogy t�tov�n pislogott �s kisv�rtatva megjegyezte:�� Biztos vagyok benne� igen� hogy a becs�letes beismer�s val�ban a leghelyesebb. Mif�le mesterr�l is besz�lsz?

��Agyarr�l�� mormolta a kapus.�� Egy ifj� Enyhely kik�t�j�b�l, az enyhelyi Nagy Kapub�l. H�rom �ve engedtem be, azut�n tavaly engedtem ki. Nem eml�kszel r�?

��Agyar! A fi�, aki a tr�kkmestern�l tanult? � is itt van?�� k�rdezte az elvar�zsol� Iri�nt bossz�san. A l�ny mereven �llt, �s nem sz�lt semmit.

��Az Iskol�ban nincs�� mosolygott a kapusmester.

��Bolondd� tett, ifj� h�lgyem. Bolondot csin�lt bel�led, hogy benn�nket is azz� tehessen.

��Nekem az�rt volt sz�ks�gem r�, hogy elvezessen ide �s el�rulja, mit kell mondanom a kapu �r�nek�� v�laszolta Iri�n.�� n nem az�rt j�ttem, hogy b�rkit bolondd� tegyek, hanem hogy megtanuljam azt, amit tudnom kell.

��Gyakran elgondolkodtam rajta, mi�rt is engedtem be azt a fi�t�� morfond�rozott f�lhangosan a kapusmester.�� Lassacsk�n az�rt meg�rtek bel�le valamit.

Az elvar�zsol�mester r�n�zett, majd n�mi t�preng�s ut�n megk�rdezte:�� Mi j�r a fejedben, bar�tom?

��Arra gondolok, hogy Iri�n �t sziget�r�l nem csup�n az�rt j�tt ide, hogy megtudja, amit neki mag�nak tudnia kell, hanem hogy mi is r�j�jj�nk arra, nek�nk mit kell tudnunk.�� A kapusmester is teljesen nyugodt hangon sz�lt most, arc�r�l elt�nt a mosoly.�� Azt hiszem, ezt a k�rd�st egy�tt kell megt�rgyalnunk, mind a kilenc�nk r�szv�tel�vel.

Ezt a kijelent�st az elvar�zsol� ny�lt megd�bben�ssel fogadta, de nem vonta k�rd�re miatta a t�rs�t. Mind�ssze ennyit sz�lt:�� De nem a tanul�k el�tt!

A kapusmester egyet�rt�en b�lintott.

��A h�lgy pedig megsz�llhat a v�rosban�� s�hajtott f�l az elvar�zsol� megk�nnyebb�lten.

��Mik�zben mi a h�ta m�g�tt t�rgyalunk r�la?

��De csak nem akarod behozni �t a tan�csterembe?

��A f�m�gus is behozta Arrent.

��De Arren nem m�s volt, mint leend� Lebannen kir�lyunk.

��s kicsoda Iri�n?

Az elvar�zsol� egy darabig hallgatott, majd nyugodtan, tiszteletteljesen mondta:�� Mit gondolsz, bar�tom, mit kell tenn�nk a tud�s�rt? Kicsoda ez a n�, hogy ezt k�red sz�m�ra?

��s kik vagyunk mi�� k�rdezett vissza a kapusmester��, hogy elutas�tsuk �t, miel�tt tudn�nk, kicsoda egy�ltal�n?

��Egy n�!�� h�rd�lt fel az id�z�mester.

Iri�n k�zben �r�kig v�rakozott a kapusmester cell�j�ban. Alacsony, vil�gos, csupasz szob�cska volt, kicsi, fat�bl�s ablaka a Nagy H�z konyhakertj�re n�zett. Csinos, j�l �polt kert volt, benne z�lds�gek, vir�gok, gy�gyn�v�nyek hossz� sorai, t�voli v�g�ben pedig bogy�s cserj�k �s gy�m�lcsf�k. K�pc�s, s�t�t b�r� ember bukkant f�l a kertben k�t fi� t�rsas�g�ban. Hozz�l�ttak az �gy�sok gyoml�l�s�hoz. Iri�n lelke megk�nnyebb�lt, amint a szorgoskod�sukat figyelte. Szeretett volna seg�teni nekik. Neh�z volt a mag�nyos v�rakoz�s ezen az idegen helyen. Egyszer bej�tt hozz� a kapus. Hozott egy t�lc�n hideg s�lt h�st, kenyeret �s gy�ngyhagym�t. A l�ny evett, mert a mester azt mondta neki, hogy egyen, de a r�g�s �s nyel�s nagyon nehezen ment. A kert�szek k�zben elmentek, �gy most nem volt m�s l�tnival�ja, mint a hossz� k�posztasorok, ugr�ndoz� verebek, olykor egy k�nya az �gen, �s a kerten t�li f�k halk szell�ben lengedez� lombjai.

Megint j�tt a kapusmester.�� J�jj, Iri�n, tal�lkozz K�tf� mestereivel!�� A l�ny sz�ve v�gtat� dobog�sba kezdett. Folyos�k hossz� �tveszt�j�n �t egy s�t�t fal�, cs�csos ablakok sor�val �kes terembe l�ptek. F�rfiak csoportja �llt a k�zep�n. Valamennyien fel� fordultak, amint bel�pett az ajt�n.

��Iri�n, �t sziget�r�l�� jelentette be a kapus. N�m�n fogadt�k. A kapusmester beljebb intette.�� Az elvar�zsol�mesterrel m�r tal�lkozt�l�� mondta. Bemutatta sorra a t�bbieket is, de a l�ny k�ptelen volt megjegyezni a neveket, a gy�gyf�vesmester kiv�tel�vel�� akit egyszer� kert�sznek n�zett az ablakb�l��, �s a legfiatalabbnak t�n� id�z� kiv�tel�vel, akinek szigor�, sz�p arc�t, mintha s�t�t k�b�l faragt�k volna ki. � sz�lalt meg els�k�nt, amint a kapusmester v�gzett a bemutat�ssal.�� Egy n�!�� h�borgott ism�t.

A kapus erre egyet b�lintott, szel�den, mint mindig.

��Ez�rt h�vtad �ssze mind a kilenc�nket? Csup�n csak ez�rt?

��Csup�n csak ez�rt�� felelte a kapusmester.

��S�rk�nyokat l�ttak r�pk�dni a Legbens�-tenger f�l�tt. K�tf�nek nincs f�m�gusa, �s a szigeteknek tisztess�gesen megkoron�zott kir�lya. Igazi munka v�r r�nk!�� d�r�gte az id�z�, �s a hangj�t is mintha szikl�b�l faragt�k volna.�� Azt vajon mikor v�gezz�k el?

Kellemetlen cs�nd �llt be, mivel a kapus nem sz�lt semmit. V�g�l megsz�lalt egy karcs�, csillog� szem� f�rfi, aki sz�rke m�gusk�p�nyege alatt piros tunik�t viselt.�� s ezt a n�t tan�tv�nyk�nt hozod a Nagy H�zba, kapusmester?

��Ha �gy is lenne, a ti jogotok elfogadni vagy elvetni.

��s azt teszed?�� mosolyodott el halv�nyan a piros tunik�s.

��Tr�kkmester uram�� fordult fel� a kapus��, val�ban di�kk�nt szeretett volna bel�pni, �s �n nem l�ttam okot az elutas�t�s�ra.

��Pedig minden ok megvan r�!�� sz�lt k�zbe az id�z�.

Tiszta, m�ly hang� f�rfi sz�lalt meg:�� Itt nem a mi �t�let�nk a d�nt�, hanem K�tf� t�rv�nye, amelynek betart�s�ra f�lesk�dt�nk.

��Alig hiszem, hogy a kapusmester k�nnyed�n fittyet h�nyna r᠗ vetette k�zbe egyik�k, akit Iri�n �szre sem vett, m�g meg nem sz�lalt. Pedig termetes ember volt, �sz s�r�nnyel, tagbaszakadt alkattal �s er�s arcvon�sokkal. A t�bbiekkel ellent�tben � a l�nyra n�zett, mialatt besz�lt.�� Kurremkarmerruk vagyok�� mutatkozott be neki.�� Mint itteni n�vmester, szabadon b�nok a nevekkel, bele�rtve a magam�t is. Te kit�l kaptad a nevedet, Iri�n?

��A falunk vaj�kosn�j�t�l, R�z�t�l, uram�� h�zta ki mag�t a l�ny, b�r a hangja k�zben idegesen magas �s kem�ny volt.

��Elhib�zt�k volna a nev�t?�� k�rdezte a kapus a n�vmestert�l.

Kurremkarmerruk megr�zta a fej�t:�� Nem. De�

Az eddig nekik h�ttal �ll� �s az �res kandall�ra mered� id�z�mester most megfordult.�� Nem a mi dolgunk olyan nevekkel foglalkozni, amelyeket vaj�kosok adnak egym�snak�� vetette oda.�� Ha valami �rdeked f�z�dik ehhez a n�h�z, kapus, azt ezeken a falakon k�v�l int�zd el. Az ajt�n t�l, amelynek �rz�s�re f�lesk�dt�l. Ennek a szem�lynek nincs itt helye, �s nem is lesz soha. Csup�n zavart, visz�lykod�st �s tov�bbi gy�nges�get hozhat r�nk. Nem besz�lek tov�bb, �s t�bb� semmit sem mondok a jelenl�t�ben. A tudatos hib�ra egyetlen m�lt� felelet a hallgat�s.

��A hallgat�s nem elegend�, uram�� sz�lalt meg egyik�k, aki eddig m�g semmit sem mondott. Iri�n szem�ben nagyon k�l�n�snek t�nt. Halv�nypiros b�re, hossz� kese haja �s keskeny v�g�s�, j�gk�k szeme volt. A besz�de is k�l�n�s: feszes �s valahogy szab�lytalan.�� A hallgat�s mindenre v�lasz, �s egyben semmire sem�� sz�gezte le.

Az id�z� f�lemelte nemes, s�t�t arc�t, �s a termen �t a s�padt alakra n�zett, de nem sz�lt semmit. Egyetlen hang vagy k�zmozdulat n�lk�l megfordult, �s elhagyta a helyis�get. Amint lassan ell�pett el�tte, Iri�n h�trah�k�lt t�le. Mintha egy s�r sz�ja ny�lt volna meg. T�li s�r�: hideg, nyirkos, s�t�t. A l�ny l�legzete is megakadt a tork�ban. G�rcs�sen kapkodott leveg� ut�n. Amikor mag�hoz t�rt, �szrevette, hogy az elvar�zsol� �s a s�padt f�rfi mereven figyeli.

A harangz�g�s-hang� is r�n�zett, s�t sz�lt is hozz� k�l�n�s, kedves szigor�s�ggal:�� gy l�tom, hogy az az ember, aki idehozott t�ged bajt akar keverni, de te nem akarsz. �m puszt�n azzal, hogy itt vagy, Iri�n, bajt hozol magadra �s r�nk is. Minden bajt okoz ugyanis, ami nincs a maga hely�n. Egy hang, b�rmilyen sz�pen �nekelj�k is, az eg�sz dallamot romba d�nti, ha nem oda val�. A n�ket n�k tan�tj�k. A vaj�kosok m�s vaj�kosokt�l �s var�zsl�kt�l szerzik meg a tudom�nyukat, nem m�gusokt�l. Amit mi itt tan�tunk, nem asszonyok sz�j�ba val� nyelven sz�l. Az ifj� sz�v l�zad az ilyen szab�lyok ellen, helytelennek, s�t igazs�gtalannak tekinti azokat. De att�l m�g azok helyes szab�lyok maradnak. Alapjuk nem az, amit mi akarunk, hanem az, ami val�ban l�tezik. Az igazak �s a hamisak, az ostob�k �s a b�lcsek� mindenki k�nytelen engedelmeskedni nekik, k�l�nben csak herd�lja az �let�t, �s gy�szos v�gre jut.

Az elvar�zsol�mester �s a mellette �ll� karvalyk�p�, v�kony �regember, egyet�rt�en b�logatott.�� Nagyon sajn�lom, Iri�n�� fordult a l�nyhoz a tr�kkmester.�� Agyar az �n tan�tv�nyom volt. Lehet, hogy rosszul tan�tottam, de m�g nagyobb hib�t k�vettem el, amikor elk�ldtem. Jelent�ktelennek �s enn�lfogva �rtalmatlannak tekintettem. De neked hazudott �s f�lrevezetett t�ged. Neked nem kell sz�gyenkezned. A hib�t � k�vette el� �s �n�

��n nem sz�gyenkezem�� felelte Iri�n, �s szemben�zett az eg�sz gy�lekezettel. �gy �rezte, hogy meg kellene k�sz�nnie az udvariass�gukat, de nem j�ttek sz�j�ra a kell� szavak. Feszes nyakkal fel�j�k biccentett h�t, megfordult �s kiment a teremb�l.

A kapusmester az egyik keresztfolyos�n�l �rte utol, ahol meg�llt, nem tudv�n, merre menjen tov�bb.�� Erre�� l�pett mell�, majd kisv�rtatva megism�telte:�� Erre! Hamarosan egy ajt�hoz �rtek. Az nem szarub�l, csontb�l k�sz�lt. Sima t�lgyfaajt� volt, s�lyos �s fekete, rajta a nagy id�k sor�n megkopott vasretesz.�� Ez a h�ts� ajt� magyar�zta a m�gus, mik�zben elh�zta a reteszt.�� Legt�bben Medra Kapuj�nak nevezik. Mind a kett�re �n vigy�zok.�� Kinyitotta a kaput. A nap ragyog� f�ny�t�l k�pr�zott Iri�n szeme. Amikor �jra �lesen l�tott, megpillantott egy �sv�nyt, amely az ajt�t�l vezetett a t�volba, a kerten �s a m�g�tte elter�l� mez�k�n �t. A mez�n t�l magas f�k sorakoztak, m�g t�volabb, kiss� jobbra a K�tf�-hegy domborodott. K�zvetlen�l az ajt� el�tt, mintha csak �ket v�rta volna, ott �llt a kesehaj�, keskeny szem� f�rfi.

��dv, formamester�� k�sz�nt�tte �t a kapus, cs�ppet sem meglepetten.

��Hov� ir�ny�tod az ifj� h�lgyet?�� k�rdezte a formamester, k�l�n�s hanghordoz�s�val.

��Sehov᠗ vonta meg v�ll�t a kapusmester.�� Csak �ppen kiengedem, ahogyan beengedtem, a saj�t k�v�ns�ga szerint.

��Velem j�nn�l?�� fordult a formamester Iri�nhoz.

A n� el�sz�r r�, azut�n a kapusra n�zett, de nem sz�lt semmit.

��n nem lakom ebben a h�zban� sem m�s h�zban�� magyar�zta a formamester.�� Odalent lakom�� mutatott el�re��, a Ligetben. Ӆ�� fordult meg hirtelen. A nagydarab, �sz haj� f�rfi, Kurrenkarmerruk, a n�vtud�mester �llt el�tt�k az �sv�nyen, alig p�r l�p�snyire t�l�k. Addig nem volt ott, m�g a m�sik var�zsl� f�l nem ki�ltott. Iri�n m�lys�ges d�bbenettel pillogott egyik alakr�l a m�sikra.

��Ez csak a l�tv�nyom, a megjelen�sem� aff�le k�ld�ttem�� magyar�zta neki az alak.�� n sem itt lakom, m�rf�ldekre inn�t �lek�� mutatott �szak fel�.�� Majd elj�hetsz oda hozz�m, ha itt v�geztetek a formamesterrel. Szeretn�k t�bbet megtudni a nevedr�l.�� Ezzel a k�p biccentett a m�sik k�t m�gus fel�, �s m�r ott sem volt. Im�nti hely�n egy dong� r�p�lt kereszt�l, hangos z�mm�g�ssel.

Iri�n a f�ldre szegezte tekintet�t. Hossz�nak t�n� hallgat�s ut�n halkan megk�sz�r�lte a tork�t, �s tov�bbra is lehajtott fejjel megk�rdezte:�� Igaz, hogy bajt okozok a jelenl�temmel?

��Nem tudom�� v�laszolta a kapus.

��A Ligetben bajnak nincs helye�� tette hozz� a formamester.�� Gyere h�t! Van ott egy �reg h�z, olyan kunyh�f�le. Rozoga �s koszos, de ugye nem b�nod? Ott ellakhatsz egy darabig. Gyere, n�zd meg!�� Ezzel megindult a petrezselyem- �s fut�bab �gy�sok k�z�tt. A l�ny a kapusmesterre n�zett, aki halv�nyan visszamosolygott r�. Megindult h�t � is a kesehaj� f�rfi ut�n.

�gy f�l m�rf�ldnyit mehettek. A hegy teljes magass�g�ban kibontakozott most el�tt�k a nyugati napf�nyben. H�tuk m�g�tt sz�lesen, sz�rk�n terpeszkedett az Iskola, az alacsonyabb domb tetej�n. El�tt�k tornyosultak a Liget hatalmas f�i. L�tott t�lgyet, f�zet, geszteny�t, k�rist �s magas n�v�s� �r�kz�ldeket. A Liget napsug�r-keretbe foglalt, s�r� s�t�tj�b�l patakocska csobogott el�. Z�ld partj�ba barna foltokat tiportak az inni odaj�r� vagy rajta �tkel� �llatok. A marh�k �s birk�k a ker�t�s r�sein �t j�ttek, a legel� fel�l, ahol �tven-hatvan juh r�gcs�lta a t�zegl�p r�vid, nyers f�v�t. N�h�nyan �ppen ott toporogtak a v�zfoly�sn�l.�� Ott a h�z�� mutatott a m�gus egy alacsony, a f�k d�lut�ni �rny�k�ban f�lig elrejt�z�, mohos tet�re.�� Itt �jszak�zhatsz. V�llalod?

K�rdezte csak, hogy marad-e a l�ny, nem er�ltette. Iri�nt�l csak kurta biccent�sre futotta.

��Majd hozok valami ennival�t�� mondta m�g a var�zsl�, ezzel meggyors�totta l�pteit. Hamarosan elt�nt a l�ny szeme el�l a f�k alatt remeg� f�ny- �s �rny�kfoltokban, ha nem is olyan hirtelen, mint a n�vmester az im�nt. Iri�n m�g ut�napillantott, biztosan elment-e, azut�n �tverekedte mag�t a h�zik�hoz a magas f�v�n �s boz�ton kereszt�l.

A kunyh� nagyon r�ginek l�tszott. T�bbsz�r is �t�p�thett�k, de egyszer sem el�g alaposan. �rz�d�tt az is, hogy m�r r�gen nem lakott benne senki, m�gis valahogy kellemes volt a l�gk�re. Nyilv�nval�an mindegyik lak�ja b�k�s sz�nd�kkal tart�zkodott benne. Ami a h�ml� falakat, egereket, p�kh�l�kat, rozoga berendez�si t�rgyakat illeti� egyik sem volt �jdons�g Iri�n sz�m�ra. Tal�lt odabent egy kopott s�pr�t, �s kitakar�tott egy kicsit. Takar�j�t kig�ngy�lte a deszka�gyon. Egy l�g� ajtaj� szekr�nyben repedt kors�ra bukkant. Megt�lt�tte az ajtaj�t�l alig t�z l�p�snyire b�k�sen cs�rgedez� patak viz�vel. Szinte �nk�v�leti �llapotban tette mindezt, s miut�n v�gzett, letelepedett a f�ben, h�t�t a h�zik� fal�nak vetette. A napf�ny meleg�t �rz� k�vekhez t�maszkodva elszenderedett.

Amikor f�l�bredt, a formamester ott �lt mellette. K�z�tt�k a f�v�n kos�r pihent.

��hes vagy? Egy�l!�� sz�lalt meg a m�gus.

��Majd k�s�bb eszem, uram. K�sz�n�m�� s�tott a l�ny.

��n most vagyok �hes�� felelte a var�zsl�. Kivett a kos�rb�l egy kem�ny toj�st, felt�rte, megtiszt�totta �s megette.

��Ezt itt a Vidra H�z�nak nevezik�� magyar�zta.�� Nagyon r�gi. Olyan id�s, mint a Nagy H�z. Itt minden nagyon �reg. Mi, mesterek is v�nek vagyunk.

��De te nem vagy az!�� vetette ellen Iri�n. Harminc-negyven �v k�z�ttire becs�lte, b�r neh�znek t�nt meg�llap�tani a kor�t. Arra gondolt, biztosan az�rt olyan feh�r a f�rfi haja, mert eredend�en nem s�t�t sz�n�.

��De messzir�l j�ttem. A m�rf�ldek n�ha �vekk� v�ltoznak. Karg sz�rmaz�s� vagyok, Karego-�t sziget�r�l. Tudod, hol van?

��A �s�padt emberek�� b�mult r� ny�ltan Iri�n. Margar�ta sok ballad�t tud azokr�l a s�padt emberekr�l, akik keletr�l haj�ztak ide, hogy elpuszt�ts�k a f�ldeket. �rtatlan kisdedeket t�ztek a l�ndzs�jukra� meg Vand�r-Akb� t�rt�net�t, aki elvesz�tette a B�ke Gy�r�j�t� meg az �j �nekeket arr�l, hogy a k�s�bbi f�var�zsl�, Karvaly, elment a s�padt emberekhez, �s visszahozta t�l�k azt a gy�r�t.

��S�padtak?�� k�rdezte a formamester.

��Fagyosak, feh�rek�� suttogta a l�ny, �s zavartan f�lreford�totta a fej�t.

��Ӡ� s�hajtotta a f�rfi.�� De az id�z�mester nem �reg�� n�zett a n�re oldalv�st, keskeny v�g�s�, j�gk�k szem�vel.

Iri�n nem sz�lt semmit.

��Azt hiszem, f�lt�l t�le.

A l�ny b�lintott.

Mivel tov�bbra sem mondott semmit, a var�zsl� folytatta:�� Ezeknek a f�knak az �rny�k�ban nem fenyeget vesz�ly. Itt csak igazs�g van.

��Amikor elhaladt mellettem�� s�hajtott a l�ny��, mintha egy s�rt l�ttam volna magam el�tt.

��!�� csod�lkozott r� a formamester.

A toj�sh�j darabk�it kicsiny halomba gy�jt�tte a f�ld�n, a t�rde mellett. Azut�n g�rbe sorba rakta, majd v�g�l gy�r�be z�rta �ket.�� Igen�� mormolta, a toj�sh�j darabk�it vizsg�lva. Ut�na f�lmarkolt egy kis f�ldet, �s sz�pen eltemette �ket. Leporolta a kez�t. Tekintete megint s�rolta Iri�n alakj�t, majd sebesen tov�bbsiklott.

��s te vaj�kos volt�l, Iri�n?

��Nem.

��De rendelkezel bizonyos tud�ssal.

��Nem. Nincs igazi tud�som. R�za nem tan�tott nekem semmit. Azt mondta, nincs hozz� b�tors�ga. Mert szerinte valami er� van bennem, de azt nem tudta megmondani, mif�le.

��Az a ti R�z�tok egy b�lcs vir�g�� jelentette ki a m�gus, mosolytalan arccal.

��De �n tudom� kell� valamit tennem, valamiv� lennem. Ez�rt is akartam annyira eljutni ide. Hogy megtudjam� itt, a B�lcsek-sziget�n.

K�zben lassan hozz�szokott a k�l�n�s archoz, �s m�r tudott olvasni a von�saiban. Arra gondolt, vajon mi�rt ilyen szomor� ez az ember. A besz�de nyers volt, sz�raz �s gyors, de b�k�s.�� Ennek a szigetnek a lak�i sem mindig olyan b�lcsek, tudod? Tal�n a kapusmester�� fordult ez�ttal hat�rozottan a l�nyhoz. Nem kapta el a tekintet�t, egyenesen a szem�be n�zett.�� De itt, a f�k alatt, a Ligetben� itt lakik a b�lcsess�g. R�gi ugyan, de nem v�n. Csakhogy �n nem tan�thatlak t�ged. Csak elvezethetlek a Ligetbe.�� Egy percnyi sz�net ut�n f�l�llt.�� rted?

��Igen�� mormolta a l�ny bizonytalanul.

��A h�zik� rendben van?

��Igen�

��Akkor holnap�� b�cs�zott a m�gus, �s elballagott.

A ny�r meleg napjaiban Iri�n vagy f�l h�napot t�lt�tt el a Ligetben, a Vidra H�z�ban, teljes b�kess�gben. Azt ette, amit a formamester hozott neki a kosar�ban: toj�st, sajtot, z�lds�get, gy�m�lcs�t, f�st�lt b�r�nyh�st, �s minden d�lut�n elment vele a f�k s�r�j�be. Itt az �sv�nyek sohasem pontosan ott haladtak, ahol el�z� napr�l eml�kezett r�juk, �s gyakran tov�bbfutottak, messze a Liget hat�rain t�lra. N�m�n haladtak �tjaikon, �s m�g a pihen�k alkalm�val is keveset sz�ltak egym�shoz. A m�gus cs�ndes ember volt. Igaz, lappangott benne n�mi indulatoss�g, de azt soha nem nyilv�n�totta ki a l�ny el�tt, a jelenl�te pedig olyan term�szetes volt, ak�r a f�k� �s a vadon n�gyl�b� teremtm�nyei�. Ahogyan el�re megmondta, nem is pr�b�lta tan�tani a l�nyt. Amikor Iri�n a Ligetr�l k�rdezte, csak annyit mondott, hogy K�tf� hegy�vel egy�tt ott �ll a hely�n, mi�ta Trit�n megteremtette a Szigetvil�got. Minden var�zslat f�inak gy�kereiben rejt�zik, s azok �sszekapaszkodnak minden l�tez� �s leend� erdej�nek gy�kereivel.�� s a Liget�� folytatta��, hol itt van, hol valahol m�sutt, de mindig l�tezik.

Iri�n sohasem l�tta, hol lakik. Biztosan b�rhol megalszik, gondolta a l�ny, ahol �ppen r�j�n az �lom, ezeken a meleg, ny�ri �jszak�kon. Megk�rdezte t�le, honnan sz�rmazik az eledel�k. Amivel nem az Iskola l�tja el �ket, magyar�zta a m�gus, azt megkapj�k a k�rny�kbeli f�ldm�vesekt�l, akik b�s�gesen k�rp�tolva �rzik magukat a ny�jaik, f�ldjeik �s vetem�nyeik m�gikus v�delme �ltal. Ezt a l�ny j�l meg�rtette. �t sziget�n a �var�zsl�, falat n�lk�l� sz�l�s valami p�ld�tlan, lehetetlen, hallatlan dolgot jelentett. De mivel � nem volt var�zsl�, meg akarta szolg�lni a mindennapi betev�j�t, ez�rt minden t�le telhet�t megtett a Vidra H�za helyrehozatal��rt. Egy k�zeli f�ldm�vest�l k�rt szersz�mokat, sz�get, habarcsot Alk�nyb�l szerzett be, mivel a saj�t p�nz�nek fele m�g megvolt.

A formamester sohasem �rkezett hozz� sokkal hamarabb, mint d�lben. A d�lel�ttje �gy rendszerint szabad maradt. Hozz�szokott ugyan a mag�nyhoz, m�gis hi�nyzott R�za, Margar�ta, Toboz, a sok csirke, teh�n, jerke, a bolondos, f�lvad kuty�k �s mindaz a munka, amit el kellett v�geznie, hogy �-Iria egyben maradjon, �s m�g n�mi �tel is ker�lj�n az asztalra. �gy h�t kom�tos szorgalommal dolgozott minden d�lel�tt, m�g meg nem pillantotta a f�k k�z�l el�bukkan� m�gust, a napf�nyben aranyl� sz�k�n csillog� haj�val.

Ott a Ligetben nem gondolt fizets�gre, valamif�le elismer�sre, de m�g tanul�sra sem. El�g volt, hogy ott lehetett� az volt sz�m�ra minden.

Amikor megk�rdezte, hogy a tanul�k kij�rnak-e oda a Nagy H�zb�l, a var�zsl� csak annyit v�laszolt:�� N�hanapj�n.�� M�skor �gy sz�lt:�� A szavaim nem mondanak semmit. Hallgasd a leveleket!�� H�t, ennyi volt az eg�sz, amit �tan�t�snak� lehetne nevezni az �ltala mondottakb�l. J�rk�l�s k�zben Iri�n val�ban hallgatta a leveleket, amint sustorognak a sz�lben vagy z�gnak odaf�nn, amikor kit�r�ben van a vihar. Figyelte az �rny�kok j�t�k�t, �s k�zben a lent, a f�ld m�ly�ben tekerg�z� gy�kerekre gondolt. V�gtelen el�gedetts�g t�lt�tte el att�l, hogy ott lehet. De emellett el�gedetlenked�s vagy s�rget�s n�lk�l �rezte, hogy v�r valamire. �s ez a cs�ndes v�rakoz�s akkor volt a legm�lyebb �s a legtiszt�bb, amikor kil�pett a lombok erny�je al�l, �s f�lpillantott a tiszta �gre.

Egyszer, amikor hossz� utat tettek meg a f�k k�z�tt, �s az �ltala nem ismert, s�t�t level� �r�kz�ldek lombjai magasan borultak �ssze f�l�tt�k, Iri�n k�l�n�s h�v�st hallott. Valami k�rtsz� volt� vagy ki�lt�s? Nagyon t�voli, �ppen csak hallhat�. Mozdulatlann� dermedt, �gy f�lelt nyugat fel�. A var�zstud� k�zben ment tov�bb. Csak akkor torpant meg, amikor r�j�tt, hogy a l�ny lemaradt t�le.

��Hallottam�� mormolta, de nem tudta megfogalmazni, mit hallott.

A m�gus is f�lelt, de azt�n m�giscsak tov�bb mentek, a t�voli ki�lt�s �ltal m�g jobban elm�ly�tett cs�ndben.

Iri�n sohasem ment a s�r�be a formamester n�lk�l. Sok nap telt el, mikor v�g�l a m�gus mag�ra hagyta a vadonban. Hanem egy forr� d�lut�non, amikor egy t�lgyf�kt�l �vezett tiszt�sra �rtek, a var�zsl� v�ratlanul �gy sz�lt hozz�:�� Majd visszaj�v�k �rted, j�l van?�� Ezzel elt�vozott szapora, halk l�ptekkel. Alakja csaknem azonnal elt�nt az erd� sejtelmes, mindig v�ltoz� �rnyai k�z�tt.

A l�ny nem k�v�nta f�lder�teni a vadont. A hely b�kess�ge nyugalomra sz�l�tott, figyelemre, hallgat�sra. Azzal is tiszt�ban volt, milyen kacskaring�sak az �sv�nyek, �s hogy a Liget�� ahogyan a formamester megfogalmazta�� bel�lr�l j�val nagyobb, mint k�v�lr�l. Letelepedett h�t egy napf�nyfoltokt�l tarka �rny�kos cs�cs�kben, �s figyelte a f�ld�n a levelek �rnyt�nc�t. A t�lgyes m�lye t�rult ki el�tte. B�r vaddiszn�kkal nem tal�lkozott soha, a csap�saikat megfigyelhette a s�r�ben. Egy fut� pillanatra r�kab�zt is �rzett. Gondolatai nyugodtan �s k�nnyed�n suhantak, ahogyan a szell� is a meleg f�nyben.

Gyakran �gy �rezte itt, hogy tudat�b�l ki�r�lnek a gondolatok, maga az erd� foglalja el a hely�ket, de most megrohant�k az eleven eml�kek. Agyarra gondolt. Arra, hogy t�bb� biztosan nem l�tj�k egym�st. Elt�prengett rajta, vajon a f�rfi tal�lt-e mag�nak haj�t, amelyik visszaviszi �t Enyhelyre. Azt mondta ugyanis, hogy soha, semmi p�nz�rt nem t�rne vissza Nyugat-Iri�ba. Sz�m�ra egyetlen j� hely l�tezett, Nagy Kapu, a kir�ly v�rosa. Ami pedig �t sziget�t illeti, eml�kezet�ben nyugodtan els�llyedhet a tengerben, legal�bb olyan m�lyre, mint Eb�a. Iri�n azonban szeretettel gondolt vissza �t �sv�nyeire �s mez�ire. Esz�be jutott �-Iria falu, a mocsaras forr�s Iria hegye alatt, tetej�n a v�n, rozoga h�zzal. Gondolt Margar�t�ra, amint ballad�kat �nekel a konyh�ban, a t�li est�kre, amikor klump�j�val verte a taktust dalaihoz. A v�n Toboz borotva�les kacork�s�re gondolt, amint az �reg tan�totta �t, hogyan kell metszeni a venyig�t: �egyenesen le, bele a sz�v�be�, �s R�z�ra�� aki neki imm�r Etaudisz��, amint �ppen var�zsig�kkel pr�b�lja tomp�tani a f�jdalmat egy gyerek t�r�tt karj�ban. B�lcs emberek voltak az ismer�seim, gondolta. Tudata f�lresiklott apja eml�kezete el�l, de a lombok ring�sa valahogy csak el�be id�zte �t. R�szegnek l�tta� ord�tozott. �rezte mag�n reszket�, elgy�ng�lt kez�nek tapint�s�t. L�tta, amint k�nnyezik, betegeskedik, sz�gyenkezik� �s el�nt�tte a keser�s�g. V�gigfutott a test�n �s elt�nt, ak�r a g�rcs�s f�jdalom, egy j�les� ny�jt�zkod�s ut�n. Kevesebbet jelentett sz�m�ra az anyj�n�l, akit nem is ismert.

Ny�jt�zkodott. Test�t k�nny�nek �rezte a melegben. Tudata visszakalandozott Agyarhoz. �let�ben sohasem k�v�nt egyetlen f�rfit sem. Amikor az ifj� var�zsl� el�sz�r odalovagolt hozz�juk, sim�n, �s valahogy m�gis tolakod�n, titkon azt szerette volna, hogy megk�v�nja benne a f�rfit. De nem �gy t�rt�nt, nem volt k�pes r�, ez�rt azt gondolta, biztosan var�zsig�k v�dik. R�za elmagyar�zta neki, hogyan m�k�dnek a var�zsl�k ig�i. �A l�nyeg az, hogy ne jusson be a fejedbe �s az �v�be se, mert szerint�k ez�ltal vesz�ten�nek az erej�kb�l�. De Agyar, szeg�ny fi�� annyira v�dtelennek bizonyult. Ha valaki sz�zess�gi var�zs alatt volt, az csak � maga, Szitak�t� lehetett, mivel b�rmily csinos �s vonz� is volt a fi�, soha nem �rzett ir�nta t�bbet szel�d szeretetn�l, �s a nemi v�gyb�l v�g�l csak annyit ismert, amennyit az ifj� m�g �gy is megtan�thatott neki.

A maga sors�n is elgondolkodott, a szent Liget s�r�j�ben �ld�g�lve. Mad�r sem dalolt, a szell� is el�lt. A levelek mozdulatlanul cs�ngtek az �gakon. Valami var�zslat �l rajtam? Tal�n medd� l�ny vagyok �s nem eg�sz, nem teljes �rt�k� n�?�� k�rdezte mag�t�l, amint len�zett er�s, barna karj�ra, mell�nek l�gy, k�nnyed �v�re inggall�rj�nak �rny�ka m�g�tt.

F�ltekintett �s megpillantotta a s�padt embert, amint a hatalmas t�lgyek �rny�k�b�l fel� igyekszik a tiszt�son �t.

A f�rfi meg�llt el�tte. Iri�n �rezte, amint elpirul, arca �s a nyaka szinte izzott. A f�le csengett. Szavakat keresett. B�rmit, amit kimondhat, hogy mag�r�l elterelje a m�sik figyelm�t, de nem tal�lt mag�ban semmit. A var�zsl� k�zvetlen�l mell� telepedett. A n� a f�ldre szegezte tekintet�t, mintha a keze mellett oszladoz� tavalyi lev�l erezet�t tanulm�nyozn�.

�Mit is akarok �n?�� k�rdezte mag�t�l, �s a v�laszt nem szavakban, hanem eg�sz test�nek, lelk�nek titkos rezd�l�sei �ltal kapta meg. T�zet! Mindenn�l nagyobb t�zet! Rep�l�st a ragyog� l�ngokon �t!

De hamar mag�hoz t�rt a cs�ndes leveg�ben, a f�k rezzenetlen lombjai alatt. A s�padt ember ott �lt mellette, lehajtott fejjel. A n� arra gondolt, milyen k�nny�nek �s t�r�kenynek is l�tszik, �s milyen nyugodt� �s b�natos. Sehol nem mutatkozott semmi f�lelmetes. Nem volt semmi baj vagy vesz�ly.

A m�gus a l�nyra n�zett.

��Iri�n�� suttogta��, hallod a levelek szav�t?

Megint meglibbent a k�nny� szell�, halk lev�lzizeg�s hallatszott a t�lgyf�k fel�l.�� Igen, egy kicsit.

��s a szavakat �rted is?

��Nem.

Nem k�rdezett semmit, �s a m�gus sem sz�lt t�bbet. Ehelyett f�l�llt, �s a l�ny a nyom�ba szeg�d�tt az �sv�nyen, amely el�bb vagy ut�bb, de v�g�l mindig kivezette �ket a patakparti tiszt�sra, a Vidra H�za mellett. K�s� d�lut�nra j�rt, mire oda�rtek. A m�gus a patakhoz ment �s ivott bel�le ott, ahol kit�r a f�k k�z�l, mindj�rt a g�zl�k f�l�tt. A l�ny k�vette a p�ld�j�t. Azut�n, ahogy letelepedtek a part h�v�s p�zsitj�ra, a f�rfi v�gre val�s�gosan megsz�lalt.

��Az �n n�pem, a kargok, isteneket im�dnak. Ikeristeneket, fiv�reket. �s arrafel� a kir�ly is egy isten. De mindezek el�tt �s ut�n fontosak a patakok� barlangok, szikl�k, hegyek. A f�k. A f�ld. A f�ld m�lys�ges s�t�ts�ge!

��Az �si Er�k�� mormolta Iri�n.

A m�gus b�lintott.�� Hmm, igen, n�k is ismerik az �si er�ket. M�g itt is� a vaj�kosok. A tud�s pedig veszedelmes, nem igaz?

Amikor a m�gus minden mond�k�ja v�g�re odabiggyesztette a �nem igaz?� vagy �net�n?� k�rd�st, holott �gy t�nt, ez a v�lem�nye, meglepte vele a l�nyt, aki nem v�laszolt r� semmit.

��A s�t�ts�g rossz�� mormolta a formamester��, nem igaz?

Iri�n m�ly l�legzetet vett, majd a mellette �l� m�gus szem�be n�zett, egyenesen.�� Csak a s�t�tben l�tszik j�l a f�ny�� suttogta.

��!�� s�hajtott f�l a var�zstud�. A fej�t f�lreford�totta, hogy a n� ne l�thassa az arckifejez�s�t.

��El kellene mennem�� mormolta a l�ny.�� S�t�lhatok itt a Ligetben, de nem �lhetek itt. Ez nem az �n� nem az �n helyem. �s a dalnokmester is azt mondta, hogy mindenre csak bajt hozhat az ittl�tem.

��Valamennyien �rtunk valaminek, a puszta l�tez�s�nkkel�� d�rm�gte a formamester.

�gy cselekedett most is, mint mindig, ha tehette: a keze �gy�be es� b�rmilyen anyagb�l form�lt valamilyen kicsi alakzatot. Most a patakpart par�nyi homokkupac�ra r�tett egy levelet, egy f�sz�lat �s p�r kavicsot. Tanulm�nyozta, azut�n �trendezte a m�v�t.�� s most besz�lnem kell neked a vesz�lyr�l�� sz�lalt meg v�g�l.

Hossz� hallgat�s ut�n kezdett csak neki:�� J�l tudod, hogy egy s�rk�ny hozta vissza Karvaly urunkat az ifj� kir�llyal egy�tt, a hal�l partvid�k�r�l. Azut�n a s�rk�ny elvitte Karvalyt az otthon�ba, mivel az ereje eleny�szett, �s t�bb� m�r nem volt m�gus. K�tf� mesterei most �ppen az�rt gy�lekeztek �ssze, hogy �j f�m�gust v�lasszanak. Itt, ebben a Ligetben, mint eddig is, mindig. De most m�gsem �gy, mint mindig.

��Miel�tt elj�tt hozz�nk a s�rk�ny, az id�z� is visszat�rt a hal�lb�l, ahov� elmehetett, mivel a tud�sa k�pess� tette r�. L�thatta ott urunkat �s az ifj� kir�lyt, oda�t, a k�falon t�l. Ut�na azt mondta, hogy azok t�bb� nem j�nnek vissza. Azt mondta, maga Karvaly urunk parancsolta neki, hogy t�rjen vissza hozz�nk az �letbe, �s hozza el az � szav�t. Akkor meg is gy�szoltuk urunkat.

��Hanem azut�n ide�rkezett Kalesszin, a s�rk�ny, �s a h�t�n hozta �t, elevenen.

��Az id�z� is vel�nk volt K�tf� hegy�n �s l�thatta, amint a f�m�gus t�rdet hajt Lebannen kir�ly el�tt. Azut�n, amikor a s�rk�ny mag�val vitte a bar�tunkat, az id�z�mester lerogyott a f�ldre.

��gy fek�dt ott, mint egy holttetem, a sz�ve nem vert, viszont l�legzett. A gy�gyf�ves kipr�b�lta rajta minden tud�s�t, de nem volt k�pes talpra �ll�tani. Annyit mondott csak: �meghalt�. M�g sok�ig l�legzik majd, de halott. El is sirattuk �t. Ut�na�� mivel visz�ly keletkezett k�z�tt�nk, �s az �n mint�im is csak v�ltoz�sokat �s vesz�lyeket jeleztek�� sszej�tt�nk, hogy megv�lasszuk K�tf� �j fejedelm�t, f�m�gusunkat, aki ir�ny�that majd benn�nket. A tan�csteremben akkor az id�z� hely�re �ltett�k az ifj� kir�lyt. Sz�munkra term�szetesnek t�nt, hogy neki is k�z�tt�nk van a helye. Csak az elvar�zsol�mester berzenkedett ellene eleinte, de v�g�l � is csak beleegyezett.

��Akkor �sszej�tt�nk teh�t, neki�lt�nk a feladatnak, de nem tudtunk v�lasztani. Besz�lt�nk sokat, err�l is, arr�l is, de nem mondtuk ki a nevet. Azut�n �n�� itt meg�llt egy kis id�re�� azut�n r�m t�rt az, amit a mi nyelv�nk�n �gy nevez�nk �eduevanu�, vagyis m�sfajta l�legzet. Szavak t�rtek f�l bennem, �s �n kimondtam �ket. Azt mondtam: �Homa Gondun�, amit Kurrenkarmerruk leford�tott nekik: �Gonti n��. Hanem miut�n magamhoz t�rtem, nem tudtam megmondani, mit jelentenek azok a szavak. �gy v�g�l elv�ltunk egym�st�l, a f�m�gus megv�laszt�sa n�lk�l.

��Hamarosan a kir�ly is elt�vozott, �s vele ment a sz�lvigy�z�mester. Miel�tt a kir�lyt megkoron�zt�k, n�h�nyan k�z�l�k elmentek Gontra, urunkhoz, hogy megtudj�k t�le, mit jelenthetnek a szavak: �Egy asszony Gont sziget�r�l�. �rted? De nem tal�lkoztak vele, csak az �n f�ldimmel, a Gy�r� Asszony�val, Tenarral. � azt mondta, nem az az asszony, akit keres�nk. M�st pedig nem tal�ltak. Semmit �s senkit. Ez�rt Lebannen arra gondolt, hogy ennek a j�slatnak biztosan valamikor k�s�bb kell majd beteljesednie. V�g�l Enyhelyben saj�t kez�vel tette a fej�re a koron�t.

��A gy�gyf�vesmester �s �n magam is azt hitt�k, hogy az id�z� val�ban meghalt. Arra gondoltunk, hogy az a marad�k l�legz�se a sz�munkra �rthetetlen var�zserej�b�l sz�rmazik, mint p�ld�ul a k�gy�k ig�i, amelyek hat�s�ra a sz�v�k a hal�luk ut�n is m�g j� ideig tov�bb dobog. Igaz, borzalmasnak t�nt eltemetni egy l�legz� testet, de teljesen kih�lt, a v�re nem keringett �s l�lek sem volt benne. Ez valahogy m�g ijeszt�bbnek l�tszott. F�lk�sz�lt�nk teh�t a temet�s�re. �s akkor, m�r a s�rg�dre mellett, hirtelen kiny�lt a szeme. Megmozdult �s meg is sz�lalt. Azt mondta: �Visszah�vtam magamat az �letbe, hogy v�ghezvigyem, amit v�ghez kell vinnem�.

A formamester hangja megkem�nyedett, �s keze �l�vel f�lres�p�rte a kis kavicsokb�l kirakott mint�t.

��Amikor a sz�lvigy�z�mester visszat�rt, kilencen voltunk megint. De megoszlott a v�lem�ny�nk. Az id�z� ugyanis azt mondta, hogy megint �ssze kell j�nn�nk, �s meg kell v�lasztanunk a f�m�gust. A kir�lynak ekkor nincs helye k�z�tt�nk, jelentette ki. �s annak az �asszonynak Gont sziget�r�l�, b�rki l�gyen is, szint�n nincs helye K�tf� f�rfi�i k�z�tt. V�g�l a sz�lvigy�z�mester, a dalnokmester, az elvar�zsol�mester �s a tr�kkmester neki adott igazat. �s ahogyan Lebannen kir�ly is visszaj�tt a hal�l f�ldj�r�l, szerint�k a f�m�gusnak is a hal�lb�l visszat�rtnek kell lennie.

��De�� sz�lalt meg Iri�n, �s nyomban el is hallgatott.

Kis id� m�lva a formamester folytatta:�� Az a mesters�g� az id�z�s� tudod, nagyon sz�rny�. Mindig van benne valami� veszedelmes. Itt�� n�zett f�l a f�k lombj�nak aranyl� z�ldj�be�� itt nem l�tezik id�z�s. Itt nincs vissza�t a falon �t. Itt nincs fal.

Arca egy harcos kem�ny arca volt, de amikor a lombokra n�zett, valahogy megl�gyultak a von�sai, szinte kedvess� v�lt.

��Most pedig�� folytatta�� te szolg�ltatod az �r�gyet arra, hogy ism�t �sszeh�vjon benn�nket. De �n nem megyek el a Nagy H�zba. Engem ugyan h�vhat, hi�ba.

��s � ide nem j�nne el?

��Azt hiszem, nem l�pne be a Ligetbe. �s K�tf� hegy�re sem menne f�l. Hiszen az a hegy pontosan olyan, amilyen.

A l�ny nem �rtette, mire gondol a m�sik, de nem k�rdezett semmit, mivel a kor�bbi kijelent�s foglalkoztatta.�� Azt mondod teh�t, hogy �n szolg�ltatom az �r�gyet az �jabb tal�lkoz�shoz?

��Igen, egyetlen n� elt�vol�t�s�hoz kilenc var�zsl� ereje sz�ks�ges.�� A f�rfi nagyon ritk�n mosolygott, �s amikor m�gis megtette, az mindig nagyon r�vid �s szinte haragos mosoly volt.�� ssze kell j�nn�nk, hogy meger�s�ts�k K�tf� t�rv�ny�t. �s hogy v�gre megv�lasszuk az �j f�m�gust.

��Ha elmenn�k�� Iri�n csod�lkozva l�tta, hogy a var�zsl� megr�zza a fej�t.�� Elmehetn�k a n�vtud�mesterhez.

��Itt nagyobb biztons�gban vagy.

Az, hogy valami bajt okozhat, zavarta a l�nyt, de a vesz�ly lehet�s�ge nem f�szkelte be mag�t m�lyen a tudat�ba. Valahogy elk�pzelhetetlennek tartotta.�� Minden rendben lesz velem�� bizonygatta.�� Sz�val, a n�vmester, te magad �s a kapusmester�

��Nem akarjuk, hogy Torion legyen a f�m�gus. �s a gy�gyf�vesmester sem, b�r � mindig olyan keveset besz�l.�� L�tta, amint Iri�n d�bbenten mered r�.�� Torion, az id�z�, az igaz nev�t haszn�lja. Hiszen egyszer m�r meghalt. Te is tudod.

A l�ny tudta, hogy Lebannen kir�ly ny�ltan haszn�lja a nev�t. � is a hal�lb�l t�rt vissza. De az, amire az id�z� k�sz�lt, tov�bbra is k�ts�gbe ejtette, �s megzavarta a gondolatait.

��s a� �s a tanul�k?

��k is megoszlanak.

Iri�n az Iskol�ra gondolt, ahol alig n�h�ny percet t�lt�tt el. Innen, a Liget lombjai al�l rideg k�falaknak l�tta, amelyek minden lak�jukat bez�rj�k, a t�bbieket pedig kirekesztik� mint valami �l vagy ketrec. Hogyan lehet k�pes valaki meg�rizni a lelki egyens�ly�t egy ilyen helyen?

A formamester kis �vbe rendezett n�gy apr� kavicsot a homokon, majd folytatta:�� Szeretn�m, ha Karvaly nem ment volna el. Szeretn�m, ha elolvashatn�m, mit �rtak le az �rnyak. De csak annyit hallok, amit a levelek susognak: V�LTOZ�S, v�ltoz�s� Minden megv�ltozik itt, csak �k nem.�� V�gyakoz� tekintet�t ism�t belef�rta a sustorg� lombokba. A nap lefel� ment m�r. F�l�llt. Kedvesen j� �jszak�t k�v�nt �s elment, elnyelte alakj�t a f�k s�r�je.

A l�ny cs�ndesen �ld�g�lt m�g egy darabig. Zavarta, amit a m�gus mondott neki, a saj�t gondolatai is zavart�k, �s zavarta, hogy egy�ltal�n zavarhatja valami ezen a helyen. Visszament a h�zhoz. El�vette f�st�lt h�sb�l, keny�rb�l �s ny�ri sal�t�b�l �ll� vacsor�j�t. Evett an�lk�l, hogy �rezte volna az �zeket. Ut�na nyugtalanul visszasietett a patak partj�ra, a v�zhez. Cs�ndes �s meleg volt a k�sei alkony� csak a legnagyobb csillagok f�nye sz�r�d�tt �t az eget takar� tejfeh�r p�r�n. Ler�gta a szand�lj�t, �s l�b�t belemer�tette a v�zbe. H�v�s volt, de valahogy m�gis �rz�d�tt rajta a napsugarak melege. Kib�jt a ruh�j�b�l. M�g mindig az a f�rfinadr�g �s ing volt egyetlen �lt�z�ke. Meztelen�l beg�zolt a v�zbe. Eg�sz test�vel �rz�kelte az �raml�s erej�t. Iria foly�iban sohasem f�rd�tt, a sz�rke �s hideg tengert pedig gy�l�lte, de ez a friss sodr�s nagyon j�lesett neki ezen az est�n. Megmer�tkezett, lebegett a v�zben, kez�vel kitapintotta a selymesen s�kos, v�z alatti szikl�kat, saj�t b�rsonyosan sima b�r�t, l�b�val a tekerg� v�zin�v�nyeket. Az �rad� v�z lemosott r�la minden aggodalmat �s gondot, eg�sz l�ny�vel �lvezte a hull�mok simogat�s�t, mik�zben f�lb�mult a l�gy feh�r f�nnyel vill�dz� csillagokra.

V�ratlan borzong�s futott v�gig rajta, a v�z dermeszt�en hidegg� v�lt. �sszeszedte mag�t. Tagjai m�g mindig laz�k �s k�nnyedek voltak. Amint f�ltekintett, a part sz�l�n egy f�rfi fekete alakj�t pillantotta meg maga f�l�tt.

F�l�llt a sek�ly v�zben.

��Menj onnan!�� ki�ltotta az �rnynak.�� Takarodj innen te �rul�, aljas leselked�, vagy nyomban kihas�tom a m�jadat!�� Kisz�kkent a partra, f�lkapaszkodott az er�s, durva gyepen, �s talpra �llt. Nem volt ott senki. Eg�sz teste t�zelt, reszketett a d�ht�l. Visszacsusszant a s�kos parton, f�lkapta a ruh�it, �s szitkoz�dva bel�j�k b�jt.�� Te gy�va var�zsl�! Te hitv�ny, semmirekell� szukafi!

��Iri�n?

��Itt volt!�� ki�ltotta a l�ny.�� Az a rosszlelk� Torion!�� A formamester fel� cs�rtetett, amint az kil�pett a h�z k�r�li tiszt�s halv�ny csillagf�ny�be.

��Az csak egy k�p volt, puszta l�tv�ny. Nem �rthatott volna neked.

��Egy k�p, csillog� szemekkel, egy puszta l�tv�ny, aki maga l�tva l�t! �, hogy a�� Itt hirtelen megakadt, nem tal�lta a megfelel� sz�t. Rosszull�t fogta el. �sszer�zk�dott �s er�lk�dve lenyelte a sz�j�ban f�lgy�lemlett hideg ny�lat.

A formamester hozz�l�pett, �s gy�ng�den megfogta a kez�t. A var�zsl� tenyere meleg volt. A l�ny viszont annyira halott hidegnek �rezte mag�t, hogy a f�rfihoz simult, puszt�n a teste meleg��rt. �gy �lltak egy darabig. A n� f�lreford�totta arc�t, de fogt�k egym�s kez�t, �s a test�k is �sszesimult. V�g�l a l�ny elh�z�dott, kiegyenesedett, h�travetette csatakoss� �zott haj�t.�� K�sz�n�m�� suttogta.�� Nagyon f�ztam.

��Tudom.

��n sohasem f�zom�� bizonygatta a n�.�� Csak � volt az oka.

��De mondom, Iri�n, nem j�het el ide, itt nem h�borgathat t�ged.

�� engem sehol nem h�borgathat. Ha m�gis megk�s�reln�, esk�sz�m, elpuszt�tom!

��!�� s�hajtott f�l a m�gus keser� hangon.

A n� r�n�zett a pisl�kol� csillagf�nyben, �s megk�rte a f�rfit:�� Mondd meg nekem a nevedet! Nem az igazit, csak ahogyan sz�l�thatlak. Mondjuk, amikor r�d gondolok.

A f�rfi egy percig hallgatott, majd kimondta:�� Karego-�t sziget�n, amikor m�g barb�r voltam, Azver volt a nevem. Ez a sz� harci lobog�t jelent.

��K�sz�n�m�� suttogta a l�ny��, Azver!

* * *

Egy ideig �beren fek�dt a h�zik�ban. A leveg� fojtogat�an f�lledt volt, �s �gy �rezte, hogy azon nyomban agyonnyomja a mennyezet. Ut�na hirtelen, m�lyen elaludt. �ppily v�ratlanul �bredt f�l, amikor az els� halv�ny f�nyp�szma megjelent a keleti l�t�hat�ron. Kil�pett az ajt�ba, hogy elgy�ny�rk�dj�n a sz�m�ra legkedvesebb l�tv�nyban: a napfelkelte el�tti �gbolt f�nyeiben. Azut�n len�zett �s megpillantotta Azvert, a formamestert, amint sz�rke k�p�nyeg�be burkol�zva b�k�sen alszik a f�ld�n, k�zvetlen�l a k�sz�be el�tt. Nesztelen�l visszah�z�dott a h�zba. R�vid id� m�lt�n l�tta, amint a f�rfi ballag vissza a liget�be, kiss� merev tagokkal �s a fej�t vakarva, ahogy a f�l�lomban l�v�k szokt�k.

Munk�hoz l�tott. A fal bels� oldal�t tiszt�totta, el�k�sz�tette a vakol�shoz. Miel�tt a nap bes�t�tt volna az ablakon, kopog�s hallatszott a nyitott ajt� fel�l. Az a f�rfi �llt odakint, akit kert�sznek n�zett� vagyis a gy�gyf�vesmester. Szil�rdan �s k�pc�sen, ak�r egy barna bika, mellette a nyurga, komor k�p� n�vtud�mester.

Iri�n az ajt�hoz l�pett, �s valami k�sz�nt�s-f�l�t mormogott. A k�t k�tf�i mester jelenl�te megr�m�tette. �rkez�s�k azt jelentette, hogy a b�k�s id�knek v�ge, nincs t�bb� nyugalmas s�ta a formamesterrel a cs�ndes ny�ri Ligetben. Ennek v�gk�pp v�ge szakadt az el�z� �jszaka. Tiszt�ban volt vele, m�gsem akarta tudom�sul venni.

��A formamester k�ld�tt �rt�nk�� sz�lalt meg a gy�gyf�vesmester. Hat�rozottan zavartnak l�tszott. Az ablak alatt megpillantott egy n�v�nycsom�t, �s sz�rakozottan megjegyezte:�� Ez verb�na. Valaki Enyhelyr�l erre vet�d� �ltethette ide. Nem is tudtam, hogy el�fordul a szigeten.�� Alaposan megvizsg�lta, �s n�h�ny magot beletett egyik sz�ty�k�j�be.

Iri�n titokban, de m�gis figyelmesen leste a n�vmestert, hogy meg�llap�thassa, vajon szint�n olyasmivel van-e dolga, amit k�pnek neveznek, vagy ez�ttal h�s-v�r val�j�ban van jelen. Semmi sem utalt szelleml�ny-volt�ra, de a l�ny m�gis azt gondolta, hogy val�j�ban nincs jelen. Amikor a f�rfi kil�pett a napf�nybe �s nem vetett �rny�kot, meg is gy�z�dhetett r�la.

��Te nagyon messzire laksz innen, uram?�� k�rdezte t�le.

Az �rnyk�p b�lintott.�� F�l�ton hagytam magamat.�� F�lpillantott. A formamester k�zeledett fel�j�k, most m�r teljesen �beren.

K�sz�nt�tte �ket, majd megk�rdezte:�� A kapusmester is elj�n?

��Azt mondta, tal�n okosabban tenn�, ha most az ajt�kra vigy�zna�� v�laszolta a gy�gyf�vesmester. Sokzsebes tariszny�j�t gondosan becsukta, �s v�gign�zett az egybegy�lteken.�� De nem tudom, val�ban k�pes lehet-e teljesen elreteszelni az eg�sz hangyabolyt.

��Mi k�sz�l�dik itt?�� mordult f�l Kurremkarmerruk.�� S�rk�nyokr�l hallottam valamit. Eddig nem sokat t�r�dtem vele, de minden toronyb�li tan�tv�nyom v�ratlanul elt�vozott.

��Elh�vta �ket�� jegyezte meg a gy�gyf�vesmester sz�razon.

��Val�ban?�� fordult fel� a n�vtud�mester m�g ridegebben.

��n csak annyit mondhatok, ahogyan nekem t�nik�� vonta meg a v�ll�t a gy�gyf�vesmester kelletlen�l.

��H�t akkor csak t�gy �gy�� d�rm�gte a v�n m�gus.

A gy�gyf�vesmester m�g mindig t�tov�zott.�� Ez a h�lgy nem tartozik a test�let�nkbe�� b�kte ki v�g�l.

�� hozz�m tartozik�� jelentette ki Azver.

��ppen ebben a kritikus id�ben kellett idej�nnie!�� m�ltatlankodott a n�vmester.�� s erre a helyre, ilyen id�ben senki sem j�n v�letlen�l. B�rmelyik�nk csak annyit tudhat, amennyi a k�peiben megjelenik el�tte. A nevek m�g�tt rendszerint m�s nevek is lappanganak, gy�gy�t� uram.

A s�t�t szem� var�zsl� ennek hallat�n megbiccentette a fej�t.�� Nagyon j�l van �gy�� mormolta. L�that�an megk�nnyebb�lt t�le, hogy a t�bbiek �t�lete f�l�lb�r�lta az �v�t.�� Torion legink�bb a t�bbi mesterrel k�z�sk�dik, meg a fiatalokkal. Titkos tal�lk�kat rendeznek bels� k�reikben. Pletyk�lkodnak, suttognak. A fiatalabb tanul�k f�lnek. Nem is egy k�rdezte t�lem, meg a kapusmestert�l, hogy elmehet-e? �s mi elengedt�k �ket. De �ppen egyetlen haj� sincs a kik�t�ben, �s nem is j�tt m�sik az Alk�ny-�b�lbe az �ta, amelyik t�ged hozott ide, ifj� h�lgyem, �s ment is tov�bb mindj�rt m�snap, G�zl�r fel�. A sz�lvigy�z�mester most mindenkivel szembeford�tja a k�tf�i szelet. M�g ha maga a kir�ly j�nne, � sem k�thetne ki enn�l a szigetn�l.

��Legal�bbis addig, m�g meg nem v�ltozik a sz�l�� mormolta a formamester.

��Torion azt hangoztatja, hogy Lebannen nem igazi kir�lyunk, mivel nem a f�m�gus koron�zta meg �t.

��Szam�rs�g! Ez nem t�rt�nelem!�� zs�rt�l�d�tt a n�vtud�.�� Az els� f�m�gus �vsz�zadokkal az utols� kir�ly ut�n �rkezett. Akkoriban K�tf� uralkodott a kir�lyok helyett.

��!�� s�hajtott f�l a form�z�.�� Nem k�nny� a h�zvezet� dolga, amikor vissza kell adnia a kulcsokat a hazat�r� tulajdonosnak.

��A B�ke Gy�r�je m�gis teljes lett�� vetette k�zbe a gy�gyf�ves t�relmes, m�gis vibr�l� hangj�n.�� A j�slat beteljesedett, M�rred fi�t megkoron�zt�k, �s m�g sincs b�kess�g�nk. Vajon hol hib�zhattuk el? Mi�rt nem tal�ljuk meg sehogy sem az egyens�lyt?

��M�gis, vajon mire k�sz�l�dhet Torion?�� t�pel�d�tt f�lhangosan a n�vmester.

��Ide akarja hozni Lebannent�� v�lekedett a gy�gyf�vesmester.�� A fiatalok meg folyton az �igazi koron�r�l� pusmognak. Egy itteni, m�sodik koron�z�sr�l. Az �j f�m�gus, Torion �ltal.

��, nem!�� fakadt ki Iri�n, �s k�zjelet form�lt, hogy a sz� ne v�lhasson tett�. Senki sem mosolygott, s�t a gy�gyf�ves �nk�ntelen�l maga is megism�telte a mozdulatot.

��De hogyan tarthatja a mark�ban mindannyiunkat?�� k�rdezte a n�vmester.�� Gy�gyf�ves, te itt volt�l, amikor Karvaly �s Torion v�laszolt Iriot kih�v�s�ra. Az � k�pess�gei biztosan f�l�rtek Torion�ival, azt hiszem. De Iriot arra haszn�lta �ket, hogy m�sokat a szolg�lat�ba �ll�tson, teljes f�gg�s�gbe hajtson. Vajon Torion is ezt csin�lja?

��Nem tudom�� t�tov�zott a gy�gyf�vesmester.�� Csak annyit mondhatok, hogy amikor vele vagyok, odabent a Nagy H�zban, �gy �rzem, semmi sem lehets�ges azzal szemben, ami m�r egyszer megt�rt�nt. Hogy semmi sem v�ltozik. Semmi sem n�vekszik. Hogy b�rmilyen gy�gy�t�ssal is pr�b�lkozom, a betegs�g mindenk�ppen el�bb-ut�bb hal�lhoz vezet.�� gy n�zett k�r�l, mint egy hal�losan megsebzett �k�r.�� s azt hiszem, ez az igazs�g. M�shogyan nem nyerhet� vissza az egyens�ly, csak ha nyugton maradunk. T�ls�gosan messzire ment�nk. Nem volt helyes, hogy a f�m�gus �s Lebannen testi val�j�ban is bel�pett a hal�l birodalm�ba, �s vissza is t�rt onnan. Olyan t�rv�nyt s�rtettek meg ezzel, amelyet nem lett volna szabad. Az �ll�totta helyre a t�rv�nyt, hogy Torion is visszat�rt.

��Hogyan! Vissza kellene k�ldeni �ket a hal�lba?�� ki�ltott f�l a n�vmester, mire a formamester megjegyezte:�� De ki mondhatja meg val�j�ban, hogy mi a t�rv�ny?

��Van ott egy k�fal�� mormolta a gy�gyf�ves.

��Annak a falnak nem olyan m�ly az alapja, mint az �n f�im gy�kerei�� rvelt a formamester.

��Abban igazad van, gy�gy�t�, hogy kibillent�nk az egyens�lyb�l�� jegyezte meg Kurremkarmerruk nyers, �les hangon��, de mikor �s hol l�pt�k t�l a hat�rokat? Mit felejtett�nk el, minek ford�tottunk h�tat, mit hagytunk figyelmen k�v�l?

Iri�n egyik�kr�l a m�sikra n�zett.

��Ha az egyens�ly megbomlik, nincs t�bb� helye a nyugalomnak. Akkor biztosan tov�bb romlik a helyzet�� v�lekedett a formamester.�� Mindaddig�� tett gyors var�zsmozdulatot mindk�t kez�vel, f�lfel� �s lefel� intve egym�s ut�n.

��Mi lehet ann�l rosszabb, mint amikor valakit visszah�vnak a hal�lb�l?�� t�prengett a n�vtud�.

��Torion volt k�z�tt�nk a legk�l�nb� b�tor sz�v�, nemes gondolkod�s�.�� A gy�gyf�vesmester hangja szinte d�h�sen csengett.�� Karvaly is szerette �t. �s �gy voltunk vele mi is, mindannyian.

��Az elme g�gje ejtette rabul �t�� jegyezte meg a n�vmester.�� Az sugallta neki, hogy mindent egyed�l is megoldhat. �s hogy ezt megtehesse, visszautas�totta a hal�l�t. Ez�ltal pedig mag�t az �letet tagadta meg.

��s ki szeg�lhet szembe ezzel?�� t�prengett a form�z�.�� n csak itt rejt�zhetem el, a Ligetemben.

��n pedig a tornyomban�� panaszkodott a n�vmester.�� Te pedig, gy�gyf�ves, a kapusmesterrel egy�tt, a Nagy H�z csapd�j�ban vagytok. Azokat az er�s falakat a gonosz t�voltart�s�ra �p�tett�k. Vagy �ppen a foglyul ejt�s�re, ha �gy alakulna a helyzet.

��De m�giscsak n�gyen vagyunk ellene�� jelentette ki nyomat�kosan a formamester.

��k pedig �ten vannak ellen�nk�� j�zan�totta ki �t a gy�gyf�ves.

��Nos, ha m�r id�ig jutottunk�� vetette k�zbe a n�vmester��, amikor itt �llunk a Trit�n �ltal �ltetett szent Liget sz�l�n �s arr�l vitatkozunk, hogyan v�gezhetn�nk egym�ssal�

��Igen�� b�logatott a formamester��, ami t�ls�gosan sok�ig v�ltozatlan marad, v�g�l �nmag�t em�szti el. Az erd� is csak az�rt �r�k, mert meghal �s hal�l�val rakja le �j �let�nek alapjait. �n nem hagyhatom, hogy a halott k�z meg�rintsen engem, vagy megragadja a kir�lyt, aki mag�t a rem�nyt hozta el nek�nk. Elhangzott m�g egy nagy �g�ret is, �ltalam, hiszen �n mondtam ki a sz�t: �egy n� Gont sziget�r�l�� s nem hagyhatom, hogy ez a sz� feled�sbe mer�lj�n.

��Akkor tal�n menj�nk el Gontra?�� ki�ltotta a gy�gy�t�, akit szint�n elragadott Azver lelkesed�se.�� Karvaly urunk is ott van!

��Lehets�ges, hogy a rem�ny�nk is ott van�� mormolta a n�vmester.

Elhallgattak, bizonytalanul d�delgett�k magukban a rem�nyt.

Iri�n is hallgatott, de az � rem�nye szertefoszlott, hely�re a sz�gyen �s a jelent�ktelens�g k�nyszerk�pzete tolakodott. Itt vannak ezek a b�lcs �s b�tor f�rfiak, akik szeretn�k megmenteni, ami kedves nekik, de nem tudj�k, hogyan. Neki pedig semmi r�sze a b�lcsess�g�kben, semmi szava a d�nt�seikben. Elh�z�dott a k�zel�kb�l, amit nem is vettek �szre. Csak ment el�re, az Alk�ny-patak ment�n, am�g el nem jutott a helyig, ahol a v�zfoly�s kit�rt a Ligetb�l, j�kora szikl�kon bukd�csolva. A v�z szinte vil�g�tott a hajnali f�nyben, �s �r�mteli hangon csobogott. Iri�n legsz�vesebben s�rva fakadt volna, de sohasem ment neki k�nnyen a s�r�s. Csak �llt h�t ott, n�zte a vizet, �s sz�gyene lassan haragg� v�ltozott.

V�g�l visszas�t�lt a h�rom f�rfihoz.�� Azver!�� sz�l�totta meg a formamestert. A m�gus meglepetten fordult fel�, �s kicsit k�zelebb l�pett hozz�.

��Mondd, mi�rt szegted meg miattam a szab�lyt? Tisztess�ges volt ez velem szemben, aki sohasem lehetek olyan, amilyen te vagy?

Azver �sszer�ncolta a homlok�t.�� A kapus az�rt engedett be t�ged, mert arra k�rted �t�� mondta.�� n az�rt hoztalak ide a Ligetbe, mert a f�k levelei kimondt�k a nevedet, m�g miel�tt ide�rt�l volna. Iri�n�� suttogt�k�� Iri�n. Hogy mi�rt j�tt�l ide, nem tudom, de biztosan nem v�letlen�l. �s ezzel az id�z� is tiszt�ban van.

��Tal�n az�rt j�ttem, hogy elpuszt�tsam �t.

A f�rfi hosszan r�n�zett, de nem mondott semmit.

��Tal�n az�rt j�ttem, hogy elpuszt�tsam K�tf�t.

��Azt pr�b�ld meg!�� villant f�l a halv�ny, sav�sz�n tekintet.

A n� hosszan, k�nosan megr�zk�dott, mik�zben a f�rfi szem�be n�zett. Nagyobbnak �rezte mag�t a m�sikn�l �s nagyobbnak �nmag�n�l� valahogy �ri�sinak. Ha most egyetlen ujj�t kiny�jtan�, megsemmis�thetn� vele a f�rfit. Ott �llt el�tte csek�ly, b�tor, r�vid �let� embers�g�ben, haland�s�g�ban, v�dtelens�g�ben. Hosszan, m�lyen l�legzett. Lassan h�tr�bb l�pett a f�rfi k�zels�g�b�l.

Az els�pr� er� �rzete fokozatosan elhalt benne. Kicsit f�lreford�totta a fej�t �s len�zett. Meglep�d�tt saj�t barna karja, f�lgy�rt ingujja �s szand�lba b�jtatott l�ba k�r�l a friss, z�lden serken� f�sz�lak l�tv�ny�t�l. Ut�na visszan�zett a formamesterre, aki tov�bbra is t�r�keny alaknak t�nt a szem�ben. Egyszerre sajn�lta �s tisztelte �t. Sz�vesen figyelmeztette volna a vesz�lyre, amely fenyegette, de egyetlen vigasztal� sz� sem jutott az esz�be. Megfordult h�t �s visszaballagott a patakpartra, a kis v�zes�sek al�. Ott lekuporodott, kez�be temette az arc�t, kiz�rta a vil�g�b�l mag�t �s mag�b�l a vil�got.

Az egym�ssal besz�lget� var�zsl�k hangja ak�r a patak duruzsol�sa is lehetett volna. A v�zfoly�s mondta a mag��t �s az emberek is a maguk�t, de egyik�k sem az igazi szavakat form�lta meg.

IV. Iri�n

Amikor Azver ism�t csatlakozott a t�bbiekhez, arc�n olyan kifejez�s uralkodott el, amelynek l�tt�n a gy�gyf�vesmester riadtan megk�rdezte t�le:�� Valami baj van?

��Nem tudom. Azt hiszem, nem lenne szabad elhagynunk K�tf�t.

��Meglehet, nem is tehetn�nk�� mormolta a gy�gyf�ves.�� Ha pedig a sz�lvigy�z�mester ellen�nk ford�tja a szeleket�

��n biztosan visszamegyek oda, ahol vagyok�� v�gott k�zbe hevesen Kurremkarmerruk.�� Nem sz�vesen hagyom h�tra magamat, mint egy kopott, v�n cip�t. Est�re visszaj�v�k hozz�tok megint.�� Ezzel elt�nt.

��Szeretn�k egy kicsit s�t�lni a f�id lombjai alatt, Azver�� k�rte a gy�gyf�vek mestere, hossz� s�haj k�s�ret�ben.

��Csak tess�k, Deyala. �n ink�bb itt maradok.�� A gy�gy�t� elballagott. Azver letelepedett az Iri�n �ltal k�sz�tett �s a h�z el�ls� fal�nak t�masztott kis padra. F�ln�zett a l�ny fel�, aki kicsit t�volabb mozdulatlanul kuporgott a patak partj�n. A k�zt�k �s a Nagy H�z k�z�tt elter�l� gyepen halkan b�gettek a b�r�nyok. A d�lel�tti nap egyre forr�bban s�t�tt.

Apja adta neki a Harci Lobog� nevet. Elj�tt nyugatra, maga m�g�tt hagyott mindent, amit ismert, m�g az igaz nev�t is csak az �r�k Liget f�i alatt tudta meg, �s v�g�l K�tf� formamestere lett bel�le. Ebben az �vben az �rny�kok, az �gak �s gy�kerek minden mint�ja pusztul�sr�l, rosszakaratr�l, minden dolgok megv�ltoz�s�r�l besz�lt. Most pedig m�r k�zvetlen�l a nyakukban van a baj, ezt tudta. �s ez a baj a l�ny �ltal� vele �rkezett ide.

A n� az � ir�ny�t�sa alatt �llt. � v�delmezhette. Ezt tudta az els� pillanatt�l, amikor megl�tta. B�r a saj�t bevall�sa szerint is az�rt j�tt, hogy megsemmis�tse K�tf�t, neki m�gis szolg�lnia kell �t. �s k�szs�ggel v�llalta a feladatot. A magas n�v�s� l�ny egy�tt s�t�lt vele az erd�ben, b�szk�n �s b�tran. A boz�t t�sk�s �gait is biztos mozdulatokkal h�r�totta f�lre nagy, er�s kez�vel. Borosty�nsz�n szeme, mint az Alk�ny-patak vize �rny�kos id�ben, mindent mag�ba fogadott. Mindent meghallgatott, �s mindenre nyugodtan tekintett. A f�rfi szerette volna meg�vni �t, mik�zben tudta, hogy k�ptelen r�. M�g n�mi meleget is k�lcs�nz�tt neki, amikor a l�ny reszketett a hidegt�l. M�s nem volt, amit f�lk�n�lhatott volna sz�m�ra. A n� oda ment, ahov� mennie kellett. A leselked� vesz�lyt egy�ltal�n nem fogta f�l. M�s b�lcsess�ge nem volt az �rtatlans�g�n k�v�l, �s m�s v�rtezete sem volt, csak a haragja.�� M�gis, ki vagy te, Iri�n?�� k�rdezte a f�rfi, amikor megl�tta, ahogy ott kuporog, ak�r egy riadt �llat, r�m�lt n�mas�g�ba burkol�zva.

Bar�tja a gy�gyf�ves hamarosan visszat�rt az erd�b�l, �s letelepedett mell� a kis padra. D�lt�jban elindult a Nagy H�zba �s meg�g�rte, hogy a kapusmesterrel egy�tt j�n majd vissza, m�snap reggel. A t�bbi mestert is megk�rik majd, hogy tal�lkozzanak egym�ssal a Ligetben.�� De � biztosan nem j�n el�� jegyezte meg Delaya, a gy�gyf�ves, amire Azver n�m�n b�lintott.

Eg�sz nap ott maradt a Vidra H�za mellett, vigy�zott Iri�nra, s�t m�g bel� is dikt�lt n�h�ny falatot. A l�ny visszaj�tt a h�zhoz, de miut�n evett valamit, megintcsak a patak partj�ra telepedett, �s ott �lt mozdulatlanul. A f�rfi is k�l�n�s letagl�zotts�got �rzett test�ben, lelk�ben, valami tompas�got, ami ellen harcolt volna ugyan, de nem volt ereje lek�zdeni. Az id�z� tekintet�re gondolt �s att�l dermeszt� hideget �rzett, csontig hat� hideget, b�r k�zben a ny�ri nap melege cir�gatta. Benn�nket a halottak korm�nyoztak, gondolta mag�ban. �s ez a gondolat nem hagyta �t nyugodni.

H�l�s tekintettel figyelte, amint Kurremkarmerruk lassan csoszogott fel� az Alk�ny-patak partj�n, �szak fel�l. Az �regember mez�tl�b g�zolt �t a v�zfoly�son, egyik kez�ben a l�bbelij�vel, a m�sikban hossz� var�zsbotj�val. Hangosan morgott m�rg�ben, amikor elv�tette egyik vagy m�sik l�p�k�vet. A t�ls� parton letelepedett, hogy megsz�r�tsa a l�b�t �s f�lh�zhassa a cip�j�t.�� Ha egyszer visszamegyek a toronyba�� m�ltatlankodott��, biztosan l�ra �l�k. B�relek egy kocsit, vagy veszek egy �szv�rt� �reg vagyok �n m�r az ilyesmihez, Azver.

��No, gyere f�l ink�bb a H�zba�� tett ki a formamester n�mi �lelmet �s vizet a N�vmester el�.

��s hol van a l�ny?

��Alszik�� intett fej�vel Azver a kis v�zes�sek fel�, ahol Iri�n val�ban a f�ben �sszeg�mb�ly�dve szundik�lt.

A nappali forr�s�g cs�kken�ben volt m�r, az �rny�kok hosszan elny�ltak a gyepen, b�r a Vidra H�za m�g f�rd�tt a s�rg�s napf�nyben. Kurremkarmerruk a padon �lt, h�t�t a falnak vetve, Azver a k�sz�bre telepedett.

��Eljutottunk h�t a v�g�re�� t�rte meg a cs�ndet az �regebbik. Azver n�m�n b�lintott r�.

��s t�ged mi vez�relt ide, Azver?�� k�rdezte a n�vtud�.�� Gyakran gondoltam r�, hogy egyszer megk�rdezem t�led. Hossz� volt az utad id�ig. �s ott, a karg�df�ld�n var�zsl�k sincsenek, ha j�l tudom.

��Val�ban nincsenek. De minden megvan az�rt, ami a var�zslatokhoz sz�ks�ges. V�z, szikl�k, f�k, szavak�

��De nem a teremt�s szavai.

��Nem. �s s�rk�nyok sincsenek.

��Nem is voltak soha.

��Csak a leg�sibb mes�kben fordulnak el�. M�g az Istenek el�tt. J�val az emberek el�tt. Miel�tt az emberek emberr� lettek, s�rk�nyok voltak.

��Hmm, ez nagyon �rdekes�� d�nny�gte az �reg tud�s, �s kih�zta mag�t a kis padon.�� Mondtam m�r neked, hogy sokat olvastam a s�rk�nyokr�l. Te is j�l tudod, hogy h�rek keringtek r�luk, miszerint a Legbens�-tenger f�l�tt r�pk�dtek, kelet fel�, eg�szen Gontig. K�ts�gtelen, hogy K�bort Kalesszin vitte haza Gontra, ezt nagy�thatt�k f�l a tenger�szek, hogy egy j� t�rt�net m�g �rdekesebben hangozz�k. Viszont egy leg�nyke megesk�d�tt nekem, hogy az eg�sz faluja l�tta, amint id�n tavasszal s�rk�nyok r�pk�dtek Onn hegy�t�l nyugatra. Ez�rt is olvastam bele a r�gi f�li�nsokba. Hogy megtudjam, mi�ta nem j�nnek Pand�rt�l keletre. Az egyikben a te t�rt�netedre bukkantam, vagy legal�bbis valami r� nagyon hasonl�ra. Hogy valaha az emberek �s a s�rk�nyok egy fajt�hoz tartoztak, de egyszer �sszevesztek. Az egyik f�l keletre, a m�sik nyugatra vonult el. K�t fajta lett �gy bel�l�k, �s el is felejtett�k, hogy valaha egy�v� tartoztak.

��Mi elment�nk a legmesszibb keleti v�gekig�� mondta Azver.�� Hanem, tudod-e te, hogyan hangzik az �n nyelvemen az a sz� �hadvez�r�?

��Erdan�� v�gta r� a n�vmester gondolkod�s n�lk�l, �s f�lnevetett.�� Dr�k�, vagyis S�rk�ny!

Majd r�vid t�preng�s ut�n hozz�tette:�� Tal�lhattam volna persze, valami m�s �rtelmez�st is a t�nk sz�l�n. �s azt hiszem, Azver, val�ban ott vagyunk. Nem gy�zhetj�k le �t.

��El�ny�s helyzetben van, az igaz�� jegyezte meg Azver sz�razon.

��gy igaz. Sz�val� b�r elismerem, hogy val�sz�n�tlen, s�t tal�n lehetetlen is� de ha m�gis valahogy legy�zhetn�nk �t, ha visszamenne a hal�lba �s benn�nket itt hagyna �lve� akkor vajon mit tehetn�nk? Mi lehetne a k�vetkez� l�p�s?

��Fogalmam sincs r�la�� s�hajtotta Azver, hossz� sz�net ut�n.�� M�g a leveleid �s az �rny�kaid sem mondanak neked semmit?

��V�ltoz�st� v�ltoz�st�� mormolta a formamester.�� talakul�st.

V�ratlanul f�lpillantott. A patak nyugodt partj�n gy�lekez� b�r�nyok f�lrerezzentek. Valaki k�zeledett az �sv�nyen a Nagy H�z fel�l.

��Eg�sz csapat fiatalember�� lihegte a gy�gyf�vesmester, kifulladva csatlakozva hozz�juk.�� Torion serege. Ide tartanak. Hogy elvigy�k a l�nyt. Hogy elkergess�k innen.�� Meg�llt �s m�lyeket l�legzett.�� A kapus pr�b�lt sz�t �rteni vel�k, amikor �n elj�ttem. Sz�val, azt hiszem�

��M�r itt is van�� sz�lt k�zbe Azver, �s a kapusmester val�ban ott �llt k�z�tt�k. Sima, s�rg�sbarna arc�nak kifejez�se most is nyugodt volt, mint mindig.

��Megmondtam nekik�� magyar�zta��, hogy ha ma kil�pnek a Medra-kapun, t�bb� soha nem t�rhetnek vissza egyik h�zba sem, amelyet ismernek. N�h�nyan erre azonnal visszafordultak volna, hanem a sz�lvigy�z� �s a dalnok, csak tov�bb �szt�k�lte �ket. Hamarosan ide is �rnek.

M�ris hallott�k a k�zelg�k l�rm�j�t a Liget keleti oldala fel�l.

Azver odasietett, ahol Iri�n hevert a patak partj�n. A t�bbiek is a nyom�ba szeg�dtek. A l�ny f�l�bredt �s �lomittas, hom�lyos tekintettel talpra �llt. K�r�lvett�k, mint valamif�le test�rs�g, mik�zben vagy harminc f�rfib�l �ll� csapat haladt el a kis h�z mellett, �s k�zeledett fel�j�k. Jobb�ra az id�sebb tanul�k voltak. �t vagy hat var�zsp�lca is kiemelkedett a csoportb�l. A sz�lvigy�z�mester vezette �ket. Keskeny, �les von�s�, �reg arca fesz�ltnek �s kimer�ltnek l�tszott. A n�gy v�rakoz� m�gust udvariasan, nev�k�n sz�l�tva �dv�z�lte. Azok is visszak�sz�ntek neki, majd Azver vette mag�hoz a sz�t:�� J�jj hozz�nk a Ligetbe, sz�lvigy�z� mondta��, majd itt v�rjuk meg, m�g mind a kilencen �sszegy�lekez�nk.

��Mindenek el�tt f�l kell oldanunk a k�zt�nk fesz�l� visz�lyt�� felelte a sz�lmester.

��Nagyon kem�ny helyzetr�l van sz� ma itt�� fordult hozz� a n�vmester.

��A veletek l�v� n� megt�ri K�tf� t�rv�ny�nek szellem�t�� folytatta a sz�lvigy�z�.�� El kell mennie innen! V�rja egy haj� a kik�t�ben, �s biztos�thatom, hogy j� szele is lesz �t sziget�ig.

��Ebben egy pillanatig sem k�telkedem, mester uram�� v�laszolta Azver��, de nem hiszem, hogy elmenne.

��Kedves formamester uram, tal�n ellenszeg�lsz a szab�lynak �s k�z�ss�g�nknek, amely olyan sok�ig �rizte a rendet, a rombol�s er�ivel szemben? Minden ember k�z�l �ppen te lenn�l az, aki megbontja a form�t?

��Ez nem egy darab �veg, amit b�rki �sszet�rhet�� tiltakozott Azver.�� Ez l�legzet, ez eleven t�z!

Nagy er�fesz�t�s�be ker�lt a besz�d.

��Ez nem ismeri a hal�lt.�� A saj�t nyelv�n sz�lt, amelyet a t�bbiek nem �rtettek. K�zelebb h�z�dott Iri�nhoz. �rz�kelte a n� test�nek meleg�t. Iri�n meg csak �llt ott n�m�n, szinte �llati n�mas�gban, mintha egyetlen sz�t sem �rtene.

��Torion urunk visszat�rt a hal�lb�l, hogy mindannyiunkat megmentsen!�� ki�ltotta a sz�lmester j�l �rthet�en �s indulatosan.�� kell legyen a f�m�gus! Uralma alatt K�tf� ugyanazz� lehet, mint volt valamikor. A kir�ly az � kez�b�l nyeri majd el igazi koron�j�t, �s uralkodik majd az � ir�ny�t�sa mellett, ahogyan annak idej�n M�rred is. �s semmif�le vaj�kosok nem szents�gtelen�thetik meg ezt a szent f�ldet! �s s�rk�nyok sem fenyegethetik a Legbens�-tengert. Rend lesz megint, biztons�g �s b�ke.

Egyik m�gus sem v�laszolt neki. A be�ll� cs�ndben csak a vele �rkezett f�rfiak halk mormog�sa hallatszott.�� Kapjuk el a boszork�nyt!�� mormolta egyik�k.

��Nem!�� ki�ltott f�l Azver, de t�bb hang nem j�tt ki a tork�n. Kem�nyen markolta f�zf�b�l faragott var�zsbotj�t, de az nem volt t�bb a kez�ben most, mint egyszer� fadarab.

N�gy�k k�z�l csak a kapusmester l�pett el�, hogy kimondja v�lem�ny�t. Kil�pett teh�t, �s az egyik fiatalemberr�l sorra a t�bbiekre vetette tekintet�t.�� Megb�ztatok bennem, amikor r�m b�zt�tok a neveteket�� mondta��, nos, megb�ztok-e bennem most is?

��Uram�� v�laszolt egy csinos, barna arc� leg�nyke, kez�ben t�lgyfa m�gusbottal��, mindannyian megb�zunk benned, �s �ppen ez�rt k�r�nk, t�vol�tsd el ezt a boszork�nyt, hogy visszat�rhessen k�z�nk a b�ke.

Ekkor Iri�n l�pett el�re, miel�tt a kapus megsz�lalhatott volna.

��Nem vagyok boszork�ny!�� sziszegte. Hangja magasan, f�mesen csengett a f�rfiak m�ly basszusa ut�n.�� s nem vagyok mester. Nincs tud�som. Tanulni j�ttem ide.

��Mi itt nem tan�tunk n�ket!�� torkollta le a sz�lvigy�z�.�� Ezt magad is j�l tudhatod.

��n nem tudok semmit�� felelte Iri�n. M�g k�zelebb l�pett a m�gushoz, �s egyenesen a szem�be n�zett.�� Mondd h�t meg, ki vagyok �n!

��Tudd, hol van a helyed, hitv�ny n�szem�ly!�� f�rmedt r� a var�zsl� hidegen.

��A helyem�� mormolta Iri�n lass�, akadoz� hangon�� ott van a hegyen, ahol a dolgok a maguk val�j�ban jelennek meg. Mondj�tok meg h�t a halott embernek, hogy ott tal�lkozom vele.

A sz�lmester erre nem sz�lt semmit, viszont a tanul�fi�k csoportja fel�l inger�lt mormog�s hallatszott. N�h�nyan el�bbre l�ptek. Azver k�z�j�k �s a l�ny k�z� �llt. Iri�n szavainak hat�s�ra f�lold�dott benne a testi-lelki b�nults�g.�� Mondd meg Torionnak, hogy tal�lkozunk vele K�tf� hegy�n�� fordult a sz�lvigy�z�mesterhez.�� Amikor elj�n, mi m�r ott lesz�nk. Te pedig gyere velem!�� sz�lt Iri�nhoz. A n�vtud�mester, a gy�gyf�vesmester �s a kapusmester k�vette �ket a Ligetbe. El�tt�k kanyargott az �sv�ny. �m amikor n�h�ny ifj� is ut�nuk l�dult volna, az �t elt�nt el�l�k.

��Gyertek vissza!�� mordult r�juk a sz�lmester.

A fiatalok bizonytalanul megfordultak. A m�r alacsonyan j�r� nap f�nye m�g ott csillogott a mez�n �s a Nagy H�z tetej�n, de a Ligetben m�r az �rny�kok uralkodtak.

��Boszork�nys�g!�� m�ltatlankodtak.�� Szents�gt�r�s! Becstelens�g!

��Jobb, ha most elmegy�nk innen�� intette �ket a sz�lvigy�z�mester megny�lt, komor arccal, �les szem�ben gondterhelt tekintettel. Megindult visszafel� az Iskol�ba, a t�bbiek meg zavartan �s inger�lten vitatkozva botork�ltak ut�na.

* * *

Nem j�rtak m�g m�lyen az erd�ben� mindv�gig k�vett�k a patak medr�t. Iri�n egyszer csak meg�llt. Oldalra kanyarodott �s lekuporodott egy a foly�cska f�l� hajl� f�zfa hatalmas, csupasz gy�kerei k�z�tt. A n�gy var�zsl� ek�zben az �sv�nyen maradt.

��Iri�n a m�sik l�legzet�vel besz�lt�� jegyezte meg Azver.

A n�vmester b�lintott r�.

��Ezek szerint k�vetn�nk kell �t?�� k�rdezte a gy�gyf�ves.

Ez�ttal a kapusmester b�lintott.�� Legal�bbis �gy t�nik�� mosolyodott el halv�nyan.

��Nagyon j�l van�� d�rm�gte a gy�gy�t� t�relmes, m�gis nyugtalan tekintettel. Kiss� f�lreh�z�dott �s let�rdelt a f�ldre, hogy megfigyelhessen valami apr� n�v�nyk�ket vagy gomb�kat az erd� talaj�n.

Mint mindig, most is �gy t�nt, hogy a Ligetben meg�llt az id�� s m�gis m�lik valahogy. A nap n�h�ny hossz�, nyugodt l�legzetv�tellel eltelt, ringat�zva a rezg� lombokon, a t�voli mad�rdalra m�g t�volabbr�l �rkez� v�lasz hangulat�ban. Iri�n lass� mozdulattal talpra �llt. Nem sz�lt semmit, csak v�gign�zett az �sv�nyen, azut�n elindult rajta el�re. A f�rfi is sz�tlanul k�vette.

Ki�rtek a nyugodt, tiszta, esti leveg�be. A nyugati l�t�hat�r m�g halv�nyan f�nylett, amikor �tg�zoltak az Alk�ny-patakon �s megindultak K�tf� hegye fel�, amely magas, s�t�t �vk�nt tornyosult el�tt�k az alkonyi �gbolton.

��k is j�nnek!�� figyelmeztetett a kapusmester. F�rfiak hossz� sora vonult �t a kerteken, a Nagy H�z fel�l vezet� f�ld�ton. Valamennyi m�gus �s sz�mos tan�tv�ny. Torion, az id�z� haladt az �l�k�n. Magas, sz�rke k�p�nyeges alakja kiemelkedett k�z�l�k. Csontfeh�r f�b�l faragott, hossz� var�zsbotja v�g�n halv�ny lid�rcf�ny pisl�kolt.

Ahol a k�t �sv�ny tal�lkozott�� hogy onnan m�r egyk�nt kanyarogjon f�l a hegy tetej�re��, Torion meg�llt, hogy megv�rja �ket. Iri�n el�rel�pett, �s szembefordult vele.

��Iri�n, �t sziget�r�l!�� sz�l�totta meg az id�z�mester, m�lyen zeng� hangj�n.�� Hogy b�ke �s rend legyen, minden dolgok egyens�ly�nak �rdek�ben f�lsz�l�talak, hogy hagyd el ezt a szigetet! Nem adhatjuk meg neked, amit k�rsz t�l�nk, s emiatt mi is k�rj�k a te megbocs�t�sodat. �m, ha �gy d�ntesz, hogy m�gis maradsz, a bocs�nat szertefoszlik, �s megtudod, mit von maga ut�n a szab�lyok megszeg�se.

A l�ny csaknem olyan magas volt, �s �ppoly egyenesen kih�zta mag�t, mint a m�sik. Egy percnyi ideig hallgatott, majd magas, kem�ny hangon megsz�lalt:�� J�jj fel vel�nk a hegyre, Torion.

Ezzel otthagyta az id�z�t az �tkeresztez�d�sben, a s�k terepen, maga pedig elindult tov�bb, a hegyi �sv�nyen. N�h�ny l�p�st tett meg a lejt�n f�lfel�. Ut�na megfordult �s len�zett, vissza, a m�sik alakj�ra.�� Mondd, mi t�ntor�t el ett�l a hegyt�l?�� k�rdezte.

Az este k�zben lassan s�t�tedett k�r�l�tt�k. A nyugati �g alj�n m�r csak keskeny, v�r�ses s�v vil�g�tott, keleten a tengeri l�t�hat�r m�r s�t�tbe burkol�zott.

Az id�z�mester f�ltekintett Iri�nra. Lassan f�lemelte a kez�t, benne a feh�r p�lc�val, mint aki var�zsige kimond�s�ra k�sz�l azon a nyelven, amelyet minden k�tf�i m�gusnak meg kellett tanulnia. Mesters�g�k szavaival, vagyis a Teremt�s Nyelv�n.�� Iri�n! A neved birtok�ban sz�l�talak t�ged, �s intelek r�, hogy engedelmeskedj nekem!

A n� megrettent. Egy pillanatig �gy t�nt, hogy enged a f�lsz�l�t�snak �s a m�gus el� l�p, de v�g�l f�lki�ltott:�� n nem csup�n Iri�n vagyok!

Ezt hallv�n az id�z� fel�je l�dult, el�re ny�jtott k�zzel, mintha meg akarn� ragadni. Most m�r mind a ketten a hegyi �sv�nyen voltak. A n� el�rhetetlen�l tornyosult az �rnyalak f�l�, k�z�tt�k hirtelen t�zcs�va fakadt, v�r�ses l�ng lobbant az alkonyi hom�lyban, r�tarany pikkelyek villantak f�l hatalmas sz�rnyakon� Azut�n mindez elt�nt �s nem maradt m�s, mint a hegyi �sv�nyen magasan �ll� n�alak �s a termetes f�rfi, amint el�be rogy, lass� mozdulattal a f�ldre omlik, �s elny�lik az �ton.

Valamennyi�k k�z�l a gy�gyf�vesmester, a gy�gy�t� mozdult meg els�k�nt. F�lballagott az �sv�nyen, �s let�rdelt Torion mellett.�� , uram!�� suttogta.�� Bar�tom!

De a sz�rke k�p�nyeg halma alatt tapogatva csak kupacnyi ruh�t, sz�raz csontot �s egy elt�r�tt var�zsbotot tal�lt.

��Jobb ez �gy, Torion�� suttogta, mik�zben k�nnyek gy�ltek a szem�be. Ekkor a v�n n�vtud�mester l�pett el�re, �s a domboldalban �ll� n�alakhoz fordult:�� Ki vagy te?

��Nem tudom a m�sik nevemet�� v�laszolta Iri�n. �gy besz�lt, ahogy a f�rfi �s im�nt az id�z� is sz�lt hozz�: a Teremt�s Nyelv�n, azon a nyelven, amelyet a s�rk�nyok haszn�lnak.

Ezut�n megfordult, �s elindult a hegytet� fel�.

��Iri�n!�� sz�lt ut�na Azver, a formamester.�� Visszaj�ssz hozz�nk? A n� meg�llt �s megv�rta, am�g a f�rfi oda�r hozz�.�� Igen, visszaj�v�k, ha h�vtok�� v�laszolta cs�ndesen.

El�reny�lt �s meg�rintette a m�gus kez�t. A f�rfi f�lszisszent.

��s most� hov� m�gy?�� k�rdezte.

��Azokhoz, akikt�l megkapom az igaz nevemet. A t�zbe� nem a v�zre. Az �n n�pemhez.

��Nyugatra teh�t�� mormolta a f�rfi.

��Nyugaton is t�lra�� v�laszolta a l�ny.

Ezzel elfordult t�le meg a t�bbiekt�l, �s elindult a hegytet� fel�, a s�r�s�d� s�t�ts�gben. Mialatt t�volodott a csoportt�l, megpillanthatt�k a maga val�j�ban: hatalmas, r�tarany oldal�t, pikkelyes, tekerg� fark�t, karmait �s eleven t�zk�nt el�t�r� lehelet�t. A hegy tetej�n megpihent egy pillanatra. Hossz� fej�t k�rbeford�tva v�gign�zett K�tf�-szigeten, tekintete leghosszabban a szent Ligeten �llapodott meg, amely most csak egy m�g s�t�tebb foltk�nt mutatkozott a s�t�ts�g k�zep�n. Azut�n olyan d�b�rg�s kezd�d�tt, amilyet v�kony r�zlemezek r�z�sakor hallhatunk. Kiny�ltak a hossz�, karmos sz�rnyak, a s�rk�ny f�lsz�kkent a leveg�be, egyszer megker�lte K�tf� hegy�t� �s elr�p�lt.

Az els�t�t�l� leveg�ben t�zcs�va ragyogott f�l, f�stgomolyag terjengett.

Azver, a formamester csak �llt ott, bal kez�vel szorongatta a jobb kez�t, amelyet a t�voz� im�nti �rint�se megperzselt egy kicsit. Lepillantott a hegy l�b�n�l d�bbent cs�ndben toporg� f�rfiakra, amint meredt tekintettel b�mulnak a s�rk�ny ut�n.�� Nos, bar�taim�� sz�lt le hozz�juk��, most hogyan tov�bb?

Egyed�l a kapusmester v�laszolt neki:�� Azt hiszem, vissza kellene menn�nk a H�zunkba, hogy v�gre kinyissuk minden ajtaj�t!

�ce�nf�ld le�r�sa

N�PEK �S NYELVEK

EmberekAz archik f�ldek

A Szigetvil�g archik n�pei n�v�nytermeszt�sb�l, �llatteny�szt�sb�l, hal�szatb�l, kereskedelemb�l, az iparos�t�s n�lk�li t�rsadalomra jellemz� szakm�kb�l, �s m�v�szetekb�l �lnek. A n�pess�g viszonylag �lland�, �s a korl�tozott m�ret� lakhat� f�ldter�let sohasem v�lt m�g t�lzs�foltt�. Az �h�ns�g szinte ismeretlen, �s a n�lk�l�z�s ritk�n v�lik s�lyoss�.

A kis szigeteket �s falvakat t�bbnyire helyi tan�csok igazgatj�k, melyek t�bb�-kev�sb� demokratikusak, �s vezet�j�k�� vagy a m�s csoportokkal val� t�rgyal�sok sor�n k�pvisel�j�k�� a Sz�sz�l�. A Peremvid�keken gyakran nincs is m�s korm�nyzat, csak a szigettan�cs vagy a v�rosi tan�cs. A bels� f�ldeken hamar megszil�rd�tott�k a korm�nyzati kasztot, s a nagyobb szigeteket �s v�rosokat az �r�k�lt rang� urak �s �rn�k vezetik, legal�bbis n�vlegesen. A Szigetvil�g eg�sz�nek ura kir�lyi c�met visel. A kisebb-nagyobb v�rosok azonban gyakran csak a maguk tan�csgy�l�s�re, keresked�ire �s keresked�c�heire hallgatnak. A nagy c�hek, minthogy h�l�zatuk lefedi a bels� f�ldek eg�sz�t�� az enyhelyi kir�lyt kiv�ve��, nem tartoznak elsz�mol�ssal semmif�le feljebbval�nak vagy h�b�r�rnak.

A h�b�ress�g, a vazalluss�g �s a rabszolgas�g int�zm�nyei id�nk�nt felt�nnek ugyan n�h�ny ter�leten, de sohasem az enyhelyi kir�lyok uralma alatt.

A m�gia l�tez�se �ltal�nosan elismert; hat�kony er�nek tartj�k, amely csak bizonyos szem�lyeknek adatott meg, de nem mindenkinek. Mint ilyen, az archik n�pek minden int�zm�ny�t form�lja �s befoly�solja, olyannyira, hogy�� b�r a mindennapi �let meglehet�sen hasonl�t m�s iparos�t�s n�lk�li t�rsadalmak�ra�� a felsz�n alatt m�gis m�rhetetlen k�l�nbs�gek rejlenek. E k�l�nbs�gek egyike, vagy egyik oka az lehet, hogy hi�nyzik az int�zm�nyes�tett vall�s. A babon�k ugyanolyan gyakoriak, mint b�rhol m�shol, de nincsenek istenek, nincsenek kultuszok, nincs semmif�le form�lis h�dolat a fels�bb er�knek. Ritu�l�k csak a hagyom�nyos felaj�nl�sokat k�s�rik az �si Er�k forr�shelyein, �s emellett az olyan�� vente megtartott�� nnepeket, mint p�ld�ul a Napfordulat �s a Hossz� T�nc. Ez ut�bbi �nnepek sor�n tradicion�lis dalokat �s mes�ket �nekelnek �s mondanak. Tal�n szint�n ritu�lisnak tekinthetj�k a m�giahaszn�lat bizonyos ritk�bb form�it is.

A Szigetvil�g �s a Peremvid�kek minden n�pe archik nyelv� �s kult�r�j�, de sokszor helyi v�ltozatokkal. A t�voli D�lnyugati Peremvid�ken �l� Tutajok N�pe meg�rizte az �ves �nneps�geket, de kult�r�juk nagyon sok tekintetben k�l�nb�zik a Szigetvil�g m�s n�peinek kult�r�j�t�l. Nincs kereskedelm�k, mez�gazdas�guk, alig-alig �rintkeznek m�s n�pekkel.

A szigetvil�giak t�bbs�g�nek b�re barna vagy v�r�sesbarna, hajuk fekete �s egyenes sz�l�, szem�k s�t�t sz�n�; a leggyakoribb testalkat alacsony, karcs�, v�kony csontozattal, de kidolgozott izomzattal. A Keleti �s D�li Peremvid�keken �l�k �ltal�ban magasabbak, vastagabb csontozat�ak �s s�t�tebb b�r�ek. Sok d�lvid�kinek kifejezetten s�t�tbarna a b�re. A szigetvil�gi f�rfiak t�bbs�g�nek alig van vagy egy�ltal�n nincs arcsz�rzete.

Rossz�n, Rogm �s Borth lak�inak b�re vil�gosabb sz�n�, mint a szigetvil�giak�, hajuk gyakran barna, esetenk�nt sz�ke, �s szem�k sz�ne vil�gosabb; a f�rfiak gyakran viselnek szak�llt. Nyelv�k �s r�szben hit�k is k�zelebb �ll a karg�dhoz, mint az archikhoz. Lehet, hogy ezek az �szakf�ldiek a kargok lesz�rmazottai, akik a n�gy nagy keleti szigeten telepedtek le, de m�r k�tezer �vvel ezel�tt is ind�tottak haj�kat nyugat fel�.

A karg�d f�ldek

Az �szakkeleten fekv� n�gy nagy sziget lak�inak t�lnyom� t�bbs�g�re a vil�gosbarna vagy szinte feh�r b�rsz�n jellemz�, hajuk sz�ne a s�t�tt�l a platinasz�k�ig terjed, szem�k lehet s�t�t, de lehet k�k vagy sz�rke is.

Rossz�n kiv�tel�vel a karg�d �s az archik b�rsz�nek nem igaz�n keveredtek az id�k sor�n. Egyr�szt mert az �szaki Peremvid�k el�gg� elszigetelt �s gy�ren lakott, m�sr�szt mert a kargok mindig t�vols�got tartottak, �s gyakran ellens�geskedtek is a szigetvil�giakkal az ut�bbi k�t vagy h�rom �vezredben.

A n�gy karg�d sziget t�bbnyire sz�raznak tekinthet�, de �nt�zve �s m�velve a talaj term�keny. A karg t�rsadalom, �gy t�nik, kev�ss� ker�lt a nyugati �s d�li szomsz�dok befoly�sa al�, hacsak nem negat�van.

A kargok k�z�tt a m�gikus er� igen ritka aj�nd�knak t�nik, tal�n mert a t�rsadalom �s a korm�nyzat egyform�n mell�zi vagy akt�van elfojtja, minden megjelen�si form�j�t. Gonosznak tartj�k, amelyt�l rettegni kell vagy el kell ker�lni, de ezen t�l a m�gia nem j�tszik jelent�s szerepet a t�rsadalomban. A m�gi�ra val� fog�konys�g e hi�nya �s elutas�t�sa szinte minden tekintetben h�tr�nyba hozza a kargokat a szigetvil�giakkal szemben. Ez megmagyar�zhatja azt, hogy mi�rt z�rk�znak el a kereskedelemt�l vagy b�rmif�le kapcsolatfelv�telt�l, kiv�ve a kal�zt�mad�sokat �s a kisebb inv�zi�kat, melyeknek c�lpontjai a legk�zelebbi szigetek d�len �s a Gonti-tenger k�r�l.

S�rk�nyok

A dalok �s t�rt�netek azt sejtetik, hogy a s�rk�nyok l�te megel�zte minden m�s �l� teremtm�ny�t. Az �sarchik nyelvben�� a felt�telez�sek szerint�� a s�rk�ny sz� azt jelenti: els�sz�l�tt, legid�sebb, id�sebb gyermek. (A rossz�ni els�sz�l�tt gyermeket az akhad sz�val jel�lik, ugyanez kargul a gadda, �s mindkett� az �reg Besz�dben s�rk�nyt jelent� haath-b�l ered.)

Elsz�rt utal�sok, gonti �s peremvid�ki mes�k, emellett a karg�dok szent t�rt�nelme �s a K�tf� tud�sai �ltal mell�z�tt, rejt�lyes p�lni tud�s egyes passzusai alapj�n, az id�k kezdet�n a s�rk�nyok �s az emberek egyazon fajhoz tartoztak. E s�rk�nyemberekb�l lett a k�tf�le uralkod� faj, melyek m�r sem v�gyaikban, sem v�rm�rs�klet�kben nem hasonl�that�ak egym�shoz. Felt�telezhetj�k, hogy a f�ldrajzi t�vols�g okozhatta a fokozatosan kifejl�d� elt�r�seket. A karg�d legend�k �s a p�lni tud�s azt tartja, hogy a k�l�nv�l�s sz�nd�kosan t�rt�nt egy egyezs�g k�vetkezt�ben, melyet verw nadan, Vedurn�n �s �az Elv�l�s� neveken ismernek.

E legend�kat Hur-�t-Hur ter�let�n �rizt�k meg a leg�sibb form�ban, a karg�d f�ldek legkeletibb r�sz�n, ahol a s�rk�nyok misztikus �llatokk� degener�l�dtak, �s elvesz�tett�k magas intelligenci�jukat. Szint�n Hur-�t-Hur ter�let�n maradt fenn leg�l�nkebben az emberek �s a s�rk�nyok eredeti rokons�g�ra vonatkoz� meggy�z�d�s. �s az �si mes�k mellett az ut�bbi id�kben t�rt�netek keltek sz�rnyra olyan s�rk�nyokr�l, melyek emberi alakot vesznek fel, �s emberekr�l, akik s�rk�nyokk� v�ltoznak. Egyszerre ember �s s�rk�ny teremtm�nyekr�l.

B�rhogyan is t�rt�nt az Elv�l�s, az emberek m�r a t�rt�nelmi id�k kezdete �ta a Szigetvil�got �s keleten a karg�d f�ldeket n�pes�tik be, m�g a s�rk�nyok a legnyugatabbra es�� s azon t�li�� ter�leteket lakj�k. Az emberek mindig is csod�lkoztak rajta, hogy a s�rk�nyok mi�rt v�lasztott�k �l�hely�knek a ny�lt �ce�nt, holott �k �a sz�l �s a t�z teremtm�nyei�, �s azonnal megfulladnak, amint al�mer�lnek a tengerbe. Nem kell azonban meg�rinteni�k a vizet, m�g a talajt sem; teljes m�rt�kben a leveg� sz�l�ttei, szinte eg�sz �let�kben rep�lnek, napf�nyben, csillagf�nyben. A f�ldnek egyed�l akkor veszik haszn�t, amikor valamely szikl�s helyen toj�st raknak �s kik�ltik fi�k�ikat. A legt�volabbra es� Nyugati Peremvid�k kicsiny, elz�rt szigetecsk�i �pp megfelelnek erre a c�lra.

Az �a teremt�se tartalmaz�� meglehet�sen k�d�s�� utal�sokat a s�rk�nyok �s az emberek kezdeti egys�g�re, majd k�s�bbi k�l�nv�l�s�ra. Ez az�rt lehets�ges, mert a k�ltem�ny eredeti form�ja, a Teremt�s Nyelv�n �r�dott v�ltozat, tal�n m�g a k�l�nv�l�s el�tti id�kb�l sz�rmazik. Az emberek �s a s�rk�nyok k�z�s eredet�nek legjobb bizony�t�ka a k�ltem�ny egyik r�gies archik szava, az alath, amelynek �n�p� vagy �emberl�ny� jelent�st tulajdon�tanak. Etimol�giailag (Atla �s Hatha Igaz R�n�i alapj�n) ez a sz� azt jelenti: �sz�-l�nyek� vagy �akik szavakkal sz�lnak�, �s ennek alapj�n jel�lheti a s�rk�nyokat, vagy legal�bbis vonatkozhat r�juk is. Az alath helyett id�nk�nt az alherath sz�t haszn�lj�k, amelyet �igaz sz�-l�nyek� vagy �akik igaz szavakkal sz�lnak� form�kban �rtelmeznek. Ezzel az Igaz Besz�d ismer�it jel�lik, akik lehetnek az ember-m�gusok, de ugyan�gy lehetnek a s�rk�nyok is. Az �si p�lni tud�sban �gy tartj�k, a m�gusokra �s a s�rk�nyokra egyform�n ez a sz� haszn�latos.

A s�rk�nyok az Igaz Besz�d ismeret�vel sz�letnek, vagy ahogy K�bor fogalmazta meg: �a s�rk�ny �s a s�rk�ny besz�de egyazon dolog, egyazon l�tez�.� Ha az emberek eredetileg szint�n rendelkeztek ilyen�� vel�k sz�letett�� tud�ssal, akkor azt s�rk�nyterm�szet�kkel egy�tt elvesz�tett�k.

Nyelvek

Az �reg Besz�d, vagy m�s n�ven a Teremt�s Nyelve�� amelynek seg�ts�g�vel Trit�n megteremtette �ce�nf�ld szigeteit az id�k kezdet�n�� felt�telezhet�en v�gtelen nyelv, minthogy a vil�gon minden egyes dolgot megnevez.

A s�rk�nyok e nyelv ismeret�vel sz�letnek, �m az emberek nem, ahogy azt fentebb is eml�tett�k. Akad persze, egy-k�t kiv�tel. Nagyon kev�s, alig n�h�ny emberi l�ny sz�letik �gy, hogy a nagy hatalm� m�gia aj�nd�ka vagy a s�rk�nyokkal val� rokons�g r�v�n, �szt�n�sen ismer n�h�ny sz�t az �reg Besz�db�l. Az emberek t�lnyom� t�bbs�g�nek meg kell tanulnia az �reg Besz�det ahhoz, hogy haszn�lhassa. A m�gikus m�v�szetek archik gyakorl�i, a tan�t�ikt�l kapj�k meg ezt a tud�st. A var�zsl�k �s a boszork�nyok csak kev�s sz�t tanulnak meg eg�sz �let�k sor�n; a m�gusok viszont sokat megismerhetnek, �s n�melyik�k a s�rk�nyok�hoz hasonl� foly�konys�ggal besz�li a Teremt�s Nyelv�t.

Minden var�zslathoz sz�ks�ges legal�bb egy sz� az �reg Besz�db�l, b�r egy falusi boszork�ny vagy var�zsl� esetenk�nt nem is ismeri teljesen, a haszn�lt sz� jelent�s�t. A nagyobb var�zslatok ig�i teljes eg�sz�kben az �si Nyelv szavaib�l tev�dnek �ssze, �s csak akkor �rthet�ek meg, ha v�gigmondj�k �ket.

T�bb�-kev�sb� a Szigetvil�g eg�sz�n ismerik az archik nyelvet. A Rossz�non besz�lt rossz�ni �s a karg�d f�ldeken ismert karg k�l�n�ll� nyelveknek tekinthet�ek, �m mindh�rom a Teremt�s Nyelv�b�l ered. Ez a h�rom nyelv nem alkalmas var�zslatok l�trehoz�s�ra, var�zsig�k sz�v�s�re.

A Szigetvil�g n�pei archik nyelven besz�lnek. Term�szetesen annyi t�jsz�l�s �s nyelvj�r�s l�tezik, ah�ny k�l�n�ll� sziget �s szigetcsoport alkotja a lakott vil�got, de ezek egyike sem annyira k�l�nleges, hogy emiatt �rthetetlenn� v�lna.

A rossz�ni nyelvet Rossz�non �s a t�le �szaknyugatra fekv� k�t szigeten besz�lik, s ink�bb van rokons�gban a karg nyelvvel, mintsem az archikkal. Hangz�s�ban �s nyelvtan�ban a karg nyelv t�rt el a legink�bb a Teremt�s Nyelv�t�l. Az emberek t�bbs�ge egy�ltal�n nem tudja, hogy a k�l�nf�le n�pek nyelveinek eredete k�z�s. A szigetvil�gi tud�sok elm�letileg ismerik e t�nyt, de a kargok teljes m�rt�kben tagadj�k, f�k�nt az�rt, mert �sszet�vesztik az archikot az �reg Besz�ddel, amely a rettegett �s ker�lend� m�giahaszn�lat nyelve. Emiatt a szigetvil�gi besz�det is a gonosz, �rt� var�zsl�s�g nyelv�nek tartj�k.

�r�s

Az �r�st �ll�t�lag a R�namesterek, a Szigetvil�g els� nagy m�gusai tal�lt�k fel, tal�n az�rt, hogy ezzel is fenntarts�k az �reg Besz�det. A s�rk�nyoknak nincs �rott nyelve.

�ce�nf�ld�n k�t k�l�nb�z� �r�sforma alakult ki: az Igaz R�n�k �s a r�na�r�s.

A Szigetvil�gban haszn�lt Igaz R�n�k az �reg Besz�d szavainak megtestes�l�sei. Az Igaz R�n�k nem csup�n jelek, hanem egyben t�rgyias�t� eszk�z�k is: a seg�ts�g�kkel l�trehozhat� egy dolog, egy �llapot, vagy ak�r egy esem�ny is. Egy ilyen r�na le�r�sa �nmag�ban jelent�s cselekedetnek tekintend�. A cselekedetben rejl� hatalom m�rt�ke f�gg a k�r�lm�nyekt�l. Az Igaz R�n�k t�bbs�g�t �si sz�vegek �s tud�sk�nyvek rejtik, �gy csak a haszn�latukban k�pzett m�gusok sz�m�ra b�rnak �rtelemmel. N�h�ny ilyen szimb�lum azonban eg�szen k�zhaszn�lat�v� v�lt, p�ld�ul az is, amelyet �p�tkez�skor, t�z elleni v�delemk�nt rajzolnak fel az ajt� feletti szem�ld�kf�ra. Ezek a jelek a tanulatlanok sz�m�ra is ismer�sek.

J�val az Igaz R�n�k kidolgoz�sa ut�n egy hasonl�, de a m�gikus energi�kat n�lk�l�z� r�na�r�s fejl�d�tt ki az archik nyelvb�l. Ez az �r�s csak annyira hathat ki a val�s�gra, mint b�rmely m�s k�znapi �rott nyelv; hogy �gy mondjuk, k�zvetetten, de jelent�s m�rt�kben.

Az els� Igaz R�n�kat �ll�t�lag Trit�n t�zzel �rta a sz�lbe, �s azok egykor�ak a Teremt�s Nyelv�vel. �m ez nem felt�tlen�l igaz, minthogy a s�rk�nyok nem haszn�lnak �r�st, �s ha fel is ismerik az Igaz R�n�kat, ennek m�g soha nem adt�k jel�t.

Minden egyes Igaz R�n�nak megvan a maga jelent�s�ge, �rtelme vagy jelent�ssora, amely t�bb�-kev�sb� meghat�rozhat� archikul; de val�j�ban a r�n�k egy�ltal�n nem szavak, hanem �nmagukban �ll� var�zslatok, cselekedetek. Ez is csak akkor igaz azonban, ha az �reg Besz�d nyelvtana szerint �rtelmezz�k �s m�gus mondja ki vagy �rja le �ket, �s nem �ll�t�sk�nt, hanem a cselekv�s sz�nd�k�val, amely mozdulatok �s hangsorok erej�vel t�mogatva�� gy sz�letik bel�l�k var�zslat��, szabadon ereszti a sz� vagy r�na teljes hatalm�t.

Ha le�rj�k, akkor a var�zslat �rott form�ja az Igaz R�na, n�ha az archik r�na�r�s jeleivel kieg�sz�tve. Ha Igaz R�n�val le�rhat� ak�rcsak az �reg Besz�d minden szava��, akkor aki besz�l, az garant�ltan igazat mond�� felt�ve, hogy emberr�l van sz�. Az emberek k�ptelenek hazudni ezen a nyelven. A s�rk�nyok k�pesek erre is, legal�bbis maguk a s�rk�nyok ezt mondj�k. �s ha ezzel val�tlant �ll�tanak, akkor �ppen azt bizony�tj�k, hogy mindig igazat mondanak.

Egy Igaz R�na kimondott neve lehet a jelent�s�nek megfelel� sz� az �reg Besz�dben, avagy lehet az archik ford�t�sban megadott �rtelme. A gyakrabban haszn�lt r�n�kat mindenf�le cerem�nia n�lk�l alkalmazz�k, az archikot besz�l� k�znapi emberek. A m�gia gyakorl�i azonban m�g a j�l ismert, gyakran haszn�lt neveket is �vatosan ejtik ki, minthogy ezek�� az eml�tett jelleg�kt�l f�ggetlen�l�� m�giscsak az �reg Besz�d szavai, �gy akaratlanul �s kisz�m�thatatlan m�don befoly�solhatj�k a k�rnyezetet. Ilyen p�ld�ul a Pirr (v�delmet ny�jt t�z, sz�l �s �r�let ellen), a Sifl (�haladj sebesen�), �s a Simn (�hib�tlanul dolgozz�).

Az �gynevezett Hatsz�z Archik R�na kifejez�s alatt nem a k�znapi archik r�na�r�shoz haszn�lt jeleket �rtik. Ezek olyan Igaz R�n�k, amelyeknek haszn�lata �biztons�gos�; a k�znapi nyelvben hat�stalan, semleges nevek. Igaz neveik az �reg Besz�d szavai�� mint minden Igaz R�na eset�ben��, �s ez�rt csendben memoriz�land�ak. A t�rekv�bb m�gusdi�kok megtanulhatj�k a Tov�bbi R�n�kat, �a R�n�it, �s m�g sok m�sik jelet is. Ha az �reg Besz�d v�gtelen, akkor az Igaz R�n�k sora is az.

A k�znapi archik karaktereit archik r�n�knak nevezik, �llami �s kereskedelmi �gyekben, szem�lyes �zenetekhez, t�rt�nelmi feljegyz�sekhez, mes�k �s dalok lejegyz�s�hez haszn�lj�k. A szigetvil�giak t�bbs�ge megtanul p�r sz�z vagy egy-k�t ezer ilyen karaktert, �s ez teszi ki n�h�ny esztend�s iskolai tanulm�nyaik java r�sz�t. Legyen sz� ak�r a besz�lt, ak�r az �rott form�j�r�l, az archik nyelv alkalmatlan var�zslatok l�trehoz�s�ra.

Az irodalom �s a t�rt�nelem forr�sai

M�sf�l �vezreddel ezel�tt az�rt fejlesztett�k ki az archik r�n�kat, hogy lehet�v� tegy�k a narrat�v �r�st. Ahogy telt az id�, az �a teremt�se, a T�li �nek, a tettek �s �nekek, a dalok �s a sz�jhagyom�ny �tj�n terjed� legend�k �s ballad�k t�bbs�g�t pap�rra vetett�k. Jelenleg mind sz�ban, mind �r�sban megtal�lhat�ak a Szigetvil�gban. Az �si sz�vegeknek sz�mos �rott m�solata l�tezik, ami megakad�lyozza, hogy t�ls�gosan megv�ltozzanak, vagy egy�tt elvesszenek. �m a gyermekeknek tan�tott dalok �s t�rt�nelem, mindig is sz�ban terjedt.

Az �sarchik szavak mind mennyis�gben, mind kiejt�sben k�l�nb�znek a jelenleg haszn�ltakt�l, de�� az ism�tl�sre alapozott tan�t�sok r�v�n�� rendszeres kimond�suk �s meghallgat�suk fenntartja az archaikus nyelv �rtelm�t (�s saj�tos elcs�sz�sokat okoz a mindennapi besz�dben), m�g az archik r�n�k, ak�rcsak a k�nai karakterek, t�bbf�le kiejt�st �s jelent�s�rnyalatot fejezhetnek ki.

A t�rt�netek, �nekek, dalok �s n�pszer� ballad�k m�g mindig els�sorban sz�ban sz�letnek meg, t�bbnyire kiv�l� �nekesek �ltal. Az �ltal�nos �rdekl�d�st felkelt� �jabb munk�kat hamar le is jegyzik, esetenk�nt helyi ford�t�sokat k�sz�tenek bel�l�k.

Ak�r el�adj�k, ak�r n�m�n olvass�k, az ilyen k�ltem�nyeket a tartalmuk teszi �rt�kess�, nem az irodalmi �rt�k�k, ami igen sz�les sk�l�n mozog. Eg�szen hanyagul kezelik a versl�bakat, emellett az alliter�ci�k, a stiliz�lt kifejez�sm�d �s az ism�tl�s, gyakori k�lt�i eszk�znek sz�m�t. A tartalom �ltal�ban mitikus, epikus vagy t�rt�nelmi elbesz�l�s, f�ldrajzi le�r�s, gyakorlati megfigyel�s a term�szettel, a mez�gazdas�ggal, a tengeri j�rtass�gokkal, a k�zm�vess�ggel kapcsolatban, int� �s figyelmeztet� mes�k �s p�ld�zatok, filoz�fiai, l�tom�sos �s spiritu�lis k�lt�szet, s szerelmes �nek. Az �nekek �s tettek �ltal�ban k�nt�lt sz�vegek, a ballad�kat �neklik, �s gyakran valamilyen �t�s hangszerrel k�s�rik. A hivat�sos �nekesek esetleg h�rf�t, viol�t, dobot vagy m�s eszk�zt haszn�lnak. A dalok tartalma kev�sb� narrat�v jelleg�, �s t�bbs�g�ket a hangz�suk�rt �rt�kelik.

A t�rt�nelemk�nyvek, a m�gi�val kapcsolatos feljegyz�sek �s le�r�sok tartalma, csak �s kiz�r�lag �rott form�ban terjed�� az ut�bbiakn�l �ltal�ban keverednek az archik �s az Igaz R�n�k. A tud�sk�nyvekben var�zslatok le�r�sai szerepelnek, a szerz�-m�gus vagy m�gusok sor�nak megjegyz�seivel gazdag�tva. Ezekb�l a k�nyvekb�l csak egy-egy m�solat k�sz�l.

Gyakran k�l�n�sen fontos, hogy e tud�sk�nyvek szavait az olvas� ne mondja ki hangosan.

A rossz�niak archik r�n�kkal �rj�k le szavaikat, minthogy legink�bb az archik anyanyelv� ter�letekkel �llnak kapcsolatban.

A kargok m�lyr�l fakad�an elleneznek mindenf�le �r�st, minthogy azt gonosz var�zsl�s�gnak tartj�k. Sz�m�t�saikat �s feljegyz�seiket bonyolult sz�nrendszerekkel �s fon�lra k�t�tt s�lyokkal v�gzik, �s kit�n� matematikusaik tizenkettes sz�mrendszert haszn�lnak. Egyfajta egyszer� k�p�r�st csak az Istenkir�lyok hatalomra ker�l�se �ta alkalmaznak, �s azt is igen ritk�n. A Karg Birodalom hivatalnokai �s keresked�i az archik r�n�kat �t�ltett�k a karg nyelvre, n�h�ny helyen egyszer�s�tett�k �s kieg�sz�tett�k, de csak diplom�ciai �s �zleti c�lb�l. A karg papok sohasem tanultak meg �rni; �s az �r�ssal foglalkoz�k is gyakran v�kony �th�z�ssal alkalmazz�k az archik r�n�kat, hogy semleges�ts�k a benn�k rejl� boszork�nys�got.

T�RT�NELEM

Megjegyz�s a d�tumokhoz: Sok szigeten egyedi id�sz�m�t�s alakult ki az �vek m�l�s�nak sz�montart�s�ra. A Szigetvil�g legsz�lesebb k�rben alkalmazott rendszere, amely az Enyhelyi mes�kb�l ered, M�rred tr�nra ker�l�s�nek �v�t tekinti a t�rt�nelem kezdet�nek. Ebben a rendszerben a �jelen�, amely id�ben az olvas� j�r, az 1058. szigetvil�gi esztend�.

A kezdet

Amit �ce�nf�ld �si dolgair�l tudhatunk, az mind k�ltem�nyekben �s �nekekben lelhet� fel, amelyeket a sz�jhagyom�ny �rz�tt meg, az �r�s kifejl�d�se el�tti �vsz�zadok sor�n.

Az �a teremt�se, a leg�sibb �s legszentebb k�ltem�ny, legal�bb k�tezer �ve ismert archik nyelven; eredeti v�ltozat�ban pedig m�g t�bb �vezrede l�tezhet. Harmincegy str�f�ban mes�li el Trit�n cselekedeteit, ahogy az id�k kezdet�n kiemelte �ce�nf�ld szigeteit a v�gtelen vizekb�l, megteremtette a l�tez� dolgokat, �s megnevezte �ket a Teremt�s Nyelv�n�� amely nyelven e k�ltem�ny is sz�letett.

Az �ce�n azonban m�r a szigetek el�tt is l�tezett; �gy mondj�k a dalok.

Ragyog� �a el�tt, miel�tt Trit�nMegteremtette a szigeteket,A reggeli sz�l f�tt a tenger felett�

�s a f�ld �si Er�i�� amelyek megtestes�ltek a K�tf�-hegy, a Terranon K�, a Lappang-liget �s Paor Ajaka form�j�ban, Atuan s�rjain�l �s m�g sz�mos helyen��, tal�n mag�val a szil�rd talajjal lehetnek egykor�ak.

Lehets�ges, hogy Trit�n maga is egy, vagy egy volt a f�ld �si Er�i k�z�l. Az is lehet, hogy a Trit�n nem m�s, mint a f�ld neve. N�h�nyan �gy tartj�k, hogy a s�rk�nyok, vagy legal�bbis bizonyos s�rk�nyok vagy bizonyos emberek, egyenesen Trit�n manifeszt�ci�i. Csak annyi bizonyos, hogy a Trit�n sz� �si �s tisztelettel �vezett f�n�v, amelyet az �sarchik triete ig�b�l k�peztek; ez ut�bbi jelent�se �tenni, form�zni, sz�nd�kkal l�trehozni.� Ugyanezen gy�k�rb�l ered az etrit f�n�v, amely �alkot� er�, l�legzet, k�ltem�ny� jelent�sben ismeretes.

Az �a teremt�se a szigetvil�gi oktat�s alapja. Hat-h�t esztend�s kor�ra m�r minden gyermek hallotta, �s t�bbs�g�k elkezdte megtanulni. Ha egy feln�tt nem tudja fejb�l, vagy legal�bb annyira, hogy m�sokkal egy�tt elmondja vagy el�nekelje, akkor v�gletesen tudatlannak tekintik. T�len �s tavasszal tan�tj�k meg a gyermekeknek, �s a Hossz� T�nc, a ny�ri napfordul� �nnep�nek alkalm�val mindig elmondj�k vagy el�neklik az eg�szet.

�me egy id�zet A Szigetvil�g var�zsl�ja elej�r�l:

Csak cs�ndben a sz�,csak �jben a f�ny,csak elm�l�sban a l�t:sebes r�pt� s�lyommad�ra tiszta �gen �t.

Az els� str�fa eleje felbukkan a Tehanuban:

Teremt�s a semmib�l,V�gzet a kezdet fel�l,Ki tudn� biztosan?Csak azt tudjuk, hol ny�lik a r�s,Amelyen bel�p�nk, innen t�voztunkban�s minden l�ny k�z�tt,Akik visszat�rnek,Ott a legv�nebb,A Kapu �rz�je, Trit�n�

�s azut�n az els� szakasz befejez� sora is megjelenik:

S akkor a habokb�lf�lmer�lt �a, a f�nyes.

A Szigetvil�g t�rt�nelmeAngl�d kir�lyai

A k�t legkor�bbi epikus vagy t�rt�nelmi sz�veg az Angl�di tettek �s Az ifj� kir�ly �neke, vagy m�s n�ven a M�rred tettei.

Az Angl�di tettek, amelynek java r�sze tiszt�n mitikusnak t�nik, a M�rred el�tti kir�lyokkal foglalkozik, �s emellett le�rja M�rred els� esztendej�t a tr�non. Ezek az uralkod�k m�g az Angl�d-szigeten tal�lhat� Beril�t tekintett�k a Szigetvil�g f�v�ros�nak.

Angl�d korai kir�lyai �s kir�lyn�i, k�zt�k Larasal, Dohun, Enasen, Tim�n �s Tagtar, folyamatosan n�velt�k befoly�sukat, m�g v�g�l �ce�nf�ld uralkod�inak ki�ltott�k ki magukat. Fennhat�s�guk d�len sohasem ny�lt tov�bb Ilienn�l, �s Fenn�t sem tartozott m�r hozz�juk keleten. Kez�k P�lnig �s Szemelig �rt el nyugaton, �s Rossz�nt is csak szertek�ld�tt felfedez�ik ismert�k, akik bej�rt�k a Legbens�-tenger ter�let�t �s a Peremvid�keket. �ce�nf�ld leg�sibb t�rk�peit, amelyeket most az enyhelyi palota iratt�r�ban tartanak, Beril�ban rajzolt�k, �gy ezerk�tsz�z �vvel ezel�tt.

E kir�lyok �s kir�lyn�k b�rtak valamennyi ismerettel az �reg Besz�d �s a m�gia ter�n. N�h�nyuk minden bizonnyal m�gus lehetett, vagy m�gusokat fogadott, hogy seg�ts�get �s tan�csot k�rjen t�l�k. �mde az Angl�di tettekben a m�gia m�g kisz�m�thatatlan er�k�nt jelenik meg, nem t�maszkodnak r� t�ls�gosan. M�rred volt az els� ember s az els� kir�ly is egyben, akit m�gusnak neveztek.

M�rred

Az ifj� kir�ly �neke�� amelyet �vente el�nekelnek Napfordulatkor, a t�li napfordul� idej�n�� M�rred t�rt�net�t mes�li el, a m�guskir�ly�t, a feh�r var�zsl��t, az ifj� kir�ly�t. M�rred az Angl�d-h�z oldal�gi lesz�rmazottjak�nt unokab�tyj�t�l �r�k�lte a tr�nt. Felmen�i m�gusok voltak, a kir�lyok tan�csad�i.

A k�ltem�ny a Szigetvil�g legismertebb �s legjobban kedvelt szerelmi t�rt�net�vel kezd�dik: M�rred �s Elf�ran mes�j�vel. Uralkod�s�nak harmadik esztendej�ben az ifj� kir�ly leutazott d�lre a Szigetvil�g legnagyobb sziget�re, Enyhelyre, hogy elrendezze az ottani v�ros�llamok k�z�tt kialakult vit�kat. Visszat�rve �evez�tlen hossz�haj�j�val� meg�llt Szol�a partjain�l, �s ott l�tta meg Elf�rant, a sziget Sz�sz�l�j�t, avagy Szol�a h�lgy�t �a tavaszi gy�m�lcs�sben.� Nem folytatta �tj�t Angl�dra, ink�bb Elf�rannal maradt. H�s�ge z�logak�nt ez�st karperecet vagy kargy�r�t aj�nd�kozott a l�nynak, a csal�d egyik kincs�t, amelyet egyedi Igaz R�na v�set d�sz�tett.

M�rred �s Elf�ran �sszeh�zasodtak, �s a k�ltem�ny r�vid aranykork�nt jellemzi uralkod�sukat, amely a k�s�bbiekben a korm�nyz�s etikai alapj�t �s pr�bak�v�t k�pezte.

M�g a h�zass�gk�t�s el�tt Elf�rannak egy m�gus vagy var�zsl� udvarolt, akit sehol sem a nev�n, ehelyett M�rred Ellens�gek�nt �s a P�lc�k Urak�nt eml�tenek. Nem bocs�tott meg �s elhat�rozta, hogy megszerzi a h�lgyet. A h�zass�gk�t�s ut�ni b�keid�ben ez a f�rfi hatalmas m�gikus er�t szerzett, �t esztend� eltelt�vel el�l�pett �s kijelent�st tett, a k�ltem�ny szavaival:

Ha Elf�ran nem lehet eny�m,kimondatlann� teszem Trit�n szav�t,teremtetlenn� a szigeteket, s feh�r hull�mokcsapnak �t felett�k.

Hatalm�ban �llt �ri�si hull�mokat kelteni a tengeren, meg�ll�tani az �rap�lyt, vagy id� el�tt el�id�zni azt. Eg�sz t�megeket b�v�lt el hangj�val, uralkodni tudott mindenkin, aki hallotta szavait, �gy M�rred ellen tudta ford�tani a saj�t n�p�t. Azt ki�ltotta, hogy kir�lyuk el�rulta �ket, �s az angl�diak lerombolt�k a saj�t v�rosaikat �s fel�gett�k saj�t sz�nt�f�ldjeiket; a tenger�szek els�llyesztett�k a saj�t haj�ikat; �s a katon�k�� M�rred Ellens�g�nek var�zslata alatt�� egym�s ellen harcoltak.

M�g M�rred n�pe felszabad�t�sa �s az ellenf�llel val� megm�rk�z�s lehet�s�geit kutatta, Elf�ran visszat�rt egyesztend�s gyermek�kkel sz�l�haz�j�ba, Szol�a sziget�re, ahol saj�t er�it a leghatalmasabb form�jukban haszn�lhatta. De M�rred Ellens�ge k�vette �t azzal a sz�nd�kkal, hogy rabj�v� �s szolg�j�v� teszi.

Elf�ran az Ensa-forr�sn�l keresett mened�ket, ahol tud�s�val �s a helyet �titat� �si Er�k seg�ts�g�vel ellen�llhatott, majd el is �zte az Ellens�get a szigetr�l. �A f�ld �des vizei elkergett�k a s�s puszt�t�t�, mondja a k�ltem�ny. De menek�l�se k�zben az Ellens�g elfogta Elf�ran fi�testv�r�t, Szal�nt, aki �pp Angl�dr�l haj�zott oda, hogy h�ga seg�ts�g�re legyen. Az Ellens�g zombitt� tette Szal�nt, �s M�rredhez k�ldte azzal az �zenettel, hogy Elf�ran �s a gyermek egy kis szigetecsk�re futott az angl�di �llkapcsok ter�let�n.

B�zva a h�rviv�ben, M�rred nem gyanakodott csapd�ra. Alig b�rt megmenek�lni. Az Ellens�g v�gig�ld�zte az Angl�dokon kelett�l nyugatig, mindenhol romokat hagyva h�tra. Az Angl�d-puszt�n, ahol a hozz� h�s�gesek�� f�k�nt tenger�szek�� kis csoportja gy�lt �ssze, M�rred megfordult �s felvette a harcot. Az Ellens�g nem �llt ki vele szemt�l-szemben, ehelyett M�rred saj�t, var�zslattal megb�kly�zott katon�it k�ldte ellene, �s ami m�g rosszabb, sorvaszt� ig�ket sz�tt, amelyekt�l M�rred k�s�ret�nek tagjai �b�r �ltek m�g, �gy n�ztek ki, mint a sivatagban szomjhal�lt haltak.� Hogy n�pe maradv�nyait megmentse, M�rred visszavonult.

Amikor elhagyta a csatateret, esni kezdett, �s M�rred megl�tta ellens�ge igaz nev�t, amik�nt az es�cseppek a porba rajzolt�k a bet�ket.

�gy megismerve az Ellens�g igaz nev�t, a kir�ly m�r k�pes volt semleges�teni a m�gus b�b�jait, �s el�zni a gonoszt az Angl�dokr�l. M�g �ld�zte is a t�li tengeren, �meglovagolva a nyugati szelet, az es�hoz� szelet, a neh�z felh�ket.� Mindketten m�lt� ellenf�llel tal�lkoztak a m�sik szem�ly�ben, �s v�gs� �sszecsap�suk sor�n mindketten elt�ntek valahol az �a-tengeren.

D�h�dt k�nj�ban az Ellens�g hatalmas hull�mot keltett, �s felgyors�tva azt, Szol�a szigete fel� k�ldte. Elf�ran err�l is ugyan�gy tudott, ahogy meg�rezte M�rred hal�l�nak pillanat�t. Megparancsolta n�p�nek, hogy haj�zzanak el minden lehets�ges eszk�zzel, azut�n ahogy a k�ltem�nyben �ll: �Mag�hoz vette kicsiny h�rf�j�t�, �s mik�zben �r�kig v�rt a puszt�t� hull�m meg�rkezt�re, melyet csak M�rred �ll�thatott volna meg, Elf�ran megalkotta a dalt, melyet A feh�r var�zsl� sirat�jak�nt ismer�nk. A sziget al�mer�lt a tengerbe, Elf�rannal egy�tt. De f�zfavessz�b�l sz�tt b�lcs�-cs�nakja szabadon lebegett a hull�mok felsz�n�n, �s biztons�gba vitte a fi�t, Szeri�dot, aki M�rred z�log�t, a B�ke R�n�j�val �kes�tett gy�r�t viselte.

A szigetvil�gi t�rk�peken Szol�a n�hai sziget�t feh�r folt vagy �rv�ny jele mutatja.

M�rred ut�n m�g h�t kir�ly �s kir�lyn� �lt az angl�di tr�nra, �s a birodalom folyamatosan n�vekedett mind m�reteiben, mind vagyon�ban.

Enyhely kir�lyai

M�sf�l �vsz�zaddal M�rred hal�la ut�n Akambar kir�ly, az �t-szigeten tal�lhat� Sz�k�k�t-liget hercege �tk�lt�ztette udvartart�s�t Enyhelyre, �s az enyhelyi Nagy Kapu v�ros�t tette meg a kir�lys�g f�v�ros�nak. L�v�n jobb elhelyezked�s� sziget, mint Angl�d, Enyhely kiv�l� helyen volt kereskedelmi szempontb�l. Innen k�nnyebb volt flott�kat k�ldeni azzal a c�llal, hogy megv�delmezz�k az archik szigeteket a karg fosztogat�kkal szemben.

A tizenn�gy enyhelyi kir�ly t�rt�net�t (val�j�ban hat kir�lyr�l �s nyolc kir�lyn�r�l van sz�, nagyj�b�l 150 �s 400 k�z�tt) az Enyhelyi �nek tartalmazza. Ez f�rfi �s n�i �gon egyform�n nyomon k�veti a lesz�rmaz�st �s a kereszth�zass�gokat a Szigetvil�g k�l�nf�le nemeseivel, �s az uralkod�i oszt�lyban. �t fejedelems�gr�l sz�l: az Angl�d-h�zr�l, amely a legr�gebbi, egyenesen M�rredt�l �s Szeri�dt�l sz�rmaztatja mag�t; a Sz�k�k�t-ligeti, az �a- �s az Enyhely-h�zr�l; �s v�g�l az Ilien-h�zr�l. Ez ut�bbi h�zb�l az ilieni Tengersz�l�tte Gem�l herceg volt az els�, aki az enyhelyi tr�nra �lhetett. Az � unok�ja Heru kir�lyn�. A S�t�t Id�k el�tt a kir�lyn� fia, Maharion (430-452 k�z�tt uralkodott) volt az utols� felkent kir�ly.

Az enyhelyi kir�lyok uralkod�s�nak �veit a j�l�t, a felfedez�sek �s a meger�s�d�s kor�nak tartj�k, de az id�szak utols� �vsz�zad�ban a keleti kargok �s a nyugati s�rk�nyok egyre gyakrabban �s egyre nagyobb h�vvel t�madtak az archik f�ldekre.

A kir�lyok, a lordok, a szigeti sz�sz�l�k �s mindenki, akire a szigetek megv�delmez�s�nek feladata h�rult, egyre ink�bb a m�gusokra t�maszkodott, hogy �k �zz�k el a s�rk�nyokat �s a karg flott�kat. Az Enyhelyi �nek �s a S�rk�nyvit�zek tettei alapj�n, legal�bbis ahogy a mes�k sz�lnak, a m�gusok nevei �s cselekedetei lassan elhalv�ny�tott�k a kir�lyok�t.

A nagy tud�s �s m�gus, At� �ssze�ll�tott egy tud�sk�nyvet, amelyben az id�k sor�n sz�tsz�r�dott ismereteket, gyakorlatilag a Teremt�s Nyelv�nek szavait gy�jt�tte egybe. Ez volt a Nevek K�nyve, amely k�s�bb a n�vtud�s alapj�v� v�lt, ami pedig a m�gikus m�v�szetek egyik legfontosabb r�sze. At� egy m�gusismer�s�n�l hagyta ezt a k�nyvet Dondy-szigeten, mikor nyugatra indult, hogy a kir�ly parancs�t teljes�tve legy�zz�n vagy elkergessen egy f�szekalja s�rk�nyt. E teremtm�nyek a l�basj�sz�got pr�d�lt�k, gy�jtogattak �s a tanyavid�ket puszt�tott�k a nyugati szigeteken. Valahol Smar�gt�l nyugatra At� szembetal�lkozott Ormmal, a nagy s�rk�nnyal. Err�l a tal�lkoz�sr�l v�ltozatos besz�mol�k sz�lettek. B�r ut�na a s�rk�nyok mintha vesz�tettek volna ellens�gess�g�kb�l, az bizonyos, hogy Orm t�l�lte a kalandot, At� pedig nem. K�nyve �vsz�zadokra elveszett, most a k�tf�i Mag�nyos Toronyban tartj�k.

A sz�besz�dek szerint a s�rk�nyok eledele maga a f�ny, vagy a t�z. Csak d�h�kben gyilkolnak, k�lykeik v�delm�ben, vagy esetenk�nt puszta id�t�lt�sb�l,de sohasem eszik meg �ldozataikat. M�rhetetlen r�g�ta �s eg�szen Heru kir�lyn� uralkod�s�ig csak a Nyugati Peremvid�k legk�ls� szigeteit�� amelyek tal�n a s�rk�nybirodalom legkeletibb sz�l�t k�pezhetik�� haszn�lt�k tal�lkoz�ikhoz �s k�lt�helyk�nt, �gy a szigetvil�giak t�bbs�ge ritk�n vagy sohasem l�tta �ket. A term�szet�kn�l fogva ingerl�keny �s arrog�ns l�nyek vesz�lyeztetve �rezt�k magukat a bens� szigetek n�vekv� n�pess�ge �s gazdags�ga miatt. Ennek biztos jel�t l�tt�k a sokasod� haj��tvonalban, amelyek ut�bb m�r a Nyugati Peremvid�ket is beh�l�zt�k. V�geredm�nyben b�rmi okb�l is t�rt�nt, a s�rk�nyok akkoriban egyre d�h�dtebben t�madt�k a szigetek telep�l�seit, de mindig v�ratlanul �s v�letlenszer�en csaptak le a mag�nyosabb nyugati szigetek csord�ira, ny�jaira �s falvaira.

A Vedurn�n vagy m�s n�ven az Elv�l�s mes�je, amelyet Hur-�t-Hurban m�g ismernek, �gy sz�l:

Az ember v�lasztotta az ig�t,a s�rk�ny a sz�rnyakat.Az ember a birtokl�st,a s�rk�ny e v�gyt�l mentes marad.

Mert az ember azt v�lasztotta, hogy rendelkezhessen tulajdonnal, �s a s�rk�nyok �gy d�nt�ttek, szabadok maradnak az ezzel egy�tt j�r� k�t�tts�gek al�l. Ahogy azonban az emberek k�z�tt is vannak aszk�t�k, �gy a s�rk�nyok n�melyik�t is el�rte a kapzsis�g, �s csillog� dolgokat, aranyat �s �kszert halmoztak fel. Az egyik�k J�v�d volt, aki n�ha emberi form�ban j�rt, �s aki s�rk�nytany�v� tette Pendor gazdag sziget�t, m�g v�g�l K�bor vissza�zte nyugatra. De az �nek �s m�s dalok fosztogat� s�rk�nyai mintha ink�bb haragb�l, semmint kapzsis�gb�l keltek volna fel az emberek ellen; �gy �rezt�k, megcsalt�k �s el�rult�k �ket.

A s�rk�nyok fosztogat�sair�l �s a m�gusok ellencsap�sair�l sz�l� tettek �s �nekek kicsinyes vad�llatoknak mutatj�k a s�rk�nyokat, �s r�miszt�, kisz�m�thatatlan, b�r intelligens, �s esetenk�nt a m�gusokn�l is b�lcsebb sz�rnyetegeknek. B�r az Igaz Nyelvet besz�lik, m�gis v�gtelen�l fondorlatosak. N�melyik�k bevallottan �lvezi a m�gusokkal v�vott sz�p�rbajokat, �s �vill�s nyelv�kkel has�tj�k kett� az �rveket.� Ak�rcsak az emberek, a legnagyobbak kiv�tel�vel a s�rk�nyok is elrejtik igaz nev�ket. A H�sza utaz�sa c�m� �nekben a s�rk�nyok f�lelmes, m�gis �rz� l�nyekk�nt szerepelnek, �s d�h�k, mellyel az emberek flott�j�ra t�madnak, magyar�zatra lel saj�t birtokaik szeretet�ben. �gy sz�lnak a h�sh�z:

Vitorl�zz haza, a napkelte h�z�ba, H�sza!Hagyd meg sz�rnyunknak a nyugat hosszan f�v� szeleit,hagyd meg nek�nk az �g tenger�t, az ismeretlent, a t�lont�lit�!

Maharion �s Vand�r-Akb�

Heru a Saskir�lyn�, apj�t�l, az Ilien-h�zb�l sz�rmaz� Denggem�lt�l �r�k�lte a tr�nt. Ajm�n, Heru hitvese M�rred h�z�nak sz�l�tte volt. Harminc�vnyi uralkod�s ut�n a kir�lyn� fiuknak, Maharionnak adta �t a koron�t.

Maharion m�gus-tan�csad�ja �s elv�laszthatatlan bar�tja enyhelyi k�zrend�ek k�z�l sz�rmazott, �s h�t �gynevezett �ap�tlan� volt, azaz boszork�ny fi�nak sz�letett. A Szigetvil�g legszeretettebb h�s�v� v�lt, t�rt�net�t a Vand�r-Akb� tettei taglalja, amelyet a b�rdok a ny�rk�z�pi Hossz� T�nc alkalm�val �nekelnek el.

Vand�r-Akb� m�gikus aj�nd�ka m�r kisebb kor�ban megnyilv�nult. Hamar az uralkod�i udvarba ker�lt, hogy az ottani m�gusok keze alatt tanuljon, �s a kir�lyn�, fia tanul�t�rs�nak v�lasztotta.

Maharion �s Vand�r-Akb� �sz�vb�li testv�rekk� v�ltak. T�z esztend�t t�lt�ttek egy�tt a kargok elleni harcokban, akik akkoriban gyakrabban t�rtek be a keleti ter�letekre rabszolg�kat ejtettek, �s gyarmatos�tani pr�b�lt�k a hozz�juk k�zelebb es� szigeteket. Nyuz�r, Sziklar�v �s a K�szikl�k, L�pos, Perreg�l �s Gont-sziget egy r�sze is karg fennhat�s�g al� ker�lt egy nemzed�knyi, vagy esetenk�nt m�g hosszabb id�re. �ton, Sz�k�k�t-liget v�ros�ban, Vand�r-Akb� hatalmas var�zslatot id�zett a karg er�k ellen�ben, amelyek �ezer haj�b�l� sz�lltak partra L�p�ton, �s m�r a v�roshoz k�zeledtek. A h�s az �si Er�ket h�vta seg�ts�g�l �s a v�ztud�shoz folyamodott (ez val�sz�n�leg ugyanaz a hatalom, amelyet Elf�ran haszn�lt, hogy el�zze az Ellens�get Szol�a-szigetr�l). Egyetlen hatalmas �radatt� v�ltoztatta Sz�k�k�t-liget vizeit�� a szent forr�sokat, sz�k�kutakat �s tavacsk�kat �t urainak kertjeiben��, �s visszamosta a h�d�t� hadat a partra, ahol Maharion serege m�r v�rta a kargokat. A flott�b�l egyetlen haj� sem t�rt vissza Karego-�tra.

Vand�r-Akb� k�vetkez� kih�v�ja egy m�gus, a T�z�r volt, kinek hatalm�t oly nagynak tartott�k, hogy �ll�t�lag meghosszabb�thatott egy napot �t �r�val, b�r arra m�r nem volt k�pes�� pedig esk� alatt �g�rte��, hogy meg�ll�tsa a napot d�lben, �s �r�kre sz�m�zze a s�t�ts�get a szigetekr�l. A T�z�r s�rk�nyalakot vett fel, hogy �gy k�zdj�n meg Vand�r-Akb�val, de v�g�l legy�zetett, b�r Ilien v�rosai �s erdei megs�nylett�k a k�zdelmet, minthogy t�bbs�g�ket felgy�jtotta.

Val�sz�n�, hogy a T�z�r emberi alakot �lt�tt s�rk�ny lehetett. Nem sokkal a hal�la ut�n ugyanis Orm a nagy s�rk�ny, At� legy�z�je, fajt�ja sokas�g�t vezette a nyugati szigetek ellen�� tal�n a T�z�r hal�l�t akart�k megbosszulni. Ezek a t�zes rajok hatalmas r�m�letet okoztak, P�ln �s Szemel lak�i haj�k sz�zain menek�ltek a bels� f�ldek fel�. �m a s�rk�nyok m�g ekkor sem okoztak akkora vesztes�geket, mint a kargok, �s Maharion �gy �t�lte meg, hogy a nagyobb vesz�ly keletr�l �rkezik. M�g � maga nyugatra indult, hogy a s�rk�nyok ellen k�zdj�n, Vand�r-Akb�t keletre k�ldte, hogy pr�b�ljon meg b�k�t k�tni a karg�d f�ldek kir�ly�val.

Heru, az anyakir�lyn� odaadta a k�vetnek a kargy�r�t, amelyet M�rred aj�nd�kozott Elf�rannak; �s hitvese, Ajm�n neki is ezt adta h�zass�gk�t�s�kkor. �r�kletes kincsk�nt sz�llt Szeri�d ut�djaira, �s leg�rt�kesebb tulajdonuknak sz�m�tott. Rajta egyedi v�set �llt, olyan alakzat, amely m�shol nem lelhet� fel: a K�t�s R�n�ja, m�s n�ven a B�ke R�n�ja, a b�ke �s az igazs�g jelk�pe. �Viselje M�rred gy�r�j�t a kargok kir�lya!� ezt mondta az anyakir�lyn�. A legnagylelk�bb aj�nd�k volt ez, a b�kek�t�s sz�nd�k�nak t�k�letes z�loga, �s Vand�r-Akb� egyed�l l�pett be vele a kir�lyv�rosba, Karego-�t sziget�n.

Thoreg kir�ly ill� m�don fogadta a k�vetet, minthogy�� flott�ja java r�sz�nek elveszt�se ut�n�� k�sz volt fegyversz�netet k�tni �s visszavonulni az elfoglalt archik f�ldekr�l, ha Maharion nem torolja meg a t�mad�st.

A karg kir�lys�gban azonban akkor m�r igen er�s volt az Ikeristens�gek f�papjainak befoly�sa. Thoreg szem�lyes tan�csad�ja, Intathin f�pap ellene volt a b�k�nek, �s kih�vta Vand�r-Akb�t egy m�gikus p�rbajra. Minthogy a kargok nem foglalkoznak m�giahaszn�lattal, Intathin csak �gy gy�zhetett, ha olyan helyre csalja ellenfel�t, ahol a f�ld �ser�i semleges�tik a k�vet var�zshatalm�t. Az archik Vand�r-Akb� tettei szerint a h�s �s a f�pap �birokra keltek�, m�g v�g�l:

a v�n s�t�ts�gb�l �rad� gyeng�l�s�nti el Vand�r-Akb� tagjait,elm�j�t az anyas�t�ts�g csendje bor�tja.Hosszan fekszik, elfeled ragyog� neveket �s testv�reket,hosszan fekszik, mellkas�n a R�nagy�r� t�r�tten hever.

A �b�lcs Thoreg kir�ly� l�nya megmentette Vand�r-Akb�t ebb�l az �llapotb�l vagy ett�l a beb�rt�n�z� er�t�l, �s ez�ltal visszaadta hatalm�t. A h�s a l�nynak adta a B�ke Gy�r�j�nek fel�t, amely a harc ut�n n�la maradt. (A l�ny lesz�rmazottai �r�k�lt�k a gy�r�t t�bb mint �tsz�z �ven kereszt�l, eg�szen addig, m�g v�g�l Thoreg utols� lesz�rmazottait�� egy fi�- �s egy l�nytestv�rt�� a Keleti Peremvid�k egy kis sziget�re sz�m�zt�k; K�bor ezt a gy�r�-felet kapta meg t�l�k.) A t�r�tt gy�r� m�sik fel�t Intathin tartotta meg, �s �bel�pett v�le a s�t�ts�gbe�� teh�t levitte az Atuan s�rjainak m�ly�n l�v� nagykincst�rba. (K�bor itt lelt r� k�s�bb, egyes�tette a k�t felet�� s ezzel egy�tt az elveszettnek hitt B�ke R�n�j�t is��, majd � �s Tenar egy�tt vitt�k vissza az �kszert Enyhelyre.)

A t�rt�net karg v�ltozat�ban, melyet szent ritu�l� keret�ben cit�lnak a papok, Intathin legy�zte Vand�r-Akb�t, aki �elvesz�tette botj�t, amulettj�t, hatalm�t� �s megt�rt emberk�nt k�szott vissza Enyhelyre. Akkoriban azonban a m�gusok m�g nem hordtak botot magukkal. �s amikor Orm s�rk�nnyal szembeker�lt, Vand�r-Akb� biztosan nem volt megt�rt ember, ink�bb lehetett nagy hatalm� m�gus.

Maharion kir�ly a b�k��rt k�zd�tt, de sohasem �rte azt el. Am�g Vand�r-Akb� (val�sz�n�leg �veken kereszt�l) Karego-�ton j�rt k�vets�gben, a s�rk�nyok t�mad�sai egyre szaporodtak. A bels� szigeteket el�rasztott�k a menek�l�k, �s a s�rk�nyok l�ngra lobbantottak minden haj�t, amely Eszk-szigetn�l nyugatabbra mer�szkedett; id�nk�nt a Legbens�-tengerre is be-bet�rtek. Maharion minden fegyverese �s m�gusa a s�rk�nyok ellen k�zd�tt, �s maga a kir�ly is n�gyszer vett r�szt a csat�kban. �m a kardok �s nyilak haszontalanok voltak a pikkelyp�nc�los, t�zet k�p� �s rep�l� ellenfelekkel szemben. P�lnb�l csup�n �elszenesedett pusztas�g� maradt, Enyhely-szigett�l nyugatra minden falu �s v�ros porig �gett. A kir�ly m�gusai sz�mos s�rk�nyt elfogtak �s meg�ltek var�zslataikkal a Pel�gi-tenger felett, �m ezzel csak n�velt�k a s�rk�nyok haragj�t. Amikor Vand�r-Akb� visszat�rt, Orm, a nagy s�rk�ny �pp Enyhely v�ros fel� tartott, �s t�z�vel a kir�lyi palota tornyait fenyegette.

Vand�r-Akb�, aki �a keleti szelekt�l �tl�tsz�v� v�lt vitorl�kon� �rkezett az �b�lbe, �nem �llt meg egy testv�ri �lel�sre sem.� Maga is s�rk�nyalakot �lt�tt, �s �gy sz�llt szembe Ormmal az Onn-hegy felett. �L�ngok ragyogt�k be az �jf�li eget�, �s ez �ll�t�lag az enyhelyi palota ablakaib�l l�tszott �gy. Azut�n Vand�r-Akb� �szak fel� �ld�zte a s�rk�nyt. Ta�n k�zel�ben, m�g a tenger felett Orm ism�t szembefordult a h�ssel, �s ez�ttal �gy megsebezte, hogy a m�gusnak le kellett sz�llnia, �s fel kellett vennie saj�t alakj�t. A s�rk�ny k�vette, �s a k�zdelem az �reg Szigeten, �a f�ldj�n folytat�dott, amelyet Trit�n els�k�nt emelt a vizek f�l�. Ezen a megszentelt �s hatalommal �titatott f�ld�n Orm �s Vand�r-Akb� m�r nem csat�ztak tov�bb. Ehelyett besz�dbe elegyedtek, egyenl�kk�nt sz�ltak egym�shoz, �s megegyeztek, hogy v�get vetnek a fajok ellens�gesked�s�nek.

A kir�ly m�gusai azonban feld�h�dtek a birodalom sz�v�t �rt t�mad�son. B�tors�got mer�tettek a Pel�gi-tengeren aratott gy�zelm�kb�l, a Nyugati Peremvid�k fel� ford�tott�k a flott�t �s megt�madt�k azokat a szigetecsk�ket �s szikl�kat, amelyeken a s�rk�nyok k�lt�tt�k toj�saikat �s nevelt�k ifjaikat. Sz�mos fiatal s�rk�nyt puszt�tottak el, �vasp�r�llyel z�zt�k �ssze a hatalmas toj�sokat.� Ezt meghallva Orm �jfent feld�h�d�tt, �s �mint t�zes ny�l csapott Enyhely fel�.� (A s�rk�nyokat �ltal�ban h�mekk�nt emlegetik mind archik, mind karg nyelven, b�r e teremtm�nyek neme m�g ma is bizonytalan, illetve a leg�regebbekn�l egyenesen rejt�lynek sz�m�t.)

Vand�r-Akb� m�g csak f�lig gy�gyult fel s�r�l�seib�l, de Orm ut�n vetette mag�t. Elkergette Enyhelyr�l, �s tov�bb �zte �a Szigetvil�gon �s a Peremvid�keken �t�. Sohasem hagyta megpihenni, hanem mindig a ny�lt tenger f�l� k�nyszer�tette, majd egy v�gs�, k�ts�gbeesett sz�rnyal�sban maguk m�g�tt hagyt�k a S�rk�nyok �tj�t �s el�rt�k az utols� szigetet, Magadort. Ott, a legt�ls� parton, mindketten kimer�lve n�ztek szembe egym�ssal, s �karommal �s t�zzel �s karddal �s sz�val� k�zd�ttek, m�g v�g�l:

v�r�k �sszevegy�lt, v�r�sre festette a homokot.L�legzet�k elhalt. Test�k a zajos tenger partj�negym�sba gabalyodva hevert. Egy�tt l�ptek �t a hal�l f�ldj�re.

A t�rt�netek szerint Maharion kir�ly elutazott Magadorra, hogy �fogadott testv�r�t sirassa.� Elhozta Vand�r-Akb� kardj�t, �s kitetette a palota legmagasabb torny�nak cs�cs�ra.

Orm hal�la ut�n a s�rk�nyok m�g mindig vesz�lyt jelentettek a nyugati szigetekre�� k�l�n�sen, amikor s�rk�nyvad�szok bolygatt�k �ket��, �m t�volabb h�z�dtak a lakott szigetekr�l �s a b�k�s haj�sok �tvonalait�l. A kir�lyok ideje ut�n egyed�l a pendori J�v�d maradt a Szigetvil�g bels� ter�let�nek sz�l�n, �s fosztogatta az emberi telep�l�seket. A Legbens�-tenger felett �vsz�zadokon kereszt�l nem l�ttak s�rk�nyt eg�szen addig, amikor Kalesszin, a Legv�nebb, visszahozta K�bort �s Lebannent K�tf�-szigetre.

N�h�ny esztend�vel Vand�r-Akb� ut�n Maharion is meghalt, sikertelen�l t�rekedett a b�k�re, �s nyugtalan, belvisz�lyt�l s�jtott kir�lys�got hagyott h�tra. Sokan mondogatt�k, hogy a B�ke Gy�r�j�nek elveszt�se �ta igaz kir�ly nem uralkodott �ce�nf�ld�n. A l�zad� sziklar�vi Gehis nagy�rt�l hal�lra sebzetten, Maharion j�slatot mondott: �� r�kli tr�nomat, ki �lve megj�rta a s�t�ts�g birodalm�t �s elj� t�voli, napf�nyes partjainkra.�

A S�t�t Id�k, a K�z �s a k�tf�i iskola

Maharion 452-ben bek�vetkezett hal�la ut�n sz�mos bitorl� visz�lykodott a tr�n�rt; egyik�k sem gy�zedelmeskedett v�glegesen. Alig n�h�ny �v alatt siker�lt teljesen t�nkretenni�k a k�zpontos�tott �llamrendet. A Szigetvil�g az �r�k�lt jog� feud�lis hercegek, kis szigetek �s v�ros�llamok, kal�zkod� hadurak csatater�v� v�lt; mindenki igyekezett n�velni a vagyon�t �s kisz�les�teni a hat�rait. A kereskedelem �s a haj�forgalom a kal�zok nyom�sa alatt meggyeng�lt, a v�roslak�k megh�zt�k magukat v�dfalaik m�g�tt. A m�v�szeteket, a hal�szatot �s a mez�gazdas�got a folytonos hadakoz�s �s fosztogat�s s�jtotta, a kir�lyok idej�ben felsz�molt rabszolgakereskedelem �jabb vir�gkor�t �lte. A fosztogat�s �s csat�k sor�n a m�gia volt a leger�sebb fegyver. A m�gusok eladt�k magukat a haduraknak, vagy maguk t�rtek hatalmi poz�ci�kra. Mivel hatalmukat gonoszul �s felel�tlen�l haszn�lt�k, e m�gusok rossz nevet szereztek mag�nak a m�gi�nak is.

Ebben az id�szakban a s�rk�nyok nem jelentettek vesz�lyt, a kargok visszavonultak �s saj�t belvisz�lyaikat int�zt�k, de a szigetvil�gi t�rsadalmi rend sz�thull�sa �vr�l-�vre csak s�lyosbodott. A mor�lis �s intellektu�lis �lland�s�g m�r szinte csak az �a teremt�se �s az egy�b m�toszok �s h�st�rt�netek tan�t�s�ban maradt meg, illetve a k�zm�ves szakm�k fenntart�s�ban: ez ut�bbiak eset�ben a m�giahaszn�lat tov�bbra is j� c�lokat szolg�lt.

Maharion hal�la ut�n �gy sz�z�tven �vvel K�tf�n j�tt l�tre a K�z, amely a m�gia meg�rt�se, tan�t�sa �s etikus haszn�lata mellett elk�telezett f�rfiak �s n�k laza sz�vets�ge vagy k�z�ss�ge volt. Minthogy a K�z vesz�lyeztette G�zl�r m�gus-hadurainak egyeduralm�t, a szigetre t�madtak, �s szinte minden feln�tt f�rfit meg�ltek. De a K�z akkor m�r jelen volt a Legbens�-tenger szigeteinek t�bbs�g�n, �s a K�z asszonyai n�ven �vsz�zadokkal t�l�lte ezt az esem�nyt. Ez id� alatt a szervezet er�tlen, de kitart� inform�ci�s, kommunik�ci�s, v�delmez� �s tan�t� h�l�zatk�nt l�tezett.

650 k�r�l k�t k�tf�i n�v�r, Elehal �s Jah�n, �s a f�rk�sz Medra iskol�t alap�tottak a K�z m�s tagjainak seg�ts�g�vel, �gy K�tf�t olyan k�zpontt� tett�k, ahol �sszegy�lhettek �s megoszthatt�k egym�ssal tud�sukat. Ekkor �rtelmezt�k a m�gikus diszcipl�n�kat, �s meghat�rozt�k a m�giahaszn�lat etikai szab�lyait. A K�z m�s szigeteken �l� tagjainak seg�ts�g�vel, a k�tf�i iskola h�rneve �s befoly�sa gyorsan n�vekedett. Egy enyhelyi var�zshaszn�l�, Teriel szerint az Iskola vesz�lyeztette a k�v�l�ll� m�gusok hatalm�t, ez�rt jelent�s flott�val indult a sziget ellen. K�tf� azonban addigra olyannyira meger�s�d�tt, hogy k�pes volt megfosztani hatalm�t�l a m�gust, �s sz�tsz�rni a flott�j�t. Ez az els� nagy gy�zelem seg�tett megszil�rd�tani az Iskola sebezhetetlens�gr�l sz�l� h�rnev�t.

K�tf� folyamatosan n�vekv� befoly�sa alatt a var�zsl�s�ggal kapcsolatos tud�s k�vetkezetesen �p�lt fel, haszn�lat�t a politika mellett az erk�lcs is egyre jobban meghat�rozta. Az Iskol�ban tanult m�gusok beutazt�k a Szigetvil�got, �s mindenhol felvett�k a k�zdelmet a hadurak, kal�zok �s visz�lykod� nemesek ellen. Hadj�ratokat �s fosztogat�si k�s�rleteket akad�lyoztak meg, b�ntettek �s sz�mon k�rtek, hat�rokat �s k�teless�geket szabtak, egy�neket, falvakat, v�rosokat, haj�kat v�delmeztek, m�g a t�rsadalmi rend �gy-ahogy helyre�llt. Kezdetben m�g az�rt k�ldt�k sz�t �ket, hogy kik�nyszer�ts�k a b�k�t; k�s�bb m�r ink�bb fenntartott�k azt. Mik�zben az enyhelyi tr�n �resen �llt, K�tf� k�tsz�z �ven kereszt�l hat�konyan bet�lt�tte a Szigetvil�g rendfenntart� k�zpontj�nak szerep�t.

A k�tf�i f�m�gus hatalma sok tekintetben hasonl�tott a n�hai enyhelyi kir�lyok hatalm�ra. Halkel, a f�m�gusi c�m ki�tl�je m�g minden bizonnyal arrog�ns, ambici�zus �s el��t�letekkel teli alak lehetett. Az iskolai tan�t�soknak �s gyakorlatnak, emellett a mesterek odafigyel�s�nek k�sz�nhet�en azonban, az ut�na k�vetkez� f�m�gusok m�r nem haszn�lt�k hatalmukat m�sok meggyeng�t�s�re vagy �nmaguk gyarap�t�s�ra.

A m�gia sohasem b�rta teljesen lemosni mag�r�l a S�t�t Id�kben szerzett rossz nevet, b�r m�r ink�bb csak a var�zsl�k, vaj�kosok �s boszork�nyok gyakorlatait jellemzik gonoszk�nt. A n�i hatalommal szemben bizalmatlanok �s ellens�gesek az emberek, �s e hatalomnak az �si Er�kkel val� rokons�ga, csak rontja ezt a meg�t�l�st.

Az �si Er�k szent hatalma �ce�nf�ld t�bb r�sz�n k�l�nf�le forr�sok, barlangok, dombok, szikl�k �s erd�k form�j�ban koncentr�l�dik. Ezeket a helyeket a k�rny�kbeliek mind f�lik vagy tisztelik; n�melyik�k messze f�ld�n ismert.

Az ilyen helyek a Karg�d Birodalom vall�si k�zpontjai. A Szigetvil�gon az �si Er�k ismerete sok�ig a gondolkod�s �s a vall�sosnak nevezhet� tisztelet meghat�roz� alapja volt. A szigetek t�bbs�g�n m�g ma is az �si Er�kkel k�tik �ssze a boszork�nys�got, a b�b�skod�st, a gy�gy�t�st, az �llatok p�roztat�s�t, az �nt�z�st, a b�ny�szatot �s a koh�szatot, az �ltet�st �s a n�veszt� var�zslatokat, a szerelmi b�b�jt, �s m�g sok hasonl� dolgot. K�tf� tanult m�gusai azonban bizalmatlanok az �si praktik�kkal szemben, �s nem fordulnak seg�ts�g�rt �az Anya Hatalm�hoz.� Csak P�ln m�gusai �tv�zik a k�tf�i �s az �si gyakorlatot a rejt�lyes, ezoterikus �s vesz�lyesnek tartott p�lni tud�sban.

Mint b�rmely hatalom, rossz c�lokra haszn�lva az �si Er�k is megronthat�ak (mint a Terranon K� Rossz�nban), m�gis term�szet�kb�l ad�d�an szentek, �s az etika felett �llnak. Azonban a S�t�t Id�k alatt �s azut�n az archik f�ldek m�gusai d�moniz�lt�k �s gonosznak b�lyegezt�k ezeket a hatalmakat, ak�rcsak �ket a karg�d papkir�lyok �s istenkir�lyok. �gy a nyolcadik sz�zadra a Szigetvil�g bels� f�ldjein m�r csak a falusi n�k tartottak ritu�l�kat �s felaj�nl�sokat a n�hai szent helyeken. �ket megvetett�k, esetenk�nt meg is hurcolt�k emiatt. A m�gusok t�vol tartott�k magukat ezekt�l a helyekt�l. Ironikus, hogy K�tf�n �llnak az �si Er�k legnagyobb hatalm� megtestes�l�sei�� a K�tf�-hegy �s a Lappang-liget��, de v�letlen�l sem besz�lnek �gy r�luk. Egyed�l a formamesterek, akik szinte eg�sz �let�ket a Ligetben t�ltik, kapcsolj�k �ssze az emberi m�v�szeteket a f�ld szents�g�vel, eml�keztetve a m�gusokat arra, hogy hatalmuk nem teljesen a saj�tjuk, csak k�lcs�nkapt�k egy id�re.

A Karg�d f�ldek t�rt�nelme

A n�gy sziget t�rt�nelme javar�szt legend�kb�l tev�dik �ssze, melyek a helyi t�rzsek, v�ros�llamok �s kis kir�lys�gok alap�t�s�val �s k�zdelmeivel foglalkoznak. Nagyj�b�l ezer esztendeje ezek a t�rzsek, v�ros�llamok �s kis kir�lys�gok alkotj�k a karg t�rsadalmat.

Ellent�tben a Szigetvil�g m�s r�szeivel, karg ter�leten fennmaradt a rabszolgas�g int�zm�nye, ahogy a szigor� kasztrendszer �s a nemi megk�l�nb�ztet�s (�munkamegoszt�s�) is.

A vall�s egyes�t� er�k�nt m�k�d�tt a legharciasabb t�rzsek eset�ben is. A n�gy szigeten t�bb sz�z B�kehely tal�lhat�, ahol tilos minden vita �s hadakoz�s. A karg vall�s az �si Er�k, a ktonikus hatalmak szellemekk�nt val� megtestes�l�seinek h�zi �s k�z�ss�gi tisztelet�n alapul. A szent helyeken �s a h�zi olt�rokon vir�gokat, olajat, faragv�nyokat, �telt aj�nlanak fel, t�ncokat, versenyeket, zen�t, dalokat adnak el� vagy mutatnak be, csendritu�l�kat tartanak. Maga a tiszteletad�s lehet �nnepi vagy alkalmi, szem�lyes vagy k�z�ss�gi. R�gebben nem l�tezett paps�g; b�rmely feln�tt elv�gezhette a cerem�ni�kat, �s megtan�thatta ezekre a gyermekeket. Ez a szellemis�g fennmaradt�� nemhivatalosan �s esetenk�nt titkoltan�� az Ikeristens�gek �s az Istenkir�lyok �jabb �s int�zm�nyesebb vall�sai alatt is.

A n�gy sziget megsz�ml�lhatatlan szent ligete, barlangja, hegye, dombja, forr�sa �s szikl�ja k�z�l a legszentebb helynek az Atuan sivatag�ban tal�lhat�, s�roknak nevezett barlang �s monolitk�vek sz�m�tanak. Karg embereml�kezet �ta zar�ndokk�zpontnak sz�m�tott, �s Atuan kir�lyai, k�s�bb Hupun kir�lyai is fenntartottak itt egy sz�ll�st az �rkez� h�veknek.

Hatsz�z vagy h�tsz�z �vvel ezel�tt aff�le �gistens�g-hit terjedt el a szigeteken, ebb�l sz�letett meg Atwa �s Wuluha, a Hur-�t-Hur sivatagi h�seib�l lett Ikeristens�gek vall�sa. A panteon feje az �gi Atya lett, �s a r�tusok vezet�ib�l egyfajta papi kaszt fejl�d�tt ki. Az �si Er�k tisztelet�t nem fojtott�k el ugyan, de az Ikeristens�gek �s az �gi Atya papjai saj�t hit�kben hivat�soss� v�ltak, egyed�li jogot form�ltak a ritu�l�k �s �nneps�gek megrendez�s�re. Egyre dr�g�bb templomokat �p�ttettek, majd �tvett�k a k�znapibb cerem�ni�k, p�ld�ul a h�zass�gk�t�sek, temet�sek �s h�zszentel�sek levezet�s�t is.

E vall�s hierarchiz�l� �s k�zpontos�t� jellege eleinte m�g seg�tette Hupun kir�lyait t�rekv�seikben. Fegyveres er�vel �s diplom�ciai man�verekkel a Hupun-h�z nagyj�b�l egy �vsz�zad alatt megh�d�totta vagy beolvasztotta a karg�d kir�lys�gok t�bbs�g�t, ami k�zel k�tsz�z uradalmat jelentett.

Amikor (archik id�sz�m�t�s szerint 440-ben) Vand�r-Akb� a karg�d f�ldekre �rkezett b�kek�vetk�nt, �s kir�lya j�hiszem�s�g�nek jelek�nt elhozta a B�ke Gy�r�j�t.

De Hupun kir�lyai �vtizedeken kereszt�l visz�lykodtak az Awab�tban sz�kel� f�papokkal �s h�veikkel. Az Ikeristens�gek papjai elbitorolt�k a hatalmat a kir�lyokt�l, �s a Hupunt�l �tven m�rf�ldre fekv� Szent V�rost tett�k nemcsak az orsz�g vall�si, de politikai k�zpontj�v� is. �gy t�nik, Vand�r-Akb� l�togat�sa �ppen egybeesett a hatalom�tv�tel utols� man�vereivel. Thoreg kir�ly k�ztiszteletben �ll� vend�gk�nt fogadta a k�vetet, de Intathin, a f�pap, p�rbajra h�vta ki. Csal�ssal vagy er�vel legy�zte, �s egy id�re beb�rt�n�zte. A k�t kir�lys�g �sszek�t�s�re sz�nt jelk�p elt�r�tt.

E k�zdelmet k�vet�en a karg kir�lyok tov�bbra is Hupun tr�nj�n �ltek, n�vleges tiszteletnek �rvendtek, de hatalmukat vesztett�k. A n�gy szigetet Awab�tb�l korm�nyozt�k, �s az Ikeristens�gek f�papjaib�l papkir�lyok lettek.

Szigetvil�gi sz�m�t�s szerint a 840. esztend�ben a papkir�lyok egyike megm�rgezte a m�sikat, �s kiki�ltotta mag�t az �gi Atya evil�gi megtestes�l�s�nek. Istenkir�lynak, akit �gy h�s-v�r val�j�ban im�dhatnak a h�vek. Az Ikeristens�gek im�data ugyan�gy nem szakadt meg, mint az �si Er�k n�pszer� tisztelete. �m a vall�si �s vil�gi hatalom az Istenkir�ly kez�be ker�lt, akit minden esetben Awab�t paps�ga v�lasztott (gyakran t�bb�-kev�sb� titkolt er�szak �tj�n) �s b�lv�nyozott. A n�gy szigetet az �g Birodalm�nak ki�ltott�k ki, �s az Istenkir�ly hivatali c�me Mindenek Cs�sz�ra lett.

A Hupun-h�z k�t utols� �r�k�se egy testv�rp�r, egy fi� �s egy l�ny, Ensar �s Antil volt. Minthogy le k�v�nta z�rni a karg kir�lyok v�rvonal�t, de nem k�v�nt szents�gt�r�st elk�vetni az uralkod�i v�r kiont�s�val, az Istenkir�ly sz�m�zte a gyermekeket egy mag�nyos, z�tonyszer� kis szigetecsk�re. Ruh�ik �s j�t�kaik k�z�tt ott rejlett Antil uralkod�i �r�ks�ge, a B�ke Gy�r�j�nek fele is, amelyet Vand�r-Akb� adott Thoreg l�ny�nak, h�lak�ppen kiszabad�t�s��rt. A kisl�ny k�s�bb mint �regasszony adta oda az �kszer-felet az akkor m�g ifj� K�bornak, aki haj�t�r�st szenvedett a sziget partj�n. K�s�bb Atuan s�rjainak f�papn�je, Arha-Tenar seg�ts�g�vel K�bor �jb�l eg�ssz� tette az elt�r�tt gy�r�t, �gy helyre�ll�totta a B�ke R�n�j�t. Ezut�n egy�tt vitt�k vissza a megszentelt erekly�t Enyhelyre, hogy ott v�rja meg M�rred �s Szeri�d �r�k�s�t, Lebannen kir�lyt.

M�GIA

A Szigetvil�g archik nyelv� lakoss�ga velesz�letett m�gikus tehets�ggel rendelkezik, ugyan�gy, ahogy rendelkezhet az ember p�ld�ul zenei tehets�ggel is, b�r a m�gikus j�val ritk�bb. A t�bbs�g egy�ltal�n nem b�r ilyen k�pess�gekkel. Kevesekn�l, tal�n sz�zb�l egy embern�l ez rejtett, de kim�velhet� tehets�get jelent. M�g kevesebbekn�l a m�gikus k�pess�gek hamar megnyilv�nulnak, ak�r k�pz�s n�lk�l is.

A m�gia aj�nd�k�nak f�k�nt az Igaz Besz�d haszn�lata biztos�t hatalmat, a Teremt�s Nyelve, amelyben minden dolog neve megegyezik, mag�val a dologgal.

Ezt a nyelvezetet�� amely a s�rk�nyok sz�m�ra term�szett�l adott tud�st jelent�� az ember megtanulhatja. N�h�nyan �gy sz�letnek, hogy �szt�n�sen ismernek legal�bb egy-k�t sz�t a Teremt�s Nyelv�b�l. E nyelv oktat�sa a m�gikus tanok alapja, �s legm�lyebb r�tege.

Egy szem�ly igaz neve nem m�s, mint az Igaz Besz�d egy szava. A boszork�nyok, var�zsl�k �s m�gusok tehets�g�nek alapvet� eleme az a k�pess�g, amely �ltal tudhatj�k egy gyermek igaz nev�t, mi t�bb, megadhatj�k egy gyermeknek az � igaz nev�t. Ez a k�pess�g csak �s kiz�r�lag bizonyos k�r�lm�nyek k�z�tt, a megfelel� id�ben (�ltal�ban a serd�l�kor elej�n) �s a megfelel� helyen (egy forr�s, tavacska vagy patak viz�ben) h�vhat� el�.

Minthogy egy szem�ly igaz neve sz� szerinti, �s abszol�t �rtelemben egyenl� mag�val a szem�llyel, �gy aki ismeri ezt a nevet, annak hatalma van a szem�ly felett, a szem�ly �lete �s hal�la felett. Az igaz nevet �gy gyakran nem is ismeri m�s, csak a visel�je �s aki adom�nyozta, s �k mindketten titokban tartj�k. Az a hatalom, amellyel valaki igaz nevet adom�nyozhat, �s a titoktart�s sz�ks�gszer�s�ge egyazon t�r�l fakad. A n�vad� sohasem �rulja el az �ltala adom�nyozott igaz nevet.

A nagy hatalommal sz�letett �s megfelel� m�rt�kben k�pzett m�giahaszn�l�k k�pesek kital�lni m�sok igaz nev�t, esetenk�nt m�g keresni�k sem kell, hanem �szt�n�sen ismerik azt. Minthogy az ilyen tud�s felhaszn�lhat� az adott szem�ly ellen, �gy m�rhetetlen�l vesz�lyesnek tekintik. A k�znapi emberek�� s s�rk�nyok�� titokban tartj�k igaz nev�ket; a m�gusok elrejtik �s var�zslatokkal v�delmezik a saj�tjukat. M�rred harcba sem sz�llhatott Ellens�g�vel szemben, am�g nem ismerte meg annak igaz nev�t, melyet a lehull� es� cseppjei rajzoltak a porba. K�bor engedelmess�gre k�nyszer�tette a pendori s�rk�nyt az�ltal, hogy m�gusi k�pess�gei �s tanulm�nyai r�v�n megtudta annak igaz nev�t.

R�gebben a m�gia vad tehets�gnek sz�m�tott, �m M�rred, mint kir�ly �s m�gus egy szem�lyben, er�teljes intellektu�lis �s erk�lcsi fegyelmet k�lcs�nz�tt a m�gia m�v�szet�nek az�ltal, hogy var�zstud�kat gy�jt�tt a kir�lyi udvarba, �s ott a hatalom birtokl�s�nak etikai alapjaira �s k�t�tts�geire, egy�ttm�k�d�sre �s a k�z�s c�lok �rt�k�re tan�totta �ket. Az �gy nyert harm�nia fennmaradt eg�szen Maharion uralkod�s�ig �s azalatt is. A S�t�t Id�kben azonban, amikor fels�bb szab�lyoz�s nem �rv�nyes�lt, a hatalommal val� vissza�l�s v�lt jellemz�v�, �s a m�gi�nak �ltal�nosan rossz h�re lett.

A K�tf�i iskola

Ahogy fentebb is �rtuk, a k�tf�i m�giaiskola alap�t�sa 650 k�rny�k�re tehet�. A kilenc mester vagy m�s n�ven tanmester eredetileg:

a sz�lvet� vagy id�j�r�svet�, aki az id�j�r�s uralm�nak tanait oktatja;

a tr�kkmester, a szemf�nyveszt�sek legf�bb ismer�je;

a gy�gyf�ves, a gy�gy�t�s m�v�szet�nek mestere;

az elvar�zsol�, aki az anyagok �s az �l� test �tv�ltoztat�s�t tan�tja;

az id�z�, az �l�k �s holtak lelk�t sz�l�t� var�zslatok mestere;

a n�vtud�, az Igaz Besz�d legf�bb ismer�je;

a form�z�, a Lappang-liget mestere, a sz�nd�kok �s jelent�sek ismer�je;

a f�rk�sz, a f�rk�sz�, a megk�t� �s a visszat�r�t� var�zslatok mestere;

�s a kapusmester, aki a Nagy H�zba val� bel�p�s�rt �s kil�p�s�rt felel�s.

Az els� f�m�gus, Halkel elt�r�lte a f�rk�sz c�met, �s helyette bevezette a dalnokmesteri rangot. A dalnokmester feladata a sz�jhagyom�ny �tj�n terjed� �nekek, dalok �s tettek, emellett az �nekelt var�zslatok fenntart�sa �s tan�t�sa.

A boszork�ny, var�zsl�, m�gus szavak eredetileg hanyag, csak nagyj�b�l le�r� jelleg� haszn�lat�t Halkel megszil�rd�totta, �s szigor� hierarchikus rendbe �ll�totta. Ezek szerint:

A boszork�nys�g csak a n�k mesters�ge lehetett. A n�k �ltal gyakorolt m�gi�t �kisebb mesters�geknek� nevezt�k, m�g akkor is, ha esetleg tartalmazott olyan elemeket, amelyek a �nemes m�v�szetek� k�z� sorolhat�ak, p�ld�ul gy�gy�t�st, �nekl�st, elvar�zsol�st, stb. A boszork�nyok csak egym�st�l �s var�zsl�kt�l tanulhattak. A k�tf�i iskol�ba nem l�phettek be, �s Halkel helytelen�tette, hogy a m�gusok b�rmit is tan�tsanak nekik. Kifejezetten tiltotta, hogy az Igaz Besz�d szavait, n�knek tan�ts�k. B�r ezt az el��r�st sz�les k�rben figyelmen k�v�l hagyt�k, hossz� t�von a boszork�nyok m�gis jelent�s, m�lyre hat� tud�st �s hatalmat vesz�tettek emiatt.

A var�zsl� vagy vaj�kos nem m�s, mint m�giahaszn�l� f�rfi�� s egyed�l ez k�l�nb�zteti meg a boszork�nyokt�l. A var�zsl�k egym�st tan�tj�k, �s ismerhetnek valamennyit az Igaz Besz�db�l. A var�zsl� foglalkozhat a kisebb mesters�gekkel, ahogy azokat Halkel meghat�rozta (f�rk�sz�ssel, foltoz�ssal, var�zsvessz�vel, �llatok gy�gy�t�s�val, stb.), de n�melyik nemes m�v�szettel is (emberek gy�gy�t�s�val, k�nt�l�ssal, id�j�r�svet�ssel). Ha egy tan�tv�ny tehets�get mutat a m�giahaszn�latban �s K�tf�re k�ldik, akkor el�sz�r a var�zsl�k m�v�szeteib�l kap k�pes�t�st, �s csak azut�n foglalkozhat a m�v�szi m�gi�val, a nevekkel, az id�z�ssel �s a form�z�ssal. �gy v�lhat v�g�l m�guss�.

A m�gus, ahogy Halkel meghat�rozta a fogalmat, olyan m�giahaszn�l�, aki botot kap tan�t�j�t�l, aki term�szetesen maga is m�gus, �s egy�ni felel�ss�get v�llalt a tan�tv�nya k�pz�s��rt. R�gebben megszokott volt, hogy a f�m�gus adom�nyozott m�gusbotot a tan�tv�nyoknak, amikor azok elhagyt�k az iskol�t. Ez a fajta tan�t�si �s ut�dl�si rend m�shol is el�fordul�� f�k�nt P�lnon �s k�rny�k�n��, de K�tf� mesterei gyanakv�ssal tekintenek minden olyan tan�tv�nyra, akit nem oktatott k�tf�i m�gus.

A nagyobb hatalommal rendelkez� m�gusokat id�nk�nt ig�z�nek nevezik, b�r ez a sz� ritk�n haszn�latos, �s jelent�se sem teljes m�rt�kben meghat�rozott.

A f�m�gus rang �s hivatal Halkel tal�lm�nya volt, �s a tizedik k�tf�i mestert jel�li, sohasem a kilencek egyik�t. A f�m�gus alapvet� etikai �s intellektu�lis er�t testes�t meg, emellett jelent�s politikai hatalommal rendelkezik. Eg�sz�ben v�ve ez a hatalom j�t�konynak tekinthet�. Az id�k sor�n a f�m�gusok jelk�pezt�k a k�tf�i t�rsadalom k�zpontos�t�, normaliz�l� �s b�k�s mivolt�t. Emellett a var�zshaszn�lat etikai oldal�ra fog�kony m�gusokat �s var�zsl�kat k�ldtek sz�t a Szigetvil�gban, hogy megv�delmezz�k a k�z�ss�geket a j�rv�nyokt�l, a sz�razs�gt�l, a behatol�kt�l, a s�rk�nyokt�l �s a m�giahaszn�lat g�tl�stalanabb form�it�l.

Lebannen kir�ly megkoron�z�sa, az enyhelyi kir�lyi udvartart�s �s nagytan�cs helyre�ll�t�sa �ta, K�tf�n nincs f�m�gus. �gy t�nik, e hivatal�� amely eredetileg nem volt az Iskola vagy a Szigetvil�g korm�nyz�s�nak szerves r�sze��, t�bb� nem kapott fontos szerepet. Egyel�re K�bort tartj�k egy szem�lyben a legnagyobb �s legutols� f�m�gusnak.

C�lib�tus �s var�zsl�s�g

A k�tf�i iskol�t f�rfiak �s n�k k�z�ss�ge alap�totta, s az els� �vtizedekben f�rfiakat �s n�ket egyform�n tan�tottak. A S�t�t Id�k �ta azonban a n�k, a boszork�nys�g �s az �si Er�k preszt�zse sokat romlott, tiszt�talannak b�lyegezt�k �ket. Emellett akkoriban m�r sz�les k�rben elterjedt az a hit, miszerint a f�rfiaknak el� kell k�sz�lni�k a �nemes m�gia� gyakorl�s�ra az�ltal, hogy lelkiismeretesen elker�lik a �kisebb var�zslatokat�, a �f�ldtud�st� �s a n�ket. Amely f�rfi nem veti al� mag�t a sz�zess�g vasfegyelmet tart� var�zslat�nak, az nem gyakorolhatja a nemes m�v�szeteket. Nem emelkedhet magasabbra a k�znapi var�zsl�kn�l. A m�gusnak ez�rt el kell ker�lnie a n�ket, nem tan�thatja �ket �s nem tanulhat t�l�k. A boszork�nyok szinte sohasem v�lnak meg a szexualit�st�l a m�gia gyakorl�sa �rdek�ben, �s a c�lib�tust fogad� m�gusok gonosz cs�b�t�knak, tiszt�talanoknak, gyal�zatosnak �s b�n�snek tartj�k �ket.

Amikor 730-ban az els� f�m�gus, az �t-szigetr�l sz�rmaz� Halkel kiz�rta a n�ket az Iskol�b�l, a kilencek k�z�l csak a formamester �s a kapusmester ellenkezett; kisebbs�gben voltak. T�bb mint h�rom �vsz�zadon kereszt�l n� nem tan�thatott vagy tanulhatott a k�tf�i iskol�ban. Ezen �vsz�zadok alatt a m�gusok m�v�szete k�ztiszteletben �llt, rangot �s hatalmat biztos�tott, mik�zben a boszork�nys�got tiszt�talannak �s babonas�gnak tartott�k, amelyet csak n�k gyakorolnak, �s amelyet csak a parasztok l�tnak hasznosnak.

A m�gusi sz�zess�g sz�ks�gess�g�nek hite oly sok�ig megk�rd�jelezetlen maradt, hogy szinte fiziol�giai t�nny� v�lt. Azonban ett�l az egyoldal� meggy�z�d�st�l eltekintve �gy t�nik, hogy a m�giahaszn�lat �s a szexualit�s kapcsolata nagym�rt�kben f�gg a f�rfit�l, mag�t�l a m�gikus aj�nd�kt�l, �s a k�r�lm�nyekt�l is. K�ts�gtelen, hogy m�g egy oly nagy hatalm� m�gus is, mint M�rred, egy szem�lyben volt var�zsgyakorl�, f�rj �s apa.

F�lezer vagy m�g t�bb �ven kereszt�l az er�teljesebb m�gi�val foglalkoz� f�rfiak megk�t� var�zslatokkal teljes�tett�k a teljes sz�zess�g fogadalm�t. A k�tf�i iskola tan�tv�nyai e var�zslat hat�sa alatt �lik mindennapjaikat, kezdve att�l a pillanatt�l, amikor bel�pnek a Nagy H�zba, �s ha m�guss� v�lnak, akkor a fogadalom �ltal�ban �let�k v�g�ig tart.

A var�zsl�k k�z�l csak kevesen ragaszkodnak a c�lib�tushoz, t�bbs�g�k megh�zasodik �s gyermeket nemz.

A var�zshaszn�l� n�k id�nk�nt �nfegyelmet gyakorolnak e t�ren ugyan�gy, ahogy b�jt�lnek �s egy�b �nmegtart�ztat�sra is hajlamosak akkor, ha hit�k szerint ez seg�t hatalmuk megtiszt�t�s�ban �s �sszpontos�t�s�ban. A boszork�nyok azonban �ltal�ban akt�v szexu�lis �letet �lnek; szabadabban is, mint a falusi n�k t�bbs�ge, mert nem kell tartaniuk a kik�z�s�t�st�l. Sokuk l�p �gynevezett �boszork�nyh�zass�gra� egy m�sik boszork�nnyal vagy k�znapi n�vel. Ritk�n h�zasodnak a sz� eredeti �rtelm�ben, de ha m�gis, akkor f�rj�k �ltal�ban var�zsl�.

Notes

1

Min�l ink�bb ugyanaz, ann�l ink�bb v�ltozik.

/9j/2wBDAAUDBAQEAwUEBAQFBQUGBwwIBwcHBw8LCwkMEQ8SEhEPERETFhwXExQaFRERGCEYGh0dHx8fExciJCIeJBweHx7/2wBDAQUFBQcGBw4ICA4eFBEUHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh7/wAARCAEeAMgDASIAAhEBAxEB/8QAHAAAAgIDAQEAAAAAAAAAAAAABQYEBwADCAIB/8QATBAAAQMDAgMFBQQFCQYEBwAAAQIDBAAFEQYSEyExBxQiQVEjMkJhcRVSgZEkM2KhsTRDU3KCksHR8AgWotLh8URUY8IXJTVFZKO0/8QAGgEAAwEBAQEAAAAAAAAAAAAAAQIDBAAFBv/EACURAAICAgICAgIDAQAAAAAAAAABAhEDEhMhBDEiQTJRI1JhBf/aAAwDAQACEQMRAD8AoR1hpc1L7yFlyiaC+rJS64kAcudai2FOZJz+NEGmvCMdK2YsTMuRpENap6RnvjoH9avnEnDxCY8T/Woi420rCc862uQ0hCdu0fhV3hsmp0CBIuXwS3v7yq2CRcvjlvf3lUVYglRAabKyfIetMVz0BqeFZhd5Fnf7p4PGUfe6UjhQ2wjLXL4n8sdT/aVWLXKz/LHV/wBpVOU7QOo4tj+25NolJgff2dPn9PnS/Gg08YoHIwXvmJTuS+v+1zr13mf/AObe/vKo0YbYHiqDLj8/Z0Hjs7la9A/vVxK+c57H9dVbmn5pVzmvf31VsjMOU02HQmqL3EVPtVpkPtNp3FW3Aqax0dzSYspkzv8AzL395VeFyZuf5S9/eVTq1orUQsjt0NnlCGx76+H9cn6cqWXW/l/aoqNncjIqJMtX/iXVf2q3tmUrn3l1P9qt0SCuU6hqO2pxxZwlKRkk04P9mOtoVlN6fsziYITvUSfGB67OtN+AHNsVGuPk5kKNQ5e/B8ajU9pXvt8P1pgsPZ1rLUMTj2yxPPx1dFqwhJ/FRFFsGz+0IneJra8cZf8Aer4X5pVnjL/OjmpNHamsUtxi6WWYwUp3BXDyjb/W6UFb8fueKkaH3Z47zNB/lChWmS9LUc94cV+NTsIITkZrW4wlQUoJA/Gk4wqYPUuY4n9a4PxrwH5udnHVgUQMc7cgioZZc4hwaDxlI5DWpck/+IVWVK2fsfKsqeo+x5YVtUQpNT25Le3bjBoQ47tVuJ51IadDjfkDV8WRkskKCDTiOLkqFEe8IUkAUEaKQU7hzolDO4Hwg+laotmdj12S3KBatbWyVLiiSwXNikemfi/CukWZybLqfWD97nPTIEKPE2tLGUI3fdT9TXLXZ8FP66scZQwh6a0jP410tdYsq8q1rHYjF4uXaLGP9RHD3Vl8hfOjTj7VkfWL9wZTrXbcH5MY2NsssOD9Xxd3w1y+xDmZ/kz2du7HDVu/LFdURbzKE3tAuFvS1xofd2WeKnI8LeOlGbou4QGkSLiqKyypIP2gzHG+Pu+8n7u750kMrxhcbOPxEdedbSULDalbSdpq6rd2NWL7IbZkT5hucmB9oR1tt+yQlIT4enPnVsQFyoV8t0N5dmlsyYL8pxUeMMKWgt7Vj8zW+0yZNwk2SY6ytyQrTzjvDSAEq3Kbxj58hQnncvYIQo4uLa4j4U/HXwkueacbhmus7ROTcmtDXW0yFwbbKfwYTY2g7Undu9edQ+06IzJ0jf7dPiRT3W0sy2sNAFh3erw/8NaNMWtiZpjQFrfUocaJJd9mdpHhpHKwqFB7WD0i2Xe9XmRc302GNaHG0xcYZLy+W2uXdH6Uuurbqi32lniPq5ueiB94+gq5e1C23q6dm8iyCQ/3/Tb36WyP/FMfA786rHQPaVeuzhh9lnT8V1cr+dkpUlRT6fSmxRqwyVlqaB0S1oIu3W5SrVcrlxGo8IRyF8N1atvi+nWnq7xGI2qhckTJEmHCtjrtyU4tagsqHhT1wCfTnSNbJdt1do+wX2Rpu3wpjt7YYc7ujZxE7vF86tbUl1tdpfi2CNLi25UoLc4hTlKNuOv1zU5OzlGjlLsqsTGqO0KPDksEMcVa3Wz1SB5Grv1fra32rSDF2n2yQ/Bly+6W+JCd2cNlHx1Mtlrjta9sV7XHDN3uFuld9Aa4e/aE7V7fLOTRHs37pJ0Tp8LtCX3AH2+8lvIiLSee76mmlPYMY0KjOsrNaNLyrwxd9QXeEpJDVumQsrCz8KnNvu/jVWdmnZQvV0B26TLo3aWnpBajoU34lunnjGRir20xqO8SIjCZDsWdHevj0HHAGxxCd3/LRJE2YsREsJhtNK1CthLaWsbQM/8AL1oRdAlCzjTUOnLhar1PtspCne5Pqa4jbZ2cupz+VDnF8ALbxvrtBYuNwRHVckQXWpV4Xb3kcH32xxB/7etckavgsw9Y3WJH8LLEtxtCfQBXKqqRNwA7bgUgBScVjTXjJxy8q3JZ3KO05HlRKJFKkp3o8I61aia6ICYeUbkorKPKDSEbUqrKUNlcuDKqkMDGCa9Bkg8xzqYiOkbd1Twp7FMs0zy0jiGj1vhuNj9hVQYrfD9z3/8AGrp7NuzSLe9NMXq8XtENEhZSyjhb92PnkVsUtHZDWxA03utWoLfdk+MxJCXtv0NdH2zU1siXe6XiNq+zpsNzAkuodd9u0vZ4hj5/uqp9RaJudpukiCmC+8G17W3Qjwr+7zTnGKBSNFagdcVt05MW63yUe78v4U+fDHI9kxoZHFVRdjL9sW3qFcHVulxEurjbjSnJXiRt6hVNEnWtqfMZqBqjTeWWuHKS5J8J3DOU/lXLcjRF/cZVtsMxRb5qTwD/AJV6tGlbjbbvbJF5s0iNDecC1KcYwAn1rFPCv2VWSzqG2W1m6ohXDTE9sMxo8iAta0EJO9QyU/IECosu13G02uB3u42u2qZs4ghx50gFY2+JP120Va+zJNxd05Ik92S0G+5tsylMcVnZ+ziqs7aIUuTaG9EWq3Xe6ONS+8Py5AJSyCCNoPxdeozWVFbGi8u6bYst/N71DYENTbb3YNRHsrQU/wCvrUXRt5s0xnSd1haisrDVpt5jyI8mTsX4sdKrvVHYW7bNKuXC2SVyLxH2OOwuH8Kqrh7QOon7iI4sM4Sj/Nhs7q0RhF+mIp2dPyNW6dvN2k6l0643NdtDnAuSEHk9HPJS/njyorcdI2LW9qjS7u9EnJYd48JTYAIZPNKD/jVcdmHZfN0LGl6lclrlXKPF3KtTIypxKuWxQ8jyo/ZLfcNVaWVCdhDQ8WfIxw2cmS4o89qj5DlUZMdBCYpadQ2+NbJmlQ5bHVuNWkPbF79v3vvVOvV+nO3y3XE2CdGdiNrbcSllTqHArb0UlPlt/fVdT+wixvrZvNsv8qPbOYcL29cgrz1Tj/vS7qqP2s9mt07lar7epltb2mO642p1GPu9T+VE4v6LdnH4c69QLE6LuGcMJlt8Bcj5DdSRo6+6en6vNmNi1DZ58ve7LgO/yRte3xL9P8KnaJjzu0HTUG4a3VDRJH/06TEK23/2lYpgjtSorclMjUibqzGQVPExsyQkZHJeefMEYxShFvTe2FpuFPVLt8R5N9kymm5jvDQ4jxJyPrUlmfAjQobn2/Y+MxeFSj+l/Cd3/NS3fNDTO0rucm8n7AtMIFu3W/o+795aqR4X+zvx4jhNzXFuTm9yND2FZ2jpv9M1yObLfanW6NbYbZ1BZOIxelTD+l/Ad3/NXL3a79kNdpN6Nkm97iOvl3eF7vErrz86FuaEvyZiIH2JK72s+z9mvx/SrU0d2EyX7UZ+opxhvqirfTCQj2ittV9E2ypoDZcPg9zaKmC7JYPBDe9KfeV61MmWm4WGAubc4MmGhRw0XW8b/pSy9doTgLmF76oshNQsOSJkfYpSOWaylSPMW4tKF8gayl3K8AQLQK9pHIVJ4TSkgE4xX0AJUpShz9K+ISFeLP4VfF2Z5JEuM2XHGschnrXV1rDtt0n9kQwIgtlibuDfD/nHVFfy6ZHSuU2krKQrmCPPyq3dPdszFutjAu2knblMiRu7h2PI/XtfDxP+xrsuKUvxQ2OReLn2yu/OMKkTWZDyHTF6cBzl8X3VD99aEC4Gzz1GVfeNDd9tG4qN7fh+FXxfKqd/+PFi9pjRlxAkufpf6ceX39vP19MVcWmpMTUNuizrI0n7Nkwd5JfV4HfR3nzrA20a7PRkXK6XbutjDwZhiN+ll1HtEK8St31T8utS4ASqRPh3910NBkl9pX8mdR5qT6fTIxSBqDtJ0zpq6mBCtEy5PQo6Y5kRpOxpzH4+VAFdtLEMFjT2keGD+u+0ZKnso809T1/0Kpxt+ianGPstKXGtVx0hbm27RJnxFLCYamCQ5HRn9YVnpXmSL7CtMtlN2m3CPBeSW5DISFBPzJ9/bVV2ztR0MyQTpu/xFZyYzU5Xd/4/uq3oMxu922LPhFKbXJtqeAWlbeE6r7/pSyjKPtBi7PX2nI+1zHNyHAfcitt8v1fst3/FQ/7Tui2GbbHRMcVNdlnj70BaENKSlKc55+9nPyqZDt0WUSBb03CC7wf0uHM34Lf3uni+nLFY1Cl29hpoWlSww46tpwzUJUOIcqpV0OyE6m4x2dSXE3N8TmozbXstvvpbohLlXJi9RmTcgWDc0N54Pwd3UpSa8PNuPOuOOWmIoPtBp5C7kPH4QPTn9a+8JXAhtJ0+2oQneIyhq5Dw+FQ9efvVyVAXZAlyX42mbWpqftUHmFMpSncpS1vgcz9FUZ71Mm3e1yBLSG35chK2AdyVIbKk8x9U0PVZoio7ROlLgeHwjgT0/ArchXv9QedaZio1rdRepERyC0wlSw0p7ctS1+6lKfhzg59cVzO9Gxaok/U9kuVtlOx40a1yH0Ns7UoI3DAIx051HfuV2NvblRZa0OzYUZ5QSE7G3FPIBGceaVGkS06xYhphwLpaZdwnQ4biWXGHUJQpo4IQrn6V5d7X9LNW9y3J07dEMlLaMB5BwlJSpODn1FOoWDYsWdAltajt6ZN4MlxqM++jaEgrBWMIPLp4jQyXO1A5bH75FDtvStkoLiilQyl3wY5epNJL3bjp+dP72/pi4BccKajrQ8gbmzg4PPrkVie2DR6La5GVpq9BhZytrvKSB4txA5+tdodsPSbjc477zBS9PU/deHu4iN7aOElW1O7FfYP2wxe3Z1xkS0uWu1l3gI2+0BWfe/BIpKb7XdMykPSv91r7skOodSe8p3IcSMDHP0r7K7XtOuuvSHNMXMOKaSyf0pOFoHPxc+uc0XEWUqDPaQJE7ssvEvU0WUIbsNtbAcCfA8Sfd/FQrkG4wva+yb5V0NrbtJYuWjnbBYrRMaZdb2OOTZO/Yn9lOT+dUxKtxRsRvo8T+hHMW4FvWt5KShefTyrKbrZalrloSFrx6edZTcYOUhrjq6qFRgOC8ARuFMyWEugtFG1XrQu9Q1sr3EZAHlWyMKIJo9RXEkgYABog6hO1PDHlzoFBWorHLlTJAIISNma14Y7uhJy1EXVBMOR3UtYb99nZ86d+zhuTJtTrLUiekcP9W3I4e71+vLNDO0u0petLc5A8bSvH9DXvsTvvcLpz5+XDPu+JO3+H8K8vyYPDlSZfG+RMb2GoDUZBUjBR1zQefLgIlLwvG6pmsohanueP2bh3pH1pe7plzw+H6edb/cbMyVMkMLQp/LTfE+vSjsOLOW2toTJrbChhTEd0obPpkDrQ+0QlE5zz/dVs9lCmWESi8tqP0T41Y3YQvH7yK5waVyG5GuiH2TaffXJklMifCt7SDvbYfU0VqPPyr1qaNb+/qJj7QOSESHVPbyeXM1ZrU20xmi6l9lpDhWVuFQ2k55chXhydp11JUXYjh3/DjBwPnWJy5PUaNEYNe2VPc9DX1lPeRbYXAjDiOe2FIlztF8urBudsi7IqZHAKkP7SVcug6nka6Lcu9uVHUkXeM02dgALgwRle/wA+vu0ldnb0G3KuofmW9KnJzxU2lxKUqwAU7RnnnFJKQ0VRWkjTusbWA/OXdYrP6ltfeVe9t/fRVxmfabExPnIlu99zwHnnN2NvXHp1FXLI1Dp9T2Dd7YpwJQhAccyP1hKvxApT7TJ0GTauBGnQyy5I5NtfH4fe/P8AfRxz9gkylXrzKcuEiQtZSvGxWPStdqj94nkp5gpPM1rRBf4ri1IODyVkUVsTHAcLryClBSUpPzroNSfYsmCuFw3ltjpuxUtqLvaUfwrJTDoIcT4sLwamwmFBKkklKiTgGmjVdE9ghp6A8u1PRSgb21eAD0NaZ1qdjpW4+kblDJ+lH9JTEQ7gwpxsKadBSsnyp6v9gizoYdiNb1KACh6CrwgmI20UzFbAScJ5mtUdkd8JextHw0y3azIguqeC1AD4aVJ7xadLjRyo1GScCkPn7JzD7XH4rScn51lC4l0a7x7VOR8qyjyD6B5lja+nzI61Lu9oZnNJIG0keVC2LkHGuIB4vOjdvmIkY2nG1PPNeglExW0KD9ikx3VKCSW0+lFrTFKEpUsEgjp50adeaYf5yAoLHNJqcxCZkNhcZ0BweVbPHjGDsScrRBlQRcLcuGoYStvbzqn7O09br+9EWC0ptwlKvQjoP4D8a6CjwSWEhfhUOdVR2qWs2fVbM9ACkS0BSkeih1P8D+FY/wDr498SkU8PNU9R5vxZukS3SWUZLkcOLT91R6/woP3Ag8xmvWjbg3Pg49P7v50fSwnPhwap4WOM8KbO8iTjKiJaom0bdid1M9oRtUEbEbs1FisNgZOBXlu721txTMZ1Dz6U5I3YSPxrXKUYQpmSPyYU1jqGNKubNsZSjZG8K+GkDKh1ozabOJ9uWVcOJu5bdmVqJ9KV9OWKMl77TuJXIdeClpbYaKwCo5HMU9ovrNthnbZLg69jeP0co6DHImvGcP7M2tr6YsP6FjqjOlSyztG5fgpLvOkoHeogMsqLqsI8FP8Ac5+pZEFuUnTNxaitnLi3HE+1VUNm0auvc5u9JsTTURoezQ44nwqrukdHf9iLddP262BbQZwpz3Mk/wCutNeiUtSH+7qZaGANiiOmKl/7h6v1OtE1TDCEJ9z24/11o5beyG9McIv3SKP2MrV/Ais2+pe7A+lWWG5Fwt8xEZQS7s9qpJHKnG4xbDIgIbSi25bIwkJTzrRYeylcaW86bjBCVKKjhhROT9TRObpGVCaWWr26ORwlthA6fUVWOaL+ifGC5Fh01OyhiE04jkkhls9RUGVou3SUvNxkyGHCcNhTQx+8U8aMtjbNmSqVeZSl7ipacpB5/QUSftFoZjl12a6sA7xvd5/xoSyx/qHRlFXnSkm0RHG8h1SVjYpNM2mJipVqQpK+G4PAtJolrxyAllLcRahzyMnrQ63OW9pO1DCtxQOnqKdJjdAXVENUjKnUBOf30gXaypXlSU7SPL1q3LyGXrftxlYqtr1NVDfKFpyn1pmk/ZONr0KjtjSBuBVmspktsluSrcSnFZUdC2wJ03CLjDa1NADPVdNwsawxubbShKhniCq11JqFaGw3EeSAegRUS36t1C82IypjobHw1qeZQepCWOyw7xZUNsNvbsLzjdu60U09D7q628psEY+uaQI10elRi3IcWrb6q6Ux2G+TYqUN8VK2z0J54rdiyIhkxdFhuux3F7lJKDVX9vEVTkSA824hbqVqLfyA6/upskXB+e6FJeSgUsdoEJyVaeIVpccjObjj7vxfuqnlY9sTZPAtZoWezC4to48FYSEEhxOPMedPrPe//t7XEb+Bb2E/u6mqZgTHrJqJp1tKQy08FjPm0au6zzQQFcnG3OaP8KxeDl2+BozL5WahZZsw/wDzCZKyffbbY9n+YNWRoC2W3TFrMm4xXX5Z9Y2/Yj8qH6IZ75eWmvJv2rm73Uj/AFip+tr2VyeDxtsUf/t+noKn5n5nYIxmnaGY6ulPRS9b4iGGf1bbkwBH91PWvFgkpezcLvPD3C/pPcR/r51Tuo9dttJcSOG443+roF/vq+9p9uG6ce0UvYj4/nn8OlZqRtLqvWsWLk260Hmu5J97PIk/dHypW1Lrcltm2w5jaRj2xSeSEfdHzqrRfX5LakFKDzwNvw1FjPJWheUjcFfnRuKEaL301rplxTMZt0NobRtQkdP+9GrrrFuPHVzypIyFE/xqkNOPhD6VEBG3nzPnWa6vjioaENlWFrwpQ8/+lM4xasVIvRjWbUOwtSnQjK0pPL50oXDtDS/JWFqO1KlAYNU7c9UTHWBGDg4ASAMfKgAnuLeHtl5UrPX1qb0gVUWy8bdr1oR5XCPxq/f0rXM1fKlM8PjOcP8ACqZYmuIccYcc5eVTI054FLYcViistiall3G+JciAlhZKf2gaPaNnon2cubAClzh8xVQ96fKSB/CmzshuyDOl2R/cHFnitnpVN22CUeh7uKy0cdefMUmanhCUlTgASdvLJp4uCGHpJSlYClDnlXnSpqeSERy2U+JBxnNdJElISbQ4qHIWhTbdZQe4yFpkLWCBWVLYoIqltBIyoqNSEzwkIQlOKGLVnxEivrW0KBUahCZpnEaYHEWkrSvkaZrc8Q0hO3OKV9PrLiEoHmadLXbVKWEhJr0cDcjHlmEYJWsp+7UuWp1UV1tr3ghX8DWoI7soJ9axpWZQb9a9KLMkn6KjvMZaFodV7o8Cv6vlT3oe4pl2hqEc97YOFf1fKo2stNGFOLzvE7tMbyP8P30L7J7qLVqhlL/BwTh/P9avEn/Dns9DG+WFl/8AZPxhbrtNfe9kNv8AW9evpSF2j6lEm5rbjyVuKT8J6Jpr1VcY+m9GPMwJHKY464j8Ph/A8x8qonjSZ8xKWWXHVudQOqqXLl2dnKNG66yEErc4lRu+bIvDbokjTFzkQnny4wwltPxL95X3R60cgdlt+fDTcXhjiN8T254fXn5/jUCorW50p6HxedbTPDD2R7vnTLB7L7y6EuC4wm0KdDYVv9dxz+Sc/jU2+9mjsCyG43C9RlbubKNgG9PrmusCQBYua1IHOtF+lLVEFfdR2yJpliz8WZ377Qi95WPudQKfJWibFM0bbZ6ZDxmToXeHB/Qfd/dupnksNFSPPKqMh5XFq09C9n2n9U3KTCXKlNllkLUQfMDxfvr1b+y/TC7b3hy7yW5Dby0LSSOgPL91JN2BOitnEKK217sHz50atoYG5x18D0rzO0/BakFoXpChlQyUdMHHrQ/7JEWd7KeqU18HBCqonQBiTLipTkOpJx0qbAu8WBJi3Rhshxk7FkeYpQdYQy264jvSlpVjCmiK8Q5gdhPtqBGUk46UeamFxsuF+4iUtUhp5QS4N6aF3GR3mOpK1Eqz1qubDqZ9iKqGuNKeW2nAIV5UTkaiU4lATGdZWhPiCledW5dkReGj5eYiEueFVZQGZcJC3Oaqyp2U1FVpBWBtGalRojgd5525r7b0bcKJ86MSw44GuAkY+IioY4ofI2GdMBoS0qI8Ip9t61tsqUG8Aq8NV9YWnUqyATzqyrapDsRCHMgjyr1/GSS7MGZktuCH2w/nkOtbu4M7A8hftB0FbWMNoCEnKPirc8OW5lvljlWy6IFY9qOrGbePszPepP8A/P8AWqst1yIuII9p7T3/AK1I1mrOp5RzxXOOrf8Atelb9KWEXe3XwsvcOZBjplMN/wBIlOd/5Cvm/Jz8uarPWwY+OFFvzZZvmhX4zyHHl8dhxtIVtUnG5KufzrTDhpiNJYQllDe0DhNkuY5fKtXYvKh3qZHtdxS28iTsS4kq2pTt3KHP5107o2z6etsB1+PEZG8nBKASMCmjLUSUTn/STtoj3F243xmUWEKCkJENwp8Io5dtTXbUp42mrBfnQPZtuNw9iFj7vP0qxdT3GG8fsiQtS4u05KFbSMj5Vq0rqKPF0xHTHwAGQF/4qq+24kYUV5HtuvpUZMdnR8lhKEKSrivoTuKvMZ+XKid57Ne0vU6UicLbaWBjhtd437P4092zVzDskIDvnTQ/eQmOFh3qKnOBS6KPvn+z1cJoiSL5q5J7rH4DbcZj4fxpt0f2SrS1ifqS4KihpLDTKAlJCACnrz9KN6g1CpDhYTIO9aE4ST5nyomm/Mw4TDKnWwQlLe0nzPWl0OuxXZ7NNIWl6c+GrlIcR8S5eM56+6B1pPh6FsT+vCidbUMx+78eOG5KilxRV/Obif3UU1FrtuS6YrL3jQs7qUTqdr7fjylveBCCDzp1A4t5u0aEhOllux2xMgdSGwai3u82GyW1x6NEhNJb6AMJ5mqgvWumFyNzCkpc6ZpYveq3bstMV2YEBHvDA51VR1A40NOrtYNv2cswkJDsj3+X5fxNU422+zcAdji0n3sdCac4ndiye8SWz9zyoQpbX2ilbWHE48OOmaXLDekMmAO7TmrkX4iFpT8SFHkTX177SP6zgoo5IUhGXHic58JzyzUaVIbI6eOpKGvQ7dghrj8X2mz+zWV6dzv8NZSSlTo6zxES2ljarJVRnT7zLTwQ+dyKX2nlgYIopaYpkn38HqKGGTfYuRpln6fbtj+0NN4X5cqeIdlRtCzgZT0pO7P0Ns7FPtgqSnrViQpzZeSEo3FQ6V60JvU8+a7Aghud52bDS523TZ9i0xDftLuxbrqmnPmkoVVkBCjI37BSX272Fy5aSYkt+Lui1LKB55GKeT2xpDY12ctPlxatylnKjkmmPs+u7Fl1bDmS9/dSFNyAn4m1JII/fQVxlajjh42V8weKhH0r5ua1mz1k1XQ0xkzdPawdjQDgId3NOcT4fh/dXTGn9cPvaBacB400dfl51ykZcgSmm5C/Gzt4bvmQPnVgdk+rO43vu74yxKX3eQD+18X4H91XhkolKFjbf9VTHI6nVqQkqwsKSff29DS7/vPde5cKK8hvx7vzxW3X+nm7XKD8Ra+7SSQUKP6lY6ppOgEsO8MnwVreQk8dDxp28zEym3nZScpVlePOrJGpZCLY2+6+VuK/VjPQVTEFQbdSrGU5yalXu9rCgllSkpCPCB5UymdoMd31KZGpYsVD7m4PpUtRPl5Cp2sNWLU6EMOgKbcSVnPl51UkWY4bstxSjuTW6TIcedK1KODU1kGSoJSrvHU+oshQyeuaFmYHLkkqWcHzr5GjpfcTtSUnoa+uW8tzUDlgnlXW27D8TY4nxcQJBBNbFtRls5W2kqA61PTAWUpASOda5FrU0hKt3JXWhbsDaNLb7DbQStoYKcZFQy+tl1Hdm0qwfOvMltaMhKSUg1CaCu/JStKkgmiov6A2GSzJcaKpKU8zkYqKtrCsdQPWi7qAlrHPOKgO43bT1Nc017BF2RFtIV1FZW50t+VZXDHy+2F+3rdbdaWgk8sdDW2wx3y+0CgI5Y+tWFAeRcGe7XCPuSeQWrrW5WjFNuofjpLgPNNNHH3ZCUqIiIM0xEKiNrSlJ8ZFWHoeGuQhK0OeJI5g9aVbe3cLa9wXELUFnBSelWHY7W62tuVHwhJHiGa2Q76IN2EXUBkpG3meWK13RhDttdQ6jcnbzBo/DhsyUtqeWN3rW+5W1kRXm9wytHI00X3ROTo4l7VIgt2uJjLA9g4tJQB8IxQd9Gxhhe/bhX506drEaOu9yvFl+OlGP2kpPiT9aW3kRV29xwe+4pKmfwzn+IryPJh/Iz0sXcUDLrFcbYaWnmR4kn5fdr7b7gpD7b6eWPeNEpCSbcpDn61HPHofWll5RSeKjlvPiT6GssWaS+7bIj6r0nLQ6053txHEbP8A6n3RVavgofKiCCPfH+dbdGajkRHm0tOOBsK4iT/iKP6g7pfngu3fyzZumvr8O7+qPOtcZWSfYPivpLOU/FUWTtJIV5VsZtEmO9hxzwfCryqe3Z23VFBmYWBn9WcfnVPYgqxV4uLqiRzqYpxPLmK02xmLKmuIbkOlxwL2b04zitybZM4XESlBCjsRz6GpQeysNH1h/Ys7Tyr3Jmg7VEe7Ud63ToklDC0AqWrkakrtUkEtOt+IGm36B0wpbbqHWUjccp5CixU262ElVL8Kzy2JyGkoUU4yTTD9lTinKI6ycciKpHtWBuJFetyXEhSVjHOtF2gITGhq2gLKQNw+RqXJS4SlsgpWDjFbJaFKsgK21bm3BzVTOVeya+SC6LE09DbkhQUlxOQKBXa2NxPEVBR5gD0p20NcYb2nGUSo3FWypSFAfuqHqSDEnZLMdUcg7llRp2to9E02mVrKIU5t2kCsqdcGSy2UNrStVZU2Xh6LiEGCtITHTtc3dDTvAjNMx2m3koPh95J6VUovgTEDiHAHFetNWl9SJMZpDziVbjgkmrJ06M+TsepNohPOtBCOJk8zTNbLLHSENJSpKPrSM7fUNTmgysbOXSrDsVzYXDDrjyEKxyBNUl0uidE0WmO0jmCAn51oejNvLVhBUhCelC7zeVLfKGX85HrX2De2Y8dwyHQCU0I45pbAdHJ3bnZHLRr58r3cB1eEg+nWq9jR5N3fVb4zwwzuJCuQGfKugf8AaAQxeGo92jbVFlSg6lPP6GqXjsNN35h95oqhzEhKgnkQo9DWPyEbsOSwhabWXbe0ZRVxV7sE+fypQl2n2snCXDHjrCHs9N/yqzY8dttEmJHeLgQ4sMhXUqA8IFJNzL8KCBvUpyQsrebV65515y6NeoBjtvNuBoPKAwSgjpgUzaI701O4/DWtngYV/XPSlJTm9avaKCQcIHrRuNdbi1GRGC+AlCNuE9c+pq8J0TcR4uKn0oSp5tTQJykE+9UNi4R0syVkIyoYUT5UrR5r5IafJI4n+sU36xg6agWdHAeQZcxlMpDav5oH3gPn0qssv+C6CdZmg1O7wNqNgWfCc4Jo5AddfU0pKd6ArdgubcmgGnHNkzh++Fpo8ypqPqRuMeTTbzZ9z8TUsbqNBcbJ8pL6LwJEhDe1DiFK9pu5AcxRWDPjXO8vrjt7lPpUEgeqR4aRb/cDJcWtLi0cR9xeNu3kTyFT9MyH7XKZeT4QQlaSefiziu9nL4lqwyl5ZadRzx0IojNjNBlKGC60teAjYa9WJriKQ9sDidu5K1fdo3brZ9rSlMtraRsb3g56CvRwy2gYJrViEuwrEtUgvhxLaS5tPXA8qH3may5anWQVghPJKk8gfrTtqexXO3HiqaUplQIK0+7zoToKCLhLudrmNocUnC0oUORArssbXQ0JCz2XXhoXaZDdRxErQFpSD5jrThemFz2/0Ns8znFbUaAgW2+xbnHacjSkOYLSfccSqnKDbpLClnuYCccsCjhTiuzptMqF7TD384D46yrtu8Jz7J4vADTn9Ssqjxg2OYWLg662eG4k5+8KN2R+4BaCWjw09VCgz1raYiiQiWnIPMZpggajLUNEVSW1NkY3BHOsuP2VmGDqApc4e7akeZpxsmtLe1ES0uWsuEYGOeKqq6tBZ47a+SvhxQ1SnUKTwyrl1wcVp5XH0S02LxavLa3wvvSXEnzzW2XdUu+BDqiPlVOW+5OlSUJ3cjzGasvSYYlISZroZb9a1QyuSpkXHX0bJUKRIbcZeSFsOjlVRXaGIzNxtp9jLinLfE+D/vmuhpF008zGcZkApx+rJ5/wqle26FAnKau1ozg+CT/W+9WTyIei+IA3C6zZ1qiXEraR7MZPTOP4nNQLlxr7anFvJUubGTucSBzUPNeK+CS4YERpUZox46S4ED19DXi6Ll2uTClwHeIw6jPFHxA9WzXjOMkegmLM2OUIaZDahtBJz1J9aJR0uSI7OZGZzaQptJ5JUB8HzNEZ0RTojSksLW07yU4PhPmKiLiokXuOyklDSiS5t6px1IpU5I4k29UGQwspDodCwV56BXn1r1xmrjJ4Kl7WmyUpUpPT5cqHQ3RGlPtR07mju3K8wnyVzozppUPuxfemtgJXg+Hp8+VGLs6yHJT9lO82W1b/ANUtCvECfLFa7gt+55Z7uO8cRJK9/jOPKpGo0Kl3NBt7ReaKThxtPp5Ypk7PdJcaYuXdlONpSkENAc1fKq41sJklqLcCwSpt3hw+GGwpYStCfiPnk006tsL8B0KSkJKMJ/yxTxb4sH7YjhmKlsOObuM3zCR50x64001L08qVvKXmcqadT4ir0q+hHlEvQ650iztKiPpcfwWShR5ED0p+7MEvtJmmWhSHkK2gL6j6VW3ZyoMrfcjkgNYUgK9fPFWMu4PIaS4cgrG5R6Gq+OnrTFz0yzIphORlx5KgppQwUqGRVaXWzmw69tuo7Qwfs153gSPZ+5u/wzU21XxBACjhVT7hMcfYGX8J9K0t2RSHW1Wu3LeLqgH1Hz9KLzk2uIynjkBPpSBpy/GMVkqwPQ1q1DqZiWOCvOfWloI5B20XedgO/wB/3ayqx/3jFv8A1R4blZTtf6CjndbzCm9hdznyHPNboiEFbavhB6UsR1MhYQXFhPkc002dqGtO1d0DZAyApOayYZ7F8sKDj7kJaEo3cx5CtK3YiU4SwfrUZMRhStzc1Kk+agK9vIaQ34FlfzNXbojdEJyVwZClMoBzU+NfZSNrKXMZoS5GW65ySrB8xU21WlZdIJ5+poxlJvoKr7D7U8ykJRIUsp9c9KIM2NyQyQvc7HX1TnoKgQbRKQ5uOwpHUZpgti5bCw1vSkK+flV2rElIrSZb12ydJtj6R40ZbPqkVqbf7vZ37Xw1JD43tHzSr0qztW6dbvNtcVCUj7SaTvbx7ykp6iqujtqlSEMzFKQsZLZ80q9K8zPCshqxT6B0QSWVt8eQ424lG5bZHIHyApot+n1Pwpd6dcbZjEFCHEHJSrbzBpliW+zaiMVpexm+stluU0B4VnbkKFVvZJ8y2vyGEB1xsPlXCWcoUehyKw+zXVhLTjabdYJ1zfjpcU7ybyeqVDrUaNblM6Vbvjksw5bzvDjtbeTozTPOZF1aixITLEJx/JVHJ5JSk4ojcdOol3ay2yHxXo8NwreWRlDWBk1TWyckL9ttTltklhq5R0bY5lS1KRuLIAPXn6nP1Apqv0u52rQ1nmvyB9rXnd3OHHb2r2f0is/nS/fERF23UV2bmNlU26NxWI4HNLCPF/GlzU+rJ0i4sXJfs2oEfulvb/oUeX45508ZaiONls9mqi3IXbSptaWmsLcCualedWa6h2JbCltCumFIUMpI8q5j0teHO8szBlDbacFAVgg+p9a6N0Le1zbLFizFOSS8NxKhzI8gK1Y/kQnGhJ07YzDnPSHmvZqWUNgdE56U8O2V7uiMoyAMFWKdYGmI7zIcLYW0RkpH3hR0xITlpDbxCUjoB1FXUkpUSdyKZTbmmHSpT6TjoOlRJEpW9TaHPwpo1Np10yOEy8EhXRR5Glt6wPxJKUuuLWR1KhyqsZddCCVeb1IivqSl1QUk9KiN6tecRgnDn1pr1PpBye8l5na0hXInyoC52ezYDnGflw0tHorPOoznO+i0UqAc28SnfafHWUZLNqt/V1ubs+5/1rK7ZDay/RXNuati1BLsbPP4SRVhWSwWCahtSkyWsDkAvNVN9qJbYQWlIUsfKi1p1rdo6AI7qW1DkAlP+dZccyk4lwr7PbY8nis3KU0SOQU3moM7s2mNMhca6sLPmXEKRj8arYap1YHS8q9Ot7jnaHMY/AVufn352Mt2VfZMnjDkkLxiqconHYznS9zjO4dmW5GP/W/f0oeZ8a3nHf4bnh/mVb/PpzxSiY6i/wAV6So+x9/PxfnUItZeb4J9xaf48/OislDaFu292NJSyhc5pKnkFaEpIxj519ebZZeLb0xpaSkLScjr6VU8gz0BtpkFJUCMpPP8KY7WxOKG08MrCcELWf3VReQS4Rxt17hwLlHfRIRxRyBHT6UG7QYMWTNTerPJbcafOHUY/Vr/AMqW7zbZvfDwiEoJ5j7tMVtMiPCMcNIUy6na5uT1+lJkbylIJI2aPgzoGq2749wWwLU6+25+0n71bdIiLq+dOnQ4jVtujEVZXs9wqKU7VD64NRLddF6djXCBeGi9xU7Gk/sKAOa9aejt27SOrHoj3GMuE0tpY8gSRivLkqPRghX1UbnapqmJtvVHlrGVSVHeD9CKDQ9RXqEoNxLpKSHFeJIUU5NTGdXzO4JtlyZansJPgU57yR9a3OytMFltX2VLTIHPe24CKouiclY52BEhyzui5yS/uTvT7UEg0j3Szd5EhbYdWpJJwU7h+6plvuU5tK240yaht3ruAOBUlLMlSFBsyTk53BHvfWuXYjVANvlGYbQhGNiVL3fKrd7M5xZtLTsVo9/b3bNj/h2/SqxtJPdWULbbKtqkL3/KrG0S60JAwG28I8ePnWuBDIdK6CubZtmZjmHsJVgURdiKUsSAPe9+lvQb0V5sFtrCvCnxU8S3UNtnlyV1q9UZRJ1OmMpKVuOhO3w5PLnSXfbg600Y7TiFqSM7g4M4py1HCiyJRadeQWs5B+dc76+tNyjzFqjlwhbyhkLIO2muhkrHmc/NkMJVKlcNC/1adwoDdYU2RHLYebcOcgIO4mk62w7o6yhsl9Q4ZGV5O01DRAvUCVtacfRhOQ6FEc6VuxtUiU9BncZxvn/drKHw7zfopPtHC5+3hVZUw0Ij0RaU8wjP7Ne4FvfdfCUgp288jz/E1FVIdwU5OPnWpEh9Skjiu9eeFAVlg6NGSIzSrZPWEKaaByOZ3A0ONuuxfwppa0Dpg5rTxH0kKV3laPL2uamQZLqJKUo7wAfh4g/gasqJLo8y7XJQU53KJ+EEkCtbVskhe870E+W4gGmEqu4dBZS42OuwsjJra/OuClbJkNaU4wDwzkflXUPYNtrElhW93OAeXiJxR9EmakAtLISBy2pPOoQuU1lrahLwZ6Y4BOfzrw1LkbwpLbqx1IUAnFUihWNNojypY9qQlSzglXp600Wdh7vBhyHIxabThKiOZHrSfphxa5qdzjiAfNR5Cm+dGZc4SkOnen3sedXxpEZkjXWko9908X4ZHfoyPY9fGnzFU5E1Cqx2yVbmbZx+OvDmfhSOv8a6F0FBffktZy2z8/l9aVe3jskMbvOpbOcMy/Gtj7yj6fWs+bHdMphy6LWuijZ8S2yoPf7dJ9sv32F/D+dQ2VpZcSAlpSjyVkcq3M259C1BTa0beXMYohFhuNjibM+gxyNZkjTF2bLYqIlwvP7eAOQS26Qc0UY1DGjOJjxmHWwsYJU6FZ/OhzjrbbZ3WhhTpGSrcSB+FL808i4lLaOfLHIig1QWNjCkpgy3XAoONPpJT6hVO3Zs8JNyS2lchpxzATlAI5GkGw3dKbYWZENt54r2l1RAJwPCaYOzS6223XaO+8XnHC+FJHGAA58xVYk5nYemLEuEyh5MhZQsfzjOKLXGS21b3VPFtSUfd5Ut2e4Wm7oYZE48Vwf+dUvh/vrauPx3VrEnc38KvvVXD8iEogu7TYTMYTuC2W0JJzuqvdVah0/cJO/IT4BkqGADTLrxtgQ3o6HVbAPFg8hVJ3ZEWM46JCklpXNHPrV5dEohq532CLU6plltLzToCFNrPjTQ5/V1sLIDrLiV4x4hkUBcnIXEUlDoKAMbcCkq5znFulBVtCVeZrPLJRVQbH83qwZbdx7/AL6P+1ZVYrkOKVhKgr6VlDkDxgx1RJ6VGJVv940QcaCl7SqtsNiKtzYpwIPqazJWjTP8gc0p5DnNeB6VJ4rnEChxM+oqVKaYaeByhweWRXx1LrhCWmznywKZRaFTs9tyHtocekLB9N9eJE2W9hCXnAPXdXlcJ1AG9BJrW2y8t0JQ2cVz2RzcUbe8zAnYp5wp9d1SYUgOHhrkOn+1X2NbnH1FJVgjyxTFY9OPOJyhhJIPXFNDZiTlEl6Ut4bcbc3LVtVu2kY5VeWhLfGkMIBkiO+pOQHF5Cx+NMehhpe4aQiRdRwYrchgAIeDQBcHpyoZc59pdvL1uskZtmOCEOPOcwyPUVsg6M77HO1OwYkjuUd0S5f9G3/rpWzWnGbtbMeXC9pNltxmwvoN3/QGlW06g01pNiXNZn7n/DxJHxL2/QfuqXdNdDUOu7KxaWGXoURvvbjn33VZ/Dwjnn9qpzyUUjApntI09HsWq5MRwY6Y5UsTkRRHzvzgV0j2rQLBqiVDYuoFtnH+TyeJ+s/Z/wCtUJqvSUy16gdtr3Fxs68tv50lnRYgTpEfgOJCMnNQ4tsnXBDqosVx1ppO5SkjOKvDRvZta5kVM2YW9yFkKSrASUjnVx6QtWlJzMiDFtlvStCEqBZ5FOOflSuNlN6OIX48hqOgusut5UU+JJFMGhUyG7o2tuEh4lSUgHNdg6+05ojVMPu+oksRTFXgONDC/wC9y5UL7MeybRWnbmxfIdwcnz0/qA8Mo/u0qjRzlY19mttmQdH75ttiRJLqM8NtvxK+fyoymzuIgthCgogE4x688VFNvvsgvN3C6strW6OC4ynGU+YPpRGbGuEd5D8eS0lk7Ur39B8xVovUk4iJrbTlwnx3G2I/D3Dqf8a541zo68Q5BXNKi0o4BKeX4V03ctTw/tFDUm+RGEtO7Rzzv+tSdQ2SLeLclUhablEcX7zKfd+lUnLUXWjhlS5MNxbaELVzqHMTIddKlRlc67NvPYDoi6YbiNzLW51Wtn4+WOeahuf7NmiVBv8ATbsNvJft/fHoeVZJmhNs44uNvXCk92kpTnGSB4hWV0zrfsZ0Rpm2zJ4g3Sbwv/yP+HaAKyk2Cc1P294LyhKeZ9KlQLQ6lLzrgQDj0q6u1TTcewXKLBgyXDn43E7lJ+hz/hS3Et6ZVw/SZDzivXOK0wx0CTK3cYcccTvCDz5HbW9yHN4qdqFODHRCauePo2JLVglCR8k1Jc0LDYb3iU6D+yKrwokp0UiG97iSqPIGPvCikK1A+0jtf8dPj+nGBMU2l5ZA+8KFuuxrVfERO6NydvVS/D/D/pSOFDOVi8Gbdb/5UOK7/RtrO78anDVghwcJhtRv66ypVWJaXrBdVyJqtM2+GmM2EhEYEFec896iSOnlVRaascPUeoFNuqcbjhSuWfFQXQtBm2Sr7e7j9qPqeENv+jP+hXi+6nnhj7FYaLUDidfP/OnGVpeKzBPDkvoZa91pKsCgjemLRNY4yu8Be/75/wA6L2fthhSFWdqW4nDDXDIWjYtfPdTroHUzUCK7auAWpjnt+8/+38qSL5BhwL8WYaFJbT4sKPpU3Sssr1FzHwGg1Y76HbWfaC8ruHCa/ToX84tH5fjQS49pc25yMzGYzh4H89jhq/KlrV6ua3B1J50mB5e5Q8vKlkqOgWGnWU8MOMJfU3uBBTH5DHTzrfpnWt6tF2aTa5jzSyQVqzgrT0xVa8dfFQkHAzRSApSFKUDzzSRYziXJrDtEvF30+ymYAp1pRUXktYSpPrmj2ju0ttnR0SMJzdvnoPhkHxL/ADqnY7tyn2yRAVMxFbAIRigL5civqcaXgtkAVYFHRertd6hhWuCmNKRLiNHJloJGSegNebr2uXKRpdtlqQiJJcBHACSvfjz+VVR2f3mTdGbhb5z7rqQAdvLYCnzAqfInphyGLUsuIbY8S3GkjesK8smmaERmkb5qKPLdkzUQJA4gUEvRsg/kKtG4dquqWbKlNoes8ZYc5I7svbnFRLHYuz+5Wpp6OzfmVtMjmVo5n86Q5keCJz0QJkrZZc3JUXiFdflyqclQ1ljW/W+vbjaYan9TQosttKisMpIBGemCaKw+0a/xkSUTdUrced2Bsd1a2px9TUzTmibK7a2nVuPltbSVYKUqVz+ZrfqHs50zOhNmGH4jzxKVOlCFnl6AikcbGsqHVesNYyZkt9vWbqmXUbOF7PZ/dBPP51lDtb6OctepH4P2gh1Cfd/RwMVlRoaz/9k=