sf_fantasyUrsulaK.Le GuinM�s szelek sz�rny�n

Szigetvil�g az�rk�k tenger�n, egy kicsiny sziget kicsiny faluj�ban, t�vol a vil�g zaj�t�l k�l�n�s k�pess�gekkel b�r� fi� l�tja meg a napvil�got. Velesz�letett var�zsereje m�r gyermekk�nt felkelti a m�gusok �rdekl�d�s�t, �gy hamarosan maga a h�res Oromon keresi fel, s fogadja tan�tv�ny�ul. Az ifj� K�bor nagy tettekre sz�letett, megvan benne minden, hogy nev�t �s tetteit egyszer a legnagyobb h�s�k mellett emlegess�k. �m a tehets�g nem minden. A fi� ereje mell� hamarosan g�g t�rsul, tettrek�szs�ge nagyrav�gy�sba fordul, m�gnem egy v�szterhes �jjelen megid�z valamit, amit a leghatalmasabb mesterek sem tudnak ir�ny�tani. Egy n�vtelen �rnyat a t�lvil�gr�l, amelynek egyetlen c�lja megszerezni K�bor lelk�t, hogy azt�n annak erej�t a vil�g roml�s�ra haszn�lja. Legend�kba ill� �ld�z�s veszi kezdet�t.

2006huenG�zaF�ssi-NagyG�borHabonysf_fantasyUrsulaK.Le GuinThe Other Wind2001enVerdi1Fiction Book Designer, FictionBook Editor Release 2.6, fb2cut 2.5.4, fb2cut 2.6.225.02.20115BDEEDC9-4013-456A-9BB7-0392638AE8541.0Ursula K. Le Guin �sszes Szigetvil�g t�rt�nete IISzukits K�nyvkiad�Budapest2006978-963-49-7074-3<p>Ursula K. Le Guin</p><p>M�s szelek sz�rny�n</p>Nyugatn�l nyugatabbra,t�l az ismert f�ldeken,a m�s szelek sz�rny�nt�ncol az �n n�pem.Kemay asszony�nak dala
<p>Els� fejezet</p><p><emphasis>T�r�tt z�ld kancs�</emphasis></p>

Hatty� sz�rny�hoz hasonlatos, hossz� �s feh�r vitorl�kat dagasztva r�ptette �t a Messzesz�ll�t a ny�ri l�g a P�nc�l-szirtek k�zt, be Gonti Kapu �bl�be. A kik�t�g�tak m�g�tt elter�l� nyugodt v�zen a szelek oly magabiztos �s kecses teremtm�nyek�nt siklott, hogy egyn�h�ny v�rosi, kik a r�gi rakpartn�l hal�sztak, felvidult l�tt�n, �s sz�les mozdulatokkal integetett a leg�nys�gnek �s annak az egy utasnak, aki az orrban �llt.

V�kony alak sov�ny csomaggal �s v�n fekete k�p�nyegben, tal�n var�zsl�f�le vagy valami kisebb keresked�, nem fontos szem�lyis�g. K�t hal�sz figyelte a dokkn�l �s a fed�lzeten megindult buzg�lkod�st �s azt, ahogyan a haj� kiadni k�sz�lt rakom�ny�t. Kevesebb k�v�ncsis�ggal pillantottak az utasra, amikor az elhagyta a haj�t, �s az egyik tenger�sz mutatott valamit a h�ta m�g�tt, h�velyk�, mutat�- �s kisujj�t �ssze�rintve: Ne gyere vissza!

Amaz habozva �llt meg a m�l�n, majd v�ll�ra vette csomagj�t, �s megindult Gonti Kapu utc�in. A forgalmas utc�k r�gt�n a Halpiac fel� vezett�k, ahol utcai �rusok �s alkudoz�k k�z�tt verekedte �t mag�t, az utca k�vezete tengerv�zt�l �s pikkelyekt�l csillogott. Ha lett volna kijel�lt �tja, hamar elvesz�tette volna a kord�k �s b�d�k �s emberek rengeteg�ben, �s a hidegen b�mul� d�gl�tt halak k�z�tt.

Egy magas, id�s asszony fordult el �ppen a b�d�t�l, amelyn�l a hering frissess�g�t �s a halaskofa igazmond�s�t kifog�solta. L�tv�n, hogy a n� megb�mulja, az idegen oktalan m�don megk�rdezte:�� Lenne oly kedves �s elmondan�, mi m�don jutok Re Albiba?

��Fojtsa mag�t mosl�kba! Kezdetnek j� lesz�� v�laszolta a magas n� �s tov�bb�llt, mag�ra hagyva a megd�bbent �s elcs�ggedt �rdekl�d�t. �m a halaskofa lecsapott az erk�lcsi magaslat megh�d�t�s�nak lehet�s�g�re, �s �bl�s hangon r�ki�ltott:�� Re Albiba, mi? Re Albiba akar menni? Sz�laljon m�r meg, ember! Biztosan a V�n M�gus h�z�hoz akar menni Re Albiban. H�t persze, hogy oda. Akkor forduljon be ott, azon a sarkon, azt�n fel a T�nd�rk�zbe, arra, l�tja, am�g el�ri a tornyot�!

Amint kijutott a piacr�l, a sz�les utc�k felvitt�k az idegent egy dombra, �s nem sokkal a z�m�k �rtorony m�g�tt el�rkezett a v�roskapuhoz. K�t �letnagys�g� k�s�rk�ny �rizte a kaput, fogaik mint az alkarja, k�szem�kkel vakon b�mult�k az �bl�t, k�zben �tn�ztek az eg�sz v�ros felett. K�rd�s�re egy �csorg� �r azt v�laszolta, hogy csak forduljon balra az �t v�g�n, �s m�ris Re Albiban tal�lja mag�t.�� �s a V�n M�gus h�z�hoz �t kell mennie az eg�sz falun�� tette m�g hozz�.

�gy h�t tov�bb baktatott a v�rosb�l kivezet� �ton, amely igencsak meredeken emelkedett. Id�nk�nt feln�zett a Gont-hegy m�g meredekebb lejt�ire �s felh�k�n is t�lny�l�, t�voli cs�cs�ra.

Az �t hossz� volt �s a nap melegen s�t�tt. Hamarosan levette fekete k�p�nyeg�t, hajadonf�tt �s ingujjban folytatta �tj�t, �s val�sz�n�leg nem gondolt a v�zzel vagy azzal, hogy vehetett volna �lelmet a v�rosban. Vagy csak t�l tart�zkod� volt az ilyesmihez, tal�n az�rt, mert sem a v�rosok ismerete, sem az idegenekkel szembeni fesztelens�g nem jellemezte.

Maga m�g�tt hagyott n�h�ny hossz� m�rf�ldet �s utol�rt egy szekeret, melyet m�r messzir�l l�tott odafent, mint s�t�t maszatfoltot az �t feh�r pormaszatj�n. Csikorogott �s nyikorogott, l�p�sben vontatta k�t kis �k�r, melyek oly �regnek, r�ncosnak �s rem�nyvesztettnek t�ntek, hogy ak�r tekn�s�k is lehettek volna. �dv�z�lte az �kreihez hasonl�t� kocsist. Az nem sz�lt, csak hunyorgott.

��Akad egy forr�s valahol fentebb?�� k�rdezte az idegen.

A kocsis lassan megr�zta a fej�t. Hossz�nak t�n� id� eltelt�vel sz�lalt csak meg:�� Nem.�� Kicsivel k�s�bb m�g hozz�tette:�� Nincs.

Egy�tt cammogtak tov�bb. Az elbizonytalanodott idegen �gy �rezte, nem k�pes gyorsabban haladni, mint azok az �kr�k; �r�nk�nt �gy egy m�rf�ldnyit j�rtak be, tal�n.

�szrevette, hogy a kocsis sz�tlanul fel� ny�jt valamit: egy nagy, vessz�fonatt�l �lelt agyagkancs�t. Elvette �s igen neh�znek tal�lta, �s b�r eleget ivott a v�zb�l, az ed�ny alig lett k�nnyebb, amikor h�l�san visszaadta.

��M�sszon fel�� javasolta a kocsis egy id� ut�n.

��K�sz�n�m, ink�bb s�t�ln�k. Milyen messze lehet Re Albi?

A kerekek nyikorogtak. Az �kr�k m�lyet s�hajtottak, el�bb az egyik, azut�n a m�sik. Poros b�r�k izzads�gszagot �rasztott a meleg naps�t�sben.

��T�z m�rf�ld�� v�laszolta a kocsis. Gondolkodott egy kicsit, majd folytatta:�� Vagy tizenkett�.�� Kis id� eltelt�vel m�g hozz�f�zte:�� Nem kevesebb.

��Akkor jobb lesz, ha kil�pek kicsit�� mondta az idegen.

A v�zt�l felfriss�lten k�pes volt megel�zni az �kr�ket, a kocsival �s hajt�jukkal egy�tt m�g�tte voltak m�r, mikor megint hallotta a kocsis hangj�t.�� A V�n M�gus h�z�hoz megy�� sz�lt. Ha ez k�rd�s volt, akkor �gy t�nt, nem ig�nyel v�laszt. Az utaz� nem lass�tott.

Mikor megindult felfel� az �ton, az m�g a hegy roppant �rny�k�ban hevert, de amikor lefordult balra, szerinte Re Albi faluba �rve, a nap m�r nyugaton l�ngolt, �s alant a tenger ac�lsz�rk�n ter�lt el.

Kis h�zak �lltak elsz�rtan, egy poros kis t�r, egy forr�sk�t ujjnyi v�konyan cs�rgedez�, piciny v�zes�ssel. A f�rfi meg�llt el�tte, a mark�b�l ivott �jra �s �jra, fej�t az erecske al� dugta, �s h�v�s vizet locsolt a haj�ra. Hagyta, hogy lecsurogjon a karjain, �s egy darabig a k�t k� k�v�j�n �ld�g�lt. K�t piszkos kisfi� �s egy piszkos kisl�ny figyelte csendesen.

��Nem a kov�cshoz�� sz�lalt meg az egyik fi�.

Az utaz� h�traf�s�lte nedves haj�t az ujjaival.

��A V�n M�gus h�z�hoz fog menni�� ellenkezett a l�nyka.�� Te h�lye.

��Harrrh!�� v�gott vissza a fi� sz�rny�nek sz�nt, f�loldalas grimaszba h�zva arc�t egyik kez�vel, k�zben a leveg�be karmolt a m�sikkal.

��Majd megl�tod, K�vi�� mondta neki a m�sik fi�.

A kisl�ny k�zelebb l�pett az utaz�hoz.�� Odaviszlek.

��K�sz�n�m�� v�laszolt amaz, �s f�radtan fel�llt.

��Nincs is botja, l�tod?�� makacskodott az els� fi�cska, mire a m�sik:�� Sose mondtam, hogy van.�� Mindketten bar�ts�gtalan tekintettel n�zt�k, ahogy a l�ny nyom�ban az idegen ki�r a falub�l egy �sv�nyre, mely �szaknak vezetett a bal fel�l meredeken leereszked�, szikl�s legel�n.

A napf�ny ragyog�n t�kr�z�d�tt vissza a tenger viz�r�l. Az utaz� szemei k�pr�ztak, a kit�gult l�t�t�r �s a sz�lf�v�s sz�d�tett�k. A gyermek kicsiny, sz�kell� �rny�knak t�nt el�tte. Meg�llt.

��Menj�nk!�� mondta a kicsi, de � is meg�llt. A f�rfi utol�rte az �sv�nyen.�� Ott�� mutatta a l�nyka. Az idegen egy fah�zat l�tott a sziklaszirt sz�l�hez k�zel, m�g valamivel el�r�bb az �ton.

���n nem f�lek�� jelentette ki a l�nyka.�� �n szoktam elhozni a toj�sokat K�vi apj�nak, hogy a piacra vigye. Egyszer barackot is adott. Az �reg n�ni. K�vi azt mondta, hogy loptam a barackot, de nem. Menj�nk, nincs otthon a n�ni. Senki sincs otthon.

Ism�t meg�llt �s a h�zra mutatott.

��Senki?

��De a b�csi igen. Az �reg Karvaly.

Az utaz� k�zelebb ment. A gyermek csak �llt �s figyelte, ahogy a f�rfi megker�li a h�z sark�t.

* * *

K�t kecske b�mult le az idegenre a lejt�s, k�rbeker�tett legel�r�l. Sz�tsz�ledt ty�kok �s j�rc�k csipegettek �s kotyogtak halkan a barack- �s szilvaf�k alatti hossz� f�ben. Egy f�rfi �llt r�vid l�tr�n, melyet az egyik fa t�rzs�nek t�masztott; beb�jt a lombozatba, �gy az utaz� csak a csupasz, barna l�bakat l�tta bel�le.

��Hell�!�� ki�ltott, majd kicsit kiv�rva �jra ki�ltott, ez�ttal hangosabban.

A levelek megr�zk�dtak, �s a f�rfi f�rg�n lem�szott a l�tr�r�l. Kez�ben maroknyi ringl�szilv�t tartott, �s miut�n lel�pett a l�tr�r�l, elhessegetett egyp�r m�het, melyek a gy�m�lcs kicsordul� lev�re gy�ltek oda. Alacsony, egyenes h�t� f�rfi, �sszefogott sz�rke hajjal kedves, r�ncos arca m�g�tt. Elindult az idegen fel�. Hetvennek n�zett ki vagy m�g t�bbnek is tal�n. R�gi s�r�l�s helye, n�gy feh�r forrad�s futott le bal arccsontj�r�l az �llkapcs�ig. Tekintete tiszta volt, hat�rozott, �l�nk.�� Meg�rettek m�r�� mondta��, de holnap m�g finomabbak lesznek.�� �s azzal odamutatta a maroknyi s�rga szilv�t.

��Karvaly nagy�r�� sz�l�totta meg az idegen rekedten.�� F�m�gus!

Az �reg csak egy kurta b�lint�ssal v�laszolt.�� Menj�nk �rnyasabb helyre�� k�rte.

Az idegen k�vette �s �gy tett, ahogy az �reg mondotta: le�lt egy fal�c�ra a h�zhoz legk�zelebb es�, b�tyk�s t�rzs� fa �rny�k�ban. Elfogadta az addigra m�r megmosott �s vessz�kos�rk�ba rakott szilv�kat; megevett egyet, azut�n egy m�sikat, majd egy harmadikat is. Ott �lt, m�g a h�zigazda �jra odal�pett hozz�, most keny�rrel, sajttal �s egy f�l hagym�val k�n�lta. A vend�g elfogyasztotta a kenyeret, a sajtot �s a hagym�t, ivott egy kupa h�s vizet, amit szint�n a gazda hozott neki. Az �reg le�lt mell�, �s maga is szilv��rt ny�lt.

��F�radtnak t�nik. Messzir�l j�tt?

��K�tf�r�l.

Az �regember arckifejez�s�t neh�z volt meghat�rozni. Csak annyit mondott:�� Nem gondoltam volna.

��Ta�nr�l j�ttem, nagy�r. Ta�nr�l K�tf�re mentem, ahol a formamester azt mondta, hogy ide kell j�nn�m. Hozz�d, nagy�r.

��Mi�rt?

A k�rd�st ijeszt� szemvillan�s k�s�rte.

��Mert �lve megj�rta a s�t�ts�g birodalm�t��� Az idegen rekedtes hangja elhalkult.

Az �reg �tvette a sz�t:�� �s elj� t�voli, napf�nyes partjainkra. Igen. De ezt csak kir�lyunk, Lebannen elj�vetel�nek pr�f�ci�j�ban mondj�k �gy.

��Mellette volt�l, nagy�r.

��Ott voltam. Megkapta a kir�lys�g�t. �s �n otthagytam az eny�met. �gyhogy ne nevezz semmif�le c�men vagy rangon! Csak Karvalynak. Vagy ahogy akarsz, ha tudsz jobbat. �s �n hogyan sz�l�thatlak?

A f�rfi elmormolta k�znapi nev�t:�� �ger.

Az �tel, az ital, az �rny�k �s a l�ca nagyban enyh�tett�k k�nyelmetlens�geit, de m�g mindig kimer�ltnek t�nt. F�radt szomor�s�g rejtezett lelk�ben, ki�lt az arc�ra.

Az �regember kem�nyen, �lesen sz�lt, de megenyh�lt, mire befejezte mondand�j�t.�� Tegy�k f�lre kicsit a besz�det! K�zel ezer m�rf�ldet haj�zt�l, �s tizen�t�t gyalogolt�l dombnak fel. �s m�g meg kell locsolnom a babot, a sal�t�t �s a t�bbit, minthogy a feles�gem �s a l�nyom r�m b�zta a kertet. Sz�val pihenj egy kicsit! Majd besz�lget�nk az esti h�v�sben. Vagy a reggeli h�v�sben. Ritk�n kell annyira sietni, mint magam is hittem r�gebben.

Amikor �gy f�l �ra eltelt�vel visszat�rt, vend�ge m�r a h�t�n heverve szund�tott a barackf�k alatti h�s f�ben.

Az id�s f�rfi, Szigetvil�g egykori f�m�gusa, egy kos�rral az egyik kez�ben �s egy kap�val a m�sikban meg�llt az alv� idegen mellett, �s len�zett r�.

���ger�� s�hajtott halkan, szinte csup�n lehelve a sz�t.�� Mi gondot vagy bajt hozt�l magaddal, �ger?

�gy �rezte, ha meg akarn� tudakolni a f�rfi igaz nev�t, akkor kital�lhatn�, csup�n elgondolkodva, csak kicsit megforgatva a fej�ben; �s tal�n meg is tette volna ezt, amikor m�g m�gusk�nt �lt.

De nem tudta azt a nevet �s ki sem �t�lhette, �s m�r nem volt � m�gus.

Semmit sem tudott �gerr�l, �s meg kellett v�rnia, m�g � elmondja majd, amit tudnia kell.�� Sose keresd a bajt!�� mormolta mag�nak, �s elindult meglocsolni a babot.

* * *

Amikor a napsugarakat feltart�ztatta az alacsony sziklafal, mely a h�z k�zel�ben, a szirt perem�n futott, az �rny�kok h�v�se felriasztotta az alv�t. Megborzongva fel�lt, majd fel�llt, kiss� mereven �s zavartan, f�magvakkal a haj�ban. Vend�gl�t�ja �ppen a k�tn�l megt�lt�tt v�dr�ket cipelte a kertbe, �s � odal�pett, hogy seg�ts�g�re legyen.

��M�g h�rom vagy n�gy �s el�g is lesz�� mondta a n�hai f�m�gus, k�zben sz�tlocsolta a vizet egy sor fiatal k�poszta t�v�re. Nedves f�ld kellemes illata sz�llt fel a sz�raz, meleg leveg�ben. A lenyugv� nap aranysz�n sugarai s�rg�ra festett�k a f�kat, a f�sz�lakat, a z�lds�geket �s a r�g�ket.

Le�ltek a h�zik� bej�rata melletti hossz� padra, �s n�zt�k a lemen� napot. Karvaly kihozott egy but�li�t �s k�t kuport, vastag z�ld �vegb�l k�sz�lt kupicapoharakat.�� A feles�gem fi�nak bora�� mutatta be az �veg tartalm�t��, a T�lgyes tany�r�l. A K�z�p-v�lgyb�l. J� �vj�rat, megvan h�t esztend�s.�� A t�zes v�r�sbor gyorsan �tmeleg�tette �gert. A nap leereszkedett a tenger �s a l�g nyugodt tisztas�g�ba. A sz�l el�lt. A gy�m�lcsf�kon �l� madarak megjegyz�seket f�ztek a l�tv�nyhoz.

�ger igencsak elcsod�lkozott, amikor hallotta a k�tf�i formamestert�l, hogy Karvaly f�m�gus, a legend�s, aki hazahozta a kir�lyt a holtak f�ldj�r�l, s azut�n s�rk�nyh�ton r�ppent tova, m�g mindig �l. �l, mondta a formamester, kicsiny otthonszigete, Gont f�ldj�n lakik.�� Elmondtam, amit nem sokan tudnak�� tette hozz� a formamester��, mert �gy hiszem, sz�ks�ged lehet e tud�sra. �s �gy v�lem, megtartod majd a titkot.

��Akkor m�g mindig � a k�tf�i f�m�gus!�� ki�ltott fel �ger �r�m�ben. Merthogy nyugtalan�t� fejt�r�st okozott a m�gikus m�v�szetek gyakorl�inak, hogy�� Lebannen kir�ly uralm�nak eddigi esztend�i sor�n�� a szigetvil�gi var�zsmesters�g k�zpontj�nak �s legnagyobb iskol�j�nak, K�tf�-szigetnek b�lcsei, m�g nem neveztek ki �jabb f�m�gust Karvaly hely�re.

��Nem�� v�laszolta a formamester.�� Nem m�gus � m�r.

A formamester mondott egy keveset arr�l, Karvaly hogyan �s mi�rt vesz�tette el hatalm�t; �s �gernek volt ideje elm�lkedni rajta. De m�gis itt, a f�rfi jelenl�t�ben, aki s�rk�nyokkal besz�lt, aki visszaszerezte Vand�r-Akb� gy�r�j�t, �s �tkelt a holtak birodalm�n, �s uralkodott a Szigetvil�g felett a kir�ly el�tt; mindezen t�rt�netek �s �nekek felbukkantak �ger elm�j�ben. M�g �gy, �regen �s a kertj�vel foglalatoskodva, hatalom n�lk�l legbel�l �s k�v�l egyar�nt, csup�n a hossz� �let term�keny gondolataira �s tetteire termett lelk�t tartva meg; m�g �gy is a nagy m�gust l�tta benne. �s meglehet�sen zavarta, hogy Karvaly megh�zasodott.

Feles�g, le�ny, mostohafi�� A m�gusoknak nincs csal�dja. Egy k�znapi var�zstud�, mint �ger, szabadon h�zasodhatott, ha akart, de az igaz hatalom birtokosai sz�zess�gben �ltek. �ger el tudta k�pzelni a mellette �l� emberr�l, hogy s�rk�nyon lovagol, ebbe k�nnyed�n belegondolt; de m�s k�rd�s �gy tekinteni r�, mint f�rjre �s ap�ra. K�ptelen volt elk�pzelni. Megpr�b�lta. Meg is k�rdezte:�� A� feles�ged� a fi�n�l van most?

Karvaly messzire b�mul� mereng�sb�l riadt fel. Tekintete a nyugati szikl�kat p�szt�zta.�� Nem�� v�laszolta.�� Enyhelyen van. A kir�ly mellett.

Kis id� m�lt�n, imm�ron teljesen visszat�rve m�g hozz�tette:�� A l�nyunkkal ment el a Hossz� T�nc ut�n. Lebannen �rte k�ldetett, hogy tan�csot k�rjen t�le. Tal�n ugyanazon �gyben, ami t�ged idehozott. Majd kider�l� De az az igazs�g, hogy m�r elf�radtam �gy est�re, �s nem sok kedvem van s�lyos dolgokkal foglalkozni. �s te is f�radtnak t�nsz. Mit sz�ln�l egy t�ny�r leveshez, tal�n, �s m�g egy poh�r borhoz, azut�n egy nagy alv�shoz? Majd reggel besz�lget�nk.

��Sz�vesen fogadn�m, nagy�r�� v�laszolta �ger��, csak az alv�st nem. Att�l f�lek.

Eltartott egy darabig, m�g az �reg megforgatta fej�ben a dolgot, v�g�l csak annyit k�rdezett:�� F�lsz az alv�st�l?

��Az �lmokt�l.

���!�� Egy �les pillant�s a gubancos �s f�lig sz�rke szem�ld�k alatti s�t�t tekintetb�l.�� Eg�sz j�t pihent�l ma a f�ben, �gy l�ttam.

��A leg�desebb szund�t�s volt, ami�ta elhagytam K�tf�-szigetet. H�l�s is vagyok ez�rt az �ld�s�rt, nagy�r. Tal�n m�g vissza is t�r ma �jjel. De ha nem, akkor k�zdelmes �lom j�, �s felki�ltok �s felriadok, �s csak teher vagyok a k�r�ttem l�v�knek. Ink�bb kint aludn�k, ha megengeded.

Karvaly b�lintott.�� Kellemes lesz az id� �jszaka�� mondta.

Az �j val�ban kellemes volt, d�l fel�l h�s tengeri sz�l enyh�tette, az eget feh�ren ragyogt�k be a ny�ri csillagok, kiv�ve ott, hol a hegy sz�les cs�csa derengett s�t�ten. �ger leter�tette a szalmamatracot �s a birkab�rt, vend�gl�t�ja aj�nd�kait a f�ben, ugyanoda, ahol kor�bban is elszenderedett.

Karvaly a h�z nyugati fal�n�l kialak�tott, kis h�l�kuck�ban heveredett le. Fiatal fi�k�nt is ott aludt, amikor m�g Oromon lakott a h�zban, �s � inask�nt szolg�lta. Tehanu pihent ott az ut�bbi tizen�t esztend�ben, mi�ta l�nyuknak tekintett�k. Tehanu �s Tenar n�lk�l, ha a nagyobb helyis�g s�t�t h�ts� sark�ban �ll� k�z�s �gyat v�lasztotta, meg�rezte mag�ny�t, �s ez�rt ink�bb r�szokott, hogy az alk�vban alszik. Kedvelte a keskeny �gyat, amely a h�z vastag fal�b�l emelkedett ki, k�zvetlen�l az ablak alatt. Ott mindig j�l aludt. Kiv�ve azon az �jjelen.

M�g �jf�l el�tt ki�lt�s �bresztette fel, hangok kintr�l. Felugrott �s az ajt�hoz ment. �ger k�zd�tt r�m�lm�val, �s �lomt�l tompa hangon ki�ltott �jra, majd felpattant, mintha p�nikt�l �s f�jdalomt�l riadt volna meg. Vend�gl�t�ja eln�z�s��rt esedezett, �s annak h�v�s�ra azt v�laszolta, ink�bb �ld�g�lne m�g egy kicsit a csillagok alatt. Karvaly visszafek�dt. �ger nem �bresztette fel �jra, �m a m�gust �gy sem pihentette az alv�s.

�lm�ban k�fal mellett �llt egy hossz� domboldalon, a gerinc k�zel�ben, k�r�tte a sz�raz sz�rke f�vel bor�tott mered�ly a hom�lyb�l a s�t�ts�g fel� lejtett. Tudta, hogy j�rt m�r ott kor�bban, �llt m�r ott kor�bban, de nem eml�kezett, mikor, vagy mif�le hely is volt az. Valaki �llt a fal t�loldal�n, a lejt� alja fel�li oldalon, de nem t�l t�vol. Arc�t nem l�tta, csak hogy egy magas f�rfi az, k�p�nyegben. Tudta, hogy a f�rfi ismeri �t. Meg is sz�l�totta, az igaz nev�t haszn�lva. Csak annyit mondott:�� Hamarosan itt leszel, K�bor.

Csontig fagyva �lt fel �s b�mult k�rbe az �res h�zban, hogy maga k�r� csavarja annak val�s�goss�g�t, mint valami takar�t. Kin�zett az ablakon a csillagokra, kapaszkod�t keresve, de a hideg m�r bef�rk�z�tt sz�v�be. Azok ott nem a szeretett ny�ri csillagok voltak, az ismer�s Kord�, a S�lyom, a T�ncosok vagy a Hatty�sz�v. M�sf�le csillagoknak t�ntek, a kisz�radt f�ldek csendes, kicsiny csillagainak, melyek sohasem kelnek fel vagy nyugodnak le. Tudta a nev�ket is valaha, amikor m�g ismerte a dolgok igaz nev�t.

��El innen!�� sz�lt r�juk fennhangon, �s fel�j�k intett a balszerencse el�z�s�re szolg�l� mozdulattal, melyet m�g t�zesztend�sen tanult. Tekintete a h�z nyitott ajtaja fel� fordult, azon t�l a sarokn�l �sszegy�lt �rnyak fel�, ahol k�pzelet�ben a s�t�ts�g alakot �lt�tt, �sszes�r�s�d�tt �s felemelkedett.

De mozdulat�val, b�r hatalmat nem oltott bel�, fel�bresztette mag�t. Az ajt�n t�li �rnyak csup�n �rnyak voltak. Az ablakon t�li csillagok �ce�nf�ld eg�n ragyogtak, s r�szben elhalv�nyodtak m�r a hajnal els� f�ny�t�l.

Csak �lt, v�llai k�r� tekerve a birkab�rt �s figyelte, ahogy a csillagok elvesz�tik ragyog�sukat a nyugati �gen, figyelte a n�vekv� f�nyess�get, figyelte a vil�g �letre kel� sz�neit, az elk�vetkez� nap v�ltoz�sainak kezdet�t. B�natot �rzett, nem tudta mi�rt, a valami kedves dolog �r�kre val� elveszt�se feletti k�n �s szomor�s�g b�nat�t. Hozz�szokott m�r, annyi kedves dolgot �rz�tt �s annyit elvesz�tett; de ez a szomor�s�g oly nagy volt, hogy �gy t�nt, nem is az �v�. A dolgok m�ly�r�l fakad� szomor�s�got �rzett, a hajnal f�ny�t�l sem enyh�l� b�natot. �lm�ban akaszkodott r�, �s �bren is vele maradt.

Kis t�zet gy�jtott a nagy kandall�ban, azut�n kiment a barackf�khoz �s a ty�k�lhoz, hogy �sszeszedje a reggelire val�t. �ger �rkezett az �sv�nyen, amely �szakon felfut a szirtekig; csak s�t�lt egyet a reggel els� f�ny�n�l, �gy magyar�zta. Elcsig�zottnak t�nt, �s Karvaly ism�t meg�tk�z�tt az arc�ra olvadt szomor�s�gon, amely visszat�kr�zte saj�t �lm�nak ragaszkod� b�skomors�g�t.

Magukhoz vettek egy-egy kupa h�gan forralt zabk�s�t, amit Gont vid�ki n�pei sz�vesen ittak, egy-egy f�tt toj�st �s barackot. A kandall� mellett ettek, minthogy a hegy �rny�k�ban t�l hideg volt ahhoz a reggel, hogy kint �ld�g�ljenek. Ezt k�vet�en Karvaly a l�basj�sz�g ut�n n�zett; megetette a ty�kokat, magot sz�rt sz�t a galamboknak, kieresztette a kecsk�ket a r�tre. Amikor visszat�rt, ism�t az ajt� melletti padra �ltek le. A nap m�g nem emelkedett a hegy f�l�, de a leveg� m�r sz�raz volt, �s egyre melegedett.

��Mondd h�t el, �ger, mi hozott ide! De minthogy K�tf� fel�l j�tt�l, el�bb azt besz�ld el, hogy mennek a dolgok a Nagy H�zban?

��Nem j�rtam odabent, nagyuram.

���!�� A hangs�ly semleges, de a pillant�s metsz� volt.

��Csak a Lappang-ligetben volt dolgom.

���!�� A hangs�ly semleges, ez�ttal a pillant�s is.�� A formamester j�l van?

���gy mondta; �Vidd el szeretettel �s tisztelettel telt �zenetem a nagy�rnak: b�r �jfent egy�tt j�rhatn�nk a Liget �rnyas �sv�nyeit, ahogyan valaha tett�k!�

Karvaly szomork�san mosolyodott el. Csak kis id� m�lva sz�lalt meg:�� �gy h�t. De gondolom, t�bb mondanival�val k�ld�tt hozz�m.

��Pr�b�lok r�vid lenni.

��El�tt�nk az eg�sz nap. �s szeretem az elej�t�l hallani a t�rt�neteket.

�gy h�t �ger az elej�n kezdte a t�rt�net�t.

Egy boszork�ny fiak�nt sz�letett Elini v�rosk�ban, Ta�n-szigeten, a H�rf�sok Sziget�n.

Ta�n az �a-tenger d�li sz�l�n fekszik, nem messze onnan, ahol Szol�a hevert, miel�tt al�mer�lt a habokba. Ez volt �ce�nf�ld sz�ve az �sid�kben. Az ottani szigeteken m�r kir�lyok �s var�zsl�k d�nt�ttek orsz�gok �s v�rosok sors�r�l, amikor Enyhely m�g hadakoz� t�rzsek otthona volt, �s Gont-szigetet csak medv�k uralta vadon bor�totta. Az �a vagy Eb�a, Angl�d vagy Ta�n szigeten sz�letettek�� lehettek b�r egy csatornapucol� vagy boszork�ny gyermekei ak�r��, az �si m�gusok lesz�rmazottj�nak tartj�k magukat, �s azon harcosok v�re cs�rgedezik ereikben, kik az Elf�ran kir�lyn� hal�la ut�n bek�vetkezett S�t�t Esztend�k sor�n haltak meg. Ennek ok�n gyakran tesznek tan�bizonys�got kifinomult �s el�z�keny modorr�l, b�r n�hanapj�n indokolatlan d�lyf�ss�gr�l is. Besz�d�k �s gondolkod�suk dag�lyos, tele van v�ratlan fordulatokkal, minthogy ez is egy m�dja a sz�rnyal�snak a puszta t�ny �s pr�za felett, mit meghagynak mindazoknak, kiknek elm�je f�lt�kenyen �rzi a keresked�k bizalmatlans�g�t. �Zsin�r n�lk�li pap�rs�rk�ny,� mondja r�juk Enyhely gazdagja. De �k sem mernek ilyet sz�lni a kir�ly, az angl�di Lebannen f�le hallat�ra.

�ce�nf�ld legjobb h�rf�it Ta�n sziget�n k�sz�tik, ahol dalnokiskol�k �llanak, �s ahol az �nekek �s Tettek sz�mos neves ismer�je sz�letett vagy tanulta m�v�szet�t. Elini azonban csup�n egy kis keresked�v�ros a dombok k�z�tt, nincs k�ze a zen�hez, �gy mondta �ger; �s anyja szeg�ny asszony volt, de nem annyira szeg�ny, hogy �hezzen. Anyajeggyel sz�letett: v�r�s folt indult a jobb szem�ld�ke �s f�le f�l�l, lefutott eg�szen a v�ll�ig. Az ilyet�n megpecs�teltek, vagy m�s m�don �m�sok� k�z�l sokan v�lnak sz�ks�gszer�en boszork�nyokk� vagy var�zsl�kk�, s megjel�lteknek nevezik �ket. Szeder�� mert ez volt anyja mindennapi neve�� tanult n�h�ny var�zslatot, �s a legk�z�ns�gesebb boszork�nys�got �zte. Nem volt igaz�n tehets�ges, de majdnem ugyanolyan j�l el tudta adni mag�t, mint maga az igaz tehets�g. Meg�lt a tudom�ny�b�l �s kitan�totta fi�t is, amennyire csak t�le tellett, s �ppen eleget megtakar�tott ahhoz, hogy �gert inasnak adja a var�zsl� mell�, akit�l igaz nev�t kapta.

Apj�r�l �ger mit sem mondott. Nem tudott. Szeder sohasem besz�lt r�la. B�r ritk�n �lnek sz�zess�gben, a boszork�nyok ritk�n tartj�k egy-k�t �jszak�n�l tov�bb maguk mellett ugyanazt a f�rfit, �s m�g ritk�bb volt, hogy megh�zasodjanak. Sokkalta gyakrabban megt�rt�nt, hogy ketten egy�tt, �gymond boszork�nyh�zass�gban vagy n�h�s�gben �ltek. Egy boszork�ny gyermek�nek �gy volt egy vagy k�t anyja, de apja egy sem. Mindezen szok�sok k�zismertek, �s Karvaly nem is k�rdezett a dologr�l; ink�bb �ger tanulm�nyai fel�l �rdekl�d�tt.

Szula, a var�zsl�, megtan�totta a fi�t n�h�ny sz�ra az Igaz Nyelvb�l, �s n�h�ny keres� �s szemf�nyveszt� var�zslatra is, melyekhez �ger�� saj�t elmond�sa szerint�� semmif�le hajlamot nem mutatott. De Szula t�l sokat foglalkozott m�r a fi�val ahhoz, hogy ne visszakozzon, �s addig kutatott, m�gnem felfedte a tan�tv�ny�ban rejl� tehets�g mibenl�t�t. �ger foltoz� volt. Meg tudta jav�tani a dolgokat. �jra eg�ssz� tette azokat. Egy t�r�tt szersz�m, egy k�spenge vagy t�r�tt fejszeny�l, cserepekre sz�thullott t�l: megtal�lta a r�szek hely�t egym�s mellett �s �sszeforrasztotta azokat, nem hagyva h�zagot vagy varratot vagy meggyeng�lt anyagot. �gy h�t mestere elk�ldte, hogy k�l�nf�le foltoz�var�zslatokat kutasson fel, amilyeneket f�k�nt a sziget boszork�nyain�l tal�lt, �s mellett�k dolgozva vagy egyed�l t�nykedve, lassacsk�n kitanulta a foltoz�st.

��Egyfajta gy�gy�t�s�� jegyezte meg Karvaly.�� Nem kicsiny aj�nd�k, nem k�nny� hivat�s.

���r�m�met leltem benne�� mondta erre �ger, arc�ra mosoly �rny�ka vet�lt.�� Var�zslatokat tal�lni ki �s n�ha azon �t�lni-hatolni, hogyan haszn�lhatn�m az Igaz Szavak valamelyik�t a munk�ban� Megjav�tani egy hord�t, ami annyira kisz�radt, hogy a dong�k kics�sztak az abroncsokb�l�� igazi �lvezet l�tni, ahogyan �jra �ssze�ll, a megfelel� �vekbe hajlik, majd fel�ll�tva v�rja a belet�ltend� bort� Tal�lkoztam egy h�rf�ssal Meonib�l, egy nagyszer� h�rf�ssal;�, oly hevesen j�tszott, ahogyan vihar d�l a fenns�kokon vagy f�rgeteg a tengeren. Durv�n b�nt a h�rokkal, m�v�szete szenved�ly�t�l hajtva szinte t�pte �s r�ngatta �ket, �gy h�t nem csoda, hogy elszakadtak el�ad�s k�zben. �s engem b�relt fel, hogy legyek mellette, amikor j�tszik, �s ha elt�pett egy h�rt, olyan gyorsan kellett megjav�tanom, hogy ne t�rj�n meg a ritmus.

Karvaly egy szakmabeli hozz��rt�s�nek meleg mosoly�val b�lintott.�� Foltozt�l m�r �veget?�� k�rdezte.

��Volt r� alkalom. Hosszadalmas �s neh�z munka�� v�laszolta �ger�� �sszeilleszteni minden p�tt�m darabk�t �s szil�nkot.

��De egy nagy lyuk egy harisnya sark�n rosszabb lehet�� v�gta r� Karvaly, �s egy darabig m�g a foltoz�s m�v�szet�t t�rgyalt�k, miel�tt �ger visszat�rt a t�rt�net�hez.

Foltoz� lett h�t, szer�ny gyakorlattal, �s tehets�g�nek helyi h�rnev�vel felruh�zott var�zsl�f�le. Harminc k�r�l j�rhatott, amikor a sziget legfontosabb v�ros�ba, Meoniba ment a h�rf�ssal, kit esk�v�re h�vtak j�tszani. Ekkor egy n� kereste fel �gert a sz�ll�sukon. Fiatal, ki nem �rtett a boszork�nys�ghoz, pedig volt tehets�ge. Ahogy elmondta, ugyanaz, mint �gernek. Ennek ok�n tan�t�st k�rt a f�rfit�l. Mi t�bb, nagyobb tehets�ge volt, mint �gernek. B�r egy sz�t sem ismert az �reg Besz�db�l, de �sszeillesztett egy t�r�tt kancs�t �s �sszeforrasztott egy elszakadt k�telet csup�n k�zmozdulatokkal �s hangtalan �nekkel, melyet munka k�zben lehelt maga el�. �s meggy�gy�totta az emberek �s �llatok t�r�tt csontjait is, amit �ger sohasem mer�szelt megpr�b�lni.

�gy ahelyett, hogy tan�tani kezdte volna a l�nyt, ink�bb egy�tt dolgoztak, �s �gy mindketten t�bbet tanultak egym�st�l, mint valaha is gondolt�k volna. A n� elk�s�rte vissza Elinibe, �s �ger anyj�val, Szederrel lakott, aki kitan�totta mindazon k�ls�s�gekre, melyek leny�g�zik a k�zn�pet�� ha jelent�s boszork�nytud�st nem is adhatott neki. Liliomnak h�vt�k, s Liliom �s �ger egy�tt dolgoztak Eliniben �s a k�rnyez� dombok egyre t�bb v�rosk�j�ban, ahogy h�rnev�k n�tt�n n�tt.

���s beleszerettem�� mondta �ger. Hangja megv�ltozott, amikor a n�r�l kezdett besz�lni: elvesztette t�tovas�g�t, er�teljesebb� �s dallamosabb� v�lt.

��Haja s�t�t volt, de v�r�ses aranysz�n csillog�s rejlett benne�� mes�lte.

Nem volt k�pes elrejteni szerelm�t a n� el�l, �s mikor amaz megtudta, viszonozta. Boszork�nny� �rett-e addigra, avagy sem�� �gy mondta��, nem t�r�dik ezzel. Szerinte egym�snak sz�lettek, munk�ban �s �letben egyar�nt; szerette a f�rfit, �s sz�vesen hozz�ment feles�g�l.

�gy h�t �sszeh�zasodtak, �s a legnagyobb boldogs�gban �ltek egy esztendeig, �s a k�vetkez� esztend� fel�ig.

��Semmi gond nem volt, m�g el nem �rkezett gyermek�nk vil�graj�vetel�nek napja�� folytatta �ger.�� A b�b�k pr�b�lt�k meggyors�tani a sz�l�st f�vekkel �s var�zslattal, de mintha maga a gyermek nem akarta volna elhagyni �t. Nem lehetett elv�lasztani. Nem akart megsz�letni. �s nem sz�letett meg. Mag�val vitte Liliomot.

Hossz� sz�netet tartott.�� Nagyon boldogok voltunk egy�tt.

��Hallom a hangodb�l.

���s a f�jdalom is csak ehhez m�rhet�.

Az �reg b�lintott.

��Kib�rtam valahogy�� mondta �ger.�� Tudja, hogy van ez. Nem maradt t�l sok okom tov�bb �lni, vagy h�t �n �gy l�ttam, de el tudtam viselni.

��Igen.

��V�g�l elj�tt a t�l. K�t h�nappal Liliom hal�la ut�n. �s egy �lmot hozott. �jra l�ttam �t �lmomban.

��Mondd el!

��Egy domboldalon �lltam. Kicsivel lentebb, hossz�ban fal futott v�gig a mered�lyen, alacsony, mintha hat�rt jel�lne, mint a legel�k k�zti ker�t�s a birk�knak. � a fal t�loldal�n �llt, m�g lentebb. Ott s�t�tebb volt.

Karvaly ism�t b�lintott. Von�sai k�kem�nny� merevedtek.

��Mag�hoz h�vott. Hallottam a hangj�t, ahogyan a nevemen sz�l�t, �s elindultam fel�. Tudtam, hogy halott, tudtam �lmomban is, de �r�mmel mentem hozz�. Alakj�t nem l�ttam tiszt�n, de odamentem, hogy vele legyek. �s � �tny�lt a falon. Az csak a mellkasomig �rt. Azt hittem, a gyermek is vele lesz, de nem volt ott. Fel�m ny�jtotta kez�t, �s �n is fel�je ny�ltam, �s megfogtuk egym�s kez�t.

��Meg�rintetted?

��Oda akartam menni hozz�, de nem tudtam �tjutni a falon. A l�baim nem mozdultak. Pr�b�ltam magamhoz h�zni, �s � is j�nni akart, �gy t�nt, mintha k�pes is lenne r�, de a fal ott �llt k�z�tt�nk. Nem tudtunk �tjutni rajta. �s akkor �thajolt �s megcs�kolt �s a nevemet mondta. �s azt mondta m�g: �Szabad�ts ki!�

��Azt hittem, ha igaz nev�n sz�l�tom, akkor tal�n ki tudom szabad�tani, �t tudom hozni a falon, �s ez�rt k�rtem: �J�jj velem, Mevre!� Erre � �gy v�laszolt: �Ez nem az �n nevem, Hara, nem az �n nevem t�bb� m�r.� �s elengedte a kezemet, pedig pr�b�ltam tartani. Felki�ltott: �Szabad�ts ki, Hara!� De m�r t�volodott, bele a s�t�ts�gbe. A fal t�loldal�n teljesen s�t�tbe veszett a domboldal. A nev�t ki�ltottam, azut�n a k�znapi nev�t, de � csak t�volodott. Azut�n fel�bredtem.

Karvaly hosszan, mereven n�zett l�togat�j�ra.�� Megmondtad a neved, Hara.

�ger maga is megd�bbent, �s vennie kellett n�h�ny m�ly l�legzetet, de azut�n k�ts�gbeesett b�tors�ggal n�zett fel.�� Kiben b�zhatn�k meg jobban?�� k�rdezte.

Karvaly komoran k�sz�nte meg.�� Megpr�b�lok r�szolg�lni a bizalmadra�� mondta.�� Mondd, tudod te egy�ltal�n, hogy mif�le hely az�� a fallal?

��Nem ismertem fel. De az�ta m�r tudom, hogy te j�rt�l ott.

��Igen, j�rtam azon a dombon. �s �tjutottam a falon, azon hatalom �s m�v�szet �ltal, amellyel valaha rendelkeztem. �s lementem a holtak v�rosaiba, �s besz�ltem olyanokkal, kiket ismertem �let�kben, �s n�melyik�k v�laszolt szavaimra. De akiket valaha is ismertem, vagy akikr�l valaha is hallottam, bele�rtve K�tf� vagy P�ln vagy az Angl�dok nagy m�gusait, azok k�z�l te vagy az els� ember, Hara, akit valaha is meg�rintettek, mi t�bb, megcs�koltak a falon kereszt�l.

�ger lehajtott fejjel �s �sszekulcsolt kezekkel �lt.

��Milyen volt az �rint�se? A keze m�g meleg volt? Hideg leveg� �s �rny�k volt, vagy mint egy �l� n�? Bocs�sd meg e k�rd�seket, k�rlek!

��B�r meg tudn�m v�laszolni �ket, nagyuram! K�tf�n az id�z�mester ugyanezt k�rdezte. De nem tudok igaz v�laszt adni. Olyannyira s�v�rogtam �ut�na, annyira k�v�ntam vele lenni�� tal�n csak emiatt k�pzeltem, hogy olyan volt, mint �let�ben. De nem tudom bizonyosan. Az �lomban nem minden olyan nyilv�nval�.

��Az �lomban nem is. De sohasem hallottam m�g emberr�l, aki �lm�ban odal�pett a falhoz. Olyan hely az, amit egy var�zsl� felkereshet, ha sz�ks�ges, ha ismeri a m�dj�t, �s megvan hozz� a hatalma. De a sz�ks�ges tud�s �s hatalom n�lk�l csak a haldokl� jut el oda�

Itt elhallgatott, esz�be jutott a saj�t �lma.

���lomnak tartottam�� mondta �ger.�� Nyugtalan�tott, de ez az �br�nd eluralkodott rajtam. Elfacsarodott a sz�vem, ha belegondoltam a t�rt�ntekbe, �s m�g mindig marcangolt a k�n, ez�rt ink�bb �gy tartottam k�zel az eml�ket. Akartam. Rem�nykedtem, hogy �jra�lmodom.

���s megt�rt�nt?

��Igen. �jra ugyanazt �lmodtam.

Semmibe b�mul� tekintettel n�zte az �g �s az �ce�n k�kj�t nyugaton. Alacsonyan �s halov�nyan, valahol a nyugodt tengeren t�l, ott hevertek Komord naps�t�tte dombjai. M�g�tt�k a nap ragyog�n t�rt a hegygerinc �szaki pereme f�l�.

��Kilenc nappal az els� �lom ut�n t�rt�nt. Ugyanoda ker�ltem, de magasabban �lltam a dombon. L�ttam, ahogy lentebb a fal v�gigfut a lejt� ment�n. Lerohantam a dombtet�r�l �s a nev�t ki�ltoztam, biztos voltam benne, hogy tal�lkozunk. Volt ott valaki. De k�zelebb �rve l�ttam, hogy nem Liliom az. Egy f�rfi g�rnyedt a falra �gy, mintha �ppen jav�tan�. Megk�rdeztem t�le, hogy: �Hol van? Hol van Liliom?� Nem v�laszolt, m�g csak fel sem n�zett. Megl�ttam, mit m�vel. Nem megjav�tani akarta a falat, hanem lebontani, �pp az ujjaival pr�b�lt kifesz�teni egy nagy k�vet. A k� meg sem mozdult. A f�rfi ekkor fel�m fordult �s megsz�l�tott: �Seg�ts, Hara!� Akkor l�ttam, hogy a volt tan�t�m, Szula az, akit�l a nevemet kaptam. M�r �t �ve halott volt. Tov�bb feszegette �s r�ngatta a k�vet, �s tov�bb sz�longatott: �Seg�ts! Szabad�ts ki!� Azut�n felegyenesedett �s �tny�lt a falon, ahogy Liliom is, �s megragadta a kezemet. De az � keze �getett, t�zzel vagy faggyal, m�r nem tudom, de az �rint�se meg�getett, �n elh�z�dtam, �s a f�lelem �s a f�jdalom felriasztott �lmomb�l.

Besz�d k�zben kiny�jtotta kez�t, megmutatva egy r�gi z�z�d�shoz hasonl�, s�t�t foltot a k�zh�t�n �s a tenyer�n.

��Megtanultam, hogy ne hagyjam magam meg�rinteni�� mondta halkan. K�bor a m�sik f�rfi sz�j�t n�zte. Saj�t ajkait s�t�t gondolatok szor�tott�k �ssze.�� Hal�los vesz�lyben volt�l, Hara�� jegyezte meg hasonl�an halkan.

��Tov�bb is van.

Hangja szinte tasz�totta a csendet, �s folytatta a t�rt�netet.

A k�vetkez� �jjelen, amikor elaludt, ism�t a sz�rke dombon tal�lta mag�t �s l�tta a falat, ahogy v�gigfut a lejt�n. Lement, rem�lve, hogy a feles�g�t tal�lja ott. �Nem �rdekel, hogy nem tud �tj�nni a falon, �s �n sem tudok �tkelni rajta, ha l�thatom �s besz�lhetek vele� mondta mag�nak. De ha Liliom ott is volt, a f�rfi nem l�tta a t�bbiek k�z�tt; merthogy amint k�zelebb �rt, eg�sz t�megnyi �rnyszer� alakot l�tott meg a fal t�loldal�n. N�melyik�ket tiszt�bban �s m�sokat hom�lyosan, n�melyik�ket mintha ismerte volna �s m�sok idegenek voltak, �s mind fel� ny�lk�lt �s a nev�t ki�ltozta: �Hara! Hadd menjek veled, Hara! Szabad�ts ki, Hara!�

��Iszonytat� dolog idegenek sz�j�b�l hallani az igaz nevedet�� tette hozz᠗, �s m�g sz�rny�bb, ha a holtak sz�l�tanak ezen a n�ven.

Pr�b�lt elfordulni �s visszam�szni a dombtet�re, el a falt�l; de l�bait rettenetes �lom-gyenges�g sz�llta meg, �s nem engedte mozdulni. T�rdre esett, hogy a fal ne tudja mag�hoz vonni, �s seg�ts�g�rt ki�ltott, b�r senki sem volt ott, aki seg�thetett volna. V�g�l a r�m�let riasztotta fel.

Az�ta minden �jjel, ha m�lyen aludt, ott tal�lta mag�t a dombon �llva, a sz�raz sz�rke f�ben, a fal felett, �s a holtak �rnyai t�meg�vel gy�ltek �ssze alatta, k�ny�r�gtek �s kiab�ltak, nev�n sz�longatt�k.

��Fel�bredek�� mondta��, �s a saj�t szob�mban vagyok. Nem ott, a domboldalban. De tudom, hogy �k ott vannak. �s aludnom kell. Sokszor pr�b�ltam fennmaradni �s nappal szenderegni, amikor csak lehetett, de v�g�l m�gis elaludtam valamikor. �s akkor ott voltam, �s �k ott v�rtak r�m. �s nem b�rok felmenni a dombgerincre. Ha mozgok, akkor mindig lefel� haladok, a falhoz tartok. N�ha siker�l h�tat ford�tanom nekik, de akkor mindig kihallom Liliom hangj�t a t�bbi k�z�l, ahogy ut�nam ki�ltoz. �s akkor visszafordulok, hogy megkeressem. �s mind fel�m ny�lnak.

Len�zett szorosan egym�sba kulcsol�d� ujjaira.

��Mit tegyek?�� k�rdezte.

Karvaly nem v�laszolt.

Hosszas csend �llt be, majd �jra �ger sz�lalt meg:�� A h�rf�s, akir�l besz�ltem, j� bar�tom volt. Egy id� ut�n �szrevette, hogy valami nincs rendben, �s amikor elmondtam neki, hogy nem tudok aludni, mert rettegek a holtakr�l sz�l� �lmokt�l, s�rgetni kezdett �s seg�tett, hogy tal�ljak egy haj�t �a-szigetre, �s besz�ljek az ottani sz�rke var�zsl�val.�� Egy K�tf�n tanult f�rfir�l volt sz�.�� Amint a var�zsl�nak elbesz�ltem �lmaimat, azonnal elk�ld�tt K�tf�re.

��Hogy h�vj�k?

��Berill. �a herceg�t szolg�lja, aki Ta�n-sziget nagyura.

Az �regember b�lintott.

��Seg�ts�ggel nem szolg�lhatott, de szava fel�rt az arannyal a kik�t�mestern�l. �gy h�t v�zre sz�lltam �jra. Hossz� utaz�s volt, v�gig Enyhely partjai ment�n, �s �t a Legbens�-tengeren. Azt gondoltam, tal�n a v�zen, Ta�nt�l messze �s m�g messzebb, magam m�g�tt hagyhatom a sz�rny� �lmot. �a var�zsl�ja kisz�radt f�ldeknek nevezte azt a vid�ket, �s �gy hittem, tengeren utazva tal�n magam m�g�tt hagyhatom. De minden �jszaka ott j�rtam a domboldalon. �jjelente ak�r t�bbsz�r is, ahogy az id� haladt el�re. K�tszer vagy h�romszor is, vagy szinte mindig, ha lehunytam a szemem, ott voltam a dombon, alattam a fallal �s a nevemet ki�lt� hangokkal. Olyan vagyok, mint a seb�nek f�jdalm�ba bele�r�lt ember, aki csak �lm�ban tal�lhat megnyugv�st; de engem az �lom is k�noz a nyomorult holtak gy�trelm�vel �s b�nat�val a fal t�loldal�n, �s a t�l�k val� f�lelmemmel az innens� oldalon.

A matr�zok lassan ker�lni kezdt�k, mes�lte, �jszak�nk�nt az�rt, mert sz�nalmas riadoz�s�ban fel�bresztette �ket ki�lt�saival, �s nappal az�rt, mert �gy v�lt�k, �tkot hordoz vagy zombit b�jt bel�.

���s K�tf�n sem pihenhett�l meg?

��Csak a Ligetben�� v�laszolta �ger, �s arckifejez�se eg�szen megv�ltozott, amikor kimondta a sz�t.

Karvaly arc�n ugyanaz a kifejez�s jelent meg egy pillanatra.

��A formamester vitt oda, �s a f�k lombja alatt tudtam aludni. M�g �jjel is. Am�gy, ha a nap f�nye r�m vet�l�� mint tegnap d�lut�n is, itt n�lad��, ha �rzem a nap meleg�t, �s sugarai v�r�sen �tvil�golnak lehunyt szemh�jamon, akkor nem f�lek �lmodni. De a Ligetben egy�ltal�n nem f�ltem, �s �jra megszerettem az �jszak�t.

��Milyen volt K�tf�, mikor oda�rt�l?

B�r k�nozta a f�radts�g, a gy�tr�d�s �s a f�lelem, �ger kedvesen besz�lt a szigetr�l. Amit kihagyott�� mert att�l tartott, hogy t�l hosszan besz�l vagy olyat mond, amit a f�m�gus m�r tud��, azt hallgat�s�ga megfelel�en hozz�k�pzelhette, visszaeml�kezv�n arra, mikor � maga is el�sz�r j�rt a B�lcsek-sziget�n, holmi tizen�t esztend�sen.

Amikor Alk�ny kik�t�j�ben �ger maga m�g�tt hagyta a haj�t, a matr�zok egyike a Z�rt Ajt� r�n�j�t vetette a felj�r� pall�i f�l�, hogy ezzel tartsa t�vol a fed�lzett�l. �ger �szrevette, de �gy gondolta, a matr�znak j� oka van a mozdulatra. � maga is rossz �mennek �rezte �nmag�t; mintha egyenesen a s�t�ts�g l�nyeg�t hordozn�. Ett�l m�g visszah�z�d�bb lett, mint amilyen valaha is volt egy idegen v�rosban. �s Alk�ny nagyon idegennek t�nt.

��Azok az utc�k igencsak fon�kok�� jegyezte meg Karvaly.

���gy van, nagyuram, bocs�ss meg, nyelvem a sz�vemnek engedelmeskedik, �s nem k�r�sednek.

��Ne is t�r�dj vele! Valaha hozz� voltam szokva ehhez a c�mhez. Lehetek �ppen kecskep�sztor-nagy�r, ha ez megk�nny�ti a besz�dedet. Folytasd csak!

F�lrevezetve a megk�rdezettek �ltal, vagy f�lre�rtve ir�nymutat�sukat, �ger bej�rta Alk�ny dombos �tveszt�j�t �gy, hogy az Iskola mindig szem el�tt maradt, de sosem �rte el. V�g�l a k�ts�gbees�s hat�r�n lebegve egyszer� ajt�hoz jutott, amely csupasz falba �gyazottan �llt, egy egyhang� t�r sz�l�n. Miut�n b�multa egy darabig, r��bredt, hogy ehhez a falhoz pr�b�lt olyannyira eljutni. Bekopogtatott, s egy nyugodt tekintet� �s arc� f�rfi nyitotta ki az ajt�t.

�ger m�r buzg�n mondta volna, hogy �a var�zsl�ja, Berill k�ldte az id�z�-mesterhez, de nem volt ideje sz�lani. A kapusmester r�b�mult, majd alig egy pillanat eltelt�vel szel�den megsz�lalt:�� Ebbe a h�zba nem hozhatod be �ket, bar�tom!

�ger nem k�rdezte meg, hogy kiket nem vihet be mag�val. Tudta a v�laszt. Alig aludt az elm�lt �jjelek sor�n, belekapaszkodott az �lom szil�nkjaiba, �s r�m�lettel eltelten �bredt. F�nyben b�biskolt valamennyit, egym�ssal �tfed�sben l�tva a sz�raz f�vel bor�tott lejt�t �s a haj�fed�lzet naps�t�tte deszk�it, a k�falat �s a tenger hull�mait. Az �lom �bren is benne volt m�r, vele volt, k�r�tte volt, f�tyolosan, �s hallotta, mindig halov�nyan, a szelek �s a vizek zaj�n kereszt�l a hangokat, melyek a nev�t ki�ltozt�k. M�r nem tudta, hogy �bren volt-e �ppen vagy m�g �lomban. Belebolondult a gy�trelembe �s a f�lelembe �s a f�radts�gba.

��Z�rd ki �ket�� k�rlelte a mestert��, �s engedj be! Sz�nj meg �s engedj be!

��V�rj itt!�� v�laszolta amaz ugyanolyan szel�den, mint el�z�leg.�� Ott egy pad�� mutatta. �s becsukta az ajt�t.

�ger odament, �s le�lt a k�padra. Erre m�g eml�kezett, �s eml�kezett n�h�ny tizen�ves fi�ra is, akik k�v�ncsian b�mult�k meg, mik�zben elmentek mellette �s bel�ptek az ajt�n, �m az ezt k�vet� esem�nyeket csup�n r�szleteiben tudta felid�zni.

A kapusmester egy fiatal f�rfi k�s�ret�ben t�rt vissza, aki k�tf�i m�gusk�p�nyeget viselt, �s m�gusbotot hordozott. Azut�n egy szob�ban tal�lta mag�t, amit sz�ll�shelynek v�lt. Ott tal�lkozott az id�z�mesterrel, aki k�rdezni pr�b�lta, de addigra �ger m�r nem volt k�pes az �sszef�gg� besz�dre. �lom �s �brenl�t hat�r�n, napf�nyes szoba �s hom�lyos-sz�rke domboldal tal�lkoz�s�n�l, az id�z�mester �s a fal m�g�l ki�ltoz� holtak k�z�tt f�l�ton, m�r k�ptelen volt gondolkodni vagy mozogni az �l�k vil�g�ban. �m a hom�lyos vil�gban, hol �rnyak sokas�ga sz�l�totta nev�n, k�nnyed�n k�zelebb l�phetett volna a falhoz, �s hagyhatta volna a fel� ny�l� kezeket, hogy magukhoz vonj�k �s �lelj�k. Ha k�z�j�k akart volna tartozni, �gy hitte, bizonyosan b�k�n hagyj�k.

Azut�n, amennyire vissza tudott eml�kezni, a napf�nyes helyis�g mindenest�l elt�nt, �s � �jfent a sz�rke dombon �llt. De akkor mellette volt a k�tf�i id�z�mester is; magas, sz�les v�ll�, s�t�t b�r� f�rfi nagy, terny�fa bottal, amely csill�mlott a f�lhom�lyban.

A h�v� hangok elmaradtak. A holtak, a fal m�g�tt �sszezs�fol�d� alakok elt�ntek. T�voli suttog�st hallott �s zokog�sf�le hangot, de ahogy lentebb ereszkedtek a domboldalon, ez is megsz�nt.

Az id�z�mester a falhoz l�pett, �s r�helyezte kez�t.

A k�t�mb�k fellazultak itt �s ott. N�melyik kihullott, �s a sz�raz f�ben hevert. �ger �gy �rezte, fel kellene kapkodnia, �s vissza kellene raknia �ket a hely�kre, megjav�tva �gy a falat, de nem mozdult.

Az id�z�mester odafordult hozz�, �s ezt k�rdezte:�� Ki hozott ide?

��A feles�gem, Mevre.

��Sz�l�tsd! H�vd ide!

�ger csak �llt n�m�n. V�g�l kinyitotta sz�j�t, de nem az igaz nevet, hanem a mindennapi nevet mondta ki, amelyen �let�ben sz�l�totta feles�g�t. Hangosan:�� Liliom��� De ink�bb hangzott porba hull� kavics tompa puffan�s�nak, mintsem feh�r vir�g nev�nek.

Csend. A csillagok p�tt�m �s nyugodt f�nypontokk�nt bor�tott�k a fekete eget. Kor�bban �ger sohasem n�zett fel az �gre ezen a helyen. Nem ismerte fel a csillagokat.

��Mevre!�� ki�ltotta az id�z�mester, �s m�ly hangj�n hozz�tett n�h�ny sz�t az �reg Besz�db�l.

�ger �gy �rezte, hogy a leveg� kiszalad t�dej�b�l, �s alig b�r meg�llni a l�b�n.

De a form�tlan s�t�ts�gbe vezet� hossz� lejt�n semmi sem moccant.

Azut�n mozg�s k�lt, valami vil�gosabb j�tt felfel� a dombon, j�tt lassan k�zelebb. �ger megborzongott f�lelm�ben �s b�nat�ban.�� �, kedves szerelmem!�� suttogta.

De az egyre k�zelebb ker�l� alak t�l kicsi volt. Tizenk�t esztend� k�r�li gyermek lehetett, ahogy a f�rfi l�tta, de nem tudta megmondani, fi�-e vagy l�ny. A gyermek nem n�zett re� vagy az id�z�mesterre, a falon sem pillantott �t, csak letelepedett a t�v�ben. Amikor �ger k�zelebb l�pett, l�tta, hogy a gyermek a fal k�veit feszegeti �s h�zogatja, pr�b�lv�n meglaz�tani egyiket vagy m�sikat.

Az id�z�mester az �reg Nyelven suttogott. A gyermek egyszer feln�zett, k�z�ny�sen, azut�n folytatta a k�t�mb�k r�ngat�s�t v�kony ujjaival, amelyekben �gy t�nt, semmi er� nem rejlik.

Mindez oly sz�rny�s�ges volt �ger sz�m�ra, hogy belesz�d�lt. Pr�b�lt elfordulni, �s ezut�n m�r semmi nem maradt meg eml�kezet�ben eg�szen addig, hogy napf�nyes szob�ban �bredt, �gyban fek�dt, gyeng�n �s betegen reszketett.

Emberek gondoskodtak r�la: a z�rk�zott mosoly� n�, aki a sz�ll�shelyet vezette, �s a barna b�r�, z�m�k �regember, akit a kapusmester vezetett oda. �ger vaj�kos var�zsl�nak gondolta. Csak miut�n kez�ben olajfa botj�val l�tta, akkor �rtette meg, hogy maga a gy�gyf�vesmester, a k�tf�i iskola gy�gy�t�st oktat� mentora az.

A jelenl�te megnyugv�st hozott, �s k�pes volt �gernek b�k�s �lmot adni. Te�kat f�z�tt �s megitatta vele, gy�gyf�veket gy�jtott meg, amelyek lassan par�zslottak el �s a feny�f�k alatti fekete talaj illat�t �rasztott�k, �s a f�rfi �gya mellett �lve hossz�, halk k�nt�l�sba kezdett.�� Nem szabad elaludnom!�� ellenkezett �ger, mikor k�zeledni �rezte az �lom nagy, s�t�t �radat�t. A gy�gy�t� r�helyezte meleg tenyer�t a beteg kez�re. Azut�n nyugalom sz�llta meg �gert, �s f�lelem n�lk�l aludt el �jra. Am�g kez�n vagy v�ll�n �rezte a gy�gy�t� kez�t, a hom�lyos domboldal �s a k�fal t�vol maradt.

Fel�bredt, hogy egyen egy keveset, �s hamarosan a gy�gyf�vesmester is felbukkant a langyos, �zetlen te�val �s a f�ldillat� f�st�l�vel, a tompa, dallamtalan k�nt�l�ssal �s keze �rint�s�vel; �s �ger megpihenhetett.

A gy�gy�t�nak megvoltak a maga feladatai az Iskol�ban, ez�rt csup�n az �j n�h�ny �r�j�ban lehetett mellette. H�rom �jszak�n kereszt�l �ger eleget pihent ahhoz, hogy tudjon enni �s nappal Alk�ny utc�in s�t�lgasson kicsit, �s �sszef�gg�en tudjon gondolkodni �s besz�lni. A negyedik reggelen egy�tt j�tt el hozz� a h�rom mentor, a kapusmester, a gy�gyf�vesmester �s az id�z�mester.

�ger sz�v�ben ijedelemmel, m�r-m�r bizalmatlans�ggal hajolt meg az id�z�-mester fel�. A gy�gyf�vesmester hasonl�k�ppen nagy hatalm� m�gusnak sz�m�tott, de �sszess�g�ben m�v�szete nem �t�tt el nagyon �ger mesters�g�t�l, �gy valamelyest meg�rtett�k egym�st; �s kez�nek kedvess�ge is ismeretes volt m�r. Az id�z�mester azonban nem testi dolgokkal foglalkozott, hanem a l�lekkel, az emberek elm�j�vel �s akarat�val, a szellemekkel, �s a jelen�sek jelent�s�vel. M�v�szete �si volt, vesz�lyes, telve kock�zattal �s fenyeget�ssel. �s legut�bb ott �llt �ger mellett, test�t h�trahagyva, a hat�rvonalon, a fal mellett. Vele visszat�rt a s�t�ts�g �s a f�lelem.

A h�rom m�gus k�z�l egyik sem sz�lalt meg r�gt�n. Ha volt benn�k valami k�z�s, akkor az a hallgatags�gra val� nagy-nagy hajlamuk lehetett.

�gy h�t �ger besz�lt, pr�b�lta elmondani, ami sz�v�ben rejlett, minthogy enn�l sokkal t�bbel tartozott.

��Ha tettem valami rosszat, ami miatt arra a helyre ker�ltem, vagy ami odahozta a feles�gemet, vagy a t�bbi lelket, �s ha j�v�tehetem a dolgot, akkor meg is teszem. De nem tudom, mit tettem, �s mit kellene m�g tennem.

��Vagy ki vagy tenmagad�� tette hozz� az id�z�mester.

�ger eln�mult.

��Nem sokunk tudja mag�r�l, hogy kicsoda vagy micsoda�� enyh�tette a szavakat a kapusmester.�� Csup�n n�h�ny pillant�st vethet�nk �nmagunkra.

��Besz�ld el, mik�nt ker�lt�l a falhoz legel�sz�r!�� k�rte az id�z�.

�s �ger elmondta.

A m�gusok csendben hallgatt�k, �s egy ideig azut�n sem sz�ltak, hogy befejezte t�rt�net�t. Majd az id�z�mester megk�rdezte:�� Belegondolt�l m�r abba, hogy mit jelent �tl�pni azon a falon?

��Tudom, hogy nem t�rhetn�k vissza t�bb�.

��Csak m�gusok juthatnak �t a falon �lve, �s csak a legnagyobb sz�ks�g eset�n. A gy�gy�t� elk�s�rheti a betegen szenved�t b�rhov� a falnak ezen az oldal�n, de nem k�vetheti az �tl�p�t.

Az id�z�mester oly magas volt �s oly sz�les �s oly barna b�r�, hogy �gernek egy medve jutott esz�be, mikor feln�zett r�.

��Az id�z�s m�v�szete felruh�z a megfelel� hatalommal, mellyel holtakat sz�l�thatunk a fal m�g�l, r�vid id�re, n�h�ny pillanatra, ha erre van sz�ks�g. �n szem�ly szerint megk�rd�jelezem, hogy igazolhatja-e b�rmely sz�ks�g a vil�g egyens�ly�nak �s rendj�nek, ily nagy megs�rt�s�t. M�g sohasem haszn�ltam azt a var�zslatot. �s sohasem l�ptem �t a falon. A f�m�gus megtette, �s a kir�ly is vele egy�tt, hogy beforrassz�k a vil�gok k�zti hasad�kot, melyet a var�zsl� Kob t�pett fel.

���s amikor a f�m�gus nem t�rt vissza, az akkori id�z�mester�nk, Torion ut�nament, �t a kisz�radt f�ldekre, hogy megkeresse�� folytatta a gy�gyf�ves-mester.�� � is vissza tudott j�nni, de megv�ltozott.

��Most nem err�l kell besz�ln�nk�� v�gott k�zbe a nagydarab f�rfi.

��Tal�n m�gis�� felelte a gy�gyf�vesmester.�� Tal�n �gernek tudnia kell r�la. Torion t�ls�gosan megb�zott erej�ben, �gy gondolom. T�l sok�ig maradt ott. Azt hitte, visszaid�zheti mag�t az �letbe, de csup�n tud�sa, hatalma �s sz�nd�kai t�rtek vissza�� a puszta �lni akar�s, ami nem adhat teljes �letet. M�g mindig b�ztunk benne, mert szerett�k. �gy �l�sk�dhetett rajtunk. M�gnem Iri�n elpuszt�totta �t.

K�tf�t�l messze, Gont sziget�n, az �regember f�lbeszak�totta �ger elbesz�l�s�t:�� Mif�le nevet mondt�l?�� k�rdezte Karvaly.

��Iri�n, ezt mondta.

��Ismered �t?

��Nem, nagyuram.

��Magam sem.�� N�mi sz�net eltelt�vel Karvaly halkabban folytatta, mintha kelletlen�l tenn�.�� De tal�lkoztam Torionnal. A kisz�radt f�ldeken, ahol �let�t kock�ztatva kutatott ut�nam. Elszomor�tott, hogy ott l�tom. Mondtam neki, hogy m�g tal�n visszat�rhet.

Arca els�t�tedett �s tekintet�ben zord �rny�k s�t�tlett.�� Ostoba besz�d volt. Minden besz�d ostobas�g az �l�k �s a holtak k�z�tt. De �n is kedveltem �t.

Csendben �ltek egy darabig. Azut�n Karvaly fel�llt, hogy kiny�jt�ztassa tagjait, �s megd�rzs�lje el�lt combj�t. Mindketten v�gytak m�r egy kis mozg�sra. �ger mert egy nyeletnyi vizet a k�tb�l. Karvaly felkapott egy t�nkrement kerti �s�t, egy bele val� �j nyelet, s nekil�tott lesim�tani a sz�rat �s lefaragni a v�g�t, melyre a peng�t sz�nta.

��Folytasd, �ger!�� sz�lt, �s �ger folytatta a t�rt�net�t.

A m�sik k�t mester csendben hallgatta a gy�gy�t� elbesz�l�s�t Torionr�l. �gerben felserkent a b�tors�g �s feltette a k�rd�st, mely foglalkoztatta egy ideje: hogyan jutnak el a holtak a falhoz, �s hogyan a m�gusok?

Az id�z�mester azonnal v�laszolt:�� Ez egyfajta szellemi utaz�s.

A v�n gy�gy�t� habozott valamelyest:�� Nem a test�nkkel l�p�nk �t a falon, minthogy a halott test itt marad. �s ha egy m�gus l�p �t l�tom�s�ban, akkor alv� test marad itt, m�g �lve. Az ilyet nevezz�k utaz�nak� az utazik, ami kijut a testb�l. A l�lek, a szellem.

��De a feles�gem megfogta a kezem�� mondta �ger. Nem b�rta �jra kimondani, hogy megcs�kolta.�� �reztem az �rint�s�t.

��Csak sz�modra t�nt �gy�� v�gta r� az id�z�.

��Ha testileg is meg�rinthetik, ha valamif�le kapcsolat alakult ki�� k�rdezte a gy�gyf�ves az id�z�mestert�l��, akkor nem lehets�ges, hogy a t�bbi l�lek is ez�rt j�n el hozz�, ez�rt sz�l�tja, �s ny�l fel�?

��Ez�rt kell ellen�llnia nekik�� v�laszolta amaz, k�zben �gerre pillantva. Tekintete l�ngol� haragr�l �rulkodott.

�ger v�dat �rzett a szavakban, igaztalan v�dat.�� Pr�b�lok ellen�llni nekik, nagyuram. Mindig is pr�b�ltam. De oly sokan vannak�� �s � is ott van k�z�tt�k��, �s annyira szenvednek, seg�ts�g�rt ki�ltoznak.

��Nem szenvedhetnek!�� d�r�gte az id�z�mester.�� A hal�l v�get vet minden szenved�snek.

��Tal�n a szenved�s �rny�ka is f�jdalmas�� vetette fel a gy�gyf�ves.�� Hegys�g is van ama f�ldeken, �s a neve csak F�jdalom.

Eg�szen ez ideig a kapusmester nem sz�lalt meg. Most csendes, nyugodt hangon mondta:�� �ger foltoz�, nem rombol�. Nem hinn�m, hogy meg tudn� t�rni az effajta kapcsolatot.

��Ha l�trehozta, meg is tudja t�rni.�� Az id�z� tov�bb verte a vasat.

��� hozta l�tre?

��Nem ismerek eff�le tudom�nyt, nagyuram�� v�laszolta �ger oly riadtan a hallottakt�l, hogy hangja m�r-m�r d�h�dt �llel csend�lt.

��Akkor h�t le kell mennem k�z�j�k�� jelentette ki a nagydarab mentor.

��Nem, bar�tom!�� mondta a kapusmester, �s az id�s gy�gy�t� folytatta helyette:�� K�z�l�nk csak utols�k�nt.

��Az �n m�v�szetem!

���s a mi�nk is.

��Akkor h�t ki?

A kapusmester sz�lt v�g�l:�� �gy t�nik, �ger a vezet�nk. Seg�ts�g�rt j�tt hozz�nk, �s tal�n � seg�thet nek�nk. Tartsunk vele mindh�rman a l�tom�s�ban�� a falig, de nem azon t�lra.

�gy h�t azon az �jjelen, mikor f�lelemmel telve �ger v�g�l hagyta, hogy legy�rje az �lom, �s �jra a dombon tal�lta mag�t, a t�bbiek is ott �lltak mellette:a gy�gyf�vesmester, mint l�lekmelenget� jelenl�t a hideg f�lhom�lyban; a kapusmester, megfoghatatlanul �s ez�st�sen, mint a csillagok f�nye; �s a biztos t�masznak tetsz� id�z�mester, a medve, a s�t�t er�.

Ez�ttal nem ott �lltak, ahol a domboldal leereszkedik a s�t�ts�gbe, hanem egy k�zeli lejt�n, a gerinc fel� n�zve. Itt a fal felfutott a dombtet�re �s igen alacsony volt, alig �rt combk�z�pig. Fenn az �g eg�szen feket�nek hatott a maga kev�ske �s p�tt�m csillag�val.

Semmi sem mozdult.

Neh�z lesz felmenni a falhoz, gondolta �ger. Eleddig mindig odalent volt.

De ha oda tud menni, tal�n Liliom is ott lesz, mint el�sz�r. Tal�n meg tudja fogni a kez�t, �s a m�gusok vele egy�tt �t is visszaviszik. Vagy �tl�p a falon, mert az oly alacsony, �s megkeresi �t.

Elindult dombnak fel. K�nny� volt a l�p�s, mi sem akad�lyozta, �s m�r szinte oda�rt.

��Hara!

Az id�z� m�ly hangja sz�l�totta, s �gy tartotta vissza, mintha hurokk�nt vetett�k volna a nyak�ra, mint megr�ntott p�r�zt. Megbotlott, el�ret�ntorodott egy l�p�st, majdnem a falig, �s t�rdre esve megt�maszkodott a k�t�mb�k�n. Felki�ltott:�� Ments meg!�� De kit�l? A m�gusokt�l, vagy az �rnyakt�l a fal t�loldal�n.

Azut�n kezeket �rzett a v�ll�n, �l� kezeket, er�s �s meleg kezeket, �s megint a szob�j�ban volt, csakugyan kezekkel, gy�gy�t� kezekkel a v�ll�n, �s k�r�tte lid�rcf�ny l�ngolt feh�ren. �s h�rom helyett n�gyen voltak vele a helyis�gben.

A v�n gy�gyf�vesmester le�lt mell� az �gyra �s nyugtatgatta egy darabig, minthogy �ger reszketett, r�zk�dott, zokogott.�� Nem vagyok r� k�pes�� mondogatta, de m�g mindig nem tudta, hogy a m�gusokhoz, vagy a holtakhoz besz�l �ppen.

Amikor a f�lelem �s a f�jdalom al�bbhagyott, elviselhetetlen�l f�radtnak �rezte mag�t, �s szinte teljes �rdektelens�ggel n�zett a f�rfira, aki l�tom�sa idej�n �rkezhetett. Tekintete jeges hideg, haja �s b�re feh�r. Messzir�l j�tt �szakf�ldi, gondolta �ger, Enw�zr�l vagy Bereszwekr�l.

A f�rfi csak a m�gusokhoz sz�lt:�� Mit m�veltek, bar�taim?

��Kock�ztatunk, Azver�� v�laszolt az id�s gy�gyf�ves.

��Probl�m�k a hat�rn�l, form�z� tette hozz� az id�z�mester.

�ger �rezte a tiszteletet, amelyet a f�rfi fel� mutattak, �s mik�zben r�viden elbesz�lt�k neki a bajokat, �rezte megk�nnyebb�l�s�ket is, hogy seg�ts�g �rkezett.

��Ha velem j�n, eresztitek?�� k�rdezte a formamester, amikor a t�bbiek befejezt�k. Azut�n �gerhez fordult:�� A Lappang-ligetben nem kell f�lned az �lmaidt�l. �s nek�nk sem kell f�ln�nk t�l�k.

Mind beleegyeztek. A formamester b�lintott �s elt�nt. A k�vetkez� pillanatban nem volt ott.

Soha nem is j�rt a szob�ban, csak l�tszatk�pet, jelen�st k�ld�tt mag�r�l. Ez volt az els� alkalom, hogy �ger l�tta e nagymesterek hihetetlen hatalm�nak megnyilv�nul�s�t. El is b�tortalan�totta volna a dolog, ha nem lett volna m�r t�l minden f�lelmen �s �mulaton.

K�vette a kapusmestert ki az �jszak�ba, v�gig az utc�kon, el az Iskola fala mellett, �t a mez�k�n egy nagy, kerek domb t�v�ben �s egy patak ment�n, mely halkan, dallamosan csobogott a s�t�tben. Magas erd� �llt el�tt�k, a f�kat ez�st�s csillagf�ny koron�zta.

A formamester el�b�k j�tt az �sv�nyen, pontosan ugyan�gy n�zett ki, mint a szob�ban. Besz�lt egy percet a kapusmesterrel, azut�n �ger k�vette a Liget m�ly�re.

��S�t�tek a f�k�� mes�lte �ger Karvalynak��, de alattuk nincs s�t�t. F�ny� f�nyess�g bor�tja az �sv�nyeket.

A m�sik b�lintott, halv�nyan elmosolyodott.

��Amint oda�rtem, r�gt�n tudtam, hogy ott majd tudok aludni. �gy �reztem, mintha eg�sz v�gig aludtam volna, valami gonosz �lom fogs�g�ban, melyb�l csak ott �bredtem fel igaz�n; �gy igaz�n el is tudtam aludni. A mester elvitt egy helyre, egy hatalmas fa gy�kereihez, ahol mindent puha sz�nyegk�nt bor�tottak a lehullott levelek, �s mondta, hogy ott lefekhetek. �gy tettem �s elszenderedtem. K�ptelen vagyok elmondani, milyen �des �lom volt az.

* * *

A d�li nap er�sen t�z�tt; bementek, s a h�zigazda kenyeret �s sajtot szelt egy darab sz�r�tott h�s mell�. �ger k�r�ln�zett ev�s k�zben. A h�zbels� egyetlen hossz� szob�b�l �llt, egy kis h�l�f�lk�vel a nyugati oldalon. T�gas, hom�lyos �s szell�s, er�s �p�tm�ny volt, vaskos oszlopokkal, csillog� padl�val �s m�ly, k� t�zhellyel.�� Nagyszer� h�z ez!�� Nem �llta sz� n�lk�l.

���reg m�r. A V�n M�gus h�z�nak nevezik. Nem ut�nam �s nem is a mesterem, Aihal ut�n, aki el�ttem lakott itt, hanem m�g az � mestere, Hel�sz ut�n nevezt�k el �gy, akivel Oromon lecsendes�tette a nagy f�ldreng�st. J� h�z.

�ger ism�t szendergett egy kicsit a f�k alatt, ahol a napsugarak r�villantak a mozg� lombozaton kereszt�l. Karvaly is megpihent, de nem t�l hosszan. Mire �ger fel�bredt, m�r egy kos�rnyi kicsiny, aranys�rga szilva v�rta a fa alatt, �s az �reg a ker�t�st jav�totta fent, a kecsk�k legel�j�n�l. �ger seg�teni indult, de addigra a volt f�m�gus v�gzett a munk�val. A kecsk�k azonban m�r r�g kisz�ktek.

��Egyik�k se tejel!�� morgott Karvaly, mik�zben visszat�rtek a h�zhoz.�� M�st se csin�lnak, folyton csak lyukakat keresnek a ker�t�sen! Csak az�rt tartom �ket, hogy felb�sz�tsenek� �letem els� var�zslata az elb�kl�sz� kecsk�k visszah�v�s�ra szolg�lt. A n�n�m tan�totta. Ma m�r annyi haszn�t sem veszem, mintha szerelmes �d�t �nekeln�k nekik. Jobb, ha megn�zem, nem sz�d�ltek-e be az �zvegyember z�lds�ges�be! Nincs olyas b�b�joss�god, ami visszah�vn� a kecsk�ket, ugye?

A k�t barna n�st�nykecske val�ban egy k�poszt�sban legel�szett a falu sz�l�n. �ger elism�telte a var�zslatot, melyet Karvaly tan�tott neki az odavezet� �ton:

N�t h�rt melk men,jolk hen mert hen!

A kecsk�k �vatos megvet�ssel b�multak r�, �s kicsit arr�bb mentek. Ki�ltozva �s egy bot seg�ts�g�vel �ger kiverte �ket a k�poszt�k k�z�l az �sv�nyre, ahol Karvaly n�h�ny szem szilv�t teremtett el� a zseb�b�l. K�n�lgatva, �g�rgetve, h�zelegve lassan visszavezette a csavarg�kat a saj�t legel�j�kre.

��K�l�n�s teremtm�nyek�� mondta, mik�zben bereteszelte a kaput.�� Sohasem tudhatod, hogy �llsz vel�k!

�ger gondolatai k�zt hasonl� k�ts�g mer�lt fel a h�zigazd�j�val kapcsolatosan, de nem mondta ki.

Amikor megint az �rny�kban �ltek, Karvaly �gy sz�lt hozz�:�� A formamester nem �szakf�ldi, hanem karg. Ak�rcsak a feles�gem. Karego-�t harcosa volt. Sohasem hallottam m�g m�s emberr�l, aki azokr�l a szigetekr�l indult volna K�tf�re. A kargoknak nincsenek var�zstud�ik. Bizalmatlanok minden m�gi�val. M�gis t�bb tud�st �riztek meg az �si Er�kr�l, mint mi. Ez a f�rfi, Azver, fiatal kor�ban hallott valami mes�t a Lappang-ligetr�l, �s valami�rt �gy hitte, hogy ott kell legyen a f�ld minden hatalm�nak k�z�ppontja. �gy h�t maga m�g�tt hagyta isteneit �s anyanyelv�t, �s elutazott K�tf�re. Meg�llt a k�sz�b�n �s azt mondta: �Tan�tsd meg, hogyan �ljek abban az erd�ben!� �s mi addig tan�tottuk, m�gnem � kezdett el tan�tani minket� V�g�l � lett a formamester�nk. Nem egy finomkod� t�pus, de megb�zhat�.

���gy �reztem, nem tudn�k f�lni t�le�� mondta erre �ger.�� J� volt mellette lenni. Messze bevitt az erd�be.

Ism�t elcsendesedtek, mindketten a Ligetre �s az erdei �sv�nyekre, a levelek k�z�tt �ts�t� napf�nyre �s csillagf�nyre gondoltak.

��Az ott a vil�g sz�ve�� sz�lalt meg �jra �ger.

Karvaly eln�zett keletnek, a Gont-hegy f�kt�l s�t�tl� lejt�ire.�� Ott szoktam s�t�lni�� jegyezte meg��, abban az erd�ben, minden �sszel.

Kis id� m�lt�n megk�rdezte:�� Mondd, mif�le tan�csot adott a formamester, �s mi�rt k�ld�tt el ide, hozz�m?

��Azt mondta, nagyuram, hogy te t�bbet tudsz a� a kisz�radt f�ldekr�l. T�bbet tudsz, mint b�rmely �l� ember, �s tal�n te meg�rted mit jelent az, hogy a lelkek elj�nnek hozz�m, �s a szabads�guk�rt k�ny�r�gnek.

��Elmondta, hogy szerinte hogyan lehets�ges mindez?

��Igen. Azt mondta, hogy tal�n a feles�gem �s �n nem tudjuk, hogyan kellene elszakadnunk egym�st�l, csak azt, hogyan forrasszuk �ssze lelk�nket. Nem �n tettem, hanem tal�n ketten egy�tt, akaratlan, mert �gy vonzzuk egym�st, mint a higanycseppek. De az id�z�mester nem �rtett egyet. Szerinte csak nagy m�gikus hatalom k�pes megbontani a vil�g rendj�t. Minthogy volt mesterem, Szula is meg�rintett a falon kereszt�l, az id�z� azt mondta, tal�n az �benne maradt m�gushatalom okolhat�. Az, ami �let�ben rejtve vagy �lca alatt maradhatott, �s most felfed�d�tt.

Karvaly t�n�d�tt egy darabig.�� Amikor K�tf�n �ltem�� kezdte��, m�g tal�n ugyan�gy l�ttam volna a dolgot, ahogyan az id�z�. Akkoriban m�g nem ismertem a m�gi�n�l nagyobb hatalmat. M�g az �si Er�ket sem gondoltam t�bbnek� Ha az id�z�mester az, akire gondolok, akkor � is kisfi�k�nt �rkezett K�tf�re. �reg bar�tom, B�kk�ny k�ldte Harish-r�l, hogy n�lunk tanuljon. �s sohasem hagyta el a szigetet. Ez a k�l�nbs�g k�zte �s Azver, a formamester k�z�tt. Azver emberek k�z�tt, f�rfiak �s n�k k�z�tt, az �let s�r�j�ben �lt egy harcos fiak�nt, �s maga is harcoss� lett. Van a vil�gnak egy r�sze, melyet kiz�rnak az Iskola falai k�z�l. � ezt a r�szt a saj�t h�s�ban �s v�r�ben hozta mag�val. Tudja, hogyan szeret f�rfi �s n�, mi�rt szeretkeznek �s h�zasodnak� Az ut�bbi tizen�t esztend�ben a falakon k�v�l �lve hajlok a gondolatra, hogy Azver j�r jobb nyomon. A k�tel�k k�zted �s feles�ged k�z�tt er�sebbnek bizonyulhat, mint az �let �s hal�l k�zti sz�tv�laszt� er�.

�ger hosszan forgatta fej�ben a hallottakat.�� Magam is elgondolkodtam m�r ezen. De �gy t�nik� szer�nytelen m�r maga a v�leked�s is. Szerett�k egym�st, jobban, mint ahogy el tudom mondani, hogy szerett�k egym�st, de lehetett szerelm�nk nagyobb, mint b�rki m�s� miel�tt�nk? Lehetett nagyobb, mint M�rred �s Elf�ran szerelme?

��De tal�n kisebb sem.

��Hogyan lenne az lehets�ges?

Karvaly tekintet�ben mintha tisztelet csillant volna, majd hangj�ban olyan t�r�d�ssel v�laszolt, amit�l �ger megtisztelve �rezte mag�t.�� Nos�� kezdte lassan��, n�ha a szenved�ly csak rossz sors vagy hal�l �r�n vir�gozhat ki igaz�n, �s gyakran sz�ps�ge telj�ben �r v�get. A h�rf�sok err�l �nekelnek �s a k�lt�k err�l mes�lnek; az esztend�k m�l�s�val nem v�ltoz� szerelemr�l. Ilyen volt az ifj� kir�ly �s Elf�ran szerelme. �s ilyen volt a te szerelmed is, Hara. Nem volt nagyobb, mint M�rred�, de lehetett-e nagyobb az �v�, mint a tied?

�ger nem v�laszolt, t�n�d�tt.

��Nincs kisebb vagy nagyobb a korl�tlanb�l�� folytatta Karvaly.�� Mindent vagy semmit, ahogy az igaz szerelmes mondja, �s ez a szerelem igazs�ga. A szerelem sohasem hal meg, �gy mondj�k. �r�kl�tet k�v�n �s kap. �s joggal. Hogyan tudna meghalni, ha � maga az �let? Mi pedig nem ismerhet�nk meg t�bbet az �r�kk�val�s�gb�l, csup�n szemvillan�snyit, mikor e k�tel�kbe l�p�nk.

Halkan besz�lt, de hangja h�vvel �s energi�val telt meg. Azut�n h�trad�lt, �s egy perc m�lt�n f�lmosoly k�s�ret�ben tette hozz�:�� Minden bamba falusi k�ly�k err�l �nekel, �s minden szerelemr�l �lmod� fiatal le�ny tudja ezt. Csak K�tf� nagymesterei nem. A formamester mag�val hozhatta e tapasztalatot kor�bbr�l, de magam is csak k�s�n tanultam meg. Nagyon k�s�n. Szerencs�re, nem t�l k�s�n.�� �gerre n�zett, tekintete m�g mindig l�ngolt, felt�zelt h�vr�l �rulkodott.�� Te is megismerted.

��Meg.�� �ger m�ly l�legzetet vett. Szinte azonnal folytatta:�� Tal�n most is egy�tt vannak a s�t�ts�g f�ldj�n. M�rred �s Elf�ran.

��Nincsenek�� jelentette ki Karvaly, valamif�le zord bizonyoss�ggal.

��De mi k�pes elt�pni az effajta igaz k�tel�ket?

��Ott nincsenek szerelmesek.

��Akkor kik �k, mit csin�lnak ott, abban a vil�gban? Te volt�l ott, �tl�pt�l a falon. Ott j�rt�l �s besz�lt�l vel�k. Mondd h�t el!

��Elmondom.�� De egy darabig nem mondott semmit.�� Nem szeretek visszagondolni�� kezdte azut�n. Megd�rzs�lte hal�nt�k�t, �s gondterhelten �sszevonta szem�ld�k�t.�� L�ttad� l�ttad azokat a csillagokat? Kicsiny, egyszer� csillagok, �s sohasem mozdulnak el. Nincs hold. Nincs napkelte� Vannak utak, ha lem�gy a dombr�l. Utak �s v�rosok. A domboldalt f� bor�tja, halott f�, de lentebb csak port �s k�veket l�tsz mindenfel�. Semmi sem terem ott meg. Itt �s ott s�t�t v�rosok hevernek. A holtak sokas�ga ott �ll az utc�kon, vagy �r�kk�n az utakon bolyonganak. Nem besz�lnek. Nem �rintik meg egym�st. Nem �rintenek soha.�� Hangja elhal� �s sz�raz volt.�� Ott M�rred elmehet Elf�ran mellett �s sohasem fordul ut�na, ahogy Elf�ran sem keresi M�rred tekintet�t� Ott nem t�rnek meg egym�shoz, Hara. Nincs m�r k�tel�k. Az anya nem �leli t�bb� gyermek�t.

��De a feles�gem elj�tt hozz�m�� ellenkezett �ger k�ts�gbeesetten��, a nevemen sz�l�tott �s megcs�kolt.

��Igen. �s minthogy szerelmetek nem volt nagyobb m�s haland� szerelemn�l, �s egyik�t�k sem volt oly hatalmas var�zsl�, akinek hatalm�ban �llt volna megv�ltoztatni �let �s hal�l t�rv�nyeit, �gy h�t� �gy h�t kell itt lennie m�g valaminek. Valami t�rt�nik. Valami v�ltoz�s. B�r ez rajtad kereszt�l �s veled t�rt�nik, m�gis ink�bb lehetsz eszk�ze, mintsem oka.

Karvaly fel�llt �s j�rk�lni kezdett fel s al� a h�z el�tti �sv�nyen; fesz�lt energia t�lt�tte el, szinte beleremegett, mint a s�lyom, miel�tt lecsap zs�km�ny�ra.

��Nem azt mondta a feles�ged, amikor az igaz nev�n sz�l�tottad, hogy nem az �n nevem t�bb� m�r�?

��De igen.

��Hogyan lehets�ges ez? Mi, akiknek van igaz neve, megtartjuk azt hal�lunk ut�n is, csak a k�znapi nev�nk v�sz feled�sbe� Rejt�ly ez a tanultaknak is, hidd el, de amennyire tudjuk �s meg�rtj�k, az igaz n�v egy sz� az Igaz Besz�db�l. Ez�rt van az, hogy csak az aj�nd�kkal b�r� ismerheti meg egy gyermek nev�t, �s adhatja azt neki. �s a n�v k�ti visel�j�t�� �lve �s holtan egyform�n. Ebben �ll az id�z�k m�v�szete� De amikor az id�z�mester az igaz nev�n sz�l�totta a feles�gedet, akkor � nem j�tt el. Te a k�znapi nev�n, Liliomnak sz�l�tottad, �s elj�tt hozz�d. �gy j�tt el, ahogyan ismerted?

�lesen n�zett �gerre �s mintha t�bbet is l�tott volna, mint az ott �l� embert. Kis id� m�lt�n folytatta:�� Amikor mesterem, Oromon meghalt, a feles�gem itt volt vele; �s haldokl�sa k�zben Oromon azt mondta neki: Minden megv�ltozott. Akkor m�r �tl�tott a falon. Hogy melyik oldalr�l, azt nem tudom.

���s az�ta val�ban voltak v�ltoz�sok�� kir�ly �lt M�rred tr�nj�ra, �s K�tf�nek nincs f�m�gusa. De enn�l t�bb is t�rt�nt, sokkal t�bb. L�ttam egy gyermeket, amint mag�hoz sz�l�tja a s�rk�ny Kalesszint, a Legv�nebbet; �s Kalesszin v�laszolt a h�v�sra, a l�ny�nak nevezte �t, ahogyan �n is. Mit jelent ez? Mit jelent az, hogy s�rk�nyokat l�ttak a nyugati szigetek felett? A kir�ly �rt�nk k�ldetett, haj�ja �rkezett Gonti Kapu kik�t�j�be, k�rve, hogy l�nyom, Tehanu menjen el hozz�, �s adjon tan�csot s�rk�ny�gyben. Az emberek att�l tartanak, hogy felbomlott az �si sz�vets�g, hogy a s�rk�nyok elj�nnek �s fel�getik a mez�ket �s a v�rosokat, mik�nt tett�k ezt, miel�tt Vand�r-Akb� megk�zd�tt Orm Embarral. �s most, az �let �s hal�l k�zti hat�ron, egy l�lek megtagadja a n�v k�tel�k�t� Nem �rtem. Csak azt tudom, hogy a dolgok v�ltoznak. Minden megv�ltozik.

F�lelem nem rejtezett a hangj�ban, csup�n valami �d�z ujjong�sf�le.

�ger nem tudott osztozni �r�m�ben. T�l sokat vesz�tett, �s t�ls�gosan megviselte m�r az olyan er�k elleni harc, melyeket se nem uralt, se nem �rtett. De sz�v�ben b�tors�g �radt sz�t.

��V�ltozzon h�t j� ir�nyba, nagyuram!�� k�v�nta hangosan.

���gy legyen�� hagyta r� az �reg.�� De v�ltoznia kell.

* * *

Ahogy a nap kezdett vesz�teni az erej�b�l, Karvaly k�z�lte, hogy be kell mennie a faluba. Mag�val vitte a kos�rnyi szilv�t, �s bele�ltetett egy kisebb kos�rnyi toj�st is.

�ger vele tartott, �s s�ta k�zben besz�lgettek. Mikor megtudta, hogy Karvaly �rp�ra �s b�zalisztre cser�li a gy�m�lcs�t �s a toj�st �s a kis tanya egy�b adom�nyait, hogy a kandall�ban el�getett f�t az erd�ben kell t�relmesen �sszeszednie, hogy a nem tejel� kecsk�k miatt m�r tavaly is ki kellett gazd�lkodnia a sajtra val�t, akkor �ger igencsak elcsod�lkozott. Hogyan lehets�ges, hogy �ce�nf�ld f�m�gusa, a maga k�t kez�vel termeli meg a betev� falatot? Saj�t n�pe nem tiszteli �t?

Vele ment a faluba �s l�tta, amint egy n� becsapja az ajt�t, mikor k�zeledni l�tja az �regembert. A piacos, aki �tvette a gy�m�lcs�t �s a toj�st, egyetlen sz� n�lk�l sz�molta le az apr�t az asztalra, bar�ts�gtalan arccal �s les�t�tt tekintettel. Karvaly kedvesen k�sz�nt el:�� Tov�bbi j� napot, Iddi!�� De v�laszt nem kapott.

��Nagyuram!�� kezdte �ger d�bbenten, ahogy hazafel� baktattak.�� Nem ismernek tal�n?

��Nem�� v�laszolt a volt f�m�gus, egy rideg oldalpillant�s k�s�ret�ben.�� �s igen.

��De��� �ger nem tudta, hogyan adjon hangot felh�borod�s�nak.

��Tudj�k, hogy nincs m�r var�zshatalmam, de furcsas�gok vesznek k�r�l. Tudj�k, hogy egy idegennel, egy karg n�vel �lek. Tudj�k, hogy a l�nyom valami boszork�nyf�le, de rosszabb, mert arca �s keze �ssze�gett, �s mert � maga meg�gette Re Albi ur�t, vagy lel�kte egy szikl�r�l, vagy szemmel verte meg�� t�bbf�le sz�besz�d is j�rja. Tisztelik a h�zat, amelyben �l�nk, b�r f�leg az�rt, mert Aihal �s el�tte Hel�sz h�za volt, �s a halott var�zsl� j� var�zsl� V�rosi ember vagy, �ger, M�rred kir�lys�g�nak egyik sziget�r�l. Gont falvai m�sf�le helyek.

��De mi�rt maradsz itt, nagy�r? A kir�ly biztosan a megfelel� tiszteletben r�szes�tene�

��Nem akarok tiszteletet!�� v�gta r� az �reg oly er�szakos h�vvel, hogy teljesen eln�m�totta �gert.

Haladtak tov�bb. Amikor a szirtek sz�l�n �p�lt h�zhoz �rtek, Karvaly halkan megjegyezte:�� Ez az �n f�szkem.

Vacsora ut�n magukhoz vettek egy poh�rka v�r�sbort, �s egy m�sikkal ki�ltek naplement�t n�zni. Nem sokat besz�ltek. Az �jszak�t�l, az �lomt�l val� retteg�s utol�rte �gert.

��Nem vagyok gy�gy�t� mondta a h�zigazda��, de ugyan�gy tal�n seg�thetek a nyugodt alv�sban, ahogyan a gy�gyf�vesmester seg�tett.

�ger k�rd�n n�zett r�.

��Elgondolkodtam rajta �s �gy t�nik, nem var�zslat tartott t�vol a domboldalt�l, sokkal ink�bb az �l� k�z �rint�se. Ha szeretn�d, kipr�b�lhatjuk.

�ger ellenkezett, de Karvaly �gy sz�lt:�� Az �jjelek fel�t t�bbnyire �bren t�lt�m.�� �gy h�t vend�ge aznap este a nagy szoba h�ts� sark�ban �ll�, alacsony �gyra heveredett le, �s vend�gl�t�ja mellette virrasztott, vigy�zott a t�zre �s b�biskolt n�ha.

K�zben vigy�zott �gerre is, �s v�g�l l�tta �lomba zuhanni. �s nem sokkal k�s�bb l�tta, ahogy remegni kezd �lm�ban. Kiny�jtotta kez�t �s �ger v�ll�ra tette, ahogy a f�rfi, oldal�ra fordulva fek�dt. Az alv� mozgol�dott egy kicsit, s�hajtott, lenyugodott, �s b�k�sebben aludt tov�bb.

Karvalyt el�gedetts�ggel t�lt�tte el, hogy ennyit seg�thetett. Mint egy var�zsl�, gondolta mag�ban, gunyorosan.

Nem volt igaz�n �lmos; m�g mindig �rezte a nappali fesz�lts�get. �ger t�rt�nete j�rt a fej�ben, �s az, amir�l d�lut�n besz�lgettek. L�tta maga el�tt �gert, ahogy ott �ll az �sv�nyen a k�poszt�s mellett, �s a var�zslat szavaival pr�b�lja visszah�vni a kecsk�ket, �s azok d�lyf�sen ellen�llnak a hatalm�t vesztett ig�nek. Eml�kezett m�g, hogy valaha nev�n sz�l�totta a karvalyt, a sz�rke sast, a l�pi s�lymot, leh�vta �ket az �gb�l�� �s azok a szelek sz�rny�n �rkezve ac�lkarmokkal kapaszkodtak a karj�ba �s r�b�multak��, tekintet�t a haragos, aranysz�n szemekbe m�lyesztette� Elm�lt m�r mindez. Dicsekedhetett �s f�szk�nek nevezhette a h�z�t, de m�r nem voltak sz�rnyai.

De Tehanunak voltak. S�rk�nysz�rnyai, melyek messzire r�p�thett�k.

A t�z kialudt. �ssz�bb fogta mag�n a birkab�rt �s h�t�t a falnak vetette, egyik kez�t �ger mozdulatlan, meleg v�ll�n tartotta. Megkedvelte �s megsajn�lta a f�rfit.

M�snap ne felejtse el megk�rni, hogy foltozza meg a z�ld kancs�t.

A r�vid f� sz�razon, sz�rk�n, holtan meredezett a fal t�v�ben. Sz�l nem f�tt, hogy megreszkettesse vagy megz�rgesse.

Riadtan emelkedett fel, f�lig kikelt a karsz�kb�l, de pillanatnyi zavarodotts�ga elm�lt�val visszatette kez�t �ger v�ll�ra, megszor�totta kiss�, �s suttogva sz�lt hozz�:�� Hara! Gyere onnan, Hara!�� �ger megr�zk�dott, majd megnyugodott. S�hajtott, m�g jobban �sszekuporodott, �s csendesen fek�dt tov�bb.

Karvaly az alv� mellett �lt, �s kez�t annak karj�n tartotta. Hogyan ker�lhetett � oda, a k�falhoz? M�r nem volt meg a hatalma, hogy odamenjen. Nem volt r� m�dja, hogy fellelje az odavezet� utat. Ahogyan az el�z� �jjelen, �ger �lma vagy l�tom�sa, �ger messzire utaz� lelke, mag�val h�zta a f�lhom�lyban �sz� vid�kre.

M�r teljesen �bren volt. Nyitott szemmel �lt, a csillagokkal telt �g f�nye arc�ra vet�lt a nyugati ablakon kereszt�l.

A f� a fal t�v�ben� Nem n� tov�bb ott, hol a domboldal lefut, �s helyet ad a s�t�tbe burkol�z�, kisz�radt f�ldeknek. �gernek �gy mondta, odalent nincs m�s csak por, csak k�vek. � m�r l�tta azt a fekete port, a fekete szikl�kat. A holt patakmedreket, amelyekben sohasem folyt v�z. Nincs ott �l� dolog, nappali teremtm�ny. Nincs mad�r, nem futk�roznak mezei egerek, nem zizegnek bogarak, �s nem csillan meg h�tuk. Csak az emberek halottai laknak ott, �res tekintettel �s csendes ajkakkal.

Tal�n a madarak nem halnak meg?

Az eg�r, a sz�nyog, a kecske�� az a barna-feh�r, ravasz, sz�rke pat�s �s s�rga szem�, sz�gyentelen kecske, Torkos, Tehanu egykori �llatk�ja, amely a m�lt t�len halt meg v�gelgyeng�l�sben�� hol vagy, Torkos?

Nem ott, nem a s�t�ts�g vid�k�n. Torkos meghalt, de elker�lte a kisz�radt f�ldeket. Ott lehet, ahov� mindig is tartozott, a f�ldben. A f�ldben, a f�nyben, a sz�lben, a szikl�kon lecsobog� v�zben, a nap s�rga szem�ben.

Akkor mi�rt, mi�rt�?

* * *

Figyelte, ahogy �ger megfoltozza a kancs�t. K�v�r �s j�dez�ld ed�ny, Tenar kedvence volt; k�zben hozta �t a T�lgyes tany�r�l, �vekkel kor�bban. Karvaly kez�b�l m�snap cs�szott ki, ahogy levette a polcr�l. Azzal a sz�nd�kkal szedte �ssze a k�t nagyobb darabot �s a kis szil�nkokat, hogy majd �sszeragasztja valami m�don, �s legal�bb d�sznek j� lesz m�g, ha m�sra nem is haszn�lhat�. Az�ta ha r�n�zett a darabokra, melyeket akkor egy kos�rk�ba gy�jt�tt, �gyetlens�ge mindig feld�h�tette.

Megb�v�lten n�zte �ger kezeit. Ny�l�nk, er�s, f�rge, siets�g n�lk�li ujjak d�delgett�k a kancs� alakj�t, egym�shoz illesztett�k-passz�tott�k �s elrendezt�k, k�rlelt�k �s cir�gatt�k a cserepeket, a h�velykujjak a hely�kre vez�relt�k-cs�b�tott�k a kisebb t�red�keket, azokat �jra egyes�tett�k, �s �sszeb�k�tett�k egym�ssal. Munka k�zben �ger k�tszavas, dallamtalan k�nt�l�st mormolt maga el�. Az �reg Besz�d k�t szava volt az. K�bor ismerte is meg nem is a jelent�s�ket. �ger arca felder�lt munka k�zben, minden f�radts�ga �s b�nata tovasz�llt; arc, mely teljess�ggel felold�dott az id�ben �s az �sszpontos�t�sban, ahogy az id�tlen nyugalom �tf�nylett rajta.

Kezei elt�volodtak a kancs�t�l, ujjai vir�gszirmokk�nt ny�ltak sz�t. A kancs� ott �llt a t�lgyfaasztalon, �jra eg�szben.

�ger csendes el�gedetts�ggel n�zte.

Amikor K�bor megk�sz�nte, a foltoz� �gy sz�lt:�� Nem okozott gondot. A t�r�sek nagyon tiszt�k voltak. Kiv�l� darabnak k�sz�lt, j� anyagb�l. Csak a hitv�ny eszk�z�ket neh�z megfoltozni.

��T�madt egy gondolatom, hogyan alhatn�l nyugodtabban�� v�ltott t�m�t K�bor.

�ger a hajnal els� f�ny�re �bredt �s r�gt�n fel is kelt, �gy h�zigazd�ja is lefekhetett �s alhatott, m�g vil�gos nappal lett; de tiszt�n l�tszott, hogy ez a m�d nem m�k�dhet sok�ig.

��Gyere velem!�� k�rte az �regember, �s megindultak a sziget belseje fel� egy �sv�nyen, amely a kecsk�k legel�je mell�l indult, �s bev�gott a dombok, a kicsiny, f�lig-meddig gondozott mez�k �s vad erd�foltok k�z�. Gont vadonnak t�nt �ger sz�m�ra, buja �s rendezetlen vid�knek, amely felett egy t�pett hegycs�cs dereng folyton, fenyeget�n.

���gy t�nik�� sz�lt Karvaly mik�zben gyalogoltak��, meg tudtam tenni ugyanazt, amit a gy�gyf�vesmester, �s t�vol tartottalak a dombt�l �s a falt�l csup�n azzal, hogy rajtad tartottam a kezem. Tal�n m�sok is seg�thetnek ugyanezen a m�don. Ha nincs kifog�sod az �llatok ellen.

���llatok?

��Tudod��� kezdte Karvaly, de nem folytatta, minthogy szav�ba v�gott egy k�l�n�s teremtm�ny, amely ugr�lva k�zeledett fel�j�k az �sv�nyen. Szokny�kba �s kend�kbe bugyol�lta mag�t, fej�b�l tollak meredeztek minden ir�nyba, �s magas sz�r� b�rcsizm�t viselt.�� �r'g Karvaster, �r'g Karvaster!�� ki�ltozta.

���dv�zlet n�ked is, Hanga! Nyugalom-nyugalom�� v�laszolt Karvaly. A n� meg�llt ugyan, de himb�lva, ingatva mag�t, tolld�sze szinte hull�mzott, arc�n sz�les vigyor ter�lt sz�t.�� Tudni, hogy j�ssz �m!�� rikoltotta.�� Megsimogatni s�lyomnak cs�rit, l�tod, �gy-e csin�lni, �s az mondta menni-menni! Tudni, hogy j�ssz �m!

���s j�v�k is.

��Megl�togatni minket?

��Megl�togatni titeket. � �ger mester, Hanga.

���gerster�� suttogta a n� hirtelen elhalkulva, ahogy be�rta �gert a gondolatai k�z�. Kicsit �ssz�bb h�zta mag�t, szemles�tve vizsg�lgatta a l�bait.

Nem viselt b�rcsizm�t. Csupasz l�bait t�rdt�l lefel� sima, barna, sz�rad� s�r bor�totta. Szokny�it felgy�rte, �s egy der�ksz�jjal r�gz�tette.

��B�k�zt�l, ugye, Hanga?

A n� tuny�n b�lintott.

��Megyek mondani n�n�nek�� mondta suttog�ssal kezdve �s b�mb�l�ssel fejezve be, azut�n visszairamodott arra, amerr�l j�tt.

��J�lelk� teremt�s�� mes�lte Karvaly.�� Seg�teni szokott a feles�gemnek. Most a boszork�nyunkn�l �l, �s neki seg�t. Gondolom, nem irt�zol bel�pni egy boszork�ny h�z�ba?

��Soha nem is irt�ztam t�le, nagyuram.

��Sokan nem sz�vesen teszik. Nemesek �s sz�nt�vet�k, var�zsl�k �s m�gusok is.

��Liliom, a feles�gem, boszork�ny volt.

Karvaly b�lintott, �s egy ideig csendben s�t�ltak.�� � hogyan ismerte meg az aj�nd�k�t?

��Tehets�ggel sz�letett�� v�laszolt �ger a szok�sos nyugodt, szel�d hangj�n.�� Kisgyermekk�nt vissza tudta n�veszteni a let�rt fa�gat, �s a t�bbi gyerek hozz� vitte a j�t�kait, hogy jav�tsa meg. De amikor az apja megl�tta mit csin�l, r��t�tt a kez�re. A csal�dj�nak neve volt a v�rosukban. Tekint�lyes neve. Nem akart�k, hogy boszork�nyokkal k�z�sk�dj�n, mivel ez lehetetlenn� tette volna, hogy tisztes f�rfival h�zasodjon. �gy h�t nem besz�lt ny�ltan effajta tanulm�nyair�l. �s a v�roska boszork�nyai sem tudtak mit kezdeni vele�� m�g ha id�nk�nt n�luk is kereste a tud�st��, mert tartottak az apj�t�l. Azut�n j�tt egy gazdag f�rfi �s udvarolt neki, merthogy sz�ps�ges is volt, ahogy azt m�r mondtam, nagyuram. Szebb, mint azt el tudn�m mondani. Az apja h�zass�got akart, �s aznap �jjel Liliom elsz�k�tt hazulr�l. Egyed�l �lt, v�ndorolt n�h�ny esztendeig. Itt is, ott is maga mell� vette egy boszork�ny, de tud�s�val tartotta el mag�t.

��Nem nagy sziget Ta�n.

��Az apja nem kerestette. Azt mondta, neki nincs kont�rboszorka-l�nya.

Karvaly ism�t b�lintott.�� V�g�l hallott r�lad, �s felkeresett.

��De t�bbet tanultam t�le, mint � t�lem�� v�gta r� �ger sietve. Nagy aj�nd�k volt � nekem.

��El is hiszem.

Egy erd�s m�lyed�sben kis h�zhoz vagy nagy kunyh�hoz �rkeztek. K�r�tte terjedelmes gubancokban n�tt a boszork�nymogyor� �s a rekettye, a tet�n egy kecske n�zel�d�tt, �s szertesz�t rajnyi rikoltoz�, feh�r p�tty�s, fekete ty�k szaladg�lt. Egy lusta kis szuka terel�kutya pattant fel, majd elm�l�zott, hogy ugasson-e, de meggondolta mag�t, �s ink�bb farkcs�v�lva k�zel�tett.

Karvaly egyenesen az alacsony bej�rathoz ment, �s el�reg�rnyedve ben�zett.�� �dv�zlet, n�ne!�� kiab�lt be.�� L�togat�t hoztam. �gert, egy var�zsl�f�l�t Ta�n-szigetr�l. A foltoz�shoz �rt �s mester m�r, �n mondom, mert l�ttam, ahogy �sszerakta Tenar z�ld kancs�j�t, tudod melyiket, amelyiket az �gyetlen v�n kezemmel elejtettem �s �sszet�rtem m�snap.

Bel�pett a kunyh�ba, �s �ger k�vette. Bent v�nasszony �lt kip�rn�zott sz�ken, a bej�rat k�zel�ben, ahonnan ki tudott n�zni a napf�nyre. Tollak �lltak ki gy�r, feh�r haj�b�l. A t�rd�re p�tty�s ty�kocska telepedett. B�b�jos kedvess�ggel mosolygott Karvalyra, �s udvariasan b�lintott a l�togat� fel�. A sz�rnyas fel�bredt, kotkod�lt egyet, �s elhagyta a helysz�nt.

��� Moha�� mondta Karvaly��, nagytud�s� boszork�ny, de kedvess�ge m�g nagyobb.

Ugyan�gy t�rt�nne, k�pzelte el �ger, ha a k�tf�i f�m�gus egy nagy var�zsl�t mutatna be egy nagyszer� �rih�lgynek. Meghajolt. A v�nasszony f�lred�nt�tt fejjel kacar�szott egy kicsit.

K�r�z� mozdulatot tett, �s k�rd�n n�zett Karvalyra.

��Tenar? Tehanu?�� tette fel helyette a k�rd�st amaz.�� M�g mindig Enyhelyen vannak a kir�llyal, amennyire �n tudom. J�l �rzik ott magukat, megn�znek minden l�tnival�t a nagyv�rosban �s a palot�ban.

��Csin�ltam nek�nk koron�t�� ki�ltott Hanga, kisz�kd�cselve a h�zacska m�ly�n rejl�, illatos �s s�t�t lomt�rb�l.�� Mint a kir�ly� meg a kir�lyn�j�. L�tod?�� K�zben megigazgatta a csirketollakat, amelyek s�r� haj�b�l �lltak ki mindenf�le sz�gben. Moha n�ne, r��bredve saj�t k�l�nleges fejd�sz�re, hat�stalan csapott a tollak fel� bal kez�vel, k�zben grimaszolt.

��A korona neh�z dolog�� v�lte Karvaly, �s finoman kih�zogatta a tollakat a ritk�s hajzatb�l.

��Ki a kir�lyn�, Karvaster?�� rikoltott fel Hanga.�� Ki a kir�lyn�? Bannen a kir�ly, ki a kir�lyn�?

��Lebannen kir�ly mellett nincs kir�lyn�, Hanga.

��Mi�rt? K�ne lennie! Mi�rt nincs?

��Tal�n m�g keresi.

��Tehanut veszi el!�� vis�tott fel �r�m�ben a n�.�� �t fogja!

�ger l�tta, hogy Karvaly arckifejez�se megv�ltozik, von�sai bez�rulnak, k�kem�nny� merevednek.

De csak annyit sz�lt:�� K�tlem.�� Kez�ben tartotta a Moha haj�b�l kivett tollakat, �s �nk�ntelen mozdulatokkal simogatta azokat.�� Sz�vess�g�rt j�ttem hozz�d, mint mindig, Moha n�ne�� mondta.

A v�nasszony kiny�jtotta jobb kez�t �s oly kedvess�ggel fogta meg a f�rfi kez�t, hogy �ger sz�ve belesajdult.

��K�lcs�n akarom k�rni az egyik k�lyk�t.

Moha tekintete elszomorodott. Hanga mellette �llt �s t�togott, mintha a fej�t t�rte volna egy darabig, azut�n elki�ltotta mag�t:�� A k�lyk�k! Moha n�ne, a k�lyk�k! De mind elmentek!

A v�nasszony b�lintott, szomork�san n�zett, k�zben Karvaly barna kez�t cir�gatta.

��Valaki elvitte �ket?

��A legnagyobb kisz�k�tt �s tal�n elszaladt az erd�be �s valami meg�lhette, mert nem j�tt vissza, �s azt�n az �reg K�sz�l� j�tt �s mondta, hogy terel�kutya kellene neki �s elvinn� mind a kett�t �s kitan�tan� �ket �s n�ne odaadta �ket, mert kergett�k a kiscsirk�ket, a H�pihe csib�it, akiket most k�lt�tt ki, �s kiesznek a vagyonunkb�l, �s t�nyleg, mert t�nyleg.

��Noh�t, K�sz�l�nak meglesz a dolga, mire kitan�tja �ket�� mondta Karvaly egy f�lmosollyal.�� �r�l�k, hogy � vitte el a k�lyk�ket, de sajn�lom, hogy nem maradt egy sem, mert k�lcs�n akartam k�rni az egyik�ket. Egy vagy k�t �jszak�ra. Az �gyadban aludtak, ugye, Moha?

A v�nasszony b�lintott, m�g mindig szomork�san. Azut�n felder�lt kiss�, f�lreford�tott fejjel feln�zett, �s ny�vogott egyet.

Karvaly csak pislogott, de Hanga mindent �rtett.�� �! A cic�k!�� ki�ltotta.�� Kis Sz�rk�nek volt n�gy �s V�n Fekete meg�lt egyet, miel�tt lefoghattuk volna, de m�g mindig itt k�sz�l valahol kett� vagy h�rom, akik vel�nk alszanak majdnem minden �jjel most, hogy a kiskuty�k nincsenek. Cicc! Ci-ci-ci-cicc! Hol vagytok, kiscic�k?�� �s egy nagy adag felfordul�st �s dulakod�st �s metsz� ny�vog�st k�vet�en �jra felbukkant a kunyh� m�ly�t bor�t� s�t�ts�gb�l egy nyiv�kol� �s vonagl�, sz�rke kismacsk�val a mark�ban.�� Itt az egyik!�� ki�ltotta �s odadobta Karvalynak. Az �reg �gyesen elkapta. A kis �llat azonnal r�harapott az egyik ujj�ra.

��J�l van, j�l van�� simogatta a m�gus.�� Nyugalom.�� V�laszk�ppen halk korg�s-morg�s �rkezett, �s a sz�rcsom� �jra megpr�b�lta megharapni. Moha intett egyet, �s Karvaly letette a kis teremtm�nyt az asszony �l�be. � is megsimogatta lass�, neh�zkes kez�vel. A macska m�g dombor�tott egyet, azut�n ny�jt�zkodott, feln�zett a v�nasszonyra �s dorombolni kezdett.

��Elk�rhetem egy id�re?

A boszork�ny felemelte kez�t a cic�r�l �s oly nemes mozdulattal intett, hogy abban minden benne volt: vidd csak �s sz�vesen!

���ger mesternek bajos �lmai vannak, tudod, �s gondoltam, egy �llattal maga mellett, biztosan k�nnyebben alszik �jjelente.

Moha komolyan b�lintott. �gerre feln�zve becs�sztatta kez�t a cica al� �s felemelte, odany�jtotta. �ger igencsak �vatosan vette kezei k�z�. Az �llatka nem morgott �s nem harapott. Egy csavarint�ssal kiszabad�totta mag�t, felszaladt �ger karj�n, �s beb�jt a nyak�hoz a haja al�, minthogy a f�rfi f�lhossz� frizur�j�t tark�n laz�n �sszefogva viselte.

Ahogy s�t�ltak visszafel� a V�n M�gus h�z�hoz, a cica beb�jt �ger inge al�, �s Karvaly magyar�zatba fogott.�� Egyszer, amikor m�g kezd� voltam a m�v�szetekben, megk�rtek, hogy gy�gy�tsak meg egy v�r�sl�zban szenved� gyermeket. Tudtam, hogy a gyermek haldoklik, de �gy �reztem, nem hagyhatom elmenni. Pr�b�ltam k�vetni. Hogy visszahozzam. A falon t�lr�l� �s k�zben itt testemmel lehanyatlottam az �gy mell�, �s magam is �gy fek�dtem, mint a holtak. Volt ott egy boszork�ny, aki kital�lta, hogy mi t�rt�nt, elvitetett a h�zamba �s �gyba fektetett. �s ott a h�zamban volt egy �llatka, akivel m�g fi�koromban, K�tf�n bar�tkoztam �ssze, egy vad teremtm�ny, amely mag�t�l j�tt oda hozz�m, �s velem is maradt. Egy pomat. Ismered? Azt hiszem, �szakon nem �l meg.

�ger habozott, majd �gy v�laszolt:�� Csak a Tettekb�l ismerem, amelyek elbesz�lik, hogyan� a m�gus hogyan jutott el Terranon udvar�ba Rossz�n-szigeten. �s a pomat pr�b�lta figyelmeztetni egy zombitra, amely a vezet�jek�nt ment el�tte. �s a m�gus megszabadult ugyan a zombitt�l, de a kis �llatka odaveszett.

Karvaly sz�tlan ment tov�bb h�sz, vagy m�g t�bb l�p�sen kereszt�l.�� Igen. Csak ennyit f�z�tt hozz�.�� Sz�val, a pomat megmentette az �letemet, amikor a saj�t ostobas�gom miatt a fal rossz oldal�ra ker�ltem, s a testem itt hevert, �s a lelkem oda�t t�velygett. A pomat odaj�tt �s mosdatni kezdett, ahogy maguk mosakodnak �s k�lykeiket mosdatj�k, ahogy a macsk�k is csin�lj�k, sz�raz nyelvvel, t�relmesen, meg�rintett �s az �rint�s�vel visszahozott, visszahozott a testembe. �s az aj�nd�k, amit az �llatka adott nekem, nemcsak maga az �let volt, de emellett olyan tud�s, amit K�tf�n sohasem tan�tottak� De amint l�tod, m�r nehezen eml�kszem vissza arra is, amit az �let tan�tott.

��Egyfajta tud�s, val�ban, de m�gis ink�bb miszt�rium. Mi a k�l�nbs�g k�zt�nk �s az �llatok k�z�tt? A besz�d? Minden �llat tud besz�lni valami m�don, h�vj�k �s figyelmeztetik egym�st �s m�g t�bbet is mondanak; de nem mes�lnek t�rt�neteket, �s nem hazudnak. Mi pedig�

��De a s�rk�nyok besz�lnek; az Igaz Nyelvet besz�lik, a Teremt�s Nyelv�t, amelyen nem lehet hazudni, amelyen ha t�rt�netet mes�lsz, az val�ra v�lik! M�gis �llatoknak tartjuk a s�rk�nyokat�

��Tal�n m�gsem nyelv�nkben rejlik a k�l�nbs�g. Tal�n abban, hogy az �llatok nem tesznek j�t vagy rosszat. Csak azt teszik, amit tenni�k kell. Nevezhetj�k �rtalmasnak vagy hasztalannak cselekedeteiket, de a j�s�g �s a gonoszs�g hozz�nk tartozik, �s �gy megv�laszthatjuk, mik�nt cseleksz�nk. A s�rk�nyok vesz�lyesek, igen. �rtalmunkra lehetnek, igen. De nem gonoszak. Erk�lcsileg alacsonyabb rend�ek, ha �gy tetszik, ak�rcsak az �llatok. De lehet, hogy felette �llnak az emberi erk�lcsis�gnek, �s egyszer�en csak nem tudnak mit kezdeni vele.

��V�lasztanunk �s d�nten�nk kell �jra meg �jra. Az �llatnak elegend� l�teznie �s cselekednie. Mi vagyunk ig�ban, �s �k a szabadok. �gy h�t egy �llattal egy�tt lenni nem m�s, mint megtapasztalni egy kev�ske szabads�got�

��A m�lt �jjel azon gondolkodtam, hogy mi�rt van a boszork�nyoknak gyakran t�rsuk, famulusuk? A nagyn�n�mnek egy �reg kuty�ja volt, ami sohasem ugatott, m�gis H�rn�knek nevezte. �s a f�m�gus Nemmeziz, amikor el�sz�r mentem K�tf�re, egy holl�t tudott maga mellett, amely mindenhov� vele tartott. �s eszembe jutott egy fiatal n� is, akit valaha ismertem, �s aki egy kicsinyke s�rk�nygy�kot, egy gekk�t hordott karpereck�nt. �s v�g�l ott volt a pomatom is. Azut�n az jutott eszembe, hogy ha �gernek egy �rint�s melege kell ahhoz, hogy a falnak ezen az oldal�n maradjon, akkor mi�rt ne lehetne az egy �llat �rint�se? Tal�n egy kutya vagy egy macska is lehet olyan j�, mint K�tf� egyik mestere�

�s bebizonyosodott. A cica�� k�ts�gk�v�l boldogan, hogy t�vol lehet a kuty�s, k�bor macsk�s, kakasos �s kisz�m�thatatlan Hang�s h�ztart�st�l��, kem�nyen pr�b�lta bizony�tani, mennyire megb�zhat� �s szorgalmas macska �, �s ki�zte az egereket a h�zb�l. �ger v�ll�n utazott, ha a f�rfi megengedte neki, �s k�zvetlen�l az arc�hoz telepedett le aludni, dorombolva, amint gazd�ja leheveredett. �ger �taludta az �jszak�t an�lk�l, hogy ut�na eml�kezett volna b�rmif�le �lm�ra, �s arra �bredt, hogy a cica a mellkas�n �lve mosakszik a maga csendes m�dj�n.

�m amikor Karvaly megpr�b�lta meghat�rozni a nem�t, vadul pr�szk�lt �s csapkodott.�� Rendben�� mondta a m�gus, �s gyorsan kir�ntotta kez�t a vesz�lyes k�rb�l��, legyen �gy, ahogy akarod. Fi� vagy l�ny, �ger, ennyit biztosan tudunk.

���n azt�n nem fogok nevet adni neki�� ellenkezett a m�sik.�� Elt�nnek, mint a gyertyal�ng, ezek a kismacsk�k. Ha elnevezed �ket, csak jobban b�nk�dsz ut�nuk.

Aznap �ger javaslat�ra kimentek ker�t�st jav�tani. Fels�t�ltak a kecskelegel� ker�t�s�hez, Karvaly bent, �ger k�v�l maradva tette a dolg�t. Ha tal�ltak egy helyet, ahol a deszk�zat a korhad�s kezdeti jeleit mutatta vagy az �tk�t�l�cek meggyeng�ltek, ott �ger meg�rintette a f�t, benyomta �s kifesz�tette, lesim�totta �s meger�s�tette. K�zben f�lig kiejtett szavakat k�nt�lt oly halkan, hogy szinte tork�ba �s mellkas�ba b�rt�n�zte hangj�t, de tekintete nyugodt �s hat�rozott volt.

Egyszer a folyamatot figyel� Karvaly, �gy mormogott maga el�:�� �s valaha ez m�g aj�nd�k volt!

�ger annyira elmer�lt a munk�ban, hogy nem k�rdezte meg, mire gondol az �reg.

���gy�� mondta a v�g�n a fi���, ez tartani fog.�� �s mentek tov�bb, k�zvetlen m�g�tt�k a k�t k�v�ncsi kecsk�vel, akik �gy d�fk�dt�k �s l�kd�st�k a l�ceket, mintha a jav�t�st tenn�k pr�b�ra.- Arra gondoltam�� sz�lalt meg Karvaly��, hogy j�l tenn�d, ha elmenn�l Enyhelyre.

�ger riadtan n�zett fel r�.�� Ӡ� v�laszolta �vatosan��, �n arra gondoltam, hogy ha m�r tal�n van egy m�dja, hogy t�vol maradjak� att�l a helyt�l� Ak�r haza is mehetn�k Ta�nra.�� De amint kimondta, m�r nem is hitte saj�t igaz�t.

��Lehet, de nem hiszem, hogy b�lcs dolog lenne.

�ger kelletlen�l �rtett egyet.�� Nagy k�r�s egy kiscic�t�l, hogy megv�delmezzen egy embert a holtak sereg�t�l.

��Az.

��De� mi keresnival�m van Enyhelyen?�� �s rem�nykedve hozz�tette:�� Te is j�nn�l?

Karvaly megr�zta a fej�t.�� �n itt maradok.

��A formamester�

��Hozz�m k�ld�tt. �s �n elk�ldelek azokhoz, akiknek hallaniuk kell a t�rt�netedet �s kital�lhatj�k, hogy mit is jelent val�j�ban� Megmondom neked �szint�n, �ger: szerintem sz�ve m�ly�n a formamester m�g mindig annak tart, aki voltam. �gy hiszi, csup�ncsak rejt�zk�d�m itt, a gonti erd�s�gben, �s a legnagyobb sz�ks�g idej�n majd �jra el�b�jok.�� Az id�s f�rfi len�zett izzads�g-�ztatta, foltozott ruh�j�ra, poros cip�j�re, �s felnevetett.�� Itt �llok el�tted teljes pomp�mban!

��Mehehe�� mekegett fel m�g�tte a barna kecske.

��De mindegy is, �ger, mert igaza volt, amikor idek�ld�tt. Merthogy � is itt lenne, ha nem haj�zott volna el.

��Tenar �rn�?

��Hama Gondun, ahogyan a formamester nevezte �t�� v�laszolta Karvaly, k�zben kif�rk�szhetetlen tekintettel n�zett �gerre a ker�t�s felett.�� Egy n� Gontr�l. Gont le�nya. Tehanu.

<p>M�sodik fejezet</p><p><emphasis>Palot�k</emphasis></p>

Mikor �ger vissza�rt a kik�t�be, a Messzesz�ll� m�g ott lebegett a dokkn�l, f�r�sz�rut vett fel rakom�nyk�nt. A f�rfi tudta, hogy azon a haj�n m�r elj�tszotta a sz�ves fogadtat�st. Ink�bb a szomsz�dos m�l�n�l kik�t�tt, megkopott k�szter, a B�jos R�zsa fel� vette az ir�nyt.

Karvaly adott neki egy utaz�levelet, ell�tva a kir�ly k�zjegy�vel, �s lepecs�telve a B�ke R�n�j�val.�� Nekem k�ldte, hogy haszn�ljam, ha meggondoln�m magam�� mondta az �regember, egy horkant�s k�s�ret�ben.�� J� szolg�latodra lesz.�� A haj� gazd�ja�� miut�n el�ker�tette a p�nzt�ros�t, hogy az olvassa fel neki az �r�st�� nagyon is tisztelettud�v� v�lt, �s sokat menteget�z�tt a sz�k�s hely �s az �t el�re l�that� hossza miatt. A B�jos R�zsa Enyhely fel� tartott, ez bizonyos volt, azonban sek�lyv�zi haj�r�l l�v�n sz�, amely kisebb javakat visz kik�t�b�l-kik�t�be, ak�r egy h�napig is eltarthatott, mire megker�li a Nagy Sziget d�lkeleti sark�t, �s eljut a Kir�lyv�rosba.

Neki teljesen megfelel, �ger �gy v�laszolt. Ha tartott is az utaz�st�l, m�g jobban f�lt a v�g�t�l.

�jholdt�l f�lholdig a tengeri �t a b�ke id�szaka volt sz�m�ra. A sz�rke kismacska mer�sz utaz�nak bizonyult, �s buzg�n eger�szett a haj�n eg�sz nap, de este h�s�gesen tekeredett �ssze �ger arca mellett vagy karny�jt�snyira t�le. A f�rfi sz�ntelen csod�lkoz�s�ra, az �let meleg�nek e kicsiny t�red�ke t�vol tartotta a k�falt�l, �s a k�falon t�lr�l �t sz�l�t� hangokt�l. De nem eg�szen. Nem annyira, hogy teljesen elfeledhesse �ket. Ott voltak a s�t�tben, csak elfedve az alv�s f�tyl�val �s a nappalok f�nyess�g�vel. A melegebb �jszak�kat kint t�lt�tte a fed�lzeten, szenderg�s k�zben gyakran kinyitotta szem�t, hogy l�ssa az elv�ndorl� csillagokat, ahogy a lehorgonyzott haj� himb�l�z�s�nak ritmus�ra inognak odafent, �s tekintet�vel k�vette s�t�jukat az �g nyugati pereme fel�. M�g mindig megk�s�rtett ember volt, �m a ny�ri haj��t f�l h�napj�n kereszt�l, Komord �s Barniszk �s a Nagy Sziget partjai ment�n, h�tat ford�thatott szellemeinek.

A cica napokig vad�szott egy fiatal patk�nyra, amelyik k�zel akkora volt, mint � maga. Amikor b�szk�n �s f�rads�gos munk�val v�gigvonszolta a tetemet a fed�lzeten, az egyik matr�z elnevezte Huzinak. �ger elfogadta ezt a nevet.

�thaj�ztak az �benyhely-szoroson �s az Enyhely-�b�l bej�rat�n. A naps�t�tte v�z felett apr�donk�nt megjelentek a vil�g k�z�ppontj�ban �ll� v�ros feh�r tornyai, kibomlottak a t�vols�g k�d�b�l. �ger a haj�orrban �llt, mik�zben be�sztak a kik�t�be, �s feln�zve ez�st�s csillan�st l�tott a legmagasabb torony cs�cs�n: Vand�r-Akb� kardj�t.

Most azt k�v�nta, b�rcsak maradhatna ink�bb a fed�lzeten �s vitorl�zhatna tov�bb �s ne kellene partra sz�llnia a nagyszer� v�rosban a nagyszer� emberek k�z�, egy lev�llel a kir�lynak. Tudta, hogy nem val� � fut�rnak. Mi�rt kellett ilyen nagy terhet cipelnie? Hogyan lehets�ges, hogy egy falusi var�zsl�, aki mit sem tud a nemesi �gyekr�l �s a m�v�szet m�lys�geir�l, sz�l�tva lett �s utaznia kell szigetr�l-szigetre, m�gusokt�l az uralkod�hoz, �l�kt�l a holtakhoz?

Mondott valami ilyesmit Karvalynak:�� Nagyobb dolog ez n�lam.�� �gy. Az �reg csak n�zett r� egy darabig, azut�n az igaz nev�n sz�l�tva ezt v�laszolta:�� A vil�g hatalmas �s k�l�n�s hely, Hara, de nem hatalmasabb �s nem k�l�n�sebb, mint amilyen az elm�nk lehet. Gondolj erre n�ha.

A v�ros m�g�tt az eget sz�razf�ldi zivatar s�t�t�tette el. A tornyok feh�rre fagyott l�ngokk�nt �lltak a lil�s-fekete h�tt�r el�tt, �s a k�z�tt�k sz�rnyal� sir�lyok, sodr�d� szikr�knak t�ntek.

A B�jos R�zsa lehorgonyzott, kitolt�k a felj�r�t. Ez�ttal a matr�zok j�k�v�ns�gai k�s�rt�k, ahogy v�ll�ra vette csomagj�t. Felkapta a fedett ty�k�l�kast, amelyben Huzi lapult t�relmesen, �s partra sz�llt.

Sok zs�folt utc�t tal�lt maga el�tt, de a palot�hoz egyszer� �t vezetett, �s �tlete sem akadt, mi m�st tehetne, mint egyenesen odamegy �s k�zli, hogy levelet hozott a kir�lynak. Karvaly f�m�gust�l.

�s ezt tette, t�bbsz�r is.

�rt�l-�rig, hivatalt�l-hivatalig, a palota sz�les k�ls� l�pcs�it�l a magas el�csarnokokig, az aranyozott korl�ttal ell�tott l�pcs�kig, a k�rpitozott fal� bels� helyis�gekig, mozaikk� �s m�rv�ny padl�kon kereszt�l, kazett�s vagy gerend�zott vagy bolt�ves vagy festett mennyezetek alatt, csak ment �s ment �s ism�telgette a lit�ni�t:�� Karvalyt�l j�ttem, aki a f�m�gus volt, �s levelet hoztam a kir�lynak.�� Level�t senkinek sem adta oda. K�s�ret, gyanakv�, patron�l� �s id�h�z�, akad�lyoz� �r�k �s teremszolg�k �s hivatalnokok t�mege gy�lekezett �s t�m�r�lt k�r�tte, k�vette �s lass�totta am�gy sem gyors �tj�t a palot�n kereszt�l.

Hirtelen mind elt�ntek. Kiny�lt egy ajt�. Majd bez�rult m�g�tte.

Egyed�l �llt egy csendes teremben. �szaknyugat fel�l sz�les ablak ny�jtott kil�t�st a tet�kre. A viharfelh� m�r elvonult, �s az Onn-hegy sz�rke orma uralta a dombos l�that�rt.

Kiny�lt egy m�sik ajt�. Egy f�rfi l�pett be, feket�ben, nagyj�b�l egyid�s lehetett �gerrel. Gyors mozg�s� alak, finom, de hat�rozott von�sokkal �s bronz-sima r�nctalans�ggal. Odal�pett az utaz�hoz �s megsz�l�totta:�� �ger mester? Lebannen vagyok.

Jobb kez�t tartotta, hogy kezet fogjon �gerrel, tenyereket �ssze�rintve, ahogy az �a �s az Angl�dok k�rny�k�n szok�s. �ger automatikusan viszonozta az ismer�s gesztust. Azut�n esz�be jutott, hogy let�rdeljen, vagy legal�bbis meghajoljon, de a megfelel� pillanat mintha m�r elm�lt volna. Csak �llt ott, �s ostob�nak �rezte mag�t.

��Karvaly nagyuramt�l j�tt? Hogy van? J�l van?

��Igen, nagy�r. � k�ldte��� �ger sietve beny�lt ujjas�nak b�l�s�be a lev�l�rt, amelyet t�rdelve akart �tny�jtani a kir�lynak, amikor v�g�l bevezetik a tr�nterembe, ahol amaz a tr�non �lve v�rja�� ezt a levelet, nagyuram.

Az �t figyel� tekintet �bers�get �s el�z�kenys�get t�kr�z�tt. Oly k�rlelhetetlen�l metsz� volt, mint Karvaly�, de tal�n m�g t�bbet elhallgatott a m�g�tte rejl� gondolatokb�l. A kir�ly �tvette az odany�jtott levelet, �s kifog�stalan udvariass�gr�l tett tan�bizonys�got:�� Az � szavainak hordoz�ja sz�vb�l j�v� k�sz�netemet �s �dv�zletemet �rdemli. Megbocs�t?

�gernek v�g�l siker�lt meghajolnia. A kir�ly az ablakhoz s�t�lt, �s felbontotta a levelet.

Legal�bb k�tszer elolvasta, azut�n �jra �sszehajtogatta. Von�sai ugyanolyan nyugodtnak t�ntek, mint el�z�leg. Az ajt�hoz ment �s besz�lt valakivel odakint, azut�n visszafordult �gerhez:�� �lj�nk le, k�rem!�� mondta.�� Hamarosan hoznak nek�nk valami harapnival�t. Eg�sz d�lut�n a palot�t j�rta, �gy tudom. Ha az �rkapit�nynak lett volna el�g esze, hogy k�ldj�n egy �zenetet, akkor nem kellett volna annyi ideig m�sznia a falakat �s �sznia az �rkokban, melyeket k�r�m telep�tettek� Karvaly nagyuramn�l vend�geskedett? A szirtek sz�l�n �ll� h�zban?

��Igen.

��Irigylem �nt. Sohasem j�rtam m�g ott. Nem l�ttam �t, mi�ta �tjaink K�tf�n k�l�nv�ltak. Egy f�l �lettel ezel�tt lehetett. Nem engedte meg, hogy elmenjek hozz� Gontra. Nem j�tt el a koron�z�somra sem.�� Lebannen �gy mosolygott, mintha semmit sem mondott volna az im�nt.�� � adta nekem a kir�lys�got�� tette m�g hozz�.

Le�lt egy kis asztalka mell� �s b�lintott �gernek, hogy foglaljon helyet vele szemben. Amaz szemles�tve az asztal lapj�t n�zte, amelyet kanyarg�s elef�ntcsont- �s ez�stberak�s d�sz�tett, berkenyefa levelei �s vir�gai �leltek karcs� kardokat.

��J�l utazott?�� �rdekl�d�tt a kir�ly, s egy�b k�rd�seket is feltett, m�g felszolg�lt�k a hideg �telek remekeit: sonk�t �s f�st�lt halat, sal�t�t �s sajtot. Sz�vesen p�ld�t mutatott �gernek j��z� falatoz�sb�l; �s bort t�lt�tt, a legs�padtabb top�z sz�n�hez hasonl�t, krist�lypoharakba. Megemelte pohar�t.�� Nagyuramra �s kedves bar�tj�ra!�� mondott t�sztot.

�ger motyogva v�laszolt:�� �r�.�� �s ivott.

Lebannen ezut�n Ta�nr�l besz�lt, amely vid�kre n�h�ny esztend�vel ezel�tt l�togatott el�� �ger is eml�kezett a helyiek izgatotts�g�ra, amikor a kir�ly Meoni falai k�z�tt tart�zkodott. �s besz�lt valami ta�ni muzsikusokr�l is, akik �pp a v�rosban tart�zkodtak, h�rf�sok �s �nekesek j�ttek zen�lni az udvarba; tal�n �ger ismeri is valamelyik�ket, �s csakugyan, ismer�s neveket sorolt. Igen j�rtas volt abban, hogyan oldhatja vend�ge fesz�lts�g�t, amihez az �tel �s a bor kiv�l� seg�ts�get ny�jtott.

Amikor befejezt�k az �tkez�st, a kir�ly kit�lt�tt m�g egy f�l poh�rnyi bort, �s �gy sz�lt vend�g�hez:�� A lev�l javar�szben veled foglalkozik. Tudtad ezt?�� Hangsz�ne szemernyit sem v�ltozott az im�nti, �ltal�nos cseveg�shez k�pest, �s �ger megsz�d�lt egy pillanatra.

��Nem�� v�laszolta nagy nehezen.

��Van valami sejtelmed, hogy mi �ll benne?

��Az �lmaimmal kapcsolatos, tal�n�� v�laszolta �ger halkan, szemles�tve.

A kir�ly �t tanulm�nyozta egy darabig. Tekintet�ben nem t�kr�z�d�tt harag, ink�bb maga is megny�lt a t�zetes vizsg�l�d�s k�zepette. Erre kevesen k�pesek. Ezut�n felvette a levelet az asztalr�l, �s �ger fel� ny�jtotta.

��Nem olvasok j�l, nagyuram.

Lebannen nem lep�d�tt meg�� a var�zsl�k egy r�sze tudott olvasni, m�sok nem��, de �szint�n sajn�lkozott, hogy felfedte vend�ge h�tr�nyoss�g�t. Arc�nak arany-bronz csillog�s� b�re barn�s-v�r�sre v�ltozott, s azt mondta:�� Bocs�ss meg, �ger! Felolvashatom, mit �r?

��Megk�rn�lek r�, nagyuram�� v�laszolta �ger. A kir�ly zavara miatt �gy �rezte�� csak egy pillanatra��, hogy egyenl�k, �s el�sz�r volt k�pes term�szetes �s meleg hangon sz�lani.

Lebannen �tfutott a lev�l k�sz�nt� formul�kat tartalmaz� sorain, azut�n hangosan olvasta tov�bb:

���A ta�ni �gert, ki ezt k�zbes�ti, sz�l�tott�k �lm�ban, s nem �nn�n akarat�b�l, azon f�ldre, melyen egykor egy�tt kelt�nk �t. Besz�l majd a szenved�sr�l ott, hol a szenved�s m�r elm�lt, �s a v�ltoz�sr�l, hol semmi sem v�ltozik. Lez�rtuk az ajt�t, melyet Kob t�rt ki. Most tal�n maga a fal k�v�n leomlani. J�rt m�r K�tf�n. Csak Azver hallotta meg szavait. Nagyuram, a Kir�ly is meghallja majd, �s �gy cselekszik, ahogyan a b�lcsess�g mondja, s ahogyan a sz�ks�g k�v�nja. �ger mag�val viszi tiszteletem �s h�s�gem a Kir�ly nagyuram fel�. Szint�gy tiszteletem �s �dv�zletem k�zvet�ti Tenar h�lgyem fel�. Mindemellett szeretett le�nyom, Tehanu is fogadja sz�beli �zenetemet.� �s a Karom R�n�j�val �rta al�.�� Lebannen feln�zett a lev�lb�l �gerre, �s tekintet�k egym�sba kulcsol�dott.�� Mondd el, mif�le �lomr�l van sz�!

�gy h�t �ger ism�t elbesz�lte t�rt�net�t.

Ez�ttal r�viden mondta el, �s nem t�l j�l adta el�. B�r m�g mindig leny�g�zte, hogy Karvaly, a volt f�m�gus �gy n�zett ki �s �gy �lt�z�tt �s �gy �lt, mint egy falusi vagy tanyasi v�nember, egy �ger saj�t fajt�j�b�l �s helyzet�b�l sz�rmaz� ember, de az egyszer�s�g legal�bb megsemmis�tett minden felsz�nes b�tortalans�got. A kir�ly azonban lehetett b�rmilyen kedves �s udvarias, m�giscsak kir�lynak n�zett ki, kir�lyk�nt viselkedett, � volt a kir�ly, �s �ger sz�m�ra lek�zdhetetlennek t�nt ez a t�vols�g. A t�le telhet� leggyorsabban sietett v�gig mondand�j�n, �s megk�nnyebb�lten fejezte be.

Lebannen feltett n�h�ny k�rd�st. Liliom �s Szula meg�rintett�k egyszer-egyszer; az�ta nem? �s Szula �rint�se �getett?

�ger kiny�jtotta kez�t. A nyomok m�r szinte l�thatatlanok voltak, az elm�lt egy h�nap naps�t�se ut�n.

��Azt hiszem, a faln�l �ll�k meg tudn�nak �rinteni, ha k�zel menn�k hozz�juk.

��De t�volabb maradsz?

���gy tettem mindeddig.

���s nem ismerted �ket �let�kben?

��N�ha �gy �rzem, ismerem egyiket vagy m�sikat.

��De a feles�ged soha t�bb� nem j�tt el hozz�d?

��Oly sokan vannak, nagyuram. N�ha �gy hiszem, ott van � is. De nem l�tom k�z�tt�k.

A dologr�l val� besz�d k�zel hozta az eml�keket, t�l k�zel. A f�lelem �jra sz�v�t �s tork�t szorongatta. �gy �rezte, a helyis�g falai elolvadhatnak, �s az �jszakai �g �s a t�voli hegycs�cs elt�nhet, mintha egy f�gg�nyt h�zn�nak el el�le, hogy �jra ott �lljon, ahol mindig is �llt, a f�lhom�lyos domboldalon, a k�fal mellett.

���ger!

Feln�zett, megr�zk�dott, sz�d�lt. A szoba t�l f�nyesnek t�nt, a kir�ly arca hat�rozott �s eleven.

��Itt maradsz? A palot�ban?

Megh�v�s volt, de �ger csak b�lintani volt k�pes, s parancsk�nt �rtelmezte.

��J�. Elrendezem, hogy holnap �tadhasd az �zenetet Tehanu kisasszonynak. �s biztos vagyok benne, hogy a Feh�r �rn� is besz�lni k�v�n veled.

Meghajolt. Lebannen elfordult.

��Nagyuram�! Magamn�l tarthatom a macsk�mat?

Sem szikr�nyi mosoly, sem g�nyos fintor.�� Term�szetesen.

��Elszomor�tja sz�vemet, nagyuram, hogy csak bajaimat hozhattam neked!

��B�rmilyen sz� att�l, aki idek�ld�tt, megtiszteltet�s sz�momra �s hordoz�ja sz�m�ra is. �s ink�bb kapjak rossz h�reket egy becs�letes embert�l, mint hazugs�gokat egy h�zelg�t�l�� mondta erre Lebannen, �s �ger, kihallv�n n�mi t�jsz�l�st a szavak m�g�l, kiss� jobb kedvre der�lt.

A kir�ly t�vozott, �s ezzel egy�tt egy f�rfi n�zett be azon az ajt�n, amelyen �ger kor�bban bel�pett.�� Odavezetem a szob�j�hoz, ha k�vet, uram�� mondta. M�lt�s�gteljes volt, id�s�d� �s j�l�lt�z�tt. �ger k�vette an�lk�l, hogy b�rmi sejtelme lett volna arr�l, amaz nemesember vagy szolga lehet, �s nem mer�szelte Huzi fel�l k�rdezni. Az el�t�rben, azon helyis�g el�tt, amelyben a kir�llyal tal�lkozott, a hivatalnokok, az �r�k �s a teremszolg�k kifejezetten ragaszkodtak hozz�, hogy hagyja n�luk a ty�k�l�kast. Gyanakv�n szeml�lte �s rosszall�n vizsg�lgatta m�r vagy t�z-tizen�t hivatalnok. � pedig t�z-tizen�t alkalommal magyar�zta el, hogy az�rt hozta mag�val a macsk�t, mert nem tudta hol otthagyni a v�rosban. A szob�t, ahol r�parancsoltak, hogy tegye le, messze maguk m�g�tt hagyt�k m�r, �s most halad�s k�zben nem l�tta a helyis�get. Meg sem tal�lhatja m�r soha t�bb�, minthogy legal�bb f�lpalot�nyira lehetett t�le. Termek �s folyos�k �s ajt�k �s �tj�r�k labirintusa m�g�tt�

Vezet�je meghajolt �s beengedte egy kicsi, sz�ps�ges szob�ba, k�rpittal, sz�nyeggel, h�mzett �l�s� sz�kkel, �b�lre n�z� ablakkal, asztallal, amelyen egy t�l ny�ri gy�m�lcs illatozott egy kancs� v�z mellett. �s a ty�k�l�kassal.

Kinyitotta. Huzi igen k�nyelmesen, lusta mozdulatokkal sz�llt ki bel�le, ezzel is mutatva, hogy mennyire hozz� van szokva a palot�khoz. Ny�jt�zkodott egy j�t, �dv�zl�sk�ppen megszimatolta �ger ujjait, azut�n k�rben�zett a szob�ban, �s megvizsg�lgatta a dolgokat. Felfedezte a lef�gg�nyz�tt h�l�f�lk�t, �s felugrott az �gyra. Udvarias kopogtat�s hallatszott az ajt� fel�l. Fiatal f�rfi l�pett be, kez�ben nagy, lapos, neh�z, fedetlen fadobozt hozott. Meghajolt �ger fel� �s azt mormolta:�� Homok, uram.�� Letette a dobozt a h�l�f�lke t�volabbi sark�ba. �jra meghajolt �s t�vozott.

��Nos��� sz�lalt meg �ger, le�lve az �gyra. Nem volt szok�sa besz�lni a cic�hoz, kapcsolatuk a csendes, bizalmas �rint�sen alapult. De most besz�lnie kellett valakihez.�� Ma tal�lkoztam a kir�llyal�� fejezte be im�nti mondand�j�t.

* * *

A kir�lynak t�l sok emberrel kellett t�rgyalnia, miel�tt le�lhetett volna �gya sz�l�re. K�zt�k a legfontosabbak a karg magass�gos kir�ly k�ld�ttei voltak. B�cs�t k�v�ntak venni t�le, minthogy m�r befejezt�k k�ldet�s�ket Enyhelyen, saj�t megel�gedetts�g�kre, ha nem ink�bb Lebannen�re.

A kir�ly m�r v�rta, hogy tal�lkozhasson a k�vetekkel, hossz� �vek t�relmes k�zeled�s�nek, megh�v�sainak �s t�rgyal�sainak betet�z�sek�nt. Uralkod�s�nak els� t�z esztendej�ben semmiben sem egyezett meg a kargokkal. Awab�t istenkir�lya visszautas�totta minden aj�nlat�t a kereskedelmi �s b�keegyezm�nyekre vonatkoz�lag, �s a k�veteket meghallgat�s n�lk�l k�ldte vissza. Kijelentette, hogy egy isten nem egyezkedik hitv�ny haland�kkal, �s a legkev�sb� az �tokverte-var�zsl�kkal. Az istenkir�ly kinyilv�n�totta az egyetemes isteni birodalom megalap�t�s�t, de e bejelent�s�t nem k�vett�k a sisakforg�s harcosok miri�dnyi haj�b�l �ll� flott�i, hogy lerohanj�k az istentelen nyugatot. M�g a Szigetvil�g keleti r�sz�n porty�z� kal�zok bet�r�sei is fokozatosan elmaradtak. A kal�zok csemp�szekk� v�ltak, �s szigetvil�gi vas�rt �s ac�l�rt �s bronz�rt pr�b�lt�k eladni mindazon tiltott javakat, melyeket el b�rtak hozni Karego-�tr�l. Tudt�k, hogy karg�df�ld igencsak sz�k�ben van az �sv�nyoknak �s a f�meknek.

E tiltott kereskedelem m�vel�i hozt�k meg a h�rt legel�sz�r, hogy a magass�gos kir�ly tr�nra l�pett.

Hur-�t-Huron, a karg�d f�ldek nagy, szeg�ny, legkeletibb sziget�n egy had�r, Thol, a hupuni Thoreg �s Wuluha isten lesz�rmazottj�nak tartva mag�t, a k�rny�k magass�gos kir�ly�v� koron�zta mag�t. K�vetkez� l�p�sk�nt megh�d�totta Atninit, azut�n egy Hur-�t-Hurr�l �s Atninir�l �sszeszedett megsz�ll� sereg �s egy flotta seg�ts�g�vel �tvette az uralmat a gazdag k�zponti sziget, Karego-�t felett. Mik�zben harcosai utat v�gtak maguknak Awab�t fel�, a f�v�ros n�pe fell�zadt az istenkir�ly zsarnoks�ga ellen. Lem�sz�rolt�k a f�papokat, ki�zt�k a tiszts�gvisel�ket a templomokb�l, sz�lesre nyitott�k a kapukat, �s z�szl�kkal, t�nccal �rvendeztek, amikor Thol kir�ly elfoglalta Thoreg tr�nj�t.

Test�rs�ge �s paps�ga marad�k�val az el�z� uralkod� az atuani szent helyre menek�lt. Ott a sivatagban, a N�vtelenek kegyhely�nek f�ldreng�s-r�zta romjai mellett �ll� templom�ban, az egyik her�lt pap elmetszette az istenkir�ly tork�t.

Thol kiki�ltotta mag�t a n�gy karg�d sziget magass�gos kir�ly�nak. Amint meghallotta e h�reket, Lebannen k�veteket k�ld�tt, hogy �dv�z�lje testv�rkir�ly�t, �s biztos�tsa �t a Szigetvil�g bar�ts�gra val� t�rekv�s�r�l.

�t esztend�nyi bonyolult �s f�raszt� diplom�cia k�vetkezett. Thol er�szakkal �lt fel egy fenyegetett tr�nra, �s a teokr�cia romjain �ll� birodalomban minden uralom kock�zatos, minden tekint�ly megk�rd�jelezhet�. Folyton-folyv�st kisebb kir�lyok l�ptek el�, �s lettek engedelmess�gre k�rve vagy k�nyszer�tve a magass�gos kir�ly el�tt. Eretnekek �s szekt�sok �z�nl�ttek ki kegyhelyeikr�l �s barlangjaikb�l, s ki�ltozt�k, hogy �Jaj, a hatalmasnak!�, �s j�soltak f�ldreng�st, �rhull�mot, j�rv�nyt a m�lt�s�goknak. A megosztott birodalmat ural� Thol nehezen b�zott meg a nagy hatalm� �s vagyonos szigetvil�giakban.

Sz�m�ra mit sem jelentett, hogy a m�sik kir�ly bar�ts�gr�l �s a B�ke Gy�r�j�r�l besz�l. Nem a kargok� volt az a gy�r�? Az �si id�kben k�sz�lt nyugaton, �s n�hai hupuni Thoreg kir�ly fogadta el aj�nd�kk�nt a h�s Vand�r-Akb�t�l, mint a bar�ts�g z�log�t a karg�d �s az archik f�ldek k�z�tt. Azut�n a gy�r� elt�nt a bar�ts�ggal egy�tt, �s h�bor� t�rt ki. De k�s�bb j�tt az a mad�r-m�gus, aki megtal�lta a gy�r�t �s visszalopta Atuan s�rjainak papn�j�vel egy�tt, �s mindkett�t elvitte Enyhelyre. Ennyit a szigetvil�giak megb�zhat�s�g�r�l!

K�ld�ttein kereszt�l Lebannen t�relmesen �s udvariasan r�mutatott, hogy a B�ke Gy�r�je�� imm�ron az elej�n kezdve�� M�rred aj�nd�ka volt Elf�rannak, �gy �r�mteli eml�k a Szigetvil�g legszeretettebb kir�ly�t�l �s kir�lyn�j�t�l. �s igencsak szent dolog is egyben, minthogy rajta vagyon a K�tel�k R�n�ja, egy nagy hatalm� �ld�s-b�b�j. K�zel n�gy �vsz�zaddal ezel�tt Vand�r-Akb� vitte el a karg�d f�ldekre, mint a megszeghetetlen b�keesk� z�log�t. Awab�t papjai azonban m�gis megszegt�k az esk�t, �s elt�rt�k a gy�r�t. Valami negyven esztend�vel ezel�tt a k�tf�i Karvaly �s az atuani Tenar �sszeillesztette a gy�r� k�t fel�t. Mi is legyen akkor h�t a b�k�vel?

Ennyi a l�nyege a Thol kir�llyal v�ltott �zeneteknek.

�s a ny�ri Hossz� T�nc ut�n, nagyj�b�l egy h�napja, haj�raj vitorl�zott le a Fenn�t-�tj�r�n �s fel az �benyhely-szoroson �s �t az Enyhely-�b�l bej�rat�n. V�r�s vitorl�s, hossz� �s v�r�s test� haj�k sz�ll�tott�k Nagy Kapu kik�t�j�be a sisakforg�s harcosokat, a nagyszer� tal�rokba �lt�z�tt k�veteket �s n�h�ny lef�tyolozott arc� n�t.

��Viselje h�t Tholnak, a magass�gos kir�lynak, Thoreg tr�nja �r�k�s�nek �s Wuluha lesz�rmazottj�nak le�nya a B�ke Gy�r�j�t kez�n, ak�rcsak Elf�ran Szol�a kir�lyn�je viselte, s legyen ez a keleti �s a nyugati szigetek k�z�tt �r�kk�n tart� b�ke jele.

Ezt �zente a magass�gos kir�ly Lebannennek. Nagy archik r�n�kkal �ratta tekercsre, de miel�tt Lebannen kez�be ker�lt volna, Thol nagyk�vete hangosan felolvasta. Nyilv�nosan, a k�ld�tts�g fogad�sa sor�n az enyhelyi kir�lyi udvarban, a teljes udvartart�s el�tt, amely a karg k�vetek tisztelet�re gy�lt �ssze. Lehet, hogy a nagyk�vet nem tudott archik nyelven olvasni, �s emiatt hangosan �s lassan, eml�kezetb�l mondta fel a sz�veget, de valamely okb�l kifoly�lag a szavak olyan s�lyt nyertek, mintha ultim�tumot k�zvet�ten�nek.

A hercegn� nem sz�lalt meg. Kimagasodott ama t�z csel�d vagy rabszolgal�ny k�z�l, akik elk�s�rt�k Enyhelyre, �s az udvarh�lgyek k�z�l, akiket sebtiben jel�ltek ki, hogy gondoskodjanak k�nyelm�r�l �s ell�t�s�r�l. Mindig f�tylat viselt, ahogy ez, �gy t�nt, a j� csal�db�l sz�rmaz� hur-�t-huri n�k szok�sa volt. A f�tylak, v�r�sek aranyfon�llal h�mzett cs�kokkal, egyenesen f�ggtek le egy lapos karim�j� kalapr�l vagy fejfed�f�l�r�l, �gy a hercegn� legink�bb v�r�s oszlopnak vagy pill�rnek t�nt, hengeresnek, jellegtelennek, ahogy ott �llt mozdulatlanul �s csendesen.

��A magass�gos Thol kir�ly megtisztel minket�� v�laszolt Lebannen tiszta, nyugodt hangon; �s sz�netet tartott. Az udvar �s a k�vets�g v�rakozott.�� �dv�zl�nk udvarunkban, hercegn�!�� fordult a lef�tyolozott alak fel�. Az nem mozdult.

��Legyen a hercegn� sz�ll�sa a Folyami h�z, �s legyen minden k�v�ns�ga szerint�� parancsolta Lebannen.

A Folyami h�z sz�ps�ges kisebb palotak�nt �llt a v�ros �szaki perem�n, egybe�p�tve a r�gi v�rosfallal, oldal�n kiemelked� teraszokkal, amelyek a kis Csipk�spatakra n�ztek. M�g Heru kir�lyn� �p�ttette, �s emiatt gyakran nevezt�k a Kir�lyn� h�z�nak. Amikor Lebannen tr�nra ker�lt fel�j�ttatta �s �jrab�toroztatta Maharion palot�j�val egy�tt, amelyet ezut�n Meg�jult palot�nak neveztek, �s amelyben udvartart�sa berendezkedett. A Folyami h�z k�nyelm�t csak a ny�ri �nneps�gek alkalm�val vette ig�nybe, �s n�ha arra haszn�lta, hogy mag�nyosan visszavonuljon n�h�ny napra.

Halk suttog�s futott v�gig az udvaroncok had�n. A Kir�lyn� h�za?

Miut�n lezajlott a karg k�ld�tts�g udvarias fogad�sa, Lebannen elhagyta az audienciatermet. Az �lt�z�j�be ment, ahol egyed�l lehetett, m�r amennyire egy kir�ly egyed�l lehet b�rhol is, �reg szolg�l�j�val, T�lggyel, akit eg�sz �let�ben ismert.

Kiter�tette a d�szes tekercset egy asztalra.�� Sajt a patk�nyfog�ban�� mormolta maga el�. Megborzongott. El�kapta a t�rt, amelyet h�vely�vel egy�tt mindig mag�n�l hordott, �s egy mozdulattal belev�gott a magass�gos kir�ly �zenet�be.�� Zs�kbamacska�� mondta��, vagy �ruszerz�d�s. Gy�r� a kez�re �s p�r�z a nyakamra.

T�lgy csendes riadalommal n�zte. Az Angl�dok Arren hercege m�g sohasem vesz�tette el a t�relm�t. Gyermekk�nt is legfeljebb csak els�rta mag�t, egyperces keser� zokog�s erej�ig, de ennyivel mindig letudta b�nat�t. T�l j�l k�pzett, t�l fegyelmezett volt ahhoz, hogy utat engedjen haragj�nak. �s mint kir�ly, mint a holtak f�ldj�n val� �tkel�ssel birodalm�ra r�szolg�lt kir�ly, zord m�g csak-csak lehetett volna, de mindig�� gondolta T�lgy��, mindig t�l b�szke �s t�l er�s volt ahhoz, hogy d�h�ngeni kezdjen.

��Nem fognak kihaszn�lni!�� vicsorgott Lebannen. �jra v�gigv�gott a tekercsen, tekintete oly s�t�t �s elvakult volt a haragt�l, hogy a v�nember val�di f�lelemt�l hajtva h�z�dott h�tr�bb valamelyest.

Lebannen �szrevette a mozdulatot. Mindig �beren figyelt a k�r�tte l�v�kre.

Eltette t�r�t. Szolg�j�hoz m�r j�val nyugodtabb hangon sz�lt:�� Nevemre mondom, T�lgy, el�bb puszt�tom el Tholt �s a kir�lys�g�t, mintsem hagyjam, hogy zs�molynak haszn�ljon a tr�nja el�tt.�� Azut�n hosszan s�hajtott �s le�lt, hagyta, hogy T�lgy levegye v�ll�r�l a neh�z, aranysujt�sos d�szk�p�nyeget.

T�lgy soha egy sz�t sem ejtett el m�soknak err�l a jelenetr�l, de az udvarn�pnek m�r am�gy is megvoltak a maga spekul�ci�i �s pletyk�i a kargok hercegn�j�r�l �s arr�l, hogy mit sz�nd�kozik tenni vele a kir�ly�� vagy mit tett m�r vele.

Nem mondta, hogy elfogadja a hercegn�t menyasszonyak�nt. Csup�n azt ismerte el, hogy a h�lgyet felaj�nlott�k menyasszony�nak; az Elf�ran Gy�r�je k�r�li besz�d nem igaz�n rejtette el az aj�nlatot, vagy az alkut, vagy a fenyeget�st. Ugyanakkor, nem utas�totta el. V�lasza (a v�gtelens�gig elemezve is) csup�n �dv�zl�besz�d volt, �s hogy legyen a hercegn� k�v�ns�ga szerint, �s hogy lakjon a hercegn� a Folyami h�zban: a Kir�lyn� h�z�ban! Biztos, hogy jelent ez valamit egy�ltal�n? De m�sfel�l n�zve, mi�rt nem a Meg�jult palot�ban? Mi�rt k�ldte el a hercegn�t a v�ros m�sik v�g�be?

Lebannen megkoron�z�sa �ta nemesi h�zak h�lgyei, az Angl�dok, �a �s �t r�gi uralkod�i v�rvonalainak hercegn�i j�nnek hozz� l�togat�ba, vagy hogy bek�lt�zzenek az udvartart�sba. Mindegyik�k uralkod�i b�n�sm�dban r�szes�lt �s a kir�ly t�ncolt az esk�v�iken, ahogy egym�s ut�n meg�llapodtak egy-egy nemesember vagy vagyonos polg�r oldal�n. K�ztudott volt, hogy kedveli a n�k t�rsas�g�t, �s javaslataikat hasonl�k�ppen; hogy sz�vesen fl�rt�l egy b�jos le�nnyal �s megh�v egy intelligens n�t, tan�csot k�r t�le, vit�t vagy vigaszt keres n�la. De sem le�ny sem n� nem jutott m�g k�zel�be annak, hogy a sz�besz�dek �sszeh�zas�ts�k �ket. �s soha le�nyt vagy n�t nem sz�ll�solt m�g el a Folyami h�zban.

A kir�ly mell� kell egy kir�lyn�, mondt�k neki tan�csad�i rendszeres id�k�z�nk�nt.

��Val�ban meg kell h�zasodnod, Arren.�� Anyja is �gy sz�lott, mikor utolj�ra �lve l�tta.

M�rred �r�k�se! Nem lesz �r�k�se? k�rdi a k�zn�p.

Mindegyik�knek csak annyit mondott, k�l�nf�le szavakkal �s m�dokon:�� Adjatok id�t! Romjaib�l kell �jj��p�tenem egy kir�lys�got. Hadd �p�tsek olyan lakhelyet, amely megfelel egy kir�lyn�nak, �s olyan birodalmat, ami felett gyermekemnek �rdemes lesz uralkodnia!�� �s minthogy szerett�k �s megb�ztak benne, �s mivel m�g mindig fiatal volt, �gy vonzerej�vel �s meggy�z�erej�vel elker�lte a rem�nyteli sz�zeket. Eg�szen id�ig.

Mi lehetett a s�lyos, v�r�s f�tylak alatt? Ki �l az �tl�thatatlan s�torlapok m�g�tt? A hercegn� k�s�ret�re kijel�lt h�lgyeket, ilyen k�rd�sekkel ostromolt�k. Csinos? Cs�f netal�nt�n? Igaz, hogy magas �s karcs�, alacsony �s izmos, b�re tejfeh�r, himl�helyes, egyszem�, sz�ke vagy fekete haj�, negyven�t esztend�s m�r, csak t�zesztend�s legfeljebb, ny�ladz� kret�n, ragyog� sz�ps�g?

A sz�besz�dek lassan hasonl�tani kezdtek egym�sra. Eszerint a hercegn� fiatal, b�r m�r nem gyermek; a haja se nem sz�ke, se nem fekete; el�g csinos, mondja n�h�ny h�lgy; goromba, mondj�k m�sok. Egy sz�t sem besz�l archikul, mondj�k mind, �s nem is tanulja meg. Elrejt�zik a k�s�r�i k�z�tt, �s ha elhagyni k�nyszer�l szob�j�t, elb�jik a v�r�s f�tylak m�g�. A kir�ly udvariass�gi l�togat�st tett n�la. A hercegn� nem hajolt meg el�tte, nem sz�lt hozz�, vagy adott b�rmi jelet, csak �llt, mondta az id�s Jeza �rn� elkeseredetten, �mint egy t�glak�m�ny!�

A kir�ly saj�t karg�df�ldi k�vetei seg�ts�g�vel sz�lt hozz�, �s a karg nagyk�veten kereszt�l, aki eg�sz j�l besz�lte az archikot, �s �vatosan k�zvet�tette az uralkod� �dv�zlet�t �s k�rd�seit, a n� k�v�ns�gaival �s sz�nd�kaival kapcsolatosan. A tolm�csok a hercegn� k�s�r�ihez besz�ltek, kiknek f�tylai r�videbbek �s valahogy kev�sb� �thatolhatatlanok voltak. A n�k a mozdulatlan v�r�s pill�r k�r� gy�ltek �s mormoltak �s sustorogtak �s visszafordultak a tolm�csokhoz, �s a tolm�csok k�z�lt�k a kir�llyal, hogy a hercegn� el�gedett, �s nem ig�nyel semmit.

Amikor Tenar �s Tehanu meg�rkezett Gontr�l, Lebannen haj�t k�ld�tt �rt�k �s �zenet�ben k�rlelte �ket, hogy j�jjenek. R�viddel azel�tt t�rt�nt mindez, hogy a karg�d flotta meg�rkezett a hercegn�vel, �s olyan okokb�l, amelyeknek semmi k�ze nem volt a hercegn�h�z vagy Thol kir�lyhoz. De amint az els� alkalommal egyed�l maradt Tenarral, a kir�lyb�l kit�rt a panasz:�� Mit kezdjek vele? Mit tehetn�k?

��Mondd, mi baj?�� k�rdezte Tenar meglepetten.

Lebannen csak kev�s id�t t�lt�tt Tenarral, b�r �rtak egym�snak n�h�ny levelet az az�ta eltelt �vek sor�n. A kir�ly m�g nem szokott hozz�, hogy az asszony haja elsz�rk�lt, �s alacsonyabbnak t�nt, mint amire eml�kezett; de azonnal �rezte, amit tizen�t esztend�vel kor�bban is, hogy b�rmit mondhat, a n� meg�rti majd.

���t �vig �p�tettem a kereskedelmet �s pr�b�ltam j�l kij�nni Thollal, merthogy � had�r, �s nem akartam a kir�lys�got szorongatott helyzetbe hozni, ahogy az Maharion idej�ben t�rt�nt, s�rk�nyokkal nyugaton �s hadurakkal keleten. �s mert a B�ke Jele alatt uralkodom. �s ez eg�sz j�l is ment ez ideig, am�g ide nem k�ldte ezt a l�nyt a semmib�l, mondv�n, hogy ha b�k�t akarok, akkor adjam neki Elf�ran Gy�r�j�t. A ti gy�r�t�ket, Tenar! Amely ti�d �s K�bor�!

Tenar habozott, miel�tt megsz�lalt:�� Mindenesetre a l�nya, nemdeb�r?

��Mi egy le�ny egy barb�r kir�lynak? Kereskedelmi �ru. Alkut�rgy, amivel el�ny�ket v�s�rolhat. Te is tudod! Ott sz�lett�l!

Szokatlan volt, hogy �gy besz�ljen. Bel�l � is meglepetten hallgatta saj�t mag�t. Hirtelen let�rdelt, megfogta Tenar kez�t, �s szem�re helyezte a b�nb�nat jelek�nt.�� Sajn�lom, Tenar! Ez mindenn�l jobban zavar. Nem l�tom, mit tehetn�k.

��Nos, am�g nem teszel semmit, addig van egy kis id�d� Tal�n a hercegn�nek is megvan a maga v�lem�nye?

��Hogyan k�z�ln�? Abba a v�r�s zs�kba b�jva? Nem fog besz�lni, nem fog kin�zni, ak�r egy s�toroszlop is lehetne.�� Nevetni pr�b�lt. Felfigyelt a saj�t haragj�ra, �s pr�b�lt ments�get tal�lni:�� �s ez az eg�sz akkor j�n, amikor rossz h�reket kapok nyugatr�l. Emiatt k�rtelek, hogy gyere ide Tehanuval. Nem az�rt, hogy ezzel az ostobas�ggal zaklassalak.

��Nem ostobas�g�� mondta Tenar, de ink�bb elterelte a t�m�t, elhessegette, �s elkezdett a s�rk�nyokr�l besz�lni.

Minthogy nyugatr�l val�ban nyugtalan�t� h�rek �rkeztek, a kir�lynak siker�lt nem foglalkoznia a hercegn�vel, legal�bbis ideje java r�sz�ben. Tudta, hogy nem szok�sa az �llam�gyeket figyelmen k�v�l hagyni. F�k�nt folyamatukban, amikor r�ad�sul kihatnak egym�sra. N�h�ny nappal a besz�lget�s�k ut�n megk�rte Tenart, hogy tegyen l�togat�st a hercegn�n�l, �s pr�b�lja sz�ra b�rni. Legal�bb, mondta, ugyanazt a nyelvet besz�lik.

��Tal�n�� v�laszolta Tenar.�� Senkivel sem tal�lkoztam m�g Hur-�t-Hurr�l. Atuanon barb�roknak tartottuk �ket.

A kir�ly megverve �rezte mag�t, de term�szetesen Tenar megtette, amit k�rt t�le. Legut�bbi l�togat�sa ut�n az asszony k�z�lte, hogy egy nyelvet besz�l a hercegn�vel, vagy legal�bbis k�zel ugyanazt, �s a hercegn� nem is hitte, hogy esetleg l�tezik m�s nyelv a vil�gon. �gy tartotta, hogy itt mindenki�� az udvaroncok �s udvarh�lgyek mind�� gonosz, holdk�ros n�ps�g, amely �t g�nyolja azzal, hogy az emberi besz�d mell�z�s�vel karattyol �s csahol, mint az �llatok. Amennyire Tenar meg tudta �t�lni, val�sz�n�leg a sivatagban n�tt fel, Thol kir�ly eredeti uradalm�ban, Hur-�t-Huron, �s csak nagyon keveset tart�zkodhatott az awab�ti udvarban, miel�tt Enyhelyre k�ldt�k.

��Meg van r�m�lve�� mondta Tenar.

��Ez�rt elb�jik a s�tr�ba. Mit gondol r�lam?

��Honnan tudhatn� egy�ltal�n, hogy ki vagy?

Lebannen savany� �br�zatot v�gott.�� Mennyi id�s?

��Fiatal. De m�r n�.

��Nem vehetem el�� jelentette ki a kir�ly, hirtelen elhat�roz�sra jutva.�� Vissza fogom k�ldeni.

��A visszak�ld�tt menyasszony becstelen n�. Ha visszak�ld�d, Thol meg�lheti, hogy �gy mossa le, a h�z�t �rt becstelens�get. Bizonyosan �gy �rten�, hogy sz�nd�kodban �llt megs�rteni �t.

Lebannen arc�t a harag v�r�se futotta el.

Tenar megel�zte.�� Barb�r szok�sok�� mondta h�v�sen.

A kir�ly j�rk�lni kezdett fel s le.�� Rendben, maradjon h�t! De akkor sem ismerem el ezt a l�nyt kir�lyn�mnek M�rred birodalm�ban. Meg lehet tan�tani az archikra? Legal�bb n�h�ny sz�ra? Vagy tan�thatatlan? Azt fogom mondani, hogy egy archik kir�ly nem h�zasodhat olyan n�vel, aki nem besz�li a Birodalom nyelv�t. Nem �rdekel, ha nem tetszik a karg kir�lynak. Sz�ks�ge lenne m�r egy arculcsap�sra. �s legal�bb id�t nyerek.

���s megk�red, hogy tanulja meg az archikot?

��Hogyan k�rhetn�k t�le b�rmit is, ha �rthetetlennek tartja a besz�demet? Mi haszna lenne odamennem? Arra gondoltam, te tal�n besz�lhetn�l vele, Tenar� L�tod, micsoda lehetetlen helyzet ez, ahogy Thol kihaszn�lja a l�ny�t, hogy egyenrang� legyen velem, a Gy�r� �ltal�� amit ti hoztatok el. Micsoda csapda! M�g csak k�rp�tolni sem tudom, ha nemet mondok. Szeretn�m h�zni az id�t, k�slekedni, hogy meg�rizhessem a b�k�t. Semmi t�bbet. M�g ha ez �lnok csal�snak t�nik is. Mondj a l�nynak b�rmit, amit hely�nval�nak gondolsz! �n nem tudok mit kezdeni vele.

�s t�vozott, jogos haraggal eltelve, amely lassan h�lt ki, k�nyelmetlen �rz�snek adva helyet, amely legink�bb a sz�gyenre hasonl�tott.

Amikor a karg k�ld�tts�g bejelentette, hogy hamarosan indulna hazafel�, Lebannen gondosan �zenetet fogalmazott Thol kir�lynak. Kifejezte benne, mennyire m�lt�nyolja a megtiszteltet�st, amelyet a hercegn� l�togat�sa jelent Enyhelynek, �s �r�m�t afelett, hogy � �s udvartart�sa bevezethetik a h�lgyet a kir�lys�g szok�saiba �s nyelvezet�be. A Gy�r�r�l semmit sem mondott, ahogy a h�zass�gr�l vagy annak elutas�t�s�r�l sem.

A bajokt�l s�jtott ta�ni var�zsl�val val� besz�lget�s�t k�vet� est�n t�rt�nt, hogy utolj�ra tal�lkozott a kargokkal, �s �tny�jtotta a magass�gos kir�lynak sz�l� level�t. El�bb hangosan felolvasta, ahogyan a nagyk�vet tette Thol level�vel kor�bban.

A nagyk�vet �nel�g�lten hallgatta.�� A magass�gos kir�ly �r�lni fog�� k�sz�nte meg az �zenetet.

V�gig udvariasan besz�lt a k�vetekkel �s felvonultatta az aj�nd�kokat, melyeket Tholnak sz�nt, m�gis meglep�d�tt k�nt�rfalaz�s�nak ily k�nnyed fogadtat�s�n. Gondolatban arra a k�vetkeztet�sre jutott: Thol tudja, hogy ezzel �tj�t �llta. Elm�je erre csak egyetlen csendesen szenved�lyes v�laszt adott: soha!

�rdekl�d�tt, a nagyk�vet nem l�togatna-e a Folyami h�zba, hogy �dv�zletet mondjon hercegn�j�nek? A karg k�ld�tt von�sai olyan kifejez�stelenek maradtak, mintha a kir�ly arra k�rte volna, hogy k�sz�nj�n el egy csomagt�l. Lebannen ism�t �rezte, hogy a harag fojtogatni kezdi. L�tta, hogy a nagyk�vet arca megv�ltozik valamelyest, tekintet�ben �vatoss�g �s engesztel�sre val� hajlam csillant. Az uralkod� elmosolyodott, �s j� szelet k�v�nt a karg�d f�ldek fel�. Kil�pett a fogad�teremb�l �s a szob�ja fel� indult.

R�tusok �s �nneps�gek tett�k ki a tev�kenys�ge java r�sz�t, �s mint kir�lynak, �lete a nyilv�noss�g el�tt zajlott. �m mivel egy �vsz�zadok �ta �resen �ll� tr�nt �s egy protokollt�l mentes palot�t szerzett mag�nak, �gy n�h�ny dolgot tetsz�se szerint alak�thatott. K�v�l tartotta a cerem�ni�kat a szob�j�n. �jjele is mag�ntulajdon maradt. J� �jt mondott T�lgynek, aki az el�t�rben aludt, �s becsukta az ajt�t. Le�lt az �gya sz�l�re. F�radtnak, d�h�snek �s k�l�n�s m�don elhagyatottnak is �rezte mag�t.

Nyak�ban mindig v�kony aranyl�ncot viselt, rajta aranysz�vetb�l k�sz�lt ersz�nnyel. Az ersz�nyben kicsiny kavics rejt�z�tt; fak�-fekete k�darab, �rdes felsz�n�. Kivette �s a kez�ben tartotta, ahogy ott �lt �s gondolkodott.

Pr�b�lta ki�zni fej�b�l a karg l�ny k�r�li eg�sz ostobas�got az�ltal, hogy a var�zsl� �geren �s k�l�n�s �lmain elm�lkedett. De csak f�jdalmas irigys�get �rzett, mert �ger partra sz�llhatott Gonton, besz�lhetett K�borral, �s n�la lakhatott.

Emiatt �rezte mag�t elhagyatottnak. A f�rfi, akit ur�nak nevezett, a f�rfi, akit mindenkin�l jobban kedvelt, nem engedte k�zelebb mag�hoz, �s nem j�tt el hozz�.

Tal�n K�bor �gy hiszi, hogy csak mert elvesztette m�gikus hatalm�t, Lebannen kevesebbnek gondolja, mint azel�tt? Megveti, netal�nt�n?

Tekintve a v�ltoz�st, amelyet a hatalom szokott okozni az elm�ben �s a sz�vben, e gondolat nem volt k�ptelens�g. �mde K�bor biztosan jobban ismeri �t enn�l, avagy legal�bbis, biztosan nem felt�telez r�la ilyesmit.

Lehets�ges lenne, hogy Lebannen egykori igaz vezet�jek�nt �s urak�nt, K�bor nem k�pes elviselni az alattval�s�got? Bizony�ra neh�z lehet elfogadni ezt az �regembernek: ostoba, megford�tott helyzet�ket.

De Lebannen tiszt�n eml�kezett arra, hogyan t�rdelt le el�tte K�bor mindk�t t�rd�re a K�tf�-hegyen, egy s�rk�ny �rny�k�ban �s a mesterek el�tt, kiknek maga K�bor volt a vezet�je akkoriban. Fel�llt �s homlokon cs�kolta �t, mondv�n, hogy uralkodjon j�l �s b�lcsen. Nagyuramnak �s kedves t�rsamnak nevezte.

�� adta nekem a kir�lys�got,� mondta �gernek. Akkor, abban a pillanatban helyezte a kez�be az eg�sz Birodalmat. Teljess�ggel �nsz�nt�b�l.

�s K�bor tal�n ez�rt nem sz�vesen j�tt Enyhelyre, �s tal�n ez�rt nem hagyta, hogy Lebannen elmenjen hozz� tan�csot k�rni. �tny�jtotta a hatalmat�� szabad akarat�b�l. �gy t�nik, egy�ltal�n nem k�v�nja bele�rtani mag�t az �gyeibe, m�g csak �rny�k�t sem szeretn� vetni, Lebannen f�ny�re.

�Elv�gezte teend�it,� �gy mondta a kapusmester.

De �ger t�rt�nete arra �szt�n�zte K�bort, hogy odak�ldje a f�rfit �hozz�, Lebannenhez, �s megk�rje: cselekedjen, ahogyan sz�ks�gesnek l�tja.

A var�zsl� mes�je csakugyan k�l�n�s volt, �s K�bor szava, mely szerint tal�n a fal maga fog leomlani, m�g k�l�n�sebbnek t�nt. Mit jelenthet ez? �s mi�rt kell egyetlen ember �lmainak ekkora s�lyt hordoznia?

� maga is �lmodott a kisz�radt f�lddel, hossz� id�vel ezel�tt, amikor � �s a f�m�gus K�bor egy�tt utaztak, miel�tt Magadorba mentek.

�s minden szigetek legnyugatabbik�n k�vette K�bort a kisz�radt f�ldre. �t a k�falon. Le a f�lhom�lyos v�rosokba, ahol a holtak �rnyai �lltak az ajt�kban vagy j�rt�k c�ltalanul az utakat, melyeket csup�n mozdulatlan csillagok vil�g�tottak meg. K�borral �tkeltek az eg�sz orsz�gon, f�raszt� utat tettek meg egy s�t�t, puszt�n k�b�l �s porb�l �ll� v�lgy�n kereszt�l ama hegys�g l�bain�l, melyeknek egyetlen neve F�jdalom.

Kinyitotta tenyer�t �s len�zett a kis fekete k�darabra, majd �jra mark�ba z�rta azt.

A kisz�radt foly� v�lgy�b�l, elv�gezv�n, mi�rt odamentek, felfel� m�sztak egy hegyoldalban, minthogy visszafordulni nem lehetett m�r. Felfel� tartottak a holtak sz�m�ra tiltott �ton, m�szva, olyan szikl�kba kapaszkodva, melyek v�gt�k �s �gett�k kez�ket, m�g K�bor nem b�rt tov�bbmenni. Lebannen vitte �t, amilyen messzire tudta, azut�n cs�szva-k�szva m�g tov�bb vitte, eg�szen a s�t�ts�g sz�l�ig, a rem�nytelen �jszaka perem�ig. �s �gy t�rt vissza vele a napf�nyre, �s az �letet jelent� parton megt�r� hull�mok zaj�hoz.

R�gen volt m�r, amikor m�g ennyire �l�nken �ltek benne az utaz�s sz�rny�s�gei. De a F�jdalom-hegys�gb�l elhozott fekete k�darabot mindig a sz�ve felett tartotta.

�s most �gy �rezte, hogy ama f�ld, a s�t�ts�g, a por eml�ke, mindig ott rejlett elm�j�ben a nappalok f�nyj�t�ka m�g�tt, csak mindig elfordult t�le. Elfordult, mert k�ptelen volt elviselni a tud�st, hogy biztosan visszat�r majd oda, egyed�l, t�rs n�lk�l �s v�glegesen. Hogy ott �lljon �res tekintettel, sz�tlanul, egy �rny�kv�ros �rny�k�ban. Hogy soha t�bb� ne l�thassa a nap f�ny�t, ne ihasson vizet, �s ne �rinthessen �l� kezet.

Hirtelen felugrott, �s kir�zta fej�b�l a h�tborzongat� gondolatokat. Visszatette a k�vet az ersz�nybe, elk�sz�l�d�tt a lefekv�shez, eloltotta a l�mp�t �s leheveredett. �jra maga el�tt l�tta a por �s k� f�lhom�lyos, sz�rke f�ldj�t. Ott emelkedett el�tte, �s fekete, hegyes cs�csokk� n�vekedett, de mellette csak lejtett, mindig lefel�, a v�gs� s�t�ts�g fel�. �Mi lehet arrafel�?� k�rdezte K�bort, mik�zben mentek �s mentek. T�rsa �gy v�laszolt, abban sem biztos. Tal�n annak az �tnak ott, annak v�ge sincs.

Lebannen fel�lt, feld�h�tve �s felriasztva gondolatainak nyughatatlan �raml�s�t�l. Tekintet�vel az ablakot kereste. Az �szakra n�zett. Szerette a dombok f�l� magasod�, sz�rke cs�cs� Onn-hegy l�tv�ny�t. T�volabb �szakon, l�thatatlanul, az eg�sz Nagy Szigeten �s �a-tengeren t�l ott hevert Angl�d, az otthona.

�gy�ban fekve csak az eget l�tta, a ny�r tiszta, �jszakai boltozat�t, amelyet a Hatty�sz�v uralt, magasan, a t�bbi csillag felett �lve. Az � kir�lys�ga. A f�ny, az �let kir�lys�ga, ahol a csillagok keleten feh�r szikraszirmokat bontottak, mint apr� �jjeli vir�gok, �s nyugaton elhullajtott�k ragyog�sukat. Nem kellene arra a m�sik birodalomra gondolnia, ahol a csillagok mozdulatlan �llanak, ahol az ember kez�ben nem lehet hatalom, �s nincs �t, melyet v�lasztani �rdemes, mert az utak nem vezetnek sehov�.

Csak fek�dt �s b�multa a csillagokat, k�zben er�nek erej�vel elford�totta tudat�t a kisz�radt f�ldek eml�k�t�l �s K�borr�l. Tenarra gondolt, hangj�ra, kez�nek �rint�s�re. Az udvaroncok annyira merevek �s �nnep�lyesek, �vatosak, ha meg kell �rinteni�k a kir�lyt. � nem. � nevetve fogja meg a kez�t. B�trabban viselkedett vele, mint az anyja valaha is.

R�zsa, az Angl�d-h�z hercegn�je l�zban halt meg k�t esztendeje, mikor � �pp egy haj� fed�lzet�n utazva k�sz�lt uralkod�i l�togat�st tenni az angl�di Beril�ban, �s az att�l d�lre fekv� szigeteken. Nem is tudott anyja hal�l�r�l, m�g haza nem �rkezett a gy�szol� v�rosba �s h�zba.

�desanyja m�r oda�t volt a s�t�t orsz�gban, a kisz�radt orsz�gban. Ha � is meg�rkezik �s elmegy az anyja mellett egy utc�n, az asszony nem fordul majd ut�na. Nem fognak egym�shoz sz�lani.

Egy r�vid percig �k�lbe szor�totta kez�t. Azut�n eligazgatta a p�rn�t a feje alatt, pr�b�lt megk�nnyebb�lni, pr�b�lta el�zni a zavaros gondolatokat az�ltal, hogy olyasmit id�z elm�j�be, ami t�vol tarthatja �ket. Anyj�ra gondolt, a hangj�ra, s�t�t tekintet�re a s�t�t szem�ld�k�vek alatt, finom kez�re.

Vagy Tenarra gondolt. Nem csup�n az�rt h�vta Tenart Enyhelyre, hogy tan�cs�t k�rje, hanem mert � volt az anya, aki m�g megmaradt neki. V�gyott a szeretet�re, hogy az asszony odany�jtsa, �s � viszonozhassa. Azt a k�ny�rtelen szeretetet k�v�nta, amely nem tesz engedm�nyeket, �s nem szab felt�teleket. Tenar tekintete sz�rke volt, nem s�t�t, mint anyj��, de oly r�szeg�t� kedvess�ggel n�zett mindenkire, melyb�l nem j�zan�thatott ki egyetlen szava vagy cselekedete sem.

Lebannen tudta, hogy j�l v�gzi mindazt, mit elv�rnak t�le. Tudta, hogy j�l j�tssza a kir�ly szerep�t. De csak �gy volt k�pes fel�lemelkedni az �nmarcangol� k�ts�gen, hogy mit jelent kir�lynak lenni, ha maga mellett tudhatta anyj�t �s Tenart.

* * *

Tenar m�g j�val fiatalabb kor�b�l ismerte Lebannent, a megkoron�z�sa el�tti id�b�l. Egyb�l megkedvelte �s az�ta �r�kk� szerette az ifj�t, �nmag��rt, K�bor miatt is, �s a maga kedv�re. Olyan volt �, mint any�nak a fi�, ki sohasem t�ri �ssze a sz�v�t.

De Tenar most �gy �rezte, Lebannennek m�gis siker�lhet �sszet�rnie a sz�v�t, ha tov�bbra is ily haragos �s becstelen marad a szeg�ny hur-�t-huri l�nnyal kapcsolatos �gyekben.

R�szt vett az awab�ti k�ld�tts�g utols� audienci�j�n. Lebannen megk�rte, hogy legyen ott, �s � �r�mmel tett eleget a k�v�ns�gnak. Kargokat tal�lt az udvarban, amikor ny�r elej�n oda�rkezett, �s azt v�rta, hogy elker�lik majd, vagy legal�bbis ferde szemmel n�znek r�. A reneg�t papn�re, aki a tolvaj Mad�r-m�gussal �sszesz�vetkezve ellopta Vand�r-Akb� gy�r�j�t Atuan s�rjainak kincseskamr�j�b�l, �s �rul� m�don elmenek�lt Enyhelyre. Az � tette miatt lehetett a Szigetvil�gnak �jra kir�lya. A kargok felr�hatj�k ezt neki.

�s a hur-�t-huri Thol vissza�ll�totta az Istenfiv�rek �s a N�vtelenek hit�t, kiknek legnagyobb templom�t Tenar kifosztotta. �rul�sa nem csup�n politikai, de vall�si is volt egyben.

B�r ez m�r r�gen t�rt�nt, negyven vagy m�g t�bb esztendeje. Szinte m�r legend�nak sz�m�tott, �s az �llamf�rfiak eml�kezete mindig v�logat. Thol nagyk�vete h�l�s volt a megtiszteltet�s�rt, hogy a kihallgat�s Tenar jelenl�t�ben zajlott, �s v�laszt�kosan j�mbor, vall�sos tisztelettel �dv�z�lte a n�t, amelynek egy r�sz�t az asszony val�snak �rezte. A k�vet Arha �rn�nek nevezte, felem�sztettnek, �nmag�ban �jj�sz�let�nek. Hossz� �vek �ta nem sz�l�tott�k ezeken a neveken, �s most nagyon k�l�n�sen hangzottak. Boldog-b�natos �r�met okozott azonban neki, hogy anyanyelv�t hallhatta, �s m�g nem feledte el besz�lni azt.

�gy h�t szem�lyesen k�sz�nt el a nagyk�vett�l �s k�s�ret�t�l. Megk�rte a f�rfit, biztos�tsa a magass�gos kir�lyt le�nya j�ll�t�r�l, �s elragadtat�ssal n�zett v�gig m�g egyszer utolj�ra a magas, �szt�v�r f�rfiakon, fak� hajfonataikon, sisakforg�s fejfed�iken, d�szv�rtezet�k tollakkal �kes�tett ez�stsz�vet�n. A karg�d f�ldeken kev�s f�rfit l�tott a saj�t fajt�j�b�l. A szent helyen csak n�k �s her�ltek �ltek.

A cerem�nia ut�n kis�t�lt a palotakertekbe. A meleg �s nyughatatlan ny�ri �jjelen a szell� folytonos b�longat�sra b�rta a bokrok vir�gait. A palota falain k�v�l elter�l� v�ros hangjai a nyugodt tenger mormol�s�hoz hasonl�tottak. Egy ifj� udvaroncp�r s�t�lgatott �sszekapaszkodva a lugasok alatt; hogy ne zavarja meg �ket, Tenar a kert m�sik v�g�ben �ll� sz�k�kutak �s r�zsabokrok fel� vette az ir�nyt.

Lebannen ism�t �sszevont szem�ld�kkel hagyta el a fogad�termet. Mi baja lehetett? Tenar �gy ismerte a f�rfit, mint aki kor�bban sohasem l�zadozott poz�ci�ja k�telezetts�gei miatt. Bizony�ra tudat�ban volt annak, hogy egy kir�lynak meg kell h�zasodnia valamikor, �s kev�s belesz�l�sa lesz abba, hogy kivel. Tudnia kellett, hogy a n�p�nek nem engedelmesked� kir�ly nem m�s, mint zsarnok. Hogy n�pe kir�lyn�t akar �s tr�n�r�k�s�ket akar. �mde semmit sem tett e k�v�nalom teljes�t�se �rdek�ben. A palotabeli n�k boldogan pletyk�ltak Tenarnak Lebannen sz�mos kegyeltj�r�l; egyik�k sem vesz�tett semmit azzal, hogy a kir�ly szeret�jek�nt tartott�k sz�mon. A f�rfi kiv�l�an megoldotta az ebb�l fakad� probl�m�kat, de tudnia kellett, hogy nem e m�di, �r�k�s folytat�s�t v�rj�k el t�le. Vajon mi�rt d�h�tette annyira fel, hogy Thol kir�ly teljesen hely�nval� aj�nlatot tett?

Tal�n nem teljesen hely�nval�? A hercegn� egyfajta probl�m�t is jelenthetett.

Tenar d�nt�tt: megpr�b�lja megtan�tani a l�nyt az archik nyelvre. �s megpr�b�l olyan h�lgyeket tal�lni, akik eligaz�tj�k a szigetvil�gi szok�sok �s udvari etikett ter�n�� ok�thatj�k olyan dolgokra, amelyekhez � maga nem sokat �rt. A hercegn� tudatlans�ga t�bb rokonszenvet �bresztett benne, mint az udvaroncok finny�ss�ga.

Neheztelt Lebannenre, mert az k�ptelen bele�lni mag�t a l�ny helyzet�be. Tal�n el sem tudja k�pzelni, hogy milyen lehet most neki? Egy t�voli, sivatagos vid�ken �ll� had�ri er�d n�sz�ll�s�n n�vekedett fel, ahol apj�n, nagysz�lein �s tal�n n�h�ny papon k�v�l nem l�tott m�s f�rfit. V�ratlanul idegenek �rkeznek, kir�ngatj�k a v�ltozatlan �s merev egyhang�s�gb�l, �s elviszik egy hossz� �s r�miszt� tengeri utaz�sra. Otthagyj�k egy olyan n�ps�gn�l, amelyr�l csak mint a vil�g t�voli perem�n �l� v�rszomjas �s hitetlen sz�rnyetegek falk�j�r�l hallott, �s nem is lehetnek igazi emberek, merthogy var�zsl�k, akik �tv�ltozhatnak madarakk� �s m�s �llatokk᠗ �s m�g �ssze is kell h�zasodnia az egyikkel!

Tenar csak az�rt volt k�pes elhagyni n�p�t �s elj�nni, hogy a nyugati sz�rnyetegek �s var�zsl�k k�z�tt �ljen, mert K�borral volt, akit m�r akkor is szeretett, �s akiben megb�zott. M�g �gy sem volt k�nny�, b�tors�ga gyakran cserbenhagyta. Minden sz�ves fogadtat�s ellen�re, amelyet Enyhely lak�it�l kapott. A t�megnek �s �r�mnek �s vir�goknak �s tiszteletnek, a kedves neveknek ellen�re, amelyeken sz�l�tott�k�� Feh�r �rn�, B�kehoz�, Gy�r�s Tenar�� �jjelente ink�bb elb�jt a palotabeli szob�j�ban. Nyomorultul �rezte mag�t, mag�nyosnak, mert senki sem besz�lte a nyelv�t, �s semmit sem tudott azokr�l a dolgokr�l, amelyeket mindenki ismert. Amint az �nnepek elm�ltak �s a Gy�r� a hely�re ker�lt, k�rte K�bort, hogy vigye el innen, �s a f�rfi megtartotta �g�ret�t: csendesen t�vozva elhaj�ztak Gontra. Ott �lt a V�n M�gus h�z�ban, mint Oromon gy�moltja �s tan�tv�nya. Kitanulta, hogyan legyen szigetvil�gi, majd megl�tta az utat, amelyet k�vetni sz�nd�kozott, mint feln�tt n�.

Enn�l a l�nyn�l is fiatalabb volt, amikor Enyhelyre j�tt a Gy�r�vel. �m � nem hatalom n�lk�l nevelkedett fel, mint a hercegn�. B�r az � hatalma�� mint egyetlen papn�頗 legink�bb form�lis, n�vleges er� volt, m�gis val�s ir�ny�t�st szerzett saj�t sorsa felett, amikor szak�tott addigi zord �tjaival, �s szabads�got nyert rabj�nak �s �nmag�nak. De egy had�r l�ny�nak legfeljebb csek�ly jelent�s�g� dolgok felett lehetett uralma. Amikor apja kir�lly� ki�ltotta ki mag�t, akkort�l fogva hercegn�nek sz�l�tott�k, gazdagabb �lt�z�keket, t�bb rabszolg�t, t�bb her�ltet, t�bb �kszert kapott, m�gnem � maga is aj�nd�kk� v�lt; de neki nem lehetett szava ez ellen. Amit a vil�gb�l valaha is l�tott, a n�k sz�ll�s�n t�l, azt vastag falak keskeny ablakr�sein kereszt�l l�thatta, v�r�s f�tylak r�tegein kereszt�l.

Tenar szerencs�snek tartotta mag�t, hogy nem egy olyan eldugott �s barb�r szigeten sz�letett, mint Hur-�t-Hur, �s sohasem kellett feyagot viselnie. Azt viszont tudta, hogy milyen a hagyom�nyok vasmark�nak szor�t�s�ban verg�dve nevelkedni. Emiatt is feladat�nak �rezte, hogy legjobb tud�sa szerint seg�tse a hercegn�t mindv�gig, m�g Enyhelyen tart�zkodik. �m nem k�v�nt sok�ig maradni.

A kertekben s�t�lgatott �s a csillagf�nyben megcsillan� sz�k�kutakat n�zte, de k�zben arra gondolt, hogyan �s mikor tudna hazat�rni.

Nem t�r�d�tt az udvari �let formalit�saival vagy azzal a tud�ssal, hogy az udvariass�g �lc�ja m�g�tt mif�le amb�ci�k, visz�lykod�s, indulatok, b�np�rtol�s �s �sszeesk�v�sek k�l�n�s kever�ke forr ki lassan. Ritu�l�kkal �s �lszentesked�ssel �s rejtett politik�val k�r�lv�ve n�vekedett fel, �s ezek egyike sem r�misztette meg vagy cs�ggesztette el. Egyszer�en csak honv�gya volt. Vissza akart menni Gontra, hogy otthon lehessen K�borral, a h�zukban.

Enyhelyre utazott, mert Lebannen elk�ldetett �rte �s Tehanu�rt, �s K�bor�rt is, ha esetleg j�nni szeretne. De K�bor nem j�tt vel�k, �s Tehanu nem akart elj�nni �n�lk�le. Ez viszont megr�m�tette �s elcs�ggesztette. A l�nya sohasem fog elszakadni t�le? Lebannennek Tehanu tan�cs�ra volt sz�ks�ge, nem az �v�re. De a l�nya r�csimpaszkodott, h�tr�nyos helyzete miatt, mert egyed�l nem tal�lta volna hely�t az enyhelyi udvarban. Ak�rcsak az a m�sik l�ny Hur-�t-Hurr�l, �s ak�rcsak �, b�r � csak csendesen, rejtve.

�gy h�t Tenarnak dadust, tan�t�t �s t�rsalkod�n�t kellett j�tszania mindkettej�k mellett, k�t r�m�lt l�ny mellett, akik nem tudj�k, hogyan haszn�lhatn�k hatalmukat. Mik�zben � maga nem akart m�r semmif�le hatalmat, kiv�ve a szabads�got, hogy hazat�rhessen oda, ahov� tartozik, �s seg�thessen K�bornak a kertben.

Azt k�v�nta, b�rcsak nevelhetn�nek otthon olyan feh�r r�zs�kat is, mint ezek itt. Illatuk meg�des�tette az �jszakai leveg�t. De a Buk�fal t�l szeles volt ezeknek, �s ny�ron a nap t�l er�sen s�t�tt. �s tal�n a kecsk�k lelegeln�k a vir�gokat.

V�g�l bement �s a keleti sz�rnyon �tv�gva visszat�rt sz�ll�s�nak helyis�geihez, melyeken Tehanuval osztozott. Minthogy k�s� volt, l�nya m�r aludt. Gy�ngyszemn�l nem nagyobb l�ngocska �gett a p�tt�m alab�strom l�mp�ban. A szob�k falai csendesen �s �rnyakkal telten magasodtak f�l�. Elf�jta a l�mp�t, lefek�dt, �s hamarosan �lomba s�ppedt.

Egy keskeny, magas mennyezet� k�folyos�n s�t�lt. Kez�ben ott pisl�kolt az alab�strom l�mp�s. Halov�ny f�nyk�re karny�jt�snyira a s�t�ts�gbe veszett el�tte is, m�g�tte is. Egy terem ajtaj�hoz �rkezett, amely a folyos� v�g�n ny�lt. Odabenn embereket l�tott, mad�rsz�rnyakkal. N�melyik�knek mad�r�, s�lyom- vagy kesely�feje volt. Mozdulatlanul �lltak vagy �ltek, nem n�ztek �r� vagy egym�sra, szem�ket v�r�s �s feh�r k�r�k vett�k k�r�l. Sz�rnyaik nagy fekete kab�tokk�nt cs�ngtek m�g�tt�k. Tenar tudta, hogy nem k�pesek rep�lni. Oly gy�szosak voltak, oly rem�nyvesztettek, �s a helyis�g leveg�je oly �llott, hogy k�zdeni kezdett saj�t test�vel, meg akart fordulni �s elrohanni, de moccanni sem b�rt; �s a b�nults�g ellen harcolva felriadt.

Melenget� �rny�kok vett�k k�r�l, az ablakon beragyogtak a csillagok, r�zsaillat lengedezett �s a v�ros l�gyan mozgol�dott, Tehanu halkan szuszogott alv�s k�zben.

Tenar fel�lt, hogy kir�zza fej�b�l az �lom foszl�nyait. A festett szob�t l�tta a s�rok labirintus�b�l, ahol el�sz�r tal�lkozott K�borral szemt�l szemben, �gy negyven esztendeje. �lm�ban �letre keltek a falfestm�nyek, de ez nem igazi �let volt. Mozdulatlan, v�gtelen �l�holt l�t mindazok sz�m�ra fenntartva, akik nem sz�lethettek meg �jra; akiket a N�vtelenek el�tkoztak; a hitetlenek, a nyugatiak, a var�zsl�k sz�m�ra.

Hal�lod ut�n �jj�sz�letsz. Ez volt az a biztos tud�s, amelynek f�ny�ben felnevelt�k. Gyermekk�nt vitt�k el a s�rokhoz, hogy Arha, a felem�sztett legyen, �s azt mondt�k neki, hogy az �sszes ember k�z�l egyed�l � sz�letik �jj� �nmagak�nt, �letr�l-�letre. Valaha k�pes volt meg�rizni ebb�li hit�t, k�l�n�sen amikor m�g a s�rok papn�je volt, de az�ta m�r teljesen elfordult a N�vtelenekt�l. Azt azonban biztosan tudta, amit a karg�d f�ldek minden lak�ja tudott, hogy amikor meghal, akkor �j testben fog visszat�rni. Egy l�mpa f�nye kihuny majd, de ugyanabban a pillanatban �lete szikr�ja �jra felcsillan valahol m�shol, egy n� m�h�ben vagy egy halikr�ban vagy egy sz�l-hordozta f�magban, hogy visszat�rjen a l�tez�sbe, elfeledve a r�gi mivolt�t, felk�sz�lten az �jra, �let j�n �let ut�n, �r�kk�n-�r�kk�.

Csak a f�ld �ltal, az �si Er�k �ltal sz�m�z�ttek, az archik f�ldek s�t�t var�zsl�i nem sz�lethettek �jj�. Amikor �k meghalnak�� mondj�k a kargok�� nem egyes�lnek �jfent az �l� vil�ggal, hanem a f�l-l�tez�s siv�r vid�k�re ker�lnek. Sz�rnyakkal, de rep�l�sre k�ptelen�l, nem mad�rk�nt �s nem emberk�nt, �s ezt rem�ny n�lk�l kell elviselni�k. Hogy szerette ecsetelni a papn� Kosszil az istenkir�ly e k�rked� ellens�geinek sz�rny� sors�t: lelk�k arra �t�ltetik, hogy sz�m�zve legyen a f�ny vil�g�b�l, �r�kk�tig!

De az a t�lvil�g, amelyr�l K�bor besz�lt neki, ahov� szerinte az � n�pe megy, a hideg por �s �rnyak v�ltozatlan vid�ke�� tal�n kev�sb� siv�r vagy sz�rny�s�ges?

Megv�laszolhatatlan k�rd�sek z�gtak fej�ben; t�bb� nem volt karg, mivel el�rulta a szent helyet�� akkor tal�n neki is a kisz�radt f�ldekre kell mennie, amikor meghal? K�bor is oda jut? �s ott elmennek egym�s mellett, gondolatok �s �rz�sek n�lk�l? Ez nem volt lehets�ges. �s mi van, ha a f�rfit odak�ldi sorsa, � pedig �jj�sz�letik, �s egym�st�l val� elszakad�suk �gy �r�kk�n tart majd?

Egy�ltal�n nem kellene ilyesmivel gondolnia. Tiszt�n l�tszott, hogy mi�rt �lmodott a festett teremmel, ennyi esztend�vel azut�n, hogy mindezt maga m�g�tt hagyta. Minden bizonnyal az�rt, mert l�tta a nagyk�vetet, �s mert �jra kargul besz�lt, term�szetesen. De nem nyugodhatott, annyira felzaklatta az �lom. Nem akart visszat�rni ifj�kora r�m�lmaihoz. Vissza akart menni a Buk�faln�l �ll� h�zba, K�bor mellett akart fek�dni, a nyugati h�l�f�lk�b�l akarta hallani Tehanu �ji szuszog�s�t. Amikor aludt, K�bor oly csendesen fek�dt, mint egy darab k�; de Tehanu tork�n nyomot hagyott a t�z, �gy l�gz�s�ben mindig volt egy kis reszel�ss�g, �s Tenar ezt hallgatta, erre figyelt �jr�l-�jre, �vr�l-�vre. Az �let hangja volt ez, a visszat�r� �let�, ez a kedves hang, ez az �rnyalatnyit rekedtes l�legzetv�tel.

A szuszog�st hallgatva v�g�l ism�t elaludt. Ha �lmodott is valamit, az csup�n a szell�r�l �s az �j reggel �grek�lt�z� sz�neir�l sz�lhatott.

* * *

�ger igen kor�n �bredt. Kis t�rsa eg�sz �jjel nyugtalan volt, �gy � sem pihenhette ki mag�t. V�g�l �r�mmel kelt fel, l�pett az ablakhoz �s �lt le �lmosan a p�rk�nyra, hogy az �b�l hajnali eg�re felkapaszkod� f�nyeket figyelje, a kifut� hal�szhaj�kat �s az alacsony k�db�l el�dereng� vitorl�kat n�zze, �s hallgassa az �j napra k�sz�l�d� v�ros ny�zsg� mormol�s�t. Mikor azon kezdett gondolkodni, hogy esetleg ki kellene mer�szkednie a palot�ba, hogy ki kellene tal�lnia, mit tegyen most, kopogtattak az ajtaj�n. Egy f�rfi t�lc�t hozott friss gy�m�lcs�kkel �s egy k�cs�g friss tejjel, �s egy kis t�lban h�st a cic�nak.�� Az �t�dik kiki�ltott �r�ban a kir�ly sz�ne el� vezetem�� inform�lta �gert �nnep�lyesen, majd j�val kevesebb formalit�ssal mondta el, hogyan juthat le a palotakertekbe, ha s�t�ra v�gyna.

Term�szetesen �ger is tudta, hogy hat �ra telik el �jf�lt�l d�lig, �s m�sik hat d�lt�l �jf�lig, de sohasem hallott m�g kiki�ltott �r�r�l, �s sz�vesen �rdekl�d�tt volna, mit is jelent ez.

Hamarosan megkapta a v�laszt, hogy Enyhelyen n�gy harson�s �ll ki a palota legmagasabb torny�nak�� amelynek cs�cs�t egy h�s kardj�nak karcs� ac�lpeng�je d�sz�tette�� legmagasabban l�v� erk�ly�re, �s a negyedik �s �t�dik �r�ban, d�l el�tt �s d�lben, �s az els�, a m�sodik �s a harmadik �r�ban, d�l ut�n is megf�jj�k hangszereiket, egyik�k nyugat, egyik�k kelet, egyik�k �szak �s egyik�k d�l fel�. �gy a palota lak�i �s a keresked�k �s az �b�l haj�sai mind a megbesz�lt �r�ra tudj�k id�z�teni tal�lkoz�ikat. �ger a kertekben s�t�lva tal�lkozott egy fi�val, aki elmagyar�zta mindezt. Alacsony, v�kony fi� volt, t�l hossz� tunik�ban. Elmondta, hogy a harson�sok tudj�k, mikor kell megf�jni hangszereiket, mert a toronyban nagy homok�r�k �llanak, �s ott van �th Ing�ja is, amely magasan a toronyban f�gg, �s ha egy �ra kezdet�n meglend�tik, akkor pontosan a k�vetkez� �ra kezdet�n �ll meg. �s azt is elmondta, hogy a harson�sok �ltal j�tszott sz�lamok mind r�szei a Vand�r-Akb� elm�lked�seinek, amely m�vet m�g Maharion kir�ly �rt, mikor visszat�rt Magadorr�l. Minden �r�ban m�s-m�s r�szt j�tszanak el, �s csak d�lben zengik el az eg�szet. �s ha ott akarsz lenni valahol egy bizonyos �r�ban, akkor tartsd a szemed a balkonon, mert a harson�sok mindig n�h�ny perccel kor�bban j�nnek ki, �s ha a nap s�t, akkor f�nye megcsillan �s megvillan az ez�st harson�kon. A fi� neve Virg�cs volt �s az apj�val, a b�rkai M�tama uras�ggal j�tt, hogy egy esztend�t Enyhelyen t�ltsenek, �s a palot�ban j�rt iskol�ba, �s m�g csak kilenc esztend�s, �s nagyon hi�nyzik neki �desanyja �s n�v�re.

�ger m�g id�ben visszat�rt szob�j�ba, hogy vezet�je ott lelje, �s kev�sb� volt izgatott, mint amennyire lehetett volna. A Virg�ccsal folytatott besz�lget�s r�d�bbentette, hogy a fejedelmek fiai �s l�nyai is csak gyermekek, a fejedelmek is csak emberek, �s � nem az emberekt�l tartott.

A f�rfi v�gigvitte a palota folyos�in egy hossz�, f�nyes terembe, ahol az egyik fal ment�n ablakok n�ztek Enyhely feh�r tornyaira �s fantasztikus h�djaira, melyek csatorn�k felett s az utc�k felett, tet�r�l tet�re �s erk�lyr�l erk�lyre �veltek �t. M�r az ajt� mell�l bel�tta a panor�ma fel�t, hezit�lva �llt, nem tudv�n, hogy oda kell-e mennie a terem t�ls� v�g�ben �ll� embercsoporthoz, avagy maradjon, m�g sz�l�tj�k.

A kir�ly megl�tta �s el�be j�tt, kedvesen �dv�z�lte, odavezette a t�bbiekhez, �s egyenk�nt bemutatta nekik.

Volt ott egy n�, �tven lehetett vagy tal�n m�g t�bb, alacsony �s igen vil�gos b�r�, sz�rk�l� hajjal �s nagy sz�rke szemekkel. Tenar, mondta a kir�ly mosolyogva; Gy�r�s Tenar. A n� �gerre n�zett, egyenesen a szem�be, majd csendesen �dv�z�lte.

Volt ott egy f�rfi, nagyj�b�l a kir�llyal egykor� lehetett, selyembe �s k�nny� v�szonba �lt�z�tt, �kszereket viselt az �v�n �s a nyak�n, �s egy nagy rubint a f�lcimp�j�ba sz�rva. Taszla, a haj�skapit�ny, mutatta be a kir�ly. Taszla tekintete�� s�t�t, mint az �reg t�lgy f�ja�� �beren �s �that�n f�rk�szte �ger arc�t.

Volt ott egy m�sik f�rfi, k�z�pkor� tal�n, �s egyszer� �lt�z�ket h�zott. Megjelen�se nyugalmat �rasztott, amit�l �ger �gy �rezte, megb�zhat benne. Sz�ge herceg az Enyhely f�nemesi h�zb�l, sz�lt a kir�ly.

Volt ott egy negyvenesnek t�n� f�rfi, ki akkora botot tartott, mint saj�t maga. �ger r�gt�n tudta, hogy csak K�tf�n k�pzett m�gus lehet. Arca meglehet�sen megviseltnek t�nt, kezei finomak �s modora tart�zkod�, de udvarias. �nix mester, nevezte meg a kir�ly.

Volt ott m�g egy n�, akit �ger el�bb szolg�nak n�zett, mert igen egyszer� �lt�z�ket viselt �s kicsivel arr�bb �llt, f�lig elfordulva, mintha �pp kib�mulna az ablakok valamelyik�n. Fekete haja sz�ps�gesen omlott v�llaira, s�lyosan �s f�nyesen, mint s�t�t v�zes�s, de Lebannen �t is el�vezette:�� Gonti Tehanu�� mondta, �s hangja �gy csengett, mintha kih�v�st int�zett volna valakihez.

A n� odafordult, �s egy hossz� pillanatig egyenesen �ger szem�be n�zett. Fiatal volt; arca bal oldala sima rezes-r�zs�s, f�nyes �s s�t�t tekintettel az �ves szem�ld�k alatt. A jobb oldal sz�rny� s�r�l�st�l megt�rt, mer� egy sebhely, szem n�lk�l. Jobb keze a holl� behajl�tott karmait id�zte.

Kezet ny�jtott �gernek, ahogy az Angl�dok �s �a n�p�nek szok�sa, �s ahogy a t�bbiek is tett�k, de � a bal kez�t ny�jtotta oda. �ger ill� v�lasz szerint oda�rintette tenyer�t a m�sik teny�rhez. A n� keze forr� volt, l�zforr�. �jra �gerre n�zett, egyetlen szem�ben csod�lkoz� f�ny csillant f�nyesen, furcs�lkod�n, �l�nken. Azut�n visszal�pett kor�bbi hely�re, �jra kifel� �s lefel� figyelt, mintha nem szeretne vel�k lenni, nem k�v�nna ott lenni.

���ger mester �zenetet hozott neked aty�dt�l, a gonti Karvalyt�l�� sz�lt a kir�ly l�tva, hogy a h�rn�k sz�tlan �ll.

Tehanu nem emelte fel a fej�t. F�nyes, fekete haja szinte teljesen elrejtette arc�nak romjait.

��H�lgyem!�� kezdte �ger, kisz�radt sz�jjal �s rekedten.�� Nagyuram megb�zott, hogy tegyek fel k�t k�rd�st.�� Sz�netet tartott, csak mert meg kellett nedves�tenie ajkait, �s �jra mag�ra kellett tal�lnia a f�lelem pillanat�ban, ami miatt szinte elfeledte, mit akart mondani. A r�vid sz�net v�rakoz� csendd� v�ltozott.

Tehanu n�l�n�l is rekedtebb hangon sz�lalt meg:�� K�rdezzen h�t!

��Arra k�rt, el�bb k�rdezzem meg: Kik mennek a kisz�radt f�ldekre? �s amikor m�r indultam volna, m�g azt mondta, �K�rdezd meg l�nyomat: A s�rk�nyok is �tl�pik a k�falat?�

Tehanu b�lintott, hogy tudom�sul vette az �zenetet, �s kicsit h�tr�bb l�pett, mintha arr�bb akarn� vinni tal�nyait, el a t�bbiekt�l.

��A kisz�radt f�ldek�� mormolta a kir�ly��, �s a s�rk�nyok.

�ber tekintete arcr�l arcra v�ndorolt.

��Menj�nk�� sz�lt ezut�n��, �lj�nk le �s besz�lj�k meg!

��Besz�lgethetn�nk lent a kertben?�� k�rdezte a sz�rke szem� n�, Tenar. A kir�ly azonnal beleegyezett. Menet k�zben �ger hallotta, amint Tenar �gy magyar�zza k�r�s�t:�� Tehanu nem szeret eg�sz nap bent lenni. Az �g alatt jobban �rzi mag�t.

A kert�szek sz�keket hoztak a tavacsk�k egyik�n�l b�logat�, hatalmas �s v�n f�zfa �rny�k�ba. Tehanu meg�llt a kicsiny t� mellett, leb�mult a z�ldes v�zbe, amelyben n�h�ny ez�st�s ponty �szk�lt lust�n. L�tszott, hogy v�gig akarja gondolni atyja �zenet�t, �s nem besz�lni k�sz�l, de hallhatta mindazt, mit a t�bbiek sz�ba hoztak.

Amikor letelepedtek, a kir�ly megk�rte �gert, hogy �jra mondja el a t�rt�net�t. Meg�rt� csendben hallgatt�k v�gig, �s �gy fesz�lyezetts�g vagy siets�g n�lk�l tudott besz�lni. Mikor befejezte, a t�bbiek csendesek maradtak egy darabig, majd �nix, a m�gus tett fel egy k�rd�st:�� M�lt �jjel �lmodt�l err�l?

�ger azt v�laszolta, nem �lmodott olyasmit, amire vissza tud eml�kezni.

���n viszont igen�� mondta erre �nix.�� Az id�z�mesterr�l �lmodtam, aki tan�t�m volt K�tf�n. Azt mondj�k r�la, hogy m�r k�tszer meghalt, mert visszaj�tt abb�l az orsz�gb�l a k�falon kereszt�l.

��Azokr�l a szellemekr�l �lmodtam, amelyek nem sz�lethetnek meg �jra�� jegyezte meg Tenar, nagyon halkan.

Sz�ge herceg hozz�tette:�� Eg�sz �jjel �gy hittem, hangok sz�lnak odalentr�l, a v�ros utc�ir�l. Olyan hangok, amelyeket ismertem gyermekkoromban, �s h�vtak, mint akkoriban. De ha jobban f�leltem, csak az �r�k �s a r�szeg tenger�szek ki�ltoz�sait hallottam.

��Sohasem �lmodom.�� Ennyi volt Taszla megjegyz�se.

���n nem �lmodtam arr�l a vid�kr�l�� b�lintott a kir�ly��, hanem visszaeml�keztem re�. �s nem voltam k�pes elterelni a gondolataimat.

A csendesen �ll� n�re, Tehanura n�zett, de � csak b�mult lefel� a t�ra �s nem sz�lt.

Hallgat�s telepedett k�z�j�k, �s egy id� ut�n �ger nem b�rta tov�bb:�� Ha effajta j�rv�nyt hordozok, akkor ink�bb kergessetek el!�� F�lelm�ben szinte ki�ltotta a szavakat.

�nix, a m�gus v�laszolt, nem parancsol�n, ink�bb megk�rd�jelezhetetlen�l:�� Ha K�tf� Gontra k�ld�tt, �s Gont Enyhelyre k�ld�tt, akkor Enyhelyen kell lenned.

��T�bb fej k�nnyebben gondol�� tette hozz� Taszla, cinikus hangs�llyal.

Lebannen �gy sz�lt:�� Tegy�k f�lre az �lmokat egy kicsit. Vend�g�nknek tudnia kell, hogy mivel foglalkoztunk, miel�tt meg�rkezett. Ami�rt Tenart �s Tehanut idek�rettem m�g a ny�r elej�n, �s visszah�vtam Taszl�t utaz�sair�l, hogy tan�cskozzon vel�nk. Elbesz�ln�d e dolgot �gernek, Taszla?

A s�t�t tekintet� f�rfi b�lintott. F�l�ben a rubin �gy csillogott, mint egy v�rcsepp.

��S�rk�nyokr�l van sz� kezdte.�� N�h�ny esztendeje m�r d�lnak a Nyugati Peremvid�ken. Le-lecsapnak Ulli �s Uszid�r� falvaira, alacsonyan rep�lnek, karmaikkal belet�pnek a h�ztet�kbe, sz�tr�zz�k a falakat, �s r�misztgetik az embereket. A Toring�tokn�l m�r k�tszer is j�rtak, arat�sid�ben fel�gett�k a mez�ket, a sz�nakazlakat �s a zs�ptet�ket. Nem t�madtak emberekre, de a t�zben meghaltak n�h�nyan. Nem t�madt�k meg a vid�k nemesi h�zait, nem kerestek kincseket, ahogyan a S�t�t Esztend�kben volt szok�suk, csak a falvakra �s a mez�kre csaptak le. Hasonl�kat hallottam a keresked�kt�l, akik d�lnyugaton eg�szen Simly partj�ig elhaj�znak gabon��rt: s�rk�nyok j�ttek �s �gett�k fel a term�nyt, �pp amikor be akart�k takar�tani.

��Azut�n a m�lt t�len, Szemeln�l, k�t s�rk�ny telepedett meg a vulk�n, az And�d-hegy cs�cs�n.

���!�� s�hajtott fel �nix, �s a kir�ly k�rd� tekintet�re �gy v�laszolt:�� A p�lni Szeppel, egy var�zsl� mondta, hogy az a hegy a s�rk�nyok egyik legszentebb helye volt, ahov� az�rt j�rtak az �si napokban, hogy a f�ld t�z�b�l igyanak.

��Nos, akkor most visszat�rtek�� mondta erre Taszla.�� �s j�nnek, hogy zargass�k a ny�jakat, az ottani n�pek egyetlen vagyon�t. �s nem is eszik meg az �llatokat, csak megr�m�tik �ket, hogy kit�rjenek a kar�mokb�l, �s megvadulva vil�gnak fussanak. A n�pek szerint fiatal s�rk�nyok, feket�k �s karcs�ak, kev�s t�zzel.

���s P�ln-sziget �szaki r�sz�n most is s�rk�nyok lakoznak a hegyvid�ken. Vad orsz�gr�sz tany�k n�lk�l. Vad�szok szoktak arrafel� b�kl�szni, hegyi juhok ut�n kutatnak �s idom�tand� s�lymokat fognak be, de a s�rk�nyok elkergett�k �ket, �s most senki sem mer a hegyek k�zel�be menni. Tal�n a pel�gi var�zsl�d is tud r�luk?

�nix b�lintott.�� Azt mondta, csapatban l�tt�k �ket a hegyek felett, mintha vadlib�k raja lett volna.

��P�ln, Szemel �s Enyhely-sziget k�z�tt pedig csak a Pel�gi-tenger h�z�dik�� tette hozz� Sz�ge herceg.

�gernek esz�be �tl�tt, hogy kevesebb, mint egysz�z m�rf�ldnyi tenger v�lasztja el Szemelt az � sziget�t�l, Ta�nt�l.

��Taszla j�rt a S�rk�nyok �tj�n haj�j�val, a Cs�rrel�� jegyezte meg a kir�ly.

��De csak a keleti szigeteket l�thattam meg, �s a besti�k m�ris a nyakamban voltak�� pontos�tott Taszla egy zord vigyor k�s�ret�ben.�� Elriasztottak, mint a h�zi�llatokat a szigeteken, lecsaptak �s a vitorl�kat pr�b�lt�k megperzselni, am�g vissza nem fordultam arra, amerr�l j�ttem. De ez nem jelent semmi �jat.

�nix ism�t b�lintott.�� Senki, csak egy s�rk�nyvit�z vitorl�zhat a S�rk�nyok �tj�n.

���n j�rtam ott�� mondta erre Lebannen, �s hirtelen sz�les, kisfi�s mosoly ter�lt el arc�n.�� De egy s�rk�nyvit�z t�rsas�g�ban� Ez az, amin tegnap gondolkodtam. Amikor a Nyugati Peremvid�ken j�rtam a f�m�gussal�� a nekromanta Kob ut�n kutatva��, t�lment�nk Jessag�n is, ami kintebb fekszik, mint Simly, �s mindenhol fel�getett mez�ket l�ttunk. �s a S�rk�nyok �tj�n �gy harcoltak egym�s ellen, mint a megveszett �llatok.

Kis sz�net eltelt�vel Sz�ge herceg megk�rdezte:�� Lehet, hogy az ottani s�rk�nyok egy r�sze nem gy�gyult ki �r�lts�g�b�l a S�t�t Id�k �ta?

��Az m�r legal�bb tizen�t esztendeje volt�� v�laszolt �nix��, de a s�rk�nyok nagyon sok�ig �lnek. Tal�n az id� is m�sk�ppen telik sz�mukra.

�ger �szrevette, hogy besz�d k�zben a m�gus oldalra pillantott, a tavacska fel�, Tehanura.

��De csak az ut�bbi egy vagy k�t esztend�ben t�madtak a falvakra.

��Vagy m�gsem�� vetette oda Taszla.�� Ha egy s�rk�ny el akarja puszt�tani egy falu vagy egy tanyavid�k lak�it, ki �ll�tan� meg? A meg�lhet�st rontj�k. A term�nyt, a sz�n�t, a vetem�nyt, a l�basj�sz�got. Azt mondj�k, El innen�� takarodjatok nyugatr�l!

��De mi�rt t�zzel mondj�k, rombol�ssal?�� k�rte sz�mon a var�zsl�.�� Tudnak besz�lni! Besz�lik a Teremt�s Nyelv�t. M�rred �s Vand�r-Akb� is besz�lt s�rk�nyokkal. A f�m�gus is besz�lt vel�k.

��Akiket a S�rk�nyok �tj�n l�ttunk�� v�laszolta Lebannen��, elvesz�tett�k a besz�d hatalm�t. A seb, melyet Kob v�gott a vil�gon, elsz�vta a hatalmukat, ahogyan a mi�nket is. Csak a nagy s�rk�ny, Orm Embar j�tt hozz�nk b�k�vel �s besz�lt a f�m�gussal �s elmondta, hogy menj�nk Magador fel酠� T�volba r�ved� tekintettel hallgatott el egy pillanatra.�� �s m�g Orm Embar besz�de is elhalkult, miel�tt meghalt.�� Megint f�lren�zett, tekintet�ben k�l�n�s f�ny j�tszott.�� Orm Embar �rt�nk halt meg. � nyitotta meg az utat a s�t�t f�ldekre.

Mind elhallgattak. Egy id� m�lva Tenar halk hangja t�rte meg a csendet.�� Karvaly azt mondta egyszer�� l�ssuk csak, eml�kszem-e m�g a szavaira: a s�rk�ny �s a s�rk�ny besz�de egyazon dolog, egyazon l�tez�. A s�rk�ny nem megtanulja az �si Nyelvet, hanem � maga az.

��Ahogyan a mad�r maga a rep�l�s, �s a hal maga az �sz�s�� mondta �nix lassan.�� Igen.

Tehanu hallgatta �ket, mozdulatlanul �llva a kis t� mellett. Most mind �t n�zt�k. Anyja arckifejez�se lelkes, v�rakoz� volt. Tehanu elford�totta a fej�t.

��Hogyan vett�l r� egy s�rk�nyt arra, hogy besz�ljen hozz�d?�� k�rdezte a kir�ly k�nnyed hangon, mintha csak kedveskedni akart volna, de szavait �jabb csend k�vette.�� Nos�� mondta ezut�n��, ez is olyasvalami, amit csak rem�lhet�nk megtudni. Most pedig, �nix mester, elbesz�ln�d a t�rt�netedet a l�nyr�l, aki elment a k�tf�i iskol�ba? Merthogy m�g csak �n hallottam.

��Egy l�ny az iskol�ban!�� ki�ltott fel Taszla �nk�ntelen�l, egy g�nyos vigyor k�s�ret�ben.�� Igencsak megv�ltoztak a dolgok K�tf�n!

��Csakugyan megv�ltoztak�� v�laszolta a m�gus, �s hossz�, h�v�s pillant�ssal m�rte v�gig a tenger�szt.�� Nyolc esztendeje lehetett. �t-szigetr�l j�tt, fiatal fi�nak �lc�zva mag�t, �s a m�gia m�v�szet�t akarta megismerni. Term�szetesen a szeg�nyes �lca nem volt el�g, hogy l�v� tegye a kapusmestert. � m�gis beeresztette, �s a p�rtj�t fogta. Akkoriban az id�z�mester volt az iskola feje, az a f�rfi�� itt hezit�lt egy pillanatig��, akir�l m�lt �jjel �lmodtam.

��Mondj valamit arr�l az emberr�l, �nix mester, ha fontos lehet!�� k�rte a kir�ly.�� Torionr�l van sz�, aki visszat�rt a hal�lb�l?

��Igen. Amikor a f�m�gus oly sok�ig elmaradt �s h�r sem j�tt fel�le, att�l tartottunk, hogy odaveszett valahol. �gy h�t az id�z� a hatalm�t h�vta seg�ts�g�l, hogy megn�zze, a f�m�gus val�ban �tl�pte-e a falat. Sok�ig volt oda�t, �gy a mesterek �rte is agg�dni kezdtek. V�g�l fel�bredt �s elmondta, hogy a f�m�gus a holtak k�z�tt j�r, �s b�r maga nem tud visszat�rni m�g, de utas�totta �t, hogy j�jj�n vissza �s vezesse K�tf�t. Nem sokkal k�s�bb a s�rk�ny visszahozta Karvaly f�m�gust �lve, Lebannen nagyurammal egy�tt� Azut�n, amikor a f�m�gus ism�t t�vozott, az id�z� elzuhant �s �gy hevert ott, mintha kisz�llt volna bel�le az �let. A gy�gyf�vesmester�� m�v�szet�t is felhaszn�lva�� halottnak hitte. De amikor felk�sz�lt�nk a temet�s�re, megmozdult �s megsz�lalt, azt mondta, visszat�rt az �letbe, hogy megtegye, amit m�g meg kell tenni. Mivel az�ta sem voltunk k�pesek �j f�m�gust v�lasztani, �gy Torion, az id�z�mester vezette az iskol�t.�� �nix r�vid sz�netet tartott.�� Amikor az a l�ny meg�rkezett, b�r a kapusmester beengedte, Torion nem t�rte meg a falak k�z�tt. Semmit sem tudott kezdeni vele. A formamester mag�hoz vette a Ligetbe, �s a l�ny ott lakott egy darabig a fasorok sz�l�n�l, �s a formamesterrel s�t�lt az erd�ben. � �s a kapusmester, na meg a gy�gyf�ves �s Kurremkarmerruk, a n�vmester mind �gy tartott�k, oka van annak, hogy a l�ny K�tf�re j�tt, hogy valamely nagy esem�ny el�h�rn�ke vagy fut�ra, m�g ha � maga nem is tud err�l; �gy h�t v�delmezt�k. A t�bbi mester Toriont k�vette, aki szerint a l�ny csak sz�th�z�st �s roml�st hordoz, �s el kell kergetni. Tanonc voltam akkoriban. �rz�kenyen �rintett minket, hogy vez�r n�lk�l maradt mestereink, egym�ssal vitatkoznak.

���s r�ad�sul egy le�nyka miatt�� v�gott k�zbe Taszla.

�nix ez�ttal k�l�n�sen h�v�s pillant�st vetett r�.�� Igen.�� Csak ennyit mondott. Eltelt k�zel egy perc, mire folytatta t�rt�net�t.�� Hogy r�vidre fogjam: amikor Torion di�kok egy csoportj�t k�ldte, hogy r�vegy�k a t�voz�sra, a l�ny kih�v�st int�zett az id�z�mester ellen, mondv�n, tal�lkozzanak a K�tf�-hegyen. Torion el is j�tt, �s nev�n sz�l�totta a l�nyt, hogy engedelmess�gre b�rja: �Iri�n�, �gy sz�l�totta. De a l�ny azt mondta, �Nem csup�n Iri�n vagyok� �s besz�d k�zben v�ltozni kezdett. �tv�ltozott�� s�rk�nny�. Meg�rintette az id�z�mestert, �s Torion teste porr� hullott sz�t. Azut�n felment eg�szen a cs�csra, �s �t figyelve nem tudtuk eld�nteni, hogy egy m�gly�hoz hasonlatosan l�ngol� n�t, avagy sz�rnyas besti�t l�tunk. De azut�n tiszt�n l�ttuk a cs�cson, mint arany �s v�r�s l�ngnyelvhez hasonlatos s�rk�nyt. Azut�n sz�rnyra kapott, �s elrep�lt nyugat fel�.

A mes�l� hangja elhalkult, a leny�g�z� l�tv�ny eml�ke nyomot hagyott von�sain. Senki sem sz�lt.

A var�zsl� megk�sz�r�lte tork�t.�� Miel�tt felment a hegytet�re, a n�vmester megk�rdezte t�le, �Ki vagy te?� A l�ny azt v�laszolta, hogy nem tudja a m�sik nev�t. A formamester is megsz�l�totta, megk�rdezte merre tart, �s visszaj�n-e valaha. Azt mondta, hogy nyugaton t�lra indul, hogy ott majd a saj�t n�p�t�l tudja meg a nev�t, de ha h�vj�k, akkor visszat�r.

A be�ll� csendben reszel�s, gyenge hang sz�lalt meg, mintha f�m s�rl�dna f�mhez. Halk besz�d. �ger nem �rtette a szavakat �s azok m�gis ismer�snek t�ntek, mintha valahogyan eml�keznie kellene a jelent�s�kre.

Tehanu k�zelebb l�pett a m�gushoz �s meg�llt mellette, odahajolt hozz�, fesz�lten, mint a felh�zott �j. � sz�lt.

Meglepetten �s meg�tk�zve �nix felb�mult r�, felpattant, h�tr�lt egy l�p�st, majd er�t v�ve mag�n azt mondta:�� Igen, ezek voltak a szavai: N�pemhez, nyugaton is t�lra.

��H�vd ide! H�vd �t ide!�� suttogta Tehanu. Mindk�t kez�vel el�reny�lva megfogta a m�gus kez�t. Amaz �nk�ntelen �jra elh�z�dott.

Tenar fel�llt, �s odamormolta l�ny�nak:�� Mi van veled, Tehanu, mi a baj?

Tehanu k�rben v�gign�zett rajtuk. �ger �gy �rezte mag�t, mintha szellem lenne, amelyen a l�ny kereszt�ln�z.�� H�vj�tok ide!�� mondta �jra. A kir�lyra n�zett.�� Te ide tudod h�vni?

��Nekem nincs ilyen hatalmam. Tal�n a k�tf�i formamester�� tal�n te magad�

Tehanu hat�rozottan megr�zta a fej�t.�� Nem, nem, nem, nem�� suttogta.�� Nem vagyok olyan, mint �. Nincsenek sz�rnyaim.

Lebannen �gy n�zett Tenarra, mintha tan�csot v�rna t�le. Tenar tehetetlen�l n�zett l�ny�ra.

Tehanu k�rbefordult, szembe a kir�llyal.�� Eln�z�s�t k�rem!�� mondta mereven, v�kony, rekedtes hangj�n.�� Egyed�l szeretn�k maradni, uram. El kell gondolkodnom azon, amit az ap�m �zent. Pr�b�lok v�laszt adni a k�rd�seire. De egyed�l kell maradnom, k�rem!

Lebannen meghajolt fel� �s Tenarra pillantott, aki erre odal�pett a l�nyhoz �s �tkarolta. Els�t�ltak a tavacsk�k �s sz�k�kutak k�z�tti napf�nyes �sv�nyen. A n�gy f�rfi �jra le�lt, de n�h�ny percig egyik�k sem besz�lt.

Lebannen sz�lalt meg el�sz�r.�� Igazad volt, �nix.�� �s a t�bbieknek:�� �nix mester elmondta nekem ezt a t�rt�netet a s�rk�nyl�nyr�l, Iri�nr�l, miut�n mondtam neki valamit Tehanur�l. Hogy a gyermek Tehanu hogyan id�zte meg a s�rk�ny Kalesszint Gont-szigeten, �s az �si Nyelven besz�lt a s�rk�nnyal, �s Kalesszin a l�ny�nak nevezte.

��Ez igen k�l�n�s, uram, k�l�n�s id�k ezek, amikor egy s�rk�nyb�l l�ny lesz, �s amikor egy tan�tatlan l�ny a Teremt�s Nyelv�n besz�l!�� �nix k�ts�gtelen�l m�ly megr�zk�dtat�st �lt �t, megr�m�lt. �ger l�tta ezt rajta, �s elcsod�lkozott, hogy � maga nem �rez ilyen eredet� f�lelmet. Tal�n, gondolta, mert nem tud eleget ahhoz, hogy f�ljen, vagy nem tudja, mit�l f�ljen.

��De h�t ezek m�r r�gi t�rt�netek!�� ki�ltott fel Taszla csod�lkoz�n.�� Nem hallottad �ket K�tf�n? Tal�n a falak tartott�k �ket k�v�l? Olyan t�rt�netek ezek, amilyeneket az egyszer� n�pek mes�lnek. Dal n�melyik. Vannak tenger�szdalok, a �Belil� �gyasa� egy matr�zr�l sz�l, aki egy r�v� sz�pl�nyt hagyott minden kik�t�ben, m�gnem az egyik sz�pl�ny r�zsz�rnyakon rep�lt a haj�ja ut�n, elragadta a fed�lzetr�l �s felfalta.

�nix undorodva n�zett Taszl�ra. De Lebannen elmosolyodott, �s �tvette a staf�t�t:�� Kemay Asszonya� A f�m�gus v�n mestere, Aihal, vagy m�s n�ven Oromon besz�lt r�la Tenarnak. Egy falusi �regasszony volt, aki �gy is �lt. Megh�vta Oromont a kunyh�j�ba, �s hallevessel k�n�lta. Arr�l besz�lgetett vele, hogy az emberfaj �s a s�rk�nyfaj valaha egy volt. � maga ugyanannyira s�rk�ny is volt, mint amennyire embern�. �s m�gusk�nt Oromon s�rk�nynak l�tta.

��Ahogyan te l�ttad Iri�nt, �nix�� fejezte be.

Kim�rt szavait csak a kir�lyhoz c�mezve, a m�gus �gy v�laszolt:�� Miut�n Iri�n elhagyta K�tf�t, a n�vmester bekezd�seket mutatott a leg�sibb tud�sk�nyvekb�l, m�ig hom�lyos sz�vegeket, amelyek �gy is �rthet�ek, mintha egyszerre ember �s s�rk�ny teremtm�nyekr�l sz�ln�nak. �s egy visz�lyr�l vagy nagy �sszek�l�nb�z�sr�l. De egyik sz�veg sem el�g tiszta, hogy meg�rthess�k.

��Rem�lem, Tehanu meg�rti �ket�� jegyezte meg Lebannen oly kim�rt hangon, hogy �ger nem tudta eld�nteni: a kir�ly m�g �rzi, vagy m�r feladta a rem�nyt.

Egy f�rfi sietett fel�j�k az �sv�nyen, �szes katona a kir�ly �rei k�z�l. Lebannen k�r�ln�zett, fel�llt �s el�be ment. Halk hangon t�rgyaltak vagy egy percen kereszt�l. A katona ism�t �tnak indult; a kir�ly visszafordult a t�rsas�ghoz.�� H�rek �rkeztek�� jelentette be, hangj�ban kih�v� �l csend�lt.�� Enyhely nyugati sz�le felett nagy s�rk�nyrajokat l�ttak. Erd�ket gy�jtottak fel, �s egy k�szter menek�l�ket vett fel D�li Kapu fel�l, akik azt �ll�tj�k, hogy Resbel v�ros l�ngokban �ll.

* * *

Azon az �jjelen a kir�ly leggyorsabb haj�ja �tsuhant vele �s t�rsas�g�val az Enyhely-�bl�n, gyorsan futva �nix var�zsszele el�tt. Napkelt�re el�rkeztek az Onneva-foly� torkolat�hoz az Onn el�hegys�g�n�l. Vel�k egy�tt tizenegy l� is partra sz�llt, nemes, er�s, karcs� l�b� teremtm�nyek a fejedelmi ist�ll�kb�l. Enyhely �s Szemel kiv�tel�vel, a lovak ritk�k voltak a Szigetvil�gon. Tehanu j�l ismerte a szamarakat, de lovat sosem l�tott azel�tt. Az �jszaka java r�sz�t m�gis vel�k �s gondoz�ikkal t�lt�tte, seg�tett megnyugtatni �ket. J� teny�szetb�l sz�rmaztak, bar�ts�gosak voltak, de nem szoktak hozz� a tengeri utaz�shoz.

Amikor felszersz�mozt�k �ket, ott az Onneva homokos partj�n, �nix meglehet�sen r�m�ltnek t�nt, �s a lovak gondoz�inak kellett biztatniuk �s megseg�teni�k, de Tehanu ugyanolyan gyorsan felpattant a nyeregbe, mint maga Lebannen. A gyepl�t megnyomor�tott kez�be vette, de nem haszn�lta, l�tsz�lag m�s m�don kommunik�lt a kanc�val.

A kis karav�n nyugatnak haladt a Faliorn dombjai k�z�tt. J� temp�t tartottak. Ez volt az utaz�s leggyorsabb m�dja, ami Lebannen rendelkez�s�re �llt; Enyhely d�li partjainak megker�l�se t�l sok�ig tartott volna. Vel�k volt a m�gus �nix, hogy kedvez� id�j�r�st biztos�tson, megtiszt�tsa az utat az akad�lyokt�l, �s megv�delmezze �ket az �rtalmakt�l. A s�rk�nyokkal szemben azonban, ha tal�lkozn�nak vel�k, nem volt semmif�le v�delm�k, kiv�ve tal�n Tehanut.

El�z� este Lebannen megbesz�l�st tartott tan�csad�ival �s az �rs�g tisztjeivel, miut�n hamar ama k�vetkeztet�sre jutott, hogy nincs m�dja a s�rk�nyok elleni harcra, avagy a v�rosok �s mez�k megv�delmez�s�re: a ny�lvessz�k hasztalanok voltak, a pajzsok hasztalanok voltak. Csak a legnagyobb m�gusok k�pesek legy�zni a s�rk�nyokat. A kir�lynak nem �llt ilyen hatalom a szolg�lat�ban, �s nem is ismert ilyen �l� m�gust, de minden t�le telhet� m�don meg kellett v�delmeznie n�p�t, �gy h�t nem tudv�n m�s m�dr�l, t�rgyalni k�v�nt a s�rk�nyokkal.

F�udvarmestere meg�tk�z�tt a m�don, hogy Lebannen maga ment Tenar �s Tehanu sz�ll�s�ra; a kir�lynak �rte kell k�ldetnie annak, kit l�tni akar, parancsolnia kell, hogy j�jjenek el hozz�.�� Nem, ha k�ny�r�gni fog nekik�� v�laszolta erre Lebannen.

Az ajt�t nyit� meglepett szobal�nyt�l megk�rdezte, hogy besz�lhetne-e a Feh�r �rn�vel �s Gont Le�ny�val. A palot�ban �s a v�rosban �gy ismert�k �ket. Mindketten ny�ltan viselt�k igaz nev�ket, ahogyan a kir�ly is, �s ez igencsak ritka dolog volt. Olyannyira szab�ly �s szok�s ellen val�, biztons�g �s v�delem ellen val�, hogy b�r az emberek ismert�k e neveket, m�gsem mert�k ezen sz�l�tani vagy emlegetni �ket. Ink�bb k�r�l�rt�k a szem�ly�ket, vagy m�s neveket ragasztottak r�juk.

A kir�lyt beeresztett�k, �s � gyorsan elbesz�lte a legut�bb kapott h�reket, majd a t�rgyra t�rt:�� Lehet, Tehanu, hogy az eg�sz kir�lys�gban egyed�l te seg�thetsz. Ha sz�l�tod azokat a s�rk�nyokat, ahogyan Kalesszint sz�l�tottad annak idej�n, ha van felett�k b�rmi hatalmad, ha tudsz besz�lni vel�k �s megk�rdezed mi�rt h�bor�znak a n�pem ellen, akkor megteszed �s seg�tesz?

A fiatal l�ny visszah�k�lt Lebannen szavait�l, �s az anyj�hoz fordult.

De Tenar nem ny�jtott mened�ket sz�m�ra. Csak �llt ott mozdulatlan. Kis id� m�lva megsz�lalt:�� Tehanu, m�r r�gebben is megmondtam: amikor maga a kir�ly sz�l�t meg, illen�k v�laszolnod valamit. Akkor m�g gyermek volt�l, �s nem v�laszolt�l. Most m�r nem vagy gyerek.

Tehanu h�tral�pett, hogy mindkettej�kt�l t�volabb ker�lj�n. �gy ingatta fej�t, mint egy kisgyermek.�� Nem tudom h�vni �ket�� mondta gyenge, rekedtes hangj�n.�� Nem ismerem �ket.

���s Kalesszint tudod sz�l�tani?�� k�rdezte Lebannen.

Tehanu a fej�t r�zta.�� T�l messze van�� suttogta.�� Nem tudom, hol.

��De Kalesszin l�nya vagy�� mondta Tenar.�� Nem tudsz besz�lni ezekkel a s�rk�nyokkal?

A l�ny megt�rten v�laszolt:�� Nem tudom.

Lebannen �gy sz�lt:�� Ha van r� b�rmi es�ly, Tehanu, hogy besz�lnek veled, hogy tudsz besz�lni vel�k, akkor k�rlek, tegy�nk pr�b�t! Nem tudok harcolni ellen�k �s nem ismerem a nyelv�ket, �s hogyan tudhatn�m meg, hogy mit akarnak t�l�nk azok a teremtm�nyek, amelyek elpuszt�thatnak egyetlen l�legzetv�tellel, egyetlen pillant�ssal? Besz�lsz �rtem, �rt�nk?

Tehanu csendesen �llt. Azut�n oly halkan, alig hallhat�an, v�laszolt:�� Igen.

��Akkor k�sz�lj fel az utaz�sra. Az este negyedik �r�j�ban kihaj�zunk. Az embereim odavezetnek a m�l�hoz. K�sz�n�m! �s neked is k�sz�n�m, Tenar!�� fejezte be a besz�lget�st Lebannen. Egy pillanatra megfogta a l�ny kez�t, de nem hosszabban, minthogy sietve kellett int�zkednie sz�mos dologr�l, m�g indul�s el�tt.

Amikor lement a kik�t�be, megk�sve �s sietve, a karcs� alak m�r ott v�rta, arca csuklya �rny�k�ban rejtezett. Az utols� l� toporgott �s hangosan horkantott, nem akart r�l�pni a felj�r�ra. Tehanu tan�cskozott n�h�ny sz�t a gondoz�val. Azut�n megfogta a kant�rt, sz�lt az �llathoz valamit, �s egy�tt csendesen fels�t�ltak a fed�lzetre.

A haj�k kicsi, zs�folt h�zak; �jf�l fel� Lebannen v�letlen�l meghallotta k�t lov�sz halk besz�lget�s�t a h�ts� fed�lzeten.�� Var�zskeze van�� mondta az egyik, �s egy fiatalabb hang v�laszolt:�� Igen, var�zskeze van, de olyan sz�rnyen n�z ki, nem?�� Erre az els�:�� Ha a lovakat nem zavarja, akkor neked mi k�z�d hozz�?�� �s a m�sik:�� Nem tudom, csak zavar.

K�s�bb, amikor az Onneva homokj�r�l belovagoltak a dombok k�z�, ahol az �t kisz�lesedett, Taszla el�rel�ptetett Lebannen mell�.�� � lenne a tolm�csunk, ugye?�� k�rdezte.

��Ha minden igaz.

��Akkor b�trabb, mint gondoltam. Ha ez t�rt�nt vele, amikor el�sz�r besz�lt s�rk�nnyal, akkor megt�rt�nhet �jra.

��Mire gondolsz?

��Majdnem hal�lra �gett.

��Nem a s�rk�ny tette.

��Akkor ki?

��Az emberek, akik k�z� sz�letett.

��Hogyan t�rt�nt?�� k�rdezte Taszla, egy grimasz k�s�ret�ben.

��Csavarg�k, tolvajok. �t vagy hatesztend�s lehetett. B�rmit tett vagy tettek vele, v�g�l le�t�tt�k, �s belel�kt�k a t�bort�zbe. Gondolom, �gy hitt�k, hogy m�r halott vagy haldoklik, �s ak�r baleset is lehetett. Otthagyt�k. A falusiak tal�ltak r�, �s Tenar mag�hoz vette.

Taszla a f�l�t vakargatta.�� Aranyos t�rt�net az emberi kedvess�gr�l. Sz�val nem is a v�n f�m�gus l�nya? Akkor mi�rt mondj�k, hogy egy s�rk�ny porontya?

Lebannen egy�tt haj�zott Taszl�val, harcolt mellette �vekkel kor�bban Szorra ostrom�n�l, �s b�tor, �ber, hidegfej� f�rfinak ismerte. Ha Taszla gorombas�ga feld�h�tette, mindig saj�t gyenge t�relm�t okolta.�� Nem tudom, mi�rt mondj�k�� v�laszolta szel�den.�� Csak azt tudom, hogy a s�rk�ny a l�ny�nak nevezte.

��A k�tf�i var�zsl�d, ez az �nix, nagyon gyorsan kijelentette, hogy nem veszed majd haszn�t ebben az �gyben. De � besz�li az �si Nyelvet, nemdeb�r?

��Igen. N�h�ny sz�val hamuv� �gethet. Hogy m�gsem teszi, ez tal�n az ir�ntam val� tisztelete miatt van, gondolom.

Taszla b�lintott.�� Tudom.

Eg�sz nap olyan �temben haladtak, amilyet a lovak engedtek, �s est�re egy kis dombvid�ki v�rosk�hoz �rtek, ahol a lovak ehettek �s pihenhettek, �s a lovasok k�l�nf�le k�nyelmetlen �gyakban alhattak. Akik nem szoktak hozz� a lovagl�shoz, most �gy �rezt�k, nem igaz�n megy a j�r�s sem. Az ottani n�pek mit sem hallottak a s�rk�nyokr�l �s d�l�sukr�l. Csak annak egyszerre sz�rny� �s dics� mivolta nyomasztotta �ket, hogy egy eg�sz csapat gazdag idegen lovagolt be hozz�juk zabot �s sz�ll�st k�rve, ami�rt ez�sttel �s arannyal fizettek.

A lovasok m�g hajnalhasad�s el�tt t�voztak. Az Onnev�t k�zel sz�z m�rf�ld v�lasztotta el Resbelt�l. Ezen a m�sodik napon �t kellett jutniuk a Faliorn-hegys�g alacsony h�g�j�n, �s le kellett ereszkedni�k a nyugati oldalon. Jen�n, Lebannen egyik legmegb�zhat�bb tisztje, messze a t�bbiek el�tt lovagolt; Taszla k�pezte a h�tv�det; Lebannen vezette a f�csoportot. F�lig �lomba mer�lve �getett az �j tompa csendj�ben, amikor k�zeled� patk�csattog�s riasztotta fel. Jen�n j�tt visszafel�. Lebannen eln�zett arra, amerre a f�rfi mutatott.

�pp egy t�gas domboldalra jutottak egy erd�b�l, �s a gyorsan tisztul� f�lhom�lyban bel�tt�k az eg�sz h�g�t. K�toldalt a hegyek fekete t�megekk�nt magasodtak a felh�s hajnal t�voli, v�r�sl� ragyog�s�ban.

De �k nyugat fel� n�ztek.

��Az k�zelebb van, mint Resbel�� �ll�totta Jen�n.�� Tal�n tizen�t m�rf�ldnyire.

Tehanu kanc�j�nak�� b�r alacsony termet� volt��, a csapat legnemesebb �llatak�nt az volt az er�s meggy�z�d�se, hogy neki kellene vezetnie a t�bbieket. Ha a l�ny nem tartotta volna vissza, akkor sz�p lassan addig el�zget, m�gnem � ker�l az �lre. �gy a kanca hamar utol�rte Lebannent, aki visszafogta nagy lov�t, �s Tehanu most ott �llt meg mellette, ugyanarra n�zve.

��L�ngol az erd��� mutatta neki a kir�ly.

Csak a sebhelyes arcfelet l�tta, �s �gy t�nt, mintha Tehanu vakon b�mulna; de a l�ny l�tott, �s a gyepl�t fog�, �sszeroncsolt keze megremegett. A meg�getett gyermek m�g f�l a t�zt�l, gondolta Lebannen.

Micsoda kegyetlen, gy�va k�nnyelm�s�g sz�llhatta meg, amikor felk�rte a l�nyt: �Gyere, besz�lj a s�rk�nyokkal, �s mentsd meg a b�r�met!� �s egyenesen a t�zek forr�s�hoz vitte?

��Visszafordulunk!�� adta ki a parancsot hirtelen elhat�roz�sra jutva.

Tehanu felemelte �p kez�t, �s el�remutatott.�� N�zz�tek! Ott!

Egy szikra a m�gly�b�l, izz� par�zsszem emelkedett a h�g� fekete vonala f�l�; l�ngol� t�zsask�nt egy s�rk�ny rep�lt egyenesen fel�j�k.

Tehanu fel�llt a kengyelben �s �les, rikolt� ki�lt�st hallatott, mint egy sir�ly vagy s�lyom. Egy sz�t ki�ltott, egyetlen sz�t:�� Medeu!

A termetes l�ny iszonytat� sebess�ggel k�zeledett, b�r szinte lust�n csapkodott hossz�, v�kony sz�rnyaival. M�r nem t�kr�z�dtek pikkelyein a l�ngok �s el�bb feket�nek l�tszott, majd az egyre er�s�d� hajnalf�nyben bronzosan csillant.

��Tarts�tok a lovakat!�� mondta Tehanu megt�rt hangj�n, ahogy Lebannen sz�rke her�ltje megl�tv�n a s�rk�nyt er�szakosan r�ngatta a gyepl�t, �s h�tr�lni kezdett. A kir�ly m�g uralta h�tas�t, de m�g�tte az egyik l� r�m�lten nyer�tett fel, azut�n toporz�kol�s hallatszott �s a gondoz�k ki�lt�sai. A var�zsl� �nix �rkezett futva, meg�llt Lebannen mellett. H�tason �lve vagy kisz�llva a nyeregb�l, v�g�l mind egy helyben maradtak, �s figyelt�k a k�zeled� s�rk�nyt.

Tehanu �jra elki�ltotta azt a sz�t. A s�rk�ny visszah�k�lt, lelass�tott, oda�rt, meg�llt �s a t�rsas�gt�l �gy �tven l�bnyira lebegett a leveg�ben.

��Medeu!�� sz�l�totta meg Tehanu �jra, �s mint elny�lt visszhang, v�lasz �rkezett:�� Me-de-uuu!

��Mit jelent?�� k�rdezte Lebannen a var�zsl�hoz hajolva.

��N�v�r, testv�r�� suttogta �nix.

Tehanu lesz�llt a l�r�l, �s Jen�n kez�be nyomta a gyepl�t. El�res�t�lt, le az enyhe lejt�n oda, ahol a s�rk�ny lebegett. Hossz� sz�rnyaival kicsiket csapott gyorsan, mint ahogyan egy mad�r lebegne. Ezek a sz�rnyak azonban �tven l�b hosszan ny�jt�ztak k�toldalt, �s csap�saik olyan hangot adtak, mint a dobperg�s. Ahogy a l�ny k�zelebb �rt, kis l�ngnyelv t�rt el� a s�rk�ny hossz� �s t�hegyes fogai k�z�l.

Tehanu felemelte kez�t. Nem a kecses barn�t, hanem a meg�getettet, a karmot. Felkarj�nak �s v�ll�nak s�r�l�se megakad�lyozta, hogy teljesen felemelje. Alig b�rt felny�lni a fej�ig.

A s�rk�ny kicsinyt lentebb ereszkedett, lehajtotta fej�t �s meg�rintette a l�ny kez�t remeg� cimp�j�, keskeny orr�val. Mint egy �llat, egy kutya, ahogy szagl�szva �dv�zli az embert, gondolta Lebannen; ahogy a vad�sz s�lyma g�rnyed a csukl� f�l�; ahogy a kir�ly hajol meg a kir�lyn� el�tt.

Tehanu besz�lt, a s�rk�ny besz�lt, mindketten csak r�viden, rezg� cint�ny�r sz�lamaihoz hasonlatos hangjukon. �jabb sz�v�lt�s, sz�net; a s�rk�ny hosszan besz�l. �nix fesz�lten hallgatta �ket. M�g egy sz�v�lt�s. A s�rk�ny orrlikaib�l f�stfoszl�nyok sz�lltak fel; merev, parancsol� mozdulat a l�ny �sszefonnyadt kez�vel. Tehanu k�t sz�t ejtett ki tiszt�n.

��H�vd el�� ford�tott a m�gus, m�g mindig suttogva.

A s�rk�ny kem�nyen csapott sz�rnyaival, lehajtotta hossz�k�s fej�t �s sziszegett. �jra besz�lt, majd szinte ugrott egyet a leveg�ben, magasan Tehanu f�l�, ahogy megfordult. Tett egy teljes fordulatot, �s a kil�tt ny�l sebess�g�vel nyugatnak indult.

��A Legv�nebb le�ny�nak nevezte�� mondta a var�zsl�, ahogy Tehanu mozdulatlanul �llt ott, figyelve a t�volod� s�rk�nyt.

A l�ny megfordult. Kicsinek �s t�r�kenynek l�tszott most a hatalmas hegyoldalon a hatalmas erd� mellett, a sz�rke hajnali f�nyben. Lebannen leugrott a l�r�l, �s odaszaladt hozz�. Azt hitte, kimer�lten tal�l majd a l�nyra, �s kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tse a lejt�n, de Tehanu r�mosolygott. Arca f�lig sz�ps�gesen, f�lig iszonytat�n ragyogott, a nap els� sugarainak v�r�s�ben.

��Nem t�madnak �jra. A hegyek k�zt v�rnak r�nk�� mondta.

Azut�n csakugyan �gy n�zett k�rbe, mintha nem tudn� hol van �ppen, �s amikor Lebannen karon fogta, a l�ny hagyta mag�t vezetni. De az �r�m �s a mosoly m�g ott id�z�tt arc�n, �s k�nnyed�n l�pdelt.

Am�g a lov�szok a h�tasokkal foglalkoztak, m�r a harmatos lejt�n legeltetve �ket, addig �nix, Taszla �s Jen�n is a l�ny k�r� gy�ltek, b�r tiszteletteljes t�vols�got tartottak. �nix sz�l�totta meg el�sz�r:�� Tehanu �rn�, sohasem l�ttam m�g ily b�tor cselekedetet.

��Ahogy �n sem�� tette hozz� Taszla.

��F�ltem�� mondta Tehanu nyugodt hangj�n.�� De a testv�remnek neveztem, �s � a n�v�r�nek sz�l�tott.

��Nem �rtettem minden szavatokat�� folytatta a m�gus.�� Nincs akkora tud�som az �si Nyelv ter�n, mint neked. Elmondan�d, mir�l besz�ltetek?

A l�ny lassan besz�lt, tekintete nyugat fel� fordult, amerre a s�rk�ny elr�ppent. A t�voli t�z v�r�se eltompult �s m�g ink�bb halv�nyodott, mik�zben kelet egyre f�nyesedett.�� Azt k�rdeztem t�le: �Mi�rt �getitek fel a kir�ly sziget�t?� �s � �gy v�laszolt: �Ideje visszakapnunk a f�ldjeinket.� Akkor megk�rdeztem: �A Legv�nebb utas�tott, hogy t�zzel vegy�tek vissza azokat?� Erre � azt felelte, hogy Kalesszin, a Legv�nebb �s Orm Iri�n egy�tt rep�ltek el nyugaton t�lra, hogy a m�s szelekkel sz�rnyaljanak. �s azt mondta, hogy az itt, a vil�gszeleken maradt fiatal s�rk�nyok szerint, az emberek esk�szeg� m�don ellopt�k a birodalmukat. Egyre t�bben hiszik, hogy Kalesszin sohasem fog visszat�rni, �s nem akarnak tov�bb v�rni, ink�bb ki�zik az embereket a nyugati f�ldekr�l. De k�s�bb Orm Iri�n visszat�rt, �s most P�ln-szigeten tany�zik, �gy mondta. Mondtam, k�rje meg, hogy j�jj�n el hozz�nk. Azt mondta, biztosan el fog j�nni Kalesszin l�ny�hoz.

<p>Harmadik fejezet</p><p><emphasis>S�rk�nytan�cs</emphasis></p>

Palotabeli szob�j�nak ablak�b�l Tenar a kifut� haj�t figyelte, amely mag�val vitte Lebannent �s l�ny�t az �jszak�ba. Nem ment le a m�l�hoz Tehanuval. Neh�z volt, nagyon neh�z volt visszautas�tani, hogy vele menjen erre az �tra. Tehanu k�rlelte, �, aki soha nem k�rt semmit. Sohasem s�rt, nem tudott s�rni, csak zokogva zih�lt:�� De nem mehetek egyed�l, nem mehetek! Jer velem, any�m!

��Kedvesem, sz�vem, ha megoszthatn�m veled f�lelmedet, megtenn�m! H�t nem l�tod, hogy nem tehetem? Megtettem, amit �rted tehettem, �n t�ncol� l�ngocsk�m, csillagom! A kir�lynak igaza van�� csak te, egyed�l te vagy k�pes erre.

��De ha csak ott lenn�l, ha tudn�m, hogy ott vagy�

��Itt vagyok. Mindig itt leszek neked. Mit tudn�k �n tenni ott? Csak �tban lenn�k. Gyorsan kell utaznod, neh�z �t lesz. Csak visszafogn�lak. �s agg�dnod kellene �rtem. Nincs r�m sz�ks�ged, nem lenn�k hasznodra. Meg kell tanulnod egyed�l cselekedni. Egyed�l kell menned, Tehanu!

Elfordult gyermek�t�l �s elkezdte �sszeszedni a ruh�kat, amelyeket Tehanu mag�val visz. Egyszer� �lt�z�keket, nem a d�szeseket, melyeket ott, a palot�ban hordott. Vastagabb cip�t, j� k�p�nyeget. Ha szipogott is k�zben egy ideig, nem hagyta l�ny�nak, hogy �szrevegye.

Tehanu �sszezavarodva �llt, szinte megb�nult az ijedelemt�l. Amikor Tenar ruh�kat adott neki, hogy �lt�zz�n �t, g�piesen engedelmeskedett. Amikor a kir�ly hadnagya, Jen�n bekopogott �s megk�rdezte, hogy lek�s�rheti-e Tehanu kisasszonyt a kik�t�be, �gy b�mult a f�rfira, mint valami tompa elm�j� �llat.

��Menj!�� bocs�totta el Tenar. Meg�lelte a l�nyt �s kez�be fogta arc�t, b�tor�totta:�� Kalesszin l�nya vagy, de az eny�m is.

Tehanu szorosan �lelte anyj�t egy percig, elengedte, sz� n�lk�l elfordult �s k�vette Jen�nt, ki az ajt�n.

Tenar csak �llt �s hidegnek �rezte az �jszakai leveg�t ott, ahol el�z�leg Tehanu teste �s karjai meleg�tett�k.

Az ablakhoz l�pett. F�nyeket l�tott a kik�t�ben, emberek j�ttek-mentek, pat�k kopog�s�t hallotta, ahogy levezett�k a lovakat a lejt�s utc�kon. A kik�t�ben magas haj� �llt, �ltala is ismert haj�; a Delfin. Az ablakon kin�zve l�tta Tehanut a m�l�n. V�g�l l�tta fell�pni a fed�lzetre, egy lovat vezetett, mely nem akart tengeren utazni, �s Lebannen is haj�ra sz�llt a l�ny m�g�tt. L�tta, amikor felh�zt�k a horgonyt, figyelte a haj� kecses mozg�s�t, ahogy k�veti az evez�s vontat�t, amely kih�zta az �b�lbe. N�zte a feh�r vitorl�kat, melyek hirtelen lezuhantak, �s hatalmas vir�gszirmokk�nt ny�ltak ki a s�t�tben. A haj�faron felf�ggesztett l�mp�s f�ny�nek k�pe remegett a s�t�t v�zen, lassan p�tt�m szikr�v� zsugorodott, v�g�l teljesen elhalt.

Tenar ell�pett az ablakt�l, hogy �sszehajtogassa Tehanu ruh�it, a selyemsz�vet inget �s szokny�t. Felvette a f�ldr�l a k�nny� szand�lt, �s egy darabig csak tartotta, miel�tt eltette volna.

K�s�bb �beren fek�dt a sz�les �gyban, �s elm�j�ben �jra meg �jra v�gign�zte ugyanazt a jelenetet: egy utat �s Tehanut, ahogy egyed�l j�r rajta. �s egy csom�t, egy h�l�t, egy feket�n vonagl�-tekerg� t�meget, ahogyan leereszkedik az �gb�l. S�rk�nyok hord�j�t, t�zet, ahogy ki�rad agyaraik k�z�l, �s k�rbenyalja a l�ny alakj�t, a haja l�ngol, a ruh�ja l�ngol.�� Nem�� mondta mag�ban Tenar��, nem! Ez nem t�rt�nhet meg!�� Er�lk�dve pr�b�lta elford�tani elm�j�t a jelenett�l, de v�g�l �jra csak azt az utat l�tta, rajta Tehanut egyed�l, �s a fekete, l�ngol� csom�t az �gen, ahogy k�zeledik.

Ahogy a hajnali f�ny sz�rk�v� v�ltoztatta a szob�t, v�gre siker�lt elaludnia. Kimer�lt. Arr�l �lmodott, hogy a V�n M�gus h�z�ban van a Buk�faln�l, imm�ron a saj�t h�z�ban, �s kimondhatatlan �r�m t�lt�tte el, hogy ott lehet. Elvette a sepr�t az ajt� mell�l �s s�p�rni kezdte a f�nyes t�lgyfapadl�t, merthogy K�bor hagyta meg�lni rajta a port. De �llt egy ajt� a h�z h�ts� r�sz�ben, egy ismeretlen ajt�, amely azel�tt nem volt ott. Amikor kinyitotta, egy kicsiny, alacsony szob�t tal�lt, feh�rre festett k�falakkal. K�bor ott guggolt a kis szob�ban, ott kuporgott, karj�t a t�rd�re tette, �s keze ernyedten l�gott. De a feje nem emberi fej volt, hanem kicsi, fekete, cs�r�s; egy kesely� feje. Halk, rekedtes hangon sz�lalt meg:�� Nincs sz�rnyam, Tenar!�� �s ett�l �benne oly d�h �s f�lelem �bredt, hogy att�l felriadt, zih�lva, �s l�tta a napf�nyt palotabeli szob�j�nak magas falain, �s hallotta az �des, tiszta harsonasz�t, amely a negyedik �r�t jelezte.

Reggelit hoztak. Evett egy keveset �s besz�lt Eperrel, az id�s�d� szolg�val, akit a Lebannen �ltal felaj�nlott csel�dek �s szolg�l�n�k k�z�l v�lasztott ki. Eper okos, meg�rt� n� volt Enyhely-sziget egyik bels� faluj�b�l, �s Tenar jobban kij�tt vele, mint az udvarh�lgyek t�bbs�g�vel. Udvariasak voltak �s tisztess�gtud�k, de nem tudtak mit kezdeni vele, nem tudt�k, hogyan sz�ljanak egy n�h�z, aki f�lig karg f�papn�, f�lig falusi gazdasszony Gontr�l. �gy l�tta, k�nnyebb volt nekik Tehanuval kedveskedni, f�k�nt a l�ny elt�lzott f�l�nks�ge miatt. Bizony�ra sajn�lt�k. De Tenart nem tudt�k sajn�lni.

Azonban Eper k�pes volt erre, �s azon a reggelen csak � enyh�thette Tenar fesz�lts�g�t.�� A kir�ly �pen �s eg�szs�gben visszahozza �t�� �g�rte.�� Mi�rt gondolja, hogy olyan vesz�lybe sodorn� a l�nyt, amib�l nem tudja kihozni? Soha! � biztosan nem tenne ilyet!�� Hamis vigasz volt ez, de Eper oly szenved�lyesen hitt igaz�ban, hogy Tenart is meggy�zte, �gy megnyugodott valamelyest.

A karg�d f�ldeken �l�knek nincs olyan igaz neve, amit titokban tartan�nak, mint az archikot besz�l�knek. Ahogy a k�znapi neveknek itt, �gy a karg neveknek is gyakran van valamilyen jelent�se�� R�zsa, �ger, Becs, Rem�ny; vagy valamely hagyom�nyt �riztek, gyakran egy el�d nev�t viszik tov�bb az ut�dok. Az emberek ny�ltan kimondt�k ezeket, �s b�szk�k voltak a nemzed�kr�l-nemzed�kre v�ndorl� nevek �sis�g�re. �t t�l fiatalon elvitt�k a sz�leit�l ahhoz, hogy tudja, mi�rt nevezt�k el Tenarnak, �s �gy gondolta, egyik nagyanyja vagy �kanyja neve lehetett ez. Ezt a nevet vett�k el t�le, amikor Arha lett, a felem�sztett, a N�vtelenek �jj�sz�letett papn�je, �s el is feledte el�z� nev�t, m�g K�bor vissza nem adta azt neki. Ez volt az igaz neve, de nem b�rt jelent�ssel az �si Nyelven; senkinek sem adott hatalmat felette, �s �gy sohasem kellett rejtegetnie.

�gy h�t meglep�d�tt azon, hogy a hercegn� m�gis eltitkolja nev�t. A k�s�ret�ben l�v� n�k is csak hercegn�nek sz�l�tott�k, vagy �rn�nek, vagy kisasszonynak. A nagyk�vet mint magass�gos hercegn�r�l sz�lt r�la, Thol le�ny�r�l, Hur-�t-Hur h�lgy�r�l. Ha szeg�ny le�ny l�nye csup�n rangokb�l �s c�mekb�l �llt, akkor �pp ideje volt nevet kapnia.

Tenar tudta, hogy a kir�ly vend�g�nek nem illen�k egyed�l j�rnia Enyhely utc�in, �s tudta, hogy Epert a palot�hoz k�tik feladatai, �gy egy m�sik szolg�l��rt k�ldetett, hogy k�s�rje el. Ker�tettek neki egy elb�v�l� lak�jt, avagy kifut�fi�t, merthogy tizen�t lehetett csup�n, aki �gy t�mogatta a v�ros utc�in j�rva-kelve, mintha Tenar valami csoszog� v�nasszony lenne. Kedvelte ezt a v�rost. A Folyami h�z fel� tartva �gy tal�lta, vagy legal�bbis megengedte mag�nak, hogy �gy tal�lja, Tehanu n�lk�l k�nnyebb. Az emberek mindig megb�mult�k a l�nyt, azut�n zavartan n�ztek f�lre, �s Tehanu mereven j�rt, egyfajta �n�rzetes szenved�ssel, gy�l�lve, ahogy r�n�znek �s f�lren�znek. Tenar egy�tt k�nl�dott vele, tal�n jobban is, mint a l�ny maga.

Most elid�zhetett a sarkokon �s megn�zhette az �rusok port�k�it, a piaci b�d�kat, a Szigetvil�g sokf�le arc�t �s �lt�z�k�t. Let�rhetett az egyenes �tr�l �s hagyhatta, hogy k�s�r�je megmutassa neki azokat az utc�kat, melyek felett a magasan, tet�t tet�vel �sszek�t� festett hidak, l�gies boltozatot k�peztek. V�r�s vir�gokat bont� ind�k fon�dtak r�juk, s ett�l a v�ros k�zepe f�gg�kertnek t�nt. �, b�rcsak Tehanu is l�thatn�! gondolta, de k�ptelen volt Tehanura ott gondolni, ahov� a l�ny indult.

A Folyami h�z, ak�rcsak a Meg�jult palota, m�g Heru kir�lyn� idej�b�l sz�rmazott, �t �vsz�zaddal ezel�ttr�l. Csup�n nemes rom volt, mikor Lebannen tr�nra ker�lt. � �p�ttette �jj� �s v�ltoztatta kedves-b�k�s sz�ll�ss� kev�s b�torzattal, s�t�t, csiszolt �s sz�nyegtelen padl�kkal. Keskeny, ajt�szer� ablakok sora cs�szott f�lre, hogy a szob�k teljes hossz�n felt�rja a foly� �s a f�zf�k l�tv�ny�t, s a n�zel�d� �bl�s fa balkonokra l�phetett ki, melyek a v�z f�l� ny�ltak. Az udvarh�lgyek elmondt�k, hogy a kir�ly legjobban ide szeretett elvonulni egy-egy �jszak�ra mag�nyosan vagy szeret�vel, �s ett�l v�lt igaz�n jelent�ss� az, hogy itt sz�ll�solta el a hercegn�t. Tenar sejt�se szerint Lebannen csup�n nem k�v�nt egy tet� alatt lakni a l�nnyal, �s egyszer�en csak megnevezte az egyetlen m�sik alkalmas helyet sz�m�ra. De tal�n m�gsem, �s �ppens�ggel igaza lehetett az udvarh�lgyeknek is.

A d�szes fegyverzet� �r�k felismert�k �s beengedt�k, a lak�j bejelentette �s kiment Tenar k�s�r�j�vel egy�tt, hogy �jabb pletyk�kat gy�rtsanak, ami a szolg�l�k egyik legf�bb elfoglalts�g�nak t�nt. T�rsalkod�n�k �rkeztek, hogy �dv�z�lj�k, h�l�san az �j arc�rt, �s a kir�lyr�l �s s�rk�nyos k�ldet�s�r�l sz�l� h�rek ut�n v�gyakozva. V�gigj�rva az eg�sz k�lv�ri�t, v�g�l bevezett�k a hercegn� sz�ll�s�ra.

K�t kor�bbi l�togat�sa alkalm�val megv�rakoztatt�k valamelyest az el�t�rben, azut�n a lef�tyolozott k�s�r�k bevezett�k egy bels� helyis�gbe. Az egyetlen hom�lyos szob�ba az eg�sz f�nyes �p�letben, ahol a hercegn� �llt kerek karim�j� kalapj�n f�gg� v�r�s f�tylai m�g�tt �gy, mintha maradand�an odar�gz�tett�k, be�p�tett�k volna. Pont mint egy t�glak�m�ny, ahogyan Jeza �rn� megjegyezte.

Ez�ttal m�shogy t�rt�nt. Amint bel�pett az el�t�rbe, bentr�l sikoly hangzott fel, �s emberek futkos�s�nak zajai hallatszottak. A hercegn� szinte kirobbant az ajt�n, �s vad ki�lt�ssal kapaszkodott meg �benne. Tenar alacsony volt, �s a magas, er�s alkat�, �rzelmekt�l zaklatott ifj� n� eg�szen led�nt�tte a l�b�r�l, de az asszony megtartotta izmos karjaival.�� Arha �rn�! Arha �rn�! Ments meg! Ments meg!�� ki�ltozta.

��Hercegn�! Mi t�rt�nt?

A l�ny els�rta mag�t a r�m�lett�l vagy a megk�nnyebb�l�st�l, vagy egyszerre mindkett�t�l, �s Tenar csak valami s�rk�nyokr�l �s �ldozatr�l sz�l�, zavaros g�gy�g�st �rtett meg zokog� sir�m�b�l �s k�ny�rg�s�b�l.

��Nincs s�rk�ny a k�zelben�� jelentette ki nyugodtan, k�zben kibontakozott a l�ny szor�t�s�b�l��, �s senkit sem fognak fel�ldozni neki. Mi ez az eg�sz? Mit mondtak neked?

��A n�k besz�lik, hogy j�nnek a s�rk�nyok �s fel kell nekik �ldozni egy kir�ly l�ny�t, �s nem egy kecsk�t, mert a s�rk�nyok itt var�zsl�k is, �s nagyon megijedtem.�� A hercegn� megt�r�lte arc�t, �s �sszeszor�tott �k�llel pr�b�lt fel�lemelkedni a p�nikon. Val�di, uralhatatlan r�m�let lehetett �s Tenar megsajn�lta, de nem hagyta �rzelmeit ki�lni az arc�ra. A l�nynak meg kell tanulnia meg�rizni a m�lt�s�g�t.

��A t�rsalkod�n�id tudatlanok �s nem ismerik el�gg� az archikot ahhoz, hogy meg�rts�k, amit mondanak nekik. Te pedig egy�ltal�n nem besz�led ezt a nyelvet. Ha nem �gy lenne, akkor tudn�d, hogy nincs mit�l tartanod. �gy l�tod tal�n, hogy a h�zn�p is s�rva-r�va rohang�l r�m�let�ben?

A hercegn� r�b�mult. Nem viselte kalapj�t, nem rejtette mag�t f�tylak m�g�, csup�n k�nny� ingruh�t h�zott, minthogy meleg nap volt. Ez volt az els� alkalom, hogy Tenar t�bbet is l�tott bel�le, mint halov�ny k�rvonalat a v�r�s sz�veten kereszt�l. B�r a hercegn� szemei bedagadtak �s arca kipirult, m�gis nagyszer�en festett: aranysz�ke hajjal, barna szemmel, kerek karokkal �s mellekkel, karcs� der�kkal �ldotta meg a term�szet. Egy �ppen sz�ps�ge �s �letereje telj�be l�p� n� k�lsej�vel.

��De �ket nem is �ldozz�k fel�� b�kte ki v�g�l.

��Senkit sem �ldoznak fel.

��De akkor mi�rt j�nnek a s�rk�nyok?

Tenar m�ly l�legzetet vett.�� Hercegn��� kezdte��, sok dologr�l kell besz�lgetn�nk! Ha bar�todk�nt tekintesz re�m�

��Igen�� v�gott k�zbe a m�sik �s el�rel�pve megragadta Tenar egyik karj�t��, a bar�tomnak tekintelek. Nincs itt m�s bar�tom, a v�remet adn�m �rted!

K�ptelens�gnek t�nt, de Tenar tudta, igaz.

Viszonozta a l�ny szor�t�s�t, ahogy tudta, �s �gy v�laszolt:�� �n is a bar�tomnak tartalak. Mondd meg a neved, k�rlek!

A hercegn� szeme elkerekedett. M�g mindig kicsit k�nny- �s ny�lmaszatos ajkai megremegtek. Azut�n kimondta, m�ly l�legzetet v�ve:�� Szeserah.

��Az �n nevem Tenar, nem Arha.

��Tenar�� visszhangozta a l�ny, �s m�g jobban megszor�totta az asszony karj�t.

��J�l van h�t�� folytatta Tenar, uralkodni pr�b�lva a helyzeten.�� Sokat gyalogoltam �s megszomjaztam. K�rlek, engedj le�ln�m, �s k�rn�k egy kis vizet vagy innival�t. Azut�n besz�lgethet�nk.

��Igen, persze�� v�laszolt a hercegn�, �s egy vad�sz� n�st�ny oroszl�n mozdulataival ugrott be az el�t�rb�l a bels� helyis�gbe. Ki�lt�sok hallatszottak a bels� szob�b�l, �s ism�t futk�roz�s zajai. Az egyik t�rsalkod�n� jelent meg. Remegve igazgatta f�tyl�t �s motyogott valamit olyan t�jsz�l�ssal, hogy Tenar egy sz�t sem �rtett bel�le.�� Azon az �tokverte-nyelven besz�lj!�� s�v�lt�tt ki bentr�l a hercegn� hangja, mire a n� sz�nalmasan vinnyogni kezdett archikul:�� Le�lni? Inni? �rn�?

K�t karossz�ket tettek le az els�t�t�tett �s f�lledt szoba k�zep�re, egym�ssal szemben. Szeserah ott �llt az egyik mellett.

��Sz�vesebben �ln�k le odakint az �rny�kban, a v�z felett�� mondta Tenar.�� Ha neked is megfelel, hercegn�.

A hercegn� elki�ltotta mag�t, a n�k sietve teljes�tett�k parancsait, �s a sz�kek kiker�ltek az erk�lyre. Le�ltek egym�s mell�.

��M�ris kellemesebb�� jegyezte meg Tenar. M�g mindig szokatlan volt kargul besz�lni. Nem esett nehez�re, de �gy �rezte, mintha nem �nmaga lenne, mintha valaki m�s besz�lne, vagy mintha valamif�le szerepet j�tszana.

��Te szereted a vizet?�� k�rdezte a hercegn�. Id�k�zben visszat�rt arca norm�lis sz�ne, az a vil�gos kr�msz�n, �s imm�ron szeme duzzadts�ga is megsz�nt, megmutatva igazi, k�kes-arany �risz�t, vagy k�ket, aranysz�n csillog�ssal.

��Igen. Te tal�n nem?

��Gy�l�l�m. Ahol eddig �ltem, ott nem volt.

��A sivatagban? �n is egy sivatagban laktam. Eg�szen tizenhat esztend�s koromig. Azut�n a tengeren kereszt�l nyugatra j�ttem. Igen, szeretem a vizet, a tengereket, a foly�kat.

���, a tenger!�� s�hajtott Szeserah, �s a karossz�kbe s�ppedve kez�be hajtotta fej�t.�� �gy gy�l�l�m! Gy�l�l�m! A lelkemet is kih�nytam. �jra meg �jra. Napokig csak �jra meg �jra. Soha t�bb� nem akarom l�tni a tengert!�� Tekintete megvillant, ahogy alattuk a csendes, sek�ly folyamra pillantott a f�zfalombokon kereszt�l.�� Ez a foly� m�g nem zavar annyira�� tette hozz� bizalmatlanul.

Az egyik t�rsalkod�n� t�lc�t hozott, rajta kancs�val �s kup�kkal, �s Tenar hosszan ivott a h�s v�zb�l.

��Hercegn��� kezdte ezut�n��, sok dologr�l kell besz�ln�nk. El�sz�r a s�rk�nyokr�l: m�g mindig igen messze vannak, nyugaton. A kir�ly �s a l�nyom elmentek, hogy besz�ljenek vel�k.

��Hogy besz�ljenek vel�k?

��Igen.�� M�g t�bbet is akart mondani, de v�g�l csak annyit tett hozz�:�� K�rlek, besz�lj nekem Hur-�t-Hur s�rk�nyair�l!

Tenarnak m�g gyermekkor�ban mondt�k, hogy Hur-�t-Huron s�rk�nyok �lnek. S�rk�nyok a hegyek k�zt, rabl�k a sivatagokban. Hur-�t-Hur t�voli �s szeg�ny sziget volt, semmi j� nem sz�rmazott onnan, kiv�ve az op�lokat �s a t�rkizeket �s a c�drusfa-r�nk�ket.

Szeserah m�ly l�legzetet vett. Szeme sark�ban k�nnyek gy�ngy�ztek.�� Mindig els�rom magam, ha hazagondolok�� mondta olyan tiszta egyszer�s�ggel, hogy Tenar is szinte k�nnyezni kezdett.�� Nos, a s�rk�nyok fenn �lnek a hegyekben. K�t vagy h�rom napi j�r�f�ldre Mesret v�ros�t�l. Odafenn csak szikl�k vannak, �s senki nem zaklatja a s�rk�nyokat, �s �k sem zaklatnak senkit. De �vente egyszer lej�nnek, lem�sznak egy bizonyos �ton. Egy �sv�ny ez, lesimult f�ld�t, mert ahogy lem�sznak, a hasukkal v�gigs�prik minden egyes esztend�ben, az id�k kezdete �ta. �gy is nevezik, S�rk�nyok �tja.�� L�tta, hogy Tenar elm�ly�lt figyelemmel hallgatja, �s folytatta:�� Tilos keresztezni a S�rk�nyok �tj�t. Egy�ltal�n nem l�phetsz r�. K�rbe kell menned, a szent helyt�l d�l fel� ker�lheted meg. Tavasz v�g�n kezdenek m�szni lefel�. Az �t�dik h�nap negyedik napj�n mind meg�rkeznek a szent helyre. Sohasem k�sik egyik�k sem. Mesretb�l �s a k�rnyez� falvakb�l mindenki ott v�rja �ket. �s amikor mind lej�ttek a S�rk�nyok �tj�n, a papok belekezdenek az �ldozati r�tusba. �s ez� Atuanon nem kellett tavaszi �ldozatot bemutatni?

Tenar megr�zta a fej�t.

��H�t az�rt r�m�ltem �gy meg, tudod, mert ez ember�ldozat is lehet. Ha rosszul mennek a dolgok, akkor fel�ldozz�k egy fejedelem l�ny�t. M�sk�l�nben elegend� egy k�zrend� l�ny v�re. De m�r ezt is r�gen csin�lt�k. Kiskorom �ta biztosan nem. Mi�ta aty�m legy�zte a t�bbi fejedelmet, az�ta csak n�st�ny kecsk�t �s jerk�t �ldoznak. �s a v�rt t�lakban fogj�k fel, �s a h�jat a szent t�zbe dobj�k, �s h�vj�k a s�rk�nyokat. �s a s�rk�nyok mind odagy�lnek cs�szva-m�szva az emelv�nyhez. Megissz�k a v�rt �s felfalj�k a t�zet.�� Szem�t lehunyta egy r�vid percre, �s Tenar ugyan�gy tett.�� Azut�n visszam�sznak, fel a hegyekbe, �s mi visszamegy�nk Mesretbe.

��Milyen nagyok ott a s�rk�nyok?

Szeserah sz�tt�rta karjait, nagyj�b�l m�ternyit mutatva.�� N�melyik�k nagyobb.

���s nem tudnak rep�lni? Vagy besz�lni?

��Nem. A sz�rnyaik csak csonkok. �s sziszegnek. Az �llatok nem tudnak besz�lni, de ezek rettegett �llatok. �k az �let jelk�pei, mert a t�z egyenl� az �lettel, �s �k t�zet esznek �s t�zet k�pnek. �s az�rt is f�lnek t�l�k, mert mindig elj�nnek a tavaszi �ldozat�rt. M�g ha az emberek nem is mennek oda, a s�rk�nyok lej�nnek a hegyekb�l, �s �sszegy�lnek a szent helyen. Mi az�rt megy�nk oda, mert a s�rk�nyok is odamennek. A papok mindig elmondj�k ezt a szertart�s el�tt.

Tenar a gondolataiba mer�lt egy ideig.�� A s�rk�nyok itt, nyugaton�� kezdte lassan��, mind nagyok. �ri�siak. �s tudnak rep�lni. �llatok, de tudnak besz�lni. �s f�lik �ket. �s vesz�lyesek.

��Nos�� jegyezte meg a hercegn���, a s�rk�nyok lehet, hogy csak �llatok, de m�gis t�bbek, mint mi �s az �tokverte-var�zsl�k.

�gy mondta, ��tokverte-var�zsl�k�, egyben, mintha egy sz� lenne, �s gyakorlatilag sehol sem hangs�lyozta. Tenar eml�kezett a kifejez�sre gyermekkor�b�l. A s�t�t b�r� n�ps�gre vonatkozott, a Szigetvil�g lak�ira.

��Mi�rt van ez?

��Mert a s�rk�nyok �jj�sz�letnek! Mint minden �llat. Mint mi is.�� Szeserah �szinte k�v�ncsis�ggal n�zett Tenarra.�� �gy hiszem, mivel valaha a s�rok legszentebb hely�nek papn�je volt�l, t�bbet kellene tudnod minderr�l, mint amennyit �n tudok.

��Ott nem voltak s�rk�nyok�� v�laszolta Tenar.�� Semmit sem tan�tottak r�luk. K�rlek, bar�tom, mondd el, amit tudsz!

��Tal�n el tudom besz�lni a t�rt�netet. Ez egy t�li mese, de �gy sejtem, nem baj, ha itt ny�ron mondom el. Itt am�gy is minden rosszul m�k�dik�� s�hajtotta.�� Nos, kezdetben, tudod, az els� id�kben, mind ugyanolyanok voltunk, minden �llat �s ember, �s egyform�n �lt�nk. Azut�n megtanultunk meghalni. �s megtanultuk azt is, hogyan sz�less�nk meg �jra. Tal�n ugyanazon l�nyk�nt, tal�n m�s form�ban. De ez nem sz�m�t annyira, mert mindenk�ppen �jra meghalsz �s �jra megsz�letsz, �s el�bb vagy ut�bb minden leszel.

Tenar b�lintott. Eddig ismer�s volt sz�m�ra a t�rt�net.

��De a legjobb dolog embernek vagy s�rk�nynak sz�letni, mert ezek szent l�nyek. Ez�rt pr�b�ljuk nem megszegni a tilalmakat, �s pr�b�ljuk betartani az el��r�sokat, �s �gy jobb es�ly�nk lesz �jra embernek, vagy valamik�ppen s�rk�nynak sz�letni� Ha az itteni s�rk�nyok tudnak besz�lni �s t�nyleg olyan �ri�siak, akkor meg tudom �rteni, hogy mi�rt jutalom ez. A mi s�rk�nyaink egyikek�nt megsz�letni nem t�nik olyan nagyszer� dolognak.

��De a mese arr�l sz�l, hogy az �tokverte-var�zsl�k felfedezik a Vedurn�nt. Ez egy olyan dolog�� nem tudom mi lehet��, ami azt mondta n�h�ny embernek, hogy ha beleegyeznek abba, hogy soha t�bb� nem halnak meg �s nem sz�letnek meg, akkor megtanulhatj�k a var�zsl�s�got. Az emberek egy r�sze ezt v�lasztotta, a Vedurn�nt v�lasztotta. �s elmentek vele nyugatra. �s a Vedurn�n bes�t�t�tette a b�r�ket. �s most itt �lnek. Mindezek az emberek itt�� �k azoknak a lesz�rmazottai, akik a Vedurn�nt v�lasztott�k. �lnek, csin�lj�k az �tokverte var�zslataikat, �s nem tudnak meghalni. Csak a test�k hal meg. A t�bbi egy s�t�t helyre ker�l, �s sohasem sz�lethet meg �jra. �s ott olyanok, mint a madarak. De nem tudnak rep�lni.

��Igen�� suttogta Tenar.

��Nem tanult�l err�l Atuanon?

��Nem�� v�laszolta Tenar.

Eml�kezett egy t�rt�netre, amit Oromon mondott Kemay Asszony�r�l: az id�k kezdet�n az emberek �s a s�rk�nyok egyek voltak, de a s�rk�nyok a vads�got �s a szabads�got v�lasztott�k, m�g az emberek a vagyon �s a hatalom mellett d�nt�ttek. V�laszt�s, elk�l�n�l�s. Ugyanaz a t�rt�net lenne?

De Tenar sz�v�ben ott rejt�z�tt K�bor k�pe, ahogy egy k�szob�ban kuporog, �s a feje kicsi, fekete, cs�rrel�

��A Vedurn�n nem az a gy�r�, ugye, amir�l folyton besz�lnek, amit viselnem kell majd?

Tenar pr�b�lta elterelni figyelm�t a festett szoba alakjair�l �s a m�lt �jjel l�tott �lomr�l, hogy v�laszolhasson Szeserah k�rd�s�re.

��Gy�r�?

��Durakby gy�r�je.

��Vand�r-Akb�. Nem. Az a gy�r� a B�ke Gy�r�je. �s csak akkor fogod viselni, ha �s amikor m�r Lebannen kir�lyn�je vagy. �s szerencs�s n� vagy, hogy a feles�ge lehetsz.

Szeserah von�sain k�v�ncsis�g t�kr�z�d�tt. Nem s�rt�d�tts�g vagy ki�br�ndults�g. Rem�nyvesztett, f�lig nevets�ges, t�relmes, egy �vtizedekkel id�sebb n� arckifejez�se.�� Nincs ebben semmi szerencse, kedves Tenar�� mondta.�� �ssze kell h�zasodnom vele. �s ezzel el is vesztem �nmagam.

��Mi�rt lenn�l elveszett, ha �sszeh�zasodtok?

��Ha hozz�megyek, akkor neki kell adnom a nevemet. Ha kimondja a nevemet, akkor ellopja a lelkemet. Ezt csin�lja minden �tokverte-var�zsl�. Ez�rt rejtik el mind a nev�ket. De ha ellopja a lelkemet, akkor t�bb� nem leszek k�pes meghalni. �r�kk� kell �lnem a testem n�lk�l, rep�lni nem tud� mad�rk�nt, �s nem sz�lethetek meg �jra.

��Ez�rt titkoltad el a neved?

��Neked odaadtam, bar�tom.

��Becs�lettel meg�rz�m aj�nd�kod�� felelte Tenar komolyan.�� De itt b�rkinek megmondhatod a nevedet, akinek csak akarod. Nem tudj�k ellopni vele a lelkedet. Hidd ezt el, Szeserah! �s a kir�lyban is megb�zhatsz. � biztosan nem�� nem fog �rtani neked.

A l�ny �szrevette a pillanatnyi sz�netet.�� De biztos vagyok benne, hogy �rtani k�v�n�� csapott le azonnal.�� Tenar, bar�tom, �n tudom, hogy mi vagyok itt. Awab�tban, ahol ap�m is ott van, csak egy ostoba �s tudatlan sivatagi n� voltam. Egy feyagat. A v�rosi n�k mindig vihogtak �s �sszes�gtak, amikor megl�ttak, azok a fedetlen arc� ringy�k. �s itt m�g rosszabb minden. Nem �rtek senkit �s engem sem �rt meg senki, �s minden, de minden m�s, mint otthon! M�g azt sem tudom, hogy mit eszek, var�zs�telt, bizony�ra, mert megsz�d�l�k t�le. Itt nem ismerem a tilalmakat �s nincs egy pap sem, akit megk�rdhetn�k, csak var�zsl� n�k, mind fekete �s fedetlen arc�. �s l�ttam, hogy � is hogy n�zett r�m. Tudod, ki lehet l�tni a feyag al�l! L�ttam az arc�t. Nagyon j�k�p�, olyan, mint egy harcos, de � is csak egy fekete var�zsl�, aki gy�l�l engem. Ne mondd, hogy nem az, mert tudom, hogy az! �s szerintem amikor megtudja a nevemet, akkor ellopja, �s arra a s�t�t helyre k�ldi a lelkemet.

Szeserah gy�szosan v�llat vont.

��Seg�tene, ha meg�rten�d, amit mond.

��Blablabla-blablabla. Mind �gy besz�lnek.

���s nekik ugyanilyen a mi besz�d�nk. Ugyan m�r, hercegn�, hogyan kedvelhetne meg, ha te is csak annyit mondasz neki, hogy blablabla-blablabla? Ide n�zz!�� felemelte egyik kez�t, a m�sikkal r�mutatott, majd kimondta a sz�t karg�dul, azut�n archikul is.

Szeserah mindk�t sz�t elism�telte, k�teless�gtud� hangs�llyal. N�h�ny m�s testr�sz neve ut�n hirtelen meg�rezte a meg�rt�sben rejl� lehet�s�get. Kiegyenesedett �lt�ben.�� Hogy mondj�k a var�zsl�k azt, hogy �kir�ly�?

��Agni. Ez az �si Nyelv egy szava. A f�rjem mondta.

Amint kimondta, r�d�bbent, hogy most m�g ostobas�g lenne megeml�teni egy harmadik nyelv l�tez�s�t; de a hercegn� figyelm�t nem ez ragadta meg.

��Van f�rjed?�� Szeserah f�nyl� oroszl�ntekintettel n�zett r�, �s elnevette mag�t.�� �, mily csod�latos! Azt hittem, papn� vagy! �, k�rlek, bar�tom, besz�lj r�la! Egy harcos? J�k�p�? Szereted?

* * *

Mikor a kir�ly s�rk�nyvad�szatra indult, �ger nem tudta, hogyan tov�bb. �gy �rezte, teljesen haszontalan, jogtalanul maradt a palot�ban �s ette a kir�ly �tel�t, �s b�n�snek �rezte mag�t a baj miatt, amit mag�val hordozott. Nem tudott eg�sz nap a szob�j�ban �lni, kiment h�t az utc�kra, de a v�ros nagyszer�s�ge �s mozgalmass�ga megriasztotta, �s se p�nze se c�lja nem l�v�n csak annyit tehetett, hogy gyalogolt, m�g el nem f�radt. Visszat�rt Maharion palot�j�ba, �s elcsod�lkozott egy pillanatra, hogy a komoly arc� �r�k m�g mindig beengedik. Odabenn a palotakerteket vette c�lba, ott keresett b�k�t. Rem�lte, hogy �jra tal�lkozik Virg�ccsal, de a gyermek nem bukkant fel, �s tal�n jobb is volt �gy. �ger �gy �rezte, nem kellene besz�lnie az emberekkel. A hal�lb�l fel� ny�jtott kezek, kiny�lhatnak fel�j�k is.

A kir�ly t�voz�sa ut�ni harmadik napon lement, hogy s�t�ljon egyet a kerti tavak k�zt. A nappal igen forr� volt, az est csendes �s komor. Mag�val vitte Huzit is �s szabadon eresztette, hadd vad�sszon bogarakra a bokrok alatt, m�g � egy padon �ld�g�lt a nagy f�zfa mellett, �s figyelte a k�v�r pontyh�tak ez�st�s-z�ldes csillan�sait a v�zben. Mag�nyos volt �s kedvetlen; �gy �rezte, a hangok �s a fel� ny�l� kezek elleni v�delme egyre gyeng�l. Mi j� van abban, hogy egy�ltal�n v�dekezik ellen�k? Mi�rt nem megy oda �lm�ban, egyszer s mind�r�kk�, le azon a domboldalon, befejezve az eg�szet? Senki sem b�nk�dna miatta, �s hal�la meg�vn� a t�bbieket e betegs�gt�l, mit mag�val hordoz. El�g nekik a s�rk�nyok elleni k�zdelem. �s ha odamenne, tal�n �jra l�thatn� Liliomot is.

Ha meghalna, nem �rinthetn�k meg egym�st. A var�zsl�k szerint t�bb� m�r nem is akarn�k meg�rinteni egym�st. Azt mondj�k, a holtak elfeledik, milyen volt �lni. De Liliom fel� ny�lt. El�sz�r csak egy kicsit. Tal�n m�g el�g ideig eml�keznek az �letre ahhoz, hogy egym�sra n�zzenek, hogy l�ss�k egym�st, m�g ha nem is �rinthetik meg egym�st.

���ger?

Lassan feln�zett a mellette �ll� n�re. Az alacsony, sz�rke n�, Tenar. L�tta az aggodalmat az arc�n, de nem tudta, mi b�nthatja. Azut�n esz�be jutott, hogy a l�nya, a meg�getett l�ny elment a kir�llyal. Tal�n rossz h�rek �rkeztek. Tal�n mind meghaltak m�r.

��Beteg vagy, �ger?�� k�rdezte Tenar.

Megr�zta fej�t. Neh�z volt megsz�lalnia. Hirtelen meg�rtette, milyen k�nny� lehet oda�t, a m�sik vil�gban nem besz�lni. Nem n�zni az emberek szem�be. Zavartalanul l�tezni.

A n� le�lt mell� a padra.�� Nyugtalannak t�nsz�� mondta.

Bizonytalan mozdulattal v�laszolt�� minden rendben, semmi gond.

��J�rt�l Gonton a f�rjemn�l, Karvalyn�l. Hogy van? Vigy�z mag�ra?

��Igen�� v�laszolta �ger. Pr�b�lta valamivel b�vebbre fogni a dolgot:�� A lehet� legkedvesebb vend�gl�t�m volt.

���r�l�k, hogy ezt hallom�� b�lintott a m�sik.�� Agg�dom miatta. Rendben tartja a h�zat, mintha ott lenn�k, de m�gis, nem szeretem egyed�l hagyni� Elmondan�d, k�rlek, hogy mit csin�lt, am�g ott volt�l?

Elmondta, hogy Karvaly leszedte a szilv�t �s elvitte eladni, hogy egy�tt megjav�tott�k a ker�t�st, �s hogy Karvaly seg�tett b�k�sen aludnia.

A n� figyelmesen hallgatta, komoly arccal, mintha ezek a kis dolgok is olyan s�ly�ak lenn�nek, mint az ut�bbi napokban megbesz�lt, k�l�nleges esem�nyek�� holtak sz�l�tj�k az �l�t, egy l�ny s�rk�nny� v�ltozik, s�rk�nyok gy�jtj�k fel a szigeteket nyugaton, szilv�t kell szedni, toj�st kell venni, �s a ker�t�s is jav�t�sra szorult.

�s a f�rfi val�ban nem volt bizonyos benne, hogy mi sz�m�tott jobban, a nagy furcsas�gok vagy a k�znapi apr�s�gok.

��B�rcsak hazamehetn�k�� s�hajtott a n�.

��K�v�nhatn�m ugyanezt, de hi�baval� lenne. Azt hiszem, t�bb� m�r nem t�rhetek haza.�� Nem tudta, mi�rt mondta ezt, de hallv�n saj�t hangj�t �s szavait, nem k�telkedett az igazukban.

A n� egy percig csak n�zett r�, csendes sz�rke szemekkel, �s nem k�rdezett vissza.

��B�r k�v�nhatn�m, hogy a l�nyom is hazat�rjen velem�� mondta azut�n��, de ez is hi�baval� lenne. Tudom, hogy mennie kell tov�bb. De nem tudom, merre.

��Elmondod, mif�le aj�nd�kkal b�r �, mif�le l�ny �, hogy a kir�ly �rte k�ldetett, �s mag�val vitte, hogy s�rk�nyokkal tal�lkozzon?

���, ha tudn�m ki vagy mi �, el is mondan�m�� v�laszolt Tenar, hangja telve b�nattal �s szeretettel �s keser�s�ggel.�� Nem a sz�letett le�nyom, ahogy azt m�r sejtetted vagy tudhattad is. Kisgyermekk�nt ker�lt a h�zhoz, megmentve a t�zt�l, de �pp csak, �s sohasem teljesen� Amikor Karvaly visszat�rt hozz�nk, akkor az � l�ny�v� is v�lt. �s � mindkett�nket megmentett a kegyetlen hal�lt�l, sz�l�tva egy s�rk�nyt, Kalesszint, m�s n�ven a Legv�nebbet. �s a s�rk�ny a l�ny�nak nevezte Tehanut. �gy lett � le�nya egyszerre t�bbeknek �s senkinek, megmentve a t�zt�l, de nem a f�jdalomt�l. Hogy ki is � val�j�ban, azt nem tudom. De azt k�v�nom, b�r itt lehetne velem, biztons�gban!

�ger biztatni akarta, de neki mag�nak is biztat�sra lett volna sz�ks�ge.

��Mondj m�g valamit a feles�gedr�l, �ger!�� k�rte Tenar.

��Nem tudok�� v�laszolta amaz v�g�l a csendben, amely az im�nt ereszkedett r�juk.�� Mondan�k, ha tudn�k, Tenar �rn�. De olyan f�radt vagyok m�r, agg�dom �s f�lek az est�t�l. Pr�b�lok Liliomra gondolni, de csak a s�t�t sivatagot l�tom, ahogy lejt�i ereszkednek le �s le, �s �t nem l�tom ott. Minden r�la sz�l� eml�kem, ami olyan volt nekem, mint a v�z �s a l�legzet, elt�vozott arra a kisz�radt helyre. Semmim sem maradt.

��Sajn�lom�� suttogta a n�, �s ism�t hallgat�sba burkol�ztak. M�ly�lt az alkony. Mozdulatlanul, melegen. A palota f�nyei �tragyogtak a faragott ablakt�bl�kon �s a f�zfa csendes, lehajl� lombozat�n.

��Valami t�rt�nik�� sz�lalt meg �jra Tenar.�� Valami nagy v�ltoz�s a vil�gban. Tal�n semmi sem maradhat a mi�nk, amit valaha magunk�nak tudtunk.

�ger feln�zett az els�t�ted� �gre. A palota tornyai b�tran sz�lltak szembe a k�zelg� �jszak�val, a m�rv�ny �s az alab�strom mag�hoz gy�jt�tt minden f�nyt, ami m�g maradt nyugaton. A f�rfi tekintete a kardpeng�t kereste a legmagasabb torony tetej�n, �s megl�tta halov�ny ez�stj�t.�� N�zd!�� mutatott fel. A kard hegy�n, mint gy�m�nt vagy v�zcsepp, egy csillag ragyogott. Mik�zben n�zt�k, a csillag lassan tov�bbhaladt �s elszak�totta mag�t a kardhegyt�l, egyenesen f�lfel� emelkedett.

S�rg�l�d�s k�lt a palot�ban, �s a falain k�v�l egyform�n, hangok; felharsant egy k�rt �les, parancsol� sz�l�t�sa.

��Visszat�rtek�� sz�lt Tenar, �s fel�llt. Izgatotts�g t�lt�tte meg a leveg�t, �s �ger is felemelkedett �lt�b�l. Tenar besietett a palot�ba, ahonnan l�thatta a kik�t�t. Miel�tt mag�hoz h�vta Huzit, �ger �jra feln�zett a kardra, amely m�r csak halov�nyan csill�mlott ugyan, de a csillag m�g ott f�nylett magasan felette.

* * *

A f�lledt ny�ri �jjelen a Delfin be�szott a kik�t�be, siet�sen, vitorl�it var�zssz�l dagasztotta. A palot�ban senki sem v�rta m�g vissza a kir�lyt, de t�voll�te alatt minden a megszokott m�don folytat�dott, �s k�szen �llt a fogad�s�ra. A rakpartot azonnal ellept�k az udvaroncok, a szolg�laton k�v�l l�v� katon�k �s a v�rosi polg�rok, hogy �dv�z�lj�k. A dalnokok �s h�rf�sok csak arra v�rtak, hogy hallj�k a s�rk�nyok elleni harc �s gy�zelem t�rt�net�t, �s gondolatban m�r �rt�k is ballad�ik els� sorait.

�m csal�dniuk kellett: a kir�ly �s t�rsas�ga egyenesen a palota fel� vette az ir�nyt, �s a haj�r�l partra l�p� katon�k �s matr�zok csak annyit mondtak:�� Felmentek az Onneva ment�n, �s k�t napon bel�l visszat�rtek. A m�gus egy mad�rral �zent ut�nunk, merthogy akkor m�r �b�lsz�jn�l j�rtunk, eredetileg ugyanis �gy volt, hogy D�li Kapu kik�t�j�ben tal�lkozunk vel�k. Visszament�nk h�t, �s m�r ott v�rtak r�nk a foly�torkolatn�l mind, s�rtetlen�l. De l�ttuk a fel�getett erd�k f�stj�t, a Faliorn d�li l�bain�l.

Tenar is lesietett a rakpartra, �s Tehanu egyenesen odament hozz�. Szorosan meg�lelt�k egym�st. �m ahogy s�t�ltak felfel� az utc�kon a f�nyek �s �rvendez� hangok k�z�tt, Tenar m�g mindig arra gondolt: Megv�ltozott. � is megv�ltozott. Sohasem j�n haza.

Lebannen az �rei gy�r�j�ben l�pdelt. Fesz�lt, energi�val telt mozdulataival fejedelmi l�tv�nyt ny�jtott, harciasnak �s pomp�zatosnak t�nt.�� Vand�r-Akb�!�� ki�ltotta a n�p a l�tv�nyt�l meghatottan.�� M�rred fia!�� A palota l�pcs�j�n meg�llt, �s szembefordult a t�meggel. Igen er�teljes hangja volt, ha �gy akarta, �s most az els� sz�val lecsendes�tette a cs�d�letet.�� Hallj�tok h�t, Enyhely n�pe! Gont Le�nya besz�lt �rett�nk egy vezet�vel a s�rk�nyok k�z�l. Fegyversz�netet �g�rtek. Egyik�k elj� hozz�nk. Egy s�rk�ny j�n el ide, a v�rosunkba, Maharion palot�j�hoz. Nem puszt�tani, egyezkedni k�v�n. Elj�tt az id�, amikor embernek �s s�rk�nynak tal�lkoznia �s besz�lnie kell. Ez�rt mondom: amikor a s�rk�ny elj�, ne f�lj�tek, ne k�zdjetek ellene, ne menek�ljetek el�le, hanem �dv�z�lj�tek a B�ke Jel�ben! �dv�z�lj�tek ugyan�gy, ahogyan egy nagyurat �dv�z�ln�tek, ki b�k�vel j�n �s messzir�l! �s ne rettegjetek! Megv�delmez m�nket Vand�r-Akb� kardja, Elf�ran Gy�r�je �s M�rred neve. �s a magam nev�ben meg�g�rem, hogy m�g �lek, saj�t kezemmel v�delmezem ezt a v�rost �s birodalmat!

L�legzetvisszafojtva hallgatt�k. Szavait az �r�m �s a megk�nnyebb�l�s ki�lt�sai k�vett�k, ahogy megfordult �s bel�pett a palota kapuj�n.�� Gondoltam, jobb figyelmeztetni �ket�� mondta Tehanunak megszokott, csendes hangj�n, �s a l�ny b�lintott. A kir�ly �gy besz�lt hozz�, mint egy bajt�rshoz, �s Tehanu is ennek megfelel�en viselkedett. Tenar �s a k�r�tt�k fontoskod� udvaroncok, j�l l�tt�k e v�ltoz�st.

Lebannen parancsot adott a teljes tan�cs �sszeh�v�s�ra, reggelre, a negyedik �r�ba. Azut�n�� amikor mind sz�tsz�ledtek�� Tenarhoz l�pett.�� � v�delmez meg minket�� mondta a t�voz� Tehanu ut�n n�zve.

��Egyed�l?

��Ne f�ltsd! Egy s�rk�ny l�nya �s egy m�sik s�rk�ny h�ga. Oda is elmehet, ahov� mi sohasem. Ne f�ltsd �t, Tenar!

Tenar b�lint�ssal fogadta el a szavak igaz�t.�� K�sz�n�m, hogy biztons�gban visszahoztad�� mondta.�� Legal�bbis egy id�re.

Arr�bb l�ptek a t�bbiekt�l, be a palota nyugati sz�rny�ba vezet� folyos�ra. Tenar feln�zett a kir�lyra, �s �gy sz�lt:�� Besz�lgettem a hercegn�vel a s�rk�nyokr�l.

��A hercegn��� visszhangozta a kir�ly k�z�mb�s arccal.

��Van neve is. Nem mondhatom meg, mert �gy hiszi, arra haszn�ln�d, hogy elpuszt�tsd a lelk�t.

Lebannen �sszevonta szem�ld�k�t.

��Hur-�t-Hurban is vannak s�rk�nyok. Kicsik, ezt mondta, �s sz�rnyatlanok, �s nem besz�lnek. De szentek. �k a hal�l �s az �jj�sz�let�s szent jelk�pei. Eszembe juttatta, hogy a hal�lt k�vet�en az �n n�pem nem ugyanoda ker�l, ahov� a te n�ped. A kisz�radt f�ldeket, melyekr�l �ger besz�lt, az �n n�pem nem ismeri. Sem a hercegn�, sem �n, sem a s�rk�nyaink.

Lebannen von�sain az �vatos tart�zkod�s �tadta hely�t a fesz�lt figyelemnek.�� K�bor k�rd�sei Tehanuhoz�� mondta ki halkan gondolat�t.�� Ezek lenn�nek a v�laszok?

��Csak azt mondom, amit a hercegn� elbesz�lt, �s amit mindez eszembe juttatott. �jjel sz�t v�ltok Tehanuval ezekr�l a dolgokr�l.

A f�rfi t�prengve �sszer�ncolta homlok�t, azut�n arca kisimult. Lehajolt �s arcon cs�kolta Tenart, majd j� �jt k�v�nt neki. Elindult a lakoszt�lya fel�, �s a n� csak n�zett ut�na. Lebannen mindig sz�vet melenget�n elk�pr�ztatta, de nem tudta elvak�tani. M�g mindig tart a hercegn�t�l, gondolta.

* * *

A tr�nterem volt Maharion palot�j�nak legv�nebb helyis�ge. Tengersz�l�tte Gemalnak, Ilien herceg�nek csarnokak�nt v�lt ismeretess�, aki Enyhely kir�ly�v� v�lt, �s akinek lesz�rmazottja volt Heru kir�lyn�, �s �gy a kir�lyn� fia, Maharion is. Ahogy az enyhelyi dal sz�l:

Egysz�z harcos, egysz�z n�i szem�ly�l Tengersz�l�tte Gemal nagy csarnok�ban,a kir�ly asztal�n�l, s el�kel�n besz�l.Sz�ps�ges, nagylelk� nemesei Enyhelynek,nincs b�trabb harcos, vagy n� n�lukn�l szebb.

E csarnok k�r� �p�tett�k Gemal ut�djai a hatalmas palot�t egy �vsz�zad alatt, majd v�g�l Heru �s Maharion emeltett�k az Alab�stromtornyot, a Kir�lyn� Torny�t �s a Kard Torny�t.

Ezek m�g �lltak, �mb�r Enyhely n�pe makacsul csak Meg�jult palot�nak nevezte az �p�letegy�ttest mindazon hossz� sz�zadokon kereszt�l, amelyek Maharion hal�la �ta elteltek. Igen �reg volt m�r �s f�lig romokban hevert, amikor Lebannen tr�nra l�pett. Szinte teljes eg�sz�ben �s r�gi pomp�j�ban fel�j�ttatta. A Bels� Szigetek keresked�i �r�ltek a kir�lynak �s a t�rv�nyeknek, melyek �jfent megv�delmezt�k �ket �s �ruikat. Eleve megemelt�k az �llami bev�teleket, de m�g emellett is p�nzt �s k�l�nf�le v�llal�sokat aj�nlottak fel. Lebannen uralkod�s�nak els� n�h�ny esztendej�ben m�g az �ltal�nos keresked�i sir�m sem hangzott el, hogy az ad�z�s t�nkreteszi az �zletet, �s a gyermekeiknek n�lk�l�znie kell. �gy a kir�ly meg�j�thatta a Meg�jult palot�t, tal�n m�g nagyszer�bb� tette azt, mint valaha. De a tr�ntermet�� b�r a tart�gerend�s mennyezetet kijav�tott�k, a k�falakat �jravakolt�k, a keskeny �s magas ablakokat �jra�vegezt�k�� m�gis meghagyta r�gi egyszer�s�g�ben.

V�gig a hamis dinaszti�k r�vid idej�ben, a zsarnokok �s bitorl�k �s kal�zhercegek S�t�t Esztendeiben, v�gig a t�rekv�k visz�lyai alatt, a kir�lys�g tr�nja a hossz� helyis�g v�g�ben �llt: fa karsz�k magas t�ml�val, egy egyszer� k�emelv�nyen. Valaha arannyal bor�tott�k be, �m ez m�r r�g volt; a kis aranyszegek kis hasad�kokat hagytak a f�ban mindenhol, ahonnan kit�pt�k �ket. A selyemp�rn�kat �s selyemk�rpitot ellopt�k vagy moly �s eg�r �s pen�sz r�gta sz�t. R�gi mivolt�t semmi sem mutatta m�r, kiv�ve a helyet, ahol �llt, �s a kicsiny faragv�nyt a t�ml�n, a sz�ll� k�csagot berkenye�ggal a cs�r�ben. Ez volt az Angl�dh�z c�mere.

Az ama h�zb�l sz�rmaz� kir�ly nyolcsz�z esztend�vel ezel�tt �rkezett Angl�dr�l Enyhelyre. Ahol M�rred sz�ke �ll, �gy mondj�k, ott van a kir�lys�g is.

Lebannen megtiszt�ttatta, kijav�ttatta �s kicser�ltette a korhad� r�szeket, beolajoztatta �s s�t�t selyemfa sz�nre p�coltatta, de festetlen hagyta, aranyveret n�lk�l, csupaszon. A vagyonosabbak n�melyike, aki a palota gazdags�g�t j�tt megcsod�lni, panaszkodott a tr�nterem �s a tr�n miatt.�� Mint egy tanyah�z.�� �gy besz�ltek.�� M�rred sz�ke, vagy egy paraszt d�szes �l�k�je?�� k�rdezt�k.

N�melyik�knek a kir�ly �gy v�laszolt:�� Hov� lenne a kir�lys�g tany�k n�lk�l, amelyek etetik a nemeseket, �s parasztok n�lk�l, akik megtermelik a gabon�t?�� M�sok szerint �gy mondta:�� Az arany �s selyem cicom�kt�l, vagy a k� �s a fa erej�t�l �ll szil�rdabban a kir�lys�g?�� Megint m�sok �gy eml�keznek, nem mondott t�bbet ann�l, hogy � �gy szereti. �s minthogy az � fens�ges feneke �lt azon a p�rn�zatlan tr�non, �gy semmik�ppen sem lehetett b�r�l�i� az utols� sz�.

E magas mennyezet�, komor csarnokban, a k�s� ny�r tengeri k�d�vel tel�tett h�v�s reggelek egyik�n gy�lt �ssze a kir�lyi tan�cs: kilencvenegy f�rfi �s n�, avagy sz�z, ha mind elj�ttek volna. Szem�lyesen v�lasztotta ki �ket a kir�ly, �gy n�melyik�k a Bels� Szigetek f�nemess�g�t �s hercegi h�zait k�pviselte, esk�dt vazallusait a koron�nak; m�sok a Szigetvil�g egy�b r�szeinek nev�ben besz�ltek; megint m�sokat a kir�ly az �llam megb�zhat� tan�csos�nak tal�lt vagy rem�lt. Voltak ott keresked�k, haj�sok, Nagy Kapu �s m�s, az �a-tenger �s a Legbens�-tenger k�r�li nagy kik�t�k k�l�nf�le r�tegeinek k�pvisel�i. Mindannyian nagyszer�ek fontoss�guk tudat�ban, �s s�t�t, neh�z selyemtal�rjaikban. Ott voltak az iparosc�hek mesterei is, mind simul�kony �s ravasz alkuszok, s kiemelkedett k�z�l�k egy fak� tekintet�, neh�zkez� n�, a rossz�ni b�ny�szok f�n�ke. Voltak ott k�tf�i m�gusok, mint �nix, sz�rke k�p�nyegben �s fabotokkal. Volt ott egy p�lni m�gus is, Szeppel mesternek nevezt�k, akin�l nem volt bot, �s akit az emberek t�bbnyire ker�ltek, b�r �pp el�gg� j�indulat�nak t�nt. Voltak ott nemes asszonyok, fiatalok �s id�sek, a fejedelems�gekb�l �s a h�b�rbirtokokr�l, n�melyik�k Lorbanery selymeibe �s homok-szigeteki gy�ngy�kbe �lt�zve. Ketten k�lszigetiek, testesek, egyszer�ek, de m�gis m�lt�s�gosak, egyik�k Harish-r�l, m�sikuk T�zesr�l, hogy a Keleti Peremvid�k n�p�nek nev�ben besz�ljenek. Volt ott n�h�ny k�lt�, n�h�ny tanult ember �a �s az Angl�dok r�gi iskol�ib�l, �s sz�mos kapit�ny a katonas�gt�l �s a kir�ly haj�ir�l.

Mindezen sz�nes t�rsas�got a kir�ly v�logatta �ssze. K�t vagy h�rom esztend� eltelt�vel tov�bbi szolg�latra k�ri vagy k�sz�nettel �s tisztelettel hazak�ldi �ket, �s tal�l valakit a hely�kre. Minden t�rv�nyt �s ad�t, minden tr�n el� hozott �gyet vel�k besz�lt meg, tan�csukat k�rve. Azut�n szavazhattak Lebannen el�terjeszt�seir�l, amit csak a t�bbs�g beleegyez�s�vel fogadtak el. Voltak olyanok, kik szerint a tan�cstagok csup�n a kir�ly b�bjai �s �lebei, �s ak�r igazuk is lehetett volna. �m t�bbnyire akkor cselekedett, ha beleegyeztek. Gyakran nem is fejezte ki v�lem�ny�t, �s hagyta a tan�csot �n�ll�an d�nteni. Sok tan�cstag gondolta �gy, hogy ha el�g �rvet hoz fel ellenfeleivel szemben, �s siker�l megegyez�sre jutnia a t�bbiekkel, akkor a kir�lyt is meggy�zheti igaz�r�l. �gy h�t a tan�cs k�l�nf�le ter�letekr�l j�v� �s k�l�nf�le test�letekbe tartoz� tagjainak vit�i gyakran heves verseng�ss� v�ltak, �s egyetlen �l�s alatt a kir�lyt t�bbsz�r is meggy�zt�k, megc�folt�k �s leszavazt�k. J� diplomata volt, de k�z�pszer� politikus.

�gy tal�lta, a tan�cs j�l szolg�lja �t, �s a hatalmon l�v�k mind tisztelt�k ezt a m�dot. A k�zn�p nem sok figyelmet ford�tott r�juk. Rem�nyeiket �s hit�ket a kir�ly szem�ly�be vetett�k. Ezer �nek �s ballada sz�lt M�rred fi�r�l, a hercegr�l, aki s�rk�nyh�ton lovagolt ki a hal�l birodalm�b�l a napf�nyre, Szorra h�s�r�l, Szeri�d kardj�nak hordoz�j�r�l, a Berkenyef�r�l, Angl�d Magas K�ris�r�l, a szeretett kir�lyr�l, aki a B�ke Jele alatt uralkodik. �mde neh�z volt nemes �nekeket k�lteni a tan�csnokokr�l, akik a haj�z�si ad�kr�l vit�znak.

Nem meg�nekelve vonultak h�t be �s foglalt�k el hely�ket a p�rn�zott padokon, a p�rn�zatlan tr�nnal szemben. �jra fel�lltak, amikor a kir�ly bel�pett. Vele j�tt Gont Le�nya, akit a legt�bben m�r l�ttak azel�tt, �gy k�lseje nem okozott meglepet�st. M�g�tt�k egy sov�ny f�rfi j�tt kifakult fekete �lt�z�kben.�� �gy n�z ki, mint valami falusi var�zsl� mondta egy keresked� Kamery sziget�r�l a mellette �ll� �ti haj��csnak, aki �gy v�laszolt:�� Nem k�ts�ges.�� Hangs�lya lemond�-megbocs�t� volt. A kir�lyt a tan�csosok t�bbs�ge szerette, vagy legal�bbis kedvelte; mindenesetre � adott hatalmat a kez�kbe, �s ha nem is �rezt�k k�telez�nek, hogy h�l�lkodjanak ez�rt, legal�bbis tisztelt�k a d�nt�seit.

Eb�a id�s �rn�je k�sve sietett be, �s Sz�ge herceg, aki a szok�srend felett eln�k�lt, �pp enged�lyt adott a tan�cstagoknak, hogy le�ljenek. Mindenki helyet foglalt.�� Hallj�tok a kir�lyt!�� sz�lt Sz�ge, �s mind elcsendesedtek.

Lebannen elmondta�� �s sokan �gy kaptak el�sz�r val�s h�reket ez �gyekben, hogy a s�rk�nyok megt�madt�k Enyhely nyugati f�ldjeit, �s � odal�togatott Gont Le�ny�val, Tehanuval, hogy egyezkedjen vel�k.

Bizonytalans�gban tartotta �ket, am�g a s�rk�nyok kezdeti t�mad�sair�l besz�lt a nyugati szigeteken, �s r�viden elmes�lte �nix t�rt�net�t a l�nyr�l, aki s�rk�nny� v�ltozott a K�tf�-hegyen. Eml�keztette �ket, hogy Tehanut l�ny�nak tartja a Gy�r�s Tenar �s K�tf� legut�bbi f�m�gusa, �s ugyan�gy a s�rk�ny Kalesszin is, az ki h�t�n r�ptette el a kir�lyt Magadorr�l.

V�g�l elbesz�lte, hogy mi t�rt�nt a Faliorn-hegys�g h�g�j�n, hajnalban, egy nappal kor�bban.

�gy fejezte be:�� Az a s�rk�ny elvitte Tehanu �zenet�t P�lnra, Orm Iri�nnak, ki mostanra m�r bizonyosan �tban van errefel�, azonban h�romsz�z vagy m�g t�bb m�rf�ldet kell megtennie. De a s�rk�nyok gyorsabbak, mint b�rmely haj�, ak�r vil�gsz�llel, ak�r var�zssz�llel hajtva. Orm Iri�n b�rmikor meg�rkezhet.

Az els� k�rd�st Sz�ge herceg tette fel, tudv�n, hogy a kir�ly sz�vesen fogadja: Mit rem�lsz nyerni, nagyuram, a s�rk�nyokkal val� egyezked�st�l?

Azonnal megkapta a v�laszt:�� T�bbet, mint amennyit az ellen�k v�vott harccal valaha is nyern�nk. Neh�z kimondani, de ez az igazs�g: e hatalmas l�nyek haragja ellen�ben, ha csakugyan ellen�nk forduln�nak b�rmennyien is, nincs hat�sos v�delm�nk. A b�lcseink szerint tal�n csak egyetlen hely �llhatn� a t�mad�saikat, ez pedig K�tf�. �s K�tf�n is tal�n csak n�h�ny olyan ember van, aki �gy n�zhet szembe egy s�rk�ny haragj�val, hogy nem v�sz oda maga is. �gy h�t ink�bb pr�b�ljuk fellelni d�h�k ok�t, �s annak megsz�ntet�se �ltal teremt�nk �jra b�k�t.

��Csak �llatok!�� sz�lt Fenn�t id�s ura felh�borodottan.�� Az ember nem �rvel �llatokkal szemben, nem k�t b�k�t vel�k!

��Tal�n nincs n�lunk Vand�r-Akb� kardja, amely meg�lte a Nagy S�rk�nyt?�� ki�ltott egy fiatal tan�csnok.

R�gt�n v�laszolt is r� egy m�sik hang:�� �s ki s�jtotta agyon Vand�r-Akb�t?

A tan�csbeli vita kezdett zajong�ss� v�lni, b�r Sz�ge herceg szigor� rendet tartott, �s senkinek sem hagyta, hogy k�zbev�gjon, vagy t�bbet besz�ljen a k�tperces homok�ra egy ford�t�s�n�l. A fecseg�st �s a sugdol�z�st mindig hamar f�lbeszak�totta a herceg ez�stv�g� botj�nak koppan�sa, �s az, hogy sz�l�totta a k�vetkez� felsz�lal�t. Ez�rt azt�n mind gyorsan besz�ltek �s oda-vissza ki�ltoztak, �gy minden kimondand� dolog �s sz�mos felesleges sz� is elhangzott �s c�folatot nyert �s kimondatott �jfent. T�bbnyire azon vitatkoztak, hogy viseljenek-e h�bor�t, harcoljanak-e a s�rk�nyok ellen�ben, legy�zhetik-e �ket?

��Egy csapat �j�sz a kir�ly egyik hadihaj�j�n �gy leszedn� �ket, mint a kacs�kat!�� ki�ltott fel egy forr�v�r� g�zl�ri keresked�.

��Megal�zkodn�nk oktalan besti�k el�tt? H�t egyetlen h�s sem maradt m�r k�zt�nk?�� k�rdezte O-sziget fens�ges �rn�je.

Erre �nix csattant fel �lesen:�� Oktalanok? A Teremt�s Nyelv�t besz�lik, amelyben hatalmunk �s m�v�szet�nk l�nyege rejlik. Csak annyira besti�k, mint mi magunk! Az emberek is csak besz�l� �llatok!

Egy haj�skapit�ny, id�s, sokat l�tott f�rfi v�gott vissza:�� Akkor tal�n nem nektek, var�zsl�knak kellene besz�lnetek vel�k? Minthogy ti ismeritek a nyelv�ket, �s tal�n osztoztok a hatalmukban is!? A kir�ly egy fiatal, tanulatlan l�nyt emlegetett, aki s�rk�nny� v�ltozott. De a m�gusok �nsz�ntukb�l felvehetik ezt a form�t, nem? Tal�n K�tf� mesterei nem tudnak egyenl� es�lyekkel besz�lni vagy harcolni is a s�rk�nyok ellen, ha sz�ks�ges?

A p�lni var�zsl� fel�llt. Alacsony f�rfi volt, l�gy hanggal.�� Egy teremtm�ny alakj�nak felv�tele azt jelenti, kapit�ny, hogy eggy� v�lunk azzal a teremtm�nnyel�� kezdte udvariasan.�� Igen, a m�gus kin�zhet s�rk�nynak. De az igaz v�ltoz�s vesz�lyes m�v�szet. F�k�nt mostans�g. A nagy v�ltoz�sok k�zepette egy kicsiny v�ltoz�s olyan, mint lehelet a sz�lben� De van k�z�tt�nk valaki, kinek nem sz�ks�ges a m�v�szethez folyamodnia, m�gis jobban besz�l a s�rk�nyok nyelv�n, mint b�rmely m�s ember. Ha akar egy�ltal�n besz�lni �rett�nk.

Erre Tehanu felemelkedett az emelv�ny l�b�n�l fekv� padr�l.�� Akarok.�� Csak ennyit sz�lt �s vissza�lt.

Ett�l egy hossz� pillanatig m�lys�ges csend telepedett a t�rgyal�teremre, de hamarosan �jra belemelegedtek.

A kir�ly hallgatta �ket, s nem sz�lt. Meg akarta ismerni a n�pe v�lem�ny�t �s temperamentum�t.

Azok a kedves ez�stharson�k odafenn a Kardtorony balkonj�n elj�tszott�k minden sz�lamukat n�gyszer, vil�gg� ki�ltva ezzel a hatodik �ra, a d�lid� el�rkezt�t. A kir�ly fel�llt, �s Sz�ge herceg bejelentette az �l�s felf�ggeszt�s�t a d�lut�n els� �r�j�ig.

Friss sajtb�l, ny�ri gy�m�lcs�kb�l �s z�lds�gekb�l �ll� eb�det t�laltak fel, Heru kir�lyn� torny�nak egyik helyis�g�ben. Ide h�vta meg Lebannen Tehanut �s Tenart, �gert, Sz�g�t �s �nixot; �s �nix a kir�ly enged�ly�vel mag�val hozta a p�lni var�zsl�t, Szeppelt is. Le�ltek �s ettek, keveset besz�lve �s azt is halkan. Az ablakokon kereszt�l l�tt�k a kik�t� eg�sz�t �s az �b�l �szaki partvonal�t, ahogy sz�rk�s hom�lyba v�sz az, ami lehetett a reggeli k�d maradv�nya ugyan�gy, mint a nyugaton l�ngol� erd�k erre t�vedt f�stje.

�gert m�g mindig zavarta, hogy a kir�ly bens�s�ges ismer�i k�z�tt tart�zkodik, s m�g a tan�cs�l�sre is bevitt�k. Mit kezdjen � a s�rk�nyokkal? Sem harcolni nem k�pes ellen�k, sem besz�lni nem tud vel�k. M�r az ily hatalmas teremtm�nyek l�tez�s�nek gondolata is egyszerre volt sz�m�ra nagyszer� �s idegen. A tan�cstagok dacos b�szkes�ge �s henceg�se csup�n kutyaugat�snak t�nt mellette. Egyszer l�tott egy fiatal kuty�t a tengerparton, amely csak csaholt �s csaholt az �ce�nra, futkosva bele-beleharapott a kisimul� hull�mokba, v�g�l vizesen, beh�zott farokkal menek�lt ki a sz�razra.

Annak viszont �r�lt, hogy Tenar mellett lehetett, aki k�nny�tett sz�v�n, �s akit igencsak megkedvelt kedvess�g��rt �s b�tors�g��rt. Most �gy tal�lta, hogy Tehanuval is eg�sz j�l kij�n.

Torz sebhelye miatt �gy t�nt, mintha a l�nynak k�t arca lenne. �ger m�g nem l�tta egyszerre mindkett�t, mindig csak az egyik oldalt. � azonban hozz� volt szokva az ilyesmihez, �gy ez nem hozta zavarba, mint oly sokakat az udvarban. �desanyja arc�t f�lig eltakarta egy borv�r�s anyajegy, Tehanu �r� eml�keztette.

A l�ny most kev�sb� t�nt nyugtalannak �s zavartnak. Csendesen �lt �s n�h�nyszor tart�zkod� bar�ts�goss�ggal megsz�l�totta �gert, aki mellette kapott helyet. A f�rfi �gy �rezte, �hozz� hasonl�an a l�ny sem saj�t akarat�b�l van ott, hanem mert lemondott a v�laszt�s lehet�s�g�r�l, �s k�nyszer�en k�vet egy olyan utat, amelyet nem is fog fel teljesen. Tal�n az �sv�nyeik egy�tt haladnak, legal�bbis egy ideig. Ez a gondolat felb�tor�totta. Csak annyit tudott, hogy valamit meg kell tennie, valami elkezd�d�tt �s be kell fejez�dnie, �s �gy �rezte, hogy b�rmi legyen is ez, sz�vesebben teszi meg a l�nnyal az oldal�n, mint n�lk�le. Tal�n Tehanu is vonz�dik �hozz�, valamif�le hasonl� mag�nyoss�g ok�n.

De a l�ny szavai nem mer�ltek a dolgok ily m�lys�geibe.�� Aty�m adott neked egy macsk�t�� sz�l�totta meg a f�rfit, amikor felkeltek az asztal mell�l.�� Moha n�n�t�l van?

�ger b�lintott, mire a l�ny megk�rdezte:�� A sz�rke?

��Igen.

��Az volt a legjobb macska az alomb�l.

��Itt csak elh�zik a kisl�ny.

Tehanu habozott, azut�n kiss� b�tortalanul jegyezte meg:�� Szerintem fi�.

�ger azon kapta mag�t, hogy elmosolyodik.�� J� t�rs. Egy matr�z elnevezte Huzinak.

��Huzi�� ism�telte a l�ny, �s el�gedettnek t�nt.

��Tehanu!�� sz�l�totta meg ekkor a kir�ly. Addigra m�r le�ltek az egyik ablakf�lk�ben.�� Sz�nd�kosan nem k�rtelek meg a tan�cs el�tt, hogy besz�lj Karvaly nagy�r k�rd�seir�l. Nem j�tt el az ideje. Itt megfelel� az id� �s a hely?

�ger a l�nyt figyelte. Amaz a v�laszt fontolgatta. Egyszer anyj�ra pillantott, aki a kir�ly mellett �lt, de nem kapott sem t�mogat�st, sem elutas�t�st.

��Ink�bb itt besz�ln�k r�luk�� v�laszolt rekedtes hangj�n.�� �s tal�n Hur-�t-Hur hercegn�je el�tt.

R�vid sz�net eltelt�vel a kir�ly kedvesen megk�rdezte:�� K�ldessek �rte?

��Nem sz�ks�ges, majd magam l�togatom meg. K�s�bb. Val�j�ban nincs sok mondanival�m. Aty�m azt k�rdezte, Kik mennek a kisz�radt f�ldekre? �s any�mmal besz�lt�nk err�l. �s azt tudjuk, hogy az emberek odajutnak. De vajon a vadak is? Rep�lnek ott madarak? Vannak ott f�k vagy n�vekszik f�? �ger, te l�ttad.

Meglepet�s�ben a f�rfi csak annyit tudott kiny�gni:�� Van� van f� a k�falnak ezen az oldal�n, de az is halottnak t�nik. A falon t�l nem tudom.

Tehanu a kir�lyra n�zett.�� Te �tkelt�l azokon a f�ldeken, nagyuram.

��Nem l�ttam vadakat, madarakat, vagy b�rmely n�vekv� dolgot.

�ger k�zbevetette:�� Karvaly nagy�r szavai szerint: csak por �s k�.

���gy v�lem, m�s teremtm�ny nem ker�l oda hal�la ut�n, csak az ember�� mondta Tehanu.�� De nem mindenki.�� �jra anyj�ra n�zett, �s most kitartott, nem ford�totta el tekintet�t.

Tenar �rtette a kimondatlan k�r�st:�� A kargok olyanok, mint az �llatok.�� Hangja sz�raz volt, �rzelem nem csend�lt benne.�� Az�rt halnak meg, hogy �jj�sz�lessenek.

��Ez csak babonabesz�d!�� v�gta r� �nix.�� Bocs�ss meg, �rn�, de te magad��� Itt sz�netet tartott.

��M�r nem hiszek benne�� v�laszolta Tenar��, hogy ahogyan mondt�k Arha vagyok, aki �r�kk�n �jj�sz�letik, v�gtelen�l ugyanazon l�lekk�nt �s ugyanabban a form�ban, �s �gy halhatatlan. �gy v�lem, amikor meghalok, mint minden haland� l�ny �jra egyes�l�k a vil�g l�nyeg�vel, esszenci�j�val. Ak�rcsak a f�, a f�k, az �llatok. Az emberek csup�n besz�l� �llatok, uram, ahogyan magad is mondtad.

��De besz�lj�k a Teremt�s Nyelv�t!�� ellenkezett a m�gus.�� Ha megtanuljuk a szavakat, melyekkel Trit�n a vil�got teremtette, mag�t az �let nyelv�t, akkor megtan�thatjuk lelk�nket arra, hogyan gy�zze le a hal�lt.

��Azt a helyet, ahol csak por �s �rnyak vannak, te gy�zelemnek nevezed?�� Tenar hangja most nem volt oly jellegtelen, tekintete vill�mlott.

�nix d�h�dten pattant fel, de nem sz�lt.

A kir�ly avatkozott k�zbe.�� Karvaly nagy�r feltett egy m�sodik k�rd�st is�� mondta.�� A s�rk�nyok is �tl�pik a k�falat?�� Tehanura n�zett.

��Ezt is megv�laszoltam az im�nt�� mondta a l�ny��, ha a s�rk�nyok csup�n besz�l� �llatok. Az �llatok nem ker�lnek a kisz�radt f�ldekre. L�tott ott m�gus s�rk�nyt valaha? Vagy te, nagyuram?�� El�sz�r �nixra n�zett, azut�n Lebannenre. �nix csak egy pillanatig t�prengett, miel�tt v�laszolt volna:�� Nem.

A kir�ly meglepetten n�zett.�� Hogy lehet, hogy erre sohasem gondoltam?�� mondta.�� Nem, egyet sem l�ttunk. Azt hiszem, ott nincsenek s�rk�nyok.

��Nagyuram!�� sz�l�totta meg �ger, hangosabban, mint eddig b�rmikor, ha megsz�lalt a palot�ban.�� Egy s�rk�ny!�� M�r arccal az ablaknak fordulva �llt, �s kifel� mutatott.

Mind odafordultak. Az Enyhely-�b�l felett egy s�rk�ny k�zeledett az �gen, sebesen nyugat fel�l. Hossz�, lassan csapkod� sz�rnyai v�r�s-arany sz�nben csillogtak. M�g�tte f�stcs�k lebegett egy ideig, miel�tt szertefoszlott a vibr�l� ny�ri l�gben.

��Akkor h�t�� mosolyodott el a kir�ly��, melyik szob�t k�sz�ttessem el� a vend�g�nknek?

�gy besz�lt, mint aki j�l sz�rakozik. De amikor l�tta a s�rk�nyt megfordulni �s k�r�zve k�zel�teni a Kardtoronyhoz, pillanatok alatt kisietett a helyis�gb�l, le a l�pcs�k�n. Ki�ltozott az �r�knek �s megel�zte �ket a termekben �s az ajt�kn�l, �gy els�k�nt l�pett ki a feh�r torony alatti teraszra.

A terasz egy k�l�nterem teteje volt, m�rv�ny burkolattal �s hossz� mellv�ddel. A Kardtorony egyenesen vele szemben emelkedett, �s mellette a Kir�lyn� Tornya �llt. A s�rk�ny ide sz�llt le, �s �pp �sszez�rta sz�rnyait hangos, f�mes z�rg�s k�s�ret�ben, amikor a kir�ly ki�rt. Ahov� le�rkezett, karmai bar�zd�kat v�jtak a m�rv�nyba.

A hossz�, aranypikkelyes fej hirtelen odafordult. A s�rk�ny a kir�lyra n�zett. A kir�ly ink�bb len�zett maga el�, nem tal�lkozott a tekintet�k. De egyenesen �llt, �s tiszt�n besz�lt.�� �dv�z�llek, Orm Iri�n! Lebannen vagyok.

��Agni Lebannen�� v�laszolt az er�teljes, sziszeg� hang, �dv�z�lve �t, ahogyan Orm Embar �dv�z�lte valaha r�gen a legt�volibb nyugaton, m�g miel�tt kir�lly� lett.

M�g�tte �nix �s Tehanu �rkezett futva a teraszra, n�h�ny �r k�s�ret�ben. Az �r�k egyike el�r�ntotta kardj�t, �s Lebannen l�tta, hogy a Kir�lyn� Torny�nak egyik ablak�ban egy m�sik �r felajzott �jjal �ll, ny�lvesszej�nek hegye a s�rk�ny mellkas�ra mutat.�� Tegy�tek el a fegyvereiteket!�� ki�ltotta olyan hangon, hogy a tornyok megremegtek. A mellette �ll� �r oly siets�ggel engedelmeskedett, hogy majdnem elejtette a kardj�t, de a l�v�sz vonakodva eresztette le az �jat, nem sz�vesen hagyta v�dtelen�l ur�t.

��Medeu�� suttogta Tehanu, mikor Lebannen mell� �rt. Tekintete kitart�n a s�rk�nyra szegez�d�tt. A nagyszer� teremtm�ny feje arr�bb mozdult, �s a csillog�, r�ncos pikkelykeretbe foglalt nagy, borosty�ns�rga szemek k�z�mb�sen n�ztek vissza r�.

A s�rk�ny megsz�lalt.

�nix meg�rtette �s elmormolta a kir�lynak, amit mondott, �s amit Tehanu v�laszolt.�� Kalesszin le�nya, h�gom!�� �gy sz�lt.�� Nem rep�lsz.

��Nem tudok v�ltozni, n�v�rem�� v�laszolta Tehanu.

��Tegyem �n?

��Egy id�re, ha nem b�nod.

�s azut�n a teraszon �s a tornyok odatekint� ablakaiban �ll�k a legk�l�n�sebb dolgot l�tt�k, ami valaha is el�b�k ker�lt, �ltek b�rmennyit is ez ideig a var�zsl�s �s a csod�k vil�g�ban. N�zt�k a s�rk�nyt, az �ri�si teremtm�nyt, melynek pikkelyes hasa �s t�sk�s farka v�gigny�jt�zott a terasz fel�n, �s amelynek v�r�s szarv� feje, a kir�ly�n�l k�tszer magasabbra emelkedett. S l�tt�k, ahogy lehajtja nagy fej�t �s megremeg olyannyira, hogy sz�rnyai cimbalmokk�nt csengnek oldal�n. M�ly orrlikaib�l nem f�st, hanem p�ra csap ki, elfelh�zve alakj�t, �ttetsz�n, mint a s�r� k�d vagy a karcos �veg; azut�n elt�nt. A d�li nap lecsapott a meghasadt, �sszekarcolt feh�r k�vezetre. Volt s�rk�ny, nincs s�rk�ny. Egy n� �llt ott helyette. T�zl�p�snyire a kir�lyt�l �s Tehanut�l. Ott �llt, ahol a s�rk�ny sz�ve lehetett azel�tt.

Fiatal volt, magas, er�s alkat�, s�t�t b�r�, s�t�t haj�, egy falusi l�ny ing�t �s nadr�gj�t viselte, mez�tl�basan. Mozdulatlan �llt, mintha �sszezavarodott vagy megr�m�lt volna valamit�l. Len�zett a test�re. Felemelte kez�t, �s azt is megn�zte.�� Milyen kicsik!�� sz�lt a k�znyelv szavaival, �s felnevetett. Tehanura n�zett.�� Olyan, mintha �tesztend�s korom cip�it h�zn�m fel �jra�� mondta.

A k�t n� egym�s fel� indult. Egyfajta m�lt�s�ggal vagy tekint�lyess�ggel, ahogyan a teljes fegyverzet�ket visel� harcosok tisztelegnek egym�snak, vagy ahogyan haj�k tal�lkoznak a tengeren. Meg�lelt�k egym�st. Nem volt szoros ez az �lel�s, de eltartott n�h�ny pillanatig. Azut�n elengedt�k egym�st, �s a kir�lyra n�ztek.

��Iri�n �rn��� mondta �, �s meghajolt.

A l�ny csod�lkoz�nak t�nt, �s valamif�le vid�ki pukedlivel v�laszolt. Amikor feln�zett, a kir�ly l�tta, hogy a l�ny szemei borosty�nsz�n�ek. A f�rfi azonnal f�lren�zett.

��Ilyen �lca alatt nem lehetek �rtalmadra�� intett a l�ny egy sz�les, feh�r mosollyal.�� Fens�g!�� tette hozz� ut�lag, ahogy pr�b�lt udvarias lenni.

Lebannen �jra meghajolt. Most � t�nt megh�kkentnek. Tehanura n�zett, azut�n Tenar fel� fordult, aki ekkor l�pett ki a teraszra, �gerrel az oldal�n. Senki sem sz�lalt meg.

Iri�n tekintete tal�lkozott �nix�val, aki sz�rke k�p�nyeg�ben �llt ott, k�zvetlen�l a kir�ly m�g�tt, �s a l�ny arca ism�t felder�lt.�� K�tf�r�l j�tt�l�� sz�l�totta meg a var�zsl�t��, uram? Ismered a formamestert?

�nix meghajolt, majd igenl�n b�lintott. � is t�vol tartotta tekintet�t a l�ny�t�l.

��J�l van? M�g mindig a f�i k�z�tt s�t�lgat?

A m�gus ism�t csak b�lintott.

���s a kapusmester, �s a gy�gyf�vesmester, �s Kurremkarmerruk? �k voltak a bar�taim, �k �lltak mell�m. Ha visszam�gy, add �t szeretettel �s tisztelettel telt �dv�zletemet, k�rlek!

��Term�szetesen!�� v�laszolta a var�zsl�.

��Itt van any�m is�� mondta Tehanu halkan Iri�nnak.�� Atuani Tenar.

��Gonti Tenar�� mondta Lebannen saj�tos cseng�ssel a hangj�ban.

�szinte csod�lkoz�ssal n�zve Tenarra, Iri�n �gy sz�l�totta meg:�� Te hoztad el a R�nagy�r�t a fak� n�ps�g f�ldj�r�l, a f�m�gus oldal�n?

���gy t�rt�nt�� v�laszolt Tenar hasonl�an �szinte tekintettel.

Felett�k, a Kardtornyot k�rbefog� balkonon, k�zel a torony cs�cs�hoz, mozgol�d�s k�lt: a harson�sok k�sz�ltek, hogy kiki�lts�k az els� �r�t. Persze, kor�bban mind ott gy�ltek �ssze az erk�ly d�li r�sz�n, amely arra a bizonyos teraszra n�zett, �s b�mult�k a s�rk�nyt. Arcok kukucsk�ltak ki a palota tornyainak minden ablak�n, �s a hangok z�g�sa az utc�kon olyan volt, mintha �radat k�zeledett volna.

��Amikor kiki�ltj�k az els� �r�t�� sz�lt Lebannen��, a tan�cs �jra �ssze�l. A tan�cstagok l�thatt�k az �rkez�sed, h�lgyem, avagy biztosan hallottak m�r r�la. Javaslom, ha nincs ellenedre, menj�nk egyenesen a tr�nterembe �s hagyjuk, hadd b�muljanak meg! �s ha sz�lni k�v�nsz hozz�juk, �g�rem, hogy meghallgatnak majd.

��Rendben�� v�laszolta Iri�n. Egy pillanatra valami megfontolt, h�ll�szer� �rdektelens�g sug�rzott bel�le. Amint megmozdult, ez elt�nt, �s m�r csak egy magas, fiatal le�nyz�nak t�nt, aki esetlen�l l�pdelt, �s mosolyogva sz�lt Tehanuhoz:�� Felsz�llhatn�k, mint egy szikra. Nem �rzem a s�lyomat!

A torony tetej�n megsz�lalt a n�gy harsona nyugatra, �szakra, keletre �s d�lre. Egy �tsz�z esztend�s bar�tnak elveszt�se feletti sir�m�nek, els� sz�lam�t f�jta.

Egy pillanatra a kir�ly visszaeml�kezett arc�ra annak a f�rfinak, Vand�r-Akb�nak, ahogy ott �llt Magador partj�n, s�t�t tekintettel, b�natosan, hal�losan megsebes�tve, az �t elpuszt�t� s�rk�ny csontjai k�z�tt. Lebannen k�l�n�snek �rezte, hogy elm�je ily t�voli k�pet id�z egy ilyen pillanatban. B�r m�gsem volt ez k�l�n�s, minthogy �l�k �s holtak, emberek �s s�rk�nyok mind-mind k�zeledtek egym�shoz valamely esem�ny folyt�n, melyet nem l�tott el�re.

Meg�llt, am�g Iri�n �s Tehanu utol�rte. Mik�zben bel�pett vel�k a palot�ba, �gy sz�lt:�� Sz�mos dolgot szeretn�k k�rdezni t�led, Iri�n �rn�, de amit�l n�pem tart, �s amit a tan�cs is tudni szeretne, hogy n�ped tal�n h�bor�zni sz�nd�kozik, �s ha igen, mi�rt?

A l�ny b�lintott, s�lyos, hat�rozott b�lint�ssal.�� Elmondom nekik, amit tudok.

Mire az emelv�ny m�g�tti lef�gg�nyz�tt ajt�ny�l�shoz �rtek, a tr�nteremben m�r teljes z�rzavar uralkodott, akkora zsivajjal �s l�rm�val, hogy Sz�ge herceg botj�nak koppan�sai alig hallatszottak. Azut�n hirtelen mindenki elcsendesedett �s az emelv�ny fel� fordult, hogy l�ssa a kir�lyt bej�nni a s�rk�nnyal.

Lebannen nem �lt le, ink�bb meg�llt a tr�n el�tt, Iri�nnal a bal oldal�n.

��Hallj�tok a kir�lyt!�� sz�lt Sz�ge a halotti csendben.

A kir�ly �gy kezdte:�� Tan�csnokok! Ezt a napot m�g sok�ig emlegetik, �s bizonyosan meg�neklik. Fiaitok le�nyai �s le�nyaitok fiai azt mondj�k majd; �a S�rk�nytan�cs egy tagj�nak ut�dja vagyok!� Viseltessetek tisztelettel az ir�nt, aki megtisztelt minket jelenl�t�vel. Hallgass�tok Orm Iri�n szavait!

A S�rk�nytan�cs tagjainak n�melyike azt mondta k�s�bb, hogy ha egyenesen �r� n�ztek, akkor nem l�ttak egyebet egy ott �ll� magas n�n�l, de elfordulv�n hatalmas t�meg�, csill�ml�, f�st�s arany villant szemeik sark�ban, mely mellett elt�rp�lt kir�ly �s tr�n egyform�n. �s sokan, akik tudt�k, hogy az embernek nem szabad a s�rk�nyok szem�be n�zni, bizony elfordultak; persze, pillant�sokat �k is elkaptak. A n�k t�bbnyire r�n�ztek. N�melyik�k egyszer�nek tartotta, n�melyik�k sz�pnek, n�melyik�k pedig azon sajn�lkozott, hogy a l�nynak csupasz l�bbal kell j�rnia a palot�ban. �s volt n�h�ny, kev�s tan�csnok, aki nem teljesen �rtette a helyzetet, �s csod�lkozott, hogy ki lehet ez a fiatal n�, �s mikor j�n a s�rk�ny.

�m v�gig, am�g besz�lt, kitartott a t�k�letes csend. B�r hangja rendelkezett a minden n� hangj�ban fellelhet� l�tszatgyenges�ggel, m�gis k�nnyed�n bet�lt�tte a magas termet. Lassan �s �rthet�en besz�lt, mintha �pp tolm�csoln� az �si nyelv szavait, melyek elm�j�ben bukkantak fel.

��A nevem Iri�n volt, az �t-szigeti Iria �si tartom�ny�b�l j�ttem. Most Orm Iri�n vagyok. Kalesszin, a Legv�nebb, a le�ny�nak nevezett. Orm Embar h�ga vagyok, akit a kir�ly is ismert, �s ut�dja annak az Ormnak, aki meg�lte a n�hai kir�ly bajt�rs�t, Vand�r-Akb�t, �s aki Vand�r-Akb� kardja �ltal veszett oda. Az�rt vagyok itt, mert h�gom, Tehanu h�vott.

��Amikor Orm Embar meghalt Magadoron�� elpuszt�tva a var�zsl� Kob haland� test�t��, Kalesszin elj�tt nyugaton t�lr�l, s visszahozta a kir�lyt �s a nagy m�gust K�tf�re. Azut�n visszat�rt a S�rk�nyok �tj�ra, s a Legv�nebb sz�l�totta nyugati n�p�t, akiknek besz�d�t Kob elvette, �s akik m�g mindig zavarodottak voltak. Kalesszin ezt mondta nekik: �Hagyt�tok, hogy a gonoszs�g megfert�zz�n. Bele�r�ltetek. J�zanok vagytok �jra, de m�g a sz�l keletr�l f�, mindaddig nem lehettek azok, akik voltatok, mentesek j�t�l �s rosszt�l.�

��Kalesszin �gy besz�lt tov�bb: �Valaha r�gen v�lasztottunk. Mi a szabads�got v�lasztottuk. Az emberek az ig�t v�lasztott�k. Mi a t�zet �s a szelet v�lasztottuk. �k a f�ldet �s a vizet v�lasztott�k. Mi nyugatot v�lasztottuk �s �k keletet v�lasztott�k.�

���s Kalesszin �gy sz�lott: �De mindig van k�z�tt�nk olyan, ki irigy az emberekre vagyonuk�rt, �s mindig van k�z�tt�k olyan, ki irigy re�nk szabads�gunk�rt. �gy j�hetett el k�z�nk a gonoszs�g, �s �gy j�het el �jra, m�g v�g�l �jra a szabads�got v�lasztjuk, �s imm�ron v�glegesen. Hamarosan elindulok nyugaton t�lra, hogy a m�s szelekkel rep�ljek. Odavezetlek vagy ott v�rok re�tok, ha j�nni sz�nd�koztok.�

��Azut�n a s�rk�nyok egy r�sze ezt v�laszolta Kalesszinnek: �Az emberek a re�nk val� irigys�g�kben r�g elrabolt�k nyugaton t�li birodalmunk fel�t, �s var�zslatokb�l emeltek falat, hogy t�vol tartsanak. Ez�rt most hadd �zz�k vissza �ket a legt�volibb keletre, �s hadd vegy�k vissza a szigeteket! Emberek �s s�rk�nyok nem osztozhatnak a sz�len.�

��Kalesszin erre azt mondta: �Valaha egyazon n�p voltunk. �s ennek jelek�nt az emberek minden nemzed�k�ben sz�letik egy vagy kett�, ki s�rk�ny is egyben. �s saj�t nemzed�keinkben is, mely hosszabb az emberfaj gyors �let�n�l, sz�letik egy, ki maga ember is egyben. K�z�l�k egy a bels� szigeteken �l most. �s van egy k�z�l�k, aki s�rk�nyk�nt �l. �k ketten a h�rviv�k, a v�laszt�s k�vetei. Sem k�z�tt�nk, sem az emberek k�z�tt nem sz�letik t�bb� ilyen teremtm�ny, mert az egyens�ly imm�ron felborult.�

���s Kalesszin folytatta: �V�lasszatok! Jertek velem, hogy egy�tt rep�lj�nk a m�s szelekkel a vil�g t�loldal�n! Vagy maradjatok, �s vegy�tek fel j�nak �s rossznak ig�j�t! Vagy s�llyedjetek az ostoba vadak k�z�.� �s Kalesszin ezt is mondta akkor: �Az utols�, ki v�laszt, Tehanu lesz. Az � d�nt�se ut�n nem lesz t�bb v�laszt�s. Nem lesz m�r �t nyugatra �s nyugatn�l nyugatabbra. Csak az erd� l�szen, mint mindig is volt, k�z�pt�jon.�

A kir�ly tan�cs�nak tagjai csendesek voltak, mint a k�vek, figyelmesen hallgattak. Iri�n mozdulatlanul �llt, mintha �tn�zett volna rajtuk besz�d k�zben.

��N�h�ny esztend� eltelt�vel Kalesszin elrep�lt nyugaton t�lra. N�h�nyan k�vett�k, m�sok nem. Amikor csatlakoztam n�pemhez, k�vettem Kalesszint. Odamentem �s visszat�rtem, ahogy a szelek r�p�teni b�rtak.

��N�pem hajlamos a f�lt�kenys�gre �s a haragoss�gra. Akik itt maradtak �s a vil�gszelekkel rep�lnek, csapatokba ver�dve vagy egyes�vel, az emberek szigetei ellen t�rtek, �jra csak azt mondv�n; �Ellopt�k birodalmunk fel�t. Most ez�rt elvessz�k birodalmuk eg�sz nyugati fel�t, �s elkergetj�k �ket, hogy t�bb� ne hozhass�k r�nk j�s�guk �s gonoszs�guk ig�j�t. Nem hajtjuk fej�nket ezen iga al�!�

��De nem pr�b�lt�k meg�lni a betolakod�kat, mert eml�keztek m�g az �r�letre, amikor s�rk�ny t�rt s�rk�ny ellen. Gy�l�lnek titeket, de nem fognak �lni eg�szen addig, m�g ti sem pr�b�lj�tok meg�lni �ket.

��Az egyik ilyen raj j�tt erre a szigetre, Enyhelyre, amit mi Hideg-hegynek nevez�nk. A s�rk�ny, akivel el�ttem tal�lkoztatok, �s akivel Tehanu besz�lt, Ammaud volt, a fiv�rem. El akarnak �zni titeket, de Ammaud, ak�rcsak �n, Kalesszin akarat�t k�veti, �s azt kutatja, hogyan szabad�thatn� fel n�pemet az iga al�l, melyet az emberek viselnek. Ha � �s �n, Kalesszin gyermekei megakad�lyozhatjuk n�petek �s n�p�nk b�nt�d�s�t, akkor megtessz�k ezt. De a s�rk�nyoknak nincs kir�lya �s nem engedelmeskednek senkinek, s oda rep�lnek, ahov� akarnak. Egy ideig m�g hallgatnak arra, amit �n �s fiv�rem Kalesszin nev�ben k�r�nk, de nem sok�ig m�r. �s a vil�gon semmit�l sem f�lnek, kiv�ve a hal�lvar�zsl�sotokat.

Az utols� sz� s�lyosan csengett a nagyteremre ereszked� csendben.

Ekkor a kir�ly sz�lt, megk�sz�nte a l�nynak a tiszta besz�det. �gy mondta:�� Megtisztelsz minket �szintes�geddel. Nevemre mondom, mi is igaz szavakkal sz�lunk hozz�d. K�rlek, mondd el, le�nya Kalesszinnek, ki visszahozott engem kir�lys�gomba, mit eml�tett�l, amit�l a s�rk�nyok f�lnek? �gy hittem, semmit�l sem tartanak e vil�gon, vagy k�v�le.

��Tartunk a halhatatlans�g-var�zslataitokt�l�� v�laszolt amaz ny�ltan.

��Halhatatlans�g?�� Lebannen bizonytalankodott.�� Nem vagyok var�zsl�. Besz�ln�l helyettem, �nix mester? Ha Kalesszin le�nya is megengedi?

�nix fel�llt. Iri�n h�v�s, k�z�mb�s tekintettel m�rte v�gig, de b�lintott.

��Iri�n �rn�!�� kezdte a var�zsl�.�� Nincs semmif�le var�zslatunk a halhatatlans�gra. Csak a var�zsl� Kob keresett halhatatlans�got �nmag�nak, s ennek �rdek�ben eltorz�totta m�v�szet�nket.�� Lassan besz�lt �s nyilv�nval� �vatoss�ggal, szavak ut�n kutatva k�zben.�� F�m�gusunk�� nagyuram a kir�ly �s Orm Embar seg�ts�g�vel�� elpuszt�totta a var�zsl�t, s felsz�molta gonosz m�v�t. �s a f�m�gus feladta minden hatalm�t, hogy meggy�gy�tsa a vil�got, �s vissza�ll�tsa az Ekvilibriumot. A mi �let�nk sor�n m�s var�zsl� nem kutatta��� Itt elharapta mondanival�j�t.

Iri�n egyenesen r�n�zett. �nix les�t�tte tekintet�t.

��A var�zsl�, akit elpuszt�tottam�� kezdte a l�ny��, a k�tf�i id�z�, Torion, � mi ut�n kutatott?

�nix nem v�laszolt.

��Visszat�rt a hal�lb�l�� folytatta Iri�n.�� De nem �lve, ahogyan a f�m�gus �s a kir�ly. Halott volt, de visszaj�tt a falon kereszt�l, m�v�szet�vel�� a ti m�v�szetetekkel, ti k�tf�i emberek! Hogy is b�zhatn�nk meg b�rmely szavatokban? Felbor�tott�tok a vil�g egyens�ly�t! Helyre tudj�tok �ll�tani?

�nix a kir�lyra n�zett. �szint�n elcs�ggedt.�� Nem hiszem, nagyuram, hogy e hely�tt, mindenki el�tt kellene megt�rgyalni az ilyen dolgokat, am�g azt sem tudjuk, mir�l besz�l�nk, �s mit tehetn�nk�

��K�tf� meg�rzi titkait�� v�gott k�zbe Iri�n megvet�en.

��De K�tf�n��� sz�lalt meg Tehanu, nem �llt fel, gyenge hangja elhalt. Sz�ge herceg �s a kir�ly egyszerre n�zett r� �s intett, hogy besz�ljen.

Tehanu fel�llt. El�sz�r csak arca bal oldal�t tartotta a tan�cstagok fel�, akik mind mozdulatlanul �ltek a padokon, mint k�vek, szemekkel ell�tva.

��K�tf�n van a Lappang-liget�� mondta.�� Nem arra gondolt Kalesszin, amikor egy erd�r�l besz�lt, k�z�pt�jt?�� Iri�nhoz fordulva akaratlan megmutatta az egybegy�lteknek romba d�lt sz�ps�g�t, annak teljes val�j�ban, de � maga elfeledkezett m�r a tan�cstagokr�l.�� Tal�n oda kellene menn�nk�� fejezte be.�� A dolgok k�zep�re.

Iri�n elmosolyodott.�� Odamegy�nk�� v�laszolta.

Mindketten a kir�lyra n�ztek.

��Miel�tt K�tf�re k�lden�lek vagy elmenn�k veled�� kezdte Lebannen lassan��, tudnom kell, mi a t�t. Sajn�lom, �nix mester, hogy ily s�lyos �s kock�zatos �gyeket ny�ltan kell megvitatnunk, de b�zom benne, hogy tan�csnokaim t�mogatnak majd a megold�sok kutat�s�ban �s fellel�s�ben. A tan�csnak most azt kell megtudnia, hogy sziget�nknek tartania kell-e a nyugat n�p�nek t�mad�s�t�l�� vagy hogy a fegyversz�net, ha nem is a b�ke, tart-e m�g?

��Tart�� b�lintott Iri�n.

��Meg tudod mondani, hogy meddig?

��F�l esztendeig?�� aj�nlotta a l�ny ugyanolyan gondtalan hangnemben, mintha arr�l besz�lt volna csup�n, hogy egy-k�t napig marad m�g a palot�ban.

��Akkor h�t fegyversz�netet tartunk f�l esztendeig, rem�lve, hogy b�ke k�veti majd. Igaz lenne, Iri�n �rn�, hogy a b�kek�t�shez biztos�tanunk kell n�pedet: m�gusaink nem �rtj�k bele magukat� �let �s hal�l t�rv�nyeibe, �gy nem vesz�lyeztetik a s�rk�nyokat?

��Ha val�ban nem vesz�lyeztetnek�� v�laszolta Iri�n��, akkor tolm�csolom szavaitok.

Lebannen fontolgatta a hallottakat, azut�n d�nt�tt, �s legfejedelmibb, legbar�ts�gosabb, legel�z�kenyebb modor�ban ezt mondta:�� Akkor �gy v�lem, veletek kell tartanom K�tf�re.�� A padok fel� fordult.�� Tan�csnokok! A fegyversz�netet el�rve, most a b�k�re kell t�rekedn�nk. Elmegyek, b�rhov� kell is, e k�ldet�s �rdek�ben, Elf�ran Gy�r�j�nek jel�t�l vez�relve. Ha b�rmilyen g�tj�t l�tj�tok az utaz�snak, akkor sz�ljatok r�la itt �s most! Merthogy nem csup�n a Szigetvil�g hatalmi egyens�lya forog kock�n, de ugyan�gy a vil�got �titat� Ekvilibrium is. �s ha mennem kell, akkor most kell �tra kelnem. K�zeleg az �sz, �s K�tf� sziget�re nem r�vid az �t.

A k�vek szemekkel csak �ltek ott egy hossz� percig, mind csak b�mult, egyik sem besz�lt. Azut�n Sz�ge herceg sz�lalt meg:�� Menj, kir�ly urunk, menj rem�ny�nkt�l �s bizalmunkt�l t�mogatva, m�gussz�llel vitorl�idban!�� A tan�csnokok k�zt helyesl� mormol�s k�lt: �Igen, igen, hallottuk �t.�

Sz�ge tov�bbi k�rd�sek �s vitat�m�k ut�n �rdekl�d�tt; senkit�l sem kapott v�laszt. Bez�rta az �l�st.

Egy�tt l�ptek ki a tr�nteremb�l, s a kir�ly �gy sz�lt hozz�:�� K�sz�n�m, Sz�ge!�� Az id�s herceg �gy k�rdezett vissza:�� Veled �s egy s�rk�nnyal szemben, Lebannen, mit is mondhattak volna szeg�nyek?

<p>Negyedik fejezet</p><p><emphasis>Delfin</emphasis></p>

A kir�lynak sz�mos dolgot kellett elrendeznie �s elint�znie, miel�tt elhagyhatta a f�v�rost; �s ott volt annak k�rd�se is, hogy ki menjen vele K�tf�re. Iri�n �s Tehanu, term�szetesen, �s Tehanu maga mellett akarta tudni anyj�t, Tenart. �nix szerint �gernek mindenk�ppen ott a helye a haj�n, ahogy a p�lni var�zsl�nak, Szeppelnek is, merthogy a p�lni tud�s t�bbet foglalkozik ilyet�n dolgokkal, az �let �s hal�l k�zti �tj�r�ssal. A kir�ly Taszl�t v�lasztotta a Delfin kapit�ny�nak, ahogyan kor�bban t�bbsz�r is. Sz�ge herceg foglalkozha tott az �llam �gyeivel a kir�ly t�voll�t�ben, tan�csnokok egy kiv�lasztott csoportj�val egy�tt, ahogyan eddig is tett�k ezt.

Minden elrendez�d�tt lassan�� legal�bbis Lebannen �gy hitte��, m�gnem indul�s el�tt k�t nappal Tenar meghallgat�st k�rt �s �gy sz�lt:�� A s�rk�nyokkal val� h�bor�r�l �s b�kek�t�sr�l besz�lt�l, �s m�g enn�l is nagyobb dolgokr�l. Ahogy Iri�n elmondta, olyan dolgokr�l, amelyek �ce�nf�ld vil�g�nak bels� egyens�ly�ra vonatkoznak. A karg�d f�ldek n�p�nek is hallania kell ezeket a d�nt�seket, hogy hallathassa a hangj�t.

��Akkor te leszel a k�pvisel�j�k.

��Nem. Nem vagyok a magass�gos kir�ly alattval�ja. Az egyetlen szem�ly, aki itt k�pviselheti a n�p�t, az a l�nya.

Lebannen arr�bb l�pett �s r�szben elfordult Tenart�l, v�g�l a haragja ellen k�zdve, fojtott hangon v�laszolt:�� Tudod, hogy teljesen alkalmatlan egy ilyen utaz�sra.

��Nem tudok kiz�r� okokr�l.

��M�veletlen.

��Eszes, gyakorlatias �s b�tor. Tudja, hogy orsz�ga mit k�v�n t�le. Nem nevelt�k uralkod�sra, de mit tanulhatna itt, bez�rva a Folyami h�zba a szolg�ival �s n�h�ny udvarh�lggyel?

��A nyelvet, legal�bb besz�lni, ez a legel�bbre val�!

��M�r tanulja. �s tolm�csolok neki, amikor sz�ks�ges.

R�vid sz�net ut�n Lebannen gondosan megv�logatott szavakkal sz�lalt meg:�� Meg�rtem, hogy t�r�dsz a n�peddel. Megfontolom, mit kell tenn�nk. De a hercegn�nek nincs helye ezen az �ton.

��Tehanu �s Iri�n mindketten �gy gondolj�k, hogy vel�nk kellene j�nnie. �nix mester �s a ta�ni �ger egyazon v�lem�nyen van, miszerint nem lehet v�letlen, hogy most k�ldt�k ide.

Lebannen m�g jobban elt�volodott a n�t�l. Hangja er�ltetetten udvarias �s t�relmes maradt:�� Nem enged�lyezhetem. Tudatlans�ga �s tapasztalatlans�ga jelent�s teherr� teszi szem�ly�t. �s nem vesz�lyeztethetem az �let�t. A kapcsolat az apj�val�

��Tudatlans�g�ban, ahogy te mond�d, utat mutatott K�bor k�rd�seinek megv�laszol�s�hoz. Ugyanolyan tiszteletlen�l b�nsz vele, mint az apja. �gy besz�lsz r�la, mint egy agyatlan t�rgyr�l!�� Tenar els�padt haragj�ban.�� Ha f�lsz, hogy kock�ra teszed az �let�t, akkor k�rd meg, hogy kock�ztasson �nsz�nt�b�l!

Ism�t csend telepedett k�z�j�k. Lebannen tov�bbra is a f�k nyugalm�val besz�lt, de ker�lte Tenar tekintet�t:�� Ha te �s Tehanu �s Orm Iri�n �gy v�litek, hogy ennek a n�nek is el kellene j�nnie K�tf�re, �s �nix mester egyet�rt veletek, akkor elfogadom a d�nt�seteket, �mb�r tov�bbra is elhib�zottnak tartom. K�rlek sz�lj neki, hogy ha j�nni k�v�n, megteheti.

��Ez a te dolgod lenne.

A f�rfi csendesen �llt egy r�vid percig. Azut�n sz� n�lk�l kiment a helyis�gb�l.

Tenar mellett ment el, �s b�r nem n�zett r� le, m�gis tiszt�n l�tta �t. A n� id�snek �s fesz�ltnek t�nt, kezei remegtek. Lebannen sajn�lta, sz�gyellte mag�t durvas�g��rt, �s megk�nnyebb�lten nyugt�zta, hogy a jelenetnek nem volt tan�ja. De ezek az �rz�sek csup�n apr� szikr�kk�nt f�nylettek a hatalmas s�t�ts�gben, melyet a Tenar ir�nt, a hercegn� ir�nt, a hamis szerz�d�s �s a groteszk k�teless�g minden r�sztvev�je �s apr� eleme ir�nt �rzett haragja keltett. A teremb�l kil�pve sz�th�zta inge gall�rj�t, mintha fojtogatn�.

F�udvarmestere, egy megfontolt �s nyugodt f�rfi, n�v szerint Jobbn�ljobb nem sz�m�tott r�, hogy Lebannen ilyen hamar visszat�r, vagy hogy azon az ajt�n l�p be, �s meglepve, bamb�n b�mulva ugrott fel. Lebannen jeges pillant�ssal viszonozta a bamba tekintetet, �s parancsot adott:�� K�ldess a magass�gos hercegn��rt, hogy k�s�rj�k ide el�m, m�g ma d�lut�n!

��A magass�gos hercegn��rt, uram?

��Tal�n t�bb is van? Vagy tal�n nem tudtad, hogy vend�g�nk a magass�gos kir�ly le�nya?

Az �mul� Jobbn�ljobb bocs�natk�r�st dadogott, de Lebannen m�r az elej�n a szav�ba v�gott:�� Ink�bb magam megyek a Folyami h�zba!�� �s kirobogott, �zve, akad�lyozva �s esetenk�nt ir�ny�tva is a f�udvarmester abbeli pr�b�lkoz�sai �ltal, hogy el�gg� lelass�tsa. Mert Jobbn�ljobb megfelel� k�s�retet k�v�nt �sszeszedni, lovakat akart hozatni az ist�ll�kb�l, a Hossz� Csarnokban kihallgat�sra v�r� k�relmez�ket is el kellett k�ldeni d�lut�nig, �s a t�bbi. Lebannen �gy �rezte, minden k�teless�ge, minden szolg�lata, minden csapda �s ny�g, r�tus �s k�pmutat�s, ami kir�lly� tette, most csak lefel� h�zza, beszippantja �s elnyeli, mint a fut�homok, hogy v�g�l megfojtsa.

Amikor lov�t el�be vezett�k az ist�ll�b�l, oly v�ratlan mozdulattal ugrott a nyeregbe, hogy az �llat �tvette a hangulat�t �s h�tr�lva, �gaskodva kergette sz�t a k�r�tte �ll� lov�szokat �s szolg�kat. Az egyre t�gul� k�r l�tt�n Lebannen fanyar el�gedetts�get �rzett. Egyenesen a kapu fel� ford�totta a h�tast, �s meg sem v�rta, hogy k�s�ret�nek tagjai is nyeregbe sz�lljanak. Er�s �get�sben vezette v�gig �ket a v�ros utc�in, messze el�tt�k j�rt, k�zben �szlelte az ifj� tiszt dilemm�j�t, akinek el�tte kellett volna haladnia azt ki�ltozva, hogy �Utat a kir�lynak!�, �m most lemaradt, �s nem mert el�be v�gni.

K�zel d�l volt m�r. Enyhely utc�it �s tereit forr�s�g �lelte, f�ny �s t�bbnyire elhagyatotts�g bor�totta. A patacsattog�s hallat�n az emberek kisiettek a kicsi, s�t�t boltok ajtaj�hoz, felismert�k �s �dv�z�lt�k a kir�lyt. Az ablakaikban �l�, magukat legyez�, �s eg�sz nap pletyk�lkod� n�k len�ztek �s integettek, �s egyik�k vir�got dobott neki. Lov�nak patk�i hangosan klappogtak egy sz�les, naps�t�tte t�r k�vezet�n, amely �resen t�tongott, kiv�ve azt a kunkori fark� kuty�t, amely h�rom l�bon �getett el a ter�let t�lfel�n, mit sem foglalkozva a fejedelemmel. A t�rr�l ki�rve a kir�ly egy sz�k�s �tj�r�t vett c�lba, amely �tvezetett a Csipk�s melletti �tra, majd keskeny �sv�nyk�nt a Folyami h�zig k�vette azt a f�zf�k �rny�k�ban, a r�gi v�rosfal mellett.

A lovagl�s irama azonban megv�ltozott. A h�s�g, a csend �s a v�ros sz�ps�ge, a falak �s az ablakt�bl�k m�g�tti sokf�le �let tudata, a vir�got dob� n� mosolya, a kicsinyes el�gedetts�g, amelyet az �r�k �s a �d�szpintyek� h�trahagy�sa okozott, v�g�l pedig a foly� h�s illata �s a b�k�s-k�nyelmes �jjelekr�l j�l ismert �p�let �rnya, mind egy kicsivel t�volabb �zt�k haragj�t. �gy �rezte, elidegenedett �nmag�t�l, nem volt m�r d�h�s, ink�bb ki�resedett.

K�s�ret�nek els� lovasai akkor l�ptettek be az udvarra, amikor �pp leugrott lov�r�l, mely boldogan �llt meg v�gre az �rny�kban. Lebannen bement az �p�letbe, �gy csap�dva a szenderg� lak�jok k�z�, ahogyan k� t�ri �ssze a t�k�rsima v�zfelsz�nt, az ijedelem �s a fejetlens�g gyorsan sz�lesed� k�reit keltve. �gy sz�lt hozz�juk:�� Mondj�tok meg a hercegn�nek, hogy itt vagyok!

Op�l, a r�gi Ilien-birtok �rh�lgye, a hercegn� jelenleg rangid�s udvarh�lgye azonnal megjelent, b�josan �dv�z�lte, friss�t�vel k�n�lta, �s t�k�letesen �gy viselkedett, mintha a kir�ly l�togat�sa nem lett volna meglepet�sszer�. Ez a ny�jass�g f�lig engesztel�en hatott, f�lig ideges�tette a kir�lyt. V�gtelen �lszentesked�s! De mit tehetett volna Op�l �rh�lgy? T�togjon, mint egy partra vetett hal (ahogyan egy igen fiatal udvarh�lgy az el�t�rben), csak mert a kir�ly v�g�l teljesen v�ratlanul m�gis l�togat�st tett a hercegn�n�l?

��Sajn�lom, de Tenar asszony nincs itt jelenleg�� mondta.�� Az � seg�ts�g�vel sokkalta k�nnyebb elbesz�lgetni a hercegn�vel. De persze, maga a hercegn� is jelent�s l�p�seket tett m�r a nyelvtanul�sban.

Lebannen teljesen megfeledkezett a nyelvi probl�m�kr�l. Elfogadta a h�v�s italt, melyet felaj�nlottak neki, �s nem mondott semmit. Op�l csevegni pr�b�lt a t�bbi udvarh�lgy seg�ts�g�vel, de a kir�ly most nem volt megfelel� t�rsas�g ehhez. Lebannen r��bredt, tal�n elv�rj�k t�le, hogy a hercegn�vel udvarh�lgyei t�rsas�g�ban besz�ljen, mert �gy hely�nval�. B�rmit is sz�nd�kozott mondani a l�nynak, kezdett lehetetlenn� v�lni, hogy besz�ljen. M�r �pp azon volt, hogy fel�ll �s valamik�ppen kimenti mag�t, amikor egy n��� fej�t �s v�llait v�r�s f�tyol fedte�� jelent meg az ajt�ban, t�rdre huppant �s megsz�lalt:�� K�rem? Kir�ly? Hercegn�? K�rem?

��A hercegn� fogadja �nt, nagyuram�� tolm�csolt Op�l �rh�lgy. Intett egy lak�jnak, aki felk�s�rte a kir�lyt a l�pcs�n, v�gig egy termen, �t egy el�szob�n, kereszt�l egy nagy, els�t�t�tett szob�n, amely mintha zs�fol�sig tele lett volna v�r�s f�tyolt visel� n�kkel, v�g�l ki egy balkonra a foly� f�l�. Ott �llt az alak, amely napok �ta k�s�rtette: egy v�r�s �s aranysz�n�, mozdulatlan henger.

A v�z fel�l f�v� szell�ben a f�tylak remegtek �s csill�mlottak, �gy az alak most nem t�nt szil�rdnak, ink�bb n�ies kecsess�ggel mozdult, f�zfalombhoz hasonlatosan reszketett. Mintha �ssze is ment volna valamelyest, alacsonyabbnak t�nt, b�r lehetett ez puszta �rz�kcsal�d�s is. A l�ny el�z�kenyen, de sz�tlan �dv�z�lte. Lebannen hasonl�k�ppen meghajolt. Mindketten felegyenesedtek �s csendben �lltak.

��Hercegn�!�� kezdte Lebannen, valahogy val�tlannak �rezve saj�t hangj�t.�� Az�rt j�ttem, hogy megk�rjelek: j�jj v�l�nk K�tf� sziget�re!

A n� nem sz�lt. Lebannen l�tta a finom, v�r�s f�tylakat ov�lis alakban sz�tv�lni, ahogy kez�vel a hercegn� bel�lr�l sz�th�zta azokat. Hossz� ujj�, aranycsillog�s� kezek tartott�k a k�nny� anyagot, hogy felfedj�k az arcot a v�r�s �rny�kban. Lebannen nem l�tta tiszt�n a l�ny von�sait. A hercegn� k�zel olyan magas volt, mint �, �s tekintete egyenesen az � tekintet�be kulcsol�dott.

��A bar�tom, Tenar�� sz�lalt meg��, mondja: ha j�nni l�tni kir�ly, szem-szemben. �n mondtam: igen.

F�lig �rtette csup�n, �gy Lebannen ink�bb �jfent meghajolt.�� Megtisztelsz, �rn�!

��Igen�� mondta a l�ny��, megtisztelsz.

A f�rfi habozott. Teljesen idegen terepen j�rt. A l�ny ter�let�n.

Amaz csak �llt ott, egyenesen �s nyugodtan, f�tylainak arany sz�le reszketett, tekintete kivillant az �rny�kb�l.

��Tenar �s Tehanu �s Orm Iri�n �gy v�lik, hely�nval� lenne, ha a karg�d f�ldek hercegn�je elutazna K�tf�-szigetre. �gy h�t megk�rlek, jer vel�nk!

��Jer vel�nk.

��K�tf�-szigetre.

��Haj�val�� mondta a l�ny �s hirtelen apr�, ny�g�-panaszos hangot hallatott. Azut�n �gy v�laszolt:�� Igen. Jerni fogok.

A f�rfi nem tudta, mit mondhatna m�g. Csak annyit sz�lt:�� K�sz�n�m, �rn�!

A l�ny b�lintott, egyenl�k�nt az egyenl�nek.

A f�rfi meghajolt. �gy hagyta ott a hercegn�t, ahogyan annak idej�n gyermekk�nt megtanult t�vozni atyja sz�ne el�l, az angl�di udvar form�lis esem�nyei alkalm�val: nem ford�tva h�tat, h�tral�pve ehelyett.

A l�ny ott �llt szemben vele, m�g mindig sz�tv�lasztva tartotta f�tylait, m�g Lebannen el�rte az ajt�t. Azut�n leeresztette kez�t, a f�tylak �sszez�rultak, s a f�rfi hallotta, ahogy m�lyet s�hajt, mintha valamely elviselhetetlen�l nagy akarater�t k�v�n� cselekedetet fejezett volna be �ppen.

B�tor, Tenar �gy mondta. Lebannen nem �rtette igaz�n, de valahogy tudta, hogy maga a b�tors�g �llt el�tte. Minden haragja, mi kor�bban megt�lt�tte sz�v�t �s rohanv�st vez�relte ide, most elt�nt, megsemmis�lt. Nem szippantotta be �s nyelte el az uralkod�s ny�gje, ink�bb felr�ngatta valamif�le sziklaszirtre, a magasba, az igazs�g friss leveg�j�re.

Kiment a mormol�, parf�m�s, lef�tyolozott, el�le a falak melletti �rny�kokba beh�z�d� n�k szob�j�n kereszt�l. Le a l�pcs�k�n. Csevegett valamennyit Op�llal �s t�rsaival, s volt egy kedves szava a m�g mindig t�tog�, ifj� udvarh�lgyh�z, aki legfeljebb tizenk�t esztend�s lehetett. Udvariasan sz�lt a k�s�ret�be tartoz� emberekhez is, akik lent v�rt�k az udvaron. Csendesen fel�lt magas, sz�rke lov�ra. Csendben l�ptetett, elgondolkodva, vissza Maharion palot�j�ba.

* * *

�ger fatalista belet�r�d�ssel fogadta, hogy visszahaj�zik K�tf�re. �brenl�te oly k�l�n�ss� v�lt m�r sz�m�ra, �lomszer�bb� az �lmain�l, hogy kev�s ereje maradt az ellenkez�shez �s a k�rdez�shez. Ha az a sorsa, hogy a h�tral�v� �let�ben szigetr�l-szigetre utazzon, �m legyen; tudta, sz�m�ra m�r nem l�tezik olyasmi, mint hazat�r�s. Legal�bb a h�lgyek, Tenar �s Tehanu t�rsas�g�ban lehet, akik mindig k�nny�tettek sz�v�n. �s a m�gus �nix t�rsas�g�ban, aki szint�gy kedvesen viszonyult hozz�.

�gert szer�nys�g, �nixot m�lyr�l fakad� tart�zkod�s jellemezte, s ott volt k�zt�k az, hogy mindenben k�l�nb�ztek: tud�sukban �s rangjukban, amit �t kellett hidalniuk. De �nix t�bb alkalommal is odal�pett hozz�, egyszer�en csak az�rt, hogy a m�v�szet egy m�sik ember�vel t�rsaloghasson, tiszteletet mutatva �ger v�lem�nye ir�nt, de zavarban szer�nys�g�t�l. �ger nem tudta megtagadni t�le bizalm�t �s �gy, amikor k�zelgett az indul�s ideje, megeml�tette �nixnak a dolgot, amely legink�bb nyugtalan�totta.

��Ez csak egy kismacska�� kezdte sz�gyenl�s zavarral��, �s nem �rzem j�nak, hogy magammal viszem. Olyan sok�ig tartom bez�rva. Ez nem term�szetes egy ilyen fiatal �llatnak. �s �gy v�lem, ami bel�le lehet�

�nix nem �rdekl�d�tt, hogy mire akar kilyukadni. Csak annyit k�rdezett:�� M�g mindig seg�t t�vol maradni a k�falt�l?

��Nos, gyakorta seg�t.

�nix elgondolkodott.�� Sz�ks�ged van valamif�le v�delemre, am�g K�tf�re �r�nk. Azt hittem� Besz�lt�l m�r Szeppel var�zsl�val?

��A p�lnival?�� k�rdezett vissza �ger, �rezhet� nyugtalans�ggal a hangj�ban.

P�ln, a legnagyobb sziget Enyhelyt�l nyugatra, rejt�lyes vid�kk�nt szerzett k�tes h�rnevet. A p�lni emberek k�l�n�s t�jsz�l�sban besz�lik az archikot, sz�mos saj�t sz�t haszn�lnak. Az �si id�kben uraik elutas�tott�k, hogy h�b�resk�t tegyenek Angl�d �s Enyhely kir�lyainak. Var�zsl�ik nem mentek K�tf�re tanulni. A p�lni tud�st�� amely a f�ld �si Er�it sz�l�tja�� sz�les k�rben vesz�lyesnek, ha nem egyenesen gonosznak tartott�k. Egyszer r�gen P�ln Sz�rke M�gusa romba d�nt�tte az eg�sz sziget�t az�ltal, hogy holtak lelk�t id�zte meg, kikt�l tan�csot k�rt mag�nak �s urainak. E t�rt�net r�sze volt minden m�gus tan�t�s�nak: �Az �l� soha ne tan�cskozzon holtakkal!� T�bbsz�r is esett m�r var�zsp�rbaj k�tf�i �s p�lni m�gus k�z�tt; egy k�t �vsz�zaddal ezel�tt j�rv�ny szabadult el egy ilyen p�rbaj sor�n, �s megfelezte P�ln �s Szemel n�pess�g�t. �s alig tizen�t esztendeje, hogy a var�zsl� Kob a p�lni tud�st haszn�lta �let �s hal�l hat�r�nak �tt�r�s�hez, minekut�na Karvaly f�m�gus minden hatalm�t elhaszn�lta a gonosz legy�z�se �rdek�ben �s ahhoz, hogy beforrassza a vil�got �rt s�r�l�st.

�ger, mint mindenki az udvarban �s a kir�lyi tan�csban, udvariasan ker�lte a p�lni var�zsl�t.

��Megk�rtem a kir�lyt, hogy vigy�k magunkkal K�tf�re�� mondta �nix.

�ger csak pislogni tudott.

��T�bbet tud az ilyesfajta dolgokr�l, mint mi�� �ll�totta �nix.�� Id�z�tud�sunk java r�sze a p�lni tud�sb�l sz�rmazik. Torion az egyik mestere volt ennek� K�tf� mostani id�z�mestere, nyuz�ri Par�zs viszont nem k�v�nja haszn�lni mesters�ge azon r�szeit, amelyek a p�lni tud�sb�l sz�rmaznak. Rosszul kezelve ezek csak k�rt okoznak. Csak a tudatlans�gunk vezethet azonban oda, hogy rosszul haszn�ljuk az ilyesmit. A leg�sibb id�kre vezethet� vissza; olyan tud�s is lehet benne, amelyet mi m�r elvesz�tett�nk. Szeppel b�lcs ember �s b�lcs m�gus. �gy hiszem, neki vel�nk kell j�nnie. �s �gy v�lem, rajtad is seg�thet, ha megb�zol benne.

��Ha te megb�zol benne�� v�laszolta �ger��, akkor �n is.

Amikor �ger kimondta e szavakat jellegzetes, csalfa ta�ni hangs�llyal, �nix szeretett volna g�nyosan elmosolyodni.�� Az �t�l�k�pess�ged van olyan j�, mint az eny�m, �ger, ebben az �gyben�� jelentette ki.�� Vagy tal�n m�g jobb is. Rem�lem, haszn�lod. Elk�s�rlek hozz�.

�gy h�t egy�tt mentek ki a v�rosba. Szeppel sz�ll�sa a v�ros egy r�gebbi r�sz�ben �llt, a kik�t� mellett, a Haj��cs utc�ban. Az id�k sor�n p�lni k�z�ss�g kis kol�ni�ja gy�lt ott �ssze �s dolgozott a kir�lynak, minthogy e n�p kiv�l�an �rtett a haj��p�t�shez. �si h�zak voltak ezek, zs�foltak, annyi h�ddal tet� �s tet� k�z�tt, hogy azok egy m�sodik, l�giesebb �th�l�zatot k�peztek az enyhelyi Nagy Kapu k�vezett utc�i felett.

Szeppel szob�ja, h�rom l�pcs�sorral fentebb, s�t�t �s f�lledt volt a k�s� ny�ri h�s�gben. A var�zsl� felvezette vend�geit m�g egy l�pcs�n a tet�re. Azt minden oldalon egy-egy h�d k�t�tte �ssze a t�bbi tet�vel, �gy olyan volt, mint egy keresztez�d�s valamely f��tvonalon. Az alacsony mellv�dek mellett ponyv�kat fesz�tettek ki, �s az �b�l fel�l f�v� szell� h�t�tte valamelyest az �rny�kos helyeket. Cs�kos v�szonsz�nyegekre �ltek le abban a sarokban, amely Szeppel r�sze volt a tet�b�l, �s a var�zsl� h�s, enyh�n keserny�s te�val k�n�lta �ket.

Szeppel alacsony, �tvenes f�rfi volt kerek tagokkal, kis kezekkel �s l�bakkal, kicsit g�nd�r �s rendezetlen hajjal, s ami ritka volt a szigetvil�giak k�z�tt, szak�llal, r�vidre v�gva s�t�t �ll�n �s arc�l�n. Modora kedves volt. A szavakat kiss� elharapva, de �nekl� hangs�llyal, halkan besz�lt.

Elbesz�lgetett �nixszal, �s �ger hallgatta �ket egy j� ideig. Amikor olyan emberekr�l �s dolgokr�l besz�lgettek, amelyekr�l � mit sem tudott, elm�je elkalandozott. V�gign�zett a tet�k�n �s a naps�t�st�l v�d� ponyv�kon, a tet�kerteken �s az �ves, faragott hidakon. �szakon eg�szen az Onn-hegyig, a nagy �s s�padtsz�rke kupol�ig l�tott a ny�ri melegben vibr�l�n bizonytalan dombok felett. �jra mag�hoz t�rt, amikor a p�lni var�zsl� �gy sz�lt:�� Lehets�ges, hogy m�g a f�m�gus sem tudta teljesen meggy�gy�tani a vil�g seb�t.

A vil�g seb�t, gondolta �ger: igen. Nagyobb figyelemmel n�zett Szeppelre, �s Szeppel r�pillantott. Eg�szen er�tlen k�lseje ellen�re tekintete metsz�en �les volt.

��Tal�n nem csup�n a mi �r�kl�t ut�ni v�gyakoz�sunk tartja nyitva a sebet�� folytatta Szeppel.�� Tal�n a holtak is v�gynak a hal�l ut�n.

A szavak visszhangot vertek �ger elm�j�ben, s �gy �rezte, felismerte �ket an�lk�l, hogy meg�rtette volna k�l�n�s jelent�s�ket. Szeppel ism�t �gy n�zett r�, mintha v�laszt v�rna.

�ger nem sz�lt, �s �nix is hallgatott. V�g�l ism�t Szeppel sz�lalt meg:�� Amikor ott �llsz a hat�ron, �ger mester, mit k�rnek t�led?

��Ki akarnak szabadulni�� felelte �ger suttogva.

��Kiszabadulni�� mormolta �nix.

�jra csend telepedett r�juk. K�t l�ny �s egy fiatal fi� futott v�gig a tet�n, a fi� nevetve ki�ltozott a l�nyok ut�n:�� A k�vetkez�n�l le!�� A v�gtelen kerget�z�sek egyik�t j�tszott�k, melyeket a gyerekek tal�ltak ki maguknak a v�ros �tveszt�szer� utc�it, sik�torait, l�pcs�it �s h�djait haszn�lva.

��Tal�n rossz alku volt ez m�r kezdett�l fogva�� mondta Szeppel, �s amikor �nix k�rd�n n�zett r�, csak annyit tett hozz�:�� Verw nadan.

�ger tudta, hogy ezek az �si Besz�d szavai, de nem ismerte jelent�s�ket.

�nixra n�zett, aki igencsak komor arcot v�gott. Csak ennyit mondott:�� Nos, rem�lem, megismerj�k mindezen dolgok igazs�g�t, �s rem�lem, min�l el�bb.

��A hegyen, hol az igazs�g rejlik�� mondta Szeppel.

���r�l�k, hogy ott leszel vel�nk. Addig is, itt van �ger, akit �jszak�r�l-�jszak�ra odaid�znek a hat�rra, �s k�nnyebbs�get keres. Azt mondtam neki, te tal�n tudsz valamif�le m�dot arra, hogy seg�ts�nk neki.

��Te pedig k�sz vagy elfogadni a p�lni var�zslat �rint�s�t?�� k�rdezte Szeppel �gert�l. Hangj�ban halov�ny ir�nia csend�lt. Tekintete ac�losan f�nylett, mint egy nemes penge.

�ger ajkai kisz�radtak.�� Az �n szigetemen�� kezdte��, �gy mondjuk, mester, hogy a fuldokl� nem k�rdi a k�t�l �r�t. Ha csak egyetlen �jjelre is t�vol tudsz tartani att�l a helyt�l, akkor fogadd sz�vb�l j�v� k�sz�netemet, �rjen b�rmily keveset egy ekkora aj�nd�kkal szemben.

�nix vid�m, rosszall�st�l mentes mosollyal n�zett r�.

Szeppel egy�ltal�n nem mosolygott.�� A k�sz�net ritka az �n mesters�gemben�� mondta.�� Felaj�nlhatok egy egyezs�get az Er�knek. �gy hiszem, seg�thetek rajtad, �ger mester. De hozz� kell tennem, hogy ez egy nagyon dr�ga k�t�l lenne.

�ger b�lintott.

���lmodban ker�lsz a hat�rra, nem saj�t akaratodb�l, ugye?

���gy hiszem.

��B�lcsen sz�lsz�� Szeppel �les tekintete j�v�hagy�n csillant.�� Ki ismerhetn� a saj�t akarat�t tiszt�n? De ha �lmodban m�gy oda, akkor t�vol tarthatlak att�l az �lomt�l�� egy ideig biztosan. �s nem ingyen, ahogyan mondtam.

�ger k�rd�n n�zett.

��A hatalmadba ker�l.

�ger el�sz�r nem �rtette. Azut�n megsz�lalt:�� Az aj�nd�kra gondolsz, a m�v�szetre?

Szeppel b�lintott.

��Csak egy foltoz� vagyok�� sz�lt �ger kis id� eltelt�vel.�� Nem kell nagy hatalmat feladnom.

�nix mintha ellenkezni akart volna, de �ger arc�ra n�zve v�g�l m�gsem sz�lalt meg.

��A meg�lhet�sed�� �ll�totta Szeppel.

��Ez volt az �letem valaha. Most m�r nem sz�m�t.

��Tal�n az aj�nd�kod visszat�r, amikor megt�rt�nik mindaz, aminek meg kell t�rt�nnie. De ezt nem �g�rhetem meg. Megpr�b�lom visszaadni, amit tudok, abb�l, mit el kell vennem. De most m�g mind s�t�tben j�runk egy ismeretlen vid�ken. Amikor elj�n a napja, tal�n megtudjuk majd, hogy hol j�runk. Vagy tal�n m�gsem. Nos, ha megfosztalak �lmaidt�l ezen az �ron, vajon lesz benne k�sz�net?

��Lesz�� v�laszolta �ger.�� Mit �rnek m�v�szetem apr� �r�mei ama gonoszs�ggal szemben, mit tudatlans�gom okozhat? Ha megfosztasz a f�lelemt�l, amelyben most �lek, a f�lelemt�l, hogy gonoszs�got tehetek, akkor �letem v�g�ig h�l�s leszek neked.

Szeppel m�ly l�legzetet vett.�� Azt hallottam, hogy Ta�n h�rf�i igaz hangon sz�lnak.�� �nixra n�zett.�� K�tf�nek nincs kifog�sa?�� k�rdezte, hangj�nak alig �szrevehet�en ironikus �le visszat�rt egy pillanatra.

�nix megr�zta a fej�t, de k�zben igen komoran n�zett.

��Akkor elmegy�nk a barlanghoz Aurunn�l. M�g ma, ha megfelel.

��Mi�rt �ppen oda?�� k�rdezte �nix.

��Mert nem �n, hanem maga a f�ld fog seg�teni �geren. Aurun felszentelt hely, telve hatalommal. B�r Enyhely n�pe m�r elfeledkezett err�l, �s mostans�g csak bemocskolja.

�nixnak siker�lt n�gyszemk�zt sz�t v�ltania �gerrel, miel�tt k�vett�k volna a l�pcs�k fel� indul� Szeppelt.�� Nem kell �tmenned ezen, �ger!�� mondta neki.�� Azt hiszem, megb�ztam Szeppelben, de most m�r nem tudom biztosan.

���n megb�zom benne�� v�laszolta �ger. Meg�rtette �nix k�ts�geit, de val�ban �gy gondolta, ahogyan mondta: b�rmit megtenne, csak megszabaduljon att�l a f�lelm�t�l, hogy iszonyatot kelthet maga k�r�l. Minden alkalommal, amikor �lm�ban ott �llt a k�fal mellett, �gy �rezte, hogy rajta kereszt�l valami megpr�b�l kil�pni a vil�gba, �s m�r meg is tette volna, ha � hallgat a holtak sz�l�t�s�ra. �s minden alkalommal, amikor meghallotta �ket, egyre gyeng�bben tudott ellen�llni h�v�suknak.

A h�rom f�rfi hossz� utat j�rt be a v�ros utc�in, a k�s� d�lut�ni melegben. D�len l�ptek ki a v�rosb�l, amerr�l a t�redezett gerinc� dombok eg�szen az �b�lig lefutottak. Szeg�nyes vid�ke volt ez a gazdag szigetnek; ingov�nyos alf�ld a dombok k�z�tt, kev�s m�velhet� f�lddel a szikl�s h�takon. Az ezen a r�szen m�r igen �reg v�rosfal azokb�l a hatalmas k�vekb�l �p�lt, habarcs n�lk�l illesztve, amelyeket a dombh�takb�l faragtak ki, �s itt nem �llt k�lv�ros, csak elsz�rtan n�h�ny tanya.

V�gigmentek egy poros f�ld�ton, amely cikcakkban vezetett fel az els� dombtet�re, azt�n keletnek fordulva �s a gerincet k�vetve, a nagyobb dombok fel� tartott. Oda fel, ahonnan bel�tt�k az eg�sz v�rost, ahogy aranyl� k�dben fek�dt �szakon. Balra az �t kisz�lesedett, �s gyalog�sv�nyek �tveszt�j�v� v�ltozott. Egyenesen el�re haladtak egy a f�ld�n t�tong� nagy hasad�khoz, feket�n �s�t� lyukhoz h�sz vagy ann�l is t�bb l�b sz�less�ggel, pont keresztben az �ton.

Olyan volt, mintha a sziklagerinc hasadt volna sz�t a f�ld valamely r�ndul�s�t�l, mintha nem gy�gyul� s�r�l�s ny�lt volna ott. A barlang sz�j�n �tbuk� nyugati napf�ny egy darabon megvil�g�totta a f�gg�leges felsz�neket, de azok alatt m�r mindent s�t�ts�g bor�tott.

A gerinc alatti v�lgyben, d�lebbre, t�m�rm�hely �llt. A cserz�k felhordt�k ide a szennyvizet �s bele�nt�tt�k a hasad�kba, nem t�r�dv�n t�bb� vele, �gy k�r�tte minden tele volt szem�ttel, avas b�rdarabk�kkal, �r�l�k- �s rothad�sszaggal. A barlang m�ly�r�l m�sf�le szag �radt, ahogy oda�rtek meredek sz�j�hoz: h�s, sz�r�s f�ldszag, amit�l �ger h�trah�k�lt.

��Elszomor�t mindez! Mennyire elszomor�t!�� ki�ltott fel b�nat�ban a p�lni var�zsl�, mikor megl�tta a hullad�kot �s lent a v�lgyben a m�hely k�m�ny�t. K�zben arca k�l�n�s kifejez�st �lt�tt, �m kis id� eltelt�vel �jra a megszokott kedves hangj�n sz�lt �gerhez:�� Ez az Aurun n�ven ismert barlang vagy hasad�k, amely m�r a leg�sibb p�lni t�rk�peken is szerepel, �s sok hely�tt Paor Ajak�nak nevezik. Valaha sz�lt az emberekhez, amikor el�sz�r idej�ttek nyugatr�l. R�gen volt ez m�r. Itt megszabadulhatsz terhedt�l, ha val�ban ezt szeretn�d.

��Mit kell tennem?�� k�rdezte �ger.

Szeppel a nagy v�gat d�li sz�l�hez vezette, ahol a repedezett sziklatarajok olyanok voltak, mint a f�ld t�tott sz�ja. Utas�totta t�rs�t, fek�dj�n hasra �gy, hogy le tudjon n�zni a m�lys�gbe, a lefel� �s m�g lentebb ny�jt�zkod� s�t�ts�gbe.�� �leld meg a f�ldet!�� mondta.�� Csak ennyit kell tenned. �s akkor is, ha megmozdul, csak �leld tov�bb!

�ger odafek�dt, �s leb�mult a k�falak k�z�. �rezte a szikl�kat, ahogy mellkas�t �s cs�p�j�t d�fk�dik, mik�zben rajtuk fekszik; hallotta Szeppelt k�nt�lni, magas hangon ejtve ki olyan szavakat, melyekr�l tudta, hogy a Teremt�s Nyelv�hez tartoznak; v�llain �rezte a nap meleg�t, orr�ban �rezte a t�m�rm�hely d�gszag�t. Azut�n a barlang lehelete oly hevesen z�dult fel a m�lys�gekb�l, hogy mag�val ragadta az � lehelet�t is, �s �ger elford�totta a fej�t. A s�t�ts�g megmozdult, felfel� lend�lt. A f�ld megremegett alatta, azut�n lengett �s r�zk�dott, de � csak �lelte tov�bb, �s hallgatta a magas hang� �neket, besz�vta a f�ld lehelet�t. A s�t�ts�g felemelkedett �s elbor�totta. Elvesztette a napot.

Amikor visszat�rt, a nap m�r alacsonyra ereszkedett, v�r�s goly�k�nt t�nt el� a gomolyg� p�r�ban, az �b�l nyugati sz�le felett. Szeppel ott �lt a f�ld�n, a k�zelben, f�radtnak �s k�ts�gbeesettnek l�tszott, fekete �rny�ka hosszan ny�lt el a k�ves talajon, a szikl�k �rny�kai k�z�tt.

��Visszat�rt�l h�t�� sz�lalt meg �nix.

�ger ekkor vette �szre, hogy a h�t�n fekszik, feje �nix t�rd�n pihen, �s gerinc�t egy k� nyomja, de nagyon. Fel�lt, k�bultan pr�b�lt bocs�natot k�rni.

Amint �ger �jfent k�pes volt j�rni, elindultak visszafel�. Volt el�tt�k n�h�ny lek�zdend� m�rf�ld, �s tiszt�n l�tszott, hogy sem �, sem Szeppel nem volna k�pes gyorsan haladni. Az �j a maga teljess�g�ben telepedett a v�rosra, mire vissza�rtek a Haj��cs utc�ba. Szeppel elk�sz�nt a m�sik kett�t�l, s f�rk�sz� tekintettel n�zett �gerre, ahogy ott �lltak a k�zeli taverna ajtaj�n kisz�r�d� f�nyben.�� �gy tettem, ahogy k�v�ntad�� mondta boldogtalan arccal.

��K�sz�netem �rte�� v�laszolta �ger, �s kiny�jtotta jobb kez�t a var�zsl� el�, az Angl�dok n�p�nek szok�sa szerint. Egy hossz� pillanat eltelt�vel Szeppel oda�rintette tenyer�t �ger�hez; a szok�shoz ill� v�lasz.

�ger oly f�radt volt, hogy m�r alig b�rta mozd�tani a l�b�t. A barlangb�l ki�rad� leveg� sz�r�s, k�l�n�s �ze m�g mindig ott bujk�lt nyelv�n �s tork�ban, �s ett�l k�nny�nek �rezte mag�t, gondtalannak, �resnek. Amikor v�gre el�rtek a palot�hoz, �nix szerette volna �th�vni mag�hoz, de �ger azt v�laszolta, j�l �rzi mag�t, �s csak pihenni szeretne.

Eljutott saj�t sz�ll�s�ig, ahol Huzi t�ncol� ugr�sokkal, farklengetve �dv�z�lte.�� �, most nem kell mellettem maradnod�� mondta neki �ger, �s lehajolva megsimogatta a simul�kony, sz�rke h�tacsk�t. K�nnyek sz�ktek a szem�be. Csak mert f�radt volt, nagyon f�radt. Leheveredett az �gyra, a macska felugrott mell�, �s dorombolva tekeredett �ssze a v�ll�n�l.

Hamar elaludt, fekete, �res s�t�ts�gbe mer�lt, melyb�l nem mer�lt fel �lom. Sem hang, mely nev�n sz�l�totta volna, sem sz�raz f�vel ben�tt domboldal, sem hom�lyos k�fal, semmi.

* * *

A kihaj�z�s el�tti est�n a palotakertekben s�t�l� Tenar sz�v�t gond nyomasztotta �s nyugtalans�g t�lt�tte meg. Nem akart elmenni K�tf�re, a B�lcsek-sziget�re, a Var�zsl�szigetre. (�tokverte-var�zsl�k, fej�ben szinte hallott egy hangot, amely karg�dul sz�lt hozz�.) Mi dolga ott? Mi haszn�t veszik majd? Haza akart menni Gontra, K�borhoz. A saj�t h�z�ba a saj�t dolg�t v�gezni, saj�t szeretett embere mellett.

Elidegen�tette mag�t�l Lebannent. Elvesztette. Udvarias volt, el�z�keny, de sohasem fog megbocs�tani neki.

Hogy rettegik a f�rfiak a n�ket! gondolta meg�llva a k�sei r�zs�k k�z�tt. Nem mint szem�lyekt�l f�lnek, hanem att�l, hogy a n�k �sszebesz�lnek, �sszedolgoznak, egym�shoz sz�lnak�� a f�rfiak ekkor r�gt�n terveket, cselsz�v�st, csapd�t, ellens�get l�tnak.

Persze, igazuk is van. A n�k, minthogy n�k, ugyan�gy foglalkoznak az elj�vend� nemzed�kkel, mint a jelenlegivel: �k f�zik �ssze a kapcsokat, melyeket a f�rfiak l�ncoknak �reznek, �s �k fonj�k a k�teleket, melyeket a f�rfiak k�tel�keknek tartanak. � �s Szeserah val�ban sz�vetkeztek ellene, �s k�szek voltak el�rulni �t, ha Lebannen nem sz�nja el mag�t v�gre, �s tov�bbra is tehetetlennek mutatkozik. Ha leveg�nek �s t�znek bizonyul, a f�ld s�lya n�lk�l, a v�z t�relme n�lk�l�

De Lebannen dolga sem nyomasztotta annyira, mint Tehanu�. A f�ld�nt�li Therru, a sz�rnyas l�lek elj�tt hozz�, hogy vele maradjon egy ideig, �s hamarosan, tudta j�l, elhagyja majd. T�zb�l t�zbe t�r.

�s ott volt Iri�n, akivel Tehanu elmegy majd. Mit gondolhat, mit tudhat az a ragyog�, t�zes teremtm�ny egy �reg h�zr�l, melyet ki kell seperni, �s egy v�nemberr�l, akir�l gondoskodni kell? Hogyan �rthetn� meg Iri�n az effajta dolgokat? Mit jelenthet az neki, egy s�rk�nynak, hogy egy embernek v�geznie kell a k�teless�g�t, meg kell h�zasodnia, gyermeket kell nemzenie, viselnie kell a f�ld terheit?

Mag�nyosnak �s haszontalannak �rezte mag�t a nemes, emberfeletti sors� l�nyek k�z�tt, �gy Tenar sz�v�ben �jra fell�ngolt a honv�gy. Honv�gy nemcsak Gont ir�nt. Mi�rt ne sz�vetkezhetne �ssze Szeserah, a hercegn�, �s �, a papn�, akik nem fognak t�zes sz�rnyakon elr�ppenni, hanem m�lyr�l fakad�n �s teljes eg�sz�ben a f�ld le�nyai? �s r�ad�sul ugyanazt a nyelvet besz�lik! Tenar k�teless�gtud�an oktatta a hercegn�t az archikra, �r�m�t lelte a l�ny gyors tanul�s�ban, �s csak nemr�g �bredt r�, hogy az igazi �r�m az, amikor karg�dul besz�lgetnek, s olyan szavakat hall �s mond, amelyek benne rejteztek elveszett gyermekkora �ta.

Ahogy az �sv�nyhez �rt, amely �tvezetett a f�zf�k alatti kis tavak k�z�tt, megl�tta �gert. Egy kisfi�val besz�lgetett csendesen, nyugodtan. Tenar sajn�lta a f�rfit mindazon k�n�rt �s f�lelem�rt, amely marcangolta, s tisztelte a t�relmet, amellyel mindezt elviselte. Kedvelte ny�lt, kedves arc�t �s kifinomult besz�d�t. Mit baj lehet abb�l, ha odal�p �s �dv�zli kettej�ket, esetleg k�znapi besz�dbe bonyol�dik vel�k? K�bor is megb�zott �gerben.

Meg�llt egy kicsivel arr�bb, hogy ne zavarja meg a besz�lget�st. L�tta, hogy a f�rfi �s a gyerek let�rdelnek az �sv�nyre, a bokrokat szeml�lik. Hirtelen �ger sz�rke macsk�ja bukkant fel az egyik bokor al�l. Nem foglalkozott a k�t alakkal, ink�bb kiugrott a f�re, �sszez�rt mancsokkal lekuporodott, villog� tekintettel vad�szott egy pill�re.

��Kint hagyhatod eg�sz �jjel, ha �gy akarod�� mondta �ger a fi�csk�nak.�� Itt nem tud elk�sz�lni, �s nem is eshet baja. Nagyon szeret kint lenni. De tudod, ezek a nagy kertek jelentik sz�m�ra eg�sz Enyhelyt. Vagy kihozhatod reggelente. �s ha akarod, este melletted alszik majd.

��Azt szeretn�m�� mondta a fi�cska. Bizonytalanul d�nt�tt a k�rd�sben.

��Akkor sz�ks�ge lesz a homokos doboz�ra a szob�dban. �s egy t�l iv�v�zre, hogy ne sz�radjon ki.

���s �lelemre.

��Igen, val�ban; de naponta egyszer el�g megetetni. Nem is kell t�l sokat adnod neki, mert kicsit fal�nk. N�ha azt hiszem, Trit�n csak az�rt teremtette a szigeteket, hogy Huzi megt�lthesse valahol a pocakj�t.

��Nem fog halat a tavakb�l?�� A macska �pp az egyik ponttyal szemezett, mik�zben a tavacska mellett �lt a f�ben; a pillang� elrep�lt.

��Szereti n�zni �ket.

���n is�� mondta a fi�. Fel�lltak �s egy�tt s�t�ltak oda a kis t�hoz.

Tenar meghatottan �llt od�bb. Volt valami �rtatlans�g a f�rfiban, de aff�le f�rfias �rtatlans�g, �s nem gyermeki. Kellene, hogy saj�t gyermekei legyenek. J� apjuk lenne.

Az � saj�t gyermekei jutottak esz�be �s kicsiny unok�i�� b�r az id�sebbik, Ranett, lehets�ges lenne? m�r tizenkett� k�r�l j�rna? Ebben vagy a k�vetkez� �vben kell nevet kapnia! �, mennyire ideje lenne m�r hazat�rnie. Ideje lenne ell�togatnia V�lgytorokba, hogy n�vad�napi aj�nd�kot vigyen a legnagyobb unok�j�nak �s j�t�kokat a kisebbeknek, �s meg kellene n�znie, hogy Szikra nem metszette-e t�l a k�rtef�kat nyughatatlans�g�ban, le kell �lnie �s besz�lgetnie kell egy kicsit a kedves le�ny�val, Alm�val� Alma igaz neve Hojohe volt, Oromon adta neki� Oromon nev�re gondolva mindig a s�v�rg�s �s szeretet f�jdalm�t �rezte. Maga el�tt l�tta a t�zhelyet a Re Albi mellett �ll� h�zban. L�tta, ahogy K�bor ott �l a kandall� el�tt. L�tta, ahogy elford�tja s�t�t arc�t, �s valamit k�rdez �t�le. �s v�laszolt hangosan, de az enyhelyi Meg�jult palota kertjeiben, m�rf�ldek sz�zaira att�l a kandall�t�l:�� Amint csak tudok!

* * *

Reggel, azon a f�nyes ny�ri reggelen mind lementek a kik�t�be, hogy felsz�lljanak a Delfin fed�lzet�re. Enyhely v�ros n�pe szinte �nnepnapot rendezett, �gy gy�lekezett az utc�kon �s a m�l�kon, elrekesztve a csatorn�kat kicsiny, r�ddal hajtott cs�nakjaikkal, telep�tty�zve a nagy �bl�t kis vitorl�saikkal �s evez�s cs�nakjaikkal. Mind z�szl�t lobogtatott; �s z�szl�k �s �rbocz�szl�k lobogtak a nagyobb h�zak tornyain is, a lenti �s a fenti hidak z�szl�r�djain. A vid�m t�meg egy j�val r�gebbi napot id�zett fel Tenar eml�kei k�z�l: amikor � �s K�bor bevitorl�ztak a v�ros kik�t�j�be, s hazahozt�k a B�ke R�n�j�t, Elf�ran Gy�r�j�t. A gy�r� akkor a karj�n volt �s feltartotta, hogy az ez�st megcsillanjon a napf�nyben, �s az emberek mind l�ss�k. �s meg�nnepelt�k �t �s fel� ny�ltak, mintha mind meg akarn�k �lelni. A jelenet k�pei mosolyt fakasztottak arc�n. M�g akkor is mosolygott, amikor fell�pett a fed�lzetre, �s meghajolt Lebannen el�tt.

A kir�ly a hagyom�nyok szerinti haj�smester-formul�val �dv�z�lte:�� Tenar �rn�! L�gy �dv�z�lve a fed�lzeten!�� � pedig v�laszolt, maga sem tudva, mi �szt�n�zhette e szavakra:�� K�sz�net n�ked, Elf�ran fia!

Lebannen csak n�zett r� egy ideig, meglepte a n�v eml�t�se. De Tehanu m�r k�zeledett Tenar m�g�tt, �s � megism�telte a form�lis �dv�zletet:�� Tehanu �rn�! L�gy �dv�z�lve a fed�lzeten!

Tenar megindult a haj�orr fel�, mert eml�kezett egy sarokra ott, a horgonycs�rl� mellett, ahol egy utas f�lreh�z�dhatott a kem�nyen dolgoz� matr�zok �tj�b�l, �s m�gis l�thatta, mi t�rt�nik a zs�folt fed�lzeten �s a haj�n k�v�l.

A kik�t�be vezet� f�utc�n kisebb �rv�ny t�madt a t�megben: a magass�gos hercegn� �rkezett, s mindenki l�tni akarta. Tenar el�gedetten nyugt�zta, hogy Lebannen, vagy tal�n f�udvarmestere, ill�en fens�gess� tette a hercegn� �rkez�s�t. A t�megben lovas k�s�ret nyitott utat, m�g h�tasaik is kifinomultan horkantottak �s csattogtatt�k pat�ikat. Magas, v�r�s forg�k�� mint amilyet a karg harcosok viselnek sisakjaikon�� integettek a z�rt, aranyverettel d�sz�tett hint� tetej�n, melyen a hercegn�t v�gighozt�k a v�roson, �s az azt h�z� n�gy sz�rke l� fejd�sz�n is. A parton zenekar v�rta, hogy megsz�laltassa harson�j�t, nagydobj�t �s tamburinj�t. �s az emberek felfedezt�k, hogy van egy hercegn�j�k, akit megb�mulhatnak �s akinek �rvendezhetnek. Ennek ok�n hangosan �rvendeztek �s olyan k�zel nyomakodtak, amennyire a gyalogos �s lovas �r�k engedt�k �ket, hogy valamif�le tisztelettel teljes �dv�zletet mondjanak, el-elakad� hangon.�� �ljen a karg kir�lyn�!�� ki�ltottak fel n�h�nyan, mire m�sok v�laszoltak:�� Nem az m�g!�� �s megint m�sok:�� N�zz�tek, csupa v�r�sben, mint egy sz�ps�ges rubin, ki � akkor?�� �s a v�lasz sem v�ratott mag�ra:�� �ljen sok�ig a hercegn�!

Tenar l�tta, ahogy Szeserah�� term�szetesen kalapt�l talpig f�tyolban, de magass�ga �s tart�sa miatt �sszet�veszthetetlen�l�� kisz�ll a hint�b�l �s elindul a felj�r� fel�, m�lt�s�gteljesen, mint maga a haj�. K�t r�videbb f�tyollal fedett arc� k�s�r�je k�zvetlen�l m�g�tte �getett, s �ket az ilieni Op�l �rh�lgy k�vette. Tenar sz�ve megdobbant. Lebannen kijelentette, hogy erre az �tra sem szolga, sem k�s�r� nem j�het. Ez nem s�tahaj�z�s vagy kir�ndul�s lesz, mondta szigor� tekintettel, �s a fed�lzetre l�p�k mindegyik�nek j� oka van, hogy �tra keljen. Tal�n Szeserah nem �rtette meg? Vagy annyira ragaszkodik a bugyuta udvarh�lgyeihez, hogy ink�bb dacol a kir�llyal? Ez a lehet� legszerencs�tlenebb kezdete lenne az utaz�snak.

De a felj�r� t�v�ben az aranysz�llal szegett v�r�s henger meg�llt �s megfordult. Kezeket n�vesztett, aranyf�ny� kezeket csill�ml� aranygy�r�kkel. A hercegn� meg�lelte csel�deit, l�that�an elk�sz�nve t�l�k. Op�l �rh�lgyet is meg�lelte, a n�p el�tt hely�nval�, m�lt�s�gos, fejedelmi �s nemes mozdulattal. Azut�n Op�l visszaterelte a szolg�l�kat a hint�hoz, k�zben a hercegn� �jra a felj�r� fel� fordult.

Sz�net k�vetkezett. Tenar l�thatta a kifejez�stelen v�r�s �s arany oszlopot, ahogy m�ly l�legzetet vesz. Kih�zta mag�t �s m�g magasabb lett.

V�gigment a felj�r�n, lassan, mert ahogy a dag�ly emelkedett, a pall� egyre meredekebb� v�lt. De a l�ny megtartotta hat�rozott m�lt�s�g�t, amit�l a parton �ll� t�meg elcsendesedett �s leny�g�zve figyelt.

A fed�lzetre �rve meg�llt, szembefordult a kir�llyal.

��Karg�d f�ldek magass�gos hercegn�je! L�gy �dv�z�lve a fed�lzeten!�� sz�lt Lebannen hars�ny hangon. Erre a t�meg �gy t�rt ki:�� �ljen a hercegn�! Sok�ig �ljen a kir�lyn�!

Lebannen mondott valamit a hercegn�nek, amit az �dvrivalg�s miatt m�sok nem hallhattak. A v�r�s henger a t�meg fel� fordult �s meghajolt, merev h�ttal, m�gis kecsesen.

Tehanu a kir�ly k�zel�ben v�rta be a hercegn�t, �s most odal�pve megsz�l�totta, majd elvezette a kabinok fel�. V�g�l a neh�z, v�r�s �s arany f�tylak elt�ntek a haj�farban. A t�meg vadabbul ki�ltozott �s �rvendezett, mint valaha.�� Jer vissza, hercegn�! Hol a mi �rn�nk? Hol a mi kir�lyn�nk?

Tenar �tn�zett a fed�lzet felett a kir�lyra. Balsejtelmei �s nyomaszt� gondjai ellen�re is nevet�s t�rt fel sz�v�b�l. Azt gondolta; Szeg�ny fi�, most mihez kezdesz? Azonnal beleszerettek, amint el�sz�r lehet�s�g�k volt l�tni �t, m�g ha nem is l�thatt�k igaz�n� �, Lebannen, mind �sszesz�vetkezt�nk ellened!

A Delfin nem volt igaz�n nagy haj�, csak �ppen alkalmas arra, hogy egy kir�lyt a neki j�r� k�nyelemben �s m�lt�s�ggal sz�ll�tson. De els�sorban arra k�sz�lt, hogy vitorl�i seg�ts�g�vel egy�tt sz�rnyaljon a sz�llel, olyan gyorsan vigye utasait, amilyen gyorsan csak lehets�ges. A sz�ll�sok megfelel�ek voltak a tiszteknek, a leg�nys�gnek, a kir�lynak �s n�h�ny k�s�r�j�nek, ezen az �ton azonban a sz�ll�shelyek zs�fol�sig megteltek. A matr�zok, �szint�n sz�lva, nem szenvedtek a megszokottn�l nagyobb k�nyelmetlens�gt�l: lent aludtak a haj�fen�k el�ls� r�sz�ben, egy h�rom l�b magas �lban; de a tiszteknek meg kellett osztozniuk egy nyomorult kis f�lk�n az el�fed�lzet alatt. Az utasok k�z�l mind a n�gy n� abba a kabinba ker�lt, ahol eredetileg a kir�lyt sz�ll�solt�k el, amely a tatfed�lzet keskeny fel�p�tm�ny�t k�pezte. M�g az alatta l�v� kabinba�� amelyet �ltal�ban a kapit�ny �s egy vagy k�t tiszt birtokolt k�z�sen�� most Lebannen, a k�t m�gus, �ger, �s v�g�l Taszla ker�lt. Az els� �s legs�rget�bb probl�m�nak a hercegn� tengeribetegs�ge bizonyult.

K�nnyed vil�gsz�llel vitorl�ztak ki a Nagy-�b�lb�l, nyugodt v�zen, �s a haj� �gy siklott, mint hatty� a tavon. Szeserah m�gis rettegve b�jt el szob�j�ban, s k�ts�gbeesetten ki�ltott fel minden alkalommal, amikor a sz�les h�ts� ablakban f�tylain kereszt�l megl�tta a csendes v�zt�meg napos, b�k�s l�tk�p�t, rajta a haj� feh�r nyomdok�t.�� Bucsk�zni fog le �s fel!�� ny�g�tt kargul.

��De most nem bucsk�zik le �s fel�� sz�lt r� Tenar.�� Haszn�ld a fejedet, hercegn�!

��Ezt a gyomrom mondja, nem a fejem�� nyafogott a l�ny.

��Ilyen id�ben senki sem lehet tengeribeteg. Csak f�lsz a betegs�gt�l.

��Any�m!�� sz�lt k�zbe Tehanu, ink�bb a hangs�lyt �rtve �s nem a szavakat.�� Ne b�ntsd! El�g nyomor�s�gos dolog betegnek lenni.

��Nem beteg�� v�laszolt Tenar. Teljess�ggel meg volt gy�z�dve igaz�r�l.�� Nem vagy beteg, Szeserah! Csak f�lsz, hogy beteg leszel. Szedd m�r �ssze magad! Gyere ki a fed�lzetre! A friss leveg�n minden m�s lesz. Friss leveg� kell neked �s egy kis b�tors�g.

���, bar�tom!�� mormolta Szeserah archikul.�� Csin�lj nekem b�tors�g!

Tenar kicsit d�bbenten �llt.�� Azt magadnak kell �sszeszedned, hercegn��� mondta. Azut�n megk�ny�r�lt rajta:�� Gyer�nk, csak egy percig pr�b�ld ki, milyen a fed�lzeten. Seg�ts meggy�zni, Tehanu! Gondolj bele, hogy fog szenvedni, ha megv�ltozik az id�j�r�s!

K�zrefogt�k a hercegn�t, talpra �ll�tott�k �s r�adt�k a v�r�s f�tyolhengert, amely n�lk�l term�szetesen nem jelenhetett meg f�rfitekintetek el�tt. R�besz�l�ssel �s h�zelg�ssel pr�b�lt�k kivonszolni a kabinb�l a mellette l�v� fed�lzetr�szre az �rny�kba, ahol egym�s mell� �lhettek egy csontfeh�r, hib�tlan fed�lzetd�szen, �s kil�ttak a k�k �s csill�ml� tengerre.

Szeserah sz�th�zta f�tylait�� el�gg� ahhoz, hogy kil�sson m�g�l�k egyenesen el�re��, de t�bbnyire csak a saj�t szokny�j�t n�zte. Esetenk�nt egy-egy r�vid, ijedt pillant�st vetett a v�zre, ami ut�n mindig behunyta szem�t, �s �jra csak lefel� n�zett a szokny�j�ra.

Tenar �s Tehanu besz�lgetett egy kicsit, elhalad� haj�kra, madarakra �s szigetekre mutattak k�zben.�� Kellemes itt. M�r el is felejtettem, mennyire szeretek haj�zni!�� sz�lt egyszer Tenar.

���n is szeretek, ha nem gondolok a v�zre�� v�laszolta Tehanu.�� Olyan, mint a rep�l�s.

���, ti s�rk�nyok!�� s�hajtott fel Tenar.

K�nnyed�n mondta, de nem k�nnyelm�en. Ez volt az els� alkalom, hogy ilyesmit mondott fogadott le�ny�nak. Tehanu elford�totta fej�t, hogy r�n�zhessen l�t� szem�vel. Tenar sz�ve valamivel s�lyosabban vert.�� Leveg� �s t�z�� magyar�zta im�nti szavait.

Tehanu nem v�laszolt. De keze, a kecses barna keze, nem a karomm� g�rb�lt kiny�lt, �s megfogta Tenar karj�t, szorosan.

��Nem tudom, mi vagyok, any�m�� suttogta, hangja am�gy is ritk�n volt t�bb suttog�sn�l.

���n tudom�� v�laszolta Tenar. �s sz�ve m�g s�lyosabban �s kem�nyebben vert, mint azel�tt.

��Nem vagyok olyan, mint Iri�n�� folytatta Tehanu. Pr�b�lta felvid�tani anyj�t, b�tor�tani �t, de hangj�ban s�v�rg�s csend�lt, f�lt�keny epeked�s, m�lys�ges v�gyakoz�s.

��V�rj m�g! V�rj �s megleled a v�laszt�� mondta anyja, neh�znek tal�lva a besz�det.�� Tudni fogod, mit t�gy� mi vagy� amikor elj�n az ideje.

Oly halkan besz�lgettek, hogy a hercegn� nem �rthette meg szavaikat. Kicsit meg is feledkeztek r�la. De elkapta Iri�n nev�t, hossz� ujjaival sz�th�zta f�tylait �s fel�j�k fordult, tekintete f�nyesen ragyogott a meleg, v�r�s �rny�kban. Megk�rdezte:�� Iri�n, � van?

��Valahol el�r�bb, ott, arra�� intett Tenar a haj� eleje fel�.

��� csin�l mag�nak b�tors�g. Ugye?

Egy hossz� pillanat eltelt�vel Tenar �gy v�laszolt:�� Azt hiszem, neki nem kell csin�lnia. � nem f�l.

��Ӡ� s�hajtott a hercegn�.

F�nyl� tekintete kivillant az �rny�kb�l, �s v�gigm�rte a haj�t hossz�ban, eg�szen az orrig, ahol Iri�n �llt, Lebannen mellett. A kir�ly el�remutatott, intett, �l�nken magyar�zott valamit. Azut�n felnevetett, �s Iri�n�� mellette �llva, olyan magas, mint Lebannen�� szint�n nevetett.

��Csupaszarc��� mormolta Szeserah kargul. Azut�n archikul, megfontoltan, alig hallhat�an hozz�tette:�� Nem f�l.

Hagyta �sszez�rulni f�tylait �s k�z�mb�sen, mozdulatlanul �lt tov�bb.

* * *

Enyhely hossz� partjai k�ken h�z�dtak m�g�tt�k. Az Onn-hegy halov�nyan magasodott �szakon. Omer-sziget fekete bazaltoszlopai a haj�t�l jobbra tornyosultak, ahogy �thaladtak az �benyhely-szoroson, �s a Legbens�-tenger fel� vett�k az ir�nyt. A nap f�nyesen ragyogott, a sz�l friss volt, �jabb sz�p nap kezd�d�tt. Minden n� ott �lt a vitorlav�szon alatt, melyet a matr�zok fesz�tettek ki napv�d�nek a tatkabin mell�. A n�k szerencs�t hoztak a haj�nak, �s a tenger�szek mindent megtettek, hogy min�l t�bb �tletes megold�ssal fokozz�k k�nyelm�ket �s az �t kellemess�g�t. Minthogy a var�zstud�k is szerencs�t vagy balszerencs�t egyform�n hozhatnak egy haj�nak, �gy a leg�nys�g vel�k is j�l b�nt: az � napellenz�j�ket fent a tatfed�lzeten fesz�tett�k ki, ahonnan j� messzire l�ttak. A n�k b�rsonyp�rn�kon �ltek (a kir�ly vagy f�udvarmestere el�rel�t�s�nak k�sz�nhet�en); a var�zsl�k �sszehajtogatott vitorlav�szont kaptak, ami ugyan�gy megtette.

�ger azon kapta mag�t, hogy �gy kezelik �s �gy tartj�k sz�mon, mint a m�gusok egyik�t. Semmit sem tudott tenni ez �gyben, de zavarta a dolog, mert �nix �s Szeppel esetleg azt gondolhatja, hogy vel�k egyenl�nek akarja kiki�ltani mag�t. Emellett az�rt is nyugtalankodott, mert � m�r falusi var�zsl� sem volt. Elvesz�tette aj�nd�k�t. Nem volt semmi hatalma. Olyan biztosan tudta ezt, ahogy azt tudta volna, hogy elvesz�tette a l�t�s�t, vagy leb�nult a keze. M�r nem lett volna k�pes megfoltozni egy t�r�tt kancs�t, legfeljebb ragaszt�val; �s akkor is rosszul, mert m�g sohasem csin�lta.

�s mesters�g�n t�l valami m�st is elvesz�tett, valami nagyobbat ann�l. A vesztes�g �rz�se�� ahogy feles�ge hal�la is�� �ress�get hagyott maga ut�n, amelyben nincs �r�m, nincs �jdons�g, ha volt valaha is. Semmi sem t�rt�nhetett, semmi sem v�ltozhatott meg.

Nem is tudott aj�nd�k�nak e nagyobb jelent�s�g�r�l, am�g nem vesz�tette el, latolgatta, term�szet�t kutatva. Olyasvalami volt, mint ismerni az utat, amerre menni kell, gondolta, mint ismerni a hazavezet� ir�nyt. Nem olyan dolog, amit be lehet azonos�tani vagy amir�l sokat lehet mondani, ink�bb egyfajta kapcsolat, amelyt�l minden m�s dolog f�gg. En�lk�l elhagyatott� v�lt. Hasznavehetetlen volt.

De legal�bb bajt nem csin�l t�bb�. Az �lmai muland�k, jelent�s n�lk�liek. M�r nem viszik el arra a kietlen vid�kre, a sz�raz f�vel bor�tott domboldalra, a falhoz. Nem sz�l�tj�k hangok a s�t�ts�gb�l.

Gyakran gondolt Karvalyra, azt k�v�nva, b�r �jra besz�lhetne vele. A f�m�gussal, aki odaadta minden hatalm�t, aki legnagyobb volt a nagyok k�z�tt, �s aki most szeg�nyen �s megvetetten �lte �let�t, �mb�r a kir�ly szerette volna kifejezni tisztelet�t ir�nta. �gy Karvaly szeg�nys�ge a maga v�laszt�sa volt. Tal�n, gondolta �ger, a gazdags�g �s a megbecs�l�s sz�gyen�rzetet keltene abban az emberben, aki elvesz�tette a hatalm�t, mint �.

�nix �szint�n sajn�lkozott, hogy effajta alkuba vagy cser�be vezette �gert. Mindig nagyon udvarias volt vele szemben, de most kifejezetten tisztelettel �s b�ntudattal fordult fel�. Ek�zben a p�lni m�gussal szemben mutatott modora kev�sb� volt tart�zkod�, mint kor�bban. Maga �ger nem neheztelt Szeppelre, �s nem volt bizalmatlan vele. Az �si Er�k azok az �si Er�k, �s k�sz. Kock�zatos haszn�lni �ket. Szeppel elmondta, mit kell fizetnie, �s � megfizette azt. Nem �rtette eg�szen, hogy mennyit is kellett fizetnie, de ez nem Szeppel hib�ja volt. Ink�bb a saj�tja, mert sohasem �rt�kelte annyira aj�nd�k�t, amennyit az val�j�ban �rt.

�gy h�t ott �lt a k�t m�gussal, s �gy gondolt mag�ra, mint hamis �rm�re az aranyp�nzek k�z�tt. De teljes figyelm�vel fel�j�k fordult, minthogy megb�ztak benne �s felszabadultan besz�lgettek, s besz�d�k olyan tan�t�s volt, amilyet var�zsl�k�nt sohasem rem�lt.

A v�szon napv�d� f�nyes-fak� �rny�k�ban �lve egy alkur�l besz�lgettek, egy nagyobb alkur�l, mint amilyet � k�t�tt az �lmai elt�ntet�s��rt. �nix t�bbsz�r is kimondta az �si Nyelv ama szavait, melyeket Szeppel eml�tett a h�ztet�n: Verw nadan. Ahogyan besz�ltek, lassan �ger kezdte meg�rteni, hogy e szavak jelent�se valamif�le d�nt�st fejez ki, k�l�nv�l�st, k�t dolog egybefon�d�s�t. Valaha nagyon r�gen, Angl�d kir�lyai el�tt, az archik �r�s sz�let�se el�tt, tal�n m�g az archik nyelv sz�let�se el�tt, amikor m�g csak a Teremt�s Nyelve l�tezett, �gy t�nik, az emberek valamif�le d�nt�st hoztak, feladtak egyfajta nagyszer� hatalmat vagy k�pess�get egy m�sik�rt.

A m�gusok err�l val� besz�d�t neh�z volt k�vetni, nem is az�rt, mert b�rmit eltitkoltak volna el�le, hanem mert maguk is olyan dolgok ut�n kapkodtak, amelyek elvesztek m�r a k�d�s m�ltban, az eml�kezet el�tti id�kben. Az �si Besz�d szavai sz�ks�gszer�en j�ttek ajkukra, �s �nix n�ha csak ezen a nyelven sz�lalt meg, �m Szeppel mindig archikul v�laszolt. A p�lni takar�koskodott a Teremt�s szavaival. Egyszer feltartotta kez�t, hogy meg�ll�tsa �nix sz��radat�t, s a k�tf�i m�gus meglepett �s k�rd� tekintet�re csak ennyit mondott:�� A var�zsszavak cselekednek.

�ger tan�t�ja, Szula is var�zsszavaknak nevezte az �reg Nyelv szavait.�� Mindegyik�k a hatalom egy cselekedete�� tan�totta.�� Az igaz szavak sz�lik az igazs�got.�� Szula fukar volt az �ltala ismert var�zsszavakkal, csak akkor mondta ki �ket, ha sz�ks�ges volt. Ha b�rmikor is le�rt egy r�n�t�� ak�r egy k�znapibbat, az archik �r�s�hoz val�t��, akkor szinte azonnal elt�r�lte, amint befejezte. A var�zsl�k t�bbs�ge hasonl�an �vatos volt, vagy mert tud�sukat k�v�nt�k megtartani maguknak, vagy mert tisztelt�k a Teremt�s Nyelv�nek hatalm�t. Maga Szeppel is�� b�r m�gus volt, j�val m�lyebb ismeret�vel �s meg�rt�s�vel a szavaknak�� ink�bb megmaradt a k�znapi nyelvezetn�l, amely lehet�v� tette ugyan a hazugs�got �s a t�ved�st, ugyanakkor enged�lyezte a bizonytalans�got �s a visszavon�st is.

Tal�n ez is r�sze lehetett a nagy v�laszt�snak, amely fel�l az emberek d�nt�ttek az �si id�kben: hogy feladt�k az �reg Besz�d bel�lr�l fakad� ismeret�t, amelyet valaha megosztottak a s�rk�nyokkal. Ezt tett�k volna? K�rdezte mag�ban �ger. Annak �rdek�ben, hogy legyen egy saj�t nyelv�k, egy nyelv, ami illik az emberfajhoz, amelyen hazudhatnak, csalhatnak, r�szedhetnek, el�rulhatnak �s olyan csod�kat fedezhetnek fel, amelyek azel�tt nem l�teztek, �s soha nem is kellett volna l�tezni�k?

A s�rk�nyok nem ismernek m�s nyelvet, csak az �reg Besz�det. �s az emberek m�gis �gy tartj�k, hogy a s�rk�nyok hazudnak. Igaz lehet? K�rdezte mag�ban. Ha a var�zsszavak mind igazak, akkor hogyan tudna a haszn�latukkal egy s�rk�ny hazudni?

Szeppel �s �nix el�rkezett besz�lget�s�k egyik hossz�, k�nyelmes, gondolatokkal telt sz�net�hez. L�tva, hogy �nix val�j�ban m�r elb�biskolt, �ger halkan megk�rdezte a p�lni m�gust:�� Igaz, hogy a s�rk�nyok k�pesek hamisan besz�lni az igaz szavakkal?

A p�lni f�rfi elmosolyodott.�� Ez�� ahogy mi mondjuk�� �ppen az a k�rd�s, amelyet At� tett fel Ormnak egyezer esztend�vel ezel�tt, Ontuego romjai k�zt. �Hazudhat egy s�rk�ny?� Ezt k�rdezte a m�gus. �s Orm �gy v�laszolt, �nem�, azut�n r�lehelt, �s hamuv� �gette �t� De vajon hihet�nk e t�rt�netnek, ha csup�n Orm mondhatta el?

Kifogyhatatlanok a m�gusok �rvei, gondolta �ger, de nem mondta ki hangosan. �nix v�g�l hat�rozottan az �lmok mezsgy�j�re l�pett; feje h�traesett, neki a v�laszfalnak, �s komoly, fesz�lt von�sai kisimultak.

�jra Szeppel sz�lt, hangja a szok�sosn�l is halkabb volt.�� Rem�lem, �ger, nem b�ntad meg azt, amit Aurunn�l tett�nk! Tudom, hogy a bar�taink szerint nem figyelmeztettelek el�g tiszt�n �s �rthet�en.

�ger haboz�s n�lk�l v�laszolt:�� El�gedett vagyok.

Szeppel f�lrebillentette s�t�t fej�t.

�ger azonnal hozz�tette:�� Tudom, hogy pr�b�ljuk megtartani az egyens�lyt. De a F�ld Er�i saj�t elsz�mol�st vezetnek.

���s az � igazs�gukat embernek neh�z meg�rtenie.

��H�t ez az! Pr�b�lom l�tni, hogy mi�rt volt �ppen ez a mesters�gem, �gy �rtem, amit fel kellett adnom, hogy megszabaduljak att�l az �lomt�l. Mi k�ze egyiknek a m�sikhoz?

Szeppel nem v�laszolt egy ideig, �s azut�n is egy k�rd�st tett fel:�� Nem a m�v�szeted seg�ts�g�vel jutott�l el a k�falhoz?

��Sohasem�� felelte �ger, m�lyr�l fakad� bizonyoss�ggal.�� Ugyan�gy nem �llt volna hatalmamban odamenni, ha akartam volna, mint ahogyan nem �llt hatalmamban t�vol maradni.

��Akkor hogyan jutott�l el a kisz�radt f�ldekre?

��A feles�gem h�vott, s sz�vem odah�zott.

Hosszabb sz�net. A m�gus megsz�lalt:�� M�sok is vesztettek m�r el szeretett feles�get.

���n is ezt mondtam Karvaly nagy�rnak. Erre � �gy v�laszolt: ez igaz, de az igaz szeretet k�tel�ke, amely k�zt�nk lehetett, oly er�s, hogy �r�kk�n kitart.

��Egyetlen k�tel�k sem fesz�lhet a k�fal felett.

�ger a m�gusra n�zett, a barna b�r�, l�gy von�sokba �lt�ztetett, �les tekintet� arcra.�� Mi�rt?�� k�rdezte.

��Mert a hal�l elt�p minden k�tel�ket.

��Akkor mi�rt nem halnak meg a holtak?

Szeppel csak b�mult r�, meg�tk�zve.

��Bocs�ss meg�� menteget�z�tt �ger��, h�nyavetis�gemben rosszul fogalmaztam. �gy �rtettem: a hal�l elt�pi a testhez f�z�d� k�tel�ket, �s a test meghal. Visszat�r a f�ldbe. De a szellemnek el kell mennie arra a s�t�t helyre, �s a test l�tszat�t viselve ott kell maradnia�� meddig? Mind�r�kk�? Abban a porban �s alkonyatban, f�ny n�lk�l, vagy szeretet n�lk�l, vagy b�rmif�le �r�m n�lk�l? Nem viselhetem a gondolatot, hogy Liliom egy ilyen helyen van �ppen. Mi�rt kell ott lennie? Mi�rt nem lehet��� hangja itt megbicsaklott�� �szabad?

��Mert ott nem f�j sz�l�� v�laszolta Szeppel. Tekintete igen k�l�n�s volt, hangja rekedt.�� Meg�ll�tott�k, hogy ne f�jjon. Az emberek m�v�szet�vel.

Tov�bbra is �gert n�zte, de csak most kezdte l�tni is. A tekintet�ben rejl� �s a von�saira ki�lt kifejez�s megv�ltozott. F�lren�zett, fel az el�vitorla sz�ps�ges, feh�r �v�re, ahogy megtelt az �szaknyugati sz�l lehelet�vel. Visszan�zett �gerre.�� Ez �gyben ugyanannyit tudsz, mint �n, bar�tom�� mondta szok�sos halk hangj�n.�� De te a testeddel tudod mindezt, a v�reddel, a sz�vver�seddel. �n csak a szavakat ismerem. R�gi szavakat� Jobb, ha eljutunk K�tf�re, ahol majd a b�lcsek elmondj�k, amit tudnunk sz�ks�ges. Vagy ha �k nem, akkor majd a s�rk�nyok, tal�n. Vagy esetleg te leszel az, aki utat mutat m�soknak.

��Akkor csakugyan a vak vezetn� a l�tnokokat a szakad�k sz�l�re!�� nevetett fel �ger.

��Csakhogy m�r a szakad�k sz�l�n vagyunk, �s csukott szemekkel�� v�laszolta a p�lni m�gus.

* * *

Lebannen t�l kicsinek tal�lta a haj�t, olyan hatalmas nyugtalans�g t�lt�tte el bens�j�t. A n�k ott �ltek kis napv�d�j�k alatt, �s a m�gusok a saj�tjuk alatt, sorban, mint a kacs�k, de � fel s al� j�rk�lt t�relmetlen�l a fed�lzet sz�k�s hat�rai k�z�tt. T�relmetlens�g�ben �gy �rezte, nincs olyan sz�l, amely el�g gyorsan r�p�ten� a Delfint d�lnek. Le akarta tudni ezt az utat.

��Eml�kszel a flott�ra G�zl�r fel� menet?�� k�rdezte Taszla odal�pve hozz�, amikor Lebannen a korm�nyos mellett �llva a t�rk�pet �s az el�tt�k fekv� ny�lt tengert vizsg�lgatta.�� Nagyszer� l�tv�ny volt. Harminc haj� egy sorban!

��B�r most is G�zl�r fel� tartan�nk!�� felelte erre Lebannen.

��Sohasem kedveltem K�tf�t�� �rtett egyet Taszla.�� Nincs egy becs�letes sz�l vagy �ramlat a sziget h�szm�rf�ldes k�rny�k�n, csak amit a var�zsl�k kotyvasztanak �ssze. �s azok a szikl�k K�tf�t�l �szakra; azok m�g sosem voltak k�tszer ugyanazon a helyen. �s a v�ros is tele van csal�kkal meg alakv�lt�kkal.�� Kik�p�tt, hozz��rt� m�don sz�lir�nyba.�� Ink�bb tal�lkozn�k megint a v�n V�rszomjassal �s a rabszolgahajcs�raival!

Lebannen b�lintott, de nem sz�lt egy sz�t sem. Szerette ezt Taszla t�rsas�g�ban: a tenger�sz kimondta mindazt, amit Lebannen �gy �rzett, jobb, ha � nem mondja ki.

��Ki volt az a n�ma fick�?�� k�rdezte Taszla.�� Az, amelyik meg�lte S�lymot a falon.

��Egre. Kal�zb�l lett rabszolgavad�sz.

��Tudtam, hogy felismert ott, Szorr�n�l! Egyenesen el�d ment. Mindig is csod�lkoztam ezen.

��Mert egyszer m�r elvitt, mint rabszolg�t.

Nem volt k�nny� meglepni Taszl�t, de most t�tott sz�jjal n�zett. Bizony�ra nem hitte el a dolgot, de nem volt k�pes hangot adni k�telyeinek, �s ink�bb nem mondott semmit. Lebannen �lvezte a hat�st egy darabig, azut�n megsz�nta bar�tj�t.

��Amikor a f�m�gus mag�val vitt a Kob ut�ni vad�szatra, el�sz�r d�lnek tartottunk. Ront v�ros�ban egy f�rfi feladott minket a rabszolgavad�szoknak. Le�t�tt�k a f�m�gust �s �n elfutottam, hogy magam ut�n csaljam �ket, am�g mag�hoz t�r. De val�j�ban eleve �rtem j�ttek�� �n voltam eladhat�. L�ncra verve �bredtem egy Szowl fel� tart� g�ly�n. Karvaly megmentett, m�g a m�sodik reggel el�tt. A bilincsek �gy hullottak le r�lunk, mint a sz�raz falevelek. �s azt mondta Egr�nek, hogy addig nem sz�lalhat meg, am�g nem mond �rdemes sz�t� �gy jelent meg a g�ly�n, mint valami �gb�l al�sz�ll� ragyog�s� Addig egy�ltal�n nem tudtam, ki � val�j�ban.

Taszla elr�g�dott ezen egy darabig.�� Elengedte az �sszes rabszolg�t? Mi�rt nem �lt�k meg Egr�t?

��Tal�n elfogt�k �s eladt�k�� v�laszolta Lebannen.

Taszla tov�bb r�g�dott a dolgon.�� Sz�val ez�rt volt annyira fontos sz�modra, hogy lesz�molj a rabszolga-kereskedelemmel.

��Ez volt az egyik oka.

��Nem tesz j�t a k�pnek, m�rmint amit az uralkod�r�l alkotnak�� adott hangot megfigyel�s�nek a m�sik. R�pillantott a Legbens�-tenger t�rk�p�re, amelyet felszegeztek a deszkaasztalra a korm�nyos bal oldal�n.�� �t szigete�� jegyezte meg.�� Ahonnan a s�rk�nyl�ny j�tt.

��Rendesen ker�l�d, ahogy l�tom.

Taszla �sszeh�zta ajkait, de egy haj� fed�lzet�n tart�zkodva ink�bb nem f�ttyentett.�� Ismered azt a n�t�t, amit eml�tettem, Belil� �gyas�r�l? Nos, mindig mes�nek hittem. Am�g nem l�ttam �t �tv�ltozni.

��K�tlem, hogy meg akarna enni, Taszla.

��Dics� hal�l lenne�� mondta a tenger�sz, meglehet�sen fanyarul.

A kir�ly felkacagott.

��Ne k�s�rtsd a szerencs�det!�� k�rlelte Taszla.

��Ne agg�dj!

��Olyan kedvesen elcsevegtetek ott el�l. Mintha egy vulk�nnal k�nnyelm�sk�dn�l, nekem �gy t�nt� Viszont �n mondom, nem lenne rossz kicsivel t�bbet l�tni abb�l az aj�nd�kb�l, amit a kargok k�ldtek! Van m�g ott l�tnival�, legal�bbis a l�bair�l �t�lve. De hogyan lehetne kicsalogatni abb�l a s�torb�l? A l�bai igen form�sak, de m�r a bok�b�l is t�bbet szeretn�k, csak hogy elkezdj�k valahol.

Lebannen arca elkomorult, �s elfordult, hogy Taszla ne l�ssa meg.

��Ha b�rkit�l ilyen csomagot kapn�k�� folytatta Taszla, k�zben kib�mult a tengerre��, �n bizony felbontan�m.

Lebannen nem b�rt visszatartani egy inger�lt, b�r kicsiny mozdulatot. Taszla megl�tta; mindig is gyors volt. Elvigyorodott, �s nem folytatta.

A fed�lzetmester felj�tt a fed�lzetre, �s Lebannen besz�dbe elegyedett vele.�� J�l l�tom, s�r�s�dik el�tt�nk?�� k�rdezte, �s amaz b�lintott.�� D�len �s nyugaton mennyd�r�g �s vill�mlik. Est�re benne lesz�nk.

Ahogy a d�lut�n haladt el�re, a tenger felborzolta hull�mait, a szel�d�l� naps�t�s rezes �rnyalatot vett fel, �s id�nk�nt hevesebb sz�ll�k�sek sepert�k a fed�lzetet. Tenar elmondta Lebannennek, hogy a hercegn� f�l a tengert�l �s a tengeribetegs�gt�l, s a kir�ly most rendszeresen elpillantgatott a tatkabin fel�, v�rva, hogy nem l�t-e v�r�s f�tylas alakot a kacs�k sor�ban. De Tenar �s Tehanu volt az, aki bement a kabinba; a hercegn� m�g mindig ott �lt, �s Iri�n is ott �lt mellette. Buzg�n besz�lgettek. Mi a fene besz�lnival�ja van az �tr�l j�tt s�rk�nyn�nek egy hur-�t-huri h�remh�lggyel? Van egy�ltal�n k�z�s szavuk? A k�rd�sek annyira v�lasz ut�n k�ny�r�gtek, hogy Lebannen ink�bb odament.

Amikor oda�rt, Iri�n feln�zett r� �s elmosolyodott. �les, �szinte von�sain sz�les mosoly ter�lt el. Egyszer�s�g�ben sz�vesen j�rt mez�tl�b �s nem t�r�d�tt �lt�z�k�vel, hagyta a szelet, hogy �sszegubancolja haj�t. Nem t�nt t�bbnek egy b�jos, melegsz�v�, eszes, de m�veletlen tanyasi l�nyn�l, m�g bele nem n�zt�l a szem�be. �risze f�st�s borosty�nsz�nben j�tszott, �s amikor egyenesen Lebannenre n�zett�� mint akkor, ott��, a f�rfi k�ptelen volt belen�zni azokba a szemekbe. Ink�bb maga el� �s k�rbe leskel�d�tt.

A kir�ly egy�rtelm�v� tette, hogy a haj�n ne legyen semmif�le udvari cerem�nia, se meghajl�s, se pukedli, senki se ugorjon fel, amikor a k�zel�be �r, de a hercegn� m�gis fel�llt. Ahogy Taszla is megfigyelte, sz�ps�ges l�bai voltak, nem apr�k, de magas �vvel, er�sek �s finomak. Lebannen ezeket n�zte, a k�t nagyszer� l�bat a fed�lzet feh�r deszk�zat�n. Felpillantott �s azt l�tta, hogy a hercegn� ugyan�gy tesz, ahogyan legut�bb, mikor szemt�l-szemben �lltak: sz�tv�lasztja f�tylait, hogy ��� de senki m�s�� l�thassa az arc�t. Kicsit h�trat�ntorodott az arc merev, szinte tragikus sz�ps�g�t�l a v�r�s �rny�kban.

��Minden� minden rendben, hercegn�?�� k�rdezte dadogva. Igen ritk�n dadogott.

A l�ny �gy v�laszolt:�� Bar�tom, Tenar mondta: sz�l lehelete.

��Igen�� v�laszolt a kir�ly, ink�bb v�letlenszer�en.

��Gondolod, hogy a m�gusaid tal�n tehetn�nek �rte valamit?�� k�rdezte Iri�n. Sz�tv�lasztotta keresztbe font l�bait, �s szint�n fel�llt. Mindketten magas n�k voltak.

Lebannen pr�b�lta kital�lni, milyen sz�n� lehet a hercegn� szeme, minthogy tov�bbra sem volt k�pes belen�zni. K�kek, gondolta, de mint a k�k op�lban, m�s sz�nek is rejteztek benne, vagy tal�n csak a napf�ny csillant furcs�n, ahogy �ts�t�tt a f�tylakon��� Tenni �rte valamit?

��Nagyon nem szeretne tengeribeteg lenni. Megszenvedte a dolgot, amikor elhozt�k a karg szigetekr�l.

��Nem fogok f�lni�� mondta a hercegn�. Egyenesen Lebannenre n�zett, tal�n kiss� kih�v�an� mit�l?

��Persze�� v�laszolta a f�rfi��, persze. Megk�rdem �nixot. Biztosan tud valamit tenni.�� Heveny�szett meghajl�st produk�lt mindkettej�k fel�, azut�n sietve elindult, hogy megkeresse a m�gusokat.

�nix �s Szeppel megtan�cskozta a dolgot, azut�n �gerrel is �rtekeztek. Egy tengeribetegs�g elleni var�zslat sokkal ink�bb volt a vaj�kosok, foltoz�k �s gy�gy�t�k dolga, mintsem a tanult �s nagy hatalm� m�gusok�. �ger maga jelen helyzet�ben mit sem tehet, term�szetesen, de tal�n eml�kezhet valamif�le b�b�jra�? Nem, persze, hiszen bajai kezdete el�tt nem is �lmodta volna, hogy tengerre kell sz�llnia. Szeppel beismerte, hogy a kisebb vitorl�sokban �s cs�nakokban, illetve a h�borg� vizeken �t is k�nnyen elkapja a tengeribetegs�g. �nix v�g�l el�res�t�lt, �s eln�z�st k�rt a hercegn�t�l: � maga nem j�rtas ebben, �s nem is tud semmit felaj�nlani, kiv�ve tal�n�� sajn�latos m�don�� egy talizm�nt vagy amulettet. Az egyik matr�z hallott a hercegn� helyzet�r�l�� a leg�nys�g mindent hall��, �s minden�ron odaadta a talizm�nj�t a m�gusnak, hogy ny�jtsa �t a h�lgynek.

A hercegn� hossz� ujj� keze kiemelkedett a v�r�s �s arany f�tylak k�z�l. A m�gus egy fura kis fekete-feh�r t�rgyat helyezett a n� tenyer�re: sz�r�tott h�n�r egy mad�r bord�i k�r� tekerve.�� Viharmad�r, mert meglovagolja a viharokat�� tette hozz� �nix, sz�gyenkez� arccal.

A hercegn� b�lintott l�thatatlan fej�vel, �s kargul mormolt k�sz�netet. A f�tis elt�nt a f�tylak k�z�tt. A hercegn� visszavonult a kabinj�ba. �nix�� a k�zelben tal�lkozva vele�� a kir�lynak is kifejezte sajn�lat�t. Az egyre er�sebb sz�ll�k�sekt�l a haj� bukd�csolni kezdett az egyre jobban felborzol�d� tengeren, �s �nix megjegyezte:�� Tudn�k, j�l tudod, nagyuram, sz�lni egy-k�t sz�t a sz�lhez�

Lebannen csakugyan j�l tudta, hogy k�t elm�leti iskola is foglalkozik az id�j�r�svet�s tudom�ny�val: a r�gebbi a v�ndorvar�zsl�k�, akik �gy utas�tj�k a szeleket haj�ik szolg�lat�ra, ahogyan a juh�sz parancsol kuty�j�nak, hogy erre vagy arra fusson; �s az �jabb kelet� eszme�� n�h�nysz�z esztend�s lehetett�� a k�tf�i iskol�b�l, mely szerint a var�zssz�l csak val�s sz�ks�g eset�n haszn�land�, de legjobb hagynia vil�gszeleket, hogy f�jjanak a maguk m�dj�n. A kir�ly azt is j�l tudta, hogy �nix elhivatottan tartotta mag�t a k�tf�i eszm�khez.�� D�nts bel�t�sod szerint, �nix!�� v�laszolta.�� Ha �gy l�tod, hogy igaz�n neh�z �jszaka el� n�z�nk� De egyel�re m�g nem t�bb ez egy kis f�rgetegn�l�

�nix feln�zett az �rbocfejre, amely m�r el-elv�r�s�d�tt, ahogy a felh�s alkony rezes f�nye r�vet�lt. Mennyd�rg�s eresztette ki nagyszer� robaj�t az el�tt�k tornyosul� feketes�gben, bebor�tva d�l eg�sz�t. Oldalt a nappali f�ny utols� sugarai s�padoztak, remegve kapaszkodtak a hull�mokba.�� Rendben van�� mondta, tal�n kiss� szomork�san, s lement a kicsi �s zs�folt kabinba.

Lebannen szinte teljesen elker�lte azt a kabint, t�bbnyire a fed�lzeten aludt, m�r amikor lepihent egy�ltal�n. Az az �jszaka senkinek sem volt alv�sra val� a Delfinen. Nem csup�n egyszer� zivatar �rkezett, hanem a ny�rut� er�szakos viharainak eg�sz sorozata forralta a tengert d�lnyugaton. A nyugtalan�t� vill�mk�pr�zatok k�z�tt a mennyd�rg�s olyan hangon d�rrent, mintha darabokra szakadt volna a haj�, amely az �r�lt sz�lrohamokt�l bukd�csolva, bizarr ugr�sokat hajtott v�gre. Hossz� �s zajos �jszaka borzolta az utaz�k idegeit.

�nix egyszer tan�cskozott Lebannennel: Nem kellene sz�lnia a sz�lhez? A kir�ly a fed�lzetmesterre n�zett, aki csak a v�ll�t vonogatta. � el�gg� elfoglalt volt a leg�nys�ggel egy�tt, de nem agg�dott. A haj� nem volt vesz�lyben. Az asszonyn�pr�l meg annyit, hogy �ll�t�lag a kabinjukban �lnek, �s valami szerencsej�t�kkal m�latj�k az id�t. Iri�n �s a hercegn� kij�tt a fed�lzetre kor�bban, de id�nk�nt neh�z volt talpon maradni, �s �gy l�tt�k, hogy �tban vannak a matr�zoknak, ez�rt ink�bb visszamentek. Azt, hogy �ppen j�tszanak, a szak�csinas jelentette, akit az�rt k�ldtek oda, hogy k�rdezze meg, k�v�nnak-e enni valamit. Azt a v�laszt kapta, mindegy, csak vigyen valamit.

Lebannen ugyanazt a fesz�lt k�v�ncsis�got �rezte, ami d�lut�n is elkapta. Nem k�ts�ges, a tatkabin l�mp�i mind �gtek, legal�bbis abb�l �t�lve, ahogyan aranyl� f�ny�k ki�ml�tt a nyomdokvonal hull�maira �s habj�ra. �jf�l k�r�l h�trament �s bekopogott.

Iri�n nyitott ajt�t. A vihar feketes�ge �s k�pr�ztat� pillanatai ut�n a kabinban szerteoml� l�mpavil�g melegnek �s nyugodtnak t�nt, b�r a lengedez� f�ny lengedez� �rny�kokat vetett. A sz�nkavalk�d d�bbenetes volt: a n�i �lt�z�kek l�gy, v�ltozatos l�tv�nya, a b�r�rnyalatok, barna vagy s�padt vagy aranyl�, a hajsz�nek, fekete vagy sz�rke vagy aranybarna, a szemek�� a hercegn� �t n�zte meglepetten, mik�zben egy s�lat vagy valami ruhadarabot kapott arca el�, �s af�l�tt pislogott r�.

���! Azt hitt�k, a szak�csinas j�tt vissza!�� sz�lt Iri�n nevetve.

Tehanu a maga szer�ny, bar�ts�gos m�dj�n n�zett fel r�.�� Valami baj van tal�n?

A f�rfi r�d�bbent, hogy �gy �ll az ajt�ban �s b�mul r�juk, mint a v�gzet valamely sz�tlan h�rn�ke.

��Nem� Nincs semmi baj� Ti j�l vagytok? Eln�z�st, hogy ilyen kellemetlen�

��Nem tehetsz a viharr�l�� v�laszolta Tenar.�� Senki sem tudott aludni, �gy a hercegn�vel karg j�t�kokra tan�tjuk a t�bbieket.

Lebannen �toldal� elef�ntcsont rudacsk�kat l�tott sz�tsz�rva az asztalon, tal�n Taszl�t�l sz�rmazhattak.

��Szigeteket tesz�nk meg t�tnek�� tette hozz� Iri�n��, de Tehanu �s �n mindig vesz�t�nk. A kargok m�r elnyert�k B�rk�t �s Ilient.

A hercegn� lentebb eresztette a s�lat, �lt�ben elt�k�lten n�zett Lebannenre. Rendk�v�l fesz�lten, ahogyan egy ifj� kardforgat� n�zne r� p�rbaj el�tt. A kabin meleg�ben mind lecsupasz�tott�k karjaikat �s l�baikat, �s a hercegn� arc�nak r�szleges fedetlens�ge �gy vonzotta mag�hoz a kir�ly figyelm�t, ahogyan m�gnes vonzza a vasszeget.

��Sajn�lom, hogy ilyen kellemetlen a vihar�� mondta �jra, mint egy idi�ta, �s becsukta az ajt�t. Ahogy elfordult hallotta, hogy odabent mind felkacagnak.

Oda�llt a korm�nyos mell�. Az id�nk�nt g�rcs�s vill�mokt�l megvil�g�tott, szeles-es�s s�t�ts�gbe meredve m�g mindig maga el�tt l�tta a tatkabin k�p�t. Tehanu fekete hajzuhatag�t, Tenar gyeng�den k�teked� mosoly�t, a r�d-dob�kock�kat az asztalon. A hercegn� kerek karjait, a l�mpaf�nyben m�zsz�n b�r�t, nyak�t a haja �rny�k�ban, b�r nem is eml�kezett arra, hogy karj�ra vagy nyak�ra n�zett volna, csak az arc�ra, k�ts�gbees�ssel �s daccal telt tekintet�re. Mit�l f�lt az a l�ny? Tal�n �gy hiszi, b�ntani akarja?

D�lr�l r�pislogott egy vagy k�t csillag. Bement zs�folt kabinj�ba, felk�t�tt egy f�gg��gyat, minthogy a priccsek m�r foglaltak voltak, �s aludt n�h�ny �r�t. M�g hajnal el�tt fel�bredt, nyugtalanul, mint mindig, �s felment a fed�lzetre.

A nap oly ragyog�ssal �s nyugalommal �rkezett, mintha sohasem d�lt volna vihar a tengerek e fert�ly�n. Lebannen meg�llt az el�ls� korl�t mellett �s v�gign�zte, ahogy az els� napsug�r lecsap a v�zre, s err�l egy r�gi dal jutott esz�be:

�, mily �r�m!Ragyog� �a el�tt, miel�tt Trit�nMegteremtette a szigeteket,A reggeli sz�l f�tt a tenger felett.�, mily �r�m, min� szabads�g lehetett!

R�szlete volt ez egy ballad�nak vagy b�lcs�dalnak, m�g gyermekkor�b�l. T�bbre nem is eml�kezett bel�le. A dallam b�jos volt, halkan d�dolta �s hagyta, hogy a sz�l ellopja a szavakat ajkair�l.

Tenar l�pett ki a n�i kabinb�l, �s megl�tva �t odament.�� J� reggelt, kedves nagyuram!�� k�sz�nt�tte, �s Lebannen szeretettel �dv�z�lte maga mellett. M�g n�mi eml�k�vel ugyan a n� ir�nt �rzett haragnak, �m m�r nem tudv�n, mi�rt vagy hogyan d�h�d�tt fel.

��Enyhelyt is elnyert�tek az �jjel, ti kargok?�� k�rdezte.

��Nem, Enyhelyt megtarthatod. Hamarosan lepihent�nk. Az ifjak m�g mindig �gyban heny�lnek. Tal�n� hogy is mondj�k? ma megbolygatjuk K�tf�t?

��Felforgatjuk K�tf�t? Nem, holnap reggelig nem. De m�g delel� el�tt Alk�ny �bl�ben kellene lenn�nk. M�r ha k�zel�be engednek a szigetnek.

��Ezt hogy �rted?

��K�tf� megv�delmezi mag�t a nem k�v�nt l�togat�kt�l.

���! K�bor besz�lt err�l. A haj�j�val pr�b�lt visszat�rni oda, �s a szelet k�ldt�k ellene, amit k�tf�i sz�lnek nevezett.

���ellene?

��R�gen volt ez m�r.�� Tenar elmosolyodott, �r�m�t lelte a m�sik k�tked�s�ben, a m�sik vonakod�s�ban, hogy elfogadja: valaha is s�relem �rhette K�bort err�l az oldalr�l.�� Amikor m�g fiatal fi�k�nt a s�t�ts�g dolgaiba �rtotta mag�t. Nekem �gy mondta.

��F�rfik�nt sem hagyta abba az eff�le tev�kenys�get.

���s tal�n m�g most sem�� mondta Tenar csendesen.

��Nem, most nek�nk kell �tvenn�nk a hely�t.�� Lebannen arca elkomorodott.�� B�r tudn�m, mibe �rtjuk magunkat �ppen! Bizonyos vagyok benne, hogy minden valami nagy befejez�s vagy v�ltoz�s fel� mutat�� ahogy Oromon j�solta��, ahogy K�bor mondta �gernek. �s bizonyos vagyok abban, hogy K�tf�re kell menn�nk. �m ezen t�l semmit sem tudok. Nem tudom, mivel kell szemben�zn�nk. Amikor K�bor �tvitt a s�t�ts�g vil�g�ba, akkor ismert�k az ellens�get. Amikor Szorra fel� vezettem a flott�t, akkor tudtam, hogy mif�le gonosztetteket akarok megakad�lyozni. De most� Ellens�geink a s�rk�nyok, avagy sz�vets�geseink? Mi romlott el? Mit kell tenn�nk vagy megakad�lyoznunk? Vajon K�tf� mesterei k�pesek lesznek v�laszt adni? Vagy ellen�nk ford�tj�k a szelet?

��Mert f�lnek�?

��F�lnek a s�rk�nyt�l. Att�l, amelyiket ismerik m�r. Vagy att�l, amelyiket m�g nem ismerik�

Tenar arca is elkomorodott, de lassan kivir�gzott rajta egy mosoly.�� Micsoda aj�nd�kot hozol nekik!�� mondta.�� Egy var�zsl�t r�m�lmokkal, egyet P�lnr�l, k�t s�rk�nyt, k�t kargot. Ezen a haj�n csak te �s �nix vagytok tisztess�ges utasok.

Lebannen nem tudott nevetni ezen.�� B�r � is vel�nk lehetne!�� s�hajtotta.

Tenar a gondterhelt f�rfi karj�ra tette a kez�t. Mondani kezdett valamit, de v�g�l m�gsem sz�lalt meg.

Lebannen r�tette kez�t a n��re. �gy �lltak csendesen egy ideig, egym�s mellett, n�zt�k a t�ncol� hull�mokat.

��A hercegn� el akar mondani neked valamit, miel�tt el�rj�k K�tf�t�� mondta Tenar.�� Egy hur-�t-huri t�rt�netet. Ott kint a sivatagukban, m�g eml�keznek bizonyos dolgokra. Azt hiszem, ez t�lmegy mindenen, amit eddig hallottam, kiv�ve tal�n Kemay Asszony�nak t�rt�net�t. Van k�ze a s�rk�nyokhoz is� �gy illen�k, hogy h�vd, �s akkor nem kell k�rnie.

A kir�ly felfigyelt az �vatoss�gra �s a gondoskod�sra, amely Tenar hangj�ban csend�lt, �s ism�t haragot �rzett egy pillanatra, azut�n a sz�gyen �rint�s�t. Messzi d�len egy �t vagy Kamery fel� tart� g�lya nyomdoka l�tszott, halov�ny, p�tt�m villan�sok az emelked�-s�llyed� felsz�nen. Er�t vett mag�n, �s v�laszolt:�� Term�szetesen. D�l k�r�l?

��K�sz�n�m n�ked!

D�l k�r�l egy fiatal matr�zt k�ld�tt a tatkabinhoz, hogy megk�rje a hercegn�t, csatlakozzon a kir�lyhoz az el�fed�lzeten. A h�lgy kil�pett, �s l�v�n a haj� csup�n �tven l�b hossz�, Lebannen v�gign�zhette, ahogy k�zeledik: nem hossz� s�ta, b�r tal�n a l�nynak m�gis hossz�nak t�nhetett. Merthogy nem a jellegtelen v�r�s henger jelent meg a kir�ly h�v�s�ra, hanem egy magas, ifj� h�lgy. Puha, feh�r nadr�got viselt, hossz�, fak� v�r�s inget, arany hajp�ntot, amely igen v�kony v�r�s f�tylat tartott arca el�tt. A f�tyol lengedezett a tengeri sz�lben. A fiatal matr�z k�rbevezette a k�l�nf�le akad�lyokon, �s fel �s le a zs�folt, t�lterhelt, keskeny fed�lzet emelked�in �s lejt�in. A hercegn� lassan �s b�szk�n l�pdelt. Mez�tl�b volt. Fel� fordult minden tekintet a haj�n.

Meg�rkezett az el�fed�lzetre �s csendesen �llt.

Lebannen meghajolt.�� Megtisztelsz minket jelenl�teddel, hercegn�!

A l�ny m�ly, egyenes h�t� pukedlit adott el�, �s �gy v�laszolt:�� K�sz�n�m!

��Nem volt�l beteg az �jjel?

A hercegn� az amulettre tette a kez�t, amit zsin�rra f�zve hordott a nyak�ban�� kis csont, fekete h�n�rral �tk�tve��, �s megmutatta a kir�lynak.�� Kerez akath akatharwa erevi�� mondta. Lebannen tudta, hogy az akath var�zsl�t vagy var�zsl�s�got jelent kargul.

Mindenhol tekintetek villogtak, tekintetek a fed�lk�zben, tekintetek a horgonycs�rl�n�l, l�tnoki tekintetek a falak m�g�tt, kutakod�-f�rk�sz� tekintetek.

��L�pj k�zelebb, ha k�v�nsz! Hamarosan megl�thatjuk K�tf� sziget�t�� sz�lt a f�rfi, b�r a leghalv�nyabb es�ly sem volt arra, hogy alkonyatig egy r�g�t is l�thatnak K�tf�b�l. K�ny�k�n�l belekarolva�� b�r meg sem �rintve igaz�n�� felvezette a l�nyt a fed�lzet �zott lejt�j�n az orrcs�csba. Itt a gugora �s az orr�rboc lejt�je �s a korl�tkapu k�z�tti h�romsz�gben�� miut�n az ott k�telet jav�tgat� matr�z illedelmesen elsietett munk�j�val�� �ppen el�gg� magukra maradhattak. Ugyanolyan l�that�ak voltak a fed�lzet m�s r�szeir�l, mint mindig, de h�tat ford�thattak mindenkinek; f�lre tudtak vonulni annyira, amennyire egy fejedelem f�lrevonulni rem�lhet.

Amikor elhelyezkedtek a kicsiny mened�kben, a hercegn� odafordult Lebannenhez, �s h�tradobta a f�tylat arca el�l. A kir�ly �pp �rdekl�dni akart, hogy mit tehet �rte, de a k�rd�s hirtelen teljesen alkalmatlannak �s l�nyegtelennek t�nt. Ink�bb nem mondott semmit.

A hercegn� sz�lalt meg el�bb:�� Kir�ly nagy�r! Hur-�t-Hurban �n feyagat vagyok. K�tf�-szigeten a karg�d kir�ly l�nya leszek. Hogy ez legyek, nem vagyok feyagat. Csupaszarc leszek. Ha �gy megfelel neked?

A f�rfi hossz� pillanat eltelt�vel v�laszolt:�� Igen. Igen, hercegn�. Ez �gy� ez rendben van.

��Megfelel neked?

��Nagyon is. Igen. K�sz�n�m, hercegn�!

��Barrez��� mondta a l�ny, uralkod�k�nt fogadva a k�sz�netet. M�lt�s�ga szinte megsz�gyen�tette a kir�lyt, b�r a b�tors�got m�g gyakorolnia kellett: arca v�r�sen l�ngolt, ink�bb visszahajtotta f�tyl�t, �gy elrejtette a p�rt. Azonban m�g mindig egyenesen, mereven �llt, �s pr�b�lt er�t gy�jteni a k�vetkez� besz�d�hez.

��Is�� mondta.�� Szint�n. Bar�tom Tenar.

��A bar�tunk, Tenar�� helyesb�tett Lebannen egy mosoly k�s�ret�ben.

��A bar�tunk, Tenar. � mondta, mes�ljek Lebannennek a Vedurn�nr�l.

A f�rfi megism�telte a sz�t.

��Sok-sok id�vel ezel�tt� karg n�pek, var�zsl� n�pek, s�rk�ny n�pek, ugye? Igen? �Minden n�p egy, mind egy besz�d� egy� �! Wuluha mekrevt!

��Egy nyelvet?

���! Igen! Egy nyelvet!�� Szenved�lyesen pr�b�lkozott az archik besz�ddel, hogy elmondja, amit el akart mondani, �s k�zben elvesztette merev �larc�t; tekintete ragyogott.�� De azut�n s�rk�ny n�p mondta: Menni-menni minden dolog. Rep�lni!�� De mi, embern�p mondta: Nem! Maradni-maradni minden dolog. Lakni!�� H�t k�l�nment�nk, ugye? s�rk�ny n�p �s mi, ember n�p? �s akkor csin�lt�k a Vedurn�n. Ezeknek, hogy menni�� azoknak, hogy maradni. Igen? De hogy maradni minden dolog, mi hagyni menni azt a besz�det. Azt a s�rk�ny n�p besz�det.

��Az �si Nyelvet?

��Igen! Mi, ember n�p hagyni menni azt �si Nyelv besz�det, �s maradni minden dolog. �s s�rk�ny n�p hagyni menni minden dolog, de maradni azt a besz�det. Igen? Seyneha? Ez van Vedurn�n.�� Sz�ps�ges, hossz� ujj� kezei sokatmond�an mutogattak k�zben, �s a meg�rt�s ut�ni v�gyt�l izz� tekintettel n�zett Lebannenre.�� Mi menni kelet, kelet, kelet. S�rk�ny n�p menni nyugat, nyugat. Mi lakni, �k rep�lni. N�h�ny s�rk�ny elj�nni vel�nk kelet, de mi nem besz�lni azt a besz�det, elfelejteni, �s nem is rep�lni. Mint a karg n�p. Karg n�p besz�l karg besz�det, nem s�rk�ny besz�det. Mind megtartani Vedurn�n, keleten, nyugaton. Seyneha? De�

Hirtelen nem tal�lta a szavakat, k�zben maga el� h�zta kezeit �keletr�l� �s �nyugatr�l�, �s Lebannen kimondta helyette:�� K�z�pen?

��Igen! K�z�pen!�� felkacagott a meglelt sz� feletti �r�m�ben.�� K�z�pen�� ti! Var�zsl�s�g n�p! Igen? Ti, k�z�pen n�p besz�lni archik, de is, szint�n besz�lni �si Nyelv besz�det. Ti megtanulni azt. Ahogy �n megtanulni archik, ugye? Megtanulni besz�det. Azut�n, azut�n�� ott van a rossz. A rossz dolog. Azut�n ti mondani, var�zsl�s�g besz�det, �si Nyelv besz�det, ti mondani: Nem fogunk meghalni. �s �gy van. �s a Vedurn�n t�rik.

Szemei mint k�k l�ngnyelvek.

Pillanatnyi sz�net eltelt�vel megk�rdezte:�� Seyneha?

��Nem vagyok biztos benne, hogy �rtem.

��Ti maradni �let. Maradni t�l sokat. Sosem menni. De meghalni��� sz�tt�rta kez�t olyasf�le nyit� mozdulattal, mintha eldobna valamit a leveg�be, a v�zen is t�lra.

Lebannen sajn�lkozva r�zta a fej�t.

���!�� mondta a l�ny. Gondolkodott egy percig, de nem j�ttek a szavak. Legy�z�tten eresztette le kezeit, a lemond�s kecses pantomimje volt ez.�� T�bb sz�t kell tanulni nekem�� mondta v�g�l.

��Hercegn�! K�tf� formamestere, a Liget ura��� Most � keresett �rt� kifejez�st a l�ny von�sain, �s kezdte el�lr�l.�� K�tf�-szigeten van egy ember, egy nagy m�gus, aki karg. Neki elmondhatod, amit nekem mondt�l�� a saj�t nyelveden.

A l�ny fesz�lten figyelt, majd b�lintott. �gy v�laszolt:�� Iri�n bar�tja. �n akarok a sz�vemben besz�lni ezzel emberrel.�� Arca felragyogott a gondolatt�l.

Lebannen �rezte, hogy a n� hev�lete meg�rinti sz�v�t. Azt mondta:�� Sajn�lom, hogy mag�nyos vagy itt, hercegn�!

A l�ny r�n�zett, fel�l�nk�lve �s ragyog�n, de nem v�laszolt.

��Rem�lem, ahogy halad az id�� ahogy tanulod a nyelvet�

��Gyorsan tanulni�� v�gott k�zbe a hercegn�. Lebannen nem tudta eld�nteni, hogy ez egyszer� �ll�t�s vagy esetleg j�slat volt.

Tekintet�k �sszefon�dott.

A l�ny visszanyerte m�lt�s�gteljes tart�s�t �s k�z�mb�sen sz�lalt meg, ahogy kezdetben is:�� K�sz�n�m meghallgat�st, kir�ly nagy�r!�� Fejet hajtott, �s a tisztelet jelek�nt les�t�tte szem�t. M�ly t�rdhajl�t�ssal pukedlizett �jra, mell� valami el��r�sos sz�veget mondott karg�dul.

��K�rlek�� kezdte Lebannen��, elmondan�d archikul is?

A l�ny megmerevedett, t�pel�d�tt egy darabig, gondolkodott, majd v�laszolt:�� A te� teneked� kicsi kir�lyok? �ah! Fiak! Fiak, teneked fiak, legyenek s�rk�ny �s s�rk�nyok kir�lyai. Igen?�� Ism�t f�nyes mosoly k�s�rte szavait, azut�n hagyta a f�tylat az arca el� hullani. H�tr�lt n�h�ny l�p�st, megfordult �s t�vozott, ruganyos �s biztos l�ptekkel ment v�gig a haj� teljes hossz�n. Lebannen �gy �llt ott, mintha az el�z� �jjel egyik vill�ma csapott volna bel�.

<p>�t�dik fejezet</p><p><emphasis>�jraegyes�t�s</emphasis></p>

Az utaz�s utols� �jjel�n nyugodt tenger, meleg leveg�, �m csillagtalan �j k�sz�nt�tt a t�rsas�gra. A Delfin elny�jtott, k�nyelmes ringat�z�ssal haladt d�lnek a h�mp�lyg� v�zen. K�nny� volt elaludni, s az emberek elszenderedtek, �lmodtak.

�ger egy kis �llatr�l �lmodott, amely odament hozz� a s�t�tben, �s meg�rintette a kez�t. Nem l�tta, mi volt az, �s mire odany�lt, m�r el is t�nt, elveszett. �jra �rezte kez�n a gyeng�d, b�rsonyos sim�t�st. F�lig felserkent, �s az �lom kics�szott szemh�jai al�l, csak a vesztes�g sz�r� f�jdalma maradt meg sz�v�ben.

Az alatta l�v� priccsen Szeppel azt �lmodta, hogy a saj�t h�z�ban van, Fera�ban, P�ln-szigeten, �s egy a S�t�t Id�kb�l sz�rmaz�, r�gi t�rv�nyk�nyvet olvas, amely a munk�j�val foglalkozott; de megzavart�k. Valaki j�tt.�� Csak egy perc lesz az eg�sz�� mondta mag�nak �s kiment, hogy tal�lkozzon a kopogtat�val. Egy n� volt az; s�t�t haja a v�r�s �rnyalat�ban f�nylett, arca sz�ps�ges �s gondterhelt.�� El kell k�ldened �t hozz�m�� mondta a n�.�� Elk�ld�d hozz�m, ugye?�� Erre � azt gondolta: Nem tudom, kir�l besz�l, de �gy kell tennem, mintha tudn�m, s �gy sz�lt:�� Nem lesz k�nny�, ugye tudod?�� Erre a n� h�trah�zta egyik kez�t �s Szeppel l�tta, hogy egy k�vet fog, egy s�lyos k�vet. Meglepet�s�ben arra gondolt, hogy a n� tal�n meg akarja dobni vagy le akarja �tni, �s ez�rt h�tr�bb h�z�dott, s a kabin s�t�tj�ben fel�bredt. Csendben fek�dt tov�bb, hallgatta a t�bbi alv� l�legzet�t �s a tenger suttog�s�t a haj� oldala ment�n.

A kis kabin t�loldal�n, a saj�t h�l�hely�n, �nix a h�t�n fekve b�mult a s�t�tbe. Azt hitte, szeme nyitva van, azt hitte, �bren van, de azt is hitte, hogy sz�mos kicsiny, sz�nes zsin�r k�ti le karj�t �s l�b�t �s kez�t �s fej�t. �s mindezen zsin�rok v�ge a s�t�ts�gbe v�sz, �tfut f�ldeken �s vizeken, t�lszalad a vil�g �v�n �s a zsin�rok h�zt�k-vont�k, hogy � meg a haj� amelyben fek�dt �s minden utas is finoman sodr�dott�� gyeng�den siklott arra, amerre a tenger kisz�radt, �s ahol a haj� m�r a vak homokon cs�szott csendesen. De nem tudott megsz�lalni vagy b�rmit tenni, mert a zsin�rok szorosan lek�t�tt�k ajk�t �s szemh�j�t.

Lebannen lej�tt a kabinba, hogy aludjon egy keveset, friss akart lenni hajnalban, amikor el�rik K�tf�-szigetet. Gyorsan �s m�lyen aludt, �lmai m�land�k �s v�ltoz�konyak voltak: egy magas, z�ld domb a tenger felett; egy n�, aki mosolygott �s kez�t felemelve mutatta neki, hogy fel tudja kelteni a napot; egy k�relmez� az enyhelyi t�rv�nysz�k el�tt, akit�l r�m�let�re �s sz�gyen�re azt kellett megtudnia, hogy a kir�lys�g n�p�nek fele �hhal�lt halt a h�zaik alatti szob�kba z�rva��; egy gyermek, aki odaki�ltott neki:�� Gyere velem!�� de nem tal�lta t�bb�. Ahogy aludt, jobb keze odat�vedt a kicsiny ersz�nyre a nyak�ban, a k�re a mellkas�n, �s er�sen megszor�totta.

Az �lmod�k feletti tatkabinban a n�k is �lmodtak. Szeserah felfel� s�t�lt a hegyekben, otthona sz�ps�ges-kedves sivatagi hegys�g�ben. De tiltott �ton ment, a S�rk�nyok �tj�n. Emberi l�b nem j�rhat azon az �sv�nyen, m�g csak nem is keresztezheti. Csupasz talpai alatt a por meleg volt �s sima, �s b�r ismerte a tilalmat, tov�bb l�pdelt, m�gnem feln�zett �s l�tta, hogy val�j�ban nem ismeri azokat a hegyeket. Nem otthona hegys�g�ben j�rt, hanem fekete, megt�p�zott sz�l� szakad�kfalak alatt, melyeket nem tudott megm�szni. M�gis meg kellett m�sznia �ket.

Iri�n boldogan rep�lt a viharos sz�lben, de a felcsap� vill�mok r�hurkol�dtak sz�rnyaira �s h�zt�k lefel�, le a felh�kh�z. �s egyre k�zelebb �s k�zelebb �rve l�tta, hogy felh�k helyett fekete szikl�k t�mege, fekete �s megt�p�zott hegyvonulat h�z�dik alatta. Vill�mb�l font k�tel�kek szor�tott�k sz�rnyait az oldal�hoz, �s lezuhant.

Tehanu egy alag�tban m�szott, m�lyen a f�ldben. Nem volt el�g leveg� a l�legz�shez, �s az alag�t egyre sz�k�lt, ahogy haladt el�re. Nem tudott megfordulni. �m a f�k halov�nyan csill�ml� gy�kerei, amelyek lefel� t�rekedtek a f�ldt�megen kereszt�l az alag�tba, kapaszkod�kat biztos�tottak id�nk�nt, s ezeket megragadva tov�bbh�zhatta mag�t a s�t�ts�gben.

Tenar felfel� ment a N�vtelenek tr�nus�nak l�pcs�j�n, Atuan szent hely�n. Nagyon kicsi volt �s a l�pcs�k nagyon magasak, �gy csak kem�ny munk�val tudta megm�szni �ket. �m amikor el�rte a negyedik l�pcs�fokot, nem �llt �s fordult meg, ahogyan a papn�k mondt�k. Csak ment tov�bb. Neh�zkesen fell�pett a k�vetkez� l�pcs�fokra, �s a k�vetkez�re �s a k�vetkez�re oly vastag porban taposva, hogy elhom�lyos�totta a fokokat, �s �rz�sre kellett megtal�lnia azokat a szinteket, ahov� ember m�g nem tette l�b�t. Sietve haladt, mert az �res tr�n m�g�tt K�bor otthagyott vagy elvesz�tett valamit, valami nagyon fontosat miri�dnyi ember sz�m�ra, �s neki meg kellett tal�lnia azt. Csakhogy nem tudta, mi lehet az.�� Egy k�, egy k��� mondogatta mag�ban. De a tr�n m�g�tt, amikor v�gre felm�szott, csak port �s bagoly�r�l�ket tal�lt.

A gonti Buk�faln�l a V�n M�gus h�z�nak h�l�f�lk�j�ben K�bor azt �lmodta, hogy �jra f�m�gus. Bar�tj�val, az id�z� Torionnal besz�lgetett, mik�zben v�gigs�t�ltak a r�n�k folyos�j�n, �s az Iskola mestereinek tan�csterme fel� haladtak.�� Egy�ltal�n nem volt hatalmam�� magyar�zta buzg�n Torionnak��, esztend�k�n �t.�� Az id�z� elmosolyodott �s �gy v�laszolt:�� Az csak �lom volt, te is tudod.�� De K�bor agg�dott a hossz�, fekete sz�rnyak miatt, amelyeket maga m�g�tt h�zott a folyos�n. Megr�ntotta v�ll�t, �gy pr�b�lva megemelni az egyiket, de a sz�rnyak csak l�gtak tov�bb, mint �res, ernyedt zs�kok.�� Neked is vannak sz�rnyaid?�� k�rdezte Toriont, aki �nel�g�lten v�laszolt:�� �, h�t persze!�� �s megmutatta, hogy sz�rnyai mily er�sen oda vannak r�gz�tve h�t�hoz �s l�baihoz a sok kis zsin�r �ltal.�� Rendesen j�romba fogtak�� tette hozz�.

A k�tf�-szigeti Lappang-liget m�ly�n Azver, a formamester, ahogy ny�ron oly gyakran, egy cserj�sben aludt az erd� keleti sz�le k�zel�ben, ahol felpillantva l�thatta a csillagokat a levelek k�z�tt. Ott �beren, f�l�lomban szendergett, elm�j�ben gondolatok �s �lmok v�ltott�k egym�st, a csillagok �s a lombok mozg�s�t�l vez�relten, ahogy hely�ket v�ltoztatt�k az �j sor�n. De aznap �jjel nem voltak csillagok, �s a levelek is rezd�letlen cs�ngtek. Feln�zett a f�nytelen �gre, �s �tl�tott a felh�k�n. Fenn, a fekete �gben ott voltak a csillagok: kicsiny, f�nyes, mozdulatlan csillagok. Nem v�ndoroltak. Azver tudta, hogy nem lesz napfelkelte. Azut�n fel�lt, fel�bredt, �s csak meredt maga el� a megfoghatatlan, l�gy f�nyben, amely mindig ott izzott a fasorok k�zt. Sz�ve lassan �s neh�zkesen vert.

A Nagy H�zban a m�gustanoncok forgol�dtak �s ki�ltoztak alv�s k�zben, azt �lmodt�k, hogy egy sereggel kell megk�zdeni�k egy poros s�kon, de a vel�k szemben �ll� harcosok mind �regemberek �s �regasszonyok, gyenge �s beteg n�pek, s�r� gyermekekkel.

K�tf� mesterei egy haj�r�l �lmodtak, amely fel�j�k vitorl�zott a tengeren, neh�z rakom�nnyal, szinte korl�tig mer�lve a v�zbe. Az egyik�k �lm�ban fekete szikl�kat sz�ll�tott. A m�sikuk �lm�ban t�zeket, t�ncol� l�ngnyelveket hozott. Megint m�sikuk �lm�ban �lmokkal terhelt�k meg annyira a haj�t.

A h�t mester, akik a Nagy H�zban aludtak, mind fel�bredt, egyik a m�sik ut�n. K�cell�ikban kis lid�rcf�nyt teremtettek maguk f�l� �s felkeltek. A kapusmestert m�r talpon tal�lt�k; ott v�rt a kapun�l.�� A kir�ly �rkezik�� sz�lt mosolyogva.�� Napkeltekor.

* * *

��K�tf�-hegy�� mondta Taszla el�remeredve a t�voli, halov�ny, mozdulatlan hull�mra d�lnyugaton, az alkonyi hull�mokon t�l. Lebannen ott �llt mellette, nem sz�lt semmit. A felh�takar� szertefoszlott, �s az �g tiszta, sz�ntelen kupol�t h�zott a tenger f�l�.

A fed�lzetmester �rkezett.�� Sz�p hajnal�� jegyezte meg suttogva a csendben.

A keleti �g lassan s�rg�ss� f�nyesedett. Lebannen eln�zett a tat fel�. K�t n� m�r talpon volt, a korl�tn�l �lltak a kabinjuk k�zel�ben. Magasak voltak. Mez�tl�b, csendesen b�multak kelet fel�.

A kerek, z�ld domb teteje kapta el el�sz�r a napsugarakat. Az Alk�ny-�b�l karjai k�z� m�r sz�les napvil�gn�l vitorl�ztak be. A haj�n mindenki felj�tt a fed�lzetre, n�zel�dtek, de �gy is keveset besz�ltek �s halkan.

A sz�l teljesen el�lt az �b�lben. A v�z oly nyugodt volt, hogy visszat�kr�zte a felette fekv� v�ros, �s a v�ros f�l� magasod� Nagy H�z falainak k�p�t. A haj� sikl�sa lelassult, �s egyre csak lassult.

Lebannen a fed�lzetmesterre �s �nixra n�zett. A tenger�sz b�lintott. A m�gus felemelte egyik kez�t, �s a var�zslat mozdulataival el�remutatva egy sz�t mormolt.

A haj� l�gyan siklott tov�bb, nem lassult m�r, m�g v�g�l befutott a leghosszabb m�l� mell�. Azut�n a fed�lzetmester mondott valamit �s a f�vitorla feltekeredett, ek�zben az orrban �ll� matr�zok egyike-m�sika ki�ltozva k�telet dobott a m�l�n v�rakoz� embereknek. A csend megt�rt.

�dv�zlet�kre �rkez�k �lltak a rakparton, alk�nyiak gy�lekeztek, �s valamivel el�r�bb egy csapat ifjonc az Iskol�b�l. K�zt�k nagydarab, hord�mellkas� �s s�t�t b�r� f�rfi �llt, aki neh�z botot fogott, �nmag�n�l is magasabbat.�� �dv�z�llek K�tf�n, nyugati f�ldek kir�lya!�� sz�lalt meg el�rel�pve, mikor leeresztett�k �s r�gz�tett�k a felj�r�t.�� �s �dv�zl�k mindenkit a t�rsas�godban!

A vele �rkezett fiatalok �s a v�roska n�pe k�sz�nt�seket ki�ltozott, s Lebannen boldogan v�laszolt nekik, mik�zben lel�pdelt a pall�kon. �dv�z�lte az id�z�mestert, �s v�ltottak n�h�ny sz�t.

Akik figyeltek, azok l�thatt�k, hogy �dv�zl� szavai ellen�re az id�z�mester rosszall� tekintettel n�z v�gig �jra meg �jra a haj�n �s a n�k�n, akik a korl�tn�l �lltak, �s a v�laszai sem t�lt�tt�k el el�gedetts�ggel a kir�lyt.

Amikor Lebannen otthagyta �s visszament a haj�ra, Iri�n j�tt el�.�� Kir�ly nagy�r!�� sz�l�totta meg.�� Megmondhatod a mestereknek, hogy nem k�v�nok bel�pni a h�zukba�� ez�ttal nem. Akkor sem tenn�m be a l�bam, ha k�rn�k.

Lebannen arca kiv�telesen komoly volt.�� Csak a formamester k�rte, hogy l�togasd meg a Ligetben�� v�laszolta.

Erre Iri�n felkacagott, sug�rz�n.�� Tudtam, hogy megh�v�� mondta.�� �s Tehanu is velem j�n.

���s any�m is�� suttogta Tehanu.

A kir�ly Tenarra n�zett, a n� b�lintott.

���m legyen�� s�hajtott Lebannen.�� �s a t�bbieket a Nagy H�zban sz�ll�solj�k el, kiv�ve, ha valaki m�s helyet r�szes�tene el�nyben.

��Megragadv�n az alkalmat, nagyuram�� l�pett el�re Szeppel��, j�magam is sz�vesebben �ln�k a formamester vend�gszeretet�vel.

��Erre semmi sz�ks�g, Szeppel!�� v�gott k�zbe �nix szigor� hangon.�� Jer velem a h�zamba!

A p�lni var�zsl� b�k�t� mozdulatot tett.�� Nem k�v�nom megb�ntani a bar�taidat, bar�tom�� felelte�� de eg�sz �letemben v�gytam r�, hogy a Lappang-ligetben s�t�lhassak. �s k�nnyebben el is lenn�k ott.

��Val�sz�n�, hogy a Nagy H�z ajtajai ugyan�gy z�rva vannak el�ttem, mint kor�bban�� sz�lt �ger habozva. �nix fak� arca erre elv�r�s�d�tt a sz�gyent�l.

A hercegn� lef�tyolozott tekintete arcr�l-arcra j�rt, ahogy fesz�lten figyelt, pr�b�lta meg�rteni az elhangzottakat. Azut�n megsz�lalt:�� K�rlek, kir�ly nagyuram! �n fogok lenni bar�tom Tenarral? Bar�tom Tehanuval? �s Iri�nnal? �s besz�lni azzal karg�ddal?

Lebannen v�gign�zett rajtuk, visszapillantott az id�z�mesterre�� ahogy v�rakoz�n �ll a felj�r� t�v�ben��, �s elnevette mag�t. Meg�llt a korl�tn�l, �gy sz�lt le tiszta, er�teljes hangj�n:�� Az embereim haj�kabinokban szorongtak, mester, �s �gy t�nik, igencsak f�vet k�v�nnak a talpuk al� �s lombokat a fej�k f�l�. Ha mind megk�rj�k a formamestert, hogy fogadjon be, �s � beleegyezik, akkor megbocs�tan�d, hogy mell�zz�k a Nagy H�z vend�gszeretet�t, legal�bbis egy id�re?

R�vid sz�net eltelt�vel az id�z� mereven b�lintott.

Alacsony, k�pc�s emberke �rt mell� a m�l�ra, �s n�zett fel mosolyogva Lebannenre. Felemelte ez�st�sen csillog� botj�t.

��Uram!�� ki�ltott fel a korl�tn�l �ll�hoz.�� �n k�s�rtelek k�rbe a Nagy H�zban egyszer, hossz� id�vel ezel�tt, �s �sszevissza hazudoztam neked mindenf�l�t.

��Vakszerencse!�� ki�ltott vissza Lebannen. A felj�r� k�zep�n tal�lkoztak, f�rfiasan �ssze�lelkeztek, �s besz�dbe elegyedtek, k�zben les�t�ltak a kik�t�be.

�nix k�vette �ket legel�bb. Komolyan �s �nnep�lyesen k�sz�nt�tte az id�z�-mestert, �s a Vakszerencs�nek nevezett f�rfihoz fordult:�� Te vagy most a sz�lvigy�z�?�� k�rdezte, �s amikor Vakszerencse nevetve igennel v�laszolt, meg�lelte, mondv�n:�� Remek v�laszt�s a mesterek r�sz�r�l!�� Ezut�n f�lreh�zta Vakszerencs�t �s besz�dbe elegyedtek, buzg�n �s heves homlokr�ncol�s k�zepette.

Lebannen feln�zett a haj�ra, hogy jelezze a t�bbieknek, partra sz�llhatnak. Ahogy j�ttek le egyes�vel, a kir�ly bemutatta �ket K�tf� k�t mester�nek, Par�zsnak �s Vakszerencs�nek, az id�z�nek �s a sz�lvigy�z�nak.

A Szigetvil�g java r�sz�n az emberek nem �rintik �ssze tenyer�ket �dv�zl�sk�ppen, amolyan angl�di m�dra, hanem csak fejet hajtanak vagy mindk�t nyitott tenyer�ket a sz�v�k el� tartj�k, mintha felaj�nlan�nak valamit. Amikor Iri�n �s az id�z�mester szembetal�lkoztak, egyik�k sem hajlongott vagy tett b�rmilyen gesztust. Mereven �lltak, kez�ket maguk mellett tartott�k.

Mik�zben Szeserah lel�pdelt a haj�pall�kon, egy elsz�nt mozdulattal h�tras�p�rte arc�b�l a v�r�s f�tylat. A hercegn� a maga m�ly, egyenes h�t� pukedlij�t alkalmazta.

Tenar a hagyom�nyos mozdulatokkal k�sz�nt, �s az id�z�mester ill�n viszonozta.

��A gonti n�, a f�m�gus le�nya, Tehanu�� mutatta be Lebannen. Tehanu lehajtotta fej�t, �s a hagyom�nyos �dv�zl�si form�t haszn�lta. �m az id�z�mester csak b�mult r� sz�jt�tva, �s h�tral�pett, mint valami t�mad� el�l.

��Tehanu kisasszony!�� sz�l�totta meg Vakszerencse, gyorsan bel�pve az id�z�mester �s a l�ny k�z�.�� �dv�zl�nk K�tf�-szigeten, tisztelettel aty�d, any�d �s tenmagad ir�nt. Rem�lem, kellemesen utazt�l!

Tehanu zavartan n�zett, azut�n lehorgasztotta fej�t, hogy elrejtse arc�nak s�r�l�s�t, de valamif�le k�sz�netet siker�lt elsuttognia.

Lebannen, arc�n egy bronzszobor nyugalm�nak �larca, �gy sz�lt:�� Igen, remek utaz�s volt, Vakszerencse, b�r a befejez�se m�g mindig k�ts�ges. Indulhatunk, imm�ron, Tenar�� Tehanu�� hercegn��� Orm Iri�n?�� Besz�d k�zben egyes�vel v�gign�zett a h�lgyeken, az utols� nevet k�l�n�sen tiszt�n mondta ki.

Maga el is indult Tenarral az oldal�n, �s a t�bbiek k�vett�k.

Vakszerencse �nixszal tartott l�p�st, �ger Szeppel oldal�n haladt. Taszla a haj�n maradt. Utolj�ra Par�zs, az id�z�mester hagyta ott a m�l�t, egyed�l �s neh�zkes j�r�ssal.

* * *

Tenar t�bbsz�r is k�rdezte K�bort a Ligetr�l; szerette, ahogy mes�l r�la.�� Amikor el�sz�r l�tod, �gy n�z ki, mint b�rmely f�s liget. Nem t�nik nagynak. A mez�k k�zvetlen a sz�l�ig ny�lnak �szakon �s keleten, d�len �s �ltal�ban nyugaton is dombok szeg�lyezik� Nem l�tszik t�bbnek. De valahogy vonzza a tekintetet. �s id�nk�nt a K�tf�-hegyr�l l�tszik, hogy egy eg�sz erd� fekszik ott, elter�lve, h�mp�lyg�n. Pr�b�lod kital�lni, hol a sz�le, de nem siker�lhet. Nyugat fel� v�gtelennek t�nik olyankor� �s amikor a lombok alatt s�t�lsz, megint csak k�znapi erd�nek t�nik, b�r a f�k t�bbs�ge olyan fajta, ami csak ott n�. Magas, barna t�rzzsel, mint a t�lgyek, de hasonl�tanak a geszteny�re is.

��Hogy h�vj�k �ket?

K�bor felnevetett.�� Arhada, az �reg Besz�dben. Azok a f�k� A Liget f�i, archikul� A leveleik nemcsak �sszel v�ltoznak meg, hanem valamennyi minden �vszakban, �gy a lombozat mindig z�ld, benne n�mi aranysz�n csillog�ssal. M�g egy s�t�t napon is �gy t�nik, hogy azok a f�k valahogy maguk k�z� rekesztettek egy kev�s napf�nyt. �s �jszaka sincs igaz�n s�t�t alattuk. A levelekben valamif�le csill�ml�s rejt�zik, olyan, mint a holdf�ny vagy a csillagok f�nye. F�zfa is n�vekszik ott �s t�lgy �s feny� is, �s persze m�s fajt�k is; de ahogy egyre m�lyebben j�rsz, egyre ink�bb csak a Liget saj�t f�it l�tod magad k�r�l. �s azoknak a gy�kerei m�lyebbre ny�lnak, mint a szigetek�. N�melyik hatalmas nagy m�r, m�sok karcs�ak, de nem igaz�n l�tsz olyat, amelyik kid�lt, vagy cserje. Sok�ig, nagyon sok�ig �lnek.�� Hangja ekkorra m�r elhalkult, �lmodoz�v� v�lt.�� Csak s�t�lsz, s�t�lsz az �rny�kukban �s csill�ml�sukban, �s sohasem �rsz az erd� v�g�re.

��K�tf� ilyen nagy sziget lenne?

B�k�sen, mosolyogva n�zett fel Tenarra.�� Az erd�k itt a Gont-hegy oldal�ban, mind odatartoznak�� v�laszolta.�� Ahogy minden erd�.

�s most l�thatja a Ligetet. Lebannent k�vetve v�gigj�rt�k Alk�ny girbegurba utc�it, v�roslak�kat �s gyermekeket gy�jt�ttek maguk k�r�, akik mind az�rt b�jtak el�, hogy l�ss�k �s �dv�z�lj�k kir�lyukat. V�g�l lassank�nt le-leszakadtak, ahogy az utaz�k elhagyt�k a v�rosk�t, �s ki�rtek a tany�kat k�rbevev� s�v�nyek �s ker�t�sek k�z�tti f�ld�tra, amely elvezette �ket a magas, kerek dombon, a K�tf�-hegyen t�l h�z�d� �sv�nyhez.

K�bor besz�lt neki a hegyr�l is. Ott, mondta, minden m�gia er�sebb; ott minden dolog felveszi az igaz form�j�t.�� Ott�� mondta�� var�zsl�s�gunk hatalma �s a f�ld �si Er�i tal�lkoznak, eggy� v�lnak.

A sz�l megreszkettette a magas, f�lsz�raz f�vet a domboldalon. Egy fiatal szam�r �getett �t merev l�bakkal a tarl�s mez�n, fark�val legyezte-csapkodta mag�t k�zben. �kr�k haladtak el lassan egy ker�t�s ment�n, amely kicsiny patakot keresztezett. �s f�k �lltak el�l, s�t�t, �rnyas f�k.

K�vett�k Lebannent egy kapun �s egy gyalogh�don �t, egy napf�nyes r�tre az erd� sz�l�n. Kicsiny, elaggott h�zacska �llt a patak mellett. Iri�n megbontotta a kialakult rendet, �s kit�rve rohant oda a h�zhoz, azut�n �gy simogatta-paskolta meg az ajt�f�lf�t, ahogyan egy szeretett lovat vagy kuty�t �dv�z�l az ember hosszas t�voll�t ut�n.�� Kedves kis h�zacska!�� s�hajtott fel. Azut�n mosolyogva fordult vissza a t�bbiekhez.�� Itt laktam�� mondta��, amikor m�g Szitak�t� voltam.

K�r�ln�zett, kutatva meredt az erd� fel�, azut�n ism�t el�refutott.�� Azver!�� ki�ltotta.

Egy f�rfi l�pett ki a f�k �rny�k�b�l a napf�nyre. Haja ez�st�snek t�nt a ragyog� napf�nyben. Nyugodtan meg�llt �s megv�rta, hogy Iri�n oda�rjen. Felemelte kez�t, �s a l�ny megfogta azt.�� Nem �getlek meg, most nem �getlek meg!�� mondta nevetve �s s�rva, b�r k�nnyek n�lk�l.�� M�r vissza tudom tartani a t�zet!

M�g k�zelebb l�ptek egym�shoz, arcuk szinte �ssze�rt, �s a formamester �gy sz�lt a l�nyhoz:�� �dv�z�llek itthon, Kalesszin le�nya!

��A h�gom is velem van, Azver�� v�laszolta Iri�n.

A f�rfi felemelte fej�t�� vil�gos b�r, kem�ny, karg�d arc�l, ahogy Tenar l�tta��, �s egyenesen Tehanura n�zett. Odal�pett hozz�. T�rdre zuhant a l�ny el�tt.�� Hama Gondun!�� �gy sz�lt, �s �jra:�� Kalesszin le�nya!

Tehanu mozdulatlan �llt egy darabig. Lassan kiny�jtotta kez�t a f�rfi fel頗 a jobb kez�t, a meg�gett kez�t, a karmot. Amaz megfogta, fejet hajtott �s megcs�kolta.

��Megtiszteltet�s, hogy �n lehettem a pr�f�t�d, Gont le�nya�� sz�lt, egyfajta ujjong� kedvess�ggel hangj�ban.

Azut�n �jra fel�llt, �s v�g�l Lebannenhez fordult. Meghajolt �s �gy sz�lt:�� L�gy �dv�z�lve, kir�lyom!

���r�m �jra tal�lkozni v�led, formamester! �mde eg�sz t�meget hoztam mag�nyodba.

��Mag�nyom m�r �gy is mozgalmas�� v�laszolta a form�z�.�� N�h�ny �l� l�lek csak helyrebillenti a m�rleget.

Fak� sz�rk�s-k�kes-z�ldes szem�vel m�g egyszer k�rbepillantott. Hirtelen elmosolyodott, nagy melegs�get �raszt� mosollyal, ami meglep� volt a kem�ny arcon.�� De vannak itt n�k a saj�t n�pemb�l is�� mondta kargul, s odal�pett Tenar �s Szeserah el�, akik egym�s mellett �lltak.

��Tenar vagyok Atuanr�l� Gontr�l�� mutatkozott be az asszony.�� �s � a karg�d f�ldek magass�gos hercegn�je.

Azver a megfelel� meghajl�ssal k�sz�nt�tte �ket. Szeserah a szok�sos merev pukedlivel v�laszolt, de szavai �ml�ttek, izgatott �radatban, kargul:�� �, pap uras�g, �gy �r�l�k, hogy itt vagy! Ha nem lenne Tenar bar�tom, m�r r�g meg�r�ltem volna, mert azt hittem, hogy a vil�gon senki sem besz�li az emberi nyelvet, kiv�ve az idi�ta n�ket, akiket k�s�retk�nt k�ldtek velem Awab�tb�l. De m�r tanulom a besz�d�ket �s b�tors�got is tanulok, Tenar a bar�tom �s a tan�rom egyben, de a m�lt �jjel tilalmat szegtem! Tilalmat szegtem, pap uram! K�rlek, hogyan vezekelhetn�k? A S�rk�nyok �tj�n j�rtam!

��De h�t a haj� fed�lzet�n volt�l, hercegn��� v�gott k�zbe Tenar (�lmomban�� intette le Szeserah t�relmetlen�l.)��, �s a formamester nem pap, hanem� var�zsl�

��Hercegn�!�� sz�lt Azver, a formamester.�� �gy hiszem, mind a S�rk�nyok �tj�n j�runk. �s minden tilalom megroppant vagy megt�rt. Nemcsak az �lmokban. K�s�bb megbesz�lj�k majd a f�k alatt. Ne f�lj! �mde hadd �dv�z�ljem bar�taimat, ha megengeded.

Szeserah fejedelmi b�lint�ssal v�laszolt �s Azver elfordult t�le, hogy k�sz�ntse �gert �s �nixot.

A hercegn� figyelte.�� Egy harcos�� mondta Tenarnak karg�dul, nem kev�s el�gedetts�ggel hangj�ban.�� Nem pap. A papoknak nincsenek bar�taik.

Mind elindultak lassan, �s bel�ptek a f�k �rny�k�ba.

Tenar feln�zett az �gak alkotta bolt�vekre, a lombozat torn�cszer� szintjeire. T�lgyeket �s nagy szegf�kat is l�tott, de t�bbnyire a Liget saj�t f�i vett�k k�r�l. Ov�lis leveleik k�nnyed�n lebbentek a sz�lben, ak�r a ny�r� �s a ny�r�. N�melyik megs�rgult, �s a talajt arany �s barna foltok pettyezt�k a gy�kereik k�r�l, de a lombozat a ny�ri z�ld volt a reggeli f�nyben, telve �rnyakkal �s m�lyre hatol� f�nysugarakkal.

A form�z� v�gigvezette �ket egy �sv�nyen a f�k k�z�tt. Ahogy egyre beljebb ker�ltek, Tenarnak ism�t K�bor jutott esz�be, eml�kezett a hangj�ra, ahogy err�l a helyr�l besz�lt. Hirtelen k�zelebb �rezte mag�hoz a f�rfit, mint b�rmikor, mi�ta Tehanuval elhagyt�k Gonti Kapu kik�t�j�t a kir�ly haj�j�n, hogy Enyhelyre menjenek. Tudta, hogy K�bor itt �lt a formamesterrel hossz� id�vel kor�bban, �s ugyan�gy s�t�lt itt Azver oldal�n. Tudta, hogy K�bor sz�m�ra a Liget k�zponti �s szent hely, a b�ke sz�ve. �gy �rezte, hogy ha feln�zne, tal�n megl�thatn� �t az egyik hossz�, f�ny-�ztatta �sv�ny v�g�n vagy a f�k alatt. Ez a gondolat k�nny�tett sz�v�n.

Minthogy el�z� �jszakai �lma �t is felzaklatta, �gy amikor a hercegn� a vend�gl�t�jukra �nt�tte �lm�t �s tilalomszeg�s�t, Tenar a lelke m�ly�n megriadt. � is tilalmat szegett �lm�ban, b�nt k�vetett el. Fell�pett az �res tr�nhoz vezet� l�pcs� utols� h�rom fok�ra, megtette a tiltott l�p�seket. A s�rok helye Atuanon m�r messze m�g�tte volt mind t�rben, mind id�ben, �s a f�ldreng�s ut�n tal�n m�r tr�n vagy l�pcs� sem maradt a templomban, ahol elvett�k t�le a nev�t; de a f�ld �si Er�i ott is, itt is jelen voltak. Nem v�ltoztak meg vagy mozdultak el. �k voltak maga a f�ld a l�b alatt, s �k maguk voltak a f�ldreng�s is annak idej�n. Az � igazs�guk nem az ember igazs�ga. Amikor elment a kerek domb, a K�tf�-hegy t�v�ben, akkor is tudta: ott j�r, ahol a hatalmak �sszegy�lnek.

Szembeszeg�lt vel�k, hossz� id�vel ezel�tt kiszabadult a s�rok labirintus�b�l, kincset lopott t�l�k, nyugatra menek�lt. De �k ott voltak. A l�ba alatt. A k�r�tte �ll� f�k gy�kereiben, a nagy domb gy�ker�ben.

�gy h�t itt, a k�z�ppontban, ahol a vil�g er�i tal�lkoztak, az emberi hatalmass�gok is tal�lkoztak: egy kir�ly, egy hercegn�, a m�gia mesterei. �s a s�rk�nyok.

�s a parasztasszonny� v�ltozott papn�-tolvaj, �s a megszakadt sz�v� falusi vaj�kos�

K�rben�zett, �gert kereste. Ott s�t�lt Tehanu mellett. Csendesen besz�lgettek. Tehanu sokkal sz�vesebben besz�lt ezzel a f�rfival, mint b�rki m�ssal�� ak�r Iri�nt is belesz�m�tva��, �s felszabadultabbnak t�nt a t�rsas�g�ban. Tenar �r�lt, hogy �gy l�tja �ket, �s ment tov�bb a nagy f�k alatt, hagyva, hogy �ntudat�t f�l-r�v�l�sbe moss�k a z�ldes f�ny �s a t�ncol� levelek. B�nta, mikor vezet�j�k, a formamester r�videsen meg�llt. �gy �rezte, �r�kk�tig tudna �gy s�t�lni a Ligetben.

Egy kicsiny, f�ves tiszt�son gy�ltek �ssze, a ny�lt �g alatt, ahol a f�k lombjai m�r nem �rtek egym�sba felett�k. Alk�nypatak egyik �ga futott el a tiszt�s egyik sz�l�n, f�z- �s �gerf�kat n�vesztve medre ment�n. Nem messze a v�zt�l alacsony, egyszer� h�zacska �p�lt k�b�l �s r�g�kb�l, magas f�ltet�vel, az egyik fala mellett f�zvessz�b�l �s n�dfonatb�l k�sz�lt alkalmatoss�g.�� T�li palot�m, ny�ri palot�m�� mutatta be a h�zacsk�t Azver.

�nix �s Lebannen meglepetten b�mult�k a kis �p�tm�nyeket, �s Iri�n sz�lalt meg legel�bb:�� Nem is tudtam, hogy egy�ltal�n van h�zad!

��Nincs is�� v�laszolt a formamester��, de a csontok bizony �regszenek.

N�mi hurcolkod�s �s cipeked�s �r�n a haj�r�l hozott kell�kekkel a h�zacsk�t hamarosan beb�torozt�k a n�k sz�m�ra, �s a f�rfiak megsz�llhattak a f�ltet� alatt. Inasok futk�roztak oda-vissza a Liget �s a Nagy H�z konyh�ja k�z�tt, b�s�ges eles�get sz�ll�tottak a vend�gseregnek. �s k�s� d�lut�n K�tf� mesterei �rkeztek a form�z� h�v�s�ra v�laszolva, hogy tal�lkozzanak a kir�llyal �s t�rsaival.

��Itt gy�ltek �ssze, hogy megv�lassz�k az �j f�m�gust?�� k�rdezte Tenar �nixt�l, merthogy K�bor besz�lt neki a rejtett tiszt�sr�l.

�nix megr�zta a fej�t.�� Szerintem nem�� v�laszolta.�� De a kir�ly jobban tudja, mert ott volt a legut�bbi gy�l�sen. De lehet, hogy csak a formamester a megmondhat�ja. Merthogy a dolgok folyton v�ltoznak ebben az erd�ben, tudod? �Nem mindig van ott, ahol �ppen van.� Ahogy az �sv�nyei sem mindig egyform�k, �gy hiszem.

��Ijeszt�nek kellene lennie�� gondolkodott Tenar��, de nem �rzek semmif�le r�m�letet.

�nix elmosolyodott.�� Pedig val�ban ijeszt��� mondta.

Tenar figyelte, ahogy a m�gusok kil�pnek a f�k al�l a tiszt�sra a nagydarab, medveszer� id�z�, �s Vakszerencse, az ifj� sz�lvigy�z�mester vezet�s�vel. �nix elsorolta neki a t�bbieket: az elvar�zsol�, a dalnokmester, a gy�gyf�ves, a tr�kkmester: mind �sz hajjal. Az elvar�zsol�mester kort�l t�r�kenyen, m�gusbotj�t t�maszt�kul haszn�lja a j�r�shoz. A kapusmester, sima arc�val �s mandulaszem�vel most sem l�tszott sem fiatalnak, sem �regnek. A n�vtud�, aki utols�k�nt �rkezett, negyven k�r�linek t�nt csup�n. Tekintete nyugodt �s z�rk�zott. Bemutatkozott a kir�lynak; Kurremkarmerruk n�ven.

Erre Iri�n felh�borodottan kit�rt:�� De te nem is � vagy!

A f�rfi r�n�zett, �s semleges hangon k�z�lte:�� Ez a n�vtud�mester neve.

��Akkor az �n Kurremkarmerrukom halott?

A m�sik csak b�lintott.

��Ӡ� ki�ltott fel �nk�ntelen Iri�n��, mily sz�rny� h�rek! A bar�tom volt, amikor oly kev�s bar�tom volt itt!�� Elfordult �s nem n�zett a n�vtud�ra. K�nnyek n�lk�l s�rt, haragos volt �s szomor�. El�tte a gy�gyf�vesmestert szeretettel k�sz�nt�tte, ahogy a kapusmestert is, de a t�bbiekhez nem sz�lt.

Tenar l�tta, hogy sz�rke szem�ld�k�k al�l id�nk�nt kelletlen pillant�sokkal n�znek Iri�n fel�.

�s Iri�nr�l Tehanura n�ztek; �s �jra f�lren�ztek; �s vissza, lapos oldalpillant�sokkal. �s Tenar azt k�rdezte, vajon mit l�thatnak, amikor Tehanura �s Iri�nra n�znek? Merthogy olyan f�rfiak voltak �k, kik a m�gusok szem�vel l�ttak.

�s akkor k�nyszer�tette mag�t, hogy megbocs�sson az id�z�nek faragatlan �s ny�lt r�m�let��rt, melyet akkor mutatott, amikor el�sz�r l�tta Tehanut. Tal�n nem is r�m�let volt az. Tal�n �h�tat lehetett.

Mikor m�r mindenki ismert mindenkit �s k�rben le�ltek�� p�rn�kra �s t�nksz�kre a f�sz�nyegen, az �g �s a lombok mennyezete alatt��, akkor a form�z� megsz�lalt, enyh�n karg �z� kiejt�ssel:�� Ha � is �gy k�v�nja, mestert�rsaim, halljuk el�bb a kir�lyt!

Lebannen fel�llt. Mik�zben besz�lt, Tenar elfojthatatlan b�szkes�ggel figyelte. Sz�ps�ges volt �s oly b�lcs m�r ifj�s�g�ban is! Tenar el�sz�r nem is k�vette szavait, csup�n a l�tv�nnyal �s a szenved�llyel t�r�d�tt.

A kir�ly elmondott a mestereknek r�viden �s �rthet�en minden �gyet, amely K�tf�re hozta: a s�rk�nyok�t �s az �lmok�t.

�gy fejezte be:�� �gy t�nik, mintha e dolgok minden �jjel egyre k�zelebb h�z�dn�nak, mindig egyre biztosabban haladn�nak valamely esem�ny fel�, valamely befejez�s fel�. �gy t�nik, hogy itt, ezen a f�ld�n, a ti tud�sotok �s hatalmatok seg�ts�g�vel tal�n megl�thatjuk ezt az esem�nyt �s felk�sz�lhet�nk el�rkezt�re, s nem hagyjuk, hogy fel�lemelkedj�k rajtunk az�rt, mert nem �rtj�k. M�gusaink k�z�l a legb�lcsebbek megj�vend�lt�k: nagy v�ltoz�s k�vetkezik. �ssze kell fogjunk, hogy kider�ts�k e v�ltoz�s mibenl�t�t, okait, menet�t �s azt, hogyan rem�lhetj�k elker�lni k�zben a visz�lyt, s roml�s�t a harm�ni�nak �s b�k�nek, melyeknek jegy�ben uralkodom.

Par�zs, az id�z� �llt fel, hogy v�laszoljon. N�h�ny d�szes udvariass�gi formul�t k�vet�en, melyekben k�l�n �dv�z�lte a magass�gos hercegn�t, �gy sz�lt:�� Hogy az emberek �lmai �s az �lmokn�l is t�bb jel ijeszt� v�ltoz�sokra utal, ebben K�tf� minden mestere egyet�rt. Hogy valamely zavar k�lt az �let �s hal�l k�zti hat�rvonaln�l�� �th�gt�k e hat�rt, �s m�g rosszabb is fenyeget��, ezt al�t�masztjuk v�lem�ny�nkkel. �m, hogy e zavarok nem �rthet�k �s uralhat�k m�sok �ltal, mint a m�giam�v�szet mesterei �ltal, ebben k�telked�nk. �s igen m�lyen k�telked�nk ama bizalom m�lys�geiben, amelyet a s�rk�nyokba vethet�nk�� kiknek �lte �s hal�la teljess�ggel k�l�nb�zik az emberek�t�l��, hogy fel�lemelkednek vad haragjukon �s f�lt�kenys�g�k�n puszt�n az�rt, mert szolg�lni k�v�nj�k az emberek jav�t.

��Id�z�mester!�� ellenkezett Lebannen, miel�tt Iri�n megsz�lalhatott volna.�� Orm Embar meghalt �rtem Magadoron! Kalesszin elhozott, hogy megkoron�zzatok. E k�rben h�rom n�p tal�lkozott: a kargok, a szigetvil�giak �s a nyugat n�pe. Mindezeket ne feledj�k!

���s mind egy n�p voltak, valaha�� jegyezte meg a n�vtud� nyugodt, k�z�mb�s hangon.

��Imm�ron k�l�nb�znek�� v�laszolta az id�z�, minden szava s�lyosan �s tiszt�n koppant.�� Ne �rts f�lre, kir�ly nagyuram, mert a tiszta igazat sz�lom! Tisztelem a fegyversz�netet, amelyet el�rt�l a s�rk�nyokn�l. Amint a jelen vesz�ly elm�lik fej�nk f�l�l, K�tf� sz�vesen seg�t Enyhelynek, hogy maradand� b�ke sz�lessen. �m a s�rk�nyoknak nincs k�ze a v�ls�ghoz, mely minket s�jt. Ahogy a keleti n�peknek sincs k�ze hozz�, akik el�tkozt�k halhatatlan lelk�ket azzal, hogy elfeledt�k a Teremt�s Nyelv�t.

��Es eyemra�� mondta egy halk, sziszeg� hang, Tehanu, fel�llva.

Az id�z� r�meredt.

��A mi nyelv�nket�� ism�telte el a l�ny archikul, visszameredve r�.

Iri�n felnevetett�� Es eyemra�� mondta.

��Nem vagytok halhatatlanok�� mondta Tenar az id�z�nek. Nem akart sz�lni. Nem is �llt fel. A szavak �gy t�rtek el� bel�le, mint szikr�k a f�mmel �t�tt kov�r�l.�� Mi viszont igen! Mi az�rt halunk meg, hogy �jra egyes�lj�nk a halhatatlan vil�ggal. Ti �tkozt�tok el a halhatatlans�gotokat.

Azut�n mind hallgattak. A form�z� kis mozdulatot tett egyik kez�vel, csillap�t� mozdulatot.

Arckifejez�se elgondolkod� volt, nyugodt, ahogy n�h�ny �gacsk�t �s levelet vizsg�lgatott, amelyeket maga helyezett a f�re ott, ahol �lt, keresztbe tett l�bai el�. Felpillantott, v�gign�zett a t�rsas�gon.�� �gy v�lem, hamarosan el kell oda menn�nk�� mondta.

�jabb hossz�ra ny�l� csend ut�n Lebannen megk�rdezte:�� Hov�, uram?

��A s�t�ts�gbe�� v�laszolta a formamester.

* * *

Ahogy �ger ott �lt �s hallgatta a t�bbiek besz�d�t, lassan a hangok elhalkultak, elhaltak, s a k�s� ny�ri d�lut�n meleg napf�nye s�t�ts�gbe fakult. Semmi sem maradt, csak a f�k; magas, vak jelenl�tek a hasonl�k�pp vak f�ld �s az �g k�z�tt. A f�ld leg�regebb �l� gyermekei. �, Trit�n! s�hajtott mag�ban, Teremtett �s teremt�, hadd j�jjek el hozz�d!

A s�t�ts�g csak terjedt �s terjedt, a f�kon t�lra, mindenen t�lra.

Az �ress�ggel szemben megl�tta a hegyet, a magas dombot, amely ott volt t�l�k jobbra, amikor kij�ttek a v�rosb�l. L�tta az �sv�ny por�t �s k�veit az �tnak, amely a dombon t�lra vezet.

Azut�n elfordult az �sv�nyt�l, otthagyta a t�bbieket, �s felment a dombra.

A f�sz�lak magasra ny�ltak. A sziporkavir�gok ki�r�lt magtokjai n�m�n b�logattak k�z�tt�k. �ger egy keskeny �sv�nyen l�pdelt, �s azt k�vette felfel� a meredek domboldalon. Most �nmagam vagyok, mondta sz�v�ben. Trit�n, csod�latos a vil�god! Hadd j�rjam be �s �rjek el hozz�d!

�jra megtehetem, amit megtennem rendeltetett, gondolta s�ta k�zben. Megfoltozhatom, mi elszakadt. �jra egyes�thetem a dolgokat.

El�rte a domb tetej�t. Ott �llt napf�nyben �s sz�lben a lengedez� f�sz�lak k�z�tt. L�tta jobboldalt a sz�nt�f�ldeket, a v�roska h�ztet�it �s a Nagy H�zat is, a szikr�z� �bl�t �s m�g�tte a tengert. Megfordult �s l�tta nyugaton a f�kat, a v�gtelen erd�t, ahogy elv�sz a k�k t�vols�gban. El�tte a domboldal hom�lyosan �s sz�rk�n hevert. Leereszkedett �s egy k�falhoz vezetett, �s a s�t�ts�gbe a falon t�l, �s a t�meg�vel re� v�rakoz�, ki�ltoz� �rnyakhoz a faln�l. J�v�k! kil�tott vissza nekik. J�v�k!

Melegs�get �rzett a v�ll�n �s a kez�n. Feje felett szell� keringett a levelek k�z�tt. Hangok sz�ltak, besz�ltek, de nem h�vt�k, nem ki�ltozt�k a nev�t. A formamester r�meredt a f�sz�nyeg felett. Az id�z� is �t n�zte. Zavarodottan lepillantott mag�ra. Pr�b�lt odafigyelni. �sszeszedte mag�t �s figyelt.

A kir�ly besz�lt �ppen, minden erej�t �s tud�s�t arra haszn�lta, hogy ezeket a heves, akaratos f�rfiakat �s n�ket egyetlen c�l fel� terelje.�� Hadd pr�b�ljam meg elmondani, K�tf� mesterei, mit tudtam meg a magass�gos hercegn�t�l, mik�zben erre tartottunk. Besz�lhetek helyetted, hercegn�?

A l�ny f�tyol n�lk�l �llt. R�n�zett a f�rfire a k�r m�sik fel�r�l, �s komoly arccal b�lintott, j�v�hagy�n.

��Akkor h�t k�vetkezzen a t�rt�net: valaha r�gen a s�rk�nyok �s az emberek n�pe egyazon fajt�hoz tartozott, egy nyelvet besz�ltek. �m k�l�nb�z� dolgokra v�gytak, �gy megegyeztek, hogy k�l�nv�lnak�� k�l�n utakat j�rnak. Ezt az egyezs�get nevezik �gy: Vedurn�n.

�nix felkapta a fej�t, �s Szeppel s�t�t szemei elkerekedtek.�� Verw nadan�� suttogta.

��Az emberi l�nyek keletnek indultak, a s�rk�nyok nyugatnak. Az emberek feladt�k a Teremt�s Nyelv�nek ismeret�t, cser�ben megkapt�k a k�z minden mesters�g�t �s j�rtass�g�t, �s tulajdonjog�t mindannak, amit a k�z k�sz�thet. A s�rk�nyok feladtak minden ilyen dolgot, azonban megtartott�k az �reg Besz�det.

���s a sz�rnyaikat�� sz�lt k�zbe Iri�n.

���s a sz�rnyaikat�� ism�telte Lebannen. Elkapta Azver tekintet�t.�� Formamester! Nem lehet, hogy te jobban el tudn�d mondani ezt a t�rt�netet?

��Gont �s Hur-�t-Hur parasztjai m�g eml�keznek arra, amit K�tf� b�lcsei �s Karego-�t papjai m�r elfeledtek�� mondta Azver.�� Igen, azt hiszem, m�g gyermekk�nt hallottam ezt a t�rt�netet, vagy legal�bbis valami hasonl�t. De a s�rk�nyokat kihagyt�k bel�le. Arr�l sz�lt, hogy a Szigetvil�g s�t�t b�r� n�pe megszegte esk�j�t. Mind �g�retet tett�nk, hogy lemondunk a var�zsl�s�gr�l, �s csak a k�z�s nyelven besz�l�nk. Nem nevezz�k nev�k�n a dolgokat �s nem var�zsolunk. Mindezt r�b�ztuk Trit�nra �s f�ld any�nkra, a Harcos Istenek sz�l�anyj�ra. De a s�t�t n�p megszegte az egyezs�get. Megragadt�k a Teremt�s Nyelv�t, �s le�rt�k azt r�n�kkal. Megtartott�k szerzem�ny�ket, megtanult�k �s haszn�lt�k. Var�zslatokat k�sz�tettek vele �s a k�z mesters�g�vel; hamis nyelvvel besz�lt�k az igaz szavakat. Ez�rt van az, hogy a karg n�p nem b�zhat meg benn�k. �gy sz�l a mese.

Iri�n sz�lt:�� Az emberek f�lnek a hal�lt�l, de a s�rk�nyok nem. Az emberek birtokolni akarj�k az �let�ket, saj�t tulajdonukk�nt, mintha valami dobozba z�rhat� �kszer lenne. Azok a r�gi m�gusok az �r�kk�n tart� �let ut�n epekedtek. Megtanult�k haszn�lni az igaz neveket, hogy megakad�lyozz�k az emberek hal�l�t. �m aki nem hal meg, az nem is sz�lethet meg �jra.

��A s�rk�ny egyenl� a nev�vel�� mondta Kurremkarmerruk, a n�vtud�-mester.�� Mi, emberek elvesz�tett�k nev�nket a verw nadan �ltal, de megtanultuk visszaszerezni azt. A n�v egyenl� a hordoz�j�val. Mi�rt v�ltoztatn� ezt meg a hal�l?

Az id�z�re n�zett; a nagydarab Par�zs s�lyosan �s komoran �lt ott, nem besz�lt, csak hallgatott.

��Mondd tov�bb, n�vtud�, ha sz�nd�kodban �ll folytatni!�� k�rte a kir�ly.

��Csak azt mondom, amit f�lig tanultam, f�lig kiokoskodtam, nem falusi mes�kb�l, hanem a Mag�nyos Torony leg�sibb irataib�l. Ezer esztend�vel Angl�d els� kir�lya el�tt, �a �s Szol�a n�peib�l ker�ltek ki az els� �s legnagyobb m�gusok, a R�nak�sz�t�k. �k tanult�k meg a Teremt�s Nyelv�nek �r�sm�dj�t. Megalkott�k a r�n�kat, amelyeket a s�rk�nyok sohasem tanultak meg. Megtan�tottak minket, hogyan adhatunk a lelkeknek igaz nevet: ami a l�nyeg�k, az ��ns�g�k�. �s hatalmukkal a test hal�l�n t�li �letet biztos�tott�k azoknak, akik az igaz nev�ket viselik.

��Halhatatlan �let.�� Szeppel vette �t a sz�t l�gy hangj�n. Ajk�n halov�ny mosoly j�tszott.�� Foly�k �s hegyek �s sz�ps�ges v�rosok nagyszer� f�ldj�n, ahol nincs szenved�s vagy k�n, �s ahol a l�nyeg�nk kitart, v�ltozatlan, v�ltozhatatlan, �r�kk� Ez az �si P�lni Tud�s kutat�inak �lma.

��Hol?�� k�rdezte az id�z�mester.�� Hol van ez a f�ld?

��A m�s szelek alatt�� v�laszolta Iri�n.�� Nyugatn�l nyugatabbra.�� V�gign�zett a t�rsas�gon, megvet�n �s inger�lten.�� Azt hiszitek, hogy mi, s�rk�nyok csak ennek a vil�gnak a szelein sz�rnyalunk? Azt hiszitek, hogy a szabads�gunk, ami�rt feladtuk a birtokolhat� dolgokat, nem nagyobb, mint az eszetlen sir�lyok�? Hogy a mi birodalmunk csup�n az a n�h�ny szikla a gazdag szigeteitek sz�l�n? Ti�tek a f�ld, ti�tek a v�z. De mi vagyunk a nap t�ze, egy�tt sz�rnyalunk a szelekkel! F�ldet akartatok, amit birtokolhattok. Dolgokat akartatok k�sz�teni, amelyeket megtarthattok. �s meg is kapt�tok. Ez volt a sz�tv�l�s, a verw nadan. De ti nem el�gedtetek meg a r�szetekkel. Nemcsak a dolgaitokat akart�tok, de a mi szabads�gunkat is. A szelet akart�tok! �s var�zslatokkal, az els� esk�szeg�k m�gi�j�val elrabolt�tok t�l�nk a birodalmunk fel�t, elfalazt�tok az �lett�l �s a f�nyt�l, hogy �r�kk�n ott �lhessetek. Tolvajok vagytok �s �rul�k!

��N�v�r!�� sz�lt re� Tehanu.�� Ezek nem azok az emberek, akik raboltak t�l�nk. Ink�bb azok �k, akik megfizetik az �r�t.

Csend k�vette a reszel�s, suttog� hangot.

��Mi az �ra?�� k�rdezte a n�vtud�.

Tehanu Iri�nra n�zett. A m�sik habozott, azut�n j�val tomp�bb hangon sz�lalt meg:�� A kapzsis�g kioltja a napot. Ezek Kalesszin szavai.

Azver a formamester sz�lalt meg. Mik�zben besz�lt, v�gign�zett a tiszt�s t�loldal�n �ll�, �rk�dos fasorokon, mintha a levelek mozg�s�t k�vetn� tekintet�vel.�� Az �s�k l�tt�k, hogy a s�rk�nyok birodalma nem csup�n a test birodalma. Hogy tudnak rep�lni� az id�n k�v�l, tal�n� �s megirigyelve e szabads�got, k�vett�k a s�rk�nyok �tj�t nyugatn�l nyugatabbra. Ott elbitorolt�k ama birodalom egy r�sz�t. Egy id�tlen birodalmat, ahol a l�nyeg �r�kk�n eltarthat. De nem a testben, ahogyan a s�rk�nyok l�nyege. Az ember ott csak szellem lehet� Ez�rt alkott�k meg a falat, amelyen �l� test nem l�phet �t, sem ember�, sem s�rk�ny�. Mert rettegt�k a s�rk�nyok haragj�t. �s n�vad� m�v�szet�kkel var�zslatok nagyszer� h�l�j�t ter�tett�k a nyugati f�ldekre, hogy amikor a szigetek lak�i meghalnak, akkor nyugatn�l is nyugatabbra jutva, mind�r�kk� �ljenek ott, szellemekk�nt.

��De amikor fel�p�lt a fal �s kivetett�k a var�zslatok h�l�j�t, a sz�l nem f�jt t�bb�, az elfalazott f�ldeken. A tenger visszah�z�dott. A forr�sok kiapadtak. A napkelte hegyei az �jszaka hegys�g�v� v�ltoztak. Akik meghaltak, m�r egy s�t�t vid�kre �rkeztek, a kisz�radt f�ldekre.

��J�rtam azon a vid�ken�� mondta Lebannen halkan �s akaratlan.�� Az�ta nem f�lek a hal�lt�l. Csak att�l, ami ut�na k�vetkezik.

Ism�t csend telepedett a t�rsas�gra.

��Kob �s Torion�� sz�lt az id�z� �rdes hangon �s vonakodva�� megpr�b�lta led�nteni azt a falat. Hogy visszahozz�k a holtakat az �letbe.

��Nem az�rt, mester�� sz�lt Szeppel.�� Ak�rcsak a R�nak�sz�t�k, �k is a testetlen, halhatatlan l�nyeget kerest�k.

���s m�gi�juk megbonthatta a var�zsh�l�t�� folytatta az id�z�, t�n�dve.�� �gy a s�rk�nyok eml�kezni kezdtek az �si �rul�sra� �s a holtak lelkei most �tny�lnak a falon, vissza akarnak t�rni az �letbe.

�ger fel�llt. �gy sz�lt:�� Nem az �let ut�n s�v�rognak. A hal�lt keresik. Hogy megt�rhessenek a f�ldbe. Hogy �jra egyes�ljenek vele �s Er�ivel.

Mind r�n�ztek, de � nem igaz�n volt tudat�ban a r�szegez�d� tekinteteknek; csup�n f�lig volt vel�k, f�lig m�r a kisz�radt f�ldeken j�rt. L�ba alatt a f� z�ld volt �s csupa napf�ny, ugyanakkor halott is volt �s hom�lyos sz�rke. F�k levelei remegtek a feje felett, �s az alacsony k�fal ott h�z�dott, alig n�h�ny l�p�snyire t�le, a s�t�t domboldalban. Mindegyik�k k�z�l csup�n Tehanut l�tta, de �t sem tiszt�n, csak tudta r�la, hogy ott �ll k�zte �s a fal k�z�tt. �hozz� besz�lt.�� Meg�p�tett�k, de nem tudj�k lebontani�� mondta.�� Seg�tesz, Tehanu?

��Seg�tek, Hara�� v�laszolta a l�ny.

Egy �rny�k vet�lt k�z�j�k, nagy, s�t�t, alaktalan er�, elrejtette a l�nyt, megragadta a f�rfit, fogva tartotta; � k�zd�tt, leveg��rt kapkodott, nem b�rt l�legezni, v�r�s t�zet l�tott a s�t�ts�gben, �s nem l�tott semmi t�bbet.

Csillagf�nyn�l tal�lkoztak a tiszt�s sz�l�n a nyugati f�ldek kir�lya �s K�tf� rangid�s mestere, �ce�nf�ld k�t hatalmass�ga.

���letben marad?�� k�rdezte az id�z�, �s Lebannen v�laszolt:�� A gy�gy�t� szerint m�r nincs vesz�lyben.

��Hib�ztam�� ismerte el az id�z�.�� Sajn�lom!

��Mi�rt h�vtad vissza?�� k�rdezte a kir�ly, nem rosszall�n, csak v�laszt k�rve.

Hosszas hallgat�s ut�n az id�z� �gy sz�lt, elkeseredetten:�� Mert hatalmamban �llt.

Egy�tt l�pdeltek csendben, egy sz�les �sv�nyen a nagy f�k k�z�tt. A Liget mindk�t oldalon s�t�tbe burkol�zott, de �tjukat sz�rk�n megvil�g�tott�k a csillagok.

��T�vedtem. De h�t nem j�, ha valaki meg akar halni�� mentette mag�t az id�z�. A Keleti Peremvid�k t�jsz�l�sa halov�nyan kicsengett szavai m�g�l. Lehangoltan besz�lt, szinte k�ny�r�gve.�� Csak a nagyon �regek �s a nagyon betegek k�v�nhatj�k, tal�n. Megadatott nek�nk az �let. Biztos vagyok benne, hogy az rossz, ha nem akarjuk megtartani �s kincsk�nt �rizni ezt a nagyszer� aj�nd�kot!

��A hal�l is megadatott�� v�laszolta a kir�ly.

* * *

�ger egy szalmazs�kon hevert a f�ben. Kint kell fek�dnie a csillagok alatt, ezt mondta a form�z�, �s a gy�gyf�vesmester egyet�rtett vele. Aludt, �s Tehanu ott �lt mellette.

Tenar a kis k�h�z ajtaj�ban �lt, �s a l�ny�t n�zte. A tiszt�s felett a k�s� ny�ri �jszaka nagy csillagai ragyogtak; a legmagasabban Tehanu f�nylett, a Hatty� Sz�ve, az �g tengely�be sz�rt szikr�z� szeg.

Szeserah j�tt ki csendesen a h�zb�l, �s �lt le a k�sz�bre Tenar mellett. Levette a fejp�ntot, amely a f�tyl�t tartotta, �gy kibomlott aranybarna haja.

���, bar�tom�� mormolta��, mi t�rt�nik vel�nk? Idej�nnek a holtak? �rzed �ket? Mintha dag�ly emelkedne. �t azon a falon. Szerintem senki sem k�pes meg�ll�tani �ket. Mind a holtak, a nyugati szigetek �sszes s�rj�b�l, sz�zadok �ta�

Tenar fej�ben �s v�r�ben �rezte a k�falra m�rt csap�sokat �s a ki�lt�sokat. M�r tudta, m�r mind tudt�k, amit �ger. De Tenar belekapaszkodott mindabba, amiben b�zott, m�g ha a bizalom puszta rem�nny� v�lt is. �gy sz�lt:�� Csak a holtak, Szeserah. Hamis falat �p�tett�nk. Le kell bontani. De van valahol egy igazi fal is.

Tehanu fel�llt, �s halkan odament hozz�juk. El�j�k �rve �jra le�lt.

��J�l van. Alszik�� suttogta.

��Ott volt�l vele?�� k�rdezte Tenar.

Tehanu b�lintott.�� A faln�l �lltunk.

��Mit tett az id�z�?

��Visszah�vta�� er�vel visszar�ntotta.

��Az �letbe?

��Az �letbe.

��Nem tudom, mit�l kellene jobban f�lnem�� kezdte Tenar��, az �lett�l vagy a hal�lt�l. B�rcsak ezt a retteg�st lek�zdhetn�m.

Szeserah arca, haj�nak meleg hull�ma Tenar v�ll�hoz �rt egy gondoskod�, leheletnyi �rint�s pillanat�ig.�� Te b�tor vagy, nagyon b�tor�� mormolta.�� De �n m�g a tengert�l is f�lek! �s a hal�lt�l is!

Tehanu csendesen �lt. A f�k k�z�tt cs�ng� halov�ny, l�gy f�nyben Tenar l�tta, hogy l�nya kecses keze r�kulcsol�dik t�rdei el�tt a meg�gett, eltorzult k�zre.

���gy hiszem�� kezdte Tehanu halk, rekedtes hangj�n��, amikor meghalok, kilehelhetem a vil�gba a l�legzetet, amelyt�l �lek. Visszaadhatok a vil�gnak mindent, amit nem tettem meg. Mindent, ami lehettem volna �s nem lehettem volna. Minden d�nt�st �s v�laszt�st, amit nem hoztam meg. Minden dolgot, amit elvesz�tettem �s elherd�ltam. Mindent visszaadhatok a vil�gnak. Azoknak, akik m�g nem sz�lettek meg. Hogy ez lesz az aj�nd�kom a vil�gnak, mert megkaptam t�le az �letet, amit most �lek, a szeretetet, amit most �rzek, a leveg�t, amelyet most l�legzem be.

Feln�zett a csillagokra �s fels�hajtott.�� Nemsok�ra m�r�� suttogta. Azut�n Tenarra n�zett.

Szeserah finoman megsimogatta Tenar haj�t, fel�llt, �s csendesen bement a h�zba.

��Nemsok�ra, �gy �rzem, any�m�

��Tudom.

��Nem akarlak elhagyni.

��El kell hagynod.

��Tudom.

Ott �ltek csendesen, a Liget csill�ml� s�t�tj�be burkol�zva.

��N�zd!�� mormolta Tehanu. Egy hull�csillag keresztezte az eget gyors, lassan halv�nyod� f�nypaszom�nyk�nt.

* * *

�t m�gus �lt a csillagf�nyben.�� N�zz�tek!�� mondta az egyik, �s ujj�val mutatta a hull�csillag �tj�t.

��Egy s�rk�ny lelke haldoklik�� sz�lt Azver, a formamester.�� �gy mondj�k Karego-�t f�ldj�n.

��H�t a s�rk�nyok is meghalhatnak?�� k�rdezte �nix elmerengve.�� Gondolom, nem �gy, ahogy mi.

��Nem �gy �lnek, mint mi. Vil�gok k�z�tt utaznak. �gy mondta Orm Iri�n. A vil�gszelekr�l a m�s szelekre sz�rnyalnak �t.

��Ahogy mi is akartuk�� tette hozz� Szeppel.�� �s elhib�ztuk.

Vakszerencse k�v�ncsian n�zett r�.�� P�lnon mindig is ismert�tek ezt a t�rt�netet, ezt a tud�st, amit ma tanultunk a s�rk�nyok �s emberek k�l�nv�l�s�r�l, �s a kisz�radt f�ldek megteremt�s�r�l?

���gy nem, ahogy ma hallottuk. �gy hittem, a verw nadan a m�gia m�v�szet�nek nagyszer� diadala volt. �s hogy a var�zsl�s�g c�lja az, hogy diadalmaskodjon az id� felett �s �r�kk� �lhess�nk� �s ez�rt t�rt�nt mindaz a gonoszs�g, ami�rt a P�lni Tud�s okolhat�.

��Ti legal�bb megtartott�tok az anyatud�st, amit mi semmibe vett�nk�� b�lintott �nix.�� Ahogy a ti n�petek is megtartotta, Azver.

��Megvan az �rz�ked hozz�, hogy meg�p�tsd a magad Nagy H�z�t�� jegyezte meg a formamester, mosolyogva.

��De rosszul �p�t�nk�� v�laszolta �nix.�� Mindent, amit �p�t�nk, azt rosszul �p�tj�k meg.

��Akkor le kell d�nten�nk�� k�vetkeztetett Szeppel.

��Nem�� ellenkezett Vakszerencse.�� Nem vagyunk s�rk�nyok. H�zakban �l�nk. Sz�ks�g�nk van legal�bb valamennyi falra.

��Am�g a sz�l bef�jhat az ablakokon�� mondta Azver.

���s ki l�p majd be az ajt�n?�� k�rdezte a kapusmester szel�den.

Sz�net �llt be a besz�lget�sben. Egy t�cs�k ciripelt fel buzg�n valahol a tiszt�s t�lfel�n, elhallgatott, majd �jra ciripelt.

��A s�rk�nyok?�� tal�lgatott Azver.

A kapusmester megr�zta a fej�t.�� �gy v�lem, az Elv�l�s, amelybe belefogtunk, �s amelyet el�rultunk, beteljesedik v�g�l�� mondta.�� A s�rk�nyok szabadon t�voznak, �s itt hagyj�k nek�nk azt, amit v�laszt�sunk nek�nk rendelt.

��J� �s rossz ismeret�t�� tal�lgatott most �nix.

��Az alkot�s, a form�z�s �r�m�t�� helyesb�tett Szeppel.�� A mesters�g�nket.

���s a kapzsis�gunkat, a gyenges�g�nket, a f�lelmeinket�� tette hozz� Azver.

A t�cs�k zen�j�re egy m�sik t�cs�k v�laszolt, a patakhoz k�zel. A k�t ciripel�s egy�tt l�ktetett, �sszefon�dott, elkapta �s eleresztette egym�s ritmus�t.

��Amit�l �n f�lek�� kezdte Vakszerencse��, annyira, hogy kimondani sem szeretem, az, hogy a s�rk�nyokkal egy�tt, a mesters�g�nk is elr�ppen. A m�v�szet�nk. A m�gi�nk.

A t�bbiek hallgat�sa azt mutatta, hogy �k is tartanak ett�l. V�g�l a kapusmester sz�lt �vatosan, de az�rt bizonyoss�ggal a hangj�ban:�� Nem, nem hiszem. �k maguk a Teremt�s, val� igaz. De mi is megtanultuk a Teremt�st. Magunk�v� tett�k azt. Nem vehetik el t�l�nk. Ahhoz, hogy elvesz�ts�k, el kellene vetn�nk magunkt�l, el kellene feledn�nk.

��Ahogy az �n n�pem is tette�� jegyezte meg Azver.

��N�ped azonban meg�rizte a f�ld eml�kezet�t, az �r�kk�val� �let eml�k�t�� v�laszolt Szeppel.�� Mi elfeledt�k mindezt.

�jabb hosszas hallgat�s k�vetkezett.

��Ki tudok ny�lni a falhoz�� mondta Vakszerencse nagyon halkan, �s Szeppel �gy sz�lt:�� K�zel vannak. Nagyon k�zel.

��Honnan tudhatn�nk meg, hogy mit kell tegy�nk?�� k�rdezte �nix.

Azver t�rte meg a k�rd�st k�vet� csendet.�� Egyszer, amikor nagyuram, a f�m�gus itt volt velem a Ligetben, elmondta, eg�sz �let�ben pr�b�lta megtanulni, hogyan d�nts�n mindig a mellett, amit am�gy is elker�lhetetlen�l meg kell tennie.

��B�r most is itt lenne�� s�hajtott fel �nix.

��� m�r v�gzett a teend�ivel�� mormolta a kapusmester mosolyogva.

��De mi m�g nem. Itt �l�nk a szakad�k sz�l�n �s besz�lget�nk�� mind j�l tudjuk.�� �nix v�gign�zett a csillagf�nyes arcokon.�� Mit akarnak t�l�nk a holtak?

��Mit akarnak t�l�nk a s�rk�nyok?�� k�rdezett vissza Vakszerencse.�� Ezek a n�k, akik s�rk�nyok, vagy a s�rk�nyok, akik n�k�� mi�rt vannak itt? B�zhatunk benn�k?

��Van m�s v�laszt�sunk?�� �rdekl�d�tt a kapusmester, eg�szen semleges t�nusban.

���gy v�lem, nincs�� v�laszolt a form�z�. Hangj�ban kem�ny �l, kardpenge kem�nys�ge csend�lt.�� K�vetn�nk kell.

��K�vetj�k a s�rk�nyokat?�� k�rdezte Vakszerencse.

Azver megr�zta fej�t.�� �gert.

��De formamester! � nem vezet��� ellenkezett Vakszerencse.�� K�vess�nk egy falusi foltoz�t?

�nix sz�lt:�� �ger b�lcs ember, de a kez�ben, �s nem a fej�ben b�lcs. A sz�v�t k�veti. Bizony�ra nem k�v�n vezetni minket.

��Azonban � lett kiv�lasztva mindannyiunk k�z�l.

��Ki v�lasztotta ki?�� k�rdezte Szeppel halkan.

A form�z� v�laszolt neki:�� A holtak.

�jfent csendben �ltek. A t�cs�kzene elhallgatott. K�t magas alak k�zeledett hozz�juk a f�ben, melyet sz�rk�re festett a csillagf�ny.�� Par�zs �s �n ide�lhet�nk egy kicsit?�� k�rdezte Lebannen.�� Ma nem megy az alv�s.

* * *

A buk�faln�l �ll� h�z k�sz�b�n �lve, K�bor a csillagokat n�zte a tenger felett. Egy �r�ja vagy tal�n m�g kor�bban bement aludni, de amint lehunyta szem�t, azonnal az a domboldal jelent meg el�tte, �s a hangok a hull�mok morajl�s�hoz hasonlatosan z�gtak fel. Felkelt h�t �s kiment, ahol l�thatta a csillagokat.

F�radt volt. Szemei hamarosan lecsuk�dtak, �s akkor �jra ott �llt a k�fal mellett, sz�v�t jeges r�m�let markolta, hogy �r�kre ott kell maradnia, �s nem ismeri a visszavezet� utat. V�g�l f�lelemt�l reszketve �s nyugtalanul felkelt, felkapott egy l�mp�st a h�zban �s meggy�jtotta. Elindult az �sv�nyen Moha h�za fel�. Moha vagy megijedt vagy nem; mostans�g m�r igencsak a fal k�zel�ben �lt. De Hanga biztosan p�nikba esett, �s Moha tal�n nem b�rja megnyugtatni. �s ha b�rmit is meg kellett tenni, ez�ttal nem neki kellett cselekednie, de legal�bb a szeg�ny f�lesz�nek vigaszt ny�jthatott. Elmondhatja neki, hogy ez csak �lom.

Neh�z volt haladni a s�t�tben, a l�mpa nagy �rny�kokat k�r�tett az �sv�ny minden apr� r�szlete m�g�. Lassabban ment, mint ahogy szerette volna, �s meg is botlott id�nk�nt.

F�nyt l�tott az �zvegyember h�z�ban, pedig k�s�re j�rt m�r. Egy gyermek s�rt fel, valahol a faluban. Anya, anya, mi�rt ki�ltoznak az emberek? Kik azok a kiab�l� emberek, anya? Az ottaniak sem tudtak aludni. Ak�r az eg�sz Szigetvil�g r�m�lmokt�l szenvedhet, ilyesmi mer�lt fel a m�gusban. Kicsit elvigyorodott a gondolatra; mindig is kedvelte ezt a sz�netet, ezt a f�lelemmel telt v�rakoz� pillanatot, miel�tt a dolgok megv�ltoznak.

* * *

�ger fel�bredt. A f�ld�n fek�dt, �s �rezte annak m�lys�g�t maga alatt. Felette l�ngoltak a csillagok, a ny�r csillagai, �s lev�lr�l-lev�lre ugr�ltak, ahogy a sz�l f�tt, keletr�l nyugatra s�t�ltak, ahogy a vil�g fordult. N�zte a k�peket egy ideig, miel�tt hagyta �ket elt�nni.

A dombon Tehanu v�rta.

��Mit kell tenn�nk, Hara?�� k�rdezte a l�ny.

��Meg kell foltoznunk a vil�got�� v�laszolta �. Elmosolyodott, mert sz�ve v�gre k�nnyebb lett.�� �t kell t�rn�nk a falat.

���k tudnak seg�teni?�� k�rdezte a l�ny, minthogy a holtak v�rakozva gy�lekeztek lentebb a s�t�ts�gben, oly sz�mtalanul, mint a f� vagy a homokszemek vagy a csillagok, ez�ttal csendesen, mint egy hatalmas l�lektenger nagy �ble.

��Nem�� v�laszolta �ger.�� De tal�n m�sok seg�thetnek.�� Lel�pdelt a domboldalon a falhoz. Ott alig volt magasabb a derek�n�l. R�helyezte kez�t az egyik k�re a fed�sorban, �s megpr�b�lta lebillenteni azt. Szorosan illeszkedett vagy nehezebb volt, mint amilyen egy k� lehetett volna, nem b�rta felemelni, mozd�tani sem.

Tehanu mell�l�pett.�� Seg�ts!�� k�rte a f�rfi. A l�ny a k�re tette kez�t, az emberit �s az �ssze�gett karmot is, szor�totta, ahogy t�le tellett, �s k�zben pr�b�lta kiford�tani. A k� kimozdult, azut�n m�g ink�bb kimozdult.�� Told!�� ny�gte, �s egy�tt lassan kil�kt�k a hely�b�l. Kem�nyen csikorgott az alatta l�v� szikl�n, majd tompa, neh�z dobban�ssal esett le a fal t�loldal�n.

A k�vetkez� k�darab kisebb volt, egy�tt ki b�rt�k emelni a hely�r�l. Hagyt�k a porba hullani a fal fel�j�k es� oldal�n.

Akkor l�buk alatt megremegett a talaj.

A falban �sszecs�rrentek a kicsiny, laz�bb kavicsok. �s egy hossz� s�hajjal, a holtak sokas�ga, k�zelebb l�pett a falhoz.

A formamester hirtelen felpattant �s hallgat�zva �llt. Levelek z�poroztak a tiszt�sra, a Liget f�i hajlongtak �s remegtek, mintha hatalmas sz�l nyomn� �ket. �mde sz�lcsend volt.

��V�ltoz�s t�rt�nt.�� �gy sz�lt, �s elh�z�dott a t�bbiekt�l, be a s�t�ts�gbe, a f�k al�.

Az id�z�, a kapusmester �s Szeppel felemelkedtek, hogy k�vess�k, gyorsan �s csendesen. Vakszerencse �s �nix j�val lassabban mentek ut�nuk.

Lebannen fel�llt. Tett n�h�ny l�p�st a t�bbiekkel egy�tt, azut�n habozva �llt meg, v�g�l �tsietett a tiszt�son az alacsony k�- �s r�gh�zhoz.�� Iri�n!�� sz�lt be, megkopogtatva a s�t�t ajt�f�lf�t.�� Iri�n! Magaddal vinn�l?

A l�ny mosolyogva kij�tt a h�zb�l �s mintha t�zes ragyog�st �rasztott volna.�� Gyere h�t! Gyere gyorsan!�� h�vta, �s megfogta Lebannen kez�t. Keze �getett, mint az izz� sz�n, ahogy mag�val ragadta a f�rfit, �s meglovagolt�k a m�s szeleket.

Kis id� m�lt�n Szeserah l�pett ki a h�zb�l a csillagf�nyre, �s m�g�tte Tenar. Meg�lltak �s k�r�ln�ztek. Semmi sem mozdult; a f�k rezzen�stelen nyugalommal �lltak.

��Mind elmentek�� suttogta Szeserah.�� A S�rk�nyok �tj�ra.

L�pett egyet el�re, k�zben a s�t�ts�gbe b�mult.

��Mit tegy�nk, Tenar?

���rizz�k a h�zat�� v�laszolta Tenar.

���!�� suttogta Szeserah, �s t�rdre borult. Megl�tta Lebannent az ajt� k�zel�ben fekve, hason ny�lva el a f�ben.�� Nem halt meg� gondolom� �, kedves kir�ly nagyuram, ne menj el, ne halj meg!

��� is vel�k van. Maradj mellette! Tartsd melegen! �rizz�k a h�zat, Szeserah�� mondta Tenar. Odament, ahol �ger hevert, nem l�t� szemekkel meredve a csillagokra. Le�lt mell�, �s kez�t a f�rfi kez�re tette. V�rakozott.

* * *

�ger bajosan tudta volna egyed�l elmozd�tani a nagy szikl�t, amelyiket k�vetkez�nek megragadott, de az id�z� m�r mellette volt. H�t�t megg�rbesztve v�ll�t a nagy k�nek vetette �s �gy sz�lt:�� Most!�� Egy�tt addig tolt�k, m�g v�g�l kibillent a hely�b�l. Egyens�ly�t �s talaj�t vesztve az el�z�h�z hasonl� neh�z, v�gleges puffan�ssal hullott le a t�loldalon.

M�sok is voltak ott vele �s Tehanuval, fesz�tgett�k a k�veket, lel�kt�k-leh�zt�k azokat a fal mell�. �ger l�tta, hogy keze egy pillanatra �rny�kot vetett valami v�r�s ragyog�st�l. Orm Iri�n�� ahogyan el�sz�r l�tta, nagyszer� s�rk�ny alakj�ban�� kieresztette t�zes lehelet�t, mik�zben k�szk�dve pr�b�lt kit�pni egy hatalmas szikl�t a legals� sorb�l, m�lyen a f�ldb�l is egyben. Karmai szikr�kat vetettek, csontt�sk�s h�ta �vbe g�rb�lt, �s a sziklat�mb neh�zkesen kig�rd�lt a szabadba. Felette leomlott a fal egy szakaszon.

M�rhetetlen�l er�teljes, m�gis l�gy ki�lt�s t�rt fel a fal t�loldal�n �ll� �rnyakb�l, mint tenger moraja az �res parton. S�t�t t�meg�k nekil�dult a falnak. Feln�zve �ger l�tta, hogy m�r nincs s�t�ts�g. F�ny �szott az �gen, amelyen a csillagok sohasem mozdultak, t�zes szikr�k jelentek meg a t�voli nyugat s�t�tj�ben.

��Kalesszin!

Tehanu hangja. �ger r�n�zett. A l�ny felfel� meredt, nyugatnak. Nem volt m�r k�ze a f�ldh�z.

Felemelte karjait. T�z futott le kez�n, karj�n, a haj�ra, az arc�ra �s a test�re. Nagy sz�rnyak l�ngoltak fel a feje felett �s emelt�k fel a leveg�be a t�z teremtm�ny�t l�ngol�n, sz�ps�gesen.

Hangosan, tiszt�n rikoltott fel. Magasra r�ppent, el�re, sebesen, fel az �gbe, ahol a f�ny egyre n�vekedett, �s feh�r sz�lk�nt lassan elf�tta a jelent�s n�lk�li csillagk�peket.

A holtak sokas�g�b�l n�h�ny, itt �s ott, ak�rcsak Tehanu, szikr�zva r�ppent fel, �s s�rk�nny� v�ltozva meglovagolta a szelet.

A t�bbs�g�k gyalog k�zel�tett. Nem tolakodtak el�re, nem ki�ltoztak m�r, csak siets�g n�lk�li bizonyoss�ggal j�ttek a fal leomlott r�szeihez. F�rfiak �s n�k hatalmas sokas�ga, akik a falhoz �rve cseppet sem haboztak, csak �tl�ptek a leomlott hat�ron �s elt�ntek, f�stfoszl�nny� v�ltak, l�legzett�, mely felragyogott egy pillanatra az egyre er�s�d� f�nyben.

�ger �ket n�zte. Kez�ben�� elfeledkezv�n r�la�� m�g mindig egy kisebb k�vet tartott, amit az�rt fesz�tett ki a falb�l, hogy meglaz�tson egy nagyobb darab szikl�t. Figyelte, ahogy a holtak kiszabadulnak. V�g�l megl�tta k�zt�k �t. F�lredobta a k�vet, �s k�zelebb l�pett.�� Liliom!�� sz�l�totta meg. A n� megl�tta �s r�mosolygott �s kiny�jtotta a kez�t. �ger megfogta, �s egy�tt l�ptek ki a napf�nyre.

* * *

Lebannen a romos fal mellett �llt, �s figyelte a keleten kif�nyesed� hajnalt. Volt m�r kelet ott, ahol nem voltak ir�nyok, ahol nem volt k�vethet� �t. Volt kelet �s nyugat, volt f�ny �s mozg�s. Maga a f�ld mozgott a l�ba alatt, reszketett, mint valami hatalmas �llat, �s a k�fal vele r�zk�dott �s mag�t�l omlott tov�bb, hullott sz�t. T�z t�rt fel a t�voli, fekete hegycs�csok k�z�l, melyeknek egyetlen neve F�jdalom, a t�z, mely a vil�g sz�v�ben l�ngolt, a t�z, amely a s�rk�nyokat t�pl�lta.

Az eget n�zte a hegyek felett �s l�tta, ahogy egyszer K�borral l�tta, a nyugati tenger felett a s�rk�nyokat sz�rnyalni a reggeli sz�lben.

H�rom k�zeledett k�r�zve arra, ahol �llt a t�bbiek k�z�tt a dombgerincen, a romos fal felett. Kettej�ket ismerte, Orm Iri�nt �s Kalesszint. A harmadik f�nyes pikkelyv�rtje aranysz�nben j�tszott, aranyl� sz�rnyak r�p�tett�k. � rep�lt a legmagasabban, �s nem is ereszkedett le hozz�juk. Orm Iri�n k�r�tte j�tszott a leveg�ben �s egy�tt sz�rnyaltak, egyik kergetve a m�sikat egyre magasabbra �s magasabbra, m�gnem az els� napsugarak el�rt�k Tehanut, �s � �gy ragyogott, mint a f�nyl� csillag, melynek nev�t viselte.

Kalesszin �jabb k�rt tett meg, alacsonyan rep�lt, �s k�nnyed�n leereszkedett a k�fal romjai k�z�.

��Agni Lebannen!�� k�sz�nt�tte a s�rk�ny a kir�lyt.

��Legv�nebb!�� v�laszolt a kir�ly illend�en.

��Aissadan verw nadannan�� mondta a terjedelmes, szisszen� hang, mint cimbalmok tengere.

Lebannen mellett Par�zs, K�tf� id�z�mestere �llt gy�keret eresztve, szil�rdan. Elism�telte a s�rk�ny szavait a Teremt�s Nyelv�n, azut�n archikul is:�� Ami k�l�nv�lt, az k�l�nv�lt �r�kre.

A formamester a k�zelben �llt, haja ez�st�sen csillant az egyre ragyog�bb f�nyben. �gy sz�lt:�� Ami meg�p�lt, most leomlott. Ami megbomlott, az most �jra egyes�lt.

Azut�n v�gy�dva n�zett fel az �gre, az aranysz�n �s a v�r�s-bronz s�rk�nyra, de azok szinte m�r l�t�t�vols�gon k�v�lre ker�ltek. Hatalmas k�r�ket tettek meg p�rg� r�pt�kben odafent, s alant az �res �rnyv�rosok semmiv� foszlottak a nappali f�nyben.

��Legv�nebb!�� sz�l�totta meg a s�rk�nyt, �s a hossz� fej lassan fel�fordult.

��J�r m�g � az erdei �sv�nyeken valaha?�� k�rdezte Azver a s�rk�nyok nyelv�n.

Kalesszin hossz�k�s, megfejthetetlen m�lys�geket rejt�, s�rg�s szeme �t figyelte. A hatalmas sz�j, mint a gy�kok sz�ja, mintha mosolyra h�z�dott volna. Nem sz�lalt meg.

Azut�n lust�n elny�lt a falon, amit�l a m�g hely�k�n l�v� k�vek is elmozdultak, g�r�gve hullottak ki f�mes hasa al�l. Kalesszin elcsavarta hatalmas test�t, �s helyb�l lend�lve�� n�h�ny hatalmas ugr�ssal �s sz�rnycsap�ssal�� elszakadt a domboldalt�l. Alacsonyan rep�lt a hegyek fel�, amelyeknek cs�csai most f�stt�l �s feh�r g�zt�l ragyogtak a t�z �s a nap f�ny�ben.

��Jer, bar�tom!�� sz�lt Szeppel halk hangj�n.�� Sz�modra m�g nem �rkezett el a megszabadul�s ideje.

* * *

A napf�ny m�r bevil�g�totta az eget a f�k felett, de a tiszt�s m�g �rizte a hajnal sz�rke h�v�ss�g�t. Tenar �ger mellett �lt, kez�t a f�rfi kez�re t�ve, lehajtott fejjel. A h�s harmatgy�ngy�ket figyelte egy pengeszer� f�sz�lon, ahol a p�tt�m, tiszta cseppek a n�v�nyke �l�n f�ggeszkedtek, s mindegyik�k visszat�kr�zte az eg�sz vil�got.

Valaki a nev�n sz�l�totta. Nem n�zett fel.

��Elment�� mondta v�laszk�ppen.

A formamester t�rdelt le mell�. Finoman meg�rintette �ger arc�t.

Csendesen t�rdelt ott egy ideig. Azut�n a saj�t nyelv�k�n sz�lt Tenarhoz:�� L�ttam Tehanut, asszonyom. Aranyl�n sz�llott a m�s szelekkel.

Tenar feln�zett. Arca s�padt volt �s megviselt, de a b�szkes�g szikr�i ott csillogtak tekintet�ben.

K�szk�d�tt a szavakkal, azut�n siker�lt megsz�lalnia, rekedten �s szinte hallhatatlanul:�� S�rtetlen?

A f�rfi b�lintott.

Tenar v�gigsim�tott �ger kez�n, a foltoz� kez�n, a finom, �gyes k�zen. K�nnyek sz�ktek a szem�be.

��Hadd maradjak vele egy kicsit�� k�rte �s s�rva fakadt. Arc�hoz emelte a kih�l� kezet �s zokogott, keser�en, csendesen.

* * *

Azver odament a h�zik� ajtaj�n�l �ll� kis csoporthoz. �nix �s Vakszerencse az id�z�mester k�zel�ben maradtak, aki s�lyosan �s nyugtalanul �llt a hercegn� mellett. A l�ny Lebannen mellett kuporgott, karjait a f�rfi nyaka k�r� fonta v�delmez�n. Mer�szelje csak meg�rinteni b�rmely var�zsl�f�le! Tekintete vill�mlott. Kez�ben Lebannen r�vid t�r�t tartotta, lecsupasz�tott peng�vel.

��Vele j�ttem vissza�� magyar�zta Par�zs a formamesternek.�� Pr�b�ltam magam mellett tartani, de nem voltam biztos az �tban. A l�ny nem enged a k�zel�be.

��Gana��� sz�l�totta rangj�n a l�nyt Azver, karg�dul.

A hercegn� tekintete r�villant.�� �, k�sz�net n�ked, Atwa-Wuluha, �s tisztelet az Any�nak!�� s�rta.�� Azver uram! K�ldd el ezeket az �tokverte-var�zsl�kat! �ld meg �ket! Meg�lt�k a kir�lyomat!�� �s odany�jtotta a t�r markolat�t a formamesternek, maga fel� ford�tva a karcs� ac�lpeng�t.

��Nem, hercegn�. Iri�nnal ment, a s�rk�nnyal. De ez a var�zsl� itt, visszahozta �t. Hadd n�zzem!�� Ezzel let�rdelt �s kicsit elford�totta Lebannen arc�t, hogy jobban l�ssa, �s kez�t a mellkas�ra fektette.�� Kih�lt�� mondta.�� Neh�z volt visszat�rni. Tartsd a karjaidban, hercegn�, tartsd �t melegen!

��Pr�b�ltam�� suttogta a l�ny, s beharapta als� ajk�t. Leeresztette a t�rt, �s az eszm�letlen f�rfihoz hajolt.�� �, szeg�ny kir�lyom!�� s�gta halkan, archikul.�� Kedves, szeg�ny kir�lyom!

Azver felkelt mell�l�k, �s �gy sz�lt az id�z�h�z:�� Szerintem rendbe fog j�nni, Par�zs. � most t�bbet tehet �rte, mint mi.

Az id�z�mester kiny�lt nagy kez�vel, �s megfogta Azver karj�t.�� Nyugalom�� intette a form�z�.

��A kapusmester�� mondta Azver, hirtelen feh�rebb� v�lva, mint azel�tt, �s k�r�ln�zve a tiszt�son.

��Visszaj�tt a p�lnival.�� Most Par�zs pr�b�lta nyugtatni a m�sikat.�� �lj csak le, Azver.

Azver engedelmeskedett, le�lt a t�nksz�kre, amelyen az �reg elvar�zsol�mester foglalt helyet a d�lut�ni tan�cskoz�s sor�n. Mintha ezer esztend� telt volna el az�ta. A v�nember visszament az Iskol�ba az este� Azut�n elkezd�d�tt a hossz� �jszaka, amely olyan k�zel hozta a k�falat, hogy az mag�hoz r�ntott minden �lmod�t, �s ott mindenki csak r�m�letet lelt, �gy senki sem alhatott. Senki tal�n K�tf�-szigeten, vagy a szigetek �sszess�g�n� Csak �ger, aki vezet�j�kk�nt ment el�re� Azver azon kapta mag�t, hogy dideregve elb�biskol.

Vakszerencse pr�b�lta beterelni a t�li lakba, de Azver kijelentette: a hercegn� mellett akar maradni, hogy tolm�csolhasson neki. �s Tenar k�zel�ben, kimondatlan hagyta a gondolatot, hogy v�delmezze. Hogy hagyj�k mag�nyosan gy�szolni. De �ger m�r letudta a gy�szt. �tadta b�nat�t a n�nek. �s mindegyik�knek. �r�m�vel egy�tt tal�n�

A gy�gyf�vesmester �rkezett az Iskola fel�l, �s r�gt�n fontoskodni kezdett Azver k�r�l, kezdetnek vastag k�p�nyeget ter�tett a v�ll�ra. A formamester f�radt, l�zas f�l�lomban �lt ott, nem figyelve a t�bbiekre, �s csak halov�nyan ideges�tette, hogy ennyi ember tapodja kedves �s csendes tiszt�s�nak f�v�t. N�zte, ahogy a napf�ny lem�szik a f�k levelein. Virraszt�sa jutalmat nyert, amikor a hercegn� l�pett oda hozz� �s t�rdelt le el�, k�rlel� tisztelettel arc�n �gy sz�lt:�� Azver uram! A kir�ly besz�lni k�v�n veled.

A hercegn� �gy seg�tett a formamesternek talpra kecmeregni, mintha valami v�nember lenne, de � nem b�nta.�� K�sz�n�m, ga�nha�� mondta.

��Nem vagyok kir�lyn��� felelte a l�ny megk�nnyebb�lt kacaj k�s�ret�ben.

��De az leszel�� v�laszolta a formamester.

* * *

A telehold er�s dag�lya �rkezett, �s a Delfinnek meg kellett v�rnia a tet�z�st, hogy kifuthasson a P�nc�l-szirtek k�z�tt a ny�lt tengerre. Tenar nem is sz�llt partra Gonti Kapuban eg�szen reggelig, �s azut�n hossz� gyalogl�s v�rt r�, fel a dombra. K�zel napnyugta volt m�r, mire kereszt�lhaladt Re Albin �s r�l�pett a szikl�s �sv�nyre, amely a h�zhoz vezetett.

K�bor �pp a k�poszt�kat locsolta, rendesen megn�ttek m�r.

Felegyenesedett �s n�zte a n�t, ahogy k�zeledik. Azzal a s�lyomszer� tekintettel n�zte, homlok�t r�ncolva.�� �!�� Ennyit sz�lt csup�n.

���, kedvesem!�� mondta Tenar, szinte csak mag�ban. Sietett az utols� n�h�ny l�p�ssel, amikor m�r Karvaly is el�be ment.

* * *

F�radt volt. �r�lt, hogy egy�tt lehetnek v�gre, �s egy poh�rral Szikra j�f�le v�r�sbor�b�l kellemesebb� tette a pillanatot, ahogy �ltek �s n�zt�k a kora �szi alkonyt�l aranysz�n nyugati tengert.

���, h�t hogyan mes�lhetn�k el mindent?�� k�rdezte.

��Kezdd a v�g�n�� v�laszolta t�rsa.

��Rendben. Ott kezdem. Azt akart�k, hogy maradjak, de �n azt mondtam, hogy haza akarok j�nni. Volt egy tan�cskoz�s, �ssze�lt a kir�lyi tan�cs, tudod, az eljegyz�s miatt. Nagy lakodalom lesz meg minden, persze, de nem hiszem, hogy mennem kellene. V�g�l is ott voltam, amikor megesk�dtek. Elf�ran Gy�r�j�vel. A mi gy�r�nkkel.

A f�rfi r�n�zett �s elmosolyodott, azzal a sz�les, �des mosoly�val, amit�� gondolta Tenar tal�n j�l, tal�n rosszul��, a vil�gon senki sem l�tott m�g rajta k�v�l.

��Igen?�� k�rdezte K�bor.

Lebannen j�tt el�bb �s mell�m �llt baloldalt, �s azut�n Szeserah is bevonult, �s ide�llt a jobbomra. M�rred tr�nja el�tt. �s akkor feltartottam a Gy�r�t. Ugyan�gy, mint amikor elvitt�k Enyhelyre, eml�kszel? A Messzil�t�ban �llva, a napf�nyben. Lebannen elvette, megcs�kolta �s visszaadta nekem. �s akkor felh�ztam a l�ny karj�ra, alig ment �t a kez�n�� nem egy apr� teremt�s ez a Szeserah. �, K�bor! L�tnod kellene �t! Micsoda sz�ps�ges le�ny, �s vad is, mint egy oroszl�n! Lebannen megtal�lta a p�rj�t, �s mindenki ki�ltozott. �s �nnepeltek, meg minden, �s akkor el tudtam j�nni v�gre.

��Folytasd csak!

��Visszafel�?

��Visszafel�.

��H�t, el�tte K�tf�n voltunk.

��K�tf�n semmi sem egyszer�.

��Val�ban nem.

Egy ideig csendben iszogatt�k a v�r�sbort.

��Mes�lj a form�z�r�l!

Tenar elmosolyodott.�� Szeserah harcosnak nevezte. Azt mondta, csak egy harcos k�pes szerelembe esni egy s�rk�nnyal.

��Ki ment vele a kisz�radt f�ldekre�� aznap �jjel?

��� k�vette �gert.

���!�� mondta K�bor egyszerre meglepetten, �s n�mi el�gedetts�ggel hangj�ban.

���s a t�bbi mester is hasonl�k�ppen. �s Lebannen �s Iri�n�

���s Tehanu.

�jabb csend.

��Kiment a h�zb�l. Amikor �n kij�ttem, m�r nem volt sehol.�� Hosszas hallgat�s.�� Azver l�tta. A napkelte f�ny�ben. A m�s szelek sz�rny�n.

Hallgat�s.

��Mind elmentek. Nem maradt egyetlen s�rk�ny sem Enyhelyen vagy a nyugati szigeteken. �nix �gy mondta: amikor az �rnyak azon a helyen, �s minden ottani �rny �jra egy�v� v�lt a f�ny vil�g�val, akkor a s�rk�nyok is visszakapt�k birodalmukat.

��Elrontottuk a vil�got, hogy megjav�thassuk�� jegyezte meg K�bor.

Hossz� id� eltelt�vel Tenar sz�lalt meg halk, elv�konyodott hangon:�� A formamester szerint Iri�n megl�togatja �t a Ligetben, ha h�vja.

K�bor nem v�laszolt, majd egy id� m�lva �gy sz�lt:�� Arra n�zz, Tenar!

Odan�zett, ahov� K�bor mutatott: a nyugati tenger feletti leveg� m�lys�ges hom�ly�t f�rk�szte.

��Ha elj�n, akkor arr�l fog j�nni�� mondta a f�rfi.�� �s ha nem j�n el, akkor most ott kell lennie.

Tenar b�lintott.�� Tudom.�� Szeme k�nnyekkel telt meg.�� Lebannen egy dalt �nekelt nekem a haj�n, amikor visszafel� tartottunk Enyhelyre.�� Nem b�rt �nekelni, elsuttogta h�t a szavakat:�� �, mily �r�m, min� szabads�g�

K�bor f�lren�zett, fel az erd� f�ira, a hegyre, az egyre s�t�ted� magass�gokba.

��Mondd�� kezdte Tenar��, mivel foglalkozt�l, am�g t�vol voltam?

���riztem a h�zat.

��J�rt�l m�r id�n az erd�ben?

��M�g nem�� felelte K�bor.

/9j/2wBDAAUDBAQEAwUEBAQFBQUGBwwIBwcHBw8LCwkMEQ8SEhEPERETFhwXExQaFRERGCEYGh0dHx8fExciJCIeJBweHx7/2wBDAQUFBQcGBw4ICA4eFBEUHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh4eHh7/wAARCAEeAMgDASIAAhEBAxEB/8QAHAAAAgIDAQEAAAAAAAAAAAAABQYEBwADCAIB/8QATBAAAQMDAgMFBQQFCQYEBwAAAQIDBAAFEQYSEyExBxQiQVEjMkJhcRVSgZEkM2KhsTRDU3KCksHR8AgWotLh8URUY8IXJTVFZKO0/8QAGgEAAwEBAQEAAAAAAAAAAAAAAQIDBAAFBv/EACURAAICAgICAgIDAQAAAAAAAAABAhEDEhMhBDEiQTJRI1JhBf/aAAwDAQACEQMRAD8AoR1hpc1L7yFlyiaC+rJS64kAcudai2FOZJz+NEGmvCMdK2YsTMuRpENap6RnvjoH9avnEnDxCY8T/Woi420rCc862uQ0hCdu0fhV3hsmp0CBIuXwS3v7yq2CRcvjlvf3lUVYglRAabKyfIetMVz0BqeFZhd5Fnf7p4PGUfe6UjhQ2wjLXL4n8sdT/aVWLXKz/LHV/wBpVOU7QOo4tj+25NolJgff2dPn9PnS/Gg08YoHIwXvmJTuS+v+1zr13mf/AObe/vKo0YbYHiqDLj8/Z0Hjs7la9A/vVxK+c57H9dVbmn5pVzmvf31VsjMOU02HQmqL3EVPtVpkPtNp3FW3Aqax0dzSYspkzv8AzL395VeFyZuf5S9/eVTq1orUQsjt0NnlCGx76+H9cn6cqWXW/l/aoqNncjIqJMtX/iXVf2q3tmUrn3l1P9qt0SCuU6hqO2pxxZwlKRkk04P9mOtoVlN6fsziYITvUSfGB67OtN+AHNsVGuPk5kKNQ5e/B8ajU9pXvt8P1pgsPZ1rLUMTj2yxPPx1dFqwhJ/FRFFsGz+0IneJra8cZf8Aer4X5pVnjL/OjmpNHamsUtxi6WWYwUp3BXDyjb/W6UFb8fueKkaH3Z47zNB/lChWmS9LUc94cV+NTsIITkZrW4wlQUoJA/Gk4wqYPUuY4n9a4PxrwH5udnHVgUQMc7cgioZZc4hwaDxlI5DWpck/+IVWVK2fsfKsqeo+x5YVtUQpNT25Le3bjBoQ47tVuJ51IadDjfkDV8WRkskKCDTiOLkqFEe8IUkAUEaKQU7hzolDO4Hwg+laotmdj12S3KBatbWyVLiiSwXNikemfi/CukWZybLqfWD97nPTIEKPE2tLGUI3fdT9TXLXZ8FP66scZQwh6a0jP410tdYsq8q1rHYjF4uXaLGP9RHD3Vl8hfOjTj7VkfWL9wZTrXbcH5MY2NsssOD9Xxd3w1y+xDmZ/kz2du7HDVu/LFdURbzKE3tAuFvS1xofd2WeKnI8LeOlGbou4QGkSLiqKyypIP2gzHG+Pu+8n7u750kMrxhcbOPxEdedbSULDalbSdpq6rd2NWL7IbZkT5hucmB9oR1tt+yQlIT4enPnVsQFyoV8t0N5dmlsyYL8pxUeMMKWgt7Vj8zW+0yZNwk2SY6ytyQrTzjvDSAEq3Kbxj58hQnncvYIQo4uLa4j4U/HXwkueacbhmus7ROTcmtDXW0yFwbbKfwYTY2g7Undu9edQ+06IzJ0jf7dPiRT3W0sy2sNAFh3erw/8NaNMWtiZpjQFrfUocaJJd9mdpHhpHKwqFB7WD0i2Xe9XmRc302GNaHG0xcYZLy+W2uXdH6Uuurbqi32lniPq5ueiB94+gq5e1C23q6dm8iyCQ/3/Tb36WyP/FMfA786rHQPaVeuzhh9lnT8V1cr+dkpUlRT6fSmxRqwyVlqaB0S1oIu3W5SrVcrlxGo8IRyF8N1atvi+nWnq7xGI2qhckTJEmHCtjrtyU4tagsqHhT1wCfTnSNbJdt1do+wX2Rpu3wpjt7YYc7ujZxE7vF86tbUl1tdpfi2CNLi25UoLc4hTlKNuOv1zU5OzlGjlLsqsTGqO0KPDksEMcVa3Wz1SB5Grv1fra32rSDF2n2yQ/Bly+6W+JCd2cNlHx1Mtlrjta9sV7XHDN3uFuld9Aa4e/aE7V7fLOTRHs37pJ0Tp8LtCX3AH2+8lvIiLSee76mmlPYMY0KjOsrNaNLyrwxd9QXeEpJDVumQsrCz8KnNvu/jVWdmnZQvV0B26TLo3aWnpBajoU34lunnjGRir20xqO8SIjCZDsWdHevj0HHAGxxCd3/LRJE2YsREsJhtNK1CthLaWsbQM/8AL1oRdAlCzjTUOnLhar1PtspCne5Pqa4jbZ2cupz+VDnF8ALbxvrtBYuNwRHVckQXWpV4Xb3kcH32xxB/7etckavgsw9Y3WJH8LLEtxtCfQBXKqqRNwA7bgUgBScVjTXjJxy8q3JZ3KO05HlRKJFKkp3o8I61aia6ICYeUbkorKPKDSEbUqrKUNlcuDKqkMDGCa9Bkg8xzqYiOkbd1Twp7FMs0zy0jiGj1vhuNj9hVQYrfD9z3/8AGrp7NuzSLe9NMXq8XtENEhZSyjhb92PnkVsUtHZDWxA03utWoLfdk+MxJCXtv0NdH2zU1siXe6XiNq+zpsNzAkuodd9u0vZ4hj5/uqp9RaJudpukiCmC+8G17W3Qjwr+7zTnGKBSNFagdcVt05MW63yUe78v4U+fDHI9kxoZHFVRdjL9sW3qFcHVulxEurjbjSnJXiRt6hVNEnWtqfMZqBqjTeWWuHKS5J8J3DOU/lXLcjRF/cZVtsMxRb5qTwD/AJV6tGlbjbbvbJF5s0iNDecC1KcYwAn1rFPCv2VWSzqG2W1m6ohXDTE9sMxo8iAta0EJO9QyU/IECosu13G02uB3u42u2qZs4ghx50gFY2+JP120Va+zJNxd05Ik92S0G+5tsylMcVnZ+ziqs7aIUuTaG9EWq3Xe6ONS+8Py5AJSyCCNoPxdeozWVFbGi8u6bYst/N71DYENTbb3YNRHsrQU/wCvrUXRt5s0xnSd1haisrDVpt5jyI8mTsX4sdKrvVHYW7bNKuXC2SVyLxH2OOwuH8Kqrh7QOon7iI4sM4Sj/Nhs7q0RhF+mIp2dPyNW6dvN2k6l0643NdtDnAuSEHk9HPJS/njyorcdI2LW9qjS7u9EnJYd48JTYAIZPNKD/jVcdmHZfN0LGl6lclrlXKPF3KtTIypxKuWxQ8jyo/ZLfcNVaWVCdhDQ8WfIxw2cmS4o89qj5DlUZMdBCYpadQ2+NbJmlQ5bHVuNWkPbF79v3vvVOvV+nO3y3XE2CdGdiNrbcSllTqHArb0UlPlt/fVdT+wixvrZvNsv8qPbOYcL29cgrz1Tj/vS7qqP2s9mt07lar7epltb2mO642p1GPu9T+VE4v6LdnH4c69QLE6LuGcMJlt8Bcj5DdSRo6+6en6vNmNi1DZ58ve7LgO/yRte3xL9P8KnaJjzu0HTUG4a3VDRJH/06TEK23/2lYpgjtSorclMjUibqzGQVPExsyQkZHJeefMEYxShFvTe2FpuFPVLt8R5N9kymm5jvDQ4jxJyPrUlmfAjQobn2/Y+MxeFSj+l/Cd3/NS3fNDTO0rucm8n7AtMIFu3W/o+795aqR4X+zvx4jhNzXFuTm9yND2FZ2jpv9M1yObLfanW6NbYbZ1BZOIxelTD+l/Ad3/NXL3a79kNdpN6Nkm97iOvl3eF7vErrz86FuaEvyZiIH2JK72s+z9mvx/SrU0d2EyX7UZ+opxhvqirfTCQj2ittV9E2ypoDZcPg9zaKmC7JYPBDe9KfeV61MmWm4WGAubc4MmGhRw0XW8b/pSy9doTgLmF76oshNQsOSJkfYpSOWaylSPMW4tKF8gayl3K8AQLQK9pHIVJ4TSkgE4xX0AJUpShz9K+ISFeLP4VfF2Z5JEuM2XHGschnrXV1rDtt0n9kQwIgtlibuDfD/nHVFfy6ZHSuU2krKQrmCPPyq3dPdszFutjAu2knblMiRu7h2PI/XtfDxP+xrsuKUvxQ2OReLn2yu/OMKkTWZDyHTF6cBzl8X3VD99aEC4Gzz1GVfeNDd9tG4qN7fh+FXxfKqd/+PFi9pjRlxAkufpf6ceX39vP19MVcWmpMTUNuizrI0n7Nkwd5JfV4HfR3nzrA20a7PRkXK6XbutjDwZhiN+ll1HtEK8St31T8utS4ASqRPh3910NBkl9pX8mdR5qT6fTIxSBqDtJ0zpq6mBCtEy5PQo6Y5kRpOxpzH4+VAFdtLEMFjT2keGD+u+0ZKnso809T1/0Kpxt+ianGPstKXGtVx0hbm27RJnxFLCYamCQ5HRn9YVnpXmSL7CtMtlN2m3CPBeSW5DISFBPzJ9/bVV2ztR0MyQTpu/xFZyYzU5Xd/4/uq3oMxu922LPhFKbXJtqeAWlbeE6r7/pSyjKPtBi7PX2nI+1zHNyHAfcitt8v1fst3/FQ/7Tui2GbbHRMcVNdlnj70BaENKSlKc55+9nPyqZDt0WUSBb03CC7wf0uHM34Lf3uni+nLFY1Cl29hpoWlSww46tpwzUJUOIcqpV0OyE6m4x2dSXE3N8TmozbXstvvpbohLlXJi9RmTcgWDc0N54Pwd3UpSa8PNuPOuOOWmIoPtBp5C7kPH4QPTn9a+8JXAhtJ0+2oQneIyhq5Dw+FQ9efvVyVAXZAlyX42mbWpqftUHmFMpSncpS1vgcz9FUZ71Mm3e1yBLSG35chK2AdyVIbKk8x9U0PVZoio7ROlLgeHwjgT0/ArchXv9QedaZio1rdRepERyC0wlSw0p7ctS1+6lKfhzg59cVzO9Gxaok/U9kuVtlOx40a1yH0Ns7UoI3DAIx051HfuV2NvblRZa0OzYUZ5QSE7G3FPIBGceaVGkS06xYhphwLpaZdwnQ4biWXGHUJQpo4IQrn6V5d7X9LNW9y3J07dEMlLaMB5BwlJSpODn1FOoWDYsWdAltajt6ZN4MlxqM++jaEgrBWMIPLp4jQyXO1A5bH75FDtvStkoLiilQyl3wY5epNJL3bjp+dP72/pi4BccKajrQ8gbmzg4PPrkVie2DR6La5GVpq9BhZytrvKSB4txA5+tdodsPSbjc477zBS9PU/deHu4iN7aOElW1O7FfYP2wxe3Z1xkS0uWu1l3gI2+0BWfe/BIpKb7XdMykPSv91r7skOodSe8p3IcSMDHP0r7K7XtOuuvSHNMXMOKaSyf0pOFoHPxc+uc0XEWUqDPaQJE7ssvEvU0WUIbsNtbAcCfA8Sfd/FQrkG4wva+yb5V0NrbtJYuWjnbBYrRMaZdb2OOTZO/Yn9lOT+dUxKtxRsRvo8T+hHMW4FvWt5KShefTyrKbrZalrloSFrx6edZTcYOUhrjq6qFRgOC8ARuFMyWEugtFG1XrQu9Q1sr3EZAHlWyMKIJo9RXEkgYABog6hO1PDHlzoFBWorHLlTJAIISNma14Y7uhJy1EXVBMOR3UtYb99nZ86d+zhuTJtTrLUiekcP9W3I4e71+vLNDO0u0petLc5A8bSvH9DXvsTvvcLpz5+XDPu+JO3+H8K8vyYPDlSZfG+RMb2GoDUZBUjBR1zQefLgIlLwvG6pmsohanueP2bh3pH1pe7plzw+H6edb/cbMyVMkMLQp/LTfE+vSjsOLOW2toTJrbChhTEd0obPpkDrQ+0QlE5zz/dVs9lCmWESi8tqP0T41Y3YQvH7yK5waVyG5GuiH2TaffXJklMifCt7SDvbYfU0VqPPyr1qaNb+/qJj7QOSESHVPbyeXM1ZrU20xmi6l9lpDhWVuFQ2k55chXhydp11JUXYjh3/DjBwPnWJy5PUaNEYNe2VPc9DX1lPeRbYXAjDiOe2FIlztF8urBudsi7IqZHAKkP7SVcug6nka6Lcu9uVHUkXeM02dgALgwRle/wA+vu0ldnb0G3KuofmW9KnJzxU2lxKUqwAU7RnnnFJKQ0VRWkjTusbWA/OXdYrP6ltfeVe9t/fRVxmfabExPnIlu99zwHnnN2NvXHp1FXLI1Dp9T2Dd7YpwJQhAccyP1hKvxApT7TJ0GTauBGnQyy5I5NtfH4fe/P8AfRxz9gkylXrzKcuEiQtZSvGxWPStdqj94nkp5gpPM1rRBf4ri1IODyVkUVsTHAcLryClBSUpPzroNSfYsmCuFw3ltjpuxUtqLvaUfwrJTDoIcT4sLwamwmFBKkklKiTgGmjVdE9ghp6A8u1PRSgb21eAD0NaZ1qdjpW4+kblDJ+lH9JTEQ7gwpxsKadBSsnyp6v9gizoYdiNb1KACh6CrwgmI20UzFbAScJ5mtUdkd8JextHw0y3azIguqeC1AD4aVJ7xadLjRyo1GScCkPn7JzD7XH4rScn51lC4l0a7x7VOR8qyjyD6B5lja+nzI61Lu9oZnNJIG0keVC2LkHGuIB4vOjdvmIkY2nG1PPNeglExW0KD9ikx3VKCSW0+lFrTFKEpUsEgjp50adeaYf5yAoLHNJqcxCZkNhcZ0BweVbPHjGDsScrRBlQRcLcuGoYStvbzqn7O09br+9EWC0ptwlKvQjoP4D8a6CjwSWEhfhUOdVR2qWs2fVbM9ACkS0BSkeih1P8D+FY/wDr498SkU8PNU9R5vxZukS3SWUZLkcOLT91R6/woP3Ag8xmvWjbg3Pg49P7v50fSwnPhwap4WOM8KbO8iTjKiJaom0bdid1M9oRtUEbEbs1FisNgZOBXlu721txTMZ1Dz6U5I3YSPxrXKUYQpmSPyYU1jqGNKubNsZSjZG8K+GkDKh1ozabOJ9uWVcOJu5bdmVqJ9KV9OWKMl77TuJXIdeClpbYaKwCo5HMU9ovrNthnbZLg69jeP0co6DHImvGcP7M2tr6YsP6FjqjOlSyztG5fgpLvOkoHeogMsqLqsI8FP8Ac5+pZEFuUnTNxaitnLi3HE+1VUNm0auvc5u9JsTTURoezQ44nwqrukdHf9iLddP262BbQZwpz3Mk/wCutNeiUtSH+7qZaGANiiOmKl/7h6v1OtE1TDCEJ9z24/11o5beyG9McIv3SKP2MrV/Ais2+pe7A+lWWG5Fwt8xEZQS7s9qpJHKnG4xbDIgIbSi25bIwkJTzrRYeylcaW86bjBCVKKjhhROT9TRObpGVCaWWr26ORwlthA6fUVWOaL+ifGC5Fh01OyhiE04jkkhls9RUGVou3SUvNxkyGHCcNhTQx+8U8aMtjbNmSqVeZSl7ipacpB5/QUSftFoZjl12a6sA7xvd5/xoSyx/qHRlFXnSkm0RHG8h1SVjYpNM2mJipVqQpK+G4PAtJolrxyAllLcRahzyMnrQ63OW9pO1DCtxQOnqKdJjdAXVENUjKnUBOf30gXaypXlSU7SPL1q3LyGXrftxlYqtr1NVDfKFpyn1pmk/ZONr0KjtjSBuBVmspktsluSrcSnFZUdC2wJ03CLjDa1NADPVdNwsawxubbShKhniCq11JqFaGw3EeSAegRUS36t1C82IypjobHw1qeZQepCWOyw7xZUNsNvbsLzjdu60U09D7q628psEY+uaQI10elRi3IcWrb6q6Ux2G+TYqUN8VK2z0J54rdiyIhkxdFhuux3F7lJKDVX9vEVTkSA824hbqVqLfyA6/upskXB+e6FJeSgUsdoEJyVaeIVpccjObjj7vxfuqnlY9sTZPAtZoWezC4to48FYSEEhxOPMedPrPe//t7XEb+Bb2E/u6mqZgTHrJqJp1tKQy08FjPm0au6zzQQFcnG3OaP8KxeDl2+BozL5WahZZsw/wDzCZKyffbbY9n+YNWRoC2W3TFrMm4xXX5Z9Y2/Yj8qH6IZ75eWmvJv2rm73Uj/AFip+tr2VyeDxtsUf/t+noKn5n5nYIxmnaGY6ulPRS9b4iGGf1bbkwBH91PWvFgkpezcLvPD3C/pPcR/r51Tuo9dttJcSOG443+roF/vq+9p9uG6ce0UvYj4/nn8OlZqRtLqvWsWLk260Hmu5J97PIk/dHypW1Lrcltm2w5jaRj2xSeSEfdHzqrRfX5LakFKDzwNvw1FjPJWheUjcFfnRuKEaL301rplxTMZt0NobRtQkdP+9GrrrFuPHVzypIyFE/xqkNOPhD6VEBG3nzPnWa6vjioaENlWFrwpQ8/+lM4xasVIvRjWbUOwtSnQjK0pPL50oXDtDS/JWFqO1KlAYNU7c9UTHWBGDg4ASAMfKgAnuLeHtl5UrPX1qb0gVUWy8bdr1oR5XCPxq/f0rXM1fKlM8PjOcP8ACqZYmuIccYcc5eVTI054FLYcViistiall3G+JciAlhZKf2gaPaNnon2cubAClzh8xVQ96fKSB/CmzshuyDOl2R/cHFnitnpVN22CUeh7uKy0cdefMUmanhCUlTgASdvLJp4uCGHpJSlYClDnlXnSpqeSERy2U+JBxnNdJElISbQ4qHIWhTbdZQe4yFpkLWCBWVLYoIqltBIyoqNSEzwkIQlOKGLVnxEivrW0KBUahCZpnEaYHEWkrSvkaZrc8Q0hO3OKV9PrLiEoHmadLXbVKWEhJr0cDcjHlmEYJWsp+7UuWp1UV1tr3ghX8DWoI7soJ9axpWZQb9a9KLMkn6KjvMZaFodV7o8Cv6vlT3oe4pl2hqEc97YOFf1fKo2stNGFOLzvE7tMbyP8P30L7J7qLVqhlL/BwTh/P9avEn/Dns9DG+WFl/8AZPxhbrtNfe9kNv8AW9evpSF2j6lEm5rbjyVuKT8J6Jpr1VcY+m9GPMwJHKY464j8Ph/A8x8qonjSZ8xKWWXHVudQOqqXLl2dnKNG66yEErc4lRu+bIvDbokjTFzkQnny4wwltPxL95X3R60cgdlt+fDTcXhjiN8T254fXn5/jUCorW50p6HxedbTPDD2R7vnTLB7L7y6EuC4wm0KdDYVv9dxz+Sc/jU2+9mjsCyG43C9RlbubKNgG9PrmusCQBYua1IHOtF+lLVEFfdR2yJpliz8WZ377Qi95WPudQKfJWibFM0bbZ6ZDxmToXeHB/Qfd/dupnksNFSPPKqMh5XFq09C9n2n9U3KTCXKlNllkLUQfMDxfvr1b+y/TC7b3hy7yW5Dby0LSSOgPL91JN2BOitnEKK217sHz50atoYG5x18D0rzO0/BakFoXpChlQyUdMHHrQ/7JEWd7KeqU18HBCqonQBiTLipTkOpJx0qbAu8WBJi3Rhshxk7FkeYpQdYQy264jvSlpVjCmiK8Q5gdhPtqBGUk46UeamFxsuF+4iUtUhp5QS4N6aF3GR3mOpK1Eqz1qubDqZ9iKqGuNKeW2nAIV5UTkaiU4lATGdZWhPiCledW5dkReGj5eYiEueFVZQGZcJC3Oaqyp2U1FVpBWBtGalRojgd5525r7b0bcKJ86MSw44GuAkY+IioY4ofI2GdMBoS0qI8Ip9t61tsqUG8Aq8NV9YWnUqyATzqyrapDsRCHMgjyr1/GSS7MGZktuCH2w/nkOtbu4M7A8hftB0FbWMNoCEnKPirc8OW5lvljlWy6IFY9qOrGbePszPepP8A/P8AWqst1yIuII9p7T3/AK1I1mrOp5RzxXOOrf8Atelb9KWEXe3XwsvcOZBjplMN/wBIlOd/5Cvm/Jz8uarPWwY+OFFvzZZvmhX4zyHHl8dhxtIVtUnG5KufzrTDhpiNJYQllDe0DhNkuY5fKtXYvKh3qZHtdxS28iTsS4kq2pTt3KHP5107o2z6etsB1+PEZG8nBKASMCmjLUSUTn/STtoj3F243xmUWEKCkJENwp8Io5dtTXbUp42mrBfnQPZtuNw9iFj7vP0qxdT3GG8fsiQtS4u05KFbSMj5Vq0rqKPF0xHTHwAGQF/4qq+24kYUV5HtuvpUZMdnR8lhKEKSrivoTuKvMZ+XKid57Ne0vU6UicLbaWBjhtd437P4092zVzDskIDvnTQ/eQmOFh3qKnOBS6KPvn+z1cJoiSL5q5J7rH4DbcZj4fxpt0f2SrS1ifqS4KihpLDTKAlJCACnrz9KN6g1CpDhYTIO9aE4ST5nyomm/Mw4TDKnWwQlLe0nzPWl0OuxXZ7NNIWl6c+GrlIcR8S5eM56+6B1pPh6FsT+vCidbUMx+78eOG5KilxRV/Obif3UU1FrtuS6YrL3jQs7qUTqdr7fjylveBCCDzp1A4t5u0aEhOllux2xMgdSGwai3u82GyW1x6NEhNJb6AMJ5mqgvWumFyNzCkpc6ZpYveq3bstMV2YEBHvDA51VR1A40NOrtYNv2cswkJDsj3+X5fxNU422+zcAdji0n3sdCac4ndiye8SWz9zyoQpbX2ilbWHE48OOmaXLDekMmAO7TmrkX4iFpT8SFHkTX177SP6zgoo5IUhGXHic58JzyzUaVIbI6eOpKGvQ7dghrj8X2mz+zWV6dzv8NZSSlTo6zxES2ljarJVRnT7zLTwQ+dyKX2nlgYIopaYpkn38HqKGGTfYuRpln6fbtj+0NN4X5cqeIdlRtCzgZT0pO7P0Ns7FPtgqSnrViQpzZeSEo3FQ6V60JvU8+a7Aghud52bDS523TZ9i0xDftLuxbrqmnPmkoVVkBCjI37BSX272Fy5aSYkt+Lui1LKB55GKeT2xpDY12ctPlxatylnKjkmmPs+u7Fl1bDmS9/dSFNyAn4m1JII/fQVxlajjh42V8weKhH0r5ua1mz1k1XQ0xkzdPawdjQDgId3NOcT4fh/dXTGn9cPvaBacB400dfl51ykZcgSmm5C/Gzt4bvmQPnVgdk+rO43vu74yxKX3eQD+18X4H91XhkolKFjbf9VTHI6nVqQkqwsKSff29DS7/vPde5cKK8hvx7vzxW3X+nm7XKD8Ra+7SSQUKP6lY6ppOgEsO8MnwVreQk8dDxp28zEym3nZScpVlePOrJGpZCLY2+6+VuK/VjPQVTEFQbdSrGU5yalXu9rCgllSkpCPCB5UymdoMd31KZGpYsVD7m4PpUtRPl5Cp2sNWLU6EMOgKbcSVnPl51UkWY4bstxSjuTW6TIcedK1KODU1kGSoJSrvHU+oshQyeuaFmYHLkkqWcHzr5GjpfcTtSUnoa+uW8tzUDlgnlXW27D8TY4nxcQJBBNbFtRls5W2kqA61PTAWUpASOda5FrU0hKt3JXWhbsDaNLb7DbQStoYKcZFQy+tl1Hdm0qwfOvMltaMhKSUg1CaCu/JStKkgmiov6A2GSzJcaKpKU8zkYqKtrCsdQPWi7qAlrHPOKgO43bT1Nc017BF2RFtIV1FZW50t+VZXDHy+2F+3rdbdaWgk8sdDW2wx3y+0CgI5Y+tWFAeRcGe7XCPuSeQWrrW5WjFNuofjpLgPNNNHH3ZCUqIiIM0xEKiNrSlJ8ZFWHoeGuQhK0OeJI5g9aVbe3cLa9wXELUFnBSelWHY7W62tuVHwhJHiGa2Q76IN2EXUBkpG3meWK13RhDttdQ6jcnbzBo/DhsyUtqeWN3rW+5W1kRXm9wytHI00X3ROTo4l7VIgt2uJjLA9g4tJQB8IxQd9Gxhhe/bhX506drEaOu9yvFl+OlGP2kpPiT9aW3kRV29xwe+4pKmfwzn+IryPJh/Iz0sXcUDLrFcbYaWnmR4kn5fdr7b7gpD7b6eWPeNEpCSbcpDn61HPHofWll5RSeKjlvPiT6GssWaS+7bIj6r0nLQ6053txHEbP8A6n3RVavgofKiCCPfH+dbdGajkRHm0tOOBsK4iT/iKP6g7pfngu3fyzZumvr8O7+qPOtcZWSfYPivpLOU/FUWTtJIV5VsZtEmO9hxzwfCryqe3Z23VFBmYWBn9WcfnVPYgqxV4uLqiRzqYpxPLmK02xmLKmuIbkOlxwL2b04zitybZM4XESlBCjsRz6GpQeysNH1h/Ys7Tyr3Jmg7VEe7Ud63ToklDC0AqWrkakrtUkEtOt+IGm36B0wpbbqHWUjccp5CixU262ElVL8Kzy2JyGkoUU4yTTD9lTinKI6ycciKpHtWBuJFetyXEhSVjHOtF2gITGhq2gLKQNw+RqXJS4SlsgpWDjFbJaFKsgK21bm3BzVTOVeya+SC6LE09DbkhQUlxOQKBXa2NxPEVBR5gD0p20NcYb2nGUSo3FWypSFAfuqHqSDEnZLMdUcg7llRp2to9E02mVrKIU5t2kCsqdcGSy2UNrStVZU2Xh6LiEGCtITHTtc3dDTvAjNMx2m3koPh95J6VUovgTEDiHAHFetNWl9SJMZpDziVbjgkmrJ06M+TsepNohPOtBCOJk8zTNbLLHSENJSpKPrSM7fUNTmgysbOXSrDsVzYXDDrjyEKxyBNUl0uidE0WmO0jmCAn51oejNvLVhBUhCelC7zeVLfKGX85HrX2De2Y8dwyHQCU0I45pbAdHJ3bnZHLRr58r3cB1eEg+nWq9jR5N3fVb4zwwzuJCuQGfKugf8AaAQxeGo92jbVFlSg6lPP6GqXjsNN35h95oqhzEhKgnkQo9DWPyEbsOSwhabWXbe0ZRVxV7sE+fypQl2n2snCXDHjrCHs9N/yqzY8dttEmJHeLgQ4sMhXUqA8IFJNzL8KCBvUpyQsrebV65515y6NeoBjtvNuBoPKAwSgjpgUzaI701O4/DWtngYV/XPSlJTm9avaKCQcIHrRuNdbi1GRGC+AlCNuE9c+pq8J0TcR4uKn0oSp5tTQJykE+9UNi4R0syVkIyoYUT5UrR5r5IafJI4n+sU36xg6agWdHAeQZcxlMpDav5oH3gPn0qssv+C6CdZmg1O7wNqNgWfCc4Jo5AddfU0pKd6ArdgubcmgGnHNkzh++Fpo8ypqPqRuMeTTbzZ9z8TUsbqNBcbJ8pL6LwJEhDe1DiFK9pu5AcxRWDPjXO8vrjt7lPpUEgeqR4aRb/cDJcWtLi0cR9xeNu3kTyFT9MyH7XKZeT4QQlaSefiziu9nL4lqwyl5ZadRzx0IojNjNBlKGC60teAjYa9WJriKQ9sDidu5K1fdo3brZ9rSlMtraRsb3g56CvRwy2gYJrViEuwrEtUgvhxLaS5tPXA8qH3may5anWQVghPJKk8gfrTtqexXO3HiqaUplQIK0+7zoToKCLhLudrmNocUnC0oUORArssbXQ0JCz2XXhoXaZDdRxErQFpSD5jrThemFz2/0Ns8znFbUaAgW2+xbnHacjSkOYLSfccSqnKDbpLClnuYCccsCjhTiuzptMqF7TD384D46yrtu8Jz7J4vADTn9Ssqjxg2OYWLg662eG4k5+8KN2R+4BaCWjw09VCgz1raYiiQiWnIPMZpggajLUNEVSW1NkY3BHOsuP2VmGDqApc4e7akeZpxsmtLe1ES0uWsuEYGOeKqq6tBZ47a+SvhxQ1SnUKTwyrl1wcVp5XH0S02LxavLa3wvvSXEnzzW2XdUu+BDqiPlVOW+5OlSUJ3cjzGasvSYYlISZroZb9a1QyuSpkXHX0bJUKRIbcZeSFsOjlVRXaGIzNxtp9jLinLfE+D/vmuhpF008zGcZkApx+rJ5/wqle26FAnKau1ozg+CT/W+9WTyIei+IA3C6zZ1qiXEraR7MZPTOP4nNQLlxr7anFvJUubGTucSBzUPNeK+CS4YERpUZox46S4ED19DXi6Ll2uTClwHeIw6jPFHxA9WzXjOMkegmLM2OUIaZDahtBJz1J9aJR0uSI7OZGZzaQptJ5JUB8HzNEZ0RTojSksLW07yU4PhPmKiLiokXuOyklDSiS5t6px1IpU5I4k29UGQwspDodCwV56BXn1r1xmrjJ4Kl7WmyUpUpPT5cqHQ3RGlPtR07mju3K8wnyVzozppUPuxfemtgJXg+Hp8+VGLs6yHJT9lO82W1b/ANUtCvECfLFa7gt+55Z7uO8cRJK9/jOPKpGo0Kl3NBt7ReaKThxtPp5Ypk7PdJcaYuXdlONpSkENAc1fKq41sJklqLcCwSpt3hw+GGwpYStCfiPnk006tsL8B0KSkJKMJ/yxTxb4sH7YjhmKlsOObuM3zCR50x64001L08qVvKXmcqadT4ir0q+hHlEvQ650iztKiPpcfwWShR5ED0p+7MEvtJmmWhSHkK2gL6j6VW3ZyoMrfcjkgNYUgK9fPFWMu4PIaS4cgrG5R6Gq+OnrTFz0yzIphORlx5KgppQwUqGRVaXWzmw69tuo7Qwfs153gSPZ+5u/wzU21XxBACjhVT7hMcfYGX8J9K0t2RSHW1Wu3LeLqgH1Hz9KLzk2uIynjkBPpSBpy/GMVkqwPQ1q1DqZiWOCvOfWloI5B20XedgO/wB/3ayqx/3jFv8A1R4blZTtf6CjndbzCm9hdznyHPNboiEFbavhB6UsR1MhYQXFhPkc002dqGtO1d0DZAyApOayYZ7F8sKDj7kJaEo3cx5CtK3YiU4SwfrUZMRhStzc1Kk+agK9vIaQ34FlfzNXbojdEJyVwZClMoBzU+NfZSNrKXMZoS5GW65ySrB8xU21WlZdIJ5+poxlJvoKr7D7U8ykJRIUsp9c9KIM2NyQyQvc7HX1TnoKgQbRKQ5uOwpHUZpgti5bCw1vSkK+flV2rElIrSZb12ydJtj6R40ZbPqkVqbf7vZ37Xw1JD43tHzSr0qztW6dbvNtcVCUj7SaTvbx7ykp6iqujtqlSEMzFKQsZLZ80q9K8zPCshqxT6B0QSWVt8eQ424lG5bZHIHyApot+n1Pwpd6dcbZjEFCHEHJSrbzBpliW+zaiMVpexm+stluU0B4VnbkKFVvZJ8y2vyGEB1xsPlXCWcoUehyKw+zXVhLTjabdYJ1zfjpcU7ybyeqVDrUaNblM6Vbvjksw5bzvDjtbeTozTPOZF1aixITLEJx/JVHJ5JSk4ojcdOol3ay2yHxXo8NwreWRlDWBk1TWyckL9ttTltklhq5R0bY5lS1KRuLIAPXn6nP1Apqv0u52rQ1nmvyB9rXnd3OHHb2r2f0is/nS/fERF23UV2bmNlU26NxWI4HNLCPF/GlzU+rJ0i4sXJfs2oEfulvb/oUeX45508ZaiONls9mqi3IXbSptaWmsLcCualedWa6h2JbCltCumFIUMpI8q5j0teHO8szBlDbacFAVgg+p9a6N0Le1zbLFizFOSS8NxKhzI8gK1Y/kQnGhJ07YzDnPSHmvZqWUNgdE56U8O2V7uiMoyAMFWKdYGmI7zIcLYW0RkpH3hR0xITlpDbxCUjoB1FXUkpUSdyKZTbmmHSpT6TjoOlRJEpW9TaHPwpo1Np10yOEy8EhXRR5Glt6wPxJKUuuLWR1KhyqsZddCCVeb1IivqSl1QUk9KiN6tecRgnDn1pr1PpBye8l5na0hXInyoC52ezYDnGflw0tHorPOoznO+i0UqAc28SnfafHWUZLNqt/V1ubs+5/1rK7ZDay/RXNuati1BLsbPP4SRVhWSwWCahtSkyWsDkAvNVN9qJbYQWlIUsfKi1p1rdo6AI7qW1DkAlP+dZccyk4lwr7PbY8nis3KU0SOQU3moM7s2mNMhca6sLPmXEKRj8arYap1YHS8q9Ot7jnaHMY/AVufn352Mt2VfZMnjDkkLxiqconHYznS9zjO4dmW5GP/W/f0oeZ8a3nHf4bnh/mVb/PpzxSiY6i/wAV6So+x9/PxfnUItZeb4J9xaf48/OislDaFu292NJSyhc5pKnkFaEpIxj519ebZZeLb0xpaSkLScjr6VU8gz0BtpkFJUCMpPP8KY7WxOKG08MrCcELWf3VReQS4Rxt17hwLlHfRIRxRyBHT6UG7QYMWTNTerPJbcafOHUY/Vr/AMqW7zbZvfDwiEoJ5j7tMVtMiPCMcNIUy6na5uT1+lJkbylIJI2aPgzoGq2749wWwLU6+25+0n71bdIiLq+dOnQ4jVtujEVZXs9wqKU7VD64NRLddF6djXCBeGi9xU7Gk/sKAOa9aejt27SOrHoj3GMuE0tpY8gSRivLkqPRghX1UbnapqmJtvVHlrGVSVHeD9CKDQ9RXqEoNxLpKSHFeJIUU5NTGdXzO4JtlyZansJPgU57yR9a3OytMFltX2VLTIHPe24CKouiclY52BEhyzui5yS/uTvT7UEg0j3Szd5EhbYdWpJJwU7h+6plvuU5tK240yaht3ruAOBUlLMlSFBsyTk53BHvfWuXYjVANvlGYbQhGNiVL3fKrd7M5xZtLTsVo9/b3bNj/h2/SqxtJPdWULbbKtqkL3/KrG0S60JAwG28I8ePnWuBDIdK6CubZtmZjmHsJVgURdiKUsSAPe9+lvQb0V5sFtrCvCnxU8S3UNtnlyV1q9UZRJ1OmMpKVuOhO3w5PLnSXfbg600Y7TiFqSM7g4M4py1HCiyJRadeQWs5B+dc76+tNyjzFqjlwhbyhkLIO2muhkrHmc/NkMJVKlcNC/1adwoDdYU2RHLYebcOcgIO4mk62w7o6yhsl9Q4ZGV5O01DRAvUCVtacfRhOQ6FEc6VuxtUiU9BncZxvn/drKHw7zfopPtHC5+3hVZUw0Ij0RaU8wjP7Ne4FvfdfCUgp288jz/E1FVIdwU5OPnWpEh9Skjiu9eeFAVlg6NGSIzSrZPWEKaaByOZ3A0ONuuxfwppa0Dpg5rTxH0kKV3laPL2uamQZLqJKUo7wAfh4g/gasqJLo8y7XJQU53KJ+EEkCtbVskhe870E+W4gGmEqu4dBZS42OuwsjJra/OuClbJkNaU4wDwzkflXUPYNtrElhW93OAeXiJxR9EmakAtLISBy2pPOoQuU1lrahLwZ6Y4BOfzrw1LkbwpLbqx1IUAnFUihWNNojypY9qQlSzglXp600Wdh7vBhyHIxabThKiOZHrSfphxa5qdzjiAfNR5Cm+dGZc4SkOnen3sedXxpEZkjXWko9908X4ZHfoyPY9fGnzFU5E1Cqx2yVbmbZx+OvDmfhSOv8a6F0FBffktZy2z8/l9aVe3jskMbvOpbOcMy/Gtj7yj6fWs+bHdMphy6LWuijZ8S2yoPf7dJ9sv32F/D+dQ2VpZcSAlpSjyVkcq3M259C1BTa0beXMYohFhuNjibM+gxyNZkjTF2bLYqIlwvP7eAOQS26Qc0UY1DGjOJjxmHWwsYJU6FZ/OhzjrbbZ3WhhTpGSrcSB+FL808i4lLaOfLHIig1QWNjCkpgy3XAoONPpJT6hVO3Zs8JNyS2lchpxzATlAI5GkGw3dKbYWZENt54r2l1RAJwPCaYOzS6223XaO+8XnHC+FJHGAA58xVYk5nYemLEuEyh5MhZQsfzjOKLXGS21b3VPFtSUfd5Ut2e4Wm7oYZE48Vwf+dUvh/vrauPx3VrEnc38KvvVXD8iEogu7TYTMYTuC2W0JJzuqvdVah0/cJO/IT4BkqGADTLrxtgQ3o6HVbAPFg8hVJ3ZEWM46JCklpXNHPrV5dEohq532CLU6plltLzToCFNrPjTQ5/V1sLIDrLiV4x4hkUBcnIXEUlDoKAMbcCkq5znFulBVtCVeZrPLJRVQbH83qwZbdx7/AL6P+1ZVYrkOKVhKgr6VlDkDxgx1RJ6VGJVv940QcaCl7SqtsNiKtzYpwIPqazJWjTP8gc0p5DnNeB6VJ4rnEChxM+oqVKaYaeByhweWRXx1LrhCWmznywKZRaFTs9tyHtocekLB9N9eJE2W9hCXnAPXdXlcJ1AG9BJrW2y8t0JQ2cVz2RzcUbe8zAnYp5wp9d1SYUgOHhrkOn+1X2NbnH1FJVgjyxTFY9OPOJyhhJIPXFNDZiTlEl6Ut4bcbc3LVtVu2kY5VeWhLfGkMIBkiO+pOQHF5Cx+NMehhpe4aQiRdRwYrchgAIeDQBcHpyoZc59pdvL1uskZtmOCEOPOcwyPUVsg6M77HO1OwYkjuUd0S5f9G3/rpWzWnGbtbMeXC9pNltxmwvoN3/QGlW06g01pNiXNZn7n/DxJHxL2/QfuqXdNdDUOu7KxaWGXoURvvbjn33VZ/Dwjnn9qpzyUUjApntI09HsWq5MRwY6Y5UsTkRRHzvzgV0j2rQLBqiVDYuoFtnH+TyeJ+s/Z/wCtUJqvSUy16gdtr3Fxs68tv50lnRYgTpEfgOJCMnNQ4tsnXBDqosVx1ppO5SkjOKvDRvZta5kVM2YW9yFkKSrASUjnVx6QtWlJzMiDFtlvStCEqBZ5FOOflSuNlN6OIX48hqOgusut5UU+JJFMGhUyG7o2tuEh4lSUgHNdg6+05ojVMPu+oksRTFXgONDC/wC9y5UL7MeybRWnbmxfIdwcnz0/qA8Mo/u0qjRzlY19mttmQdH75ttiRJLqM8NtvxK+fyoymzuIgthCgogE4x688VFNvvsgvN3C6strW6OC4ynGU+YPpRGbGuEd5D8eS0lk7Ur39B8xVovUk4iJrbTlwnx3G2I/D3Dqf8a541zo68Q5BXNKi0o4BKeX4V03ctTw/tFDUm+RGEtO7Rzzv+tSdQ2SLeLclUhablEcX7zKfd+lUnLUXWjhlS5MNxbaELVzqHMTIddKlRlc67NvPYDoi6YbiNzLW51Wtn4+WOeahuf7NmiVBv8ATbsNvJft/fHoeVZJmhNs44uNvXCk92kpTnGSB4hWV0zrfsZ0Rpm2zJ4g3Sbwv/yP+HaAKyk2Cc1P294LyhKeZ9KlQLQ6lLzrgQDj0q6u1TTcewXKLBgyXDn43E7lJ+hz/hS3Et6ZVw/SZDzivXOK0wx0CTK3cYcccTvCDz5HbW9yHN4qdqFODHRCauePo2JLVglCR8k1Jc0LDYb3iU6D+yKrwokp0UiG97iSqPIGPvCikK1A+0jtf8dPj+nGBMU2l5ZA+8KFuuxrVfERO6NydvVS/D/D/pSOFDOVi8Gbdb/5UOK7/RtrO78anDVghwcJhtRv66ypVWJaXrBdVyJqtM2+GmM2EhEYEFec896iSOnlVRaascPUeoFNuqcbjhSuWfFQXQtBm2Sr7e7j9qPqeENv+jP+hXi+6nnhj7FYaLUDidfP/OnGVpeKzBPDkvoZa91pKsCgjemLRNY4yu8Be/75/wA6L2fthhSFWdqW4nDDXDIWjYtfPdTroHUzUCK7auAWpjnt+8/+38qSL5BhwL8WYaFJbT4sKPpU3Sssr1FzHwGg1Y76HbWfaC8ruHCa/ToX84tH5fjQS49pc25yMzGYzh4H89jhq/KlrV6ua3B1J50mB5e5Q8vKlkqOgWGnWU8MOMJfU3uBBTH5DHTzrfpnWt6tF2aTa5jzSyQVqzgrT0xVa8dfFQkHAzRSApSFKUDzzSRYziXJrDtEvF30+ymYAp1pRUXktYSpPrmj2ju0ttnR0SMJzdvnoPhkHxL/ADqnY7tyn2yRAVMxFbAIRigL5civqcaXgtkAVYFHRertd6hhWuCmNKRLiNHJloJGSegNebr2uXKRpdtlqQiJJcBHACSvfjz+VVR2f3mTdGbhb5z7rqQAdvLYCnzAqfInphyGLUsuIbY8S3GkjesK8smmaERmkb5qKPLdkzUQJA4gUEvRsg/kKtG4dquqWbKlNoes8ZYc5I7svbnFRLHYuz+5Wpp6OzfmVtMjmVo5n86Q5keCJz0QJkrZZc3JUXiFdflyqclQ1ljW/W+vbjaYan9TQosttKisMpIBGemCaKw+0a/xkSUTdUrced2Bsd1a2px9TUzTmibK7a2nVuPltbSVYKUqVz+ZrfqHs50zOhNmGH4jzxKVOlCFnl6AikcbGsqHVesNYyZkt9vWbqmXUbOF7PZ/dBPP51lDtb6OctepH4P2gh1Cfd/RwMVlRoaz/9k=